a németek kevesebb sört isznak

hallatlan!
a kávérádióban mondták, hogy a németek 25 %-kal kevesebb csapolt sört fogyasztanak nemtom mióta (imre pilóta). és ez 1részt a fogyasztói szokások megváltozásának másrészt a dohányzási lehetőségek korlátozásának harmadrészt nemtomminek köszönhető. nem úgy járnak az emberek kocsmába, mint régebben. hát ez dúrva. ez a cigifüggőség. 1re nehezebben tolerálom a cigifüstöt. hissz-ti-zek miatta.

jöttem fel az aluljáróból. csepegett fentről a víz, közben szemből sütött a nap. leesett a csepp a gránitra, s ott ezerfelé porlasztódott. először azt hittem rosszul látok. de nem. érkezett a következő csepp. na, ilyet se láttam még élőben. csodás környezet volt hozzá a nagyváradtéren, haha.

nos... tegnap is láttam még érdekességeket, mert emléxem, hogy széles mosolyra nyitottam a számat többször is, ám a kiváltó okokra nem emléxem. eltűnnek az apróságok az emlékezetemből. pedig azok jobban bele szoktak ragadni, mint a nagy-ságok.

jó 7végét!
csak a szórakozáááás!

lánc

az 1sebességes biciklivel is van gond.
sejtettem, hogy nem úszom meg.
7főn a kiskörtén tekertem du fél 5 tájékán, amikor 1x csak hiába, mert nem haladtam. jesszum, mi van? félreállok, nézegetem, nem értem. nem esett le a lánc. telefonos segítséget kértem. tesómnak elhadarom, mi van, ő kérdezi, nem esett le a lán? á, nem, de várj... bazz tényleg leesett. csak nem jó a szemem. már kezdett sötétetdni, és nem hajoltam le először, csak miután tesóm szólt, akkor hajoltam le, hogy szemügyre vegyem. na, hát a rövidlátók élete ilyen.
sikerült feltenni. másnap amunkahelyen pedig -úgy gondoltam- alaposan beszorítottam és hátranyomtam a hátsó kereket. ebben is nagyot tévedtem, mert este esőben az üllői úton a népliget után leesett a lánc. remek. amíg megálltam szerencsémre senki nem ütött el. a 2. szerencse meg az volt, hogy pont a vasúti híd közelében történt, így szarráázás nélkül meg tudtam szerelni.

és ck. unokahúgom nagyon cuki volt. fürdőzés után miután tesóm bebugyolálta a törölközőbe, hozzám kérezkedett. megtörölni sikerült, de a pelenkát elég nehezen adtam rá, sőt tesóm bele is javított. de nagyon türelmes volt ck., kivárta nyugiban amíg megoldom, sőt az öltöztetésnél sem kellett utána rohannom, hanem fekve kibírta. na, hát ilyenek is vannak. csak nézek, csak nézek.

és akkor a délelőtti pozitiv döbbenetem: lehet venni már <500-ért style="font-weight: bold;">rizottó rizsáááát. tudom hova kell menni olasz élelmiszerért.
akkor együnk...

moziban voltunk

(majdnem jól tudok rajzolni painttel)
megnéztük a csirke, a hal és a királyrák c. filmet. "A franciaországi Lyonban kétévente rendezik meg a szakácsok olimpiájának számító Bocuse d’Or versenyt, ahol 24 ország csapata méri össze a tudását bizonyos kötelező összetevők felhasználásával megálmodott ételsorok elkészítésében..."

ugye mozijegyet kellett venni. csak 2 sört ittam meg a film előtt és olasz után. de ez épp elég volt a következő párbeszéd lebonyolításához:

én: helló, 4 db jegyet kérek a 9 órás filmre.
pénztárossrác: melyikre?
én: ja... az ééé-lelmiszeresre
pénztárossrác és
jegyszedő: hahaha, bruhahah, hihihihi!
és így röhögtünk mindannyian. vagyis ők biztos, én szerintem csak rajtuk.

a film 1ébként nagyon jó. én nem gondoltam volna, hogy ilyen precíznek kell lenniük a szakácsoknak. szóval tényleg olimpiai felkészülésszerű amit csinálnak. az a rengeteg nyersanyag, amit próbálnak, mire elkészül a tökéletes étel... hú nem semmi.
tökizgi lehetett úgy forgatni ezt a filmet, hogy 1általán nem tudták, mi lesz a végeredmény. a legjobb spanyol szakács bejutott a Bocuse d’Or 24 döntőse közé, és a kamera a versenyzőkkel 1ütt tudta meg, ki nyerte meg a gigászi küzdelmet.
a csúcsgasztronómiai álommásfélóra után nyomor érzés volt rágondolni a 8 forintos osan zsömlére. én reggel drágábbért vettem a zsömlét, de gondolom, majden ugyanolyan szar, mint az osanos társa. feltúrbóztam házi kenőmájassal- ennyit javítottam rajta.

a mozi után hidegzuhanyként ért, hogy esik az eső. és nem csillapodott. a nyergem totál elázott. olyannnyira, hogy kb. 5 méter megtétele után már a bugyim is vizes volt.
a felújított toldiban még nem moziztam, csak ittam. ez is 1re kevesebbszer fordul elő- drága. pedig jó hely...

reggel is esett. miután feltettem a szemüvegemet, és sasoltam ki az utcára, látszott, hogy a tócsákat nem a szél borzolja, hanem hullanak beléjük az esőcseppek. mind1. nagyon kellemes volt betekerni melóba. a víznek köszönhetően a gumiabroncsok még nagyobb zajt csapnak, így a pannónia utcán haladva hangosan gyakorol6om az olaszt a megnövekedett alapzajban. sajnos a ruháim nem vízállók. most még az esőnadrágom is beázott, pedig az nem szokott. lábfej környékén. hallattlan. hát délutánra megszárad, velem nem baszik ki itt semmiféle ruhadarab.

rendet raktam a szobában. az üllői út közelsége a falakon is nyomot hagyott. meg a számítógép is: ahogy fújta a falra aporral kevert langyos levegőt, ott maradt 1 csík. ezt akartam eltüntetni, de csak szétmaszatoltam az egészet. nem is kell kifesteni, elég ha 1 vizes rongyot nekinyomkodok a falnak, és máris kialakul az anti dalmata minta. vagy negativ dalmata. értitek?

voltam tegnap biciklis demonstráción. nem állítom, hogy kevesebb volt az újságíró, mint a biciklis. reméálem, lesz már vmi foganatja ennek a sok tüntetésnek, szájbarágósdinak. előbb-utóbb annyi biciklis lesz, hogy kénytelenek lesznek minket 1enrangú félként kezelni. meghódítjuk a várost. elkezd élni. egy pozitiv agymosásnak vetjük alá a népet. győzzön az ész, az értelem, a logika!

PRONTO. ez nem csak 1 bútortisztító, hanem az olaszok ezt mondják a telefonba, amikor felveszik. jó, mi?

még 10^6 dologról írtam volna a 7végével kapcsolatban, de kiment a fejemből a sok gondolat. kivéve egyet:
ez a havazással kapcsolatos. mert a hazafeleút utolsó 50 km-e nagyon változatos volt időjárás szempontjából. sárváron szárazság, utána nem sokkal (miután megírtam az sms-t, hogy ne fáradjon ki elém senki, majd hazagyaloglok ebben a szuper időban, most csak gyalogolni van kedvem) nekiállt esni az eső, szombathelyen már havaseső fogadott, s mire .rádócra ért a vonat és felpillantottam a rottenből (john lydon: rotten), már több centi hó borított mindent. igen esett vagy 10 cm. apa rendes volt, mert kijött elém, bár hóban is szívesen hazagyalogoltam volna, mert annyira gyönyörű volt. meg csend. éjfél volt. gyorsan nekiálltam hóembert gyúrni. nekem ez a boldogságom. pont jó volt a hó, úgy tapadt, mint a fokhagyma. persze összeomlott saját súlya alatt. ekkor vad hólapátolásba kezdtem, kezdtünk. nagyon örültem. felkészültem a reggelre, hogy jó korán kelek, és minden havat ellapátolok. boldog arccal és széjjelfagyott ujjakkal mentem a házba. kézmosás. ekkor belepillantottam a tükörbe, és megláttam, hogy kiesett az 1ik fülemből a fülbevaló. a cuki muffinos, amit b-tól kaptam. 1ből üröm vegyült az örömömbe. kiszaladtam lápával. nem találtam. azt hittem, a vonaton kiesett, beleakadt a sálamba, akármi. azért kértem a szüleimet,, hogy nyitott szemmel járjanak, és ha látnak 1 rózsaszín foltot, megfelelő óvatossággal kezeljék, lehetőleg ne tapossák meg, hanem vizsgálják meg, hátha az én gyönyörű kis muffinom.
...
és láss csodát: apa beállít másnap du. a fülbevalómmal. megtalálta az udvaron! ollé!

