festés

a répát kihúzzuk a földből másodszorra is.
vasárnap délután misi szobájának falára került furfangos domokos és családja. ezúttal más színeket használtam. a nagy fényképet majd később teszem fel, amikor készül róla verőfényes napsütésben felvétel. 1előre csak az anyukát. mert ez lett a legjobb.

böjt
sajnos nem i6tam a házigazdával, pedig abból mindig jó sül ki. ez a fránya fogadalom köt még majdnem 1 hó-na-pig. lehet kár volt megfogadnom, mert csak ideges leszek tőle, hogy mindenki iszik kivéve én. semmi értelme. ja kicsit tisztulok, de sokat nem. ugyanúgy savas vagyok. nem érzek magamban sok változást. valószínű  hogy a süti plusz csokik elhagyásával sem nagyon csökkent a fölös szénhidrát bevitelem, és ez lehet az oka. ezért el6ároztam, hogy ha vége ennek a böjt időszaknak, akkor rendezek 1 házibulit. romboljuk le, amit felépítettünk alapon. ez van gyalogtúrán is: egész nap járjuk az erdőt, majd a vonat/busz indulásáig rendelkezésre álló időt vmi füstös kocsmában töltjük. annyi előnyöm van, hogy ha most nekiáll a yard rezzegetni a bicikliseket, akkor tiszta lelkiismerettel, nyugodtan áll6ok elébük. az édességes rész persze megszegtem, na nem a biciklizős müzliszeletekkel, hanem a szilvásgombóc tortával falfestés után. nem tudtam nemet mondani. annyira zseniális volt. mmm de imádom a szilvát. van pár cukkrázzda a tarsolyomban, amiket szeretnék meglátogatni a böjt végeztével. dunakeszi, gödöllő, emil, szamóca, vári, daubner, zazzi... mihályi lászlón túlvagyunk. írom is:

váci desszertszalon
mihályi lászló világotjárt cukrászunk üzletéről lesz most szó. szombati tekerőzésünk -erről később írok- alkalmával látogattunk el a fő téren lévő kis üzletbe. valóban kicsi, bent csak 1-2 vagy 2-3 asztalka van. az utcán több asztal székekkel, ott van hely. szerencsére plédeket is tettek ki. szükség volt rájuk, mert eléggé fújt a szél. amúgy üdvözlöm ezt a divatot, hogy a vendéglátó 1ségek takarókkal kedveskednek a vendégeknek. így ratyibb időben is nagyobb esély van vendégszerzésre illetve marasztalásra. hogy ez miért nem jutott előbb eszükbe? ezt télen is alkalmaz6nák a hideg kocsmákban. vagy legalább párnát tehetnének a székekre. no de ne nyavajogjak, beszéljek inkább a cukkrázzdáról!
volt fagyi is, 160 ft/gömb. gondolom ennyibe kerül máshol is. ez korrekt volt, de semmi extra. sütikből annyiféle, amennyi a honlapon. asszem 640 ft volt a legolcsóbb. természetesen az átlagosnál kisebb méretben. mind1 is, kb. erre számítottam. és nem csoda, ha ennyibe kerül, amikor 6 alkalmazottat számoltam meg.
ördöglovas: a dobostorta modern formája helyett az ördöglovast választottam. olyan meggyőzően nézett ki, és gondoltam, kipróbálok vmi teljesen újat. gondolom festékszóróval fújták le (sajnos nem vagyok benne a modern technológiákban), ami plüss kinézetet kölcsönzött neki. a két kis fekete lapocska 1értelműen az általános iskolában használt mágneseket juttatta eszembe, de gondoltam, hogy nem az lesz. megkóstoltam. hát ez a rettenet bocskorszíj cukor volt, amit én spec. nem szeretek. nemtom miért csodálkoztam, amikor ki volt írva, h ánizsos lesz a cucc. örömmel nyugtáztam, hogy ennyi volt a rémség, a másik lapocskát eltávolítottam, és belekezdtem a sütibe. mááákos hab volt. nem elemzem, mert nem tudom, de nagyon összepasszolt minden, be tudtam volna nyomni még pár kockát. ettől az állagtól is meg-ő-rülök, annyira bejön.
eszterházy torta: ezt tamás ette. neki tömény volt. én csak 1 falatot kértem belőle. asszem én elkönyveltem magamban, hogy a daubnerben készítik a legkirályabb eszterházyt és kész. le is ellenőrzöm hamarosan :)

kabaré
kedden voltunk a rádió kabaré felvételen. szenzációs volt! nem találok szavakat. mikor ilcsi mondta, h maksa fogja vezetni, kicsit azért izgultam. múltkor vissaztért, de nekem nem jött be. ám kíváncsian vártam a produkcióját. a trunkó barnabásnál biztos jobb lesz reménnyel. és basszus, zseniális volt. odatette magát. szórakoztatott. a többiek is. 1-2 dolog nem tetszett, de amúgy nagyon erősek voltak a srácok. ezt nehéz lesz felülmúlni. a közönség is elégedett volt, visszatapsoltak jónéhány fellépőt.
kovács andrás péter előadása nagyon bejött. olyan felszabadult és laza volt. én még nem láttam ilyennek. profi.
varga ferenc józsef és aradi tibor mindig nagyon jók.
hát ezt mindenki hallgassa meg április 2-án és 9-én!!!!!!!!!!

bicikli
én vácra akartam menni a mészkő miatt. mindenféle variálás vége az lett, hogy szombat reggel kb. fél 8-kor elindultunk zoli-tamás+én. sajnos a nagy öröm, hogy 1ütt biciklizünk csak negyed óráig tartott, mert zoli a maglódi úton rosszul keresztezte a sínt, és leesett. épp előtte akartam figyelmeztetni, hogy a síneken óvatosan. ez a hülye maglódi út tele van nem használt iparvágányokkal, ami az élessarok felé gázabb, ugyanis szögben futnak, és eléggé le kéne lassítani meg beforgatni a kormányt, hogy biztonságban át lehessen kelni. és nagyon ratyi az un. útburkolat is a sínek mentén. kész életveszély. nem csoda, ha zoli leesett a szoktalan biciklivel.
én 2ségbeestem kb., tamásnak eszébe jutott, hogy mit kéne csinálni. az esés után megállt 1 srác, kiszólt az autóból, hogy tudnak -e segíteni. igen, vigyék be valahova zolit. gyorsan beszállt, odaadta a lakáskulcsát, hogy a papírjait el tudjuk vinni. jajj, be volt görbülve a kisujja meg vérzett is.
tamás "kiosztotta a feladatokat": én elmegyek zolihoz a taj kártyáért stb, ő meg jön utánam a kázmérral. aztán megbeszéljük a továbbiakat. jó lassan mentem ijedtemben és megálltam minden pirosnál. mire én beszerencsétlenkedtem magam a lakásba és megtaláltam az iratokat, tamás is megérkezett. ő hazavitte a kázmért, én meg el az örsre. itt kiderült, hogy zoli már a fiumei úton van a balesetiben, srác elvitte oda, sőt meg is várja, és hazaviszi. anyám, micsoda rendes tag, könnyet hullajtok meg6ódottságomban.
az örsig amúgy végig kellett mennem a maglódi úton, keresztezni a síneket vagy 6x. hát nem örültem neki. óvatos voltam, és így is megcsúsztam 1x. a szívem majd kiugrott. rádöbbentem, hogy a gizellán lévő szinte kicsúszni képtelen külső 1 kincs. tovább képzelődtem: miylen lehet outival esőben menni? az maga a halál...
a jóminőségű kerepesi úton elszáguldottam a balesetibe, tamás lakatolt, és bementünk.
zoli egész nyugodt volt, vártak a sráccal, akiről kiderült, hogy 1 lépcsőházban lakik zolival. még vagy másfél órát vártunk, közben műtét lebegett a levegőben, gipszet vagy sínt vagy mifenét azért kapott.

