2010. április 28., szerda

spárga

n. szokott csinálni spárgát csak nem úgy, mint én.
amúgy én sem szoktam, mert életemben tegnap főztem másodszor v harmadszor.
másfél búzasörtől m á r berúgtam a toldiban. előtte olaszon korgott a gyomrom, tudtam, hogy nem lesz jó vége. igaz tervbe vettem, hogy nem iszom magam le a sárgaföldig, és legkésőbb 10-kor távozok, hogy meg tudjam főzni a spárgát, ami szombat óta fonnyadt a hűtőben. a piacon vettem 300-ért. a fővámon. a lehelen ugyanez 500-ba fáj... vannak különbségek. csak azért tekertem ki a piacra szombat de., hogy legyen vmi cél, ami miatt biciklizhetek. aztán megtöltöttem a táskát ezzel-azzal.
szóval a jamie oliver nem semmi. tudja a csávó a dolgát. megfőztem a spárgalevest az ő receptje alapján, és ma délben majdnem elájultam magamtól, hogy milyne jól főzök, meg majdnem elájultam tőle, hogy milyen jó receptet fejlesztett ki. és akkor a sütiről nem is beszéltem még. már fél 1kor kész volt. és 1kor már megfürödve hajmosva húztam az ágyba. úgy szoktam, hoyg sapkában fekszek le, és akkor magától megszárad, nem kell szárítani. olcsóbb, gyorsabb.
reggel dzs. i sbiciklivel ment. elkezdtem keresni a sufnikulcsot. néztem nadrágzsebben, széldzsekiben, spájzban, szekrény alatt, hátizsákban, a végén már a kukába is beletúrtam, s eközben villant be, hogy este a szelektiv papíros ládában koppant vmi fémes, amit nem találtam meg. abba is hagytam a kukában való turkálást, és kiborítottam a papírokat. hullott is kifele a sufnikulcs. hogy mindig elkeverem ezeket a kulcsokat... utána már csak a láncot kellett visszatenni dzs. biciklijére. az 1xűbb volt.
a 7en hátszelem volt befele. hazafele meg szembe. de reggel ez baromi jólesik, amikor lehet száguldani az üllőin. imádooom.
tegnap este megettem fél szál kolbászt. nem bírtam kivárni a spárgalevest. így legalább 2 napi ebédnek elosztottam a főztömet. és a bagettből mindig van >1 rúd. a spárgalevesbe ez éppen jó megpirítva. a buggyantott tojástól eltekintettem, mert tojást cipelni veszélyes. bár a 3. emeletre kuncsorogtam kenyeret pirítani is, a tojást is kivitelezhettem volna szuperszép új konyhában.

ez a jó napfééény!

2010. április 27., kedd

zsír

gödör előtt ültünk. ott pár tinédzser. kis köcsög középiskolások, akiket a tetü szüleik elfelejtettek megatnítani viselkedni. útálom, hogy itt hőbörgök miattuk, és nem merek beszólni ilyeneknek. mert ettől a hőbörgéstől nem változik meg semmi. csak pazarlom az energiámat. szóval halomban állt utánuk a szotyihéj, a szemétjüket hátradobták a zöldbe. mindenféle litty-löttyöt ittak. de ez mind1 is. ahelyett, hogy tanulnának baszki, ott rontják a képet. az arcuk akkora, hoyg nem férne be a bécsi kapun. néha egészen megdöbbentő ilyeneket látni. jót nem tudok kívánni nekik. ez van. a szemetelős geci embereket alapból utálom. fene az igénytelen formájukat. meg akik felborogatják a szelektiv gyűjtőszeigetek kukáit, meg odahányják a sok szemetet mellé. ez 1 kupleráj. de azért nekik tiszta város kell meg tiszta levegő. és a köznép is éppoly patkány, mint a menő politikusaink... menő... szóval ki kicsiban, ki nagyban csinálja abaromságait.

de visszajött ez életkedvem. bár az olvasó nem is tudhassa, hogy elment. mert ami igazán belül van, aztat én nem adom ki. ez csak a rizsa. minek írok?

