utolsó

rejtvény az évben. van még pár a tarsolyomban, de azokat majd jövőre.
mi ez?

kuka
itthon 1re kevésbé óhajtják szelektálni a szemetet. ettől mindig baromi ideges leszek, nem tudom megmagyarázni. a legújabb érv: minek mossam kia tejfölösdobozt, amikor az ahhoz használt víz többe kerül, mint 1 tejfölösdöboz?
nem rtik, hogy a környezetvédelem nem azonnali és főleg nem készpénzre átültethető hasznot hajt. nem értik, hogy a szennyvizet még mindig könnyebb kezlni, mint a lerakóban isten tudja meddig megmaradó műanyagot. mert senki nem szeretne a lakóhelye közelében hulladéklerakót meg atomtemetőt, de szemetet azt termel dögivel, és villamosenergia is kell neki... mindenki fejébe szeretnémbeleverni a hulladékminimalizálás elvét. így is, hogy megpróbálok odafigyelni, szóval így is so szemetet termelek.
aki végzett agyleépítő csomagoló munkát diákként, az tudja, hogy mennyi szemét termelődik 1 kicsi helyen is. mondjuk az ipari/gazdasági hulladék talán más, feltételezem, hogy azokat szelektálják, újrahasznosítják. amikor átjön szlovákiából a sampon a raklapon, lefejtik róla a fóliát, ráragasztjuk a címkét, visszafóliázzuk, majd elviszik szlovákiába, ahol szétbontják újra, hiszen 1 raklap sampont max  atescoba visznek. és ez csak 1 nap 1 órája volt.
őrület. és a háztartásokban az összes szemetet még mindig sokan 1beborogatják. állítoma háztartások nagyobb szennyezők, mnt az ipar.
dzs faterja mesélt 1x 1 történetet (lehet már írtam): valami lakó háborgott, hogy az elemgyártással mennyi veszélyes hulladék keletkezik, mennyire környezetszennyező. erre ő elmondta neki, hogy igen, 2 hordó évente itt, ami össze van gyűjtve, és a megfelelő módon tárolva meg kezelve; a háztartásokban meg évente a kommunális szemétbe ikszer ennyi tömegű használt elemet dobálnak ki. és ez ott kártékonykodik évtizedekig (ha nem tovább) a földben.

na. hát most jól megmondtam a magamét :)

BÚÉK, jó mulatást!

a petárdázókat nyakon vágni :)

karácsony

a jesszuska igen rendes volt, és szemfüles, mert kaptam tőle ajándékot, melynek nagyon őszintén örültem:

a karácsonyfadíszítést 23-án megejtettem. magamra csodálkoztam, hogy 1etlen1 szitokszó nélkül kiviteleztem a tevékenységet. a szalmadíszek ellen fellázadtam, ezért a régi, csillogós gömböket tettem fel, amelyek már sokat vesztettek fényességükből. a nagyon kopottakat a dobozban hagytam. a szalmadíszekkel 1 gond van: rövid a madzagjuk. a mézeskalácsok jobban illenek a szalmához, mint a gömbhöz, de végül is mind1, lényeg, hogy rogyásig legyen a fenyő dísszel- én ezt szeretem. de unalmas feldíszíteni. nem is értem, hogy jutott eszünkbe tesómmal annakidején az az 5let, hogy bérbe díszítenénk fenyőt, mert biztos sokan ugyanúgy utálják ezt a munkát, mint mi :)

a sütit, a meggyest, amit szoktam, elrontottam. a vaj nem lehet hibááás! a pudingra gyanaxom. az oetker nemhiába drágább, mint a többi. pedig csak kukoricakeményítőm meg 1 kis aroma és színezék elegye.
a mézeskalácsról beszámoltam.
a somlói galuska: szenteste megkóstoltam. a tejszínhab szétfolyt rajta, amikor kinyomtam a szifonból. megkóstoltam, nem szénsavas, tuti habpatronnal készítette keresztapám. ezek szerint a habpatron szavatossági ideje sem tréfa (2004-ben járt le). a 2. patronnal már jó lett a tejszínhab.

bicikli
tegnap végre bicikliztem 1 kicsit (~20 km). fatter agyváltósával. ausztriába is átnéztem. van 1 elkerített erdőrész, ott láttam 1 csomó vaddisznót meg süldőket. persze a fényképezőt itthon hagytam. jó meleg volt. azt hittem, van vagy 15 fok, de csk 7 volt :) tévedtem 1 cseppet.
amikor átértem ausztriába, a vetésen megláttam egy ép (nem megkezdett) kenyeret. éppnek nem mondanám. tuti megszívta magát vízzel, s 1 érintésre cafatrokra foszlott volna, mint a vizihulla.
aztán az árokpartokon még több ilyen felpuffadt pékáruval találkoztam.

kakas
23-án levágták a kakast. pozitiv csalódás volt, ugyanis forrázás után könyen kijöttek a tollai. a múltkori tyúknak szétszakadozott a bőre.
a macskákat vártuk, hogy odagyűlnek a vérszagra, de ezekmolyan lükék, hogy kb. az orruk alá kell nyomni a falatot, hogy észervegyék. múltkor megtornáztattam őket szalonnabőrért. szinte a szemükbe nyomtam, mire végre az 1ikük táplálékot sejtett, és felugrott érte. ez a régebbi macskáinkkal is így volt: nem akarnak ezekmár vagy 10 éve felugrani a kajáért- fenemód elkényelmesedtek. a szindinek kedveztem, az a legcukib. hálából jól lekarmolt. bezzeg 1mást nem karcolják össze játék közben. igaz a vastag bundában kárt nem tehetnek, csak az orrban, szemben.
nemtom ki találta ki azt a technikát, hogy amikor elvágják a tyúk fejét (nálunk tuskón fejszével), neki kell nyomni a tuskó oldalának jó erősen. hamar kivérzik, nem fut el, viszonylag humánusan megvan a vágás. nem kell a hiszti senki részéről sem, ahhoz, hogy húst 1ünk, az állatnak vmi módon mindenképp el kell pusztulnia.
apa mondta, hogy régen megetté a kakas- ill. tyúkfejet is. elég nagy taréja meg szakálla (v, mije) vol, de végül is nem pucoltuk meg, hanem odakínáltuk a macskáknak.
jó lenne ideszúrni azt a videot. de túl nagy...
apa felhívta a figyelmemet a nagyszerű tényre, miszerint ha kinyitod nagyra a csőrét, kinyílik a szeme is. ez nagyon vicces volt. elég nagy volt a csőre meg a torka, így át lehetett látni a levágott fejen. a macskákat odahívtuk. csak vernyogtak, nem akarták apa kezében észrevenni a kakasfejet. a legélelmesebb=szindi (aki testalkatából ítélve inkább fiú, mint lány. félévesen így megmutatkozik?...) futott a földre dobott fejértm és elvitte. persze csak színészkedett, mert keresztapám másnap megtalálta -szinte érintetlenül- a pajtában.

kártya
karácsonykor istván és jános napkor óriásit kártyázik a család. iszunk, kiabálunk, verjük az asztalt.
nekem nehezen megy. én mind2 nap elaludtam az asztalnál. mostanában aluszékony vagyok. úgy sajnálom. ha menni kéne, bírnám, de ültömben elalszom hamar.

most hagyom abba. megelőlegezem magamnak a január elsejei hányást az elkövetkezendő órákban. úúúú

mézes

SZÉP KARÁCSONYT MINDENKINEK, AKI EZTET OLVASSA :)

orsi mézeskalácsánál felfigyeltem a következőre: ha vastagra is van nyújtva a tészta, nem torzul/terül annyira, mint azt vár6nánk. felpúopspdik ám mégis megtartja a formáját szépen ott, ahol a kiszúró érintkezett a tésztával. a látványon emel a tojásos-tejszínes lekenés, és a mézeskalács vastagságát teljesen elnyomja a fehér cukormázdísz. itt állnék meg 1 pillanatra. mostanában a leggyakoribb zacskótípus, amit tekercsben lehet kapni. letéped, megtömöd. eddig azt hittem, hogy a zacskó minden baj forrása. hogy a kis pereme miatt csavarodik fel a cukormáz a csücskére. (franc. itt nincs paint): képzeld el, hogy nyomod ki a cukormázat a

tessék. ez a vastagság felülről nem látszik.
hasonlítsd össze a fentivel

zacskóól 1 kb. d=2 mm lyukon, ahonnan nem lefele indul el a cukormáz, hanem felkunkorodik, csak pöndörödik, pöndörödik, végül saját súlyánál fogva gravitációsan leesik. na így rajzolj mintákat a mézeskalácsra. az elején nem volt ezzel probléma, de az utolsó negyedben már többnyire csak szitkozódtam. elkezdtem törölgetni a zacskó csücskét, hátha az a baj, hogy kikerül némi cukormáz a zacskóra, és ez beindít vmi kristályosodásfélét. de törlés után is jelentkezett a probléma. ennek ellenére a megszáradás körül sejtem a megoldást. csak azt nem tudom, több citromlevet kellett -e volna belecsepegtetnem vagy 1általán semmit. fel kell keresnem 1 mézeskalácsost... vagy a googlet.

falugyűlés
tegnap keresztapámmal elmentem falugyűlésre. 1x már voltam évekkel ezelőtt. akkor elég jó buli volt. volt kiabálás meg minden. már nem emléxem a témákra. utána átvonultunk a kocsmába, és jól továbbeszéltük a dolgokat. meg ittunk. és esett szó mindenféléről. nekem az ottani zipfer sörös kupakból van az 1ik fülbevalóm :)
tegnap fatter mondja, gyere igyál 1 kis rumot, hogy fel tudj szólalni. az jó, é is pont erre gondoltam. ittam. ő 1 pálinkával szolidarított.
a falugyűlésn a szennyíz beruházásról volt szó. pontosabban ez volt a legfontosabb téma. hozzászóltam :) amúgy nyilván a pénzügyi részére helyezték a hangsúlyt, hiszen közvetlenül ez érinti az ingatlantulajdonosokat, a műszaki/szakmai részhez meg úgysem tudunk hozzászólni.
utána én nem mentem kosmába, hanem húztam haza, mert anyira éhes voltam. ilyent is ritkán élek meg itthon. bár éjjel is korgott a gyomrom.

mikor végre vízszintesbe kerültem, nem voltam álmos. nekiálltam olvasni. aztán klotyóra kellett mennem. de fáztam, nem volt kedvem kimenni. felületesen elaludtam, s jött a szokásos köhögőroham+majdnemmegfulladok+segítség. no erre végleg felébredtem, s kimerészkedtem a papalan alól wc-re. aztán vissza az ágyba. 1x csak annyira elkezdtem fázni. nem értettem. mintha nem lettem volna talptól fejem búbjáig betakarva. aztán belealudtam. ráadásul mindenféle hülyeségeket álmodtam. de legalább nem izzadtam le éjszaka, mint mostanában elég gyakran. ekkor annyira fázok a vizes pizsamában, hogy majd' megvesz az isten hidege, nem tudok megmozdulni és megfordítani a paplan vagy legalább megszabadulni az átizzadt ruhától. múltkor sikerült. könnyebb volt utána.

nem értem magam. nincs semmi para az életemben, maitől ilyeneket kéne produkálnom...

karácsonyi képsor. mi van a külső mögött?

szaloncukrok?

szaloncukor



szalonnacukor









víz

eső.
én örülök neki, hogy végre esik. mert átérzem a magunk (növények) helyzetét. bár decemberben inkább hó szokott esni. ez nem igaz. az utóbbi pár (15?) évben nem törvényszerű, hogy decemberben csak hó essen. örülök, hogy van víz az utcán, így végre látom, hogy fagy- e, esik -e. a kamásli megvéd. minden időjárásnak örülni kell. legyünk boldogok, hogy 4 évszak van. ha erre kondicionáljuk az agyunkat, akkor sokkal könnyebb lesz elviselni a nekünk nem tetsző időt. én pár éve a nagy kánikulában a melegre kezdtem ezt alkalmazni, és nagyon bejött. a hideggel még feladataim vannak...

