gold

váááááá
szarul mentem. pedig figyeltem, h csak lábból tekerjek. hát ez nem nekem való móka.
mind1.
legalább tesóm eljött.
rum
jaaaj, ugyanaz a rum a zwacknál majdnem 1000 forinttal olcsóbb, mint az 1ik nagykerben. az intersparban még drágább.
idegbeteg
több oka van
-a kesztyű. az bazz baromira nem melegít semmit 12.000-ér'. az aldis hozza ugyanezt a színvonalat. ennyit a vaude-ről. igaz reggel a sufniban negyed órán át előhűtöttem a kezeimet. talán ha a "meleg" lakásból startolok, jó lett volna. ugyanis az én kezem magától nem ad ki hőt. ha 1x lehűl, vége.
-gizella. elbasztam aféket tegnap. nem részletezem. a másikkal kellett jönnöm.
-személyes. nem ide tartozik
-az idő. holnap is ez lesz? ilyen hidegben nem fogok 60 km-t tekerni... -8 van.
középiskolai barátnőmet idézem: olyan szar kedvem van, hogy engem már csak 1 taposóakna dob6 fel
-nyakam. ásítok 1et és befeszül a szokásos izom, görcs, a fájdaom végigvonul a nyakamon, be a fogínybe, majd valahol távozik. 1 ásítástól. érted. aztán meghúztam apedált, attól is. ahol befeszül a nyakam, ott ez van. nagyon remek. nemtom melyik szarabb: ez vagy az éjszakai fulladozásaim. amelyek ideiglenesen elmúltak.

most keresek vmi optimista képet... ha nem is optimista, de szép

többet nem dühöngök, megtartom magamnak.
ebből pálinka lesz... :)

pörcös
szombaton megismételtük a januárit. a fény utcai piacon a legfelső emeleten, hátul a sarokban van 1 lángosos, ahol jófajta, ütős cuccokat kapni. pzoli irányította rá az érdeklődésemet. képzeljük el a lángost: káposzta és pörc keverve a tésztájába. meg valahogy ipari mennyiségű füstöltsajt (néztem 1éb lángosozó kollégák étkét, az övék is rogyásig volt sajttal megrakva), sülés után bevágva, tejföllel, fokhagymával meglocsolva. úristen. kopogtak a szemeim az éhségtől, a lábaim a hidegtől, amikor odaértem a piacra, de ez eltelített jónéhány órára. az 1 adag kötelező forraltbor is megvolt, valamint nagy örömömre 1ik srác felvetette, hogy innánk meg valamit még valahol. így lecsúszott 4 cl rumocska is- teljes boldogság. feledtette velem az aznapi megfagyást.
ja, mert 6-kor keltünk, és tamással kitekertem budakalászig. megérte, mert lát6tuk a napfelkeltét. a 2 kép az árpádhíd pesti hídfőjéről készült. nagyon szép volt. sajnos a rózsaszín-lila képek nem sikerültek jól, pedig a lila reggel nagyon szép tud lenni. így az beépült a tudatalattimba, és ott gyógyít.
szóval budakalászról hazafele már szétfagyott a lábam. szerencsére a patentpedál miatt nem akkora gond, ha nem érzem a lábaimat. bebotorkáltam nagynénémhez, aki nem győzött leb@ßni, hogy mekkora hülye vagyok ilyen időben biciklizni, bírjak már ki 2 hónapot bkv-n stb. én levettem a zoknimat, melegvízbe tettem a lábamat, amit rögtön húztam is ki, mert annyira nekiállt fájni, hogy azt hittem, minimum meg-ő-rülök. majdnem elfagytak. rosszabb volt mint 1 fogfájás. nagynéném szerint csak azért gondoltam ezt, mert nem a fogam fájt. lehet. 20 percet nyavajogtam, meg masszíroztuk a lábam, hogy életre keljen.
tanulság: ha átfagyott vmely végtagod, nehogy melegvízbe tedd, hanem hidegbe. sokkal gyorsabban regenerálódsz.
vissza alángoshoz 1 mondat erejéig. annyira hideg volt, hogy alángosból kicsöpögő zsír ráfagyott a kezemre. akkorát röhögtem rajta!

