2014. június 15., vasárnap

velence 10x, 2014

tessék, 1 londoni biciklis kép illusztrációnak
ugyan megígértem magamnak, hogy többet nem csinálom végig a velence 280-at, de a helyzet úgy hozta, hogy idén mégis belevágtam.

mi történt?
megvettem tavaly a colnagot, és ezzel szelem az utakat, és nem győzöm hangsúlyozni, micsoda jó döntést hoztam. ezzel a biciklivel suhanok, ráülök/rá-fekszek, nem csinálok semmit, és 30-cal megyek... jó, jó, hajlamos vagyok eltúlozni, de a tapasztalat nagyjából akkor is ez. ezt a mondatot hajtogatom mindenkor és mindenkinek. szóval közbeszúrom az ide nem illőt ismét. ezek szerint javult a lényeglátásom (átlátóképességem), ha képes vagyok némi tapasztalat beszerzése után sablon mondatokat gyártani. megérett az idő a fizikatanulásra...

az előző 2 alkalommal más-más biciklivel és cipővel voltam. most se történt ez másképp.tehát ki kellett próbálni az új bicajt meg az új biciklit.
azért is vállaltam be, mert a letekert idei km-ek utó6ásai alapján vár6ó volt, hogy 280 km után se lesz kényelmetlen a bicikli.
2009: kona, puhatalpú 100éves spd
2012: coppi, nw spd
2014: colnago, gaerne look rendszerrel
(figyeld oda: KO-val kezdődik minden biciklim:)

ez a csapat indult neki:
barna
balázs
berger (sok a bé betűs :)
hafi
orsi
én

balázs forszírozta a kérdést leginkább. ő még nem járt ezen a teljesítménytúrán. bergerrel tájékoztattuk az élményeinkről, azonban ez se tudta elvenni a kedvét a velence 10x-től :)

én ugye a 2012-es kajálásomat el..., ezért idén különös figyelmet fordítottam rá- nehogy ezen múljon.
a táplálékcipelésben és raktározásban hafi illetve berger voltak segítségünkre. ugyanis hafi levitt minket (balázs, orsi, én) és saját magát autóval. berger pedig tárolta az élelmiszereinket a kocsijában. így pakol6tunk bőven, biztonságban. élelmiszerbiztonságból necces volt a szitu, hisz vagy 40 fok lehetett az autóban.
hafi 4-5 körre kalibrálta magát, míg a többiek nagyvonalúan 10-re.
nekem csak 10 vagy 0 létezik amúgy is. köztesben nem tudok gondolkodni.

