2011. december 30., péntek

utolsó

rejtvény az évben. van még pár a tarsolyomban, de azokat majd jövőre.
mi ez?
kuka
itthon 1re kevésbé óhajtják szelektálni a szemetet. ettől mindig baromi ideges leszek, nem tudom megmagyarázni. a legújabb érv: minek mossam kia tejfölösdobozt, amikor az ahhoz használt víz többe kerül, mint 1 tejfölösdöboz?
nem rtik, hogy a környezetvédelem nem azonnali és főleg nem készpénzre átültethető hasznot hajt. nem értik, hogy a szennyvizet még mindig könnyebb kezlni, mint a lerakóban isten tudja meddig megmaradó műanyagot. mert senki nem szeretne a lakóhelye közelében hulladéklerakót meg atomtemetőt, de szemetet azt termel dögivel, és villamosenergia is kell neki... mindenki fejébe szeretnémbeleverni a hulladékminimalizálás elvét. így is, hogy megpróbálok odafigyelni, szóval így is so szemetet termelek.
aki végzett agyleépítő csomagoló munkát diákként, az tudja, hogy mennyi szemét termelődik 1 kicsi helyen is. mondjuk az ipari/gazdasági hulladék talán más, feltételezem, hogy azokat szelektálják, újrahasznosítják. amikor átjön szlovákiából a sampon a raklapon, lefejtik róla a fóliát, ráragasztjuk a címkét, visszafóliázzuk, majd elviszik szlovákiába, ahol szétbontják újra, hiszen 1 raklap sampont max  atescoba visznek. és ez csak 1 nap 1 órája volt.
őrület. és a háztartásokban az összes szemetet még mindig sokan 1beborogatják. állítoma háztartások nagyobb szennyezők, mnt az ipar.
dzs faterja mesélt 1x 1 történetet (lehet már írtam): valami lakó háborgott, hogy az elemgyártással mennyi veszélyes hulladék keletkezik, mennyire környezetszennyező. erre ő elmondta neki, hogy igen, 2 hordó évente itt, ami össze van gyűjtve, és a megfelelő módon tárolva meg kezelve; a háztartásokban meg évente a kommunális szemétbe ikszer ennyi tömegű használt elemet dobálnak ki. és ez ott kártékonykodik évtizedekig (ha nem tovább) a földben.
na. hát most jól megmondtam a magamét :)

BÚÉK, jó mulatást!
a petárdázókat nyakon vágni :)

2011. december 28., szerda

karácsony

a jesszuska igen rendes volt, és szemfüles, mert kaptam tőle ajándékot, melynek nagyon őszintén örültem:
a karácsonyfadíszítést 23-án megejtettem. magamra csodálkoztam, hogy 1etlen1 szitokszó nélkül kiviteleztem a tevékenységet. a szalmadíszek ellen fellázadtam, ezért a régi, csillogós gömböket tettem fel, amelyek már sokat vesztettek fényességükből. a nagyon kopottakat a dobozban hagytam. a szalmadíszekkel 1 gond van: rövid a madzagjuk. a mézeskalácsok jobban illenek a szalmához, mint a gömbhöz, de végül is mind1, lényeg, hogy rogyásig legyen a fenyő dísszel- én ezt szeretem. de unalmas feldíszíteni. nem is értem, hogy jutott eszünkbe tesómmal annakidején az az 5let, hogy bérbe díszítenénk fenyőt, mert biztos sokan ugyanúgy utálják ezt a munkát, mint mi :)

a sütit, a meggyest, amit szoktam, elrontottam. a vaj nem lehet hibááás! a pudingra gyanaxom. az oetker nemhiába drágább, mint a többi. pedig csak kukoricakeményítőm meg 1 kis aroma és színezék elegye.
a mézeskalácsról beszámoltam.
a somlói galuska: szenteste megkóstoltam. a tejszínhab szétfolyt rajta, amikor kinyomtam a szifonból. megkóstoltam, nem szénsavas, tuti habpatronnal készítette keresztapám. ezek szerint a habpatron szavatossági ideje sem tréfa (2004-ben járt le). a 2. patronnal már jó lett a tejszínhab.

bicikli
tegnap végre bicikliztem 1 kicsit (~20 km). fatter agyváltósával. ausztriába is átnéztem. van 1 elkerített erdőrész, ott láttam 1 csomó vaddisznót meg süldőket. persze a fényképezőt itthon hagytam. jó meleg volt. azt hittem, van vagy 15 fok, de csk 7 volt :) tévedtem 1 cseppet.
amikor átértem ausztriába, a vetésen megláttam egy ép (nem megkezdett) kenyeret. éppnek nem mondanám. tuti megszívta magát vízzel, s 1 érintésre cafatrokra foszlott volna, mint a vizihulla.
aztán az árokpartokon még több ilyen felpuffadt pékáruval találkoztam.

