Wir Waren Vir

a horvátországi őszelésről ömlesztve


A képek itt vanank, e!

Először is: beleszerelmesedtem a tengeri sünökbe. Ezidáig nem mutattam különösebb érdeklődést irántuk, mint ahogy a tenger iránt sem, és ez az érzés/nemérzés kölcsönös volt. A tenger részéről ez dícséretes is, hisz ki akar 1 életre eltűnni a habjai közt. Nekem ez a hab is gyanús- mindig a mosogatóvizet jutattja eszembe vagy legalábbis valami mesterséges habosító+vizet (lesz erre példa később).Szóval a jóég tudja, mi lelt engem, hogy ennyire megtetszettek ezek a tengeri sünök. Jó. Szimmetrikusak, egyszerűek, zöldek, tenyérbemászóak, érdekesek... kell ennél több? Utólag rájöttem: a tengeri sünök hasonlítanak a káposztára. Arra a régebbi típusú laposra. Állítólag annakidején ilyen termett itthon. Szóval a tudatalattim rejti a tengeri sünök(földi káposzták) iránt táplált lelkesedésemet, majd egyszer a nyomomba eredek. Miután így beléjük habarodtam, a köves tengerparton már csak lefele bírtam nézni, folyton azt lesve, mikor bukkan elő a következő. Lehet emiatt lett féloldali nyaki izomlázam? A legszebb példány oly hirtelen termett előttem, mintha odavarázsolták volna. Szinte ki-szúrta a szemem. Tiszta volt ez a sün, minden tüskét levedlett magáról. Igazából nem értem, hogy csinálja. Az egész létét. Olyan fura egy élőlény. Találtam egy sünikét az egyedfejlődés korai szakaszában- olyan mint egy nagy cseresznye, gömbformájú piros kocsonya. Annyira szépek ezek a tengeri sünök!
Érdekes, hogy a találás öröme és izgalma mennyire képes megmozgatni mindenkit, öreget, fiatalt. Apával alig bírtuk abbahagyni a fürkészést. Nemtom hányszor mondta, hogy gyerek, most már hagyjuk abba, de csak pislogtunk tovább lefele. Tisztára mintha a Szigeten lettem volna. Csak itt nem elhullajtot aprót kerestem, hanem tengeri kincseket. Olyan durván bevéstem a fejembe, hogy még álmomban tengeri csillagot is találtam. A sok Karlovacko miatt tán még láttam is. Csillagokat.
Azért a tengerparton van kiábrándító is: a szemét. A katalógusokban és a képeslapokon nyilván ilyet nem mutatnak, de lépten-nyomon belebotlottunk purhab darabokba, műanyag táskába, kupakba, papucsba. Ez kiábrándító. Amit a tengerrel elnyeletünk, azt vissza is köpi...
Hát végre láttam átlátszó tengervizet! Persze a homokos tengerpartnak jobban örültem volna, mint a kövesnek, mert a homokban mezítláb is lehet gyalogolni, és én imádok lábbal sarat dagasztani. Vagy iszapot. Vagy homokot.

Akkor elkezdeném...
Mit mondjak, első ránézésre nem nyerte el tetszésemet a horvát tengerpart. Igaz ez csak egy töredéke az országnak, ez a picurka Vir sziget, de hát most ez volt a szűrőm.
Tele van házakkal és főleg nyaralókkal. Zsúfolt, mint a rossebb. Lakótelep érzés. A sok egyforma ház egymás hegyén-hátán. Sehol egy nagy fa, csak telepített növénykék. Most vagy kiirtották vagy nem is volt. Tartok tőle, hogy az előbbi. Kellett a sok nyaralónak a hely.
Ez volt az 1. benyomás. Jó, mi?

Növényzet
Később elnézve a sziget többi részét, megnyugodtam, hogy nem mindenhol semmisítették meg a természetes növénytakarót, ami jellemzően hm ... nemtommiylen fenyő. Amúgy nagy tömegben a fenyőillat a zellerillatra hasonlít. Az elmaradhatatlan leánderek jórészt levirágoztak ottjártunkkor. A pálmafák közól nekem az tetszett legjobban, ami úgy néz ki, mint egy nagy ananász, csak naygobb levelekkel. A rozmaring minden kiskert tartozéka. Olyannyira, hogy néhol a sövény is ebből a fűszernövényből van.

