csiszol

csiszoltam a kerítést tegnapelőtt. nem tartott sokáig, de az arcom fekete lett, és a ruhazsepit fel kellett váltanom papírra, mert feketét fújtam ki 1 db-ig. tesóm mondta, hogy maikor annakidején asztaloskodott, minden fától más-más lett a taknya. de szééép szó.

Czifray István szakács mester magyar nemzeti szakácskönyve
megrendeltem. juhéjj. antikvár példány 4500-ért... szív6om a fogam, de hát ez ritkaság. először az 1800-as évek végén adták ki. ez 1 reprint, de gondolom, nem változtattak rajta semmit.

bolt és kosár
régen amikor bementünk 1 abc-be, a pénztárnál 2 kosár volt. az üresbe átpakolta a pénztáros a megvásárolni kívánt cuccainkat, közben ütötte be az árakat.
mi van ma?
kipakolom a szalagra, odateszem mellé a kosarat, de baszik belepakolni. ott az üres kosár, és nem képes beletenni a cuccot. pedig ha 1x megfogja, azzal a lendülettel bele tehetné a kosárba. és akkor nem kéne a szerencsétlen vevőnek fizetnie és ugyanabban az időben pakolnia is, hogy jöhessen az újabb vásárló. miért felejtették ezt el a pénztárosok?
a legjobb az, amikor le kell tenned a kosarat a kassza előtt és nincs 2 fakkos rész a szalag után (pl. profi). nem gurulós kocsival jössz, de veszel pár dolgot, és akkor logisztikázz a különböző méretű, halmazállapotú cikkekkel meg fizess. hát milyen barom 1 rendszer ez? miért nem jó úgy, h a kosarakat a kasszák után szedik össze, s aztán visszatolják a vásárlótérbe?!
múltkor a smatchban vásároltam, ott meg már csipog, ha kiviszed a kosarat. vagy az intersparban? mind1.
ennyit a fogyasztóbarátságról
engem ez baromira zavar. utána fogok járni, hogy ezt vajon tanítják -e vagy csak így fejezik ki utálatukat a vásárlók iránt.

roman polanski
amikor hallottam a hírt, hogy letartóztatták meg az előzményeket is, elcsodálkoztam, hogy 30 évig nem bírták elkapni a csávót. 1 ilyen híres embert, aki nem hsizem, hogy bujdokolt. a kossuthon volt 1 kis háttéranyag tegnap este. így már összeállt a kép. roman polanskinak az a legnagyobb hátránya, hogy híres.
idióták...

útépítés táblák
na ezektől az egész ország ki van akadva. péntek délután 3-kor már 1 teremtett lélek se dolgozik az útépítéseken, de kint hagyják a 30-as, 40-es, 20-as sebességkorlátozó táblákat a rohadékok ahelyett, hogy letakarnák vagy befordítanák őket. s a yard meg kijön büntetni. nem lehet feljelenteni őket? biztos dolgoznak már valakik az ügyön. 1xűen ez is felháborító.

valami pozitivat is írjak már...
jól gurult tegnap a gizella. meg ma is. nem győzök csodálkozni. állandó hátszélben tekernék? úhh, ez a céklalé éhgyomorra megfeküdte a gyomromat. a rövidet sem bírom. erre szombaton jöttem rá. nekiállt tőle iszonyúan fájni a gyomrom. ezért szenvedtem én a lagziban. öregszem vagy mifene... no sebaj. a bor még lecsúszik.

