mészkőember

azért írok róla vmit, akármennyire gáz is.
szóval. összetoborzott kerékpáros kollégáim közül a 6-ból 3-an nem tudtak eljönni egészségi és családi okok miatt. így orsi, tesóm és én mentünk el vácra.
orsit nem sikerült rávenni, hogy részt vegyen, így -tesóm szavait idézve- igazi csapat voltunk: orsi őrizte a fölösleges cuccainkat.
vácra tesóm szélárnyékában tekertünk. mond6om, nagyon kényelmes volt. tesóm néha hátranézett, megfelelő -e a tempó, s nem találta orsit. az én széles vállaim annyira eltakarták :) hátszélben mentünk, úgyhogy nem fáradtam el. vácon csatlakozott hozzánk 1 másik outis arc, s tesómmal a rajtszám felvétele után kényelmesen megnézték maguknak a hegyet. én ezt kihagytam, mondván: még 1x akkor már nem tudok felmenni.
rajz előtt fél órával megettem 1 energiaszelete, és kiszippantottam az ajándékba kapott citromos energiazselé felét. ennyit bírtam. olyan szappan vagy tusfürdőíze volt, hogy nem hittem, hogy ez hasznomra válik a későbbiekben.
orsi jobbra el a szép kanyarba, mi tesómmal balra el 1 kis melegítésre. ő közte és köztem 4 ember nem indult (a kollégák), de ez a  kiosztott rajtidőn természetesen nem változtatott. tesóm a sparnál visszafordult a melegítésből, én lejjebb, a lidlnél. mondom, ideje lesz, le ne késsem...
...
na, mi történt? lekéstem a rajtott. ááááááááááá. neeeeeeeee. ekkora hülyét, mint én! és kiabáltak, hogy lekéstem, de menjek, gyorsan. 304-es még ott volt, a 303-as éppen induláshoz készült, a 302 már nem volt ott, a 301 pedig én voltam. na kész. olyan dühös voltam magamra. erre készülök, és így elbaszom. igyekeztem nagyon. éreztem a szelet és a zselé 6ását, egész jól mentem. némi szél volt a naszályon, de nem olyan ordenáré, ezt épp el lehetett viselni. különösen azért, mert a szerpentines rész fent pont úgy váltakozik, hogy 1x szembeszél van, kanyar után meg hátszél. a szép kanyarban, amikor orsi drukkolt, utána éreztem azt, hogy égnek a combjaim, de hamar elmúlt. az utolsó, enyhén emelkedős 1000 m-en találkoztam tesómmal, aki lefele tartott már. hajrá, hajrá- mondta. én: ó, elbasztam a rajtot!. ő: nyugi, én is. és már el is távolodtunk 1mástól. tényleg beleadtam minden erőmet, és úgy éreztem, hogy ez a legjobb az idei 3 próbálkozásomból.
cél után nyújtottam kicsit, átvettem a túró rudit meg az emlékérmet. mondjuk vmi ügyesebb kezű óvodást is megbíz6tak volna az elkészítésével...
tesóm és orsi feljebb támasztották a szalagkorlátot, s jól megbeszéltük az eseményeket. tesóm visszament a túró rudijáért és az emlékéremért illetve leadta a rajtszámot.
az eredményhirdetést megvártuk, de előtte a sparban voltunk. természetesen nem voltunk érdekeltek az ügyben...
persze alig vártam, hogy megnézzem az eredményeket. ha leszámolok 1 percet, akkor sem lettem volna dobogós. ez azért megnyugtató.
kijelenthetem, javítottam 6 percet az 1. biciklizésem óta. azért ez jó. visszaadja a reményt. hát ha még kompakt hajtóművem is lesz. tyű, akkor olyan lesz tekernia  colnagoval, mintha 1 kényelmes fotelban ülnék. már így is nagyon jó.

bubi
ma láttam a metrón, hogy az ajtók feletti átszállási kapcsolatos matricán fent vannak a bubi dokkoló állomások is.

na, majd még jövök. csá

615

ha jól számoltam. ez a 3labdás rekordom., és ezt borcsánál, londonban, a kis kulipintyójában sikerült elérnem. igen nagyot lenditettem a 375-ös rekordomon. a sok pihenés (nem dobáltam pár napja) meghozta a gyümölcsét. remélem, a biciklizéssel is hasonlóan jól járok majd. juhéjj