sljeme

cuki régi ház

hazavittem a biciklimet abban a reményben, hogy 1 napot tekerünk valahol. tesóm a zágráb melletti biget, sljeme 1032 m jelölte meg lehetséges célként.
hamar meg1eztünk, hogy ez jó lesz, és kedden reggel nekivágtunk.

7fő este még ment az agyalás, hogy alig van otthon kenyér, miből csináljunk szendvicset? végül abban maradtunk, hogy elmegyek reggel a boltba. így is lett, hoztam kenyeret meg csigát, túrós táskát. a finompékáru szar volt, mint általában, a kenyér oké, bár belseje kalácsos jellegű volt, tehát ez kovászt, lassú kelesztést nem ért meg.

reggeli sokk
kimentem a házból a biciklimért, hogy a boltig tartó 500 m-es távolságot mihamarabb leküzdjem. benyitok a nyúlházba...biciklim, sőt a biciklik sehol. elszaladok a kamrakulcsért, ott sincsenek. úristen, ellopták? nemá! ez itt a vég! a kocsi tetején se volt. megnéztem még 1x, de hát annyira vak nem lehetek, hogy nem veszek észre 2 biciklit... aztán megkérdeztem tesómat, hol vannak a bringák, ugye ő tette el őket. igen, este bepakolta a csomagtartóba, huhh

kocsiút
a 86-os úton kocsikáztunk rédicsig. a kamionforgalom közepes volt, rosszabbra számítottam. 1x tesóm megelőzött szép sorjában hármat, akik valamelyik faluban (!) visszaelőztek minket. bosszankodott is miatta, hogy ezért kár volt a benzint pazarolni. megdöbbentő, hogy 7közben reggel 7kor a kamionok 60-70-nel rongyolnak lakott területen...
szlovénián viszonylag gyorsan átvágtunk, csak pár km-es az a szakasz. bár a térképen való eligazodással már ekkor elkezdett meggyűlni a bajunk. tesóm sok éve vásárolt horváto-szlovénia-? térképe elég szarnak bizonyult a későbbiek folyamán, és annyira hülyén is volt megszerkesztve, hogy jó sok időbe telt, mire valamelyest eligazodtam rajta a navigátor ülésben.
varasd mellet, jalkovecben tettük le az autót 1 templom melletti parkolóban. én javasoltam, hogy ne a városban, hanem kijjebb parkoljunk, azonban tesómnak igaza van, hogy városban érdemesebb, mert ott talán még ingyenes kijelölt parkolóhely is akad. sebaj, ez a templom és környezete jónak tűnt, tiltó táblát nem láttunk. erre nagyon figyelni kell a horvátoknál, mert ők nem viccelnek, ha tilosban parkolsz. 1ből szállítanak elfele. nyilván a tengerparton izgalmasabb a dolog, hiszen ott eléggé korlátozott a parkolóhelyek száma. meg zadarban :) itt a szüleim autóját is eltüntették. néhány 100/1000 (?) kúna leperkálása után vissza is kapták...

rögtön jövünk

parkolás után összeállítottuk a bringákat, zsebeinket megtömtük, sőt tesóm 1 vászonszatyrot is- ezt á.balázstól tanulta, aki a kormányra fel szokott kötni 1 vászonszatyrot, amiben plusz elemózsiát tárol, ha már a mez zsebei megteltek.
elpakoltuk a sok kaját. én mindig abban a hitben élek, hogy amit reggel összeállítottam, az bőven elég lesz. hát nem. ráadásul én csak 1 kulacsot hoztam haza, így ilyen izészíjjal 1 másfél literes flakont kellett rögzítenem az alsó kulacstartóba.
nagyon iparkodtunk a pakolással, mert mennünk kellett. alig vártuk az 1. kukoricást :) ami pár km után fel is kínálkozott.
tehát megkönnyebbülve kezdtük a túrát. úgy döntöttünk, hogy a sljemet terveinkkel ellentétben nem az északi, hanem a déli oldalról másszuk meg. így biztos 160 km fölött leszünk. az út pofonegyszerű, megyünk 1 úton, majd át a másikra, ahonnan dobunk 1 jobbost, és máris a big lábánál találjuk magunkat.
hát nem.

kerékpáros útvonal m. bistrica felé

a horvátok elég érdekesen tábláznak, aminek következtében kb. 50 embert kérdeztünk meg, hol vagyunk, merre menjünk? nem ritka, hogy mész 1 főúton, ami egy T alakú kereszteződésben végződik stop táblával, és semmi jel/tábla, hogy merre vezet tovább az út. a körforgalmak előtt kiírják, hogy melyik kivezetés merre visz, de a körforgalomban már 1etlen tábla sincs...
extra pihenések nem nagyon kellettek, mert baromi gyakran meg kellett állni térképet nézni vagy kérdezgetni. 1 idő után már nem kérdeztem, hogy esetleg beszél -e angolul, hanem mondtam angolul és kész. a horvát település neveket kereste úgyis mindenki a szavaimban.
párszor azért megérzés szerint mentünk.

na, vmi időrendet tartsak. így 2 7 után elég nehéz.

a plébánia ?

a tekerés 1. szakaszában meg autózva is az volt a meglepő, hogy 1beépítettek 1 csomó települést. 1 oszlopon volt az x falu vége és az y falu eleje jelezve.
az utak jók voltak, forgalom gyér. csodálkoztunk, hogy ilyen jó körülmények között tekerhetünk, és vajon mikor romlik el?
marija bistricában megálltunk. ott van 1 szép templom1üttes ...na most megnéztem, ez 1 horvát nemzeti zarándokhely. nagyon szépen rendbe volt tartva, kevés turista lézengett a környéken. nem láttam galambokat, és direkt felnéztem, galambok ellen kitűzdelt pálcák sem voltak a templom épületén.
a városba egy jelzett kerékpárúton mentünk, ami még nyugisabb volt, mint az addigi út. bár azért ott is meg kellett állni agyalni, hogy akkor most merre menjünk.
megtaláltuk a 29-es utat némi segítséggel, és azon rongyoltunk tovább zágráb felé.

jó a szemüvegem?