KAJA
a vadpörkölt nem lett annyira finom, mint a múltkor.
a diós-fahéjas keltkifli tésztáját is elszúrtam, de ez nem érződött és nem látszódott rajta.
viszont a málna charlotte-ban nem volt hiba. és eperrel készült. ehhe.
ennyi.

eső. hogy az a ....

...ezt nem hiszem el. tél közepén miért esik az esőőő?!
az is gáz, hogy amióta van bkv bérletem, azóta már 1 csomószor használtam. rossz érzés ez itt, belül, hogy így rákaptam. nem sejtettem volna, hogy ennyire mélyen érint a dolog. kialakítottam ezt a biciklizés őrületet, és ha tömeggel megyek, lelkiismeretfurdalást csinálok magamnak. ez normális? van így még vele valaki?
pl ma is tömeggel vagyok. esőben budára tekerni nem lett volna kedvem. ahova megyek du., ott jobb h anormálisabban nézek ki és illatozok, mint a bohócruhás változatom. bár a hajamt kétségkívül jól formázza a sisak. jobb is, hogy ilyen elterjedt a bukó, mert ha lobogna a hajam a szélben, akkor egészen érdekesen alakulna a fejem. persze a divatos biciklissapka erre is megoldást jelentene.

a tegnapi bablevesem egészen kiváló lett, hiába fikázták az elején a drága barátaim, hogy mi ez? főzelék? az az igazság, hogy a csipetkére ráragad a sok liszt, s az mind belekerül a levesbe, ezért jól besűríti. ezért egészen sovány kis rántást teszek bele. de 1napi állás után így is késsel kell vágni. monnyuk felfordítani nem merném a lábost, ez mégsem tojásfehérjehab, enne van súlya. hús mégsem került bele. eredetileg nem akartam, de a vendégeg húspártiak, ezért megadtam magam, ám amikor már kijöttem a boltból, akkor jutott eszembe, hogy a husikát elfelejtettem. szalonnabőrrel gazdagítottam. eléggé kijött az íze. szórtam bele 1 kis tárkonyt is, amit eddig még nem tettem. babérlevelet is. ezzel csínján bánom, nem igazán szeretem, amióta 1x elbaßtam a pejslit, mert belepakoltam 1 csomó babérlevelet. ez 1 mumus, ez a babérlevél. 1 aljas. bitang fűszer, haha.
az este nagyon jól sikerült, bár alig ittam alkoholt. annyira sokat röhögtem, hogy fájt a szám, az arcizmaim. érdekes módom arcizomlázam nem lett. 1általán létezik arcizomláz? azt tudom, hogy a nyelőcsőben előfordul. 2 esetet mesélek el:
1. eset: teleettem magam, rosszul voltam, s gondoltam rómaiasra/fotómodellesre/bulimiásra veszem a figurát, és 1 jót hányok. szinte a gyomromban jár már a mutatóujjam (szájnyíláson át közelítve), még mindig nem jött semmi. így hát abbahagytam a kísérletezést. másnapra a szervezetem megbosszulta az erőszakos beavatkozást, és nyelőcsőizomlázam lett a sok hányingerkeltő ujjmozdulattól.
2. eset: analitika labor. gyakoroljunk pipettázni. egész labor alatt csak szívogattam a rohadt pipettát. átalakultak a fejemben a nyomásviszonyok. másnap nagyon éreztem a nyelőcsövemet. nem értettem, hogy mitől van ez az izomláz, amikor nem dugdostam le az ujjamat a torkomon, hogy hányjak. aztán később rájöttem: annyit pipettáztam, hogy nyelőcsőizomlázam lett.

hát így állunk.
előttem a 7vége stb.

a kirándulás folytatása január 20-ról

tehát forraltboroztunk és vártunk. persz eközben beszélgettünk is. lacibácsi 2x jött be rakni a tűzre, tesóm kínálta pálinkával, amit el is fogadott. én is ittam velük. ízlett az öregnek. én nem értem, hogyan ízlik valakinek 1általán a pálinka. én 1x ittam olyat, amitől nem kezdtem el kígyózni. azt is csak azért nem, mert letompít6ott a sok bor, amit előtte megittam. lacinéni küldött egy kis zserbót nekünk- nagyon kedves volt ez tőle. és finom is, mmmm.
a tésztához a vizet 1x már felforraltam, de még mindig nem érkeztek meg nz-ék. aztán 1xcsak igen. a 2kg száraztészta nagyon vad 5letnek bizonyult, de megvettem. az 1 kilóból is annyi lett, hogy másnap kiborítottuk a maradékot. pazarlás. ételt kidobni? ilynekor mindig lelkiismeretfurdalásom van. szerencsére ritkán fordul elő.
aztán nevtegélés. meg pálinka. meg bor. helyi zenei tévé. amúgy vmi román adó volt. barnás árnyalatban.
chaplin filmet néztünk, amíg fürdőztek a többiek. hiába spóroltak a melegvízzel, még n. is, mégis elfogyott. én így reggelre hagytam a zuhanyt, ui. extrahideg víz jött a csapból, amitől minimum megállt volna a szívem. chaplin filmet 500 éve láttam utoljára. ez vmi hitleres volt, újragondolva. annyit nevettem, azt hittem, meg-szakadok. mint a melegkonyha c. filmen. ezt is mindenkinek melegen ajánlom. fantasztikus.

vasárnap

amikor éjjel nyugovóra tértem, örömmel húztam magamra atakarót, mert gyapjuh volt, és szuper meleg. huzat is volt rajta, így nem bökött. csak n. horkolászott kicsit, a fiúk nem.
nem szívesen keltem fel, mert várt a kinti téli hideg meg a csúszkálás.
meg a száraz reggeli. viszont tesóm kakaóskalácsa isteni volt. állt vagy ötvenféle hozzávalóból, de mitcsináljak, néha kell 1 kis mesterséges a szervezetnek, fincsi, puha kalácsocska, hiszen én is csak 1 fogyasztó vagyok a 21. századból. és már az orromban érzem a cardamommal fűszerezett, diós-fahéjas cukorba beforgatott frissen kisült kelt kiflik illatát. kerek 1 napja ez jár a fejemben. 7végén ilyet sütök. imádok kifliket alakítani. olyan jó tömzsi, soxor feltekert finomságok. gyönyörű az a sok tekervény rajtuk. 1 kifli legyen finom is meg szép is. ez alap. még fejlesztenem kell az igaz, hiszen nem sikerül 1formákat csinálnom sosem, pedig az alap lenne. milyen cukrász vagyok én, he?

szóval lass...ssssan elindultunk. szép, napsütéses idő ígérkezett, az elején visszagyömöszöltem a polárt a táskámba, azt gondolván, hogy ma erre már nem lesz szükség. hát tévedtem.
turista utakon is mentünk, nem csak vaktában. nz-nak köszönhetően mindig frrestyle a gyaloglós buli. de kit érdekel, hisz' ő annyira érti mi a csízió az erdőben, hogy nyugodtan rábíz6juk magunkat. legfeljebb 1-2x eltévedünk, de az úgyis direkt van, haha.
a nap gyakran elbújt, s jött helyette az egyhangú, ködös, felhős égbolt. nem volt annyira hideg, mint szombaton, ennek ellenére mégis polárban voltam az idő nagy részében.
gyönyörű volt a téli táj a ragyogó napsütésben. végre fenyvesben is gyalogoltunk, az nagyon mesés volt. a hólepte fenyőfák között, néha 1-1 ágat elhajlítottunk, hogy átférjünk. cuki ösvények. ez télen lehet a legszebb. jajj, hát leír6atlan. ma van a magyar kultúra napja. így se megy jobban.
szóval hóban.
a bakancsom hamar beázott.
ésssö jött a napsugár az arcunkba. az tetszett a legjobban. meg persze a szombati disznók. a japánok vajon MANGAlicákat tartanak?

