2009. június 30., kedd


no, megfőztem a petrezselymes levest. sajnos a kép homályos. van még mit tanulnom...

2009. június 29., hétfő

paradicsom

úúúúgy rászoktam a paradicsomra nyersen önmagában... szóval rászoktam. ezentúl paradicsomot fogok venni gyümölcs helyett, ha nagyon ratyi/drága lesz a gyümölcskínálat. persze télen nem, mert akkor biztos nagyon drága lesz. őszit 300-ért tudtam venni a piacon. a. szerint újpalotán már 150-ért is egész szép volt. ez meglepően olcsó. tavaly többe került. nem értem ezt. a gabonának 1ik felét elvitte az aszály, a másikat az árvíz, mi marad?
tegnap este hazafele 1 mondat motoszkált a fejemben, amit szándékomban állt leírni. valami nagy felismerés lehetett. nem elfelejtettem?!
főcukival játszottam 1 csomót. persze mutattam neki a hülyeséget, amit nem kellett volna. 1 ilyen székszerűre felállt, ugrándozott lefele róla úgy, hogy fogtam a kezét. a kő csúszik, velem nem tud elesni, de ha nekibátorodik, akkor 1edül nagyot tud zakózni. aztán e. szólt, hogy ezt nem szabad, veszélyes. erre jött a sírás, de sikeresen eltereltem a figyelmét, így csak pár másodperc volt az egész. hát ez van, nemszülői fejem nem tud szülői fejjel gondolkodni bármennyire is igyekszik. és akkor kitől tanulja meg a hülyeséget?! persze okosak ezek a kicsik, rájönnek maguktól is rengeteg dologra, nem kell őket tanítani.

2009. június 26., péntek

ez kimaradt:

múltkor jöttünk ki éjjel a toldimoziból, és ezt láttuk: kisebb méretű emelőskocsi mögés felsorakoztatva 3 bólya. a kosárban 2 ember áll, felemelkedik, vízzel lenyomatják a közlekedési lámppa búráit (a színes karikákat), majd ronggyal alaposan áttörlik. leereszkedés, bólya összeszed, következő. az 1ik lámpa mosását végignézük úgy, hogy a takarítók is látták, hoyg feléjük bámulunk. erre nekiálltak integetni. majd amikro végeztek, továbbindultunk és integettünk újra. mire ők visszaintettek (sok volt az int...). annyira jó volt ez a néma közjáték. úgy örültem, hogy ilyet lát6tam. fene se gondolta volna, hogy ezeket a lámpákat időnként tisztítják. igaz közlekedési táblát láttam már lemosni.

a tegnapi vihar
csak előjelét tekintve volt vihar. gorombakék felhők jobbra, balra ragyogó napsütés. ilyenkor a legszebb az ég: kristáyltiszta körvonalak, ragyogó, aranyló napsütés, kontraszt. kézzelfogható közelségbe kerülnek a templomtornyok is. tisztaság.megtisztulás. baljós fények. és akkor képzeljük el, ahogya bajcsy járdán rohanok e-val magam előtt tolva a kerekesszéket, e. kezében a póráz, a kutya galoppozik mellettünk. láthatóan ő élvezte a legjobban. végre fut6. a délután számára fegyelmezéssel telt. mi röhögünk, az utcán az emberek is nevetnek, és összesúgnak, hogy nézdmá, milyen aranyos kutya. gy. és e. bepakolták magukat az autóba, én el a biciklimhez. ekkor már elkezdett esni. érdekes módon se mennydörgés, se villámlás, se szél nem volt. hirtelen totál besötétedett. kb. a madách imre utcáig jutottam, ott beálltam az árkádok alá sok embertársammal 1etemben. de! mégiscsak volt szél, mert emléxem, hogy páran a kifordított ernyőjükkel küszködtek. csodás volt. szivárványunk is lett. amikor elcsendesedett az eső, startoltam a toldiba. jól tettem, mert utánam valószínűleg leszakadt az ég. kevésbé áztam el. 1 sör után pedig nem áztam el. és még otthon bekajáltam. tegnap rengeteget ettem. a 3. gírosz is lecsúszott délután. most megcsömörlöttem tőle. nem kívánom a húst. pedig holnap a laggziban lesz. mondjuk az más.

2009. június 25., csütörtök

amatőr vagyok,

betettem a hűtőbe a paradicsomot reggel, és természetesen áthűlt. mostanában kezdek rájönni, hogy sokkal jobban kijön az élelmiszerek valódi íze szobahőmérsékleten. a sajtról eddig is tudtam. a vörösbor is jobb nem jéghidegen. most melegítem a paradicsomot a zsebemben... atyááám. így nem fog felmelegedni a paradicsom. észre se vettem, hogy kiesett a zsebemből. tőlem 1ébként se melegszik fel, mert bennem hűtővíz folyik, nem vér.

vérről jut eszembe: láttam, hogy a lehel piacon véradás lesz 7végén. nem merek elmenni, hátha leszívja azt a kevés energiámat is, és még punnyadékabb leszek biciklitúrára. sajnos nehezen kelek fel. régebben mindig kipattantam. most meg? áhh. mi történhetett velem?

vérről jut eszembe: eper. ez is piros. tegnap felhívott m., hogy istenicsúcsszuper eperlekvárt főztem, r. barátjával istenítenek engem és az összes családtagomat. hát igen, eddig mindenkinek nagyon ízlet. érett, zamatos eperből lehet jó lekvárt főzni. én is megállapítottam 7fő este, hogy valóban szenzációs lett. epres joghurtot készítettem belőle. majdnem sírásra késztetett, mint a passo dello stelvio. ide megyünk. biztos szippancs lesz, de meg fog érni minden szenvedést. azt írják, hogy ezt minden bringásnak legalább 1x meg kell másznia életében. eljönnek azok a pillanatok. már csak 3 hét. fel kell készíteni a kázmért is. lesz dolog...

kádárműhelyben mértünk tegnap. ma meg a csodálatos katonákat. akik igazából nem si katonák, mert zenészek.
szóval srácnak olyna karja volt a kádárban! sovány, de tiszta izom a sok kalapálástól. minden kis izmocska tökéletesen látszott. ilyet nem lehet gyúrni. a munkásizom az igazi, a szép. inkább munkásizom+sörhas, mint konditeremizom+sörhas. van benne valami kiábrándító.

vérről jut eszembe: paradicsom. az is piros. tegnap nagyon finomat sikerült beszereznem a piacon. kivégzem az összeset. már félig felmelegedett az utolsó.
piacról jut eszembe: az 1ik eladó srác. fiatal volt, olyan arccal, akiről nem feltételetem volna, hogy piacos arc. és nagyon kedves. háááá. ilyenek vannak. nem tudom visszaidézni. olyan jólesik, ha emberszámba vesznek. sajnos nem vagyok 1 öntudatos vásárló meg ember, tehát lehet azért se kedvesek velem. akin megérzik, hogy bele lehet rúgni, abba belerúgnak. ez most kicsit erős volt, de szerintem téynleg így van. lehet ezért nem szeretek senkit se cseszegetni ok nélkül. ez az alsóbbévesek szivatása nálam kimaradt, és engem se nagyon piszkáltak sosem ilyen ügyekkel.

megettem a paradicsomot. paradicsomi volt.

