10.000

nemsokára eléri a 10.000-et a blog látogatóinak száma. aki a 10.000, az írjon már vmit lécci. kíváncsi vagyok, ki lesz az. kösz.

kabaré

nyári szünet után feléledtek a fiúk. kezdhetném így is. de ez erős túlzás lenne, ugyanis a rádiókabaré tegnapi felvételén eléggé gyengén teljesítettek a srácok. ilyet még nem hallottam. 1edül badár sándor nyújtott szórakoztató produkciót. ja nem, még varga ferenc józsef és aradi tibor száma is jó volt. mindig nagyon viccesen adják elő. ezt látni kell.

yard
tegnap voltam a közlekedésrendészeten. komoly hely. annyira le van pukkanva... a radiátorokról és a párkányokról pereg a festék. minden olyan retro. van 1 hangulata. nem 1 teremtő légkör. bár az irodában a csajok megpróbálják kihozni a legjobbat a környezetből, de van amiből nem lehet pénz híján. az ügyintéző normális volt, csak a portáson/biztonsági őrön/ügyeletes rendőrön kellett keresztülverekednem magam.

ovi
kamilla jól vette az első napot. juhéjj. remélem a boldog óvodások közé fog tartozni. nem 1xű belecsöppenni az új dolgokba- én csak tudom. nemtom mikor lehet könnyebb: kisgyerekkorban vagy felnőttkorban. a sok tapasztalat az én dolgomat nem könnyíti meg, az tuti. nem is biztos, hogy sok. pedig lélekben rugalmasnak kell lenni, hogy testben is azok lehessünk. a test rugalmasságát elhanyagoltam. régen voltam jógázni/gyógytornázni. pedig vettem akciós bérletet. a sodrófadíjas jógabérletet meg örökre elhagytam. micsoda veszteség... >10.000 ft. gazdagság van...

kicseréltem a markolatot. közben leszakadt a hátsó sárhányóm is. mire rájöttem, hogy mi ez a hang...!

felüljáró

tegnap alakítottam felüljáró témakörben:
eljöttem melóból, és az üllői úti felüljáró felső harmadában jutott eszembe, hogy úristen, az uborkát a szobámban felejtettem. na, fasza. fordul6ok vissza, de előtte le kell gurulnom, és megfordulni, majd visszamászni. aztán gondoltam 1et, hátranéztem, majd előre, nem jött semmi, megfordultam a leszállóág felső harmadában

aztán este jöttem el a kertemből, a keletinél a felüljárón át akartam rátérni a fiumei útra. kijöttem a városligetből, és túl sokáig mentem a dózsán, a garayra kanyarodtam le. kiértem az utca végére, hát látom, hogy itt ugyan fel nem kanyarodok a felüljáróra, mert itt már "tart". kimentem jobbra, majd jól szétnéztem, nem jött semmi, s felkanyarodtam a felüljáróra. már több szabálytalanságot nem/alig csináltam a hazaérkezésemig. sikerült megállás nélkül a-ból b-be jutnom- ez külön öröm volt a tegnapi zaklatott este befejezéseként.

uborkaleves fénykép holnap jön.

most már nem díszítgetem a régebbi bejegyzést, hanem ide teszem a képeket.
először is cindy, a macska. tudom, homályos a kép. de a többi még homályosabb. ez a kismacska izgő-mozgó, nem fúj6om le lakkal, hogy 1 helyben maradjon. lakkról jut eszembe: a minap azt a tanácsot adták a rádióban, hogy ha darázs repked a közelünkben, fújjuk le hajlakkal, ekkor összeragadnak a szárnyai, harcképtelenné válik. elég kemény beavatkozás ez. szerencsére nem mindig van nálunk hajlakk. most sajnálom a darazsakat? amúgy 5letes megoldás. a macskalakkozás a darázslakkozásból jött, nem saját agyam szüleménye. felelősséget vállalok.

venezia
szombaton letekertünk a velencei tóra. a sportosabbak. a lusták feltették a vonatra a biciklit.
pénteken leadtuk a hálózsákokat tgyben- legalább azokat ne kelljen cipelni. a gizire felteszem a csomagtartót project péntek este bebukott, így hátizsákos szombatra számít6tunk. az volt a terv, hogy ott alszunk. hol? hát a földön valahol. közben néztünk időjárás-előrejelzést meg hallottunk híreket. vihart, lehűlést, esőt jósoltak.
szombaton reggel lázasan kerestem a kulacsomat. nem találtam. hívtam tesómat, kölcsönadná -e az övét, ám ki volt kapcsolva. de szerencsére ő a) 1 kisgyerekes apuka, 7.15-kor már bekapcsolt, b) a vodkafón -bár lehet ez nem szolgáltatófüggő- kiírja, hogy milyen számon keresték, amikor nem volt bekapcsolva---> így visszahívott... kölcsönadta a kulacsot.
ők=tesómék is strandra készültek. bár péntek este kamilla eléggé kihúzta a gyufát, stresszelt tőle az egész család, azt mondták neki, hogy kész akkor nem megyünk sehova. de megnyugodott mindenki, gondolom :)
pepe többet késett, mint én. orsi és zé már a profi előtt várakoztak.
pepe vett 1 tubus cukrozott sűrített tejet, mait kb. 1ben az arcába tolt, uuuhhh.
orsi a kisboltban vételezett vizet és cerbonát.
én reggeliztem otthon eleget, készítettem pár szendvicset is az útra/a napra.
a kopaszi gátnál vártuk tamást, aki 20perces késéssel meg is érkezett.
...

közben ideszúrom ezt a csodás gombapörit, amit nagynéném főzött

most nincs kedvem leírni, mi történt egész szombaton. mindenesetre jó volt, nem égtem le. megittam 1 csomó sört, nem bicikliztem körbe a tavat 1x sem :(, 2 percre bemártottam magam a vízbe, ami meglepően kellemes érzés volt, ahogy érintkezek a vízzel, elütöttem orsit ---> mind2en borultunk. a szokásos jobbradőlés- elég égő volt érden a kocsik között. fátylat rá. orsi kontrázott este: valahogy a velencei vasúti megállóban összegabalyodott magával, és újfent elesett. most gyógyulunk kifele. illetve inkább ő, az enyém nem vészes. én a 2perces vízbentartózkodásom alatt a bal lábfejemet belül zúztam le, nekimentem vmi kőnek. a tipikus vízi baleset.

gofri

nagyon közelről

orsi a strandon evett volna gofrit, de budaörsig ért a sor, így lemondott róla, és 1későbbi alkalommal lángossal tömte be a gyomrában keletkezett űrt. és jól megbeszéltük, hogy vasárnap átjön gofrizni. így is lett, leharcolt lába nem akadályozta meg abban, hogy átjöjjön. tamás javaslatára belga gofrira guglizott rá. jól meglepődtem az élesztős - dagasztós recepten. kicsit több tejet tettem bele, hogy fakanállal meg tudjam keverni, ne kelljen kézzel dagasztani. fél kiló liszthez vagy 20 deka vajat adagoltam. jó ez a kelt gofri, a rengeteg cukor ellenére sem égett oda. a kelttésztának elég 1 kevés kenés, meg a tésztában alapba' is benne volt a sok zsíradék, így biztonsággal lehetett sütni. persze frissen a legjobb. legközelebb rendes fánktésztával is megpróbálkozunk, hehe.
eperlekvárt meg csokipdingot ettünk a gofrihoz. az eperlekvár pár hónap alatt (konkrétan 3) nagy minőségromlást szenved el. nem értem, hogy miért. a frisseségét veszíti el. hiába tettem bele citromlevet/citromsavat. és így sokkal édesebb, mint az elkészültekor. arról nem is beszélve, hogy megbarnul...
a csokipuding saját fejlesztés: étkezési kukoricakeményítő, a zsíros holland kakaópor, cukor, tej. megfővés után pedig rum és étcsoki belekeverve. így készült a képen lát6ó körtetorta tölteléke is. sokkal finomabb, mint a bolti pudingporos izé. az étcsoki odabasz az egésznek. meg-bolondítja.

közelről

gombaleves

távolról

ha az volt. a ketchuphoz vásárolt zellert akartam feldolgozni, és főztem belőle 1 krémlevest. a garázsban matattam a krumplihámozó után, amikor megláttam a szárított vargányát -amibe csodás módon nem mentek bele a molyok, nem úgy, mint a pár hete vásárolt finomlisztbe, a farncba, a kukát elfelejtettem kivinni, pedig felírtam magamnak 1 papírra még este-, és úgy döntöttem csavarok a zellerkrémlevesen 1et, ízesítem vargányával. ettől elég fura színe lett, de ízén mindenképpen emelt. a kréméevesek pirított kenyérkockákkal finomabbak, mint sima szárazkenyérrel... frissel is ehettem volna. ami harmadnaposat jelent. ez negyednapossá módosult. megláTYÚk.

du. kimentünk a kóskárolyra olvasni és beszélgetni, amiből beszélgetés lett. a füvön. nagyon klassz hely. olyan jó hangulata van. vannak mogyorófák. szépen látszik, hogy nem esik messze az alma (mogyoró) a fájától. aztán jött zé is. amikor "nagyon hideg lett", elindultunk tgybe. jé, és vasárnap zárva van... valamikor pihenni kell nekik is. világos.

a szomszédékkal beszélgettem. a feleség biciklizik. most, hogy csecsemő van, nem annyira. a férj pedig biciklizne. csak a régi bringáját 1sebességesre szeretné átalakíttatni. mondtam neki, hogy majd szerzek neki vmi embert. ő nem szokott lakatolni. beteszi bokor alá vagy felakasztja a fára :) eredendően pécsi. nemtom ott gyakorolta -e ezt vagy pesten is? :)

meleg

nem tudom, hogy ezzel van -e tele a sajtó meg az emberek? végre nyár van :)
mondjuk én nem aszalódok kint az utcán egész nap. azért kemény. kimegyek és rám-telepszik, rám-nehezedik, körbeölel a meleg. mintha tényleges tömege volna. ha kimegyek az utcára a melóból, nagy melegben mindig először kiráz a hideg és lúdbőrös leszek. aztán megszokom. érdekes jelenség. szerdán vmi bevásárlóizében voltam, ott hűtöttek rendesen. pihegtek az öregek a padokon, nyalták a fagyit. őszintén szólva engem még hideg fagyi/ital/élelmiszer sosem hűtött le. meleg levestől gyöngyözött már a homlokam. tehát csak a számnak, torkomnak esett jól a hideg, a hőérzetemen mitsem változtatott.
 a lakásban korrekt volt az idő. csak reggel nyitottam ablakot, mert egészen addig csak a meleg dől volna be. kereszthuzat esélytelen. 1 levél sem rezdült.

a macskakutyák megvannak. 1ik reggel kimentem a garázsba, és az ajtónyitásra felfigyeltek, kukucskáltak lefelé a függőfolyosóról. bámultak.

a kutyát nagyon jól tolerálom. jó úton járok az elfogadás terén.
...
persze ez nem nagyon igaz, ha tekintetbe vesszük, hogy most milyen könyvet olvasok. más rendszerben kell gondolkodnom. mindig is tudtam ezt. de elég nehezen megvalósít6ónak tűnik.

na, 7végn kis bicikli meg víz...
csak tudjak aludni. bár most éjjel egész jól aludtam. meg sokat. vagy 8 órát.

víztorony

pénteken hazafelé bambultam kifelé az autóból. elkezdtem keresni a víztornyokat. mint múltkor... jó játék ez. előfordult olyan is, hogy 1xre 3 víztornyot láttam. az élénkebb mezőgazdasággal rendelkező területeken volt ilyen. a hidroglóbusz a leggyakoribb. hány víztorony lehet magyarországon? a víztornyos honlapon biztos megmondják. azt a siófokit annyira megnézném. nyáron kész lesz. vagy ősszel.
meg aludtam is. mindent összevetve szar volt ez az út. nem jó semmit tenni és bambulni. megeszi az ember lelkét.

gomba
otthon a szüleim meg a nagynéném a teraszon főzték a gulyást. elképesztő. mindig találnak vmi új helyet. amióta belépett a köztudatba ez a gázpalackra szerelhető gázégő, ami bárhova hurcol6ó, azóta nincs gond a széllel, nem kell tüzet rakni. nincs akkora hangulata a kinti főzésnek/sütésnek, viszont megbíz6óbb. krumpligulyás volt. madör munkatársának aférje gyúrta és szaggata bele a csipetkét, és az ő általa hozott rókagombával ízesítették. meg tárkonyt is tettek bele. zseniális volt. (én meg otthon hagytam az adagomat, mert nem bírtam elhozni. befért volna a pakkomba, ha erőlködök. hiba volt) persze nagybátyám nem ette meg, amint észlelte a gombát. ebből majdnem családi botrány kerekedett. csak húzni szoktuk az agyát a gombával meg a káposztával. hát ha 60 évig nem ette meg, most már nem fogja. nem annyira nyitott az ételek terén.
a szomszédék is hoztak gombát. galambgombát és vargányát meg 3 fej őzlábat (3 fej őzláb :)
1 részét rántottuk. és nagynéném a rókából meg a galamb szárából pörköltet csinált. majd jön a kép is. gyönyörű lett. és milyen finom! áááállati :)

macskák
a kismacskák megnőttek. az 1iknek van neve: cindy. ezért: fekete test, fehér tappancsok. a hátsó lábain inkább csizma, az elsőkön inkább cipő. orra körül fehér folt, amin 1 fekete pötty :) nagyon cuki. a másik sima szürke-fekete csíkos. neve nincs.
viszont vasárnap este már majdnem temettük. du. odaült a szék alá az árnyékba, csak ült és nézett. a fejét sem fordította e. rászálltak a legyek a fejére. ezek a színeshátúak. nem tudom, honnan keveredtek elő, ilyenek alapban nincsenek is nálunk. kifejezetten a macska miatt jelenhettek meg. annyira kivolt szegény kismacska, hogy el sem hessegette őket.
este újra láttam. ekkor a bokor alatt üldögélt. keresztapám mondta, hogy imbolyogva jár és fel van puffadva. a színes legyekre ugyanúgy nem reagált. bekapcsoltam a csetet, és pont ott volt bprcsa, aki elmondta, hogy náthás vagy férges. szegény cica.
7fő reggelre csoda történt, ott futkosott cindyvel az udvaron :)
fényképek vannak, csak a fényképezőgépet kell előkotornom...

