tudom, tudom elég uncsi lehet ezt olvasni. ez a leggyakoribb cím, már negyedszerre fordul elő.
merjek -e ilyet írni:? ígérem, többet nem fordul elő.
helyszín: a szokásos: kiskörút, károly krt. 11. pontosabban. ez ahogy jössz az astoriától a deák felé, a madách tér és a dob utca között az árkádoknál.
rámkanyarodott egy autó, én a padka meg közéje kerültem, jobb elejének csattant a bringa, én a földön. én azzal a lendülettel pattantam fel -gondolom én-, amivel estem, ordítottam 2 mondatot a vezetővel, majd leültem a járdára. innentől nem kellett gondolkodnom, mert 1 járókelő volt szíves intézkedni, hívta a yardot meg a mentőket, a sofőrt pedig marasztalta. aki csak azért szállt ki, hogy megállapítsa, milyen kár keletkezett a 16milliós nissanjában...
az eseményeket utólag lehet ö.rakni, másra nem tudok gondolni, minthogy a járdára akart felállni. a büfékhez, kb. a gyalogok közé. mert indexelt, de valljuk be, nem tűnt ez reálisnak, h vki felhajtson a deákon a járdára a büfék közé, és ne a madách tér felé kanyarodjon...
nem szaporítom. bevittek a balesetire, várakozás, röntgen, kulcscsonttörés, gipszelőben hátizsák kötés, röntgen, orvos kiadja a papírt. szerinte volt már kulcscsonttörésem... én nem emlékszem, d sztem nem, ui. adrenalin bomba hiányában időnként eléggé fáj, erre emlékeznék.
teljes ö.zuhanásom tegnap este történt, amikor megírtam gábornak, hogy kihagyom a svájci bringatúrát. ezt egy félórás bőgőroham követte- majdnem megfulladtam. ha nagyon mélyen érint a vmi, ami sírásra késztet, akkor 10 sec alatt úgy eldugul az orrom, mintha kiöntötték volna viasszal.
esés után is azon pörögtem, míg vártuk a mentőket, zsernyákokat, hogy el van baszva a biciklis szezon, a versenyek, nyaralás, minden. semmi máson nem járt az agyam. és roppantmód sajnáltam magam. amikor végre jól ö.szoktam a colnagoval. ment minden. a békás100 is, az utolsó biciklizésem tesómmal a nagyhideghegyen is kurvajól sikerült.
azért más a szitu, mint a rendőrökkel. a kórházba utánam jött a helyszínelő, és felvette a vallomásomat. sőt, behívtak a közlekedési rendészetre a hungáriára, s kihallgattak még 1x. a rendőrnő kedves volt, még nevettünk is. most sértett vagyok, és bűncselekmény miatt indítottak nyomozást. eredmény kb. fél év múlva.
balázs felhívta a figyelmemet, hogy éljek a kártérítési perrel. felvettem a kapcsolatot az interopis kft-vel, velük "dolgoztam" annakidején is. emlékeztek rám...
ez a kulcscsontörés szintén mozgáskorlátozottá tesz. megfogadtam, ha felépülök, megtanulok bal kézzel pár alapvető dolgot: fogmosás, fenéktörlés, akármi.
szerencsém volt, h a bal oldalamra estem. bicikli vélhetően megúszta.
ancsival találkoztam volna, akit felhívtam,hogy gáz van, és odajött támogatni. tesóm pedig angolra indult, észrevette, hogy ott van abringám, én meg pont akkor néztem az útra, amikor lassítva jött, így észrevettük 1mást. ott maradt a bringámmal, így nem ment angolra. mindig a közelemben van, ha van vmi. hiába, ikerek vagyunk. történt 1 vicces: tesóm adatait is felvették, hogy ő viszi el a bringát. kérdezte tőle a rendőr a nevét, születési dátumát. ő elkezdte mondani a dátumot, mire a rendőr a szavába vágott, hogy nem a testvéréét kérdezte. tesóm meg közölte, hogy ikrek vagyunk (:
1edül akkor tudok öltözködni, ha nagy ruhát veszek fel vagy végig gombosat, feltéve, hogy elég széles a háta. vállam beállt. fájdalomérzetig szabad mozgatni. ez nem sok. mennem kellett a turkálóba ruhát venni, hogy ne csak 2 legyen. inget használok, amik eddig csak a szekrényben álltak... cipőfűző megkötése megy. melltartó felejtős egy db-ig.
egy sört se tudok felemelni.
az orromat már ki tudom fújni 2 kézzel, ha nagyon lehajtom a fejem.
pattanásnyomogatás kizárt.
fürdés szivaccsal. rajtamvan ez a bandázs. jól beleizzadtam már, ami kimos6atlan. a bőrömbe is beszívódott. ha lekerül rólam, elmegyek gyógyfürdőbe, és kiáztatom magamból a szagokat.
fekvés 1 pozícióban, hanyatt. most már jobb, fájdalomcsillapítót nem sokat vettem be. inkább lefekvés előtt, és akkor az elnyomott.
a nyakamat, környéki inakat, izmokat is megrántottam. ez jobban fájt, mint a csont.
sport: séta meg otthon guggolások saját súllyal. kitaláltam, hogy a bandázs meg a hónalj közé benyomok 1 zoknit, és akkor nem a bandázs szívja fel a levemet, hanem a zokni. még 1x nem akarom kimosni, megy a kukába. csakúgy, mint a királykék karrögzítőm. ezt az előző balesetnél használtam. sajnos kinyúlt fölösleges tartogatni.
ez a valóság, nem rémálom. utálom. szar. biciklizni akaroook!
nem értem, miért kapom ezeket? lássak -e mögötte vmi koncepciót? oké, le fogok lassulni. szórakozásból se megyek gyorsan. majd a versenyen.
ennyi elég lesz ebből. vigyázzatok az utakon! a bringás a legvédtelenebb mindenféle közlekedő közül... valóban úgy kell mennünk, mintha lát6atlanok lennénk...