kakas
23-án levágták a kakast. pozitiv csalódás volt, ugyanis forrázás után könyen kijöttek a tollai. a múltkori tyúknak szétszakadozott a bőre.
a macskákat vártuk, hogy odagyűlnek a vérszagra, de ezekmolyan lükék, hogy kb. az orruk alá kell nyomni a falatot, hogy észervegyék. múltkor megtornáztattam őket szalonnabőrért. szinte a szemükbe nyomtam, mire végre az 1ikük táplálékot sejtett, és felugrott érte. ez a régebbi macskáinkkal is így volt: nem akarnak ezekmár vagy 10 éve felugrani a kajáért- fenemód elkényelmesedtek. a szindinek kedveztem, az a legcukib. hálából jól lekarmolt. bezzeg 1mást nem karcolják össze játék közben. igaz a vastag bundában kárt nem tehetnek, csak az orrban, szemben.
nemtom ki találta ki azt a technikát, hogy amikor elvágják a tyúk fejét (nálunk tuskón fejszével), neki kell nyomni a tuskó oldalának jó erősen. hamar kivérzik, nem fut el, viszonylag humánusan megvan a vágás. nem kell a hiszti senki részéről sem, ahhoz, hogy húst 1ünk, az állatnak vmi módon mindenképp el kell pusztulnia.
apa mondta, hogy régen megetté a kakas- ill. tyúkfejet is. elég nagy taréja meg szakálla (v, mije) vol, de végül is nem pucoltuk meg, hanem odakínáltuk a macskáknak.
jó lenne ideszúrni azt a videot. de túl nagy...
apa felhívta a figyelmemet a nagyszerű tényre, miszerint ha kinyitod nagyra a csőrét, kinyílik a szeme is. ez nagyon vicces volt. elég nagy volt a csőre meg a torka, így át lehetett látni a levágott fejen. a macskákat odahívtuk. csak vernyogtak, nem akarták apa kezében észrevenni a kakasfejet. a legélelmesebb=szindi (aki testalkatából ítélve inkább fiú, mint lány. félévesen így megmutatkozik?...) futott a földre dobott fejértm és elvitte. persze csak színészkedett, mert keresztapám másnap megtalálta -szinte érintetlenül- a pajtában.

kártya
karácsonykor istván és jános napkor óriásit kártyázik a család. iszunk, kiabálunk, verjük az asztalt.
nekem nehezen megy. én mind2 nap elaludtam az asztalnál. mostanában aluszékony vagyok. úgy sajnálom. ha menni kéne, bírnám, de ültömben elalszom hamar.

most hagyom abba. megelőlegezem magamnak a január elsejei hányást az elkövetkezendő órákban. úúúú

2011. december 23., péntek

mézes

SZÉP KARÁCSONYT MINDENKINEK, AKI EZTET OLVASSA :)



orsi mézeskalácsánál felfigyeltem a következőre: ha vastagra is van nyújtva a tészta, nem torzul/terül annyira, mint azt vár6nánk. felpúopspdik ám mégis megtartja a formáját szépen ott, ahol a kiszúró érintkezett a tésztával. a látványon emel a tojásos-tejszínes lekenés, és a mézeskalács vastagságát teljesen elnyomja a fehér cukormázdísz. itt állnék meg 1 pillanatra. mostanában a leggyakoribb zacskótípus, amit tekercsben lehet kapni. letéped, megtömöd. eddig azt hittem, hogy a zacskó minden baj forrása. hogy a kis pereme miatt csavarodik fel a cukormáz a csücskére. (franc. itt nincs paint): képzeld el, hogy nyomod ki a cukormázat a
tessék. ez a vastagság felülről nem látszik.
hasonlítsd össze a fentivel

zacskóól 1 kb. d=2 mm lyukon, ahonnan nem lefele indul el a cukormáz, hanem felkunkorodik, csak pöndörödik, pöndörödik, végül saját súlyánál fogva gravitációsan leesik. na így rajzolj mintákat a mézeskalácsra. az elején nem volt ezzel probléma, de az utolsó negyedben már többnyire csak szitkozódtam. elkezdtem törölgetni a zacskó csücskét, hátha az a baj, hogy kikerül némi cukormáz a zacskóra, és ez beindít vmi kristályosodásfélét. de törlés után is jelentkezett a probléma. ennek ellenére a megszáradás körül sejtem a megoldást. csak azt nem tudom, több citromlevet kellett -e volna belecsepegtetnem vagy 1általán semmit. fel kell keresnem 1 mézeskalácsost... vagy a googlet.