lidli
ben vásároltam szombaton. pakolom be a hátizsákba a cuccokat, erre mellettem megszólal 1 sziintén pakoló vásárlónő:
-biciklis kislány, kérhetek 1 szívességet?
-persze, tessék.
-igazítsd meg légyszíves a vállaimon a táskákat, mert foylton lecsúszik.- megigazítottam. jó nehezek voltak. nem csoda, hogy nem bírt velük. én a 32 éves biciklis kislány...- köszönöm szépen, nagyon aranyos vagy!

szombat
csak kiscsoportos foglalkozás volt a tgy-ban. fú, nem voltam józan. amúgy nagyon vicces volt. korei diszkó. azt' előkerült a disznó. balázs már disznót akart vágni nálunk. ejj, vicces este/éjjel kerekedett.

másra nem emléxem.
ja 1 sós tárkonyos csírkére az újításomra (narancsos csokis gyümölcsrizs) nem pazarolok szavakat. tegnap ezt a kiflit sütöttem. ez is sós lett. én nemtom mi van velem. régebben nem sóztam el semmit.

összehasonlításkép(p)

jó és szép dolog a napsütés. szemmel ilyeneket lehet észlelni .

olasz
tegnap az olaszos csoporttársaimmal a test finale után beültünk enni meg lotyogni. elég rövidke volt, és rájöttem vmire: a pizza túl 1xű étel. legközelebb tésztát eszek. abban jobban összeérnek az ízek. és nemtom mi volt a szakáccsal, de nagyon meglepődtem, hogy a spenótos pizzára húsféleség került. először azt hittem, hogy párizsi, már mejdnem kiverte a biztosítékot. hogy mi volt az? fogalmam nincs. 1 spenótos pizzára szerintem elég meredek volt rászórni iylen felvágott darabokat. de nem csak én kaptam belőle, hanem mások is. lehet sok volt raktáron, és el kellett használni. jóízű volt, de spenótoshoz nem illik. én jól megküldtem volna fokhagymával. pizzára felvágott? nekem még a szalámi is fura rajta, azért sosem próbáltam. érdekes, hogy a pizzatésztát mindig nagyon nehéz darabolni a tányérban hiába puha, nincs odaégve. nem rossz 5let, hogy felvagdossák, és akkor kézbe lehet venni. ezt mondjuk csak perforálták. pedig csak végigszaladnak apizzavágóval, és megkönnyítik ezzel a vendég dolgát.
szóval vége az olasz tanfolyamnak. úgy látom, nem lesz karácsonyi buli. idén valahogy minden olyan fura lett ezzel az elköltözéssel. én nemtom folytatom -e. elment tőle a kedvem.

jóga
fal mellett kézen álltunk. meg bírtam csinálni. micsoda fejlődés. csak azért könnyebb kézen állni, mint fejen, mert fel tudok lendülni, és a fal megfog. úgyhogy visszaveszek az érdemeimből hehe.
valamitől még most is izomlázam van. most más rendszerben oktat mukes. több figyelmet fordítunk a légzésre. nyugalmi helyzetben én is tudok hosszan beszívni meg kifújni, de mihelyst összekötjük vmi mozdulattal/mozgással, nagyon lecsökken a belélegzett levegő mennyisége.

szél
tegnap micsoda hátszelem volt hazafelé! felfújt a szél a felüljáróra. repültem.

konyha
kísérletezni fogok holnap. meg megyek pörcöst enni a piacra. és takarítok. fizikai munkára vágyom. a takarítás is alkotás. utca. actu. era. helló. süt a nap. az alkonyban is?

idő

ígérgetik a rosszidőt. sőt, rémisztgetnek vele. vihar, hó. hóvihar. kellett annak idején az az augusztus huszadika...


csakhogy rájöttem, hogyan pakolgat6om a képeket a blogban. pár év. lassulás van. most úgyis ez az irányzat: slow food. minden lassú. mert az jó nekünk. igaz is. csak azt nem tudom, hogy mi a realitása itthon a lassulásnak. vagy mindenkinek megvalósít6ó lenne, csak a külső körülményekre fogjuk, hogy lehetetlen? nem mintha én nem rohangásznék soxor. de nekem így tetszik. olyan... milyen? jó hogy van mit csinálni, hogy pörgethetem a lábam. hogy kitakarít6ok, utána tisztaság lesz meg rend. ami akár 2 napig is eltart6.

