2013. április 29., hétfő

körök

mi ez (a vonal)?
bicikli
a fehér megint a szervizióban van. most a középrész a problémás. ez már múltkor is gond volt, de a probike-ban szombat este 6-kor megnyugtattak, hogy 100 km-t még nyugodtan el lehet vele menni. ideges voltam ám akkor. amikor gurultam le az istenhegyin, hallottam vmi zajt, ami nem a szokásos: két kulacstartó összerezeg, hanem vmi új. otthon megrázogattam a biciklit, s a hajtómű felől jöttek a hangok. megrángattam. lötyög. nemkéne. kimentem, megrángattam a kristóf biciklijén is, hát az stabil. akkor itten baj van. tesómtól telefonos segítséget kértem, aki átirányított gáborhoz, hogy neki minden eszköze van, vele nézessem meg, ő is tőle kérte kölcsön. gábor nem bíztatott nagyon. ekkor eszembe jutott tamás, mégiscsak övé volt a bicikli, jól ismeri. ő ellátott tanácsokkal, ha ez van, ezt csináld, ha az van, azt csináld. ezt elmondtam gábornak, akinek eszébe jutott, hogy a probike szombaton is sokáig nyitva van, menjek be, kérdezzem meg. tőlük meg a fentieket hall6tam.
így indultam a mészkőemberen. persze megint elbasztam, mert a vácig biciklizés bemelegítésnek nem rossz, de a rajtig kellett várnom vagy másfél órát, s nem ártott volna tekerni 1et előtte. mekkora barom vagyok. tavaly is ez lehetett a hiba. mind1, az 1. 2 helyen úgyis versenyzők végeztek, sokkal jobb idővel, mint én. most elég sok volt a korombeli tyúk. vagy 21-en voltunk a felnőtt nő kategóriában. korábban feleennyien.

barkács
elkezdtem felragasztani a köröket  a lámpára. a ~180 db elfogyott, és  csak félig jutottam. újabb körkivágás és festés, viaszolás következett.
ja ezt a vágólap sztorit le se írtam még. beláttam, hogy muszáj vágóalátétet vennem, különben szívás lesz a körökkel. majdnem 4000-ért meg is vettem az olfa A4-es (legkisebb) vágóalátétjét. és basszus, ez valóban öngyógyuló. simán vágtam ki vele a köröket, saját hibámból rontottam 1-2 db-ot. nem kis munka, 144 db d=70 mm kör kivágása közel 2 órát vett igénybe.
sokáig tanakodtam, mi lehet az a rit dye. ez volt az eredeti receptben. az angoloknál/amcsiknál vmi festék, ami köznevesült. a képek alapján, textilfestékre tippeltem, s azt is kezdtem el keresni itthon. olyan, amit vízben oldasz fel, és megfőzöd a ruhát benne. találtam columbus márkájút körmenden a hobby boltban. elég olcsó volt. csak narancsot meg skarlátvöröset vettem. aztán kitaláltam, hogy sárga-narancs-piros vonalon szeretném a lámpát, ezért a sárga után vadásztam 1 db-ig. végül a wekerlén a hobby boltban tudtam rendelni napsárga színű textlfestéket. itt olcsóbb volt, mint körmenden. mondta a nő, hogy ezt viszik, ez az olcsóbb, és jó is. 
a körkivágás után jött a festés. nem akartam 1színűt, hanem tarkát, mint az eredetiben. persze nem értem el azt a 6ást, hanem vmi egészen mást. meg kellett fejben tervezni, hogyan is fessem be őket:
  • sima nap
  • sima narancs
  • sima piros
  • pirossal fröcskölt nap
  • pirossal fröcskölt narancs
  • naranccsal fröcskölt nap
  • nap viaszfolttal, később pirosra festve (a képen)
  • narancs viaszfolttal, később pirosra festve
  • nap viaszfolttal, később narancsra festve (a képen)
ezt így kimatekoztam. feloldottam a festéket melegvízben, beáztattam a köröket, míg befogta őket a festék. nagyon szép textúrák jöttek ki. főleg úgy, hogy ha 1másra tapadtak a korongok a festékben is, meg később száradás közben is. úgy raktam száradni zsírpapírra, hogy némelyek fedjék 1mást.  nagyon állati. köszönjük az alkotónak ezt a jó 5letet. még van 1-2 bigyó a fejemben, ahol hasznosítani fogom ezt a festésmódot.
tehát kicsit száradtak a korongok, s utána fröcsköltem rájuk sötétebb színt.
már majdnem végeredmény
amikor totál megszáradtak, olvasztottam viaszt (azúr vegyszerbolt, józsef krt. 60, paraffin viasz pasztilla 1100 ft/kg), s ráöntöztem a körökre.
aztán ezek megszáradtak, s újból festékfürdőbe merítkeztek.
száradás után kimártottam őket viaszba. 1 kicsi részt szabadon (szárazon) kell hagyni, ui. oda kell nyomni majd a ragasztót.
a viaszos kimártás azért szükséges, mert így fényáteresztőbbé válik a papír. kimártás után újra a zsírpapírra tettem a korongokat. az a fele került felülre, amelyik a lápán is kifele fog nézni. ui. ahogy letettem a zsírpapírra, azért 1-2-3 ponton összegyűlt a viasz a karikákon.
száradás után lehet ragasztani. ehhez tényleg csak a ragasztópisztoly jó. szerencsére 1x a mutter rendelt 1 ilyet, és legalább erre nem kellett beruháznom. a kis szerkezet zabálja a ragasztót, még 1 csomaggal kell vennem. (415 ft/10 db kicsi)

nna, akkor a főbb összetevők:
lámpa, 2000 ft
3 csomag textilfesték, 750 ft
körkivágó, 3150 ft
vágóalátét, 3685 ft
4db A1 180 g/nm papír, 360 ft
2 csomag ragasztó kicsi pisztolyba, 830 ft
0,3 kg paraffin viasz, 330 ft

szumma: 11105 ft. meg a sok munka.
nyereség: ez a szép lámpa és a sok új tapasztalat

2013. április 26., péntek

japáncseresznye

azt hiszem, abban 1etérthetünk, hogy a legszebb 3 dolog közé bevehetjük a virágzó japácseresznye fát:






2013. április 25., csütörtök

fényképezőgép, fontos

ez valóban nagyon fontos információ. remélem, hasznos lesz valakinek.
írtam, hogy bedöglött a fényképezőm. az objektívet nem húzta be többé. ott púposodott ki a gépből.
azt tudjuk, hogy ezeket a modern és viszonylag olcsó gépeket nem érdemes javítani, mert alig többért már újat lehet kapni. fogyasztói társadalom. és ha megjavítják, akkor is ki tudja, mennyi ideig lesz jó.
hát miután elromlott (?) elkezdtem angolul keresgélni a neten a problémáról. gyorsan megtaláltam 1 oldalt, ezt kimentettem, és csak halogattam a végigolvasását és kipróbálását.
öcsém.
bementem a canon szervizbe, ahol azt mondták, 15.000-ért javítják meg.
na, bazz...
állt a szekrényben a fényképező.
tegnap még 1x lefordítottam a szöveget, és nekiálltam. van 1 olyan javítási lehetőség is, hogy kiveszed a memóriakártyát, és aztán beteszed a friss akksit, majd bekapcsolod.
én csak simán betettem a friss akksit- ugye ez az 1. lépés. bekapcsoltam, s láss csodát: működött. belenéztem aztán a gépbe, s kiderült, hogy nincs bent a memóriakártya. kivettem valamikor. az jó kérdés, hogy hova tettem.
ennyi.
érted...
ezt 15.000-ért megcsinálta volna nekem a canon szerviz. tehát még csak por sem ment bele. amúgy lehet kevesebbet számláztak volna, én nem tudom. jó dolog ez az internet, spórolt nekem 1 csomót.