Házak
Amíg nem kapták fel ezt a Vir szigetet, alig lakták páran. Titonak itt volt villája, ő építtette annakidején a hidat, amin át lehet jutni a kontinensről. Kb. 50 őslakos ház lehetett Viren. Hát... 10 év alatt >8000 házat és nyaralót húztak fel ide. Nem csoda, ha túlzsúfolt lett, és kikeltem magamból az 1. pillantás után. Brutális. Érdekes, hogy 2006-ban kezdték meg elbontani a nem megfelelő helyen lévő ingatlanokat. Hogy addig mit csináltak, hogy nem vették észre, hogy eszetlenül építkeznek (köztük sok magyar is)? Miért nem tettek előbb valamit? Rejtély. Biztos vándoroltak a pénzecskék ide- oda a zsebekből zsebekbe...

Stílus?
Az imént már belekezdtem, de ez külön bekezdést érdemel. Az olasz és francia városok nagyon elkényeztettek a gyönyörű, hangulatos házaikkal. Ezek után a tengerparton tapasztalt épületek odabasztak de nagyon. Imádják ezeket a "fröccsöntött" betonoszlopos erkélyeket és teraszokat. 3fajta van belőlük. ráadásul le is festik őket. Az oké, hogy fehérre, de hogy házszínűre is?! Az extrém színektől sem riadnak vissza. Jó ez itthon is megszokott, megint olasz példával kell előjönnöm, hogy ott a bordó ház is tökéletesen beilleszkedik a környezetbe, de itt a rózsaszín sem, hiába feltételezzük, hogy a tenger mellett minden vidám és csupa kacagás. Mit mondjak a nyaralókra? Rondák, stílustalanok. Vagy Horvátországban ez a divat? A csinos kertek valamennyire ellensúlyozzák ezt a stílust. Ezt az indexen találtam a házakról: "..."proletár barokk" gipszszobrokat és más giccses elemeket felhasználó stílusban készült, azaz nem ütnek el egymástól..."

Zadar, kaja, pia
Ez egy építészeti felüdülés volt ám!
Végre hangulatos utcákat láttam, sikátorok, száradó ruhák, kopott falak, kávézók ücsörgő, traccsoló emberekkel. Napsütés, pálmafák, HANGULAT.
A PIACon az árusok nyomulnak a potenciális vevőkre. Kínálják portékáikat ezerrel, sőt kóstolót is adnak: sajtdarab a kézbe, szétmorzslt fokhagyma az orr alá. Ez nekem új volt, itthon egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor mondták nekem a piacon, hogy jöjjön kedves, ezt kóstolja meg. Nem merik. Vagy mit gondoljak? A füge isteni. Itthon meg mindenből a legszarabbat lehet kapni. Hát némelyik egy katasztrófa, száraz, mint a fűrészpor.
Zadarban épp valami vitrolásverseny folyt. Néztük, de nem értettünk belőle semmit. Szépen lobogtak a vitorlák- ennyi. A fényképet a másik géppel csináltam...
A tengerparton van egy orgona. Ahogy hullámzik a víz, megszólaltatja a sípokat. Így állandó zene van a parton. Sötétben ehhez fény-só is társul. Ezt a parton beépített napelemes fényforrások biztosítják. Biztos érdekes lehet. Mi nappal voltunk ott, így nem láttuk a fényszínházat.
Szinte minden nyaraló kertjébben megtalálható ez a grillező beton vagy miaszösz. A vendéglátóipari egységeknél nagyobb változatban, fatüzeléssel. Ott pörgetik a karóba húzott malackát vagy bárányt. Hiába, a horvátok úgy szeretik a malackát mint a gyerekek. Nem tudom, hogy a háztartási kivitelben mivel tüzelnek, fával -e vagy faszénnel?
A legelterjedtebb sör Karlovacko- a helyi víz. Itt a viri srácok (és a nyaralók is) lelkiismeretfurdalás nélkül bedobnak 1-2 üveggel, oszt autóba ülnek. Ez néhol látszik is: hogy kiegyenesítették a kanyart, ami egyébként trükkösen van elhelyezve, és fényes nappal józanul is nagy odafigyelést kíván. Ezenkívül van pár beomlott vagy újrarakott kerítés is, mécses...