ágy
a 7en a földön aludtam. leterítettem a 2 báránybőrt, rá 1 plédet, következtem én, majd a dunyha. szeretek a földön aludni. így nem nyikorog alattam az ágy. a parketta sem. mert vastag a szőnyeg. szeretem a (vastag) szőnyeget. az előző albérletben csak 1 kicsi zsőnyeg volt a szobában, amire sosem ültem le. pedig a földön törökülésben ülni tökjó dolog. 6 évig alig ültem a földön pesten. tesóméknál lehetett, mert ott szőnyeg van a szobákban. földközeli állapot. én otthon mindig a földön tanultam. kiterítettem a könyveket, füzeteket. előkerültek vonalzók, poharak is. otthon a földön is aludtam 1 szivacson. de a nagy tanulásban gyakran nem volt kedvem elpakolni a cuccaimat, így az ágyra ágyaztam meg magamnak este. lefekvéskor (ekkor még nem volt olvasólámpám, csak 1 nagy lógott a plafonról, aminek a kapcsolója az ajtó mellett van. lámpáról külön bekezdésben) megnéztem a terepet, belőttem, hogy melyik 2 talpalattnyi helyre tudok lépni a papírokon való elcsúszás esélye nélkül, villanyt lekapcsoltam, szökelltem 2t, és be az ágyba.

lámpa
volt 1 óvodás lámpabúránk. jó színes. középiskolás/1etemista koromban ezt megelégeltem, és el6ároztam, hogy én magam készítek 1 másikat. odáig jutottam, hogy leszedtem a búrát, és évekig lógott 1 villanykörte a plafonból. ja, nem. volt 1 keret is körülötte. de az nem sokat tett a látványhoz. a félész lámpabúrám.
1x megelégelték a szüleim, és amikor 7végére hazamentem, várt 1 búrás lámpa. kidobták a régit. ideges lettem. ráadásul nem láttam semmit, olyan sötét volt. kb. folyosóvilágításnak volt elegendő az a szerkezet. később leszedtem. átkerült mamáékhoz az előszobába. ott pont jó helye van, oda elég annyi fény.
és a folyosóvilágító meg a mostani lámpa között nemtom mennyi idő telt el. ez jobb. irányít6ó. mert spotlámpák. bár állítólag ezek ugyanúgy zabálják az áramot, mint a hagyományos izzók. múltkor olvastam. azóta gyűlölöm a spotlámpát. szerencsére az albérletben 1 már kiégett, így az sem fogyaszt.
énö utálom, amikor valamit vki önkényesen eltávolít, ami az enyém. most 1 régi sérelmemet adom közre. már nem érdekel absz., túltettem magam rajta hamar, csak megmaradt az emlékezetemben. volt 1 7up-os pólóm. turkáltam. nagyon jó anyaga volt, de agyonhasználtam, és lyukak keletkeztek rajta, foszlott a nyaka stb., de hát otthonra jó volt így is. apa néha cseszegetett, hogy dobjam ki, ám nem tettem, mert hozzámnőtt. aztán 1x megfogta, és beletépett. ennyi. kuka. teljesen kiborultam. belemászott az aurámba, a személyembe. elrohantam és bőgtem. igazságtalannak tartottam. ja. ez van. mindenkinek van 10^6 ilyen története.

elem
1 bútorlap is lehet tükör. és a frissen felszántott föld vajh tud -e tükör lenni? nem gondolkozok sokat a válaszon. van 1 sejtésem.

pálinka
rettenet. fáj tőle a fejem. vagy a sörre fogjam? alig ittam. vagy a sok sózott antipaleolit földimogyoró, amit megzabáltam ezekhez. ááááá. totálisan szarul étkeztem a 7en. nemtom hogy lehet ezt helyrehozni.

nap

csak a szobanövényes (direkt nem virágot írok. én a szobanövényekre a virág szót használtam kb. 25 évig) képek miatt ez a cím. 7főn délelőtt végigolvasom a gasztroblogjaimat, és sor került fűszeres eszterére is. nagyon jó írás. a megjegyzések között 1 rövid filmet belinkelt valaki, ez is nagyon meg6ó.
mostanában gyakrabban bőgök. régebben nehezebben sírtam el magam. nem , nem lesz a sírás az új hobbim, nehezen barátkozok meg azzal, hogy elbőgöm magam időnként. és akkor azon izgulok, hogy más meg ne lássa. mikor ez tök természetes része az embernek, hogy bőgjön. de nem nekem hahaha. meg kell tanulni mindent. sírni is. enni is. figyelni. szeretni. utálni. talán utálni nem kell megtanulni, csak kezelni a felgyülemlő indulatot, amit könnyelműen utálatnak nevezünk el. közelítem -e a valóságot? ki tudja. az én valóságomat közelítem, és a biztonság kedvéért nem olvasom el, nehogy szembesüljek az esetleges téves következtetéseimmel. hát mi van? azt gondolok, amit akarok.
most megint olyan nehéznek érzem magamat meg a világot, pedig +2 fokban napsütésben tekertem be, és szép volt minden körülöttem. kicsit a földbedöngölt ez az írás.