2013. április 22., hétfő

hollókő

ezt tekinthetjük szezonnyitónak is.
vasárnap, azaz április 14-én jártunk ott.
balázs 5lete volt hollókő. kíváncsi voltam rá én is, milyen ez a falu? miért lett a világörökség része? nem keresgettem róla képeket a neten, úgyhogy meglepetés volt.

először gödöllő felé akartunk menni, aztán hogyan hogy nem balázs visszafelé a vácig biciklizést javasolta, mert én keveselltem a km-eket. ha vác, akkor naszály :)
megfordítottuk a kört

szentei (?) templom
rákészülés
ja, ezt már leírtam.

a vanilin cukkrázzdánál találkoztunk. hánykor is? 7?
felvettem az új kamáslimat- gyönyörű neonsárga, a rövidujjú kesztyű alá a mama vékony kesztyűjét. reggel még csípős idő volt. gondoltam, minek fagyoskodjak? a kamásli jól teljesített amúgy. mondjuk 10 fokban ne is fázzon benne a lábam.
nem reggeliztem, mert rájöttem, hogy minek? 30-40 km-t simán letekerek kaja nélkül sík terepen. jobban is érzem magam üres gyomorral indulva.
a városból kifelé haladva, megállapítottam, hogy jó döntés volt a kamásli és a 2 kesztyű. dunakeszin megálltunk, benyomtunk 1 kis kaját.
aztán vácon a naszály aljában a rajtvonalnál szétosztottam gábor és balázs közt a cuccaimat (magammal cipelt tömegcsökkentés elve), és nekiálltam magammal versenyezni. azt beszéltük meg, hogy 1x megyünk fel izomból. legalábbis én.és gábor hazamegy, mert 1000 a dolog, mi meg lecsorgunk a naszályról a másik oldalon. a másik oldal az igazán rettenetes amúgy. sötétben nyaktörés garantált. a buszok gyökketővel mennek, és rajtuk kívül mások is. kátyú kátyú hátán, borzalom.
az év 1. hegye izomból 14:43-at eredményezett. 1 percet kellett volna javítanom. 14-en belüli álom...
azért kifárasztott rendesen ez az erőltetett menet. lihegtem a tetején pár percig.
befutott gábor is 1 kis idő múlva. ott van 1 kocsma, amit még sosem láttunk nyitva. a tulaj épp akkor nyitotta ki a kaput, és ezt mondta, hogy nyugodtan menjünk be klotyóra, ha akarunk, ehhez nem kell fogyasztani.
köszönjük. csak néztünk. magyarországon vagyunk?
végül betértünk fogyasztani is, mert balázs úgyis kávézni akart. bent ropogott a tűz a kandallóban, és a konvektorok is üzemeltek. jólesett a csípős idő után ez a kis melegség. az ablakból oylan panoráma tárult elénk, hallloood... a gellért-szobrot is lehetett látni szabad szemmel. a pincér rém udvarias volt, hozta  a távcsöveket, elmondta, mi merre, a cementgyártás rövid folyamatát, kedvesen kiszolgált, felajánlotta, h tegyük az átizzadt mezt a kályha közelébe száradni. én csak estem 1ik ámulatból a másikba.
a srácok ettek 1 adag pacalt, én csak belekóstoltam. nekem nincsenek érzelmeim a pacallal kapcsolatban, mert még sosem ettem. ugyan most megkóstoltam, de nem ájultam el tőle se pozitív se negatív értelemben.
miután megtömtük a belünket, mi balra el, gábor jobbra. a szuper úton.
a 2-esre mentünk ki, ami nagyon állat. imádom azt az utat. jó széles, sima, vannak benne kanyarok meg emelkedők, és szombaton alig volt forgalom. felfele és lefele is lehet rajta zúzni. rétságig élvezhettük ezt a részt. közben erdők is vannk, amik ontják a szentgyörgy virág/odvas keltike (Coridalis cava- ezt éppen nem felejtettem el)  és ibolya illatot. ez annyira jó, amikor tavasz illatban tudok biciklizni. még szabadabb, még természetközelibb lesz tőle a kerékpározás.
áthajtottunk bánkon meg merre is?...cserhátsurány, alsótold, hollókő.
elég sok falu volt.
ez a nógrád oylan, mintha szlovákiában lennék. érzésre. nem tudom megindokolni, csak ezt érzem.
jó kis dimbi-dombi, gyakran kellett használni a váltót. az utak vegyesek. 1es szakaszokon iszonyú kátyúsak, máshol meg szuperjók. vagyis: a falvakban kátyúsak, a falvak között pedig remekek. arra gondoltam, hogy azért így csinálták meg, mert a faluban úgyis lassan kell menni, kívül meg lehet gyorsabban. sötétben nem 1 életbiztosítás ezeken az utakon rodeózni. voltak szerpentinek is. meg lepukkant falvak. szép templomok. windows xp háttér (balázs szerint:) zöld rétek. nekem nagyon bejön ez a nógrádi táj. sokat gurultunk. baromira élveztem, hogy nem hajtűkanyaros volt, csak ilyen kis enyhe. nem kellett hozzá taktika.
az erő még mindenhol a téli arcát mutatta: lehullott lombok, minden barna és szürke, sehol 1 zöld folt. láttam 1 nyírfát az erdő szélén, nagyon viccesen nézett ki: a bal oldalon volt, és a jobb oldalon terebélyes lombkorona, a bal oldala pedig szinte lecsapva. úgy nézett ki, minta félbevágtak volna 1 rendes fát hosszában.
hollókőre du. 3 körül értünk be. a leágazásnál van 1 holló szobor, ott megszabadultam a lábszármelegítőmtől, viszont a széldzsekit nem kellett levenni egész úton, annyira nem volt meleg.

hollókői vár
hollókő ófalu része valóban 1 mesebeli falura emlékeztet. nemtom hogyan maradt meg ez így az utókornak. kocsival nem lehet behajtani, csak engedéllyel. 1 utca van vagy 2. ezek burkolata kő. de nem macskakő, hanem ilyen nagy darabok. kb. ahogy lebányászták, úgy le is rakosgatták. nagy élmény volt bicikliscipőben topogni rajta, és még tolni hozzá a bringát. jött szembe velünk 1 helyi öregasszony, és látta, mennyire élvezzük, s elmondta, hogy talán idén megcsinálják az utat, mert ez esőben és hóban nagyon csúszik, balesetveszélyes, már 2-3x elcsúszott ő is télen, amikor jött haza templomból. (és ez az út olyan hepehupás amúgy, hogy szerintem ezen 1 hótoló se tudna végigmenni, mert beakadna tolója.) mondom neki, hát legalább ott a kontya, ha hanyatt esik, akkor az tompítja az ütést. mire ő, igen ám, de van benne hajtű is, az meg szúr :)
felgyalogoltunk a várba. tanácstalanok voltunk 1 db-ig, hogy megtegyük -e, ui. az út eleje ilyen kis köves volt, amiből kezdett elegünk lenni. végül megkérdeztem 1 párt, hogy milyen messze és milyen az út. ők megnyugtattak, hogy szuper és csak 500 méter.
a vár nekem tetszett, kis zeg-zugos cukiság. balázs szakértő szemei szerint össze van gányolva. nem a minőségre értette, hanem stílusra. hogy olyanok vannak belekeverve a felújításba, amik akkor nem voltak.
megpihentünk, én benyomtam 2 müzliszeletet, és eldöntöttük, hogy 60-ig letekerünk, s ott vonatra szállunk. én nem nagyon akartam húzni az időt, mert még sonkát kellett főznöm meg ilyenek.
hát nagyon szerencsések voltuk, ugyanis hazafele majdnem végig hátszelünk volt, de nagyon durván.
balázs meg belassult. kicsit pöröltem vele, hogy jó, hogy nem bírja, ha már 3 órája nem evett semmit. hogy ő nem éhes. hát ha éhes vagy, akkor már rég el van baszva az egész. biciklizés közben az éhséget meg kell előzni. megetettem vele az energiaszeletemet, és akkor rájött, hogy így eredményesebben teker. nna.

alsótold után van egy útelágazás, az 1ik fele pásztóra visz, a másik szarvasgedére. mi az utóbbin gurultunk tovább. ezt az utat! mintha ausztriában lettünk volna. 1 szakaszon meg oylan lejtő volt, annyira sima és klassz, hogy max 67-tel mentem- állati volt. és biztonságos. semmi para. ugyanez a konával félelmetes lett volna. lehet nekem is kéne vennem 1 cc biciklit túrázni. azért ez az outi geometria meg kormány nagyban növeli a biztonságérzetet.
már ezért a 10 km-ért érdemes volt elmenni erre a túrára.
a víztorony
szarvasgede után kimentünk a 21-esfőútra. sejtettem, hogy kint lesz a kerékpárral behajtani tilos tábla. megálltunk gondolkodni, hogy mi legyen. a falvakban vagy a 21-esen? nem volt nagy kedvem a főúton menni, de sietnünk kellett. balázs nem nagyon jött stéherben mögöttem. pedig kibaszott hátszelünk volt. 15 km rémálom. az eleje még oké volt, mert az út széle nem volt gáz. aztán elszaródott az út, az autók meg csak jöttek. csodálom, hogy nem dudáltak le minket 1x sem. abban reménykedtem, hogy nem jön 1 rendőr sem. aztán 60 előtt 1x csak kiszélesedett az út, 2x2 sávos lett, középen elválasztva. 110-es tábla kint-jesszum, csak ezt éljük túl. jó, lehetett ezen a 2 km-een szaggatni biciklivel is nem csak autóval. bennem volt a para, hogy vki ránk küldi a rendőröket. itt már nem várogattam balázsra, tekertem, ahogy tudtam, csak végre bent legyek a városban. és baszki, még 60-ban sem lehet azon a rohadék 21-esen biciklizni. belül is tilos.
vmi körforgó után megvártam balázst, onnan 1ütt mentünk. épp vmi kereszteződéshez értünk, ahonnan kanyarodott ki 1 rendőrautó. én meg gyorsan be. nehogy ránk szóljon, hoyg mit keresünk a főúton.
aztán 1 helybeli kérésünkre elmondta, merre van a vasútállomás. át kell menni a síneken, úgy a legrövidebb. namondom, most meg a vonatok... :)
az állomás mellett van vmi felújított épület, és ha jól láttam, 1 felújított víztorony is. azt már nem volt időnk megnézni. meglesem itt.... nem találtam. viszont volt 1 vicces: két hidroglóbusz 1 helyen, 1más sarkában.
a restiben fogyasztottunk némi ezt-azt, majd fel a vonatra. ilyen piros helyközi szupervonattal jöttünk. ahol inkább a hűtés ment, mint a fűtés. gyorsan beértünk a keletibe.
szóval 1.re nem volt rossz teljesítmény. kezdődik a biciklis szezon.

szumma
fogyasztás: 4 cerbona, 1 szendvics, 1 twix,1 csokis croissant, 1 diós tekercs, 3 dl őszilé, víz
~160 k, 1541 m szint.
(jó lenne a szintet is kiszámolni, de nemtom hogyan kell. legközelebb olyan órát veszek, ami ezt meg tudja mondani.)