gyerekek
nincsenek szavak a cukiságukra. tegnap végre játszottunk. olyan aranyosak. mindig jó rájuk nézni. nem is értem, hogy tudják betenni bölcsibe az anyukák a gyerekeket? már ha nincsenek rákényszerítve, hogy betegyék. egész nap nézhetnék a szép gyereküket. persze mást is kell csinálni, mint nézni. én nem vagyok anya, nem formál6ok hiteles véleményt.

hát ... annyi mindenben nem vagyunk benne, mégis megvan róla a véleményünk, gondolatunk. ne legyen meg? vagy akkor ezt hogyan kell normálisan csinálni? komolyan mondom, ha ilyeneken gondolkodok, mindig az az érzésem van, hogy nem jutottam előbbre sok év alatt semmit sem. a széthullott agyam sosem áll össze egésszé? lehet nem is kell összeállnia. nekem az egész a fejemen kívül esik?

nyomtató
betettem 1 A!-re levágott öntapadós tapétát a nyomtatóba. a papíros felére kívántam nyomtatni. attilával sejtettük (tudtuk), hogy nem fogja elvinni, hiszen a tapéta tekercsben van, és felpöndörödik emiatt. a nyomtató meg a 2dimenziós papírt szereti. nyomtatás in-dul. vége. papír sehol. becsípte. keressük meg. nem találtuk sehol sem. mindent kiszedtünk, ami mozdít6ó volt, ám nem találtuk meg a papírt. na, fasza. andi, ezt jól elintézted... hívtam az informatikust. ő sem találta meg a papírt, viszont végzett 1 próbanyomtatást, és láss csodát, kijött a papír simán, és kis csimbókokban megérkezett a tapéta műanyag fele is. a papír eltűnt. a nyomtató működik :) ... és még jönnek a műanyagok...

munka
itt megváltoztak a dolgok. megszűnt az intézet, beleolvadtunk 1 másikba, ami jövőre fog megszűnni. nincs bennem para érdekes módon. mert lesz leépítés is. valami nagyot kell változtatnom az életemen, és mostanság érzek magamban annyi erőt, hogy megtegyem. igazából gyáva vagyok. ezt kell legyűrni valahogy. nagyon nehéz. aki alapba gyáva, annak minden 1es nap meg kell a gyávaságával bírkóznia. talán könnyebb lesz a 100. alkalom után. de sosem lesz olyan, mintha sosem lett volna gyávaság. én ezt gondolom. ez nem túl optimista hozzáállás. most azon volnék, hogy átprogramozzam az agyam. ne érdekeljen, hogy tizedszerre is ugyanolyan kínos/nehéz/ciki/arcpirító valamit kimondani vagy megtenni. ezen kár volt filozofálgatnom, mákszemnyire tömörödtem tőle :)

de sebaj, itt van az eső, ettől majd megnövök.

tegnap orsival, törcsivel ebédeltem. fincsi volt. meg jó volt a hangulat is. ez a bulgur szuper találmány. irgum-bulgur

esernyő
eső, fő utca, buszsáv. taxi dekkol, többiek próbálják kikerülni. kinyílik az ajtó, remegő, lassú mozdulatokkal kiszáll az autóból 1 öregasszony. közeledek. látom, hogy a kerék mellett landol 1 esernyő. biztos leejtette a néni. odagurulok, lehajolok. kérdem a taxistól: a hölgyé?-azzal felveszem a földről. igen, köszönöm! nincsmit. közben a mamóka elindul vmi kifőzdébe, én szólok neki, hogy az esernyője... de lát6óan nagyot hall, és megy tovább. habozok. végül leteszem a járdára a biciklit és utánalohol az étkezdébe, ahol szintén nem hall, ezért vállböködéssel sikerül a tudtára adnom, hogy elhagyta az esernyőjét. köszöni szépen. azzal húztam kifelé a bringámhoz.

útépítés
köszönöm szépen az összes biciklis és gyalogos nevében, hogy olyan remekül megcsinálták a budai felső rakparton az utat. a tegnapi egész napos felhőszakadás (folyamatos enyhe eső) következtében kimosódott az út széle (kb. 10 cm magas vályút kreáltak a szélére), és abszolút nem csodálkoztam (meglepődtem, és k. ideges lettem), amikor a 7-es busz belement, és beterített 10 liter vízzel.
és én meg méltatlankodtam, hogy mit ugrálnak előttem a gyalogosok. ez a szakasz, ahol hidegzuhanyt kaptam, ott volt, ahol a gyalog meg biciklis út kettéválik.
téboly. a gellért téren sem sikerült megoldani a csapadékelvezetést annakidején. nemtom  kijavították -e már. ott állt az esővíz 5 nm-en minimum bokáig.
ebből aztán levontam mérgemben a tanulságot. hogy szar ez az ország, szarok benne az emberek, akik szarnak mindenre, szar munkát végeznek, nem kell hibáztatni semmiféle idegeneket, itt megássuk magunknak a sírunkat, így is kell, az emberiség történelme alatt már több nép kihalt, mi is a történelem részei vagyunk, szépen kipusztulunk. ámen. a gyengébbnek mennie kell.

pite
... régen írtam. most már befejezem.
idén lehet ez lesz az utolsó bejegyzésem.
de fura.
összegezzek? á, nem.
ez az évvége hangulat nem túl jó. az idő folyamatosan telik, nem kéne foglalkozni az év végével. mégis 6ással van rám. a fogadalmak meg minden szar. bár nem szoktam semmit megfogadni, úgysem tartom be.

túra
tegnap gyalogtúráztunk a naszályra. én eddig még nem jártam ott. legalábbis gyalog. biciklivel igen: a mészkőemberen.
olyan csodatiszta, meleg idő volt, hogy ennél szebbet kívánni sem lehetett volna.
természetesen eléggé kialvatlanul vágtam neki a gyalogtúrának. tömeggel mentem a nyugatiba. barbi, zoli a vonaton vártak, nekem még a westendben intéznem kellett a folyó ügyeimet. attila elaludt- ez nála nem meglepő. pedig a kilencórai indulás szerintem abszolút nem korai. a vonaton megreggeliztünk. és zoli hátizsákjából előkerült 1 sör- el is vártam :) fecó 5öt hozott volna :)
megbeszéltük, hogy milyen gáz a papírtörölköző, és... az ásványvizet később beszéltük meg.

vácon buszra szálltunk, irány nőtincs.
mit lineáriskodok?
lényeg, hogy dagaszt6tunk sarat meg jó hangulat. izzadás, fázás, kocsma.
engem a biciklizés jobban feltölt.

meg a tapasztalatom miszerint berúgás után olyan világvége hangulatom lesz, 1re csak erősödik. talán ez jelzi, hogy nem jó úton haladok. ez az érzés majdnem mindig megvolt bennem. tegnap is kocsmáztunk túra után.  méltó levezetés. konkrétan du. 5-től éjjel 2-ig iszogattunk. a nagy örömben a buszon felejtettem az új sapkámat, ezért a forgalmi irodában kértem segítséget. kijött a nő, elmondtam a helyzetet. ekkor még szépen tudtam beszélni. kérdezte, hú vajon melyik sofőr lehetett. hát elég nagy szemöldöke van... á, így már tudom
:)
megjegyeztem. miközben vártuk, hogy a zolik is leszálljanak, ránéztem a buszsofőrre, aki pont olyan szögben fordította  a fejét, hogy látszott, hogy a szemöldöke milyen bozontos, mennyire kilóg- mint a mesékben. nem mintha a valóságban nem lennének nagy szemöldökű és orrszőrű férfiak
aztán elmentünk a kocsmába, ahol egészen záróráig maradtunk. majd vissza a forgalmi irodába- hiszen a nő azt ígérte, hogy már fél óra múlva ott lesz a sapka- becsöngettem. szerencsére csak annyit kérdezett: sapka? igen. hozom.... köszönöm szépen, jó éjszakát.
aztán be a filléresbe, hiszen ez non stop. baromi kényelmetlen volt 1 idő után, jött a térdemre a hideg. a klotyó kulcsos, és baromi tiszta meg modern. ezen nagyon meglepődtem.
itthon felavattam a tévedésből vásárolt forraltbor filtert. kispóroltam a citromot a forraltborból... azért megittuk. úgyis mind1 volt már. azért annyira nem, mint pénteken.
arról sokat nem tudok írni, mert amnéziát kaptam. a legfontosabb talán az, hogy végre táncos buli volt. borcsa megérkezése óta vártam 1 ilyen bulira, ahol táncol6unk. nagyon komoly volt a cucc :) remélem nem voltam gázgézáné. szerintem őt (borcsa) is hiába kérdezem :)

meguntam. pár képet beszúrok

bicikliút

megemlékezek a 7végén használt bicikliutakról.
péntek du. kitekertem pécelre. megyek a jászberényin, pirosat kapok valahol, leállok. szemlélődök. a látóterem kellős közepén feltűnik 1 nagy pirosas narancssárgás folt. mi ez? 1 bicikliút. namondom, ez zsírúj, csak úgy ragyog, kipróbálom. múltkor i sért kellemes meglepetés: a fehérútnál kezdődik valahol 1 bicikliút, rákanyarodik az albertirsaira, s tart egészen a vasúti aluljáróig. szóval rámentem erre a vadiúj bicikliútra, ami bevitt a kertek közé, majd kanyarodtunk, és a pesti út mellett találtam magam. szerintem jó lett. elég széles, sima, feltűnő felfestések, a gyalogok külön vezetve a régi járdán. nemtom meddig tart, mert én rákoskeresztúr központ után lekanyarodtam pécel felé.elégedett vagyok. lusta voltam elővenni a fényképezőt, így nincs bizonyíték, hogy ott jártam.

vasárnap délegyházára mentem. soroksári út --> dunaharaszti --> taksony --> dunavarsány --> délegyháza vonalon. taksonyban is csináltak 1 bicikliutat, mai szintén sima és széles. csak azt nem tudom, minek? nem úgy tűnt, mintha iszonyú forgalmas lenne a falu. igaz a vasárnap délután nem 1 referencia időszak... máshova is tehették volna a pénzt. na mind1. az út 1ébként egész jó volt délegyháza környékén. rossz felé mentem el, így 1 ksi terepet is beiktattam a célállomásig. tetszett nagyon. baromi jó az a sok tó a környéken.
hazafele (a vasútállomásig) úgy jöttünk, hogy én mentem elől, mögöttem laci és dzs. az autóval. volt nagy fény. úgy éreztem magam, mint 1 versenyző :)

karácsonyi dekorcsík a gorenje honlapján. cuki.

az a sok gondolat mind elpárolgott. ebben a melegben ne csodálkozzunk.  ma reggel jól beöltöztem. amint kiértem az üllőire, folyt rólam a víz. nem szabad beöltözni reggel, mert csalóka. hányszor megfogadtam...

múltkor volt 1 esetem: este sötét. 1irányú utcában mentem. lekanyarodtam balra. láttam, hogy jön 1 srác a járdán, nem akartam eléje vágni, hátulról akartam kerülni. mondja: bocs. én nem értettem, ezt miért mondja. aztán megértettem: jött mögötte a kis fekete kutya pórázon. satufék. megálltam. legközelebb jobban kell nézni. de sötét volt.
1x tesóm járt hasonlóan: gurult lefelé budán, és látott 1 faszit meg 1 kutyát. köztük akart elmenni, az ember megérezte, hogy gond lesz, és odarángatta a kutyát. tanulság: a kutya és a gazda között sosem próbáljunk meg elmenni.

na majd

zsepi

náthás voltam/vagyok. ez megnövekedett zsebkendő szükségletet von maga után. ugye én textilbe fújom. nemtom milyen változás következett be a zsepikben, vízben, mosószerekben, de nem dörzsöli ki az orromat a ruhazsepi. kiskoromban kidörzsölte, mindig fájt és kenni kellett. a régi papírzsebkendők is bűnösök voltak orrpirosodás ügyben. ezeket a ruhazsepiket a mamától kaptam. vagy 10 évet a szekrényben álltak. talán még a papának vették annakidején. és öblítőt sem használok. és jól van az orrom.
múltkor voltam 1 tréningen, ahol sanszos volt a zsepihasználat. körbekínáltak 1 kis kosárkában papírzsebkendőket. az 1ik faszi eltolta, ő nem kér, felesége mondta, hogy 1edi megoldása van: textilzsepit használ. előhúztam a zsebemből én is a sajátomét: én is! nevettünk.
...még ehhez hozzáírok párnapos késéssel: a nátha annyiban viseli meg a szervezetemet, hogyha biciklizek és belemegyek 1 gödörbe vagy sínen megyek, szóval vmi huppanó van az úton, akkor fáj az orrcsontom. sőt gyaloglás közben is. de csak papucsban.