nagyon örültem, hogy végre csapatban tekerhetek, ami fizikálisan és mentálisan is csökkenti a napi kihívást. főleg mentálisan. lehet közben beszélgetni, nem némán végigtekerni 10 órát. az gyilkos- tudom én nagyon jól.
hozzáteszem, hogy az 1. 5 körben voltam vidám és locsi-fecsi, utána a beszédességi görbe meredeken nekiállt lejteni, bár néhány próbálkozásom azért volt. megdöbbentő, hogy a testi igénybevétel mennyire lenyomja az agyat, s nem kívánok beszél(get)ni, sőt nem is zavar, hogy nem kívánok.
az elején eléggé megnyomtuk a tempót, s azt hittem, h az edző utasítására. de nem. csak megindult a rakéta. orsi is rakétaként viselkedett a síkon. ő azt szereti. neki a déli part jön be, nekem meg az északi. nekem könnyebb lett volna, ha körbe mind északi parti jellegű táj van. nem bírom a síkot.
szóval jól mentünk 1ütt, időnként beszéltünk és tekertünk másokkal is, de alapvetően megmaradt a csapatunk. pákozdon és velence közepén -úgymond a célegyenesben- van 1-1 kék kút,a hol lehet vizet vételezni. az elején a pákozdinál álltunk meg, ami az út bal oldalán van ellentétben a velenceivel. úgyhogy rászoktunk az utóbbira.
hogy is volt? 1,5 kört lenyomtunk 1ben, aztán utána körönként megálltunk frissíteni a kútnál. 2 nagyobb pihenőt tartottunk... baszki, nem tudom, hogyan volt...de... a 4. és a 7. kör után. ez azt jelentette, hogy az autónál (meleg)szendvicseztünk, és pihentünk, szenvedtünk a hőségben. árnyék nem volt, igen magasan állt a nap. sehol 1 fa, csak a parkoló autók a vakító fehér kavicson. ez az ún. pihenés szívta az erőnket. tekerés közben legalább hűtött a menetszél. azonban táplálkozni csak kellett. és az evés ö.kovácsolja az embereket bárhol is tegyék azt-ez majdnem olyan nagy jelentőséggel bír, mint maga a táplálkozás (hogy éhen ne halj).
szóval nagyon vicces volt minden az elején.
megcsinálták a déli parton a bicikliutat, kint vannak az úton biciklizni tilos táblák is. így a bringautat vettük igénybe, ami sokkal jobb minőségű, mint a rendes út, és elég széles is volt, nem zavartak a kiránduló népek a teljesítménytúrán. sőt megdícsérem őket látatlanba, mert nagyon úgy tűnt, hogy az emberek többsége az ellenkező irányban kerüli a tavat, így nem sokat kellett előzgetni. rengeteg ember volt. autó is akadt, akiknek bizonyára nem tetszett a sok "versenyző" meg kiránduló, de hát kit érdekel?!
felbukkantak a motorosok is. gárdonyban/agárdon motoros találkozó volt, s ők is ott püfögtettek a tó körül. szerencsére max. 1 körre jöttek, így nem kellett beszívni annyi sok égésterméket. volt pár old timer is, akiket muszáj volt megelőzni a lejtőn :) 1 db-ig úgymond versenyeztem velük, aztán beláttam, hogy ha lemaradok, akkor nem sivítanak a fülembe, és nem kipufognak az orromba.
pákozd elején 1ik háznál garázsvásárt tartottak. talán a 2. körben nyitottak ki. kilógattak többek közt 1 biciklis mezt is, ami kb. a 8. körben elkelt :)
vol 1 srác, aki 46/18 ss-del tolta végig a 10 kört. ha néha elkerültük, megkérdeztem, hányadik, s mindig ugyanannyadik volt, mint mi. elképesztő. ezek szerint meg se állt!
hafi 4 kört tervezett, s ki is szállt a csapatból.
orsi és barna az 5. kör után elmentek gofrizni, lángosozni és fürödni. az ebédet még 1ütt költöttük el. ekkor feleszméltem, hogy hoz6tam volna több kaját is, a hátizsák elbírta volna.
szóval leléptek még ketten, így a csapatból hárman csináltuk végig a 10 kört.
a stopli nyomta a talpamat, viszont a végtagjaim nem zsibbadtak. a kék kútnál akartam visszaállítani azn eredeti állásba a stoplit, ám az imbuszkulcs elpörgött a csavarban, így maradt minden ugyanúgy nagy bosszúságomra.
balázs körönként vizezte be a sapkáját, és kissé kivolt. pedig erős ő. csak ennyit (km-be) még nem ment.
szerintem a 7. kör volt a pszichológiai 6ár. onnantól újra könnyebb lett. annak ellenére, hogy tényleg nem nagyon beszélgettünk.
berger meg le se szállt a bicikliről, amit nem értettem. azt mondja, attól félt, ha átlép a biciklin, begörcsöl a lába. hm.
ez a stoplinyomás elég kellemetlen volt. rájöttem, ha kicsit kiakasztom, és meglóbálom a lábamat, akkor 3/4 körig jó vagyok.
arra is rájöttem, hogy azon a pár emelkedőcskén nyeregből kiállva kell tekerni. ez a legkényelmesebb és a leggyorsabb. változatlanul amellett vagyok, hogy lejtőn bele kell tekerni, nem pihenni, mert azzal sok időt lehet nyerni. és alig van ellenállás, akkor minek pazaroljuk el az energiánkat? gyalogtúrán is ez az elvem: ha lefele megyünk, és megengedik a terepviszonyok, akkor én futok- ne a fékezésre menjen el az energiám.
csak 2x kellett budira mennem. első alkalommal öltözködés közben elhagytam az 1ik banánomat. megjegyzem, hogy a másikat meg sem ettem, csak cipeltem, s végül itthon, a ribizliturmixban végezte. másodjára balázs talált 1 sokkal jobb klotyót, mint a sukorói emelkedői (mindenki ide jár, borzalom :). éppen időben végeztem, mert a korábban megelőzött lovasszán (kocsi) pont arra tartott, amerre én voltam...
nem mondom, hogy nem vártam az utolsó kutazást :) a 9. kör végén búcsút intettünk a kútnak, megettem életem első "géljét", amire nem hiába írták rá, hogy fogyasztás után 2 dl hidegvízzel öblítsük le. elég fura íze volt, ránézésre meg barnamártásnak tűnt. de 6ott, ahhoz elég volt, hogy még 1 kört 1éb táplálék nélkül megcsináljak, leteszteljem, milyen 6ással van rám. az utolsó kör végén nyomtam 1 sprintet, így a srácok előtt érkeztem be. háttööö majdnem ö.estem miután leszálltam a bicikliről. szerencsére volt a szervezőknél nápolyi, s az helyrebillentett.
balázst se az örömkönnyek lepték el, miután végzett. kiakadt, és megkért, ha jövőre eszébe jutna megcsinálni a velence 280-at, beszéljem le róla.    (:  elmondtam, hogy én is megfogadtam már 1x, hogy ilyet többet sosem, s lám itt vagyok. berger szerint 2015-től legyen velence tucat a rendezvény neve, s akkor 300 km fölött lenne a táv. ez motiválná arra, hogy még menjen plusz 2 kört.

