2015. február 24., kedd

jászberény

igyekszem nem túlpihenni magam, ezért beiktattam 1 hosszadalmasabb biciklizést a cbi farsang előttre.
jó időt mondtak, mindenképpen meg kellett ragadni a szombatot.
mivel fixxel mentem, nem terveztem dombokat, így maradt az alföld. jászberényt néztem ki. húhú, szellemváros, lehel gyár... hát nincs szellemváros, ui. működik a hűtőgyár electrolux néven. más látnivalót nem találtam a városban. no, nem mintha megerőltettem volna magamat a keresésben. balázs később tájékoztatott, hogy van 1 állatkert jászberényben, azt megnézhetjük.
az útvonal hasonló volt a múltkorihoz, amikor turára mentünk. erről nem készült beszámoló, ha jól emlékszem. mivel a 7en elkezdett téliesedni az időjárás, gondoltam, hogy nem 8-kor kéne az örsön találkozni, hanem 9-kor. így is lett.
ekkorra már kisütött a nap, és maglódon végképp bebizonyosodott, hogy túlöltöztem magam: 2 aláöltöző, széldzseki, fűthető talpbetét, vastag kamásli, hosszú biciklis nadrág, rajta térdmelegítő. így néhány ruhadarab a hátizsákomban landolt: kamásli, térdmelegítő, 1ik aláöltöző. végig napsütésben tekertünk, nem árnyékolták be ősfenyvesek az utunkat, így a hőérzetem pont jó volt.
fú, 1x elbambultam, s lekormányoztam a biciklit az útról a padkára. visszarántani nem lehetett, mert lejjebb volt a laza padka, így kigurultam valahogy. a szó szerint földben fékezni se lett volna értelme. megálltam. annyira megijedtem, hogy még erős szívdobogásom se lett. balázs meg rámcsodálkozott, hogy meg akarok állni. hát nem, csak elbasztam :) tessék, ezért sem jó az út széléhez közel kerékpározni.
a környék jellegzetes autósa: kis kocsi utánfutóval. ezek hasonlóak a pesti taxisokhoz, tartják a max. 20 cm oldaltávot, s miután megelőztek, bevágnak eléd (esetleg le is kanyarodnak jobbra). nem győztem anyázni...
még nem bicikliztem igazi alföldön fóliasátrak között. jellegzetesség még, hogy az út nem ívesen kanyarog, hanem gyakran szögletesen. nekem tetszett a táj, vagy ha az nem is, csak biciklizni az alföldön. sajnos kibaszott rendetlenség van az utak mentén. az árkokban, csatornákban, nyiladékokban halomszám áll a szemét. simán odaborogatva vagy műanyag zsákokban. ettől mindig kiborulok. az emberiség zsákutcája a homo purgamenus (szemetelő ember- én találtam ki). mindig kiakadok, hogy  mennyire igénytelenek és felelőtlenek az emberek: kiviszik a leglehetetlenebb helyekre a szemetüket. kitől tanulták? nem zavarja a szemüket? tökmind1, hogy milliomosról vagy hajléktalanról van szó. ha azok mind meghalnának hirtelen, akik szemetelni szoktak, nem sokan maradnánk a földön :) namind1.