állandóan ilyenket kérdezgettem: a felét/harmadát/negyedét megtettük már? nem tagadom, bánkútnál már nagyon hisztis és fáradt voltam. fel se mentem a kilátóba, hanem 1enesen be a büfébe. ott kértem magamnak 1 teát, és lerogytam. a többiek elég hamar visszatértek. mire felértek, ellepett mindent a köd, tehát nem sokat veszítettem. valamenynire összeszedtem magam, ettünk csokikát, szendvicset, majd 5 óra környékén felkerekedtünk, hogy megetgyük az utolsó szakaszt. nem kell hangsúlyoznom, hogy a nap már rég az igazak álmát aludta, én rábíztam magamat a többiekre. gyalogoltunk az 1re sötétebben. senki nem hsiztizett, hogy úristen, sötét van, mi lesz. nem is volt annyira sötét a fehér hó miatt. megfogadtam, hogy ezentúl gyalogtúrára sem megyek el lámpa nélkül. nagyon jól jött volna abiciklis lámpám. a vakító fényével. így a végén már estem-keltem a rossz látási viszonyoknak és a meredek terepnek köszönhetően. de ilyenkor szint ejó esni. bele a puha hóba. ebben a sötét kiszámít6atlanságban van valami vonzó. 1edül a frász jönne rám, viszont csoportban kellmes. ilyen nehezebb körülmények között valahogy össze tudom szedni magam és feléledek. ez volt most biciklitúrán, amikor megtettük azt a >200 km-t az utolsó nap. nem éreztem fáradtságot, csak menni előre. amikor a parkban aludtunk, szóval az előtte való hosszas tekeréskor is mintha megnőtt volna a kitartásom annak elelnére, hogy ideges meg hisztis voltam. ki érti ezt? több nehéz helyzetet kéne tán átélnem, hogy megerősödjek? biztos. nem kibújni a nagy életfeladatok elől és még meg is magyarázni, hogy miért jó ez.

aztán fél 7 körül visszaértünk a szállásra.
majd haza.
az autóból alig bírtam ksizállni, mondtam n-nak, hogy lökjön ki.
megint elfogyott a türelmem.
nagyon szuper volt.
sokat kell menni atermészetben. hoyg közel legyünk... valamihez, ami nem tudom mi. már rég elfelejtettük. jesz, 1 alkalom még nem sok, de valaminek a kezdete.

olasz, rizottó

szóval tennáp életem 1. olasz óráján is túlestem. meglepődve tapasztaltam, h magyarul csak a tanulók beszélnek. a tanárnő nem fog magyarul megszólalni, max óra után. na mind1, beletörődtem, és nem is volt rossz. hamar elment. bár kicsit elkeserít, h nehezen értem meg. ha nem tanultam volna angolt, még nehezebb dolgom lenne. na de megtanultam, hoyg hívnak meg ilyeneket. a gesztikulálás is sokat segít. nem is gondoltam volna.

ezután életem 1. igazi rizottóját is elkövettem. zöldséges. még bécsben a szakácsköynvboltban találtam 1 kisméretű, nem túl drága könyvet. ez rizottókról szól. amúgy i sérdekelt a téma, így megkértem j-t, hozza meg nekem karácsonyra, és megtette.
sütőtökös rizottó. sajnos féynkép nem készült róla, pedig hasonlatos ahhoz, mint ami a könyvben szerepel. mindenesetre ezután szűkmarkúbban bánok a parmezánnal, mert a) igen-igen drága b) hajlamos elnyomni minden más ízt.
a rizottó rizs jelesre vizsgázott, aminek nagyon örülök, és 1ben elvártam, hiszen 1100 ft/kg-ért vettem. nem volt szívem otthagyni a boltban, mert legalább 1x nem akartam spórolni az alapanyagokkal.
szóval finom lett. még próbálkozni fogok 1éb receptekkel is, és valami olcsóbb rizzsel. kíváncsi vagyok, olyan szép marad -e. persze lehet elfogult vagyok a carnaolival szemben, mivel ennyit kiadtam érte. de nem hiszem, hogy az a szemétrizs, amiket ránksóznak a boltok többségében, ilyen jó végeredményt produkálna. hamarosan kiderül.

most megírom a 7végémet is, azaz befejezem, mert már elkezdtem.

elszállt az írókedvem.
pedig lenne miről, hiszen 7végén a bükkben túráztunk.
de a gyaloglásról sokkal kevesebbet tudok írni, mint abiciklizésről.
elkezdem, hátha aztán abba se bírom hagyni.

szóval azzal kezdem, h a hülye sárhányó hozzáér a hülye külsőhöz, és rohadt nehéz beállítani. szilveszterkor már megtettem, de azóta a szuper utak megtették 6ásukat, és újra szar az egész. nem kellett volna spórolnom az idővel, s rögzíthettem volna a 2. gyorskötözőt is. nekem mindig minden rengeteg időmbe kerül, ami bicikliszereléssel kapcsolatos. áááááá...................megjavítottam. remélem, már öröké jó lesz.

szóval a bükkben. nagy öröm volt ez nekem, mert kb. 3 telet téli ottalvós túra nélkül töltöttem. persze előtte meg még többet, mert az ottalvós előtt 1általán nem téli túráztam.

elméleti csapat: n., tesóm, g., nz és én.
gyakorlatilag szombat hajnalban ez módosult, ugyanis nz. oly mértékben kiütötte magát a pénteki konceten, hogy nem bírt felkelni. nem is értem, miért nem ment neki hajnali négykor, haha. tesóm megígérte neki, hogy megöli, ha nem jön el. gondolkoztunk is, hogy milyen módon hajtsa végre. volt nála fűrész és gyalu is. lassú, szenvedésekben gazdag halál várt volna rá.
az út kitűnő volt 1 jó darabon. répáshutára tartottunk. én eger környékén elkezdtem szenvedni, mert a csipkebogyó tejja végigvándorolt a kiválasztószervrendszeremen, s nagyon kifelé kívánkozott. mertem remélni (ekkor már havas volt az út, és max. 40 km/h-val lehetett menni a szerpentineken stb), hoyg nem borulunk árokba vagy efféle, mert akkor a hirtelen stressztől még össze is pissenteném magam. ezen párszor már elgondolkoztam, hogy mi van azokkal, akik balesetet szenvednek, vajon önkéntelenül bevizelnek, ha éppen nem mentek még el budira? hiszen disznóvágáskor a disznó is bevizel a nagy sokk 6ására... ilyenkor nincs önkontroll...
végül tesóm talált 1 kiváló bokros helyet. ilyenko rmindig meglepődök, hogy nem is ittam annyit,mint amennyi kijött. testem víztartalma 66 %-ra csökkent.

répáshutára a megjelölt időintervallumban érkeztünk. a házigazdi nevét jegyeztem meg: lacibácsi. aki szombat este megkért minket, hadd tegezzen bennünket, hiszen olyan fiatalok vagyunk meg így könnyebb. ennek örültem is, mert tényleg olyan izé volt, hogy magáz minket.
szóval lacibácsi bedurrantott a cserépkályhába. a melegétől elszédülve hihetetlennek tűnt, hogy gyalog folytassuk az útunkat abban a fránya hidegben. napsütés meg sehol. lassssan megreggeliztünk és összecuccoltunk.
amúgy a szállás takaros, jó meleg volt, a társalgós rész is szívetmelengető. és acserépkályhát úgy rakták, hogy üldögélni is lehet rajta. szinte egész túrán a cserépkályháról ábrándoztunk. megvolt a motiváció, haha.
az útvonalat nem jegyeztem meg. minden csupa hó volt, tükörjég semerre. olyan 15 cm hó lehetett, ha meg tudom ítéli ugye. lassan gyalogoltam. teljesen el avgyok szokva a gyaloglástól. olyannyira, hogy a legegyszerűbb gyalogtúától is rettenetes izomlázam lesz. az új bakancsom nem törte fel a lábamat, ez jó hír, viszont az kevésbé, hogy beázott. ez nem zavart, deréktól lefele a hőérzetem rendben volt. deréktól felfele meg változó, akárcsak a többieké. az ujjvégfázás ugyanúgy jelentkezett, mint biciklizés közben. tehát ez azt jelenti, hogy nem a menetszél a hibás, hanem az alacsony hőmérséklet? akkor a lábnál hogy van ez? mivel a széálló zkni 6ározottan jól működik bringázás közben.
tesóm is a deuter hátizsákjával jött (jah, amásikat már kidobta), és én is. szerettem volna trükközni, hogy ne kelljen hátizsákot cipelni, mert csak beizzadok alatta. ezért el6ároztam, hogy sütök zsömléket, méghozzá akkorákat, hogy pont beleférjenek az oldalzsebbe,a termosz meg majd tesómmal cipeltetem. ehhez képest akkora zsömléket sütöttem, hogy 3ba kellett vágni, és így lett beéőlük óriási szendvics, maik aztán a deuter alján landoltak a termosz és a polár társaságában.
most márkaneveket írok: öltözködésem többrétegű lett. alul 1 sub0 hosszúujjú aláöltözet (ez tényleg szuper, féláron ötezerér'...), utána 1 valamelyest széállló polartec hosszúujjú, majd a 300 ft-os osztrák turkálós széldzseki. ez jól működött egészen addig, míg nem fáztam. szerencsére begyömöszöltem a polárt, ami szintén túrkálós, de ezért már vagy 1200 ft-ot kiadtam. nagyon hasznos jószág, zsírújan került hozzám. a kesztyűről szólnom se kéne, mert lyukas, és ott érezhetően előbb fázott az ujjvégem, mint az ép helyeken. mind1 pamut. bele lehet törölni az orrot.

ködös, felhős idő volt egész végig. mindannyian fájlaltuk az ujjunkat. kesztyűn még fejleszteni kell. pár kiránduklóval találkoztunk, nem lepték el a túrázók az erdőket.
meneteltünk, mint a gép. legalábbis én úgy éreztem, hisz én vagyok/voltam a leglassabb a bandában.
mókust láttunk, az biztos.
1x csak vmi lakott terüketre értünk, ahol a levegőben trágyaszagot véltem felfedezni. megtaláltuk a forrást: pár disznó túrta a havas földet 1 elkerített részen. szívem dobogott, 1ből elszállt minden fáradtságom, csak rájuk koncentráltam. mangalicák voltak, és 1 mangalica-vaddisznó keverék, amit én németjuhász-vaddisznó 5vözetnek mondtam volna inkább a világos és sötét részek elhelyezkedését látva. olyan cukik voltak. volt 1 vörös is. de a legjobb az volt, amelyiken keresztben voltak fekete és világos sávok. úgy nézett ki, mint 1 6almas zokni. fenekénél fekete, aztán világos, majd fekete. nemtom, kb. 5csíkos lehetett. szuperek ezek a disznók. a természetes szépség, haha.
mire a szállásra értünk, lement a nap. az utolsó szakaszt 1 ló nyomát követve tettük meg. nem értek az erdőhöz, a többiek jobban. mindig tudják merre kel menni, én meg mint bírka. ezt hangsúlyozom is. magyar vagyok vagy mi...
tehát félhomályban omlottunka cserépkályha mellé, és a szánkózást elnapoltuk.

még az erdőben telefonozott tesóm nz-nak, hogy egész fahéjat hozzon, ha jön. nem hittük, hogy odaér a világ végére, de aztán kiderült, hogy autóval és á-val, tehát így könnyebb mint vasúttal+busszal.
megkezdtük a borok feldolgozását. köztudottan jó forraltbort tudok csinálni, tehát önként és dalolva magamra vállaltam. n. 1978-ban csomagolt szeffűszegéből is jutott belőle.
a szalonnát felkockáztam, bőrét gondosan félretettem az immár holnapi bablevesbe, s kisütöttem. túróstésztát főztünk. a tésztagyúrástól kivételesen eltekintettem.

most közzéteszem. majd folytatom.

sugarshop

szóval tegnap a sugar shop cukkrázzdában jártunk. újpesten keressétek. fantasztikus. egy emeletes épület alsó szintjén talál6ó a hagyományos cukrászsüteményeket kínáló horváth cukrászda, és az emeleten pedig a sugarshop. ezt horváth eszter találta ki. nekem nagyon bejön ez a színes megjelenés, szeretem a harsány színeket. ha megnézitek a honlapot, látjátok, hoyg miről beszélek. igaz, hogy látványnak kitűnő, de annyira szívesen nem enném meg azt a sok marcipánt meg vad cukormázat.
a sugarshopban talál6ó süteménye, torták, mignonok, muffinok, mousse-ok elsőosztályú alapanyagokból készültek, ennek megfelelően nem olcsók (kb. 390 a legolcsóbb süti), de hát a minőségért fizetni kell, és különben is a cukrászdába nem jóllakni megyünk, úgyhogy lassan rátérhetnénk a mennyiségi étkezésről a minőségire. nehéz feladat, de küz többen küzdenek azért, hogy a magyar gasztronómia ne a süllyesztőben végezze, hanem újra kiemelkedjen és ragyogjon.
és nem kell megijedni, a napi kínálat nem olyan vad, mint a dísztorták. nagyon harmonikus, szájba kívánkozó édességeket találunk a pultban.

a cukrászda tágas, 1edi bútorokkal berendezett, van stílusa. és 1 bolt is talál6ó, ahol a legszuperebb csokikat, fülbevalókat, egyéb kacatokat lehet megvenni. én ajánlom, hogy vásároljatok itt minőségi édességet annak, akit nagyon szerettek. persze nem mindenki értékeli, hogy 10 dkg csokit kap születésnapjára hiába kerül az 1000 forintba. szóval én innen szívesen kapnék ajándékot :) sajnos a fülbevalóállományomat nem gazdagítottam, mert nem volt fagyialakú fülbevaló. most már bánom, szép lett volna a tortaszeleteset is hordani.

no és a mosdó! ki ne hagyjátok, ha betértek ebbe a vidám hangulatú, szokatlan cukrázzdába.

reggel
még ébresztő előtt kiosontam budira. nincs messze, koromsötétben is tudom az utat, hiszen 5 éve gyakorlom. azonban most nem tudom mi lelt, de dolgom végeztével melléültem az ágynak, és a parkettán landoltam. annyira kellett röhögnöm. még részegen sem estem le sose az ágyról, és mellé sem feküdtem.

és munkába jövet leizzadtam. 1 réteggel kevesebb kellett volna 0 fokban., azaz csak 1 széldzseki meg 1 aláöltözet. a futónadrág+bársonynadrág kombináció is melegnek bizonyult.
süt a naaaaaaaaaaaaaap! mióta nem láttam már így tündökölni. lassan ... visszatér az életkedvem. nehéz lehet a finneknek, svédeknek az élet északon...

csúszunk

(ezt a képet mikuláskor akartam idetenni, de nem volt rá időm. most eszembe jutott. akkor viccesnek találtam, most kevésbé. csak fél pillanatig gondolkoztam el, hogy mit is akartam kifejezni ezzel a rajzzal)

gondolom, ezzel van tele a sajtó. hogy jégpáncél borítja az utakat.
ezzel kapcsolatban elkövettem 1 hibát: tömeggel jöttem be dolgozni, nem bringával. ui. az én útvonalamon teljesen jó az út ellentétben a járdával. ezek kiszámít6atlanok.

tegnapi tapasztalat: kevesebb autós volt, mint a szmogriadó idején. ezek szerint azért félnek 1esek, nem bíznak meg teljesen a tudásukban meg a körülményekben, haha. fél 4 körül a nagykörtén mentem kivételesen, mert arra volt dolgom. hát sehol nem volt összefüggő kocsisor. nem kellett az autók közt haladnom, hanem a szélső sávban mehettem, max. a narancssárgavillogósok kerülésekor tévedtem be középre. haha.
eh, ma szar kedvem van. előre elnézést a világtól.
szóval lehetne többször jég? vagy ilyet ne kívánjak? hisz léteznek gyalogló nagymamák meg bukdácsoló kisgyerekek.