szamár
nem akart elindulni. lemerült az akksija, ui. fatter szabadságon volt, és nem használta. öreg már szegény, nem bírja az állást. apa a szamárral jár melóba. jól ki van téve mindennek ez az autó.
vasárnap du. átjárt a mamától a másik autóval, hogy akkor behúzzák. először a mi udvarunkon próbálkoztak. a vontatókötél a szamár hátuljához meg a fiat hátuljához rögzítve. keresztapám izzadt a fiatban. felváltottam. előre, megállás, kötél le, szamarat visszatol, fiattal hátratolat. másodszorra indulok, 1x csak 1 óriási csattanás. fék, leáll. mi ez? úristen, mit csináltam? szerencsére én semmit, apa hibázott, melynek folyományaként lepattant a fiatról a kötél (ki1enesedett az S), nekicsapódott a szamár rendszámtáblájának, s azt behorpasztotta. no ekkor megfordítottuk a szamarat, és kimentünk az utcára. elég érdekes volt vezetni, hogy 1 másik tonna van a hátam mögött. a 3-ast már nem nagyon szerette. az utcán sikerrel jártunk: beindult a szamár. nem kellett sokat menni, kevesebbet is elég lett volna. láttam apát integetni a tükörben, de nem értettem a kézjeleit. ezt előtte le kellett volna tisztázni. stop-szerű jelet nem láttam. végül megálltam. és így apa leakasztotta a szamarat a fiatról. hazamentünk.

kutya
reggel  kinyitottam a bejárati ajtót némi kereszthuzat reményében. térültem-fordultam, odanézek, hát bejött 2 macska. cicááák, menjetek ki, ide nem szabad bejönnötök. terelgető mozdulatokkal indultam feléjük. ahogy közeledtem, láttam, hogy ezek nem is macskák, hanem 2 kutya. ilyen kicsik. nem volt rajtam szemüveg. az 1iket megfogtam és kitettem. a másik távozott magától.

több állat nincs :)

tegnap beleléptem a paradicsomba. nem számít, úgyis ketchupot akarok csinálni belőle... huhh, megint éjjelig fent leszek. remélem stimmel a lekvárfőző lábasom az elektromos főzőlapra...

tesóm tegnap volt először az új munkahelyén. eli bizakodva tekint a jövőre. én is. ha mennek kiszállni az jó. nem kell 1folytában az irodában ülnie.
beszélgettünk kicsit, tesóm kérdezi? na mi újság, feldolgoztad az összes (lelki) traumádat? ... aztán nevettünk. ja volt/van 1pár, ha nem is tettem közzé (mind)
megyek lekvárt és ketchupot főzni. hosszú estém/éjszakám lesz... legalább nem gondolkodok fölöslegesen.

új hely

ott volt a sok cucc. mintha robbantottak volna. azért annál nagyobb rendben.
hazaértem melóból, nekiálltam lehordani- addig se unatkozzak.
már az 1. fordulónál eszembe jutott, hogy a lakáskulcsot az ajtóban hagytam, rács nyitva, mi lesz, ha a szomszédasszony gyorsabban odaér? szaporáztam a lépteimet. az öreglány résen volt, a lépcső alján hallottam a lépteit, amint a rácshoz siet. felértem, szóltam, hogy ne tessék bezárni, pakolok. ő pampogott, hogy folyton nyitvahagyom (én) az ajtót, és bárki bejöhet. mondom, hogy költözködök és pakolom, muszáj nyitva hagyni. erre ő: hála istennek, hogy elmegy. mondom én is örülök, bár úgyse zavartuk 1mást. mást akartam meggondolni, de minek mondjam, hogy én is örülök, legalább nem kell látnom a gonosz pofáját. most már úgyis mind1 volt.
kb. 1 autónyit lehordtam. mellé a narancssárga kisszéket, ami mindannyiunk otthonában fellelhető. arra ráültem és vártam lászlót- mint a cigányok lomtalanításkor hehe. hamarosan megérkezett. behánytuk a cuccokat, irány az új hely. ott ki, majd még 1 forduló.
aztán hazavitt. még rendezgettem kicsit, aztán leléptem, amikor megállt a porszívó. túlmelegedett szegény- ez csak ma derült ki. szóval a porszívó leállása engem is leállított.
erzsiéktől elbúcsúztam. nem nagyon tudtam mit mondani, mert a sírás kerülgetett. meg a nemtom ilyen nénitől is elköszöntem. itt hagytam a fura macskákat is. van 1 új, pici, fekete. egészen kikupálódott. kezdetben úgy nézett ki, mint 1 sivatagi róka: a nagy füleivel.

1. vacsora
erának is, nekem is. melindának is. bár ő nem fog ott lakni.
lecsót főztünk biciklitésztával. jajj de fincsi lett. azért a szalonna hiányzott alóla. milyen jó dolog ez a szalonna. csak disznóból lehet csinálni. fontos állat a disznó.
egészen jól elrendeztem a cuccaimat.
erának van 1 kutyája. megvagyok vele. nem gond. azért puszit nem adok neki.

álmaim
voltak. olyan hullafáradt voltam, mégis alig bírtam elaludni. aztán az alvásban nem volt köszönet: elvesztettem az időérzékemet, soxor felébredtem, hülyeségeket álmodtam.
álmomban azt álmodtam, hogy ellopták a gizit. rossz volt. aztán felébredtem a "belső álomból", és elmeséltem tesómnak. erre mondja, hogy tényleg ellopták a gizit... bőgés. de hogy? hát elfelxelték a lakatot? nem hiszem el. szomorkodás. aztán felébredtem igaziból. megkönnyebbülés volt, hogy megvan a gizella.
és era pont olyan konyhaszekrényt csináltatott, mint amilyet én akartam. álmomban. már nem akarok. drága.
abbahagyom. pá.

gyros

orsival kitekertünk.
változás történt.
a pultban nem kellett fél órát sorbaállni, tök hamar felvették a rendelést. gyanítom, hogy szétválasztották a telefonosokat. vagy megszüntették a telefonos rendelést.
sokan üldögéltek az asztaloknál a kajájukra várva, de ahhoz képest egész hamar megkaptuk a magunkét :) nem 1 vonatozós kaja a gírosz sem... folyik szerteszéjjel. vagy meg kéne tanulnom enni?

pakolás
tegnap tgy-ből hazaérve én is nekiláttam. dzs már előrehaladt a pakolásban. elég szörnyű volt. bőgtem meg minden. de már azt se tudom, miért bőgök... nem tudom, hogy kristályosít6nám ki. valahogy ki kéne. jó lene. segítene.
reggel folytattam. az is rettenetes volt. alapból utálok pakolni. túl sok a cuccom. amit este behánytam, azt kiszedtem, és újrapakoltam. csak a ruhákat. a szekrényekben jól el tud tűnni ez a rengeteg holmi.
ráadásul a zsírúj sittes zsákoknak cigiszaguk van...
messze van még az esti lecsó. korog a gyomrom...

este jöttünk tgy-ből. nemtom hol járt az eszünk, de majdnem ütköztünk 1 görkorissal. tiszta gáz.eszembe se jutott a gyalogokra figyelni, csak az utat néztem.
múltkor az andrássyn jobbra kis ívben majdnem elütöttem 1 bringást. láttam, hogy jön velem párhuzamosan, és rosszul becsültem meg a sebességét. az a szerencse, hogy sikított, és el tudtam kapni a kormányt. nagyon mérges voltam magamra. amikor látom, hogy ott jön, hiába vagyok gyorsabb, kanyarodásnál lelassulok, és behozza azt a kis hátrányt. ehh.
tegnap amúgy is gáz voltam. az autósok udvariaskodására bíztam több helyzetet.

orsi odaadta a nyergét. most az ő biciklije meg gizi úgy néznek ki, mint az ikrek: kék váz, fehér nyereg, fekete bandázs/markolat, fekete sárvédő, pittyegő világítás, spd pedál.

gyors

a gyros majd holnap lesz.


most ír6ok a bicikliről.
nagyvárad tér --> váci út # megyeri út megállás nélkül. du. 5 körül
váci út # megyeri út --> móricz zs. körtér  megállás nélkül. este 7 körül
kiszórakoz6tam magam igazán. tényleg csak arra mentem, hogy el tudok -e jutni a-ból b-be lábletétel nélkül. ez idő tájt vannak úgy beállítva a lámpák, hogy nagy eséllyel kivitelezhető a project olyannak, aki nem tud trackstandelni, azaz pl. nekem.
ki kell cserélnem a nyerget. foszlik az 1ik oldala, és ez foszlatja a nadrágjaimat is.

este vikivel és zolival ettünk-ittunk. jó volt. nem szomorkodtunk, hanem nevettünk sokat.
a körtéren vmi ételbárban. megvan a kaja, keressünk helyet. leülnénk, de a pad ülőfelületére ki  van ömölve vmi. keresünk 1 másik helyet. mondom szólok valakinek, hogy takarítsák fel. szólok. takarítónő közöni szépen, ja az a klíma, mindig folyik... leülünk. mindig folyik... miért nem csináltatják meg? az ész megáll...

amúgy igazad van, egyangyalka.
nem volt olyan szar ez a 3/4 év. sőt. örülök neki, hogy így volt. sokat tanultam és fejlődtem is. most már elhiszem nem csak mások szájából, hanem a sajátoméból is. nem cserélném el semmivel. így kellett lennie. mostanában kicsit megborult az egyensúly, és azért érzem/éreztem olyan tragikusnak az egészet. pont múltkor olvastam, hogy csak abból tanulunk, ha vmi rossz dolog, katasztrófa történik velünk. attól, hogy pozitiv dolgok történtek valakivel, még senki nem lett jobb ember. miért felejtem el, hogy szép részek is voltak? az ember bánatában felhősen lát mindent... sőt több volt a szép, mint a nemszép.
ez van. ez vagyok. ilyen vagyok. változok. mint a világ. semmi sem állandóbb, mint a változás

holnap költözés... elszorul a torkom. most már úgy vagyok vele, hogy mihamarabb el innen. az utolsó pár nap és pár óra nem az hogy elviselhetetlen, de már csak nyűg...

lassan vége

ennek a másfél éves időszaknak az életemben. lesz átmenet, így könnyebb lesz elviselni, hogy fizikailag eltávolodok a wekerlétől meg tesóméktól.
nem mondanám, hogy semmi nem történik velem meg körülöttem. de nem részletezem, mert túl személyes. és rosszul viselem.
nem tudok semmit írni. csak a biciklizésről tudnék, de nem voltunk.
megvolt az albérletfelszámoló buli. hamar elpárologtak az emberek... asszem kicsit berúgtam. másnap jön a romeltakarítás, aztán az üresség. ilyenkor azt érzem, hogy nem fejlődtem semmit. hogy ez az érzés hozzám tartozik és kiirt6atlan... vagy: most már TUDOM, hogy ez a cél, ezt megszüntetni valahogy. már csak negyed év van a születésnapomig. aztán jön 1 szebb korszak. valahogy kibírom, ha kibírtam ezt a kilenc hónapot.
amikor sok kis vég van vég nélkül, azt hiszem, hogy valóban örökké tart. persze tuti vége lesz 1x, csak belülről elképzelhetetlennek tűnik.
mondjuk az megnyugtató, hogy 30 fölött is lehet barátokat szerezni. köszi, orsi :)

szerbia

az előzmények majdnem olyan hosszúra nyúlnak, mint maga a túra.

tesóm találta ki azt is. mint mindent. nem baj ez. én megyek vele, növelem a létszámot és ezáltal az 1 főre jutó költséget csökkentem. meg amúgy is jó dolog biciklizni. a soknapos túra lenne az igazán remek, de lehet idén kimarad, brühühü. annak van igazán feelingje. van 1 útvonalterv a fejedben, amit a valóság számtalan esetben felülír6. és akkor igazodni kell meg reménykedni és bízni abban, hogy csak jó dolgok történnek, valaki majd segít úgyis. és mindig történik valami pozitiv, ami visszaigazolja az egészet. ha nem kezdek el biciklitúrázni, akkor erre lehet, hogy soha nem jövök rá. kérj és megadatik. nagyon sok erőt ad már egy 1hetes biciklitúra is. aki meg képes hónapokat és éveket a világban kujtorogni, az biztos nagy lelki/szellemi magasságokban jár. azt gondolom, hogy aki bevállal nagy kalandot, azt nem érheti komolyabb baj, isten meg az angyalok vele vannak, hiszen elkezdett valamit.

na de térjünk át szerbiára.

tesóm már régóta érlelgette magában a szerb tekergés tervét, miszerint egy kb. 470 km-es karikával szegedtől szegedig 2 szerb biget meghódít(unk). 2 hónapja még én is bevállaltam volna, aztán az idő előrehaladtával fogyott a lelkesedésem főleg a nyeregproblémák miatt. és soha nem mentem még ennyit, 280 km volt a max (velence 10x).
aztán 7 elején jött 1 email tesómtól, hogy balázs eljönne, ha vki visszajönne vele vonattal. az csak 220 km. ez már jobban hangzott. a lelkemnek nagy szüksége volt a közös biciklizésre, elkezdtem gondolkozni az ügyön. balázs sokallta  a távot és nem akart éjszaka tekerni.


1. probléma: szerbiában vonaton biciklit szállítani
gondoltuk, hogy lehet. a központi máv info csak a nemzetköz vonatokkal kapcsolatban tud információt szolgáltatni, azokon a vonatokon nem lehet bringát szállítani. megkerestem a szerb vasút honlapját, azt írták, szerbiában a belföldi vonatokon tilos biciklit szállítani, hacsak nem csomagolod össze. meg vmi turista romantica járat létezik, ahol engedik, de ez a honlapról úgy tűnt, hogy nem közlekedik mostanság.
namondom, hát ha tilos, akkor nem lehet itt erőlködni, elvégre szerbia balkán, nem pedig nyugat-európa...
azért megpróbálkoztam a mávnál. nincs adat.
beléptem a csetre vajdasági magyarokat kérdezni. nem tudják
írtam pár warmshowersesnek, akik szerbiában élnek. 1 válaszolt, hogy valóban tilos, de ő már szállított, és vele 1 menetjegy árát fizettették ki pluszba. nyilván zsebbe...
írtam a hospitalityclubba pár embernek, akik közül 1 válaszolt, hogy valóban tilos
próbáltam felhívni a szabadkai vasútállomást, de a telefon ki sem csöngött.
írtam  a nagykövetségnek... ők átrágták a témát, és a másnapi telefonbeszélgetésünkkor elmondta 1 ügyintéző, hogy a konzul megkérdezte, sajnos tilos bringát szállítani a szerb vonatokon, ott nincs olyan kialakult kerékpáros kultúra, mint magyarországon.
hát így.
maradt a végig kétkeréken variáció.