honnan tudod, hogy megérkeztél az alföldre? bringások ki vannak tiltva az útról, takarod6nak az un. kerékpárútra. oké, oké, láttunk használ6ót is. tőlem az is lehet, hogy a helyi arcok annyira szarul és sokan közlekednek  biciklivel, hogy inkább csináltak nekik bicikliutat. az ilyen átkiránduló mókusok meg úgyis olyan kevesen vannak, hogy rájuk nem alapoznak. azért fel megy bennem a pumpa: amikor 60-ban voltunk, beértünk a városba a 21-es úton, 1ből kint van a piros karika, de bicikliút/sáv az nincs. ez 1 eszementség, hogy városon belül nem lehet a főútvonalon biciklizni.
a tavasz előszele érződött szombaton. kisütött a nap, 1ből előkerültek az autók. pár hete alig volt forgalom a 31-esen, most meg 1folytában előzgettek minket az autók. ezért úgy 6ároztunk, hogy szentmártonkátán letérünk róla, és kisebb forgalmú úton folytatjuk. most nézem a térképet, sokat nem nyerünk volna vele, úgy meg főleg, hogy pusztamonostor irányába kerültünk :) így legalább biciklizhettünk szembeszélben. oké, bevallom, én is nagyon vártam már a jászberény táblát, nem csak balázs. 1 előtt gurultunk be a városba. megláttok a zoo táblát, s akkor még lelkesen követtük, megnézzük az állatkertet. aztán odaértünk 1 kereszteződéshez, ki volt írva, electrolux, zoo. engem az időszűke valamint a tökéletes szembeszél érzete hamar elkedvetlenített az állatkerttől. amúgy zsírúj út vezet arrafelé (az electroluxba), vele párhuzamosan 1 szuper 2sávos bringaút. megálltunk. mi legyen? balázs közölte, hogy nála csak ezer ft készpénz van, és ezeröt a beugró. én levontam a következtetést, hogy akkor ő tulajdonképpen nem is akart bemenni az állatkertbe, ha nem hozott elég kp-t :) és balázs azt mondta, hogy zebra valószínűleg nincs, így meg semmi értelme nem volt kifizetni a belépőt :)
1 út maradt: irány a krimó. ahol templom van, ott kocsma is. templomtoronyból és víztoronyból is akad bőven a városban.
a hatvani úton gurulgattunk. emberek sehol (ebédeltek vagy mi), autók se nagyon. vicces volt. jászberényben van 1 fürdő is. én csak nevettem, amikor megláttam. nem tudtam, mi az. 2 hagymaalakú épület nőtt ki 1 kockából. na, ez a fürdő. találtunk 1 másik templomot is, ami mellett 1 mini kresz park van. a lehel vezér útja 1 főútnak nézett ki, de 1 teremtett lélek nem járt sehol sem. amíg balázs pénzt vett fel, én kiszúrtam 1 pizzériát a mellékutcában. odagurultunk, láttuk, hogy lehet szép kártyával fizetni, így leparkoltunk mellette, mint kiderült, a zagyva parton. a művelődési ház mellett valami szektások bibliát árultak. kérdésünkre elmondták, hogy ez a zagyva, nem csatorna, s az információért cserébe nem kezdtek el minket téríteni. csak arra lennék kíváncsi,, kit térítettek, mert embert nem láttunk a környéken. lelakatoltunk 1 P betűhöz. itt szúrom közbe, hogy jászberény gondosan el van látva bringaparkolókkal, sőt itt még a bicikliút is aszfaltos, s a mellette futó gyalogjárda térköves. kóborkutyákat nem, csak macskákat láttunk. a város rendezett és tisz-ta. a zagyvapart is nagyon szép, kellemes sétálóhely. minden várakozásomat felülmúlta a belváros, nem adta azt a tipikus alföldi hangulatot- ha mond6om ezt.
a pizzériában balázs pisztrángot evett én meg valamiféle pulykát. de szerintem 1 olajban sütötték, és némileg halíze/szaga volt az én húsomnak is. de lehet kizárólag a pulyka volt a hibás. én nem is tudom, minek kértem pulykát, amikor pulykaellenes és (disznópárti) vagyok. gondolom már feltettem a kérdést: melyik állatból lehet szalonnát csinálni? válasz: kizárólag a disznóból. tehát a disznó a legfontosabb állat, amit meg lehet enni. miután megettünk, megittunk mindent, eloldalogtunk. a bibliások közül még mindig ott ácsorgott az 1ik azonban volt beszélgetőpartnere 1 helyi biciklis személyében. balázs 