2012. november 19., hétfő

szoborpark


vettem akcijós jegyet a szoborparkba. terv az volt, hogy erával megyünk, és akkor dzsoki is jön velünk, élvezi a nagy szobrokat meg, hogy szabad...abban futkos6.
szerdán tesómékhoz beállítottam az ikeában vásárolt evőeszköztartóval a hátamon. mire eli: ó de jó, pizzát hoztál? ez 1x már járt náluk, akkor épp az ikeából jöttem. csak nem fér bele a fiókba, ezért vissza kellett vinnem. tesóm is megjegyezte, mintha ezt már látta volna nálam.
este áttekertem erához, aki ajtónyitás után ezzel fogadott: csak nem pizzát hoztál?
:)

még 1x vacsoráztam, és a 11-re elkészült sütőtököt is megkóstoltam, amelyet aztán  kitettem az asztalra hűlni.
reggelre fehér pöttyök keletkeztek a kihűlt sütőtök darabokon. elképedtem: ez mi? penész 8 óra alatt? lehetetlen. közelebb hajoltam, és megnyugodtam, hogy nem penész, hanem vmi más, ui. ezek a gömböcskék simák és fényesek voltak, nem pedig szőrösek. pár darab tököt megcukroztam sütés előtt, és azokon alig volt ilyen fehér pötyi. gyorsan felhívtam zolit, hátha ő magyarázattal tud szolgálni. szerinte kivált a cukor. érdekes, érdekes. ilyet még nem láttunk.

víztorony a kertészetből
lassan összeszedelőzködtünk, és kikocsiztunk. a szoborpark bejáratához érve era 1ből kiszúrta a zúzott követ a kapu előtt... sanszos volt, hogy belül is az van, ezért kiszálltam és megkérdeztem a pénztárost, aki sajnálkozva mondta, hogy igen, belül is mindenhol zúzott kő van, és múlt 7en szórták fel, és kerekesszékkel is szoktak jönni, de az izmos. azért kipróbáltuk erával. s távoztunk is.
ott van a szépséges budatétényi víztorony, gondoltam, megmutatom nekik. ekkorra már egész szép idő lett. csendes külváros. dimbi-dombi, jó utak, kis forgalom. előtte beugrottunk a kertészetbe. kihasználtam azt, hogy autóval vagyunk, s bevásároltam. erát rábeszéltem 1 lombseprűre, magamnak pedig vettem 2 téli jázmint és 1 valódit. (a valódit nagynéném elültette, a télieket nekem kéne rendbe tennem ma du. {csütörtökön még péntekre toltam, pénteken vasárnapra...}) srác elmondta, hogy kiirt6atlan, és a téli csüngő fajta, tehát a falon lefelé lógva jó helye lesz, s már februárban virágzik. jól betrágyázom, hadd szívja meg magát, és növekedjen gyorsan. elmondta azt is, hogyan kell visszavágni, de azt elfelejtettem. majd ha eljön az ideje, megkérdezek valakit.
aztán elindultunk a víztorony felé.
erát átpréseltem 2 betonkocka között, s irány az erdő. joya nagyon élvezte, ö-v futkosott. szép, színes volt az erdő. azaz sárga. valami jelölőkőféle akadt utióunkba, amitől joya megijedt- era mondta, én nem vettem észre semmit. érdekes, mennyire jól kitalálja a kutya gondolatait, hogy éppen mi a baja/öröme, mit akar tenni. mondjuk vele él meg 1 csomó kutyával van kapcsolata. én is biztos megtanulnám idővel, ha érdekelne. így meg csak nézek, hogy minek ugrál rám dzsoki, miért akkor szaglászik, amikor én eszek, miért az én lábam alatt ugrál... ugyanúgy nem tudom megfejteni, mint a kisgyerekeket, amikor valamit pötyögnek, és kérdezem az anyjuktól, hogy mivanmitmondott?, mire ők megmondják a magától értetődő választ.
szóval dzsoki kiborult a kő láttán. ezért era ráültetett a kőre, és odahozatta a kutyával a damit (hogy kell írni?), amit nekem át kellett adjon, mire én megjutalmaztam pár szem kutyakajával. úúú. igyekeztem úgy adni, hogy minél kevésbé legyek nyálas. ez sosem sikerül, ezért a kutya simogatást is kap, ha az én kezemből evett. höhö. a tanulási folyamat sikerrel zárult: joya többé nem félt a kőtől.
jó volt az erdőben, nem jártunk rosszul a szoborpark nélkül sem, sőt, sokkal jobban.
ufo az erdőben

megint leteszteltem, amit a prof mondott: az avarra érkező vizelet nem büdös. eddig nem tűnt fel, sosem foglalkoztam a szagával, ha éppen az erdőben kellett pisilnem.

az erdő után elmentünk borkának ágyat venni. hátha nem fekszik bele az emberekébe, höhö. mert era mindig mondja, hogy ha nem figyelnek, akkor előszeretettel pihen az ágyon, kanapén.
és mi lett?
otthon kipakoltunk, elhelyeztem a nappaliban a kutyaágyat, mondtam dzsokinak, hogy próbálja ki, feküdjön bele. először nézett, beleállt, billegett, kijött. később beleterítettem a teflonos ágyba a plédet, era beküldte a kutyát, és kb. mintha odaragsztózták volna, ott maradt. jól bírta maga körül a takarítást is. péntek reggel eszembe jutott, vajon erával aludt -e a kutya vagy az új ágyon? erre kiderült, hogy a nappaliban vészelte át az éjszakát, nem a gazdája mellett! ilyet...

az ágyvásárlás után jött az ikea. már a sűrűjében jártunk, amikor ráeszméltem, hogy az evőeszköztartót a kocsiban felejtettem. nem baj, majd boltozás után visszaviszem, úgyis levásárló kártyát adnak.
a parkolóban era észlelte, hogy budaörsön vagyunk, és az örsön vettem. remek. megint cipelhetem. aztán végül is bevittem, hátha szerencsém lesz, és megszabadulok tőle, majd úgy csinálok, mintha nem vettem volna észre, hogy az örsön vettem. nem szóltak semmit. ezek szerint nekik mind1.

cezanne
kiállításon is jártam aznap. állati volt. nekem inkább az akvarellek jönnek be. meg azok a nemtomilyen képei. a képeket nézegetve megéreztem, hogy tiziano miért kedvelte annyira az olajfestéket, megsejtettem, miért olyan jó dolgozni vele. én még sosem próbáltam, csak a tojástemperát. mariannnéni azt mondta, ez nagyon hasonlít az olajfestékhez. valóban szépen lehetett vele dolgozni.
én szeretek közel hajolni a képhez, és megvizsgálni, hogyan húzta az ecsetet a festő. és mindig rácsodálkozok, hogy ami közelről 1 maszattömbnek látszik, míg messziről 1 gyönyörű, élettel teli festmény. régebben azt szerettem, hogyha élethű volt valami, most már nem. 1 kép tetsszen, azt' jónapot. azért nem árt, ha megvannak az arányok. én is szeretek belevinni olyat (színt) 1 képbe (mintha gyakran festenék. nem is festek gyakorlatilag...), ami 1általán nincs ott, csak úgy érzem, hogy kell oda.

Nincsenek megjegyzések: