utolsó bejegyzés az évben

így van.
nem szummázok, mert nem emléxem, haha.
elhúzok a net világából 1 kis időre. januárban már újra vagyok.
valami még eszembe jutott, de elfelejtettem

vezekelnem kellene

de tényleg.

MA
hogyan lehetséges az, hogy december tizennyolcadikán esik a tetü eső. tegnap 3x áztam el és 2féleképpen: az esőtől. és ugye a berúgás. ma 1x áztam el, és még csak reggel 9 van. gondoltam, tökmind1, hogy bringával jövök, s úgy ázok el, vagy tömeggel (csodálatos: legalább a bkv nem sztrájkol), s úgy ázok el. mert vízálló cipőm nincs. sőt, vízálló dzsekim sincs. viszont van vízálló nadrágom (otthon a szekrényben). tehát esélytelen. juteszembe van nekem parasztvakító sherpa kabátom, ami lehet, hogy vízálló. 1 dolog miatt nem szeretem: túl hosszú, és ha leszállok, gyakran beleakad a nyeregbe. erre nem mindig vagyok felkészülve. szóval szarrá áztam, és minden radiátort igénybevettem a cuccaimnak. nem is érdekel. monnyuk van még gáz az esőben biciklizéssel: ráfolyik az eső a szemüvegemre, ha megállok elkezd párásodni.

és november 28-án belenyúltam a kazánba, elégettem 1 cseppet a kezemet. még mindig nem gyógyult be. majdnem olyan, mint amikor keletkezett a sérülés. valami nagyon nincs rendben velem... öregasszony-kéz...
most igazán megfogad6nám, hogy többet nem biciklizek részegen.
azt se tudom, hol kezdjem. lehet időrendbe szedem a dolgokat, és úgy. ez a logikus.

TEGNAP
volt ilyen kis évfolyamösszeröfi m-éknál. ez negyedévente fordul elő zugló spirituális és gasztronómiai központjában, haha.
nagyon jól sikerült, eztet mindenki beláthassa.
m. olyan májpástétomot hozott össze, hogy meg-szólalt. különbözőek vagyunk, ez megviláglott a májp. ízlelése közben. t. savanykásnk érezte, én édeskésnek. többieket elfelejtettem.
én olyan cuki zsömlécskéket hoztam össze, hogy meg-szólaltak.
én olyan spenótos pizzát hoztam össze, hogy meg-szólalt.
csúszott a bor is. és a pálinkától sem kígyózott bennem a hideg. utólag elemezve lehet, hogy azért nem, mert a bor annyira eltompított, hogy nem érezhettem szarnak azt a pálinkát. nem volt esélyem.
nagyon jót szórakoztunk.
a zugló - toldimozi távolságot nem tudom milyen útvonalon küzdöttem le, csak sejtésem van felőle. 1 biztos: esett az eső. és megittam 1 sört. és hazafele a bicikliúton totyogtam, amikor hirtelen jött 1 taxi, aki nem adta meg az elsőbbséget, én se figyeltem annyira, meg ez a patkófék hogyismongyam nem az igazi... nem is tudom, nekimentem -e, vagy csak 2 centire álltam meg tőle. 1 db-ig álltunk mindketten, majd végre elgurult az utamból. vitatkozni nem akartam vele, hisz a számat se volt kedve kinyitni. meg ittasan... ittasan jobb, ha befogom.
a kapura kurvára figyeltem, hogy ne lökjem neki a falnak az ajtót, ne lökjem neki abiciklit az ajtónak. szerintem nem zajongtam, p.bá mégis felébredt, kinézett az ablakon, és nagyon ideges volt. én meg vitatkoztam vele, vagy visszapofáztam vagy micsoda. arar emléxem, hogy nem csak mi csináljuk ezt a kapuzuhogtatást, hanem más is. ez megnyugtató, hogy nem megint a huligán fiatalok jött le belőle. majd elnézést kérek tőle józanul is. valamit csinálni kell ezzel a kapuval.
nem találtam a lakatkulcsomat. elő kellett kotornom a pótot a fiókból.
felértem a lakásba végleg. nem találtam a pénztárcám. miután kipakoltam a táskámat, rájöttem, hogy a mezemben van. a kulcs is ott volt. a telefont sem találtam. hát kész. az reggel meglett. belkevertem az esőhuzatba. és majdnem beleestem a kádba zuhanyzás után. valahogy sikerült megúsznom. persze ettem, mert nem bírtam megállni, hogy ne egyek.
rettenet.
mikor j/növök ki ezekből a hülyeségekből?!

jó lenne 1 fényképezőgép (nem gondoltam volna, hogy valaha hiányolni fogom az életemből). vagy ha legalább a szkenner itt lenne. akkor nem csak ez a sivár szöveg lenne, hanem képek is. szépen rajzonék, beszkennelném. olyan szépet alkottam, azt is megmutatnám.
még a biciklimről sincs 1 fénykép sem. az asszimetrikus kormány. b. szerint olyan az új bringám, mint 1 gazella. most legyen gizella a neve? van itt vmi szavazógép, megkeresem, és megszavaztatom. vagy legalábbis megközvéleméynkutatom.

a túráról már nem írok semmit. sok volt ez így is.

na, már rég vetettem a betűket a virtuális lapjaimra.

a szabadságomat futkosással töltöttem. nem szó szerint, csak a tevékenységem jellegére utaltam. ugyanis biciklivel futkostam.
ezüstszínű kormányt hajtottam, végül az 5. bicikliboltban kaptam 7főn. beüzemeltük. a. levágta 40 centisre. nem mondom, hogy nem lett keskeny. tehát mit állítok?
szóval a pesti alföldön megbirkózok a tereppel, de mi lesz budán? nem mintha legfőképpen a kormányon múlna. nagyon hamar tologatni fogom a bringát. abban azért bízom 1 cseppet, hogy megerősödök, nem leszek olyan puhány, mint most. semmi izmom nincs. csont, zsír és bőr. kiábrándító. úgy látom, az az utam, hogy konditerembe járjak, és izomzatot fejlesszek mint1 csökkentve a kripliségemet. mert 1ébként nem érdekelne. de hosszútávon bajok lehetnek a nullaizmúságomból.

a biciklis életmód a szombati gyalogtúrán a börzsönyben érződött. ui. mióta nem tömegközlekedek, tehát elég keveset gyaloglok, azóta 1 1xű gyalogtúrától is irgalmatlan izomlázam lesz. fenéktől bokáig. nem gyaloglásra használom a lábaimat, hanem tekerésre, s ezek szerint teljesen más izmokat(?) mozgat meg. hozzátartozik, hogy nz. jóvoltából javarészt freestyle-ban gyalogoltunk, azaz nem turistaútvonalon. elég meredek volt némely szakasz. lihegtem, izzadtam. edzetlen testemnek nem nagyon tetszett. kiábrándító. ha 1x lesz gyerekem, sportoltatni fogom, az tuti. nehogy úgy járjon, mint én.
amúgy gyönyörű idő volt a börzsönyben. laposan sütött a nap. ha rövid ideig is, de sütött. olyan volt, mintha állandóan lenyugvóban lett volna. sok helyen hófoltok tarkították az erdőt. már amennyiben a fehér tarkít. az 1beolvadtszínű térdigérő avart...
meg a keréknyomokban jégtócsák. az érdekes volt, hogy a jégréteg alól eltűnt a víz. amikor ráléptem, csak az üres keréknyomot láttam.
jött velünk 1 kutya is. jól bírta. a végére ő is elfáradt, és álló helyben elaludt (mintha csak magamat láttam volna).
...
holnap folytatom...
még annyit, hogy tegnap ez történt:
király utca#kiskörte. a körtén haladunk. állok a mercis mögött, faszi telefonál. már nem vol tkedvem elégurulni gondolván úgyis mindjárt zöldet kapunk. igen, zöldre váltott, faszi meg se mozdul. a hasonszőrűek ilyenkor úgy robbannak ki. 3 mp-e zöld, semmi. rávágtam a hátuljára, kurvaanyádinduljálmárköcsög magamban. aztán elmentem mellettem. majd utolért, s rám dudált. nem rántotta rám a kormányt nagy meglepetésemre.

nem úgy mint múltkor az üllőin kifele a népliget után. a buszállomás környékén az álló autók és teherautó közt elslisszoltam. majd ők is zöldet kaptak. rajtam és a teherauón kívül 1 árva lélek nem volt a 3 sávban. erre kb sávon belül megelőzött, majd a művelet után 2 sávot váltott balra. ksöz, srác. csak tudnám miért jó centizgetni? ha meg baleset történik véletlenül, akkor meg van a nagy csodálkozás/cserbenahgyás.

mint a mercis, aki nekitolatott budán a parkoló toyotának v mi volt az, majd szépen tovagurult...

hát semmi

különös nem történt tegnap.
tesómmal 1xre jöttünk el a nagynénénktől. azut mondja, próbáljuk meg a mária v milyen térnél azt az ismeretlen utat. angyon remek volt, mert 1 idő után macskaköves lett és 1re meredekebb, vissza keleltt váltanom. jó hogy a kázmérral voltam, mert a másikat tol6tam volna. tesóm meg úgy száguldott a fixivel felfele, hogy váltós biciklivel a nyomába sem értem. csodálkozok és dühöngök, hogy bennem miért nincs ennyi erő vagy nemistudomezmi...
ráadásul úgy leiizadtam, mire a wekerlére értem budáról, hogy a munkahelyemnél tartott 5perces csomagbővítési-szünet eljárás után nagyon kellemetlenül éreztem magam a hideg menetszél és a testemen csordogáló izzadtság koszorújában. a sapkám olyan vizes lett, mint nyári túrán. szerintem nincs olyan lélegző anyag, ami olyan ütemben tud lélegezni, mint én izzadni. legalább ennél gyorsabb vagyok.
ck. nagyon cuki volt. meg édes.
a karácsonnyal kapcsolatban nem állapodtunk meg semmiben. de szinte szakértőnek tekinthetjük magunkat fenőacél és szarvasgomba ügyben.

és minek olvasok én mindig a magyar agrár halódásáról?! jó ez nekem?! nem. ááááá

vettem ezt a subzero aláöltözetet a tengerszemben 5 ropiért. jó nagyon. csak megint az a baj, hogy a derekánál olyan kurva nehezen szárad, mint a többi. és az a legveszélyesebb. oda folyik a sok izzadtságcsepp, és elázik az anyag, és nehezen szára. mit csináljak? ááááhhhh

csinálják a melóban a budit. felxszag van. ez nagyon idióta 1 szó. felxszag. pfúúúú. mindent kibontanak.

csak ezt a tetü nápolyit ne ettem volna meg. kaptam. és ahelyett, hogy vettem volna 2 zsömlét, megettem majdnem 1 zacskó nápolyit. a gondolatától is forog a gyomrom. minek követek el ilyen hibákat? a nagy igényes gyomrommal... ehhhhh

elhúzok szabadságolni, gyűjteni sok érdekes történetet, ajd az összes emlékemet hazavágni hirtelen nagy mennyiségben elfogyasztott sörrel. jövőkép az van.

kabaré

tegnap a szilveszteri rádiókabaré felvételén voltam.
könnyesre nevettem a szemem. nagyon jó volt. sajnos 1 poént sem tudok idézni. hallgassátok meg szilveszterkor vagy január 3-án az ismétlést.
amikor megjelent litkai gergely, örültem, hogy ő vezényli majd le az estét. ám ketten nyomták trunkó barnabással. szerencsére litkai gergely sokkal többet szerepelt. annyira jó. mindig olyan vicceseket mond. és az a stílus... i., jó hogy kitaláltad, hoyg kabaréba járjunk időnként!
badár sándor csalódás volt, nem nagyon erőltette meg magát.
áhh, nem is írok többet, mert úgysem tudom visszaadni.

du. voltam 1 szakmai előadáson. mivel kialudtam magam, feltételeztem, hogy nem fogok elaludni. rosszul. ugyanis szinte végigaludtam az egészet az előadó és még másik 5 ember társaságában úgy, hogy videofelvétel is készült róla. nem tudom, mi van velem: ha beülök 1 előadásra kipihentségi állapottól függetlenül folyton elalszok. jobb esetben csak pár percre. nagyon gáz. mintha nem tisztelném az előadót. de nem tudok parancsolni magamnak. aludtam én már el nobel-díjas előadásán a 2. sorban...
lehet azért van, mert annyira nem ál közel hozzám a téma, nem értem, és kikapcsolok. mert pl rádiókabarén nem aludtam el. és a cukrász órákon is csak ritkán.

