gold

váááááá
szarul mentem. pedig figyeltem, h csak lábból tekerjek. hát ez nem nekem való móka.
mind1.
legalább tesóm eljött.
rum
jaaaj, ugyanaz a rum a zwacknál majdnem 1000 forinttal olcsóbb, mint az 1ik nagykerben. az intersparban még drágább.
idegbeteg
több oka van
-a kesztyű. az bazz baromira nem melegít semmit 12.000-ér'. az aldis hozza ugyanezt a színvonalat. ennyit a vaude-ről. igaz reggel a sufniban negyed órán át előhűtöttem a kezeimet. talán ha a "meleg" lakásból startolok, jó lett volna. ugyanis az én kezem magától nem ad ki hőt. ha 1x lehűl, vége.
-gizella. elbasztam aféket tegnap. nem részletezem. a másikkal kellett jönnöm.
-személyes. nem ide tartozik
-az idő. holnap is ez lesz? ilyen hidegben nem fogok 60 km-t tekerni... -8 van.
középiskolai barátnőmet idézem: olyan szar kedvem van, hogy engem már csak 1 taposóakna dob6 fel
-nyakam. ásítok 1et és befeszül a szokásos izom, görcs, a fájdaom végigvonul a nyakamon, be a fogínybe, majd valahol távozik. 1 ásítástól. érted. aztán meghúztam apedált, attól is. ahol befeszül a nyakam, ott ez van. nagyon remek. nemtom melyik szarabb: ez vagy az éjszakai fulladozásaim. amelyek ideiglenesen elmúltak.

most keresek vmi optimista képet... ha nem is optimista, de szép

többet nem dühöngök, megtartom magamnak.
ebből pálinka lesz... :)

pörcös
szombaton megismételtük a januárit. a fény utcai piacon a legfelső emeleten, hátul a sarokban van 1 lángosos, ahol jófajta, ütős cuccokat kapni. pzoli irányította rá az érdeklődésemet. képzeljük el a lángost: káposzta és pörc keverve a tésztájába. meg valahogy ipari mennyiségű füstöltsajt (néztem 1éb lángosozó kollégák étkét, az övék is rogyásig volt sajttal megrakva), sülés után bevágva, tejföllel, fokhagymával meglocsolva. úristen. kopogtak a szemeim az éhségtől, a lábaim a hidegtől, amikor odaértem a piacra, de ez eltelített jónéhány órára. az 1 adag kötelező forraltbor is megvolt, valamint nagy örömömre 1ik srác felvetette, hogy innánk meg valamit még valahol. így lecsúszott 4 cl rumocska is- teljes boldogság. feledtette velem az aznapi megfagyást.
ja, mert 6-kor keltünk, és tamással kitekertem budakalászig. megérte, mert lát6tuk a napfelkeltét. a 2 kép az árpádhíd pesti hídfőjéről készült. nagyon szép volt. sajnos a rózsaszín-lila képek nem sikerültek jól, pedig a lila reggel nagyon szép tud lenni. így az beépült a tudatalattimba, és ott gyógyít.
szóval budakalászról hazafele már szétfagyott a lábam. szerencsére a patentpedál miatt nem akkora gond, ha nem érzem a lábaimat. bebotorkáltam nagynénémhez, aki nem győzött leb@ßni, hogy mekkora hülye vagyok ilyen időben biciklizni, bírjak már ki 2 hónapot bkv-n stb. én levettem a zoknimat, melegvízbe tettem a lábamat, amit rögtön húztam is ki, mert annyira nekiállt fájni, hogy azt hittem, minimum meg-ő-rülök. majdnem elfagytak. rosszabb volt mint 1 fogfájás. nagynéném szerint csak azért gondoltam ezt, mert nem a fogam fájt. lehet. 20 percet nyavajogtam, meg masszíroztuk a lábam, hogy életre keljen.
tanulság: ha átfagyott vmely végtagod, nehogy melegvízbe tedd, hanem hidegbe. sokkal gyorsabban regenerálódsz.
vissza alángoshoz 1 mondat erejéig. annyira hideg volt, hogy alángosból kicsöpögő zsír ráfagyott a kezemre. akkorát röhögtem rajta!

lidli
ben vásároltam szombaton. pakolom be a hátizsákba a cuccokat, erre mellettem megszólal 1 sziintén pakoló vásárlónő:
-biciklis kislány, kérhetek 1 szívességet?
-persze, tessék.
-igazítsd meg légyszíves a vállaimon a táskákat, mert foylton lecsúszik.- megigazítottam. jó nehezek voltak. nem csoda, hogy nem bírt velük. én a 32 éves biciklis kislány...- köszönöm szépen, nagyon aranyos vagy!

szombat
csak kiscsoportos foglalkozás volt a tgy-ban. fú, nem voltam józan. amúgy nagyon vicces volt. korei diszkó. azt' előkerült a disznó. balázs már disznót akart vágni nálunk. ejj, vicces este/éjjel kerekedett.

másra nem emléxem.
ja 1 sós tárkonyos csírkére az újításomra (narancsos csokis gyümölcsrizs) nem pazarolok szavakat. tegnap ezt a kiflit sütöttem. ez is sós lett. én nemtom mi van velem. régebben nem sóztam el semmit.

összehasonlításkép(p)

jó és szép dolog a napsütés. szemmel ilyeneket lehet észlelni .

olasz
tegnap az olaszos csoporttársaimmal a test finale után beültünk enni meg lotyogni. elég rövidke volt, és rájöttem vmire: a pizza túl 1xű étel. legközelebb tésztát eszek. abban jobban összeérnek az ízek. és nemtom mi volt a szakáccsal, de nagyon meglepődtem, hogy a spenótos pizzára húsféleség került. először azt hittem, hogy párizsi, már mejdnem kiverte a biztosítékot. hogy mi volt az? fogalmam nincs. 1 spenótos pizzára szerintem elég meredek volt rászórni iylen felvágott darabokat. de nem csak én kaptam belőle, hanem mások is. lehet sok volt raktáron, és el kellett használni. jóízű volt, de spenótoshoz nem illik. én jól megküldtem volna fokhagymával. pizzára felvágott? nekem még a szalámi is fura rajta, azért sosem próbáltam. érdekes, hogy a pizzatésztát mindig nagyon nehéz darabolni a tányérban hiába puha, nincs odaégve. nem rossz 5let, hogy felvagdossák, és akkor kézbe lehet venni. ezt mondjuk csak perforálták. pedig csak végigszaladnak apizzavágóval, és megkönnyítik ezzel a vendég dolgát.
szóval vége az olasz tanfolyamnak. úgy látom, nem lesz karácsonyi buli. idén valahogy minden olyan fura lett ezzel az elköltözéssel. én nemtom folytatom -e. elment tőle a kedvem.

jóga
fal mellett kézen álltunk. meg bírtam csinálni. micsoda fejlődés. csak azért könnyebb kézen állni, mint fejen, mert fel tudok lendülni, és a fal megfog. úgyhogy visszaveszek az érdemeimből hehe.
valamitől még most is izomlázam van. most más rendszerben oktat mukes. több figyelmet fordítunk a légzésre. nyugalmi helyzetben én is tudok hosszan beszívni meg kifújni, de mihelyst összekötjük vmi mozdulattal/mozgással, nagyon lecsökken a belélegzett levegő mennyisége.

szél
tegnap micsoda hátszelem volt hazafelé! felfújt a szél a felüljáróra. repültem.

konyha
kísérletezni fogok holnap. meg megyek pörcöst enni a piacra. és takarítok. fizikai munkára vágyom. a takarítás is alkotás. utca. actu. era. helló. süt a nap. az alkonyban is?

idő

ígérgetik a rosszidőt. sőt, rémisztgetnek vele. vihar, hó. hóvihar. kellett annak idején az az augusztus huszadika...


csakhogy rájöttem, hogyan pakolgat6om a képeket a blogban. pár év. lassulás van. most úgyis ez az irányzat: slow food. minden lassú. mert az jó nekünk. igaz is. csak azt nem tudom, hogy mi a realitása itthon a lassulásnak. vagy mindenkinek megvalósít6ó lenne, csak a külső körülményekre fogjuk, hogy lehetetlen? nem mintha én nem rohangásznék soxor. de nekem így tetszik. olyan... milyen? jó hogy van mit csinálni, hogy pörgethetem a lábam. hogy kitakarít6ok, utána tisztaság lesz meg rend. ami akár 2 napig is eltart6.

ágy
a 7en a földön aludtam. leterítettem a 2 báránybőrt, rá 1 plédet, következtem én, majd a dunyha. szeretek a földön aludni. így nem nyikorog alattam az ágy. a parketta sem. mert vastag a szőnyeg. szeretem a (vastag) szőnyeget. az előző albérletben csak 1 kicsi zsőnyeg volt a szobában, amire sosem ültem le. pedig a földön törökülésben ülni tökjó dolog. 6 évig alig ültem a földön pesten. tesóméknál lehetett, mert ott szőnyeg van a szobákban. földközeli állapot. én otthon mindig a földön tanultam. kiterítettem a könyveket, füzeteket. előkerültek vonalzók, poharak is. otthon a földön is aludtam 1 szivacson. de a nagy tanulásban gyakran nem volt kedvem elpakolni a cuccaimat, így az ágyra ágyaztam meg magamnak este. lefekvéskor (ekkor még nem volt olvasólámpám, csak 1 nagy lógott a plafonról, aminek a kapcsolója az ajtó mellett van. lámpáról külön bekezdésben) megnéztem a terepet, belőttem, hogy melyik 2 talpalattnyi helyre tudok lépni a papírokon való elcsúszás esélye nélkül, villanyt lekapcsoltam, szökelltem 2t, és be az ágyba.

lámpa
volt 1 óvodás lámpabúránk. jó színes. középiskolás/1etemista koromban ezt megelégeltem, és el6ároztam, hogy én magam készítek 1 másikat. odáig jutottam, hogy leszedtem a búrát, és évekig lógott 1 villanykörte a plafonból. ja, nem. volt 1 keret is körülötte. de az nem sokat tett a látványhoz. a félész lámpabúrám.
1x megelégelték a szüleim, és amikor 7végére hazamentem, várt 1 búrás lámpa. kidobták a régit. ideges lettem. ráadásul nem láttam semmit, olyan sötét volt. kb. folyosóvilágításnak volt elegendő az a szerkezet. később leszedtem. átkerült mamáékhoz az előszobába. ott pont jó helye van, oda elég annyi fény.
és a folyosóvilágító meg a mostani lámpa között nemtom mennyi idő telt el. ez jobb. irányít6ó. mert spotlámpák. bár állítólag ezek ugyanúgy zabálják az áramot, mint a hagyományos izzók. múltkor olvastam. azóta gyűlölöm a spotlámpát. szerencsére az albérletben 1 már kiégett, így az sem fogyaszt.
énö utálom, amikor valamit vki önkényesen eltávolít, ami az enyém. most 1 régi sérelmemet adom közre. már nem érdekel absz., túltettem magam rajta hamar, csak megmaradt az emlékezetemben. volt 1 7up-os pólóm. turkáltam. nagyon jó anyaga volt, de agyonhasználtam, és lyukak keletkeztek rajta, foszlott a nyaka stb., de hát otthonra jó volt így is. apa néha cseszegetett, hogy dobjam ki, ám nem tettem, mert hozzámnőtt. aztán 1x megfogta, és beletépett. ennyi. kuka. teljesen kiborultam. belemászott az aurámba, a személyembe. elrohantam és bőgtem. igazságtalannak tartottam. ja. ez van. mindenkinek van 10^6 ilyen története.

elem
1 bútorlap is lehet tükör. és a frissen felszántott föld vajh tud -e tükör lenni? nem gondolkozok sokat a válaszon. van 1 sejtésem.

pálinka
rettenet. fáj tőle a fejem. vagy a sörre fogjam? alig ittam. vagy a sok sózott antipaleolit földimogyoró, amit megzabáltam ezekhez. ááááá. totálisan szarul étkeztem a 7en. nemtom hogy lehet ezt helyrehozni.

nap

csak a szobanövényes (direkt nem virágot írok. én a szobanövényekre a virág szót használtam kb. 25 évig) képek miatt ez a cím. 7főn délelőtt végigolvasom a gasztroblogjaimat, és sor került fűszeres eszterére is. nagyon jó írás. a megjegyzések között 1 rövid filmet belinkelt valaki, ez is nagyon meg6ó.
mostanában gyakrabban bőgök. régebben nehezebben sírtam el magam. nem , nem lesz a sírás az új hobbim, nehezen barátkozok meg azzal, hogy elbőgöm magam időnként. és akkor azon izgulok, hogy más meg ne lássa. mikor ez tök természetes része az embernek, hogy bőgjön. de nem nekem hahaha. meg kell tanulni mindent. sírni is. enni is. figyelni. szeretni. utálni. talán utálni nem kell megtanulni, csak kezelni a felgyülemlő indulatot, amit könnyelműen utálatnak nevezünk el. közelítem -e a valóságot? ki tudja. az én valóságomat közelítem, és a biztonság kedvéért nem olvasom el, nehogy szembesüljek az esetleges téves következtetéseimmel. hát mi van? azt gondolok, amit akarok.
most megint olyan nehéznek érzem magamat meg a világot, pedig +2 fokban napsütésben tekertem be, és szép volt minden körülöttem. kicsit a földbedöngölt ez az írás.