amikor már sejtettük, hogy hamarosan jön a leágazó, megálltunk térképet nézni. 1 előzőleg megelőzött horvát (helyi) bringás tanakodásunkat látva visszafordult, és megkérdezte, mit keresünk. mutattuk a falu nevét meg a sljemet, hogy délről akarjuk megmászni. elmagyarázta, merre menjünk, és 1et jegyeztem meg még a mondókájából: aber starke berge. nem baaaj, nekünk az kell.
hát volt is starke berge, azt hittem, megpusztulok, mire felértünk az 1ik meredek szakaszon. szerencsére lépcsősen volt kialakítva, így időnként lehetett szusszanni.
kis hegyi úton közelítettünk zágráb fele, de már elvesztettük a fonalat. nem akartunk bemenni a városba, mert az ottani kavirnyálás erősen rabolja az időt, és már így is meg voltunk csúszva. azt hittük, 1-kor már a szerpentinen fogunk kacsázni, de attól nagyon távol voltunk.
tesóm úgy érzte, itt az ideje jobbra kanyarodni, s ez bejött, rátaláltunk arra a "főútra", ami a bighez vezetett. 1 nemrégen zágrábba költöző nő nem tudott segíteni, de átirányított minket 1 közeli coffee barba, ahol a pultoscsaj készségesen elmagyarázta, hogy igen, ez az az út, ami a sljemere vezet, de kanyarog, tele van leágazással, úgyhogy kérdezgessünk. ekkor én még mindig nem értettem, hogy milyen az az 1enesen odavezető főút, amin el lehet tévedni...
bementünk a szomszédos boltba, ahol otthagytunk 34 kunát -most megnéztem, 1200 forintot-, ebben benne volt 2 félliteres ivójoghurt, 2 péksüti és 1,5 l ásványvíz. asszem ennyi. megállapítottuk, hogy horvátországban is tudnak millió pernyére hulló semmitmondó pékárut csinálni. 1 helyi karlovackót fogyasztó idősebb figura tesómtól megkérdezte, hogy svédek vagy finnek vagyunk -e.
bekajáltunk, majd továbbálltunk. nemsokára el is vétettük az irányt. kibaszott jó volt lefele suhanni, de ha hegyre megyünk, akkor lehet inkább felfele kéne menni...
1 benzinkútnál elmagyarázták, merre forduljunk vissza, sőt térképet is nyomtattak nekünk.
mondjuk így, a hegy lábánál megláttam 1 országútis csajt, akitől megkérdeztem, hogy jó úton vagyunk -e a sljeme fele. igen. úgy otthagyott minket, mint a szart, valami nemzeti válogatott versenyző lehetett. ű
kellemes emelkedő volt, a napszemüvegemet is levettem, árnyékban haladtunk felfelé.

igen vettem 1 napszemüveget. ez aztán torzítja a sárgát: minden sárga ház barackszínűnek látszik benne, én meg szörnyülködtem, hogy ezek a horvátok miért festik ilyen undorítóra az összes házat? nem kételkedtem a szemüveg színvisszaadóképességében, hiszen amikor életemben 1x voltam családilag horvátországban teljesen elképesztettek a rondábbnál rondább házak meg színek, gondoltam itt is követik ezt a vonalat. aztán kiderült, hogy azok normál sárgák. a tarló meg a kiszáradt fű is rózsaszín vörösnek tűnik benne, gyanús lehetett volna ez a szemüveg. mind1, legalább a fejemen tartotta a másik szemüvegemet, és nem hunyorogtam. ez fontos, hiszen >30 a szarkalábak 1re vaskosabbak lesznek.

az ideális emelkedő

aztán megérkeztünk a kanyargós útvonal 11 km táblához, tehát hivatalosan is megkezdődött a hegy. tesóm figyelmét elkerülte az 1irányút tábla. én sem akartam elhinni, hogy ilyen van, de a körülmények igazolták látásom helyességét: 1 db autó nem jött szembe velünk a 11 km alatt.
ilyen fasza utat ritkán tud6unk a kerekeink alatt. sima, széles, 1irányú, körbe erdő, meredeksége ideális, hátul az utolsó előtti előtti lánckeréken surrogott a lánc. az ideális szerpentin.
néhol ki lehetett látni az erdőből. kiderült, hogy van 2 tv-torony, vagy legalábbis 2 torony meg 2 fehér félgömb. nem néztük meg, hogy melyik a big pont. gondoltuk az út 1enesen odavezet. ennyi horvát út-tapasztalattal a lábunkban nem is értem, miért csodálkoztunk, hogy nem találjuk meg 1.re találtunk 1 útleágazást balra, amire nem az volt kiírva, hogy sljeme, de irányba jó lett volna. szerencsére 2 helyi biciklis jött szembe, akik útbaigazítottak minket: guruljunk vissza másfél km-t, és jobbra lesz az út. remek.
eléggé el volt rejtve, azon már meg sem lepődtem, hogy ez is 1irányúnak volt jelölve.

megálló. ebből volt vagy 100

tesóm előbb feltalált a toronyhoz. még vmi rettenetes térkővel kellett volna megküzdenem, de én azon feltoltam a biciklimet.
a torony tövében megkajáltunk, néhányszor meg hánytuk-vetettük, hogy merre menjünk haza, természetesen már a főút játszott 1. helyen, ami vélhetőleg kevésbé meredek és dimbi-dombi, mint az alsóbbrendű utak. csak meg kell találni :) bosszankodtunk, hogy mennyire megcsúsztunk időben, ekkor lehetett avgy du. 4 óra, és még hátra van közel 100 km, sanszos, hogy sötétben érünk vissza az autóhoz, főleg, ha ennyit kell kérdezgetni...
na mind1, elindultunk.
a lejtő nagyon király volt, pár hajtűkanyarral tarkítva, forgalom nulla.

sejtettük, merre kell menni, persze kacifántosan lőttük be az utat. mindig a fura jelzések, a szar térkép, az állandó kérdezgetés. így lassan lehet haladni.
valami kisvárosban megálltunk kajáért, mert kiettük magunkat a vagyonunkból. kunára pontosan annyit fizettünk, mint az előző helyen. vettünk 1 bagettet, 2 ivójoghurtot, 3,5 l ásványvizet és 1 sajtkrémet.
vmi üzem mellett ismét a helyiek segítségét kértük, s kb. 500 m múlva elveszítettük a fonalat. kész. sose érünk vissza az autóhoz. hogy lehet itt kiigazodni?!