állandóan élelmiszerekről, főzésről olvasok. el tudnék egész nap lenni ezzel.
...

bbb 7vége

fényképes beszámoló itt

azaz budapest-bécs-bratislava

n. találta ki az egészet. hogy menjünk el szlovákiába elkölteni a maradék koronáinkat. végül is nayg 5letelések közepette a 7800 ft-os bp-bécs kirándulójegyet választottuk, hiszen 1) ebben benne van a tömegközeledés az osztrák fővárosban 2) karácsony környékén még szebb bécs, ezért meg kell tekinteni.
nos én bécsben még csak átutazóban voltam, tehát fogalmam nem volt róla, hogy milyen. n. navigált, én csak szaladtam, mint a bírkák, azt se tudtam merre járok 2 napig. mindig így szoktam. csak megyek. mondják meg merre, és én megyek. nem vagyok az a térképértő fajta. nagyon nehezm ültetem át a 2 dimenziós képet a valós 3 dimenzióba. így van ez. nem lehet akkor aagya mindenkinek mindenhez. ezen kár bánkódnom, bele kell nyugodni (elfogadni), hogy ilyen vagyok és kész. van női meg férfi agy. hiába néznek olykor még mindig fiúnak, attól még olyan női agyam van, hogy nem győzök csodálkozni.

na a rizsát félretéve csak a lényegre koncentrálok. ígérem, párszáz sornál nem lesz több.

amint írtam, csütörtökön kikészítettem magam, amit a péntek reggeli télapószereppel tetéztem.
ezek után a pénteket úgy terveztem, hogy korán lefekszek, hiszen szombaton hajnali 4-kor kell kelni, mivel a vonat bécsbe 5.55-kor indul. jól haladtam, mert 9-kor már vízszintesben tudtam magam, szépen összepakolva, felkészülve. természetesen
500 kilónak éreztem a deutériumot (deuter hátizsák), ami az idő előrehaladtával már 1000-nek tűnt, ugyanis a huncut lumbágó megkörnyékezte kripli testemet. azért még péntek du. felmostam. nem kifejezetten használt a derekamnak a házimunka...

sikerült ingyen kijutnom a keletibe a 76-os troli segítségével. most tudatosult bennem, hogy létezik ez a járat. ez jó, mert csak 1 megállónyit kell legyalogolnom, ha a keletibe érkezik a vonatom, és így átszállás nélkül letud6om a lakásig vezető utat.
reggel gondolkoztam, hogy melyik cipőmben menjek, végül is a rózsaszín meleltt döntöttem, a szép bőrcipőt a dobozában hagytam- gondolván nem illik a sportos parasztvakító sherpa kabáthoz.
n. megérkezett a keletibe, közölte, hogy necces volt az egészségi állapota, de anyukája kijelentette, hogy nem gond, ha ő (n.) lebetegszik, legfejjebb eljön ő (anyuka) velem a 7végi kirándulásra. nevettünk, eljátszottam a gondolattal, mi lett volna, ha n. tényleg beteg, és várok a pályaudvaron, s minden előzetes értesítés nélkül megjelenik n. anyuka, hogy akkor indul6unk. pár pillanatig biztos nem jutottam volna szóhoz. de hát vicces lett volna, hiszen n. mindig viccesen írja le az anyukáját. párszor ugyan találkoztam vele én is, de azért nem mond6nám, hogy ismerem.

n. mondta, hogy ő másfél órát aludt az éjjel. ezen nem lepődtem meg, mert mindig így szokott tenni kirándulások előtt. sőt gyakran kevésbé kialudva jelenik meg. ez annyit tesz, hogy végigalussza a vonatutat (én meg unatkoz6ok). és könyvet sem pakoltam be, mondván minek cipeljem. végül is szükség nem volt rá, mert a bp-bécs táv nagyrészét én is átaludtam.
szerencsére nem teljesen, mert láttam 1-2 szép dolgot a vonatablakból. igen, ez olyan vonat volt, aminek ki lehet látni az ablakán, és megfelelően fűtik. és kb. ugyanannyiba kerül, mintha hazautaznék vasba. máv: feel the difference.
1. szép dolog: a vetésen eszegetnek az őzek, háttérben tündérköd*, felettük fényes kék ég. olyan hangulatos volt látni ezt a talajközeli ködöt. az egész táj ilyen volt. felülről nézni ezt a pár méter vastag ködöt olyan mintha repülőről nézném a felhők alól kibukkanó tájat.
*tündérköd: nem tudom, lehet ez nem is tündérköd, de mindig úgy gondolom, hogy az ilyen természeti jeenség a tündérköd. ui. a bobo gyermekújságban volt 1x 1 rész, amiben ilyen volt, a boszi vagy ki csinálta/fújta.

2. szép dolog: ez nem szép, hanem vicces. háztetőn 4 munkás áll sorban, s néznek kifele a vonatra. áhh, ez így nem vicces. látni kelett volna őket, ahogy ácsorogtak a tetőn...

útravalóul még péntek este megforraltam 1 üveg bort, amit szombat hajnalban felmelegítettem és palackoztam. n. adagját 1 sokszorhasznált borsodis flakonba (mondtam is neki, rengeteget látott már ez a flakon, volt benne még vizelet-minta is), sajátomét a biciklis kulacsomba. na ezt nem kellett volna, ugyanis teljesen beszívta a műanyag a forraltbor aromáját, s belőle tiszta vizet kortyolgatva is enyhe kompótízt érzek most. arról nem beszélve, hogy a forraltbor meg beszívta a műanyagot, és műanyagízt éreztem forraltborivás ivás közben.

bécsbe majdnem 4 óra alatt ért el a vonat. tele volt utassal. én meglepődtem, hogy milyen sokan vannak.

wien-westbahnhof. itt valami kiárusítás volt. jöttek a közlekedési válallattól emberek többszáz táblával, s azkat adták el. volt ott utcanév, villamostábla stb. csak néztem. vettem volna én is, de egész nap nem akartam cipelni, így hát párperces bambulás után otthagytuk őket.
a naschmarktra indultunk metróval. végre úgy tömegközlekedhettem, hogy volt érvényes jegyem, nem azon kellett paráznom, hogy mikor jön az ellenőr.
végignéztük a piacot, és elcsodálkoztunk, hogy mennyiféle növény meg állat van, amiket nálunk nem lehet kapni. a sajtbolt tetszett a legjobban. végül nem vettünk semmit, mert ki a fene akarta cipelni?
megnéztünk 1 szakácskönyvboltot. volt ott minden. tudtam volna választani. csak beleszólt az ár és a tömeg. könyv nélkül nem akartam távozni, így vettem 1 kicsit, vegetáriánus rizottók vannak benne. elkezdett érdekelni a téma.

kitelepítettek valahova egy karámot, rengeteg szalmával, 2 kismalaccal, 1 birkával és 1 kecskével. na az haláli volt. amikor a barna kismalac nekiállt vakarózni. hozzádörgölte magát az etetőhöz, de tök sokáig. annyira mókás volt, ahogy dörgölőzött. aztán a fekete kismalac is ezt csinálta. majd' szét-vetett a nevetés. ekkor úgy éreztem, hogy már meg-érte elvonatozni bécsbe. filmbeillő jelnet volt. amúgy fogalmam nincs miért szórtak szét annyi szalmát oda, amikor ez a 4 állat viszonylag kis helyre volt beszorítva. lehet a gyerekeknek tették ki. ők jól elvoltak, szórták szét a szalmát, futkostak benne. a malac meg lendületesen vakarózott.

ilyen lámpát ki látott már?



a lényegre térve: megkóstoltuk, hogy csinálják az osztrák kollégák a forraltbort a karácsonyi vásáron. jelentem jól. nem spóroltak ki belőle semmit. ittunk 1orangepuncsot is. bódult állapotban kerestünk valami húsmentes evőhelyet. ebből nem sok volt. török bevándorlók osztották az olivabogyós spenótos szendvicset és a raclette-t (ez annyi, hogy barnakenyérre rádobnak 1 olvasztottsajtot. egyszerű és finom). a pultban szimmetrikusan helyezkedtek el az ételek, a bal oldalon 1 fiú, a jobbon pedig 1 nő osztotta az éhező beleknek a tápot. sokáig figyeltük, hogy küzd a nőci a sajtforgatóolvasztó szerkentyűvel. végre elkészült, s mondtam volna, mit kérek, erre ránéz 1 faszira, és kérdezi, mit ad6... elfutott a méreg, dühöngtem 1et n-nak, mivel annyira nem tudok angolul/németül/törökül/olaszul, hogy nekiálljak az eladóval vitatkozni. mondtam, hogy én itt nem eszek, basza meg, és legközelebb rózsaszín hajjal jövök, hogy feltűnjek, és kiszolgáljanak, ha rajtam van a sor.
gyorsan lnyugodtam, mert beláttam, hogy máshol nincs húsmentes étel. így visszaballagtunk, csak a srác oldalára. itt megkaptuk a magunkét, haha. tök finom volt.

róttuk a várost egész nap, annyit gyalogoltunk, mint 1 túrán. csak itt aszfalt és beton volt a talpunk alatt föld helyett.
bécs elegáns- így mondanám. nem éreztem magam olyan otthonosan, mint 1 olasz városban. nyilván a viszonylagos hideg is közrejátszott ebben. amúgy jó idő volt, se csapadék, se szél.
kivilágítva minden (fényszennyezés), csillogó arcok meg kirakatok. elég frusztráló amúgy, hogy 3 óra vonattal, és 1 teljesen más világ. a komcsi rendszer mély nyomokat hagyott az országunkban, gyakran úgy látom, hogy javíta6atlan változások ezek. rossz látni, hogy hol tartunk, és hozzánk csak a szemét jön be, meg semmire nincs pénzünk. ott meg az angol kamaszok nézik a divatos menő cuccokat a kirakatokban, és meg is veszik, pedig jövedelmük sincs, a szüleikből élnek. ami nekik természetes, az nekünk drága. olvasom az új szakácskönyvben, hogy a rizottó 1 gyors és olcsó kaja. belepillantok a hozzávalókba: 10 dkg reszelt parmezán 250 g olyan rizshez, ami nálunk csak a speckó boltokban kap6ó... úgy le vagyunk maradva. ez a legrosszabb, hogy látom máshol mi megy. valamit tennem kell, hogy más legyen. persze. ezt minden nap elmondom és nem teszek semmit, csak a kérdést, hogy miért nem születtem olasznak stb?! versenyképtelenség mindenütt. valóban így van? vagy van halvány remény?

végzett cukrászként a szívem a sacher cukrászda felé húzott. n. mondta, hogy szerinte a demel jobb, oda térjünk be kis sütikére. a sacherba csak bepillantottunk. rengetegen voltak, álltak sorba a tortákért és 1éb ajándétárgyakért. jól megmarketingelték ezt, van itt minden (plüssálat, hotel, torta, szalvéta, kötény). mellesleg a vécésnéni (csaj) is 3 nyelven tud.
a demelben még többen voltak, így feladtuk abban bízva, hogy majd vasárnap kevesebb ember közt kell átverekedni magunkat, hogy megkóstolhassuk csodás sütijeiket. annyit láttunk, hogy szépek.

wien-südbahnhofról indult este 6 körül a vonat pozsonyba. ez is tele volt. az odautat végigaludtuk, mert kikészítettük magunkat a sok gyaloglással.
pozsonyban téli hideget éreztünk. itt már nem tömegközlekedtünk, hanem gyalogoltunk mindenhova. az állomás mellett pár nonstop büfé. az autentikus hangulat megvolt. lepukkantság, kockaépületek, 1ből otthonosabban éreztem magam.
a szállásunk egy régi épületben volt. a recepciós lány úgy beszélte az angolt, mintha az anyanyelve lett volna. ez is frusztrált: mikorra leszek képes így beszélni angolul? 1 rasztás pirszinges lány volt amúgy. nagyon kedves. nekünk nem nagyon kellett szólni semmit sem, ő csak hadart. azon gondolkoztam, ha valakinek az arcán van pirszing, akkor azt mindenki automatikusan bámulja? én hozzá vagyok szokva, de nem tudom eldönteni, hogy vajon látszik -e rajtam mégis vagy sem.
a szálláson sárga szobafalak voltak meg kockás ágynemű, antikolt ajtók, szép színesek. szerintem hangulatos volt.
este 8 után a nyakunkba vettük a várost. pozsony is megváltozott. tele van puccos helyekkel, a sör ugyanolyan drága, mint itthon- nem jártunk jól az euro közeledtével. ettünk valami helyi cuccot: sütőporos tésztának véltem, amit grillrácson sütöttek meg, rá hús, és a fogyasztó önállóan tehette rá a savanyúságot/kecsapot/mustárt/szeletelt vörösahgymát. ez nagyon jólesett. az 1. forraltborunk pocsék volt, nem hozta a bécsi színvonalat. esés. ez van.
sasoltunk, mászkáltunk, a talpunk majdnem elkopott, mire találtunk 1 helyet, ami megfelelőnek tűnt a sörözéshez. mert ha 1x már szlovákia, akkor sör. a belseje 1 hajót idézett. 1 sört ittunk, mert n. elaludt. a kiszolgáló személy nem volt kedves, úgy ítéltem meg, hogy nem vagyunk neki szimpatikusak, különösen én. én ált. úgy gondolom, hogy tuti nem vagyok szimpetikus x, y, z-nek.
hazakászálódtunk. én sem voltam túl friss, nem okozott problémát az elalvás. az alvás inkább, ui. volt részem 2 rémálomban.
mozgolódni nem nagyon mertem, mert féltem, hogy jön a lumbágó. igaz lefekvés előtt vettem be gyógyszert, ami 6ásosnak bizonyult.
a szobánk 7ágyas volt, amikor éjjel megérkeztünk, 2 ember már aludt.
reggel láttam, hogy itt fiúk-lányok vegyesen vannak, és valamelyik későn érkező beletett a papucsomba 1 szemüveget azt gondolván, hogy az enyém. de nem. én a cipőmbe tettem a sajátomét erősen koncentrtálva, hogy bele ne lépjek majd. annyira nem izgultam, mert nem voltam részeg, hogy ne emlékezzek.
a reggeli másodszori fogmosás sem pucolta ki a számból a hagymaszagot.

