KÉSz...

KÉSZ VAN A LENGYEL UTUNK LEÍRÁSA, OLVASSA MINDENKI TOVÁBB AZ ALSÓBB BEJEGYZÉST.
képek nincsenek még. tudom, így unalmas lehet bármennyire is fantasztikusan írok, de hát várni kell. köztudott, hogy nekem nincs fényképezőgépem.

na és ez a kép? ilyen hirdetésekkel bombázzák a népet. annyira igénytelen. ilyeneknek el sem adnám a lakásom.

tegnap unokatesómmal ittam és dumáltam. 1 élmény volt! vidám is, mert a családunk ilyen. jól kielemeztük a családot meg mindent. hát ez tényleg kellet. kösssz, p.!
meg spontán pizzáztunk. és annyira vicces volt: ő kért 1 calzone-t, s amikor hozta a pincér, csak néztünk, hogy milyen nagy. annyira vicces volt. mint 1 kisebb kispárna. akkora tésztát hajtottak kettőbe, mint a pizzám, de a sülés közben felpúposodott, és sokkal nagyobbnak tűnt. anyira cuki volt a tányéron, hogy nagyon elkezdtünk röhögni. vagy 1 percig.

lengyel karika

a múlt héten belémfagyott a szó.
már nem tudom, mit akartam írni. mind1 is.

KÉPEKK ITT

a címhez hűen elkezdem a lengyelországi 1napos túránk kifejtését:

tesóm és m. már valószínűleg nagyon régen eltervezte, hogy kiutaznak lengyelországba, pontosabban krakkóba. m. maratont futni, tesóm pedig 2 hágót kipipálni. mivel ketten lemondták az utazást, nekem is jutott 1 hely az autóban, a tetején pedig a biciklimnek. sok kedvem nem volt menni, de aztán belelkesedtem, s alig vártam, hogy biciklizzek. különösen a csütörtöki nem éppen jól sikerült kaposvári buli után kellett valami pozitiv élmény.

5en bepréseltük magunkat az autóba, és felkészültünk a 400 km-es kocsikázásra. nem volt 1 leányálom. hátul állandóan feszíteni a lábaimat, hogy ne a szomszédaimon támaszkodjak. jobbomon és az anyósülésen, tehát 1más mögött 2 nagynövésű ember, akik szinte a szájukban érezhették a térdüket. ezek után érthető, hogy mindenkinek 1 álom volt a futás illetve a biciklizés- nyújtott lábak, jeee.
az utazás 1 örökkévalóságnak tűnt, ezt elárul6om. főleg a lengyeleknél: útépítés mindenütt, és szinte 1beépült falvak, városok. 40-es, 50-es sebességkorlátozó táblák. csupa lassító tényező.
azért jó hangulatban telt az út, nevettünk sokat, vittem sótlan pogácsát.
már lengyelországban autóztunk, amikor 1 útépítésnél valami kék 1enruhába öltözött tagot és mellette 1 platánmintás katonaiba+1 fekete maszkba öltözött alakot pillantottunk meg. döbbenetes volt ezeket látni. m. szerint partizán útépítők lehettek.
annál is inkább, mert tesóm szerint ez a lengyelország, amerre mi jártunk, olyan mint ahol tökéletesen lehet háborúzni. szétszórt házak, megművelt földek, nem meredek, nem túl lapos. nem mintha háború szakértők lennénk, de azért van benne valami. például azon a részen úgy össze vannak nőve a települések, hogy az utak mentén 1általán nincs erdő, csak fák. ez fura oly sok km-en keresztül. járdákat is jobbára 2 falu között találni, a településeken belül nem. a lengyelek sokat gyalogolnak.
amikor bringáztunk, pont miseidőben értünk elég sok faluba. áramlottak a népek a templomba, jórészt gyalog. a templomok kicsik voltak, így a hívek 1 része a kihangosítón keresztül hall6ta a papot. mire távolabbra jutottunk, akkor meg az emberek mentek haza a templomból :) csak gyalogoltak, áramlottak. vallásos nép ez a lengyel.

a szállásunkra 11,5 órás késéssel érkeztünk meg. 1 dombocskán talál6ó, krakkó belvárpsától 15-20 perc gyaloglásnyira. baromi jó helyen van. kicsi, és roppant családias. ez a szó illik rá legjobban. a neve elephant on the moon. gregory volt ott a főnök. kaptunk tőle lengyel-angol szótáracskát, 1 kis lap a legalapvetőbb kifejezésekkel. elmondta lengyelül őket, mi megismételtük, mint a tanórán, és végül megjegyezte, hogy gyakoroljuk, tanuljuk, és mielőtt elmegyünk, kikérdezi :)
aztán minden nap van a hostelben valami alkalom. pl. cookies day volt szombaton, amikor megérkeztünk. lehetett kekszet zabálni. vasárnap j-day, azaz jelly day.
amikor szombaton lementem a konyhába, ami totál felszerelt (edények, poharak, evőeszközök, kávé, tea, cukor, tej, fűszerek), és néztem, majd kérdeztem a lányt, hogy mit készít, értettem, hogy a j-day-re kotyvaszt valamit, de hogy mi az, gőzöm nem volt. aztán később gregoryt is láttam a lány által elkészített cuccokkal foglalatoskodni, tőle ismét rákérdeztem. elmondta, hogy ez a plakáton is szerepel, nézzem meg. hogy minden napra van valami apró kis kedvesség az elszállásolt embereknek. ugye ez benne van az árban. zselé. a lengyeleknél szokás zseléket fogyasztani. pl. húshoz is. érdekes. én mondtam, hogy mi kocsonyaként fogyasztunk általában zselét, vagy ha édeset, akkor szoktunk bele tenni gyümölcsöt. így már összeállt a kép, és nem értetlenkedtem, hogy a lány sárga maggi-s zacskóból mit főz. azt hittem, valami levesporral összekevert zselatin, és sós jellyt kell ennünk. már borzongtam, hogy mikre képesek a lengyelek. este kinyitottam a konyhaszekrényt, és a sárga zacskóban nagykiszerelésű gyümölcskocsonyaport találtam. lehet nem is maggi volt, csak ugyanolyan sárga színű volt a zacskója. azért nem repestem az örömtől. 1 ilyen zselatint megzabbantani önmagában töltelék nélkül abszurd vállalkozásnak tűnt. de később.... még visszatérek a zseléhez.

m. kertek alatt elbandukolt a maratonfutó kellékek beszerzéséhez, majd ottmaradt 1 érdekes makarónin, amit nem sejtettünk. közösen nem sejtettük, hogy kaját is adnak. ő nem sejtette, hogy feledhető kategóriásat kap.
tesóm, g. és én elindultunk boltot vadászni, mivel g. a kenyereit otthon felejtette. könnyen ment. lehet megtaláltuk a város legdrágább abc-jét, alma delicates. kb. a legszebbnek is tűnt. a nemzetközi konyha kínálata csodás öröm a szemnek. miért van az, hogy nálunk ilyesmik nincsenek? vagy vannak, csak én nem járok delikáteszbe? meg kéne próbálni. nem remélem, hogy olyan árszínvonalon vannak, amit hajlandó lennék megfizetni.
én 1 sört vettem magamnak, mert iszonyú szomjas voltam már. nem értem, miért vagyok mindig ilyen szomjas. mind1, ittam, és jólesett.
mire hazaértünk, m. megérkezett, és é-val (ő is lány!) elmentek sörért. közben befutott ismét gregory és megkérdezte, hol a maratonfutónk. mondtuk, elment sörért :) és valószínű éppen cigizik- ezt nem tettük hozzá.
gregory is fog maratont futni. ő mondta. de még nem elég idős/érett hozzá. majd ha 40 lesz. addig kisebb távokat fut.
amíg a többiek el sörért, addig mi nekiálltunk a vacsorának: túróstészta. szalonna kisüt, 1 kg száraztészta megfőz. lengyel tejfölt ettünk hozzá. tejfölíze volt, de majdnem annyira folyt, mint a tejszín. kicsit krémesebb volt a mi tejfölünknél. ha felfordítod a dobozt, tuti kifolyik belőle.
istenáldása volt ez a vacsora. enni kell. az agressziv embernek enni kell, és megnyugszik :)

vacsora után gregorytól megtudtuk, hogy miért az a neve a hostelnak, ami. mert elég idióta 1 név. vmi olyasmi, hogy 1 csillagász belenézett a távcsövébe, és látott maga előtt 1 elefántot a holdon. ez valójában 1 egér volt. hogy mász6ott bele 1 egér a távcsőbe?! vagy ennyire szar az angoltudásom? mindenesetre a lengyeléknél az elefánt a szerencse jelképe. érthetetlen, hogy 1 európai országban miért éppen az elefánt. ezek szerint a csillagász miatt van az egész?
a jó utat kívánságot így mutatják: mutatóujjra felülről rátekerik a középső ujjat. jó úthoz akkor is lehet esélyünk, ha a hostel cuki kertjében lévő szökőkutacskába bedobunk pénzt. én ezt a túra napján elfelejtettem megtenni, de mielőtt hazautaztunk, bedobtam pár groszyt. tiszta lelkiismeret.
valami időrendet kellene tartanom....