tegnap is használtam a bérletet. nem jó érzés. akkor lettem ideges, amikor szálltam volna le a négyeshatosról, de ki se léptem, már 1 fiatal lány lépett fel. hát direkt nekimentem. meg asszem még 1 másiknak is. nem hiányzik ez nekem.
most valahogy a toelrenciaszintem csökkenik. nem jó ez. tudom, hogy nem a világ rossz, hanem én avgyok képtelen alkalmazkodni, elfogadni. ez a legrosszabb, hogy tudom. csak a megoldást nem.
vettem túrabakancsot. nem fázik benne a lábam. de már nincs is kedvem túrázni. lehet lemondom... hát ha nincs kedvem a többiek közé menni, akkor nagyon el kell gondolkodnom. ilyet én nem szoktam. olyan kívülállónak érzem magam minden csoportból. a barátaim közt is. ez a legrosszabb. na, csináljunk vmi értelmeset...

vége...

szóval vége a szmogriadónak. hát el sem tudom hinni. olyan sötét és büdös van...

tegnap az életemre tört 1 autós:
a váci útra gurultam le a felüljáróról. rühellem abban az irányban, mert nehéz sávot váltani, és jönnek ezerrel, meg a szemüveg miatt a periférikus látásom sem túl jó. na mind1, arra volt dolgom, nem kerülgettem. sikerült a besorolás. ugye a vácin folytattam az utam. a westend után vártam, hogy zöldre váltson a lámpa. ugye ez a sáv, ami a váci út szélső sávja lesz (balra kanyar), egyben lehetőség (egyenesen tovább) is a lehel úton tovább menni. én indultam elsőnek, direkt a sáv közepén, időben kitettem a kezem balra, hátranéztem, erre vmi bordó kocsika jön mögöttem szorosan. először azt hittem, hogy annyira vak, hoyg nem látja, én balra megyek előtte, és belémjön, mert ő meg egyenesen menne. hát ő is balra jött. indexelni persze luxus. hű, annyira ideges lettem, tapostam neki, hátha utolérem valahol, de felment a piac parkolójába, oda nem követtem. most jövök rá, milyen hülye vagyok, a legkönnyebb lett volna ott megtalálni. mind1. remélem, nem lesz legközelebb.
és akkor a pistabácsival elbeszélgettünk este, aki karácsoyn előtt elcsúszott a fürdőkádban, jól lezúzta magát. nosztalgiával mesélte, amikor ivott, soha nem lett semmi baja, akárhogy esett-kelt is. na ez az. mondom, én is így vagyok vele.

bakancsot kell vennem, jaaaajjjjj

szmog...

erről beszél az ország. csak tépik a szájukat. hiába. tegnap még (+)an nyilatkoztak, h az autósok egész jól önkorlátozták magukat, ma reggelre ebből semmi nem látszott. az emberek azt hiszik, hogy az önkormányzatnak tesznek szívességet azzal, hogy visszafogják az autókázásaikat. a kis agyacskájukig el sem jut, hogy önmagukért, a gyerekükért, öreganyjukért, ... teszik (tennék) áhh, csak felidegesítem magam mindig.
és vasárnap jött el az az idő, amikor már engem is zavart ez a mocskos levegőszerű képződmény körülöttem. viszonylag toleráns vagyok. tényleg elgondolkod6ok, hogy mit keresek itt. bár lehet a többi nagyvárosban sem jobb a helyzet, mert mindenhol rengeteg autó van. még hogy szegénység van. én ezt 1részről el sem hiszem, másrészől meg tényleg. még mindig a dzsentrikorszakot éljük.
most lenyugtatom magam 1 kis kamillateával...
aztán elolvastam ezt.

no amióta van bérletem (melóhely jóvoltából), azóta már többször használtam. pl elmentem moziba tömegközlekedve. aztán a nagynénémhez. és tegnap kocsmába. dilemmáztam 1 db-ig, hogy bicikli vagy tömeg, a józanész végül is azt mondta, itt az esély, hogy ne megint részegen biciklizzek, hanem kicsit szabályosabban, azaz részegen gyalogoljak.
fura érzés érvényes bérlettel a zsebemben metrózni. szinte most is figyelem az ellenőrarcokat magam körül.
és kicsit rossz érzés is, hogy ilyen könnyen le tudom tenni a biciklit. monnyuk hideg van. meg tényleg ezek az ittas biciklizéseim. szóval ez felelőtlenség. pedig részegen még sosem estem le, nem volt semmi bajom, bezzeg józanul! olyan mintás a térdem, hogy csoda.

ki hinné ebben a gyönyörű napsütéses időben, hogy szmog van a városban?
áhh
még mindig le vagyok lassulva. nagyon nehezen érek be a melóba. újra kell építenem azt a kevéske izmot, ami rajtam volt. ehhez nem ártana normális ételeket fogyasztanom.
remélem, legalább fogytam valamennyit, és innen indít6om a fogyókúrámat. több mozgás (hiába kaptunk éves bérletet, megpróbálom minél kevesebbet használni. úgyis csak idegeskedek tömegközlekedés közben), az édesség lehetőség szerinti kiiktatása. úgy érzem, a csokit teljes egészében képes vagyok mellőzni. eddig sem ettem túl sokat. ha sütemény nincs a közelben, akkor azt sem eszek. itt 1edül a sütemény a kritikus pont. vagy a legkritikusabb?

aztán nekiállok rizottóból kiképezni magam, ha már 1x hozott a jézus 1 ilyen jellegű szakácskönyvecskét. szerenncsére németül van, így németül is tanulok valamennyit.
és beiratkozok olasz tanfolyamra. tiszta izgi. kell tornáztatni az agysejtjeimet. ráadásul ez más lesz mint a szagmérnöki v a cukrászsuli, mert rendszeresen kell tanulni. utoljára ilyet középiskolában tettem. legalább nem iszok annyit, hanem értelmes dologgal töltöm az időt. majd minden elalvás előtt koncentrálok arra, hogy jól belemenje az olasz a fejembe. hátha felpörgök tőle 1 kicsikét.
meg rajzolni is kéne, mert unikatesóm mindjárt 31 lesz, és már így is 1 évet csúszok a születésnapi ajándékával... tegnap nekiálltam már. de többet nem írok, hátha olvassa ezt.
ide is jó lenne rajzolni. mindig csak ezek a sivár betűk.

első bejegyzés folytatása

dec 31
hahh, azt se tudom, mit írtam tegnap.
a szilveszteri tekerésen résztvettem. gy-nek hála, én is szerepeltem a tévében. ennyi tévésre nem számítottam. sőt, tévésre 1általán nem számítottam. követtek minket, mint az árnyék. azért vcces volt. szitkozód6tam terjengősen, mert annyira fázott a kezem, a lábam. el is 6ároztam, hogy nem tekerem végig a távot, mert a) szét-fagyok, b) annyi időm nincs, ugyanis csak odavágtam a linzertészta hozzávalóit a tálba, azt is be kell gyúrnom, meg összepakolni, nehogy este 10-re érjek oda a bulliba, s akkor 2 óra alatt kell megtennem azt, amire kb 5-6 órát szántam.
oszt az ügyeletes tévésztár barátnőm meghívott szerény hajlékába, így a karolinán leszakadtunk a tömegtől. tényleg tömegnek volt tekinthető a csapat. én utolsó péntekeken sosem láttam még ennyi bringást összeverődni. szóval fél üveg fehérbort gyűrtem le kisebb kínok közepette. ezt kiegészítettem gy-től kapott 1 pár zoknival, s kijelentem, hogy nem fáztam hazafele. a mockba téren a dombocskát is könnyedén másztam meg az új (1sebességes) biciklivel. (meddig használom még az új bicikli kifejezést erre a bringára?) mellesleg tökjót beszélgettünk. ez idő alatt még 500x telefonálgattam a barátaimmal, akik megnyugtattak, nem kell sietni. pontosabban csak n. mivel ő is kótyagosan szorongatta a telefont a kezében az öltözőben.
mondanom sem kell, remek volt hazaérni, és kapkodni, csapkodni. a tészta összeállt, megpakoltam a deutert. harisnyát is vettem fel. kezembe vettem a buszjegyeket, s alászállottam a mélybe, az év utolsó metrózásához. olyan mákom volt, hogy épp jött, meg a 100valahányas busz is.