5/3 folytatás + húrkaszerűség

(van ital, van esemény...)
tehát akkor az esküvőt kielemeztem. jön a

CM
m indig nagy dilemmák vannak bennem a cm-mel kapcsolatban. csak biciklis stratégiai szempontból látogatom most már. elszállt a lelkesedésem. most pont kapóra jött, hogy az olaszóra nem 16.30-kor, hanem 18.10-kor kezdődik, így nem tudtam ott lenni rajta. a nyelviskolához a városháza park nagyon közel van, csak átcsorogtam a ... kocsmába. én onnan nézhettem végig a maradék eseményt. najó, 1x nz-val kimentünk és emeltünk. azt is csak azért, mert szét kellett lakatolni a bringákat, ugyanis tesóm távozott. ez az este igazi élmény volt. jókedvében talált mindannyiunkat szeptemer 22. sajnos kiesik 1 csomó dolog, de szárnyaltunk, sokat nevettünk. igazán megmarad6ott volna valami a fejemben... a fránya sörök. olyan természetességgel csúsztak le a torkomon, mintha a legfinomabb pejsli lett volna. nem tudom szöveggel visszaadni. képpel sem. meg zenével sem. akkor hallgassuk meg charlie winstont.... szerintem ez kicsit ideillik. ennek az estének volt-han-gu-la-ta.
sajnos b. letörten érkezett meg közénk, eltört a mécses, meg más is... :)
de azért próbáltunk bele jókedvet erőltetni. az élet 1 ünnep. milyen szépen hangzik. bárcsak így érezném mindig. olyan erőt merítettem a ködfoltokkal tarkított estéből, hogy pár pillanatig azt hittem, meg tudok mindent csinálni. jó volt. mindent azért nem tudtam, mert a terheléses vizsgálaton a 200 wattot még csak kipörgettem, a 225 is ment, de 250-nél kidőltem. nagyon sajnáltam, azt hittem, ennél többre leszek képes, dehát az előző napok italozása romboló 6ással volt rám. ez szépen látszik. az alkohol valaóban tönkretesz. még 22-én elgondolkoztam, hogy majd nem iszok sokat, csak 1 sört, nehogy szarul teljesítsek másnap. de már hangosan ki se mondtam ezt a többieknek, éreztem, hogy más lesz.
a kocsma üvegfalán túl szintén 1 biciklis társaság italozott. jól lát6tuk őket. azt is, hogy g. és az én biciklim körül vannak. néztünk, mit csinálnak. g.: nem ám lehányják a biciklinket! odahajoltam, nem volt semmi gyanús. ők is észrevették, hogy mi ott vagyunk. annyi rémlik, hogy az 1ikük felemelte a sörét, és az üvegfalon keresztül koccintottunk. na ez olyan filmes volt (az 1. alkalom amikor elgondolkodtam 1 videokamera vásárlásán még 1etem alatt volt. elmaradt az analitika labor és n-val pár lyukas órát el kellett valahogy tölteni. ősz lehetett vagy tél, nagykabátos időszak. felsétáltunk a gellérthegyre, nem volt rajtunk kívül 1 teremtett lélek sem. és akkor ide ültünk, oda ültünk, csimpaszkodtunk. azt gondoltuk, ezt mind fel kellett volna venni. na, mindenestre kb. leír6atlan. n., ha olvasod ezt, akkor te biztos vissza tudod idézni, hogy milyen jó volt). majd nem szűntek meg sürögni a biciklik körül, s közben ittak, ezért annyi sör után már volt merszem megkérdezni, mégis mit csinálnak a kerékpárjaink körül? mire ők: térképet rajzolunk az üvegfalra. na, hát ez volt, ennyire emléxem :) jó sok térképet felrajzoltak...

valamikor oszlottunk.
b-val továbbálltunk az instantba, ahonnan végül is 2-kor kiraktak minket. a sok alkoholra nem ártott enni valamit. így a körúton lévő gíroszoshoz mentünk. ide szoktunk régen is. minden toldimozis ivászat után b-val letoltunk 1 gírosz éjjel 1 körül. b. mesélte, hogy 1x napközben evett a helyen valamit, és a pultossrác megjegyezte: nem ilyenkor szoktál jönni. ez mekkora máááár!
3 után már otthon is voltunk. úristen. nehéz volt felkelni. de a biciklizés rendbetett úgy ahogy. a terheléses vizsgálatról meg már írtam.

húúrka
tegnap kipattant az isteni szikra a fejemből: céklás rizottót fogok csinálni. az elmúlt napokban annyi céklás receptet olvastam, hogy megjött a kedvem a céklához. most ezt hallgatom meg 10x. úgy néz ki, mint 1 véreshurka massza nyersen. a fűszerezéssel még kicsit kísérleteznem kell, de jó lesz. a céklát meghámoztam, felkockáztam, megsütöttem. csak nem volt türelmem tovább süni, így nem puhult meg. már a fejemben van, hogy milyen változtatásokat fogok véghezvinni a következő céklás rizottómnál. a balzsamecetet el is hozom otthonról. azért egész fnom lett. langyosan a legjobb, mint minden étel. mostanában nagyon leálltam a forró és hideg evéséről. a szélsőséges hőmérséklet elnyomja az ételek valódi ízét. ez a mondat az idei év nagy megállapítása részemről. erre teljesen önállóan jöttem rá.

jótett-
*jöttem haza tesóméktól az üllőin. az ecseri # után láttam, h srác a jobbrakanyarodóban 1edül tolja az autót. kérdeztem, segítsek? azt mondja, köszi nem.
*a korponai utcában a járdán szoktam menni, mert macskaköves az út, és az nagyon szar. amikor odafele mentem, jött suemben 1 vak ember. visszafele megint szembejött. hát megkérdeztem tőle, keres -e valamit. megköszönte, nem, ez csak a napi egészségügyi sétája.

remélem, elég rövid voltam.