hmmm
tegnap este 10 körül már otthon voltam. odavonszoltam a slagot a veteményeshez, és beöntöztem jól. fura volt, hogy a petrezselyem 2 nap alatt 5 centisre nőtt. aztán leesett, hogy az a kapor. reggel fényben meg is néztem. szépen fejlődik. valamikor világosban ki kéne 1elnem. ez csak ma lehetséges. a saláta az nagyon gá. arra vár6ok, hogy fogyaszt6ó legyen... a kapor a sárgarépával van vetve. szóval túl sűrű, így nem tudnak fejlődni rendesen. meg kell csinálnom. és a jamie oliver féle spárgalevessel mi lesz? azt is du. kéne megfőzni. végül is gyorsan eltekerek olaszra. tegnap is hamar odaértem jógára. túl hamar. a kiskörtén úgy száguldottam, mint 1 ló. megelőztem 1 csomó biciklist. de benne volt a lábamban a bugi rendesen. fú
akkor öntözés után megettem 1 csomó szalonnát hagymával. l-ék szalonnáját kivégeztem, utána az én kolbászom jött, azaz a henger alakú szalonna. szóval szalonnaként teljesen rendben van a dolog. annyira jólesett. hát eljutottam ide is, hogy ilyen töményen tolom az arcomba a zsírt. a bagett is ehetőbb állagú lett, hogy 1 napot pihent a kenyértartóban. szalonnaaaaaaaa

2010. április 26., hétfő

cm

centiméter
mit írjak?
amire emléxem, az kevés és ciki.
1 poénos volt: a westbalkánba mentünk a cm-->pántlika-->állatkert--> után. odaértem, lelekatoltam, a sisakomat az övtáskámhoz csatoltam. tele volt minden biciklivel meg motorossal is. ott tipródtam még a biciklim meg 1 motor mellett miközben a többiek lakatoltak. 1x csak odajön 1 zsírfej, és közli velem, hogy már figyel 1 ideje, vagy 3-4x nekikoccantam az ő 70.000 forintos bukójának, menjek arrébb, mert lejön a fényezés. én csak annyit tudtam mondani, hogy az enyém meg 15 volt, aztán arrébbmentem. györgyike nemtom leugatta -e vagy mit csinált. mert kitelik tőle. én ugye nemtok frappánsan válaszolni az ilyen hejjzetekben. 70ezerér vmi tartósabb zománcot is tehettek volna a sisakra... az enyém már nemtom hányszor leesett, és semmi baja.

vetemény
a szomsédasszony (az alsó) már 2x is megöntözte a veteményes kérés nélkül. rendes nő. nagyon kedves, meleg mély hangja van.
kiszedtem az 1. önállóan termelt retkeket. hát mint 1 kisebb dió. de ezek gömbalakúak és széltében több hely kell nekik. a saláta nem fejlődik sehogy sem. lehet nincs neki sem helye. a paprikákat meg paradicsomokat most tűzdeltem széjjel. ebből nem lesz semmi... és így vettem észre, hogy szerencsétlenek gyak. sárban álltak.

ezután elkerekeztem györgyikéhez, hogy ne forduljak be. meg így volt ok a biciklizésre. jó megrakni a tétényi utat. csak 13 km tőlünk. a fővámra is csak azért bicikliztem el szombaton, hogy csinálja valamit. annyira nem akartam piacozni. végül is vettem 1 fej kelkáposztát, és megfőztem plutykának. a krumplit hőkezelhettem volna még 1 db-ig. vettem szuperzsíros tejet is, és megcsináltam afeketeribizlit turmixnak. bitangjó. annyira finom, tiszta gyümölcs íz. áhh. uhh.

nem rajzoltam/festettem 7végén. illetve igen, csak nem jutottam előbbre. pedig vettem lila patront is a töltőtollamba. hogy majd azzal. bátran, mint a nagyok. aztán kitaláltam 1 jót, de az annyira bonyolult, hogy csak ültem a földön, bámultam avázlat elkészítése után, ás rájöttem, hogy ez nem fog menni, elszállt az igyekezetem, a lelkesedésem. szét nem téptem, csak félredobtam.

az alleycaten találtam. nagyon vicces, és jó a zene!

tegnap megpörköltem a maradék mogyorót. pontosabban: szénné égettem. a bagett majdnem szar lett. a tésztával nyersen öröm bánni, csak megsülve lesz fura.. még adok 1 esélyt magamnak: a következő alkalommal nemgőzös sütőben sütöm. állítom ez a baja. állítom... remélem.

