tour de zalakaros

2014. június 20-23.


előzmény (nem bicikli. ugord át)
elég nehéz lesz előbányászni az emlékeimet majd 1 hónap után... azonban mindenképen szándékozok írni néhány (100) sort a versenyről, mert tanulságos és jó volt.

péntekkel kezdem a napot. este 7-kor kezdődött kamilla balett bemutatója. namondom, lesz 15 fellépő, akkor ez mennyi ideig fog eltartani?

füst

nem túl jó kedvvel indultam neki, ui. még puccparádéba is kellett öltözni, a színházteremben nyomta a légkondi a hideget, amitől majd szét-vetett az ideg. szerencsére csak előhűtöttek, és a produkciók közben nem hiányzott a kardigán. nem mintha lenne ahhoz az ünnepi szetthez való meleg holmim. úgy látom, a szoknya vagy csinos öltözék azt jelenti, hogy van 1 szoknya 1 felsővel, és vége. ezeket 1ütt tudod hordani, és ha mást akarsz, akkor nem bírod variálni. nem csoda, ha valakinek ezer ruhája van így...

tehát a gyerekek cukik voltak, és igen viccesek, ahogy mindegyik jobbra nézett, mivel ott rejtőzködött a függöny mögött a tánctanáruk, aki mutogatta a mozdulatokat :)

10-kor már otthon is voltam, orsi is hamarosan megérkezett. pakolni, szendvicset meg helyet csinálni kellett, s epilálni pontban éjfélkor.
ó, én defektet  szereltem még 2x. szerencsére elsőt, de így is eltartott 1 db-ig.
remek kezdés volt ezek után szombaton.

szombat, verseny előtt (ugord át, ha unod)
a vonaton nem volt semmi különös. mondjuk azt nem bírom, amikor a kerékpárszállító vagonba beülnek a nembiciklis utasok, és foglalják a helyet. amikor a vonat 90 %-a nekik van fenntartva, ők beteszik oda a nagy seggüket, és néznek, söröznek.

utazott velünk 1 fiatal srác, aki triatlon versenyre  ment. de ez lehet a felderítő körös 7végén volt...
mind1, valahogy leértünk keszthelyre.
vettem magamnak 1 belsőt, aztán berontottunk orsiék konyhájába, ahol megettük az anyukája főztjét. csak ültem a padon, és olyan hullafáradt voltam, hogy ha még ülök 5 percet, ott alszok el. de el kellett indulni zalakarosra a szállásra.
az utat ismertük, majdnem untam is. orsi 1. váltójával volt 1 kis gond, amit a verseny helyszínén később sala orvosolt.
amúgy jó volt letekerni, a nap is bedobta magát, a reggeli aláöltözet a táskába került. bevallom, hátizsák nélkül sokkal kényelmesebb biciklizni.
zalakaroson már izzították a helyszínt, átvettük a rajtcsomagot (born energia szelet, 1 póló, papírok, velo januári száma, kulcstartó- baszki de utálom ezeket  a kulcstartókat, adnának inkább kitűzőt. ki hordja  a kulcsot a nyakában vagy ekkora zsinóron?!)

megkerestük a szállást. nagyon cuki környezetben van a szőlőhegyen, minden békés és nyugalmas, tiszta, rendezett, ápolt.

szőlődomb

a takarító klárika épp a szobánkat suvickolta alaposan, ugyanis kutyások voltak előttünk, s gondosan felporszívózta a szőröket. közben kiselőadást is tartott, s 1 bemutatót, amit a tv-shoposoktól lesett el: hogyan lehet 1 mozdulattal letörölni a vágódeszkát. ezt tehát átültette felmosó-padló együttesére. alighanem minden takarítónő ismeri ezt a trükköt, én már nem 1 ilyet láttam élőben. a szája gyorsabban járt, mint a keze- bűvész ő? elmondta fél életét. pestről jött- meglepődtem. majd amikor végzett, elnézést kért, ha esetleg kihagyott volna valamit. klárika el, mi be. be 1enesen a fürdőbe. szemüveg nélkül is jól lát6ó volt, hogy oda elfelejtett bemenni. orsival bebámultunk, és nekiálltunk röhögni, és orsi emlékeztetett, hogy végül is elnézést kért, ha valamit nem csinált meg...
szerencsére én kifigyeltem, hogy hol tartják a takarítószereket (a teraszon a felhajt6ó tetejű padban), így villámgyorsan előkerült a domestos meg a sósav. az előző vendégekre is rácsodálkozok most, amikor írom ezeket a sorokat: hogyan tudtak ilyen mocskot csinálni, s abban lenni? ez nem 1napos mutatvány volt...