ezt tettük
bruttó menetidő: 10:47
nettó menetidő: 9:25
júúú, mennyit álltunk...
átlagsebesség: 28,7 km/h
ténylegesen megtett út: 270,8 km

ezt ettük
balázs:
9 különböző müzli
1sport szelet XXL
2szendvics
3 banán
1alma
1kókuszrúd
2 marék napraforgómag
sűrített tej
amaranth szelet
3 mini kakaóscsiga
kb 7 liter folyadék.
utána tészta vacsorára

berger:
7 műzli szelet
1 power bar
1 power bar zselé
1 protein szelet
3 banán
4 seven days
utána (ez az érdekes:)
1 rántott husos szendvics
3 sonkás
3 szalámis szendvics
3 sonkás-szalámis szendvics
pogácsa
valami másik sütemény
és megszámlálhatatlan egyéb szirek-szarok

én:
6 szendvics
1 gél
~12 db cerbona
3 kulacs "energiaital"
víz
a cél után 2 kocka nápolyi
utána 6 dl banános feketeribizli turmix

én voltam az 1. nő, aki végigcsinálta a 10 kört. volt másik is. a férje kissé csalódottan vette tudomásul, hogy nem a felesége lett az első :) lehet csak később indultak, ki tudja, ki ment jobb időt...
aztán hazafele hárman vonatoztunk, orsi, balázs, én, és amikor a déliben leszálltunk, 1 nő meglátott, kérdezte, hány kör? 10. az szép? 1 hős vagy! tesitanár vagy?  neeem, hát, szeretek biciklizni, szórakozás. én meg a tesitanárság, höhöhö. nullás voltam kislabdahajításból (is). az általános iskolai tesiórák csak frusztráltak, nem szerettették meg velem a sportot. annyi, hogy fegyelemre neveltek, főleg 4.-ben, amikor a körmendi kosárcsapat edzője volt a tesitanárunk. na, ott aztán nem volt lógás. az volt felmentett, akinek eltört valamije. meg 1x én bárányhimlő után 2 7ig- nehogy a sok seb beakadjon vmibe.

teljességgel elégedett vagyok ezzel a nappal. jó hangulat, jó idő, jó bicikli, jó út...

másnap nem volt nagyobb izomlázam, mint 1ébként szokott. ennyit tesz a tökéletes bicikli.
viszont -ahogy azt sejtettem- olyan szarul aludtam, hogy borzalom. ha fizikailag kiütöm magam, akkor nm bírok aludni, akármilyen fáradt is vagyok. biciklizés után nem éreztem magam ko-nak, és balázs is hitetlenkedett, talán el se fáradtam. de az alvásmennyiség és -minőség megmutatta a valóságot. vagy 20x felébredtem. ez 20 álmot is jelent. csak 1 maradt meg az emlékezetemben. a mű1etem környékén (tudtam, hogy ott vagyok, azonban semmilyen körülmény nem emlékeztetett rá így utólag) vagyok, és vmi instabil hídon megyek át többször is. 1x 1 fiatal srác megy előttem, aki nekimegy a korlátnak, az kitörik, s a  gyerek a mélybe zuhan. én pedig felkiáltok magamban: úristen, ez már a 3. ember előttem, aki meghal ezen a hídon!