a szilveszteri buliról vannak emlékeim- így mondanám.
sütöttem 1 szuper ribizlislepényt, és főztem 1 szuper lencsefőzeléket. több babérlevelet is lenyalogattam. most karba tett kézzel ülök, és várom, hogy rámköszöntsön a szerencse. az a kérdés, magázzam -e vagy tegezzem. ezzel mindig lehetnek problémáim, mert pont abban a korban vagyok, amikor a magázós és tegezős oldal is = aráynban fordul elő körülöttem. példa:
bemegyek 1 boltba. eladót velem egykorúnak saccolom.
én: helló
eladó: jó napot kívánok. segíthetek valamiben
én: nem, köszönöm. egyelőre csak nézelődők
ezek után megpróbálok úgy kommunikálni, kérdezősködni, hogy nehogy kiderüljön, hogy magázom vagy tegezem. dolgom végeztével köszönök, kisétálok:
én: viszontlátásra
eladó: helló (tudtam, hogy le fog tegezni a dissznó. mindig ezt csinálják)
alapvetően szeretek magázódni. örülök, hogy megvan ez így szépen elkülönülve a tegeződéstől a magyar nyelvben.

no, visszatérve a szilvihez. játszottunk a tabu n. társasjátékkal és forraltunk bort. meg eszegettük n. finom tallérjait és istentuggya miket. a himnusz után közvetlen az első gondolatom az volt, hogy szlovákiában már euróval fizetnek. még több gondolatom is támadt az éjjel folyamán, melyet inkább csak valószínűsítek. a jótékony homály... valamikor aztán kidőltünk mind...

2009. jan. 1.
fel-kukorékoltam (trombitáltam) akit csak tudtam 10 körül. e. kiosztotta a maradék forrlatbort, még töltöttem magamnak tisztán bort, lenyomtam 1 tányér lencsefőzléket, hoyg tovább biztosítsam a szerencsés 2009-es esztendőt. na, asszem sikerült mindenkit kiakasztanom másnapos fejjel, tehát sikeres reggelt tud6tam magam mögött. sajnos kissé 6almába kerített az italozás utáni üresség érzése. ez rosszabb mint a fejfájás.
alig vártam, hogy hazaérjek, s a zuhanyzástól reméljek megváltást zsibongó fejemre. természetesen hiába, így maradt az extradekoncentráltság érzése fejfájással fűszerezve. cuccaim összerendezése tripla annyi ideig tartott, mint színjózan állapotban. mivel autókázás várt rám, jobbnak láttam bevenni 1 algopirint. lefeküdtem. a fejfájás meg is szűnt, de miután újra felkeltem, nekiállt a gyomrom furcsán viselkedni, s szájon kiadtam azt, amit lehetett. ezt a hányást a gyógyszerre fogom, mert én másnaposan még sosem hánytam, s a gyomrom is kb.
5-6 éve fájt utoljára alkoholtól. na, mind1. meglepődtem ezen. de legalább lenyugodott a szervezetem.
cukikeresztgyermekemhez házhozszállítottak l. és i. jó kis út volt ez.
annyira rendben éreztem magam, hogy megbontottam 1 üveg pezsgőt is. ez már a keresztgy-nél történt. aztán a hosszas ülés és beszélgetés alatt lassan bemondtam az unalmast és nyugovóra tértem. megváltás volt a józanon alvás. ez pihentet.

jan 2
én nem is tudom mit csináltam. játszottam a gyerekekkel meg ettem. és megnéztem a jános vitézt. 1általán nem emlékeztem rá. nekem nagyon bejön ez a fajta rajzolási stílus, ahoyg el van készítve. áramlik az a sok izé meg 1másba alakul....
este elvitt a család saárvárra az állomásra. ez nagy könynebbség volt, mert >0,5 órát kellett volna várni a hűtött váróteremben, ha busszal megyek. meg így akkor több időt lehettem velük.
kőszegen a család női tagjai mind elém jöttek, vártak, tábla, gyertya, hacacáré (ez mit jelent?)
a gyomromat néhány lángossal és sörrel újratöltöttem. meg persze kedélyes bezsélgetés. e-ék új házában. nagyon otthonos. gyönyörű karácsonyi azaz rózsaszín alapon színes virágos terítővel fedték be az ovális konyhaasztalt. ilyen anyagból szeretnék szoknyát. ez elgondolkodtató. 30 környékén ezek szerint én is meghülyülök, mert nem idegenekdek a rózsaszíntől, sőt kedvelem, és magamon is el tudom képzelni, sőt 2 rózsaszín nadrágom már van. döbbenet. öregasszony kromban meg majd rózsaszínre festem a keskeny számat is. huhh. valamivel ki kell tűnni. ha szépséggel és fiatalsággal nem lehet, akkor színnel, haha.
szóval játszottunk is. mivel gyerekszoba falat festeni mentem, volt nálam festék és ecset. nekiálltunk m., e. és én festegetni. megállapítom, hogy a felnőtteket is nagyon jól leköti a festegetés, nem csak a gyerekeket. terápiás céllal mindenkinél alkalmaz6ó. persze erre előttem már rég rájöttek.

jan 3
remek kialvás után kihúztam magam az össznépi reggeli alól, mivel nem szoktam, és 1ébként is fogynom kell. 1 kis édesköményteát leloccsantottam, amit a bébi hagyott meg, meg hozzá 1 almát. ezek után a gyereksétáltatás kellős közepén z-val betértünk panciba, ahol minden győzködése ellenére nem sört választottam magamnak, hanem forraltbort. túlzottan nem lepődtem meg, amikor 1 unicum társaságában tette le elém az asztalra. ez roppant vicces: kocsmaudvaron mínuszban italozni, közben a gyermek a babakocsiban édesdeden alszik.
nem mondom, hogy 6ástalan volt a bor és az unicum 1ütt. erre rátekéztem vagy 60 dobásnyit + 1 sör. majd z. szüleinél 1 töltöttkáposztaebéd du. 3 magasságában természetesen 1 kupica pálinka elfogasztása után. így nem csoda ha hülyeségeket locsogtam a szülőknek meg mindenkinek, aki hallotta. bár magam roppant jót szórakoztam, ők nem tudom, mit gondol6tak felőlem. persze nem tudták az aznapi fogyazstásomat. a káposzta kitűnő volt, kenyeret sem ettem hozzá. és nem csak töltelékből állt, hanem volt mellé még káposzta. mmmmm. e. adagját is megettem. emelkedett hangulatban hagytuk ott a lakást.
mivel gyerekszobát festeni mentem unokatesómékhoz, így nekiálltam a konkrét munkának. ekkor már mesterséges világítás kellett a festéshez. kb. pedig ennek a háznak van 1 olyan kiváló adottsága, hogy egész nap beragyogja a nap. csak úgy aranylanak a falak.