falugyűlés
tegnap keresztapámmal elmentem falugyűlésre. 1x már voltam évekkel ezelőtt. akkor elég jó buli volt. volt kiabálás meg minden. már nem emléxem a témákra. utána átvonultunk a kocsmába, és jól továbbeszéltük a dolgokat. meg ittunk. és esett szó mindenféléről. nekem az ottani zipfer sörös kupakból van az 1ik fülbevalóm :)
tegnap fatter mondja, gyere igyál 1 kis rumot, hogy fel tudj szólalni. az jó, é is pont erre gondoltam. ittam. ő 1 pálinkával szolidarított.
a falugyűlésn a szennyíz beruházásról volt szó. pontosabban ez volt a legfontosabb téma. hozzászóltam :) amúgy nyilván a pénzügyi részére helyezték a hangsúlyt, hiszen közvetlenül ez érinti az ingatlantulajdonosokat, a műszaki/szakmai részhez meg úgysem tudunk hozzászólni.
utána én nem mentem kosmába, hanem húztam haza, mert anyira éhes voltam. ilyent is ritkán élek meg itthon. bár éjjel is korgott a gyomrom.

mikor végre vízszintesbe kerültem, nem voltam álmos. nekiálltam olvasni. aztán klotyóra kellett mennem. de fáztam, nem volt kedvem kimenni. felületesen elaludtam, s jött a szokásos köhögőroham+majdnemmegfulladok+segítség. no erre végleg felébredtem, s kimerészkedtem a papalan alól wc-re. aztán vissza az ágyba. 1x csak annyira elkezdtem fázni. nem értettem. mintha nem lettem volna talptól fejem búbjáig betakarva. aztán belealudtam. ráadásul mindenféle hülyeségeket álmodtam. de legalább nem izzadtam le éjszaka, mint mostanában elég gyakran. ekkor annyira fázok a vizes pizsamában, hogy majd' megvesz az isten hidege, nem tudok megmozdulni és megfordítani a paplan vagy legalább megszabadulni az átizzadt ruhától. múltkor sikerült. könnyebb volt utána.
nem értem magam. nincs semmi para az életemben, maitől ilyeneket kéne produkálnom...

karácsonyi képsor. mi van a külső mögött?

szaloncukrok?


szaloncukor


szalonnacukor






2011. december 19., hétfő

víz

eső.
én örülök neki, hogy végre esik. mert átérzem a magunk (növények) helyzetét. bár decemberben inkább hó szokott esni. ez nem igaz. az utóbbi pár (15?) évben nem törvényszerű, hogy decemberben csak hó essen. örülök, hogy van víz az utcán, így végre látom, hogy fagy- e, esik -e. a kamásli megvéd. minden időjárásnak örülni kell. legyünk boldogok, hogy 4 évszak van. ha erre kondicionáljuk az agyunkat, akkor sokkal könnyebb lesz elviselni a nekünk nem tetsző időt. én pár éve a nagy kánikulában a melegre kezdtem ezt alkalmazni, és nagyon bejött. a hideggel még feladataim vannak...

gyerekek
nincsenek szavak a cukiságukra. tegnap végre játszottunk. olyan aranyosak. mindig jó rájuk nézni. nem is értem, hogy tudják betenni bölcsibe az anyukák a gyerekeket? már ha nincsenek rákényszerítve, hogy betegyék. egész nap nézhetnék a szép gyereküket. persze mást is kell csinálni, mint nézni. én nem vagyok anya, nem formál6ok hiteles véleményt.
hát ... annyi mindenben nem vagyunk benne, mégis megvan róla a véleményünk, gondolatunk. ne legyen meg? vagy akkor ezt hogyan kell normálisan csinálni? komolyan mondom, ha ilyeneken gondolkodok, mindig az az érzésem van, hogy nem jutottam előbbre sok év alatt semmit sem. a széthullott agyam sosem áll össze egésszé? lehet nem is kell összeállnia. nekem az egész a fejemen kívül esik?

nyomtató
betettem 1 A!-re levágott öntapadós tapétát a nyomtatóba. a papíros felére kívántam nyomtatni. attilával sejtettük (tudtuk), hogy nem fogja elvinni, hiszen a tapéta tekercsben van, és felpöndörödik emiatt. a nyomtató meg a 2dimenziós papírt szereti. nyomtatás in-dul. vége. papír sehol. becsípte. keressük meg. nem találtuk sehol sem. mindent kiszedtünk, ami mozdít6ó volt, ám nem találtuk meg a papírt. na, fasza. andi, ezt jól elintézted... hívtam az informatikust. ő sem találta meg a papírt, viszont végzett 1 próbanyomtatást, és láss csodát, kijött a papír simán, és kis csimbókokban megérkezett a tapéta műanyag fele is. a papír eltűnt. a nyomtató működik :) ... és még jönnek a műanyagok...