végül tamással elindultunk vácra. végig olyan szembeszél volt, hogy csoda. eléggé kivette belőlem az erőt meg a lelkesedést. a lejtőn lefele a szél, a menetszél befújt a szemüvegem mögé, látásom elhomályosodott. 1x befektetek 1 dioptriás bic.szemüvegbe. még a periférikus látásom is javulni fog.
tamás formában érezte magát. ez látszott rajta- gyorsabb volt.
kis bolyongás után megtaláltuk az utat a szerpentinemhez. a rajt vonal sem kopott le. végig kistányéron nyomtam. 5 km- erre emlékeztem. nem mintha fel lett volna szerelve a km-órám... ez a rohadt szembeszél nem akart csillapodni. szerencsére kacskaringózott az út, így néha hátszelünk is volt. tamás rég elhagyott. amikor megláttam az 500 m feliratot, megpróbáltam beleerősíteni.
vagy 19 perc alatt értem fel. fent már egész hideg volt, felvettem a széldzsekit meg a sapkát a leguruláshoz. ettől tojok igazán. mert nem lehet sokat fékezni, ui. megölöm vele a féket. száguldozni nem merek. tamás ellátott pár jótanáccsal, ami segített, a félelmemet azonban ne nagyon csökkentette. nem is tudom mi motivál engem hegymászáskor. lefele félek, fölfele szenvedek. csak annyi, hogy ezt meg tudom csinálni, és kész? mit várok magamtól belül? kinek csinálom? 1x azt gondoltam, hogy a szüleimnek. de őket nem igazán érdekli. épp azért. így örökké csinál6om, meglesz mindig az oka, hogy "bizonyítsak".
másodjára tudatosabban másztam meg a dombot, 17.30 lett. még ez is gyászosan szar. igen sokat kell edzenem, hogy menjek valamire. nóra idejét úgysem tudom felülmúlni.
biztos jobbat mentünk volna, ha nem tekerünk előtte 50 km-t szembeszélben. ezzel nyugtatom magam.
amúgy egész jó az út. lefele sem volt vészes így, hogy próbáltam tamás tanácsait megfogadni. úgy érzem, hogy a fehér biztonságosabb a kázmérnál. ráfekszek, jobban odalapulok vagy mi. nincsen az a fejreesek érzés bennem. tamás azt mondja, a kona ideges típusú bicikli, a fehér meg nem. száraz időben nálam a fehér a nyerő. a vizesre rá se merek gondolni.
hazafelénagyrészt hátszelünk volt, de én dunakeszi után már untam és fáradt voltam. ki kellet volna pörgetni, erre lusta voltam, így jó nagy izomlázam keletkezett, és megint a bal combomban hátul éreztem a legtovább ezt a 140 km-t. a rakparton is a hátunkba fújt a szél. ezen a szombaton elkényelmesedtem, tamás ment elől 80 %-ban.
már csak a vacsorát vártam, a gazdag sajtos-tejfölös tésztát.
kaja: reggelire 2 banánt, némi mogyorót és aszfaltszilvit összekevertem 150g ricottával. elég rettenetes lett, a ricotta ilyenekre nem való... attól tartottam, hogy tele belekkel kezdem a reggelt, ehhez képest szerintem minden kijött, a reggeli is. útravalónak csak müzliszeletet vittem. nemtom mennyit ehettem meg belőle. talán 6ot. meg 1 bountyt őrbottyánban. plusz 2 gombóc fagyi meg a sütemény. víz. a sajtostészta után TGY előtt az utolsó müzliszeletet is eltüntettem némi aszaltgyümölcs társaságában. ottan már csak szódavizet ittam.
ruha: rövidnadrág+lábszármelegítő. ez a balesetin került le a lábamról. meg előtte, maikor lecsúszott. a hervisben vásárolt temék 1 használatig volt jó, most csúszkál, hamar kitágult a gumi benne... óccsó vót... a bal lábamról feltehetőleg azért nem csúszott le, mert odagyűrtem a ruhazsepimet a lábszármelegítő meg a bic.nadrág közé, és emiatt jobben feszült benne a gumi. felül rövidujú mez+az aldis hiperkönnyű széldzseki. inkább nanokönnyűt kéne írnom. ez nagyon nag ybiznisz volt, örülök, hogy megvettem. rövidujjas kesztyű. pont tökéletes volt így tekerni. megállni nem mindig. ja és a biciklissapka.

gyógytorna
ma megyek. szükségem van 1 kis izomlázra, amit hazacipelhetek. erre szombaton rászuperponálódik majd a kertimunkából adódó feltehetően kapálóizomláz, ami akár keddig is kitart6, amikor újra gyógytornára megyek, de reményeim szerint közbeékelődik még 1 reggeli biciklizés. milyen könnyű dolgom lesz majd, ha elköltözök innen... közel lesznek a hegyek. a motiváció legyen velem...

kert
ma el kell vetnem a karpot. remélem, véghez tudom vinni, és nem leszek lusta. tegnap még találtam 1 zacskó kapor vetőmagot meg retket és spenótot. a kaporral kísérletezek csak, igaz a retek is elég sztár lett tavaly. nyűg ez a kert... én meg kb.  megszóltam a tulajékat... elnézést.

bagel

vasárnap reggel-ire bagelt ettem. még ilyet sosem. tamással anyugatival szemben vmi gíroszoshoz mentünk, és akkro pakolták ki az ételeket a pultba. jött a lány 1 tálca bagettel. szezámmagos, nagy karika. másnaposnak tűnt a pultos, nem jókedvéből adta oda az 1 szem baglet, de hamar feledtette velem ez a péksüti a leány komorságát, és csak az ízre tudtam koncentrálni. el6ároztam, hogy magam is megpróbálkozok vele a 7en. meló után gyorsan begyúrtam a tésztát. nem pont recept szerint adagoltam ahozzávalókat, ui a tejet vízzel helyettesítettem, megelégedtem 1 tojással, friss élesztőt használtam. mindig kivagyok az angolok bögrézésétől, kiskanalazásától, miért nem bírják grammban megadni a mennyiségeket?! utána kell járnom, mi az a tablespoon náluk... nos, megtaláltam. úgy tűnik, a tablespoon az a teáskanál, a teaspoon pedig a kávéskanál. és itt van 1 konyhai mértékegységváltó. 1 tablespoon= 3 teaspoon= 15 ml.