este az ovális konyhaasztalt körbeülték a felnőttek, és e. előkereste az unicumot, amit mind elpusztítottunk. én másodszorra is becsíptem a pezsgőtől és a 3 unicumtól. nem is szeretem, de azért megittam.
szenvedéseim:
(mert ha az ember beteg, arról olyan részletesen bír beszélni, mintha mindenki számára érdekfeszítő lenne, mint 1 girbegurba éjszaka vagy egy 1hetes biciklitúra)
éjjel felébredtem. olyan hányástmegelőző gyomorfájásforma kerülgetett. meglepődtem, mert be nem rúgtam. az unicumot nem bírná a szervezetem? figyeltem magam. nem akart elmúlni. sejtettem, hogy hányás lesz belőle, ám nem nagyon akaródzott felkelni, mert t. és a. szobája a fürdő mellett van, és ciki mások előtt hányni, zavarni őket.
de muszáj volt felkelnem, mert visszaaludni sem sikerült. betaláltam a klotyóba rendesen. rettenetes volt, mint minden hányás. gondolkoztam is, hogy bírják a bulimiások hánytatni magukat rendszeresen? a fogmosás csak a szájüregben segít valamit. pont találtam még 1 rágót, és ezáltal mentolízű nyál ment le torkomon, ami elviselhetőbbé tette a továbbiakat. figyeltem magam. a rókák meg csak jöttek. szerencsére 1re hígult a cucc és kevésbé lett rosszízű. az a lényeg, hogy sokat kell inni, mert akkor van mit kihányni.
a háziasszony édesköményteája nem segített. a háziúr rettenet nemtommilyen gyógyszere sem. ez vmi édeskés por, amit vízben kell feloldani. sajnos 2 adagban tudtam csak kihányni. ugyanolyan rettenet volt kifele is mint befele. az éjjel újdonsága volt, hogy képes vagyok úgy is rókázni, hoyg nem nyomom le az ujjamat a torkomon, jön az magától is. kicsit az ember sebesebben szalad a budiba, beleng a gyomortartalom, ezáltal még nagyobb inger támad a hányásra. ez a tapasztalat. akár gyomron is üthettem volna magam lassú séta közben.
miután 1 műszakot lehúztam hányással, nem sok erőm maradt. a vége fele már röhöfnöm kellett, vajon a. és t. minden alkalommal felébredt, mit gondol6tak? a. később elmondta, hogy ne haragudjak, de ő már nevetett. nem gáz, legalább így is tudok szórakoztató lenni.
a bajaimat tetézte, hogy a tekétől olyan izomlázam lett, hoyg úgy mozogtam, mintha saját öreganyám volnék. nem ember voltam, hanem 1 rongy.
az ebédből is kimaradtam.
a vacsorából is.
csak a főttkrumpli meg a tejja. cukros citromos tea. hogy pótoljak valamit. ízesítés nélkül meg se bírtam volna inni.
egy nulla voltam. festeni se tudtam.
mellesleg mindenkinek izomláza volt. a tekézéstől fenéktől a comv végéig tartó izomláz. ami úgy múlt el, hogy utoljára a combom belső feléből távozott. érdekes volt megtapasztalni. ezt a tekegolyót elég nehéz 1enesen elgurítani. úgy csapkolódott neki a falnak, mintha ő is részeg lett volna. nem nagy teketehetség vagyok, az látszik.

na, ismét meguntam az írást, így pedig nem lehet folytatni. mert ha én unom, akkor mindenki unja. annak meg mi értelme?
nagyon jó volt kőszegen. szórakoztató.
ja a hányás valószínűleg 1 villányi romlott cézár salátától következett be, mint l. 1ből arra tippelt.
még valami eszembe jutott. de ki is ment... ehh

első bejegyzés az évben

... hű, most aztán gondban vagyok. rengeteg idő eltelt, mikor utoljára írtam. utoljára írtam tavaly. azaz 1 éve, haha. eltelt dec. 19. óta 1, 2, 3, ... 19 nap. azóta 2x irgalmatlanul berúgtam, 1x annyira nem, 3x becsiccsentettem, s 1x nem rúgtam be, de mutter szerint berúgási tüneteket produkáltam, pedig 1 csepp alkohol sem folyt le a torkomon.

akkor részletesebben:
megpróbálom időrendben.

már javítok is: ui. az irgalmatlan berúgások 1ikéről már tavaly beszámoltam. 1re csökkent. dícséretes ahogy javulok. és nem csináltam semmit. höhhö

dec 18-án
nem tudom mi a fenét csináltam. meglepődnék, ha esetleg alkoholmentesen telt volna.

dec 19-én
volt a munkahelyi karácsonyi buli. hogy én mennyire szeretem a töltöttkáposztát! itt csak mértékkel fogyasztottam.

itt nagyjából a következő beszlgetés hangzott el (összevonva):
én: mostanában hullik a hajam
j: biztos b-vitamin hiány. egyél sok élesztőt. azt nem mondom, hogy gyál sok sört, mert úgyis iszol eleget.
én: hm, mostanában nem, mivel hideg van, inkább borozok.
n: nincs vashiányod?
én: á, annyi bort iszok, hogy nem lehet.
no akkor mi okoz jobban hajhullást? a b-vitaminhiány vagy a vashiány?

este a magyar sörözőben kv-vel beszélgettünk és iszogattunk. már nagyon régen jártam ott, amióta felújították nem is. szép a klotyóban a csempe. örömmel nyugtáztam, hogy senki nem dohányzik, legalább itt nem leszek füstös. tartott ez addig, míg meg nem érkeztek a tinédzserek. honnan van nekik ennyi pénzük cigizgetni? elszégelltem magam. alkalmazom a kettősmércét. nekem meg inni volt pénzem középiskolában. igaz a vonatjegyen kívül nem nagyon költöttem semmire, mert a kollégiumkaja tulkép elég volt, de néha azért lecsúszott 1-1 kakaóscsiga is, tehát belefért az a pár kisfröccs (akkor még nem ittam meg a sört). meg hát 1 doboz cigiből 2 üveg sör kitelik (jah, a boltban). 1 doboz cigi meg tovább tart, mint 2 üveg sör. na mind1, jó, hogy nem tetszik, amikor utálom a dohányfüstöt. mit szépítsek rajta? nem cigizek, utálom a cigit. nem füvezek, utálom a füvet. iszok, nem utálom az alkoholt. de nem utálom az antialkoholistákat sem. sőt.

szóval a magyarban megalapoztam azt, hogy könnyedén feltekerjek a petőfi hídra, s célba érjek az a38 fedélzetén. kb. még 2 biciklis kolléga lehetett ott rajtam kívül.
valamiféle elektronikus zenei lemezbemutatóra mentünk, és rakták neki különféle dj-k. én ezekben nem vagyok járatos. de szakasztott oylan érzésem volt a koncert közben, minha a szigeten feküdnék az ambiente sátorban.
este 11-kor még csak lézengtek az emberek, 1 óra múlva szinte tömeg volt a helyen.
szomorúan nyugtáztam, hogy a bejárattól balra eső helyiséget bezárták, így mindenki a koncertteremben foglalt helyet. iszonyatosan befüstölték a termet. furcsa volt, mert eddig ott nem lehetett cigizni, aki megpróbálta, azt elzavarták. az elelvás veszélye sem fenyegetett, mert ott a fldre lehet csak ülni, azt meg nem akartam. a falra halakat vetítettek, ami elég szórakoztatónak bizonyult félrészeg állapotban. az ilyen 1xű dolgok is nagy boldogságot okoznak. mondja valaki azt, hogy pesszimista vagyok... haha.
a koncert nagyon jó volt. ital nélkül is tetszett volna.
kb. 6 sört fogyasztottam el n-val 1etemben, de valahogy nem éreztem a súlyát.
koncert előtt meghagytam, hogy ha részeg vagyok, ne engedjenek biciklire ülni. az a38-tól az erzsébet hídig toltam is. onnan hazatekertem. mindenre melékeztem utána. megnyugodtam.
így 2 7 távlatból már nem tudom, hogy voltak az eemények azután.

a máv sztrájk bekavart az életembe valamelyest. nekem mindig az egekben jár a máv-tól az adrenalinom (lásd lejjebb, jan 6.).
végül is busszal utaztam haza, de csak 21-én reggelre kaptam jegyet. a népligetben rengeteg ember állt sorba meglehetősen türelmesen. 1 nő volt kikelve magából, de ő is csak azért -szerintem-, mert meginterjúvolták a tévések.