2. probléma: milyen útiokmánnyal léphetünk szerbiába?
1ik honlap azt írta, új személyi vagy útlevél.
a nagykövetség honlapján a vastagon szedett piros betűk megnyugtattak: papíralapú személyivel is beléphetek.

3. probléma: az időjárás
a 7 közepén napos időt mondott szombatra, esetleg pici esővel. ez csütörtökre már módosult, péntekre meg elvette a biciklizéstől a kedvünket. mert az esőben biciklizés lett volna. tesóm egész pénteken ezen rágódott, gondolom eltelefonált 1 csomó pénzt. és este még mindig tipródtunk, hogy mi legyen: szombat? lefújjuk? áttegyük vasárnapra módosított útvonallal? nekem elment a kedvem a tekeréstől. annyit variálás és agyalás volt körülötte, hogy gyanús lett. ha ennyit tépődünk rajta, lehet, hogy ez 1 jel, hogy hagyjuk a fenébe az egészet.
végül el6ároztuk magunkat: vasárnap megyünk. 1ütt tekerünk 4en, és csak kb 300 km lesz az egész.
pontosabb terv: szombat este 6 körül elautózunk szegedre, ott p.zoliék házában megszállunk, vasárnap hajnalban átautózunk becsejre sz.robihoz becsejre, akit tesóm vmi fórumon talált magunknak. ott letesszük az autót, és le újvidékig, ott az 1. big=  iriski venac, majd le belgrádig, ott a 2. big= mount avala. aztán vissza .

ehhez képest:

4. probléma: késve indultunk
valahogy elment az idő. gábor autójával mentünk. fel kellett szerelni még 1 tetőcsomagtartót és pakolni, kis duma meg kaja, és máris este 7 lett, mire elindultunk.

5. probléma: szabadságra mentek a török vendégmunkások
igen. az autópálya már akkor tele volt német és svájci rendszámú megpakolt autókkal benne törökarcú emberekkel, amikor még csak nagykőrösi útnak hívják. áramlottak a népek hazafele hosszú, tömött sorokban. magyar rendszámú kocsit alig láttunk. ráadásul volt 1 útszűkület is építés miatt, ezért araszolgattunk. tesóm elég hamar kezdett idegbeteg lenni. végül lementünk az m0-ra, és csak kecskemét után tértünk rá újból az autópályára.
az út jó hangulatban telt. általában ez van.
a GPS nem volt túl beszédes hozzánk, nem hangolódtunk 1másra, úgyhogy megtettünk pár fölösleges km-t szegeden, mire célba értünk.
a bringákat le kellett szedni, ui. a kapun volt 1 keresztvas, és nem lehetett bejárni biciklistül az autóval. a bejárás amúgy is necces volt a szűk udvar miatt.
balázzsal átviharoztunk a közeli sarki kocsmába 4 üveg sörért, amelyekért meg kellett küzdenünk. a kocsmárosnő teljesen szét volt csúszva, imbolygott, 10 mp alatt elfelejtette, mit akart. nem vette észre, hogy van soproni sör a hűtőben. úgy kellett rászólni. a végén már mondtuk neki, hogy jó lesz az xyz sör is, nem baj ha a 4. különbözik a többitől. a számolásnál figyeltünk. azt nem hibázta el, csak elfelejtett visszaadni. balázs szerint ha nem adom oda neki a 200 ft-ot, az se tűnik fel. rémes. hogy látja el így a munkáját? múltkor meg práterben volt az 1ik pultos totál készen. én még ilyennek sosem láttam. vajh mi lelhette, hogy így lealjasodott?

megmelegítettük az otthonról hozott túróstésztát. este 11-kor pont jólesett vacsorázni. abszolút nem voltam éhes. rájöttem arra, hogy a szalonnás tészta tejföllel jobban ízlik, mintha még túrót is tennék rá- köszi, ági. ő mondta, hogy a faterja eszi így.
1 gyors hidegvizes fürdés, majd elhelyezkedés a szobákban. hát nem mond6om, hogy tesóm horkolása zavart.
aludtunk vagy 3 órát. nem volt nagy öröm felkelni. érdekes módon kívántam a reggelit. hajnali fél 3-kor...

pakolás, indulás. irány a 6ár.

6. probléma: a vendégmunkások nagyon sokan vannak
kiértünk a 6árhoz. a vendégmunkások száma nem csökkent. csak áramlottak vég nélkül. beálltunk mi is a sorba. érdekesség: szegeden ha vki át akar kelni szerbiába gyalog vagy biciklivel, az csak az autópályán tudja megközelíteni az átkelőt... elértünk a 100 km/h-s sebességkorlátozó táblához, fogtuk a fejünket, ha itt kell lassítani 100-ra, akkor úristen, hol lehet az eleje. gábor vezetett, tesóm az anyósülésen idegeskedett. haza akart menni. vagy hogyha átértünk, rögtön forduljunk vissza, igyuk el a pénzt valahol. ő ezt nem bírja. menjük vissza pestre, másszuk meg a diósárkot 20x. minden variációt nem tudok visszaidézni. én közbe elszundítottam. gábor biztos  ki lehetett, hogy 1folytában figyelni kell, résen lenni. mindezek tetejébe még a leállósávban is előrejöttek a pofátlanabbak és szemtelenül tolakodtak. na itt tesómnak már nagyon eldurrant az agya. kiabált velük magyarul, majd németül is. a hájas nő meg mutogatott a hasára, hogy ikreket vár... hát szerintem csak simán dagadt volt, nem várandós. mondtam tesómnak, hogy miért nem szólt, hogy mi is ikrek vagyunk?
várni rettenetes. 4 órát szívtunk a 6áron. a szerbeknél i suo. lassan ment. a másik oldalon is araszolgatott a kígyózó kocsisor.


nincs több. probléma
túléltük, becsej felé vettük az irányt, hogy robit a kontaktot megtaláljuk. tesóm sms-ben tartotta vele a kapcsolatot. találgattuk, miféle lehet, vajon hány éves stb.

a lukoil kútnál találkoztunk robival, aki elkísért minket a házáig. ott szétpakoltunk meg össze, jött a tanakodás, hogy akkor mennyi kaját, mennyi vizet vigyünk, széldzseki kell -e stb., behívott minket, beszélt az ottani dolgokról, és elkísért minket temerin 6áráig.
robi ellátott minket infóval meg tesómmal 1ütt tekertek temerinig.
mentünk, mentünk, és olyan ismerős volt a táj, bár sosem jártunk ott azelőtt. aztán gábor rájött a titokra: mintha a velencei tó mellett róttuk volna a köröket. kétoldalt nádas- mintha 1 nagy csőben tekertünk volna. aztán végre megjelentek a tavak. az út minősége jobb, mint itthon. de azért nem 1 felemelő élmény az alföldön tekerni. a lelket megviselni, nemmondom...

