vad

mentem a nagykörúton óvatosan. nekem piros volt, így lassítottam, mert a gyalogosoknak meg zöld, és sokan voltak. ezzel 1 hm audis? mit sem törődve, öregem, megáll az ész, átszlalomozott a gyalogok között. érted? ott mennek az emberek, és átmegy köztük a piroson. szerintem ez a király utcánál volt. ugye a villamosmegálló másik végén is zebra van, ott éppen nem volt gyalogos, csak simán piros neki (az autósnak), és átment azon is. jó, hogy nem jött semmi keresztbe...
én csak bámultam, hogyan lehet valaki ennyire seggfej, hogy ilyet megcsinál?! és ilyenkor nincs yard, aki rámászna és szanaszét büntetné. az ilyenek elkap6atlanok (?)

torta
lászlónk is betöltötte a 34-et, ezért a felesége szervezett neki 1 meglepetés bulit. én felajánlottam, hogy sütök tortát, ha valaki elcipeli, mert én biciklin nem tudom. ezt sanyi megtette, így nekiálltam. forgattam előtte a receptjeimet meg a szakácskönyvet, aztán döntöttem: az amcsi csokoládétorta alapjára 1 nutella mousse-os krémet teszek. ez szállít6ó, és ugyan még nem ettem, de tuti finom.
a tészta jól sikerült, bár magasabb is lehetett volna. szódabikarbónás a cucc. a szódabikarbónától jellegzetes buborékok keletkeznek a tésztában, jó nagyok, nem gömbszerűek, inkább elnyújtottak. sőt némely buborék akár gömbrágónyi is lehet. ekkor 1 nagy üreg van a tésztában. én a szódabikarbónának kiérzem az ízét a sütikben, ezért nem nagyon szeretem. a sütőpor ellenben kicsi, szabályos gömbpórusokat csinál a tésztában, és ennek nem érzem ki az ízét. barátnőm pont fordítva van ezzel.
régebben vettem nem dr. oetker pudingport, hanem vmi kilós kiszerelésűt, és annak meg a szemcsézettségét éreztem ki a pudingban. ma már oetkert sem veszek, magam csinálom. de ezt már asszem megírtam... tudom, hogy írtam, de a kereső nem mutatja. miylen kereső ez???!!!!.... odatettem 1 másikat, de az sem működik nekem...
a 3 adag nutella mousse-hoz kevés a 400 g-os kiszerelés. ezért 1 tojással és 1,5 dl tejszínnel lecsökkentettem a mennyiséget, de -mint később kiderült- ez is kevés volt. a torta tetejére francia drazsét szórtam. 1 szemmel próbáltam meg be/rátöltés után 1 órával, ami elsüllyedt. aztán reggel végül is fentmaradtak a francia drazsék, enyhén belesüppedve a mousse-ba. du. jött sanyi, amikor a torta nagyobb erő6ásnak lett kitéve (oldalirányú mozgások), és az autóban összecsúszott az egész. a mousse nedvességtartalma feloldotta a cukormázat a drazsékon, ettől színes foltok keletkeztek a felszínen. és a torta belsejében eltűnt francia drazsékról leoldódott tehát a roppanós máz, csak a belseje maradt meg, ami szerintem jót tett neki. már hogy jobb volt így enni, hogy nem roppant, nem volt íze a máznak. a tortát szeletelni nem lehetett, csak kanalazni. finom volt persze, de nem vitás, a sütésnél az arányokat be  kell  tartani.
a szülinap amúgy baromi jó volt, sokat nevettünk, igazán jól éreztem magam.

gersli
7végén ugye elővettem bíró lajos szakácskönyvét a kelkáposzta főzelék miatt. lapozgattam, lapozgattam, s találtam 1 ilyet: gerslirizottó borjúvelővel. megszórva étcsokival.
1 kis módosítással, de megfőztem. kihagytam a borjúvelőt meg a szeklicét meg a csokit. helyette:
felaprítottam vöröshagymát, amit vajon megdinszteltem, ráborítottam a beáztatott gerslit, majd felöntöttem 3x-os mennyiségű zöldségalaplével (tehát 300 g gersli+900 g alaplé) és kuktában megfőztem. hát  forrás után 30 perc főzés szerintem kellett neki. és a főzőlapon hagytam kihűlni. eltettem pár napra a hűtőbe. tegnap vaj+oliva keverékén megdinszteltem vöröshagymát, kis fokhagymát meg belevágtam 7 cm vastagkolbászt is. kicsit kisült a kolbi zsírja, belezúdítottam a gerslit, átkevertem, majd  jött 1-1,5 dl száraz fehérbor. ezt felszívta, utána megküldtem még 1 kis alaplével, hogy szotyogjon, belereszeltem a lajta sajtot, megborsoztam, és sajnos sóztam, is, mert a gersli sótlan volt. iszonyú sós volt, ezért öntöttem még hozzá alaplevet, ami viszont sótlan, és a maradék gerslit is, meg kitaláltam, hogy ebbe a kolbászos-lajtás-gerslis cuccba jól mutatna 1 kis házi uborka savanyúság, így azt is vágtam bele. baromi finom lett.  nagyon telezabáltam magam vele. bíró lajos érti a csíziót :)

fényképező
15.000-ért javítják. lehet inkább a házi módszerrel próbálkozom. bekoszolódott, ez a baja.

ennyi.

gizi
nem sokáig közlekedhetett szárazban, jött az eső. pénteken elmentem meló után erához segíteni, ekkor már havazott. nem érdekelt, hogy mennyire ázik be a cipőm, az sokkal jobban lekötötte a figyelmemet, hogy a hópelyhek folyton a szemembe vágtak. igen, minivakítások voltak éles fájdalommal- de gonolom ezt az érzést nem kell bemutatni senkinek. újra bebizonyosodott, hogy az 1. kerék körüli sárhányó kevés, kell még rá vmi leffentyű, ami megvédi a cipőmet. ezt eránál próbáltam megcsinálni, de mivel siettem, és nem volt 5letem, így feladtam. otthon gyorsan rákötöztem madzaggal 1 félbevágott flakont. sokat ért.
előtte azonban. előtte azonban haza kellett jut-nom. a hóesés sűrűsödött, én feltartott fejjel próbáltam kevesebb ártalmat szenvedni, ám hiába. ráadásul a szemüveg bepárásodott, a lencse mind2 felét pillanatok alatt elborította a hó, amit  valamennyire sikerült eltakarítanom a kesztyűmmel. alig láttam. szemüveg nélkül többre mentem volna. az egész város 1 szürke masszává olvadt össze, a látótávolság lecsökkent. én, balga még tetéztem a bajaimat: a szabi hídon mentem át, és nem mentem ki az útra, hanem a biciklis/gyalogos részen folytattam. az 1. kerék ki-kicsúszogatott. ebből elegem lett. meg abból is, hogy nem látok. leszálltam. megtöröltem a szemüvegemet, és kimentem volna az útra, ha nem jönnek szakadatlan az autók. ezért toltam a biciklit, és 1re jobban felhúztam magam a havon meg a hülyeségemen. ekkor jött 1 ismerőőős. ő azt hitte, hogy defektem van, megállt, megálltunk, váltottunk pár mondatot. a gyógyfürdőig kellett elgyalogolnom, ott van olyan rész, ahol biztonságosan kimehetek az útra. ekkor már a cipőm orra és a kamásli között óriási hógombóc gyülemlett fel, ott feszült. ezt hazavittem, és otthon belemostam a kádba :)
meg szárogattam.