2010. április 22., csütörtök

sárhányó


most letesztelem mérnöki kreativitásom tartósságát. ugye múltkor leszakadt a sárhányóm elől. ezt ideiglenesen orvosoltam a probike szigstalagjának segítségével. majd kiszedtem a kereket és újraragasztottam szebben, pontosabban. használat során kiderült, hogy 1folytában dörzsöli a ragasztót a külső, így ma összeszedtem magam és ki5löttem 1 másik megoldást: van ez a műanyag spirál, amivel összefűzik a lapokat. levágtam belőle 1 karikát és odaszigszalagoztam a törött pálca felnihez közelebb eső, azaz belső feléhez. így az ív szépen rásimul a sárhányóra, csak tovább kellett folytatnom a ragasztást. kíváncsian várom, meddig tart. végül is a levegőben való ragasztás is hónapokig oké volt. ma is működne, ha nem lépek rá a sárhányó meghosszabbítására. ezt rajtam kívül érti valaki?
és mellékelek 1 rejtvényt. ezt tegnap du. találtam ki. b-val a gödör előtt ültünk. több vicces rész is volt, de túl bonyolult leírni, így megtartjuk magunknak hehe. hű bazz, mire ezt megcsináltam...
kivételesen nem ettem éjjel, amikor hazaértem. ez jót tesz a szervezetnek.
na nézzük

2010. április 21., szerda

szalonna 2

tegnap este hazaértem, elővettem a 2féle szalonnát.l összehasonlítottam. nagyon jó. alig van különbség. talán a mienk gyengébb. de ez nem a legfrissebb példányom, már elég régóta ahűtőben áll, az újat pedig nem akartam megkezdeni. ettem a szalonnát kenyér meg minden nélkül. mondjuk inkább forgácsok voltak, mint szeletek. nem gondoltam volna, hogy valaha képes leszek újra így enni a szalonnát.. amikor kisgyerekkoromban hasnyálmirigygyulladásom volt vagy mifene, akkor 1 vagy 3 hónapra letiltottak a fűszeres, zsírosról, se kolbász, se szalonna, és ezen időszak után már nem is kívántam a szalonnát, rá se bírtam nézni. később megettem így ételbe, aztán a túróstésztára is azt teszem, most meg nyersen önmagában nyomatom. így változok.

éjjel álmomban gólyát ettünk. hoztak 1 madarat, és néztem, hogy ennek baszki piros a lába, ez gólya, ezt megesszük?! csak 1-2 kép meg érzés maradt meg bennem. a 7fői rémálmom az iszonyú volt. azt hittem, hogy nem lehet felülmúlni iszonyúságbvan 1 régebbit, de tévedtem. kb. oylna érzést kell elképzelni, hogy még minden nyugodt, de tudod, hogy 6-100 órán belül tuti meg fogsz halni. ez a 1 biztos, a hogyan és a pontos mikor ismeretlen. várod, hogy túllegyél rajta, vag yvalahogy megmenekülj, de belül tudod, hogy be fog következni, amitől mindig is rettegtél, s azt hitted, hogy elkerülheted. de nem! szerencsére felébredtem, nagy megkönnyebbülés volt ez, úsztam saját levemben. semmi kedvem nem volt visszaaludni, fel akartam ébredni teljesen, nehogy folytatódjon ez a rémálom.
persze visszaaludtam, s valami mini rémálom volt csak, amire nem is emlékszem már...

jóga
a lótuszüléshez törökülésszerűen kell elhelyezkedni, úgy hogy a talpaim összeérnek. és lengetni a lábakat 1xere, hogy a térd minél jobban közelítse a padlót. most nem tudom mi ütött a mukesbe, de annyi ideig kellett csinálni, hogy mindkét bokámon feljött a bőr. hetekig gyógyul majd ez is... ennyit bírok? emléxem, 1x középiskolás koromban kikevertem otthon a nokedli tésztát, és vízhólyagos lett tőle a kezem. ezen röhögtek a szobatársaim. mintha sosem dolgoztam volna.