visszatérve a bagelhez. megkelt szépen. kicsit gyorsítottam, ui. nem volt az a dinnyeérlelő meleg a konyhában. melegítettem 1 fazékban vizet, nem forraltam fel. rátettem az üstöt, és így csináltam neki meleget a keléshez. utána daraboltam, gömbölyítettem, pihentettem, majd hurkanyújtás, körcsinálás. azt vettem észre, hogy ez a bageltészta 1általán nem viseli el maga alatt nemhogy a lisztezett deszkát, de még pár lisztszemcsét sem. az ilyen kevés zsiradéktartalmú, nem sodrófával nyújtandó kelttészták alá 1ébként sem kell liszt. nem is értem, hogyan tudtam alálisztezve dolgozni évekig. valamire tehát jó volt a cukrászsuli.
az úszógumi formájú tésztákat meg kellett főzni, beszórni maggal, sütni. sült állapotában nem csináltam fényképet, hiszen ugyanilyen színűek maradtak. én nem tudom, hogyan sül bárkinek is vörösre/aranybarnára a bagelje, ha nem keni le tojással... jól megtévesztett, mert vártam, hogy piruljon, és túlsütöttem őket. pedig nem sokáig kell sütni, hisz előtte meg van főzve. a 2. sarzs (a 4 db mákos) már csak 10 percet tartózkodott a sütőben- ez jobb lett.
mára, 1 éjszaka állás után, olyan szívósak lettek, hogy állkapocs izomlázam lett, mire betoltam 1et. kénytelen voltam amikrohullámú sütőben megmelegíteni, hogy rág6ó legyen. mákos gubához vagy máglyarakáshoz a másnapos bagel valóban kitűnő lehet.
asszem maradok a laugen brötchennél, az királyabb. mondjuk abban van tej és vaj. ez biztos segít puhán tartani.
mama időnként (részben) aludtejjel dagasztja a kalácsot. nagyon jó lesz tőle a tészta, frissebb, tartósabb. tudományos magyarázattal nem szolgál6ok.

kapor
bazz, hoyg jártam múltkor: a lidliben megláttam a kapormagot. namondom, veszek, mert eljött az idő a vetéshez. pénztárnál csak néztem, maikor kiderült, hogy 400 ft. a prémium kapormag. basszus, négy-száz fo-rint. remélem, mind kikel.
nagyon várom, hogy a kapros pogácsában végezzék a kapraim... kaporjaim.

a biciklizésről majd holnap.

valami

hát annyira elfoglaltam magam, hogy egész 7en nem írtam semmit.
hiba volt, mert emlékezetből, nem friss élményekből nem tudok szép kereket alkotni.
most nincs ihletem.
és most?
most sincs.
mostról jut eszembe. most v., aki a szagmérnökin volt az ügyintézőnk. baszuuus, és rájöttem, hogy tegnap őt láttam a mammutban, jött velem szembe. tessék, nem furdalja többé az oldalamat a kíváncsiság, hogy ki is volt ez az ismerős nő.

tegnap reggel letakarítottam abs. alkohollal a billenytűzetet. egész jól néz ki, nem igénytelen szutykos. miért nem tettem meg ezt korábban? sajnos nem végeztem tökéletes munkát, de sztme nem is lehet. a betűközökben maradt némi por. mivel lehetne kipiszkálni? a fekete billentyűzet megoldás lehetne erre a problémára, ám azt meg nehéz olvasni. nekem kényelmesebb a fehér billentyűzet.

tematikusan

böjt
én hívom csak böjtnek. kiderült, hogy a böjt idején lehet pálinkát inni. ez igaz vagy csak tréfa? mondjuk én nem böjtölök, hanem alkohol és édességmegvonáson vagyok. mennyire? tegnap bementem a dm-be halolajkapszuláért, s megláttam, hogy van nekik energiaszeletük meg ilyesmik. vettem 1 45 g-os banános energiaszeletet (~1600 kJ/100 g) megkóstolni. nemtom minek, mert absz. nem voltam éhes, eléhezve. csak kíváncsi voltam az ízére. nos, elég jellegtelen, mond6ni szar. inkább a cerbona! nem bánnám, ha nem szűnt volna meg. bár azt is hallottam, hogy mégsem szűnt meg. nézzünk utána... még nem számolták fel. de hogy gyártanak -e vagy sem?

fix
megrekedtem. a lábaimban sok erőt nem éreztem fékezni. néha használom a kéziféket. sőt. bár lehet ez sem erő, hanem technika kérdése, mint a tollas. akkor vagyok igazán gondban. hogyan jövök rá a technikára? és még 1000 ilyet fel tudnék sorolni. meg kén etanulni trackstandelni. végül is ezért kezdtem el.

folyt. köv. jöv. 7.

siker

micsoda optimista cím
...
már észrevettem magamon -különösen azóta mióta megjelent tamás az életemben-, hogy kifogásokat keresek meg magyarázkodok. ő meg mindig tud valami előremutatót mondani. meg ha nem is mondja ki nyíltan, de az én kifogásaimra jól megfelel. legalábbis én így látom. nincs kibúvó, enyém a felelősség. ezt eddig is tudtam, de valahogy ... hát nemtom hogy. kicsit zavaros ez. kitöröljem? rajtam kívül érti valaki?


a sikert ez jelenti:

szóval beküldtem ezt a meggyes máktorta receptet, és sokan megnézték (márc 13-án ez lett a legnézettebb:). ennek örülök, juhúú

elég sok dolog kavargott a fejemben, de kiürült az agyam. holnap írom meg mindet. hátha addigra újra összeáll a 7vége meg a gondolatok 1sége.

semmelweis

elolvastam semmelweis ignác életét morton thompson tollából. ahogy ígértem. gyorsan faltam a betűket. érdekes volt. tudtam koncentrálni a vonaton az olvasásra. nagyon nehéz erre szavakat találni. itt volt ez a kiváló orvos, a világ kezébe adta a gyermekágyi láz elkerülésének kulcsát, ott voltak a tények, és mégsem hittek neki. nem csoda ha beleőrült a végén negyvenegynéhány éves korára. szar így regényt olvasni, amikor sejted, hogy nem hepiend lesz a vége. vagyisö... én nem tudtam, hogyan halt meg, csak kevés információm volt az életéről. gondolom a köznép -velem 1ütt- annyit tudott róla, hogy semmelweis az anyák megmentője és összefüggésben van a klórral. egy tudós elme, akit megint csak holtában dicsőítenek. 

érdekes és 1ben szomorú volt olvasni, hogy a világ, az emberi kapcsolatok semmit nem változtak, régen is helyezkedni kellett a tudományos életben, hogy előbbre juss, akkor is pozíciókért harcolt pár ember, akinek nem volt elég tudása, csak 6alomvágya. akik nem nézték a fejlődést, valami életidegenhez ragaszkodtak, hogy megőrizhessék pozíciójukat. ilyen negatív környezetben csoda, hogy eddig is kitartott szegény semmelweis. megdöbbentő olvasni, hogy az 1800-as évek derekán olyan kijelentéseket tesznek miszerint a tudomány már nem tud újat mutatni, itt vége, a jód orvosi alkalmazása elképzelhetetlen. miközben sorra jönnek elő új kutatásokkal, kémiai elemekett, gázokat fedeznek fel stb. és akkor van 1 ember, aki a mostoha magyar kórházi körülmények között 0 %-os halandóságot produkál a rókusban a szülészeten, míg más európai nagyvárosokban a szülő nők 20-100 %-a meghal, és basszus, nem hisznek neki. nem próbálják ki. kb. kuruzslónak tartják semmelweist az orvosok. de közben a bábákat is annak tartják. 

