víztorony

mivel szombatra viszonylag nyugis novemberi időjárást ígértek, és mindketten ráértünk, így balázzsal nekiindultunk a hajmáskéri víztornyok felfedezésének. (ez értelmes?)
idén kezdtem el figyelni, hogy a vonatból 1xre 3 víztornyot is lehet látni, csak meg kéne nézni. ezek szerint világosban utaztam. utoljára a 3. víztornyot már várnak láttam, de még így is maradt legalább 2.

kaja
1 kakaóscsiga
1 giant bar müzliszelet
1 vagy 2 cerbona müzliszelet
3 szelet rozskenyér
zellerkrém, sárgarépa
2 rövid
1 tea
1 sör
_________________________
120 km

péntek este elég hulla voltam. vörös, álmos szemek, csigalassúság, igazi fizikai fáradtság, elnyűttség 6almasodott el rajtam. azt kívántam, bárcsak balázs mondaná le a biciklizést. én nem tettem volna meg :) mivel tudtam, hogy már nem nagyon lesz ilyen 7végénk, amikor ekkorát lehet tekerni, közeleg a tél.
aludtam vagy 5 órát, melynek ellenére egész gyorsan fel tudtam kelni, és már inkább lelkesedést éreztem, mintsem fásultságot.
átszereltem a pedálokat, megállapítottam, hogy az 1. váltó még mindig nem működik, összepakoltam.
tudom, hogy a városon kívül mindig sokkal hidegebb van. belekalkulálom azt is, hogy tekerünk, tehát nem bundában kell menni ennek ellenére majdnem mindig alulöltözöm magam. aminek meg is van a következménye: fázok és izzadok.
ruha rajtam: 3/4-es biciklis nadrág, hosszú zokni, és alatta még 1, rövidujjú mez, karmelegítő, NW többé-kevésbé szélálló hosszúujjú izé, RP kamásli.
ruha táskában: 1 póló, 1 hosszúujjú aláöltözet, 1 pár zokni, biciklis sapka.

útvonal

a kamáslit a nagyszőrös utcánál installáltam, míg vártam balázsra.  erre végi szükségem volt.
nem fűllött a fogam az etyeki emelkedőhöz így kora reggel, inkább a velence tó mellett mentem volna, de végül is ez nem volt rossz útvonal, csak a bp-alcsútdoboz szakasz unalmas 1 kicsit.
forgalom alig volt, a nap nem égette ki a szemünket, kissé ködös volt az idő, főleg délután fele.

budaörs után észleltem, hogy otthon felejtettem a kulacsomat, így kénytelen voltam bián megállni 1 boltnál, hogy vegyek vizet. ez a pihenő kellett is, hogy kicsit felmelegedjünk. bekéredzkedtünk a boltba, hadd költsük el ott a reggelinket. a csaj kissé furcsán nézett, ám nem ellenkezett. vettem magamnak 1 kakaóscsigát. jó, tudom, tudom hogy diétán vagyok, de a biciklizés felment alóla. átmelegedve indultunk tovább.
az etyeki domb nem is volt annyira vészes.
útközben sokat gondolkodtam azon, miért megy jobban a tekerés, mint nyáron az országátszelőn, amikor folyton fázok, 52/...az összes lehetőség (39/... nincs), edzetlenebb vagyok. vajon enynit számított volna, hogy kedden is nagytányéron jöttem/mentem gödöllőre? vagy annyi, hogy nem erőlködtem nagyon, és ezért alig vett ki belőlem energiát a tekerés? 7.00-kor indultunk, és 14.30-kor érkeztünk meg hajmáskérre. 120 km volt ez. nyeregben töltött idő majdnem 6 óra volt.
szóval fehérvár előtt már nagyon hisztis voltam, kocsmát vagy bármi mást akartam, ahol átmelegedhetek, és felvehetem a plusz hosszúujjúmat meg zoknimat.ezt az intersparral szembeni kocsmában tettük meg. beértünk, s j meleg fogadott minket. sejtettem, hogy valójában nincs annyira meleg, csak a biciklizés után felhevülten a 16 fokos helyiség is melegnek tűnik...
rendeltünk 1 jägert meg 1 vilmost és 2 teát.
kibújtam a cipőmből. és dörzsölgettem a lábfejeimet, hátha visszatér beléjük az élet. 1-1,5 óra múlve ez be is következett. érdekes, hogy amikor fázok, és a forró teásbögrét szorongatom, folyton kiráz a hideg.
felvettem a pótzoknit és a pótaláöltözőt, megittunk még 1 rövidet meg jól elbeszélgettünk, és tanakodtunk, mi legyen? hazamenjünk a hidegre való tekintettel? deazmilyenmá? mikor annyira víztornyozni akartam, akkor ez a kis hideg megállítson, s újra el kelljen jönni? megállapodtunk, hogy tovább megyünk, a nehezét letudtunk, felfrissültünk, minden jó lesz.