no, ez csak 1 kis szelete volt a 7végének, 1általán nem rontotta el a hangulatot, s attól még tökjó volt a szállás és a környék is.
meg1eztünk abban, hogy gyaloglásra váltunk, a bringákat betettük a házba, normál ruhát öltöttünk, s elindultunk felfedezni a környéket.
1. cél volt a bolt a szombati reggelihez. nem tudtunk ellenállni a pozsonyi kifliknek, amiket 1 szép új helyi pékség készített. nem ettük meg, csak megvettük, ui. a következő út a cukrászdába vezetett, amit már a városba begurulva kinéztem magunknak.
2-2 szelet torta lecsúszott. mmmm, fííínomak voltak.

ezek után elballagtunk a kilátóhoz. nem titkolt szándékunk volt a zsírégetés. ez a domb tetején van. mondom, én fel nem viszem a boltban vásárolt tengernyi kaját, leteszem ide a lábához, kinek kéne ez a nehéz pakk? ahogy lehajoltam, rögtön kiszúrtam 1 négylevelű lóherét, amit le is szakítottam, s becsúsztattam a pénztárcámba- jól fog ez jönni vasárnap. nem mintha babonás lennék, de ez annyira spontán volt, hogy kénytelen voltam jelnek venni.

a kilátó után 1 hátsó úton tértünk vissza a szállásra. nagyon meg voltam őrülve a sok meggy- é cseresznyefa láttán. meg a gondozott szőlők, lenyírt füvek... szinte ausztriában éreztem magam. olyan jó érzés volt nem a szeméthegyeket meg a kuplerájt látni. itt a bizonyíték, hogy így is lehet.
a nap rohamosan szállt alá, s elkezdett hűlni a levegő. azon izgultunk, hogy milyen idő lesz versenykor. nem készültünk bundával.
a nagy gyaloglásban megéheztünk. nem kellett messzire mennünk, ugyanis a szállás alatt 1 étterem működött, s azt teszteltük le vacsorakor. júúújj, hogy micsoda finomat ettem! szűzérmék salátaágyon plusz hozzá rizs tesóm tanácsára. ez a hús isssteni volt. bepácolták, meggrillezték. olyan puha volt és omlós, ahogy a nagykönyvben meg van írva. igazi élmény és öröm volt enni.
a végén kértünk 2 kávét, amit vasárnap  fogyasztottunk el a könnyű, laza reggel érdekében.
mert az este feszes volt. majd ki-durrantunk a bőséges vacsorától.
ezért elindultunk megkeresni a vizimalmot, amit még az étlap is jelzett. jelentem, nem találtuk meg. a térképvázlat nem vágott 1be  a valósággal. nagyon szép dolgokat láttunk ám. 1 távolabbi faluból füst szállt fel, amit nyomon követhettünk. ráadásul akkor ment le a nap, úgyhogy az is színezett rajta egyet. én csak ámuldoztam. és megállapítottam, hogy nincs rossz dolgom, idén már harmadszor nyaralok.
hazafelé a kosárlabdázó fiúkat bámulva elfogyasztottuk a pozsonyi kifliket- a látványuk jobban megfogott, mint az ízük...
hálóruháról nem gondoskodtunk, így a tour de zalakarosos póló épp kapóra jött. felvettem az m-est. úgy feszült rám, mondom ezt meg kinek csinálták? nekem az m jó szokott lenni. orsin meg lógott az s-es. ---> elszámozták (betűzték)

verseny, vasárnap
elég jól aludtunk, de azért nehezünkre esett felkelni.
szépen megreggeliztünk, ami nem sokkal később távozott is mind2nkből. ilyen ez a verseny előtti stressz. még sosem voltunk igazi versenyen, ezért izgultunk. szóval a kávé se kellett volna.
balázs fél 9 körül érkezett, s elfogyasztotta a villásreggelijét (zöldséges-húsos tészta?) a teraszon, amit mi hüledezve néztünk végig.  a gyomrunk nem tudta tolerálni a látványt. viszont jó hír, hogy belátta, reggelizni kell legalább ilyenkor.