feketemunkások :)

ez később volt, de gizi téma, hogy vasárnap ismét megtréfált a continental defektálló szuper külsője: defektet kaptam a szt. istván krt-on. nagyon kellett vécére mennem, nehéz volt a hátizsák (piacról jöttem), de abban a féldzsuvában úgy döntöttem, nem állok neki szerelni, inkább hazatoltam. az  a szerencsém, hogy ált. vmi védett hely közelében kapok defektet. a lyukat megtaláltam, viszont a külsőben semmit.

kelkáposzta főzelék
bíró lajos szerint
elmond6om, hogy megalkottam életem legjobb kelkáposzta főzelékét péntek du. bíró lajos szalonnával és kolbásszal csinálja. nem nagyoltam el a főzést, kimértem mindent, ahogy a recept írja. még rántást is tettem bele. és kivettem kb 1/4-ét, s összeturmixoltam, hogy vastagabb legyen. mennyei lett. mindenkinek ízlett, a szüleimnek is. merthogy itt voltak, nálam aludtak, aztán szombaton elaraszoltak tesómékhoz segíteni. míg ők a padlást pakolták, addig én

terápiás- és segítőkutya vizsgát
kameráztam. nna? hova jutottam? kutyautálóból pontosan idáig. kicsit zord időjárás volt, sokáig esett, ki-be kellett mászkálnunk, ui. voltak lakáson belüli és kültéri feladatok meg vagy 8 kutya gazdákkal. szóval kinyúltunk a végére rendesen. a vizsgaelnök v biztos 1 nagyon szórakoztató nő volt debrecenből. eljött vele az élete párja is, aki kerekesszékes. hát ilyen vidám, laza figurát régen láttam. ő is szórakoztató volt, hát még 1ütt, amikor beszólogattak 1másnak. csak tanulni lehet tőle.
a kutyák mind levizsgáztak, köztük volt dzsoki is. jól szerepelt a kis nikkel bolha, talán nem is hibázott 1 picit sem.
fura volt, mert én az egész vizsgát a videokamera képernyőjén keresztül láttam, torzult színekkel. 1x elfelejtettem megnyomni a play gombot...de hogy meddig vagy hogyan? nem emléxem. remélem, nem lesz belőle baj.
aztán a kertipartis borsófőzelékből nem lett semmi, nem csak az időjárás miatt. annyira fáradt volt mindenki, hogy nem lett volna rá energiánk. rendeltünk pizzát meg hoztak szendvicseket meg nasst, tejja, és így nem pusztultunk éhen. csak a kutyák nem ettek. illetve én 1et se láttam enni. a vizsgát jutalom falat nélkül kellett végigcsinálniuk.
hát okosodtam 1 cseppet.
aztán orsihoz is benéztem, majd haza aludni.

jóga
szerdán ugye voltam. vasárnap meg akartam menni. odaérek, porszívóhang. na, ez gyanús. nyomom le a kilincset: zárva.  hát itt bizony takarítanak. azért reménykedtem, hogy mégis lesz jógaóra, de 18.03-kor feladtam, s hazatekertem.
aztán 7főn elolvastam az emailt, amit az oktató írt, hogy a vasárnapi óra elmarad... hát én nem netezgetek 7végén.
nem baj, rámfért 1 kis plusz biciklizés. ráadásul még eső sem volt ebben az intervallumban.
enikő anyukája látja rajtam, hogy jógázok. azt mondja, sokkal 1enesebb vagyok. én is érzem, hogy javult a testtartásom. és ha lehajolok, azt sem púpos háttal teszem. szóval az évek kitartó munkája meghozta az eredményt. és még nincs vége. olvasson tovább.

spin
rohadtul nem volt kedvem tegnap a spinninghez, de ha már ott a bérlet, és a mozi is kimaradt, akkor átcsoportosítottam a heti prg-okat, és a keddi spinninget áttettem 7főre, így kedd este beiktat6ok 1 jóga órát.
nem volt olyan szörnyű a tegnapi edzés.
a spinning gép is rendben volt. pénteken ugyanis 1 olyanra sikerült felülnöm, aminek kissé rossz volt a szabályozója: nem volt felfelé fokozat. úgy értem el, hogy felcsavartam nagy ellenállásra, és utána lecsavargattam kicsire- így működött. érdekes, hogy itt az edzés végén szokás megtapsolni az oktatót. illetve ő kezdi a tapsot, hogy gratulálok, jók voltatok, s akkor mindenki tapsol. lehet ez előírás a world class-ban?
végig csöpögött rólam a víz, sok volt a hegymenet. magam után hagytam 1 kisebb tócsát. fárasztó ez. aztán ha leszállok, olyan, mintha nem csináltam volna semmit. az érzés maga. mondjuk ez az igazi biciklizéssel is így van: felérek a bigre, és elfelejti a lábam meg a tüdőm, hogy szenvedtem valamennyit, s újra nekiállok a következő hegynek. kivéve amikor á.balázzsal tekerek, mert ő megy, mint a rakéta, s utána napokig kész vagyok, sőt már aznap érzem, hogy kinyúltam, pedig nekem az izomláz harmadnap reggelén szokott jelentkezni.
spin után jön a jótékony szauna. ha már vizes vagyok, akkor izzadjak tovább, legyek még vizesebb. bementem a tömegbe, csak állóhely jutott. az se rossz. kezdett átjárni a forróság.....AZTÁN  rohanás kifele, mint akit puskából lőttek ki. a fém fülbevalómat a fülembe felejtettem, s átmelegedett a teáskanna, haha, felforrt benne a víz, égette a bőrömet. kirohantam, kiszedtem, s vissza. vajon rájöttek -e a szaunázó társaim, hogy miért szaladtam ki?

már nagyon időszerű lenne kezdeni vmit a fényképezőgépemmel. talán holnap? vagy ma? egy régebbi képet szúrtam be. bizonyíték a pár előző bejegyzéshez. amúgy még mindig van a banánból, és semmi vaja, scak barna a bőre. reggel 1 banán-birs turmixot dobtam össze, mert olyan érzésem volt, hogy a 2 illik e1máshoz. s nem tévedtem.

banán

még van abból a banánból, ami kimaradt a pálinkából. a héja szép barna, viszont belül szinte hibátlan. reggel m1 meggyes-banános turmixot akartam csinálni, ehelyett cseresznyés-banános lett. a fagyasztóból szedtem ki a cseresznyét, és nem látszott rajta, hogy ez cseresznye, meggynek tűnt. hát ki ne próbáljátok! 1 nulla az íze. kicsit cseresznyés, de nulla. ha megelégszem azzal, hogy inkább banán íze van, akkor jobban járok.
a banánnak köszönhetően a februári turmixfogyasztásom megnőtt. azonban nem tejjel, hanem vízzel készítettem, és mond6om, finom így is. nem kell bele az az antipaleolit tej, ami odabasz az egésznek :)
visszatérve a cseresznyés verzióhoz: jó sok benne a pektin: ahogy megdőlt a befőttes üveg a táskámban, az úgy is maradt utána. kissé darabos. szóval nem az a sima turmix állag. nem javaslom a meggy kipróbálását sem emiatt, bár biztos finomabb lenne, mert a meggy 100x karakteresebb gyümölcs, mint a cseresznye.
ja és az egész megbarnult, pedig tettem bele 1 kis citromsavat. most jut eszembe, citromlevet is csepegtethettem volna, hiszen az is van otthon. az se dobta volna fel, nem a színen múlott.
amúgy a ribizli banán kombó kitűnő választás. ezt csak ajánlani tudom. és a ribizlimagok sem zavaróak. az eper-banánról nem is beszélve.. az a turmixcsúcs.