2009. június 24., szerda

párás

volt a reggel. esőerdőfeeling.
fú, a hajam nagyon gáz lett, mire beértem. megítélésem szerint a fésű jót tett volna neki. fésűm nem lévén, villával igazgattam meg 1 kicsit. este meg buli. nem kéne hajat mosni előtte. de akkor holnapra nagyon gáz lenne. és fél 7-kor legkésőbb el kell jönnöm otthonról. necces lesz.

tegnap turkáltam a lakkzira 1 felsőt. 1700 ft túl sok pénz 1 turkálós felsőért. ráadásul fekete. valami színes kell, színes harisnya, mert végül is esküvőre megyek, nem temetésre. de hát a fekete olyan jól áll...

megnéztünk a ludwig múzeumban 1 kiállítást. holland fotós képei. főleg művészekről, különös tekintettel a depeche modra. anton corbijn.

2009. június 23., kedd

gondolatok az elmúlt egy hétből/ről

hűtő
itt a melóban van 1 hűtőnk. nem 1 mai darab. gleccserek képződnek benne 3 hónap alatt, ugyanis az ajtón az a gumiizé már el van öregedve. szóval a fagyasztójában annyi jég keletkezett, hogy összeért a teteje és az alja. csavarhúzó, kalapács és hőlégfúvó segítségével fél órán belül leolvasztottuk. a fagyasztó alján a rendes hűtő felőli oldalon is olyan jégréteg képződött, hogy beszorult a lekvár. haha. nagyon jó buli. egyben leesik 1 4kilós jégtömb!

metró
ma metróval jöttem, mert esett, meg du. megyünk mérni stb. indokok. hát jobban leizzadtam, mintha biciklivel jöttem volna. csurgott a hátamon a víz. szidtam magam, hogy ezt a fajta kényelmetlenséget választottam, nem a biciklizőset.

kemping
múlt 1ik nap 7en karikáztam haza. az utcában jó nagy szembeszél nehezítette a dolgomat. előttem ment 1 fazon kempinggel. na mondom, nehogymá mögötte kullogjak, megelőzöm. így is tettem. nem ment annyira könnyedén a dolog. aztán később hátrapillantottam, és láttam, hogy mögöttem jön stéherbe. az utca végén a piros lámpa megállított minket, ő el jobbra, én balra. hátranézett, mosolygott és megköszönte. én visszamosolyogtam, szívesen, jól nyomtad.

gizella
új felnit kapott. sőt, majdnem 1 egész hátsó kereket. sokba került... megbékéltem vele. mind1 is, hogy így kitört a küllő, legalább letakarítottam a hajtsrendszert. ráfért valóban. már a markolat rátételen is elgondolkoztam. csávó a szervizben megint megkérdezte, és hol a markolat?

aszalteper
tegnap elcsomagoltam őket. pont betelt 1 720 ml-es befőttesüveg. a zöldjétől megszabadítottam őket, minek következtében a jobb kezem hüvelykujját össze-vissza vagdostam. nem értettem, hogy mi csíp, megnéztem, hát tiszta vér. mintha csipkebogyót pucoltam volna.

naplemente
amikor jöttünk vissza vonattal, éppen ment le a nap. ilyenkor a legszebb. amikor még nem piros, hanem sárga. jó sűrű sárga. közelről aranyosít, távolabbról az érett búzamezőt rózsaszínnek láttam. el-olvadás. különösen meg6ó volt várpalota közelében a rétegrend: előtérban szép tavacska, ragyogó kéknek látszott, mellette zöld növényzet. kicsit feljebb a szeméttelep tarkasága, majd a távolan azaz legfelül a rózsaszín gabonaföldek. a lepukkant gyáraknak új értelmezést ad a lemenő nap fénye. optimista hangulat uralkodik a levegőben. akkor igazán szép, ha felhős az ég.

biciklitúró
hát az ingyenszállásokkal nem tudom, mi lesz. eddig 1 ember írt vissaz pozitívat. lichtensteinből. azért izgalom. ha már ott nem kell fizetni, akkor jól jövünk ki. mondjuk olyat úgysem csinálunk, hogy abban az országban aludjunk. elég nagy érvágás lesz svájc is. ahol svájci frankkal fizetnek. ezt jó, hogy tudatosította bennem tesóm. elmentem volna csak euroval felszerelkezve.

most nézem, hogy a lurdy házban az okmányiroda este 8-ig nyitva van. nem semmi. úgy tűnik, személyit kell csináltatnom ehhez a túrához... nehéz szívvel fogok megválni a papírszemélyimtől. 2013-ig érvényes... viszont: "Svájc ugyan nem tagja az Európai Gazdasági Térségnek, de kétoldalú megállapodás alapján a magyar állampolgárok bármilyen típusú érvényes személyazonossági igazolvány birtokában beutazhatnak"
viszont: http://www.hatarorseg.gov.hu/index.php?akt_menu=258#3
kinek higgyek?!
viszont: a nagykövetség szerint is lehet papírszemélyivel utazni. áááááááááá

a gondolatok jönnek mindig. ám mennek is. akkor jutnak eszembe a legfontosabbak, amikor nem tudom őket leírni. nagy szerencsével tárolódnak a fejemben, kis zserencsétlenséggel pedig eltávoznak onnan.
és unalmas ez a sok szöveg kép nélkül. valamit rajzol6nék. ha már 1x nincs fényképezőgépem. ez a visszatérő motívum az írásaim között. mi lenne, ha lenne fényképezőm? nem tudnék nyavajogni miatta. talán elraktározódik asz a sok szép valahol a lelkemben, amit látok. nem látszik... nem vagyok tőle optimista és folyton jókedélyű. b. barátnőm pl. soxor úgy beszél, hogy mosolyog. én ritkán. pedig szeretek nevetni meg tudok is. jó lenne, ha én is úgy tudnék beszélni, olyan lelkesen, mint ő. mind1, majd 1x. remélem, nem vágok faarcot.
régen olvastam CM fórumot. leszoktam róla

rendszertelenül eszek. ez így nem jó. kell rendszeresség az életembe. mennyire el6ároztam, hogy ezentúl olasz helyett gyógytornázni fogok... és mennyire nem tartom be. rettenet. a hátizmaim hiánya. a púpom. lassan szó szerint is.
és a bűvös szakácsot tnézegetem... eszem semmi.