nádasdladányi templom

így is lett. a jäger és a pálinka megtette 6ását, nagy lelkesedéssel szálltunk nyeregbe, és legalább 1 kicsit úgy tekertünk, mintha óriásira élveznénk. az energiaszintünk gyorsan csökkent, láttam, hogy balázs újra lassul, így megálltunk enni nádasdladányon.  a zellerkrém isteni lett. illett hozzá most is a sárgarépa meg a barna kenyér.
már nem fáztam, remek volt.
a falvak gyorsan jöttek 1más után, és királyszentistván emelkedője most könnyűnek tűnt a nyárihoz képest. az utána következő lejtőt nem élvezhettük teljes hosszában, ui. el kellett kanyarodni sóly felé jobbra.  ez a sóly nagyon cukker kis falu. sok a kő a bakonynak ezen a részén. a kövektől olyan otthonos, régies és szép lesz minden. bírom az ilyen dimbi-dombi keskeny kanyargós falusi utakat.

sóly után átkeltünk a 8-ason, és már be is értünk hajmáskérre. 1ből el balra. a falu szélén a vasútállomásnál elgondolkoztam: lehet nem erre vannak a  víztornyok? ott támasztotta a kerítést 1 srác, és megkérdeztem tőle. elküldött minket a másik irányba. visszakanyarogtunk, s 1.ként ezt a romot láttuk meg.
1911-ben adták át ezt az épületkomplexumot. a monarchiában még. nagy volt a katonai fejlesztés szerte európában, s ide álmodták meg a monarchia legnagyobb laktanyáját, s európa legnagyobb lőterét. a 2. vh. idején a németek foglalták el, majd a szovjetek jöttek, akik átalakították, és lelakták. az 1990-es kivonulásukat követően senki nem gondozza az épületeket, a természet kikezdte már jópár helyen, s kidőlt-bedőlt falait látva szomorú vagyok, hogy ennek a gyönyörű épületnek így kell végeznie. az épületek közül párat hasznosítottak ám. van gábor áron általános iskola pl.
az infokat innen és innen lopkodtam. érdemes elolvasni őket.
hajmáskér is szerepel a magyarországi szellemvárosok között.
van motiváció, hova biciklizzek.
utána elgurultunk a víztornyokhoz. a régi nincs lezárva, simán be lehet menni. sajnos nem merészkedtem fel a vaslépcsőn, csak a betonon. most már bánom. misssztikus időjárás volt. aztán vissza a vasútra. a resti meglepően drága volt ahhoz képest, hogy 1 szutyok kis hely, 320 ft 1 üveg dreher. kimenekültünk onnan, be a látszólagosan meleg váróterembe. lazításképpen elvégeztem néhány jóga gyakorlatot, amiket balázsnak is megmutattam. közben bejött 1 helyi arc, és csodálkozva nézett végig rajtunk, amíg keresztülhaladt a várótermen.
jegyet nem tudtunk hajmáskéren venni, a vonaton adta a kaller. így tudtam meg, hogy kedvezményes kerékpárjegyet csak a pénztárban adnak, a vonaton 100 %-át ki kell fizetni. a k. annyát a mávnak. mintha én tehetnék arról, hogy hajmáskéren nincs pénztár. jól felhúztam magam rajta. egész eddig ezt senki nem közölte velem. aztán lehet nem is igaz, mert ahány vasutas, annyiféleképpen értelmezik a szabályzatot. ezt tapasztaltam, amikor utaztam velence 10x-re. nem írom le, csak csodálkoztam, hogy mennyire nem 1 véleményen vannak a vasutasok.
további képek.