bicikli.
autó?
azóta gyakrabban használom az ún. bicikliutakat. tegnap is 1 ilyenen voltam. a kerepesit kereszteztem a hungárián a lágymányosi híd felé. nekem piros volt. vártam. aztán pirosra váltott a kerepesiről a hungáriára balra nagy ívben kanyarodóknak a lámpa. és átment egy autó a piroson. majd még egy... összesen 5. csak ámultam. ilyet sem láttam még...

sapka
vettem magamnak 1 sapkát. szürke. era szerint manós. a tetején van 1 pompom --> sisak alá nem fér. monnyuk olyat akartam, amit sisak nélkül viselhetek. utoljára biciklis sapkáért adtam ki pénzt, ami szélálló ugyan, csak kicsi a fejemre. túl nagy a hajam. érik ez a hajvágás... azelőtt mikor vetem sapkát? középiskola 2.-ban. számolok... 17 évvel ezelőtt. szombathely. vegyünk nekem sapkát. kikérő a kollégiumból, bertivel róttuk a belvárost. beszédültünk kb. a város legdrágább butikjába, a mészároshoz. tudni kell, hogy olyan fejem van, hogy nem mond6om, hogy jól állnak a sapkák. és akkor megláttam egyet. fekete, tetején bojt, amin 1 csomó van, oldalról 3-3 szál fonatszerűség lóg le. néhány kósza aranyszálat is belekötöttek. szóval ez 1 kötött sapka volt. mint 1 szittya fejfedő. valami olyasmi. 2000 forint. ú, bazz, ez kúrvasok. dehát ez még viszonylag jól áll, poén, ilyen nincs senkinek, megveszem. megvettem. hazamentem, mutatom apának a sapkát, hogy milyen menő.
-mi?! ez?!
-de tök menő...
-ilyet öreganyád is tudna kötni. ezért képes voltál pénzt kiadni?
-igen...
-mennyibe került?
-...ezer forintba. ezek után biztos megmondom, hogy valójában mennyi...

nem volt 1 olcsó darab. még most is húznám a számat, ha ennyit kéne kiadni 1 sapkáért. ez az új 2790 ft-ba került. és sokalltam. nem emlékeztem vissza, hogy annakidején mennyit költöttem a fekete sapkára.

bicikli
a pirosnál odagurulok 1 motoros kolléga mellé. várunk. 1x csak megszólal:
-nyitva van a táskád.
-tényleg?
-aha.
-köszi. azzal félreállok és behúzom

nagynénémnél leszálltam a létrácskáról, csak éppen saját lábamra léptem. nem lett volna ezzel baj, de be nem csatolt és tépőzárazott bicikliscipőben. ráléptem a műanyagra. letörött. már elképzeltem, hogy nem lesz felüljárózás, mert kiesik a cipőből a lábam. aztán elképzeltem, hogy körbetekerem 1 madzaggal. végül lementem a csalogány utcai bringaboltba, ahol vettem a cipőt, és előadtam a gondomat, szeretnék rendelni 1 ilyet vagy nemtom hogy megy. és szuper: volt raktáron, srác kicserélte, és még pénzt sem kért érte :)

kéne 1 kép...
karácsony még messze van. de itt/fent 1 lehetőség a cog kerékpáros magazin és 1 db szalvéta újrahasznosítására :)

jóga
tegnap elmentem jógázni az 5 órásra. teljesen más hangulat volt, ö-v röhögtek az emberek. meg dúrvább volt. többet ide nem megyek. bár a mukesnél is hasonló volt: astanga (kell 1 há betű valahova) jóga. lefolyt a vízálló szemfesték a szememről... nem is vízálló, csak jól tűri a vizet, amint utánaolvastam vmi fórumban. döbbenetes mi, hogy idáig jutottam, hogy szempillaspirálokról olvasok fórumokban, hahaha.

kerE/Ékasztal
jóga után kerekasztal beszélgetés volt a könyvtár klubban. biciklivel érkeztem. a bejáratnál lévő hirdetőtábla 1ik lábához lakatoltam. a másikhoz már oda volt zárva két bicikli. nagy nehezen összezártam (asszem meg kell olajoznom a zárat. vagy befagy? volt már ilyen, hogy befagyott. attila kiolvasztó sprayével szabadítottam meg a zárat) a lakatot. jön 1 csávó:
-tied valamelyik bicikli?- rámutat arra a 2re.
-nem -nem tudtam hova akar kilyukadni, ezért a gizire mutattam:- EZ az enyém.
-ott van a kerékpártároló. miért nem lehet odalakatolni. 1x úgyis leflexelem az összes zárat, ami itt van.
...
-jó, hát én most lakatoltam ide először, nem vettem észre, hol van a bringatároló.
-ott van- mutat arrébb 1 épület sarkához. ja. 4 db 2-es aluminimumlemezből hajlított, 1enként 5 kg tömegű dologról beszélt.
-látom, de azok nem jók semmire. oda lakatoljak?
-igen. nem fogják ellopni. 8-tól itt lesznek az őrök- 7 óra volt... fél lábbal felrúgtam volna mind1iket. sajnos nem figyeltem meg jól a "portás" arcát, ezért nem tudtam, kit keressek, lett volna 1-2 szavam hozzá. ilyen kerékpártárolót mi a büdös retkes fenéért csinálnak még mindig? felmegy a vérnyomásom most is. mondjuk nem ő tehet róla. többet vártam az ELTE-től.

a kerekasztal beszélgetés az élelmiszerválságról szólt. csak 1 órán át tartott. addig épp megfagytunk. amúgy jó volt. még én is hozzászóltam. addig gondolkodok rajta, amíg arra a következtetésre jutok, hogy úgysem lehet semmit tenni, hülyítik az embereket, az emberek alapba hülyék, nem lehet őket megmenteni, majd jön vmi katasztrófa, és a gyengék elhullanak, az erősek megmaradnak, és kezdődik minden előlről. arról kell beszélni, hogy lehet kijátszani a rendszert. kijátszani? talán más kifejezést kellene használni. hogyan  kell túlélni, ha mindenki (az állam) a fejedre akar nőni és ellehetetleníteni?

az első hó
reggel amikor kijövök az utcára, olyan világos van. de ahogy tovább lehet látni, mint a házak, kiderül, hogy ködös az idő. és nem kapcsolom be a lámpámat. a zöld lobogó gúnyámat jobban lehet látni, mint a pici piros villogót.
szóval reggel jöttem az üllőin, és apró kristályok vágták az arcomat. mi ez? amikor a felüljáróra értem, akkor láttam, hogy ez bizony hó. nyilván a máv-ot meg a bkv-t meglepte :)

palacsintaszörny
tegnap hazaértem, és nagyon éhes voltam. na mit eszünk? era is pont erre gondolt. süssünk palacsintát. a felébe tettem zöld ételfestéket, és megcsináltam az új profilképemet is haha. elég brutális. mint 1 leprás. inkább leveszem. nem túl előremutató, csak vicces. most nem engedhetem meg ezt magamnak... nem változtatom meg. ez még oké.

só
eszembe jutott, amikor de. a sóbányákról beszéltünk, hogy amikor erával üdültünk esztergomban volt ilyen wellness. megerőltettem magam, és életemben először szaunáztam. mert úszni nem fogok. amikor annyira nem is tudok, csak épp meg nem fulladok. szóval szauna (szalonna) tetszett. végre csontig átmelegedtem. az orrnyálkahártyámat irritálta leginkább a forróság. de ez is inkább akkor, amikor a forró kövekre ráborítottam 1 kis vizet, mai valószínű mentol/menta tartalmú illóolajat tartalmazott. elláttak tanácsokkal a bentiek. sajnos hamar meguntam az ott fekvést, pedig negyed óra nem sok. unalmas unalmas. az 1. 5 percben majdnem elaludtam meg meditáltam, aztán felébredtem, s bámultam, ahogy a homokórában peregnek a szemek. nagyon érdekes volt megtapasztalni, hogy a meleg után a hideg  víz nem sokkolólag 6 a testemre, hanem a kellemesség 6árát súrolja.
volt ott 1 sókamra is.éppen üresen várta a vendégeket. namondom, ezt is kipróbálom. leültem. eltelt 1 perc. meglátok 1 feliratot. közbeszúrom, hogy a sókamra belseje hasonló volt a szaunáéhoz: fapad meg 1 rakás kő. a kövek alatt fűtőszálakat láttam. mellette 1 tálcán 1 csomó só. látszott rajta, hogy jártak már itt, simító ujjnyomok barázdálták a felszínét. én is belenyúltam, 1engettem rajta 1 kicsit. elolvastam a feliratot, majd felbuzogva, rászórtam a forró kövekre. a sóból a fűtőszálakra is jutott. majd felpillantottam, szemeim újra a kiírásra tévedtek, és ekkor már felfogtam, hogy mi van felírva: "kérjük kedves vendégeinket, hogy a sót ne szórják rá a kövekre!" NE szórják. biztos láttam azt a kis ne szócskát... hát rongyoltam ki ezerrel a fülkéből, a szobánkig meg sem álltam :)

lámpák
átállították a lámpákat az ülői # ferenc krt-ben. régebben is ilyen ritmusban kapcsoltak. fura. meg kell szokni. végül is talán nem szarabb, mint volt.

semmi

semmi ihletem nincsen mostanság. pedig nem is unatkozok. nem mond6om, hogy eseménytelen az életem. mégsincs mit írnom. ettől féltem mindig. hogy 1x nem lesz mit írnom. meg a fulladásos haláltól. ha nem lesz mit írnom, az azt jelenti, hogy megszűnök. legalább félig megszűnök. stagnálok. ez nem jó. azt mondja a jógaoktató, ernő, hogy a természetben nincs stagnálás, ott csak  fejlődés van meg degradáció. így álljunk hozzá az élethez. folyton fejlődni kell. különben vége. mindig csak 1 picit. ezért jó ez a jóga, mert benne van a folytonos törekvés a jobbra. az anyagi világban a folytonos növekedés lát6juk hova vezet... a növekedést ne keverjük össze a fejlődéssel. lelkiekben, testiekben legtöbbünk még csak az elején tart. van hova fejlődni.
megtetszett ez a jógaoktató meg a hely. szimpatikus na, így mondom. ezért vettem 1 újabb jógabérletet, és 1 időre búcsút mondok a kínai gerinctornának, s ezzel 1ütt a szurja jógastúdiónak is. a kezdő s betű megmaradt: sudévi. a szurjában jobb volt a társaság. igaz oda nem össze-vissza jártam. itt még az oktatón kívül 1 arcot se láttam 2x. vagy láttam, csak elfelejtettem.

bicikli
tekerem a gizit, a fehér már téli álmot alszik. lehet újra felébred? ui. írt 1 tag a challenge bigről, hogy lenne -e kedvem vele biciklizni. még idén. hát nemtom, elég hideg van. pedig rámférne. múltkor bicikliztem álmomban. szerbiában. jó napos idő volt. mindjárt könnyeket hullajtok az idei elmaradt biciklitúra miatt. jövőre el kell mennem. olvastam puskás zoli biciklitúrás könyvét. kedvet kaptam montenegrohoz. nagyon jókat ír róla.  persze az olasz tervet nem vetettem el, majd konkrétabbá teszem, továbbfejlesztem. mekkora mákom volt, hogy tavaly eljött velem barnabás biciklizni. mindjárt bőgök. tessék... a monitort nem áztatom el 1 papírral ellentétben. ebben az évben is haladtam előre: megtanultam sírni. jó, hogy lány vagyok, így könnyebb. elég rögös az út ezt elfogadni. a sírást. meg azt is, hogy lány vagyok hehe.