2009. június 16., kedd

álom

ezt elfelejtettem leírni.
szombatról vasárnapra álmodtam. vagyis vasárnap, mert volt vagy hajnali 4, mire ágyba kerültem.
1. kép: 1 nagy helyiség, asztalok, rendetlenség. e. takarított, akit az este folyamán ismertem meg d. leánybúcsúján. takarított, és a vállán 1 retikül. kérdeztem tőle, hogy miért nem teszi le, hogy tud így dolgozni?

2. kép: otthon. többen vagyunk a konyhában. kinézek, jé szivárvány. azért volt ez csodálatos, mert nem esett, csak a nap sütött. odanéznek a többiek is. jé, dupla. dejóóó! szeretem a dupla szivárványt, nem is ritka. és öregeeeem, 1re több szivárvány lett az égen. csupa csík volt az egész! olyan érzésem volt, mintha mindenki szemével én láttam volna. mintha mind az 5 ember én lettem volna, 5 testben 1 tudat.
szeretem a szivávárványokat. amikor olyan furcsén süt a nap, és különös kék az ég, akkor mindig izgalommal kémlelem az eget, hátha lesz szivárvány. igazából nem értem, miért ilyen alakú és miért van belőle dupla, de a tudatlanságom csak még jobban elmélyíti a csodálatomat. misztikus. nem tudom a fizikáját. csoda. amikro 2007 december 30-án g. és tesóm meg én gyalogtúráztunk a börzsönyben, akkor 1 olyan rendkívüli, 1edülálló eseménynek lehettünk szemtanúi, hoyg akár isteni ajándéknak is tekinthetném azokat az órákat. szinte meg-könnyezem. csupa hó minden. fenyves. ragyogó napsütés. elkezd olvadni a hó, természetesen a fákon először, hiszen ott aa legvékonyabb. porlasztva hullik, mintha valami gép fújná ki. nagyon finom szemcsék, szint elebegnek, nem is zuhannak. a vakító napfény pedig csillogtatja őket. sok kis ezüst pont a tiszta levegőben. gyémánt, nem is ezüst. fantasztikus. mint 1 mese. és közben valóság. felnézünk. hát, a porlasztott hóból a nap szivárványt csinált. de nem ám akármilyet! a körből körülbelül 270 fok látszik. eddig csak félkör alakút láttam. magasan az égben. a 3/4 kör belsejében tekjesen más kék szín, mint körülötte. ragyogó tiszta színek! zseniális! van értelme az életnek! megérte eddig élni. komolyan mondom, annyira boldog voltam, hogy ilyen csodálatos dolgokat láthattam 10-15 perc alatt. h anem láttam volna sosem, akkor nem hiányolnám. így mindig visszavárom. szeretném ha még más barátom, rokonom is látna ilyet. gyönyörű volt. a természet fantasztikus. nem vagyok író meg költő, de ezt talán ők se tudnák leírni. nem tudom, mihez lehet hasonlítani. katarzis...

3. kép: szintén otthon. megyek többedmagammal hátra akertben. napsütés, forróság, a fű sárgára száradva. iszonyú szél. felkap. kiabálok, hogy úristen, nem tudok a földön maradni. arra gondolok, kihasználhatnám, nyújtott karral, lábbal, aztán sodorjon, ahova akar. de félek, hogy nekicsap a házfalnak, ezért fleveszem a kakaóscsiga alakzatot- nem akarom, hogy placcsanjon a fejem a házfalon. na és akkor letesz. hiányérzet marad vissza, hogy miért nem próbáltam meg.

4. szintén otthon az udvaron. j. nagynéném ott van, az tuti. és én felszállok 1 rugaszkodással, és repülök. háton úszom a levegőben. tökjó.
vége.

mi ebből a tanulság? olyan érzésem van, hogy azt akarta megmutatni a szél, hoyg merjek szárnyalni meg kockáztatni. és én nem mertem, hanem begubóztam, s vége lett a repülésnek. szóval hogy ezt a valóságban ne csináljam. hanem végre merjek valamit.
ugye ugye, mikre jók az álmok...

(jó ez a ribizliturmix. most nem banánnal, hanem joghurttal sűrítettem be. frisssssss pirosribizli. gyönyörű. szeretem a színeket)
nem hívtak fel aszervizből. kéyntelen leszek ma bemenni. olyan laza a lánc. nem akarom, hogy leessen. most, hoyg friss olaj van rajta. legalább 1 pár gumikesztyűt hord6nék magammal, hogy ha trutyizni kell, akkor ne legyen a kezem csupa dzsuva. amúgy is megmrad a bőrömön a biciklitakarítás napokig. nem viszi azt le semmi. micsoda 1 bőr ez... de a bőrkeményedéseim 1re szebbek...

2009. június 15., hétfő

gizella meg a kerék. meg a 7vége.

új szervizet kellett keresnem, ugyanis a vizdákjánosék nem foglalkoznak gizellafélékkel.
bementem a bajnokba, de ott annyi a munka, hogy engem nem tudtak felvállalni :( majdnem összetörtem. így a ... megnéztem hogy kell írni ... a luongoba mentem. eddig itt mindig tudtak segíteni, amikor már sehol sem. akkor ideszokok. szóval lesz új kerék, a részletek később. és felkészítettem gizellát az új kerék fogadására. hajtókar és lánctisztítás. meg a hátsó sort is, ha már tiszta a lánc, akkor ne hordja tovább a dzsuvát. oszt lehet lánccsere lesz. pedig most gyönyörű. már amennyire én le tudom pucolni a ksozt. 1 dl petróleumot elhasználtam. rettenetesen nézett ki. hogy bírtam ezzel tekerni? sajnos a hátsó sárhányót széjjel rángattam, lehet az is csere. meg lötyögős a lánc, mert ha jobban hátratolom a kereket, hozzáér a gumiköpeny a sárhányóhoz. vannak problémák...