sokat őrlődtünk, vajon mennyire érte meg eljönni, elkölteni a pénzt, s mondtam n-nak, ha majd a beszámolót írom, akkor hazudok: mennyire szuper 7végénk volt.
egésztestes izomlázam lett, a hátamat nyomta a zsák, és abban reménykedtem, hogy a nap folyamán sikerül berúgnunk vagy legalább becsiccsentenünk, ha 1x többeknek megígértem.
felsétáltunk a várba. nem sokan mozogtak az utcán. szinte csak turisták voltak, a helyiek aludtak vagy nemtommi. a vár szépen meg van csinálva. most is dolgoznak rajta a munkások, éppen verték le a vakolatot ottjártunkkor. szép idő volt, jó kilátással. elcsodálkoztam, hogy mennyi templom van pozsonyban. leálltam, és anélkül, hogy a fejemet elfordítottam tizet számoltam meg. a látkép: balra a régi (bel)város-->duna-->kémények iparidúrva-->lakótelepek-->szélerőművek.
az 1ik udvarban 3 macska üldögélt. 2 barnsácsíkostarka meg 1 fehér kandúr. n-nak szóltam, hogy fényképezze le, ahogy az balakban bámulnak, de mire odajött, felkeltek. szó nélkül vagy a cicc ciccre jöttek -e oda, nem tudom. ekkor látszott, hogy a fehér csak messziről és hátulról aranyos, közelről igen furcsák a szemei. azért megsimogattam, hozzádörgölőzött a lábamhoz. rámhullatott 1000000 szőrszálat, és csupa por lett a fekete nadrágom. a mocskos macska, haha. otthon is elő szokott ez fordulni télvíz idején, amikor a macskák a kazánháznál melegednek. tiszta szürkék olyankor a sok hamutól. ha rájuk vágnék, úgy porzanának, mint a szimplakert heverői és székei.
ahogy csorogtunk lefele a várból, láttunk 1-2 aranyos utcácskát. erre emlékszem, hogy az 5 éve is tetszett. a sörnélküliség nem hagyott nyugodni.
bezúztunk az 1ik karácsonyi vásárba, és megettünk 1-1 kápsztával töltött valamit meg fokhagymás sajtos palacsintát, puncsot ittunk hozzá. így már neki lehetett állni a komolyabb sörözésen gondolkodni.
sok vesződséggel járt, mire találtunk 1 nekünk tetsző helyet. de előtte még beugrottunk 1 kiállításra. úgy volt hirdetve, hogy dizájnerek munkái. mondom n-nak, nézzük meg. szerencsére nyitva volt. nagyon jó fényképek voltak, akadt köztük sok nevettetős is. sokáig nézegettük őket. aztán áttértünk az 1edi készítésű bizbazokra. vettünk kitűzőket. nagyon 5letesek voltak, minimum 10et megvettem volna belőlük. nézzétek meg!
úgy meg voltam elégedve, hogy ilyenformán véletlenszerűen találkoztunk a kultúrával. örültem, hogy mégsem hagy annyira hidegen. mármint a kultúra.

ezek után betértünk a pubba. ahol a szakács a pincérekkel társalgott vendég híján. és 1 zsömlébe fogpiszkálókat bökködött. hiába nem főzött, az étteremszag belengte az egész helyiséget. így van ez. bezzeg a cukrászműhelyben nem lesz büdös az ember, de 1 étteremben... hajaj.
a pincér természetesen itt sem volt kedves. mi maradtunk ketten, miután elmentek akik előttünk érkeztek. n. mondja, hogy a szlovák kolléga is panaszolja ezt, hogy saját hazájában nem kedvesek a vendéglátósok, vágják a pofákat, mintha valamit is ártottak volna nekik a vendégek. mind1, elröhögcséltünk, sűrün látogattuk a budit, s megittunk 3 sört. nem mondom, hogy nem ütött fejbe... ennek eredményeképpen alkalmasnak találtuk a helyzetet, hogy nz-t és kv-t megcsörgessük.
elszámoltuk magunkat, s amikor a pincérnő kihozta a számlát, látszott, hogy még 50 korona kell. n. kiment 1 automatához, hozott 1 százast. szépen összeszámoltuk az apróinkat is, és amikor jött újr a nőci, odaadtuk. meglátta az aprót, elkezdte csavargatni a fejét, pofákat vágott természetesen, majd belesöpörte az egészet a brifkójába, és elviharzott.
na, hát ettől mindig kiakadok, hogy nem csak a hajléktalanoknak nem pénz az apró, hanem a vendéglátósoknak sem. az is ugyanannyit ér, nem? máskor meg az apró kell nekik. hát basszák meg. megérdemelte volna ez a pincérnő, hogy kevesebbet adjunk.
az a bankautomatás hossazbbítás plusz 50 koronát eredményezett. kirohantunk a vásárba, s megittunk még 1-1 puncsot (nem volt olyan jó, mint a délelőtti) belőle. természetesen így lekéstük a vonatot, s még 1 órát kellett dekkolni a városban. jókedvvel tettük. megnéztünk 1 parkot. gondol6játok, milyen. csupa retróság meg beton. az állomáson beslisszoltunk a budiba ingyen. a vécésbácsi utánunk kiáltott, de becsapódott az ajtó... nem maradt 1 db koronánk sem. azért előkészítettünk neki 50 centet, ami kb megfelelt a budidíjnak, de kijöttünkkor nem rohant utánunk, így megtartottuk magunknak.

a vonat ismét tele volt utasokkal. végigaludtuk a wien-südbahnhofig vezető utat. alvás után mint akit agyonütöttek, úgy kelek fel, de sebaj. az életet nem a forraltbor, hanem a demel cukrázzda tartotta bennem.
miközben sietve kerestük, felvettem 1 nő kesztyűjét, és visszaadtam neki, mert elhagyta. nagyon hálálkodott, mosolyogtunk 1másra és haladtunk is tovább. meglett a demel. elég sokan voltak, de végül a pultnál sikerült 2 helyet találnunk. kicsit bonyodalmas volt, mire a sütikhez jutottunk. tanakodtam magamban, hogy melyik 2-t válasszam, végül az eszterházy meg az annatorta mellett dönöttem. az előbbi választás nagy hiba volt, nem kellett volna összehasonlítást végeznem az itthoni eszterházyval. ugyanis ez vajkrémmel volt töltve és száraz volt a tésztája, meg az egész 1 nagy gejl. 3,90 euroért. legalább jól nézett ki... mi azt tanultuk, hogy az eredeti eszterházy tejszínkrémes és nem vajkrémes. ez is megosztja a szakmát. csalódás volt. a daubnerben 10000000000x finomabb, ott képes vagyok megenni belőle 2 szeletet is. az annatorta nugátos volt, elég tömény, abban nem volt hiba. szerencsére kaptunk hozzá vizet. ilyen nagytöménységű édesség elfogyasztása után elgondolkodom, hogy biztos cukrász akarok -e lenni egyszer.
a demel után már nem csináltunk semmit, csak visszametróztunk a westbahnhofra, és felültünk a vonatra. időben érkeztünk, így volt helyünk. mert ez a vonat is dugig volt.
aludni nem tudtunk, mert oylan gyönyörűen kialudtuk magunkat pozsonyban. én sűrűn lapozgattam a rizottós könyvet, ám nem gazdagodott tőle a némettudásom. 1 örökkévalóságnak tűnt, mire budapestre értünk.

na, hát ennyi.
és újra átad6tam magam a bp-i tömegközlekedés stresszes ingyenes igénybevételének. bár a troli este 11-kor nem az a fajta jármű, ahol hemzsegnének az ellenőrök.

fényképes beszámoló itt

télapó vagy mikulás + tegnap este

szanfransziszkó: olyan jót rajzoltam, de nem tudom idetenni...

akkor tartsuk az időrendet. először a tegnapi borbála névnapról:

na az úgy volt, h nem nagyon siettem haza, de a végén sietnem kellett. a nemsietésnek sietés a vége. szóval az esőnadrág nem ázik be, csak a rácsapodó eső lehűti, és ettől olyan mintha beázott volna. tegnap nem áztam szarrá, juhéjj.
a piacon vettem mazsolákat. a vissazjáróból az aprót besöpörtem a pénztárcámba, azzal elindultam kifelé, mire utánamkiabált a srác, hogy a visszajárót ott felejtettem. jah, a papírpénzt a pulton hagytam. örömmel láttam, hogy elállt az eső. otthon kapkodás, vasalás, átöltözés. irány a toldimozi. 4 hete voltam ott. a születésnapomkor.
a lakók közölték, h esik... na, remek. csak sztitált, de így is elég vizes lett a nadrágom. a kamásli valamennyire megvédte a cipőmet. de olyan jó meleg volt a toldiban, hogy megszáradtak a cuccaim. mondjuk volt rá bő 6 órája...
kipróbáltam a labdánülést. hát, én ezen is tudok görnyedten ülni. és érzem a derekam. nem akarok beteg lenni, nekem holnap szuper 7vége kezdődik. nagyon szeretnék örülni 2 napig. mingyá bőgök. bőg a kripli...
én nem tudom hány sört ittam meg, de már a másfelediket éreztem a szemeimben. aztán lehet, hogy előbb is felszabadított bennem valamit, mert zokniban mászkáltam 1 db-ig. olyan jókat beszélgettem. csak tudnám mit... bizonyos részekre emléxem. arra is, hogy értem haza. sajnos elkövettem 1 hibát: nekiálltam vacsorázni. mondjuk a fél 2kor való vacsorázást inkább evésnek mondanám. nem is tudom milyen kenyeret ettem. próbáltam villanyfénynél eldönteni, hogy vajon penészes -e. mert több mint 1 hetes ez a kenyér. inkább másfél. de nem láttam rajta semmi ártalmasat. ha meg láttam volna, akkro 1ből duplaanyit.

szűk 3 óra alvás után keltett a telefon. hogy eljátszam a mikulás szerepét ck-nak. gondoltam korán érkezek majd. korán persze, mivel nem 5-én reggel szokás. azt kihagytam aszámításból, hogy sok a nyugger tesómék társasházában, nem is tudom, hogyan képzeltem, hogy majd nyitva lesz a kapu reggel 6-kor. az utam 3/4-énél jutott eszembe, hogy a sajátkészítésű textilcsimmából kimaradt az ugróbéka. azért megtettem a 11 km-t és ekkor találtam zárva a kaput. úgy döntöttem, hazamegyek a békáért, az időmbe belefér, legalább letekerem a vacsorát, és 7 körül csak nyitva lesz az ajtó.
hazafele hátszelem volt. csapadék nulla. ezt szeretem. olyan volt a körúton tekerni, mintha este lett volna, és nem hajnal.
felvettem a békát 6.45-kor s újrakezdtem a napomat. röhögtem is, hogy itt biciklizgetek, miközben alud6tam volna, ha nem akarom eljátszani a mikulás szerepét. hiába, mindig is tudtam időzíteni.
szóval odaértem tesómékhoz, bepakoltam mindent a csizmába, belopóztam, és odaállítottam az ajtóba, majd kiosontam. senki nem látott semmit.
muszáj volt bemennem az intersparba némi c vitaminért. ez 2 doboz hohes c-t jelent. jah, néha veszek ilyeneket. hátha tisztul a szervezetem. mi tagadás, voltam már jobban is. az alvás kevéssége miatt van ez, nem az alkohol soksága miatt (gyönyörű volt ez a mondat). ma korán lefekszek. de addig még 1000 a dolog. a legfontosabb: koronát kell váltanom.
persze a legfontosabb nem ez, hanem az. (haha)
...hogy a derekam ne lázadjon ellenem. mit vétettem, hogy jönnek a nyavalyák? azt hogy elmúltam 30? már ez is vétek? jó lesz magamba szállnom. nagyon nehezen megy. segítség... elhaló kiáltás a virtuális világban. hányan lehetünk még így?

a béka ck-nak nagyon teccciiiiiiiiiiiiiiiik :)

és valóban...

...kriplinek tűnök még a saját szememben is. a hááátam, a derekaaaam...

tegnap megnéztem az on home boltot. csak azért keveredtem oda, mert tömeggel mentem munkába, a kk-t otthon hagytam, mert előző este olyan szionten szarrá áztam, hogy még a dzsekim sem száradt meg. és ideges voltam. de túléltem a bkv-t. ma már biciklivel újra. reggel lementem pizsamában láncot olajozni. hát gratulálok magamnak, tönkretettem ezt a hajtásrendszert majdnem annyira, amennyire lehet. remélem, még bírja 1 db-ig. amíg nem találok 1 rövidebb kormányszárat az új biciklimre. a nyregről majdnem lemondtam.

szóval besétáltam ebbe az on home-ba. tudtam, hogy nem az én pénztárcámnak való, mert 10 ropinál kezdődik a kisgyerekméretű babzsákfotel. ez 1 babzsákfotelterítő munkaközösség. magyarok a cuccok, ám eredetileg ababzsákfotel olaszországból jön. a lány nagyon kedves volt, mosolygott, jó volt ránézni. szépen elbeszélgettünk. mutatott tapétákat is. azok is nagyon szuperek. kicsit textiles beütésűek. megtartom emlékeimben a boltot. kár, hog yilyen kibaszottdrága. mármint nekem. és varrni sem tudok.