hát majd folytatom, most mennem kell.

zene

itt van ez a szám/dal/bigyó. eRa, kösz, hogy megmutattad. annyira de annyira jó.

diesel

erával elmentünk tankolni. nem hiszem, hogy életemben csináltam valaha ilyet. illetve vmi rémlik, azonban az is lehet, hogy csak az érzés: hogy izgulok, hogyan kell vagy mi lesz, közben más megcsinálta helyettem. era beállt. sikerült lecsavarnom a kupakot. aztán nem ért el a pisztoly vagy micsoda az autóig. előbbre. most jó. benyomtam. jé, ezt 1folytában nyomni kell? meddig? tele? jesszum, honnan tudom, hogy megtelt? kattan. aha, és meg fogom hallani?! nehogy follyon kifele a gázolaj (most a follyon minek hullámozta alá?! teljes hasonulás van, nem? nehogymá pontosjével kelljen írni... folyjon. de...). pörög a számláló, pörög a számláló... hány literes? 50. 1x csak csatt-katt, leállt. visszahelyeztem, bementem fizetni.
...
otthon vacsorára eperlekváros-vajas kenyeret ettünk. era mondja, ugye milyen szuper ez az eperlekvár? anyáink azért tudnak. tényleg finom volt, de nem értettem, miért van olyan furcsa szaga. mi lehet ez a mellékíz? mellékíz amikor a kenyeret a számhoz emelem. na, mi? a mellékíz mellékszag volt: a tankolásnál a kezem beszívta a gázolajat, és az párolgott  bele az orromba, amikor haraptam. a gázolajízű eperlekvár :) ettem én már gázolajízű császármorzsit középiskolában a menzán, úgyhogy 1 gázolajízű eperlekvár sem lepett volna meg annyira.

hájas party
na, nem túlsúlyos vendégeket hívtam, hanem -mint olvas6tátok-, disznót vágtunk a 7végén, és tettem félre hájat hájastésztához. begyúrtam 1 adagot, és frissen akartam megsütni. ehhez pedig vendégek is kellenek, akik megeszik.
a vendégek cukik voltak 1-től 1-ig, örültem, hogy ilyen szépen összegyűltünk.
kamilla meg virág futkostak, mászkáltak az ágyon, kb. birkóztak. a kis cukik! kamilla kúszás közben ezt mondta nekem: így jársz, ha bulizol.   :)

a hájas tésztáról pár szót. volt ez a friss meg a fagyasztóból elővettem 1 adagot, amit kb. júniusban készítettem. először a frisset csináltam meg, mivel a régit a konyhában a pulton felejtettem, és eléggé megpuhult, visszatettem hűlni. a friss pedig a hűtőben nyugodott alapban. tapasztalat: a frissből sokkal kevesebb zsiradék sült ki, és finomabb is lett, mint a fagyasztott. de nagyon dúrván észrevehetően. nem tudom, hogy a nyers tészta hőmérsékletének/puhaságának volt -e szerepe ebben vagy csak a frissesség számított? a sütési hőmérsékletet tuti nem szúrtam el.
a hájas tészta meggyúrását nem úgy végeztem, ahogy horváth ilona javasolja: a hájat összegyúrtam liszttel, majd téglalappá alakítottam, hidegre tettem, és belehajtogattam a tésztába, ahogy a hajtogatott vajas tésztánál tanultam. ilonka az írja, hogy nyújtsuk ki az alaptésztát, és kenjük szét rajta a hájat, amit előzőleg hideg helyen tartottunk. ezzel van 1 kis gond: ha hideg a háj, nem lehet elkenni a tésztán. ezért  melegen kellene tartani, hogy szét lehessen kenni az alaptészta roncsolása nélkül. ez a tömbösített megoldás gyorsabb, és így eleget teszünk a hajtogatott tészták 1ik követelményének, azaz elég hideget biztosítunk az összetevőknek. ez érthető volt? mert az én fejemben 1etlen tésztává állt össze.
komolyan mondom, ott tartok, hogy jobban szeretek rétestésztát gyúrni, mint kelt tésztát dagasztani. annyira bírom, hogy összegyúrom, golyóvá formázom, félreteszem. és ekkor még 1enetlen a felülete, kis göbös, negyed óra- 20 perc után pedig csodásan kisimul. a bagett is ilyen. az gyönyörű. 1x majd lefényképezem.
a hájas kiflikről nem csináltunk képeket. tegnap csömöröm volt már tőle, ám most megenném.
borcsa, vajon hogy lehetsz? sok volt a málnapálinka, ugye? :)
én álmos vagyok, már megint kb csak 4 órát aludtam. megborul minnyá a fejem. nem is álmos vagyok, hanem olyan furák a szemeim...

na, mi ez?

opciókat nem adok :)

minek "versenyeztetlek" titeket? úgysem mondtok semmit :)

éppen hájastésztát készítek. most kimegyek a mínuszegyfokos hidegbe, ahol pihent (jó, mi? mínuszban is lehet pihenni). behozom. újranyújtom. és írás közben az igeidőket valótlanul használom. isteni szerencse, hogy a hájaskiflin gondolkodva eszembe jutott a kráfli is, melynek elkészítésével a pepecselési időt a töredékére rövidíthetem. persze lekváros kifli is lesz- ki nem hagynám. ui. nincs élvezetesebb dolog, mint az odaégett lekvárt vakarni a tepsiről. igen, ismerem a sütőpapírt. ezért nem lesz lekvárvakarászás. fantasztikus dolog ez a háj. hát amit most mutatok, az igazán döfi. háric kendő. asszem így írják. ez a disznó beleit burkolja. kb. olyasmi felépítésú, mint a háj. káposztaerezetű zsírszövet. a vastag erek között pókháló finomságú zsírszövet talál6ó. régen ezzel tekerték körbe a szűzpecsenyét, s így sütötték meg. én arra gondoltam, hogy vadhúst borítok majd be vele -úgyis száraz- s azt sütöm meg. most a fagyasztóban van. kíváncsi vagyok, hogy ez a selymes pókhálórész kiolvadás után is megmarad -e vagy eltűnik.

ha eddig nem lett volna világos, disznóvágás volt a 7végén.

nagyo jól sikerült az ölés része is. igen gyorsan kiadta a lelkét ez a disznó.

óriási volt szegény pára- legalábbis, ha összehasonlítjukaz előzővel, ami tulkép előző 2 volt, ui. annyira picire nőtt a tavayi két disznó, hogy 1xre vágtuk le őket. szóval ez nagy és békés jószág volt. könnyen halt. azt mondják, nem lett sok a húsa, nem lett sok a zsírja. csak tudnám, hogy akkor miből állt a disznó? levegőből nem, mert 200 kiló levegő normál állapotban sokkal nagyobb térfogatot foglal el, mint amekora ez a poca volt. csontból lett volna? vagy túl sok volt a bele?

a munkálatokkal egész jól haladtunk. ebédig. onnan szétfolyt a dolog. a fagyasztést is másnap csináltuk meg. nem értem. a kolbász lehet a hibás. egész biztos, hogy a kolbász. mert annyi húst vettek... és annyit töltöttek.

a kismacskáknak ez volt az 1. disznóvágása. cindy jól csinálta, részt vett benne, tetszett neki. most még husibb, mint eddig. akárcsak én. önmegtartóztatnom kell, levinni a bevivendő szénhidrát mennyiségét, mert andisznó leszek örökre. fúúú



szmogriadó

utánanézek, hogy van -e még. a ködből ítélve... van. jó lenne 1 nagy szél, ami kitakarítja a várost. már régen volt ilyesmi. erre tessék, meg is jelent: ömlenek a szomszédos nyárfáról a levelek... hát ennyit a lokális viharról, mire leírtam ezt a pár mondatot, véget is ért. én nem érzem, hogy büdösebb lenne vagy ilyesmi. talán annyi tünete van rajtam, hogy szürkés a cucc az orromban. nem jártam utána, mi a pontos helyzet, hogyan oldotta meg a főváros és a többi város a szmogriadó kérdését. nem feltételezem, hogy túl intelligensen és korrekten.
a futárok biztos részletesebben tudnák elemezni a helyzetet. kérdezzük meg őket. ennyi elég is a tudományból.

bicikli
tegnap a fillér utcában volt dolgom. kíváncsi voltam, merre esik a célpont, fel tudok -e menni fixxel. sikerült. az elején volt a cím.
megnyugtató kamásliban tekerni. nagy boldogság az, hogy nem fagy szét a lábam biciklizés közben. és én mennyi ideig fagyoskodtam kamásli nélkül! mert zavart, hogy hogy néz ki. 'közben tök gyorsan le lehet venni, ha nem akarok kamásliban mutatkozni. a felvétel már bonyolultabb. ilyenkor jövök rá, hogy milyen nehéz hozzáférni magamhoz főleg, ha nem tudok leülni, és állva kell magamra szerkeszteni. szóval túllendültem a deidiótánnézki problémán. már tavaly is. csak nyilvánosan erősítem a kényelmet a jól néz ki-vel szemben. hátha valakit át tudok állítani az én oldalamra. az egészség nagy kincs. és tényleg szörnyű nyavalyogni, tipródni, hogy úristen, lefagynak a lábaim, amikor itt a megoldás.
derékmelegítőt veszek. elméleti megfontolás: felveszem a derékmelegítőt. elindulok biciklivel. jól leizzadok, ami a derékmelegítő felfog -az lesz vizes, nem a pólóm-, és 1etlen mozdulattal leveszem, száraz ruha marad rajtam. megláTYÚK, hogy a gyakorlat mit mutat.

madarak
múltkor autóval jártunk valamerre a környéken. bámultam ki a fejemből. hideg volt, ám tiszta idő, ragyogó kék éggel, sehol 1 felhő. szóval bambulok ki a fejemből, s meglátok 1 csoport fényes pontot. nézek. ez meg mi? a fényes pontok aztán elhalványodnak, szinte feketévé válnak, majd újra fényessé. hát 1 csapat madár volt, és a levegőben gyakorlatoztak, térültek-fordultak. a hullámlovasok. én ilyet még nem láttam. ahogy áramlottak a levegőben, nagy 1ségben, és "változtatták a színüket", igazán szépek voltak.

na meguntam. keresek 1 képet színesítésnek. sztrapacska a nyaralásunkkor. amiről írnom kéne, mert amikor nyaraltunk, akkor olyan érzésem volt, hogy hosszú lesz a beszámoló, mert annyira érdekes volt 1. ránézésre minden. ha most nem állok neki, kimegy a fejemből a sztori...

jövök jövök

van ám írnivaló, csak idő nincsen 1előre. vagyis majd meglátom.
itt van 2 kép. addig gondolkozzatok, hogy mik ezek.

hogy kerestem 680 ft-ot
bementem az intersparba teát venni. abban bíztam, hogy adnak vmi akciósat.sétálgattam a sorok között, végül találtam 1 liptonos papírpultot, ahol a kedvenc teáimat 449-ért adták. nagyon megörültem, bedobtam 4-et a kosaramba. pénztár. a pénztárosnő elhúzta -huss- a teákat a vonalkód leolvasó előtt, és kiírta: 615. mi-ííí? kérdezem, hogy akkormostmivan? a pulton 449 volt kiírva. ennyire nem lehetek vak, hogy a 6-ost 4-esnek olvasom. hátkérem ittezvan, tessék a főpénztárba menni. ok.
kifizettem, megvártam míg rendezik a helyi alkeszok üvegvisszaváltását, közben szemléltem a helyi hajléktalanokat, amint nagy gondosan dobálták a sörösdobozokat a műanyag zsákjaikból az automatába. amit visszaköpött, azt 1 másik zsákba gyűjtötték. állítólag van olyan sörösdoboz, ami nem aluminium. akkor vajon micsoda? de ezt lehet írtam már. az ilyen megjegyezhetetlen nevű aldis meg lidlis sörök a gyanúsak. utána kell nézni.
szóval. főpénztárban elmondtam a bajomat, hívtak 1 kollégát a szárazáru osztályról, aki odafáradt, és kérte, mutassam meg, hol láttam ezt. megyünk a teáspult felé a másik irányból. és ez itt a lényeg. ugyanis a másik irányból mind 615 ft-ok voltak a teák. nézem, ereimben megfagy a vér, mégiscsak ennyire vak vagyok, hogy elnéztem totál más alakú számokat, ráadásul 1xre hármat is. rácsodálkoztam, majd átsétáltam a túloldalra.
és kiderült, hogy nem néztem el semmit, különböző árak szerepelnek a 2 oldalon. a szárazárus néni leszedegette a 449-es árakat, addig én ott tipródtam mellette, majd vissza a főpénztárhoz, ahol az és akkor most mi lesz? kérdésemre azt válaszolták: hát visszaadjuk a különbözetet. (én is pont így gondoltam :)

szőlőmagolaj
állítólag az örök fiatalság forrása. a tapasztalatom az, hogy ha szőlőmagolajat keverek bele a gyógyszertári cremor aquosus krémbe -ami kibaszott olcsó lenne, csak ott van a magisztrációs díj, igaz így is sokkal olcsóbb, mint testápolót vásárolni- olívaolaj helyett, akkor sokkal könnyebben felszívódik, jobb a cucc.