vetemény
este lámpaféynben megnéztem. a mustár a legnagyobb. spanót lemaradva. a retek egészen oké. a saláta, sárgarépa és kapor kb. 1 szinten vannak, a petrezselyem nagyon rosszul áll... öntözni ma sem kell. citromfüvet kaptam a munkatársamtól. el kell ültetnem. csak nemtom utaztassam -e a városban ma, és reggel ültessem el vagy pénteken 1ből vigyem haza? amúgy az annyira jó, amikor utánfutón viszenk nagy cserépben tujákat és lobogtatja őket a menetszél. sőt, nem is kell utánfutó, a mű1etemen ... ja akkor is volt utánfutó, csak kicsi. szóval lobognak a szélben. mindig röhögtem, amikor megláttam őket.

2010. április 20., kedd

szalonna

előbb a cím, aztán a 7vége tapasztalatai és tanulságai

szalonna
tegnap l-éknál voltam kis bor, pálinka. mivel a prátert lemondta a 3. hermanos, így az ő lakásukban ittunk meg beszélgettünk (fordítva). így jobb is volt, legalább nem füstöltem föl magam. vacsoráztunk hideget. házi sonkát meg szalonnát a megmaradt bagettemmel. fú az a szalonnaaaa! éppen oylan finom volt, mint a miénk! meg is kaptam ajándékba a maradékot. elképesztő. ránéztem, és megvolt benne a lehetőség, hogy ez fincsi lesz. ú és pont olyan, mint a miénk! sőt lehet, hogy jobb. na holnap vagy ma este összehasonlítom. az a dúrva, hogy életemben ez a 2. szalonna, ami igazán ízlik. ettem sokfélét, de mindbe volt vmi furaság. a mi szalonnánkat ha megpirítom túróstésztához, az megpirul valóban, ropogós lesz, mint a csipsz. nem gumis. a tormaleveshez kiváló. ha nincs otthoni házi szalonnánk, akkor a tormaleveshez vétek bármiylen más szalonnával próbálkozni.
a sonka is ugyanilyen kellmes meglepetés volt. de a szalonna volt a nagy flash tegnap.

kolbász
tesóm mesélte, h főcuki festett nekem. kifejezetten nekem. kérdezte: "és mit festesz az andinak?" mire főcuki: "kolbászt." ez mekorra mááár!

bagett
először is, itt van a receptje
nagyon szimpatikus lett ez a bagett recept. kísérleteztem, 2féle lisztből csináltam meg. csak kenyérlisztből szabad, ez lejött. ugyanis a simalisztes tészta kezelhetetlen lett. túlságosan ragadt. a kenyérlisztes is ragadt 1 kicsit. kevesebb vizet fogok ezután beledagasztani. amúgy döbbenetes, hogy 1 kiló liszt és 3 g élesztő keveréke hogy megkel, ha elég időt (~ 1 nap) adunk neki. sajnos nem lett olyan könnyű, mint amire számítottam. ezt a sütésnek tudom be. 1xre betettem 2 tepsi bagettet sülni, és amíg rendezgettem a tepsiket, annyira lehűlt a sütő, hogy nem tudta hirtelen felhúzni a tésztát a kb 190 fok. hibáztam. ezentúl csak 1 tepsit teszek be villámgyorsan, a gőzt is előtte állítom elő, a légkeverést elfelejtem, megy majd az alsó-felső sütés. így gyorsabban megsül. a többi bagett meg addig elkeleget valamelyik sarokban. menőzni akartam, de csak félig sikerült..
a habcsókos kalács viszont nagyon finom lett, hiába fikázta azt is a főnököm. neki még eddig semmi se tetszett. ez a stílusa, nem veszem fel.

tegnap megettem 1 tábla csokit este. rettenetes. valahogy vissza kéne fogynom a húsvét alőtti állapotomba. talán jár6nék reggelente tesómmal edzeni. és akkor az esti italozásokat is csökkenthetném. anyagilag baromi jól járnék. és fizikailag is. tavaly megtapasztaltam, hogy 1 reggeli 2-2,5 órás tekerés mennyi pluszt tud adni. ennek fényében átgondol6nám a dolgot. meg kéne 1 jó nyereg. hiszen a konán szét van fesleve a régi. meg 1 jó cipő. én abban az adidasban kikészültem tavaly a velence 10x-en. meg túrán is. vagy valamit baromira nem állítok be. nem csdak a kertművelést és a sütögetést kéne tudományos alapokra helyeznem, ahnem a biciklizést is. végül is ez a hobbim. ne szúrjak ki magammal folyton...