7végén ettem meg pihentem. semmittevés 2 napig. ahhoz képest egész jól viseltem.

malacbőr?
vendégségben lazán a tányéromra tettem 1 rántotthúst. nem gomba, nem karfiol, biztos rántotthús. belevágok, számhoz emelem, hamm, szétrágom. jesszum, milyen rettenetes ez a rántotthús, nem ilyen szokott lenni... lopva letekintek a tányérra. a keresztmetszete nem húsra utalt, hanem bőrre! megettem belőle 1 falatot. fú, elég szar volt. többet nem eszek ilyet az tuti. tudatosan biztos nem. tehát bíró lajos rántott malacfülét sem tudnám abszolválni.
ha már bíró lajosnál tartok. megvettem a szakácskönyvét. van benne rizsa, azt gyorsan elolvastam. jó benne minden. a receptek is. engem a vele készült interjuh indított el az élelmiszervonalon. a kávérádióban beszélt, osztotta az észt. igen. jelentős dolog volt ez a gasztroműsor az életemben. lehet hogy a bűvös szakácsot előbb megnézegettem, mint a lajost hallottam. nagy flash. az ilyen csávókat tudnám példaképnek tekinteni. a tisztelet szó is kezd körvonalazódni a szótáramban a bíró lajosoktól.
ja. hát ennyi.

hát

1 hete nem írtam. kicsit elszállingóztam az élettel. hahhh.
a képen a céklás süti nyers állapotban lát6ó. a rózsaszín folyadékfázis, és abarna aszilárd fázis. tekintsünk rá úgy, mint 1 muffinra. rengeteg ideig sült a kis bestia, legközelebb kevesebb cékláát teszek bele vagy több poralakút. új módszert dolgoztam ki, így készül nálam a céklás sütibe a főtt, reszelt cékla: lehámozom a céklát, feldarabolom, belevágom a turmixgépbe, ráborítom z olajat meg a 3 tojást, és összeturmixolom. így a folyékony hozzávalók mind 1ütt vannak, csak össze kell keverni a szilárddal. ez idő és energiatakarékos megoldás, és állítom, hogy ilyen változatban nem jön elő annyira a ckla föld íze, mint 1ébként.

a másik képen pedig 1 máktésztájú torta lát6ó meggytöltelékkel, és az újításommal a tetején: ez a crunchy tető, amely kézzel összemorzsolt ciniminis gabonapehelyből (vagy mi) és darabokra vagdosott étcsokoládéból áll.

még van 1 kiba. jó 5let a fejemben. ezt csak akkor osztom meg népes olvasótáborommal, ha kiforrt a recept. több változat is napvilágot látott hála attila munkatársamnak. jujjj, de jó lenne már most nekiállni.

olasz
tegnap nem volt szar az olasz. francba, mijér' nem tanultam?! ez a meghülyülés néha hátrány is lehet. túl sokat használom az IS szót. már régebben feltűnt. a túraleírásokban úgy kell kiirtani őket. meg innen a blogból is.

hó
hej hó. szóval reggel tesómmal 1ütt indultunk melóba. fújta aza rcunkba a szél a havat. vágtak a kis jégkristályok rendesen. mint amikor idén ősszel olasz-osztrák-szlovénban bicikliztünk, csak akkor az eső szaggatta a bőrünket. nem is értettem, hogy tud ilyen éles lenni. szerencsére a szemüvegem véd valamelyest, bár jobb lenne, ha nem lennék szemüveges és munkavédelmi/biciklis szemüveggel védeném a látószerveimet. de most már mind1. a szemüveg az imidzsem részét képezi, nélküle fél ember lennék. vajon valóban fél ember lennék -e? vajon egész ember vagyok -e? úgy érzem, közelítem. fú nagyon jó. és nem is beszélek annyira rondán. trágárul. van ami lebomlik belőle, más meg felépül.
amúgy szerintem menő hóban biciklizni. nem mintha én a mai teljesítményemmel nagyot mutattam volna.
most lépek, májak, vesék...

kamion

reggel megnéztem a freemmailes leveleimet, töröltem a törölnivalót, visszaugrott az origo kezdőlapjára.
ahol Nem előzhetnek a kamionok januártól c. cikket találtam. érintett vagyok (apa kamionos), így hát elolvastam. elég rettenetes ez. megint alkottak vmi életelleneset. ezek a politikusok csak ilyeneket tudnak kitalálni. borzasztó. annyira nevetséges. nem mondom azt sem, hogy gyerekes, csak 1xűen nem felnőtt, gondolkodó emberre vall ez a jogszabály is. elolvastam a kommenteket, és többségük nem ért vele 1et, de van olyan, aki meg akkora köcsög módon szól hozzá, hogy elképesztő. sügér az. nevéhez illő hozzászólása:

"-es kommenthez:

Szted mennyi időt spórol azzal az előzéssel, pláne ha utána visszaáll az eredeti tempóra? Na látod... Az esetek nagy százalékában arról van szó, hogy nehogy már ő legyen a másik mögött.

Nagyon jól ismerem a kamionsofőrök feladatait. Speditőr voltam suli után. Egy helyen annyi bunkó emberrel én még nem találkoztam.

Még valami: Nem megbántani akarom apukád, meg téged sem, de én inkább becsülöm a bolti eladót aki minimálbérért pakolja az árut egész nap, mint a sofőröket, akik 200-300 ezerért (netto) tulajdonképpen csak a feneküket meresztik álló nap (az esetek 90%-ban). "

nem is írok erre semmit, annyira szánalmas. olvassátok el az egészet

más... más... tamás :)

bagett
már biztos idehivatkoztam 1x ezt a bagett receptet bagettformázási videóval.
most kibaszok vele, mert nem gőzös sütőtérben sütöm, csak az elején spriccelek rá vizet, és sütés után rögtön lekenem vízzel. ez a bagettészta nagyon jól viselkedik. 1000 g liszthez 2 g élesztőt ír. én dupláját tettem, mert nem tudom 21 órán át hűtőben pihentetni. olyan lágy, homogén, sima szuper tészta ez. most sikerülni fog, úgy érzem. és ránézésre olyan állagú a tészta, mint avideón. annyira jó. én mindig úgy tekintek a (kelt) tésztára mint 1 csodára. kimérem a lisztet, vizet, sót, élesztőt, és 4 különböző anyagból a kezemmel 1neműt tudok csinálni. szemmel lát6óan homogént. sima, mint a tükör. szóval bármennyire antipaleolit, olyan teremtő erővel bír, hogy el nem tudom képzelni, hogy ártana.

goldsprint
tündérgyárban volt szerdán. én is beneveztem. tamás mondta, hogy nem akar versenyezni velem. pedig sokkal jobb volt. én tudtam, hogy gyorsabb lesz, nemtom mit izgult ezen. legközelebb feljebb állítom a nyerget, és megpróbálok lábból tekerni.
mostanában 1re többször próbálom a biciklizést derékon alul megvalósítani, és sokkal jobb. valóban 1enletesebb körmozgást lehet így végezni. és erősödik a lábam is.
szórakoztató ez a goldsprint. megéri ott lenni, ha nem tekersz úgy is.

jóga
7főn megpróbáltam fejen állni. fellendítettem a lábam, és átbukfenceztem. mukes ennek örült, és azt mondta, csináljam akkor így, hogy direkt átfordulok. nem is vészes, nem törtem ki a nyakam. néha mond életvezetési dolgokat is. ekkor rádöbbenek, hogy sehol nem tartok, és mi lesz, ha 5 év múlva is ez lesz?! a jelenben kéne élnem és magamban, nem magamon kívül. azért elég instabil ez a jókedvű időszak, amit mostanában élek. ha andrea most látna, nem biztos, hogy azt látná, hogy kivirultam, és élek... 1 nap így, 1 nap úgy.

meló, föld
tegnap elmentünk buszokat mérni. olyan szép volt a reggel. ragyogó napsütés. és a fényképezőgépemet a hátizsákban felejtettem. fényességben úszott minden. csak reggel meg estefele van igazán jó fény fényképezni. tényleg a nappal kéne mindig kelni, hogy 1 ilyet se mulasszunk el. a földről az 1. szó ami eszembe jut: morzsalékos,. mégis milyen tükrös tud lenni. ezt megmagyarázom. amiko frissen van szántva a föld, a nayg rögökön csillog a napfény. mintha sok kis tükör lenne. szerintem ez olyan nagyszerű. ilyenkor mindig átérzem azt, hogy a föld is az élet alapja. 1ik tanárunk a szakmérnökin -pontosabban a tanárnő férje- eljött 1 előadás erejéig, és aföldről, termőföldről beszélt óriási lelkesedéddel és odaadással. ekkor megértettem, mennyire fontos (lenne) megvédeni a termőföldet. az élet alapja. a mienké is, hiszen a földben terem meg a zöldség, amit megeszünk, a földben terem meg a lucerna, amit megeszik a tehén, és mi belőle nyerjük a tejet, sajtot..... és ha a földben nincs meg minden, akkor bennünk sem lesz. és ez olyan 1xű, mint a pofon, mégis ellenkező irányban haladunk. eszünk és nem táplálkozunk. bár én azt gondolom magamről, hogy táplálkozok is. meg zabálok, ha úgy van. hehe
az is oylan lenyűgöző, amikor utat építenek, és kialakítjájk a rézsűt. ahogy a munkagép leszeleteli a talajt, az megmarad. nayg sima felületek alakulnak ki. zsíros a föld vagy mi? vagy ez agyag? sutty.

vadnarancs
telki után 1 szakaszon van pár vadnarancsfa. fura volt, hogy az 1ik fán szinte még mind rajta volt a termés, a többiről meg már lehullott. érdekes növény ez. néha gusztustalannak találom. én a szoborpark környékén láttam először ilyen fát. csak bámultam, hogy ez mi, és miért nem láttam eddig ilyet. meg kéne nézni. kár hogy 1500 ft a belépő. mind1, úgyis láttam már. hány sört lehetne belőle megvenni? hehe
víztornyot is 1000 éve láttam...

rizottó
az ott, fent. a valóságban szebb volt, mint a képen. és jobbízű is, nem az a kellmetlen monitoríz
nem volt türelmem fényképezni. paradicsomos-olajbogyós rizottó ez. tamást kiakasztottam azzal, hogy öreg élelmiszereket pakoltam bele, és nálunk minden secondhand... a paradicsomot fel kellett használni, hátha megpunnyad. 1 rosszat kidobtam a kukába. a parmezánról lefaragtam a penészt, s aztán reszeltettem le vele a maradékot. a zöldség alaplevet szombaton főztem meg, és a rizottó szerdán készült... megkóstoltam, semmi baja nem volt. a sajtért nagyon mérges vagyok magamra. hiába kemény, ezt sem lehet hónapokig tárolni. ha megveszem, fel kell használni belát6ó időn belül. legyen már eszem, ne pazaroljak, ha k. idegesít, hogy mások pazarolnak.
amúgy finom lett. dzs szerint eddig ez lett a legjobb. pedig az olajbigyót nem is szereti

az normális, hogy 1 számot 15x meghallgatok 1más után? váltok weezerről, most ezt. néha komolyan hiányzik 1 jó punkkoncert. el is felejtettem, hogy annakidején mennyire vonzott az egész, és angliában szerettem volna élni '77 körül. hát változás van. el kell fogadni.
időjárásváltozás. amikor mértünk kedden délelőtt oroszlányban, akkor éreztem ezt. eljött az a pont, amikortól tudtam, hogy vége az ősznek, ez már a tél. ilyen kristálytisztán még sosem éreztem. nyissz, elvált 1mástól a tél és az ősz.
jönnek a hófelhők...

csoki

van 1 kiállítás, tibi te, bitang jó címmel a ráday utcában. ezt néztem a neten, erre a rádióban elkezdődött vmi csokiról szóló dal. hát vicces. már az 1ezés. a szám nem annyira. inkább unalmas.
ennyi

tegnap meló után 1xűen hazatekertem.
amióta tesóm rámszólt, hogy nagyon mozog a felsőtestem, mikoözben tekerek, megpróbálom visszafogni magam, és csak lábból tekerni. így valóban 6ékonyabb, bár biztos volt izomlázam tőle múlt 7en. aztán a tekrőizomláz meg a seggreeső izomláz összeadódott, és már nem tudtam, hogy valójában hol i és mi van.
az arany bicikli kipróbálása sima cipőben történt. hát kurva szar volt abban tekerni és nem spd-ben. ilyen hamar hozzászoktam. nem győzöm hangsúlyozni, miylen jó választás volt ez a cipő. az év legjobb döntése lehet. á, nem, az év legjobb döntései között van, inkább így mondanám.