és esik ez a tetü eső. ma megint szarrá áztatom magam. nem hiányzik ez nekem, amikor boltoznom kéne ezerrel.

tegnap agyaloglásom sikeres volt, sok kedves emberrel találkoztam, és láttam 1 csomó.... nem írom le mégsem... vagy igen? igen: meleget. most hogy nem biciklin ülve (=eltávolodva a várostól és az emberektől) közlekedtem, elég döbbenetes volt rájuk csodálkozni, ilyenek is vannak, és felismerhetők. és a megváltozott boltok, színes csillivilli kirakatok. majdnem úgy csodálkoztam rá a városra, mint 1 kisgyerek. a szám tátva-maradt.

...
most ababhagyom. lelkileg felkészülüök az elázásra. ma pedig csak belül akartam...

kripli

ajajaj, mindjárt bőgök: azt mondta a reumatológus, hogy 1 kripli vagyok, nincs ezzel semmi baj, ez 1 genetikai hiba (jó hogy nem azt mondta, 1 genetikai selejt vagyok), lehet ellene tenni: úszni, gyógytornázni 1 életen át. mert nulla az izomzatom. azon csodálkozok, hogy még élek. hiába a biciklizéstől nem erősödik meg a hátam, nem 1enesedik ki a gerincem. lepra hangulat...

eltörpül így a szép 7vége összes öröme. kellett nekem beugranom hozzá. mind1, ezek tények, át kell szervezni az életemet, gyóygtornáznom kell, és kész. lássuk csak: mondjuk élek még 30 évet, az 30*365=10950 napot. ez 10950*20/60=3650 óra gyógytorna, ha 1et 20 percesnek tekintünk. 3650/168=~ 22 nap folyamatos gyógytorna. jó, jó, tudom, hogy 10928 napot meg nem kell gyógytornával töltenem. rendszerességet kell vinni az életembe. mindig ilyen tetü kihívások elé állít az élet. nagyon gonosz. csoda, ha alkoholisták lesznek az emberek?! az albérletben kiváló lehetőségeim vannak megvalósítani ezt is.

najó. legalább 7végén tovább pusztítottam magam: takarítás közben e-vel és z-val megittunk 1 üveg gint. természetesen tonikkal. mert nélküle i6atlan csakúgy mint a tonik gin nélkül. higitóban ismegfürdettem a kezeimet, úgyhogy öregasszonyosabban néz ki, mint valaha. éjjel tömény olivaolajjal kentem be, hátha használ. hát, azu élet ilyen, szépen lepusztulunk külső és belső körülmények összjátékaként.
belát6juk, hogy az ember nem halhatatlan. kinek többet, kinek kevesebbet kell küzdenie az örök vadászmezőkre jutáshoz.

kis bicikliset is. reggel kanyarodok balra nayg ívben a múzeum krt-ról az üllőire. most a villanyoszlopot jobbról és balról is kerüldözik, akik hasonlóan cselekszenek. megyek szépen, erre rám dudál a mögöttem jövő autós. 1ből mi a fasztdudálsz köcsög felkiáltás hagyta el a számat, s most végre hangosan. igazából nem értem, hogy mi volt a baja. csak nem az, hogy nem húzódtam ki az út szélére, hogy a kavicsban gázoljak, hogy neki sávváltás nélkül sikerüljön kikerülnie? a lófaßt, én nem megyek a kavicsban, ha az autósok se mennek. amúgy meg úgyis beljebb keleltt húzódnia, mert ott állt a troli meg 1 másik busz is. minek írtam le ezt? ismét felhúztam magam. amúgy meg leszarom. azt csinálnak, mait akarnak, csak ne üssenek el senkit. rohadjanak a saját maguk által kreált dugóban, hallgassanak az autójukban 90 dB-lel santana-t, közben meghitten bezsélgessenek a lurkóikkal, mit bánom én... majdnem minden nap örömet okoznak nekem így is, hiszen du 4 után beáll az üllői a klinikáktól a ferenc krt-ig biztosan, s annál nagyobb élmény nincs is, mint a 2 kocsisor között elegánsan elgurulni- ez kárpótol mindenért.

reggel gyanúsan szemléltem az üllőit. nem volt beállva, szépen haladtak az autók. nem tudtam hova tenni a dolgot. erre a haller#üllői-ben volt 1 baleset. én később értem oda, csattanást nem hallottam. t. mesélte, hogy ő a villamoson volt fültanúja, és fél óra elteltével még mindig dobog a szíve.

kőszegről meg nem is írtam szinte semmit...
vasárnap takarítás után elindultunk levezetni a feszültséget e., z. és én. végre találtunk 1 helyet, s ismerősök mellé telepedtünk le. nekem nem ismerőseim. na, azok úgy le voltak lassulva, nemtom milyen teát i6tak,. mi meg odazuttyantunk, és pörögtünk, nyomtuk a hülyeséget. pedig színjózanok voltunk. csak pislogtak. sajnos nem vették fel a ritmust.
e-vel snapszeroztunk. snapszeroztunk volna, ha a rengeteg maygarkártyából össze tudunk állítani 1 játékra valót. de a jó lapokat elkoptatta az idő meg a vendégek, rengeteg vii, viii és ix lap volt. ez régen történhetett már, mert ilyeneket látunk a lapokon: zöld hetesre ráírva: zöld ász; piros kilencesre ráírva: piros tizes, stb.

no és ebben a csodás pizzériában székel a város legnagyobb macskája. ez 1 házi jellegű macska, fekete-fehér-vörös színű. nem áll neki rosszul, szépen van mintázva őcukisága. 1 széken aludt. én el se bírom képzelni, hoyg nőhetett meg ekkorára, van vagy 8 kiló. amikor lekászálódott a székről, sőt nem is kászálódott, hanem huppant testtömegét meghazudtoló gyorsasággal (hiába a macskatalp az nagyon szuper), akkor megemeltem, s viszonylag nehéznek tűnt. nem hiszem, hogy negativan befolyásolt volna engem másfél sör és 1 kis unicum elfogyasztása. szóval ottnagytuk azt a puha tüneményt az ivóban. remélem, még találkozok vele. szeretem az efféle macskákat.

filmnézésre alkalmatlan, haha

moziban voltam, ami ritkaság nálam (a toldiban sem ittam 3 hete...). bár kb. 2 hete is megnéztem az ádám almáit. természetesen dán film. a dán filmeket nézem meg szívesen a moziban, ha már 1x rászánom magam 1 filmre. van bennük valami különös. olyan érzésem van, mintha a magyar és dán lelkek össze lennének kapcsolva. pedig tök más ország, mégis közel áll hozzám. nem tudom, dánok szoktak -e magyar filmeket nézni, és ha igen, akkor rokonlelkűeknek tekintik -e magukat a magyarokkal?

most kv. választott filmet: csak 1 szerelmesfilm.

jó volt, de túl anyg 6ással volt rám. én ált. úgy jövök ki a moziból, mint akit fejbevágtak. ezen nem kellett sírni, nevetni se nagyon, de odabaszott.
komoly volt a téma. ezek a dánok mindig érdekeset alkotnak. az 1ik jelenetben a pali rázuhant az ágyra a nő mellé, tök hirtelen, úristen, annyira megijedtem. persze ha nem lett volna hangja, akkor nem ijedtem volna meg. még avgy 5 percig az egész testemben dobogott a szívem. ilyenkor elgondolkozok, mi szükség van erre, hogy végigizguljak 1 filmet, minek megyek moziba? még a dallason is képes voltam izgulni. biztos ezért is van az, hogy havonta kb. 1 filmet ha látok. igazából max. moziban nézek filmet. hát nem túlzottan érdekel a kultúrának ez a része. nem vagyok 1 izgága alkat, de nehezen bírok ki 1 filmet 1 helyben ülve végignézni. technikailag le vagyok maradva, így dvd meg hasonlók sem játszanak. el se bírom magamról képzelni, hogy beüljek a tévé elé vagy a video elé bambulni. mind1, mások vagyunk mindannyian.
szóval ez a film rettenet volt amúgy. örültem, hogy kiérek a moziból, és biciklire ülhetek. valamennyire elvette a nyomasztó érzést a tekerés. persze apetőfi hídon figyelni kell.
a kocsmában le is hajtotam 1 fél rumot, hogy oldja a feszültséget. sikerült. leküldtem még 2 sört, és előbb elaludtam, mint b.
na, megyek kőszegre, viszlát bp.

vacsoránk: lapin aux olives

a vacsoranyuszi ihlette a rajzot. van ahol nyulfinak említik a nyulat. persze csak a fiatalt. milyen vicces: nyulfi.
(most dühös vagyok.)
az étel elkészítésének az előzményeit nem írom le, mert az nem vetne jó fényt rám és még... azt se merem leírni még hova nem vetne jó fényt.
amúgy a netről szedtem a receptet. és a szerint azért ezt választottam, mert olajbogyó kell hozzá. van benne valami. nagyon szeretem az olajbogyót, bár a) autentikusat csak 1x ettem. na az totál más volt, meg csípett is, mert istentuggya, hogy volt elkészítve b) kijönnek tőle a pattanásaim, úúúúú.
de legalább a pedált kicseréltem az új bringán. és nem estem le a bicikliről idefele jövet.
a nagy gondolatok kimentek a fejemből. helyette maradt a gondolatok olat nélkül.
még le akartam írni, hogy vettem ecseteket+3akvarellpasztillát v mi az. ötezer. költök, mint a tyúkanyó. és olyan ecsetet láttam, amin a szőrök helyett szilikon vagy gumi van. ilyen lötyögős, rugalmas. tökjól nézett ki. hát ha a nyúlfit viccesnek találtam, akkor ez az ecset még viccesebb volt.
több vicc nincs. csak komolyság. meg gondolkodnivaló, ejj...

hóesésben biciklizni...

...nem is rossz. 1 igazán zavarót találtam benne tegnap: hogy a fejem és a szemüvegem közé behullanak a hópelyhek, és ha a gonoszabb fajtából valók, akkor mint 1 apró kés, belevágnak a szemembe, és az legalább fél pillanatig nagyon fáj. szerencsére azért látok tőlük. vagy lehet, hogy a fél pillanat alatt 1általán nem látok semmit? olyan gyorsan történik, hog ynem tudom megállapítani. és persze ráesik a szemüvegemre a hó, az is korlátoz. akkor megállok, elkezd párásodni, s alig várom, hogy újra indulhassak, legalább a pára ne homályosítsa el a tekintetemet. azt 1edül az alkoholgőznek engedem meg :) tegnap még annak sem. ui. bevallom, kicsit izgultam, mi lesz este, ha jövök haza az örsről. vajon fagyni fog -e? nem fagyott. persze tiszta dzsuva lettem, de az nem érdekelt, jól lehetett jönni a kerepesin, semmi forgalom. kifelé meg a pillangú utcától az örsig dugó volt. na az iylet szeretem, amikor alig haladnak 2oldalt az autók, én meg suhanok köztük. ez most valóban jól jött, mert így nem fröcskölték rám a vizet, és biztonságban halad6tam.
amikor csatakosan tekertem, nekiálltam röhögni, hogy én hülye vagyok, nem is bátor. sajnálom a bkv jegyre a pénzt, inkább szarrá ázok 1 este 2x, mert megfelelő felszerelésem sincsen. tényleg sajnálom. bliccelni meg nem tudok, nem vagyok én ta, akihez oda se mernek menni az ellenőrök, pedig fehér, csak magas, és tud zordul nézni. sajnálom.
öh, lehet kéne 1 dioptriás bicikliszsemüveg. ebben az évben már másodszor gondolkoztam el rajta. ami annyit tesz, hogy sosem lesz, haha.
a névrövidítések mellé rakjak pontot? valaki mondja meg.

leesett az 1. hó

több nap eseményeit kell lejegyzetelnem (hosszú lesz):

szerda
bűnös vagyok, amiért a karinthyn a 4 db vészvillógós terepjárót nem jelentettem a rendőrségnek. fene a bizonytalanságomat meg agyávaságomat és lustaságomat. ki kéne belőle nőni.
de utána: bementünk 1 sörözőbe, ahol kiittuk őket a forraltborukból. nem volt nehéz, mert csak 5 pohárnyi volt, nem kell mindjárt arra gondolni, hogy alkoholisták vagyunk. utána kértem 1 korsó sört (hb). belekortyoltam, s azt hittem, rögtön ki is köpöm, de az illendőség kedvéért lenyeltem. talán a bor után van ilyen szar íze? még többször próbálkoztam, ám hiába, uo. szarnak éreztem. ha már a szabálytalanul parkoló autókat nem jelentettem, így vettem a bátorságot, s fizetéskor megjegyeztem, hogy eléggé érdekes volt ez a sör. így nem fizettették ki... ettől sem lettem jobban. azt mondták a rádióban, hogy a vendéglátóhelyeken túl gyakran mondjuk a pincér kérédésére, hogy finom volt a kaja, és nem szólunk, ha kifogásolnivalónk van. és amíg így járunk el, addig nehezebben jön a változás is. a fogyasztói jogaink...