veteményes
öntözni múlt 7en sem kellett. nem vagyok túlzottan megelégedve az eredménnyel, lassan fejlődnek a növényeim. több trágya kellett volna... meg fátyolfólia legalább a retekre meg a salátára. ki1eltem a retket meg a salátát. a kapor-sárgarépa sorokat még nem ritkítottam ki, mert nem látszanak túl jól a növények. a petrezselyem épphogy csak kikelt. botrányosan lassan fejlődik. olyan magot vettem, ami gyökeret nem ad, csak levelet. kár volt. lehet még próbálkoznom kéne gyökeressel is. őszre csak alakulna valami. a paprika és paradicsom kezdeményeket természetesen nem tűzdeltem szét 7végén, pedig nem ártana már külön pohárban lenniük, hogy jó erőre kapjanak. a végén még az lesz, hogy palántát kell vennem...

szombat
a biciklis virágos mgmozdulásra én sem érkeztem időben... szerencsére an. mégis eljött, pedig benne bíztam legkevésbé, ui. mindig annyi dolga van. így elidőztünk, amíg gyögyikéék 1 órás késéssel befutottak. b. meg elaludt. gy. rengeteg szendviccsel készült, és 2. ránézésre utálta ezt a rendezvényt. ezért elhívtam mindenkit a wekerlére. nagyon szép idő volt. és felavattuk így a kiülős kerti izét. hazafele bemutattam, hogy biciklizek én, nem voltak túl lelkesek a látványtól. pedig nem tettem rá 1 lapáttal sem. és direkt lassan mentem. nem mintha én lennék a leggyorsabb biciklis a városban, sőt.
a többiek vettek sok sört az intersparban, közben a-val nekiálltunk a bagettkészítésnek, pontosabban előkészítésnek.
jó hangulatban telt a délután, annyira örültem, hogy így összejöttünk. szeretet van. györgyikét felköszntöttük, ügyesen eltitkolta, hogy hány éves hehehe. 1 remek tortát készítettem neki. félig saját kútfőből. dzs, kösz, h szóltál, hogy a lidlben le van árazva a mascarpone :)
gy. leírta a blogjában, hogy mikről beszéltünk. én most már lusta vagyok újra. az úgyis szórakoztató, ahogy megfogalmazta.
és valóban hisztizett ám a tündérgyárban. én maradtam legtovább ottan. annyira jót beszélgettünk meg röhögtünk! áhh. és mindenre emlékszem a hazaútból.

2010. április 16., péntek

eső...

az eső tegnap már engem is kikészített. pedig annyira optimistán álltam hozzá.
letakarítottam a gizellát, beolajoztam a láncot, pedig tudtam, hogy még lesz eső, ami fél pillanat alatt tönkreteszi a munkámat. du. elindultam esőfelszerelésben. már nem is érzem olyan gáznak. igazából gyalog jobban elázok, mint bicajjal (nincs vízálló cipőm), úgyhogy a bohóckinézet ellenére is jobb választás a bicikli. szóval megy a bohóc a váciúton. lánc ledobb. fasza. kiáll. káromkodás. a westend oldalában gumikesztyűt húztem, s visszatettem. most nem lötyög. hanyag voltam délelőtt, ez lett az eredménye. nagyon ráférne szegény biciklire 1 is karbantartás, fékek, középcsapágy, izébigyó...
dolgom elvégeztem. beugrottam a lehelre mazsiért, s elindultam hűvösvölgybe. jó hogy ennyi időm volt. az árpádhídon mentem át. úgyis ráérek, biciklizgetek 1et. a retek utcánál ráléptem valahogy az 1. sárhányó meghosszabítására, alafogó gumiszőnyegre, s ezzel a mozdulattal letéptem a szigetelőszalaggal rögzített jobboldali pálcát. juhéjj... a pálca 1ből a külsőnek csapódott, és így súrlódva tekertem tovább. nem voltam boldog. szerencsére bevillant, hogy ott van útban a probike, hát majd ott kéreg szigszalagot. ekkor a felismerés: de hisz elmúlt 6 óra! ám nyitva voltak. kértem ragasztót. megcsináltam és uzsgyi/usgyi. mire célomhoz értem, átöltöztem, wc stb, éppen 7 óra lett. és csernus dr. megmondta afrankót. hát háromezerkettőt nem ért meg, de legalább láttam. ezeket nagyjából olvastam tőle. mind1. az előadás után csak nagynénémig jutottam.
és akkor reggel jött a felismerés, hogy a baloldali pálca is lejött...
most már megcsináltam.
álmos vagyok.
és fáradt. pedig ettem 2 banánt meg 1 csokit, hogy energetizáljon. de mint halottnak a csók... fogynom kell. utálom ezt a súlyt cipelni. meg a hátizsákom súlyát is utálom cipelni. mindig telepakolom cuccal.
ámen