vasárnap
6 körül keltünk. gregory megjegyezte, milyen koraiak vagyunk. igen, biciklizni fogunk, és időben el kell indulni. a reggeli enyhén szólva bőséges volt. leírom mit lehetett enni: 2féle kenyér, joghurt, vaj, sajt, májkrém, méz, lekvár, zabpehely, csokisgolyóspehely, tej, tea, kávé, nutella, sajtkrém. ennyi jut eszembe. és megkaptuk a zseléinket is. gregory a bokájára és a térdére csapott, hogy a zselatin kitűnő az ízületeknek, úgyhogy csak együk meg szépen. jesz. majdnem az egészet bekanalaztam. végül is üres gyümölcskocsonya.
szerencsére a szendzsókat már péntek este, vacsora után legyártottam g-hoz hasonlóan. tesóm otthonról hozta a kb. 1,5 kg kenyérből készült szendvicseket.

a konkrét biciklizésről holnap írok bővebben, mert most tanulnom kell.
az útvonal itt van. asszem ezen tekertünk. nehéz megjegyezni a lengyel településneveket. sőt a lehetetlenség 6árát súrolja.

FOLYTATÁS
(kijavítottam pár gépelési hibát, amit aláhullámozott a rendszer)
negyed 8-kor indultunk el. az elején felidegesítettem tesómat: megállt 1 buszöbölszerűben, mert úgy hallotta, hogy a csomagtartó nincs lecsukva rendesen. beszállt, s ekkor én ellenőriztem a bal hátsó ajtót. csak éppen nem néztem körül, s pont jött 1 kocsi. nem tártam ki (nem is akartam), nem tudom milyen távol volt, amikor elment mellettünk. elég amatőr hiba volt. 1x nem nézek körül, akkor is van valami gixer. igen, és azt hittem annyira széles az az öböl, hogy nem is gondolkodtam. mind1, nem történt baj, csak elvette a kedvemet a lebaszás. utólag már vicces. pedig gondolkodtam rajta, hogy miért 6 rám ilyen sokáig, miért nem tudom eltemetni, lényeg, hogy nincs baj, változtatni úgysem lehet rajta, csak elcseszem a kedvemet. aztán vége lett ennek is.
tesóm idegbeteggé vált a folyamatosan lakott lengyelországtól :) végre odaértünk a városkába. amikor odaértünk, akkor még nem voltak emberek, amikor visszaértünk, már nem voltak.
én hosszú biciklisnadrágban mentem, gondoltam úgysem lesz olyan meleg. ha meg az lesz, felhajtom a szárát. az spd miatt azért kicsit izgultam, de bíztam benne, hogy nem lesznek hirtelen helyzetek az országutakon.
a kajáimat osztályoztam, 1 banánt még letuszkoltam, hogy azt se kelljen cipelni. a kalácsot kettétéptem, mivel annyit úgysem eszek meg. ekkor szembesültem vel, hogy az nem kakós, hanem mákos. nem lett tőle jókedvem. visszagondolva csak azért nem ízlett az elején, mert kakósat vártam. hát nem figyeltem, amikor vettem. nem gondoltam volna, hogy mákos kalácsot is készítenek így bezacskózva.
10 körül indultunk el. a terep szivatós volt: domra fel, dombról le. ez így ment egészen a hágó kezdetéig. de ne szaladjak ennyire előre.
a városból kifele enyhén emelkedett az út. én nem sokáig bírtam tartani atempót a srácokkal, mondtam menjenek nyugodtan, így nem bírom, engem ez kicsinál. hiába fogták előttem a szelet. vannak az embernek 6árai. fölösleges erőlködni, hogy utána meg ne legyek képes semmire a kimerültségtől.
az 1ik buszmegállóban térképnézegetés, falatozás közben elsuhant mellettünk 1 biciklis kolléga. vele 1 útelágazásnál találkoztam én. t+g versenyeztek vele, és a kúszó krisztis szobornál 1 fa árnyékában pihenve vártak rám. itt tettünk 1 jobbost, ami a srácok utólagos számítása szerint ~30 km-es kerülőbe fájt nekünk. én ezen a szakaszon már elrontottam a túrát: nem ettem eleget, rosszul ettem, így szenvedtem ezzel a dimbes-dombos tájjal. és eszemben volt, hogy a hágó 22 (vagy 27?) km hosszú. a bonette is 24 km volt. monnyuk azért sejtettem, hogy ez nem lesz olyan kemény, mint a bonette (a történet itt olvas6ó én újra elolvastam:). de az alulenergetizált állapotomban nem láttam derűsen a végét.
bielsko biala-t is elértük. ekkor már nagyon ettem volna. azt mondták a fiúk, hogy ha kiérünk a városból, eszünk. elég nehezen fogyott el a vásos a kerekeink alól. rengeteg autó jött. sok bringás a járdán nyomta. ami térkövezve volt, a kapuknál meg ugye lejtett. hát én biztos nem biciklizgetnékk ilyen járdán. az út teljesen jó volt. nem éreztem, hogy a lengyel autósok veszélyeztetnék az életemet. 1 buszos jött 1x túl közel hozzám.
valami antiromantikus helyen álltunk meg. akkor én már nagyon kivoltam. azt gondoltam, hogy ez az utolsó dombocska, amit még kibírok kaja nélkül.
hát nem lettem sokkal jobban az evéstől. elúszottnak éreztem a napot.
1 sípálya -ha az volt- közelében vártak rám a többiek. még hó volt! 20 fok fölött volt a hőmérséklet, az biztos. hogy milyen magasan lehettünk? passz. gurultak le a montisok a féligmeddig havas hegyről. már aki mert gurulni 1 sípályán. érdekes volt ez a pálya: az aljától 20 m-re már büfé volt. nem tudom, hogy lassulnak le ekkora távolságon annyira, hogy ne a büfében kössenek ki. vagy újraépítik minden évben? láttam a fiúkon, hogy ők sincsenek a topon. vártam a hisztit.
nem tudom, mikor értem fel, de megkönnyebbültem. sajnos a hátam megint nekiállt fájni, ezért még gyakrabban kellett megállnom pihentetni. bevettem 1 algo-t, hátha használ. talán használt is. a gurulás nem volt rossz. a hágó útja jól meg volt csinálva. voltak egész szép részek. már összekeveredik bennem minden. fenyőerdő is volt. szűk út. 1 autós elengedett minket, had guruljunk szabadon. az spd-vel féltem kicsit a kanyarokban, de hamar megszoktam. leértünk wisla-ba. tanakodtunk, merre menjünk. a szlovákia térkép, amin csak véletlenül volt rajta lengyelország számunkra érdekes része, eddig sem bizonyult a legtökéletesebb segítőtársnak. végül tesóm megkérdezett 1 helyi arcot, aki lát6óan a kocsmából jött ki, ő megmutatta ahelyes irányt. remltük, hogy nem viccel. az út kissé turistásnak tűnt. szereznünk kellett még 1 embert, aki jobban útbaigazít minket. nézegettem, ki lesz az a szimpatikus, aki megválaszol6ja a kérdéseinket. végül is 1 a biciklijével foglalatoskodó magányos lengyel állampolgárt szólítottam meg, aki pötyögött angolul. előszedtük a