2x felborította a biciklijét, mire kiszabadította a sajátját. már mindenki röhögött. (én tegnap azon nevettem, hogy jöttem az esőben, már tiszta víz volt a szemüvegem, odatöröltem neki a kesztyűvel, és ilyen nyikorgó hangot adott, olyan ablakpucolósat. először nem értettem, honnan jön a hang. később persze tudatosan nem tudtam előidézni ezt a hangot). a pincérleánytól megkérdeztem, van -e jászberényben vmi jó cukkrázzda, mert akkor azt felkeressük. azt mondta, van. nagy nehezen észrevettük az általa és 1 gyalogos által megjelölt helyen. ettem 1 hólabdát (cukiban ilyet még nem láttam) és 1 szelet eszterházy tortát. házias jellegűnek mond6om őket, elég finomak voltak. balázs is bedobott 1 hólabdát valamint 1 kókusztekercset. az utóbbi nem ízlett neki, így azt is én faltam fel. megállapítottam, hogy az utóbbi 3 sütit nem kellett volna megennem... most már totál tele voltam. nem vágtam hanyatt magam a cukkrázzdától semmilyen értelemben. azért a népek jöttek, vettek, ettek.
a kossuth lajos streeten kirobogtunk a városból. azt mégsem mondanám, hogy robogtunk, ugyanis nehezítésnek pofaszelünk volt. ráadásul a város6ár környékén elkezdett kurvajó lenni az út, a bicikliút meg 1re szarabb. messziről láttam a piros karikát, és reménykedtem, hogy 60 lesz belerajzolva, nem 1 bicikli. tévedtem. baszki, micsoda szuper volt a 31-es útnak ez a szakasza! és mi (bringások) ki voltunk tiltva. morgolódtam magamban. és elképzeltem, hogy nagykátáig ezen a szaron kell mennünk, miközben velünk párhuzamosan fut ez a faszán felújított út. felment tőle a vérnyomásom. 17 km. aztán szerencsére véget ért a bringagyász, és kimehettünk az útra. egészen 3 km-en tartott még a jóság, aztán elérkeztünk a megye6árhoz, és a 31-es is lesilányodott.
volt ott vmi lófarm az út mentén. kint volt a tájvédelmi körzet tábla is. jó nagy istállók, szalma- és szénabálák szerteszét, és különböző színű meg méretű lovak. amikor eltekertem mellettük, épp akkor szállt le 1 póni (hucul?) 1 nagyobb lóról, haha. ilyet se láttam még.
a nap erősen lefelé vette az irányt, hát sürgettem balázst, hogy még világosban érjünk be nagykátára, sok az autó, nem szeretem a szürkületi vakságot.
beértünk a városba, s pár100 m múlva már ott volt a bal oldalon a 2irányú kerékpárút. rágurultunk, mert jól nézett ki. igen, van néhány eset, amikor jobb a bringaúton menni, mint az autókén. ez a vasútállomásig elvezetett. jött 1 kereszteződés. nekünk balról jött 1 autó, aki ki akart fordulni a főútra. tőlünk jobbra a főúton jött 1 másik autó, aki meg balra akart kanyarodni. és öcsém, ezek szépen mind megálltak és elengedtek minket.
a vasútállomás felújítva, padlófűtés. csak az ajtón alig lehet bemenni biciklivel.
mivel volt még 40 percünk az indulásig, leléptünk felkeresni vmi kocsmát, ui. az nem lehet, hogy eljövünk biciklizni, s még 1 kocsmában sem voltunk. eléggé kihalt volt nagykáta is jászberényhez hasonlóan, pedig ekkor már du. 4 elmúlt. nemtom hol voltak a népek, de biztos, hogy nem a napsütötte utcákon korzóztak. nagy nehezen elbújtatva találtunk 1 krimót. benyitottam, leellenőriztem, hogy nyitva van -e valóban. nyitva. 2 teremtett lélek volt: 1 vendég meg a kocsmárosasszony. micsoda forgalom. a mamóka a cserépkályha melletti széken olvasott. ránk csodálkozott, hogy nincs -e túl hideg a biciklin, majd látva a  lelkesedésemet a cserépkályha iránt, átengedte nekünk a helyet. leültünk, s beszélgettünk. 1re halkabbra fogtuk, mire balázs ráeszmélt: minek suttogunk, nem templomban vagyunk! hihihi.
hazafele a vonaton legalább olyan meleg volt, mint 1 panel lépcsőházában. más biciklis nem volt rajtunk kívül.
jól elfáradtunk. el se tudtam képzelni, hogyan lesz az esti farsangi mulatság. de aztán feléledtem. de ez 1 másik sztori.