büfé- nádasdladányi takarékszövetkezet előtt

őszülő nyírfa királyszentistvánon/ban

hajmáskér, a laktanya fogadóépülete

főépület

kettősség. balra a régi, jobbra  panel

víztorony a víztoronyból

a régi víztorony

az öreg meg a fiatal

víztorony a víztoronytól

szoborpark

vettem akcijós jegyet a szoborparkba. terv az volt, hogy erával megyünk, és akkor dzsoki is jön velünk, élvezi a nagy szobrokat meg, hogy szabad...abban futkos6.
szerdán tesómékhoz beállítottam az ikeában vásárolt evőeszköztartóval a hátamon. mire eli: ó de jó, pizzát hoztál? ez 1x már járt náluk, akkor épp az ikeából jöttem. csak nem fér bele a fiókba, ezért vissza kellett vinnem. tesóm is megjegyezte, mintha ezt már látta volna nálam.
este áttekertem erához, aki ajtónyitás után ezzel fogadott: csak nem pizzát hoztál?
:)

még 1x vacsoráztam, és a 11-re elkészült sütőtököt is megkóstoltam, amelyet aztán  kitettem az asztalra hűlni.
reggelre fehér pöttyök keletkeztek a kihűlt sütőtök darabokon. elképedtem: ez mi? penész 8 óra alatt? lehetetlen. közelebb hajoltam, és megnyugodtam, hogy nem penész, hanem vmi más, ui. ezek a gömböcskék simák és fényesek voltak, nem pedig szőrösek. pár darab tököt megcukroztam sütés előtt, és azokon alig volt ilyen fehér pötyi. gyorsan felhívtam zolit, hátha ő magyarázattal tud szolgálni. szerinte kivált a cukor. érdekes, érdekes. ilyet még nem láttunk.

víztorony a kertészetből

lassan összeszedelőzködtünk, és kikocsiztunk. a szoborpark bejáratához érve era 1ből kiszúrta a zúzott követ a kapu előtt... sanszos volt, hogy belül is az van, ezért kiszálltam és megkérdeztem a pénztárost, aki sajnálkozva mondta, hogy igen, belül is mindenhol zúzott kő van, és múlt 7en szórták fel, és kerekesszékkel is szoktak jönni, de az izmos. azért kipróbáltuk erával. s távoztunk is.
ott van a szépséges budatétényi víztorony, gondoltam, megmutatom nekik. ekkorra már egész szép idő lett. csendes külváros. dimbi-dombi, jó utak, kis forgalom. előtte beugrottunk a kertészetbe. kihasználtam azt, hogy autóval vagyunk, s bevásároltam. erát rábeszéltem 1 lombseprűre, magamnak pedig vettem 2 téli jázmint és 1 valódit. (a valódit nagynéném elültette, a télieket nekem kéne rendbe tennem ma du. {csütörtökön még péntekre toltam, pénteken vasárnapra...}) srác elmondta, hogy kiirt6atlan, és a téli csüngő fajta, tehát a falon lefelé lógva jó helye lesz, s már februárban virágzik. jól betrágyázom, hadd szívja meg magát, és növekedjen gyorsan. elmondta azt is, hogyan kell visszavágni, de azt elfelejtettem. majd ha eljön az ideje, megkérdezek valakit.
aztán elindultunk a víztorony felé.

erát átpréseltem 2 betonkocka között, s irány az erdő. joya nagyon élvezte, ö-v futkosott. szép, színes volt az erdő. azaz sárga. valami jelölőkőféle akadt utióunkba, amitől joya megijedt- era mondta, én nem vettem észre semmit. érdekes, mennyire jól kitalálja a kutya gondolatait, hogy éppen mi a baja/öröme, mit akar tenni. mondjuk vele él meg 1 csomó kutyával van kapcsolata. én is biztos megtanulnám idővel, ha érdekelne. így meg csak nézek, hogy minek ugrál rám dzsoki, miért akkor szaglászik, amikor én eszek, miért az én lábam alatt ugrál... ugyanúgy nem tudom megfejteni, mint a kisgyerekeket, amikor valamit pötyögnek, és kérdezem az anyjuktól, hogy mivanmitmondott?, mire ők megmondják a magától értetődő választ.
szóval dzsoki kiborult a kő láttán. ezért era ráültetett a kőre, és odahozatta a kutyával a damit (hogy kell írni?), amit nekem át kellett adjon, mire én megjutalmaztam pár szem kutyakajával. úúú. igyekeztem úgy adni, hogy minél kevésbé legyek nyálas. ez sosem sikerül, ezért a kutya simogatást is kap, ha az én kezemből evett. höhö. a tanulási folyamat sikerrel zárult: joya többé nem félt a kőtől.
jó volt az erdőben, nem jártunk rosszul a szoborpark nélkül sem, sőt, sokkal jobban.

ufo az erdőben

megint leteszteltem, amit a prof mondott: az avarra érkező vizelet nem büdös. eddig nem tűnt fel, sosem foglalkoztam a szagával, ha éppen az erdőben kellett pisilnem.

az erdő után elmentünk borkának ágyat venni. hátha nem fekszik bele az emberekébe, höhö. mert era mindig mondja, hogy ha nem figyelnek, akkor előszeretettel pihen az ágyon, kanapén.
és mi lett?
otthon kipakoltunk, elhelyeztem a nappaliban a kutyaágyat, mondtam dzsokinak, hogy próbálja ki, feküdjön bele. először nézett, beleállt, billegett, kijött. később beleterítettem a teflonos ágyba a plédet, era beküldte a kutyát, és kb. mintha odaragsztózták volna, ott maradt. jól bírta maga körül a takarítást is. péntek reggel eszembe jutott, vajon erával aludt -e a kutya vagy az új ágyon? erre kiderült, hogy a nappaliban vészelte át az éjszakát, nem a gazdája mellett! ilyet...

az ágyvásárlás után jött az ikea. már a sűrűjében jártunk, amikor ráeszméltem, hogy az evőeszköztartót a kocsiban felejtettem. nem baj, majd boltozás után visszaviszem, úgyis levásárló kártyát adnak.
a parkolóban era észlelte, hogy budaörsön vagyunk, és az örsön vettem. remek. megint cipelhetem. aztán végül is bevittem, hátha szerencsém lesz, és megszabadulok tőle, majd úgy csinálok, mintha nem vettem volna észre, hogy az örsön vettem. nem szóltak semmit. ezek szerint nekik mind1.

cezanne
kiállításon is jártam aznap. állati volt. nekem inkább az akvarellek jönnek be. meg azok a nemtomilyen képei. a képeket nézegetve megéreztem, hogy tiziano miért kedvelte annyira az olajfestéket, megsejtettem, miért olyan jó dolgozni vele. én még sosem próbáltam, csak a tojástemperát. mariannnéni azt mondta, ez nagyon hasonlít az olajfestékhez. valóban szépen lehetett vele dolgozni.
én szeretek közel hajolni a képhez, és megvizsgálni, hogyan húzta az ecsetet a festő. és mindig rácsodálkozok, hogy ami közelről 1 maszattömbnek látszik, míg messziről 1 gyönyörű, élettel teli festmény. régebben azt szerettem, hogyha élethű volt valami, most már nem. 1 kép tetsszen, azt' jónapot. azért nem árt, ha megvannak az arányok. én is szeretek belevinni olyat (színt) 1 képbe (mintha gyakran festenék. nem is festek gyakorlatilag...), ami 1általán nincs ott, csak úgy érzem, hogy kell oda.

majonéz 2

barátnőm elővett a hűtőből 1 flakon majonézt. ennek sokkal átlátszóbb volt a doboza, és látszott, hogy alig tapadt valami az oldalára.
mi lehet a titok?
másabb ez a műanyag?
másabb ez a majonéz? és ha annyival másabb, vajon jobb -e? olyan érzésem van, hogy kevesebb benne a zsír, ezért nem tapad úgy fel.
ha már a majonéz zsírtartalmánál tartok. bár lehet, hogy már erről agyaltam itt annakidején. találtam a polcon light majonézt. na mondom, ez micsoda? összehasonlítottam a simával, és azt találtam, hogy annyiban light, hogy kisebb a zsírtartalma, viszont a szénhidrátot jócskán megnövelték. akkor mi a light a szilárd élelmiszerekben? az light, ami kevesebb zsiradékot tartalmaz? az nem számít, hogy esetleg sokkal több szénhidrát van benne? ha valami light, akkor a tejzsírban talál6ó vitaminokat és 1éb hasznos összetevőket is igen szerény mennyiségben tartalmazza...

