2014. november 27., csütörtök

zsenialitásom

bemegyek a kolléganőmhöz. felnézek a szekrényre, látom, van ott 1 tükör. ó, és alatta 1 kép. kérdezi a kolléganő, milyen kép? leemelem, ránézek: hát kb. anya gyermekével... szerintem derkovits.
elkezdem vizsgálni, rá van -e írva valahova az alkotó és a cím. igen: derkovits gyula: anya gyeremkével.
:)

2014. november 17., hétfő

csomag, posta
a lakhelyem pont 1 bermuda háromszögbe esik, ui. a melóba kért csomag 2 7en belül megérkezett. nincs mit mondani...

kormányváltás
ismét megtörtént. amikor márciusban elkezdtem biciklizni, a fixi nem volt sehol sem, így csak outival jártam, és nem fájt a karom. persze ez csak akkor tűnt fel, amikor meglett az egyeneskormányos fix, és nekiállt fájni a karom. gondoltam magamban, akkor a városban is hajlított kormány kéne nekem- karomat megkímélendő. tesómtól elkértem a maradék kormányát, majd pár hónap múlva visszaadtam, hogy mégsem kell.
amúgy elég döbbenetes, hogy a fixizés mennyire igénybeveszi az alkart. pontosabban a fékezés. jól meg kell szorítani a kormányt. és elinduláskor is. az 1enes kormány rohadt kényelmetlen végül is. 1 kényszertartás, tök nem arra áll be a kezed. ki van csavarodva. ezt most láttam be ennyi év után. azonkívül sokkal robbanékonyabb a koskormányos bicikli. pirosnál ki lehet lőni vele. mint a rakéta. nem is értem, miért 10 év után jöttem erre rá? megint mondjam azt, hogy szerencse, hogy eltört a karom? különben nem jöttem volna rá 1-2 dologra.

hanem
külsőt is kéne cserélni: *tegnap hazafele abban a félszutyok időben megcsúsztam a lánchíd felé a buszsávban a piros festéken (nem biztos, hogy csak a külső hibája, állítólag alapba csúszik a festék...) *ma 2 szippantós kocsi között táncot lejtett a bicikli. csoda, hogy nem pottyantam le. biztos érdekes látványt nyújt6tam a mögöttem  jövőnek. persze én voltam a hülye. mintha elfelejtettem volna hogyan kell fékezni, és a hátsót húztam be, a lábamat meg alig/nem (?) használtam. az üllői út aszfaltja nincsen pirossal lefestve, ami elősegítené a csúszást. tanulság (hányadszorra...): esőben a követési távolságot növeljük meg.
a melóban a vizes stopli megcsúszott a lépcsőn, és dőltem balra, de szerencsémre ott volt a fal, ami megfogott.
most gondolkodjak el? :)

álom
nem is vagyok nevetős kedvemben.  rosszat álmodtam, amitől a reggelem is el van rontva. pedig lassan kisüt a nap, tehát még a takony időre sem fog6om. unom a rossz és félelmetes és kellemetlen álmokat. azt szeretném, ha / nem álmodnék / jókat álmodnék / nem emlékeznék az álmaimra. remélem, ma bandibá (feldmár andrás) tud vmi hasznosat mondani az álmokkal kapcsolatban. múltkor is tudott, amikor a fiumei úti temetőben tartott előadást. nagyon meglepődtem, hogy gyakorlati hasznát is érzem a mondandójának. persze elfelejtettem, mik voltak azok :( most viszek jegyzetfüzetet és tollat.

rendőr
kb. hónapokig nem értettem, miért vannak minden reggel rendőrök a ferenc krt # üllői út-ben. azonban megvilágosodtam: ha nincsenek ott, folyton bent ragadnak a kereszteződésben az autósok különös tekintettel a krt-on jövők, akik a petőfi híd felé tartanak.

dobogókő
szokatlanul meleg (volt) a november. azaz biciklizéshez való. orsival tettünk 1 laza karikát dobogókő érintésével. gyönyörű az őszi erdő. így biciklizgetve messziről látni a sok sárga pöttyöt, felfedezni a fák különbözőségét messziről az őszülésük alapján... érdekes, a zöld is egy szín, mégis ősszel mondjuk azt, hogy színes faleveleket gyűjtünk. megmutatják  magukat a fák ősszel. valódi lényük elénk tárul. aztán levetkőznek télen.
haha, eszembe jutott, hogy tesómnak volt 1 játékmedvéje, a nagyi. mióta az eszemet tudom, mindig volt rajta ruha. tesóm ovis kinőtt tornanadrágja meg 1 fehér mellény piros hímzéssel. 1x levettem róla a ruhákat, és nekiálltam rajta röhögni, hogy milyen viccesen néz ki. tesómnak ez enyhén szólva nem tetszett.
nos, visszatérek dobogókőhöz. a két bükkfa nyereg uo. kemény volt mint mindig. az út pilisszentkereszttől az elágazásig tartó részét nem sikerült megszeretnem az évek során. azonban most nem siettem, orsival beszélgettünk tekerés közben, és így nem volt olyan szörnyű. ahogy 1re magasabban voltunk, úgy hűlt az idő, és köd lett. tényleg olyan volt, mintha vmi horrorfilmben lennénk. néhol 100 m-re csökkent a látótávolság. ugyan a hátsó villogót bekapcsoltam, de nem bíztam benne, hogy eléggé látszik. azért felértünk. még a teteje előtt megszűnt a köd, majd jött 1 utolsó ködfüggöny, ahonnan kiérve már látszott a kék kút. dobogókőn nem tolongtak a kirándulók.
hazafelé/lefelé már fáztam, bántam, hogy nincs rajtam kamásli.  szerencsére 1-2 szakaszon bele lehet tekerni, nem csak gurulás van pomázig.
pomázon az olívaolajos mellett vitt az utunk. lassítottam. láttam, hogy kint van a lépcsőn a nyitva tábla. gondoltam, megnézem, ott vannak -e még. igeeen! olyan cukik, annyira jó abba a boltba bemenni. olyan emberies, baráti. nincs bennem feszültség, hogy na ez 1 menő hely, ahol nem lehet értetlenkedni, és valahogy viselkedni kell. a mezem középső zsebében pont elfért 1 liter olívaolaj. idén letudva ez is, nem csak a kakaó.