kilátás

aztán tesóm meglátott 1 bicikliboltot, tűztünk oda 1ből.  a srác segítőkészen elmagyarázta, merre menjünk, sőt a google mapsen meg is mutatta. fejembe véstem a kitüntetett pontokat. amúgy innen tényleg nem volt gáz, csak a 35. sz. főúton kellett rongyolni. innen nedeljanec után kellett dobni 1 jobbost, amit 1 helyi arctól kérdeztünk. nagyon fasza volt minden, csak kint volt  a kerékpárral behajtani tilos tábla, és ugye ez nem budapest, hanem külföld, itt szabálykövetők vagyunk, nem hajtottunk fel rá.
így begurultunk varasdba, és fingunk nem volt, hogy találunk ki. közben sötétedett. a varasdi kolbászolásunk miatt a bringaboltos jóslata nem jött be, miszerint 9-re a kocsinál vagyunk...
aztán emberi segítséggel rátévedtünk a jalkovec felé vezető útra. aminek a végén megerőltettük a memóriánkat, hogy akkor most jobbra vagy balra induljunk el, hogy megtaláljuk a templomot. 1.re sikerült belőni a helyes irányt, s már csak azon izgultunk, vajh megvan -e még a kocsi?
megvolt.
gyors pakolás, kézmosás, be az autóba, és go home.
hazafele már könnyebb volt.

szóval aki tőlem kérne tanácsot, hogy menjen a sljemére, normális választ nem tudnék adni, csak vonogatnám a vállamat. talán turista térképpel vagy gps-szel.

kaja kb.
1 kakaóscsiga
1 túróstáska
3 müzliszelet
3 banán
4 szendvics
1 csokis croissant
fél bagett körözöttel
2 x 500 ml ivójoghurt
víz
____________
210 km-re. tesóm tudja, hogy én menet közben nem tudok enni, ezért toleránsabb velem :) meg kéne tanulnom. annyit már elértem, hogy ha kibontok 1 müzliszeletet, akkor azt előveszem a zsebemből és megeszem. elég gyakran, tehát pontosan jókor, megálltunk enni, ezért nekem is jól ment a tekerés, bár nagyrészt tesóm szélárnyékában mentem. ez a teljesítményemből levon valamennyit. mind1, meneküljünk, a de én nő vagyok mondat mögé :)
most is bebizonyosodott, hogy enni kell. ha éhes vagyok, akkor késő. tesóm mindig megelőzte az éhségeimet azzal, hogy megálltunk kajálni. asszem az evéssel rontottam el az idei velence 280-at. lehet mégis megcsinálom jövőre csak több odafigyeléssel? :)

vonat

érdekes módon a talpam 1általán nem fájdult meg, pedig 200 km körül azért szoktam érezni. bár most nem volt annyi durva emelkedő, amin nagyon meghúz6tam volna.
a nyakam sem fájdult meg hála a napszemüvegnek, ami az orromon tartotta a dioptriás szemüveget, és így nem kellett hülye pozícióban tartanom a fejemet.
itt van ez a tábla, jól megnéztem magamnak, hogy jé, ilyen magyarországon nincs, mire a nemtom hányadiknál rájöttem, hogy van, csak nálunk gőzmozdony van rajta, nem ilyen modern villanyvonat :)

vonatról jut eszembe. tekertünk fel 1 dombra, tesóm elől. 1 idióta alakú -S ?- vasúti átjárón ment át, amikor az átjáróban nekiállta megelőzni 1 kamion. utána rögtön jobbra kanyarodott az út és 10 %-os emelkedőként folytatódott. tesómnak le kellett szállnia, hogy el ne sodorja az az idióta...

utunk során annyi x % lejtő/emelkedő táblát láttunk, mint még soha. számolni kellett volna. számuk megközelíti a megkérdezett emberek számát.
szumma: jó volt ez a horvát tekerés. meg hosszú is. 50 km-rel és 3-4 órával aláterveztük, de megoldottuk és ez a lényeg :)

tegnap szarrá áztam. kitekertem attilához, pontosabban tekertem volna. aztán annyira megeredt, hogy megálltunk (munkatársammal mentem), és jól eláztunk. viszonylag hamar beletalált a nadrágomba az eső. biciklin ülve később szokott. amikor már meguntam, és fáztam, és csípte a szememet, hiába törölgettem, a totál elázott ruhazsepivel, visszafordultam. természetesen max. 100 m megtéátele után az esőnek nyoma sem volt, szárazban lehetett folytatni. és melegben.
így csak 2 boltba mentem be, az 1ik nagyon fontos volt: 1. lánckerék kellett a gizinek. új láncot már kapott a 7en, most vettem 1 39-es shimnanot, amit a srác rögtön fel is szerelt, és felvillanyzott: ez szimmetrikus, ha elkopik, meg lehet fordítani. ami azt jelenti, hogy 1 db-ig még 39/16-ra vagyok ítélve :) előbb kellett volna gondolkodni. na mind1.

aztán jógán szintén csuromvíz lettem. olyan fülledt volt az idő, a jógaterem ráadásul szarul szellőzik, és már az 1. negyed órában csillogott mindenkin a veríték. amúgy jó volt. mindig rácsodálkozok ezekre a gyakorlatokra, amiket ketten vagy hárman végzünk. hogy ott húzzuk-vonjuk 1mást, és mégsem fáj, sőt kifejezetten üdítő érzés. csak megfelelő mozdulatok kellenek, és  valósággal újraszületek 1 ilyen gyakorlat után.

1ik nap éjfélkor leszakadt a fregoli. pont arra volt szükségem, hogy a fregolit szerelgessem. nem tudtam visszakötni, aztán jól kitoltam vele: összevarrtam :)

na, a horvát beszámoló marad jövő 7re.

újra itt

na, hol van ez a tábla?

nem mondanám, hogy agyon vagyok motiválva az írást illetően. de hát el kell kezdeni, mert van mit.

1. befejezni a balaton kö-t
2. megcsináltunk 1 horvát biget
3. főztem, sütöttem
4. zajlik az élet
5. teszek-veszek, barkácsolok