pauline et arnaud
a cukik: küldtek nekem 1 fényképet thank you felirattal amint ott állnak ketten a tandemjükkel az eiffel torony előtt. hát milyen kedvesek, hogy gondoltak rám! annyira boldog voltam, ugráltam a lakásban, mint a nikkel bolha.
bírom a franciákat. eddig ahány francia biciklist vendégül láttam, mind nagyon kedvesek voltak, jófejek, és közel álltak a természethez, a növényekhez, mezőgazdasághoz.
én még makacs, rosszfej franciával nem találkoztam. franciaországban is mindenki hajlandó volt megszólalni angolul. ugye itt a warmshowersen meg alap az angol.

diós kencefice bumm bumm bumm
találtam ezen az oldalon 1 szuper kenyérre való kence receptet. itt van. 
ha van oylan, aki nem akar angolról fordítgatni, annak leírom magyarul, hogy mit csináltam:
megfőztem 3 szem lehámozott, apró kockákra vágott közepes krumplit . hozzáadtam 6 gerezd fokhagymanyomón átpréselt fokhagymát, 3 ek. olivaolajat, sót, borsot, kb. 1/3 csésze pirított darált (bocs, nekem darált volt, s azt pirítottam meg serpenyőben) diót. ezeket botmixerrel pürésítettem. kész. azt írják, hogy úgy a tuti, ha megkened a kenyeret ezzel a maszattal, majd rá a sültcékla kockák. hát azt el bírom képzelni, hogy minimum isteni, azonban sajnos én nem tudtam kipróbálni, mert meghóttak a cékláim. cékla nélkül is kitűnő, azt elmond6om.

spin
a spinning edzés után a szaunában kötöttem ki, ahogy szoktam. ott volt pár kolléga is a spinning teremből. tessék, mindenkiről kiderült, hogy él-ve-zi, csak én nem.
nem megy a fogyás, mert utána ráeszek 1 csomót. vmi a fejemben még mindig nincs rendben. bár ha sok szundigábort olvasok, akkor rájövök, hogy nem is a szellemmel meg a lélekkel van a baj, hanem a testtel. hogy a kaják anyni mindent előidéznek bennünk... pl depressziót, autoimmunbetegséget is okoz6nak. valahogy minden olyan logikusnak tűnik ezzel a paleoval kapcsolatban. meggyőző olvasói levelek vannak, csak én nem tudok átállni, mert
én
egy
sz
é
n
h
i
d
r
á
t
f
ü
gg
ő
vagyok. és ez is a kaják miatt lenne?
néha totál összezavarodás van a fejemben. minden tekintetben. most vmi példát akartam hozni. mind1... az időjárás is olyan zavaros. hullámzik, mint a tenger. molto mosso. 

gizi
végre elkészült.
elvittem gizikémet szervizbe, mert tudtam, hogy ráfér 1 kis ez-az.  úgy indult, hogy kerékagyakés középrész átzsírozása, sárhányó csere, első fék helyrehozatal. bevittem, miután szépen letakarítottam róla a dzsuvát, elmondtam a kéréseimet, távoztam, hoyg majd du. kész lesz vagy félkész, de az mind1 is, és akkor repesztek el vele. erre mi történt? gizi repedt a hajtókarnál. így én rákényszerültem a bkv-ra, ami nem azért zavart, mert bkv, hanem azért mert k. sokba kerül. főleg hogy kedden se lett kész, tehát szerdán is jöhettem metróval reggel.
sőt, a spinningre is gyalogoltam a batthyánytól meg haza is, sőt szerda reggel jógára is gyalog mentem az astoriához---> izomláz a talp-ban. csípőnyitó jógaóra evelin kérésére, aki nem jelent meg ---> izomláz deréktól lefele mindenütt. vagy a spinningnek is van köze a történethez?
szóval elrepedt a hajtókar, kaptam helyette 1 új hajtóművet. ez többet ér kb, mint a bicikli összes maradék része 1ütt, haha.

a lámpáról később írok. nem mondom, hogy jól haladok, de már látom a fényt az alagút végén. amikor kész lesz, majd leírom a folyamatot az elejétől a végéig. uncsi lesz :) de majd kiszínezem, ha épp oylan kedvem lesz,

tóalmás

természetesen a 7végi időjárás vasárnapi része volt rosszabb, nem a szombati. amikor mi biciklizni készültünk.
balázs kinézte a célt: tóalmás. mivel ott van 1 szép kastély. és a terep fixxel is jól jár6ó.
vasárnap 9-kor találkoztunk az örsön. én le voltam lassulva, ui. szombaton másfél órát spinningeltem, utána kimentem isaszegre, mondjuk csak péceltől tekertem, de szembeszél volt. meg a szerda reggeli jóga is benne volt a tagjaimban. valahogy elég durvára sikeredett izzadtunk, mint a lovak.
szóval igen lassan tekeregtem. kiábrándító.
rákoskeresztúron nagynénémhez felugrottam klotyóra :) aztán mentünk tovább. mindig ad vmit. most is kaptam tőle sós meg édes rágcsálnivalót. ez veszélyes, mint később kiderül.
nem volt vmi nagy meleg. 3 fok volt az erzsébet híd környékén. a város külső részein szerintem hidegebb. a településeken kívül még hidegebb. vagyis nem tudom, mivel semmi olyat nem láttam, amiből meg tudtam volna állapítani, hogy fagy -e vagy sem, vagy hány fok lehet. felszívódott a hó meg a víz, szárazak voltak az utak, sehol 1 pocsolya, ami elárult volna bármit is.
isaszeg után már eléggé lefagyott a lábam. nem tudtam eldönteni, hogy a talpamnál kezdődött -e vagy a cipőorrnál. és én ár az új gore kamáslival álmodtam. de nyár lesz, mire ideér...
isaszeg után dány jött. hát azt hittem, sosem érünk oda. 1 örökkévalóságnak tűnt. kezdtem hisztis lenni.
a terep nem volt dúrva, forgalom nulla. az utak miylen szarok, te jó ég... 1 km-enként kint van az 1enetlen úttest-úthibák tábla. akkora kráterek, hogy ha abba vki belehajt, akkor  8-asok sorozata lesz a kerékben. szinte az út közepén kellett haladni. ahhoz képest, hogy enyhe telünk volt, a fővárosi utak is igen rossz állapotban vannak. csak nézek, hogy tegnap még nem volt it ez a kátyú vagy tegnap csak ötödekkora volt... szóval ésszel kell menni, és figyleni a gödröket.
végre elértük dányt. balázs meg eléhezett, így megálltunk kicsit  (pih)enni.