szombaton spenótos-ricottás gnudit főztem innen. mit mondjak? remek lett. azt hiszem, a ricotta az nem egészen ricotta volt, de ízlett. és majdnem hidegen sokkal jobban ütött, mint melegen. valahogy összébbállt.
csináltam eperparfét is. mondjuk annak. mer' ki nem fagyott, az tutti. nincs elég hideg a fagyasztóban, és elég idő sem volt a fogyasztás meg az elkészítés között.
tejszín felver, megcukroz, összekever szétturmixolt eperrel.

voltunk b-val a toldimoziban. készült az államviszgára :)
elég vicces volt az este. olyan jól tudtunk beszélgetni.
beszélgettünk b. bicikliszerelőjével is. szerinte is elmagányosít a kerékpározás. gondolkozom ezen néha. de még mindig többet ad, mint amennyit elvesz. kivonulás a társadalomból. áhh. nem a biciklizés a legjobb nyíltságot fejlesztő dolog...

ma kiderült, hogy a hátfájásom a rossz tartás következtében alakult ki. ugye monoton róttam a velencei tó körül a köröket, s ez kivágta abiztosítékot a mélyhátizmaimnál. szomorú sors. így megvan az olaszóra helyetti elfoglaltságom a keddekre és csütörtökökre: gyógytorna. akkor nem keresek magamnak semmiféle tanfolyamot. 1 reumatológust még szívesen megkérdeznék, de nem az intézetit, mert az megalázó, és köcsög a dokinő. nekem semmi szükségem arra, hoyg lebasszon. mondja el normálisan. és sajnáljuk az orvosokat... ? amikor bunkók? kapjk a sok jattot meg sajnáljuk őket. szegény orvost még nem láttam. persze, nyilván kezdőkén meg patológusként nincs jatt, csak ki kell böjtölni. najó, tudom, dolgoznak, mint a güzü, de.... nincs de :)

mi van még?

á-hááá. voltunk a nánási úton, lehet, hogy ez már királyok útja, a pünkösdfürdői strand bejáratával szembeni gíroszosnál. görögök csinálják. na, hát nagyon finom volt. oda érdemes elmenni. a tzaziki odabaszott. mmm. jó sűrű volt. a tészta is ízlett. 1bevolt, na. ezt élmény volt visszaböfizni. koncentrált öröm. mindenki menjen oda enni. megvolt a radler is.
ugye tegnap biciklizgetéls keretében tötént a készételre pénzt adok ki prg. amikor tekertünk ki, akkro 2x megelőztem 1 biciklist. hazafele is elkerültük. pedig tök másmerre járkáltunk. aztán mögém kerül: amicaaaa. az 1. olasz trimeszterről volt a dóri. valakit lebaszott, aki kivágott eléje biciklivel, de sztem ő sem volt különb :)
mind1, meguntam, nincs semmi.



erős az UVB sugárzás.csak semmi napozás

2009. június 12., péntek

eperszedés, eperdzsem, olasz

végre realizálódott szerdán az eperszedés.
már totál be voltam sózva. kikarikáztam budakalászra, s belevetettem magam a munkába. volt bőven, ugyanis szezon végén már elég kis szemek teremnek, viszont annál édesebbek. az a típusú eper nagyon zamatos, felülmúlja az összes többit, amit eddig ettem. szezon végére -amint mondtam- kisebbek lesznek a gyümölcsök, a levelek helyenként besárgulnak. hogyan ismerhetjük fel biztosan a zamatos-édes epret?
-viszonylag kicsi
-alul kúpos, hengerszimmetrikus
-a magok jól kidudorodnak belőle
-a csumáját nagyon könnyű leszedni, és ahonnan kinő az a rész kicsit be van száradva
ezeknek nem feltétlen kell 1xre teljesülniük.
szóval találtam punnyadtabb epreket. ezek "lábonszáradtak" voltak, azaz a növényen aszalódtak meg. annyir rákaptam, hogy már nem is ettem mást, csak aszaltepret. a telítődés csak este 9 körül kezdődött, pedig 6 után alig ettem pár szemet. fantasztikus! tesóm és naygnéném később csatlakoztak, és majd kibújtam a bőrömből, hogy végre megoszthassam velük a nap felfedezését, az aszaltepret. már 50x begyakoroltam a mondatot, amit mondani szándékoztam.
és igen, megkóstolták, és le voltak nyűgözve.
a mérleges néni elmondta, hogy pomázon van 1 nagyobb eperföld, nem jártak ott annyian,. szerinte érdemes lenne megpróbálni. én nehéz szívvel hagytam magam mögött budakalászt, ugyanis az az eper tuti világbajnok volt. megláéttam a pomázit (tavaly itt szedtünk), és szomorú lettem meg ideges, minden lelkesedésem elszállt. ötétzöld levél, bordó eprek, nagy gaz. eleinte csak dobáltam az epreket meg duzzogtam, hogy ez 1 szar. még kicsit bőgtem is. elrettentem magamtől, hogy mennyire érzékenyen érint a téma. végül is erre készültem 1 éve, jó hogy érzékenyen érint, amikor csak jó eperből lehet jó lekvárt főzni. aztán lenyugodtam. itt tudatosult bennem, hogy csak azt az epret szedjem le, amelyiknek nagyon kidüllednek a magjai. és aszaltat itt is találtam bőven. tesóm is bírt szedni, szerencsére kezd helyrejönni. munka közben szépen elpolitizáltunk.

7 után már a konyhában tüsténkedtem. volt 1 nagy diszperzites vödör eper, 1 kisládányi, meg később tesóm beállított 2 dobozzal. én már kezdtem megrokkannni. le kellett késsel vágni az összes csumáját. a jobb kezem így totál kész van. fáj a csuklóm, meg az epercsuma levágó izmokat is érzem. és az eperszedés velejárója a kapálóizomláz is kínoz. kínoz. ez persze túlzás, mindensetre érzem, hogy vannak combizmaim. az iomláz 1etlen (+) hozadéka, hogy elhiteti az emberrel, hogy mennyire izmos. aztán elmúlik.
pucoltam, mostam, mértem, logisztikáztam az eperrel. a 20literes befőzőlábasom éppen megtelt a lekvárral.
megfigyelés: bevágtam a fele mennyiséget a lábasba, alágyújtottam és vártam. hamar levet eresztett. nekiestem botmixerrel, széttrancsíroztam nagyjából az egészet. ettől "kifehéredett", azaz fura színe lett, mintha tejet öntöttem volna bele. elkámpicsorodtam, hoyg így nagyon hülyén fog kinézni a lekvár. és láss csodát: amikor beletettem a cukrot, újra azt az átlátszós piros színt vette fel. sokat mondogattam magamban, hogy nem baszom el az idei eperlekvárt, de szerintem sikerült, mintha megkaramellizálódott volna. de remélem, csak rémízeket éreztem.