az álomról jut eszembe: joshua mondta, akitől tanult zsonglőrlabdázni, az a csávó tudta irányítani az álmait, s álmában így gyakorolt, ezáltal a valós életben is gyorsan megtanult zsonglőrködni. tehát nem csak a szakirodalom jegyzi a tudatos álmodás valós életre gyakorolt 6ását. újra neki kéne állnom a tudatos álmodás megtanulásának. ez a sok szarszemét álom végre a múlté lehetne.
a zsonglőrködésről jut eszembe: már pesten van a monocikli, amit megveszek. bohócot szeretnék magamból csinálni, nem hülyét.
joshuáról jut eszembe: joshua. itt van a bnőjével. 1 hete meglátogattak. elég jó volt, csak mind3an k. álmosak voltunk :) és a barátnőt nehéz megérteni, és joshua is slendriánabbul beszéli az angolt. de a barátnő mentségére legyen mondva, hogy a felkarján van 1 k. jó tetoválás: száradó ruhák lógnak a szárítókötélen.

2014. június 12., csütörtök

szenvedés

igen, az van, hogy tanulnom kéne, s a 6ásfokom a 100 %-tól jelentősen elmarad. mihez hasonlítsam magam? valami lepusztult erőműhöz tudom. bár nemtom azok hogy nyomják.itt van 1 kép, hogy végre vmi színes is legyen. a mentás-csokis málnatortám a mutternak nem jött be, csakúgy, mint a borsófőzelékem- az túl híg volt. a mama is így szokta. de nem hiszi el. ugyanaz az íz, csak kicsit hígabb. most minek tegyek bele annyi lisztet? vizet se kellett volna annyit, az igaz hehe. a nagy főzeléktudományom megbukott. az íze persze jó.  apa is megmondta. amikor enikő anyukája hozott a bölcsiből kapormártást, na, az volt az igazi durvulás: úgy nézett ki, mint amikor télen ráesik a hó a mezőre, s itt-ott kilátszanak a füvek. benne nagy lisztcsomók. és olyan sűrű volt, hogy meggállt benne a kanál. ez az
1 előnye volt. hogy hasonlított a természetben valamihez. bezzeg a mutteré: az alapszíne zöld, nem fehér, és tele van kaporral. messziről érezni az illatát. és elég híg. ezt már biztos leírtam, de ismétlek, hisz a) úgysem keres utána senki, b) aki olvasta, az sem emlékszik rá. a kapormártáshoz időnként szoktunk sütni párizsit. bevágtam a szeleteket 5-6 helyen, a serpenyőben megpirítottam. ahogy vizet veszít, úgy ö.pöndörödik, olyan lesz, mint 1 virág- szerintem. apa vacsorázott, ette a párizsit, s így szólott: jó ez a csillag.
szerinte csillag. ezööö vicces. csak ideidézem, s máris mosolyra húzódik a szám.
tegnap jutott eszembe, h 1x a szhelyi rokkkfesztiválon 1 (vasutas) ismerős ezt mondta nekem: nem tudom eldönteni, hogy te vagy hülye vagy azt nézed annak, akivel beszélsz. pedig ha másra nem is (az egész fesztiválból), de arra emlékszem, hogy nem néztem hülyének.
itt van balra ez a csodálatos nyúl. húsvétra festettem fogkefével és a mutatóujjammal. az eszközhasználó ember/mérnök-agy.  ha nincs ecset, akkor muszáj kreatívan hozzáállni a dolgokhoz.
és itt van ez a csodálatos királyfi. ezt is húsvétkor alkottam.
itthon más a víz, mint pesten. vagy mégis minek tud6ó be a következő jelenség? útifűmaghéjat keverek el vízben, azt iszom esténként. béltisztítás. nagyon szuper cucc. a 6ása szuper, amúgy fűrészporízű, és nem szabad szarozni vele, gyorsan le kell nyelni, mert hányingerkeltő tud lenni. ez 1 élelmi rost, megszívja magát vízzel, és bekocsonyásodik. sietni kell vele, mert zselllésen nem jó meginni. végighalad ez a kocsonya a bélcsatornán, és megköti a fölösleges szemetet- így tisztít. szóval ha pesten elkeverem a vízben az útifűmaghéjat, akkor sok részecske rátapad a pohárra, itthon pedig alig. pedig a sebesség azonos. itthon 2 üvegpohárral próbálkoztam, mind2nek ugyanolyan kevés tapad fel az oldalára. más résztvevője nincs a reakciónak, tehát csak a víz lehet a hunyó.