dány után mi jött?... zsámbok. zsámbokon a falu elején kellett jobbra elkanyarodni tóalmás felé, fent a dombocskán. az a rész szép volt. mond6ni cuki. ott az volt a régi divat, hogy a házak homlokzatát ilyen világos téglával rakták ki. aztán hirtelen baromi jó minőségű lett az út. fasza volt ez a rész zsámbok meg tóalmás között. úgy szerettem volna vmi vadállatot látni balázs: megfagytak...
közben agyaltunk, hogy előbb kocsma, és utána kastély vagy fordítva?
balázs kinyúlt, én megfagytam, tehát kocsma. az 1.nél megálltunk, viszont az 1 étterem volt. lehet hogy kocsmának használják már, nem néztük meg, javasoltam, keressünk 1 igazi kocsmát.
találtunk is. meglepődtek rajtunk- ez így szokás.
elmondták, hogy a kastélyt 6almukba kerítették a baptisták, 7közen tuti nem lehet bemenni, mert ott oktatnak meg minden, de 7végén szerintük látogat6ó, a kert biztosan, kérdezzük meg aportást, de ha megmondjuk, hogy pestről direkt a kastély miatt jöttünk tóalmásra, akkor értékelik a teljesítményt, és beengednek.
addig azért volt 1 kis idő. letelepedtünk a meleg (!) radiátor mellé, ittunk 1-2 ezt-azt meg dumáltunk. meg balázs szórta a zenegépbe a százasokat. ez a mániája, hogy ha zenegép van, akkor pokolgépet játszat vele, haha. és előkerült a hátizsákomból a sajtos rúd, amit mind felfaltam, balázs nem evett belőle 1 db-ot sem, mondván ő nem éhes. én sem voltam éhes, csak pakoltam magamba a szénhidrátot. akkor már mind1 volt, addig ettem, míg ki nem ürült a zacskó. a babapiskótát balázsnak ajándékoztam- az 1etlen mód, hogy ne én hízzak tőle :)
átmelegedve megszáradva leléptünk a kocsmából, megkerestük az andrássy kastélyt. 1 helyi nőtől kértünk útbaigazítást. balázsnak fel sem tűnt, hogy a nő abban a hidegben 1 szál rövidujjúban mászkált az utcán, brrrr. (itt a melóban is van 1 csávó, aki tegnap reggel a 2 fokban szandálban jött meg 1 mellény és 1 pulóver lehetett rajta, ahogy elnéztem )
aztán lassan felkerekedtünk, mert nem időzhettünk a kocsmában annyit, nekem mennem kellett a paraparkba fél 7-re.

begurultunk a a kastélyudvarba. a bejáratnál találtunk 1 kislányt, megkérdeztük tőle, bemehetünk -e. nézett, megszólalt, hogy ő csak angolul beszél. elismételtük angolul a kérdést, s nem akarta megérteni, pedig érthetően mondtuk, ennyit azért csak tudunk. mire ő megijedt tőlünk vagy mi, és lelécelt. én eltekertem odébb, azt hittem, hogy ott valami helyi víztorony van, de nemtom mi volt lehetett.
végül benyitottunk. az alagsorba érkeztünk. csak folyosók. kanyarogtunk, találtunk aztán 1 élő lelket, aki felvilágosított minket, hogy itt nagyrészt irodák vannak, ő nem tudja, hogy bemehetünk -e (már bent voltunk!), de nézzünk fel, van vmi terem, amit érdemes megnézni. oké. megtaláltuk a lépcsőt, ami felvitt az emeletre. középen volt a terem, ami látszólag ebédlőként funkcionál.
cuki ez a kastély, nem túl nagy, olyan emberi.

aztán megnéztük a kertet is. vmi patak vezet a kerten keresztül, ami fel van duzzasztva 1 tóvá, majd kis szünet, és még 1 tó. az 1.ben fürdeni is lehet, ui. van ott 1 újnak tűnő csúszda. meg 1 nagy fára erősített kötél, amin lehet lengeni, ahogy azt az ábra is mutatja :) a 2. koszosabb volt, az csónakázni való víz.
cukker kis kert volt. és ami a legszebb: az a télikertszerűségnek tűnő üvegkalitka oldalnyúlvány, ami jó kis festő műterem lehetne (ép cezanne életét olvasom).
aztán észbekaptunk, hogy eleget bámészkodtunk, az 5ös vonatot nem kéne lekésni. pont az orrunk előtt csukódott be a kertajtó, de még időben kiértünk.
tápiószecső vettük az irányt a vonathoz. balázzsal biciklit cseréltünk. elég szar volt az övével menni, lassabb voltam, mint a gizivel, pedig ezen váltó is van. szerencsére csörgött a telefonom -ezt a hívást vártam- , így leálltunk, és visszacseréltük a bicikliket is.

megtaláltuk a tápiószecsői vasútállomást, ami csak úgy ragyogott. nemrég újították fel. gyönyörű, gyönyörű. néztem az ajtókat, hol van itt a kilincs? aztán megtaláltam az ajtónyitó gombot a falon. kipattant az ajtó, én hátraugrottam, és a váróteremben lévő párocska velem 1ütt nevetett. nemrég ad6ták át az épületet, mert az utasok nagy része ugyanígy nem volt tisztában az ajtónyitódással, mint mi.
jó meleg volt. körbenéztem. oké, hogy meleg van, de hogy fűtenek. se fűtőtest, se plafonban lévő lyukak. padlófűtés? falfűtés? balázs nem volt rest lehajolni és megtapogatni a padozatot, hát padlófűtés! beszarás. pad-ló-fű-tés a váróteremben!
azt elfelejtettem, hogy találtunk azért a közelben 1 krimót, ahol vettünk 2-2 doboz sört a 45 km-es útra, ami nagyon hamar véget ért. mire a keletibe értünk, a fejünkbe szállt az alkohol és csak röhögtünk. közben kiolvastuk a baptisták szórólapjait, amiket a kastélyból hoztunk el. olyan irreálisnak tűnt, mintha jehovát olvastunk volna...
balázs megéhezett, és vettünk sültkrumplit a keletiben. ami nekem már nem nagyon hiányzott.
hú, a vonaton is jó meleg volt.

aztán irány a gondozó, ott a parapark. ez is izgi volt. nem írok róla, mert már unom. most beszúrom a fényképeket.
megfogadtam, hogy ha  10 fok>  a hőmérséklet, akkor én nem biciklizek. unom, hogy mindig lefagy a lábam.

téli túra 2013

honnan kezdjem?

először is: is. is. megfogadom, hogy spórolok az is-sel. majdnem minden mondatomban szerepel az is. akár több helyre is beillik. mindenhova beillik...

a tavalyi téli túránk a veszélyesnek ígérkező időjárás és érdeklődés hiányában elmaradt.

majd bele-betegedtem ebbe.

ezért eldöntöttem, hogy idén tűzön-vizen keresztül (inkább vízen vittem) véghez viszem a tervemet: lesz téli túra.

a szellemvárosokon felbuzdulva a bakonyba akartam menni, ezért a többiek is :) nagyvázsony környékén nem találtam elérhető áron szállást, s 1x csak azon kaptam magam, hogy a tavalyi döbröntei telefonszámot hívom. ellenvetés nem mutatkozott, így lefoglaltam a szállást, s vártam, hogyan alakul a csapat. az apartman 12 fős volt, és pont 12-en gyűltünk össze. jó sok ember.

az időjárásjelentést nem néztem meg, s ugyancsak meglepődtem, amikor fecó felhívott, hogy eső esetén is megtartjuk -e a túrát. persze, persze, eddig nem mondta vissza emaitt senki, miért, eső lesz. bizony, szombatra mondja a legtöbb csapadékot. ááá, nem kell olyan komolyan venni, az időjósok ö-v beszélnek mindent.

lelkiekben jól rákészültem a sok gyaloglásra, s igyekeztem elnyomni magamban  az esőben való túrázás vízióit. közben n.zoli jógasérülést szenvedett, így ági sem jött, csökkentünk 10 főre.

volt 2 autó, s le tudtunk menni a tömegközlekedés kihasználása nélkül döbröntére. én györgyivel meg márkkal utaztam. mi értünk oda először. az utazás jó hangulatban telt, pedig györgyivel alig ittunk az általam készített tojáslikőrből. a főnököt gannán vagy hol feltelefonáltam, hogy mindjárt érkezünk, jöhet a kulccsal. ahogy beértünk döbröntére, 1ből a nagy fényességen akadt meg a tekintetünk: van ott 1 várrom, ami ki van vilgítva- na ezt este megnézzük. a bolt előtt parkoltunk le, ami a kocsma mellett van, az pedig pont a szállással szemben. nem a templom, nem a szállás szomszédságában van, hanem arrébb, de az úgysem érdekelt senkit :)

főnök megérkezett a kulccsal, 1ből letegezett minket. hja, nem sokkal lehet idősebb, mint mi (én). elmondta, hogy a bolt is az övé, mikor van nyitva, megmutatta a házat, magunkra hagyott minket. és mi nem csüggedtünk 1 csöppöt sem, hanem leszórtuk a holmijainkat, s átvonultunk a kocsmába. alighogy kikértük a söröket, s nekiálltunk beszélgetni, mozgolódás támadt az utca túloldalán: megérkeztek a többiek, ezért elhagytam a helyiséget, s átszaladtam a kulccsal. a többiek sem teketóriáztak sokat, átjöttek a krimóba. persze pont záróra volt, de azért még 1 sört megi6tunk.