9 után legurultunk a rajthoz, feltettük az időmérő chipeket. mondogatták a hangosba, hogy minél lejjebb tesszük, annál jobb, pl. boka. de könyörgöm, kb. az újszülött csuklójára ment volna rá az a vacak... mind1, a bowdenen is nagyon jó helye volt, s ezt is ajánlották 1. körben.

rajt
az volt, hogy az 1. 200 nevező indul6ott előlről. mi orsival 52 illetve 53 voltunk, így nyomul6tunk az elején a tömegbe. bevallom, én kicsit féltem a tömegrajttól. még sosem vettem részt ilyenben. hogyan lesz? milyen közel lesznek a többiek? nem akarok felborulni stb.
balázs mondta, hogy majd utolér minket, menjünk csak.
én a jobb szélre húzódtam, hogy legalább az 1ik oldalamon ne legyen senki. míg vártunk az indítójelre, beszélgettünk 1mással és másokkal. a polgármester indította útnak a versenyzőket. lassú rajt volt. eléggé tetszett. a sok biciklis gurult, áramlott, keresték a pozíciót. jó volt így menni. és nem volt szoros sem. bár 1-2 partizán azért a frászt hozta rám.

mentünk 1ütt nagy örömben, aztán az 1. emelkedő, a hírhedt gelsei emelkedő a 20 %-ával végleg szétzilálta a tömeget. orsival a verseny előtt azon izgultunk, hogy biztos mi leszünk ketten, akik feltolják a biciklit- milyen égő, dehát ez van. ehhez képest: a mezőny kb. 2/3-a tolta a bringát. elég kényelmetlen volt, és sok időt vesztettem. előbb feladtam, mint a próbakörünk idején. volt aki a cipőjét is levette- bölcs gondolat, gyorsabban lehet kopogós cipő nélkül gyalogolni.
balázs természetesen felküzdötte magát, orsi tolta velem 1ütt. ekkor végérvényesen elszakadtunk 1mástól, s mindenki ment, ahogy és akikkel tudott.

volt 1 idősebb mókus, akinek ugyanolyan colnagoja volt, mint nekem, csak a színe volt más. ő gyanúsított meg azzal, hogy versenyző vagyok, mert igen jól megyek :) hááááááá, nem de azért jólesett.
elég sokat mentem elől és 1edül. ez fárasztóbb, mint stéherezni. de micsináljak, ha 1x nem bírtak a srácok felfelé menni, meg kellett őket előzni, mert hamar becsigultak, s csak toporogtam volna mögöttük. a gelsei emelkedőt hamarosan a börzöncei követte. ez enyhébb, 15 %-os és mindössze másfél km hosszú. ráadásul kanyargós a gelseivel ellentétben. a nyílegyenes utaknál rosszabb meg nincs is. csak a nyíl-sík :)
tehát börzönce is megosztotta a népet. elképedve állapítottam meg, hogy milyen sokan nem bírnak felmenni a 15 %-oson sem. nekem ez múltkor -igaz, hogy fogcsikorgatva- ment, és versenyen se volt ez másképp. szóval a csodagépek csodahajtóművekkel nem elegek, kell hozzájuk csodaférfi/nő is. (most letakarítottam a biciklimet, s immár látszik, hogy én 39/25-tel mentem fel) tehát tolták a srácok elegen, még be is szóltak, hogy nekünk nőknek könnyebb, mert könnyebbek vagyunk. hahh.
hozzáteszem, ha még 100 m-t tart a mászás, lehet én is elvérzek, mert pont addig tartottam ki a kajával, kicsit túl is húztam magam, s igencsak szigorú arccal jutottam a tetejére. itt volt az 1. etetőpont, ahol megöltettem a kulacsaimat iso-lötyivel, ettem 1 kis banánt, ittam vizet, s léptem elfele. mivel alig ettem valamit, leszűrtem azt, hogy az eléhezés 6árán voltam, s csináljak vmit másképp, mert még a verseny 2/3-a hátravan.