rongyos térképünket, hogy mutassa meg, merre van milowka. mehlátta, kb. majdnem elszörnyedt, s kivette az autójából az övét (nem a nadrágszíját, hogy elverjen minket, hanem az ő térképét). részletesebb volt. zywiecig rajta volt az útvonal. eligazított minket, hogy itt vagyunk, de milowka kurva messze van, érdemes szállást keresnünk majd valahol (haha, ő nem tudja, hogy mi milyen jó biciklizők vagyunk sötétben). és az út gyönyürő, de kemény. mert mi nem a főutat választottuk, hanem 1 kisebbforgalmút. valóban szép volt. 1 hágószerű izére is felmentünk- végre erdő. nagyon nem volt kedvem szembenézni a még 80 km-rel. a lefele gurulás csodajó volt. NA ÉS IZÉ, EZ KIMARADT: AZT MONDTA A CSÁVÓ, HOGY ODAADJA A TÉRKÉPÉT NEKÜNK, SZUVENÍR. NEM AKARTUK ELHINNI. RÁKÉRDEZTÜNK, MENNYIBE KERÜL. SEMMI. SZUVENÍR. SZÓVAL ILYEN rendes emberekkel lehet összetalálkozni. mindenki segítsen a lengyeleknek. nagyon hasznos volt ez nekünk. DZIEKUJEMY! KÖSZÖNJÜK! HÁTSZELET NEKI!
tényleg összekavarodik bennem ez a szakasz.
képzeljük el, amint rongyolok lefelé mondjuk 45-tel, s hirtelen macskakövesbe vált az út ... próbáltam óvatosan fékezni. ez annyira sikerült, hogy megálltam. 1 pillanatig álltam, s átfutott a gondolat az agyamon, hogy jesszum, nem akasztottam ki a cipőmet, el fogok őlni, vajon jobbra -e vagy balra, és a macskakő mennyire zúz szét, rettenet, és még mennyi van hátra. és csoda, emlékeim nincsenek, csak találgatok, hogyan nem estem le. vmi olyasmi lehetett, hoyg amikor elkezdtem dőlni, mégis kiakadt a patentpedálból a cipőm, és nem estem el. volt még 1 ilyen macskaköves rész később, de az lát6ó volt, fel tudtam rá készülni. ekkortájt már erősen megnyúltak az árnyékok, közeledett az este.
zywiec felé közeledve barátságosabb lett a táj, szinte sík. jól lehetett nyomni neki 1más szélárnyékában, bírtam menni a fiúk nyomában. sajnos nem voltam elég felkészült, és a hátsóvillogómban lemerült az elem, mire este lett, így atovábbiakban én mentem középen. igyekeztem minden erőmet beleadni, hogy g-t ne lassítsam túlzottan. zywiecig ez ment is. közebn másodszorra is feltévedtünk az autóútra, ahonnan végül is lejöttünk, s a régi úton érkeztünk be a városba. az idő kellmes volt még. a terep sík.
a város híres sörgyára mellett is eltekertünk. el is 6ároztuk, hogy majd ilyen sört fogunk inni áldomásként.
szóval kiérve a városból elkezdődött a dombozás. igyekeztem. annyit fejlődtem a nap alatt, hogy most már nem kapcsoltam kistányérra, a középsőn nyomtam végig. tesóm elől- lát6óan visszavett a tempójából. én középen. nem is volt jó a közelébe menni, mert anyira vakított a hátsó villogója, hogy alig láttam az utat. sötétben jobban szeretek elől menni, de ez ugye nem volt kézenfekvő a lassúságom miatt.
mentünk előre, néha jajgattam 1 kicsit, de már nem volt bennem az, mint késő du, hogy úristen, mindjárt bőgök az újabb emelkedő láttán, és hisztizni fogok, ledobom a biciklit, és nem vagyok hajlandó továbbmenni, többet nem biciklizek tesómékkal, csak szenvedek, lassítom őket, nem 1forma erősek vagyunk, sokba kerül, meg kell venni a sok kaját, amit aztán elfogyasztok, megunok, és nem is élvezem, és mégis mindig újra kezdem, csak azért, hogy kipipálhassam, jaj. tulkép semmi értelme sem volt ezekre gondolni, mert végig kellett csinálni és kész. csak szívták el a negativ gondolatok az energiámat.
na tehát nyugodtabb hangulatban találtam magam.
amikor felértünk az 1ik dombunkra, tesóm lehet indult volna, de mondtam, hogy nekem muszáj megállni enni meg pihentetni a derekam, mert így nem bírom. szénhidráttartalékainkat betömtük, és felkészültünk az utolsó hajrára. nagyon fújt a szél. tesómnak mondom, nem mész? menjél te, úgyis utolérlek. na, erre kicsit ideges lettem, és minden erőmet összeszedtem, nekiálltam rakni rendesen. be az útközépre, volt fehér vonal, így lehetett tartani az utat, ott kátyúk sem voltak, aforgalom meg gyakrolatilag nulla. az autókat meghallottuk és főleg megláttuk a fényeik miatt. itt már enyhébb volt a táj, nekme se volt igazán megerőltető, csak bírnom kellett azt a tempót, amit diktáltam magamnak. sajnos km-óra híján pontos adataim nincsenek a teljesítményemről.
olyan 20 percre saccolom ezt az utolsó etapot. azt hittem, le fogok fordulni a bicikliről, ha visszaérünk a kocsihoz.
visszaértünk. tesóm: látod andi, tudsz te menni, ha akarsz.
na hát ezért megérte ez a 190 km :)
fura volt, mert az eddigi túráinkból 1-1 rész nagyon hasonlított a lengyelre. pl. a hágó aljában olyan hangulat uralkdott, mintha vmi tengerparti városban tekernénk. bielsko biala-ba olyen volt begurulni, mint nizza-ba. csak sokkal rövidebb. keverékérzés.

a másik hágónak este 11-or értelemszerűen nem vágtunk neki. a tervezett 80 km-es karika 190-re terebélyesedett.
be kell látni, hogy autósérképpel, ilyen léptékűvel a biciklitúrát csak alul lehet tervezni, és ez az eredménye, hogy nem tudtuk megcsinálni a 2. hágót. 1 részletes térképpel vidáman megcsináltuk volna mind2t.
a parkolóba míg pakoltunk, érkeztek többen is. ott volt 1 éjjelnappali boltocska, ahova betértek a szomjazók/éhezők. én is petipegtem a patentba. vettem 3 üveg zywiec sört, ami tudtuk, hogy nem fogunk maradéktalanul elfogyasztani, de azért a lehetőséget meghagytuk magunknak. a boltból kifele majdnem elestem. a pedálhoz csatlakozó fémbigyó átkozottul csúszik a járólapon, s megcsúsztam, de valahogy megkapaszkodtam, és kockás járással távoztam.

volt tankolás, hazaszenvedés az autóban. tesóm pár mp-re elaludt, de senki nem vette észre.
1 előtt már az udvarban parkolt az autó a biciklikkel. a szombatról maradt túróstészta felét megmelegítettük és benyomtuk, majd a sörből is ittunk.
én utolsónak vonultam tistálkodni a fürdőbe. egésztestes izomlázam lett, nehezen ment a fürdés is. 2ségeim voltak, hogy fel tudok -e mászni az emeletes ágyra. sikerült. alig bírtam elaludni. hanyatt vágtam magam és vártam.