(minden 2. szót elgépelek. bezzeg ha kézzel írok, sem helyesírási hibát nem vétek, sem nem írok ö-v. itt meg ez az elgépelés... lassabban kellene ütögetnem abillentyűket. amúgy meg lassú vagyok.)

szóval a sparban bevásároltam, aztán otthon lefeküdtem aludni fél órára. borcsa felébresztett, akit le is basztam este, hogy mindig ezt csinálja, hogy megbeszélünk valamit, és akkor tutira nem az lesz, és ez engem idegesít.
nem sokat pihentem, mert csörgetett tesóm is, hogy mehetek, megcsinálja a fékemet. gizellát megfúrta, idegeskedett, hogy ahányszor hozzányúl ehhez a biciklihez, mindig gáz van. végül sikerült megcsinálnia, így most jobb valamivel a fék, már csak normális, új fékbetétek kellenek, mert baromira elkoptak ezek.

tesóméknál vacsoráztam. utána játszottunk a gyerekekkel. kamilla most rámbízta a pénztárosi feladatokat. eddig mindig én vásároltam nála. nagyjából visszaidézek 1 vásárlást:
-szervusz kedves vevő!
-szia
-mit szewretnél?
-1 könyvet.
-melyiket?
-a minimaxost
-tessék, itt van, 100 lesz.
-köszi
-én köszönöm, hogy nálam vásároltál, viszlát
-köszönöm, hogy nálad vásárolhattam (integet)

annyira jóóó.
virgácsról leszedte eli a ruhát, és mondta neki, másszon ki a fürdőbe. el is indult, de ott feküdtem én a szoba közepén, mert kamilla estimesélt nekem, és játszásiból aludtam. végül is keresztülmászott rajtam virág- annyira vicces volt. majd leült a szőnyegre és vigyorgott, sőt integetett is nekem. aztán újra szólt neki eli, hogy menjen fürödni, és lelépett.
kamillával játszottunk a fürdőben. 1x csak szól eli, hogy 8 óra, kiszállás.
-kamilla, hallottad mit mondott anya?
-aha. hogy maradjunk bent.
:)
hát 1 élmény volt azt az 1 órát ott tölteni.

és itt van 2 kép a 2 cukiról.

na megláttam a kék eget.

jóga
7főn voltam. 3 hete voltam utoljára- garantált izomláz.
jóga előtt beszélgettünk a mukessel, aki mindig rácsodálkozik, hogy én ilyenkor is biciklivel járok. de hát 20 fok volt, könyörgöm. ez meleg. tán nem hiszi el, hogy a bicikli mekkora szabadságot ad nekem. függő vagyok. el sem tudom képzelni, hogy valami a helyébe lépjen. beszélgettünk a bkv-ról is. azt mondja, utazott a 4-6-oson, és hogy valaki irtó büdös volt, félrevonultak az emberek, de senki nem szólt. indiában ha vki büdös, odamennek hozzá a buszon, és az arcába mondják, hogy fürödjön meg- 1enes beszéd. nekem ezt még tanulnom kell. bár csak az elején lehetnek kellmetlenségek, majd megszokják. ha eszembe jut adott szituációban, hogy mit kell mondani. ált. nem jut eszembe, csak 1 óra múlva. eső után köpönyeg. lehet ha bátor lennék alapból, rögötn eszembe jutnak, hogy mit kell odavágni annak, aki beszól vagy köcsög. néhány m3 víznek le kell folynia a dunán, mire ezt megváltoztatom magamban. túl sokat nem lehet 1xre változni. most változó korban vagyok haha

a petőfi rádióban miért játszk le 1 nap ua-t a számot 3x? olyan hülyeség. minek hallgatom ezt? semmi info nem jön be a külvilágból hozzám az utóbbi pár 7ben. aszem ezen is változtatnom kell, oylan csőlátó leszek, hogy szörnyű. ha erőltetem, hogy érdekel valami, hátha érdekelni fog. a kávérádiót is 1000 éve nem hallgattam. monnyuk éjfélkor mit hallgassak?

villamos és rendőrautó ütközött...

szeretem a napot meg a narancssárgát

a zöldet is szeretem. szivárványt meg 10^3 éve nem láttam. attól tartok, holnap már lesz esélyem rá.
a 7végéről akartam írni kicsit. volt megint családi kártyázás. végre nem úgy szálltam ki a játékból, hogy elalszok, és nem bírom tovább. sőt, ki sem szálltam. megint nem lett vége a blődli partinak. mindig ez van. volt pár leosztás, amivel történelmet írtunk. sajnos nem emléxem rájuk, na nem a feketeribizli likőr miatt.
kamilla annyira édes volt. meddig tudja még ezt fokozni?
nincs ihlet. ez van. majd holnap lesz. nem lehet mindent 1xre.

cím nincs

születésnapunk ii.
harmadszorra talán sikerül elkezdenem.
hát azt sem tudom, hol fejeztem be, pontosabban hagytam abba.
aktualitását vesztette az egész.
jesszum, valami iszonyúan nyomaszt. fizikai fájdalmat érzek a mellkasomban. a hólyagomban is van vmi. no, akkor...
a kitűnő kedvem hova lett? ez a hülye blogprg vagy mi alápirosozza 1 csomó szó elejét. azt megértem, hogy az alápirosozza szót alápirosozza, de a kedvem-et miért? és lelassult az egész. téli álmot alszik? hát ne aludjon! most úgy érzem, nekem kéne téli álmot aludni. soha nem gondoltam azt, hogy de jó lenne visszabújni az anyaméhbe, de kb. 2 perccel ezelőtt megfordult a fejemben. hiszen nekem ott jó volt. ... eltűnt a kedvem alól a piros pontsor. ez bizonyára k. érdekes lehet. mind1, saját szórakoztatásomra is írok. bár elég ritkán olvasom vissza.

az volt, hogy bazira esett az eső, ezért úgy 6ároztunk, hogy levisszük a biciklit a pinyóba. kinyitom az ajtót, sétálok lefele, cipő megcsúszik, én seggreülök a lépcsőn- megérkeztem. így kell ezt. már meg se kell szólalnom, mindenki tudja, hogy jelen vagyok. na, ettől nem lettem jobbkedvű. barnabást csak azért vettem észre, mert olyan nagy. andit belépésem után 5 perccel azonosítottam. olyan égő volt. utálom, h avmi égő. persze utólag már vicces.
végül is jól eltelt az este, lotyogtunk sokat, be sem rúgtam. ez is előfordul haha.

szomjas vagyok. pedig másfél liert megittam már. és még csak 10 óra.
olyan a fejem, mintha sóskába haraptam volna.

újra süt a nap. reggel volt 1 kis köd. tesómmal logisztikáztunk az élelmiszerszállítmánnyal. a zsír meg a savanyúság mégis nálam maradt. összeállította nekem a biciklit, amivel du. elkerekezek a szervizbe, és megkérdezem a srácot, érdemes -e felújítani, csinálni belőle1 új outit. hű bazz, izgultam, hoygan érek be vele melóba. nem volt rossz, csak a fékeket kezelem nehezen. bár ezek 100 évesek, nem is csodálom. szóval, hopgy érhető (?) legyen: vettünk 2 biciklit attilánál. az "enyém" aranyszínű, vmi svájci gép. érdemes -e megtartani? tesóm szerint nem biztos. áhh. ennyit még nem mentem outival. érdekes az egész. máshol van a súlypont meg minden. elhiszem, hogy ezzel lehet repeszteni. asszem, rákapnék.

szőlőlekvárunk a képen.

írok valamiket

mert barnabás lebaszott, hogy miért nem írok meg írjak mmmá' höhöhö. itt van ö betű, nem úgy mint az "új" telefonomon.

kicsit lelassultam az írást tekintve.
kavarog a sok gondolat a fejemben. néha jó lenne 1 gondolatolvasó-író berendezés. akkor mindent papírra/moneytorra tudnék vetni. azt mondják, hogy nemsokára kitalálnak 1 olyan készüléket, ami levetíti azt, amit éppen álmodok. jesszum, hát én k. nem örülnék ennek. rettenetes. mindent el akarnak venni az embertől. mindent, ami mangán. közben a másik füledbe meg azt sulykolják, hogy vagy te meg van a világ. te vagy a legfontosabb, tessék leszarni mindenkit. hogy is van ez? de rajtam nem fognak ki, az tutter. ha belőlem sok lenne, akkor már összeomlott volna a fogyasztói társadalom. legalábbis remélem. ebben egészed eddig biztos voltam, míg le nem írtam. kicsit hm milyen is ez? nagyképűes? mind1, most megengedem magamnak.

időjárás
hát kabaszott jó ez a november eleje meg október vége. a ratyi nyárért cserébe ezt dobta nekünk a jóisten. isten tartsa meg jó szokását hahahahaha
nálunk az 1ik fa -sőt több is, ezt reggel figyeltem meg-, úgy hullatta a lombját, hogy először a tetejéről leesett az összes levél, közben az alján ott maradt. minth avonalzóval húzták volna meg a 6árt.
én azóta szeretem az október végefelé lévő estéket/késő délutánokat, amióta megláttam mariann néninek 1 képét, ami 1 aranyló naplemente közeli állapotú tájat ábrázolt. ahogy a sárga leveleket fújja a szél. akkor kicsit megvilágosodtam. azóta mindig ezeket a színeket keresem. megvilágosodtam, mert rájöttem, milyen a természetben az arany. sokáig nem értettem, hogy 1 süteményt hogyan lehet aranybarnára sütni. több év eltelt, mire megláttam a tésztában az aranyat. az arany kezemet hihihi.

bicikli
szegény gizellán eléggé el van kopva mind2 fékpofa. pedig nem is voltak nagy esők. lehet exponenciális a fékpofa kopási függvénye...
most itt van a gizi. le fogom takarítani, és ráragasztom az összes matricát, amit tegnap kaptam a drága feleimtől születésnapomra.
tesóm aszongya, szarul ülök a biciklin. ne felsőtestből tekerjek, hanem lábból. igaza van. megelőzött az üllői úti felüljárón, és bemutatta, hogyan kell tökéletesen ülni a biciklin. ha a lajos is azt mondja, hogy tesóm tökéletesen ül a bringán, akkor ez abszolút igazság, el kell fogadnunk.

születésnapunk
hát az jó volt. kitűnően éreztem magam, bár mostanában 90 %-ban kitűnően érzem magam.
ott kezdődött, hogy nem mentem el jógára. inkább elintéztem 1 hivatali ügyet. amit reggel is megpróbáltam. fent a várban. de mivel balfasz vagyok, odamentem 7főn a pénteki nyitvatartás szerint, és rácsodálkoztam a portásra, hogy délután lehet próbálkozni. mind1, legalább bicikliztem 1et. hazafele úgy szoktam jönni budáról, hogy jövök fent a szt. gellért rakparton, az esetek 90 %-ában mire a szabadság hídhoz érek, pirosat kapunk, a gyalognak zöld, én átmegyek, folytatom az utamat az északi járdán tötörö... szóval jövök, zöld a gyalogoknak, még 1 villanás, és a lámpák sötétségbe burkolóztak. ezt estig nem javították ki. amikor 7 előtt ismét átkeltem, sötét volt a híd, a lámpák, minden. kihazsnálták a fényképezőemberek. érdekes volt látni, hogy a pesti fény előterében fekete alakok mászkálnak, kivilágított biciklisek araszolnak óvatosan.
a hivatalban a néni igen kedves volt. a telefonban is hasonlóképpen viselkedett. örülök neki, hogy ilyen ügyintézővel volt dolgom. rácsodálkozott, hogy biciklivel mászkálok. mondtam semmiség, ez nekem hobbi, vigyázzak magamra, mert tényleg van pár őrült autós.