kaja 100 km-re:
reggelire fél banán + 1 alma + 1 vérnarancs + némi zabpehely
1 banán
3 müzliszelet
töltött pulykamell rizzsel
3 süti a cukkrázzdában

2015. február 12., csütörtök

hamburger


sosem gondoltam volna, hogy "hamburgeres" leszek.
a történetem az edzőteremmel kezdődik.
ugyanis több fehérjét kéne ennem a fejlődéshez. kicsit módosítottam rajta, de nem sokat. igen nehéz magam rávenni a nagy húsevésre. igazából én csak erős szeretnék lenni, nem izmos. tudom, a 2 vmennyire 1üt jár.
gondolkoztam, milyen formában vigyem be a plusz fehérjét a fehérjeporok kihagyásával. ki tudja, mi van bennük.
nem tudom, mennyit gondolkoztam, és hogyan jutottam el a hamburgerhez. gyorsan megvan, edzés után még épp abban a szakaszban el tudom fogyasztani, amiben vmi pozitív 6ása is van, nem csak a zsírt növeli rajtam.
a lidlben vettem darálthúst, és azzal tesztelgettem. nagyon megtetszett, hoyg gyorsan megvan, így ehetek mustárt is, sőt a jamie oliver-féle ketchupomat is felhasznál6om.
bevillant a bűvös szakácson olvasott cikk a tökéletes hamburgerhúsról heston blumenthal kísérletei alapján, melynek 1-2 elemét átvettem. konkrétan: a) van disznóhús a hamburgerpogácsában b) figyelek arra, hogy a darálóból kijövő "szálak" párhuzamossága megmaradjon, nem gyúrom pogácsává kézzel a húst, így megmarad a lazasága, szaftosabb lesz a hús a szálak közti levegő miatt. tehát szálirányra merőlegesen fel-szeletelem a darálthúst. szerencsére az előrecsomagolt darálthús szépen rendezett, így valóban szaftos lesz. kipróbáltam és igaz.
fűszerek. hozzákeverni nem tudok semmit a szálirány miatt, csak amikor beleteszem a serpenyőbe sülni a húst, akkor tekerek rá borsot illetve szórom meg sóval. gyakran megforgatom, s az 1. fordítás után a 2. felét is befűszerezem. nekem ennyi elég (blumenthal is csak sózza amúgy), a rákerülő ketchup, mustár és hagyma elegendő fűszerezést ad.
a hamburgerzsömlét felejtsük el. szerintem az aldiban kap6ó magos császárzsömle a legkirályabb hozzá. a zsömlét a hús zsírján meg kell kicsit pirítani. ez eléggé összeszedi a serpenyő alján maradt zsiradékot és egyébb szöszmöszöket.
zsír: én 30 % zsírtartalmú hússal készítem a hamburgert, ui. próbáltam a kevésbé zsírossal, de úgy szétesik, és nem olyan finom. asszem nem is kell így a húspogácsa alá zsiradékot tenni.

balázzsal -miután megkávéztunk- szombaton kicsit újítottunk.
marha és disznóhús keveréket vettünk- meggyőztem, hogy jó a lidlis is, ott rendezetten van a hús, ami az egész hamburgerkérdés kulcsa.
a zsömlét magunk sütöttük. szintén lidlis lisztkeverékből. direkt ilyen laposat akartunk, mert a házi mindig súlyosabb. és nem kell, hogy elvigye a hamburgert a tészta. 4 (+1)zsömle meg 2 ember lett.
megettük az elsőt. meg bírsz még 1et enni? hát persze, ha már itt van. fú. letoltunk fejenként 2 hamburgert, s azt hittem, felfordulok. le is dőltünk vagy fél órára. én annyira jól laktam du. fél 5-kor, hogy másnap 10 után ettem először. azért este már jól voltam, de elegem lett a hamburgerből 1 időre :)
szóval, ha jót akarsz, akkor figyelsz a húsra. a minőségre is. mi lett volna, ha tudom is, milyen húsból van? menny-or-száág. azt ki tudj,a hogy ez milyen minőség volt. én nem látok bele. finom volt a dobozolt darálthúsos verzió.
jaj, de keveset írtam. azt hittem, rengeteg mondanivalóm lesz a hamburgerrel kapcsolatban. mi csak mustárt, ketchupot, vöröshagymát és salátalevelet tettünk rá. ja meg cheddar sajtooot. az utolsó képen látszik a szálirány, tökcuki.