ashley & james

honlapjuk

leírtam a nevüket, és angolul jönnek a gondolatok... pedig csak 2 napot voltak itt.
mostanában elég sokan megkerestek, hogy elszállásolnám -e őket, mert világkörüli biciklitúrán vannak. csak néztem, nézegettem, mi van itt? mi ez a nagy, soha nem látott lelkesedés az osztrákok meg németek részéről? télvíz idején biciklizni?
aztán írt ash(ley) angliából, aki alkalmas időtartamot jelölt meg, hogy fogadjam őt meg a haverját, jamest. írtam ashnek 1 smst. hogy jöhetnek, ha szépen beszélnek angolul.
gondoltam kéne vmit főznöm, ahogy szoktam. semmi 5letem nem volt, csak a palacsinta. aztán bementem a pinyóba és megláttam a rengeteg kukoricadarát és a palkó mellett felajánlottam a puliszka (nekik polenta) opciót is. puliszka szalonnával. ez utóbbi mellett döntöttek, így kiderül, hogy nem gömbölyű a föld. dolce vita szerint készítettem. ő azt írja, sok vízzel csináljuk, sokáig főzzük, akkor lesz igazán finom. hazaértem, nekiálltam vadul főzni a pulsizkát, közben jó mélyeket szippantottam az illatából, s bizony kiderült: ennek inkább szaga van. kevergettem, kevergettem, csomós is volt, meg szürkés. de leginkább büdös. lehúztam a tűzről, s átrohantam a szíbíébe 1 vállal6ó kukoricadaráért. addig 3 fokot hűlt a 3,5 kg-os massza, amit beleborítottam a kukába, s szerencsére nem olvasztotta meg a kukászacskót. az idő telt, s nagyjából kész akartam lenni, mire jönnek a vendégek. vágyak, remények.
kimostam a lábast, felraktam 1 újabb adag vizet, s beleszagoltam, még annak is pinceszaga volt- hallatlan. addig forraltam, amíg rendes vízillata lett a víznek. ekkor besóztam, majd elkezdtem borítani a kukoricadarát, és negatív irányban keverni a cuccot a hőálló habverővel. és láss csodát: nem lett csomós, kellemesen szaglott, és aranysárgán kavarogtak a daradarabok (hahaha) a vízben. keverés közben kisüt5tem zsírjára a szuper szalonnánkat. nem takarékoskodtam vele, 500 g kukoridarához sok kell, hogy íze is legyen. amikor már fincsi puha volt, belevágtam 1 db vajat és némi reszelt grana padanoval ízesítette, és elkezdtem kiteríteni a sütőlemezre, hogy hűljön.
ekkor megszólalt a kapu-telefooon. ash jelentkezett be. kimentem, s a kapuban csak öreg szivarokat láttam tanácskozni bicikli nélkül. megijedtem 3/4 pillanatra, hogy hol van a hang tulajdonosa? kinéztem, és megláttam a 2 jólmegpakolt bringást. fel bírták magukat küzdeni a lpcsőn. temérdek cuccukat a pinyó és a lakás között eloszlatták, s a nagy találkozásra/meglepetésre megitattam velük 1-1 kupica pálinkát, melynek fogyasztása alól magamat sem vontam ki.
hú annyi mindenről beszélgettünk, annyira jó volt.
azér' a kaja bakik száma 1gyel növekedett: mielőtt rászórtam volna a kiszaggatott puliszkára a túrót, megkóstoltam, és bazz, savanyú volt. itt osztanám meg a tapasztalatomat, hogy a 7en belekóstoltam 1 tejbe, amin éreztem, hogy még 10 másodperc, és megromlik, na ezt aztán nem lehetett tejhabbá alakítani, úgy folyt, mintha habosítót se látott volna.
szóval james-szel hiába kóstoltattam a túrót, ő ezt nem ismeri, és nem találta rossznak. nem akartam őket megmérgezni, ezért ezt is hajítottam a kukába. amúgy a bélyegző szerint volt még 3 napja... a puliszka a kiszaggatás ellenére a sütő hőjétől 1 masszává állt össze, amin nevettük, ám jó szájízzel fogyasztottuk el. a srácok hoztak pár sört a boltból, hogy lemossunk mindent a gyomrunkba. tetszett nekik a puliszka.
aztán felgyalogoltunk a várba, de kb semmit nem láttak belőle, mert gyaloglás közben beszélgetünk.  meg amúgy is a reflektorok mindig szembe világítanak, elvakítanak. de legalább gyalogoltunk 1et.

ash szavaiból úgy tűnik, jóra fordul hamarosan a világ. a sógora vmi bútorokat importál kínából angliába, s az a tapasztalat, hogy x összegért már nem hajlandók megcsinálni a kínaiak, 1re több pénzt követelnek. ez jó. mert akkor lassan őket is megfizetik, s nem fogja megérni kivinni minden melót ázsiába, s újra lesz munkája az európaiaknak is, az amerikaiaknak is. biztos bonyolultabb ennél a képlet. én mindig mondtam, hogy ha a kínai munkások öntudatra ébrednek, akkor ennek a multis, globális világnak be kell dőlnie. az esélyek nőnek.
aztán említették, hogy az volt a nagy üzlet régebben, hogy a nagy angol cégek call centereit elköltöztették indiába. vki rájött, hogy sok indiai beszéli az angolt, s ők majd szarérhugyér elvégzik ezt a munkát is. ugyanakkor azzal nem számoltak, hogy akcentussal beszélnek, és annyira más kulturális, gazdasági környezetben élnek, hogy 1xűen nem értik meg az angol vásárlók panaszait. és elkezdék visszaköltöztetni a call centereket indiából. a bizalom megrendült, ezért 1es cégek úgy reklámozzák magukat, hogy angliában működik a call centerjük, nem indiában.
aztán az angol farmerek is panaszkodnak, hogy 1re nehezebb az élet, nem éri meg termelni, nehéz az olcsó kínai, dél-amerikai árukkal felvenni a versenyt.
világos, hogy a kis közösségben van az a potenciál, ami segíthet visszabillenteni szerencsétlen földünket az 1ensúlyba. angliában sem fűlik az emberek foga a mezőgazdasághoz, és ez bizony nagy baj. a multik koncepciója mindenhova beette magát. nem akarom démonizálni őket, hiszen minden döntést emberek hoznak meg, nem gépek, a multikét is. a tudatos fogyasztókat, hiszen nekik a fogyasztók a társadalom alapelemei 1re nehezebb lesz megvezetni. ha megerősödnek a kisközösségek, akkor a multiknak is fejet kell majd hajtani. lesz sok értelmes munka. a mg. végre visszanyeri méltó helyét. aki lenézi a parasztot, az cseppet gondolkodjon el, hogy mit eszik úgy általánosságban. papírra nyomtatott jelentéseket vagy zöldséget meg húst? attól tartok, sokan nincsenek tisztában azzal, hogy mennyien fáradoznak és micsoda áldozatokat hoznak emberek és állatok, hogy minden nap csirkemellet zabálhassanak a kényes gyomrúak. aki lilának hiszi a tehenet, az azt gondolja vajon, hogy a kaja csak úgy lesz? lepottyan az égből? ott terem a hűtőpultban?
amúgy tegnap este sokat hánytuk-vetettük a témát már a magyar felebarátaimmal.
oké, oké, mindig csak pofázok, mondod te, miért nem állok neki gazdálkodni? erre nem tudom a pontos választ. most kezdek világosabban látni. lassan ülepszik a világ mocska :)