alapozó... lichthof festés
ezidáig csak bulikor és kocsmában foglalkoztam vele.
néha az arcomra is rákenték, de lehetett akármilyen menő cucc, arra volt jó, hogy 3 órán belül ragyaten-ger törjön elő alóla.
azonban most végre eljutott az agyamig, hogy miért kell bútorfestés előtt alapozni. eddig nem állt össze a kép. a csiszolás szükségességét nem vitattam eddig sem. aztán amikor otthon csiszoltam a deszkákat, és megláttam, milyenek, és apa mondta, hogy majd a lyukak 1 részét az alapozó eltömi, akkor megvilágosodtam. és láttam, hogy az alapozás után kittel kata. én is így teszek majd. a zománcfesték tehát jobban tapad az alapozott felületre, mint az alapozatlanra. micsoda kifejező szó: alapozó, alapozás. szóval a bútorfestés előtti alapozás szükségességéről meggyőzött a mélyalapozó:
lichthof festés előtt felhívtam 1 festő ismerőst, aki az elmondott paraméterek alapján erősen javallta a mélyalapozó használatát. ugye a lichthof fala 1 vakolt ám festetlen téglafal, amivel a ház megépítése óta nem törődött senki. próbáltam az ezeréves koszt lemosni, de ha még most is sikálnám, akkor is sáros lé jönne le róla. mire volt jó a mélyalapozó? a) megkötötte a falon lévő koszt, port ---> b) és így a kültéri homlokzatfesték nem keveredett a kosszal, azaz nem színezte el a hófehér festéket a szennyeződés c) jobban megtapadt a falfesték. igaz vagy 5x kentem át. a használati útmutató szerint a falfestéket max. 10 %-ig lehetett volna felhígitani, azonban tapasztalatom szerint az én falaimhoz sokkal több vízre volt szükség, sőt az elején el is csesztem, mert túl sűrűre hagytam. így aztán kenegethettem utána. a sötétszürke falakból hófehér lett.
festés végeztével jutott eszembe, hogy ez mind szép és jó, de ettől még ha esik, akkor 5 emelet magasról az összes dzsuva a földszintre mosódik, és meglehet, hogy nem sokáig örülhetek a makulátlan falamnak. ezért valami peremet kéne körberakni, ami elvezeti a vizet, és 1 helyen lecsorgatja. ez a műszaki kérdés az én tudományomat meghaladja. ebben segítségre szorulok.
most már jöhet kamilla falat festeni. a mintán még gondolkozom. valami 1séges kéne, nem mikiegér tűzlilommal keverve.

ciabatta
tegnap megsütöttem. sajnos a munka- és időigényesebb recept eredményezz finomabb végterméket. bár most nem lett annyira jó a cucc. talán kevés időt adtam neki. ez úgy tűnik fel, hogy aprólyukacsos lett a tészta. a ciabattának alapban pedig nagy buborékok vannak a belsejében. azért langyosan kacsazsírral vastagon megkenve a ciabatta hibái eltűntek :)

padlizsán

a szüleim valam másik fajta padlizsán palálnát vettek. ezeknek a tojásgyümölcsöknek nem körte alakja vvan, hanem különféle kidudorodások vannak rajtuk. pl. 2 db boxkesztyű alakú már termett otthon. az alakja végül is lényegtelen, úgyis megesszük a héját, a padlizsánkrémben ugyan nem, de ahhoz sült padlizsán kell, aminek a héja nagyon könnyen eltávolít6ó. benyomtam grill alá a lilaságokat, és hamar megsültek. era anyukájának a receptjét csinálom: a héjától megszabadított padlizsánt vmi faeszközzel szétnyomorgatom, majd hozzákeverek kevés igen apróra vágott vöröshagymát vagy még kevesebb még apróbbra vágott fokhagymát, sót, frissen őrölt borsot, némi olivaolajat, és majonézt. nagyon-nagyon finom. a padlizsánkrémet úgy esszük, hogy a krém min. ugyanolyan vastag legyen, mint a kenyér, amire rákenjük :)

s(ós)tangli
ezeket a kifliket a telekbulira sütöttem, ami még 14-én volt szolnokon. györgyinél volt a gyülekező. ide tekertünk le balázzsal és gáborral. 120 km lett a vége. már éppen meguntam. reggel még azt hittem, hogy mi az alföldön fogunk tekerni, ehhez képest változatos volt a táj, kellett kistányért is használni, össze-vissza kanyargott az út. a tápiós rész nagyon csincsi volt. a táj alföldies, messzeségbe látós csak szolnok előtt lett. mindig meglepődök, hogy az alföldesebb részek tele vannak fákkal, a városok szinte burjánzanak a növényben, az utak mentén bokrok, fák lát6ók, mindig találni valahol 1 kis árnyékot, míg a bakonyban vagy vasban tekerve, keresni kellett az árnyékot, erdő, facsoport sehol, mindenhol csak a végtelen meleg.
a kertipartin házi gíroszt ettünk, amit 1 lomtalanításon elkobzott gíroszsütőn állított elő a házigazda. a pitát vették. talán ez volt a leggyengébb pontja az ételnek. nagyon fincsi volt. a srácok mérhetetlen mennyiségű piát tüntettek el, ami 1eseken meg sem látszott. ahhoz képest, hogy aggódtak mennyire fogy a sör, 1re újabb tálcák kerültek elő a fagyasztóból. meg akartak itatni velem 1 tölcsért. mi ez? van 1 nagy műanyag tölcsér 1 csőhöz csatlakoztatva. beletöltenek 1 üveg sört, és meg kell inni. hát én vízzel próbáltam ki, de mihelyst a számhoz ért a víz rántottam is el a csövet, így a víz a földre loccsant. ez nem nőnek való feladat...
buli elején (számunkra az elején, mert a társaság 1 része már pénteken kezdett) előkerült a ping pong asztal is, és a játék közelebb hozta az embereket.
a legviccesebb az volt az egészben, hogy majd' mindenki ránk csodálkozott amiért >100 km-t tekertünk szolnokig 1 nap alatt :) hogy váó, ők erre nem lennének képesek. így volt: szóval ti vagytok azok, akik eljöttetek szolnokra pestről?
:)
beszámoltunk azért, hogy voltunk nehezebb terepen és nagyobb távolságra is. nekünk ez tetszik, ezt bírjuk :)
azért jólesett. végre tömegesen elismerték a biciklizésbe beleölt energiánkat.

süti
limaránál találtam a fordított rebarbaratortát, amit otthon sárgabarackkal csináltam meg. isteni lett. imádom a sült sárgabarack ízét.  a sülteper is ízlik, viszont a sültbanán ízét nem szeretem.