madör felhívott, és szóban is felköszöntött. mondta, kiszúrtunk vele tesómmal, mert direkt beállította az órát, hogy születésünk perceiben (0:50 és 0:55) köszöntsön minket, erre mind2en kikapcsoltuk a teflont.

tesómmal 1ütt jöttünk el otthonról. kamilla olyan cuki volt. mosolygott és bámult. a fülbevalómat nézte.
...
felragasztottam őket. cigányos lett a gizella. azaz tarka. amúgy tökre örülök ennek a sok matricának. nemtom kinek az 5lete volt, de telitalálat.
most ababhagyom.
tanulnom kell.

ez elég látványos, nem? boszorkányujj sütemény. a nosaltyn találtam. hehehe. megosztotta a közvéleményt. 1esek szerint gusztustalan. hogyaaan? megértem őket én, hiszen én meg a hasindító kutyatejtől undorodok. és az 1 növény. szerintem jogosan, van benne valami elemi gonoszság, az a kimért szimmetria, ami a természetben nem fordul elő. és kuyatejféle. azok meg mérgezőek, ha jól tudom. ki van ez találva.

pejsli
mama főzött pejslit. i-má-dom. 1enletes kiváló minőséget produkál mindig. hogyan tudatosult bennem, hogy a kedvenc levesem a pejsli? középiskolások voltunk, és október 22-re valaki szervezett a tavernába (kocsma) 1 partit. sokan voltunk, kertészek, vadászok, környezetvédők. ez vmi magféle volt. így-úgy kapcsolódtunk 1máshoz. valahogy nagyszerű volt a hermanban minden. szóval oltárimód bebasztam, reggel támolyogtam haza az 1. vonattal. a vasúttól hazáig valahogy eltámolyogtam azt a 3 km-t, és ebédig aludtam valamennyit. fájt mindenem. mama pejslit főzött, és itt volt katinéni, családi jóbarátnő, aki ilyenkor párhuzamosan zsömlegombócot készített. és akkor tudatára ébredtem, hogy másnaposságra miylen szuper a forró leves. és azóta imádom a pejslit. a mama királynő pejslit tekintve. meg a zöldbabfőzeléket. meg a rétest. szeretek élni. holnap jön haza zuckerkamillaaaa!

elképesztő
faszikám basszus az üllői úton tarhál kerekes székben. őrület. felhívtam a yardot, hogy csináljanak valamit, ha ráérnek. ez kissé balesetveszélyesnek tűnik. nem hiszem, hogy kijönnek. és hátha alkonyatkor eltávozik innen. a fényképet nem sikerült lejjebb tennem. fent marad.
én mossst

írok már valamit

nem állt meg az élet. 1xűen nem volt ihlet írni. most sincs, de megerőltetem magam, mert közölnöm kell, hogy előreléptem, amint ez látszik is. és ezentúl látszani is fog.

bicikli
bementem a foto hallba fényképezőtokot nézni. belépek, helló, sisak letesz a pultra- így szoktam. srác közli, hogy nyugodtan behoz6od a biciklidet, én is biciklizek. most már mind1, lelakatoltam, de azért köszi. kevés lányt ismer, aki be meri vállalni az spd-t... höhöhö. azt is megsúgta, hogy a media marktban szélesebb a választék fényképezőgép tokokból. tudja, mert ott dolgozott 1 db-ig. kicsit elbeszélgettünk, és le is léptem. namondom, pont a westend előtt van dolgom, akkor bemegyek. persze sajnáltam a lóvét a tokra, így nem vettem. többezret kiadni 1 ilyn szarért?! végül is csak az lett, hogy még megnéztem 1 boltban, meg a saturnban, és ott találtam 1 megfelelőt. de akkor már nem érdekelt, hogy 2.600 ft. próbálgattam vagy 25 percig, mire döntésképessé váltam.
mi volt ebben a bicikli? ja aboltban a srác. megnézem a képeit, amiket a futár eb-n csinált. jajók. jó sok. van köztük pár borulás is. biztossss a fikszisek :) najó, ne fikázzam őket. én tudok nemfixiről is esni.
gizella nem hallat fura hangokat. összeszoktan benne a dolgok. az új lánc biztonságos. rámehetek mindenféle aszfaltfeltüremkedésre.
tegnap kifele a kerepesin hátszelem volt. meg amikor vettem a fényképezőt, akkor is. remekül mentem. ilynekor még élvezetesebb biciklizni, mint 1ébként. vagy mint szélben haha.
múlt 7en 1ik este az astoriánál. haladunk a kálvin felé, astoriánál pirosat kapunk. belső sávban leállunk. ugye a kerezstbemenőknek zöld van, jönnek. 1x csak megáll 1 taxis előttünk, és elkezd betolatni a belső sávba. csak néztem pár pillanatig, nem akartam hinni a szememnek. motorral meg biciklivel láttam ilyet nem kevésszer, sőt jómagam is alkalmazom ezt a trükköt, de 1 autó...! a rendőrök persze rá se bagóztak.

kaja
7végén nyomattam rendesen. májacska jázminrizzsel, revani, sütőtökleves, csikymártás, céklaleves*. a jázminrizs fantasztikus. rá vagyok kattanva.
kedden meg szar kedvem volt, olaszra se mentem el. gondoltam, hogy megúszom a környezetvédelemmel kapcsolatos házit, erre kiderült, hogy nem, ugyanis nem mindenki csinálta meg, így azzal ma foglalkozunk. nem tanulok... szóval idegbeteg voltam, ezért nekiálltam kiflit sütni.* jól teleettem magam vele, s kezdtem pozitivan látni a napot. este 9-kor... amúgy ez a recept kitűnő. még ma is nagyon kiváló ez a kifli. tejszínt tettem bele tejföl helyett. nem romlott meg, pedig 1 hónapja lejárt. így kell ezt.

mi van még? 1000 dolog nyilván. csak ebből 996-ot elfelejtettem.

fokhagymacseppjeim
olvastam 1 fokhagyma tinktúra receptet. ha ezt a fokhagyma-kúrát végigcsinálod, állítólag 7 évig nem leszel beteg. elkészítettem, szedem. erősen... nem, nem osztja meg, mert vagyok én meg a többiek. szóval elég át6ó illata van. pedig igyexem gyorsan kinyitni az üveget, kicsepegtetni a megfelelő mennyiséget, aztán lezárni, majd felhajtani a löttyöt. érdekes módon szájam és bőröm szagán abszolút nem lehet érezni a fokhagymát. bármint is állítanak azok, akik utálják az illatát. szagát. ettől függetlenül nekiállt fájni a torkom kedden. a szokásos történet: reggel és este fáj. ezt szeretném megérteni én, hogy miért csak este meg reggel? napközben miért nem? nem mintha bánnám, hogy legalább nappal békében hagy. mézes pálinkát kellett innom. rettenetes. bár tegnap amint ettem a mézet apránként, rájöttem, hogy nem is olyan szörnyű, mint amilyennek eddig gondoltam. de az apálinka...! 1ik este átjött tesóm...

na ez jó. a szokásos jelenet zajlott le köztünk
-hello
-helló
-vegyél papucsot. itt a papapapucsa
-kössz.
-kérsz rumot?
-ad6sz 1 kortyot. úgyis meg akartam kérdezni, van -e vmi torokfertőtlenítőd.
bemegyek a spájzba, kihozom. előveszek 2 feles poharat, félig töltöm őket.
-egészségünkre!
-egészségünkre!
lehúzzuk, elhúzzuk a szánkat, a hideg futkos a hátunkon, kígyózok tőle, mint axl rose, megrázzuk magunkat.
-úristen, hogy lehet ezt meginni? szörnyű.
-szerintem is. a kocsmában kap6ó kommersz rum finomabb.

így megy ez. most pálinkát ittunk. rettenetes. ez hogy használ megfázásra? bánomisén, meigttam még este lefekvés előtt is 1 pohárkával megelőzés végett. ha ilyen állapotban maradok, az már jó. összekeverem a napokat. nemtom mi volt.

szombaton este a tgy-ban voltunk este. jól sikerült. :) du. meg az emilben óbudán. besütiztünk. de vmi történhetett, mert ilyen fura sárgának még sosem látam a piskótát. természetellenes volt. hogy lehet ez?

tanulok...

* lásd a képeket

főzés volt: sültpaprika, padlizsánkrém

rátaláltam erre a csodaszép blogra. olyan gyönyörűeket süt ez a nő! kész vagyok tőle. meg kell tanulnom spanyolul. már ha ez spanyolul van. micsoda 5letes péksütemény-megjelenítési megoldások! kedvet kaptam a pék-séghez.

sültpaprika
még múlt 7 elején vettem kápia paprikát. nem tudtam neki ellenállni. 1 jó sültpaprika-salátának ki tud ellenállni?
tegnap olasz után hazatekertem hátszélben! és bevágtam őket a sütőbe 2 db padlizsánnal 1ütt. nehezen akartak megsülni, sőt van amelyik túlsült. remélem, jó lesz. kis balzsamecet, olivaolaj, frissen őrölt bors meg só kell rá. esetleg fetasajt. sőt, az csak használ neki.

padlizsánkrém
nórikám elmondása szerint készült. lehámoztam amegsült padlizsánokat műanyag késsel. összetörtem őket nem fémmel. nemtom, hogy sülve van -e jelentősége annak, hogy fémmel érintkezik -e vagy sem. vajat kevertem bele meg apróra felkockázott vöröshagymát. só nincs benne, azt fogyasztáskor szórunk rá. állítólag oylan vastagon kell a padlizsánkrémet kenni, mint amilyen vastag a kenyér. fú, nagyon finom lett.

rizstej
most már elég hideg van ahhoz, hogy a konyhában működő tűzhely mellett töltsem az időmet. így főztem 5 liter < rizstejet, amíg vacakoltam a többi melóval. nem is vacakoltam, mert tulkép. jól elszórakoztam. a turmixgéppel szép simára kevertettem a kész rizstejet. nemtom mire fogom használni. bemegy a fagyasztóba meg adok tesóméknak, mert eli még mindig nem fogyaszt tejet, ui. kiüti virgácsot.

piac
olasz előtt beugrottam gyümölcsért (jön kamilla :) meg fetasajtért. a zöldséges srác megkérdezte, hogy megy -e még a bicikli. mondom megy az egész évben. és jó tekerést kívánt. ilyenek is vannak. ott mindig normálisak velem, szeretek oda járni. meg elfogad6ó áron terítik a növényeket.

olasz
tegnap megbeszéltük, hogy marco nem a legjobb pedagógus a világon... nem csak az én hibám, hogy olyan szarul megy meg furcsa az egész. elvesztettük a motivációt. nemtom hogyan ösztönözzem magam több tanulásra, hogyan legyek újra lelkes...

bicikli
új lánc van a gizin. vmi furaság jön a középrészből. várok vele 1 kicsit, hátha elmúlik a hang, összeszoknak 1mással a dolgok. nehéz tekerni. tán előrébb kéne húzni a kereket? 7fő óta 1x sem mentem fel az üllői úti felüljárón. olyan érzésem van, hogy az istenhegyin se bírnék felmenni vele. nincs türelmem írni. semmi különös nem történt. ma kamillázok és ez jó. remélhetőleg mind2nknek :)

cipő

azt elfelejtettem leírni, hogy mekkora nagy biznisz volt megvenni ezt a nw bringáscipőt. szlovákiában hosszútávon is kipróbál6tam. 1 élmény volt. nem zsibbadt a lábam, minden testrészemnek kényelmesebb volt így tekerni, mint a régi, hajlékonytalpú patent adidasban vagy sima tornacipőben.

amcsi kaja
tegnap zoliéknál főztünk 1 baboskáposztát kolbásszal és szalonnával dúsítva. odabaszott. az új lakótársa elmondta, hogy járt kint amerikában pár hetet. szar a csoki, és minden édes. azt mondja, még a hús is. a natúrjoghurtot nem ismerik. édes a sonka. fúújj. 1 kilós steakeket tesznek a hamburgerbe, nem tudják megenni, kidobják. folyamatosan érzékelhető a pazarlás. jesszum, kardba dőlnék, ha ott kéne élnem. a pazarlásnak olyan kibaszottul nincs értelme. csak azért, hogy valakinek hasznot termelj, megveszel 2x akkora kaját, aminek a felét kidobod. rettenetes. meg a nagy autók. fél ember ül 1 autóban. fú, a gondolatától is kikészülök.

futárzsák
múlt 7en kölcsönkértem tesómtól a futárzsákot (ő nem futár), mert nagy és sok dolgot kellett cipelnem. baromi kényelmes, csak hamar elegem lett belőle, hogy mindenki futárnak néz. az intézetben a portás sem ismert meg, amikor begurultam, és elkezdett utánam kiabálni, haha.

kőszeg
gombadömping volt. én ugyan nem szedtem, csak láttam. meg pálinka. meg sör. meg rum. meg viccesség. unokatesóméknál mindig átjáróház van. van ott vmi pozitiv hangulat. jól kiválasztották a házat. meg eleve bennük van a közösségi lét szeretete.

