2016. február 9., kedd

mínusz priusz

bizony, bizony, tegnap döbbentem rá, hogy február 6-án lejárt a priuszom, újra bűnözhetek, hahaha. bár lehet nem a tárgyalás napja számít, hanem amikor kiküldték a levelet, hogy mit ítéltek. mind1. azon nem tudom, milyen dátum van. szóval nyakamon a szabadság.

gellért fixivel
ma reggel tesómnak adtam 1 adag tiramisut. és rávett, hogy találkozzunk a gellért szálló előtt, és tekerjünk fel a gellért-hegyre. hát volt bennem némi para, ui. utoljára az 1. meredek részen- 2 van- eldőltem. ez évekkel ezelőtt volt. most viszont 42/16-tal és fixxel sikerült abszolválnom mind2 meredekebb részt a nyeregben maradva, és nem is nagyon pánikoltam. ha ezt elmondom az edzőistennek, hogy mennyire hasznos ez a zsámolyra guggolás meg 1általán a guggolás, biztos örülni fog, legalább annyira, mint én. sőt, annyira erősek a lábaim, hogy lefele is csak a lábammal fékeztem. így kicsit optimistában nézek a szezon elébe. bár már 1 napja jókedvem van! olyan általános. amikor látok az utcán vmi hülyeséget, és tudok rajta vigyorogni. ilyesmi. elképzelhető, hogy az örömteli órák a priusz megszűnésével vannak kapcsolatban? áhh, hülyeség, hiszen nem szoktam ezzel foglalkozni, nem ez tette ki a mindennapjaimat, hogy ezen gondolkodjak. tudok én agyalni 1éb dolgokon is...

1 régi fánk kép a húshagyó kedd miatt. 7végén ilyet sütöttem mindenki nagy megelégedésére. ez az amerikai recept a legjobb*. pihe-puha du. is. a rózsi néni említette, hogy ő azt bírja nagyon, amikor 1 nagy lyuk van a belsejében. én már el is felejtettem, hogy ilyen is tud lenni 1 fánk. ebben az amcsiban nincsen barlangszerű lyuk, tömör, de abszolút nem fojtós, mert puha puha puha. az olajat pedig észrevétlenül szívja magába. hova máshova, hiszen az edényben eléggé megcsappan az olajszint 1 kiló lisztből készült tészta kisütése közben.
*azért jópár módosítást végrehajtottam rajta, úgyhogy akit érdekel a továbbfejlesztett recept, az érdeklődjön nálam.