a srácok mostak is 1et. a gép beindítása előtt volt 1 kis félreértés. kérdeztem, hány fokon mosson? 60 vagy 40? 40. oké. aztán nem értettem, hogy miért hőmérsékletezik ash még mindig, amikor megbeszéltük, és ha gyapjút tartalmaz némely ruhájuk, akkor mos6juk kifejezetten gyapjú programon is. aztán el tudta úgy magyarázni, hogy megértsem. szárító prg ugye nincs hozzá, mert az gyepálja a gyapjút. németo-ban nagy divat a szárítógép.
hamar kidőltünk.
én reggel elosontam.
du. haza. ekkor hívott orsi, hogy rabbi szülinap van, lesz megmozdulás.
közben hazaértek a srácok is, szépen, kipihenten, kiáztatták magukat a széchenyiben, sétáltak sokat. kérdezték, hogy akkor főzzenek -e tésztát valamivel vacsorára? erre én előhozakodtam a gofrival, ha szeretik, akkor süssünk azt, főzhetnek még elég tésztát az elkövetkezendő 15 hónapban. gyorsan meg1eztünk, hogy így is lesz. elküldtem őket az üres üvegekkel a boltba. náluk nincs ilyen üvegvisszaváltó masina- nagyon tetszett nekik.
2 adag gofrit bekevertem, s be is vágtuk különböző lekvárokkal meg csokipudinggal. ash sütötte, azt mondta, élvezi, szívesen csinálja. azért ő is tömte magába rendesen. lekvárjaink jelesre vizsgáztak.
amikor elmentem este rabbi buliba, mondtam nekik, hogy majd reggel ébresztem őket, és akkor elbúcsuzunk, leborítom őket hideg vízzel. ash azt felelte, inkább lekvárral, annak nagyon örülne.
a gofrizás nagyon jó volt. meg utána  a buli is. de ezt már lehet írtam.
jaj mennyi írnivaló van.
folytatom 1 másik poszttal.

2013. április 15., hétfő

pedálcsere

jó, hogy szombaton tesóméktól hazatekeregtem, és nekiálltam letisztítani gizit, meg ránézni az outira, hogy valóban rendben hagytam -e télre. ja, nem is. a fehéret elvittem a szervizbe, ahol azt mondták, át kell mosni az 1. váltónál, és akkor működni fog. így is lett. otthagytam 1 rakat pénzt, de legalább működik.
jó idő volt, munkakaedvem a tetőfokán. ha már a hőlégfúvót kérésem ellenére elfelejtettem elhozni, akkor nekiálltam helyette biciklit takarítani. elő a 15-ös kulccsal. az anya meg se mozdul. belefeszültem mindenhogyan. fogtam a rongyot kulccsal, nagy levegő, has behúz. semmi. (azaz az anya eldeformálódott, mint a vajkocka sarka, de 1helyben maradt) a kurva életbe, hát 1,5 hónap alatt így rárohadt ez a kerék?! szidtam magam, hogy be kellett volna tenni a lakásba a biciklit, amíg húsvét környékén otthon vagyok. az ázott pince lát6ólag nem tett jót neki... fújtam rá wd40-et jobb 5let híján. vártam. namondaom, addig legalább a pedált leszedem, úgyis a fehérre át kell tenni előbb-utóbb. szedtem volnaaaa. az se jött le. na kész. lefújtam azokat is, vártam, csevegtem a szomszédasszonnyal. és reménykedtem, hogy nem kell felhívnom gábort, hogy vasárnap reggel erre kerüljön, mert nem bírtam a pedállal.
majd kezdtem a bal pedállal. rongy, nagy levegő, has behúz... RECCS. megindult a pedál. hirtelen. amire nem számítottam. én meg belevertem az orromat a vázba. 1ből folyt a vér, én csillagokat láttam. meg sem mertem tapogatni. namondom, mi van ha eltört? ilyen idióta baleset... megtapogattam. nem tűnt görbébbnek, mint volt. csillagokat láttam. le is kellett ülnöm, mert elkezdett fájni a fejem. előtte is fájt. tuti a sok erőlködéstől.
aztán mikro lecsillapodtam, bementem a bukóért, s ügyeltem arra, hogy félrefordítsam a fejem, mielőtt még 1et koppanna.
a kerekeket is letornáztam valahogy. jó sok zsírt kaptak a menetek. szerintem amikor a gizin hajtóművet cseréltek, elfelejtették bezsírozni a pedált. ennyire nem volt előtte se rárohadva, pedig szarabb idők jártak. és én nem láttam zsírfoltokat a pedál menetén. na mind1. tanulság: dzsuvában min. 2hetente ki kell szedni, és átzsírozni.
gizi lánca megkapta az utolsó csepp láncolajamat, most gondoskodnom kell másik olajról. kérdés, hogy műszerolajat vagy vmi rendeset vegyek?
az orrom nem zöldült-kékült be, úgyhogy megállapítom, szerencsésen koppantam.... azért másnap reggel igencsak éreztem müzliszelet-rágcsálás közben, hogy beütöttem az orrmányomat.

voltunk biciklizni vasárnap. besült szemek. biciklizés után is 10 évvel öregebbnek nézek ki, csakúgy mint berúgás után... megállapítom magamon, hogy a túlzásba vitt sport és ivás is rombolja a szervezetemet. de valahogy bele kell lendülni a szezonba. az eleje mindig nehezebb. bár minden erős biciklizés után ezt érzem. ki tudja?...
1-2 trükk eszembe jutott még.
ja.

párolt káposzta
gondoltam elkészítem kuktában. csak ajánlani tudom, ui. nem sokat kell vele így törődni. zsíron megkaramellizálod a cukrot, rádobod a felszeletelt/lereszelt káposztát, sót borsot, ecetet, kicsit kevered. a biztonság kedvéért 1 kis vizet még. rá a fedő. én forrásól számítva hm... 10-15 percet főztem. amennyit a kukta papírja írt. vagy kevesebb?

rabbit 37
elég emlékezetes (!) este volt. meg éjjel. meg hajnal. és reggel. azt kell mondja, jobban képben maradtam, mint szoktam. jókat dumáltunk meg iszogattunk. megismertem pár új arcot, akik meglepő módon szimpatikusak voltak höhö. olyan vicces volt az egész. a nevető ráncaim elmélyültek.

időnként azt álmodom, hogy ősz hajszálak jelennek meg a hajamban. amúgy nem őszülök. ezt apától örököltem. és ahogy korosodok, 1re több lábon állok:  jönnek elő a szarkalábak, hahaha.

rabbin nem látszik, hogy már 40-nek lehet kerekíteni.
fura fura. hogy telhet ilyen gyorsan az idő? néha 1-1 nap örökkévalóságnak tűnik, vagy akár 1 óra is. persze, több dolgunk van. és ha olyat csinálunk, amit igazán szeretünk, valóban elrepül az idő.