7végén ettem meg pihentem. semmittevés 2 napig. ahhoz képest egész jól viseltem.

malacbőr?
vendégségben lazán a tányéromra tettem 1 rántotthúst. nem gomba, nem karfiol, biztos rántotthús. belevágok, számhoz emelem, hamm, szétrágom. jesszum, milyen rettenetes ez a rántotthús, nem ilyen szokott lenni... lopva letekintek a tányérra. a keresztmetszete nem húsra utalt, hanem bőrre! megettem belőle 1 falatot. fú, elég szar volt. többet nem eszek ilyet az tuti. tudatosan biztos nem. tehát bíró lajos rántott malacfülét sem tudnám abszolválni.
ha már bíró lajosnál tartok. megvettem a szakácskönyvét. van benne rizsa, azt gyorsan elolvastam. jó benne minden. a receptek is. engem a vele készült interjuh indított el az élelmiszervonalon. a kávérádióban beszélt, osztotta az észt. igen. jelentős dolog volt ez a gasztroműsor az életemben. lehet hogy a bűvös szakácsot előbb megnézegettem, mint a lajost hallottam. nagy flash. az ilyen csávókat tudnám példaképnek tekinteni. a tisztelet szó is kezd körvonalazódni a szótáramban a bíró lajosoktól.
ja. hát ennyi.

hát

1 hete nem írtam. kicsit elszállingóztam az élettel. hahhh.
a képen a céklás süti nyers állapotban lát6ó. a rózsaszín folyadékfázis, és abarna aszilárd fázis. tekintsünk rá úgy, mint 1 muffinra. rengeteg ideig sült a kis bestia, legközelebb kevesebb cékláát teszek bele vagy több poralakút. új módszert dolgoztam ki, így készül nálam a céklás sütibe a főtt, reszelt cékla: lehámozom a céklát, feldarabolom, belevágom a turmixgépbe, ráborítom z olajat meg a 3 tojást, és összeturmixolom. így a folyékony hozzávalók mind 1ütt vannak, csak össze kell keverni a szilárddal. ez idő és energiatakarékos megoldás, és állítom, hogy ilyen változatban nem jön elő annyira a ckla föld íze, mint 1ébként.

a másik képen pedig 1 máktésztájú torta lát6ó meggytöltelékkel, és az újításommal a tetején: ez a crunchy tető, amely kézzel összemorzsolt ciniminis gabonapehelyből (vagy mi) és darabokra vagdosott étcsokoládéból áll.

még van 1 kiba. jó 5let a fejemben. ezt csak akkor osztom meg népes olvasótáborommal, ha kiforrt a recept. több változat is napvilágot látott hála attila munkatársamnak. jujjj, de jó lenne már most nekiállni.

olasz
tegnap nem volt szar az olasz. francba, mijér' nem tanultam?! ez a meghülyülés néha hátrány is lehet. túl sokat használom az IS szót. már régebben feltűnt. a túraleírásokban úgy kell kiirtani őket. meg innen a blogból is.

hó
hej hó. szóval reggel tesómmal 1ütt indultunk melóba. fújta aza rcunkba a szél a havat. vágtak a kis jégkristályok rendesen. mint amikor idén ősszel olasz-osztrák-szlovénban bicikliztünk, csak akkor az eső szaggatta a bőrünket. nem is értettem, hogy tud ilyen éles lenni. szerencsére a szemüvegem véd valamelyest, bár jobb lenne, ha nem lennék szemüveges és munkavédelmi/biciklis szemüveggel védeném a látószerveimet. de most már mind1. a szemüveg az imidzsem részét képezi, nélküle fél ember lennék. vajon valóban fél ember lennék -e? vajon egész ember vagyok -e? úgy érzem, közelítem. fú nagyon jó. és nem is beszélek annyira rondán. trágárul. van ami lebomlik belőle, más meg felépül.
amúgy szerintem menő hóban biciklizni. nem mintha én a mai teljesítményemmel nagyot mutattam volna.
most lépek, májak, vesék...