mivel még csak 9 óra volt, tovább kellett folytatni az ivást otthon meg vacsorázni is

de előbb felmentünk a várromhoz. hát ez fantasztikus volt. 2 reflektor világította meg a várromot, ami 1 domb tetején áll. felgyalogoltunk 1 másik dombon, majd kis leereszkedés, és a várrom dombjára értünk. azok az árnyékok, amik ott voltak, leír6atlanok. az irtózatos fényt hátulról kaptuk, a várfalon az árnyékunk ettől olyan szénfeketén rajzolódott ki a falra, amilyet még sosem láttam. olyan mindent elnyelő varázslat volt. közben tök csönd, csak mi vonultunk, botladoztunk fent. én jól elszórakoztam főleg azon, hogy időnként belekapott  a szél a sapkámba, és előrebillentette a pompomt, ami roppant mulatságosnak tűnt. olyan volt, mint 1 bűncselekmény. mindannyian élveztük ezt a kis esti kiruccanást. tamás fényképei remélhetőleg jól sikerültek, és visszaadnak valamennyit ebből a különös hangulatból.

én átszellemülve tértem vissza a házba. a későbbi borok meg jäger ezt az érzést tovább erősítette bennem :) azt' megvacsoráztunk. szétoszlattuk magunkat a szobákban. és lassan nyugovóra tértünk.

nekem feltett szándékom volt megnézni a várrom mellől a napfelkeltét, amihez végül senki nem csatlakozott. tehát szombaton fél 7 körül felkeltem, és kiosontam. nyugtáztam, hogy nem esik, csak fúj, vannak szép felhők, minden fasza. asszem a vöröslő égboltról lemaradtam, nem volt akkora flash, mint amekkorára számítottam. viszont felfedeztem 1 lepukkant sífelvonót, 1 összeégett szánkót, és a nagyszerű panorámát. a sümegi hegyre pont rá lehetett látni. végeztem pár jóga gyakorlatot, teleszívtam a tüdőmet friss levegővel, arrébb sétáltam, s lenéztem a dombról, amely ezen a részen sokkal meredekebb, mint szemből, s mellette kanyarog 1 apró patak. hát mit láttam? 1 őzet. ott bóklászott a bokrok között nyugodtan, mit sem sejtve. felülnézetből az életben nem láttam még őzet. sajnos hamar elveszett a sűrűben, pedig a helyzetemnél fogva sokáig követhettem volna, merre mozog.
kekkor már vagy fél 8 lehetett, és még mindenki aludt. áhh. átslattyogtam a boltba kakaóscsigáért meg beszélgetni. aztán lassan csak felkeltek a többiek is.

közben 1re sötétebb lett, beborult, elkezdett csöpögni az eső. amíg reggeliztünk és készülődtünk a gyalogtúrára, az égbolt teljesen 1nemű kék lett, és akkor már elhittem, hogy valószínű egész nap esni fog, és lesz vagy 11 mm eső...

vegyes érzelmekkel vágtunk neki az útnak. először autóztunk: németbányáig elkocsikáztunk, s célba vettük a hajagot. az a parkolótól ha jól emléxem, 20 km lett volna oda-vissza.

én még lelkes voltam és száraz, mint mindenki. nekilódultunk, mentünk vizes havon, rendes havon. ugrottunk át megduzzadt patakokon. f.zoli szokásához híven sapka meg minden nélkül, de réka jóvoltából kapott 1 kukászsákot, amit időnként megigazgattunk rajta.

a terep nem volt nehéz. csak az eső. folyamatosan esett, kiábrándító volt 1 idő után. viszont így olyan dolgokat lát6tunk, mait szárazságban nem. pl. ahogy patakokban folyt a víz a gyertyánon. én ilyet még nem láttam. a szép, simakérgű gyertyán fürdött a vízben. más nem jut eszembe. az erdő a miénk volt, 1 teremtett lélekkel nem találkoztunk. a hajagos tervünket hamar feladtuk, semmi értelme nem lett volna. nagyon hamar beáztak a ruháink, cipőink, és elhagytuk a komfort zónánkat. tamás említette, hogy van 1 ilyen mondás: hagyd el a komfort zónádat, és kezdj el élni. vagy vmi ilyesmi. jelentem, elkezdtem élni. azért a beszélgetés meg poénkodás elfeledteti a kényelmetlenségeket.  amikor az autók felé vettük az irányt, vmi tavat is találtunk. szép volt amúgy. a párától meg hogy alig lehetett látni vmit, elég érdekes hangulat volt.

az a jó abba, ha beázik a bakancsom, hogy mind1, merre lépek, 2 centis vízbe, vagy bokáig érőbe, mert ugyanannyi víz folyik be, mint ki, nem kell vigyázni, csak gázolni 1enesen előre. érdekes volt, hogy amikor ezt nagyon komoylan vettem, rájöttem, mégsem annyira mind1, ui. a lábam nagy nehezen felmelegítette a bakancsban lévő vizet, és ha folyton újabb vizekbe léptem, akkor jól áthűlt a kínkeservesen felmelegített víz.

megváltás volt az autókhoz érkezni :) amikor beszálltunk, az eső megújult erővel zendített rá. mi már a biztonságból figyeltük a kopogó esőt.

10-kor indultunk otthonról, s 1 körül újra otthon voltunk. gyors kirándulás volt ez.

mit lehet ilyenkor tenni? enni meg inni.

szárazba csavarodtunk, ebédeltünk, iszogattunk, majd a kocsmában folytattunk gondolván az este későbbi részére.

valamikor befutottak fecó és nándi. de innentől kezdett 1befoylni az este. vmikro györgyivel hazaballagtunk vacsorát főzni. nevettünk közbe eleget, feltételezem, ittunk is valamit, hoyg 1üttérzésünket fejezzük ki a kocsmában maradottakkal. sültek a szalonnakockák, buborékolt a víz a fazékban, készült a túrós tészta. én feltettem 1 lábasnyit a konvektorra, mivel 4 zacskó száraztésztával nem bírtam el. ez meg lecsúszott onnan, kiborult a tészta a földre, de csak nevettünk. felsepertem, de nem tettem vissza a tésztát, haha. gyorsan elkészültünk a vacsorával. átfutottam a többiekért a szemközti műintézménybe, azonban nem sikerült mindenkit kiimádkozni onnan, így biztos, hogy nem 10en láttunk neki az étkezésnek. aztán az még rémlik, hogy visszamentem s fecóval dumáltam, míg nándi aludt, otthon főztünk forraltbort, és az este végképp 1befolyt, összeállt 1etlen csomóvá, 1 icipicivé, amolyan lát6atlanná, ami magával hordozza az emlékezhetetlent is. közben nyilván leállt az eső, ezért fecó viki társaságában felzarándokolt a várromhoz kiszellőztetni a fejét, miután lelkének felét kilehelte. aludtam immár a házban az asztalnál én is... jesszum, eléggé órijásira dagadt az amnéziám. remélem, nem voltam vállal6atlan így barátok közt sem...