bicikli
tegnap estefelé kitekertünk gödöllőre tesómmal. reggel áttettem a pedálokat az outira, meg összekészítettem a biciklit. elég szutyok idő volt, ám délutánra rendbejött. tesóm még szokott tekerni, én azonban nem. elpuhultam. csak közlekedek biciklivel. meg ő sokkal erősebb meg fiú. ő fixxel jött, úgy ott hagyott, mint eb a szaharát. az én 1. váltóm bemondta az unalmast a kerepesi emelkedőn, úgyhogy 52/...-tal tudtam csak menni. ettől aztán még jobban lihegtem, és azt hittem, felfordulok. szükség van arra a diétára. meg vmi keményebb edzés sem ártana. 2 hetet kihagytam jógában is...
na mind1.
jöttem a kerepesin, majd a rákóczin a buszsávban. a blaha után hátranéztem, láttam, jön mögöttem 1 busz, így hát beljebb húzódtam 1gyel. amikor mellémért a busz, a vezető hosszan intett a kezével. hát nagyon örültem, hogy értékeli a segítségemet. 1 db-ig 1más mellett mentünk, majd a ferenciek terénél ő megállt felszedni az utasokat. addig én az erzsébet hídon ismét a buszsávot foglaltam el. ő megint jött, ismét elengedtem, és intett. így megy ez :)

torma

az 1etlen csípős dolog amit szeretek. hm, ez nem is igaz, mert a mustárt is szeretem. ezek annyira másképpen csípnek, mint a paprika.
szeretem a torma kiszámít6atlanságát. eszel 1 falatot. semmi. viszont a következő falat már az orrodon keresztül az agyad legbelsőbb bugyrába is be6ol, és megerednek tőle a könnyeid.
ezt bírom a tormában. ezt a kiszámít6atlanságát.
a majonézes torma is ilyen annak ellenére, hogy gyárban állítják elő. azt hinnéd, hogy ha gyári, akkor teljesen homogén, minden 1es köbcentijében  ugyanaz az íz vár. de nem. nagyon is különbözik. adult surprise.

eránál rákaptam a

wasabis mogyoró
ra. ez a wasabi kb. a japán torma. azt írják, hogy igen drága, japánban sem mindenki ezt eszi. ide általában a mustár+torma+színezék keveréke jut el wasabi porként. tehát fölösleges megvenni a wasabiport? inkább dolgozzunk az olcsóbb tormával? zöld ételfestékem nekem is van. tormát is tudok szerezni. csak a porítását kéne valahogy megoldani.
ez a wasabis mogyoró (wasabis valamivel bevont földimogyoró. kicsit sós, kicsit édes, helyenként csípős) is hozza a torma kiszámít6atlanságát. várom, hogy melyik szaggatja szét az agyamat.
ki kéne kísérletezni ezt a házi tormás/wasabis burkot. a lehelen 3.800 ft/kg-ért vettem, míg a fővámon 3.200-ért. ez így is sok érte.mi több, rengeteg. a földimogyoró olcsó, a torma sem 1 horror ár. vagyis meglehet, hogy de. régebben meglepődtem, hogy mennyiért árulják a piacon. aztán hirtelen meg fele annyiért.
az jó kérdés, hogyha sikerülne kiszárítanom, akkor megmaradna -e a torma aromája? elképzelés: lereszelem a tormát, beteszem a sütőbe szárítani mondjuk 50 fokra. kiszárad, ledarálom kávédarálón. nincs kávédarálóm. nem vagyok biztos benne, hogyha a lereszelt, szárított tormából a turmixgépben víz hozzáadásával rögtön pasztát akarnék csinálni, hogy összeállna. szerintem nem lenne belőle por. kérdés, hogy a wasabi porban a fent említett 3 fő komponensen kívül még mi van? van -e benne vmi "pasztaképző cucc"?
fú, már most érzem a fejemben a wasabit.

diéta
megfogadtam, hogy karácsonyig (karácsonyi buliig) nem eszek édességet. értem ez alatt a sütit meg csokit, péksütit, lekvárt. nemtom, a gyümölcsjoghurttal hetente 1x tehetek kivételt, ugye? 1 hete tartom. tegnap mégis megkóstoltam a sütit, amit csináltunk barátnőmmel. 1 szeletnél meg bírtam állni. és nem okozott (különösebb) nehézséget.