2010. április 15., csütörtök

liszt, malom, húsvét

liszt, malom
nem volt kedvem írni, de most mégis van. meghozta a telefonbeszélgetés, amit a malomipari múzeum igazgatójával bonyolítottam le az imént. tegnap találtam 1 receptet itt. bagett. fura volt, hogy 500 g liszthez 1 g élesztőt ír. rákérdeztem a német gasztrobloggernél összeszedve minden némettudásomat, és megerősítette a tényt, valamint küldött pár linket, s így megtudtam, hogy ennek a begett receptnek az eredeti tulajdonosa párizs legjobb bagettkészítője volt 2008-ban, ezek után minden kételyem elpárolgott.
szóval elmélyedtem a lisztekben, s eszembe jutott a malomipari múzeum. hogy végre meglátogatom, s tanulok valamit. nemtom hány évig érleltem ezt magamban, mire elkezdtem szervezni.
az igazgató 1 öreg malomipari szaki, őt kell felhívni. ingyen van a múzeumlátogatás. kérdezte, milyen szempontból érdekel. elmondtam. elkezdtünk beszélgetni. hogy mi a foglalkozásom, hány éves vagyok, inkább postai úton küldi ki a tájékoztatót. a lakhelyemmel is tisztában volt, mert pár házzal odább lakott az édesanyja. és ő is foglalkozott munkahelyi zajjal, porral, hiszen a pékeknél meg a malomiparban aztán van bőven. a bezsélgetés végén már ő szorgalmazta, hogy mindenlépp menjek el, és majd bezsélgetünk lisztekről, zajról. hát ez nagyszerű, jobb szó nincs is rá. úgy örülök!

húsvét
most is jól sikerült a nagyszombat, ezt mindenki megmond6ja, aki részt vett benne.
annyira jól álltunk az idővel, nem kellett kapkodni. ilyen sem volt még soha.
szerncsére jó időnk volt, így pinkára az ételszentelésre biciklivel tudtunk menni. el6ároztuk, hogy nem megyünk be a kocsmába, csak a m-ékhoz. ebből az lett, hogy 3 rokoncsaládot látogattunk meg, lecsúszott vagy 5 pálinka meg némi pezsgő. viszont nem rúgtam be, mert ettem sok sütit. azért a gyomromat tartalékoltam az esti kalács+füstölthús+tojás+torma kombóhoz. aztán elcsaptam vele. meglepődtem, hogy tudok annyit enni, hogy kikészüljön a gyomrom. este 10kor már olvastam az ágyban. úgy hallottam, hogy fatter hányt, de reggel kijavított, hogy csak krákogott. néha könnyű összetéveszteni. mindenestre felbuzogtam, gondoltam, ha befejezi, kimegyek én (is) hányni. ahogy a gyomromon tartottam a könyvet, nyomta, és hámyingerem volt. végül is oldalt fordultam, s megszűnt ez a probléma.
viszont vasárnap regggel... immodiumot vetetett be velem a mutter. mielőtt kiszáradnék. fujj. rumot nem i6tam, mert vezetnem kellett.
szóval így telt ez a húsvét: zabálással. sajnos meg is látszik rajtam, most dolgoz6ok, hogyan fogyjak le 3-4 kilót. el6ároztam, hogy ezentúl iszok, é snem eszek. visszanézve... eddig teljes sikertelenség. nem volt jó a gyomrom még húsvét 7főn sem.