meglepő
az úgy volt, hogy az alleycat bulikor györgyike kitalálta vagy borcsa? hogy látogassuk meg őt budai hajlékában szombaton. simán belement mindenki. én még fel is hívtam, hogy jó -e a szombat, mert az munkanap. már akinek.
délelőtt futkostam ide-oda, du. összekészítettem magam, felvettem a legszebb ruhámat, és elindultam. era kérdezte, hogy este megyünk -e valahova. mondom, ki tudja, nem ígérek semmit.

györgyike azt ígérte, hogy főz nekem vegeta levest (fellázadtam a vegeta ellen múltkor), ám nem tette. volt helyette borsóleves. én abból nem ettem, csak borcsa, én csak 1 zsömlét tarháltam. viszont vittem almás sütit, amit erával sütöttünk péntek éjjel. ipariak vagyunk: 1 vödör almát dolgoztunk fel. és mi lett belőle? összeesett. a sütemény nagyon finom lett, csak a végét utáltam csinálni. rá kellett reszelni a tésztát, amit a nokedliszaggatóval tettem meg. ha kemény lett volna (a tészta), akkor 1xűbb. így ö-v csúszkált a dög a szaggatón. legalább 3 ujjamat is lezúztam kicsit.
szóval megittuk azt a bort, és szorgalmazták, hogy menjünk kocsmába. nem volt nagy kedvem bemenni a füstbe. erőt vettem magamon. ha györgyike képes kimozdulni otthonról  szó nélkül, akkor én is. meg a rege közel van hozzájuk. valóban. a csodálatos fehérvári úton kerekeztünk oda. mondom, menjünk az alba regiaba, az füsttelenebb. borcsa ragaszkodott a regéhez, mert annak van hangulata. benéztem. tele van. biztos? aha, hátul van hely.
és mit ad isten?
ott voltak a biciklisek + era! hááát, jól elintézték, behúztak a csőbe, vagy mi. örültem nagyon. fogtam a fejem, hogy úúúú, mennyire jó és hogy mindig kapok ilyen nagyszerűt, hogy összegyűlünk. plusz a 2 kerék a gizibe. komoly.
gyorsan ittam 1 rumot meg némi sört, később még 1 kört meg ki tudja. én. szóval csak módjával döntöttem hehe.
és sikerült elaludnom hajnalban, ám korán fel is ébredtem, majd kiugrottam a bőrömből a szombati nap miatt.

köszönöm minden kedves köszöntőnek a facsebukon innen meg túl is!

szmog

 állítólag szmogriadó van. nem hallgatok híreket, így ezt sem tudtam. tegnap du. gyanúsan kevesen voltak a körúton. lehet ez a szmogriadó miatt volt?

ez 1 hasznos cikk

itt a töklámpácskám. ez halloween alleycatkor a gizire volt kötözve. hm, most látom, h kitörött az 1etlen 1 szem foga...
régen a papával szoktunk töklámást faragni. elég kemény dolog  a tök. ezt a picit is nehéz volt megcsinálni. tök- és dinnyevágáskor mindig az jár az eszemben, hogy megszalad a kés, és minimum 1 ujjamat amputálom. és meghámozni is elég nehéz. bár jamie oliver az 1ik receptjében azt írja, hogy nem kell meghámozni, csak bedobálni a turmixgépbe. nem mertem ezt bevállalni a sütőtökleves készítésekor. mi van, ha károsan befolyásolja az ízét? meg hátha a héja megvédi a belsejét, és az esetleges káros anyagok így kívül maradnak.

felejt

hű de régen írtam.
múlt 7en szabadságon voltam 3 napot. nagyon gyorsan eltelt, nem is tudom, miket csináltam. még kocsmában se voltam. ja de. 1 sör erejéig. és láss csodát: a fejembe szállt az az 1 sör. grósze katasztrófe. teljesen elszoktam az ivástól. új énem lesz vagy mifene? ne erőltessem. de engem szórakoztat. bele kell nyugodni a változásba.

pénteken a délelőtti ic-vel hazautaztam. meglepődve tapasztaltam, hogy dugig van a vonat néppel. a sok diák már most megy haza? ja meg a 4napos 7vége. olvastam végig a vonaton. nem is aludtam. érdekes, hogy az elején volt rendes fűtés, majd visszavettek belőle, és sárvár után, majdnem a végállomásnál vagyunk újra elég meleg lett a vonaton.
az  
utazási stressz
ez alkalommal sem került el. amíg bejárós voltam, jobban bírtam az utazást. abban volt vmi kiszámít6óság. most meg ritkán utazok, és akkor folyton azon izgulok, amikor tömegezek ki a pályaudvarra, hogy lekésem vagy nem késem le a vonatot. pedig 1xűsítettem már: neten veszem meg a jegyet, és ilyenkor nem kell sorbanállni, csak odaballagok az automatához, és kiköpi a vonatjegyet. és az automaták előtt nem szokott sor lenni.
szóval most új helyről mentem haza. gőzöm nem volt, mennyi idő kell kiérni. ültem a buszon, és stresszeltem. aztán a köki terminálon találtam magam, ami nekem még új. mentem az emberek után, és rátaláltam  a metróra. vártam és stresszeltem. jött a vonat, számolgattam, és úgy ítéltem meg, hogy simán elérem a vonatot. de azért kicsit stresszeltem. a nagyvárad téren átszálltam a villamosra. egyre kevésbé stresszeltem. majd a pu. elé érve láttam, hogy még van >20 percem, akkor menjünk be a fehérneműboltba, és vegyünk harisnyanadrágot. kiszolgáltak, előttem 2 vásárló volt, az 1ikük számlát iratott. közben rápillantottam az órámra... és stresszeltem. persze tudtam, hogy simán elérem a vonatot, de akkor is.
hehe. ha nincs probléma, gyártok magamnak.
a vonatot simán elértem, és vettem 1 rózsaszín harisnyanadrágot 1500-ért. egész meleg. a reggeli 5 fokban nem fáztam benne, pedig rövidnadrágban jöttem. nahát nahát. és tán még szét sem szakad 1,5 használat után sem.

borsóleves
otthon voltam, és vasárnap a mama borsólevest főzött. és meglepődve láttam, hogy tesz bele vegetát... én ugye régen leszoktam a vegetáról, nem használok semmibe, nincs is. minek az?
de nem szóltam inkább bele, mit vitatkozzak? a sütés kapcsán is felmerült pár kérdés.
csak a cukrásziskola elvégzése után a háztartási dolgok némelyike olyan fölöslegesnek vagy bonyolultnak vagy átbaszásnak tűnik.

szarvaspörkölt
találtam a neten 1 nyálcsorgató receptet vaddisznóra. gondoltam ez jó lesz szarvasra is. kellett bele pirosribizli. én fekete ribizlivel helyettesítettem, mert az maradt a jamie oliveres almáspite hozzávalóiból. nem fukarkodtam a fűszerekkel, ám amikor megkóstoltam a húst, hogy elég puha -e, nem éreztem semmit. semmi különöset. hogy ez vad vagy mifene. aztán a főzés végefelé hozzáöntöttem a vörösbort, és felszabadultak az ízek. vadíze lett, kiteljesedett a pörkölt. hát ilyet még nem értem, hogy 1 hozzávaló ennyire megváltoztasson 1 ételt. bebizonyosodott, hogy a vörösbor nemhiába fontos a vadpörkölthöz.

sütőtökleves
jamie oliver szerint.
ebben csak az az érdekes, hogy az alaplevet nem magam főztem, hanem a dm-ben váésáol6ó bio-leveskockából... akartam. 1et találtam a 12 közül, amit nem szálltak meg a molyok. ezek a büdös dögök megesznek mindent. remélem, nem telepítettem be őket erához! a hűtőben lévő maggi kisegített.

jamie oliver szerint
az almás pite. múltkor pirosribizlivel, körtével és almával készítettük, otthon fekete ribizlivel és almával. amikor belekóstoltam a frissen elkészített töltelékbe, nem voltam boldog, nem ízlett. aztán hagytam állni, langyosra hűlt, és összeérettek az ízek, 1 incsi-fincsi lila tölteléket kaptam. kép nincs.

halloween alleycat
ezért jöttem vissza pestre.
majdnem annyit tudok róla írni, mint az utazási stresszről. ugyanis amnéziát kaptam haha. végül is ez volt a cél.
annyira szuper idő volt délután. így az az 1 óra várakozás, ami a gyülekezőtől a startig tartott, nem volt dúrva. de rájöttem, hogy 2 pár zokniban még jobb lett volna. zé szépen (a felismerhetetlenségig) kisminkelte magát az alkalomnak megfelelően. volt még 1-2 jelmezes, félig jelmezes versenyző. orsi jól kidolgozott boszorkány jelmezben jelent meg. én a mama 1ik régi fekete otthonkáját alakítottam át köpennyé. punk pop szupersztáros anyaggal meghosszabbítottam az ujjait, meg a gombokat is ezzel vontam be. az utolsót levágtam, és felvarrtam helyette 1 totál másképpen kinézőt. erősen untam a varrást. és pontatlan is vagyok. 1 kicsi dísztökből faragtam töklámpást, amit a gizire kötöttem. beletettem az 1ik villogómat, és így mentem.
az öltözködésről ennyit.
a verseny elején a manifesztet kissé (kissé?) értetlenül néztem, és kellett volna negyed óra, hogy fel bírjam fogni, mi a feladat tulajdonképpen, hogy is van 1 ilyen? az 1. cp-nél elhagytam a manifesztet. amikor visszaértünk, nem volt cd, ezért várni kellett. orsi szolidarított velem, és én még mindig kába voltam, és nem vette az agyam a futár-rendszert. végre jött 1 ember 1 cd-vel, húzás elfele. a lánchídnál a körforgóban realizáltam, hogy nincs rajtam a hátizsákom. vissza. blö blö. végül a P7 fuvar elején feladtuk. pepe megállt a defektje miatt, aztán feladtuk, úgyse érünk oda, wczni kell, enni kell stb.
én az evést hanyagoltam az este további részében. gondoltam legyen fesztivál feeling: csak italra költök ezután. meg is lett az eredménye hehe.
300 volt a sör, amiből a pénztárcám keddi ellenőrzése után elvileg 8-at vettem/ittam meg. nem tudom, fizettem -e valakinek vagy  hogyan volt. fekete doboz lett az este.
9 körül az albertirsai úton volt 1 sprintverseny, ahol 3. lettem a lányok közül. voltunk vagy 4-en... ekkor már elég hideg volt.
jót szórakoztam én, nagyon jót, csak nem emléxem semmire. vagyis foszlányokra.
haza nem tudom, mikor mentem, azt viszont részben tudom, hogyan. kimentem a hungáriára, onnan balra nagy ívben rá az üllőire. következő kép. úristen, hol vagyok? tán csepelen? áhh, hogy kerültem volna oda? mire rájöttem, hogy kéne 1 utcanév táblát keresni, hogy megtudjam, merre vagyok, eltelt pár100 méter. na és akkor megálltam. üllői út négyszázvalamennyi. haha. ezt is megértem, hogy nem találok 1ből haza. 33 év. minden olyan vicces volt ezen az estén. és még nincs vége.
nyilván félhalott voltam az éhségtől, amikor végre hazaértem. 1 tányéron találtam vmi ehetőt, azt megettem. fura volt az állaga, az ízét nem éreztem. aztán reggel erának mondom, megettem a kajádat. mi volt az? hal, rántott hal. úristen, megettem a halat! 1 egész szeletet! észre se vettem. meg franciadrazsét is ettem hozzá. era megtalálta őket a földön- szétgurultak. jó hogy nem borítottam ki az egész dobozzal. hahaha. még most is röhögök.
nagyon hiányzott nekem 1 ilyen este. nem érdekel, mit csináltam, hogy gáz voltam -e vagy sem.
rakendroll :)
ez az este testi tünetek nélkül nem múl6ott el, 1 algopirint muszáj volt bevennem. kész voltam. este meg jöttek vendégek. de jól 1üttdolgoztunk erával, és minden szuper lett. meg aranyosak az unokahúgai.

http://www.youtube.com/watch?v=CpWAl8C0H0A

tudatos álom

hát megértem ezt is. múltkor az 1ik álmom 1 kicsi részben tudatos volt! azóta sem. szar volt az az éjjel, felébredtem jó sokszor, és csak keveseket aludtam, fájt a hasam, de nem akartam gyógyszert bevenni, végül megadtam magam 1 szem algopirinnek 4 óra 15 perckor pont 1 órával az óracsörgés előtt.
most pedig elmondom milyen is az a tudatos álom. nekem. először. álmomban vmi putri helyen voltam, párás, borús időben. ruhát válogattam, mert ingyen volt. hogy kamillának viszek valamit. aztán 1x csak meggondoltam magam, hogy ilyen ócskaságot csak nem viszek neki... odébb álltam fogtam a gizit, elkezdtem kifele tolni, és feltettem magamnak a kérdést: ébren vagyok vagy álmodom? lenéztem a lábamra: hát tuti álmodom, ugyanis szivacspapucsban nem szoktam biciklizi ráadásul spd pedállal. na mi legyen? gondoltam, akkor felülök a biciklire, elindulok, és szétnézek. kimentem 1 kék kapun jobbra, és tekertem a vizes úton. 1re bizonytalanabb lettem a biciklin, nem én döntöttem, hogyan és merre menjek, szertefoszlott a tudatos álom. utána már nem tudom, mi történt.
gyakorlok továbbra is. remélhetőleg összejön hamarosan vmi. deizgi.

kacsa
a fagyasztóban lévő madár kacsa volt, nem tik, bizony, bizony. amikor kiolvadt, már sejteni lehetett. gyanúsan nagy volt, és rengeteg zsírt leszedtem róla. így, ollé, van kacsazsírunk. imádooom. találtam ezt a receptet, amit transzformáltam kacsára. a szomszédéktól kértünk tepsit, amibe belefért a kacsa. én még sosem sütöttem kacsát. de jött robi, aki megszakértette, és minen úgy volt, ahogy jósolta, ...+20 perc után kész lett a kacsa, már csak a szőlőt dobtam mellé, és lepirítottam mind2 oldalát. a krumpli külön edényben sült mellette, ui. nem fért be a kacsa mellé. pedig milyen fincsi lett volna 1ütt! ez vasárnap derült ki, amikor a maradékokat 1ben melegítettük fel, és ráfolyt a szőlős szaft a csumpira. hát jó dolog ez az evés/főzés. és jé: húst készítettem, nem zöldséget.
jól elsült a zsírja. és ami megmaradt belőle a ropogós bőr alatt, azt frissen sem volt gyomorforgató elfogyasztani, hanem boldogság.

akkor a többi későbbre marad.

a szőlődesszert készítése közben rájöttem, hogy ha meggrillezük, akkor ízkárosodás nélkül átalakul a szőlő, és könnyebb átpasszírozni. ezért a maradékot meggrilleztem, és átpasszíroztam. részben ebből lett ez a sütemény (édesség). (homályos a kép...) a fehér rész túrókrém tejszínhabbal lazítva, a lila pedig a szőlőlé némi cukorral. ezekbe az állaguknál fogva némi zselatin is került.
szerencsénk van ezzel a napos időjárással. ahova odasüt, ott jó meleg van. az árnyékban pedig lehet fagyoskodni. 2 pár vastag zokni van rajtam, alig fér el a papucsban a lábam. akár mezítláb is lehetnék, annyira fáznak a lábaim. lehet behozok cipőt, és abban leszek, hátha jobban melegít a zokninál. 

péntek
en össze-vissza futkostam (bicikliztem). ez nem baj, de össze-vissza is ettem. ez baj.

szombat
családi nap volt. a gyerekek nagyon cukik voltak. virág 1re bátrabb, nyújtja a kezét, gyere.
az ebédet az én javaslatomra az újranyílt wekerle étteremben költöttük el. most írjam le a tapasztalataimat? amikor a wekerlei sodrófa versenyen a műsorvezető elmondta, hogy a zsűri 1ik tagja innen való, akkor azt hittem, hogy az menő nagyon. aztán elsétáltunk az étterem mellett, megnéztük az étlapot, mai nem erről árulkodott. szokványos ételek, választék alig. a hely ránézésre kívülről nagyon nagy, van étterem, presszó része is meg cukkrázzda. ez látszik kívülről. a szokásos wekerlei dizájn.
én nem tudom, meddig pihent ez az étterem használatlanul, de megállt benne az idő, az tuti.
a falakat ugyan lemeszelték fehérre, de 1-2 jelölővonalat otthagytak. lepukkant az egész. poros csövek, régi járólapok, hullámlemez budiajtó. még a wc-ket sem cserélték ki. vagy legalább az ülőkét. az látszik, hogy próbáltak koszt felszámolni amennyire lehetett. minimál költségvetés. a nagyteremben nem jártunk, mert ott rendezvényt tartottak, vmi öregasszonyt ünnepeltek :) 1 zöld mázas cserépkályhát pilantottam meg klotyóra menet.
a cukkrázzda rész siralmas. a nagy hűtőpultokban maradék sütemények összetömörítve 2 kupacba. hány napja áll6nak ott? kinek van gusztusa hozzá? ezt hogy lehet cukrászdának nevezni? bá-á-ár... lehet ki sincs írva, hogy cukrászda. érted. szombaton délben maradék sütemények...
a pincérnőnk fura volt először, aztán megpróbált mosolyogni meg kedves  lenni a későbbiekben. ezzel nem volt gond.
a tanulópincér igen kezdeti fázisban lehet még a pincér szakmában, ui. amikor végeztünk, és szedte le az asztalt, forgatta a poharakat, hogy mi van benne, van -e benne 1általán vmi. kezdtem megijedni, hogy otthagyja nemhogy az üreseket, még a vizeseket is.
fatter kérte a számlát, erre a pincérnő kihozott 1 kézzel írottat. mint 15 éve. hosszúkás fecni, raja tolla írt rövidítések meg strigulák. az összeg reálisnak tűnt. ahhoz képest  amennyit dohogtunk kaja közben, apa túl sok borravalót adott. tehát fizetett, rátette a "blokkra" a pénzt, s a pincérnő felmarkolta a pénzt a blokkal 1ütt...
előnyére legyen mondva, hogy 6 tányért kihozott 1xre. igaz letenni nem tudta 1edül. (jajj, röhögök)
a kajáról is essék néhány szó.
az én borjú bécsim krumplisalival finom volt.
anya nemtommilyen húsa mellett a saláta annyira csípett, hogy majdnem felrobbant.
elinek nem tetszett a spenótos penne+vasalt csírke. szerintem csak az volt a baja, hogy megborult a szerecsendió.
tesóm a grillezett gomolyával elégedett volt.
fatter... nemtom mit evett. volt - benne/mellette vmi túlcsípős.
kamillának ízlett a rántott pulyka.

én a kaja befejezése után játszottam a gyerekekkel a cukrászda részben (ekkor tettem megfigyeléseimet). eltűntünk vagy negyed órára. amikor visszatértünk, mosolyogva kérdezte a pincérnő, kérek -e gyümölcsrizst tele gyümölccsel, csokiöntettel. kértem öntet nélkül. nem tudtam összerakni a sok gyümölcsöt a rizst meg a csokit. hibáztam. ui. narancsos volt, és ahhoz megy a csoki. és elnyomta volna az öntet a gyümölcsrizs-ségét. nemtom mit tettek bele, de tömör volt. margarint? nem jöttem rá. a tejszínhabspray valamelyest enyhített a fojtósságán. amennyit enyhíthet 1 növényi tejszínhab, ami olyan tömör mint 1 tömb túró. de nem mertem szólni, mert elinek ízlett. öntettel biztos jó (jobb) lett volna.


most fikázom magamat is. magamat, mint vendéget: amikor befejeztük az ebédet, odajött a főnök, és megkérdezte, minden rendben volt -e? mi azt válaszoltuk, hogy igen. ez elfogad6atlan fogyasztói magatartás. átverem magam meg az éttermet. hát én világéletemben konfliktuskerülő voltam, és nem tanultam meg, hogy kell az ilyen helyzeteket kezelni. mit mondjunk, ha vmi nem tetszik? miért nem mondjuk meg, maikor fizetünk érte? hogy sajátít6nám el ezt a tudást? 1x, még nyáron a velence alleycat előtt a kisboltban mondtam meg, hogy elégedetlen vagyok a zoltán utcai pékség péksüteményeivel. szóval így az étterem sem tud változtatni, ha nem mondjuk meg, hogy öreg, ezzel és ezzel baj van, gondoljátok át.
ez a megalkuvás 1 formája.
ezt szeretném magamból kiirtani.
ez a legszarabb emberi tulajdonságok 1ike. szerintem.
és ha most 7végén nem megyek el tüntetni, akkor ugyanezt fogom érezni. hogy valamicskét én is tehettem volna, de inkább rokonlátogatóba mentem. hogy akkor minek rinyálok, ha ezt a minimumot se teszem meg, hogy elmegyek tüntetni magamért meg a többiekért. mert van aki nem tudja megtenni, nyilván nem utazik fel pestre nyírpilisből. tehát aki bp-en van, az felelősebb. a nép kezében a tüntetés 1 fegyver. meg az igazi fegyverek is fegyverek. és tudomásul kéne venni, hogy rendszert váltani nagy valószínűséggel csak véres úton lehet, mert ha ún. békés, mint 1989, akkor ...abból látjuk mi lett. inkább örüljenek azok akik nem tüntetnek, hogy vki elvégzi helyettük a piszkos munkát, amíg ők a fotelben rágják a rántotthúst szalmakrumplival a való világot bámulva, és nem az ő seggüket verik szét gumibottal.