maradék 2

egészségemre

a fejemben.
lassan-lassan elmúlik.
 ...
itt van ez a film, a villanykörte összeesküvés.
érdemes végignézni. rögtön hasznosít6ó 5let is van benne. nyomtatót spórol6sz vele.

az excel táblámat nem tudom pontosan kitölteni a tegnapi italozás miatt. lehet nem is fizettem? 1 sört biztos vettem.

jövő 7en a tormáról fogok írni. ezzel kezdem majd.

maradék*

* szerkesztek bele még vmit. lásd lentebb

csak 1 szót írtam címnek. megszokásból. pontosabban:

tubusok és flakonok maradékai
tegnap padlizsánkrémet csináltam, és n.a.gáz ezt m.e.katasztrófa anyukájától tanulta el. miszerint: megsüti a padlizsánt. n.a.g. grillezi. ez gyorsabb. közel a tűzhöz. előtte megszurkálja, hogy a padlizsánban fortyogó gőzök távozni tudjanak. n.a.g. gyanítja, hogy ez fontos, különben bentmarad a folyadék, ami szerinte a keserűséget okozza. a puhára sült padlizsánt kiveszi a sütőből. hagyja hűlni annyira, hogy kézzel lehuzigálhassa róla a bőrét. ha a sütés igazán jól sikerült, kb. kifordulnak a padlizsánok a bőrükből. fontos, hogy fémhez ne érjenek a tojásgyümölcsök, különben megbarnulnak. ezért n.a.g. üvegtálba teszi, és fakanál meg favilla segítségével összetöri. szór rá frissen őrölt borsot és sót, valamint belekever irtó apró kockára vágott fokhagymát és/vagy vöröshagymát. mennyiséget nem tudna mondani. keveset, nem kell sok. a hagymák fűszerként viselkednek a padlizsánkrémben, nem szabad kitűnniük. löttyint hozzá olívaolajat. zöldet. aminek van íze. amikor már elég hideg a zöldségmassza, hozzákever némi majonézt. ne sokat, ne vigye el az ízét.
n.a.g. rájött, hogy konkretizálni is tudja a receptet:
4 közepes padlizsán
2 kisebb gerezd fokhagyma
d=3 cm vöröshagyma
só és bors ízlés szerint
100 ml olívaolaj
~ a massza térfogatának tizede mennyiségű majonéz.

és akkor megállok a majonéznél. már hetek óta fejtetőre volt fordítva a műanyag flakon, hogy gravitációsan follyon le (ezt hogy kell helyesen írni?) a trutyi az aljába. tudtam én, hogy a majonéz az a típusú emulzió vagy mi, ami gravitáció ide, gravitáció oda, bőven feltapad a műanyagra. kettévágtam, mert már nem tudtam semennyit sem kivakarni a flakonból. nagyon meglepődtem azon, amit láttam. nem hogy kevés, de rengeteg majonéz volt benne. annyi, hogy ami a doboz alsó felében volt, az elég lett ehhez a sok padlizsánhoz. a kupakos részét letakartam, és visszatettem a hűtőbe. az majdnem ugyanannyi majonéz.
tehát emberek, ha a megvásárolt árut legalább 98 %-ban szeretnétek megenni, és nem kidobni a kukába, akkor vágjátok fel a műanyagdobozos termékek csomagolóanyagait.
nem is reménykedem abban, hogy van aki felvágja, kieszi belőle, és még ki is mossa, és úgy küldi a csomagolást a szelektívbe. de sose lehet tudni.
én ezt középiskolában tanultam az 1ik osztálytársamtól, aki mindig kettévágta a fogkrémes tubust, és kiszedte onnan a fogkrémet. ezekben a mai műanyagokban akármennyire erős is vagy, és nyomod, benne fog maradni 4-5 fogmosásnyi fogkrém.
a tekerős ajakápoló aljában is még kétheti cucc marad. én ezt is kikenem. igaz, hogy 1 mélység után nem elég hozzá az ujjam, mert az nem bírja kikanyarítani, de ki lehet szedni simán bármivel. nekem van 1 gagyi körömreszelőm, amit csak erre használok.
a margarinos dobozból is ki lehet törölgetni kenyérrel a maradékot, amit késsel nem tudsz olyan jól kiszedni.
*válasszuk a fémtubusos mustárt a műanyagdobozos helyett, ha nem akarunk bajlódni a kikotorászásával. ekkor sokkal kisebb lesz a veszteség. ám kolléganő azt mondja, hogy a fémtubusos tartalma fajlagosan drágább, mint a műanyag dobozosé. lehet. én még nem vizsgálódtam ez ügyben.