2013. április 11., csütörtök

újra kitört

a tavasz.

de előtte volt ez, csak a piszkozatok közt maradt:

(kitört) a tél
hát nem gondoltam volna, hogy március 26-án hó lepi be a bokrokat...
meg kell békélni az időjárással. ez melegben sokkal könnyebb. eddig azt hittem, hogy már jó vagyok ebben, nem számít milyen idő van, örülök neki. igen ám, amikor azonban akadályoztatva vagyok kerékpárügyileg, akkor dohogok. bár ma reggel már csak lötyi latyak volt az utamon, úgy viselkedett ez már, mintha esne az eső. egészen persze nem, mert most az autók sebességével haladtam én is a latyakban. az üllői úton már nem. ebben az időben meg az a jó, hogy a rendőrök se nagyon merészkednek ki, szabadabban lehet biciklizni

aztán MOST itt tartunk:
hol is tartunk?
majdnem 1 hónapja nem írtam semmit.
nem volt bajom, nektek meg bajotokra.
sok volt a dolog, és nem akadt motiváció sem. nem, nem fogom az időjárásra, mert nekem meg az nem volt bajomra különösebben. rájöttem erre:
én szeretem az időjárááást!
anyni baj volt csak a sok csapadékkal, hogy beázott a pinyó, és most is vizes. de julinak jó 5letei voltak: letakargatta nagy nejlonokkal (szétvágott műanyag zsákok) a dolgokat, csinált nekik 1 lejtést, és az összegyűlt víz így belecsorgott 1-1 vödörbe. ezt meg kiborította. az más lapra tartozik, hogy az igazi pince is ázik, ui. az udvart olyan faszán megcsinálták, hogy 1 része a ház felé lejt...
és megemlékezek az én lichthofomról is, aminek az alján összegyűlik a víz... valamit elbaszott a májsztró ott is, mert le kéne folynia. én kitakarítottam annakidején, 5 sitteszsák (annyit tettem bele, amennyit én fel bírok még emelni) port lapátoltam ki 1,5 nm-ről, a ház megbízott 1 tagot, hogy a lefolyót intézze el ő, mert én arra eszköz és tudás híján képtelen voltam, de ezek szerint ő is :) mi a franctól dugulna el fél év alatt? ez a baj atársasházakkal, hogy ott minden olyan nehezen megy. közös tulajdon, 1ezkedni kell stb. ha már előhoztam a társasházat írok pár sort a

közgyűlés
ről.
március, hideg tavaszi nap. a házmesteri lakásban ülünk. a konvektort a férfiak képtelenek beüzemelni, holott tuti működött, mert az előző lakó minden bizonnyal használta, hszen 1 kétszázezres ki1enlítetlen gázszámlát és harmicezres elmű-tratozást is maga után hagyott.
bevállalom a jegyzőkönyv írást, amivel kötelezem magam arra, hogy végig ott legyek. ez nem gond, hiszen pont a lakógyűlés miatt nem terveztem aznapra 1éb programot.
vmi oknál fogva az önkormányzattól is jelen van 1 ember.
az elején meg kell állapodni a 2 jk. hitelesítő személyében is. ez nálunk nettó 2 órát jelentett.
hogyan?
van kati, aki folyton kukacoskodik, és elhozta a vejét is, aki meg jogász. a vej nem a házban lakik, viszont a felesége nevén van 1 lakásuk ott. kati lakó. és akkor még nem beszéltem zsoltról, a másik főkukacról, aki családjával a házban él. edit látta el régebben a közös képviselő szerepét, ő lemondott pár éve, azonban ő a férjét küldte maga helyett meg6almazással.
a jelenlévők tehát összevesznek, hogy kinek van joga jk. hitelesítőnek lenni, a tualjnak -e vagy akár a meg6almazottnak is. a társasházi törvényben ez benne van kerekperec, mégis 2 óra vita és személyeskedés kell ahhoz, hogy végre az érdemi részekhez jussunk. közben néhány lakó feladja, s távozik, amit a jk-ben rögzítek (felszólításra persze, mert még nem tudom, miket kell csinálni, és megfeledkezek minden lényeges momentum rögzítéséről).
kati azt hajtogatja, hogy mennyi törvénytelent csinál a ház 20 éve, de ezek szerint a picsogáson kívül sokat nem tett azért, hogy törvényesebb legyen.
az óriási gázszámla is kiveri a biztosítékot, mert a régi közös képviselő nevére jött, aki nem is ott lakik, a mérőket nem írták át az elműben meg a főgáznál... ezt se értem, hogyan, amikor én 1-2 7 alatt el tudtam intézni az enyémet.
lassan kezdem átlátni a ház ügyeit.
rácsodálkozok, mint mindig, hogy 1-2 akadékoskodó ember elég ahhoz, hogy sehova ne jussunk, mert a nagy jogozásban kikerülnek a racionalitásból, s csak szajkózzák a hülyeséget... és minden lakóközösségben találni legalább 1 ilyen embert.
pl. zolinál az önjelölt közös képviselő, aki direkt gonosz mindenkivel. mondom megnézem az új kérót. neki új, mert nemrég vettem, amúgy a 70-es években épülhetett a ház. a gonosz szomszédasszony épp akkor ért oda, amikor én az ütött-kopott rozsdás kerítéshez próbáltam lakatolni a gizit. azt mondja, oda ne tegyem, mert tilos. nézek, mivan? zoli: haggyad már, tedd csak nyugodtan oda.
de tilooos, tönkreteszi a kerítést.
jesszum, ekkora álindokot. tényleg szar állapotban van. ha még szép lenne, akkor se tenne benne kárt a lakat, de így?... odakötöttem, azt' otthagytuk.
a lakógyűlésünk maratonira sikeredett, alig több, mint 3 óra volt. fú. iszonyat :)

bicikli
7főn bevittem a fehéret a szervizbe. elvileg tegnap elhoztam, gyakorlatilag még nem. de a 7végén -ha minden jól megy- tudom használni.
sok zsírt le kell magamról építeni, és erősödnöm kell. nagyon nem tudom tartani a mértéket mostanában. ilyen még nem volt. nem akarok dagadt lenni, de úgy tűnik, mindent megteszek, hogy az legyek... undorító...
belőlem sose lesz inas biciklis. pedig mennyivel könnyebb lenne 5 kilóval kisebb terhet cipelni.
mi tartozik még ide?
ja. növexik a brngások száma, ott tömörülnek mindenhol hehe. a többi biciklis téma külön bekezdést kap.