munka
itt megváltoztak a dolgok. megszűnt az intézet, beleolvadtunk 1 másikba, ami jövőre fog megszűnni. nincs bennem para érdekes módon. mert lesz leépítés is. valami nagyot kell változtatnom az életemen, és mostanság érzek magamban annyi erőt, hogy megtegyem. igazából gyáva vagyok. ezt kell legyűrni valahogy. nagyon nehéz. aki alapba gyáva, annak minden 1es nap meg kell a gyávaságával bírkóznia. talán könnyebb lesz a 100. alkalom után. de sosem lesz olyan, mintha sosem lett volna gyávaság. én ezt gondolom. ez nem túl optimista hozzáállás. most azon volnék, hogy átprogramozzam az agyam. ne érdekeljen, hogy tizedszerre is ugyanolyan kínos/nehéz/ciki/arcpirító valamit kimondani vagy megtenni. ezen kár volt filozofálgatnom, mákszemnyire tömörödtem tőle :)

de sebaj, itt van az eső, ettől majd megnövök.

tegnap orsival, törcsivel ebédeltem. fincsi volt. meg jó volt a hangulat is. ez a bulgur szuper találmány. irgum-bulgur

esernyő
eső, fő utca, buszsáv. taxi dekkol, többiek próbálják kikerülni. kinyílik az ajtó, remegő, lassú mozdulatokkal kiszáll az autóból 1 öregasszony. közeledek. látom, hogy a kerék mellett landol 1 esernyő. biztos leejtette a néni. odagurulok, lehajolok. kérdem a taxistól: a hölgyé?-azzal felveszem a földről. igen, köszönöm! nincsmit. közben a mamóka elindul vmi kifőzdébe, én szólok neki, hogy az esernyője... de lát6óan nagyot hall, és megy tovább. habozok. végül leteszem a járdára a biciklit és utánalohol az étkezdébe, ahol szintén nem hall, ezért vállböködéssel sikerül a tudtára adnom, hogy elhagyta az esernyőjét. köszöni szépen. azzal húztam kifelé a bringámhoz.

útépítés
köszönöm szépen az összes biciklis és gyalogos nevében, hogy olyan remekül megcsinálták a budai felső rakparton az utat. a tegnapi egész napos felhőszakadás (folyamatos enyhe eső) következtében kimosódott az út széle (kb. 10 cm magas vályút kreáltak a szélére), és abszolút nem csodálkoztam (meglepődtem, és k. ideges lettem), amikor a 7-es busz belement, és beterített 10 liter vízzel.
és én meg méltatlankodtam, hogy mit ugrálnak előttem a gyalogosok. ez a szakasz, ahol hidegzuhanyt kaptam, ott volt, ahol a gyalog meg biciklis út kettéválik.
téboly. a gellért téren sem sikerült megoldani a csapadékelvezetést annakidején. nemtom  kijavították -e már. ott állt az esővíz 5 nm-en minimum bokáig.
ebből aztán levontam mérgemben a tanulságot. hogy szar ez az ország, szarok benne az emberek, akik szarnak mindenre, szar munkát végeznek, nem kell hibáztatni semmiféle idegeneket, itt megássuk magunknak a sírunkat, így is kell, az emberiség történelme alatt már több nép kihalt, mi is a történelem részei vagyunk, szépen kipusztulunk. ámen. a gyengébbnek mennie kell.

pite
... régen írtam. most már befejezem.
idén lehet ez lesz az utolsó bejegyzésem.
de fura.
összegezzek? á, nem.
ez az évvége hangulat nem túl jó. az idő folyamatosan telik, nem kéne foglalkozni az év végével. mégis 6ással van rám. a fogadalmak meg minden szar. bár nem szoktam semmit megfogadni, úgysem tartom be.

túra
tegnap gyalogtúráztunk a naszályra. én eddig még nem jártam ott. legalábbis gyalog. biciklivel igen: a mészkőemberen.
olyan csodatiszta, meleg idő volt, hogy ennél szebbet kívánni sem lehetett volna.
természetesen eléggé kialvatlanul vágtam neki a gyalogtúrának. tömeggel mentem a nyugatiba. barbi, zoli a vonaton vártak, nekem még a westendben intéznem kellett a folyó ügyeimet. attila elaludt- ez nála nem meglepő. pedig a kilencórai indulás szerintem abszolút nem korai. a vonaton megreggeliztünk. és zoli hátizsákjából előkerült 1 sör- el is vártam :) fecó 5öt hozott volna :)
megbeszéltük, hogy milyen gáz a papírtörölköző, és... az ásványvizet később beszéltük meg.