az energiaszeletet apránként tömtem magamba. mivel nem tanultam meg elengedett kézzel tekerni, így elég nehéz volt enni annak ellenére, hogy előzőleg levágtam a csomagolás végét. a born energiaszelet, amit kaptunk, megolvadt, s 1 örökkévalóság volt kivarázsolni a csomagolóanyagból. nem jók ezek a kimártott cuccok.

szóval gyűrtük a km-eket. néha bolyban, gyakran 1edül. az emelkedők, mondom, megosztották a bolyokat. nekem síkon problémásabb biciklizni. néha beszélgettünk is, de inkább némán tekertünk. kicsit izgultam a kajálás miatt. hogy nem lesz elég. fárasztó azért ilyen tempót menni, még ha 30-as átlag is jött ki. nem vagyok versenyző, na.
a 2. etetőpont=felsőrajk előtt volt 1 szembeszeles szakasz kertek alatt. így kikerültük zalaszentmihályon azt az emelkedőt, amit mi orsival megcsináltunk a próbakörön. sűrűn gondoltam rá, hogy ott ő mennyire kikészült, és most megmenekült ettől a kihívástól. én sem bántam, hiába szeretek dombozni.
a főútról letérés előtt bizonyosodott be végleg (ekkor tudatosult bennem), hogy kicsit gyorsabb vagyok dombon fölfelé mint a többiek, akikkel tekertem. így kényszerültem 1edül tekerni sokat... ez verseny, nem a kényelemről szól...
dióskálig ordenáré szembeszél fújt, s az út se túl jó. talán ez volt a legrosszabb szakasz annak ellenére, hogy már csak 30 km volt vissza.

közbeszúrom, hogy tök profi volt a szervezés. nyilak mindenütt, és legtöbb kereszteződésben vagy veszélyes helyen sárgamellényes piroszászlós segítők álltak, mutogattak, fújták a sípot. szóval az eltévedésnek esélyt se adtak. gőzöm se volt, hogyan megy ez. nekem mindig az eltévedés a parám.

az 1ik gélt az etetőpont után nem sokkal benyomtam, a másikat pedig 10 km-rel a vége előtt terveztem elfogyasztani. ugyanis a szőlődomb elég meredek volt, s energiáim is elfonnyadóban. kellett az utolsó km-ekre valami segítség.
ahogy éreztem magam fölfelé, nem úgy tűnt, hogy itt bármi is segíthetne... szenvedés volt felmenni, már szombaton dajkáltam magamban ezt a hegyet, hogy milyen jó kis megoldás ez így a végére, ez a kis mászás, mennyire fogom élvezni, mert a szőlőhegyek jók. erre örülhettem, hogy nyeregben bírtam maradni. a kilátó mellett kanyarodott el az út, s itt is volt 1 frissítőpont. ezt igazán nem értettem, hogy 3 km-rel a vége előtt minek tesznek be 1 ilyet. természetesen nem álltam meg, hanem gurultam tovább.

a hegyről le is kellett menni, még kanyarogni kicsit zalakaroson, aztán feltűnt a célegyenes is hamarosan.
elégedett mosollyal nyugtáztam, hogy teljesítettem a távot. balázs rögtön kiabált is, hogy erre. gratuláltunk 1másnak. jó volt. ott toporogtunk zokniban. éreztem minden 1es testrészemet. nyújtani is nehezemre esett. orsi utánam kb. fél órával érkezett meg. elmondta, hogy gelsétől szinte 1edül küzdötte le a távot.
egész nap 100 fok meleg volt, nem kellett karmelegítő meg semmi se. balázs 33 fokot mért. igazából nem volt melegem, míg bicikliztem, ui. a menetszél meg az igazi szél mozgatta a levegőt, nem volt hosszú szerpentin, amin 6-tal lehet fölfele menni, s közben áll a levegő.