csütörtök
nem lóhalálában, hanem éhhalálában értem haza. a brokkolis tészta ízre nem tudom, hogyan sikerült, mert annyira elsóztam, hogy a són kívül más ízt nem éreztem. még sosem sóztam el ennyire ételt... el is gondolkodtam, vajon kibe vagyok szerelmes? de nem találtam senkit, akibe lehetnék. megint megdöntöttem a közmondást...
arra jó volt a sok NaCl, hogy gyorsabban csússzon a sör. amikor megérkeztem a kuplungba, már páran ott üldögéltek 2 asztalnál. nagy lendülettel könyököltem rá az 1ikre, mely nyomban kissé megrogyott. szerencse, hogy a sörből már leittam, így nem folyt ki. rövid tanakodás következett, hogy ezt az asztalt innen el kell távolítani, hozni helyette 1 másikat, mert csúnya vége lehet így az italjainknak. megkérdeztük a pincérleányt, aki nem ellenkezett, és hozzátette, hogy a többi asztal is hasnló konstrukció. elképzeltem, amint tele van a kuplung, minden asztalnál varázsszóra megtámaszkodnak a vendégek, s az asztalok összeroskadnak, dőlnek kifele a pálinkák, sörök, fröccsök, rá a földön hagyott táskákra, bőröndökre.
nagyon szép este volt ez, csak a hazamenetelre nem emléxem. előfordul...

péntek
a csontkovács kikészített. még most is érzem.
szerencsémre esőben biciklizhettem sashalomra. az elején ideges voltam főleg azért, mert nem tettem el a hátsó villogót, s így bicikliutaznom kellett valamennyit. nem sokáig bírtam,hisz a kerepesivel párhuzamosan vérlázítóan szar az az út. az eső 1 idő után nem érdekelt. valahogy megnyugtat a csapadék, csak nehéz elindulni. elindulni mindig nehéz...
aztán tortát sütöttem. sajnos nem lett vmi szép. sőt. utálom, hogy nem tudok olyat csinálni, mint ami a fejemben van. gyakorolnom kéne. áhh. ez a finomabb, mint szebb kategória lett kivételesen és nem fordítva.
mire befejeztem a sütést, már totál kész voltam, és az éjfélt is elkongatták a harangok. és haza kellett bicikliznem. és otthon észrevettem, hogy a hátsó villogó a táskámban...
redőny leereszt, zuhany, ágy, telefon kikapcsol.

szombat
olyan remekül aludtam. 11 után keltem fel. elhoztam az új biciklit, piacozás, takarítás. noigen, kicsaptam a szőnyegeket az erkélyre, 1x csak odapillantok, hát belepte őket a hó. feldolgoz6atlan, hogy ilyen korán megkezdődött. latolgattam az esélyeimet, hogy mi lesz este, el tudok -e menni forraltborpartira biciklivel vagy sem. aztán megfőztem az ebédet. munkatársaim szerint elég bizarr, de nekem bejött.
mivel tőlem függött a forraltbor (én profi vagyok benne b szerint), igyekeztem 5-re odaérni: 5-kor indultam el. meglepődve tapasztaltam, hogy szakad a hó. elképzeltem amint a slick gumival csúszkálok az úton, és jobb esetben nem esek le. megnyugtattam magam, hogy conti contacttal is biztos csúszkálnék. már 2 perc múlva alig láttam valamit a szemüvegemen megtapad hópelyhektől, a szél pont a jobb fülembe fújta a havat, és a szemüveg meg a fejem közti réseken is tolta 1enesen a szemembe a menetszél meg a "rendes" szél. nagyon remeknek ígérkezett ez a pár km-es túra. az utakon alig volt autó, biciklis is csak 1, aki felkiáltott engem meglátva: éljenek a biciklisek! nevettem (azért világítása lehetett volna...). nem is volt rossz hóban tekerni*. 1. kicsúszásom akkor történt, amikor a bicikliútról át akartam térni a jászaira. tényleg gyökkettővel kellett haladnom. azon a kis emelkedőn természetesen nem bírtam feltekerni, mert folyton kipörgött a kerék. tolta a szél az arcomba a havat, tényleg alig láttam. hát mondom, mi lesz, nem akarom tolni a biciklit. a híd lejtős részén könnyebben ment. jó előre behúztam a féket. de amikor van az a (hó miatt ugye) viszonylag meredek rész, amikor átvezet a rakparti bicikliútra, na az dúrva ott (mind2 csusszanás jelölve) kicsúsztam, hiába óvatoskodtam. a szemüvegemet megpróbáltam letakarítani, majd kihúztam az autók közé. több bohóckodást nem vállaltam volna a bicikliúton. a bem rkp-on meg a fő utcán tökjó volt az út, a hó is csak szállingózott. a kesztyűmre ráfagyott a hó. örültem, hogy megérkeztem, és 4 emeletet kell cipelni kk-t.
a buli remekül sikerült. életemben annyi pálinkát összesen nem ittam, mint most. najó, ez túlzás, de tényleg sok volt.
részletesen nem írom le, mert a k k o r volt vicces megélni. asszem szerencsémre hajnalban/éjjel nem találtuk a kulcsot, így nem tudtam kimenni a lakásból, kénytelen voltam ott aludni. alvás nem sok volt, mert a szomszéd horkolt, álmában kiabált. meglepődtem, hogy miért zavar engem részegen a horkolás, miért nem alszok én is. ez már az a mennyiségű szesz volt, miután már csökken az alvóképességem?

vasárnap
erről nem írok. az új bicikli végett. mert csak ideges leszek. és fájt a fejem. a spar borok után nem csoda ( vagy a mennyiség is közrejátszott?). de amikor rászántam magam, hogy beveszek 1 algo-t, rögtön megszűnt a fejfájás. azt tapasztaltam még a fejfájással (ha piálás után következik be) kapcsolatban, hogy ha eszek valamit, akkor hajlamos elmúlni, nem kell gyógyszer. ha éjjel (fél)részegen állok neki enni, reggel ált semmi bajom nincs. mindenképp enni kell. meg sok vizecskét inni.

és mikor lesz már nyár?! rettenetesen utálok fázni! és korán sötétedik. kiábrándító. hideg kezek, hideg lábak, száraz bőr, téli bohócruha. nem csoda, ha nem kedvelik a bicikliseket- ahogy pl. én ki tudok nézni... ki kell találni a stílusomat, haha. az a baj, hogy sokba kerül. így marad a bohócöltözék és az élmény.

*1. hóbantekerős élényem még fiatal 1etemista koromban történt egy decemebr 23.ai vagy 24.ei napon. tesóm javasolta, hoyg próbáljuk meg. szó nélkül bele1eztem, pedig tudom magamról, hogy félős vagyok, és csak az esésre tudok koncentrálni. bár jó eső vagyok, azt meg kell hagyni, erősek a csontjaim, mint az állat, mondta is a fogorvosom, hogy remek állkapcsom van, jó masszív. tehát csodás csontjaim vannak, kopp-kopp. szóval kihúztunk a rétre, amit ~40 centis
hó fedett. én 1 szál melegítőben, sportcipőben, jellemzően abban a ruhában, amiben bent si szoktam lenni télen. plusz ruhadarabként a cipőt és a sapkát említhetjük. mutter mindig is ki volt ezen akadva, hoyg folyton meg akarok fagyni, bent több pulóver van rajtam, mint kint, ki érti ezt? tehát 5 perc telt el, mire felszálltam a biciklire. nagyon röhögtem. sok részletre nem emléxem már, az maradt meg bennem, hogy a felszántott, fagyott földön sikerült nyeregbe pattannom valamely csoda következtében, és nem elindultam. megállni nem akartam, mert tudtam, hogy utána újraindulni képtelenség. ott zötykölődtem ahullámos szántáson, nevettem, szerintem agyrázkódást is kaptam. hát nagyon vicces volt. további karácsonyi történeteket később fogok közölni. most befejezem. pá.

roppanóságy

most lesz nálunk lomtalanítás. volt 1 ágyunk. a roppanóságy. md levedlett ágyát kaptuk meg jópár éve, hogy tudjunk nálunk mindenféle embereket altatni. a hallban volt a helye egészen tavaszig(?) elnevezését kv-nek köszönheti. 1 ősrégi darab volt ez, a közepén lyukkal (kifekvésből adódó bemélyedés), így C alakban lehetett rajta leginkább kényelmesen aludni, derékfájás nélkül felkelni. jómagam csak néhányszor kényszerültem rá. vendégszeretetünket élvező barátainknak jó volt ez is, nehogy túlságosan hozzánk szokjanak, netán ide is költözzenek, mint azt gyanította minap az 1ik lakó, akit az egyszerűség kedvéért nevezzünk snidlingnek. bár kiír6nám az igazi nevét, úgysem olvassa, de hát a barátaimét sem írom ki, vele sem kivételezek.
idecsillagoznám be egy levélrészletemet, ami azroppanóságyon gondolkodva jutott eszembe. mivel retrónak is tekinthetjük. mint a szimpla n. szórakozóhelyünket. íme:

1x bemutattam n+b-nak, h miért kerül a szimplában 400ba (min másfél éve) 1 korsó sör: "meg kell fizteni a hangulatot, a lomtalanításról összeguberált bútorokat..." azzal rácsaptam 1 fotelra, s olyan porfelhő szállt fel, h órákig (=óráknak tűnő másodpercekig, nehogy elhidd :) nem láttuk 1mást, és n elkezdett köhögni. ilyenek ezek a helyek. a kultiban legalább nem volt plüss, mi elhozza nekünk az elmúlt 100 év emlékét...

a roppanóságy nem csak 1-1 görbén sikeredett estére nyújtott menedéket dzs-gy+én ismerőseinknek, hanem rövidebb-hosszab ideig al6tak a menedékszállásunkon ők:

• l, aki eljött a nagy nyugatról, h meghódítsa a fővárost. sikerült neki
• a, aki szintén a nagy nyugatról jött, mert otthon nem kapott állást. ott nincs is TB palota
• t, aki délről fogtechnikusként. nem sokáig bírta.
• tesóm, aki Mn-életi válságban volt, azóta kilábalt
• csngy, a vasutas
• szerintem kihagytam pár embert és be is tettem?:
  
• nz, a csavargó (?)
  
• k, aki nem is biztos, h k, mert annyira kevesett időzött nálunk, hogy még a nevét sem jegyeztem meg (csak a kulcsokat felejtette magánál...)

szóval ez a roppanóságy a padláson várta, hogy beteljesedjen a sorsa. tegnap levittük az utcára. ahhoz képest, hogy könnyű, 5 emeletet forgolászni vele nem volt valami nagy élmény. miután letettem (és nem dobtam) szinte fel-röpültek a karjaim. ez reggelre izomlázban mutatkozott meg.
hazafele megnézem, hogy elvitték -e már új otthonába vagy végleg az enyészeté lesz. úgy beszélek róla, mintha legalább a biciklim lenne. pedig tavasz óta igazából nyűg volt mint boldogság- különösen snidlingnek.
roppanós amúgy nálunk minden: a virsli és a parketta is. a parketta az durva (a virsli az ritkaság). mióta kibontották a régi ajtótokot, és betették az újat, azóta méginkább recseg az egész szoba. a parketta olyannyira meglazult, hogy 1 pók elsétálása is meghall6ó. mi hozzászoktunk. a lakás egyedi jellegét erősíti. így legalább bizonyos, hogy 2 lábbal a földön járok.

tetü hideg

igen, tetü hideg lett. nehéz ezt elviselni. de majd hozzászokok szép lassan. igaz jobban örülnék annak, ha szép gyorsan szoknék hozzá.
hideg van és leizzadok. ha meg kell állni 1 piros lámpánál, majd újraindulok, akkor a legrosszabb, nagyon hüvi.
már a hideg gondolatától is borsózik az egész testem, még a fejbőröm is. hogy bírtam ki eddig a teleket? 1re kevésbé vagyok hidegtűrő. most már a kocsmába is párnát kell vinnem, ha azt akarom, h ne fagyjon be a seggem. mutter adott 1 porrongyot, az olyan, mint egy polár, ezt viszem magammal. kis helyet foglal. a hátsóm lehetne valamivel kisebb, h tökéletesen ráférjek. mind1, így is 1 istenáldása ez a porrongy. milyen jó volt nyáron: kerthelyiség, nem kellett párna, cigifüst elvétve... már csak fél év, és újra ez lesz...

koncertek, mi1más(világban szeretnénk élni)

a csütörtökről már beszámoltam.

pénteken new model army koncert volt a felújított ráday klubban. kíváncsian vártam, hogy milyen lesz. ahol régen a ruhatár volt, ott most 1 kulccsal működő kerékpártároló helyiséget alakítottak ki. amíg tesómmal vártunk n-re, addig jött is 1 biciklis, így bepillant6tam meg vázolta, hogy mi van.

a ruhatár a pinyóba költözött. itt megkaptuk az 1. adrenalinlöketet: 3an mentünk, de csak n hozott hátizsáko. abab mind belegyömöszöltük a pulóvereket, széldzsekiket, rápattintottunk 2 db sisakot, majd n odatolta a srácnak, hogy legyen kedves. nem volt kedves. ugyanis közölte, 300 lesz. miiii? odafordultam tesómhoz: hallod, 300 ft-ot kért érte!? na, hát ő rögtön odament, hogy mi az, hiszen ki van írva, hogy ruhatár 100 forint. mire a srác: minden ruha 1 százas. figyeld oda: 1 táska+2 sisak. ez befosás. még most is ideges vagyok tőle, mert szerintem baromi igazságtalan. elképzelem, amint odamegyek télikabátban, beleteszem az 1ik ujjába a sálam, a másikba a sapkám, a zsebeiből kikandikál a kesztyű, és faarccal közli a legény: 500 lesz. kiborító. és ezt meg tudja magyarázni. persze simán elképzelem, hogy nem voltunk szimpatikusak neki...