5/3

=az elmúlt 5 napban 3x rúgtam be
1. koncert
2. esküvő
3. CM
ennyit az antialkoholizmusomról, ehehe

péntek
koncert okán. csak a koncert maradt el. (szól a charlie)
koncert előtt pulyanézőben voltam. z. már a belépésemkor átadta a welcome drinket- ahogy szokta. a pulya aranyos. mi is azok vagyunk, nagyon jót dumáltunk meg ettünk és ittunk. mostanában annyit járok újpestre, hogy lassan kulcsot csináltat6nak nekem z-ék. nagyon jó kitekerni hozzájuk a béke úton, hát még vissza! este lehet rakni neki ezerrel. olvastam a minap az 1ik origo-s újságírónak a szavait, nyilatkozott a biciklivel való kapcsolatáról, s többek között azt mondta, hogy néha csak azért mozdul ki otthonról valahova, hogy hazatekerhessen, mert az mekkora öröm. na én is így vagyok vele. van cél. lényeg hogy legyen cél. biciklizéshez is. akkor tudjuk a hogyanmerre-t.
szóval a desperados klubot nem lehetett eltéveszteni, mert tele volt a környéke punkokkal.
a bejutás nem volt felhőtlen, hiába voltam felírva a vendéglistára. kipakoltatták a hátizsákomat, amiből -mint később kiderült- kiesett 1 paprika. 1 hús vér paprika. valamit kérdezett az 1ik szekus, és értetlenül néztem rá. a kérdésben benne volt a paprika, én meg nem értettem, honnét tudja, hogy nálam van paprika, amiko r bele se nézett a sáskámba. szóval értetlenkedtem, s azzal belerúgott a paprikába, ami elgurult a sarokba. így tudtam meg, hogy kirántottam a pulóveremmel 1ütt a paprikát.
ezek a szekusok összevesztek a dobos barátnőjével, lett nagy zri, s az lett a vége, hogy a dobos közölte, ő olyan helyen nem játszik, ahol ilyen nácik a kidobók (mert a punkoknak mindenki náci, aki ellenük van)
gondolom felesleges mondanom, hogy 1 koncertet sem láttunk, viszont sokat beszélgettünk nagyon fontos dolgokról, ami a memóriámból szinte teljes egészében törlődött. ki kéne próbálni, vajon alkohol nélkul is ennyire rosszul emléxek, tehát mind1, hogy iszok vagy nem iszok?
ez a desperados-os ivászat nem volt elég, utána elballagtunk atoldi mozihoz, hogy ott még 1 sör belefér. nem tudom, mi lehetett ott, de tengernyi nép szorult be és ki. nem jutottunk a pulthoz, ezért megpróbáltuk a b city pubot. ott érdekes mód volt hely, cigifüst meg alig. de lehet csak annyira le voltam tompulva az italtól, hogy nem éreztem a füstöt. van benne vmi, mert 70x elaludtam kb. nem tudtam, hogy inkább álmos vagyok vagy inkább részeg. f. az utóbbit valószínűsíthette, mert többször felajánlotta, hogy aludjak nála. mondtam, semmi esetre sem, nekem időben fel kell kelnem, összepakolni a lagzira, még éjjel hajat mosni, és különben is ittasan baromira tudok tekerni. igen. felülök a bringára, s azt érzem, kijózanodtam. kicsit hűt a levegő, a menetszél, ááálllaaatttiii. msot direkt figyeltem magam, hogy mit érzek tekerés közben. józanságot. csak az a baj ezzel a józansággal, hogy nekem ez a részegségben pillanatnyi jelen. tehát minden pillanatot úgy élek meg, hogy ez tökjó, emlékezni fogok rá. és nem tudom, mikor rúgok be. akkor nem veszem észre. csak másnap tudatosul bennem, hogy mennyi mindenre nem emléxem. agyelhagyás....

esküvő
reggel 8kor keltem. összepakoltam a ruháimat, cipőt. végül is a fekete viselet mellett döntöttem. ehhez vettem 1 pink/ciklámen harisnyát, hogy mégse temetési öltözéknek véljék.
a vonatúton inkább olvastam, mint aludtam, pedig fordítva szerettem volna csinálni. nem jött álom a szememre.
sárvárról j. bevitt sótonyba. hj. osztálytárs. középiskolai. bl. vőlegény meg hj. meg én igen jó barátságban voltunk. vagyunk is. hj. volt a tanú. hj. eskövőjén pedig bl.
no az érkezés örömére mindjárt le is toltunk 1 pálinkát. vagy 2t.