nekünk 160 év távlatából annyira logikusnak tűnik, hogyan történt a gyermekágyi láz kialakulása, míg semmelweis évek alatt jött rá a megoldásra. a végén 1 véletlen segített neki. de a kutatásai attól még ugyanúgy a folyamat részei. és most döbbentem rá, hogy mennyire fontos a statisztika. ha nem gyűjt adatokat meg elemez, akkor talán rá se jön a ygermekágyi láz nyitjára.

szóval nagy tisztelet semmelweisnek a mennyországba innen a földről.

mostanában nagyon kifinomult vagyok, záporoztak a könyeim a könyv végén. közben is elfátyolosodott a tekintetem, de a vonaton nem sírunk, mert elkenődik  a szemfesték...

majd lehet idézek jónéhány sort a könyvből. ez bizonyíték arra, hogy a módszerek változnak, az alapelvek ugyanazok maradnak már ami az emberi viselkedést illeti. 

holnap írok még a gyermekágyi lázról. bár a neten utána lehet olvasni, úgyhogy nem fárasztom magam.

annyira szomorú, hogy a tetü orvosok leszarták a kismamákat, nem érdekelte őket 1általán az élet, lelkiismeret-furdalás nélkül végezték a dolgukat. olyan felháborító ez. úristen, felmegy a vérnyomásom, hogy milyen emberekben bíztak meg vagy emberekre voltak utalva a szülő nők. most talán különb a helyzet. vagy csak más.

szezonnyitó?

ma 2 bejegyzést fogok írni. az 1ik ez lesz. a biciklizésről.
fényképezőgépet nem vittem, itt most mit fényképezzek, nem külföldre megyünk indokkal.
de itt van 1 kép a biciről. most nem így néz ki.

hű hol kezdjem?
tamás megcsinálta faustot, így 100 % lett, hogy a március 15-ei tekergésre azzal megyek.
már régebben elterveztük, hogy a 4napos 7végéből 1 napot a biciklizésnek szentelünk. tesóm is említette, hogy 1 napon ő is akar tekerni, így hárman mentünk. a fiúk virgács születésnapi buliján 1000 tervet vázoltak fel, hogy akkor hogyan merre. a mikor lett letisztázva leghamarabb: fél 7. jesszum. még mindig kedvezőbb, mint a 6 óra. szóval a korábbi tervek sutba téve, és pilisbe mentünk.

ezzel a böjtölés fel lett függesztve. ami az édességet illeti. úgyis megszegtem már a szülinapi tortával meg 1 db sk. kakaóscsigával.
a táplálkozásra nagy gondot kell fordítani, ott buk6 el az egész. reggelire megettem 1 banánt, 1 müzli szeletet. több nem fért belém. ezenkívül eltettem a mezbe 1 banánt és 3 cerbonát meg 7 aldis müzliszeletet. az 1etlen kulacsomba belenyomattam 2 calciumos pezsgőtablettát.

kezdésként a kútvölgyi utat másztuk meg. mondtuk hogy a diósárkot nem vállajuk be, az 1.re túl meredek lenne. ismeretlen biciklivel és nulla edzettséggel beválal6atlan. ráadásul az 53/39 tányérak elől azért eléggé lekorlátozzák a teljesítményeme- gondoltam én. és ez nem csak gondolat volt csupán, hanem tapasztalat is. az elején még nem mertem kiállni a nyeregből, most a gizivel meg majdnem fel-borulok. igen. 150 km faustoval való tekerés után imbolygok a gizivel. igaza van tamásnak: gyakran kell váltogatni a bicikliket, hogy az átállás minél zökkenőmentesebben menjen. érdekes tapasztalat, hogy most a faustoval nem volt olyan kockás a tekerés, és az is hamar, 1-2 km, alatt megszűnt. viszont a fékezés halál volt vele. ezt 1.ként  a mátyás király úton tapasztaltam meg. elég koszos meg vizes volt helyenként, sőt lejtett is. és sejtettem, hogy alsó fogásban kell ilyen lejtés mellett tartani a kezeket meg fékezni, de nem mertem.
budakeszin folytattuk tovább az utat. tesóm megvárt, és figyelmeztetett, hogy hepe-hupás lesz az út, vigyázzak. jól tette, mert én elfeledkeztem erről a tényről. asszem ez az a méretű buckahálózat, ami a legszarabb, nem túl nagy, nem túl kicsi, éppen szétráz és bizonytalanná tesz. legalábbis engem. alig vártam, hogy véget érjen. jó, hogy a nagy koncentrálásban észrevettem tamást, és vissza tudtam fordulni. rettenetes ez az út. kíváncsi vagyok, milyen építési technológiával és használattal sikerült ezt az állapotot elérni.
utána a srácok elmagyarázták, hogyan kell alsó állásban fogni a kormányt, hogy helyezkedjek el a nyeregben, és miért jó ez nekem. kockázat nélkül síkon kipróbáltam. valóban biztonságosabb így fogni, mint felső állásban.
így teltek-múltak az órák, és azon kaptam magam, hogy már nincs halálfélelmem az outin, sőt eljtőn lefele biztonságosabbnak tűnik, mint a kona. arra gondolok, hogy ennek az az oka, hogy rá-lapulok a biciklire, közelebb vagyok a földhöz, kevésbé "lógok ki". ezzel a testtartással kompenzáljuk a slick gumi hátrányait? amiből én nem éreztem semmit. nekem nem pörgött ki, nem csúszkált.
dobogókőről lefele egy darabon azért volt izgalom. a kereszteződéstől az út hasonlatosan szar a budakeszi úthoz. meg lefelé is gáz volt. tamás azt mondta, csak a kanyarok előtt fékezzek. de hát olyan baromi gyors volt a bicikli! nem vagyok 1 technikás biciklis, meg félek a lejtőn, plusz nagy sebességnél (már >45 km/h) a szemüvegem mögé bekavar a szél, elkezd könnyezni, tekintetem elhomályosodik, alig látok. ilyenkor vizualizálok 1 szuper dioptriás bringás szemüveget. álom.