hátszél
szombaton osztálytalálkozóm volt. 15 éve érettségiztem. ez elképesztő. gyorsan eltelt. és szerintem a júlisu hónap múlik el leghamarabb.
hazafele bringával jöttem szombathelyről. olyan hátszelem volt, hogy 33 km-t 1:05 óra alatt tettem meg. élveztem nagyon. az 1ik faluban az emberek gyanítom misére igyekeztek, és 1 fazon odakiáltott: jó utat, gute fahrt! cuki, mi? :)
aznap vágányzár volt ják és szhely között, így pest felé tartva kénytelen voltam tekerni ezen a szakaszon vonatozás helyett. belefért az időbe, de nem tetszett. ui. a szél nem fordult meg, olyan vadul az arcomba fújt, hogy azt a 11 km-t kb. 40 perc alatt tettem meg. lihegtem, mintha a diósárkon lennék. nehéz volt a hátizsák? túl sok zsírt szedtem fel magamra? mégis edzetlen vagyok? ez a 3 kérdés keringett a fejemben, miközben tekertem. leizzadtam rendesen. a vonaton meg fáztam. feltettem a kulacsomat az alacsonyabb polcra, majd áthelyeztem magam, mert jött rám a hideg. a kulacs alá időközben felszállt 1 utas, akinek a fejére csöpögött a víz. szólt, ezért tudom :)


gizi és a többiek
minden biciklimre költeni kell. gizin láncot kellett cseréltetnem, mert már nagyon dúrva volt. a hátsó kereket már nem lehetett hátrébb tolni, s lötyögött a lánc, kissé veszélyessé vált a skidelés meg 1általán a lábbal fékezés. megláttam, hogy az 1. lánckerékis rossz állapotban van, így k. gyorsan cselekednem kell. az outin a lánc és hátsó sor csere halaszt6atlan, és nem ártana venni végre 1 rövidebb stucnit. a kona pedig >1 éve tesómék padlásán várja, hogy megjavíttassam. lehet erőt kéne venni magamon és megcsináltatni, hátha ez pozitivan befolyásolná a biciklitúra kimenetelét. kérdéses, hogy lesz -e 1általán. széthullt a csapat. szervezői készségem a nullán. nem is értem. annyi kreativ gondolat van a fejemben.

balaton kö

erről nem írtam, mert annyira kifárasztott az országátszelőről írt bejegyzésem.

2 7 távlatából kéne visszaidéznem a dolgokat. lássuk.
orsi még év elején felvetette, hogy igazán körbebiciklizhetnénk a balatont nyáron. végül is a június 30-ai 7végét jelöltük ki erre a célra. tehát 2 nap, nem 1ben az egész 220 km.
orsi anyukája keszthelyen lakik, így oda volt tervezve a szállásunk.

szombaton hajnalban keltem kb 5 órás alvás után. szemeim még pirosak voltak az előző napi tekeréstől. nem mondanám, hogy hideg volt. kaptam is a magamét, hogy semmi eszem nincs, ebben a nagy melegben biciklizni, nem volt elég a pénteki?!
hát nem :)
péntek este siófoki találkozást beszéltünk meg. ehhez nekem el kellett vonatozni székesfehérvárra, majd átszállni a másik vonatra. szerencsére mindig akad 1-2 ember, aki felsegítette a biciklit. outi ide vagy oda, hiába könnyű, akkor is baromi nehéz feltenni a vonatra, mert kurva magas, meg meredek a lépcső, szűk az ajtó. szóval a bicikliszállítás vonaton még mindig stresszes 1 embernek, alig javult valamit.
szhelyen vettem 1 újságot, hogy tudjam magam szórakoztatni valamivel.
orsi valamivel előbb ért siófokra, az árnyékos vasútállomáson várt rám. lakatot nem vittünk, orsi hozott 1 nagyon könnyű és pici hátizsákot, én csak a ruhámat meg a nyeregtáskát.

víztorony
első utunk a víztoronyba vezetett. ide szerettem volna nagy csapattal jönni. nem úgy jött össze, de végre ott voltam. idén 100 éves a siófoki víztorony, amit toronyünneppel koronáztak meg, no és azzal, hogy felújították, látogat6óvá tették a nép számára (800 ft/koponya). lifttel lehet felmenni a kávézó részbe. ott magyaráztak, hogy van vmi oxigén izé. körbesétáltuk nyilván, de az árlapra rá se mertünk nézni. onnan 1 pár lépcsőfok a torony teteje. körbe üveg természetesen. az ablakok felett kivetítőkön a víztorony életének képes dokumentumai, és kiíva különböző világvárosok neve meg hogy hány km-re vannak. érdekesség: körben asztalok vannak fotelekkel és ez a rész forog körbe. az asztalok vmi lcd képernyős cuccok, azonban 1előre nem látni belőlük semmit, mert a napsugárzás infravörös tartománya bezavar, majd ha lefóliázzák az ablakokat, akkor lehet interaktivkodni az asztalokon. a felügyelő srác azt mondta, hogy a torony környékére mélygarázst kezdtek el építeni, ami miatt elkezdett dőlni vagy legalábbis a 6áron volt. ezért leállították a mélygarázsépítést, majd valami, és folytatták a víztorony felújítását. nincs forróság a toronyban (emléxem, amikor a margitszigetit látogattuk meg, majd megfőttünk, annyira átmelegítette az egészet a nap- legalábbis a "szárát"), működik a légkondi ezerrel. van klotyó is, ez örömteljes hír- a 800 ft-ba bele kell férnie 1 pisinek is. meg aztán a kávézó vendégeire is gondolni kellett. a víztorony aljának a másik felében 1 turista info va, ott adnak mindenféle hasznos papírt, pl. nekünk balaton körüli bringautak térképet. a kilátás szép, meg vagyok elégedve a víztoronnyal. szóval örülök neki, hogy ott jártam, lehet mind1 is lett volna, hogy milyen...én sosem jártam siófokon, nagyon szépen rendbehozták, jól néz ki a víztorony környéke, tiszta nyugat.

folyt köv.

képek itt, többi szöveg később

warm(showers)

itt van ez a nagy kánikula. szerencsére a ventilátor velem ellentétben pörög, így bent könnyű elviselni, kint meg annyit mozgok, amennyit fontos. meglepő tapasztalat, hogy amikor kimegyek az utcára, és érzem a mindenhonnan sugárzó hőt, az 1. 1 percben fázok, ráz a hideg, lúdbőrözök, mintha tél lenne. csak később csillapodok le.
most jött 1 köremail, hogy menjünk le, kapunk ásványvizet. de cuki. 6 flakonnal mindenki. ilyen naggyal, nem ám kicsivel. mondjuk nem nagyon értem, de végül is ha a főnökök is kapnak ezt-ezt meg ki tudja, mit csinálnak, akkor a köznép is kapjon valamit. úgyhogy nekem mint nagy ásványvízellenesnek van 6 flakon bubis vizem :)

zac
olvasom a srác blogját. ő volt az 1. warmshowersesem idén. szerencsére nem ír túl sokat, így bírom követni. persze az angolszótár mindig be van kapcsolva. legutóbbi bejegyzésében iránról számol be, miszerint a nyugati sajtó mennyire eltorzítja a 7köznapi valóságot. azt írja, hogy vendégszeretetük még a törökökén is túltesz. a török szakasz beszámolói alapján már megérett bennem az el6ározás, hogy elmegyek törökországba 1x (részben) biciklivel. nagyon jókat ír róla. tessék, olvassátok el ti is!