2 és 3 óra között takarodót fújtunk mondván holnap is lesz 1 nap (azaz kész vagyunk).

a reggel nagyon izgi volt, kíváncsian néztem ki az ajtón: nem esett, sütött a nap, viszont jeges szél suhintott fejbe. ej, ej, micsoda iső. de legalább nem esik. ki lehet bírni a szelet, jó lesz nekünk.

nagyon lassan készülődtünk össze, és kettéváltunk. pontosan 3ba, ui. fecó+nándi már korán leléptem kék túrázni. 26 km-t terveztek, plusz vonatozás meg autóval hazaút, tehát nekik le kellett lépni időben.

mink maradékok igen kínkeservesen összekészülődtünk. györgyi, márk, viki, zoli csak gannáig ment el, hogy ott megtekinthessék az eszterházy templomot, melynek cukker másolata döbröntén helyezkedik el. p.zoli, tamás, réka és én pedig a képlékeny talajt választottuk, s szétnéztünk a döbrönte környéki erdőkben.

mond6om, állati volt. a rengeteg esőtől és elolvadt hótól a patakok kiáradtak, medrükből kilépve, szerteszét szivárogtak. 1ik átkelésnél kicsi hidacskát is építettek, tehát az 1 fő közlekedési csomópont lehetett. vicces volt látni a turista jeleket a fákon. mutatják, hogy itt kelj át a patakon, csakhogy az időközben többszörösére szélesült illetve mélyült- lehetetlen. valami kilátóhoz mentünk amúgy, ami mond6ni lepukkant állapotban árválkodott a feltűnően szélcsendes tisztáson. ezt nem bírtam felfogni, miért nincs ott szél. találtunk 1 csipkebogyóbokrot, és rékával magunkhoz vettünk némi természetes c-vitamint. hazafele utunkat 1 patak kísérte. nagyon izgi volt. annyira kanyargott... ilyet még nem láttam. vízesések is voltak a patakban. jó hangosak. mintha vmi vonat ment el volna a távolban. aztán a visszahúzódott víz maga után hagyott finom kis iszapokat, amibe sötét kőmorzsák érdekes mintázatot rajzoltak. nyami. olyan kis gusssztusos volt, ahogy belenyomtam az ujjamat. sajnos túl hideg volt ahhoz, hogy belelépjek mezítláb, pedig iszapban sétálni a legjobb dolgok közé tartozik. láttuk, ahogy terepjáró, hogyan gázol át a megáradt patakon. végre volt létjogosultsága 1 ilyen járgánynak :)

döbrönte zsákfalut a másik irányból értük így el. végiggyalogoltunk a falun. szép. szép. nyaralóövezete is van. nagy turistaházak. rendezett kis sváb falu.

nagyon érdemes ezt a környéket megnézni. azért gyalog az erdőben több dolgot észre lehet venni, mint a biciklin száguldozva. biciklivel meg többet, mint autóval. (kivéve ha era mellett ülök, mert akkor van időm megfigyelni a környezetet, nem a közlekedésre kell koncentrálnom. no de ez nem a túra tárgya)

amikor hazaérkeztünk, a többiek is otthon voltak.

innentől jön a hanyatlás időszaka: összepakolás, hazaút, visszaszakadás a városi létbe.

ámmm...

a mi négyesünk hagyta el később a házat, bekocsiztunk pápára, ahol rékát feltettük a vonatra, azonban előtte még róttunk felesleges köröket, hogy rátaláljunk a város legjobb cukkrázzdájára. nem találtuk meg, mert kevés volt az idő, és mire a vasútállomásig eljutottunk a gps segítségével (zavarásával), az nem kis izgalmakat okozott nekünk. természetesen rengeteg időnk maradt a vonat indulásáig. az állomás épületéből a főbejáraton léptünk ki (a hátsó bejárathoz navigált a kis kütyü) abban a reményben, hogy majd ott lesz a sok vendéglátó 1ség, köztük a cuki. erre mi volt? nem volt semmi. még a resti is kipakolva, 7 lakat alatt vár a jobb időkre. szomorú ez, hogy pápa nem bír eltartani 1 restit. az utca 1ik felét több100 m hosszan  vmi eszterházyak által kreált épület1üttes foglalja el, ami látszólag pusztulásra van ítélve. vmi csoda folytán ezen a vasárnapon a naplemente korán elkezdődött, és sokáig eltartott, mintha konkrétan engem akarna kárpótolni a rövidke túráért cserébe. az épület mellett állott 1 fa, amin 1 fennakadt műanyag zacskó lengedezett. hogy az (a szemét) milyen szép volt a délutáni 15.46-os napfényben... meg kellett állapítanom, nagyszerű dolog, hogy látok meg tudok menni. helyén kell kezelni a dolgokat.

szerintem a szél miatt volt az egész. a szél cifrázta meg a délutánt, kora estét. hogy én mennyire szeretem a szelet is. bírom, amikor itt csavarja a fákat, meg oldalba lök, viszont úgy kitakarítja a várost, hogy minden úgy ragyog és olyan élénken látszik, mintha mindenhol ott lennék.

réka a vonattal el, mi autóba be, s közelítettük a 8-as számú főutat a bakony szerpentineit és lankáit szelve. juhúú, közben valóban mászott lefele a nap szép komótosan olyan fényviszonyokat teremtve, hogy abba minimum bele lehet halni. jó sötétkék háttér, amiről azt gondolod, na, esni fog, valami csúnyaság lesz, szem és ruha nem marad szárazon. milyen dúrva ez: szép kék, de megtanultuk, hogy ez a kék bizony vihart/esőt jelez. a nap rávilágított a fákra, és nem csak a nyírfák, hanem a nyárfák meg a sötétebb kérgűek is világítottak ki a sötét háttérből. ez az aranyló fényesség mindig levesz a lábamról. a vörös naplemente ehhez képest 1 nulla. ráadásul rövid is. mi meg csak gyűrtük az aszfaltot, s a fényesség nem akart szűnni, jött velünk. láttam az autó árnyékát, ott voltunk mind. közben a petőfi rádió szolgáltatta a megfelelő slágereket, amik éppen a tájba illettek, 1besimult a látvány és a hangzás (felüdülés volt végre a petőfi a sok idióta tilosos zene után. azért a tilos rádiónak ajánlom az 1 %-omat, nem vagyok én gonosz :)

időben kiértünk a 8-asra, így meg tudtam mutatni a srácoknak a hajmáskéri víztornyokat, amint a tájból kiemelkedve pompáznak.
p.zolival megittuk időközben a maradék jägert meg belekortyoltunk a borba, de az borosüveg végül nem üresen csusszant vissza zoli hátizsákjába.
ilyen szépen telt az utazás. autópályán nem is lett volna ennyire gyönyörű.
visszaérve a fővárosba a nap eltüntével elillant a nosztalgikus hangulatom, és amikor kiszálltam az autóból az etele téren, a jeges szél mintha késsel haogatta volna a bőrömet. jött a jajgatás, hogy miért nm vettem fel harisnyát, jesszum, hazáig simán megfagyok, hogy bírják a hajléktalanok, miylen szerenscés vagyok, hogy nem vagyok hajléktalan...
tamás el téténybe, zoli el kispestre, én el a batyira.
előtte azonban informálódtam, hány % esély van ellenőrökkel találkozni a 19-es villamoson. zoli megnyugtatott: csekély. azért odaballagtam pénztárhoz, vettem 1 jegyet, ám amikor a nő kimondta: háromszázötven forint lesz, akkor majd' hanyattvágtam magam, s megfogadtam, hogy én ezt ugyan ki nem lyukasztom. a villamosig volt még negyed óra, ezért nem fúvattam magam jégkockára a megállóban, hanem bementem a vasúti váróterembe. ott még felvettem 1 pulóvert, és vártam, szemléltem a népeket. a villamoson elfoglaltam az 1. ajtó melletti helyet, néztem kifele a fejemből, és elemeztem a felszálló embereket: vajon ki lehet ellenőr. szerencsére senki gyanúsat nem láttam, így viszonylag alacsony pulzusszám mellett értem be a végállomásra. nem is tudom, mikor ültem utoljára villamoson...