vácon buszra szálltunk, irány nőtincs.
mit lineáriskodok?
lényeg, hogy dagaszt6tunk sarat meg jó hangulat. izzadás, fázás, kocsma.
engem a biciklizés jobban feltölt.
meg a tapasztalatom miszerint berúgás után olyan világvége hangulatom lesz, 1re csak erősödik. talán ez jelzi, hogy nem jó úton haladok. ez az érzés majdnem mindig megvolt bennem. tegnap is kocsmáztunk túra után.  méltó levezetés. konkrétan du. 5-től éjjel 2-ig iszogattunk. a nagy örömben a buszon felejtettem az új sapkámat, ezért a forgalmi irodában kértem segítséget. kijött a nő, elmondtam a helyzetet. ekkor még szépen tudtam beszélni. kérdezte, hú vajon melyik sofőr lehetett. hát elég nagy szemöldöke van... á, így már tudom
:)
megjegyeztem. miközben vártuk, hogy a zolik is leszálljanak, ránéztem a buszsofőrre, aki pont olyan szögben fordította  a fejét, hogy látszott, hogy a szemöldöke milyen bozontos, mennyire kilóg- mint a mesékben. nem mintha a valóságban nem lennének nagy szemöldökű és orrszőrű férfiak
aztán elmentünk a kocsmába, ahol egészen záróráig maradtunk. majd vissza a forgalmi irodába- hiszen a nő azt ígérte, hogy már fél óra múlva ott lesz a sapka- becsöngettem. szerencsére csak annyit kérdezett: sapka? igen. hozom.... köszönöm szépen, jó éjszakát.
aztán be a filléresbe, hiszen ez non stop. baromi kényelmetlen volt 1 idő után, jött a térdemre a hideg. a klotyó kulcsos, és baromi tiszta meg modern. ezen nagyon meglepődtem.
itthon felavattam a tévedésből vásárolt forraltbor filtert. kispóroltam a citromot a forraltborból... azért megittuk. úgyis mind1 volt már. azért annyira nem, mint pénteken.
arról sokat nem tudok írni, mert amnéziát kaptam. a legfontosabb talán az, hogy végre táncos buli volt. borcsa megérkezése óta vártam 1 ilyen bulira, ahol táncol6unk. nagyon komoly volt a cucc :) remélem nem voltam gázgézáné. szerintem őt (borcsa) is hiába kérdezem :)

meguntam. pár képet beszúrok

2011. december 13., kedd

bicikliút

megemlékezek a 7végén használt bicikliutakról.
péntek du. kitekertem pécelre. megyek a jászberényin, pirosat kapok valahol, leállok. szemlélődök. a látóterem kellős közepén feltűnik 1 nagy pirosas narancssárgás folt. mi ez? 1 bicikliút. namondom, ez zsírúj, csak úgy ragyog, kipróbálom. múltkor i sért kellemes meglepetés: a fehérútnál kezdődik valahol 1 bicikliút, rákanyarodik az albertirsaira, s tart egészen a vasúti aluljáróig. szóval rámentem erre a vadiúj bicikliútra, ami bevitt a kertek közé, majd kanyarodtunk, és a pesti út mellett találtam magam. szerintem jó lett. elég széles, sima, feltűnő felfestések, a gyalogok külön vezetve a régi járdán. nemtom meddig tart, mert én rákoskeresztúr központ után lekanyarodtam pécel felé.elégedett vagyok. lusta voltam elővenni a fényképezőt, így nincs bizonyíték, hogy ott jártam.

vasárnap délegyházára mentem. soroksári út --> dunaharaszti --> taksony --> dunavarsány --> délegyháza vonalon. taksonyban is csináltak 1 bicikliutat, mai szintén sima és széles. csak azt nem tudom, minek? nem úgy tűnt, mintha iszonyú forgalmas lenne a falu. igaz a vasárnap délután nem 1 referencia időszak... máshova is tehették volna a pénzt. na mind1. az út 1ébként egész jó volt délegyháza környékén. rossz felé mentem el, így 1 ksi terepet is beiktattam a célállomásig. tetszett nagyon. baromi jó az a sok tó a környéken.
hazafele (a vasútállomásig) úgy jöttünk, hogy én mentem elől, mögöttem laci és dzs. az autóval. volt nagy fény. úgy éreztem magam, mint 1 versenyző :)

karácsonyi dekorcsík a gorenje honlapján. cuki.

az a sok gondolat mind elpárolgott. ebben a melegben ne csodálkozzunk.  ma reggel jól beöltöztem. amint kiértem az üllőire, folyt rólam a víz. nem szabad beöltözni reggel, mert csalóka. hányszor megfogadtam...