most közzéteszem, holnap folytatom...
még nincs holnap

szép volt az esküvő. a rózsaszín harisnyámat állítólag sokan megbámulták. szó mi szó, nem 1 visszafogott szín... meg az öntözőkanna formájú retikülömet is.
volt sok ismerős, isteni kaja. persze nem tudtam annyit enni, amennyit akartam. meg megint beállt a gyomrom, s így azt a sok finom sütit is csak részben sikerült megkóstolnom. gyanítom nem tesz jót a gyomromnak a pálinka. mit hibáztatnék a kibaszott fájás miatt. aztán ez valamikor éjjel elmúlt. a sok pálinkának köszönhetően? volt fagy fél liter. ha nem is mind pálinka, de rövid. a totális lealjasodás bekövetkezett, estem- keltem. ez vasárnap délelőtt tudatosult bennem, amikor megláttam a méregdrága harisnyám térdén a lyukat.
fúúú. a vonaton pest felé olyanokat vizionáltam... tuti nem aludtam 1folytában, de jöttek a furábbnál furább látomások. csak 1-1 kép. gondolkoztam vmi mondaton, és tuti nem tudtam volna megfogalmazni. a fejemben megvolt a kép. ennyi. elég szar volt. a gyomrom is. és gyűlölöm amiért a hülye máv kitalálta, h 1 vagon ketté van osztva, s az 1ik fele dohányzó, a másik meg nem. és most annyian voltak, mint az oroszok. átadtam volna a helyem, de totál kész voltam. örültem, hogy nem hányok (újra:)
a gyomrom még 7főn s fájt. hát kellett ez nekem? nem tudok mértéket tartani. minek osztom az észt akkor? de hát azt olyan könnyű. kívülállóként olyan 1xű minden.
mind1, szuper kis lagzi volt ez. nagyon örültem, h l. megnősült. nagyszerű az, ha igazán tudunk örülni a másik örömének. vegytiszta öröm.

most hagyom abba. viszlát holnap

charlie winston

ezt már 20x meghallgattam ma!

pedál

kedden viselhettem hanyagságom következményeit: előrecsorogtam akereszteződésbe, podmaniczkyról kanyarodtam ki a dózsa györgyre. zöldre váltott a lámpa, elindultam, hirtelen elvesztettem a lábam alól a talajt, nem tudtam tovább tekerni, lecsusszantam az ülésről, a felsőcső megállított :( de nem estem le, nem ütöttek el. kiesett a bal pedálom... múltkor tesómmal leszereltük, visszahajtotta, én még buzeráltam, és nem tekertem vissza rendesen. ez lett az eredménye. szidtam magam rendesen. bementem a shell kúthoz, kérdeztem, van -e 16-os kulcsuk, assezm az kell. srác jött 1 eszközzel, de nem bírta betekerni. mintha elnyíródott volna a menet. így hazatoltam duzzogva. szerencsére nem lakok messze onnan.
otthon tettem 1 kísérletet a kulcs megkeresésére, aztán úgy döntöttem, beviszem a luongoba, úgyis mondták, h garanciális a hátsókerék csere, majd vigyem vissza, ha már eleget használtam. úgy éreztem, h eljött az idő. felforgattam fél íróasztalt a papírért, ám hiába. így spórolva a gyaloglóenergiával azt találtam ki, h bemegyek a pepéhez, s ott majd lesz valami. ha nincs nyitva, akkor luongo. talán az előbbi megoldás olcsóbb is.
nyitva volt, kicsit kellett várnom. beletekerte a hajtókarba a szar pedálomat, és azt mondta, pénteken lesz pedál. szuper, akkor veszek 1 normálisat. kérdeztem, mivel tartozom. semmi... meghívsz 1 teára. na, gondoltam, ez remek, a toldiban 1 tea... olcsóbb lett volna, ha pénzt kér. haha. de ezt nem mondtam el neki. pedig amilyen fura, meg is mond6tam volna, úgysem sértődik meg, haha. utólag már könnyű mindenfélét kigondolni.
tehát most a régi pedállal járok. nem akartam a kázmérrel tekerni, nincs hozzá kedvem. olyan jó ez a gizella a városban.
később elkezdtem magamban vetíteni a képeket, h araszolok fel a hegyalja úton agizellával, és kiesik a pedál. nem jutottam a vízionált mozi végéig, mert éreztem, h az nagyobb katasztrófa lett volna- minek bolyggassuk?

voltam a kika-ban. az árszínvonal megvan. rátaláltam 1 nagyszerű termékre: piros gyapjúszőnyeg. 1enes, kb. 10centis szálakkal. vonzotta a tekintetemet, majd a kezemet. a finom anyagszerűség tökéletes megtestesítője. 19ezerért... néha olyan jó lenne megvenni ilyen "fölösleges" dolgokat. tisztán a szépség kedvéért.

tegnap a kocsmában téptem a kenyeret, mártogattam avajkrémat. ez a budget vajkrém nem volt annyira ízletes, mint a milli... fú, és amikor a sört felböfiztem, és keveredett a vajkrém ízzel... hamisítatlan hányásíz.

milyen szépen mutat 1más alatt a fenti 2 bekezdés. az ellentétek.