Közlekedés, bicikli, vidék
Az utak minősége jó, nem látszik meg rajtuk a háború. Rajtuk nem, bezzeg a tengerparttól távoli vidéken... Rengeteg otthagyott, félbehagyott bevakolatlan házat látni. A falakon a géppuskasorozatok nyomai. Itt nem úgy élnek, mint a gazdag(abb) tengervidékeken. Nem heverte ki a háborút az ország. Ez olyan elszomorító. Az a sok nagy családi ház egymagában, lakó nélkül. Tegnap elolvastam egy cikket az olaszliszkai történésről, amikor agyonverték a cigányok azt a tanárt. Most éreztem át valamennyire, hogy milyen szörnyű lehetett. csak így eszembe juttatta egyik a másikat. A teljes kiszolgáltatottság érzése. Szörnyű lehet ezt elviselni közvetlenül a saját bőrön...
Valami (+)at is mondok: Zadar felé kerékpárutat építettek az útszélesítéssel párhuzamosan. Jellemző reakció: miért nem inkább négysávos utat csináltak? Na, képzelem, mi lehet nyáron a tengerparti városokban.A szén-dioxid koncentráció az egekben. Már Olaszországban is brutális volt az az autófolyam, ami a főútvonalakon hömpölygött. Bár veszélyes nem volt. Amúgy biciklist alig láttam. Még Zadarban is csak páran kerekeztek, pedig ott több ember volt, mint Viren, és csodás volt az idő.

A sziget egyik végében van egy természetvédelmi terület/nemzeti park. Szép nagyon, csak kár, hogy egy 200 méteres szemétkupac mentén lehet megközelíteni... Ez a hulladékkérdés gyerekcipőben jár még a környéken. Mindegy, ebbe fulladunk bele úgyis. Vagy víz nélkül szomjan halunk.
A vizet most kezdik vezetni, a szennyvíz ahol mi voltunk, aknában gyűlik, s gondolom, szippantják. Hulladék van bőven. Jesszum, mi lehet ott szezon idején?!

Mink
Ugye családilag mentem Horvátországba. Ez éjjelente annyit jelentett, hogy a szüleimel osztoztunk hárman egy franciaágyon. Szerencsére ahogy öregszem, egyre jobban tudok aludni, így nem borzasztott el az a tény, hogy mutter+fatter erősen horkolnak. Na, azért kicsit tartottam tőle, mert más 2 ajtón keresztül is hallani, és más közvetlen közelről. Igaz a nagynénémnél megedződtem fülileg az utóbbi években, amikor néhányszor nála aludtam a garzonjában. Apa fantasztikus. Különösen akkor, amikor piál lefekvés előtt. Anya gyorsan elalszik, horkolással indít. Egenletesen, semmi kirívó hanghatás, csak monoton horkolás. Apa belélegez, de már ezt is sátáni hangon, 2-7 másodperc szünet (benntart?), kifúj, miközben berezeg az egész ágy. Komolyan. Egy ideig vicces volt, és röhögtem, de később már aggasztó, hogy vajon mikor fullad meg. Így válik félelmetessé. Na és lenyom egy ilyen sorozatból 10-15-öt, majd 1 óriási horkanás kíséretében feljajdul, s lehet fel is ébred. Vagy legalább alfába visszamegy. És ez megy egész éjjel? Nem tudom, mert valamennyit én is aludtam. Ez a horkolás iszonyú megerőltető lehet a szervezetnek, szívnek, agynak, mindennek. Ez egy feltűnő jelzés a szervezetnek, hogy valami nincs rendben. Vagy mellédiagnosztizálok?
Egyik éjjel apa horkolását hallgatva és gondolkozva összeállt a fejemben egy kérdőív, amely a horkolást lenne hivatott nyomozni- összefüggésbe hozni az alkohollal. Újra kell gondolnom, mert az alvás kitörölte a forradalmi 5leteimet a fejemből.
Hoppácska, forradalom. Vajon mi lehetett otthon 23-án?

Vége
Na most aztán jól leírtam az élményeimet... Negativ képet festettem Horvátországról? Remélem, nem.
Amúgy tényleg szép. És a tengeri sünök. Lesz is 1 ilyen fülbevelóm. Ezenkívül befestetem a hajam. Hátha külső segítséggel meg tudok újulni...

A képek itt vanank, e!