múltkor volt 1 esetem: este sötét. 1irányú utcában mentem. lekanyarodtam balra. láttam, hogy jön 1 srác a járdán, nem akartam eléje vágni, hátulról akartam kerülni. mondja: bocs. én nem értettem, ezt miért mondja. aztán megértettem: jött mögötte a kis fekete kutya pórázon. satufék. megálltam. legközelebb jobban kell nézni. de sötét volt.
1x tesóm járt hasonlóan: gurult lefelé budán, és látott 1 faszit meg 1 kutyát. köztük akart elmenni, az ember megérezte, hogy gond lesz, és odarángatta a kutyát. tanulság: a kutya és a gazda között sosem próbáljunk meg elmenni.

na majd

2011. december 9., péntek

zsepi

náthás voltam/vagyok. ez megnövekedett zsebkendő szükségletet von maga után. ugye én textilbe fújom. nemtom milyen változás következett be a zsepikben, vízben, mosószerekben, de nem dörzsöli ki az orromat a ruhazsepi. kiskoromban kidörzsölte, mindig fájt és kenni kellett. a régi papírzsebkendők is bűnösök voltak orrpirosodás ügyben. ezeket a ruhazsepiket a mamától kaptam. vagy 10 évet a szekrényben álltak. talán még a papának vették annakidején. és öblítőt sem használok. és jól van az orrom.
múltkor voltam 1 tréningen, ahol sanszos volt a zsepihasználat. körbekínáltak 1 kis kosárkában papírzsebkendőket. az 1ik faszi eltolta, ő nem kér, felesége mondta, hogy 1edi megoldása van: textilzsepit használ. előhúztam a zsebemből én is a sajátomét: én is! nevettünk.
...még ehhez hozzáírok párnapos késéssel: a nátha annyiban viseli meg a szervezetemet, hogyha biciklizek és belemegyek 1 gödörbe vagy sínen megyek, szóval vmi huppanó van az úton, akkor fáj az orrcsontom. sőt gyaloglás közben is. de csak papucsban.


bicikli.
autó?
azóta gyakrabban használom az ún. bicikliutakat. tegnap is 1 ilyenen voltam. a kerepesit kereszteztem a hungárián a lágymányosi híd felé. nekem piros volt. vártam. aztán pirosra váltott a kerepesiről a hungáriára balra nagy ívben kanyarodóknak a lámpa. és átment egy autó a piroson. majd még egy... összesen 5. csak ámultam. ilyet sem láttam még...

sapka
vettem magamnak 1 sapkát. szürke. era szerint manós. a tetején van 1 pompom --> sisak alá nem fér. monnyuk olyat akartam, amit sisak nélkül viselhetek. utoljára biciklis sapkáért adtam ki pénzt, ami szélálló ugyan, csak kicsi a fejemre. túl nagy a hajam. érik ez a hajvágás... azelőtt mikor vetem sapkát? középiskola 2.-ban. számolok... 17 évvel ezelőtt. szombathely. vegyünk nekem sapkát. kikérő a kollégiumból, bertivel róttuk a belvárost. beszédültünk kb. a város legdrágább butikjába, a mészároshoz. tudni kell, hogy olyan fejem van, hogy nem mond6om, hogy jól állnak a sapkák. és akkor megláttam egyet. fekete, tetején bojt, amin 1 csomó van, oldalról 3-3 szál fonatszerűség lóg le. néhány kósza aranyszálat is belekötöttek. szóval ez 1 kötött sapka volt. mint 1 szittya fejfedő. valami olyasmi. 2000 forint. ú, bazz, ez kúrvasok. dehát ez még viszonylag jól áll, poén, ilyen nincs senkinek, megveszem. megvettem. hazamentem, mutatom apának a sapkát, hogy milyen menő.
-mi?! ez?!
-de tök menő...
-ilyet öreganyád is tudna kötni. ezért képes voltál pénzt kiadni?
-igen...
-mennyibe került?
-...ezer forintba. ezek után biztos megmondom, hogy valójában mennyi...

nem volt 1 olcsó darab. még most is húznám a számat, ha ennyit kéne kiadni 1 sapkáért. ez az új 2790 ft-ba került. és sokalltam. nem emlékeztem vissza, hogy annakidején mennyit költöttem a fekete sapkára.