eredmény
merthogy versenyen az is van.
4:12:35
kb. 7 percet álltam.
ha jól rajtolok, akkor simán dobogós lehettem volna... mert akkor lett volna kikhez lemaradni. s nem is feltétlenül kellett volna a gelsei emelkedőn felmennem. másfél perc... ez jó tanulság volt, hogy inkább az elejével kell menni, s akkor még le lehet szakadni másokhoz. majd legközelebb, augusztus 2-án! így 4. lettem, abszolútban meg 5.

a tombolán nem mi nyertük meg a merida biciklit. meg mást sem.
a műsorvezető csávó elég gyökér volt, legszívesebben leborítottam volna 1 vödör szarral. jobb is, hogy nem nyertem, így nem kellett vele konfrontálódnom/kommunikálnom/neadjisten nem alázott porrá, mint az 1ik kissrácot, aki nyert.
szerencsénkre balázs autóval volt, s mindhármunk biciklijét be tudtuk passzírozni, így nem kellett hazatekernünk, elvitt minket keszthelyre. a 4,5 óra erőltetett menet után igencsak nem esett volna jól tovább falni a km-eket.

mit írjak még?
jól bekajáltunk orsi anyukájának a főztjéből.
meg is tisztítottuk magunkat.
elsétáltunk a balcsipartra. előtte megittam 1 sört.
ott voltak a bütykös hattyúk, és én szinte fej-vesztve menekültem előlük, valamit be is szóltam nekik (mintha értenék...), és a sétáló fiatalok meg rajtam (velem 1ütt?) röhögtek. a zárójel fölösleges, mert nem számít, hogy rajtam -e vagy velem, mert nem bántott az előbbi sem, illetve lényeg a szórakozás és a szórakoztatás.

szumma
jól éreztem magam a versenyen. máskor is megyek. nekem bejött. az eleje különösen nagy öröm volt, aztán a vége is az volt, de a végefele nem annyira. jobban és többet kell ennem. nyomatni kell az iso-cuccokat, zseléket, minden. itt nincs idő szendvicsből energiát nyerni. ennyit el kell bírjon a szervezet.

3 rövid (folytatás)

itt, a 2. bekezdésben olvas6tatok az előzményekről.
van fejlemény is. kommentben leírtam, de annyira hm kisstílű/kreatív "megoldás" született, hogy megér 1 külön posztot.
immár 8 éve hurcolom a biciklimet a melóba (irodába, pinyóba). az 1ébként szuper kerékpártároló kb. 1 éve készült el. azóta  (van hova tenni) csak megtűrt vagyok vele az épületben. tényleg a véletlenen múlt, hogy mikor futok ö. a gondnokkal/üzemeltetési (fő)osztályvezetővel, és basz le, hogy ott a kerékpártároló, vigyem oda.
megszoktam a kényelmet, na. meg kinek van kedve csattogós cipőben plusz 300 m-t gyalogolni? és ha esik az eső? mire a tárolóhoz érek, szarrá ázok, és ezt jobban szeretem biciklin megtenni, nem gyalogolva a biciklihez. azonkívül autóval bárhol meg lehet állni a kertben, de a biciklit nem lehet odalakatolni bármihez... érdekes. el is felejtettem, hogy megyünk vissza a középkorba. sőt, lokálisan ott ragadtunk. hát ilyen okai vannak/voltak az ún. lázadásomnak.
tehát így kényszerítették ki, hogy a tárolóba tegyem: jövök be reggel, portás nyitja ki az ajtót (róla annyit kell tudni, hogy neki sosem volt probléma, hogy én behozom a bringáimat, sőt meg is csodálta őket időnként.  ő 1 rendes ember. másokkal is), közli velem, ha behozom a biciklit, akkor neki mínusz ötezer. al-kal-man-ként.
grimaszoltam 1et, sarkon fordultam, s megadtam magam a rendszernek.
mellesleg xy, aki szerint megkarcolom az ajtót, rámküldte az oéti-s hölgyeket a következő ügyben: belámpázták a kereszteződést előttük,  van hangjelzés a vakoknak, az oéti-seket ez k. zavarja. (én ma meghallgattam. hát nem tudom, hol élnek 1ébként, süketszobába vagy mi...) mérjük meg a zajt. aha. még arra se képes a lusta disznaja, hogy intézkedjen, hanem kiadja azt a feladatot másnak, amit neki kéne megoldani. meg azt hiszi, hogy kibasz6 velem/velünk ezzel. először talán meg kéne keresni a bkk-t, hogy csináljanak vmit, lehet -e rendezni az ügyet informálisan.
és akkor a laboros csajokra hárítja a munkát.
én meg üzentem neki, hogy mi a menete a dolognak. ahogy ő üzenget nekünk, intézkedjen a bkk-val, s ha ez eredménytelen, akkor szívesen megmérjük a zajt, amennyiben megrendelik.
persze a dolgozók járnak rosszabbul. mondjuk sztem uo. hangos ez a síp, mint máshol. meg nagy a közlekedési zaj is.
a bicikli miatt tud intézkedni, de a munkatársait leszarja.
grrr.
most sokkal jobb :)