visszatérek az útvonalhoz. tehát budakeszin elfordultunk jobbra, telki felé. érintettük budajenőt, ahol újfent rácsodálkoztam az út mellet futó gyönyörű pincesorra. összekeverednek bennem a dolgok. perbál- tinnye - piliscsaba - pilisszentiván - pilisvörösvár. itt megállok. elmentünk az emil cukrázzda mellett, megrohant a nosztalgia. meg1eztünk a srácokkal, hogy hazafele beugrunk a bécsi úton lévő emilbe. addig még volt emelkedő előttünk. a pilisszántói emelkedőt már el is felejtettem. talán 2x ha megmásztam, újra át kellett élnem. izgultam hogyan fogom abszolválni az outival, iylen áttételtartománnyal. végül sikerült pihenő nélkül felérnem, de a végét már szinuszos mozgással tettem meg- jó hogy nem volt forgalom. leizzadtunk mind. tamás hozzányomta a sisakját a homlokához, és folyt belőle a víz.
innen legurultunk pilisszentkeresztre, ahol éppen ünnepséget tart6tak a templom körül- sok volt a szépruhás ember meg az autó.
innen jött dobogókő. a két bükkfa nyergig vezető utat nagyon-nagyon rühellem. mindig is rühelltem. engem nagyon kikészített, gyökkettővel mentem, és megfogadtam, hogy ha felérek, akkor onnan szépen hazatekerek. nekem ez túl sok, nem bírom, gyenge vagyok, stb. szóval ment a hiszti magamban ezerrel. tamás és tesóm a padon ülve vártak, én dühöngtem nekik 1 sort. könnyen feladom. okolom az edzetlenségemet, közben erről én tehetek, nem más. meg mit várok magamtól? mikor olyan idők voltak, amiben nem lehet rendesen (sportszerűen) biciklizni. a semmiből nem lesz izom.
oké, akkor dobogókőre felmegyek, az csak 2 km. meg az az út sokkal jobb és kényelmesebb, mint az előző szakasz. ~500 m összeszedtem magam, nekiálltam gyorsabban, izomból tekerni. megelőztem tamást, aki csatlakozott hozzám, és így jó tempóban felértünk. tesóm már várt minket.
az autók jöttek, igyekeztek beparkolni, de ugye előtte fizetni kell. a helyközi járatos busz pedig megállt keresztben, és azt hittük, sosem fordul meg. pöfögte oda a gázait. jó hogy eljöttünk afriss levegőre. ekkor (fél) 11 lehetett. tesóm hazament, mi még elidőztünk 1 db-ig, majd legurultunk a két bükkfáig. onnan egy erdei úton-amit fentebb említettem- legurultunk pilismarótra. a falu felé sok biciklissel találkoztunk, főleg outisokkal. 1ik srác nehezen akarta tudomásul venni, hogy 3an nem férünk el az úton 1más mellett, végül is valahogy megoldottam. tamás persze előbbre tartott, ő jobban tud gurulni, gyakorlata is van. én csak csodálkoztam, hogy mennyit gurulunk.
pilismarótra érvén kihasználtam az alkalmat és a jóidőt, megmutattam tamásnak a hajótemetőt, a homokos parttal rendelkező öblöt. lehet hogy az nem is hajótemető, de én így hívom. sok ott a roncs. bár vmit javul6ott a helyzet, mert most rendezettebbnek tűnt a környék. fú nagyon jó idő volt. cipőt le, be a homokba és a vízbe. szigorúan bokáig. tele volt kagylóval a duna. naggyon romantikus volt hehe. az 1órás ebédszünetet követően elindultunk haza.
természetesen szinte végig ellenszélben, így váltogattuk, hogy ki menjen elől. úgy érzem, ha elől megyek, jobban össsze tudom magam szedni. most már világosan látom/érzem, hogy mikro vagyok az eléhezés 6árán. akkor gyorsan enni kell. valamelyik faluban megelőzött minket 1 idősebb faszi outival. beálltam mögé stéherbe, mögöttem tamás. elég hülyén tekert, a biciklije úgy  nyikorgott, mintha 1 100éves tanyabike lett volna. majd hirtelen kiállt. ekkor már én is leálltam volna betolni 1 müzli szeletet. tamás indítványozta, hogy szentendréig ne álljunk meg. oké. a 6áraimat feszegettem, amikor elhaladtunk 1 zöldséges mellett, ahol 198 ft/kg banánt hirdettek. itt megálltunk, vettem banánt, mandarint meg paradicsomot. felüdülés volt a sok édes müzli után ilyeneket enni.
szentendrén a soksávoson mentünk, ahol az 1ik piros lámpánál leesett tamás lánca, és 1 nyitott fedelű sportkocsiból kiszólt az 1ik srác, hogy óvatosan menjünk itt, nehogy megbüntessenek a rendőrök, mert itt tilis kerékpározni. én csak lestem. szóval totál jóindulatúan a mi érdekünkben ilyen jön ki 1 sportkocsiból...
a város után rátértünk a sokak által szidott bringaútra. ahol abban ameglepetésben volt részünk, hogy lemarták a (fagyökerek által kialakított) buckákat, és így sima úton tekerhettünk. sajnos a marógépből hamar kifogy6ott a benzin, mert nagyobb szakaszon már uo. szar volt, mint régen. a fővároson belülre érve rátértünk a szentendrei útra. szeretek rajta biciklizni ilyenkor. forgalom alig, sima.
végül a szabadság hidat választottuk, de nem jött össze. az erzsébet híd előtt nagy volt a tumultus, alig lehetett haladni. kiderült hogy le van zárva, és mindenkit tovább küldenek. mi felmentünk így a hídra, de kiderült, hogy a végén meg színpad van, sok ember, így lementünk a lépcsőn és úgy pattantunk nyeregben. ekkor én megettem a nap utolsó müzliszeletét, tamás meg már kivolt, kavargott a gyomra, ő nem tudta megemészteni azt a sok édeset, amit magába pakolt és fájt a háta. innen 1 utolsó menetben hazatekertünk. a távíró utcában már csak lájtosan, kicsit kipörgettük a nap fáradalmait.

szumma
este beszéltem tesómmal, és megállapítottuk, hogy edzetlenek vagyunk, harmatgyöngék. ő a hazaúton eléhezett, a lába is begörcsölt, defektet kapott. nagyon kell enni, nagyon időben, hogy bírni lehessen ép testtel a tempót. nyilván fontos az is, hogy outival könnyebben és gyorsabban lehet haladni, mint 1 megpakolt túrabringával, és ez több energiát kíván. de ha edzettebbek leszünk, biztos nem kell ennyit zabálni majd. a pesti alföldön nem lehet megedződni- ez mindig bebizonyosodik.

néhány szót még ejtek a

kaja
ról. 6.30 és 16.30 között bicikliztünk. ez 10 óra. ebben volt pihenő bőven. mondjuk 3 óra? elképzelhető hogy a nyeregben töltött idő nettó 7 óra. 153 km. szint? passz. ennyit ettem:
-1 banán + 1 msz (müzliszelet ezentúl) reggelire
- 10 msz
- 2,5 banán
- 3 mandarin
- vacsorára túrós tészta szalonnával és 1 kis szilvilekvár

öltözködés
amikor reggel hideg van és napközben meleg, az kívánja a legtöbb ruhát. én hosszúnadrágot öltöttem. cipőre kamáslit 1 átlagos zokni alatta. felül 1 rövidujjú mez, rajta 1 hosszúujjú szélálló. zsebben az ultrakönnyű aldis zéldzsekim. erre csak dobogókőről lefele menet volt szükség. később a kamásli és a szélálló mez befért a nyeregtáskába, zsebekbe. kesztyűből hosszúujjút vittem, ez pilismaróttól hazáig a hátsó zsebeim 1ikében pihent, kesztyű nélkül mentem. ez abból a szempontból kényelmetlen, hogy nem tudom hova törölni az orromat. ugyanis az egész napot végigszipogtam. a biciklitúrát is. nemtom miért van ez. rohadt idegesítő állandóan az orromat törölgetni, meg szipogni se biztos, hogy annyira egészséges dolog.
a mezből biciklizéshez kellenek ezek a cuccok.