liget kritérium
egy gyors váltás

ha orsi nem csörget fel, nem indulok el. én szombaton aludtam az étteremben, a kertben, otthon az ágyon olvasás helyett. feltápászkodtam, kigurultam a városligetbe. addig volt jó, míg le nem szálltam a bicikliről. rögtön nekiálltam fázni. pepével mentünk pár kört, és elég rettenetesen éreztük magunkat. hideg izmok. mintha úton lettem volna fél napja. hogy gyorsulok fel. nem akarok utolsó lenni. stb.
1 kör= 16 km. azért csináltam végig, mert elkezdtem. csigabigaként vonszoltam magam 1-2 helyen. ahol a legsötétebb volt, ott ment legszarabbul. kicsit emelkedik ott az út. közben szidtam magam, hogy minek neveztem be, tök lassú vagyok, sehol 1 teremtett lélek, senki nem teker olyan tempóban, mint én, utálom, égő. orsi lelkesen bíztatott minden körben, köszi! a 8. kör végén köröztek le az erősebb srácok. mint kiderült, páran feladták. az összes (3) lány végigcsinálta. így lettem 3. :) a red bullokat szétosztottam. így maradt vmi angolnyelvű újságom. az 1. manna lett. ő versenyző. a 2. 1 szlovén lány, aki gyanús volt :), ui. trackstandben is indult. meg a szlovén barátja is helyezett lett vmelyik számban.
tamás pedig közel állt, hogy megnyerje a tackstandet. nagyon közel.
orsi míg én izzadtam, széjjel fagyott. megnyugtatom, hogy a lábfejemet én se nagyon éreztem, csak felül izzadtam. ilyen ez a tél meg ez az aldis felső. de majd ha jön a zselés talpmelegítő... minden más lesz

perity
tegnap az íjászból kimozdítottam zét és orsit a peritybe. most 150 ft/db minden sütemény este 6 után. 2 benyomtam. 1et előtte leküldtem a földre. túl magas a süti, és kitáncolt a tányérból. mind1, azért felvettem, ami a padlóval érintkezett, azt feltöröltem, a többit megettem. nagyon kis fincsik voltak a grillázsszemecskék a tetején. gyanítom, hogy perityék sem kerülik a hullalát :( azért klasszak ezek a sütik. mindenkinek ajánlom, aki olcsón akar jót enni. dögivel vannak a szebbnél-szebb sütik. és a rumos csokitortán nem éreztem hullalát. meg az almás lepényen sem :)

este pedig megcsináltam a körte befőttet. nehéz volt eltalálni a lé helyes összetételét, és így sem vagyok biztos benne, hogy sikerült. majd bontás után nyilatkozok.

most pedig beszúrom ide a kelkáposzta főzelék bíró lajos szerinti alap hozzávalóit, ami 1ben az őszi háttérképem is. lecserélem a gombapörköltet

bringás reggeli

p.zoli hívta fel a figyelmemet erre a programra. 1x tesómmal voltunk, és nagyon bőkezűen viselkedett a szervező csapat, fincsi szendvicseket kínáltak nekünk. hát mondom, üsse kő, elmegyek most is (úgyis a helyszín mellett tekerek el minden nap, most akkor megállok, na bumm), legalább találkozok zolival is. profi szendvicsekkel etették a szervezők a bicikliseket és a hajléktalanokat. 1xre jutottunk arra a következtetésre, hogy az aszpik a szendvicselk tetején a feltét rögzítését szolgálja. észre se vettem először, hogy a szalámisra is kentek. a körözöttesen nem volt :) az odabaszott: 1 centi vastagon állt a körözött a kenyéren. a kispesti tévé interjuhot is készített velünk. sajnos kifelejtettem az önző monológomból azt, hogy engem szórakoztat a biciklizés (csakúgy, mint az ivás- bár ez utóbbi nem mondtam volna el a riporternek :) éppen mikor távoztam, akkor jelent meg a kispesti polgármester széles mosollyal az arcán. nemtom mit csinál(t) munkássága idején, de nekem szimpatikus. a wekerle napokon is rendes volt: nem mondott félórás beszédet, hanem 3 percben elintézte.

a tegnap reggeli meleg délutánra eltűnt. rövidujjúban indultam útnak 4-kor, és fáztam. persze hamar bemelegedtem, kár volt rinyálni magamban. és ahogy suhantam, borzolt a kissé hideg menetszél, 1 ponton az alkaromat tök forrónak éreztem. meg este is. mintha meleg vér bugyogna ki onnan. ám nem jött semmi.

reggel nem miklós volt a portás, hanem vki más. rámszólt, hogy ugye tudom, hogy a kerékpártároló a másik bejáratnál van? igen tudom, de itt biztonságosabb és nem esik rá az eső- azzal felhoztam a biciklit a szokásos módon. menjenek a holdra. majd biztos a fedetlen úgynevezett biciklitárolóban tartom a biciklimet. majd ott esik rá a hó meg az ónoseső... haha. télen úgyis csak 2 ember fog rendszeresen biciklivel járni: terike meg én. miért nem tart6juk fedél alatt? megmondom a választ: tűzvédelmi okokra hivatkozva. évekig nem gondolták át a főnökök, hogy van tűzvédelem, s 1x csak megvilágosodtak, azóta kint kéne az úgynevezett kerékpártárolóban tartani a gépeinket. persze ezt hivatalosan nem közöltél, ugyanis 1millió forintba kerül 1 emailt küldeni a dolgozóknak...

fura: ha felülről belenézünk 1 mondjuk vízzel teli lábasba... az nem is vízzel teli, mert ha oldalról ránézünk, van még 3 centi az edény pereméig. jaj, mindjárt kifolyik, közben meg félig van az edény. miért van ez? csupán a rövidülés miatt? gondolom, mindenki így látja.

legalább a padlizsánkrémet lefényképeztem volna tegnap. csak a száraz tények vannak itt, kérem. ezért mindenki igyon meg 1 pohár vizet.

lesz helloween alleycat. minek öltözzek? amúgy már kitaláltam. csak az olcsó és gyors megvalósítás van hátra. 2féle is eszemben van. a túrórudi jelmez a szelektivben végezte 2010-ben. igaz abban úgysem tudnék biciklizni.

napfény

érdemes volt ma reggel felkelni.
szelet ígértek. ez jó. ugyanis kitakarítja a várost, és egészen más színben tűnnek fel az épületek, a növények meg minden.
meleg volt, amikor kimentem a teraszra. langyos szél.
nyeregbe pattantam. nyomta a hátizsák a hátamat- tele volt szőlővel meg cuccokkal. namondom, szembeszél végig. nem gond, meleg van. kikanyarodtam a 6ár útról az üllőire. micsoda csodás napfény borította be a várost. folyt az arany a házakon, a fákon, mindenen, ami elég magasan van. annyira szép volt, hogy megálltam fényképezni. semmihez nem fog6ó ez a reggeli tiszta fény. olyan kontrasztkoat csinál... az ecseri útnál felrepült 1 csapat madár, és ahogy fordultak, végigszántott rajtuk a reggeli napfény, majd miután kiértek a sávból, újból szürkék lettek. hát nagy öröm volt ez a reggel. kíváncsi voltam, milyen lesz a város a felüljáróról. sajnos ott nem tudtam megállni fényképezni, de mond6om pazar volt. ha minden reggel ilyen lenne, akkor megérné 1re korábban felkelni, és állandóan ezzel a látvánnyal kezdeni a napot.

jamie oliver

nem hazudik. valamelyik karácsonyra kaptam a jamie természetesen c. könyvet, s ebből sütöttünk erával 1 pitét. egészen használ6ó ez a szakácskönyv. igaz szájbarágós, fele helyen elférnének a receptek, van benne sok kép. de jól néz ki. érdekesen van fényképezve. nem olyan fényes és csillogós. olyan esős anglia hangulata van, és mégsem nyomasztó. jó a dizájnja (jesszum, nem hittem volna, hogy eljutok 1x oda, hogy dizájnt írjak design helyett. amúgy valószínű nem ez az 1. alkalom, csak most tűnt fel)  azokkal a kis répákkal, karalábékkal stb.- mintha krumplinyomdával lenne odapöttyintve.
most írjam le a receptet?
oké. csak nagy vonalakban.

pite tésztához:
500 g liszt
250 g hideg vaj (mi kockarámáztunk, szegénység van:)
100 g barna porcukor (mi simát hazsnáltunk)
1 citrom reszelt héja
2 egész tojás
2-3 ek. hideg tej

a szokásos módon összegyúrjuk a pite tésztát, becsomagoljuk, s bevágjuk a hűtőbe min. fél órára. gondolom ez mindenkinek megy. ha mégsem, akkor leírom. hadd teljen a hely, hejj: 1 tálba szitáljuk a lisztet, arra porcukrot. a margarint (most jön az idei felfedezésem) felvágom csíkokra, beledobálom a lisztbe, majd a lisztes kezeimmel kis kockákra tördelem. így liszt alatt nem lesz minden ragacsos, könnyen szétválnak a kis kockák. majd szétmorzsolom a kezemmel. legyen minden hideg, hogy ne olvadjon szét a vaj. ezután belekeverem (elnézést, hogy nem vagyok következetes a személyragokat illetően) a citromhéjat, majd a felvert tojással és a tejjel tésztává gyúrom. ahogy adja, annyi tej

töltelék
8 alma magház és héj nélkül 1enként 16ba vágva (kétfajta almát írt, mi almából és körtéből)
pirosribizli a fagyasztóból. mondjuk 2 dl. nem kell sok.
1 kk. őrölt gyömbér
100 g cukor
50 g vaj. margarin

olvasztott vajon megpirítod (E/2 még nem volt:) a cukrot, rádobod az almát, gyömbért. puhára párolod, végén bele a ribizli. langyosra hűtöd, lecsöpögteted.

a hideg tésztát kettéveszed, kinyújtod lisztezett deszkán majdnem 1 cm vastagra. 1 kizsírozott piteformába (d=30 cm) teszed az 1ik tésztakört. rászórod a tölteléket, és megöntzöd a hátramaradt lé felével. lekened a tészta széleket felvert tojással, erre kerül a másik tésztalap. széleket összenyomkodod. lekened tojással a tetejét, jól meghinted porcukorral, fahéjjal (ezzel kevésbé :), bevagdosod pár helyen, betolod az előmelegített sütő aljára. igen, az aljára. én légkeverésre kapcsoltam, én kb. 20 perc után az alsó rácsra tettem, mert féltem, hogy megég. nem égett meg volna szerintem. látszott, mert üveg piteformába tettük. legközelebb megkockáztatom a sütő alján sütést. 50 perc kell neki.  a tészta szépen átsült

ősz
elkezdődött ma az ősz. tavaly november 23-án kezdődött. 6ározottan azt éreztem. megjegyetem, mert márni voltunk oroszlányban. könnyű volt kikeresni a dátumot.
meg-fagyok. és ezt kell elviselni fél évig... vagy még sokkal rosszabbat. a forraltbor és a sütőtök meg a barna pulóverem vígasz a hidegre. remélem, 1x elmúlik ez a rettenetes végtag fázás. főleg a talpamé. 3 zokni van rajtam és bundás papucs. mintha hóban járnék. forróvizet teszek 1 befőttesüvegbe és azt szorongatom.

ez itt 1 calzone. nincs kedvem megfordítani a képet. elég jó lett :) kiültünk a teraszra elfogyasztani. pont odasüt a nap. és már csak arra koncentráltunk, hogy hű de forró, miért ilyen forró? megállapít6juk, hogy a calzone langyosan vagy szobahőmérsékleten a legfinomabb. úgy kijönnek az ízei.
majd összeszedem magam.