kőszeg
csak 1x rúgtam be, akkor se túlzottan. 3 unicum+6 dl bor. legalább szórakoztató beszélgetéseket folytattunk.
a másnapot könnyedén vettem, pörögtem a konyhában, rétest sütöttem. unikatesóm szerintem nem tanulta meg a technikát, mert mindig mással volt elfoglalva. messziről nézve olyan rohadt egyszerűnek tűnik ez a rétessütés, de végül is ugráltatnom kellett nagynénémet meg unokatesómat, hogy a kezem alá dolgozzanak, különben 1 órával később végeztünk volna. mire a tekerésig jutok, a tészta széle kiszárad. otthon nincs ilyen. valamivel több réteslisztet tettem a tésztába, mint szoktam, így sokkal frankóbban elnyúlott.érdemes megbízni a réteslisztben, meghálálja a rétes.
sütöttünk almásat, mazsolás-túrósat, hagymás-tojásosat, és a levágott szélekből egy cseresznyéset.
gyönyörűek lettek. a tojásos teljesen felpúposodott a tepsiben, és megtartotta formáját. ezt nagyon bírom a rétesben, hogy amikor megsül, piros a tészta, látszik rajta, hogy feszül. mint valami égett bőr. le kell zsírozni aztán, hogy ne hulljon millió kis morzsára az egész. olyan gazdag szeretnék csak lenni, hogy a rétest is nyugodt szívve vajjal csinálhassam zsír helyett. a zsírral sincs semmi bajom -mint köztudott, zsírpárti vagyok- de vajjal mégiscsak más lenne. a hagymás-tijásos most lett először igazán jó. eddig alulsóztam. több só kell bele, mint a sima tojásosba, ugyanis a zsírban dinsztelt hagyma édeskés, felvesz 1 csomó sót. legközelebb mákosat is sütünk.

nem írok le mindent. elég lusta vagyok.

jól telt ez a láblógatós 7.
még volt 1 aranyos: kocsma. én csak szódavizet ittam, mert vezettem. hangulat megvolt. az intézmény. hehe. m. súg vmit a kislányának, aki eltávozik. mi beszélgetünk, iszunk tovább, 1x csak megjelenik a lány 1 csokor tulipánnal, hogy boldog névnapot. így esett meg az, hogy felköszöntött az egész kocsma közelgő névnapom alkalmából... 1, 2, 3... 12 ember. hát meglepődtem. és jólesett. és ezek szerint képes vagyok úgy elvörösödni, hogy észre sem veszem. micsoda fejlődés.

vetemény
majdnem 2 7ig nem láttam a növényeimet. dzs. öntözte őket, most meg már az eső is besegít. nem sokat nőttek, viszont elkezdett gazosodni a veteményes. így hát 7végén gyomlálnom kell. mennyi feladatom lesz... a bagett kísérlet is. pavlova...

eső
tegnap b-val CM matricát oszogattunk a szabadság híd budai hídfőjénél. természetesen szarrá áztam, mire odaértem. felvettem a túrabakancsomat. ez 1 kísérlet volt, hogy vajon beázik -e a felülről jövő esőtől is vagy csak a súrlódó fűszálaktól. jelentem, az 1. a jó válasz, szerintem már a népligetnél éreztem, hogy szivárog be a víz a bakancsomba. ráadásul talppal kellett tekernem, mert ugye túl vastag a talpa. remek volt... mire befejeztük az osztást, szinte sütött a nap. minek veszek iylenben részt? amikor nem is vagyok akkora Cm párti mint régebben. sőt.
este a füredi út- rákos út találkozástól az ond vezér út között elkapott valami olyan zuhé... az ikea környékén jártam, iszonyúan esett, lehet még jég is, alig láttam valamit, kopogott az eső mindenhol, ömlött a víz, és tengerekben állt. mire a fehér út#kerepesi-hez értem, alig szemerkélt, apillangó utca előtt meg már csak az aszfalt volt vizes. a 6ár út#mészáros lőrinc-nél pedg tök száraz volt az úttest. így keveredtem haza. nagy élmény volt. de villámcsapás nem ért.

most meguntam.