tavasz

tegnap estefelé éreztem, hogy vissazvon6atlanul itt van.
ma reggel nem kellett kamásli.
16 fok van. bár lehet rásüt a nap az érzékelőre
meg fogok sül-ni hazafele menet. ez jó lesz.
ezt a palacsintát tegnap fejlesztettem ki. részletek később. szerintem kívül-belül izgit sikerült alkotnom.
vettem neten vonatjegyet. így nem kell izgulnom a sorbanállás miatt. a vonaton Semmelweis életét fogom olvasni. remélem, elég izgi lesz a könyv. van gogh élete is izgi volt. szentnek tűnt a szememben. legalábbis az elején. így hoyg olvastam az életét, már tudom kedvelni a képeit. megláttam benne a nagyszerűséget. hát ismerni kell a művészek életét valamennyire, hogy meg tudjuk őket érteni vagy legalább szeretni, ha megérteni lehetetlen. 1 képben én nem nagyon keresem az értelmet. ha tetszik, jó, ha nem tetszik, nemtok mit kezdeni vele. na körbeéri a palkót a szöveg, abbahagyom. majd jövök 1 7 múlva. gyűjtök élményt. és el is felejtem.

csalán

valamiről majdnem megfeledkeztem: a méregtelnítő csalánteáról. tegnap vettem 100 g-ot, azt filtereztem most:
ez fontos, ha már vmi böjtszerűt hajtok végre. 3 hetes csalánteakúrával az arcbőröm szempontjából azt érem el, mint 1hetes paleolit táplálkozással. jó. mi?
csinál6nék szebb képeket is. ha már 1x úgyis olyanokat féynképezek, amiket ide-oda lehet pakolni, szebb környezetet is teremthetnék a megörökítendő dolgoknak.

keddre tesóm kölcsöndadta a futárzsákot, mert bevásárlást tartottam. vettem többek közt 10 kiló BL-80 kenyérlisztet. ehhez szükséges volt ekkora táska, a deutériuban nem fért volna el. így 16 kilót cipeltem a hátamon. lassabb voltam, mint üresen. ekkora tömeg cipelésekor hogyismondjam... az alvázamat terhelem meg, emiatt kényelmetlen tekerni. nem tudom, hogy ez törvényszerű -e vagy azt jelzi, hogy vmi rosszul van beállítva? ki fogja ezt megválaszolni? tök durva, hogy 10 kg lisztet csak elcipelni nehéz. milyen gyorsan elfogy. 1 kilót bedagasztok, és hipp-hopp eltűnik. egy jó kis bagett.... mmm

megettem reggel 1 pogácsát (ajándék), és áhh nemtom mi lesz, de gyengének érzem magam. benyomtam 1 nagy adag gyümölcssallert. abban nem sok cukor van, ami hasznáál6ó lenne a szervezetemnek. kitaláltam valamit. ezt holnap fogom elkövetni, és beszámolok az eredményről. ha sikerül, akkor minden bizonnyal. ha nem, akkor lehet nem égetem magam ország-világ előtt. de izgi. csak el ne felejtsem beszerezni az 1 db hozzávalót

a gerinctorna is megerőltető ám. utána a lépcsőn oylan kockás a járásom. alig várom, h a biciklire üljek, és ki1enlítődjek. ezt is naponta kéne csinálni, hogy legyen vmi eredménye. nagy dolog az, ha vki rendzserben tud élni. én úgy tudom magamra erőltetni arendszert, hogy befizetek, és akkor kénytelen vagyok elmenni. ha már 1x kifizettem, akkor végig kell csinálnom. ez alól a legutóbbi olasz kurzus kivétel volt. rácsodálkoztam magamr, hogy ilyen slendriánul álltam hozzá. mondjuk az oka megvolt, de akkor is.
na most már annyit írtam, hogy a képek szépen belesüppednek a szövegkörnyezetbe, ezért abba is hagyom. nem volt itt semmi érdekes.
ma este elmegyek kocsmába. kíváncsi vagyok, milyen lesz szesz nélkül...

zsír

zsír és böjt
a tegnapi nap örömhíre, hogy zuckerkamilla újra szereti a zsírt. nem tudom, mi lelte e gyönyörű gyermeket, hogy pár hónapig nem fogyasztotta. én változatlanul nagy rajongója vagyok. különösen a kacsazsírnak. tegnap este 4 szelet zsíroskenyeret vágtam be. hagymával. ez a mennyiség talán túlzás volt. de kellett a szénhidrát (kenyér), hogy életet leheljek magamba. alig bírtam vánszorogni. a gyerekekkel való csúszás-mászás alól kibújtam- igencsak meg kellett erőltetni az agyamat, hogy elfogad6ó indokot találjak. ám amint megettem a vacsorát, visszatért belém a csí. szóval ez van. nemtom, hogyan karcsúsodok így, de ha túlzásba viszem a szénhidrát-szegénységet, akkor csak feküdni tudok. aki mozog, annak enni kell. tudom, csak a mértéket kell eltalálni.

jóga
erről mélységesen hallgatok. ugyanis nem járok. mukes másfajta jóga órákat tart, a 7fői nincs többé. így a kínai gerinctorna próbálgatom. elég különös. ismét rácsodálkoz6ok arra, hogy jé ezt a testrészemet így is lehet mozgatni, erre is vannak izmok?!

gyerekek
kamilla dögönyözte virágot: ...olyan kolbászos ez a gyerek
még mondott 3 kolbászos poént, de sajnos elfelejtettem őket.
épp fürdés volt, kamillával a fürdőben. belenéztem a tükörbe, megláttam, hogy még 1 fogam is el van repedve hosszában. 2ségbeesés:
-úristen, mi lesz, 3 fogam el van repedve! meghalok, ha műfogaim lesznek!
-miért? a műfogak szépek, nem?
-az lehet, de én sajátot szeretnék inkább.
-... én tudom, hogy nem halsz ki.
:) aztán elmagyaráztam, hogy a meghalás és a kihalás között mi a különbség.

a 9. hét vége

nem volt eseménytelen 7végém, ezt elárulom. most sorra veszem a dolgokat. fényképet nem tudok mellékelni, ui. nincs nálam az átszivattyúzó zsinór. ezt holnap pótlom.

piac, átverés
megéri piacozni. legfőképpen az eladónak.
immár 2 hónapja excel táblába jegyzetelem a költségeimet, ezért a fenti megállapítás. elmegyek a piacra, a nagy vásárcsarnokba. valószínű tökmind1, hogy melyikbe megyek, biztos mindenütt találkozunk ilyenekkel. vettem banánt, 298/kg. kifizettem érte a 435 ft-ot. otthon lemértem, hogy a táblába tömegadat is kerüljön. 1,19 kg lett. ha beszorozzuk, az 354 ft... 81 ft-tal vert át a srác. és én csak 1 vevő vagyok a sok közül. számoljunk. minden órában van 60 perc. legyen óránként 10 vevő. a piac nyitva van 1 7en mondjuk 6*8=48 órát. 48*10*80= 38400 ft-tal veri át a vásárlókat a piacos. és én csak banánt vettem. de ha többfélét veszek, nem bírok számolni, vége, akár többel is átverhet. és ha én 40 éven keresztül hetente 2x megyek piacra, és feltételezzük, hogy 80 ft-tal megrövidítenek az már 40*52*2*80=332800 ft. ez még inflálódik stb. tökgáz.
a narancs vásárlásnál csak 40 ft-tal vert át a srác. tessék, 1 nap alatt 120 ft. és nézzük, mennyit hagytam ott összesen? 2350-et. 5 %...
miért nem alkalmaznak mindenhol digitális mérleget? ezek az ősrégiek csalósak. elmentem 1ik haveromhoz, és itt derült fény a turpisságra: nem fogom jól elmondani valószínűleg. szóval ha 1 régi mérlegre rádobod az árut, akkor kileng a mutató, és nem megy vissza az áru valódi tömegéhez, hanem 1 magasabb értéken megmarad. ha viszont ovatosan ráteszed, akkor a valódi tömegét mutatja. tehát a henteslegények nem lazaságból hajigálják a húst a mérlegre.
folyton át akarják verni a fogyasztókat. megetetnek velünk mindent, ami nem táp-lálék, hanem un. élelmiszer, akkor még a piacon is megrövidítenek. áhh.
nem tudom, hogy lehet ez ellen védekezni.