mi van még? ó, a velence 10x! erről majd később. úgy 1 óra múlva, hahaha. ebből sej... inkább nem mondok semmit,

2014. június 1., vasárnap

pályabejárás

azaz nem tour de zalakaros

3 hét múlva lesz a vrseny.
orsival eldöntöttük május elején, hogy bejárjuk a pályát ezen a 7végén. az útvonal fent van a honlapon, de amúgy.
van 1 leírás is, amiben 2 kritikus pontot említenek:
1. gelsei emelkedő: hátvalóban. később írok róla
2. börzöncei emelkedő: erről is. vicces lesz.

péntek késő du. (érdekes, 17.30 nyári időszámítás szerint késő du., csak azért, mert világos van, télen pedig este) szálltunk vonatra, s elutaztunk keszthelyre orsi anyukájához.
nem csak bringások voltak a kerékpárszállító vagonban, hanem 1 3gyerekes család is. hm, azon gondolkodom, volt -e babakocsijuk vagy csak beszálltak a biciklisek közé? amúgy rohadtul nem bírom, amikor teljes lelki nyugalommal elfoglalják a nembiciklis utasok a bicikliknek és tulajdonosaiknak fenntartott helyeket. és ha már annyian vagyunk, végre kicsit kényelmetlenül érzik magukat, és felkelnek (nem szoktam megköszönni). közben ez a vonat is tele volt matricázva: kérjük, adja át helyét! babakocsi, bringa, (kerekesszék?) piktogram
és ott hisztiztek a gyerekek. szerencsére fehérváron leszálltak.
nagyon szép utunk volt. láttam 1 csomó jázminbokrot. meg nagy fákat, a balatont. csapkodta a szél a vizet rendesen. osss-torozta. jól nézett ki, ahogy a víz odaverődött a parthoz, és szétporladt a betonon. a bálnákat juttatta eszembe. hogy jönnek, fújtatnak, és kipréselik a vizet magukból. sok kicsi, lát6atlan bálna. mi lehet ha nagyobb szél van?
1 rövid szakaszon úgy is rá lehet látni a tóra, hogy nincs előtte ezer bokor meg fa. ez gyönyörű volt. a felhők között 1 kis rés kerekedett, s azon átsütött a lemenőfélben lévő nap, s szétszórta a sugarait. még nem volt piros, éppen nem érte el az aranysárga színt.  szóval felülről nagy erővel csapódtak be a napsugarak, s csak 1 foltban csillogtatták meg a vizet, körülötte árnyék volt. reflektorfénybe került az a rész. csak nem volt ott senki, még 1 vízenjáró jézus sem. ilyet még sosem láttam. mindig csak a lemenő nap csíkját a vizen, vagy 1séges csillogást szerte a tavon.
engem ez teljesen kikészít, hogy észreveszem az érzékszerveimet. eddig minden olyan magától értetődő volt. mostanság nem győzök rácsodálkozni a látványra, s örülni, hogy látok. tudatosulok? jó lenne.
akkor itt említeném meg a legnagyobb érzékszervünket, a bőrt. a tapintás is lenyűgöz. szeretem az anyagszerűséget megtapasztalni. ez nagyon ősi lehet. a TAP-asztalás és a TAP-intás egy tőről fakadó szavak vajon? van ez a nyuszifül nevű növény. elképesztően finom tapintású, selymes a levele. ilyet nem lehet előállítani gyárban. a zsályára asszociálok, de csak a levél alakja miatt, mert a zsályának csak az új, picike levelei simák, az idősebbek elvesztik ezt a tulajdonságukat. nyúlnyelv érdességűek lesznek. igen, azt juttatja eszembe. ahogy a kisnyuszkó lenyalja az ujjamról a vizet, az olyan zsályás. miért érdes a nyúl nyelve? az emberé miért nem? és milyen rossz totál kiszáradt kézzel beleakadni finom anyagokba, vagy csak nejlonharisnyát húzni. azt kesztyűben szoktam (szoktam: havonta félszer), különben lehet kilyukasztanám az anyagot.
najó, millió példát tudnék hozni... áhh, 1etmég elmesélek, ami eszembe jutott a tapintásról.
vannak olyan szivacsok, amiket nem szeretek megtapogatni. ált. ezek a vágottak, szerencsére nem a mosogatószivacs.
amikor a gerbeaudban dolgoztam, 1x kiadták, hogy a maradék mézestésztát daraboljam össze 1 habüstbe, jó lesz a kókuszgolyóba. ez a mézestészta roppant viccesen nézett ki: mintha 1 régi ifa ülését szedték volna ki, ami kívül meg van barnulva, belül pedig sárga. jött az 1ik sütiszállító srác, aki bele szokott kóstolni időnként a sütikbe. álltam az üst mellett, forgott a keverő, téptem a tésztát. srác kicsípett 1 darabot belőle, s megkérdezte: mi ez? szivacs- mondtam mosoly nélkül. mire kissé eltorzult az arca, és beledobta a tésztát az üstbe, majd elment. én meg utána kezdtem el röhögni, hogy ekkora baromságot hogy vehetett be, hogy az élelmiszerbe szivacsot teszünk. de nem volt a közelben senki, és megtartottam magamnak a történetet. lehet nem is értékelték volna a többiek.