1ik éjjel álmomban volt 1 kiskutyám. 1 sötétzöld bársonyból varrt feketeszemű jószág. és élt. éltek a szemei. nagyon szerettem. ezen már álmomban is meglepődtem, mert ne vagyok 1 kutyabarát típus. nagyon pici volt, úgy 20 cm. nagyon ó érzés volt. már nem is emléxem nagyon. utaztam a buszon, é svéletlkenül ráültem, nem vettem észre, csak kerestem. de nem döglött meg. nagyon bensőséges volt ez az álom.

írtam múltkor a papámról 1-2 gondolatot.
erre az 1ik álom (nagyjából). biciklizek. megállok az auchannál, bemegyek vásárolni. rengeteg dolgot bepakoltam angy gurulós kocsiba. ezt csak akkor vettem észre, amikor tetem be a cuccokat a táskámba. a pénztárosnő olvasta le a vonalkódokat, és 1 fiú meg segített nekem pakolni. megköszöntem, majd 1ütt kimentünk az áruházból. nem találtam vissza a biciklihez. ő elkísért. de már isten tudja hol jártunk, vmi földúton toltuk a kocsit. mondtam, h szerintem rossz helyen vagyunk, a biciklitől tök hamar beértem az auchanba, forduljunk vissza. így is tettünk. hirtelen 1 kollégiumi szobában voltunk. tudtam, h a martos az, bár nem teljesen 1ezett meg a kialakításuk. ott volt ez a fiú is, és elkezdett rendet rakni. a munaktáras asztalán. szép rend lett, nálam kupi. megkérdeztem, hogy hívnak? elfelejtettem a neved. kovács sándor. ahhaaa, sanyi, oké. és akkor elfordultam, és ott ült a papa az 1ik ágyon. én néztem, ez az attila (munaktárs), neeem, ez a papa. csak megnőtt a haja. nagyon nagy volt, bolondosan festett, főleg, h citromsárga volt. rajtam kívül 2 ember volt még a szobában plusz a papa. és tudtam, h ő az, meg azt is h meghalt. és odarogytam elé, nekiálltam bőgni. közben azt is gondoltam, hogy tuti csak én látom, és ha most azt mondanám a töbieknek, h itt van, akkor hülyének néznének. pedig valóságos volt. megérintettem. ő nem szólt semmit, csak mosolygott. amikor nekiáltam lerogyva sírni, felébredtem. a papa olyan bohócosan nézett ki. ahogy hülyéskedni szokott. najó, mindjárt bőgök.
a mama is mindig sír, amikor felköszöntjük vmi ünnepek. a könnyek könnyeket generálnak.

ú

pont 1 hete nem írtam semmit. pedig annyi dolog törtééént.

krumpli
kiszedtük otthon a krumplit. óóóriásiak is lettek. különös formájúak is akadtak bőven. persze a legszebbekbe belevágtam a kapát... de ez mindig így van. régen volt fehér és piros krumplink is, most csak fehér van. soha nem értettem, hogy miért fehér, amikor sárga a héja, és belül még sárgább, igazi sárga ellentétben a piroshéjúval. ugyanez a helyzet a szőlővel is. most már túlvagyok az ezen való agyaláson. sőt, a szőlő nem is gyümölcs, hanem különveszik. haha. van benne némi igazság, uigyanis a belőle készült bor 1 különleges valami.

jóga
tegnap voltam jógázni. gondolkoztam rajta, hogy 1általán elmenjek -e, ugyanis elöntött a takony. ám a korábbi évek tapasztalata alapján jó esélyem volt arra, hogy ne kelljen az óra közben fújkálni az orromat. ez 1 különös jelenség: az 1. tudatos visszaemlélkezésem középiskolába nyúlik, amikor vezetni tanultam és náthás voltam. izgultam, hogy mi lesz, amikor 1 rakás szerencsétlenség vagyok, és még a vezetésre is koncentráljak. erre 1általán nem kellett orrot fújnom akármennyire is beteg voltam. ez volt tollasozás közben is meg jóga közben is. ha van feladat, akkor nincs idő orrfúvásra. levon6om -e azt a következtetést, hogy a náthások mindig lássák el magukat bőven feladattal, és nem kell orrot fújniuk?
a jógáról is ejtenék pár szót. a recepciós lány jóslata bevált, azaz átvariálták az órarendet. ezért 7főn az indiai srác fogja tartani. tegnap is ő volt már. lehet nála ragadok, de akkor feltétlenül meg kell tanulnom az összes testrészt (indiai)angolul meg mindenféle igéket is.
és valami olyasmit mondott a mukesh, hogy hagyjam abba a biciklizést, váltsak motorra, mert nagyon be vagyok merevedve. persze csak tréfált. amúgy rendesek ezek a jógaoktató, mindig mondják, hogy kitűnő, jó, ügyesek vagytok, bravo.

gurulós bőrönd
1re több van belőlük. és akkor felszállnak vele a vonatra, lábhoz teszik, ott nyomorgatják a térdüket (esteleg a szembenülőét is). fel nem tennék. ha ki akarok menni budira, akkor szinte át-repülök felette.