közben nekiálltam az eperszószos panna cottának is. a megkezdett tejszínt odaállítottam az asztalra. hátrafordulok, hát meglátom, hoyg eldőlt a zacskó, és 1 nagy tejszíntenger áll az asztalon. szerencsére lassan folyik, így a földre nem jutott belőle. az akciós tejszínemnek így lőttek. de volt másik. így kevesebb panan cottát csináltam. szerintem a kardamommal túllőttem a célon, de hát mindenkinek ízlett, innetől fogva nem szapulom a cukrászteljesítményemet.
éjjel 2kor már ágyban is voltam. keméyn meló ez alekvárfőzés. nehezen aludtam el a fizikai fáradtságtól. viszont könynen ébredtem. a kukásautóba nagyon ordenáré módon vágták be a szemetet. és korábban jöttek, mint szoktak. végül is kellemesebb volt így, mint telefonra ébredni.

olasz
a test finale 73 % lett. ez szerencsére több mint a 60. de gyér. és vége van az olasz tanfolyamnak. most mihez kezdek a szabadidőmmel? nyáron már nem akarok tanulni olaszt, mert úgyis összevisszaság lesz. rendszeresség szeptembertől. nem szabad kihagynom sokat a tanulásban. szerettem az olaszt. szórakoztató volt. a tanárnőnk mindig gondoskodott róla, hogy jól érezzük magunkat.
a biciklitúránkon meg alig leszünk olaszországban, nem gyakorol6om eleget. mind1. tegnap tartottuk a 2. megbeszélést. már vároma túrát. idén gyorsak leszünk. he nem csesznénk el azt arengeteg időt a pakolással, minden sokkal emberibb lenne. de mi már ilyen dúrván nyomjuk. jövő 7en összeszámolom, hány BIGes hágónk lesz. remélem, összejön legalább 5.
csak akibaszott derekam/vesém/nemtommim ne szivasson. már most érzem. ez a velencei tó ,körüli 280 km nem tett jót neki. féloldalas vagyok. ez lehet a baj? ki tudna segíteni? jó lenne ettől az 1 eü problémától mielőbb megszabadulni.

ma viszem a gizellát a szervizbe. jó lesz. nem lesznek az új kerékkel már olyan paráim, hogy összecsuklik alattam. jesz. mi van még? semmi.

2009. június 10., szerda

küllő mínusz

ban vagyok.
megyek az üllőin, 1x csak kattogás. mi ez? defekt nem történt, lánc nem esett le. leszállok, csak nézem, pörgetem a kereket, mire rájövök, hogy kitört az 1ik küllő. felcsavarodott a tengelyre az 1ik fele, a másik meg izé. vissza a melóba. ott lecsavartam, a maradékot pedig rácsavartam a szomszédos küllőre, hogy ne csapkodjon. most csináltat6ok új kereket. ráadásul az olasz test finale is lyan nehéz volt, hogy csak reménykedni tudok, hogy meglesz a 60 %. ezért tanultam ennyit?! az a legbosszantóbb, hogy olyan feladatok is voltak, amiket már láttunk, megoldottuk nem 1x... ezek után érthető, hogy elment az életkedvem 1 cseppet. le is feküdtem tök korán aludni. 10-kor már ágyban voltam. nem aludtam jól soxor felébredtem meg forgolódtam. és izomláz van a combomban. gondolom, nem a velencei 280 km-es szakasztól. már szerda van. lehet azért van izomláz, mert reggelente jól megpörgetem, s nem ezt szoktam meg.

már csak az eperben bízok.

a tortás fülbevalómat meg elhagytam. sírni tudnék. ha otthon nincs, akkor nem tudom, hol lehet. már sok fél pár fülbevalóm van. hullanak, mint a legyek.

2009. június 9., kedd

meggy, cseresznye

nagyon szeretem ezt a 2 gyümölcsöt, különösen a meggyet.
azt figyeltem meg magamon, hogy ha a bal tenyerembe eresztem a magokat és van szára a gyümölcsnek, akkor balra rendezem a magokat, jobbra meg a szárát. és amikor megetlik, kihajítom a kukába.

reggel mondták a kávérádióban, hogy mennyi szemét kering az óceánokban. valami ultrabrutálisan nagy számot mondtak. natessék, együk a tengeri halakat, mert annyira egészségesek. és ki tudja, miket nyelnek le szerencsétlenek, mindenféle szennyeződést. marha egészséges lehet ez a sok tengeri hal. nem csoda, hogy nem bírom megenni. a tavi halat sem, meg a folyóban élőt sem. én már sokszor próbáltam, leküzdöttem ez előítéletemet, de sosem ízlett. ez van. jobb s így. persze a sok méreganyagot be tudom másképpis vinni a szervezetembe, nem tudom, miért gondolom azt, hogy a tengeri hal koncentráltan tartalmazza. ezért, mert erre emlékeztem: "Higany A japán Minimata-öböl halászain és családtagjain észleltek egy súlyos idegrendszeri tünetekkel járó megbetegedést, amit kezdetben vírus eredetűnek tartottak. Később kiderült, hogy egy tengerparti gyár a feleslegessé vált higanyt a szennyvizeivel az öbölbe ürítette, és az iszapban lerakódott higany átalakulva az emberi táplálékul szolgáló halakba és kagylókba jutott. Az embereken kialakult kórképet Minimata-betegségnek nevezték el."

és:"A higany vegyületeit korábban vetőmagvak csávázására használták. A rettegett vérbaj első hatásos gyógyszere a XVII. században a kenőcs és füstölés formájában alkalmazott higany volt. Ma főleg a tüzelőanyagokban fordul elő, és évente 6500 tonna higany kerül a Föld légkörébe, mely a csapadékkal lehullik, és főleg a sarkvidékek hótakarójában halmozódik fel, majd a halak, madarak, fókák, bálnák stb. révén bekerül a táplálkozási láncba, veszélyeztetve az emberiség egészségét. A higany az emésztőcső nyálkahártyájában, a bőrben és a csontokban rakódik le és bénítja az enzimek működését." <---ezt eddig nem tudtam.