hétfő
a felébredés könyen ment, kb. 6-tól nem bírtam aludni, és lementem a konyhába. gubbasztottam és szenvedtem. úgy éreztem magam, mintha bebasztam volna vasárnap. a fejem leégett, s a szemeim is csíkszemek voltak, bedagadva, álmosan. alig vártam, hogy végre valaki felkeljen és kommunikáljunk meg 1ütt reggelizzünk.
kiürültem teljesen, fél világot meg tudtam volna zabálni. a reggeli ugyanolyan bőséges volt, mint szombaton. 7főn juicy day volt. gregory almából és narancsból turmixolt nekünk italt. sok íze nem volt, dehát azért megittuk.
aztán összepakolás, majd be a városbavisszaváltani az üres üvegeket és természetesenkicsit szétnézni.
itt térek ki az üvegekre. megittunk 5 sört, és betettük 1 zacskóba az üres üvegeket, le a konyhapultra, s vasárnap reggel az egészet a kukában találtam. természetesen kiszedtem őket. ezek szerint gregory nem híve a szelektív hulladékgyűjtésnak. de ezért még pénzt is kapna...
szóval a városban szétnéztünk. az 1ik cigisünk megálapította, hogy itt alig dohányoznak az utcán. elkezdtem figyelni- és valóban. azt észrevételeztem, hogy kutya is alig van. krakkóban sok a biciklis. sík várso, ahogyelnéztem, ennek ellenére nincs fixidivat meg nem mászkálnak 1sebességesre felújított országútikkal a fiatalok.
fagyit is találtam. megnyugodtam. úgy tűnt, helyben készítik, ezért döntöttem mellette. kértünk, fizettem: adom a százast, mondja a srác, ebből nem tud visszaadni. legalábbis azt hittem, hogy ezt mondja. mondom, oké, végül is az előző boltban sem tudott visszaadni a csaj a 100 zlotysból. szóval visszadja a pénzt, fogom meg, erre látom, hogy az nem a 100 zlotys, hanem a 100 eurós, huhhh. szorri. odaadtam neki a 100 zlotyst, abból már tudott visszaadni :)
szép a belváros. ugye én már jártam itt 2005-ben biciklitúrán, úgyhogy akkora újság nem volt. most meg időnk nem volt szétnézni. igaz engem úgysem vonz a kultúra, sőt taszít. ez elég hülye imidzs, nem? mind1, jobban értékelem a természetet, mint a várost. illetve szeretek külföldi városokban bolyongani, de múzeumozni, templomozni annyira nem. külföldi városokban nem is nagyon járok szétnézés végett, mert mindig csak átrohanunk biciklivel. pedig jó lenne megnézni azokat a helyeket, amiket a turisták nem látogatnak, csak úgy bumm, bele.
g-nak és tesómnak kiadtam, hogy ezt és ezt fényképezzék le :)
késésben voltunk, mire visszaértünk a szállásra. gergory tanácsára otthagytuk az autót, mert mondta, hogy nehéz parkolóhelyet találni, és drága is.
az alma delicatesben költöttünk némi zsetont. a maradék zlotyin az út mentén sajtot terveztem venni, amiből nem lett semmi. eltűnt az a pár sajtárus, 1 mellett meg elhaladtunk (ellenkező oldalon volt). tegnap jöttem rá, hogy én meg nem vettem semmit, csak mászkáltam tesómmal a boltban, és eszembe se jutott, hogy legalább egy csokit hozzak haza.
az utazás jó hangulatban telt, persze mindenkinek tele volt a töke az üléssel. izomlázas testtel még nagyobb szenvedés volt zötykölődni a kocsiban. fájt a seggem az üléstől, gondoltam be kéne venni 1 algo-t, hátha használna. vagy nyugtatót.
a podbielből (SK) induló hágótsem mástuk meg. kicsúsztunk az időből. így is 10-re értem haza.
most már nincs türelmem írni. ja még 1 sztori:

megálltunk valahol, már szlovákiában 1 "öbölben" végtagokat kinyújtóztatni, cigizni, húgyhólyagot üríteni. csomagtartó felnyit, kaják elő, lazulás. látjuk, hogy jön 1 biciklis komótosan. mondom, valamit kéne neki adni, milyen poén lenne már. csoki! pont maradt 1 sport szeletem. ááá, neem, béna vagyok még ezt se merem megcsinálni. végül is erőt vettem magamon, hogy milyen jó esz, biztos örül majd neki (előtte intettek nekünk biciklisek, amikor elhaladtak mellettünk. pedig akkor már a biciklik a tetőn voltak, nem alattunk), és meglepődik. na, és akkor közeledett felénk, mi néztük, kiálltam az út szélére, jól kinyújtottam a karom kezemben a csokival és akkor elvette, thanks. szívesen. és akkor még röhögtek a többiek, élén tesómmal. majd belátta, hogy ez jócselekedet volt, sőt még magyarország jóhírét is növeltem ezzel. szerintem is jó volt. poén. nna.
még 1: valami dombról gurultunk le, s jött 1 csapat országútis figura, élükön 1 idősebb csókával. intettünk, s ő zt a jelet mutatta, amit gregory említett. hoyg jó utat, mutatóujjon a középsőujj.

VÉGE

KÉPEK ITT

túl sok sport 2

szóval péntek este már hulla voltam.
nagyon fáztam a film alatt, és az utcán is. nem is tudom, mikor mertem ráülni a nyeregre. otthon már csak tojást főztem, mivel 1edül ez jöhetett szóba a szendvics gazdagítására. a lekvárt nem kííívántam, és különben is, feléltem a lekvár tartalékaimat. döbbenet. azt hittem, sosem fogynak el.

szombat
az volt a szerencse, hogy autóval mentünk a bükkbe, így elég volt 6kor felkelni. még az éjjelnappaliban vettem csokit, hogy ne csak tojásos szendvicset egyek.
és megindultunk. április közepén ködben. helyenként nagyon nagy volt. majd lillafürednél teljesen eltűnt. min1 varázsszóra. csodálatos volt. nagyon régen jártam itt. felüdülés volt hegyi jellegű házakat meg turistacsapatokat, büféket, környezetet látni.

nem vagyok 1 térképen s bárhol máshol jól tájékozódó ember,de szombaton megerőltettem magam, és egész jól ment. igaz térképre sem lett volna szükség, mert kaptunk 1 vázlatot, amin meg voltak adva a turistajelek meg hol kell lekanyarodni. az elején lazára vettük a figurát, de később belehúztunk. 1re lehetetlenebbnek tűnt, hogy a 7órás szintidőn belül elérjük a célt. ez elkeserített, mert teljesítménytúrára mentünk, és nem sétálgatni. kiderült, hogy eddig mindig 8 órás szintidő volt kiírva a 30 km távra. szóval ettől függetlenül nagyon szép volt a bükk. tiszta és zöld. forrásokat érintettünk. meredek volt. jól bírtuk. a többiek is, akik nem szoktak túrázni. én voltam a hajcsáruk :) hát menni kellett. a végén utolsó 2ségbeesésemben mondtam a többieknek, hogy én most futok. zs. velem tartott. az egész maradék 5-6 km-t nem futottuk végig. volt rá 3/4 óránk. totál lehetetlenség... aztán az utolsó pontnál, az ....nemtom milyne forrásnál a lillafüredi tó mellett, elfutottunk a zöld jel mellett, és fölöslegesen megtettünk vagy 1 km-t. na, ekkor adtuk fel. már csak vánszorogtunk. annyira el vagyok szokva a gyaloglástól (mivel alig gyaloglok, szinte csak biciklizek), hogy nem hogy ez a 30 km-es, de még a 15-20 km-es gyalogtúra is totál leterheli a szerveztemet. többnapos izomláz, a petefészkeim környékén is, és medencecsont környéki fájdalmak. ez a tapasztalat.
és akkor beértünk 16,00 helyett 16,45-kor. 1 órát mindenkinek jóváírtak, megkaptuk az oklevelet és a kitűzőket. boldogság. megkönnyebbülés. és a vizes mez azonnali cseréje 1 100asért 1 szárazra. nem annyiért vettem, hanem annyiba került a budi.
5 előtt beértek a többiek is. ők is megszenvedtek, elfáradtak. de eégedettek voltunk nagyon. azt mondták, hogy amikor mi zs-val otthagytuk őket, elszállt belőlük minden akarás... mondtam én nekik (viccesen), hogy ugye milyen jó, hogy én vagyok a hajcsárotok, kell 1 jó vezető, mert anélkül nem lehet :)
az elégedettségbe vegyült 1 kaparó torokfájás, amit este pálinkával kívántam enyhíteni, sőt gyógyítani.
az autóból alig bírtam kiszállni, nyaktól bokáig terjedő izomláz előérzete volt bennem. a torkom égett, kapart. alig vártam, hogy fürödjek, és aludjak. kattogtak a fogaim, annyira fáztam. lázas lehettem. >fél óráig néztem a pálinkát, mire le bírtam hajtani. rettenetes volt. hogy lehet ezt szeretni?!
mennem kell....