épp azt írtam valakinek, hogy régen amikor nem volt se jogsi, se telefon, mennyire meg kellett beszélni dolgokat, és ahhoz tartani magunkat. és asszociáltam. nyári szünetben a papák eljártak csemetét ültetni. tesómmal gyakran elbicikliztünk hozzájuk, amikor a mama sóskiflit/buktát/rétest sütött. milyen jó volt. mindjárt bőgök. meg kell tanulni megbecsülni a jelent. persze gyerekfejjel ez nem megy. 10-20 év távlatából azért átértékelődnek az emlékek. az 1ik pap1 13 éve meghalt. szegény mama. hogy lehet aztán továbbélni a férjed/feleséged nélkül, amikor az életed nagy részét vele töltötted. a másik papa pedig >30 évig volt 1edül. mert a mama olyan korán elment. ottmaradt 8 gyerekkel. najó, nem annyival, mert akkor már 1 részük felnőtt volt. előtte vagy utána évben meg elvesztette az 1ik fiát. hát ezt most gondolom át igazán, hogy milyen kemény lehetett. ezért is jó a sok gyerek, mert akkor még marad körülötted, nem az 1etlent veszted el. hű.
és amúgy meg mindennaposak ezek a problémák. mert családok keletkeznek és tűnnek el, átéljük ugyanazokat az életválságokat mindannyian. az élet nem áll meg.
a papa a vízművesekkel dolgozott. mindig hozott haza a fehér-kék kockás konyharuhájában 1 kis kenyeret meg szalonnát, tehát maradékot. hogy vártuk. megszálltuk a maradék elemózsiát. a nap fénypontja volt ez. meg ah bringával jött a boltból, eléfutottunk és felültünk a csomagtartóra.
aztán amikor nyári szünetben elbicikliztünk a papa, tesóm, én a boltba. papa megivott 1 fröccsöt a szomszédos kocsmában, mi meg 1 kis doboz roll jégrémet vagy azt a piros etüd üdítőt. mama meg ideges volt, hogy ebéd előtt ilyennel töm minket a papa.
és minek mondták folyton, hogy hátrafordítom a sarkad, amikor az már eleve hátul van? vajon hány évesen jöhettem rá erre?

miért van az, hogy annyira fáradt vagyok, hogy nem tudok kimenni budira és ezt 1 éjjel 5x is eljátszom? persze reggel meg úgy rohanok, mint akit kilőttek. hihetetlen, hogy ennyire tompa tudok lenni. régen el se tudtam volna ezt képzelni. 1re jobb alvó vagyok.

töltött paprika

na ezt leírom.
életem 1. töltöttpaprikáját főztem meg tegnap.
baromi sok időt elvett, és ha nem is szar, de legfeljebb gyenge lett.
a paradicsomszószt (klasszikus paradicsommártás) úgy csináltam, ahogy a bűvös szakácson leírták. de a hőkezelt paradicsom igen-igen savanyú. a csurrantásnyi mézet keveselltem, így még tettem a szószba. a zellerlevéllel túl bátran bántam. a tölteléket szépen kitaláltam, hogy majd újítok: nem teszek bele húst, és gerslivel csinálom rizs helyett. jó a gersli, de nem töltöttpaprikába való. és nem ártott volna bele a hús. cukkinit meg gerslit kevertem össze, nyomattam bele 1 kis zsályát, de a paradicsommártás savassága győzött.
és én nem is szeretem a töltött paprikát...
de úgy éreztem itt belül, hogy nekem muszáj megpróbálnom ezt a paradicsomszószt, mert olyan nyitott vagyok a főttparadicsomra. én a hallal is próbálkoztam idén vagy 5x, dehát halíze van, ami nekem nem jön be. pedig annyiszor megfogadtam, hogy nem kóstolom meg, mert mindig ugyanazt a halízt érzem. ne erőltessük, ami nem megy.
még maradt a töltött paprikából. sajnos be kell vallanom, hogy a levébe jól jön a cukor, ehetőbbé teszi. mert a fűszerek nem bírják elnyomni a savakat. nyersen meg szinte édes a paradicsom. ki érti ezt? minden megsavanyodik hőkezelés 6ására?