2009. június 8., hétfő

velence 10x 2010

akkor javítanék: ez nem verseny volt, hanem teljesítménytúra.
azt se tudom, hol kezdjem. mind1, valahol
célként a 8 kört tűztem ki magam elé. nem akartam nagyravágyó lenni, amikor még sosem tekertem 1 nap ilyen sokat. mondom, maradjak csak a földön, meghalni azért nem akarok.
péntek este már fél 11 környékén aludta, így a hajnali 4órás kelés sem vágott nagyon fejbe. sajnos a megszokott 7 óra környék kelésemtől ez 3 órányira van, ez nagyon nagy idő, így a nap eleji rutin nem sikerült, csak később :)
reggelire benyomtam 2 kolbászos-uborkás zsömleszendvicset + kis hohesC, ezzel kezdtem neki 7-kor a túrának. tesóm és g. hamar lehagytak. n-val az 1. kört 1ütt tettük meg- szoktuk az útvonalat. aztán nagyrészt 1edül tekertem. ez nem zavart. az 1. 4 kört még élveztem is. hú mondom, hátravan még 1x ennyi. de már az 1. kör 3/4-énél azt éreztem, hogy meg fogom csinálni mind a tizet.
a terv az volt, hogy 3 körönként megállok hosszabban, leülök kicsit a kocsinál, eszek, feltöltöm a zsebeimet élelmiszerrel.
ehhez tartottam is magam. a fogyasztásomról később írok.
az időjárás perfetto volt. hiába ígértek vihart meg esőt, nem lett belőle semmi, csak pár szállingózó vízcsepp- ezekből többet is el bírtam volna viselni. amatőr módon hoszúnadrágban mentem, s rövidet nem vittem magammal. ráadásul ez kicsit vastagabb is. sebaj, feltűrtem a szárát, amikor melegem lett---> szép csík van a vádlimon. ui. naptejet csak az arcomra kentem, így a vádlim a nadrág szélétől a zokniig, az alkarom a mez ujjától a kesztyűig pirult le. nem volt ördöngös meleg. biztos a (szembe)szél tompította. a velencei tavat dél felé indulva kerültük körbe 10x. ez a déli szakasz nagyon gáz volt. a szembeszél 1re erősödött. ez volt a mentális kihívás. alig vártam, hogy kiérjek a 7-es útra, ahol csak 1,5-2 km-t lkellett tekerni, majd 1 jobbos pákozd felé, ahol a hátszél kezdte meg jótékony 6ását. az északi rész picit dombosabb, de sokkal élvezhetőbb, mint komótosan tekerni a szembeszélben, amire 1 útbecsatlakozás, növényzet hiánya még dob 1 lapáttal.
sajnos nem vagyok gyors, és a biciklim sem kifejezetten 1 ilyen "versenyhez" készült, így nem tudtam beállni senki mögé sem, saját energiámmal nem volt spórolás. gyakorlatilag végig 1edül mentem. no, az 1. körben beálltam 1 csóka mögé, az tetszett.
tesóm és g. végig 1más mögött haladtak stéhrben. meg is lett az eredménye: 1 óvatlan pillanatban tesóm nekigurult g-nak, s leesett a bringáról. ez akkor derült ki, amikor leköröztek. én az 5. körömet mentem. vártam n-t is, hogy mikor kerül ki végre, s a 6. köröm elején ért utol. ekkor tesómék falatoztak, pihentek. így n. előttük ért célba, mert csak 2x ált meg. én elcsodálkozom mindig, hogy bírja ilyen jól. 280 km alatt 2x áll le, és a kaja amit nála láttam a mez zsebéből kidudorodni, az kb. 4 banán volt. én ennyitől a biztos eléhezésnél kötöttem volna ki. hiába, különbözőek vagyunk. a lengyelországi kajás tapasztalataim után, én már semmit nem bízok a váletlenre, nem centizem ki az evést. így is volt 1 necces szakaszom, amikor belenyúltam a zsebembe az aszalt sárgabarackért, s csak az üres zacskóban matattam- elrágcsáltam mind feltűnés nélkül.
ami engem kikészített, az atalpfájás volt. már a fele körül kezdődött. szar a cipőm? akkor megpróbáltam pörgetni enyhébb áttételbe kapcsolva, hoyg ne tapossam annyira, s valahogy húzni is ezt a petentpedált, ha már 1x mindenkinek ezt mondogatom, hogy azért is nagyon jó ap atentpedál, mert lehet vele húzni is, nemcsak nyomni, mint a hagyományos pedállal. igen, ez az elméleti előnye, mait a gyakorlatban még nem sikerült megvalósítanom. szóval a talpam készült ki. aztán úgy próbáltam lazítani, hogy kiakasztottam a jobb lábam, s a ballal tekertem. a jobbot tornáztattam, hajlítgattam. majd fordítva. ezt körönként 3-4x megismételve egészen jól elboldogultam.
érdekes, hogy tekerés közben nem is nagyon gondolkodtam/gondolkodok. az elején még az olasz rendhagyó igéket mondogattam magamban, aztán semmi. ezúttal a m"iért sszivatom magam ezzel az észnélküli biciklizéssel?" kérdést is csak párszor tettem fel magamnak. nem éreztem magamban dühöt, ahogy ez lenni szokott. csak vártam a pákozd jobbra le táblát.
páran jöttek, mint a szél, istentuggya hányszor köröztek le.
mellémszegődött vmi idősebb tag, vele beszélgettem. ő beszélt. nekem nem nagyon volt mondanivalóm. 1x majdnem elmondtam ezt neki, hogy ne haragudjon, de végül is nem került rá sor. aztán eltűnt. nem bántam, mert nem voltam vele 1 hullámhosszon. és csalódás mindig azzal a helyzettel szembesülni, hogy lám, az 1etlen dolog a biciklizés, ami minket összeköt, és SEMMI MÁS. és ez nagyon gyenge kapocs.
a teljesítményemet hátráltatta, hoyg valami belement a bal szemembe. legalábbis azt hittem. a 4. kör körül kezdődött. amiko rmegáltam, rosszabb lett. de nem akartam arcot mosni, mert akkor lejön a naptej is. így csak szaporodott a homok mennyisége az arcomon. a természetes bőrradír. a 6. kör után beültem az autóba, nézegettem a szemem, de nem láttam semmit. aztán megkértem 1 srácot, nézzen már bele, ő lát -e vmit? nem, ki kell pislogni, lehet, hogy csak nekirepült vmi bogár. remek.mondom, 1et még megpróbálok, s ha annyira elviselhetetlen lesz, majd döntök. úgy tekertem 1 db-ig, hogy a bal szememet becsukva tartottam, és akkor elmúlt 10-15 perc után a szúrás. később csak enyhébb formában jelentkezett újra a szemfájdalom.
amikor a 8. körömet letudva elhaladtam a rajtszámleolvasók mellett, nem volt kérdéses, hogy megcsinálom a tizet, ha belepusztulok, akkor is. (bár aláirattak velünk 1 papírt, hogy saját felelősségre indulunk, és egészségesnek érezük magunkat)
ez a 9. kör nagyon gyilkos volt. a déli parton araszolgatva feltettem magamnak a kérdést, vajon tényleg megcsinálom? hát mondom, max. 3 lány van, aki végigcsinálja. még 1et láttam n-n kívül akiről feltételeztem, hogy lezúzza a 280 km-t. no akkor nem marad6ok le, és ezzel a tudattal mentem tovább. a 9. körben felhívtam g-t (pont akkortájt végeztek- ahogy sejtettem), hogy keressék meg az energiaszeletemet a hátizsákomban, és hozzák ki az út széléhez kibontva, ne kelljen már a parkolóban vacakolnom. és így is lett. mondta, hogy megelődött, hoyg nekiveselkedek a 10.-nek is. még benyomta tesóm szeletjét is a zsebembe. azt ígértem nekik, hogy sietek. hahaha. ezen röhögtem is, hogy abszurd ilyet kijelenteni. ki is esett 1 falat energiaszelet a számon a nevetéstől.
terníroztam az agyamat, hogy elfogadja az utolsó 28 km-t. 1ütt vagyok a biciklivel, 1ség, nem fáj a talpam, kéynlemes a cipő, száguldok, suhanok, megy ez, csodás érzés, megcsinálom stb. viszonylag eredményes volt a lelki ráhangolódás és az energiaszelet kombinációja, mert 1:10 alatt beértem. hát alig bírtam leszállni a bicikliről. a járásom kockásabb volt, mint valaha, és éreztem, hogy van kettő darab térdem.
befizettem a nevezési díjat (körönként 150 ft), és átvettem az oklevelet, papírokat és a kupát. öröm, büszkeség. az íróember elmondta, hogy én vagyok a 3. nő, aki végigcsinálta. mondom, tudom, ezért is küzdöttem végig...
nem éreztem, akkora szenvedést, mint a lengyel túra alatt. mondjuk sokat számít, hogy nincs a hátamon zsák, csak a banánok súlya húzza le a mez nyakát és fojogat :)
azért a tavalyi utolsó napunk is elég kemény volt a biciklitúrán. akkor 220-at mentünk. igaz csomaggal és 18 óra alatt meg másztunk fölfele 2000 m-t legalább.