és akkor még nem ejtettem szót a tegnap városligeti üldögélésünkről. lefeküdtem 1 idő után a földre, hogy ne lássam azt a rengeteg kutyát, s ne azon agyaljak, vajon  hány db szétporladt kutyaszaron ülök.
a galambok meg olyan szemtelenek. azoktól is kivagyok.
persze az emberek vastagon sárosak ebben tudom. mint pl. az az öregasszony, aki a szabó ervin előtti árnyas, vendéglátós placcon etette a galambokat. orsival továbbálltunk a kálvinra vmi tápért, s öcsééém, ugyanaz az öregasszony ott folytatta tovább a galambetetést- beteg az tuti.

nem azért, de sok probléma van az öregekkel :)
és ezen csodálkoznak.
nem beszélgetnek, hanem galambot etetnek. a közigazgatásban veszik fel a sok lóvét a nyugdíj mellett pl. tanácsadóként, közben a fiataloknak nincs munkájuk.   gyakran azt hiszik, hogy mert ők öregek, attól többek.
most emiatt lehet megköveztek, bár úgyse sokan olvassák ezt, úgyhogy ír6ok, amit csak akarok hahaha.
nem mintha sok bajom lenne az emberekkel, alapvetően megvagyok velük, csak néha előtör belőlem az általánosítási hajlam. de kiből nem? most megrendszabályozzam az elmémet?

illetőleg

Ismertesse a jogszabálytervezet szerkesztésére és szövegezésére vonatkozó főbb szabályokat!
ez volt az 1ik tétel múltkor. ebben benne van:
illetve” kötőszó csak más egyértelmű nyelvi megfogalmazás alkalmazhatatlansága esetén alkalmazható, „illetőleg” kötőszó nem alkalmazható.
erre az idevágó tankönyvben is szerepel számtalanszor az illetőleg szó. igazából nem értem, miért tiltották ki, bár azt se tudom, mit is jelent pontosan.