2015. február 9., hétfő

beloiannisz

annakidején még tesóm hívta fel a figyelmet arra, hogy létezik egy görög falu magyarországon. oda el kéne tekerni.

aztán balázzsal szombaton, amikor ezer ágra sütött a nap, hamburgert (erről és az egyéb hamburgeres élményeimről, tapasztalataimról már tényleg jön 1 poszt a 7en) készítettünk, ahelyett, hogy a pompás időben bicikliztünk volna. viszont a vasárnap is üres volt, és akkor balázs kitalálta, hogy menjünk beloianniszba, úgyis régóta tervezzük. az pont fasza, mert hazafele van vonat. (télen ki akar 120-at menni 0-2 fokban?)

vasárnap10-kor találkoztunk a csepeli tescoban (amíg még lehet :)
ekkor szállingózott a hó és sütött a nap, jó esélyünk volt rá, hogy elolvadjon, és szép időben tegyük meg a utat. olyan hátszelem volt csepelig, hogy alig kellett tekerni. remek, semmi erőlködés egész nap, nyílegyenesen délnek a hátszélben!
a tescoban nem a pénztárost választottunk, hanem mi, magunk rendeztük. minek hívják ezt? milyen pénztár? biztos nem gyors, mert 2x lassabbak voltunk. ráadásul külön zacskóba kellett volna raknom a papucsot meg a csigát, mert 1ütt nem tudta kezelni. az van ugyan