azt nem is írtam, hogy a tervezett 300 km már az autóban is csak 1 elvetett terv volt, ui. a 4órás csúszásnak köszönhetően nem fért volna bele a belgrád alatti big, csak az újvidéke. tanakodtunk, osztottunk, szoroztunk, és maradt az a verzió, hogy robinál letesszük az autót, el újvidékig, onnan a big, és vissza. ezt 150 km-re saccoltuk.
szóval robi levált rólunk, ment tovább a családjához a céges buliba. a felesége vmi bicikligyárban dolgozik, ha jól emléxem.
temerin rettenetesen hosszú város. azt hittem, sose érünk ki belőle. 1 db-ig úgy tekertünk, hogy 2 km-enként váltottuk 1mást. aztán 1x tesóm előrement, mert beállt 1 autó mögé. majd ugye lassítania kellett miattam, mert én nem tudok 40-nel menni főleg nem tartósan. az alföldön.

az út menték több helyen dinyét, paradicsomot és paprikát árultak. amennyire kivettem, nagyon szépek voltak. öklömnyi paradicsomok, gyönyörű 6almas selyemfényű paprikák. szívesen vettem volna 1 zsákkal.
újvidék elején tumultus fogadott minket? mi ez? bolhapiac volt. rengeteg triciklis mászkált papírral, fahulladékkal, mindenféle lim-lommal. kiscsávók is. alig bírták tolni/tekerni. érdekes látvány volt. ez megért volna pár fényképet.
beljebb megálltunk tanakodni: most merre? a centrum felé vettük az irányt. megláttuk a duna partot. és közben 2 kissrácot akkik 1 zsák paprikát cipeltek. nehéz volt vagy csak rossz volt rajta a fogás? a hátsó elejtette :)
a duna part lebetonozva, mellette bicikliút. ezt nemrég csinál6ták, minden újnak 6ott. ettünk, ittunk, rongyoltunk tovább.

1 vashídon jutottunk át a folyón. itt csak 1irányú forgalom van. középen sínek, burkolata acéllemez. hát... érdekes volt áthaladni rajta. az iriski venac a fruska gora nemzeti parkban talhál6ó. újvidékből kiérve hirtelen elkezdődött a hegy. tesóm és gábor elhúztak, amikor beértünk az erdőbe. balázzsal lemaradtunk. nem voltam kirobbanó formában. hamar elfogyott az összes fokozat. tépelődtünk 1 kicsit, hogy biztos erre kellett -e menni, de útelágazás meg nem volt sehol sem. és robi azt mondta, hogy 1 db-on 1irányú lesz az út fel is és le is. valóban így volt. öcsém, 2sávos 1irányú út visz a tetőre! azt nem állítom, hogy jó levegőben tekertünk fel, szinte folyamatosan jöttek teherautók meg szgk-k is. a robi által említett forrásnál megálltunk vizet vételezni. juhuuu, de fincsi volt. itt betoltam 2 cerbonat is, és visszajött az életkedvem.
innen már nem volt messze a csúcs. amit nem találtunk meg. 1 500 m-es ratyi úton mentünk fel, ahol a sok turista is volt. körbe erdő, szerb lakodalmas pop ordított a a hangszóróból, kommunista emlékmű... nem volt 1 felemelő látvány. az eső elkezdett szemerkélni.
viszont a lefele út kárpótolt mindenért. szintén 1irányú és 2sávos. enyhe kanyarokkal. alig kellett fékezni. tiszta élvezet volt. tesóm 1ik küllőprizmája az orrom előtt pattant darabokra. először azt hittem, hogy 1 őt megelőző teherautó index burkolata, ám később kiderült, hogy az a fényvisszaverő volt.
újvidéken valamelyest alábbhagyott a piaci kedv.
újvidéken tesóm észlelte, hogy most meg az 1. villája törött el.
volt ám izgalom.
jó hogy csak ennyit mentünk. törött villával nem 1 életbiztosítás rongyolni hegyekről lefelé.
hazafele tesóm 1x csak elkezdte nagyon megrakni. balázs utánasprintelt, hogy mivan. aztán végül is ők ketten előresiettek pakolni, én be a kukoricásba, majd gáborral tovább. hát már untam és alig vártam, hogy odaérjünk.
ott volt 1 kis kavarás, ui. elfelejtettük, merről jöttünk. gáborral kóvályogtunk a faluban, végül telefonos segítséget kértünk. már nagyon közel jártunk robi utcájához, de nem találtunk oda :)
tesóm meg balázs se találtak oda robi nélkül :)
a házigazda hideg sörrel és a felesége által készített kiflivel várt minket. mennyei volt.
nekem épp elég volt ennyi biciklizés.
még kicsit beszélgettünk, aztán spuriztunk a tiszaszigeti 6árátkelőhelyhez, ami este 6-kor zár.
17.49-kor érkeztünk meg a szerb oldalra. gyorsan átjutottunk. a magyar 6árőrnő vagy kicsoda meg sürgetett, hogy siessünk, siessünk, 6-kor zárunk. és volt még 10 perc. mintha rajtunk múlna, hogy ő mikor enged át. megnézték az útiokmányainkat, és felnyittatták a motorháztetőt is.
szerbiából magyarországra érni nem akkora sokk, mint ausztriából mo-ra. az utak is kb. ugyanolyanok. tesóm még be akart menni 1 kocsmába kávézni, de végül is lefújtuk, gábor nyomatta haza. szegeden azért 1 kisboltnál vételeztünk némi sört, nyújtottunk 2 percet, és irány haza.
jó hangulatban telt az út, bár az m5 elején még tartott az útszűkület, ami visszavett a sebességünkből. de ez már nem őrölte annyira tesóm idegeit. majdnem hazaértünk fürdetésre :) igen, fél 10-kor értünk haza. jött a pakolás, amit annyira utálok. de ez ilyen: aki utazik, az pakol is.
ráadásnak beleléptem 1 kutyaszarba, így este 10-kor még lépcsőházat mostam fel...
azért összességében jól zárult a nap. nem gondoltam volna, hogy ennyit ki tudunk hozni belőle.

első

végre nyertem.
bp-bánk időfutamon. nettó 2 óra 4 perc 28,7-es átlag.
kicsit lelkesebbnek kéne lennem.
ott kezdődött, hogy balázs észrevette, ha benevezünk, akkor a 2000 ft-os nevezési díj ellenében beléphetünk a fesztiválra szombaton, és csak annyi a feladat, hogy pestről bánkra letekerjünk tetszőleges útvonalon. ez a 2-es út lett. váctól már fasza, csak pár domb van, viszont cserébe lehet lefele rongyolni. gyorsabb, mint a falvakon át. időfutamnál nem viccelünk.
azt gondoltuk páran, hogy sok ember összegyűlik az olcsóbb belépő reményében és leteker bánkra, ám mindössze lehettünk vagy 15en. ebből 3 vagy 4 lány.
a srácok az elején elhúztak, pontosabban vki, balázs meg pepe és imi. mi orsival szépen haladtunk 1ütt, vác előtt a hátunk mögül előkerült imi... aztán vác után orsi lemaradt, imre elől tűnt el, majd rétság 6árában megláttam. merre van bánk? hát 1enesen, és majd jobbra ki lesz írva. láttad a térképen, nem? így imivel 1xre értünk a leágazóig, onnan bánk csak 2 km-re van, azt legalább versenyezve tettük meg. ez jó volt.
a 3 srác szó szerint beesett a célba. mert vki mondta nekik, hogy a kocsma mellett le kell menni, erre az 1. satuzott, és borult rá a többi.
aztán beértünk imivel. lejelentkezés, izzadás, pihi. sok sör. és még több sör. a feledés homálya. meg nevetés. amilyen 1 fesztivál. a tavalyit nem übereltem.de jó volt. családias is. nem tudok róla mesélni, összefolyik minden 1be.