túl sok sport

péntek
1 átlagos pénteknek indult.
aztán n. előállt végre 1 biciklijavaslattal. csodás outi. szép sárga. basso. +campagnolo cuccok.
felajánlottam, hogy megnézem vele. bár sokat nem értek hozzá, de ha lelkiekben segít, akkor nézzük meg 1ütt. begyűjtöttük a jótanácsokat, és nyakunkba vettük budát. végül is bicikliúton mentünk. nem volt annyira vészes csak eléggé. najó nem bocsátkozom túlzásokba, nem volt ez gázos. nagytéténytől szerencsére elfogyott a bicikliút, s lehetett menni a rendes úton. csak úgy suhantunk. néhagizellával sem volt problámás a tekerés. közben vigarfelhők gyülekeztek. reménykedtünk, hogy a maxibike-ig tartson ki a csapadékmentes idő. jól reméltünk, mert csak ott kezdett el zuhogni.
gyönyörű ez a bicikli, ez belátom. citromsárga. szemeimet nem mond6nám gyakorlottnak bicikliátviszgálás terén, de azért próbáltam ráhangolódni a témára. tényleg jó állapotban lévő kerékpár, nincs elgörbülve, stb. majd A L. megmondja a frankót.
jó ez a maxibike. rendesek voltak, 6-kor zárrnak, de mi még fél 7-kor is ott tüccsörögtünk. vicces volt minden.
hazafele megáltunk nagytétényben 1 kocsmánál, hogy megigyuk az áldomást. bár ekkor n. még nem döntötte el, hogy megveszi a biciklit, csak tipródott, a döntés súlya nyomta a vállát. nehéz ez, amikor nem vagyunk biztosak a tudásunkban, és sok pénzt kell kiadni.
vicces, amikor helyi kocsmába idegen teszi be a lábát, és jól megfigyelik.
az nem volt vicces, hogy 1x csak nekiállt szakadni az eső és rohamosan sötétedett. fáztam. el kellett indulni, amikor az eső szemerkéléssé csillapodott. nem gondoltam volna, hogy ilyen sokáig elidőzünk. rátévedtünk valahol nagytétényben a hunyadi útra, s nagyon elégedett voltam magammal, hogy kikerültük a fránya bicikliutat. csak mentünk, mentünk, és vmi irdatlan kereszteződéshez értünk. egérút jellege volt. mondom, a buszt kell követni, erre kikanyarodtunk balra, abusz másmerre. ismerős volt a környék, mégis eltévelyegtünk. világítás volt. de az 1sebességes gizellával már nem volt sok örömöm a felüljárókon meg ilyesmi. én nem is tudom, hogy jutottunk vissza avárosba, kelenföldre, az igazán ismerős etele útra.
a bicikliúton még fel kellett vennem az u-lakatomat, amit kikötöttem, hogy legalább 1,8 kg-val kevesebbet kelljen cipelnem. kikészültem. és készültem. a tűzraktérba 1 venezuelai dokumentumfilmet megnézni.
fáztam, éhes voltam.
azért elhajtottunk a tűzraktérbe. jött f. is. ott volt budi és melegvíz. megváltás. a közeli éjjelnappaliban vettem 1 fél kiló kenyeret, hoyg a másnapi bükki túrához legyen némi szénhidrátom. természetesen nem vásároltam a túrához semmit.
a film angol felirattal volt és angol narrációval, tehát nem értettem belőle semmit. nem értettem belőle semmit, mrt a politikai előképzettségem nulla, legalább felét elaludtam, és ugye az angol. restelltem magam, hogy elhívtam a többieket... folytatom holnap :)

spd-vel az élet

ezzel kezdem.
tehát kicseréltem a taposót, patentpedálra.
a kertben gyakoroltam. az 1. rácuppanás nehezen jött össze. aztán ment. örömmel hagytam itt a kócerájt. máris piros lámpa fogadott. előrecsorogtam az autók elé egyre lassabban, majd megálltam, és gyönyörűen eldőltem BALRA. csodás! nem a jobb térdemet zúztam le végre, hanem a balt. gyorsan iszkolnom kellett az autók elől aztán. annyira égő volt elesni. na mind1, az 1. napom a patenttal. bár nem tartom törvényszerűnek, hogy minden 1. patentosnak le kéne esnie 1000x mire megtanulja, hogyan kell használni.
nem rossz amúgy. viszont a kanyarodásnál bajban vagyok vele.
visszarontom az állapotomat. tegnap 5 sör ment le. nem mondanám, hogy színjózan voltam, amikor haza indultam. de nem volt vészes. viszont baromi éhes voltam, de nem volt mit megenni, így fogmosás, fürdés nélkül dőltem ágyba. de az ágyneműbe nem fekszem bele ily koszosan, ilyenkor csak plédet borítok magamra.
kocsmázás előtt átsuhant néhányszor az agyamon, hogy 1,5 hónapig megvontam magamtól az alkoholt, és hogy lesz azután? mi lesz a részeg biciklizésekkel? gyorsan elmúltak az aggályaim...
nagyon szuper volt minden.
a sellőben a tulaj, ha megérkezik, kezet fog a vendégekkel. velem is. ezek szerint nem csak a férfiakkal, hanem a nőkkel is. akit jobban ismer, az puszit kap (ha nő). mondjuk ezt én nem akarom elérni :)
szeretek nevetni. és tüsszenteni is. nagy fel/megszabadulás ez.
szomjas vagyok. sok a dolgom. nem szeretnék esőt, mert akkor nem tudom jól intézni a dolgokat.
esőt tényleg nem.
megjelentek az 1. cseppek :(
sőt, esik.
lehúzom a rolót.

edzés 2

hú, hát még építeni kell a tüdőmet és az izmaimat és az akaratomat. és abiciklimet.
a híres diósárok volt ma terítéken.
az útvonal
diósárok had-mű-ve-let.
fél 6-kor elég volt felkelnem. most magamba erőltettem 1 kis reggelit. így azt magamban kellett cipelnem és nem magamon. mert a napi szükségleteim is a hátisáskába kerültek: papírok, 1 befőttes félig, 1 pár cipő, bicikliszerelőszett, 1 főttojás, 4 szelet kalács, fél banán, széldzseki, trikó, lakat. a lakatot a diós árok aljába kikötöttem - mínusz 2 kiló.
az út eleje ismerős volt. a többi? nem találok szavakat. amikor leszálltam először, eszembe jutott a g. mondata, hogy milyen kemény. másodszor is leszálltam. a visszaszállás nehezen ment. az út minősége helyenként minősíthetetlen. és ezen lefele gyökkettővel. áhh. az eötvös út az fasza. főleg a csodás víztoronnyal a közepén. ezért biztos megérte. láttam rohanó mókust, és kinyúvasztott mókust is. 2 db őzet.
változtatnom kell a biciklimen:
-kormáynváltás, ehehe
-+kormányszarv
-nyereg hátra
patentpedált felszereltem. hát sikeres túlélést kívánok magamnak :)
mielőtt az üllőin felszentelem, gykorlok 1et a kertben. már 1x próbáltam, nem volt szörnyű. de trenirozni kell az agyamat, hogy észben tartsam, hogy patenttal más az élet.

most tanulnom kell. és gyakorolnom.
folytatás holnap.