2010 szezonzáró tekerés, SK

képek itt

előzmények
jesszum, ki tudja, hány éve bicikliztem szlovákiában. akkor még csak féltudatosan.
szombat este csak 1 sört engedélyeztem magamnak, de azt -sajnos- jó hosszan ittam. este 10-re értem haza. át kellett tenni a giziről a pedált a kázmérra,, pumpálni, összekészíteni a ruházatot. ez mindig komoly dilemma. bár annyi segítség volt, hogy az autóban elfér. este a cba-ban vásárolt zsömléket keménynek ítéltem meg, gondoltam, reggel alkotok belőlük szendvicset, a zsömlék műanyag zacskóban való 1 éjszakán át tartózkodása megpuhítja a tésztát. ebben elég nagyot tévedtem. az 1ik konkrétan betonkemény volt reggel 4-kor is. lehet a szárazzsömlés rekeszből vettem ki az összeset? nem volt rá kiírva. érted, a liliom v milyen utcában, a rehabilitált ferencvárosban ilyeneket adogatnak el. 1 (+) azért volt a boltban: a briós. akkora volt, hogy eltakarta az egész tenyeremet, pedig elég nagy kezem van. és a tésztája is kellemes, nem megszáradt. borcsát megkínáltam belőle, persze a közepéből tört le 1 db-ot. én rögtön le is basztam, hogy sorba menjen (úgy eszem a brióst is, mint a kakaóscsigát, hogy tekerem lefele, és a végére marad a közepe. ha normális kakaóscsigákat lehetne kapni, akkor harapnám. de a széle nem akkora élvezet. a táblás csokit szinte mindig töröm, pedig az 1enletes mindenhol, akár harap6nám is. oké, ha legközelebb veszek, akkor harapni fogom, ahogy a reklámban csinálják), ne zabálja ki a közepét :)
na jó, írok inkább a biciklizésről.

indulás
beszórtam a ruhák mellé a kajákat, még 3x kipakoltam, hogy az legyen fölül, ami rögtön kell, a kulacsot sem felejtettem otthon. tesóm már feltette a biciklijét, jött az enyém, 5-kor úton voltunk.
elgondolkodtam, szükségem van -e erre a túrára, nem éreztem magam kirobbanó formában, sőt. az olaszországi -ami ugye inkább volt osztrák, kevésbé szlovén és olasz- biciklizés előtti izgalmat, tetterőt nyomokban sem leltem meg magamban. persze a napfényes itália elég nagy motiváció nekem, segít leküzdeni az akadályokat már a gondolat is, hogy olaszba' tekerhetek/lehetek. kialvatlanságom lehetett az 1ik visszahúzóerő. 4 óra, előző este 4,5 óra, sőt a 7en is elég kevés. hiába nem ittam sokat, a kevés pihenés mégis számított. ezt főleg később gondoltam végig számtalanszor, hiszen a teljesítményemben is megmutatkozott a fáradtság. érdekes, hogy ez konkrétan nem fáradtság érzésben mutatkozik meg először, hanem úgy, hogy szarul tekerek.
pétert a népstadinál, nórát az oktogonnál vettük fel.
tesóm 3 órás autóutat becsült, na mondom, fasza, akkor legalább a kocsiban alszok. természetesen ez nem következett be, mert pofáztam meg álmosnak sem éreztem magam. nóra még párnát is hozott- készült :) péter előző este 10-ig játszott vmi lövöldözőset, ő sem kipihenve érkezett. tesóm a spar budget energiaitalt a hazaútra tartogatta.
hideg volt, 6 fok lehetett. útközben folyamatosan figyeltük a hőmérsékletet, volt ahol nulla fokot mutatott.
a táj tipikus őszi volt. a reggel elképesztően ragyogó, tiszta és színes. most jó lenne költővé válni és természeti leírásokkal szórakoztatni/untatni az olvasót. ezen költői képességek híján csak az íróira támaszkodva folytatom. azt gondoltam, a legszebb dolog az évben az októberi naplemente előtti időszak, amikor a nap aranyoz még, és nem narancssárgít. ezt ez az októberi reggel megdöntötte. csupa harmat/dér volt a fű, a fák. csillogtak a reggeli napfényben. szerencsére ilyenkor lassan melegszik az idő, így a reggeli fényesség megnyúlik, akár 1 órán át is élvezhető (a fűtött kocsiból:) komolyan mondom, nagyon lassan kelt fel a nap. én csodálkozva tekintgettem körbe, bámultam a színes fákat és bokrokat az óriási árnyékukkal, a gőzölgő trágyadombokat, sőt gőzölgő szénaboglyákat. nekem ez akkora flash volt. gőzölög a széna! akkor mennek benne a biokémiai folyamatok vagy csak tiszta fizika az egész? közben a hőmérsékleti adatok visszarángattak a földre.

király-hegy (kral'ova hol'a) 1946 m
tisovecben a főtéren 1 étterem mellett tettük le az autót. pont árnyékos részen álltunk meg. emiatt hűvösebbnek mutatkozott az idő, mint amilyen valójában volt. érted amikor kiszállsz a meleg autóból, logisztikázol a ruhákkal, már az elején pokolba kívánod az egészet, na akkor csinálsz hülyeségeket. konkrétan én. szarul öltöztem. ez az elején kiderült, legszívesebben visszamentem volna a kocsihoz átrendezni az egész göncöt.
tudtuk, hogy emelkedővel kezdünk, mégis magunkra húztunk 1 csomó ruhát. ilyenkor ősszel a legnehezebb öltözködni (gyalog is. vagy városban biciklivel). reggel hideg van, a hegyekben hideg van, gurulni lefele hideg van, délben esetleg meleg.
a ragyogó kék ég és a színes levelek megérlelték azt a gondolatot bennem, hogy ide érdemes volt eljönni. ám ekkor még csak egy lokális maximum, muranska huta felé tartottunk. az út mesés volt, és nem túl meredek, kistányér nem is kellett. mindig hálát adok a vizdákjánosnak, hogy rábeszélt a monti hajtóműre.
épp miseidőben tekeregtünk, mentek a népek templomba. sok gyalogost láttunk egész nap, itt nincs mindenkinek autója. és a forgalom is elég gyér volt, nem kellett kamionokat, terepjárókat szagolni. ennek ellenére egész nap csöpögött az orrom. ez általános nálam: ha kimegyek a természetbe, folyik az orrom. gyalogosan is. törölgetem a kesztyűbe folyamatosan (már ha van rajtam) tökmind1 hogy milyen idő van. zavaró, mert folyamatosan szipogok, és nem tudok mély levegőt venni. tesóm azt mondja, hogy tisztul. oké. na de a hatnapos biciklitúra 6. napján is tisztulok? neked is csöpög az orrod? vagy csak én vagyok ilyen szennyezett?!
cervená skala város után dobtunk 1 jobbost sumiac felé. tábla is jelezte, hogy erre van a király-hegy. a kereszteződés után nem sokkal felbukkant 1 dombnak látszó tárgy -ami valójában 1 hegy volt , csak szép íves-púpos-, valamint annak a tetején 1 torony- na oda megyünk. a szél felélénkült és szomorúan, inkább szitkozódva, vettem tudomásul, hogy ez a mai nap ilyen, szél, szél mindig lesz.
sumiac tündibündi falu jellegzetes hegyi házakkal. kívülről a rétegrend függőleges irányban: fagerenda - vályog/sárgaföld/agyag, de láttam olyat is, ami purhabbal volt kitöltve :) a kedvencem ez a fekete-kék csíkos volt. számos pléhtetőt is láttunk, sok közülük frissen festve (itt pléh program volt panelprogram helyett?) a pléhtetőktől kikészülök. (+) értelemben. nagyon tetszenek főleg akkor, amikor már kopottak. ennél menőbbek már csak a tavalyi túrán olaszországban látott kőtetők voltak. az is baromi jól néz ki, amikor a házsor előtt folyik 1 patak, és hídon kell bemenni. ilyet szentendrén is lát6sz, nem kell elautózni 300 km-t.
a király-hegyre úgy készültem, hogy györgyi gábor túraleírását elolvastam, így nem ért arculcsapásként, amikor az aszfaltos utat kavicsos váltotta fel a falu végében. arra nem emlékeztem, hogy milyen hosszan tart, de azt tudtam, hogy a vége újra aszfaltos lesz.
tesóm hamar előrecsörtetett, péter később tűnt el a szemem elől. nóra 1 db-ig mögöttem jött, néha tolta a biciklijét- ugye országútival nehezebb témosz, főleg úgy, hogy előtte nem nagyon gyakoroltál ilyen terepen. szidtam magamban én is az egészet. mondom, ezen lejönni? inkább letolom! annyira azért nem volt durva, de lefele izgalmasabbnak ígérkezett. párszor leálltam, mert leállt a bicikli. ilyenkor felváltottam, kézzel tekertem 1et, hogy újra el tudjak indulni. volt 1 szép kanyar, amire -mint később kiderült- nóra is és én is azt hittük, hogy kezdődik az aszfalt- közben csak 1 nagy fenyőnek az árnyéka volt...
amikor végre megjelent a hőn áhított aszfaltszerűség, eltűntek a fák is, rá lehetett látni a "dombra". nagyon közelinek tűnt, viszont baromi messze volt. ez a szilárd burkolat elég lyuggatott volt, de legalább nem repültek percenként kavicsok a kerekek alól oldalra. áldás békesség a patentpedál feltalálójára.
aztán nóra is elhagyott még a murvás szakaszon. pár biciklis azért akadt. hűvös volt, időnként bevadult a szél. meg kellett állnom kajálni. 8 müzliszeletet tettem el. az autóban megettem 3 sajtos szendvicset, a parkolóban 2 banánt, és úgy ítéltem meg, nekem a breznoi tesco fölösleges lesz majd. evés után sem ment sokkal jobban a tekerés, már k. untam, alig vártam, hogy vége legyen. a panoráma csodálatos volt. szép tiszta idő, lábam alatt törpefenyő, körülöttem kopár dombok, szédelgő turisták. de én ennek akkor nem tudtam örülni. csak az akadályt láttam magam előtt. a toronyról meg a dombról a speikkogel jutott eszembe, hogy milyen hasonló ez a 2. a kopár domb, a szél. azt mondják, a speikkogel durvább, ám én ezt éreztem nehezebbnek. ennyit számít a forma.
1x csak megjelent az aszfalton felfestve: 2 km. el sem hiszem. még ennyi? hova fér az út? hiszen annyira közel van! aztán megláttam a korlátokat kanyarodni. gondoltam, a többiek már ott kuksolnak a házban és neadjisten türelmetlenül várnak. nem húztam bele jobban. enyhülést a hirtelen előbukkanó tátra hozott a havas csúcsaival. elég 6almas látvány volt. szépen lehetett látni a növény- és hó6árt. átsuhant az agyamon, hogy megérte. nem minden nap lehet ilyet látni. a hegytetőről látszik, hogy van tér, nem csak 1 kis dobozban élünk, hanem nagy a világ. érezni, hogy mennyire porszemek vagyunk. ezzel nem azt akarom mondani, hogy fölöslegesek vagyunk, hanem azt, hogy a tágasság miatt a viszonyrendszerünk is megváltozik nem csak a térben, hanem a fejben is. eltörpülnek a problémák. mondjuk ebben benne van az is, hogy oda kell figyelni a biciklire. de szerintem ez benne a kikapcsoló, hogy csak erre az 1 dologra koncentrálok, minden energiámat ide összpontosítom, nincs munkahely, nincs magánélet (az amúgy se:), nincs senki, csak én+bicikli+természet szentháromság. nem olyan mint az irodában ülve álmodozni/tipródni. ez különösen lefele igaz. ekkor nagyobb esély van rendellenes módon leszállni a bringáról.
na tartom az időrendet.
nehezen, de felértem. izzadtam meg fáztam- a szokásos. az épület naptól védett részénél jégdb-ok voltak. a napos felénél turisták szárogatták ruháikat, ettek, nézelődtek. a többiek már kijöttek a melegedőből. én le se néztem a hegyről, csak bementem, felrángattam még 1 mezt az átizzadt testemre, benyomtam 1 müzlit, majd kimentem. minek várakoztassam a többieket, megszáradni úgysem fogok.
lábaimat alig éreztem, azért felapplikáltam a kamáslimat. hogy úgy nézzek ki, mint 1 lovag (nóra mondta). gurulás a harctérről haha.
vízkészletünk megcsappant.
izgultam mint a fene. murva 5 km-en. kinek hiányzik ez? és nem is a murvás szakasz volt brutál, hanem az aszfaltos lenti vége. annyira rázott a bicikli, hogy azt hittem, meg kell állnom. éreztem ahogy rezegtek az izmaim és zsírjaim. de mindenhol. talán az arcizmaim nem. de csak azért, mert a nagy koncentrálásban megfeszítettem őket. ez 1 igazi egésztest-rezgés volt. nem mondom azt, hogy szeretettel gondoltam lefele jövet a biciklizésre. tesóm 1 helyen bevárt minket, közösen dohogtunk az út miatt.