4 BIG, Ausztria, 2011 július

Seebergsattel 1216 m, Pablicevo Sedlo 1339 m, Eisenkappler Hütte 1553 m, Magdalensberg 1059 m
2011. július 11.

képek itt

hol is kezdjem. először megnézem, szoktam -e nagybetűt használni a biciklitúrák leírásakor... vegyes.

előzmények

lelkileg rá kellett hangolódnom a dologra. már nagyon mehetnékem volt, mert iszonyú kedvem volt biciklizés előtt. azt vártam, hogy majd a biciklizés meghozza a jókedvet. így is lett.
gábor vasárnap este 8 körül érkezett meg szokása szerint teli kézzel. hozott nekem defektvédő szalagot vagy felniszalagot vagy miaszöszt, mert az enyém szétment, és defektet csinált a hátsó keréken. 
jesszum, 1 vagon kenyérből csináltunk szendvicset. tesóm csak szelte a nagy, háromkilós lipóti kenyeret, én sajtoztam, lekvároztam, kolbászoztam.
viszonylag időben kellett nyuguvóra térnünk, ui. 5 órai indulást terveztünk.

ebből 5.10 lett. tesómmal meglepődve tapasztaltuk, hogy hajnali fél 5-kor éhesek vagyunk. ennünk kellett.
zolit 5.20-kor vettük fel, és igazán nyugatnak vettük az irányt. reggel még reggel volt, kicsit csípős, pulóvert is vettem magamra. utaztunk. nem sok mindenre emlékszem, az út nagy részét átaludtam. nem volt ez baj, mert kicsit kivoltam, jót tett ez a kis pihenés.

fél 9 körül érkeztünk meg bad eisenkappelbe. innen 3 BIGet lehet megmászni. a seebergsattel és a pablicevo után terveztük a kocsihoz avisszajövetelt, további táplálék magunkhoz vételét.
kinyújtóztunk. bicikliösszeszerelés. a szokásos dilemma: vigyek térdmelegítőt vagy sem? eddig elhoztuk a "kocsi elbírja" alapon, de a továbbiakban már nincs kedv a cipeléséhez. végül az autóban maradtak a térdmelegítők. azért királyság volt ilyen melegben tekerni és nem 1 egésznapos cuccal, csak 2 hegynyivel.

illetve a királyság még nem kezdődött el. tesómmal ellentétben én nem találtam alkalmas helyet a pakoló melletti bokrok között, ezért már csillagokat láttam, alig bírtam felülni a biciklire, 1 rendes erdőre vágytam. de végül is jobban alakult, mert a városban haladva megláttam 1 wc feliratú táblát, és lekapcsoltam magam, csá fiúk, a tetején találkozunk. hú, megkönnyebbültem, s immár boldogan folytattam (kezdtem el) az utamat.
2 kulacsom volt, ami elkelt, mert nagy meleg ígérkezett. zolit az 1. forrásnál értem utol. épp vizet csöpögtetett a kulacsába. ez valami vallásos emlékhely volt. szép volt az út, nem nagyon kellett erőlködni. a seebergsattelre vezető útról ágazik le a pablicevora vivő mellékút. a közelében van 1 forrás, amit kinéztem magamnak, hogy ott pótlom majd a vizet. nem mondanám különösen érdekfeszítőnek ezt a délről a csúcsra vezető utat. bemelegítésnek nem volt rossz. nem hagyott bennem maradandó nyomot.
amikor felértem, tesóm meg gábor természetesen ott voltak. vártuk balázst, akivel az volt megbeszélve, hogy 10-kor a seebergsattelen találkozunk. ő a szombatját és a vasárnapját isszlovéniában biciklizéssel töltötte. elég pontos volt a fiú :) aztán begurult zoli is. balázstól hall6tunk időjárásjelentést miszerint vihar lesz. ezt szomorúan nyugtáztam, hiszen eddig kánikula volt, nehogymá pont most romoljon el az idő, ráadásul lefele esőben országútival, amikor szarrá kop6 a fékpofa- mindig ezek visszhangzanak az elmémben. du. 3-ra vártuk (vártuk?) a vihart. addig még sok időnk volt.
nem sokat teketóriáztunk odafönt, még átnéztünk szlovéniába 1 nagy havas hegyre, majd legurultunk. a forrásnál vizet vételeztünk. ekkorra még csak 1 kulacs vizet ittam meg, de a régi, vasaljai vizet kiborítottam, mire tesóm megjegyezte: nem vagy elég lokálpatrióta.
...
folytatom. közben 1 szlovák és 1 szerb big is befigyelt...

a Pablicevo Sedlo-hoz vezető út lejtővel kezdődött. ezt nem szeretjük, mert akkor a végén mászni kell. érdekes módon lefele gurulva olyan érzésem van, hogy milyen szar és hosszadalmas lesz visszamászni, ám amikor ténylegesen felkapaszkodok, nem tűnik hosszadalmasnak.
szóval megvolt a lejtő. következett 1 meredekebb rész. balázst utolértem, mert megállt fényképezni. erőlködtem rendesen, s 1x csak észrevettem, hogy nekem van még 2 tartalék fokozatom :)
már jó régen volt ez a túra... nem volt semmi különös fölfelé. erdő és ennyi. a tettjén meg 1 6árátkelő.