kifli, bukta

történt az, hogy kilátogattam robiékhoz 1 félreértés folytán. lehet hogy máskülönben sosem jutottam volna el hozzájuk.
szép idő volt, nagyjából hátszél végig. tamás is eljött velem, hogy kipróbálja az új gépét.
azért fura nekem, hogy mindent teleépítenek házzal, zöldet meg alig látni. olyna nyomasztó. hát hogy engedhet meg ilyet az önkormányyzat? hiába szépek a házak, ha mást nem lehet látni, csak azokat. jobb lenne, ha inkább emeletes házakat építenének benne nagy lakásokkal, és akkor mennyivel nagyobb zöldet lehetne hagyni. 4 emelet még éppen jó. persze oda meg nem kell lift, és akkor a 4. emeleti lakók meg szívnak, ha megöregszenek vagy lakást cserélnek. akkor 5emeleteset kell építeni. persze az önk. szereti nyelni a bevételt, le se szarja a dolgokat. most lehet teljesen félrelátom a helyzetet.
mind1.

szóval ott vagyok. az volt a terv, hogy sóskiflit és lekváros buktát sütünk. ezt múltkor a mamával kiviteleztük otthon szép eredménnyel. akkor a sztár 1értelműen a szilvilekváros bukta volt. és meglepődve tapasztaltam, hogy a tepsi szélére tett bukták is finomak, nem csak a közepe, 1általán nem égtek oda, sőt, ahogy kifolyt némelyikből a lekvár, helyenként karamellizálódott a cukor, és langyosra hűlve a legkitűnőbb állagot adta így. puha is, ropog is, édes, ááááááá.
mi zsírral csináltuk otthon. robinak megígértem, hogy viszek zsírt. lementem a sufniba az üvegért. át akartam tenni 1 műanyag dobozba pár kanállal. nézem milyen fura meg kemény. belekóstolok. hát tesómák megkövült (repce)méze, amit rajtam kerestek, de én nagyvonalúan 2 m-ről zsírnak néztem. mondjuk 5 centiről is zsírnak tűnik...

így margarinnal készültek a kiflik. a koncepció az volt, hogy cukkrázzdai szépségű kifliket alkotunk, azaz nem ragadnak össze, hanem különállóak lesznek. a méret eltalálásán még fejleszteni kell, amúgy nagyon csinos kis kiflik lettek. tetején dekorsóval meg egész köménymaggal. a tészta szép hólyagos lett, minden nagyon patent volt. azon meglepődtem, hogy robiéknak nincs kenőecsetük -szinte le is b**tam- , így 1edülálló technikával kente meg a kinyújtott tésztát, ami meglepően 6ékonynak tűnt. amikor én csináltam, nem robi. haha. 1 szalvétát 4rtét hajtott, és azt mártotta be az olvasztott zsiradékba, majd elkente a tésztán. a kiflik tojásos lekenéséhez ezt a trükköt nem lehet alkalmazni, ezért 1 vízfesték-ecset készletet nyitott ki, s kb. 10-essel kente le az összeset. minden kiflire átlag fél szál szőr jutott. höhö. javasoltam 1 ecset beszerzését. remélem megfogadják.
nos a kiflik kitűnően sikerültek, kívül belül 1aránt.
a bukta is finom lett. málnalekvárt töltöttünk bele. a lekvárnak külön bekezdést szentelek, mert gusztustalan lesz.

robiék szomszédságában van 1 cukkrázzda, a chilli cuki, ahova robi szerint érdemes ellátogatni. én a böjtöm miatt csak az apró pogácsából kóstoltam, ami nagyon ízlett. ha vége az aszkéta életmódnak, ide feltétlenül ellátogatok. mit elfogyasztok, azt le is tekerem.

még a kajáról
calzone
kenyértésztából csináltam zöldséges töltelékkel. a piacon vettem padlizsánt- itt nem vert át a nő. szép kemények voltak, viszont amikor felvágtam, lát6tam, hogy belül barnák és puhák? megfagytak? mind1, nem dobtam ki, nem volt baja, elkészítés során úgyis besötétedik. a töltelékbe még hagymák, feta sajt meg olajbogyó kerültek. csupa sós cucc. a padlizsánt is be kell sózni, tehát sanszos volt, hogy elsózom. végül is nyomattam hozzá házi paradicsomlevet, és így éppen jó lett. 3 zsemlét is gömbölyítettem, melyeknek a teteje kicsit megrepedezett- végre elértem ezt is.

böjt, bicikli
nehéz ez.
megszegtem már párszor. rbiéknál a lekváros buktával. gondoltam 1et betolok, úgyis haza kell mennem még 30 km-t.
teganp a túrórudival- a fenti indokkal.
készítettem "gyümölcssalátát": 1 alma, 1 narancs fekockázva, 1 banán felszeletelve, némi citromlé a barnulás elkerülése végett. úgy éreztem, hogy sokkal tovább tartot így elfogyasztani a 3 gyümölcsöt, mintha 1esével elharapdáltam volna őket.
dilemma lesz a müzliszelet is. ugyanis ha sokat tekrek, akkor ahhoz enni is kell, és gyorsan felszívódó szénhidrátra lesz szükségem. húsból, zöldségből meg gyümölcsből nem lehet. és a kolbászos kenyér sem 6ékony.
a jól bejáratott kajálási program 1 egésznapos mezbőlevős túrához: reggelire jól megpakolt szendvics és/vagy péksütemény. napközben banán és müzliszelet. este az autóban gyümölcs, gyümölcslé, szendvics. erre az időre müzliszelet és banánundor lép fel már 1 nap alatt is. mondjuk ha 3000 szintet mész, akkor nem tudsz annyit a mezbe pakolni, hogy elég legyen, ezért célszerű úgy tervezni az utat, hogy du./estefele vmi élelmiszerbolt közelébe haladj el, s ott feltankolj és kicsit megpihenj.
aztán rájöttem, hogy sok banánt sem érdemes cipelni, mert ugyan sok energiát ad, viszont nehéz. a héját fölöslegesen cipeled. helyette műzliszelet kell, aminek az össztömegéhez képest nulla a csomagolása. ezt már lehet leírtam. 1 jó tippet mondott tavaly vki: a bringa vázához ragasztja szigetelőszalaggal a csokit. előzőleg gondold végig, hogy mit teszel oda, mert a napsugárzás meg a meleg forrócsokit csinál6 belőle hehe. a kimártatlan müzliszelet ebből a szempontból biztonságos.
sajnos megszűnt a cerbona. az utóbbi időben rátaláltam a kávés cerbona müzli szeletre, na az odabaszott. ezt már csak a RUMOS-meggyes múlta felül.