sedlo certovica 1238 m
ahol az út ismét normálra váltott, ott találkoztunk újra. megváltás volt ez. innen 1 szuper gurulás következett a kereszteződésig, ahol brezno felé folytattuk utunkat. úgy sejtettük, hogy nagyjából lejteni fog a terep meg szintben megyeget. kis könnyebbség volt így, ám azért felmerült bennem, hoyg én a 2. hegyet meg se mászom. még a BIG-volta sem növelte bennem a motivációt. jó lett volna 1 forrásra lelni, de nem volt semmi. legalább a nap sütött. még. a király-hegyről kb. fél 3-kor értünk le, és akkor még hátra volt 100 km. hajaj.
péterrel 1 napsütötte helyen megvártuk nórát meg tesómat. kiderült, hogy a benzinkútnál vételeztek vizet. ebből kaptam én is, és tesóm lebaszott, hogy micsoda felelőtlenség 1 kulaccsal útnak indulni. én meg válaszoltam, hogy nincs családom, nincs felelősségtudatom, és 1ébként is nyugat-európában hozzászoktam, hogy mindig van valahol víz.
továbbindultunk, én lemaradtam. a kázmérral nemtok 40-nel menni. valószínű outival sem tudnék- talán majd 1x megbizonyosodok felőle.
brezno előtt egy jobbkanyarban vártak meg a többiek. kicsit furcsán néztünk, hogy 1 hágóra ilyen szűk úton kell továbbmenni, de azért bekanyarodtunk.
1 helyi archoz közeledtem a térképet lengetve, mutatom, hogy sedlo certovicat keressük. szerencsé(jé)re jött a fia, aki kedvesen útbaigazított minket -nóra szerint a magyar kiejtése jobb volt, mint a német :)- , (mennyi jel:) s rögtön terelt, altatott volna minket a jarabában lévő panziójába. elmondta, hogy az utat lezárták, de biciklisek mehetnek rajta. namondom, akkor miylen út lehet ez? föld?
minden úgy volt, ahogy mondta: mászás, majd 1 nagy lejtő, és lezárás a hágó aljában. nem mintha ez a lezárás bármiylen autóst zavart volna...
még mindig fantasztikus volt a táj. most a délutáni lemenő nap nyújtogatta az árnyékokat. imádom, amikor 1 fa árnyéka 3x olyan hosszú, mint amilyen magas.
a lezárástól indultunk közösen, amjd leszakadtam. az út szées volt, jó minőségű, gyérforgalmú, nem meredek. ettől nem tekertem vidámabban, és 1re többször merült fel bennem, hogy feladom. csak a BIGség miatt szedtem össze magam. láttam, hogy nóra és tesóm 1ütt tekernek, aztán a távolság meg a kanyarok miatt eltűntek a szemem elől. péter kicsivel később. lassú voltam, hol volt a múltkori formám? sehol. vajh eléheztem? eléheztem úgy, hogy észre se vettem? széthulltam, leálltam hólyagüríteni és benyomtam az utolsó előtti müzlimet. na, nem csak az öltözködést szúrtam el, hanem a kajálást is. remek. szerencsére péter túladagolta magát kajával, így számít6tam az ő segítségére. csak utol kellett érnem a hegyen... :)
nem mondanám, hogy nagy 6ással volt rám a müzliszelet. néha ha megfelelő szögben voltam, láttam 1 tornyot, azt hittem, oda kell felmászni. kiábrándítóan messzinek tűnt. aztán leálltam még 1x a szalagkorlátnak támaszkodva megettem az utolsó kajámat is. nórának írtam 1 sms-t, hogy ne várjanak meg. majdnem beleírtam, hogy lehet fel sem megyek. ekkor jelentek meg tesóm és nóra ugye immár lefele. eléheztem. mi is. mennyi még? másfél km, lent a lezárásnál találkozunk. oké. elindultam, megláttam az 1 km felfestést, majd 500 m, 300 m, parkoló tábla, kiszélesedő út, ház, péter. nem diadalittas mosollyal értem fel, ő sem repesett a boldogságtól. tehát mindannyian kikészültünk. vagyis nórát nemtom, ő nem nyilatkozott. péter odaadott 1 több túrát megjárt sportszeletet, amit gyorsan az arcomba tömtem. 1ütt indultunk lefele. a hátsó villogómat bekapcsol6tam volna... amúgy igan szuper volt ez a hágó lefele. féket nem nagyon kellett használni. sajnálom, hogy felfele így kivoltam. a nem összezipzárazott zsebemből kiesett a mellényem, amit a számba vettem, s úgy gurultam tovább, nem akartam megállni. 1x pétert meg is ijesztettem a mellényes fejemmel :)
mire leértünk, mond6ni, besötétedett. ez azt jelenti, hogy tartalék energiák bújnak ki belőlem. mondjuk sportszelet nélkül nem bújt ki volna semmi.

tisovecig sötétben
hideg is volt, hajtani kellett. próbáltam 1ütt tekerni a többiekkel, de nem ment, ők gyorsabak. a lokális maximum elérése után annyi volt a dolgunk, hogy beguruljunk breznoba, majd a tescoba. természetesen nem találtuk meg, így a helyiek segítségét vettük igénybe, akik 1 cba-hoz irányítottak minket. jó volt már leszállni meg olyna kaját enni, ami nem müzliszelet.
ugye ez szlovákia, nem nyugat-európa- tesóm felvállata, hogy kint marad a biciklikkel. becsattogtunk a boltba, vásárlás, ki. végül is az előtérben fogyasztottuk el az elemózsiát. 2féle péksütit vettem, szezámos, brokkolis krémmel töltött párnát, meg talán almás valamit, ami pörkölt rendes mogyoróval volt megszórva. annyira jó volt érezni ezt a tiszta mogyoróízt, nem a hulladék amerikait. ez a finomabb és a drágább. a brokkolis is finom volt. a rövid regenerálódás után nem rajongtunk a biciklizésért abban a hidegben. breznotól tisovec még kb. 30 km volt. a térképen ráadásul jelöltek 1 >> felfele és 1 <<<>>t. lefele tartottuk végig a sorrendet: péter->nóra->én->tesóm. msot a 3nyilas szakaszt vártuk, de nem volt ez annyira meredek. forgalom gyak. nulla volt, út közepén raktuk a fehér csík mentén. ha autó jött, lassítottunk, lehúzódtunk. ez tök menő volt. a buszos megköszönte, amikor megelőzött minket. némán gurultunk, a széldzsekik sem ropogtak, néha péter szólt, ha vmi gyanúsat látott az úton. utólag olyan érzést kelt bennem, mintha jól összedolgozó tolvajok lettünk volna. vagy a világ 1ik legjobb filmje, az ember a magasban. ezt a 2 mondatot nem tudtam összekapcsolni értelmesen...
nagyon szép úton mehettünk. 1 szakaszon leszűkült, látszott/éreztük, hogy sziklafal van mellettünk jobbra. a 3nyilas szakasz is olyan félretájékoztató volt, mint a 2nyilas. és akkor, juhéjj, felbukkant a tisovec tábla! kutyaugatás fogadott minket, szerencsére csak a kerítések mögül. az autó 1ben megvolt, tesóm megnyugod6ott.

hazafelé
hát többet nem nagyon bírtam volna. pakolás, cuccok ide-oda, keresgélés, spar budget, go home.
nóra a hazafele utat nagyjából végigaludta, én csak pár percen keresztül éreztem magam kiütöttnek. beszélgettünk. ezt nem lehet visszaadni. amikor közösen véghez viszel valami nagyot (bár senki nem tekint hősnek minket, amikor hazaérünk, hiába is vágyunk rá vagy főleg vágyik rá tesóm :)...hm akkor kialakul vmi másik energiamező. jó hogy biciklizés után van 1 kis 1üttautózás vagy vonatozás. ez segít feldolgozni; megszépíti a kellmetlen emlékeket, a kellmeseket még szebbé teszi, többet megtudunk a másik emberről, tapasztalatot cserélünk. lehet én ezt szeretem az egészben a legjobban, és ezért nem szeretek 1edül biciklizni?

gellérthegy

a pénteki nap közepesen szarul indult.

erstebank
elmentem az erste-be, mert az ügyintéző elfelejtett aláiratni velem vmilyen papírt. amikor elkzdtem az ügyintézést, már akkor is nagyon kedves volt ez a lány. most az aláírás után beszélgettünk vagy 10 percet. ritkán vagyok bankba, utoljára tavasszal lehettem, de akkor is (+)an reagált a bankos csaj arra, hogy biciklizek, meg a mostani is. ő spinning biciklis cipőt akar venni. beszélgettünk a közlekedésről meg mindenről. bolfdog mosollyal távoztam, hoyg milyen jó, hogy nem csak idegbetegek vannak, hanem ilyen kedvesek is.
hazafele láttam 1 ismerős futárt, aki integetett, ettől is csak jobb lett a kedvem.
a lidl-ben a pénztásosnő jó utat kívánt- bár ez lehet csütörtökön történt.

kamilla
du. kamillával játszottam. bevásároltam a piacon, hogy tudjon gyümölcsöt enni meg 1ébként is keleltt. annyira cuki: pénteken ébredés után otthon sosem éhes vagy szomjas, mindig nálunk eszik ált. gyümölcsöt. és néha mondja: andi, főzzél valamit.
az én életemet tényleg megváltoztatta ez a kislány. kinek kell ezt meghálálni? a szüleinek vagy neki+szülőknek? persze vissza lehetne menni ádámhoz + évához. jó lenne ha találnék rá szavakat, hogy mennyire nagyon jó érzés ez. vagy vmi metaaforát, hasonlatot. vmi kifejezőt. de nem vagyok költő sem író, így abban bízom, hogy elég csupán törődni, foglalkozni vele, és áramolnak a (szeretet)rezgések oda-vissza. és minden megy a maga útján. hű

este
nagy jókedvvel távoztam tesóméktól. gyors összekészültem, és tekertem borcsához. aki már az 1ség előtt várakozott többedmagával. kapásból beletoltam a biciklimet 1 óriási kutyaszarba. tamás adott 1 zsepit, hogy töröljem le, mert fel fogja csapni. igaza lett: szombaton láttam, hogy a felületes törlés miatt, a sárhányóra is jutott belőle. így kissé hibbantidegbetegen mentem be a kocsmába. ahol baromi füst volt, viszont meleg, míg a kertben hideg és jobb levegő. meggyőztem a többieket, hogy legyünk bent - bár senki nem dohányzik -, én ui. eléggé kevés ruhával voltam ellátva. naiv vagyok. minek feltételezem, hogy télen bárhol is meleg lenne? bár kedden a mister (+) csalódás volt. jól befűtöttek oda, öröm volt üldögélni a füstben :)
szóval beszélgettünk, sörözgettünk, balázs levette a bukóját, hogy felpróbálja az enyémet, addig imre elrejtette az övét, hogy sapkában maradjon :) meg nevettünk is. szóval jó hangulat volt. közben fellépett 1 női zkr, a vége felé tamás indítványozta, hogy nézzünk el máshova. én bele1eztem, aztán felvetettem, hogy biciklizzünk 1et. hova? istenhegyi út. vmi kihívás kell. az nem jó, túl messze van. akkor hova? srácok javasolták a gellért hegyet. jó, csak biztos, hogy az megmász6ó 1sebességessel? még sosem jártam ott bringával, csak gyalog. végül balázs, tamás és én kerekedtünk fel, a többiek lemorzsolódtak.
nagyon jó volt. örültem, hogy végre vki eljött velem éjjel biciklizni. így spontán. persez fent majd szét-fagytam, de amíg fölfelé küzdöttünk, addig legalább melegem volt. a hegyalján legurultunk, és végül si a tündérgyárban kötöttünk ki még 1 sörre meg dumáltunk 1 csomót.
nna minden nagyon szuper és vicces volt. 02.45-kor már otthon is voltam.
reggel meg tesóm keltett, mert szétvágta a zárnyelvet, ui. elhagytam az 1etlen sufnikulcsot. aztán mentem az obiba zárért. most legalább van 2 kulcsunk, hogy a (+) oldalát nézzük a dolognak. és sikerült beszerelnem. hát az az ajtó elég gáz...