bicikli
a pirosnál odagurulok 1 motoros kolléga mellé. várunk. 1x csak megszólal:
-nyitva van a táskád.
-tényleg?
-aha.
-köszi. azzal félreállok és behúzom

nagynénémnél leszálltam a létrácskáról, csak éppen saját lábamra léptem. nem lett volna ezzel baj, de be nem csatolt és tépőzárazott bicikliscipőben. ráléptem a műanyagra. letörött. már elképzeltem, hogy nem lesz felüljárózás, mert kiesik a cipőből a lábam. aztán elképzeltem, hogy körbetekerem 1 madzaggal. végül lementem a csalogány utcai bringaboltba, ahol vettem a cipőt, és előadtam a gondomat, szeretnék rendelni 1 ilyet vagy nemtom hogy megy. és szuper: volt raktáron, srác kicserélte, és még pénzt sem kért érte :)

kéne 1 kép...
karácsony még messze van. de itt/fent 1 lehetőség a cog kerékpáros magazin és 1 db szalvéta újrahasznosítására :)

2011. december 2., péntek

jóga
tegnap elmentem jógázni az 5 órásra. teljesen más hangulat volt, ö-v röhögtek az emberek. meg dúrvább volt. többet ide nem megyek. bár a mukesnél is hasonló volt: astanga (kell 1 há betű valahova) jóga. lefolyt a vízálló szemfesték a szememről... nem is vízálló, csak jól tűri a vizet, amint utánaolvastam vmi fórumban. döbbenetes mi, hogy idáig jutottam, hogy szempillaspirálokról olvasok fórumokban, hahaha.

kerE/Ékasztal
jóga után kerekasztal beszélgetés volt a könyvtár klubban. biciklivel érkeztem. a bejáratnál lévő hirdetőtábla 1ik lábához lakatoltam. a másikhoz már oda volt zárva két bicikli. nagy nehezen összezártam (asszem meg kell olajoznom a zárat. vagy befagy? volt már ilyen, hogy befagyott. attila kiolvasztó sprayével szabadítottam meg a zárat) a lakatot. jön 1 csávó:
-tied valamelyik bicikli?- rámutat arra a 2re.
-nem -nem tudtam hova akar kilyukadni, ezért a gizire mutattam:- EZ az enyém.
-ott van a kerékpártároló. miért nem lehet odalakatolni. 1x úgyis leflexelem az összes zárat, ami itt van.
...
-jó, hát én most lakatoltam ide először, nem vettem észre, hol van a bringatároló.
-ott van- mutat arrébb 1 épület sarkához. ja. 4 db 2-es aluminimumlemezből hajlított, 1enként 5 kg tömegű dologról beszélt.
-látom, de azok nem jók semmire. oda lakatoljak?
-igen. nem fogják ellopni. 8-tól itt lesznek az őrök- 7 óra volt... fél lábbal felrúgtam volna mind1iket. sajnos nem figyeltem meg jól a "portás" arcát, ezért nem tudtam, kit keressek, lett volna 1-2 szavam hozzá. ilyen kerékpártárolót mi a büdös retkes fenéért csinálnak még mindig? felmegy a vérnyomásom most is. mondjuk nem ő tehet róla. többet vártam az ELTE-től.

a kerekasztal beszélgetés az élelmiszerválságról szólt. csak 1 órán át tartott. addig épp megfagytunk. amúgy jó volt. még én is hozzászóltam. addig gondolkodok rajta, amíg arra a következtetésre jutok, hogy úgysem lehet semmit tenni, hülyítik az embereket, az emberek alapba hülyék, nem lehet őket megmenteni, majd jön vmi katasztrófa, és a gyengék elhullanak, az erősek megmaradnak, és kezdődik minden előlről. arról kell beszélni, hogy lehet kijátszani a rendszert. kijátszani? talán más kifejezést kellene használni. hogyan  kell túlélni, ha mindenki (az állam) a fejedre akar nőni és ellehetetleníteni?

az első hó
reggel amikor kijövök az utcára, olyan világos van. de ahogy tovább lehet látni, mint a házak, kiderül, hogy ködös az idő. és nem kapcsolom be a lámpámat. a zöld lobogó gúnyámat jobban lehet látni, mint a pici piros villogót.
szóval reggel jöttem az üllőin, és apró kristályok vágták az arcomat. mi ez? amikor a felüljáróra értem, akkor láttam, hogy ez bizony hó. nyilván a máv-ot meg a bkv-t meglepte :)

palacsintaszörny
tegnap hazaértem, és nagyon éhes voltam. na mit eszünk? era is pont erre gondolt. süssünk palacsintát. a felébe tettem zöld ételfestéket, és megcsináltam az új profilképemet is haha. elég brutális. mint 1 leprás. inkább leveszem. nem túl előremutató, csak vicces. most nem engedhetem meg ezt magamnak... nem változtatom meg. ez még oké.