valamit írjak a biciklizésről is? de én úgy szeretek-meg szerintem tudok is- asszociálni. valahogy kamatoztatni kéne ezt a tehetségemet.

szombaton a tervezett előtt 1 órával korábban felébredtünk, így már fél 8-kor úton voltunk. hideg volt. én térdet takaró nadrágot vittem- gondoltam ha szél lesz és max. 19 fok, akkor nem lesz benne melegem. a vastagabb rövidujjú aláöltözőre 1 rövidujjú mez került, plusz karmelegítő. nem kellett tőle megszabadulni egész nap. orsi először nem akart palilábat felvenni, aztán egész nap abban volt.
nagyjából északi szél fújt egész nap, úgyhogy nagykanizsáig igen kényelmesbe' nyomtuk.
észak felé persze szembeszelünk volt.
keszthelyről a 75-ös úton mentünk, s dióskálnál dobtunk 1 balost, így csatlakoztunk be a körbe zalakaros előtt kb. 30 km-re.
azt tudom mondani, királyfi az útvonal, tetszik a táj, tetszik a dimbi-dombi. majd végig izomból kell nyomni, és gyakran kiállni a nyeregből. 690 szintet írnak 127 km-re, ez nem sok. számomra a gelsei emelkedő lesz a verseny kritikus pontja. megy fel 1 1enes út a szőlőbe. 20%-osnak írják. alighanem meg is van ez ennyi, ui. én az utolsó 200 m-en toltam a bringát. lefele 10 %-os, ezzel nincs baj és k. jó az út lefele. az aljában van 1 rács, de jó irányban állnak a rácsvonalak.  hát mind1, versenyig úgyse cserélem le a hajtóművet, tehát tolni fogom... ennél erősebb hogy lehetek? talán a versenyszellem többet kihoz belőlem, de ezt előre nem tudom. féltáv után már szét leszünk szakadva. vagy ha nem, hát majd a gelsei emelkedő után biztosan.
van néhány egészen kiváló minőségű útszakasz. nem nevezem meg, mert nem emlékszem. 1-2 helyen rosszabb kicsit, de nem vészes. mondom ezt most, hogy karbon villám van. ez 1 istenáldása.
a börzöncei emelkedő sztorija vicces. a falu előtt van kint 1 10 %-os tábla, ami tart vagy 100 m-t. aztán semmi komoly. cöcö, hát ez lófasz, ezt miért tették ki? hol van ebben a kihívás? orsit megvártam a falu közepén 1 nemműködő kék kútnál, ő is 1etértett velem, betolt 1 banánt, s vidáman elindultunk. azonban amikor börzönce végéhez értünk, arcunkra fagyott a mosoly, ui. ott 15 % tábla volt kint, s emelkedett is rendesen. a-ha, tehát erről írtak! ezt benéztük... nekem nagyon bejött ez a szakasz. tüköraszfalt, és 3 részre volt osztva, a részek között kevésbé volt meredek. felét nyeregből kiállva tettem meg. szóval itt be kell osztani rendesen az erőt. nem bántam azért, hogy 1x csak vége lett :) az emelkedő tetején van kint 1 tábla: lefelé veszélyes kerékpározni. leginkább azért volt izgi, mert elég kicsi a forgalom, és elég elképzelhetőnek tűnt, hogy bármikor kiugrik 1 szarvas a fák közül. ez amúgy egész nap is esélyes volt. lehetett érezni, hogy itt valóban előfordul6nak vadállatok. ez volt az 1ik legszebb rész a túrán.
ekkor jutott eszembe, hogy én 100 éve szerettem volna  a zalai dombságban biciklizni, erre tessék, ott vagyok. 100 éve, amikor még a karcsiékkal jártuk a mol gáztelepeket szerte az országban. akkor eszméltem rá, hogy zala megye számomra 1 fekete folt, hogy szinte el van dugva, felfedezetlen, arra vár, hogy végre meglátogassam. most idecsatolnám a big day-t... de így túl szövevényes lenne. arról is kéne írnom néhány (100) sort...
aki nem akar versenyezni, annak is szívből ajánlom, hogy járja be ezt az útvonalat, nem fogja megbánni.
a végét elcsaltuk, zalaszentmihálynál nem tértünk le pötréte irányába, hanem továbbmentünk a 75-ösön keszthelyre :)