húsvét

hát ez is megvolt. véget ért a böjtöm. és megkezdődött a régi élet. régi élet kezdődött tényleg vagy valami új?
a következőképpen:

először is
azt nem értem, miért van az, hogy keresek 1 szót a szótárban, és nagyjából jó helyen ütöm fel a szótárt, kisebb lépésekben haladok, figyelem az ábc-t, de a keresett szóhoz mindig lapozni kell 1et.

hazafele a vonaton nem sok utas akadt. kialudtam magam. rám s fért, mert az előző esti japppán film megviselte az idegrendszeremet. szerencsére legalább ingyen volt. teljesen másként artikulálnak meg gesztikulálnak a japánok. és a hangjuk... az döbbenetes. torokból hörögnek vagy mi. mintha 1folytában kiabálnának vagy haragudnának 1másra. az arcukról nem tudtam leolvasni semmit. angol felirattal ment magyar alámondással. a fülest igénybevettem, mert számítottam rá, hogy a fehérbetűs felirat alatt nem lesz fekete csík, és nem fogom tudni elolvasni. számításom beigazolódott. az alámondó nőci is valószínűleg az angol feliratot fordította, nem a japán beszédet, mert időnként ő is kihagyott. rettenet. mikor oldják meg ezt a feliratkérdést?! régen volt fekete csík, el lehetett olvasni. most meg folyamatosan kibasznak az emberrel. nem sokat takar a vászon alján ez a feketeség, hogy ki kelljen hagyni.

vicces
amikor huzigálja mindenki ezeket a kerekes, nyeles bőröndöket maga után. meg nevetséges is. bár bizonyára praktikus, ám számomra van benne valami visszataszító.

nálunk nagyszombaton van mise (10 éve nem járok. tesómmal, amikor még otthon lakott, mindig elrendeztük addig aházat, amíg acsalád templomban volt. felmosás, megterítés). megszenteli a pap a kalácsot és a többi(ke)t. mise->körmenet->ételszentelés. ez jó hosszú. idén kitalálta apüspök, hogy este 8-kor kezdődjön szerte a megyében. kis számolgatás után: ez fél 11-es befejezést ígér. és mi családilag esszük este a szentelt cuccot. márpedig este 11-kor nem fogunk vacsorázni.
így hát felhívta amutter a rokont, hogy p-n (nem ír6ok teljes településnevet, mert olyan infok jönnek később, amik miatt így biztonságosabb) mikor van mise. ő elmondta, hogy csak szentelés lesz (max. 20 per, hihi) fél 5-kor. remek. az A terv az volt, hogy elviszem a muttert autóval. én B tervre módosítottam. miszerint napos, szuper idő van, menjünk inkább biciklivel (ennyi templomozást én is kibírok). 1etértettek. ennek tudatában kezdtünk el főzni, takarítani, tevékenykedni. délután felvettük a viszonylagos ünneplőt, azaz felvettem aviszonylagosat. átkarikáztunk. csak 3-4 km. a hátizsákban lapultak a megszentelnivalók meg a rokonéknak a pezsgő, és a gyerekeknek csokinyulak és az én csodálatos pirostojásaim.
a bicikliket ledobtuk az udvarra a többi mellé, majd flhajtottunk ezt-azt. én 1előre csak vizet. irtány a templom.
húsvétkor p-ra hazakeverednek a pestre és a világ 1éb tájaira szakadt rokonok, s a puskás família (én is ide tartozok) leszármazottaival telik meg a falu. ez mindenszentekkor és karácsonykor is megismétlődik. legalább van élet. persze a temetőben meséljük a legviccesebb dolgokat, és ott nevetünk leghangosabban. dehát ez 1 ilyen család. gyanítom, az ételszentelés rövidsége nem csak falubelieket vonzott a templomba. van 1 ilyen berögződés, hogy aszenteltnek más az íze. ilyen hagyomány ez. nem nagyon érdekel szerintem senkit a körítés, amit adnak mellette a misén. lehet tévedek, és csak engem nem érdekel. (most 1ébként is paprika vagyok az 1házra. hoyg mik mentek régen. rettenetes. hálát ad6ok a jóistennek (jobb mondatba bele sem illeszthetném), hogy nekem nem 100-200-500 éve kellettélni. ilyen szabadságtudattal, amivel a mai emberek (európaiak, amerikaiak, ausztrálok,... ) nagy része rendelkezik, szörnyű lenne elviselni azt a sok korlátozó tényezőt, amit régen avallás és isten nevében felállítottak. az én értelmezésem szerint sok pap a pokolra jut6ott volna a cselekedeteinek köszönhetően.)

szóval én mondom, megérte elmenni. ugyanis olyan szépet láttam, hogy ha van nálam fényképező és használom, akkor én azzal aképpel díjat nyertem volna.
délután. nap süt be a templomba balról. a fénysugarak a fallal olyan 70 fokos szöget zárnak be. jön a pap középen, lóbálja a füstölőt, száll ki belőle atömjén füstje, és a fénycsíkok keresztezik az útjukat. biztos mindenki látott már ilyet. engem ez lenyűgöz. fantasztikus volt az a pár másodperc. elnéztem volna az örökkévalóságig. jövőre fényképezővel megyek.
1x volt 1 hasonló eset. mértünk. a vízművek 1ik pincéjébe kellett lemenni. november volt, ragyogó napsütés, de hideg. a vízműves ürge előttem gyalogolt fel a lépcsőn, felülről vágódtak be a fénysugarak. 4zetalakú lejárónyílása volt a pinyónak. a tag visszafordult, és mondott valamit. a szájából meg gomolygott ki a pára. és a pára találkozott a fénynyalábbal. akkor sem volt nálam fényképező. akkor még nem volt ilyen divat/elterjedt. csodás volt.

a szertartás után meg kellett volna kérdeznem a templomba lévőket, hogy ki figyelt fel erre a széséges eseményre. mutter igen.

fatter természetesen eltűnt. sejtettem, hogy a kocsmában van. szerintem atemplomot csak kívülről látta. mind1 is.
csatlakoztunk mi is. ez mindig olyan vicces. alapjában véve szeretek apával kocsmába járni/menni.
és a böjt óta először nekilendültem 1 korsó sörnek. annyira nem si kívántam. de valahogy érdekesnek ígérkezett. nem akarom mondani, kb. a fele után már éreztem, hogy vannak szemeim. remek. a részeg biciklizést úgyis rég gyakoroltam. így kezdeni...

hazaballagtunk. a rokonoknak haza. a kapu nyitva, biciklik ugyanúgy hevernek a földön, m. kiveszi a nyitott kocsi anyósüléséről a házkulcsot, és kinyitja az ajtót... igen, vannak még ilyen helyek. a másik kőszeg. ott még tartják a hagyományt: sok ház előtt kint van 1 asztalkán gyümölcs/zöldség/virág, mellette 1 befőttes, meg hogy mennyibe kerül. elveszed, beledobod a pénzt, és odébbálsz. működik. fantasztikus!
a rokonéknál kinyílt 2 üveg pezsgő, meg bor is. én megismertem agyerekeket és az unokatestvérüket, akivel még soha nem váltottam 1 büdös szót sem, pedig rokon ő is. sok pia után kellmes a rokonság. nagyon jó hangulatban telt. jobb 5letem nem is lehetett volna ennél abiciklis sztorinál. az idő gyorsan pergett, szülőket látta elhajtani az 1ik gyerek. utánuk néztem, és kiittam a poharamból a bort, majd biciklire pattantam. érdekes módon nem értem utol őket.

na, hát az amnézia megvolt. nem nagyon emlékeztünk mit beszéltünk tesómmal telefonon. szóval a vacsora is biztos szépen megvolt.
nem tudom visszaadni.
pörgés volt.
vidámság.
ezt szeretem. ilyenkor nagyon tudok örülni a családomnak. amikor vidámság van. ettől él minden.

unokatesómmal tegnap beszélgette, és azt mondta, hogy idén először, harmincegynéhány évesen kezdte úgy az évet, hogy 4 cél világosan lebegett a szemei előtt. hogy ezt és azt akarja. eldöntötte. és lám, már 2 megvalósult belőle. tehát nagyon tisztán kell akarni. minden mellékszál (=úgysem sikerül, szerencsétlen vagyok, miért pont én kapnám meg?) nélkül. a jó jót vonz, a rossz pedig rosszat. egyzseű törvény. gykraban kéne, hogy ezsünkbe jusson.