üzenet

tegnap ráérős voltam, és a bajcsyn mentem a bringaúton. a postánál összefutottam pepével, kicsit beszéltünk, ő bement csekket feladni. megvártam, mert volt időm. nézegettem a gyalogosokat meg a bringásokat. jöttek az emberek. köztük 2 nő 1ütt. rácsodálkoztam az 1ikre, hogy milyen fura az arca. japán-kínai-magyar keverék vagy mi? érdekes volt. erre a mellette álló megkérdezi:
-hello, do you speak english?
-yes, a little.
-i'm andrea...
-i'm andrea, too.
miért kérdezett angolul? mert olyan külföldi fejem van (hahaha)
szóval kiderült, hogy magyar. itt élek -e, ő sem pesti eredendően... kezdett gyanús lenni. namondom, kivárom a végét. és akkor előhúzott a táskájából 1 papírt, hogy szeretnének 1 üzenetet átadni. (pont erre számítottam, hogy jehovák. végül is, ha nem azt kérdezi meg, hogy mi merre van, akkor minek állítana meg 1 külföldi?)
mondtam, hogy köszönöm, nem érdekel, láttam már ilyet, nem illik bele a világnézetembe. köszöntek és távoztak. gratulálok magamnak, hogy leszereltem őket. bár valószínű nem azok az erőszakos fajták voltak.
szóval ezek idegen nyelven is térítenek. nem semmi.

pepe kijött. még trécseltünk, aztán lekiabáltuk balázst az útról. jól összetalálkoztunk. pont ez kellett.

elfelejtettem ami még mozgatta az agyamat. így megy ez. gondolatok jönnek mennek. ja, végre elértem azt az állapotot a 7en, amikor fizikailag szarabbul voltam, mint lelkileg :) aztán fordult. változó. mostanában azt erősítem magamban, hogy minden mulandó. ami elkezdődött, az véget is ér 1x. csak győzzük kivárni. ezt teszem. és vmi alakul talán. nehéz körül6árolni dolgokat. az nagy segítség, ha nem rohanok folyton valahova, hanem megülök 1 helyben, s csak 1felé koncentrálok: befelé. nem mintha sokfelé tudnék koncentrálni. nem vagyok anyuka.

készül a 3. legmenőbb fülbevalóm, juhúú!

piac

vegyészkarra jártam...

tegnap kitekertem a kispesti piacra. 5 körül már az árusok nagy része bezárt. vizslattam a zöldséget, gyümölcsöt, s csak 1 helyet találtam, ahol sütőtököt vehetek. 118 ft/kg. ezek picik voltak. namondom, tán jobb is, mert hamarabb megsül és fajlagosan kevesebb a magja. vettem a srácnál szőlőt is- minek mászkáljak máshova, ah mindenhol ugyanannyiba kerül?
hazamentem, s 1ből a mérlegre ugrottam, hogy kiderüljön, mennyivel vert át a szép kék szemével meg a kedves, mosolygós szájával. lássatok csodát: semennyivel! pont annyiért fizettem, amennyit megvettem. nagyon örültem. vidáman vágtam fel a tököt, s tettem tepsibe. erával gyorsan kikísérleteztük, hogyan lehet időzíteni a sütőt. szükséges volt, mert lakógyűlésre mentünk. az 1ik tökkel különösen jól jártam: alig volt magja, kb. csak 1 pingponglabdányi részt kellett kivájnom belőle.

ami döbbenetes volt. bármit akar tenni a lakóközösség, mindenhez ügyvéd, közjegyző, építési engedély, földhivatali lap stb. kell. én csak ámultam. az a pár dolog, amit megoldani kívántak, nemtom hánynapos munkájába telhet 1 közös képviselőnek. a legborzasztóbb, hogy a wekerlén mindenhez építési engedély kell. ezt mondta a nő. még a beltéri ajtócseréhez is. higgyük el. éppen most büntettek meg vkit 150.000-re. hát remélem azt a patkány szomszédot vki jól elagyabugyálta, aki ilyenért feljelentett vkit. nem vagyok benne biztos, hogy a 6óság nem a legmagasabb büntit szabta ki. nálunk olyan kedvesség van minden hivatalban...

igaz velem nem voltak bunkók mostanság semmelyik közmű szolgáltatónál, amikor telefonon beszéltem velük és az irodában sem. nem tudom, ki és mi hozza ki belőlük az állatot :)

erről múltkor beszélgettünk. most más fórumon is megerősítik az elsajátítandó hozzáállást. mindig találok vmi érdekeset.

tök
höz még vmi. találtam limara oldalán ezt a sütőtökös keksz receptet. felbuzogtam, hogy akkor ilyet. 1ből 2 adagot kevertem be. ipari mennyiség. vagy 5 tepsivel süt5tem. hogy ez mennyire finooom! olyan finom, puha. tökíznek nyoma sincsen, szerintem csak puhaságot kölcsönöz meg színt. én nyomózsákból alakítottam ki a halmokat zsírozott-lisztezett tepsire, majd simán zsírozottra. nem volt sütőpapírom. nem akart a tepsin maradni a tészta, de késsel "elvágtam". a formájának meg mind1 volt, mert sülés közben kissé terült a massza. ilyet máskor is sütök. fénykép nincs. erről legalábbis.

többi gondolatom elpárolgott. tanulom a tudatos álmodást. erről tán lesz mit írnom. nagyon sokat (sok hülyeséget meg rémeset) álmodok, gondoltam, kihasználom ezt a tulajdonságomat. azonban úgy érzem, elég nehéz lesz megtanulnom tudatosan álmodni a sok álom ellenére. álmomban sodródok. az életben is?

bakony

7végén a bakonyban voltunk.

nagy szerencsénk volt az időjárással. örültem a napsütésnek. pihentetett és gyógyított. 

most csak gondolatok vannak a fejemben, nem áll össze 1 kerek történetté az egész. 

MÁV

miért állunk vazze'?

győr
ez nagyon igaz volt az utunkra. képzeljük el, hogy a mávot még jobban szétcincálták, más cég intézi az utaztatást, más a karbantartást, ki tudja még, mi van. a vasútállomáson feltűnt, hogy a mozdonyokon új felirat van: máv trakció. most rákerestem: "...megrendelésére végez személyszállítási és árufuvarozási célú vontatási, illetve tolatási tevékenységet." vmi ilyesmit mondott a kaller is. hogy más kezeli a mozdonyt, más a vagonokat. remek. így hangolják össze a tevékenységeket. tehát képzeljük el a következőt: a mozdonyvezető benyomja a nívópálcát. kiveszi. tökszáraz. ezzel így nem lehet továbbmenni. józanparasztiész ezt mondaná: töltsünk bele motorolajat, és már indul6unk is. a valóság ezt mondja: hozzunk 1 mozdonyt celldömölkről, csatoljuk rá, és menjünk. így is lett. közel másfél órás késéssel indultunk tovább. szerencsére jó idő volt, és nem siettünk. MI. de a kurvannyát a sok naplopó mávosnak, hogy ezért fizettetnek az utasokkal ennyi pénzt, hogy kukutyinból hozzák a mozdonyt, ahelyett, hogy tízezerért beletöltenek a szerencsétlen mozdonyba motorolajat, és várakoztatják a jónépet, köztük 1 39 főből álló óvódás csoportot, akik éppen haza készülnek. meg tökmind1, hogy hány embert. az utasok a szolgáltatásért. kaller elkeseredve, kiborulva, hogy ez így megy, lopják ki ezzel a kis szétválással a pénzt továbbra is, itt semmi nem megy, felelősséget nem vállalnak, az un. managgerek aránya a mávnál közelíti a 20 %-ot, míg régen az 5-ö sem érte el. és ő így képviselje a mávot. hát ezt ni. ő el nem kéri a jegyet senkitől se, ez a minimum. váltsák vissza.
siralmas.

slambuc
az idei überelte a tavalyit, az biztos. a slambucban az a jó, hogy ha valamelyik hozzávaló nem megfelelő minőségű, valahogy kompenzálja az egész massza. most a kolbász volt a szűk keresztmetszet. savanyú volt. meg kell venni a drága gyulait. megbíz6atlanokat árusítanak elérhető áron. vagyis g., majd ha töltenek, tesz félre, hogy az kerüljön bele a slambucba következő ősszel. én meg hozok otthonról szalonnát. most nem találtam a hűtőben. nem értem, azt hittem, hoztam otthonról.
annyira jól sikerült. krémes lett. lett 1 pici leve. igen, ez a szó a legjobb: krémes. krémes és selymes. júúúújj, isssteni volt. melegítve másnap még jobb. hiába a szabad tűz nem hazudtolja meg magát.
tuti kaja ez a slambuc. fodros tésztát tettünk bele lebbencs helyett, de így is nagyon szuper volt. mmmmmmmm

homok
igen, a bakonyban van homok. most is gyalogoltam benne 1 kicsit. nem volt kánikula, így nem forrósodott fel annyira, hogy égesse a talpamat. nagyon érdekes megtapasztalni, hogy mennyivel hidegebb a homok az árnyékban, mint a napon. és ezt csak mezítláb érezhetjük. és az a különös, hogy már egészen apró kis homokbuckák esetén is kijön a különbség. a napsütötte oldala jó meleg, míg az ellentétes oldala szinte hűvös. hasonló a slambuchoz: selymes.

túra
túrának nem nevezném azt az összesen kb. 6 óra gyaloglást, mait 2 nap alatt csináltunk. de jó volt. én most nem igényeltem kifárasztó menetelést, mert le vagyok pukkanva  egészségileg. igaz a múltkori "bokasérülésem" miatt volt szar gyalogolni, mert csesztette a bokámat a bakancs magas szára. nem akarok panaszkodni, de ez tény.
érdekes, hogy az erdő nem őszült. minden zöld volt. persze a szárazságtól kisárgult a fű, ám az ősznek semmi nyomát nem láttuk. ugyanakkor tudom, hogy ott van az elmúlás az őszben. és ez olyan lehangoló tud lenni. hogy ezek az utolsó meleg őszi napsugarak, jön majd a hideg, vele 1ütt minden szar. és akkor abban kell megtalálni a szépet. szerencsére messziről ez sokkal kivitelezhetetlenebbnek tűnik, mint amikor tényleg ott van a csúnya tél. csak akad szép fehér hó vagy némi napsütés, ami reménnyel tölt el. és jó nem megfeledkezni róla, hogy az élet 1 körforgás, még mindig van 4 évszakunk, és eljön majd a tavasz is. és aminek van eleje, annak vége is. ha jó, ha rossz. a másik meg: az ősz 1 csomó színnel meg terménnyel megajándékoz minket. ezek meg éltetnek. a szilva, alma, körte, tök, stb. mégiscsak van benne élet.
szeretem az őszt mindezek ellenére.
és 1re inkább rájövök, hogy a jelenben kell élni. a múltat és a jövőt csak minimálisan szabad beengedni a gondolatainkba, mert abból csak a baj lesz, ha folyton ezekkel vagyunk elfoglalva a jelen helyett.
múltkor voltam templomban. nem érdekelt 1általán, de elmentem misére ha már ott vagyok. végig tudom ülni. ha kibírtam 10 évig, most is kibírom 1 alkalommal.

beültem, álmos voltam, a prédikációt végigaludtam. néztem a világos falakat, a nagy ablakokat, és rácsodálkoztam, hogy jé, 1 világos templom. ide nem kell világítás napközben. és mennyi diszperzitet festhettek el vajon, mire felújították? és alig van hívő. mind1, nem az én pénzem. vagy ki tudja? nem érdekel.
és hogy minek ülök én ott, ha ellenkezik a világnézetemmel a misére járás? rossz érzésem volt tőle annak ellenére, hogy végig bírtam ülni károsodás nélkül.
:)
istenhez imádkozni? istent imádni? mi ez? a FÖLDÖN hogy lehet 1 nem földi dolgot imádni? a földön a földiekkel kell jónak lenni. magunkhoz és a környezetünkhöz. velük kell jóban, harmóniában lenni, nekik kell segíteni. a földön kell örülni és szomorkodni. miért üljek bármilyen templomban is bármilyen istenhez imádkozva? a földre születtem, itt van feladatom. földi eszközeim vannak hozzá. hát én most itt tartok. nekem a vallás sokat nem adott, csak rontott rajtam. ebből kell kifürödnie még a nem vallásosoknak is. beszívódott a zsigereinkbe, ott van a génjeinkben a kereszténység minden hátulütője. gondolom ezt más vallások hívei is elmond6ják magukról. a vallás nem ad szabadságot. a vallásszabadság szónak így nincs értelme. ez most jutott eszembe.

jól elkanyarodtam a gyaloglástól. szóval nem publikus okok miatt kripli vagyok, úgyhogy nekem 1 db-ig pihennem kell. meg amit mindig írok: elgondolkozni.

almás pite
a-val összedobtunk friss, harsogóan ropogós almából 1 pitét.  imádom, amikro fröcsög a friss almából a lé. majdnem akkora élmény, mint amikor beleharapok 1 kolbászba, és fröccsen belőle a zsír. nem csak úgy szétposszan.
nem sokáig tartott ki az 1 tepsi sütemény.
vittem 1 szilvatöltelékes piskótatekercset- hogy nem menjek üres kézzel. ennek is hamar vége lett. nem kiadós sütemény ez a piskótatekercs. és hiába zsíroztam, liszteztem ki a tepsit, leragadt a tészta, alá kellett vágnom. a sütőpapíromat nem találtam meg (nem is kerestem :)

olvastam pár sütőtökös receptet. ezeket meg kell csinálnom. imádom a sütőtököt, mégis tök ritkán sütök :)
sütöttönk körtét a parázsban. lett 1 arany göncölszekerünk, és 1 egerünk. remélem, látjátok ti is.