húsvét
annyira régen volt, hogy alig emléxem. bevallom, nem a régiség miatt hehe
húsvétkor még esett a hó meg az eső, hideg volt széllel kombinálva. csak csodálkoztam és hazafele a vonaton azon gondolkodtam, hogy amióta  az eszemet tudom (igen, igen), nem volt még eső húsvétkor. nem is volt ez tragédia, számomra az volt a lényeg, hogy nagyszombaton biciklivel mehessünk a rokonékhoz, ahogy szoktuk.
pénteken megírtam a tojásokat. most nagyon kreatív voltam, ui. emlékeztem, hogy tavaly  húsvét után találtam ezt a posztot a virágom virágom blogon, ami nagyon hasznos volt, s el6ároztam, hogy 2013-ban szakítok a viaszos írás-piros tojás egyszöggel, s többféle tojás dizájnnal gazdagítom a repertoáromat.
vettem lakkfilcet (790 ft/db) arany és ezüst változatban F vastagságút, melyek közül természetesen az 1iket pesten felejtettem. festettem kék, piros és türkiz tojásokat, no meg 1 feketét is sikerült. azt írja virágom, hogy ételfestékkel is lehet, és én a zöldet olyan töményen alkalmaztam, hogy gyakorlatilag fekete tojást kaptam. az ezüstszínű lakkfilc jól mutatott rajta. ez a lakkfilc valóban tuti: sötétre is tökéletesen fed. ajánlani tudom mindenféléhez. otthonra veszek 1 feketét, és akkor disznóvágás után a fagyasztós zacskókra faszán rá tudjuk írni, hogy miket tartalmaznak. aztán volt francia színű is. meg 1 lila, amit fekete filctollal meg ezüst lakkal díszítettem. igazán élvezetes móka volt így a tojáskészítés. nem mintha eddig nem szerettem volna csinálni.
1x évközben, ősszel főztünk sonkát, és tesómmal kitaláltuk, hogy fessünk tojásokat. az milyen vicces volt.
aztán a sütéssel nem sokat bajlódtunk, mivel alig jött hozzánk vendég, így nem kellett a nagy sütifalókkal számolnunk.
szombaton gumikesztyűben dagasztottam a kalácsot, ui

(éles)
még szerdán mosogattam itt a melóban, és a vakondos repedt tányér volt soron, amikor is a levegőben kettépattant, és bele a jobb hüvelyujjamba, jó mélyen. elkezdett ömleni a vér, rohanás a klotyóba papírtörlőért, majd a laborosokhoz, hogy valaki lássa el, ők nem tudták, és akkor az üzemorvosnál bekötözték soron kívül (szerinte varrni kell), majd kaptam 1 beutalót az istván kórházba, hogy lássák, el, azonban ott visszautasítottak, hogy csak hasi sebészet van, fáradjak át a merényibe, ami megrémített, mert az 1 igen lepra hely, s aki odamegy vérző ujjal, az ujj nélkül távozik, kb. így képeljük el, így laci javaslatára vettem ilyen kis sebösszehúzó tapaszt, amit jutka ráragasztott az ujjamra, és megúsztam a kórházat meg az odagyaloglást, ráadásul nem kötöttek bunkót a kezemre, így ráfért az ujjamra a kesztyű, tudtam biciklizni. vizes dolgokhoz meg gumikesztyűt húztam. és nem is olyan kényelmetlen gumikesztyűben dolgozni. még kalácsot dagasztani sem
tanulság: ha van 1 megrepedt edényetek, azonnal dobjátok ki, nem érdemes az érzelmi szálak miatt tartogatni. nem sokon múlt, hogy nem csontig ment ez a porcelándarab. annyit nem ér meg, hogy varrni vagy műteni kelljen egy sérült üveg/porcelán/kerámia miatt.
otthon voltam a konyhában, anya mondja, vigyázz, az a borospohár törött. kidobtam a kukába. majd elpakoltam a tiszta edényt, a káváscsésze alja fura hangot adott, amikor letettem. na, ez is törött. kidobtam ezt is. később láttam, hogy a mutter beledobta a kotyogó porcelán bigyóját is, ami már le volt pattanva és megrepedve. ha töréskár van, akkor legyen belőle sok :)

vissza a húsvéthoz. a kalács mond6om, jól sikerült, mint mindig.
anya szarul volt du, mondta, hogy ő el se jön a rokonékhoz. én kijelentettem, hogy nem autózok, ha esik az eső, akkor igen, 1ébként eltekerek hozzájuk. hazafele nem érdekel, milyen idő lesz, otthon át tudok tiszta szárazba öltözni.mutter szerint: ilyen hidegben biciklivel? majd jól megfázol.  szerintem: hát nem, évek óta biciklizek pesten folyamatosan, hidegebben se lett semmi bajom.
...
aztán a szülők végül is autóval mentek. én utánuk bringával, tekertem, mint az állat a mutter biciklijével. ennek olyan áttétele van, hogy izomból a legerősebb fokozatban is max. 25-tel tudok menni, de azt sokáig nem bírom tartani. ezen volt világítás, a faterén a hátsó lámpa nem működik.
odaértem leizzadva, kipirulva, meg-szom-jaz-va. az eső rögtön rákezdett, én be a házba, 1 pálinka, 1 sör, minden süti végigkótol.
gyorsan 4 óra lett, elrohantunk a templomba ételszentelésre.pinkán délután szok lenni, így a környékbeliek odajárnak, akik nem akarnak résztvenni az esti misén. állítólag ez az új, fiatal pap maratoni miséket tart, amire panaszkodnak a hívek hahaha. viszont nagyszombaton gyors volt, tizenegynéhány perc alatt megszentelte az ételt.
utána átgyalogoltunk a kocsmába. apát sajnáltam, hogy nem i6, mivel vezetnie kellett. ha a mutter nem jön, akkor lehet ő is bringával tette meg volna ezt a kis távot. de anyának se lehetett oylan nagy baja, mert azért jót szórakozott meg ivott a kocsmában. amit átalkítottak, most sokkal faszábban néz ki. (közben be is zárt, mert vki felnyomta a kocsmárosnőt, hogy ivott, kijött a yard, és elvitték, kocsmára lakat. megint nincs kocsma):
én 3 nagyfröccsöt toltam le, szülők haza, én vissza a rokonékhoz. megígértem, hogy időben hazamegyek, fél 8-ra. csak negyed órát késtem, de hogy a francba jutottam haza, én nem tudom. mi volt otthon az ünnepi asztalnál? miket beszéltünk? nagyon gáz voltam -e? senki nem baszott le- észre se vették? én még arra se nagyon emléxem, hogy este otthon miket beszéltem apával. pedig akkor már 10 óra is elmúlt. másnap korán ébredtem, amúgy nem volt semmi bajom, a fejemmel se. nem voltam kába és dekoncentrált sem. igaz, hogy a személyimből (még papíralapú) sárdarabok hullottak ki, a sapkám csupa sár, és anya csokitojásokat talált mindenütt. a bicikli megvolt. azt se tudom, hogy akkor sötétben jöttem -e haza. gyanítom, igen, hisz szombatról vasárnapra állítottuk át az órákat.
jól tudtam dolgozni a konyhában délelőtt. bárányt sütöttem a szokásos recept szerint. most is minimum isteni lett, úgyhogy mindenkinek bátran ajánlom ezt a báránysült receptet.
csináltam 1 rakás csoki mousse-t a maradék tojásfehérjékből, ami nem lett rossz, de ha kipróbáljátok, nagyon takarékosan bánjatok a sóval, én inkább 1 csipetet tennék, mint amennyit a recept ír. elég döbbenetes volt a sós tejszínhab megízlelése...
húsvét7főn végre nem esett, tehát biciklizhettem a sok punnyadás után. katasztrófaturizmusost játszottam, ui a helyi rádióban bemondták, hogy mekkorára duzzadt a rába, itt és itt le van zárva. semmi dolgom nem volt, így apa biciklijére pattantam. ez normális, lehet vele zúzni a környékbeli utakon. amikor ráülök erre a bringára, mindig röhögnöm kell. apa telefonját vittem fényképezni, de nem tudtuk áttenni a képeket a számítóra, mert senki nem tudja, merre van az átszivattyúzózsinór, 1általán van -e. ezt előre nem tud6tam. a rába, a strem, és a pinka valóban meg voltak áradva, az utóbbi 2n látszott, hogy már apadnak, de így is döbbenetes volt ez a sok víz. a fák álltak a vízben, a bokrok alig látszottak ki, mindenhol hömpölygött a barna víz, néhol zuhogott, helyenként örvények kacsáztak. a csörnöc áradt meg a legjobban óriási tavat hozva létre maga körül. végül 1 nagyot kerültem, az volt a célom, hogy a körmendre vezető bicikliútnak nevezett valamit ne kelljen használnom. az az út 1 tragédia. outival jár6atlan, apa parasztbiciklije ki1enlíti a hepe-hupákat, azzal nem olyan gáz. és rengetegen használják. utána kéne járnom, hogy kinek a dolga lenne a kerékpárút helyreállítása. körmend városé? közben körmend belvárosát letérkövezték- úgy látszik, ez sose megy ki a divatból. kíváncsi vagyok, mikor kezd el megsüllyedni. ahol autók járnak, minek oda térkő? ráadásul olyan káoszos lett így a látkép. amerre nézel, arra térkő, olyan mint 1 nagy matekfüzet. idiótán néz ki így az üres utca meg tér.