a koncert jó volt amúgy. bennem mindig ilyen dolgok maradnak meg. árnyékolnak. pesszimista létem...

szombaton sütöttem gyümölcskenyeret és spenótfelfújtat. még fejleszteni kell a felfújt technikámon. viszont az n-től kapott habüstöt annyira fantasztikus, hogy itt is örömmel említem meg. megváltozott tőle a konyhában töltött idő. ebben keverni és dagasztani issokkal könnyebb, mint 1 hagyomános laposfenekű tálban. és a háztartásoknak meg mindig a szart próbálják eladni, vagy a nehezebben kezelhetőt. mennyivel 1xűbb 1 habüsttel. pesrze csak gáztűzhelynél, mert a villanyon a hőátadás nem megoldott. ott van még a habzsák is. amikor kiskoromban megláttam a mamánál, hogy van iylen műanyag cső, oylan mint a szuri, milyen fasza, abból fogok díszíteni. aztán rájöttem, hogy kezelhetetlen, irányít6atlan. később vettünk impregnált habzsákot, de ebbe a csöveket még menetesen kellett beszorítani. a cukrászok meg olyan impregnált vászon (esetleg erős műanyag) habzsákot használnak, amibe csak 1 acél habcsövet kell belecsúsztatni. sokkal 1xűbb és praktikusabb.

megvettem a biciklit. erről többet nem írok, mert nem biztos, hogy akkora üzletet csináltam vele, jaaaaaaajjjjjjjj. ország-világ előtt ennyit vallok be.

rettenet hideg lett. immár téliesen kell öltözni. kiábrándító. én mindenbe beleizzadok, ugynakkor fázok is, és nem szárad meg rajtam olyan gyorsana lélegző sem. a derekamnál különösen. lehet totál feszülőset kell hordani? valami nem stimmel velem. mindent parasztvakításnak látok. kivéve a turkálós ruháimat. nemtom. mennem kell, mert bezár a piac.
moziba fogok menni. ez nagy esemény. majd valami érdekfszítőt kitalálok még

Rába Et-OH

mindig ezek a színes betűk, mi? ennyi szöveg mellé kell valami kis ábra...

hát kicsit csúnya lett az este, de nem vészes.
blogba nem írok neveket. hátha sérti valakinek a személyiségi jogait. meg aztán bárki olvas6ja ezt. hangsúlyozom, bárki. vagy akárki. vajon van -e különbség a 2 között? a bárki és az akárki között. persze van: másképp kell írni. végtére is ez nem Mn beszélgetés itttteeeen.

szóval hj régenlátott osztálytárs miatt volt az egész, hahah. minek jött pestre tanfolyamozni? az 1. kocsma a környékünkön volt (jah a többi is). végre nem nekem kellett elmennem a fenébe inni. mondtam is, akár szoknyát is vehettem volna fel, mert kk a korláthoz lakatolva maradt, és várta, hogy reggel munkába álljon. ha belegondolok abba, h lecserélem... pontosabban veszek mellé 1 másik bicajt... elbizonytalanodtam. úgy a szívemhez nőtt. olyan szép. annyi mindent megért már velem 3 év alatt. igen, még csak 3 éves. azt hittem, h több. múltkor átválogattam a tartós fogyasztási cikkjeim félretett blokkjait, s kk-é is köztük volt, innen tudom, h még csak 3. persze többnek néz ki- géppuskasorozat nyomokkal a vázon... pöttyszerűen van lepattogva a festék róla.
pöttyszerűen... hát ilyet írt már valaha valaki?
szóval az 1. kocsma lent a pinyóban. ahhoz képest, h 3 perc gyaloglásra van tőlünk, még csak másodszor voltam ott. gyerekek, még van olyan hely, ahol a bort a pultba épített alumíneum tartályokból adagolják. a kocsmáros hosszú kék kötényben. a segítője 1 helyi alkesz. úgy tűnik legalábbis. vannak ilyen csókák, mint pl a zsolti a lehel piac mögötti kocsmában (régen jártam oda). hordja a hamutálat, viszi az üres korsókat.
amikor lecsüccsentünk, megcsodáltuk a gyümölcsmintás viaszosvásznat és sok pöttyöt a terítőn. hj kérdi, mi ez? hm, nemtom, ráfújok, cigihamu. hj szól a segítőnek, h legyenszíves törölje le az asztalt. én röhögök, hj: most mér? a hamura könyököljek? amúgy totál igaza volt. csóka jön is, törli, 1 mozdulattal mint a reklámban. én röhögök, jó hogy letörli, rá a térdeinkre. na, lehet nem a lábunkra seperte, de ez akkor is mulatságosnak tűnt.
vesemosadékomat sokáig őrizgettem a hólyagomban, ui. féltem az illemhelytől. de amikor gá elindult sörért, kicsusszantam én is a padból a mosdó felé véve az irányt. megtaláltam. 1 db-ig tanácstalanul* kerestem a villanykapcsolót, végül 150 cm magasan rá is leltem kívül az ajtó mellett. nem tudom milyen titkos helyiség nyíl6ott még a női vécéből. mertem remélni, hogy nem nyitja rám senki azt a +1 ajtót. a klotyó rendben volt: nem büdös, tiszta, wcpapír, kéztörlő, szappan. az ajtón 1 kedves táblácska a következő szöveggel: a nő olyan, mint a rózsa: rövid ideig virágzik, viszont sokáig szúr.
hihetetlen, de ez a kocsma este 8-kor bezárt. gyanúsan rakosgatták felfele a székeket. mennünk kellett. 3 sörtől már rossz irányba indultam el a másik kocsma felé. ott nem volt semmi különös. 10-kor az is bezárt, a 3. 11-kor. ide már csak 3an mentünk. utólag belegondolva kár volt azért a sörért fizetni. nem hiányzott belőlem.
sajnos az éjjelnappali mellett vezetett a hazafeleutam, és- hiába fogadtam meg, hogy részegen nem állok neki többet zabálni, mert csak hízok, mint adisznó-betértem. zsömle, kifli nem volt, így egy félkilós kenyérrel távoztam. úgy felét meg is ettem. hogy mivel? a margarinra emléxem. képes voltam snassz margarinos kenyeret enni? kajálás után se fogmosás, se zuhany, szépen mély álomba szenderültem. azért vélem mélynek, mivel pgy lakótársamat kizártam, és 2ségbeesett csengetéséből nem hallottam meg semmit. szerencsére pgy lakótársam felébredt, és beengedte. így éldegélek én. még 2 húzós este vár rám a 7en

*az jutott eszembe, hogy tegnap de. elfutárkodtam 1 irodaházba 1 szerződéssel. a váci úton van. óriási. bemegyek, recepció, jó napot kívánok, név, szig szám, kapom a belépőkártyát, az 5.re menjek fel, majd ott útbaigazítanak. és visszafele: az 1. emeleten vagyunk, oda jöjjek. oké. beszállok a liftbe (kiborító, nem találtam lépcsőt), megnyomom az 5-ös gombot. haladunk. megáll a 7.en. nézek, mi van. 6ározottan emléeztem, hogy az 5-ös gombot nyomtam meg, nem a hetest. aztán elbizonytalanodtam. kiszállok, ez valóban a 7. na, mind1, hátha a közelben van a lépcsőház, majd legyaloglok. a közelbe nem volt semmiféle lépcsőház, így visszakényszerültem a liftbe. újra 5. emelet. tiltott szám. hát kurvajó, mit csináljak? 1ből eszembe jutott a múltkori történet a corvinus 1etem modern könyvtárában, hogy ott is mit szerencsétlenkedtem, mert annyira modern, és én úgy le vagyok maradva, mintha saját öreganyám volnék. szóval leutaztam az 1.re, mondtam, hogy kitett a 7.en a lift. néztek a recepción, mert a 7. és az 5. emelet is tiltott. mind1, a biztonságiörni eligazított. hogy a belépőkártya arra való, hogy odaérintsük, s akkor engedi. hát én ilyen modern lifttel még nem találkoztam, mondtam is nekik.

most örüljön aki olvassa, hogy +*oztam ezt a részt, és nem építettem bele a szövegbe. amikor elkezdtem olvasni kerouac 1ik könyvét, rájöttem, hogy mennyire idegesítő, ha folyton saját szavamba vágok, és tele van zárójeles részekkel a levelem a sok asszociáció miatt. na, hát nem emiatt nem bírtam végigolvasni. nálam 1könyves íróként szerepel kerouac papa.

hátmelegítés

kiborultam. az oka ez volt: 284/2007 (X.29.) korm. rendelet
én mindig kiborulok ajogszabályokon. nem nekem valók. 100x elolvasva is mindig másként látom, és tud újat mondani. vmi hiba lehet a készülékemben

kedvenc hirdetésem a xvi. és xiv. kerületi helyi hírek c. újságból, ami kb. már 5 éve minden 7en megjelenik:
ULTRADERM (eredeti) kézmosószer, 40 dkg-os eladó 200 ft/db áron. tel.: x

ma reggel felvettem a széldzseki alá a hosszúujjú aláöltözetet. mire az utam negyedénél vltam, már izzadtam. viszont a harisnya kifejezetten jólesett a lábamnak, térdemnek. azért a térdnek kéne még 1 réteg. valami házi variációt kellene kitalálnom térdmelegíteni (költség6ékonyság). a hátamnak ott a hátizsák.

rajzolnom kell. és finom sütiket sütni.... meg csicsókát feldolgozni és késdobálót keresni :)

térdmelegítés

hát igen, gyurinak igaza van, most van a legtetübb időjárás, ilyenkor palizza be legjobban a térdet. én meg azt hiszem, mekkora jó idő van még, nem kell semmi, csak 1 hosszúnadrág. ideje felelősséggel gondolkodni magamról, és vastagabban öltözni.
reggel magamra rángattam a kötött lábszármelegítőmet, ami nyugalmi helyzetben a térdem fölé ér. elindultam melóba, és nagyon jó érzés volt melegen tudni a térdeimet, lábaszáraimat. persze mire ideértem, lecsúszott az 1ik. de msot legalább tapasztal6tam a különbséget. úgyh húzom is a feszülős nadrágot, mivel most térdmelegítőre nem költök.

azt még le sem írtam, h tesómtól uo biciklissapkát kaptam születésnapomra, mint amilyet én vettem neki születésnapjára (ő vette meg mind2nkét). nagy öröm ez nekem, hogy 30 év után van 1forma ruhadarabunk az ikreknek(ha az övet nem tekintjük ruhadarabnak). najó, biztos volt már 1forma farbaxos pólónk meg ilyenek, de ez más. és remélem, alakul az f. moser is... csak remélem

no és még valami: nem tudom, mi alakult át bennem, de utoljára ilyen kevés pattanás nagyon rég volt a fejemen, kb áltiskolás koromban. végül is 16 év alatt... na abban nem bízok, h ez így is marad örökre. enikő szerint öregszem. én nem hiszem. bár a most reggeli bebiciklizésem alapján feltételezhetem, h öregszem. de vannak iylen napok, amikro nehezen megy a biciklizés is. kell nekem az 1sebességes?! kell. szinte remegek érte...

7vége nyugaton

a kínai piacos történetből kihagytam a legviccesebbet:
1ik árudnál 1 kartonpapír darabra akövetkező volt felírva:
csóró sarok, olcsóság van.
neeeee, hát komolyan, megál az ész :)

vasárnap templomban voltam. konkrétan misén. próbáltam koncentrálni, odafigyelni, de nem ment. jó hogy ki nem vetett magából a templom. kívülállóként figyelem mindig a miséket, mert én egyszerűen nem tudom átérezni. valószínűleg nem is akarom. ellenkezik az elveimmel. vagy inkább a gondolkodásmódommal. ám sokaknak jelent valamit. legalább összetalálkoznak az emberek. bár napjainkban biztos nem akkora közösségformáló a hit/vallás/1ház, mint régebben (nagyanyáink idejében). 1részt ez szerintem szar is, mert segített eligazodni valamelyest a sok szertartás meg régebben a népszokások, most meg itt vagyunk anayg független ugyanakkor gyökértelen mivoltunkkal. valamit valamiért.
szóval a misén mondja a pap, hogy "... és teljesüljenek vágyaitok..." és pont az 1sebeséges bicikli járt a fejemben. ó, mondom, szuper, teljesüljön. kb. egész misén ezen gondolkoztam. és hogy hiába tetszik nekem a tehénmintás fizi:k nyereg, biztos nem fog illeni a biciklimhez, lehet már nem is kap6ó, s a közepén nincs lyuk, olyat meg nem szeretnék használni...
az is eszembe jutott, hogy amikor fiatalabb voltam, és jártam templomba, amikor jön az a rész, hogy béke veled, mindig örültem, hogy olyanokat lehet így letegezni, akiket a templomon kívül csókolommal köszöntök. ez most is beugrott, amikor kezet fogtam 1ik nővel.

hú, és otthon mi volt? dióskalács, mutter új sütije, 6lapos meg vajkrémes torta... jól beletrafáltak abba, hogy mit nem kedvelek annyira. nem baj, legalább nem ezektől híztam, hanem mástól. bár a dióskalács egész jó volt.
mellesleg főztem 1 szuper vadpörköltet szuper krumplifánkkal. annyi, hogy talán a borókabogyóval bán6tam volna szűkmarkúbban is. nna, tudok főzni. a gyümölcsrizsEt is megemlíteném. jól sikerült.

noés cukikamilla unokahúgom is édes volt. én nem gondoltam volna, amíg nem volt a közvetlen környezetemben kisgyerek, hogy ilyen nagy 6ással lesz rám meg az egész családra meg mindenkire, akivel találkozik. imádjuk, imádják.

születésnap

tegnap volt 1 meglepetésparti a 3 x végett.
annyira jó. nemtom leírni mennyire...
oda vissza fontosak vagyunk 1másnak.
na, hát jó rövid lesz. ilyen rövid még sosem volt.
világgá kürtölöm, hogy köszönöööööööööm!!!!!!