tesóm megpróbált a gyerekeknek áfonyát gyűjteni, de leszedték gyak. az összeset. elég nehéz megtalálni az áfonyát. van vmi speciális fésű, amivel szedik ezt a drága gyümölcsöt... nem róla találtam semmit így hirtelen.
vártunk zolira, addig balázs zokniban mászkált, mert már elege volt a cipőből. meg ettünk.
majd legurultunk bad eisenkappelbe. csak elfelejtettem az utat. jó hogy gábor közel volt, mert rámszólt, hogy rossz irányba megyek. én még röhögtem is magamban, hogy lám, milyen gyorsan újítják az osztrákok az utat, amikor felmentünk még nyoma sem volt, most meg már gőzölög a friss aszfalt. segítséggel odataláltam az autóhoz :) hiába, lány vagyok, nehezen megy a tájékozódás. előbb is rájöhettem volna, hogy a "lány vagyok"-kal kimenthetem magam bizonyos helyzetekben...
a srácok betértek a közeli sparba. feltöltöttük készleteinket, s megcéloztuk az eisenkappler hüttét.
jó hely ez a bad eisenkappel, hogy 3 biget is meg lehet csinálni innen.
araszolgattunk szépen.eltűntünk 1más szeme elől. voltak elég meredek részek. aztán az 1ik kanyarban ey útelágazódás. emlékeztem rá, hogy tesóm sorompóról beszélt. tettem 1 kört és megbizonyosodtam felőle, hogy a sorompó mögé kell bejutni. bánatos voltam, hogy le kell szállni a nyeregből. leszálltam, és amikor toltam át, akkor kinyílt a sorompó... legalább tesóm átjutott leszállás nélkül. hogyhogy ő utánam jött? kereste az áfonyát meg a málnát.
a sorompó utáni kb. 2 km elég kemény volt. később elkezdett szűkülni az út, belát6atlan kanyarok. namondom, ez jó lesz lefele, 1folytában fékezni, mert ki tudja, mikor jön szembe valaki.
araszolgattam, 1x csak megláttam gábor hátát. kérdeztem, eléhezett -e. azt mondta, nem, csak kifáradt. végül is összeszedte magát, és előttem ért célba. a végén az aszfalton volt a kopottas festés: 1000 m. innen számoltam vissza. aztán csak felértem én is. a srácok már falatoztak meg itták a 3,2 euros sörüket. csatlakoztam. 1500-on már nem volt vmi hűdemeleg, és balázs figyelmeztetett minket, hogy 3-kor esni fog, ezt hallotta a tévében. vártuk a vihart. nagyon pontos volt. kicsit hűlt még a levegő, majd elkezdett szemerkélni az eső, ami elől behúzódtunk 1 fedett részre. még 1 kis sztorizgatás meg várás és regenerálódás következett. tesóm és balázs előbb megkezdték a gurulást, mi gáborral ültünk még 1 kicsit. néztük a fenyőfákat. valami nagy betegségben szenvedhettek. messziról úg ytűnt, mintha 1 csomó pormacska lepte el volna a tűleveleket. vastagon, mint a hó. ez a csúcs már szebb látványt nyújtott, mint az előző 2.
közbe-közbe jobban megeredt. végül továbbálltam én is. nem örültem a látványnak, mert vizes volt az útburkolat. nem sokáig kellett várnom, hogy szivacsig áztassa a felcsapódó eső a nadrágomat. a sárhányót a csomagtartóban felejtettem... izgultam a fékezés miatt, de végül is nem volt gond, bár a szokásos majdnem fejreálltam érzés megvolt többször is. forgalom nem volt, de ezt ugye előre nem lehetett tudni, csak sejteni, hogy ha 1 teremtett lélekkel sem találkoztunk fölfelé, akkor lefelé is hasonló helyzet vár ránk. a sorompó megint nem nyílt időben, meg kellett állnom. gábor valamivel mögöttem jött, így legalább ő megállás nélkül gurul6ott tovább. az eső lent győzedelmeskedett inkább, én már csak alulról kaptam a vizet ellentétben tesómmal, akinek vagy 10 percre le kellett állnia, mert annyira esett. 1 cseresznyefánál találkoztunk 4en. tesóm megállt az erdei gyümölcs felhozatalt bővíteni. frissen még sosem láttam a kombinációt, csak joghurtban meg étteremben vmi kajához, de az is tuti fagyasztott volt, nem friss. málna, áfonya, szamóca, cseresznye.
visszaértünk a kocsihoz. balázs kölcsönvette a papucsomat és tesómmal átsétált a sparba. mi gáborral dumáltunk meg  kitettem a gatyámat száradni. zolit vártuk.
tesóm hozott isssteni mákoskalácsot a sparból. hogy az mennyire finom. k.péter jól rászoktatott. (most már magyaro-on is lehet kapni :)
végül zoli is befutott.

pakolás, irány pischeldorf, irány az utolsó big.
a faluban a rendőrség melletti helyen tettük le az autót, melyet zoli gondjaira bíztunk. ő nem jött fel velünk. izgalmasnak ígérkezett, mert folyamatosan dörgött, csúnya viharfelhők vettek minket körbe, és elég jó hátszelünk volt. az út eleje igen könnyű volt, mond6nám gyanúsan könnyű. balázs mondta, hogy lesz majd 1 tizenvalahány %-os rész, amit el sem akartam hinni. ez az út volt a legszebb a 4 közül. különösen széppé varázsolta, hogy egy távolabbi esőnek köszönhetően dupla szivárvány ragyogott az égen, melynek látványa egészen  a csúcsig elkísért minket. érdekesség (ilyet valóban ritkán lát6unk): láttuk a szivárvány egyik végét. hogy nő ki a földből. ettől mindjárt jobb kedvem lett. gáborral 1ütt küzdöttük fel magunkat, így társaságunk is volt. 1ik kanyarban megláttuk a templomot, na oda kell felmenni? igen. gyanús lett a dolog, hog ymég mindig alig emelkedik, biztos durva lesz a vége.
elérkeztünk 1 vendéglőig, ahol ott volt piros háromszögben a 16 %. az eleje még rendben volt. akkor volt kraft. aztán eltűnt az erdő, jöttek a bokrok és a belát6ó kanyarok, a kacskaringózó út meg erős szél, ami csak akkor volt áldás, amikor a hátunkba fújt, de 1 kanyar után már arcba kaptuk az egészet. úristen, ezt hogy fogom kibírni?! gábor még 1-2 szóval bíztatott, én megszólalni sem bírtam, csak lihegtem, néha kiálltam a nyeregből, aztán a végén már azt sem. van olyan meredek rész, ahol képtelen vagyok megküzdeni a gravitációval, és csak ülve próbálok hajtani. a körkörös tekerés az alföldé, nem a 16 %-é. cikk-cakkoztam az úton, hogy könnyebb legyen. a hányinger szakaszt is elértem. gábor is tudatta, hogy kivan a gyomra. aztán felértünk. megváltás. baromi nagy szél volt, szinte viharos, éppen nem fújta le a fejünket. az ismerős gondolat újra átsuhant az agyamon: úristen, ezen le is kel menni.
nem sokat teketóriáztunk, picit szétnéztünk, széldzseki fel, és irány lefelé. az elázásnak még mindig volt esélye. jó volt ez a gurulás. a szivárványból még 1 töredék maradt nekünk a lefele út megszépítése érdekében. 2 kereszteződés volt, ahol el lehet menni, ott bevártuk 1mást.
az autónál zoli azzal fogadott minket, hogy itt volt a yard, és benézett a csomagtartóba meg akadékoskodott. ilyet...
a pakolást gyorsan csináltuk, mert igencsak lógott az eső lába. mihelyst beszálltunk az autóba, nekiállt esni.

a hazaút elég rettenetes volt. hárman nyomorogtunk hátul, és azt se tudtuk, hogy üljünk. az én seggem eléggé fájt, meg folyton feszült a lábam, hogy ne ütközzek a 2 szomszédommal. ez beárnyékolta a szép napot, amit a szabadban 1ütt töltöttünk.
balázs észrevett 1 várat, visszanézett. ez volt a szerensce. ui. észlelte, hogy zoli bringája kb. dülöngél, majdhogynem leesik. még 1 alagút előtt tesóm kiállt, megnézték, és rögzítették a biciklit. aztán 1 folytában a tetőcsomagtartót lestük besötétedésig. meg vicceket gyártottunk.
már nem emléxem, hogy mit ettem és mennyit, de épp elég volt. meg aztán nagy könnyebbség volt, hogy nem 1 nagy kört tettünk meg, ahova egész napra kell pakolni, hanem kicsiket mentünk.

 képek itt. vagy fent vannak a neten :) ennek a túrának ez volt e jelmondata.