turmix
simaságot akartam. tapasztalat: a fekete ribizli magját szétdarálja a turmixgép, viszont a pirosét nem. az utóbbi sokkal nagyobb. érdekes, mert a héjuk alapján pont fordítva gondolnám. a fekete ribizli héja vastag, bőrös, a pirosé vékonyabb, pattanós. ha f.ribi turmixot csinálok, akkor sokkal egyszerűbb dolgom van. a pirossal se szoktam szarozni, megiszom a magját is.azonban ma 1 teljesen homogén lötyit akartam előállítani, ezért  előszedtem a turmixgéphez való ún. centrifuga betétet. ezt a közepébe kell állítani. 1 henger, aminek az oldalán apró pórusok vannak- mint a gyümölcscentrifuga szűrője. a turmixgép teteje stabilizálja a betétet. beöntöm a közepébe a lötyit, 5-ösre kapcsolok, és kinyomja a folyadék fázist oldalra. közben nem szivárog vissza a betétbe a lé.
a könnyű centrifugálás titka:1.ribizlit ö.turmixoltam tejjel (vízzel is lehet). ezáltal elég híg lesz a lötty, s így nem fog megakadni a centrifuga. 2. kiöntöttem a keveréket 1 mérőhengerbe. 3. kiöblítettem a magos turmixkehelyt. 4. kicentrifugáltam a ribizli-tej elegyet. 5. eltávolítottam a magokat. 6. beleturmixoltam a cukrot, banánt, mentát.
így alig van anyagveszteség.
hát ez roppant érdekfeszítő lehet...
ja, amiért leírtam az egészet: elfelejtettem rátenni a turmixgép tetejét, s rögtön 5-ösre kapcsoltam... hahh, a csempe kapta a legtöbbet, a falra alig jutott, sőt még a cipőimbe se folyt bele. csináltam magamnak ezzel a kis figyelmetlenséggel plusz 10 perc munkát... de jó voltam, mert nem idegeskedtem, sőt talán még röhögtem is magamon.
amúgy imádom ezt a turmixgépet. olyan erős, mint én... :) csak 1 konstrukciós hibája van: van az alján 1 vájat/árok körbe, amibe beleül a ribizlimag. max késsel lehet kipiszkálni. vagy flóraszept. de ezek sem megoldások, ha ugyanis ráteszem a tetejét, akkor bebüdösödik, azaz nem lehet maradéktalanul kitisztítani. hm. szerintem a flóraszepttel ki lehet, azonban helyette inkább szellőztetem- ez kímélőbb.
akartam linket, de ilyet már nem gyártanak.

tour de zalakaros és ta-bu 200 hol marad?
a fejemben.
meg itt.
majd hozzácsapom a jövőheti horvátot is. kicsit azért izgulok. 1edül biciklizni horvátországban. emlékszem, mennyire jó a kitáblázás. nagyon fel kell készülnöm. 160 km nem a világvége. ráadásul ebből 60 mo-on. nem tévedek el, és kész! :)

3 rövid

múltkor jöttem le az istenhegyin a reggeli biciklizés végén. a nagyenyed utcánál pirosat kaptunk. lassan, bal oldalon csorogtam a kocsisor mellett. 1x csak látom, hogy az 1ik sofőr kiköp az autóból, de már nem tudtam mit csinálni, és belegurultam. szerencsémre nem a fő áramba mentem, hanem a szélét kaptam el, de így is jutott kb. a számba... hát, így már nem nehéz megérteni, hogy kapott vmelyik régi punk zkr. énekese 1ik "rajongótól" hepatitis fertőzést. abban az időben ugyanis nagy divat volt köpködni a színpadra. mondjuk nem vagyok abban biztos, hogy pont köpéstől kapta, mert akkoriban aztán mindent és mindenhogyan  felszippantottak és belőttek maguknak...

tegnap vártam a meló előtt tesómat, s kilép 1 faszi az ajtón, bemutatkozik, xy, az izé üzemeltetésétől, s megkér arra, h ne ezen az új ajtón (kb. másfél éves) hozzam ki a biciklit, mert megkarcolja az ajtót. /közbevágok: mi, a gumi?/ ott van a túloldalon a kerékpártároló.
amúgy persze igaza van. én ön6almúlag kezdtem el az irodában tartani a biciklit. és tökjó biciklitárolót építettek, csak éppen 300 m-t kell csattogni tőle az irodáig. kinek van kedve gyalogolni? gyalogoltam fél évet :)
arról nem beszélve, hogy érdekes módon az autókkal az egész kerteben bárhol megáll6nak, de a biciklivel csak a tárolóban lehet. pedig közelebb is van hely. futottak/kiabáltak már utánam, hogy tegyem le a tárolóban. akkor is röhögtem rajta. nem bírom a szabályokat. az értelmetlen szabályokat. kb. én vagyok az 1etlen ember ebben a kuplerájban, aki egész évben biciklivel jár, de ez sem 6ja meg őket. mondjuk nem nekik csinálom, de akkor is...