7fő reggel
azaz ma elmentem tesómmal és g-ral edzeni. 3,5 óra alvás után nehezemre esett felkelni. éjjel többször is felébredtem, és az álmaimba beleszövődött a könyv, amit olvasok. de észhez térítettem magam, és kb. 5.18-kor kikászálódtam az ágyból.
az útvonalam ez volt.
nagyon jólesett ez a biciklizés. oylan egészségesnek és erősnek éreztem magam, amikor beértem amunkahelyre. semmi fáradtságot nem érztem. a hármashatárhegy után biztos jót tett a pesti alföldön való levezető biciklizés.

isteni kegy
ben is részesültem: budán nem virágoztak le még a japáncseresznyefák. a legcsodálatosabb fa a világon, amikor virágzik. ez a virágzat rózsaszín, habos, beborítja az egész koronát. nem tudom leírni. nem vagyok író. a bejegyzés elején van 1 kép a fáról, ha valaki nem ismerné.
ez díszfa amúgy. elég sokat láttam. nagy öröm volt, mert ép a múlt 7en sipákoltam, amiko ritt, pesten megláttam 1 lvirágzott japáncseresznyét, hogy lemaradtam róla, és vár6ok 1 évet. pedig ez aedvencem. imádom. japáncseresznyeerdőben szertnék sétálgatni, amikor virágzik.
pár éve jöttem rá, hogy én régről , képről ismerem ezt a növényt. még alsósok voltunk, amikor a nagynénénktől kaptunk 1 kiarkót. valami német ház volt, az előtérben 1 6almas japáncseresznye. utáltuk, mert a kép 1/5-ét elfoglalta a fa, nehéz volt vele boldogulni.
most már rajongója vagyok. több éve. ui. a mű1etem kertjében van jópár japicseri, és mindig lát6tam, ahogy virágoznak. gyönyrű. szombathelyen, a thököly utat is ilyenek szegélyezték 2 oldalról 1 darabon. ám kivágták őket :(
igen. én a szombathelyi időszakomban szerettem meg a japáncseresznyét.

újra eszek húst. rettenetesen néz ki a fejem tőle. a bőröm. nem értem. lehet nem is a hústól van. ki érti ezt? még 60 évesen is pattanásaim lesznek?

álom

ez még múltkor volt. hogy otthon a ház mögött tesóm kiszedett 1 vöröshajú srác kezéből vmi drótot, mai nagyon durván beleállt. még bele is szúrt valamit, hogy ki tudja venni. kiszedte, és semmi vér nem folyt. amikor beleszúrt, nem jajgatott, nem úgy tűnt, mintha fájt volna neki. csak néztem. aztán ezzel a sráccal elindultunk a szomszéd faluba. de már esteledett. mind1, majd a papa házában elalszunk. de csak később tudatosult bennem, hogy ott ugyan nem alszunk, mert már eladták. a többiek (család?) meg rosszalta, hogy elmegyek vele. pedig csak elindultunk minden cél nélkül. olyan ősbizalommal. mert biztos fogyatékos v mi baja. valami ilyesmit gyanítottak. pedig nem látszott rajta semmi. valami testi tulajdonsága hozta ezt ki belőlük. pedig tényleg nem látszott semmi.
oszt felébredtem.

jövök reggel a kiskörtén. astoria előtt állnak az autók 2 sávban, gurulok köztük. a jobbrakanyarodóba szeretne sorolni 1 szgk, index kint, befordulva valamelyest. a belső sávban így tengernyi hely előtte. és akkor bazz, látom, hogy ajobbrakanyarodóban csávónk ül a városi erepjárójában, nyomkodja a telefont buzgón, és előtte 3 méteres hely van. ha abunkókám felfele is figyelt volna, előregurul, beengedi a szgk-t, s fel tudnak zárkózni az szgk mögötti autósok. de ez bazz, nyomogatja a telefont.
jó lenne ha kibaszottul szigorúan vennék az autóban ne telefonáljunk figurát. mert kanyarodik, telefonál, körmöt lakkoz, cigizik. ez így 1ütt kicsit sok. ha meg gáz van, akkor őt megvédi a buzi légzsák, de akit elüt, azt cafatokra aprítja. gondolom 1 ilyen burzsujhóttfölösleges autó nagyobb kárt tesz 1 emberben, mint 1 buzuki.

tegnap nem koccintottam a z-val a gyerkőcre. mert nem múlt el még húsvét. gondolkoztam erősen, de győzött az akaraterő. legalább az alkoholmentességet tartsam be. sikerült.

most műelődök 1 kicsit....

itt van ez a cikk

amit az indyn olvastam a G20 konferencia idejére szervezett tüntetésekkel kapcsolatban
idézet: "Csütörtökön volt maga a G20 csúcs: erre a napra is több rendezvényt jelentettek be, de egyik sem volt olyan jelentős, mint a szerdaiak. Reggel érkezett a hír, miszerint éjjel a climate camp szétverése után két squatban is razziát tartottak a rendőrök, ahol sok embert letartóztattak (hogy mi alapján? a szerdai videófelvételek elemzése után), a többiek adatait pedig felírták. A beszámolók szerint itt is számos jogsértés történt, természetesen a mainstream média erről is hallgatott. Közben az is kiderült, hogy egy férfi meghalt szerdán, tisztázatlan körülmények között az egyik demonstráció közelében. Ilyen hangulatban indult a csütörtök."

áhh, gyász. valahogy pozitivnak kéne lenni, de világméretű kilátástalanságot látok. mielőtt bekövetkeznek az 1984-ben leírtak, addig kéne tennünk (nekem is) valamit.
hogy foglalkozzak magammal, amikor gáz van az országban?
azt írja a könyv, hogy ha valami pozitiv történik velem, akkor az továbbhullámzik az egész univerzumban. mint amikor kavicsot dobunk a vízbe. valahogy így tudom szemléltetni. minden rezdülésünkre rezdüléssel válaszol a világ. érdekes. nehezen dolgozom fel. na leállítom magam.

megszületett

1etlen fogadott testvérem kisfiacskája!!! deizgi.

erőd utca
na, hát igen. sikerült feltekernem az erőd utcán a gizellával. múltkor is próbáltam, de szerintem azért kellett leszállnom, mert sok autó volt, és nem lehetett tőlük rendesen haladni no meg kacsázni. most elégedett vagyok.

simakrémes tortát csináltam a munkatársam születésnapjára. szétfolyt az egész. valamit elszúrtam. de ízlett neki (meg mindenkinek) és meg is lepődött.

györgyike,
kössssz hogy sztárolsz a neten keresztül is :)
én is gondolkodtam már ilyeneken, hogy ki a szép. és valóban: akit szeretünk, az szép. és fel sem merül bennem, hogy kívülről milyen. csak ennek a felismeréséhez időre van szükség, van 1 útja. a világ összes emberét meg nem tudjuk megismerni. ezért 1. látásra ítélünk a külső alapján. én is. ez van. engem is megítélnek az alapján. persze, ha több önbizalmam lenne, kevésbé érdekelne, hiszen nem sugároznék ki magamból valami olyat, ami alapján "belémköthetnek". aki valóban erős, azt nem merik bántani.
ilyen ez...
most gyakorlom az erősséget...

olvasok 1 kis ezt-azt, h felidegesedjek. pl. indyt

tortilla

hát a kaja körül forog a világ...
sajnos nem tudtam lefényképezni, pedig érdekes volt.
az internetről és a szakácskönyvből vett receptet 5vöztem, s így született meg a házi tortilla tészta. zsír+simaliszt+só+melegvíz kombinációjaként. amikor összegyúrtam a tésztát, cafatos volt. hiába gyúrogattam 2 kézzel, nem akart sima lenni. végül félretettem pihenni. ez jót tett neki, mert szépn kisimult. feldaraboltam, kigömbölyítettem őket. bár az aljuk ráncos volt, így is szépen ki tudtam őket nyújtani. olyan levestésztavékonyságot értem el. valóban igen forró serpenyőben kellett 15-20 sec/oldal alatt megsütni. döbbenetes és izgi volt látni, ahogy a tészta felpúposodik, és némely db 1 összefüggő hólyag volt! mint 1 nagy lencse. aztán leeresztett.
az 1ik töltelék feketebabpüré volt. mutter főzte a babot, míg én távol voltam. kiakadt rá, hogy ez mindent megfog. színelváltozás nem történ, fekete maradt. amikor botmixerrel pürésítettem, lila színű lett. szerintem jól nézett ki.

most nincs ihlet.
még 1 párbeszéd fatter munkatársa és köztem:
-szia bütyök! jól vagy?
-helló! köszi, igen.
-ne törődj vele, majd elmúlik.