szumma: nagyon szuper 7vége volt ez, én jót szórakoztam. jól megcsodáltam a természetet. mit tegyek még hozzá? semmit. tegyen hozzá más, ha vmi fontos kimaradt.

a kis

herceget lát6od itten. ez 1 falfestmény. jobban mondva nem falfestmény, mert inkább porpasztellel készült. szerintem egész ügyes voltam, ha mégsem így látod, akkor az azért van, mert szar a fénykép hahahah.
oké, a szája nem sikerült, durcis lett, pedig rengeteget dolgoztam rajta, hogy kijavítsam. tehát mindig az 1. mozdulat a jó. és meg kell tanulnom pontosabban rajzolni. a háttéren még alakít6tam volna, úgy látom. nem jó az íve a színeknek. bár a színek szépek.  manónak igaza volt: a pasztell sokkal élénkebb, szinte világít, van benne élet. köszönöm neki, hogy előállt ezzel az 5lettel, megszerettette velem a pasztellal való rajzolást, amikor évekig idegenkedtem tőle. falra sokkal jobb vele dolgozni, mint papírra.
érdekes ez amúgy. olyan nehezen álltam neki. otthon a kinyomtatott kisherceget meg rókát 2xesére nagyítottam (4zethálós módszerrel), s ez is elvett némi időt. aztán felindigóztam a falra. ekkor még a kisbolygó nem volt ott, azt le akartam spórolni. aztán megvolt a fiú, a róka, a rózsa, vmi maszat háttér, s befejezettnek tekintettem a rajzot. másnap addig nézegettem, míg lemondtam a tekerést az igazán szar időre hivatkozva, és úgy döntöttem, ilyet nem adok ki a kezemből, megcsinálom rendesen a háttért. a fal már össze volt maszatolva, lecsiszolva, muszáj volt kihúzni a kép szélét erre a méretre. ami azt jelentette, hogy a kisbolygót is rá kellett rajzolnom, mert üres volt a kép. ez jó móka volt, rájöttem, hogy ez a bolygó nem olyan bonyolult izé, sőt valójában 1 egzakt valami a fogaskerekek miatt. így lett kerek a kép.
ilyenekkel még elszórakoztatnám magam. ja nem is, hanem: ILYENEKKEL MÉG ELSZÓRAKOZTATNÁM MAGAM. érted?

ha már nekiálltam írni, meg kell emlékeznem

b.zoltán
ró. ma kereste 1 ember.
múltkor jógán voltam, s 2 ember kereste.
aztán később múltkor jött 1 sms: 1eztetés céljából visszahívását várjuk. eos faktor zrt.
néztem, néztem, mi ez? mutattam orsinak. mire ő: ez 1 behajtó cég. jesszum, de szerintem én nem tartozok senkinek, nincs hitelem, úristen. hívjad vissza. igen, az lesz a legjobb.
tárcsázom, bemutatkozok, elmondom, hogy kaptam ezt az sms-t.
-igen, igen, és a hivatkozási számot megmondaná?
- pillanat, csak ki kell keresnem..
-... nem is kell, erre a telefonszámra kapta az üzenetet?
-igen.
-mi tulajdonképpen b. zoltánt keressük
taktaktakbimpbump- nagy kő hull le a szívemről. mondom a szokásos szöveget:
-ez már nem az ő száma, vagy 1 éve én használom, nem tudok róla semmit
szóval a fuvarozónknak tartozása is van. lassan kirajzolódik előttem b. zoltán portréja. még páran keresik, aztán testvérként üdvözölhetem a virtuális valóságunkban.

banánpálinka

spin
tegnap elkezdtem. a recepciósok cukik, minden fasza, de ezt a spinninget hogy lehet élvezni, azt el se tudom képzelni. most már mind1, megvettem a bérletet, kénytelen leszek eljárni...
a zene oké volt, kicsit modernebb, mint múltkor- más oktató tartotta az órát. üvöltött meg minden, de a zene hangosabb volt, és alig értettem, hogy mit mond. így figyeltem a többieket. gyenge vagyok, mint a harmat. azt mondta az elején a csávó, hogy ma felejtsük el a pulzusmérőt. ez pont jól jött, mivel nekem nincs (gábor kölcsönadja majd az övét. a pulzusmérőjét, nem az övét). ráadásul edzés közben (igen, itt mindenki az edzeni kifejezést használja) megállt alattam a spinning gép. nem nyomtam meg a féket meg semmi, fogta magát és leállt. én meg néztem. utána el sem indult. még éppen volt 1 szabad, és akkor a szomszéd tanácsára átültem oda.
most nem rohadtam le annyira, mint először. biztos túl lazára fogtam magam...
utána felkerestem a szaunát, ami zsúfolásig volt emberrel. összeszedtem magam, és betuszkolódtam közéjük. na, ez jól esett. a csontig 6oló meleg. és a fejem színe is visszaalakult normálra. mert tekerés közben ahogy csurgott a fejemről a veríték, éreztem, hogy igencsak ki van száradva a bőröm, csípett nagyon. az orromat is.
szauna után alapos zuhany. nem úgy mint múltkor, hogy hám darabok maradtak rajtam. a hajmosást otthonra hagytam. szerencsére nem lett semmi bajom. mert gyak. csuromvizes fejjel tekertem haza. az öltözőben a páratartalom nem volt olyan magas, mint múltkor, úgyhogy belát6ó időn belül megszáradtam. ja. az öltözködés meg zuhany még 1x annyi időt elvisz, mint a spinning. tehát 17.15-kor elindulok otthonról, és 20.15-re vagyok otthon. egész estés programmá duzzad a dolog...
ha valóban sikerül a spinningtől fogyni, akkor úgy hagyom ott, mint a szél. hát ez a baj, andi: amit nem szeretsz, az nem lehet hasznodra... majd átstruktúrálom az agyam, és akkor jó lesz.