eszembe jutott, amikor de. a sóbányákról beszéltünk, hogy amikor erával üdültünk esztergomban volt ilyen wellness. megerőltettem magam, és életemben először szaunáztam. mert úszni nem fogok. amikor annyira nem is tudok, csak épp meg nem fulladok. szóval szauna (szalonna) tetszett. végre csontig átmelegedtem. az orrnyálkahártyámat irritálta leginkább a forróság. de ez is inkább akkor, amikor a forró kövekre ráborítottam 1 kis vizet, mai valószínű mentol/menta tartalmú illóolajat tartalmazott. elláttak tanácsokkal a bentiek. sajnos hamar meguntam az ott fekvést, pedig negyed óra nem sok. unalmas unalmas. az 1. 5 percben majdnem elaludtam meg meditáltam, aztán felébredtem, s bámultam, ahogy a homokórában peregnek a szemek. nagyon érdekes volt megtapasztalni, hogy a meleg után a hideg  víz nem sokkolólag 6 a testemre, hanem a kellemesség 6árát súrolja.
volt ott 1 sókamra is.éppen üresen várta a vendégeket. namondom, ezt is kipróbálom. leültem. eltelt 1 perc. meglátok 1 feliratot. közbeszúrom, hogy a sókamra belseje hasonló volt a szaunáéhoz: fapad meg 1 rakás kő. a kövek alatt fűtőszálakat láttam. mellette 1 tálcán 1 csomó só. látszott rajta, hogy jártak már itt, simító ujjnyomok barázdálták a felszínét. én is belenyúltam, 1engettem rajta 1 kicsit. elolvastam a feliratot, majd felbuzogva, rászórtam a forró kövekre. a sóból a fűtőszálakra is jutott. majd felpillantottam, szemeim újra a kiírásra tévedtek, és ekkor már felfogtam, hogy mi van felírva: "kérjük kedves vendégeinket, hogy a sót ne szórják rá a kövekre!" NE szórják. biztos láttam azt a kis ne szócskát... hát rongyoltam ki ezerrel a fülkéből, a szobánkig meg sem álltam :)

lámpák
átállították a lámpákat az ülői # ferenc krt-ben. régebben is ilyen ritmusban kapcsoltak. fura. meg kell szokni. végül is talán nem szarabb, mint volt.

2011. december 1., csütörtök

semmi

semmi ihletem nincsen mostanság. pedig nem is unatkozok. nem mond6om, hogy eseménytelen az életem. mégsincs mit írnom. ettől féltem mindig. hogy 1x nem lesz mit írnom. meg a fulladásos haláltól. ha nem lesz mit írnom, az azt jelenti, hogy megszűnök. legalább félig megszűnök. stagnálok. ez nem jó. azt mondja a jógaoktató, ernő, hogy a természetben nincs stagnálás, ott csak  fejlődés van meg degradáció. így álljunk hozzá az élethez. folyton fejlődni kell. különben vége. mindig csak 1 picit. ezért jó ez a jóga, mert benne van a folytonos törekvés a jobbra. az anyagi világban a folytonos növekedés lát6juk hova vezet... a növekedést ne keverjük össze a fejlődéssel. lelkiekben, testiekben legtöbbünk még csak az elején tart. van hova fejlődni.
megtetszett ez a jógaoktató meg a hely. szimpatikus na, így mondom. ezért vettem 1 újabb jógabérletet, és 1 időre búcsút mondok a kínai gerinctornának, s ezzel 1ütt a szurja jógastúdiónak is. a kezdő s betű megmaradt: sudévi. a szurjában jobb volt a társaság. igaz oda nem össze-vissza jártam. itt még az oktatón kívül 1 arcot se láttam 2x. vagy láttam, csak elfelejtettem.

bicikli
tekerem a gizit, a fehér már téli álmot alszik. lehet újra felébred? ui. írt 1 tag a challenge bigről, hogy lenne -e kedvem vele biciklizni. még idén. hát nemtom, elég hideg van. pedig rámférne. múltkor bicikliztem álmomban. szerbiában. jó napos idő volt. mindjárt könnyeket hullajtok az idei elmaradt biciklitúra miatt. jövőre el kell mennem. olvastam puskás zoli biciklitúrás könyvét. kedvet kaptam montenegrohoz. nagyon jókat ír róla.  persze az olasz tervet nem vetettem el, majd konkrétabbá teszem, továbbfejlesztem. mekkora mákom volt, hogy tavaly eljött velem barnabás biciklizni. mindjárt bőgök. tessék... a monitort nem áztatom el 1 papírral ellentétben. ebben az évben is haladtam előre: megtanultam sírni. jó, hogy lány vagyok, így könnyebb. elég rögös az út ezt elfogadni. a sírást. meg azt is, hogy lány vagyok hehe.

hát majd folytatom, most mennem kell.