:)

vaj?

tegnap későn értem el a piacra, és az állandó vaj beszerzési forrásom bezárt. gondoltam, mind1, hát még 1000 helyen lehet vajat venni, veszek máshol. és vettem. hazaértem, 1ből minőségellenőrzést tartottam. asszem átbasztak. ha ez vaj, sülve szaladgáljak. én nem hiszem el. maximum vajjal kevert margarinnak nézem. most az a kérdés, hogyan lehet kimutatni, hogy valami vaj -e vagy sem? vettem 700-ért 60 deka margarint. kicsit drága. a kaisersben sem kerül ennyibe... dühítő. ahelyett, hogy kivártam volna a másik vajforrásomat. ehh. és már 1x megfogadtam, hogy csakis ott veszek vajat, mert már befürödtem 1x valamelyikkel. na mind1. most már aztán tényleg megfogadom.

meg újjá is születtem. hogy mondjak valami rendkívülit.
kv-vel a feneketlen tónál találkoztunk fél 7-kor, hogy beülünk tejjázni. lelakatoltam abiciklit 1 közlekedési táblához, és körbejártuk a tavat, amíg ki nem hűltem valamelyest. a nádat szépen levágták, tisztaság volt, nem láttam behajigált flakonokat stb. csak az alevegőztető berendezés csinált habokat.elég gusztustalan, de mind1.
aztán beültünk teázni és lotyogni. majd 9 környékén elhagytuk a helyiséget. pakolok, előkészítem a kesztyűt, a kulcsot.... azaz csak készíteném. nincs meg. fasza. reméltem, hogy jól elhagytam akkor már, hogy senki meg ne találja, amíg hazabékávézok, magamhoz veszem a pótkulcsot, és visszabékávézok. nyugodt voltam, de azért kicsit ideges i smagamra, hogy lehetek ilyen béna. kisiettünk a teázóból. örömmel nyugtaáztam, hogy a bicikli megvan. és a kulcs is: ott figyel az u-lakat zárjában... nahát. már 2x csináltam hasonlót. tök feltűnő volt ráadásul.és senki nem vette észre. vagy ha észre is vette, nem volt benne gonoszság, és békén hagyta. huhh. valahoyg lyan természetesnek tűnt, hogy nem lopták el. nem volt szívdobogásom, semmi. olyan nyugalmat éreztem... van 1-2 dolog az életben, amivel kapcsolatban nagy nyugalmat érzek. pl. meggyőződésem, hogy engem nem ütnek el sosem. nem érzekk félelmet, annak ellenére, hogy vannak mindenféle félelmeim, de a biciklizéssel kapcsolatban nincs. nem vonzom magamhoz a bajt ilyen szempontból. amikor n. és én, 2 lány elment olazsországba kettesben biciklitúrára, az is ilyen volt. természetesnek vettem, hogy minden rendben lesz. és úgy is volt. fantasztikusan alakultak a dolgok. mindig jött valaki, aki segített, pedig volt néhány reménytelen szituációnk. tehát nem szabad rosszra gondolni, és nem következik be.
mostanság sokat mondogatom anegativ gondolkodás teremtő ereje frázist. s erre tessék, olyan könyvet kapok ajándékba, amiben nagyrészt erről van szó. hogy lehet teremeteni a negativ gondolatokal is. ezért nagyon tudatosan oda kell figyelni, hogy miket gondolunk, s leállítani magunkat. na, ez hosszú. nem mintha így élnék, de a saját életemben látom a negativság eredményét.
ennyi.

kabaré

az élet, jesssz.
és kabaré felvételen voltam.
fura volt bal oldalon ülni. eddig mindig jobbra kaptunk jegyet.
sokat nem írok az egészről. mindeki hallgassa meg. most nem volt akkora a műsor, mint pl. szilveszterkor, mégis nagyon tapsolt a közönség. nem értettem őket. igazából azért éri meg elmenni, mert 1 csomó poénos dolog történik a felvétel alatt. jó, jó a műsorok eleve viccesek, de sok helyzetpoén van meg bakik. a vágókat nem irigylem, mert néha az előadők igazán eleresztik magukat, hogy pl. majd ezt kivágják valahogyan, az ő dolguk. azt is szeretem még, amikor a közönség pár tagja később jön, s ők külön meg vannak szólítva a műsorvezető által- mindig vicces.
és az előadók is küzdeneke a nevetéssel, amikor elhibáznak valamit. nagyon jó. olyan röhejes az egész. ettől a sok bakitól (tegnap különösen sok volt), lesz életszerű, felejthetetlen élmény.
már amennyire. az utolsón, ajalán elaludtam. ő gitározni szokott, annyira 1ébként sem bírom. éreztem, hogy már nem sok türelmem maradt, bármi vicceset is mondanak a srácok. gondoljunk bele: 19.30-tól 23.00-ig tart a felvétel negyed óra szünettel. ezt elég nehéz kibírni ülve, gyakorlatilag mozdulatlanul, mert olyan kis hely van mozgolódásra, hoyg tulajdonképpen nincs is. lábaimat nem tudom keresztbe rakni, s a térdem majdnem az előttem ülő háttámlájába fúródik, pedig nem vagyok 1 magas ember a 168 centimmel. szóval az utolsó fél órában szenvedtem. a lábam már járt, 1 percig nem bírtam ugyanolyan helyzetben megtartani... addig amíg el nem aludtam.
újabb erdélyi arcok mutatták meg magukat a magyar közönségnek. óriási tapsot kaptak, pedig meg sem közelítették a másik 2 csákót, és a beszédjüknek nagy %-át nem lehetett érteni. úgy érzem, ez a taps inkább az erdélyiségüknek szól, mint a tehetségüknek. a másik 2 esetében ez nem feltűnő, mert ők mindig szórakoztató, friss, egyedi műsorral jönnek. talán majd beletanulnak, és jobbak lesznek. poénból nyomatták ezt a frusztrált szöveget, de gyanítom van is bennük 1 adag. valahogy ezt érzem. beszél a másik frusztrált, haha.
megváltás volt biciklire ülni, és hazatekerni. ezt az ajtósi dürert is felújít6nák már, mert mindig az a képzetem van, ha rajta kerekezek, hogy nyolcast kapok, vagy laposabb gumi esetén defektet. ráadásul akkorát üt, hogy az 1 réteg nadrágban (jön a tavasz, lehet elhagyni az aláöltözetet) már nagyot üt. most különösen keményre lettek felfújva a gumik. nem 1 kéjutazás így biciklizni. és ezzel aszutyok nyereggel meg...
kerülnöm kell az ajtósit.

és kellene 1 másik nyereg. nézegettem az aprót, de nincs kedvemre való. nekem mindenképpen lyukas kell. az meg éppen nincs eladó. újonnan meg annyira drága.

még mindig hörgök. nem vészes. néha kiduggul a fülem is.

7végén mexikóiban utaznánk otthon. már sugalltam a mutternak. kész tervvel kell előállnom. ezt a tabasco szószt meg kellene kockáztatnom. utánanézek, hogy miből is ál tulkép.