éjjeliszekrény
a szomszédéktól elkértem az 1ik régi éjjeliszekrényt, amit szándékomban áll átdolgozni. 1ik nap éppen nem esett az eső, ezért eltekertem csiszolóvászonért, s du. megkezdem a melót az udvaron. ez 1 kis lakkozott bútordarab. azt volt a tervem, hogy csiszolás után lealapozom, és zománccal lekenem. aztán jöttek a családtagok meg a szomszédék, és javasolták, hagyjam meg a mintázatot, fessem le lazúrral vagy ilyesmi. de ehhez nem csiszoltam le elég szépen, és a furnér ilyen állapotban nem 1 szép látvány, szerintem a pác se hozna ki belőle többet, szebbet. meg most már látom, hogy elszúrtam a csiszolást, mert 60-assal mentem rá 80-as helyett, s ez igen felkarcolta a furnért. amúgy a lakkot könnyedén eltávolítottam a szekrénykéről. utána már csiszolgat6tam 120-assal... a zománcfesték meg előtte az alapozó ezeket a finom karcokat szépen el fogja tüntetni. tehát ne essetek neki 60-assal, azt javaslom. az olajfestéknek meg úgyis mind1, azt le kell égetni. ez a 7fői tapasztalatom 1 faládával, amit itt, pesten kívántam átalakítani. a csiszolóvászon olyan neki, mint halottnak a csók. amúgy lehet, hogy zománc és nem olaj, és abban se vagyok biztos, hogy csak 1 réteg, de jó állapotban van nagyon.
csiszolás után nagyon fel voltam pörögve, ezért segítettem fatternak meg #apámnak szegeket huzigáni használ tetőlécekből meg gerendákból. mindezek csütörtökön voltak. hogy a harapófogózástól vagy mástól -e, de olyan izomlázam lett a tenyeremben, főleg a hüvelykujjmozgató izmokban, hogy szombaton alig bírtam bekötni kamilla cipőfűzőjét. szerencsére virág zippzáras csizmában volt :)
az éjjeliszekrény színe tehát még nincs eldöntve. a festékek korlátozottan állnak rendelkezésre színt illetően. lehet kevertetni kell. azt még kinyomozom, hogy mennyiért kevernek, és mennyi a minimum mennyiség. a festék amúgy kibaszott drága, és fogy rendesen. nem olcsó mulatság tisztességesen bútort felújítani házilag. viszont jó móka, látványos, sokat lehet belőle tanulni, mindenkinek csak ajánlani tudom, ha 1xűen akar önbizalmat növelni.

autózás
pénteken mondtam a fatternak, hogy én szombaton szívesen elvezetek pestre. elfelejtettem, hogy reggel sötét van :) de gyakorolnom kellett. kéne többet is. szar vagyok. nemtok figyelni. balesetközeli szituáció természetesen  nem volt. csak nem értem, hogy mi alapján döntsem el, hogy itt mehetek -e többel, mint amit megengednek vagy sem? jójó, nem mehetek. de vannak helyek, ahol mindenki többel megy. áhh, jobb, ha nem kell beülni az autóba semmilyen esetben sem. lehet apa leizzadt 1 litert, mire tesómékhoz értünk?... pihentetőbb lett volna, ha ő vezet? nem baszott le utána, hogy nagyon szar voltam.

banánpálinka
előzmények itt
húsvét 7főn fatter lezsírozta bélával, hogy kedden kifőzik a banáncefrét. ott tartottunk, hogy bruttó 600 kiló banánunk volt hordókban béláék pincéjében. azt 7főn felszínre hozták, és elszállították a főzdébe tüzifával 1ütt. béla kedden szabadnapos volt, így ő volt ott a pálinkával végig. apa ugye dolgozott. én szunyogoztam, tehát nem tudtam, milyen a friss kihozatal.
szerdán megtudtam, hogy 63 liter lett. a banán árát még mindig nem mondta meg a zöldséges csávó... este aztán megkóstoltam. hát nem semmi. olyan banános süti íze és illata van. összetéveszthetetlen. a natúr sültbanánnak nemtom milyen illata van, de ha olyan, mint a sütinek, akkor hőkezelt banánszagú a pálinka. azt se tudjuk, hogy milyen a normális. mondjuk eleve nem normális magyarországon banánpálinkát főzetni... a napokban volt gyulán pálinkaverseny, ahol a szakik elmondták, hogy érkezett zsűrizésre többek között  thaiföldről banánpárlat.na, azt megkóstoltam volna. vagy még jobb lett volna, ha a mienket kóstolja meg a szakértő zsűri. most a pálinka is nagy divat, elkezdtek odafigyelni erre is. a bor után ez a következő. meg a kézműves sörök. és a magyar gasztronómia, és ezáltal a vidék életre keltése. ezzel kapcsolatban 2 fontos cikk. ajánlom elolvasni:
A készülő földosztás így nem a gazdáknak szól
Aranyszalag és harcsapacal 

szóval a banánpálinka lebuktat. ha megiszol 1 kupicával, utána húzod a csíkot a száddal, a pohárral mindenfelé :)

ashley & james
róluk majd később írok, ha továbbálltak. de cukik, mint mindenki akinek a mezőgazdaághoz köze van.
(már így is 1 litánia lett ebből...)