ennyi. ha már megvesszük, akkor fogyasszuk is el.
és dobjuk ki a tiszta csomagolóanyagot a szelektívbe.

a kaukázusi joghurtról azt gondoltam, hogy az is viszkózus, és biztos rengeteg feltapad a doboz oldalára, de nem. ha összenyomom a dobozt, és kiszívom belőle a kefirt, alig marad veszteség a csomagolóanyagban.

a pörköltszaftot is milyen jó kitörölgetni a lábasból kenyérrel.

és mosogatószer sem fogy így annyira.

erről eszembe jut a
folyóvízben mosogatás. 
én állóvízben szeretek. mert nem pazarlok el annyi vizet meg mosogatószert, és szerintem (tapasztalat) így könnyebben lejön a zsír az edényekről. főleg a paprikás zsír. na, a paprikás zsír a műanyagon veszélyes műfaj.
megfigyeltem, hogy ha van pl. 1 műanyag dobozom, amiben pörkölt volt, és engedek bele forróvizet meg sok mosogatószert, hogy összerázzam, és így a nagyja szenyó kijöjjön belőle, akkor mindig képződik gáz, tehát 1et lehet rázni, utána kinyitni a tetejét, különben "felrobban". aztán újra össze lehet rázni alaposan.
az üveggel is ez a helyzet, ha jól emléxem.

és nemtom észrevettétek -e, hogy spenótot, sóskát állóvízben sokkal alaposabban meg lehet mosni, mint folyóvíz alatt. főleg idő6ékony. meg víz6ékony.

na, vége a környezetvédelmi, spórolós rovatnak, úgysem fogadja meg senki, leginkább azért, mert nem is olvassa :)

bárány

apa még nyáron hozott 1 bárányt, aminek 1 része rögtön a bográcsban végezte, a többi ment a fagyasztóba. azt a báránygulyást vagy pörköltet vagy mi volt, nagyon elszúrtuk, ui. feltettem főni, otthagytam, közben apa tett rá fedőt, és mindenki ott hagyta a kaját, hogy úgysem kell megkeverni, majd 2 óra múlva ránézünk. a fedő volt a végzetes hiba, ui. kurva sok levet eresztett, és emiatt nem tudott elpárologni, híg lötyi lett az egész... nem is értettem, hogyan ízlett ez bárkinek is. szerintem majdnem szörnyű volt.
ezek után a fene sem kívánta a bárányhúst.
de nem áll6 évekig a hűtőben, ezért a vasárnapot jelöltük ki bárányhús fogyasztásra. nosza, keressünk receptet. szerencsére meghalt az otthoni rozmaring bokrunk, így a hagyományos rozmaring-vonalas recepteket kilőttem. nem sokféle maradt a nosaltyt tanulmányozva. végül emellett döntöttem. az imént újra elolvastam a receptet. látom, hogy véletlenül is hagytam ki hozzávalót (szegfűszeg) meg kényszerűségből is, ui. nem volt otthon annyi gyömbér, és tettem hozzá curryt (kurkumát?) meg 1 kis szerecsendiót.
halljátok, annyira isteni lett, mindenki odáig volt érte. bárányt ezentúl csak sütve! vmi azt sugallta, hogy krumplipürét csináljak hozzá, és ez is jó választás volt. fénykép nincs- mint régen hehe

halloween
alleycat nem volt részemről, csak szórakozás az r33-ban. sok mindent nem tudnék róla írni, mert nem hagytam magam szomjazni az est, éjjel és hajnal folyamán. azt bizonyos, hogy a srácok tüzet raktak, és kint ácsingózott a nép a félmelegben. az őszi/téli időszak beálltával 1előre semmit nem érzek abból, hogy a szórakozóhelyek füstmentesek. múltkor is annyira büdös lett a hátizsákom gondiban, hogy kénytelen voltam rövid prg-on kimosni, mert azt hittem, kifordul a szagától a gyomrom. most meg a természetes tűz természetes füstje. ami nyilván el bírta nyomni a cigiszagot. volt 1fajta szagom a vonaton. 4-kor értem haza, al6tam vagy 50 percet, és kelnem kellett, hajmosásról szó sem lehetett.
sebaj, azért bizonyára jól éreztem magam, ha 4-kor pottyantam (teleportáltam) haza :)