中國市場 (kínai piac)

kikészültem. a kínai piacon jártam. a józsefvárosin. utoljára és először kb. 10 éve voltam a barátnőmmel. akkor kesztyűt (hahh, megint előjött) kerestünk neki. tél volt vagy talán késő ősz ilyentájt, mint most. csak akkor hideg volt, nem 1000 ágra sütő nap. kesztyűt természetesen nem vettünk, viszont baromira elfáradtunk. akkori benyomásaink 6ásosnak bizonyultak: többet oda sosem. állandóan ezt kiáltozták: vigyá kocsi, kocsi, vigyá kocsi. éhesek lettünk a túra végére, de ott nem mertünk enni.
*most már bátrabb vagyok: mernék enni. ha mindenki azt zabálja, csak nem lehet rossz
*inni is mernék, ugyanis az 1ik büfében 250-ért lehet kapni 0,5 l-es Heinekent.
*ebédidőben érkeztem, a kicsi kinaiak tolták az arcukba a meleg ételeket. az a szag és illatkavalkád 1 életre megmarad bennem
*az ebédidő elelnére voltak akik már aludtak a kis kuckójukban a portékák között, ám a felkészültebbek nyugágybanpihentek
*úgy látszik ez holtszezon volt, mert némelyek kártyázással ütötték el az időt vásárlók híján
*többek tanácsára a helyszínt részben tömegközlekedve közelítettem meg. nincs 2 u-lakatom, hogy biztonságba tudjam drágaságos konakázméremet. miközben az orczy téren vártam a 28-as villamost, kiszúrtam 1 nőt, hogy ő tuti ellenőr. és másik 2t is. a sötét ruházat (és tekintet), a válltáska teljesen előretolva, az övtáska a vállra dobva jelzik a veszélyt. igaz a 24-esre szálltak fel, de inkább fogtam magam és elgyalogoltam a bejáratig.
*a bejárat előtt 1 "indián" lány (az indián nyárban) valami parfümöt akart rámsózni. mondom, nem érdekel. szagoljam meg, az ingyen van. köszöntem. nagyon nehezen tudtam lerázni. az ilyenekről el bírom képzelni, hogy ha nem veszek semmit, megvernek vagy megveretnek
*mindjárt a bejáratnál viperát és gázsprayt kínáltak, valamit 1 arab srác pörgette az euro-s köteget a kezében.
*nem tudom, hogy ezen sírni kell-e vagy nevetni. már az egészen ami ott van.
*vártam, hogy hegyekben állnak majd a reeboak, nikee és adios termékek, de szinte nagyítóval kellett keresni az ilyesmit. vagy fél órát bolyongtam, mire az 1. diesel feliratot megpillantottam. ezek szerint a kínaiaknak már saját márkáik vannak, nem címkézgetnek ilyen neveket. az is lehet, hogy vmi jogszabály tett be nekik. ki tudja?
*találtam XXXXXXL-es (nem vicc) harisnyát. elszörnyülködtem, mégis ez kinek való, hol van ekkora ember? hamar megoldottam a rejtélyt: annakidején az 1ik turkálóban láttam 1 tökjó kínaias beütésű szoknyát, megnéztem a címkéjét, hát XL-es. na neeee. nálunk ez XS-es lett volna. a kínai emberek valóban sokkal kisebbek, mint az európaiak. így lehet jó nekem a sok XL-es harisnya.
*európai szemmel még többX L-es ruhák is voltak nagydarab férfiaknak. hiába, ezek a kínaiak mindenből felkészültek, tudják mi kell tőlük nyugatra a nagyzabálók testére. a vicces az volt, hogy óriási próbabábukra voltak ráhuzva ezek a göncök. én nem láttam még ekkora próbababákat
*és próbababát is lehet kapni. ilyen műanyag torzókat. meg óriási tekercs tixot. komolyan mondom, szinte kisgyereknek éreztem magam a sok színes holmi között.
*1 megvásárolnivaló dolgot láttam: kordbársony térdnadrág alul passzéval. na az jó volna biciklizni. persze ennek sem kérdeztem meg az árát.
*képzetem -miszerint a kínai piac mennyire olcsó- szertefoszlott, amikor megláttam, hogy a jó reggelt-et 100 ft-ért kínálják.
*a betonon sétálgatás továbbra sem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé. szerintem ez készített ki igazán. nem bírja a derekam. ideje lenne végre felkeresni a csontkovácsot. amikor fiatalabb voltam, így 6ároztam meg a felnőttséget: felnőtt az, akinek már rendszeresen fáj a háta vagy a dereka esetleg mind2. felnőttem?
*ja és nem vettem semmit. megérte...

több kínai piacos tapasztalat nem jut eszembe. nem valószínű, hogy szaporítani szeretném őket a továbbiakban. hogy fogok én este inni, ha már most 2percenként ásítozok?

kesztyű

francba. eltűntek a soraim. kénytelen voltam ctrl+alt+del-t nyomni, s ez az eredmény.
szóval ma reggel ráeszméltem, hogy nincs bicikliskesztyűm. annyira nem aggódtam, ui tegnap a közgáz könyvtárban voltam, s amikor eljöttem onnan, nem volt a kezemen. reméltem, hogy a szekrényben felejtettem a ruhatárban. azért kicsit izgultam. nem hiányzott a többezer forintos kiadás a hülyeségem miatt. igen, mert folyton elhagyom a kesztyűket. ez a pár is 2 pár volt erdetileg, csak végre úgy hagytam el őket, hogy pont 1 jobbos és 1 balos maradt meg.
letelefonoztam, hogy személyesen be kell fáradni, s ott kérdezősködjek. még de. benyargaltam. félve mentem oda a ruhatárosnénihez. és akkor... és akkor... odaadta a kesztyűmet. boldogság. megkönnyebbülés.
(olyan nehéz begépelni ezt a kesztyű szót. kesztyű kesztyű kesztyű. sok betű van benne a bal oldalon. vajon mi más miatt? én meg csak 2 ujjal gépelek. és bámulom a billentyűzetet. vagy a ty betű az oka. ritka betű ez. tyúk, tyűha, rotyog, szivattyú, töpörtyű, ketyeg, kotyog, kutya, potyog, pötty, ... más ty betűt tartalmazó szó hirtelen nem jut eszembe)

reggel nagyon meleg volt. a 7en a legmelegebb. erre pont ma vettem fel 1 rövidujjút a hosszúujjú alá... nem mondanám, hogy nem izzadtam. tehát mit állítok?

mazsola... spenót

1ik du iszonyú éhes voltam. hazaértem, előszedtem 1 megkezdett mazsolát a konyhaszekrényből. arra nem emléxem, h beleborítottam -e a tenyerembe valamennyit és úgy ettem meg, vagy belenyúltam, s csak betömtem a számba. ennek van jelentősége. ugyanis:
a zacskót ezután a az asztalra helyeztem magam elé. ránéztem. és ott tekerőztek benne a kukacok...
hát kivágtam a kukába 1ből. és vártam, hogy milyen 6ással lesz ez rám. jelentem, semmilyenre. csak 50 % az esélye annak, hogy ettem kukacot is. nem éreztem semmit. a cseresznyével is hányat elfogyasztok. direkt nem választom ketté. ami nen látszik (kukac), az nincs is. és még 1ik évfolyamtársa mondta annakidején a kollégiumban: ki tudja, emmyi csótányt szívunk be, míg éjszaka alszunk. vannak kivédhetetlen dolgok.

jelentem, tudok sütni is. a penótos-kecskesajtos pogácsám odabaß.

megettem 1 nap alatt 1 üveg sárgabaracklekvárt. éhes voltam... haladok a fogyókúrával apránként.

végre ismét voltam uccsó pénteki tekerésen. egész jó volt. bár mindig kívülállónak érzem magam az ilyen (tömeg)rendezvényeken. lehet legközelebb berúgva érkezek majd, s akkor eltársalgok bárkivel. kezd kiveszni ez a képességem... bezzeg régen. áhh, régen sem mindig. alapvetően nemtok mit mondani az idegeneknek. vagy az a bajom, hogy nem tudok elkezdeni 1 beszélgetést. mondjuk ha vmi gáz van, az emberek 1ből bírnak kommunikálni 1mással. pl ha késik a vonat vagy kigyózik a sor.

iggen iggen jó idő tombolgat odakint. rövid(térdigérő)nadrágban jöttem ma. azért felvettem 1 ilyen általános iskolás koromban kapott feszülős nadrágot alá, hogy a térdeim védve legyenek. hah, ez mekkora divat volt. nekem is kellett ilyen. bazz, pedig akkor se volt alkarvastagságú combom... most már felveszem túrára a feszülős biciklisnadrágot, nem izgat, hogy nézek ki benne. az osztrák mamik is ebben nyomják + szőrnyereg. fel kell venni a stílust. meg 1 hosszúujjú mez. épp elég volt. azt sajnálom, hogy ilyen hamar beérek a munkába.

az inforMITIKUSOKKAL (tényleg rájuk illik ez a kifejezés) beszélnem kellene. állítólag van ilyen prg, ami átalakítja a kézzel rajzolt izét, hogy a számítógépen is jól lehessen látni. gondolom drága. meg minek is nekem? csak úgy. szórakozni természetesen. persze szeretik visszatartani az információt. ők a 6almasok.

jó hogy 7vége volt. annyi minden történt. a legjobb:
tesóméknál voltam, és kiterültem hason a szőnyegen. talán lóbáltam a lábam 1 keveset. erre kicsit később jön kamilla (unokahúg), s elkezdi hajtogatni a lábam. fel-le. majd a másikat is. hát annyira vicces ez. meg jó is. nagyon aranyos :)

meleg van

ma már tényleg rövidujjúban tekertem be a dolgozóba, mert olyan meleg volt reggel. azt hittem, meg-sülök. mintha nyár lett volna reggel a lakásban, pedig nem is fűtünk. ennyit számítanának az 1ébként nem tökéletesen záródó ablakok?
örülök a melegnek
és mi a fene van az utakon, hogy alig van autó? nincs beduggulva a kiskörte, minden szuper. tegnap és tegnapelőtt is ezt tapasztaltam.
az 1. lámpámat meg vihetem vissza a bótba, mert nem bírj a pesti utak göröngyeit, és folyton kikapcsolódik. ez már a 2., amivel gond van... pedig ez <10.000 ft. csak ezen összeg fölött szoktak jelentkezni problémák a tartós fogyasztási cikkeimmel. lehet a válság miatt lejjebb ment a 6ár...

Wir Waren Vir

a horvátországi őszelésről ömlesztve


A képek itt vanank, e!

Először is: beleszerelmesedtem a tengeri sünökbe. Ezidáig nem mutattam különösebb érdeklődést irántuk, mint ahogy a tenger iránt sem, és ez az érzés/nemérzés kölcsönös volt. A tenger részéről ez dícséretes is, hisz ki akar 1 életre eltűnni a habjai közt. Nekem ez a hab is gyanús- mindig a mosogatóvizet jutattja eszembe vagy legalábbis valami mesterséges habosító+vizet (lesz erre példa később).Szóval a jóég tudja, mi lelt engem, hogy ennyire megtetszettek ezek a tengeri sünök. Jó. Szimmetrikusak, egyszerűek, zöldek, tenyérbemászóak, érdekesek... kell ennél több? Utólag rájöttem: a tengeri sünök hasonlítanak a káposztára. Arra a régebbi típusú laposra. Állítólag annakidején ilyen termett itthon. Szóval a tudatalattim rejti a tengeri sünök(földi káposzták) iránt táplált lelkesedésemet, majd egyszer a nyomomba eredek. Miután így beléjük habarodtam, a köves tengerparton már csak lefele bírtam nézni, folyton azt lesve, mikor bukkan elő a következő. Lehet emiatt lett féloldali nyaki izomlázam? A legszebb példány oly hirtelen termett előttem, mintha odavarázsolták volna. Szinte ki-szúrta a szemem. Tiszta volt ez a sün, minden tüskét levedlett magáról. Igazából nem értem, hogy csinálja. Az egész létét. Olyan fura egy élőlény. Találtam egy sünikét az egyedfejlődés korai szakaszában- olyan mint egy nagy cseresznye, gömbformájú piros kocsonya. Annyira szépek ezek a tengeri sünök!
Érdekes, hogy a találás öröme és izgalma mennyire képes megmozgatni mindenkit, öreget, fiatalt. Apával alig bírtuk abbahagyni a fürkészést. Nemtom hányszor mondta, hogy gyerek, most már hagyjuk abba, de csak pislogtunk tovább lefele. Tisztára mintha a Szigeten lettem volna. Csak itt nem elhullajtot aprót kerestem, hanem tengeri kincseket. Olyan durván bevéstem a fejembe, hogy még álmomban tengeri csillagot is találtam. A sok Karlovacko miatt tán még láttam is. Csillagokat.
Azért a tengerparton van kiábrándító is: a szemét. A katalógusokban és a képeslapokon nyilván ilyet nem mutatnak, de lépten-nyomon belebotlottunk purhab darabokba, műanyag táskába, kupakba, papucsba. Ez kiábrándító. Amit a tengerrel elnyeletünk, azt vissza is köpi...
Hát végre láttam átlátszó tengervizet! Persze a homokos tengerpartnak jobban örültem volna, mint a kövesnek, mert a homokban mezítláb is lehet gyalogolni, és én imádok lábbal sarat dagasztani. Vagy iszapot. Vagy homokot.