zsír
ma rengeteg zsírt juttattam a szervezetembe. megtaláltam 1 hűtőben 1 rég lejárt mascarpone-t. lekanyarítottam ról a1 darabot - el lehet képzelni, hogy mit - és megettem a maradékot kenyérrel. ez lehetett vagy 200 g. most olvasom, hogy a mascarpone zsírtartalma ~50 % (szárazanyagra vetítve). asszem ma már nem kéne többet ennem, csak vizet innom...

barack
a pomázi barackföld várja a szedőket. 400 ft/kg. ez szedd magad barackos. csak du. 4-ig van nyitva reggel 7-től, vasárnap pedig délben bezár.
marad a sárgadinnye meg a banán a legolcsóbb gyümölcs a piacon. nemsokára társul hozzájuk a görögdinnye. 1előre az is drága. és ezek az óriási dinnyék jöttek divatba. megveszel 1et és otthagysz 4.000 ft-ot...elképesztő. tudom tudom, nem a kaja drága, hanem a fizetések alacsonyak. de ebbe nem merülök bele, mert csak felidegesítem magam.

david
jön 1 francia biciklis vasárnap. 2t alszik itt. kíváncsian várom. remélem, érthetőbben beszél majd, mint ...hm... elfelejtettem, hogy hívták azt a cuki arcot... szóval ő.
lassan nekem is szervezni kéne a biciklitúrámat, nem mindig csak álmodozni róla, mint mindenről. bár tegnap komoly lépéseket tettem a lichthof kifestés előtt: vettem homlokzatfestéket, beszéltem festő ismerőssel, aki vetetett velem mélyalapozót is. már csak escset kell- ha nincs otthon, meg csiszolóvászon. és akkor nekiállok. remélem, nem fulladok meg. meg gondolkozom, hogy javítsak -e falat. ehhez gipszet veszek majd, oda jólvan az is.

ország átszelés

ez nem rólam szól, tesóm műve, én csak 1 kis darabon kísértem el.
most leírom a közös szakaszt. remélhetőleg az ő "tollából"  megismerhetitek az egész történetet.

előzmények
tesóm már tavaly, sőt lehet tavalyelőtt is tervezgette, hogy az ország legkeletibb és legnyugatibb pontja között megállás (értsd alvás) nélkül teker. idén fordult komolyra a dolog. ugye ő sokat edz ellentétben velem, úgyhogy kialakult benne az önbizalom, hogy meg tudja csinálni. 650 km első megközelítésben. tudjuk, hogy a tervezettnél mindig hosszabb lesz és nehezebb, nézzük, hogy nem cáfolt rá az élet.

hol?
garbolc hazánk legkeletibb pontja, és felsőszölnök a legnyugatibb. majdnem e 2 pontot összekötő egyenes mentén haladt tesóm. térképes infoval majd ő szolgál, én csak a bp-felsőszölnök szakaszban vagyok képben.

kik?
talán 6 embernek küldte el az emailt, amiben kifejti, hogy akkor június 27-én indul, kb. mi vár6ó km-ben. én nem vállaltam be az egészet, hiszen nekem annyi lelki és fizikai erőm nem lett volna. főleg lelki. itt nagyon durván ott kell lenni agyban. a kitartás nem 1 fizikai paraméter, bár nyilván az edzettség a kitartás mellett fontos tényező.
balázs, gábor, péter, zoli és tamás kapott rajtam kívül levelet.
én mindenképpen el akartam kísérni 1 darabon, az elején, aztán gábor javaslata meggyőzött: tekerjünk tesómmal éjjel, akkor úgyis nagyobb szüksége van a támogatásra.
többiek nem vállalkoztak, így hárman kísérgettük. ilyen felosztásban:
garbolc - bp: tesóm 1edül
bp - szemenye: tesóm, gábor én
szemenye - csákánydoroszló: tesóm, én
csákánydoroszló - felsőszölnök: tesóm, zoli

terv
tesóm elvonatozik és teker garbolcra 26-án
27-én hajnalban elindul nyugatnak
még 27-én este hazamegy, ruhát vált, folytatj aútját
27-én este 10 körül gábor és én csatlakozunk hozzá székesfehérváron, s onnan 1ütt megyünk felsőszölnökig
délre vasalján vagyunk