piac. mondom a srácnak, hogy ezt és ezt kérem. kérdezi, biciklivel? igen, de miből gondolod?  nem volt nálam a sisak, azt odalakatoltam a biciklihez. sőt kesztyű sem. és akkor: hallottam, hogy kopogós cipőben jöttél. jaaa

plusz
így tanulok
másikbalázs meglátogatott 500 év után. javasoltam, hogy ne menjünk el biciklizni, mert szarul állok. de ugorjon be meló után. hozott 1 üveg bort. azt megittuk. volt még 3 belga sör. azokat is. aztán 2 pilsner urquell is maradt a szüleim után. vége. majd elmentünk a sörboltba, s vettünk még ötöt. ezek után ... szóval ennyi erővel biciklizhettünk is volna egész nap... és még illumináltan sikerült megírnom a biztosítónak a panaszlevelemet, amire reagáltak is a minap, hogy 30 napon belül megvizsgálják :)

üres utak

cuki, ugye? ez a kew gardensben van londonban

pár hete figyeltem fel rá, hogy akármikor indulok dolgozni, szinte ü-res a fő utca. nem értettem, mi történt.
először azt hittem, beköszöntött a jólét, van pénzük az embereknek, s elhúztak már június elején nyaralni. hurrá! eddigi tapasztalatom az, hogy augusztusban van 1 szünet pár 7ig az utakon, aztán ugyanúgy ellepik a gépjárművek a betont.
valaki mondta, hogy iskolaszünet van már, és nem cipelik a gyerekeket autóval a suliba. de eddig is volt iskolaszünet nyaranta! innen azt a következtetést vonom le, hogy... mit is?... jaaa, hogy pont az ellenkezője van: nincs pénzük a népeknek, ezért ha nem fontos, nem autóznak fölöslegesen.
azonban ha dolgoznak az emberek, akkor a közlekedőknek valahol meg kell jelenniük. meg kell kérdezni 1 tömegközlekedő ismerőst, több felnőtt van -e a járatokon, mint szünidő előtt. mert az utakon szerintem nincs több bringás.
ha azt mondják a tömegezők, hogy ott sincs több utas, akkor viszont gáz-van. eltűnt 1 csomó ember. belegyalogoltak a kisgömböcbe vagy mi.

labda, bicikli
mostanság nagyon elhanyagoltam a zsonglőrlabdázást. a minap el6ároztam, hogy
minden nap legalább 20 percet gyakorlok. 1részt ne vesszen el a tudás, másrészt szarakodik a kezem, hátha ismét jót tesz neki. úgy érzem, hogy a sok biciklizés erősítette a karomat is, ugyanis nem fáraszt annyira a dobálás, mint bringázás előtt. úgy kezdem, hogy 3 labdával ledobok ezret a klasszikus kaszkád módszerrel- ezt tudom, haha. mást is tudok, de fejlődnöm kéne végre. nem itt rekedni ezen a szinten.

ez is cuki. barba-bokrok :)

aztán elkészült a fixi. és gyanítom, hogy az 1enes kormány miatt szarakodik a kezem. az 1 kényszertartás. március óta gyakorlatilag csak outiztam, és megszoktam a koskormányt. hogy az milyen kényelmes, természetes módon van rajta a kezem. fékezésnél és gyorsításnál, főleg elindulásnál nagyon érzem a bal karomat. az 1enes kormány szar :) kellett hozzá 1 baleset, hogy rájöjjek :) a colnago meg szuper. ha a coppival mennék, biztos nem így értékelném 1ik kormányt sem. majdnem azt is ki merem jelenteni, hogy az 1enes kormány balesetveszélyes. lefele sokkal biztonságosabb outival, mint bármilyen más biciklivel. hogy féltem az outitól... jó, hogy annakidején megboldogult gizi pedálja a cipőmön maradt, és így megismerkedhettem az outi biciklivel is. új dimenziókat nyitott- nóra szavaival élve. bár ezt már biztos 100x leírtam.

még be kéne számolnom a tour de zalakarosról, és a tegnapi ta-bu 200-asról is. nagy élmények voltak, kár lenne, ha a süllyesztőben végeznék az emlékek...