büszke vagyok n-ra is. annyira jól nyomja. lehet vele menőzni, hogy micsoda barátnőm van, hehe. meg tesóm és g. is. haaaaaaaaaaaaaaaaajjjjj

fogyasztásom:
5 db banán
2 db kolbászos szendvics
1 db energiaszelet
1 bounty
1 zacskó aszfaltbarack ~250 g
2 kakaós jó reggelt
300 g gyermelyi kakaóskalács
kb. 10 kulacs víz, amiből 2 isostaros
1 liter multi hohesC
1 szelet sütemény

útközben láttam 1 döglött sünt, az már ott volt az 1. körben. 1 döglött madárkát. ez is. 1 döglött macskát. ez csak a 4-5. kör környékén pusztult el. azonkívül az uccsó körömben a 7-es úton az út közepén 1 elütött teknőst. ilyet még nem láttam. volt 1 elütött az árokparton is. szerintem az biztos eljutott az út széléig, s onnan kicsapta az autó.

voltak autósok, akik dudáltak. de ha 1 rákezdi, akkor aztán tülköl a többi is. én meg integettem neki, hogy helllló, ismerőőős, dejóóóó!
mindne körben velencén a cél előtt álltam meg 1 kék kútnál kékkútit inni. meg pihenni. ahogy üldögélek, lassít 1 autó, és a jobbelső kiszól, hogy elestem -e. mondom nem, kösz, csak pihenek. iylenek is vannak.
motorosokkal kapcsolatban is van (+) élményem. az elején jöttek szembe ketten, de nem ilyan flancos motorosok, hanem lepukkantabbak, s intett, hogy jeeee. meg 1 öreg tata megelőzött velencén, és mosolyogva mondott valamit. nem értettem, de biztos kedves dolgot szólt, így én is vigyorogtam.
és pákozdon 1 kisfiú az utcán volt, a mutterja a kerítést támasztotta, a gyerek meg kiabált, hajrá, hajrá! cuki.

jövőre nem megyek azt hiszem. s időm volt bőven, így elgondolkodtam, hogy kéne 1 országúti... hihetetlen, ha 1x valamire rákap az ember, akkor elkezd rá költeni, meg 1re jobbat akar belőle. ezt tapasztalom saját magamon. így hát a gazdagok nagyzolása, még több vásárlás, még luxusabb dolgok, nekik is olyan természetesek, mint nekünk ez. most értsem meg őket? még sajnáljam is? mindig azzal mentegetőzünk, de hát erre nekem szükségem van. mindenkinek szüksége van a maga szintjén, azt akarja amit eddig is megkapott, "ami jár neki."

néha gizella kemény bicikli: uge nincs markolatom, és bőrkeményedések vannak az ujjaim alatt (kisujj, gyűrűs, középső). szerintem legalábbis ettől van.

olyan barna a karom. még sosem volt ilyen. és nem a szeplők tömkelegétől, hanem 1ébként. persze a belső fele fehér. tarkabarkaság van. de nem zavar.

reggel láttam, amint a kukásautó gyűjtöte be a szelektivpapírt. éppen emelték fel a kukát, lassítottam, hogy lássam, mi van már a gyűjtőtérben. hát műanyag palackokat láttam. nem tudom, hova tenni ezt a dolgot. legközelebb, ha arra járok, akkor megállok és megkérdezem a kukásembereket, hogy is van ez?

a tegnapi eperszedésből nem lett semmi.
amikor szombaton este 7-kor leszálltam abicikliről, és odacsorogtam az autóhoz, mondtam tesómnak, hogy a vasárnapi eperszedésből nem lesz semmi, én képtelennek érzem magam a guggolásra stb. azt mondja, épp azon gondolkozott, hogy vezesse ezt elő. de én szemfüles voltam, és megkönyörültem rajta, én mondtam ki :)
szavazni voltam bringával. kb. 2 km-t mentem vele, de a seggem az kivolt. meg a térdeim is 1 cseppet. így nagynénémhaz tömeggel mentem kockás járással. olyan furán raktam a lábaimat... de a cseresznye hívott. csináltam belőle cseresznyésgombócot, ha már 1x az epres nem jött össze.

ma reggel már semmi bajom nem volt. csak úgy ébredtem, mint akit agyonütöttek...
most befejezem