pacsán  vagy hol a lejtő aljában rendőrök voltak, ezért lassítanunk kellett. mivanitt? bólyasor kígyózott a felezővonalon. kiderült, hogy a triatlon ob útvonalába csöppentünk bele :) elég jó volt úgy menni, hogy tudtam, csak bringások előzhetnek meg, mienk a fél út. nagyon megörültem, ez még inkább arra ösztönzött, hogy kihajtsam a belemet is. a frissítőpontosok nyújtották az italt, azonban én nem kértem, mondtam én nem versenyzek, csak biciklizek, ők röhögtek. aztán a legmenőbb az volt, hogy nekem is ugyanúgy megállították az autókat, mint a versenyzőknek. és tereltek meg köszöntek. sajnos nem végig velük mentünk, keszthely 6árában leváltunk. orsi beszélgetett is pár percet az 1ik versenyzővel.

mink hazaértünk, nyújtottunk pár percet, zuhany, orsi húga meg elvitt minket a nővérékhez,s ott megetettek minket. mond6om, nagyon jót szórakoztunk, mindenki cuki volt, olyan volt, mintha örökké ismertem volna őket így 1. találkozásunkkor.
este elittuk a szép kártyán lévő összeget, sőt sokkaltöbbet. ez nagyon vicces volt, ui. május 31-ig lehetett elkölteni, s húztam-halasztottam a dolgot, ivás lett belőle, mert már a család megkajáltatott minket. olyan jól elmerültünk a beszélgetéssel elegyített italozásban, hogy orsi kb. 5 perccel éjfél előtt szólt, hogy bakker, fizessek, mert elúszik a lóvé. hanyatt-homlok rohantam a pulthoz, s ki1enlítettem a számlát.  orsi gyerekkori haverja is velünk volt. mivel fejenként 4 feles lecsúszott, jobbnak láttuk, ha felitatjuk valamivel a bajok megelőzése végett, így fenséges melegszendviccsel zártuk az éjszakát 1 órakor.
nyújtás illetve lazítás kipipálva :)

mást nem fűzök hozzá ehhez a karikához.
de!
csak ismételni tudom önmagam, hogy mennyire felemelő érzés biciklizni, különösen a colnagoval, és csak suhan a bicikli, nem csinálok szinte semmit, magától megy. és kényelmes. és és és...
jó kis bemelegítés volt ez a velence 280 előtt. azért izmos lesz ez. tegnap hozzáképzeltem a 170 km-hez még 100-at, és nem lett volna kedvem még annyit letekerni... de hát ez ilyen. kis szenvedés kell. az ember csak próbálgassa magát. szenvedés  nélkül nincs fejlődés.