ehhez képest
a garbolc - bp szakaszról nem számolok be, mert nem voltam ott, igaz tesóm elmesélte, mik történtek, különös tekintettel a vonatútra, és a színesbőrűek beszólásaira.
napközben sms-ben értesített, merre jár. szerencsére csütörtökön nem volt kánikula, így legalább a hőség nem nehezítette meg az útját.
én elmentem a piacra, bevásároltam mindent, ami kellett, és vártam a telefonját.
számításai nem jöttek be, és azt mondta, szerinte hajnali 1 előtt nem ér pestre. így elmentem jógázni, majd haza, és 10 körül megérkezett gábor is, s 1ütt vártuk, hogy mi lesz. mivel tesóm ennyire megcsúszott, nem vonatoztunk sehova, pesten csatlakoztunk tesómhoz. ám ő még heted7 országon túl járt, így javaslatára eldőltünk aludni.
vagy 1 órát szundítottunk, amikor megszólalt a telefon. gyors összekészülődés, irány a budafoki út, a lágymányosi híd lába.
nem volt éppen meleg.
kíváncsian vártuk tesómat, vajon már elkínzott arccal jön -e, hogy 1ütt teljesítsük a hátralévő 250 km távot. ami már nem a fele, de ~20órás tekerés után a maradék mindössze 1/3 sem megnyugtató.
nem volt túl vészes az arca.
jól mentünk az elején. tesóm agydinamós világítása nagyon hasznos volt. meg éjjel mégsincs 35 fok. 35 fok?! tárnok környékén beöltöztünk, mert annyira fáztunk. amikor már jól kivilágosodott, akkor értünk velencére. asszem itt szabadultunk meg a széldzsekiktől. tán 5 óra lehetett. tesómon mutatkoztak a kimerültség jelei. látszott is rajta, meg mondta is, hogy mindjárt elalszik, kéne 1 puska, ami végleg leteríti.
a velencei tó déli oldalán haladtunk tovább, felmentünk a bicikliútra, ami ébresztőleg 6ott, mert olyan rázós volt 1 szakaszon, hogy a tejszín is habbá verődött volna, ha van nálunk. a velence 280 érzései előtörtek belőlem. ajaj, én is kezdem, amikor még csak 50 km van a lábamban? az északi part elején van 1 bicikliút, ami átvezet valahogy fehérvárra. nem értettem, miért nem lehet mindig átkelni ezen az úton, de amikor odaérkeztünk vmi híd alá, ami kb 2 m magas volt, akkor megértettem. itt van vmi csatorna - amellett vezet a bicikliút -  és ezt el szokták árasztani vízzel. hm, igazából nem jól rakom össze ezt a szakaszt. mind1, lényeg, hogy szabad volt az út- tesóm 1 helyi horgásztól tudta ezt meg.
fehérváron szerintem tesóm szemeiben már tesco feliratok voltak, dagobert bácsi dolláros szemei után szabadon. az irányt elvétettük, így 1 helyi ember útbaigazítására szorultunk, aki készségesen elmagyarázta, merre menjünk tovább, igaz hogy nem értettem belőle 1 kukkot sem. amikor tovagurult, kiderült, hogy gábor és tesóm szerint is zűrzavaros volt a mondókája. mind1, visszafordultunk, és 1 benzinkutast kérdeztünk meg. végül is valóban a vasútállomás mellett haladtunk el, ismerős volt 1-2 hely, hiszen nórával korábban jártunk erre, amikor a balcsira mentünk árminék lakkzijába. 1 sparnál tanakodtunk, majd arréb gurulva láttunk 1 felüljárót. namondom ez jó lesz, ezen áttekertünk annakidején. 1 munkába igyekvő embertől megtudtuk, hogy abba az irányba ha nem is a tesco, de az interspar van, és az tuti nyitva. szuper. dzzzs. és már a bevásárló kocsiknál támaszkodtunk. nem volt éppen meleg, visszavettem a széldzsekimet, amíg kajáltunk. tesóm kávét vett. én csak klotyóra ugrottam be, fogyasztottam a hazait meg tesóm pogácsáját. (most gondolkodom, össze tudom -e számolni mennyit ettem. igen. majd később olvas6játok.)
tehát kaja után kivergődtük magunkat székesfehérvárról, sárszentmihály, sárkeszi, ősi (arról volt szó, hogy ide nem jövünk!), berhida, vilonya. na, itt megálltunk 1 lazításra. tesóm eldőlt, mint 1 zsák, közben ugattak a kutyák az 1ik háznál, míg mi a szemben lévő árokparton pihegtünk. aztán a kutyák megunták. mondtuk tesómnak, hogy al6na valahol 1 kicsit, bírja még ki, a legnagyobb melegben pihenjünk 1 hosszabbat, veszek neki energiaitalt, akármi, csak aludjon. nem, ő nem. gondolom minden percben legalább 1x a fenébe kívánta  magát az 5letével, hogy keresztül biciklizi az országot.
közben 1re melegebb lett. mond6om azt, hogy hirtelen lett meleg. közeledtünk veszprém felé. elértünk 1 kereszteződéshez, jé ez a 72-es út. hát mit tegyünk? csak ezen tudunk menni, gyerünk ki. nem sokat tekertünk rajta, tesóm indítványozta a megállást, így betértünk 1 erdőbe (pih)enni. végre árnyék. tesóm kidőlt. odadobtunk neki pár ruhát, hogy tegye a fejét rájuk, és hagytuk aludni. mi gáborral leültünk, és suttogtunk. persze mielőtt tesóm eldőlt volna, még kívánta a puskát a fejéhez, lát6óan nagyon szenvedett. eldöntöttük, hogy 1-ig hagyjuk aludni, aztán továbbállunk. én törökülésben vártam. azt vettem észre, hogy elalszok, s dőlök hátra. namondom, én is lefexek, lesz, ami lesz. nem sokat aludtunk, valahogy összeszedtük magunkat és továbbálltunk. a 72-esen volt 1 nagy lejtő, tesóm örömmel száguldott rajta végig, majd fel vmi felüljáróra. a 8-as főúton is tekertünk 1 darabig, ami senkinek nem hiányzott. hamar elértük a veszprémi tescot- megváltás. én őriztem a bicikliket, amíg a srácok boltoztak. mikor bevásároltak, csalódottan vették tudomásul, hogy senki nem lopta el a bicikliket. hát igen, nórával párszor mi is ezt kívántuk biciklitúra közben :) gábor előhalászta a hátizsákjából a 3 tejberizst, amit hozott. járvás tamás ezen élt 10 napig, akkor nekünk is hasznunkra válik. lebasztuk, hogy minek tartogatta idáig, csak megmelegedett.
itt szólok arról, hogy gábor képes volt hátizsákot cipelni ezen a hosszú úton... tesóm feltette a csomagtartóját az outijára, és 1 helyes piros táskát gumipókozott oda meg a lakatját. néztem is, hogy micsoda kompakt szatyor. mire tesóm: ja, azért remélem, nem néznek buzinak. :)
amúgy volt pár jó poén az út során, ami lendített a hangulaton meg beszólogattunk 1másnak. én nem mondanám azt, hogy rosszkedvűen tekertünk nyugat felé.