és az éjjel folyamán nem pihentem rá a másnapi szlovák tekerésre, meg is lett a böjtje, de azt majd holnap írom le, hoygan volt. most azt gondolom, nem lesz olyan hosszú, hoyg nem tudok róla sokat írni. majd meglátjuk. addig kialszom magam, mert szét vagyok hullva, szemeim csíkok.

és a
szilvaleves
sem sikerült oylan jól. ennek a besztercei szilvának -ezen a néven árulták- semmitelen íze volt. a mienknek otthon nagyon karakteres az íze, ez meg csak nyersen ehető. mondjuk látszik is a héján. a kékhéjú szilva rendelkezik oylan zamattal, ami hőkezelés után is megmarad, a rózsaszines nem.

izomlázam van. ezt a sok biciklizést nemtom mennyi jógával lehetne kompenzálni. v el kéne járni masszőrhöz. azt mindenféleképpen. már msot éhes vagyok. mit eszek vacsrára? tésztááát. este fél 9-kor. de sok bringázástól mindig baromi éhes vagyok máésnap. 160 km, 3300 m szint. pedig miylen sokat ettem. na de erről majd holnap.

kesztyű

letakarították az üllői úti felüljárót. szerintem. ugyanis nincs ott a kesztyűm.
reggel tökjó volt, amikor kikanyarodtam a 6ár útról, akkor érkezett oda 1 biciklis az üllőire. és akkor nyomattuk. nem mondom, hogy 1ütt, lehet észre sem vett. csak 1xűen mindketten dinamikusan tekertünk. a felüljárón legurulva aztán jóval lemaradtam mögötte. szeretem, ha vki így biciklizik (mint ahogy én).

csap
vízkőtelenítettem a mosdóban. ecet+idő+körömkefe.
érdekes, hogy otthon a fürdőszobai csap vízkövesedik be leghamarabb. aztán a zuhanyzónál, végül a konyhai. amíg a hegedűsben laktunk, a kádnál meg a mosogatónál talán csak 1x kellett vízkőtelenítenem. míg a fürdőszobai mosdónál kb. havonta. főleg apróbb kavicsok gátolják meg a víz áramlását.

meg kéne értenem ezt a congiuntivot...

iszap

én se megyek el mellette szótlanul.
szörnyűség ez. és már előre látom, hogy nem lesz felelős, majd kibújnak, a lakók szívnak, az állam meg kifizet mindent, a cég eltűnik, újjáalakul máshol, és röhögnek a felelősök a tiszta alpesi levegőben.
az árvíz jobb a vörösiszapnál, az biztos.
húzza az országot az ág is.
a sok év nemtörődömsége, kapzsisága, figyelmetlensége meghozta gyümölcsét.
nyomogattam a telefont, legalább vmivel segítsek. remélem, jó helyre kerül a pénz, nem 1ből a tulajok bankszámlájára.
mi lesz az emberekkel? meg mindennel, ami az iszap által elárasztott területen van. a növények, az állatok, a szennyezett talaj... szörnyűséges ez. és mondanak mindenfélét a vörösiszapról. jó hogy 1esek nem azt állítják, hogy még egészséges is... tipikus magyar megoldás lesz -e vagy normális?

...

olasz
tegnap a marco kiakasztott olaszon. új igeidőt vettünk, a congiuntivot. fele óra ezzel ment el. eddig zita technikája is az volt, hogy karikázzuk be azokat az igéket, amik szerintünk xyz -éppen amit tanultunk- igeidőben vannak. ám tegnap ezt nem tudtam értelmezni. kb. könyörögtem, hogy vki fordítson le 1 mondatot, mert nem fogom fel. marco próbálkozott megmagyarázni, de túl sok szavát nem ismerem, és így nem értettem. már nagyon felhúztam magam. ha vmit nem értek, akkor k. gyorsan ideges leszek. nyugtatott az 1ik csoporttársam. az idegesség elborítja afejem, s utána aztán végképp nem értek semmit.
utána kell járnom ennek az igeidőnek.
fú.
óra után barnabással a misterben megittunk ... ő sört, én meg rumot. hideg volt, kissé eláztam, nem volt kedvem a misteres sört inni, ami hideg, és elég különös ízvilággal bír. a múltkor nem is tudom, hogyan bírtammeginni 1 korsóval, sőt ízlett is.
szeretem a kocsmai rumot. olyan fincsi illata van. nemtom honnan veszik, miből van, de finom.

bicikli
a kocsma után -nem mintha az alkohol bárminemű 6ását éreztem volna- hazatekertem, be a kertbe, leálltam a füvön, jobb lábat nem akasztttam ki, nekiálltam dőlniii... puff... gyorsan felkeltem, szerencsére nem láttasenki. ilyenkor az az első, hogy nyugtázzuk a szemtanúkhiányát. annyira amatőr eldőlni biciklivel.

kesztyű
ha reggel jól láttam, eltűnt a felüljáróról a kesztyűm. még holnap is megtekintem, hátha csak nem vettem észre, mert mondjuk elsodródott.

voltam az aldiban. vajon szükséges volt -e kuglófsütőt vennem? biciklis ruházat helyett. és tegnapelőtt még azt állítottam, hogy most már mindenem megvan, nem veszek a konyhába 1 db-ig semmit...

rizs

nem, nem a rádióműsorunkról lesz szó. már el is temettük azt. majd hamvaiból 1x talán feltámad. akkor új nevet is adunk neki.
jázminrizs és folyományai. andival thai sülrizst főztünk szombaton. mellé pedig japán sajttortát sütöttünk. mind2 étel odabaß. a thai rizshez a jázminrizst múltkor a sparban vettem. ez volt köretnek az epres nyuszi mellé is. zoli mondta, hogy jázminrizst a sárkányban vagy az ázsia centerben vásároljak, ott sokkal olcsóbb. ezért túl sok dolgom nem lévén, tegnap kitekertem a sárkányba. sokkal közelebb van, mint az ázsia, ám állítólag drágább. viszont du. még akartam biciklizni, spóroltam az erőmmel meg az időmmel.
annyira kialudtam magam vasárnap reggelre! fél 11-kor keltem fel. ekkor már annyira feszített a húgyhólyagom, hogy muszáj volt kikászálódnom az ágyból.
szóval félre a rizsával, kimentem a sárkányba. bolyongtam az árusok között, kerestem a rizst. a ruhák, cipők és illatszerek között nem találtam. amikro kiértem közülük, megakadt a szemem 1 élelmiszerbolton. lehet több nincs is ott? megtaláltam a jázminrizst, kilónkért 550-ért. nem akartam zsákosat venni, de lehet legközelebb veszek, ha szét tudom logisztikázni a népek között.
vicces volt látni a kis kínai gyerekeket magyarul kiabálni :)
változás állt be a kínai ruházat területén. minth akevésbé volnának büdösek, mint régen. tegnap nagy mennyiséget szagol6tam 1xre, és nem kaparta az orromat. esetleg a cipők. lehet régeben is a cipők gumiszaga csavarta az orromat. hasonló a bicikliboltéhoz, mégse szeretem.
a kínai fehérnemű megtalálta a nyugatinál lévő skálát is. gyanús volt múltkor, hogy már 1500-ért adnak melltartót. pedig ott régebben csak drága holmikat lehetett vásárolni, max. akciósan érte meg pénzt kiadni fehérneműért.
és a nyugati skála amúgy is 1re gázabb. pár éve bőséges üveg- és porcelánkínálat volt, most gyak. nulla. gáz ruhák, lezárt 3. emelet... mit csinálnak? hogy éri ez meg? ha igazán ratyit akartok látni, nézzetek el a ksipesti skálába. az olyan döbbenetes, olyan üres, siralmas és gagyi, hogy nem találok rá szavakat. a vásárlók száma<< eladók száma. lézengés, kongás. szörnyen néz ki belülről. kommenista időket idézi. utoljára akkor szitkozódtam bolt ügyben, amikor nórával a balatonon voltunk vmi élelmiszerboltban. nem tudom, mi lehet a taktika, miért rontják így. ki viseli a sok alkalmazott költségét, mert kitermelni nem tudják, az 100.

bicikli
amint említettem, tekertem 1et. megerőltettem magam. már az elején meglepetés ért: az üllői úti felüljáró jobb szélén megláttam az elhagyott kesztyűm felét... pénteken este kiesett a zsebemből, ui. elfelejtettem bezipzározni. kezdődik a kesztyűelvesztő időszak. remélem, ezzel letudtam az ideit. nagyon sajnálom azt a kesztyűt, még tesómé volt, csak ő kinőtte. csodás kék nemezfoltokat varrtam rá, mert a nagy lyukakat stoppolni nem lehetett már. erre elhaygom. most a 5-10 fok hőmérséklettartományra nincs kesztyűm...
végül is az erzsébet hídon mentem át budára, hogy a hegyalja úton melegítsek az istenhegyihez.
azt éreztem, hogy emelni kéne a nyergen még 1 kicsit.
az istenhegyinek a vége volt a szivatós, csakúgy, mint múltkor (ahol a béla király út becsatlakozik) nem értem, miért, van olyan szakasza, ami kegyetlenebbnek látszik. hát erősen gondolkodtam rajta, hogy feladom. de mondom, ha már ideáig eljöttem, és múltkor sima pedállal mentem fel a gizellával, nem patenttal, mint most, szóval ilyen körülmények között nem ad6om fel. az eötvös utat már nem tudtam bevállalni. bár lehet kis pihenő engedélyezése után ment volna.
5 perc alatt legurultam. szerencsére a gizivel nem lehet úgy döngetni. gurulás közben megfogalmazódott bennem, hogy megcsinálom még 1x. így a kékgolyó utcai kereszteződésnél dobtam 1 balost, s másztam is fel újra. 20+/-2 perc alatt értem fel- nincs km-órám, a telefonomon néztem az időt, az meg csak percpontos. biztos öröltek az autósok akik a béla királyról akartak kikanyarodni az isten hegyire, hogy én ott jövök eggyel. de elengedtek. ugyan nekem volt elsőbbségem. akkor is cikinek érzem araszolni előttük. haha. gondolják, ez őrült, ha ilyen lassan teker, miért nem gyalogol.
volt 2 srác, akik mellett 4x mentem el. 1.re felfele pont a fent említett szakaszon, 2. és 3. kiesett, a 4. már a nagyenyed utcában.
hazafele a krisztina krt-on jártam, amikor eszembe jutott, hogy na, itt lakik glória. ha arra járok, mindig eszembe jut. erre megláttam őt. kiabálás, fék. dumáltunk. szerdán álomvizsgázik.

cini minis
zoli ilyen gabonapelyhet vett. 2 este megettünk 1 zacskóval/dobozzal. mindig megmegyarázza, hogy mennyire jó és egészséges. persze finom, mint az állat, eteti magát, alig lehet abbahagyni.

ennyi.

zöld paradicsom

a kiskertből a paradicsom kerülhetett volna ki győztesen. ám amikor biciklitúra közben dzs. írt 1 sms-t, hogy megtámadták a kártevők, tudtam, hogy ebből se lesz semmi. hazajöttem, és tele volt fekete bogarakkal. gondoltam a zöld paradicsomot megmentem, mert dzs. küldött 1 receptet, rántott zöld paradicsom, ami megvalósít6ónak tűnt. savanyúságot nem akartam eltenni 8 db-ból.
kedden kipróbáltam: felszeletel, besóz, 15 perc, lisztez, tojásostejez, kukoricadara+zsömlemorzsi+sok őrölt feketebors keverékébe beforgat, kisüt. finom lett. kicsit savanyú. a panírból könnyen kicsúszik. arra gondoltam, milyen jól be lehetne tölteni vmit a panírba. olyan mint 1 fal :)

kocsma
zoli szokása, hogy kajával érkezik, és a kocsmában eszünk. tegnap is ez volt. hátravonultunk enni meg inni. kimentünk még 1 adag kifliért meg vajkrémért a cba-ba, s amikor fecóval elhaladtunk a pult mellett, nagyon kellemetlenül éreztem magam, h itt zabálunk a kocsmában. megfogadtam, hogy többet én iylet nem csinálok.
az új kocsmárosnő rendes, tegnap is mondta, hogy nyugodtan vigyem be a bringámat, ott nagyobb biztonságban van. ui. a rácshoz szoktam lakatolni, és 10 előtt 10 perccel mindig zsól, hogy hozzam be lécci, mert bezárná az ajtót, s ekkor a kocsmából már csak kifele lehet, befele nem. mondtam neki, hogy az u-lakatot csak flexszel lehet eltávolítani. még mindig ebben bízom.