is, hogy ráteszed a péksüteményt, s érzékeli a tömeget, tehát nem tudod átverni, hogy 1 kakaóscsigát ütsz be, közben 10 van a zacskóban. megvan: önkiszolgáló pénztár! amúgy is ellenérzésem van ezzel kapcsolatban: én dolgozzak még ezzel, amikor nem elég, hogy kifizetem a vételárat, ingyen dolgozzak a tesconak, miközben a pénztárosnak kevesebb meló jut (alacsonyabb fizetés és munkaerő elbocsátás lehetősége)
na, mind1.
mivel baromira erős szél fújt, s valóban tartottam tőle, hogy besodor az autók közé, szorgalmaztam, hogy a bicikli- illetve kisebb forgalmú utakat pártoljuk.
elmentünk szigetszentmiklósra (integetés az eperföldnek), s közelítettük a dunát. szigetszentmiklós vége nagyon tetszett: kanyargós, keskeny út, max. 30-cal lehet menni. aztán közelítettük a dunát. üdülősor. forgalom nulla, az út is jó volt, még helyközi járat is megy arra. a tököli parkerdő bal oldalánál ért véget az út egy buszfordulóval. a parkerdő elég siralmas, sivár látványt nyújtott. egyforma fák, semmi változatosság, mintha vmi szennyvíztelep menti védőerdő lenne.
tököl végén vakaróztunk kicsit, ui. a duna-menti kerékpárút az egészen nem az volt. elég saras földút vezetet át szigetcsépre. az én biciklimmel különösen izgalmas volt ez a pár km. szerencsére még le volt fagyva a föld, keresztülsüvített a parton a szél, így nem süllyedtem el. a koncentrálás, hogy nyeregben maradjak, elég sokat kivesz belőlem. amikor már nagyon anyáztam, balázs megnyugtatott, hopgy újra kezdődik az aszfalt.
szigetcsép is aranyos. a környéken nagy divat a pampafű. szépen össze vannak kötözve, hogy meg ne tépázza őket a szél illetve a tél. olyan jól néztek ki, ahogy lobogtak, és keresztülsütött rajtuk a nap.
szigetszentmárton (sankt martin) után a HÉV sínek mellett vezetett a műút. volt a vonatnak a felsővezeték meg ugyanazokra az oszlopokra felszerelve a simma villanyvezeték. félelmetes volt, ahogy dobálta őket a szél. lengtek a távtartók is, a vezetés is. hangos volt. közben arra koncenrtálni, hogy ellentartsak az oldalszél miatt, sandítgatni, hátra jön -e autó, amikor éppen meglök. az oldalszélre nem lehet felkészülni. jön egy bekötőút vagy megszűnik a fasor, akkor sejtem, hogy bekavar, de hogy mennyire? az akkor derül ki.
olyan kiszámít6atlan volt az oldalszél, mintha wasabis mogyorót vagy majonézes tormát ennék.
ráckevét elérve a déli haladási irányon kissé változtattunk, kb. keletnek mentünk. ráckevén se jártam még sosem. ezt elmond6om a többi településről is szigetszentmiklós kivételével.
megtaláltuk az utat lórévig. nem volt szar az oldalszél, csak messziről tűnt kegyetlennek. a felszántott, elboronált földekről hordta el a homokot. jó messzire lehetett látni, micsoda munkát végez a szél. tavaszra elhordja a szántóföldet.
lórév faluba éppen csak bementünk, már kint is volt a tábla, hogy rév jobbra. felkaptattunk a töltésen, majd le. innentől megváltozott a táj, igazi ártéri erdő következett. szép volt így is, zölden még szebb lehet, csak tele volt szeméttel. hömpölyögtek a műanyag zacskók, háztartási hulladéklerakónak használt utacskák- szörnyű. annyira sajnálatos, hogy az emberek ennyire igénytelenek, nem törődnek a környezetükkel. milyen jó lene ott sétálgatni, de ilyen dzsuvában kinek van kedve?!
és akkor ott van 1 gyönyörű kápolna a révtől nem messze. sajnos megnézni nem tudtuk, mert a rév indulása előtt kb. 5 perccel érkeztünk meg a dunapartra.
elég félelmetes volt látni, hogy tajtékzik a folyó. a szél iszonyúan felkorbácsolta  a vizet, és izgultunk, hogy át tudjon menni a hajó, különben legalább ráckevéig vissza kell tekerni ebben a buzi szélben. szerencsére sikerült. a komp elejébe becsaptak a hullámok, ezért a végén álltunk meg. fagyos hideg volt. jól be kellett támasztani a lábat a megtántorodást elkerülendő. a duna túlpartján nagy és egyforma lemezépületek sokaságát láttuk, meg 1 irányítótoronyszerű valamit. sejtelmünk sem volt, hogy mi lehet ez. leszálltunk a kompról, és kíváncsian lestük a telket, hátha lesz 1 bejárat vagy vmi felirat. balázs tippje igazolódott be: magtár. később megtudtuk, hogy innen pakolják az uszályokba a gabonát és különféle szemes cuccokat.
adonyban a buszmegállóban feltöltődtünk: ettünk. megéheztem. tudtuk, hogy ki kell menni a 6-os főútra, ott 1-2 km teljes szembeszélben, aztán az iváncsáig vezető út meg oldalszélben. felvettem a sálamat is.
én nemtom mennyivel mentem, de iszonyú lassan. közben alig láttam. nem sok autó kerülgetett minket, és a pofaszél kiszámít6ó, ha erős is. tehát nem ezen a napon kellett megtanulni elengedett kézzel biciklizni...
a 6-os és iváncsa közötti 2-3 km volt a túra legkeményebb szakasza. dobálta a biciklit a szél. dőltem jobbra, jobbra kormányoztam. de a kiszámít6atlansággal nem tudtam mit kezdeni. fújta ki a taknyot az orromból a szél. már alig láttam. annyi dzsuva rakódott a lencsére, hogy nyáron se szokott ilyen lenni, amikor izzadok 8 órán át. tessék, itt a kép. jól látszik, hogy jobbról fújt, és szembe :)
a dombtetőn (mondjuk így) megvártam balázst, s kacskaringóztunk tovább a főúton. jó hosszú falu ez az iváncsa. közben jobbra-balra tekintgettem, hátha meglátom árpit (haver középiskolából), aki nem túl rég költözött ide. küldtem árpinak sms-t, hogy megyünk beloianniszba és meglátogatnánk, azonban -mint később kiderült- 7végén nem nagyon nézegeti a telefonját, ezért nem válaszolt.
végre kiértünk a faluból, s tepertünk tovább. én a leágazásnál megvártam balázst. közben láttam elhaladni 1 vonatot, ami megnyugtatott, hogy a vasútállomás nincs messze.