így
dec 20-án
gyönyörűen elintéztem minden bevásárlást, eljátszottam a családi biciklisfutár szerepét, majd meglátogattam a punkkarácsony c. rendezvényt a vörösyukkal 1benyitott kékyukban.
1órás késésem eredményeképpen a prosecturáról lemaradtam, de szerencsémre a ruhatárban még épp volt hely a cuccaimnak ellentétben gá-val, aki szinte kétségbeesetten tekergőzött fel-alá a helyszínen, hogy hova tegye a kabátját, mert már mind2 ruhatárban elutasították. hát így tele volt ez a vörösyuk. kb. 2x annyian voltunk, mint amit elbír a hely. a zenekarokat alig lehetett hallani. látni pedig 1általán nem. nem vagyok az a keménymag, aki régen, csak a háttérből szeretem szemlélni a színpadi eseményeket.
ezek a tömegbulik veszélyesek. ilyenkor mindig eszembe jut, mi van, ha tűz üt ki? itt halálrataposnánk 1mást. arra kinek van szüksége? a józan ember sem képes baj esetén fegyelmezetten viselkedni, nemhogy az a sok részeg vagy beszívott. van még fejlődnivalónk e téren is.
csak néztem ezt a sok punkot. szinte idegennek éreztem magam köztük. annál is inkább, mert csak 2 sört engedélyeztem magamnak, ui. annyi pénzt elittam előzőleg, hogy rettenet.
mind1, azért szeretek eljárni ezekre a punkkoncertekre, mert legaláb itt összefutok pár régi ismerőssel, és az annyira jó. 1fajta állandóságot hoz ez az életembe.
természetesen a koncertekből gyakorlatilag nem érzékeltem semmit, azaz 2000-ért elmentem 1 jót beszélgetni.
kipróbáltam milyen bakancsban biciklizni (esett az eső, így kénytelen voltam azt felhúzni) az új bringával azzal aszar pedállal. nagyon jó volt. akkora örömem telt a hazafele tekerésben, hogy nagyon sajnáltam, hogy negyed óra alatt otthon voltam. a punkok a biciklimet sem hányták le, ez külön öröm.

dec 21-én
hazautaztam. olyan ráérősen készülődtem, hogy a népligetig végigizgultam a metróutat, le ne késsem a buszt, mert akkor meg-őrü-lök. a sofőr szemékyesen löködte be a csomagjainkat a csomagtartóba. amikro felegyenesedtem, megláttam unokatesómat bediggott füllel a sorára várni. hát csatlakoztam, megböködtem, s 1ütt utaztunk.
sok volt a nép, állóutasok is akadtak bőven, mint a régi szép időkben. 1 idő után olvasással ütöttem el az időt, amikor már közénk is utaok furakodtak. mert a folyosó 2 oldalán ültünk 1más mellett. mikszáth kálmán 2 koldusdiákját olvastam. nagyon tetszett, emiatt:

"Ami magát Pestet, a mi mostani gyönyörű fővárosunkat illeti, melynek láttára ma sebesen dobog minden magyar szív, biz azon nem sok néznivaló volt.

Leopold uralkodása idejében az egész akkori város nem állt egyébből, mint a belvárosból. Falak- és bástyákkal övezve csak három kapuja volt: a váci kapu, a mai Váci utca végén, a hatvani kapu, a mai Hatvani utca végén, s a kecskeméti kapu, a mai Kálvin tér táján.

Az emeletes ház ritkaság: a piaristák épülete volt a legszebb, legnagyobb háza Pestnek; a többi számos kolostor alig jöhetett figyelembe. A mai megyeháznak még semmi nyoma, a Károly-kaszárnya helyén üres tér volt, ahol tavaszkor pocsolya állott, melyben kedvükre kuruttyolhattak a békák. A plébánia-templom már akkor is megvolt, és a fennhéjázó »Kathedrále« nevet viselte. A jámbor nyárspolgárok abban a hitben éltek, hogy ez a legszebb épület a világon.

Lipótot nem szerették a magyarok, s ha Pest mégis ilyen nagy pompával fogadta, annak bizony nem volt más oka, mint a polgármester, Nesselroth Tamás uram, aki minden áron ki akart magáért tenni.

Dicsvágyó, gonosz ember, akit gyűlöltek a polgárok, s mikor a tanácskozások folytak a városházán (mely éppen azon helyen állt, ahol a mostani városház), hogy miként kellene fogadni a császárt, úgy, hogy meg legyen lepetve, a népnek is öröme legyen, és sok pénzbe se kerüljön (mert bizony a város egész jövedelme nem volt több ezen időben, mint 13 430 rhénusi forint), fölszólalt az egyik bátor magyar polgár:

- Ezen plánumhoz képest, uraim, a legcélravezetőbb lenne, ha polgármester uram őkegyelmét fölakasztanák a váci-kapura, ahonnan őfelsége jönni fog; elérnénk mindent, mert őfelsége nagyon meg lenne lepetve, a nép roppant örülne neki, és nem is kerülne sok pénzbe."

hát könnyesre röhögtem a szemeimet. a szomszédomnak is megmutattam. aki felvilágosított, hogy nem akkor ér be szhleyre a busz, amire én azt gondolom. szinte 2ségbeestem, de fatter elautókázott értem. hálából t-éknál pálinkáz6ott, továbbvezettem a tütüt.

a karácsony környéke 1 nagy sütéshalmaz volt, mait örömmel végeztem. sajnos mindent elbasztam, kivéve a vaniliás kiflit. az nagyon szép lett és finom. nehezen álltam meg, hogy kevésbé mértéktelenül egyek belőle.

átlapoztam a műsorújságot. hogyaszongya. ha már itthon leszek ilyen sok időt, nehogymá' ne nézzek meg 1 filmet sem. de ünnepkor a rokonokkal kell törődni, nem lehet tőlük tévét nézni, így elmaradt. szentreste délutánján ugyan próbálkoztam a muppet show karácsonyi különkiadásának megnézésével, de 3/4 óra után feladtam, mert még 3/4 óra lett volna, annyira meg nem értem rá. pedig nagyon cuki volt az egész meg vicces. csak siettünk. mondtam mutetrnak, majd én felmosok. szeretek felmosni. á, ne, majd ő, én készülődjek. végül apa mosott fel. ő ajánlotta. csak néztem. még sosem láttam felmosni. elcsodálkoztam. igaz most sem, mert amíg ő házimunkázott, addig én tisztálkodtam. de sikeresen végrehajtotta a feladatot. visszatérve a tévéhez. a menőmanónak 1etlen részét sikerült megtekintenem. nem volt olyan nehéz ezt a 3 percet összehozni. aki ezt kitalálta, 1 igazi zseni volt. szenzációs! 6almas!

trötty, trötty, az ünnepek teltek, zsírjaim szaporodtak, nem gyógytornáztam, fürödtem a rokonokban és a karácsonyfaillatban.

dec 27-én
nagybátyámat köszöntöttük. én voltam a sofőr, így nem i6tam. de íyg is annyira jól éreztem magam, és úgy nevettem, hogy magam is elcsodálkoztam. hazafele az autóban mutter azt mondta állítólag, olyan mintha be lennék én rúgva. én erre nem emlékszem. de nagyon jókedvem volt. dec 29-én
megdöglött a disznó. nem önkezével/önlábával vetett véget az életének, hanem erőszakos halál következtében múlt ki.
semmi különös nem volt ebben a disznóvágásban. már előtte nap betöltöttük a kolbászt, mert ahhoz külön vettünk húst. ezt 1 isteni sugallatra tettük, de jól, mert még éjfélre se végeztünk volna a sok munkával,pedig mostanság 8 körülre az aznapi teendőket mindig le szoktuk tudni. de most az én javaslatomra zsömlés hurkát is töltöttünk, a szülők meg kenőmájast akartak, így elhúzódott a betöltési folyamat. én főztem ki a hurkát meg a májast. apa úgy bedurrantott nekik, hogy nem győztünk utánatölteni hidegvizet, nehogy szétvesse a lobogó víz a kenőmájasokat meg a hurkákat. 2 kenőmájas így is a főzővizet gazdagította. voltak vagy 30 centisek, és kiömlött a tartalmuk, ezáltal a bél kb. 10 centisre zsugorodott. azt hurculászta a macska az udvaron. a zsömlés hurkába én sütöttem előző nap a kenyeret mindenki megelégedésére. na ezek a fene zsömlés hurkák nem akartak elsüllyedni vízben, pedig annyi helyen megbökködtem őket. a májasokat is. lehet ez volt a baj.
nagybátyám nem szereti a káposztát, így disznóvágáskor különös szeretettel ajánlgatjuk neki, hogy vigyen belőle. mire ő: miért? káposztát vágtunk, nem disznót?

dec 31-én
megtartottuk a szilvesztert.
futkostam mint pók a falon, hogy időben odaérjek a szilveszteri tekerésre.
...
na, itt abbahagyom, nincs kedvem tovább írni. a javát áttesszük holnapra

még beszúrok 1 képet valahova, hogy etettem gyereket tegnap :)