krumpli
nagynéném 7végén elmondott 1-2 régi dolgot a vasárnapi ebéd után. most jutottak eszébe. ugye krumplipürét ettünk, és mondta, hogy amikor apát etette krumplipürével, akkor arról ábrándozott, hogy majd meghagyja, és megeheti a maradékot.
és hogy: talált mindenféle fura alakú krumplit, és azokkal ijesztgette apát. hahaha.
tiziano
életét olvastam múltkor. nagyon tanulságos és érdekes volt a könyv. olyan dolgokat tudtam meg a középkorról - ha jól emlékszem, 1536-ban halt meg-, amik elképesztettek, ahogy szoktak.
volt 1 modellje (1ben szeretője is), violante. amikor már nagyon megelégelte, hogy tiziano 1folytában dolgozik, ezt mondta róla:

Ő nem alszik: fest. Nem eszik: csak fest. nem gondolkozik: fest. Nem lélegzik: fest. Nem él: fest.
évekkel később tizianonak eszébe jutott violante ezen kijelentése, elgondolkodott, és az ő szemszögéből így fogalmazott:
Ha festek, gondolkozom. Ha festek: érzek. Ha festek: lélegzem. Ha festek: élek. Ha festek: létezem.
állat, mi?

játék
múltkor kamilla tök jó játékot talált ki: betett 1 ruhazacskóba pár db játékot, és tapogatással kellett megmondani, mi van bennük.

mindenszentek
kimentünk a temetőbe.
világosban.
régen félhomályban meg sötétben mászkáltunk, és jobban időzítettünk. 1 időben a pinkai rokonok is pont akkor mentek, amikor mi, és mindig jókat diskuráltunk meg rötyögtünk a temetőben. szép dolog ez a halottainktól, hogy létrehozzák a kapcsolatot az élő rokonok között.
családilag tehát a húsvét és a mindenszentek a legjelentősebb ünnep.
a temető és a templom közösségi térré válik.
...fú, most születnek a nagy gondolatok a fejemben...
a halottak ugyanis 1 nagy területen, a temetőben vannak elhelyezve. ezért mindenki odamegy emlékezni. összegyűjti a népet. kénytelen vagy találkozni a másikkal.
húsvétkor meg a templom. amikor megszentelik az ételt. és már jó idő van, lehet az utcán beszélgetni mise/szertartás előtt és után. kis szerencsével a közösségi megfontolásból a templom közelébe helyezett kocsma is nyitva van, és ott tovább lehet erősíteni a családi kötelékeket.
mostanában ebben elég gyenge vagyok. mindig azt látom, hogy az alkohol szerepe túl van hangsúlyozva, és ettől nagyon ritkán tudok elvonatkoztatni. vissza kéne térnem a régi kerékvágásba. önmagam kirekesztése ez. nem azt érzem, hogy fejlődnék. néha meg pont az ellenkezőjét gondolom. mert előre látok. látom az eljövendő nehézségeket.
lehet a vallás-egyház-szokások bermudahármoszögre másképp kellene tekintenem. meg kéne látni benne a természetet, a körforgást, a megszületést, a kiteljesedést, az elmúlást. vagy most ideát gyártok azzal, hogy a vallást a természettel párhuzamos valaminek tekintem? az van a fejemben, hogy szép falusi lét, munka, szabadidő, hagyományok, szokások, rituálék, amit az idősek adnak át a fiataloknak, akik játszva tanulják meg az élet dolgait. segítenek nekik a kikelő vetések, az aratás, a farsang, a húsvét, a böjt, stb.
van családom. vannak barátaim. mégis gyakran gyökértelennek érzem magam. hogy lógok a levegőben és nem tartozok sehova.
na, hát ezen kár volt ennyit is agyalni.
persze én már rájöttem erre, kikristályosodott bennem, hogy mi az az alapmotívum, ami végigkíséri az életemet. vagy: alapvető tulajdonságom, ami velem született, itt munkál mindig, és nem látom esélyét, hogy valaha is megszabaduljak tőle.szabaddá váljak.
szóval szóval. ezt most közzéteszem, mielőtt meggondolom magam, hehe.