banánpálinka
ez így történt:
béla keresi fattert telefonon. ő nem hívja vissza. én ráteszek 1 lapáttal: biztos hülyéskedik, mit vársz 1 olyan embertől, aki azt füllenti, hogy a pulyka lenyelte a felesége gyémántgyűrűjét, és te képes vagy átkutatni a beleit? :) jaja
telik az idő.
másnap apa mégis visszahívja bélát. vagy béla újra keresi apát.
a zöldségesnél maradt 1 kis banán, kilója 50 forint, szerinted jó pálinka lenne belőle??
fatter hívja a pálinkafőző arcot, aki megnyugtatja, hogy igen, ő már főzött banánpálinkát, kell rá kis cukor meg víz, már 100 forintosat is vittek oda.
fatter visszahívja bélát, hogy oké a buli.
mennyiségekről szó nem esik.
én átmentem szomszédolni, mondtam, hogy akkor nem kínáltatom meg magam, hátha még vezetnem kell, pá.
szomszédolok, szomszédolok, 1 óra múlva megjelenik fatter, hogy megvan a banán, a béla minjárt jön értük. mi az hogy értük?! én is akarok menni! a világ legmurisabb munkájáról én se akarok lemaradni. érted. banánpálinka kelet-európában...
jól van, gyerek, akkor menjünk. elviharzunk.
béláék nem jönnek. újabb telefon.
no, végül is mutter, fatter meg én felkerekedünk, s repesztünk a béláékhoz. ő már az udvarban az utánfutóval, és a nagyobbik fiával hordják le a dobozokat. hogy néz ki 1 1ségcsomag banán? papírdoboz. benne alul lyuggatott papír, azon 1 sor banán.a papír rálóg a banánsorra. majd a következő sor banán jön, ahogy szépen kiadja. és még 1 sor. a gyümölcsök pedig benne 1 nejlonban. majd következik 1 hullámpapír doboztető. tömege kb. 20 kg.
apával bekapcsolódunk a banánhordásba. le kell vinni a pincébe, ahol jó idő van, ugyanis ott helyezkedik el a vegyestüzelésű kazán. a cefrét nálunk a mínuszfokos pajtában nem lehet tartani, ezért béláék pincéje lett a tökéletes tárolóhely. innen már csak fel kell varázsolni a dögnehéz hordókat. no, de ne szaladjak előre.
apa számításai szerint lecipeltünk 700 kg banánt a pinyóba. ezt mind meg kell pucolni. az nettó 500 kg banán lehet.
béla felesége, ilus, hozott gumikesztyűket és késeket. béla pálinkát meg sört, ugyanis ezek segítségével sokkal 6ékonyabb a munka. 1 darabig. tapasztalat...
kialakítjuk a brigádokat, és nekilátunk a banán héjazásnak. én ilussal húzom, a szüleim 1ütt, bél aa teddide-teddoda ember, különösen pálinkatöltögető.
szerintem ilussal nagyon jól dolgozunk, kialakult a rend, hogyan lehet legkisebb erőfeszítéssel a leg6ékonyabban dolgozni. a hordók telnek. nem elég 2, béla hoz még 2t. én csak röhögök, hogy ekkora tré munkát még sose csináltam, ez már kabaréba illő történés. 1x csak béla felkiált: pisti is mennyire élvezné it a munkát. bizony bizony, itt lenne a helye, ki kell szakítani otthonról. ezért máris tárcsázom keresztapámat, volna -e kedve banánt pucolni. hazakocsizok érte, még benyomok 1 fánkot (erről később írok), s viharzunk vissza. a munka továbbra is tetszik, mindenki jókedvűen pörög.
1x csak ilus elhív, hogy menjek fel és segítsek neki. oké. kiderül, hogy a kocsmába kell mennünk, mert elfogyott a sör. irány a kocsma. ott megismerkedek a szomszéddal, aki 2 kis unicumot belediktál ilusba, ezért a kocsmai tartózkodásunk hosszasra sikeredik.
mire hazaérünk, felbomlik a rend, apa jajgat, hogy fáj a dereka, anya meg, hogy fáj a keze. mert apa szétmasszírozza azt a hideg banánt a hordó fölött görnyedve. anya is kézzel nyomkodja, ahelyett, hogy késsel vágná. a banán rendkívül hamar megbarnul meg bepuhul, nem értem, miért szenvednek ilyen módszerekkel, miért nem a józan ész szerint dolgoznak? kezdem elveszíteni a türelmemet. úgy látom, az ivás a munka kárára kezd menni, s 1re idegesebb leszek.
amúgy erős banánillat terjeng a pince környékén. szinte meg-részegítő.
a banánokról pár szót: számunka rejtéyl, hogy a zöldséges miért akart megszabadulni ennyi banántól. azt gondoltuk, rossz állapotban lesznek, és tényleg löttyedt lesz az egész, erre öcsém, olyan szépek, egészségesek meg nagyok voltak, hogy ilyet a legmenőbb zöldségeseknél is ritkán látni. csak bámultunk. ekkora banánokat életemben nem láttam. szóval simán elad6tuk volna a piacon 400-ért.
du 3-tól este 8-ig pucoljuk a banánt. pár kilót félreteszünk megenni meg ilyenek. hát már a végére banánundorom van.
azért nem semmi érzés volt ebből az amúgy drága gyümölcsből leszelni 1-1 karikát, s megenni, a többit pedig hajítani bele a cefrébe.
közben ilus a konyhában megterít, az asztal rogyásig jóféle szalonnával, kolbásszal, zöldségekkel meg kenyérrel. pont erre van szükség a sok édes banán után! fatter meg nem szereti a banánt. micsoda jó munkásember volt ő!

fánk
a farsangi szezonban vagy hol vagyunk, aktuális a fánksütés.
mamával nekiláttunk szombaton, miután felébredtem 10órás álmomból. meglepődtem, hogy ilyen sokat bírtam aludni, holott nem éreztem magam fáradtnak, és a vonaton is aludtam majdnem 2 órát (világosban akartam bámulni a bakonyt, erre veszprémben ébredtem fel. és amúgy is tök mocskosak voltak a vonat ablakai, alig lehetett kilátni. azért 5 őzet csak meg-pillantottam)
amikor mama kórházban volt, akkor tanulta ezt a gyors fánk receptet. nemtom mitől gyorsabb, mint a másik. közkinccsé teszem

1 kg finomliszt
8 dl tej
6 dkg élesztő
4 kanál olvasztott vaj
5 tojássárga
cukor az élesztő felfuttatásához
az élesztőt felfuttatom kevés tejben némi cukor hozzáadásával. amikor már kifutott, akkor a mama nem ideges, mert időben észrevette, és megelőzte futásban az élesztőt: alátett 1 tányérat, s immár a kifutott élesztő után így nem kellett takarítani, csak az olajat sütés után.
a lisztet átszitálom, közepébe lyukat fúrok, ebbe belelöttyintek 1 kis langyos tejet (mama a langyosnál mindig melegebbel dolgozik), belevágom az 5 sárgát, összekeverem csomómentesre. teszek bele 2 csipet sót. ráborítom a maradék meleg tejet, kicsit összekeverem, majd az élesztőt is belekeverem. jól kidagasztom. a tészta meglepően lágy, szinte folyik. ezzel nem kell törődni, s főleg nem lisztet hozzáadni, hanem csak dagasztani, míg nagy buborékokat nem vet a tészta.
ezután lisztezett deszkára borítom, elnyújtom, 4rét hajtom, s pihentetem legalább 5 percig. muszáj, különben nem nyúlik el, bármennyire is képlékeny a tészta.
kinyújtom, 3rét hajtom. pihentetem.
most is nyújtom, csak már nem vékonyra, hanem 2 cm vastagra. és kiszúrom a fánkokat d=6cm szaggatóval. a kis lötyi tésztákat lisztezett felületre rakosgatom. a kiszúrásnál ügyelj arra, hogy minél kevesebb tésztamaradék keletkezzen, ugyanis a másodszorra összegyúrt fánktésztából nem sülnek igazi fánkok, nehezek, tömöttek lesznek.
ezután fél órát pihentetem, majd kiszúrási sorrendben sütöm meg őket forró olajban. nem kell hozzá túl nagy edény, mama lábasa kb. d= 24 cm. fontos, hogy amikor beleteszem a fánkot az olajba, akkor az alja legyen felül. fedőt rá. amikor megsült az 1ik fele, átfordítom óvatosan (nem szúrok bele), s leveszem a fedőt meg a lángot is.
a fánk gyorsan megsül, hálásabb dolog felette strázsálni, mint a rántott hús felett, amit meg a gazdaságos háziasszony amúgy is a sütőben készít el.
szerintem még fél óránál is többet kelhetnek a fánkok, ugyanis volt amelyik olyan szépen megkelt, és sült, hogy a belseje 1 nagy lyuk volt- mint a mai zsömlék. csak éppen ami a zsömlének a hátránya az a fánknak előnye. csodálatos volt. ne sajnáld az időt a fánkkelesztéstől. megéri. nagy íz- és tapintási meg látási élmény ez a fánk. nyami.