a bekötőúton haladva gyorsan megérkeztünk beloianniszba. láttuk az 1forma sorházakat, de szemünkkel természetesen a kocsmát kerestük, ahol megmelegedhetnénk. tudjuk, hogy mo-n nemigen létezik olyan kocsma, ahol ténylegesen meg lehet melegedni a téli időszakban, csak azt a csalóka érzetet kelti a kocsma, hogy meleg van, közben ez annak tud6ó be, hogy most szálltunk le a bicikliről, s ilyenkor minden melegnek tűnik. szóval megláttunk 1 kocsmát. jött ki onnan 1 ember, s megkérdeztem tőle, csak ez az 1 van -e a faluban. "nem, van 1 másik is, de szerintem ez kultúráltabb." oké, kilakatoltunk, ránéztünk. nem is látszik, hogy nyitva van -e, kopott falak, régi stílus, kihaltság. hát, ha ez a kultúráltabb, vajon milyen lehet a másik?! elnevettük magunkat, s jött 1 másik helyi arc:világjárás?" "igen." "akkor gyertek velem, itt van 1 másik kocsma, tele régi pénzekkel, képekkel, ereklyékkel, fényképezni is lehet." oké, akkor oda megyünk.
apró kis kocsma. de azért aranyos. érdeklődéssel fogadtak minket, s ránk csodálkoztak, hogy ebben az időben biciklizünk.
megittunk néhány ezt-azt, beszélgettünk 1mással meg a helyiekkel, közben vártuk árpi hívását. végül is megjelent autóval, és rövid kocsmai beszélgetés után elvitt minket a birtokára. jó kis helyen lakik, élvezi, öröm ránézni.
árpi a kocsmáig visszafuvarozott minket. betértünk újra. elég sokan összegyűltek addigra. felvettem a kamáslimat, s téptünk ki a vasútra. micsoda 1 út volt az is... a szörnyű megszűnni nem akaró szél. igénybe vettük a fűtetlen váróterem szolgáltatásait, s itt bekkeltük ki azt a plusz 5 percet, amit a vonat késett.
nagy kedve 1ikünknek sem volt hazatekerni ebben az időben. mondjuk a városban nem volt olyan dúrva a szélhelyzet. én már annyira éhes voltam, hogy embert ettem :)

útvonal kb.
kaja 60 km-re
1 db lekváros papucs
1 db kakaóscsiga
40g kókuszrúd
1 banán

2015. február 2., hétfő

diéták

diéták avagy táplálkozási rendszerek
sokat gondolkodok én ezeken a kajákon.

amikor elolvastam a paleolitot, akkor az tűnt logikusnak. kipróbáltam, azonban 3 (2?) 7 után feladtam.  1) gyorsan felszívódó szénhidrátok nélkül nem élet az élet. 2) ez a vér-paleo is csak annak való, aki nem csinál semmit egész nap, csak ül. saját tapasztalatból vonom le a következtetést. amikor megettem ebédre du. 1 körül 1 nagy (vagy 2 ?) csírkecombot=alsó+felső zöldség körettel, és fél 5-kor kitekertem a wekerléről a deák térre, azt hittem, éhen halok. na, ebből az 1 alkalomból vontam le a következtetésemet :) ha gyorsan égetek, gyorsan pótolnom kell. erre a hús+zöldség nem alkalmas, hegyet mászni ezekkel nem lehet.

elekezdtem tóth gábort hallgatni és olvasni, ő meg a húsmentes élet mellett teszi le a voksát. ez is meggyőző. annyiban 6ott, hogy vettem kölest, barnarizst, zabpelyhet, több zöldséget eszek.

aztán elkezdtem edzésre járni, és az edző  azt mondja, sok fehérjét kell enni. hús, tojás, túró, sajtok. hát, a tojásban k. kevés a fehérje. a tojfehérjének nagy része víz. abból nem sok konkrét fehérjét lehet bevinni a szervezetbe. a túróban valamivel több van. nem beszélve a fehérjeporokról. de én olyat nem akarok fogyasztani. ki tudj,a mi van bennük. így történik meg az, hogy edzés után mindenki fehérje turmixot iszik, kivéve engem, é szénhidrátot eszek :) én csak erősebb akarok lenni, nem izmosabb. kinek hiányzik a ruhatár lecserélése? (sajnos nyár óta némi zsír felszaladt. visszatérni a 60 kilóhoz, az volna a jó. nem az edzés következtében nőtt a testsúlyom...)
az idevágó húsos (hamburgeres) rész 1 következő bekezdésben.