cipő
még feljebb kéne állítani a nyerget? ez a másik cipőnél nem tűnt fel. dzs. szerint görbén tartom a lábaimat, amikor tekerek, és ezért van az, hogy a nadrágszár lobogós része befele áll, és nem kifelé. asszem nincs O lábam.

hideg
van. fél évig ez lesz. kiábrándító. csak a lehűlés, csak a lehűlés. és vakítanak bennünket a CO2-dal. úgy okoz felmelegedést, hogy lehűlést okoz.

a hegeszt szót miért mondják gyakran heggesztnek? szerintem idegesítő. gáz.

cipő

rendeztem
kicsit a bal oldalt.
aktuális ez a szőlős háttér. remélem még jó db-ig lehet szőlőt fogyasztani. ez kárpótlás lehetne a szar nyárért. a szart úgy értem, hogy a meleg túl rövid volt. annyi ideig volt meleg, míg megaszaltam a meggyet- 5nap.

cipő
dilemmák. lehetőségek:
* szokásos cipőben tekerni télen, ami jól néz ki, szétfagy benne a lábam, nem kell rá költeni, mert van
*téli bicikliscipőt venni, ami ronda, valószínűleg nem fagy benne szét a lábam, nem ázik be, és már 33.000 ft-ért az enyém lehet

a rondasági faktornak van a legnagyobb súlya... biciklis cipők tekintetében rosszabb a helyzet, mint a túrabakancsoknál. többéves emésztést igényelt az, hogy túrabakancsot vegyek. hányingerkeltően rondák bírnak lenni. sajnos a praktikum ez esetben sem írja felül a küllemet. érdekes módon 40.000 fölött elkezdenek egész pofásak is lenni. sajnos a design (x) 1enes arányosságban ál az árral (y).

y=30000 + ax

tehát múlt 7en bementem megtekinteni a northwave téli cipőt. tesóm azt mondja, a futárok is ilyet használnak, ő ilyet vesz. nem néztem utána a neten, csak besétáltam a boltba, de majd' hanyatt vágtam magam a látványtól. nem 1 nőies darab. ha futár lennék, lehet vennék ilyet. de ez és 1 kordbársony nadrág nem össze1eztethető. a bicikliscipőhöz amúgy is a a) rövidnadrág b) feszülős hosszú c) feszülős hosszú + rajta rövidnadrág illik.
mire jutottam? felpróbáltam. 42-es lett jó. hangosan szörnyülködtem az eladónak, aki megnyugtatott, hogy szebbeket nemigen lehet találni. megkérdeztem, hogy nyári cipőből van -e akciós, mire körbemutatott, hogy ja, ennyi, de fogynak.
majd szombaton visszamentem lelkesen, hogy akkor veszek 1 nyári cipőt, ami lehetőleg ne egynyári legyen :) ám a nagy lelkesedésemben túl korán értem a bolthoz, ezért gondoltam elnézek a diósárok fele, kipróbálom, meddig tudok felmenni a gizivel. az erőd utcán se volt vmi jó, a dióson meg alacsonyabbig jutottam, mint múltkor patentpedál nélkül. feladtam.
aztán begurultam a boltba, és viszonylag kevés hezitálás után megvettem ezt, csak piros feketében. hát olyan időjárások vannak, hogy a nyári ruházatot lassan elfelejthetjük. nyáron is, nem csak télen. vagy vmi bajom van, hogy nem veszem észre a meleget és folyton elégedetlenkedek a hideg miatt? érdekes, álmomban nem szoktam fázni.
...
jó benne tekerni, jó kemény a talpa. sétálni fura. jó döntés volt. de szellőzik, mint az állat, úgyhogy valóban kell téli cipő...

álom
ha már szóba hoztam. most éjjel sokfélét álmodtam. pl:
*schleki nyilatkozott
*néztem otthon a falat, vmi gyanús volt. lógott 1 kép a falon, ami dióból, kukoricahéjból meg iylesmikből állt. láttam, hogy 1 molylepke kukac araszol a tetején. levettem. hát több kukac is mászkált rajta, és találtam 1 óriási kullancsot. mint 1 kisebb meggy akkora volt. nem mozgott. mit csináljak vele? szét akartam nyomni papírzsbkendőbe csomagolva. elképzeltem, ahogy rátámaszkodok, és szétfröccsen a vér, eláraszt mindent. gusztustalannak tűnt. amíg gondolkoztam, hogy megsemmisítsem vagy sem, jött apa, és mutattam neki a kullancsot. és akkor a kullancsból a következő képben már 1 pingponllabdaméretű sötét narancssárga gömb lett. tapintásra rugalmas vmi, dealaktartó. oylan volt mint 1 szivacs, mert apa (vagy ki) elkezdte kapargatni. nem fröcskölt
*a 2. albérletemben jártam, mentem fel marikanénihez. bementem az ajtón, és ott volt, totálisan megfiatalodva. fiatalabbnak nézett ki, mint ahogy megismertem. minden fiatalos volt körülötte. ott volt az 1ik menye (amúgy az életben nem láttam), ott sürgött, intézkedett, és nekem az volt az érzésem, hogy nekiállta rendezni a "mama" életét, és álmomban azt gondoltam, hogy tudtam, hogy ez lesz majd, hogy elkezd a marikanénin uralkodni. nagyon világos volt a lakásban, és csodálkoztam, hogy milyen nagy. mondták, megvették a szomszéd lakást is, ezért ekkora.
majd 1x scak átalakult a marikanéni, a feje totál más lett, bajsza volt meg szakálla- ezen igen meglepődtem. és beszélt. de nemtom, hogy férfi lett -e belőle vagy csak öregkori szőrök jöttek ki rajta. mert nem volt 1 szőrösödő típus.
még volt pár álmom, de nem emléxem rájuk. a tudatos álmodást szeretném megtanulni, de nem nagyon jutnak eszembe az alaptörvények, amiket nappal gyakorolni kell. talán hamarosan megérek erre is.

a szombati buli
...
jó volt. barbár.
volt hiphopjönvuk, pedig csak másfél üveg bort ittam meg. no meg 1 kis pálinkát.
mindent nem írok le, mert nem emléxem...
gizivel tekertem a helyszínre, ami gyak. sík. a végén kellett tolni a bicajt. de ha nem lett volna olyan szar az út a hegyen lévő nyaralóhoz, akkor simán feltekertem volna. nem is volt olyan szar, csak kavicsos, köves.
aztán szórakozás. szerénység nélkül állít6om, hogy sikerült a kb. ehetetlen gulyást feljavítanom finomra. ennek 1 része -állítólag- balázs sisakján és sisakjában landolt, akinek ezek lehettek az utolsó darabok a pohárban, mert éjnek idején -feltételezem esőben- hazatávozott annak ellenére, hogy valaki elmésen kiszedte az 1. kerekét, hogy megakadályozza a lelépését. ám nem sikerült. ez ultrabunkóság volt szerintem.
nem mintha én annyira kedves lettem volna, de úgy éreztem, ebben a társaságban nem gond ha kicsit bunkó vagyok. ezt hozták ki belőlem haha. nem fikázom őket, mert fikázódásban ők úgyis felülmúl6atlanok. igen, és még a csajok a pletykásak...?... persze jól éreztem magam (valószínűleg). főleg reggel, amikor elég hangos lehettem, mert borcsa kiszólt, hogy még aludni akar.
én reggel felébredtem arra, hogy milyen melegem van, úristen, megfulladok. kimentem klotyóra is, utána meg leültem a teraszra. tamás is felkelt, aztán dumáltunk, néztük, ahogy esik az eső, majd megáll, tisztul, beborul, minden szivasc csuromvíz, akárcsak a terítő, romhalmaz az éjszaka után. és ekkor még a kert hátsó részét nem is láttuk. én mindenféleképpen csak biciklivel akartam jönni, mert 1) edzés 2) olcsóbb 3) míg aváci vasútállomásig letekerek, addig szarrá ázok, és szarrá ázva várni a vonatra meg utazni rajta 1 órát vérfagyasztó lenne.
mondtam, hogy tiplizzünk, mert nem akarok pakolni. imre kb. 1. mondata felébredés után: ne menjetek el mind, segítsetek pakolni. ekkor megszólalt bennem a lelkiismeret, mondtam tamásnak, pakoljunk valamennyit ezzel leróva kötelességünket, s a munka maradékát hagyjuk meg a többieknek. ő összetaposta a sörösdobozokat, beszedtük a mos6ó edényeket, evőeszközöket, elmosogattam, beöltöztünk esőállóba (én ugyan nem), majd hárman léptünk le. a pakolást azért sem éreztem annyira szívügyemnek, mert a társaságot lustának láttam. a kis közösség, akik csak a poharat szeretik emelgetni, de ha munkáról van szó, csak ülnek. és untam magam, hogy osztogatom a feladatokat, hogy haladjunk. ez volt este is. kivéve a favágást, mert azt a srácok szüntelenül nyomatták, és már akkora máglyát csináltak, hogy 1 tucat boszorkányt el lehetett volna égetni rajta. a máglya méretét a bútorajtók maximalizálták, széltéban a szél tágította, a lángos szinte nyaldosták a tűzrakóhely melletti gyümölcsfát, fejszével az ajtónak vágtak afiúk, az meg milliószám szórta a parazsat a szélben- görögtűz. veszélyesnek tűnt- ekkor még nem voltam eléggé részeg. amúgy bizonyos esetekben a kontroll tökrészegen is bennem van.
szóval nem akartam leírni azt, hogy lusták voltak a többiek, de ez is a 7végi tapasztalásom volt. szubjektive. lehet igazságtalan vagyok. de akinek nem tetszik, és esetleg olvassa, majd szól. lehet bővebben kéne kifejtenem, hogy világosabb legyen.
ez télitúrán is megvolt, hoyg senki nem akart mosogatni, aztán munkaszervezés jelszóval kiadtam, hogy akkor én eddig csináltam, most csinálja más, elvégre 12en vagyunk. néha bosszantó ugrándozni velem 1korúaknak. olyan természetes nekik, hogy megcsinálom. otthon nem, mert én hívom őket, de idegenbe igen. ez van. előtör belőlem, mint áltsulis koromban, amikro minden 2. reggel hisztériáztam otthon nyári szünetben regeli után, hogy miért nekem kell elpakolnom meg mosogatnom, amikor ezt tesóm is meg tudná csinálni.
szóval leléptünk, fasza volt esőben gurulni. lazac lepattant a vonatra, mi meg tekertünk hazáig. tamás elől, én mögötte dunakesziig. az eredményt csak otthon láttam: csurom sáros arc. minden csupa sár. így mentünk a teszkóba kajáért :)
remek volt hazatekerni, nyomtuk ahogy lehetett. 45 km. nemtom mennyi idő alatt sikerült, de szerintem jók voltunk.
1ből a mosógépbe hánytam a ruháimat. sokáig tartott, mire kifürödtem magam a koszból.
kellems izomláz. juhíjj

palacsinta
tesóm vasárnap ebédre palacsintát sütött. arra gondoltam, ha hazaértem, felhívom, hogy vigyek -e még 1 palacsintasütőt. erre küldött 1 sms-t, hogy vigyek át 1 p.sütőt.
jajj, de nagyon jól esett. éhes voltam nagyon.
ebéd után aludtam vagy 2 órát. a 6 óra alvás ellenére hulla voltam. és ezt a dunakeszi tescoban éreztem már, amint leszálltam a bicikliről.

olasz
ma kezdődik. tanulnom kellett volna. nagyon sokat felejtettem. még 18.30-ig felfrissíthetem a tudásomat... megyek is frissíteni. a többi gondolatot -nem sok van- pedig holnapra hagyom. nyelvvizsgáznom kell. a motiváció csak ez lehet.