bubifesztből

sokat nem tapasztaltam, csak 2 filmblokkot. de megérte. amikor a n.y. futárfilm után elhagytam a mozit, észrevettem, hogy a film 6ása alá kerültem. lazán nyomattam össze-vissza az úton. már megérte ezért az érzésért. innen is tanultam valamit. bár elég nagy arca volt némelyik futárnak, azért nem semmi amit csinálnak. láttam rövidfilmeket, meredek ahogy nyomják a gyalogok közt, az autók közt, semmit nem véve figyelembe. nekem néha túl dúrvának tűnik. szemtelennek. a megkérdezett taxis szövege után ne csodálkozzak semmin: ott harc folyik a futárok meg az autók között. el is hiszem. szerintem nálunk nem folyik harc. engem pl. nem nagyon zavarnak az autók a közlekedésben. az az 1 baj van velük, hogy némelyik elég büdös. nem szeretem beszívni ezt a sok szemetet. tegnap mondja a fizichoterápián a nő, hogy látom maga elég elszánt biciklis, maszkot is hord? na még csak az kéne. biztos sok szennyezőanyagot kiszűr, de még azt is magamra venni... mint 1 ufo. a szabadságból a maszk sokat elvenne. vagy ál-szabadság. végül is lehet annyit nyerek a biciklizéssel, mint vesztek- ezt akkor szoktam mondani, amikor mondják, hogy ebben abűzben meg forgalomban ők nem bicikliznének. de hát mindenki ugyanazt a szart szívja. és az én felületes légzésem vajon bringázás közben hasznomra válik?

tegnap jógán nem volt olyan brutál, mint az 1. alkalommal. ez 1 másikfajta volt.

7végén bicikliztünk. végre eljutottam a zazzi cukkrázdába, ami solymáron van. ettem mák-citromhabot és 1 szelet caracas-tortát (lásd fent). mmmmmmmmmmmmmműűűűűűűűűűűűűű. nagyon finom volt. most is meg bírnék enni 1 ilyen kombót. meg mindent. édesszájúságom nem múlik. érzem is. közvetlen a biciklitúra utáni térfogatállapotomat kellene elérnem. kiváló alkalom erre az őszi méregtelenítés. mikor kezdjem? a tegnap is késő lenne. talán holnap? az alkoholról könnyen lemondanék. a húsról is. az édességről viszont nem. pedig abban van a sok szemét cukor. meg ilyen leveket nem fogok gyártani. nincs mivel. néha tényleg reménytalannek tűnik bármi is, mert annyi erőfeszítést igényel. a gyógytea elkészítése nem okoz problémát, de az nem elég. pedig most kell megcsinálni, amíg bőven van zöldség meg gyümölcs, nem télen. meg itt van az ivóvíz kérdéskör is. a vízművek szerint európában a budapesti vezetékes ivóvíz a legjobbak közé tartozik. mások azt mondják, tele van többszáz szennyezőanyaggal, amit nem tudnak eltávolítani. csak a főbb komponenseket (nitrit, mangán, nitrit,...) vizsgálják, az ilyen mikroszennyeződéseket nem. leírják az X tízezerért megvásárol6ó víztisztítók működését, és nemtom igaz -e. hiába jártam a vegyészkarra, engem is meg tudnának etetni ezzel a féltudományos dumával. kinek higgyünk? most akkor az aktivszenes szűrő kiszűri a klórt is? áhh...

mondogatom magamban, hogy egészségs vagyok, tekerek, azt csá.

divat + biciklitúra képek II/2

BICIKLITÚRA 2009 KÉPEI II/2
azon már túltettem magam, h a csajok olyan nadrágban járnak, ami 5 m anyagból készült és a térdnél van az ülepe (van összevarrva). de az új megoldás egészen el-ké-pesz-tő : viszonylag passzos a bokától egészen a comb közepéig, és utána kibuggyosodik. nagggyon alternativ. még csak farmerformában láttam. mintha lógna rajtad a nadrág, de nem lóg, mert ez olyan. olyan mű-lógós. a rappernadrág ehhez képest tetszik. hát mind1, ízlések és pofonok...

tegnap estefele eldöntöttem: moziba megyek. nagy el6ározás volt... hazaértem, megvacsoráztam, zuhany, majd nekiálltam szórakózni, és fél 10-kor már aludtam az asztalnál. felriadtam, és vízszintesbe helyeztem magam. valami nagyon furcsát álmodtam, de nem emlékszem rá. csak az érzés maradt meg.
mozi híján spóroltam. bár a westendben ettem fagyit. tök menő barna tölcsérből. csak a gyártás során hiba csúszott a gépezetbe, és nem csavarták rendesen össze, így már az elején elkezdett csöpögni a fagyi a tölcsérből. szerintem az épületben is hagytam nyomokat magam után. ez a fagyi nagyon finom, iszonyú drága, és a tölcsér pedig 1enesen horror volt, 100 ft. ezek után jó, h nem mentem moziba --> szépen kialudtam magam. 8 órát minimum.
hűha, feltölthetem a biciklitúránk maradék képeit, hisz szeptember van. ez a yahoo flickr nem a legjobb megoldás. majd keresek vmi mást.
msotannnö befejezem.
éljen a gyümölcsrizsa.
és megpróbálkozom a töltöttpaprikával jövő 7en. bár nem igazán szeretem, de jött belülről 1 érzés, hogy lehetőségem van megbarátkozni a főtt paradicsommal. jesszum, innen már csak 1 lépés a ketchup?!