arra jutottam, hogy ez a sok diéta/táplálkozási rendszer az élelmiszer importra épül. a paleósok a kókuszliszttel meg az istentuggya mikkel... szóval ha nem lenne olaj, akkor nem fuvaroznának ennyi élelemiszert az országok között, nem ismernénk 1 csomó dolgot. mondják, hogy egészséges az olívaolaj. nem tudom. én szeretem nagyon, ezért el is hiszem róla, hogy egészséges.
a nagy élelmiszerimportkodás az ipari forradalommal indul6ott el. ez mondjuk 1850. nem nézek utána, hogy pontosan mikor volt. 160 éve. tehát az emberi genomnak csak 160 éve volt arra, hogy idomuljon a mindenféle idegen élelmiszerhez. oké, a gazdagoknak több, mert ők hozzájut6tak drága fűszerekhez, mindenféle külföldi cucchoz. de ők kevesebben voltak, mint a nép. az jó kérdés, hogy 1850-ben a népesség hány %-a volt tehetős és hány %-a nem. vajon ezek az arányok mennyit változtak? csak európát és észak-amerikát tekintve. hogy könnyebb legyen átgondolni. ennek se nézek utána. szóval azt mondom, hogy az élelmiszer import kicsúcsosodása nem 160 évvel előttre tehető, hanem csak 80. 80 év. 80 éve volt az emberiségnek ahhoz, hogy hozzászokjon az idegen országban termett/termelt élelmiszerhez. a paleósok meg aszongyák, hogy a gabonához xxxezer év alatt se szoktunk hozzá. tehát xxxezer év vs. 80 év. nos, valóban nem szoktunk volna hozzá? oké, a búza kb. olyan olaszországban, mint magyarországon, de pl. itt nincs olajbigyó.
tehát szerintem a földrajzi megközelítés a helyes, nem az időbeli, ha az embereket vizsgáljuk. arról nemtom lehetne -e kuattást vezetni, hogy az ide-oda telepítgetett népek milyen kárt szenvedtek az új kaják miatt.

amúgy én a mérsékelt húsfogyasztás híve vagyok. ez a nagyipari állattartás és vágás elképesztően nagy vízigényű lehet és 1 csomó hulladékot termel, amire külön iparágakat találtak ki, hogy eltüntessék ezeket (átev, döggyár). erről 1 külön posztot fogok írni. most közelebb vagyok a témához, mint bármikor, ui. fatter kisvárdáról a vágóhídról mindenféle ember által hasznosítatlan állatrészt fuvarozgat (dögözik- mondjuk mi). elöljáróban annyit, hogy kisvárdán naponta 130.000 csirkét vágnak le. el lehet képzelni, hogy mennyi vér, toll, bél keletkezik. mennyi állat ér oda elpusztulva. mennyi megy aztán hulladékba vagy esetleg átcímkézik honfitársaink, s nyugodt szívvel eladják honfitársainknak- az igaz magyarok...
még 1 vicces sztori: vhol ausztriában van 1 ilyen nagy telep, ahova mindenféle elhullott állat érkezik. kb. az van, hogy odaállsz a kamionnal a mérlegre, megnyomod a gombot, hogy neked 20 tonna dög kell, s kifolyik 20 tonna dög, lehúzzák a kártyádról az összeget, s mész tova.
apa mondta, hogy múltkor 1ik kamionos mesélte, hogy ott állt a mérlegen, a kamion szépen tellett, s 1x csak belepottyant 1 ló is, lábakkal fölfelé. nagyon izgult, hogy mi lesz, mert kilógott a lóláb hahaha, s a pótkocsi teteje úgy csukódik be, mint 1 liftajtó, s ha a láb kilóg, akkor nem csukódik be hézagmentesen a tető. de szerencsére ráesett 1 disznó, és a ló elfordult :)

ezek után... a hamburger sztorit holnapra halasztom  :)