2016. december 21., szerda

 megritkultam.
a motiváció hiánya.
rájöttem- persze nem magamtól-, hogy a motiváció a legfontosabb. ha az nincs, akkor nincs semmi. csak puszta létezés. hogy mitől lesz, hogyan teremtődik meg bennem, azt nem tudom. mindenesetre totál idegen cselekvés felé aligha. pityuka is azt mondja, hogy a tapasztalás iszonyú fontos. szerintem is. mert az életünk a földön folyamatos tapasztalás. más szóval gyakorlás. ha csak ülök és gondolkodok, abból nem lesz semmi. ezen sokat agyaltam (hahaha) az idén. hogy mitől változunk (meg)? ülök, olvasok, dolgozok magamon. mi a franc az, hogy dolgozok magamon? a terápia is olyan 6ástalannak tűnik ebből a szemszögből. 1etlen út tűnik valósnak: a cselekvés útja. ehhez viszont kell a motiváció. jó lenne, ha az előbb érkezne, mint a külső kényszer. bár az emberek többségének biztos a külső kényszer pl. 1 betegség a legnagyobb motiváció, hogy változtasson az életén. ezt nem szeretném megvárni. én 1általán nem érzem, hogy merre kéne indulnom. ezért abban sem vagyok biztos, hogy bármerre is el kéne indulnom... időnként a testem küld 1értelmű jelzéseket. hangsúlyozom: időnként. ezek elég feltűnőek ahhoz, hogy .kapcsoljam a bennem zajló lelki folyamatokkal. de ekkor már nagyon szarul vagyok. és ez még nem motivál semmiféle aktív cselekvésre, csak annyira, hogy kimásszak 1 helyzetből.
pityuka azt is mondja, hogy nem arra kell keresgélni, ami abszolút ismeretlen, hanem amit szeretünk, azt kell továbbfejleszteni. tehát nem feltétlenül érvényes a leave your comfort zone. erre a magam konyhai hasonlata következik: úgy tudok megalkotni 1 új sütit, ha ismerem az alapanyagokat. van jártasságom a dolgokban, tudom hogy viselkedik sav 6ására a tej, mi lesz, ha felmelegítem a tojást, mit csinál az élesztő. tehát ismerem az alapanyagokat, és az 1mással való kölcsön6ásukat. ha megvan ez alaptudás, akkor már tudok újat kitalálni. és így tudok továbbfejlődni. tehát tuti érdekel a dolog, ezért van motiváció tanulni, kísérletezni, elmélyedni.
...

berendeltek a baleset kapcsán az igazságügyi orvosszakértőhöz még november elején. megvizsgált az ürge, aki a várakozásommal ellentétben elég normális volt. az ügyvédék azt mondták, hogy nincs jó híre, ne lepődjek meg. derékig melltartóra kellett vetkőzni, hajtogatta a karjaimat, mért, stb., amit ilyenkor kell (én nem tudom). azt mondja, most panaszkod6ok. elkezdtem sorolni, hogy fáj a jóga, fáj az edzőterem, nem tudok aludni a bal oldalamon, ... fokozatos terhelés. ok. majd később közli velem: maga nincs elhízva, ideje lenne elkezdeni mozogni/sportolni. mivaaan? nem akarta elhinni, hogy kb. ez az életem. ezek szerint neki vagy a totál izmos vagy a totál hájas emberek tűnnek fel. mondjuk éppen lelki mélyponton voltam, ígyaz a mínusz 1-2 kg is látszód6ott rajtam...
amúgy az a dúrva, hogy nekiálltam edzőtermezni (ma érek az 1hónapos ciklus végére, heti 3 edzés), és ismét megállapítom, hogy a terhelés jót tesz a sérülésnek, már alig fáj. az elején nagyon éreztem. a fémes alkaromat viszont gyakran érzem...

a breaking muscle oldalon találtam 1 csukló-, kéz- és alkartorna gakorlatsort, amit hanyagoltam a zűrzavaros időkben. éreztem és látszott, hogy gyengült a kezem. nagyon 6ásos amúgy, mert a biciklikormányon is szebben tartom a kezem. a csuklónak nem szabadna megtörni. alsófogásban gyakran látok olyanokat, akinek megtörik a csuklója. jómagam is ilyen voltam. mostanra már annyit erősödött, hogy a megtörés szöge látványosan kisebb lett. szóval érdemes csinálni.

kedd
a múlt keddem fantasztikus volt. annyira kedvesek voltak velem a boltokban. ilyen ritkán van.
reggel az obiban a pénztáros meglátta, hogy bringával  vagyok, és mondta, hogy vigyázzak magamra.
az erste bankban az ügyintézővel számlamegszüntetéskor viccelődtünk, poénkodtunk, nagyon kedves volt.
a tezenisben is cuki volt a pénztáros csaj.
ráadásul kaptam képeslapot mikától, a braziltól, ahogy megígérte. megérkezett isztambulba, és írt nekem.  úgy örültem.
olyan jó volt az a nap. nehéz leírni. nem tudom, mi volt a levegőben meg bennem. ritka az ilyesmi...

szép karácsonyt!
még lehet jövök. ha lesz motiváció, haha