a parkolóban megkérdeztünk 1 helyi biciklist, merre menjünk nagyvázsony felé. a körgyűrűt javasolta, ami jó 5let volt, mert gyorsan odaértünk a nekünk kellő kereszteződéshez. ekkor tesóm előállt azzal az 5lettel, hogy úgy menjünk, hogy vki elől, ő meg a 3. emberrel 1más mellett beszélgetve, és így nem fog elaludni. hát ezen az úton ezt nem lehetett megtenni, mert olyan nagy volt a forgalom. lassan haladtunk. tesóm 20percenként evett. 1 energiaszelet, aztán 1 gél. látszott, hogy nagyon kivan, és ennyit nem használ el, inkább aludnia kéne.
amúgy ez a nagyvázsony körüli szakasz nagyon szép volt. a művészetek völgye falvai mellett tekertünk el, és csodásan cukik voltak ezek a részek. sok régi ház, kőházak maradványai, kőkerítések, dimbi-dombi.
kolontáron figyeltünk, mi látszik a vörösiszap tragédiából. én csak a folyóban láttam a nyomokat. lehet nem is azon a részen volt, nyilván a magasabb területeket nem öntötte el. jóleső lejtők könnyítették meg az utunkat. a srácok minden vízcsapnál fejet mostak, gáboron látszott, hogy ő is kivan, nem kívánja a biciklizést. főleg mi ketten mentünk elől, tesómnak hagytuk a szélárnyékot, tekert ő már eleget 1edül, segítsünk neki, amennyire tudunk.
devecseren és somlóvásárhelyen is áthajtottunk, tehát közeledett a 8-as főút. én magamon hagytam a kukásmellényt, igaz nem hátul mentem, mondom, ne ezen múljon. nem volt annyira erős a forgalom, mint régebben. de tikkasztó volt a hőség, és a szembejövő kamionok jól megkavarták a légáramlatot, jó nagy szembeszelet okozva nekünk. sokkal kényelmesebb volt, ha megelőztek. ráadásul volt 1-2 autós, aki hajmeresztően előzte a kocsisort, figyelembe nem vette, hogy mi is az úton vagyunk. mondjuk én nem ítéltem meg 1x sem szorosnak a helyzetet, tesóm a kimerültségtől nyilván érzékenyebben reagálta le ezeket a manővereket. most különösen elszomorító, hogy milyen felelőtlenül száguldoznak 1esek az úton, és bármi megtörténhet. az ember keze ökölbe szorul a tehetetlenségtől.  :(
tüskevárt elhagyva vizslattuk a környéket 1 kis árnyékért, ahol ehetünk, i6unk nyugodtan. mert a 8-ason még inni sem lehetett biztonságosan. ekkor telefonált fatter, hogy állunk. nem nyugtatott meg azzal, hogy körmend mint1 60 km-re van tüskevártól... innentől fogva úgy tűnt, hogy iszonyú lassan haladunk, hogy még hátravan 60 km, de fél óra múlva is legalább 55. megállt az út a kerekeink alatt, csak az idő fogyott?
vagy csak fáradtak voltunk és kész?
közben el kellett gondolkodni, hogy mi legyen gáborral, ui. neki haza kellett érnie pénteken pestre, és ahogy faltuk a km-eket, nem úgy látszott, hogy körmendig el tudna velünk jönni és még az utolsó vonatot is eléri... a térképet megnéztük, és szemenye volt az 1etlen, ahol le tud válni, és eltekerni sárvárig, és ott vmi vonatot elkap.
jánosházára bementünk, az 1. kék kútnál fejmosás, kulacs utántöltés. a faluban tekertünk, a vége úgyis kivitt újra a 8-asra.
iszonyú meleg volt, szerencse, hogy annyival tudtunk menni, hogy a menetszél nyaldossa az arcunkat. megálls után 3 perccel elkezdett mindenkit verni a víz. árnyékot alig találtunk valahol, perzselt a levegő és az aszfalt/beton is. szélsebesség =0.
szemenyén búcsút vettünk gábortól. neki 1edül kellett küzdenie sárvárig, mi ketten maradtunk. bementünk kámba, hogy addig se a 8-ason tekerjünk, de úgy tűnt, ez 1 nagy kerülő volt. ki tudja... pár szakaszon a bringások ki vannak tiltva a főútról, pl. alsóújlakon is. ott van bringaút. elmegy. legalább a fák árnyékában tekerhettünk. minden 1es árnyék megváltás volt. kismilliószor megtettük már autóval ezt az utat, számolgattuk, vajon vasvárig hány emelkedő van. 2re tippeltünk, s így volt. ekkor már nem volt olyan gáz a 8-as, csökkent a forgalom, nem tudom, hová tűntek a kamionok, igaz szgk-ból sem volt sok. emlékeink szerint ahogy begurulunk vasvárra, van 1 lidl. tévedtünk. aggódtam, hogy nem lesz bolt, azonban megláttunk 1 spart, s bekormányoztuk magunkat balra. a boltban kellemesen hűvös volt. gondolkodtunk, mit 1ünk. végül kalácsra, ivójoghurtra, kólára illetve red bullra esett a választás. amikor kiléptünk a sparból, szinte fejbevágott minket a meleg. eltelt pr perc, mire akklimatizálódtunk. a kalács finom volt, nem ilyen felfújt szar. nehezemre esett felkelni, és továbbindulni.
tesóm jobban lett, szép csendben róttuk a km-eket. szinte 1xre jutott eszünkbe, hogy a rábahídvég - körmend szakasz a legutálatosabb az egészben, csak azt éljük valahogy túl. és nem azért szar, mert már a végén van vagy nagy a forgalom, hanem hosszúak a falvak, sík, unalmas, nemtom. én is mindig unom ezt a rész, ha évente 1x elmegyek gércére barátnőmékhez.
1 megállással abszolváltuk ezt a szakaszt is.
tesóm újból előre kapott, és ő ment elől. csákánynál találkoztunk zolival. átadtam neki tesómat, kicsit beszélgettünk, aztán továbbálltunk. a fiúk felsőszölnökre, ami még vagy 30 km, én meg haza az autóért, hogy elhozom a zolit és a kiszenvedt zolit :)
hát a pest - felsőszölnök szakasz a tervezett helyett 30 km-rel több lett, én mentem 256-ot hazáig.
vérvörös szemekkel, kissé kába fejjel gurultam be a kapun.
gyorsan összeszedelőzködtem, s mielőtt beültem volna az autóba, észrevettem, hogy nincs jogsim. nem értettem, tuti bepakoltam, hiszen ez volt a terv, hogy elhozom tesómat. hát elhagytam. remek. szegény zolinak milyen jól esett volna, ha nem kell többet tekernie, erre ez van...
tesóm elmondta, hogy kitalálta milyen sms-t fog küldeni, ha megcsnálta ezt a túrát. hát 20.23-kor meg is érkezett az üzenet. 690!!! km alvás nélkül 40 óra alatt. állat, mi?! menő! gondolom fejben megerősödött. testben is. aztán kimerült.
a vonatot jól lekésték, így még haza is tekert, 720 km-rel zárta ezt a 2 napot. este 10-kor ért haza. kis csúszás történt a tervezetthez képest, de nem számít, a lényeg, hogy 1ben hazaértünk mindannyian!

konkrétumok (az enyém):

10.18.53  óra nettó menetidő
24,8 km/h átllagsebesség
62,7 km/h max. sebesség
256 km

fogyasztásom
3 kis szendvics
2 banán
1 kakaóscsiga
1 tejberizs
1 kicsi kaukázusi kefir
8 (?) cerbona
~20 db kis pogácsa
20 dkg kalács
0,33 l kóla
1 dl ivójoghurt
sok víz
1 kulacs isostar

remélem, tesóm  beszámol majd a garbolc- bp szakaszról.

gratulálok, zoli! nagy vagy! Nagy vagy.