lekvár
ugye ugye megfogadtam, hogy semmi édesség, kevesebb szénhidrát, lekvárok, befőttek szóba sem jöhetnek.
robi kinyitotta a málnalekvárt. mondom, én ezt megkóstolom, csak 1 teáskanálnyit, végül is ha 60 km-t biciklizek 1 nap, megehetek ennyi lekvárt. dilemma ez, hogy most megszegtem a fogadalmat vagy sem.
mindenesetre megbosszulta a lekvár, mert olyan bénán ettem meg, hogy felment az orromba az egész. azt hittem, szétmegy a fejem meg az orrom is. kifújtam, így győződtem meg róla, hogy valóban az orröüregemben kötött ki a lekvár, nem a gyomromban. nemtom, hányan fújtatok ki már málnalekvárt zsebkendőbe. elég kóválygóssá vált a fejem. kicsit tartottam  a hazaúttól. ez alaptalan volt, mert csak folyt az orrom meg tüsszögtem, más rossz nem történt.
ez a fejfájás órákon át tartott. már azon gondolkodtam, hogy beveszek 1 algot, aztán 1x csak elmúlt.

taj kártya
megláttam robinál a lamináló gépet. felbuzgattam, hogy laminálja be a taj kártyámat, ha már minden 1ütt van. a felesége is odaadta az övét lamináltatni. mutatja hogy működik. itt beszívja, a túloldalon meg kiköpi. a gép fölé hajolok, nézem, még röhögök is, hogy mi van, ha nem jön ki. és basszus, nem jön. robi leállítja. bazz, benyelte mind2 taj kártyát! jött az okoskodás, hogy a garanciális laminálógépből hogy szedjük ki a taj kártyákat. após dolgozott az ügyön pár órát, és kikerültek a dokumentumok. anitáé csak megcsavarodva, az enyém harmonikaszerűen redősen, és az 1ik vége meg is égett. amúgy teljesen olvas6ó. nemtom újat kell -e csináltatni ez esetben vagy sem? van rajta az a vonalkód, de hogy az minek, mennyi értelme van? esetleg ez sérült. nem szeretnék rá költeni. remélem legalább a gépnek nem lett baja. a vicces az egészben az, hogy robi több 100, ezeknél kisebb mérteű papírt is laminált már, és nem döglött be a gép 1x sem. ez van.

asia center
tegnap tamással eltekertünk oda. tehát bicikliztem a 7végén viszonylag sokat. persze a pesti síkságon nem edződök meg bármennyit tekerek. triesztig még pont 2 hónap van. bele kell húznom.
az ázsiában amúgy a koptatott, divatos, ráncolt farmernadrágok tömkelegét látni, sejtettem, hogy ott tamásnak nem találunk semmit. bezzeg a pórusban! ott van kínálat a különböző üzletekben.

meguntam. abbahagyom.

sütik aztán szünet

jókor írok a 7végéről.
lassan a nyakunkon a következő. ha majd elolvastam douwe draaisma miért futnak egyre gyorsabban az évek? c. könyvét, akkor meg tudom válaszolni azt, h miért repül az idő. én si észrevettem ezt. 18 éves korom óta repül. a karácsonyok és húsvétok gyorsan követik 1mást.
most pedig a művem, a tejmentes máktorta:

csúcsszuper ez a máktorta. hm lehet beküldöm a receptjét valahova. hümm-hümm. így lesz.

végre észreveszem a különbséget
a történet ott kezdődött, hogy kiugrott a klotyóba (szerencsére le tudtam húzni, ha már...) a kengurúzsebemből a "labellom", ezért újat kellett venni. az yves rocherban szoktam vásárolni ilyesmit. ezek bejöttek nekem. nem úgy mint az igazi labello, ami csak szárítja az ajkakat. múltkor nem tudtam ellenállni a vaniliásnak, ezért vettem 1 olyat. 1ébként ezt a fajtát veszem. fincsi a vanília illat, de ez nem sokra való. újra a másikat kezdtem el használni, s már 1 alkalom után megszűnt a cserép a számon. ennyi. van ami csak dísznek jó. mint a cég szempillaspirálja. bár most jól megnéztem az eladólányt- aki amúgy nagyon kedves volt, addig osztott-szorzott, míg a legolcsóbban meg tudtam venni a 3 db valamit -, az ő szempilláin is db-os volt a festék. gyanítom, műszempillái voltak, mert ekkorák még a dórának sincsenek.

bicikli
f. coppy készül. lízingelni fogom v miaszösz hehe
39/16 bejött, hozzágyengültem... nehéz ez a gizi. avgy scak én épültem le totálisan. és híztam meg. a 7végén nagyon eleresztettem magam, no de ennek vége, nyitom is az új bekezdést:

böjt
1 leave your comfort zone 5let: a böjt.
nálam ez a következőképpen fogzajlani: húsvétog nem iszok alkoholt, nem eszek édességet (csoki, süti, péksüti, lekvár, befőtt, hozzáadott cukrok) úgy képzelem, hogy ez segít majd fogyni kicsit. nem oylan vészes a helyzet, de addig kell fogyni, amíg könnyű. 80kilóból sokkal nehezebb lenne. testtömegindexem 22,3. ha 52 kilóra lefogyok, akkor még éppen nomál testsúlyúnak számítok, alatta sovány. hát 52-ig nem akarok lemenni, nem is tudnék. ez már koncentrációs tábor testalkat lenne a részemről. najó nem. az 55-5 el tudom képzelni. asszem 1ik biciklitúró után voltam már annyi. nem arattam vele nagy sikert. szerintem nem volt gáz. az volt a gáz, hogy visszahíztam pillanatok alatt. pedig miylne jó könnyebbnek lenni. nem értem, miért engedik el magukat annyira, hogy >100 kilók lesznek. mozgáskorlátozottá tesz a túlsúly. én arra gondoltam, ha 1x megházasodok, csinálunk 1 házassági szerződést, amelyben kikötjük, hogy nem híz6unk el. valami tól-igot persze meg kéne adni. a wiwen most van vmi alkalmazás, amivel megnézhetjük, hogy nézünk ki dagadtan... a kávérádióban is reklámozzák... hát megcsináltam. elég gáz lett. mármint szarul csinálta meg a rendszer. azzal nem lett volna gond, ha dagadtnak ábrázol, de a vonások elcsúsztak. csak arcot módosít.
szóval tamással kezdünk neki, így ketten könnyebb lesz. ha nem is verseny lesz ez, de így motiváltabbnak érzem magam, meg most képesnek, hogy végigcsináljam.
mert olyan jó 7fő estém volt :)
meg oylan jó szerda estém volt :)
mosolyogva boldogan elválni/elbúcsúzni - az nagyon jó. ezt a képet őrizni a következő találkozásig- 1 kincs

 friss

aranymondások

az miylen zucker, amikor kamilla odasétál mindenkihez, és azt mondja: zsíros pacsirta

:)

aztán mondja: piros fehér zöld, ez a magyar föld. később kék fehér zöld. mondom ez miylen ország zászlója? ausztria kenderzsup

:)

hogy kombinálnak ilyeneket a gyerekek? mindig rácsodálkozok. annyira vicces. nekik meg biztos természetes. és mind ilyenek voltunk. asszem ezentúl le kell jegyzetelnem ezeket a mondatokat, különben a feledés homályába vesznek. még bármire jók lehetnek. vagy legalább arra, hogy évek múlva kamilla is jót szórakozzon rajtuk.