Akkor elkezdeném...
Mit mondjak, első ránézésre nem nyerte el tetszésemet a horvát tengerpart. Igaz ez csak egy töredéke az országnak, ez a picurka Vir sziget, de hát most ez volt a szűrőm.
Tele van házakkal és főleg nyaralókkal. Zsúfolt, mint a rossebb. Lakótelep érzés. A sok egyforma ház egymás hegyén-hátán. Sehol egy nagy fa, csak telepített növénykék. Most vagy kiirtották vagy nem is volt. Tartok tőle, hogy az előbbi. Kellett a sok nyaralónak a hely.
Ez volt az 1. benyomás. Jó, mi?

Növényzet
Később elnézve a sziget többi részét, megnyugodtam, hogy nem mindenhol semmisítették meg a természetes növénytakarót, ami jellemzően hm ... nemtommiylen fenyő. Amúgy nagy tömegben a fenyőillat a zellerillatra hasonlít. Az elmaradhatatlan leánderek jórészt levirágoztak ottjártunkkor. A pálmafák közól nekem az tetszett legjobban, ami úgy néz ki, mint egy nagy ananász, csak naygobb levelekkel. A rozmaring minden kiskert tartozéka. Olyannyira, hogy néhol a sövény is ebből a fűszernövényből van.

Házak
Amíg nem kapták fel ezt a Vir szigetet, alig lakták páran. Titonak itt volt villája, ő építtette annakidején a hidat, amin át lehet jutni a kontinensről. Kb. 50 őslakos ház lehetett Viren. Hát... 10 év alatt >8000 házat és nyaralót húztak fel ide. Nem csoda, ha túlzsúfolt lett, és kikeltem magamból az 1. pillantás után. Brutális. Érdekes, hogy 2006-ban kezdték meg elbontani a nem megfelelő helyen lévő ingatlanokat. Hogy addig mit csináltak, hogy nem vették észre, hogy eszetlenül építkeznek (köztük sok magyar is)? Miért nem tettek előbb valamit? Rejtély. Biztos vándoroltak a pénzecskék ide- oda a zsebekből zsebekbe...

Stílus?
Az imént már belekezdtem, de ez külön bekezdést érdemel. Az olasz és francia városok nagyon elkényeztettek a gyönyörű, hangulatos házaikkal. Ezek után a tengerparton tapasztalt épületek odabasztak de nagyon. Imádják ezeket a "fröccsöntött" betonoszlopos erkélyeket és teraszokat. 3fajta van belőlük. ráadásul le is festik őket. Az oké, hogy fehérre, de hogy házszínűre is?! Az extrém színektől sem riadnak vissza. Jó ez itthon is megszokott, megint olasz példával kell előjönnöm, hogy ott a bordó ház is tökéletesen beilleszkedik a környezetbe, de itt a rózsaszín sem, hiába feltételezzük, hogy a tenger mellett minden vidám és csupa kacagás. Mit mondjak a nyaralókra? Rondák, stílustalanok. Vagy Horvátországban ez a divat? A csinos kertek valamennyire ellensúlyozzák ezt a stílust. Ezt az indexen találtam a házakról: "..."proletár barokk" gipszszobrokat és más giccses elemeket felhasználó stílusban készült, azaz nem ütnek el egymástól..."

Zadar, kaja, pia
Ez egy építészeti felüdülés volt ám!
Végre hangulatos utcákat láttam, sikátorok, száradó ruhák, kopott falak, kávézók ücsörgő, traccsoló emberekkel. Napsütés, pálmafák, HANGULAT.
A PIACon az árusok nyomulnak a potenciális vevőkre. Kínálják portékáikat ezerrel, sőt kóstolót is adnak: sajtdarab a kézbe, szétmorzslt fokhagyma az orr alá. Ez nekem új volt, itthon egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor mondták nekem a piacon, hogy jöjjön kedves, ezt kóstolja meg. Nem merik. Vagy mit gondoljak? A füge isteni. Itthon meg mindenből a legszarabbat lehet kapni. Hát némelyik egy katasztrófa, száraz, mint a fűrészpor.
Zadarban épp valami vitrolásverseny folyt. Néztük, de nem értettünk belőle semmit. Szépen lobogtak a vitorlák- ennyi. A fényképet a másik géppel csináltam...
A tengerparton van egy orgona. Ahogy hullámzik a víz, megszólaltatja a sípokat. Így állandó zene van a parton. Sötétben ehhez fény-só is társul. Ezt a parton beépített napelemes fényforrások biztosítják. Biztos érdekes lehet. Mi nappal voltunk ott, így nem láttuk a fényszínházat.
Szinte minden nyaraló kertjébben megtalálható ez a grillező beton vagy miaszösz. A vendéglátóipari egységeknél nagyobb változatban, fatüzeléssel. Ott pörgetik a karóba húzott malackát vagy bárányt. Hiába, a horvátok úgy szeretik a malackát mint a gyerekek. Nem tudom, hogy a háztartási kivitelben mivel tüzelnek, fával -e vagy faszénnel?
A legelterjedtebb sör Karlovacko- a helyi víz. Itt a viri srácok (és a nyaralók is) lelkiismeretfurdalás nélkül bedobnak 1-2 üveggel, oszt autóba ülnek. Ez néhol látszik is: hogy kiegyenesítették a kanyart, ami egyébként trükkösen van elhelyezve, és fényes nappal józanul is nagy odafigyelést kíván. Ezenkívül van pár beomlott vagy újrarakott kerítés is, mécses...

Közlekedés, bicikli, vidék
Az utak minősége jó, nem látszik meg rajtuk a háború. Rajtuk nem, bezzeg a tengerparttól távoli vidéken... Rengeteg otthagyott, félbehagyott bevakolatlan házat látni. A falakon a géppuskasorozatok nyomai. Itt nem úgy élnek, mint a gazdag(abb) tengervidékeken. Nem heverte ki a háborút az ország. Ez olyan elszomorító. Az a sok nagy családi ház egymagában, lakó nélkül. Tegnap elolvastam egy cikket az olaszliszkai történésről, amikor agyonverték a cigányok azt a tanárt. Most éreztem át valamennyire, hogy milyen szörnyű lehetett. csak így eszembe juttatta egyik a másikat. A teljes kiszolgáltatottság érzése. Szörnyű lehet ezt elviselni közvetlenül a saját bőrön...
Valami (+)at is mondok: Zadar felé kerékpárutat építettek az útszélesítéssel párhuzamosan. Jellemző reakció: miért nem inkább négysávos utat csináltak? Na, képzelem, mi lehet nyáron a tengerparti városokban.A szén-dioxid koncentráció az egekben. Már Olaszországban is brutális volt az az autófolyam, ami a főútvonalakon hömpölygött. Bár veszélyes nem volt. Amúgy biciklist alig láttam. Még Zadarban is csak páran kerekeztek, pedig ott több ember volt, mint Viren, és csodás volt az idő.

A sziget egyik végében van egy természetvédelmi terület/nemzeti park. Szép nagyon, csak kár, hogy egy 200 méteres szemétkupac mentén lehet megközelíteni... Ez a hulladékkérdés gyerekcipőben jár még a környéken. Mindegy, ebbe fulladunk bele úgyis. Vagy víz nélkül szomjan halunk.
A vizet most kezdik vezetni, a szennyvíz ahol mi voltunk, aknában gyűlik, s gondolom, szippantják. Hulladék van bőven. Jesszum, mi lehet ott szezon idején?!

Mink
Ugye családilag mentem Horvátországba. Ez éjjelente annyit jelentett, hogy a szüleimel osztoztunk hárman egy franciaágyon. Szerencsére ahogy öregszem, egyre jobban tudok aludni, így nem borzasztott el az a tény, hogy mutter+fatter erősen horkolnak. Na, azért kicsit tartottam tőle, mert más 2 ajtón keresztül is hallani, és más közvetlen közelről. Igaz a nagynénémnél megedződtem fülileg az utóbbi években, amikor néhányszor nála aludtam a garzonjában. Apa fantasztikus. Különösen akkor, amikor piál lefekvés előtt. Anya gyorsan elalszik, horkolással indít. Egenletesen, semmi kirívó hanghatás, csak monoton horkolás. Apa belélegez, de már ezt is sátáni hangon, 2-7 másodperc szünet (benntart?), kifúj, miközben berezeg az egész ágy. Komolyan. Egy ideig vicces volt, és röhögtem, de később már aggasztó, hogy vajon mikor fullad meg. Így válik félelmetessé. Na és lenyom egy ilyen sorozatból 10-15-öt, majd 1 óriási horkanás kíséretében feljajdul, s lehet fel is ébred. Vagy legalább alfába visszamegy. És ez megy egész éjjel? Nem tudom, mert valamennyit én is aludtam. Ez a horkolás iszonyú megerőltető lehet a szervezetnek, szívnek, agynak, mindennek. Ez egy feltűnő jelzés a szervezetnek, hogy valami nincs rendben. Vagy mellédiagnosztizálok?
Egyik éjjel apa horkolását hallgatva és gondolkozva összeállt a fejemben egy kérdőív, amely a horkolást lenne hivatott nyomozni- összefüggésbe hozni az alkohollal. Újra kell gondolnom, mert az alvás kitörölte a forradalmi 5leteimet a fejemből.
Hoppácska, forradalom. Vajon mi lehetett otthon 23-án?

Vége
Na most aztán jól leírtam az élményeimet... Negativ képet festettem Horvátországról? Remélem, nem.
Amúgy tényleg szép. És a tengeri sünök. Lesz is 1 ilyen fülbevelóm. Ezenkívül befestetem a hajam. Hátha külső segítséggel meg tudok újulni...

A képek itt vanank, e!

lopnak

úgy tűnik, lelopták a km-órámat a binyiglimrül... pedig lafogott, nem is volt feltűnő, h ott van. ideges vagyok 1 cseppet. sőt. kibaszottul. mi a rossebbet kezd vki 1 km-órával? semmit. vmi agyatlan barom volt. kívánom neki a legrosszabbat, ez a minimum. én meg vehetek újat. úgy utálom, h mindent ellopnak. nekem ez min 3 ezer forintomba kerül majd. a tolvajnak 1 mozdulat. száradjon le a keze. sőt, rohadjon le, az biztos rosszabb.
azért örültem, h reggel végre 6 nap után biciklizhettem.
mingyá sírok a km-óra miatt. benne volt a sokezer km... rohadék tolvaj. az emlékeim... az életem... az életem 1 nagyon fontos része...

holnap megírom a horvátországi élményeimet. inkább gondolati mint fizikai...

autózni fogok

jah, megyek családilag üdülni a horvát szomszédainkhoz. (bicikli nélkül...)
és gyakorolnom kell a vezetést. néha felerősödik bennem a para, amikor vezetnem kell. meg akkor is, ha rokonom vezet. nehogy történjen vmi baleset. tdom, nem szabadna ettől rettegni, végül is nem rettegek, csak izgulok. korábban ilyen nem fordult velem elő. én aggódni? aztán amióta faterral az a sok eü probléma történt kis időn belül, azóta vagyok ilyen izgulós. amikor a mutter hív vmi szokatlan időpontban, rettegve veszem fel a telefont, h vajon mi történt. persze sose semmi. nem tudom kitörölni ezt a pár másodperces izgulást sehogysem. csak legyen mindig fölösleges.

talán lesznek fényképek. nekem ugyan nincs fényképezőm, de hátha az ismerőseinknek lesz.
hát le vagyok teljesen maradva technikailag. majd ha lesz manim, akkor költök ilyen cuccokra. de először is 1 egysebeséges biciklire. most már a hülye szabványok és rendeletek mellett ezen is gondolkozom. utána kell járnom, hátha megvilágosodok és megértem. végül is nem lehet olyan bonyolult, csak sokat kell tájékozódni.

kaja?

1. az az igazság, h tudok főzni. spenótos pizza. ezt többek között az olaszországban vásárolt lisztből készítettem. milyen jó, h jártunk ott is. meg spenót. nyam-nyam. ez az olasz liszt más volt, mint a magyar. ezért kell kézzel dagasztani, h érezzük a különbséget.
2. most újra foglalkoztat az egysebességes bicikli. kár, h 1általán nem értek a biciklikhez. mintah kínai lenne, amiket olvasok róluk. én csak felhasználó lennék/vagyok. de aki nem érti a dolgot, azt átverik. ezt feltételezem (tapasztalat). 1 átvert ország. nem értem ezt a fennhéjázást sehol sem. mert más területeken meg a bicikliszerelő nulla. vagy a túraboltos. mitől lesz nekik jobb, h elsumákolják a magyarázatokat?! tisztára mint az egyetemen
munkál bennem a rosszérzés soxor. ez pl orvosoknál is előjön. érzem, h vmi gáz van, hamar le akar pattintani, slendrián. nem mintha dokihoz mászkálnék hetente. sőt, elég ritkán megyek.
3. a rákosi úton tök jól lehet rakni nekijje.