álmok

*többedmagammal leültünk 1 faasztalhoz. a díszlet középkori volt. elkezdtünk beszélgetni vásári hangulatban. egyszer csak ott terem 1 ember, nagybajuszú valaki, és nekemszegez 1 kérdést. ezt nem tudom visszaidézni, de kb. olyasmi, mint amikor megkérdezik, hogy hajlandó vagy -e megtagadni a vallásodat. amennyiben igen, nem lesz semmi bajod, viszont ha nem, akkor megölnek. vmi ilyesmit mondtam: olyat válaszolnék, amitől biztos lenne az első pofon. erre mindenki nekiállt röhögni, aki az asztalnál ült, sőt a nagybajuszú is. majd iszonyú vérontás következett. nekiálltak lövöldözni, halomra gyilkoltak mindenkit a környezetemben. én kuporogtam az asztalnál. amikor már mindenki meghalt, nem mertem felnézni, és vártam, mikor lőnek engem is fejbe. és az milyen érzés lesz? mit fogok közben gondolni? avgy annyira gyors lesz, hogy semmit? mi lesz a lelkemmel? tudni fogja rögtön, hogy a testem meghalt?
felébredtem. elárulom, nagyon örültem neki.

később.
*otthon vagyunk. valami miatt agyon kellett ütni 1 kismalacot. nagyon bőgtem. mindenki erősen meggyászolta, aki szemtanúja volt. teljesen kiborultam, és megfogadtam, többé nem eszek húst. olyan fájdalmat éreztem, mintha 1 embert vesztettem volna el.

BICIKLI
*pénteken kitekertem békásmegyerre. ahogy a gázgyári út átmegy a sínek alatt a pók utcába, az egy elég keskeny átjáró. bazz péntek du. fél 3-kor 3 tizenéves srác megáll az átjáróban uzsonnázni. oda lepakolják a bicikliket, és ott esznek! az eszüket jól becsomagolták... remélhetőleg ma már használják újra.

*ma reggel el kellett tekernem a tecsóba. a róbert károly utat átszelve tértem rá a röppentyű utcára. észrevettem, hogy van kerékpárút. zsírújnak tűnt. namondom, akkor használom :( nem sok autó mászklált fél 7-kor, úgyhogy marad6tam volna az úton. joban is tettem volna, mert az a kerékpárút 1 FOS! nem kell térkő ahhoz, hogy hullámozzon alattunk az út. kíváncsi vagyok, hogy a fenébe lehet így elbaszni. ennyire 1enetlenre csinálni. és ezt átveszik. ezen tekerj. menjenek a francba. most legalább tudom, ha újpesten akad dolgom, ezt az utcán jól kikerülöm. megint építettek valami hasontalan kurva sok pénzért. ha meg nem használják a biciklisek, akkor hőbörögnek.
*hazafelé már nem használtam a csodás bicikliutat. a reggeli adrenalint tovább növeltem, amikor a röppentyűről kikanyarodtam, és kb. 6 sávot váltva megérkeztem az árpádhíd alatt balra kanyarodó sávok 1ikébe, ami a váci útra visz.
*elmúlt a nyár... ezt a csípős reggelek jelzik. ma már térdmelegítőbe burkoltam a térdeimet, sőt hosszúujjút is vettem fel. lassan lehet öltözködni. jelzi még az is az ősz kezdetét, hogy pulóvert kell magamra venni a melóban.

JÓGA
tegnap az indiai arc tartotta. a jóga angolomat még fejlezteni kell. mondjuk megmutogatta meg belejavított. alig értettem valamit az indiai-angolból. nekem a másik jobban bejött. ott igazán leizzadtam, és jobban lát6ó, érezhető eredménye volt. és nem vagyok jártas még a jógában, kb. minden oktató óráját jónak ítélem meg.

GASZTRO
*imádom a sárgadinnyét! a nyár felfedezése
*vasárnap újat főztem: gerslit. nekem nagyon bejött, kb annyira mint a rizottó. ezt többet kell rágni. össze se lehet hasonlítani...
*böjtölnöm kell. lehet a 2. álmom erre bíztat
*közben éhes vagyok. tegnap nagyon sokat ettem. nagyon gáz. csúszik lefele a sok lekvár. bár nem túl cukrosak szerintem. a szilvalekvárhoz szerintem 1 kg cukrot használtam fel. úgy 8 kg gyümölcsre. jesszum, hogy gondolják a fele-fele arányt! úhhh