2009. június 5., péntek

verseny

izgalom van. szombaton lesz a velence 10x biciklis verseny. ez annyit tesz, hogy 10x körbe kell biciklizni a velencei tavat. 28 km/kör. nagyon szeretnék elindulni. persze a 10 kör teljesítése számomra irreális, de azért jó volna kihozni a maximumot magamból. végül is 110 m szintkülönbség/kör. azért ez nem olyan dúrva. ez lenne az 1. biciklis versenyem. óóóóóóóóó. és 1ből a senior kategóriában kezdek. lassan érek be.
amúgy meg alapvetően tesóm a "hibás". van benne valami ... valami, ami odavonzza az embereket. kiskorában is megvolt ez a képessége. a biciklis megszállottságát ráragasztotta g-ra is, rám is. nem lehet mit tenni ellene, ez van és kész.

belekóstoltam az eperlekváromba. ilyet! jó íze volt, de olyan oldószerszag áramlott belőle, hogy kiborítottam :( remélem az idei eperszedés sikerül vasárnap. a befőttesüvegeket részben előkészítettem. meg-ő-rülnék, ha nem jönne össze. ilyenre gondolni sem szabad. pont annyira lesz jóidő, hogy meg tudjuk szedni a kellő mennyiséget. mmmmm. annyira optimista leszek, hogy még az epresgombóc tésztáját is begyúrom szombat este.

a nagy gondolataim mind elszálltak. gyakrabban kéne írnom ebbe a blogba.

visszatérek a spaghettatához. sütöttem: torta sorrentina. ez vmi olasz sütemény a szakácskönyv szerint. citromos krémmal. a tésztája ahhoz képest, hogy nyersen milyen állagú volt, 1általán nem volt nehéz sülés után. a krémet kicsit elszúrtam. a tojásfehérjét a cukorral rögtön gőz fölé tettem, és így nem oldódott fel benne a cukor. hiba volt. szemcsés maradt tőle a krém. ennek ellenére mindenkinek nagyon ízlett. örültem neki. az olasztanárnőnk megkérdezte, nem vagyok -e véletlenül cukrász. de.

2009. június 3., szerda

kabaré...

és valóban kabaré volt. ezúttal valódi rádiókabaré.
csak azért ihlet írásra a dolog, mert eddig ez volt a legszarabb. talán kissé pozitivabb hangzású melléknevet kellett volna választanom. ez volt a legkevésbé jó. ugye, máris sokkal kedvesebb.
váncsa istván gyenge volt. végigaludtam. amúgy vmi földönkívüli orvosokról beszélt.
ajala lehett az utána következő szereplő, hát a végére ébredtem fel. sajnos a stefánia palotában igen szűkös a hely, mozgolódásra, lábátdobásra nulla az esély. ez eléggé kikészít a szünet utáni fél óra elteltével. néha olyan fáradt vagyok, hogy muszáj rázni a jobb lábamat, mert úgy érzem, ha egyhelyben tartom, akkor meg-ő-rülök. és álomba ringatom magam.
amúgy a bödőcs tibor volt talán a legjobb. tetszik ahoyg mondja. bír magávalé mit kezdeni. a kőhalmi volt a műsorvezető, ő is jól csinálja.
az aradi tibor-bajor imre előadópáros pedig szinte bármilyen jelenetet sikerre tud vinni.
szóval a nyári szünet előtti utolsó rádiókabarén lehetett érezni, hogy szinte mindenki fél lábbal már a bőröndben van. a szilveszterit meg sem közelítette a dolog. sebaj, azért még menni fogok továbbra is.

amikor a kabaré után bicikliztem hazafele este 11 körül, a dózsa györgy úton, a szépművészeti előtti buszmegállónál haladtam éppen- itt ha nincsenek sokan, bemeyek a második sávba, mert a francnak van kedve a megsüllyedt, buszok álltal meghullámosított viacolor buszmegállóban zötykölődni. ez nem tetszett 1 HUM-??? rendszámú autósnak, és dudált. a faszkalap. senki nincs az úton, van 3 sáv, és akkor neki dudálni kell, amikor én már rég kijöttem a belsőbb sávba, tehát tuti látott. neki ott volt még 1 töküres sávja. ketten voltunk azon a szakaszon. a pöcs. hummerra nem tellett neki, ezért vásárolt 1 HUM-??? rendszámot, hogy így legyen nagyobb (saját szemében). szánalmas.

a 7vége nagyon lazulós volt. otthoni herebere. megváltás volt, hogy felmos6tam a mamánál meg legalább mosogat6tam. elég is volt a pihenésből. de előre nem nagyon lehet aludni, mint bizonyította a kabarés odafigyelésem.
otthon i selkészítettem a baileys panna cottát. hát elsőre nem volt meggyőző a remegésével. elbírt volna még 1 kis zselatint. de aztán megkóstolták a kedves vendégek, és ízlett nekik. 1 leheletnyivel kellett volna szilárdabbnak lennie. de így is jóízű volt.
ettünk mexikóit is tortilla formájában. befogadó a közönség, úghyogy ezzel is sikerem volt.
unokatesóméknál lángost sütöttünk. hű, brutálisan sokat ettem, s a sör a lángossal és a gyomorsavval nem elegyedett tökéletesen, íyg nem éreztem magam vmi kellmesen. azt hittem, kihányok valamit. a pálinkának is volt benne szerepe, nem tagadom.
a lángostészta baromi érdekes: megdagasztottam, bevágtam a hűtőbe, mert ugye ezt ott kell keleszteni, és másfél óra múlva úgy felpúposodott, hogy majd' kinyimta a fagyasztó alját. amikor először készítettem lángost, akkor aztán valóban meglepődtem. nem tudtam, hogy hidegben is meg tud kelni. abból a mély tálból totál kidomborodott a tészta, már majdnem folyt lefele, mert a púp szintén találkozott a fagyasztórekesz aljával. szerencsére a ruha nem engedte rátapadni. e-tól megtudtam, hogy vizes kézzel lehet jól formálni a lángost. nekem eddig a lisztes is bevált. szóval nemtom melyik a jobb módszer.
a tzaziki v hogy kell írni tökéletes volt a lángos tetejére. annyi, hogy tejföllel csináltam, nem átszűrt joghurttal.
unokatesómat meg manageremmé fogadom. csak nem fizetek neki semmit. a képet és a fülbevalót megcsinálom, na.

spaghettata
pénteken volt a nyelviskolában ez a spaghettata. ilyenkor a tanárok főznek, s az összes diák meg van hívva. jó buli volt most is. majd ha ősszel újrakezdem az olasztanulást, akkor is el fogok menni. lehet vinni bort, üdítőt, édességet.

folyt köv