2012. december 17., hétfő

utolsó?

nemtom, lehet ez lesz az év utolsó bejegyzése.
nincs ihletem túl sok. unalmasnak érzem az írást, és az eredményét is.
azért nekikezdek, hátha olvas6ó lesz.

a fényképező
met még mindig nem vittem el a szervizbe, így azt sem tudom, hogy vajh javít6ó -e vagy kuka... következésképp nem tudom dokumentálni a körülöttem lévő dolgokat. pedig igazán csinos szaloncukrokat készítettem. meg mást is. a lakást feldíszítettem karácsonyra. felkerültek arany és ezüstszálak, lufik, mézeskalács, kicsi gömbök, és szoszidzs 16 év után betölti karácsonyi funkcióját: karácsonyfaként függ a plafonból alá- hiszen ő 1 plüss karácsonyfa.

a nagy készülődéseim éjszakába nyúltak, ami miatt én kis kinyúltam. a péntek esti puzsér megmozdulásból nem sok mindenre emléxem, mert minimum 3x elaludtam, azt se tudtam, hol vagyok. pedig érdekeseket mondott a csávó. még sosem láttam őt. szerintem képen sem. bírom, ahogy mindig kiabál. vajon képes suttogni?
szombaton már totál kész voltam.
a szüleimmel meg a gyerekekkel elmentünk gyerek programozni, amíg a gyerekek szülei dolgoztak illetve tanultak. szép időben tekertem ki a wekerlére: esett. ma lebaszott a tibor, hogy minek megyek az üllőin, amikor ott van a bicikliút? nem tudom neki megmagyarázni. szerinte kacsázok. hát ezt kötve hiszem. szombat reggel józanul miért kacsáznék? csak túldramatizálja. mindig azt vízionálja, hogy majd leviszi a fejemet 1 kisteher visszapillantója. szeretem ezt a nagy pozitivságot..
szóval hideg, szutykos idő volt szombaton is. nem az a tipikus decemberi. napot már napok óta nem láttunk :)
fáztam, hiszen fáradt voltam. rájöttem, hogy a fáradtságomat a fázás jelzi legelőször. lassan kiismerem magamat. elég lassan :)
no, volt ilyen kis papírdobozokból kialakított labirintus kifejezetten kisgyerekeknek tervezve. én lapjával fértem el a kapukban, guggolva. nem ment gyorsan a fogócska a lányokkal. a 2 labirintus rész között volt 1 folyosó, na ott elfértem kényelmesen.
láttam 1 számomra új ügyességi játékot. van 1 tábla, azon 1 ábra meg 1 csomó lyuk. a tetején 1 kis lyuk 1 vonalban. ezekbe kell belevezetni 1 golyót/kupakot 2 madzag segítségével. húzod 1re feljebb, és nem szabad, hogy az 1éb nagyobb lyukakba beleessen.
aztán volt trambulin 1 másik helyen. virág megbokrosodott, és nem akart kamillával ugrálni, hiába kérlelte 1000x. annyit sikerült elérni a néniknek, hogy ő is húzott a cipőjére ilyen bigyót, és akkor bejött játszani.
kamilla meg vigyorgott és ugrált. 1 db-ig néztem, aztán elnyomott az álmosság. leültem virág mellé a játszószőnyegre, majd eldőltem. elaludtam.
1x csak arra lettem figyelmes, hogy anya ébreszt, keljek fel, mert körém csoportosultak az emberek, hogy mi lehet velem... hahaha. azt hitték, valami baj van. vicces. pedig csak elaludtam. és ne égessem már, keljek fel. ahelyett, hogy örült volna neki, hogy így figyelnek az emberek :)
kamilla mindig megkérdezi, nálunk vacsorázol, andi? olyan cuki. meg virág is. hát. gondolom, minden nagynéni meg szülő azt gondolja, hogy neki a legcukibb a gyereke. és rácsodálkozik a máséra, hogy ő nem is annyira cuki, mint a sajátja. ez van, a vért nem tagad6juk meg.
virág mindig ezt éneklni: lemegyek a pincébe vajat csipegetni. rá van kattanva erre a mondókára.
sajnos én alig ismerek ilyeneket meg dalokat is. amit szerettem, és punk, azokból is alig tudok valamit. nehezen jegyzem meg a verseket, dalokat. csak a prosecturának a jól bevésődött számait ismerem.

köd
tegnap akkora köd volt... fúha. meg ma reggel is. olyan érzésem volt, mintha valami hegyi városban lennék.
sötétség.
lustaság.
izé. olvasom a könyvet, hát öcsém, mindig elalszok. azt hiszem, hogy na, ma befejezem, de nem sikerül. amikor 10edszerre is ugyanazt olvasom, leteszem a könyvet, lámpaoltás, alvás. kíváncsi vagyok, mi lesz a vége, hogyan lesz vége?

tegnap plázáztam 1 kicsit. érdekes volt, alig lézengtek, semmi tolongás. akkor azért lehet valami igazság a nehéz anyagi körülményekben.

szét-csúsztam.

2012. december 14., péntek

kitiltottak

pontosabban kitiltottÁk
gizit
a melóból.
mivel építettek fedett kerékpártárolót, ezért nincs helye itt. a gondnokkal összefutottam 1ik nap, és ő közölte velem. mondjuk vicces, hogy ha nem futok össze vele, akkor simán becipelhetem a bringámat vagy mi. szegény gizi. mondjuk a biciklitárolóba nem teszem, hanem idelakatolok a hátsó lécsőhöz. én nem gyaloglok annyit. nagyon felidegesítettem magam ezen. olyannyira, hogy azt hittem este, amikor végiggondoltam a napot, hogy el sem tudok aludni. olyan jó volt behozni a biciklit a melegbe. most meg mi lesz ha esik? vagy akkor ázok el, amikor esetleg beteszem a fedett tárolóba a bringát, és idegyaloglok vagy a bicikli ázik el+én amíg lelakatolok ide.
1x minden véget ér...
2 napig kötöttem le gizit a táblához. ma reggel jöttem be, és szerintem már vártak, mert mondták, hogy a tárolóba tegyem. én válaszoltam, hogy annyit nem gyaloglok. nagyon ideges lettem, hogy miért zavarja őket a biciklim. bejöttem, majd kimentem a portán, és lekötöttem az utcára  a bringát.
kész.
mérges vagyok.
bezzeg autóval mindenhol meg lehet állni az udvaron, azoknak ugye nincs parkoló, csak 1 kicsit, de mivel szegénység van, azért az összes talpalattnyi helyet elfoglalják az újabbnál újabb kocsik.
amúgy a bringatároló nem rossz, mert fedett, és olyan izéket nyomtak bele a betonba, amihez könnyű és biztonságos lakatolni. mondjuk nem hiszem, hogy a porta mellől fogják elvinni a bicikliket, de hát lakatolni is könnyebb 1 U vashoz, mint 1olyan régi izéhez, amibe csak az 1. kereket tudod betolni.
szóval nem értem meg a szabályokat, nem tetszik, hogy vége szakad a szokásaimnak. pontosabban nem megérteni kell őket, hanem betartani.
valószínű nincs is igazam. és nem intelligensen kezeltem a kérdést, hanem dühből. leginkább ez zavar az egészben. tehát saját magam.
fú. most is durci az arcom.
iszok 1 tejját. jázmint. az biztos megnyugtat. reklámozom, hogy ilyen jázmin teát vegyetek: stassen. ennél finomabbat még nem ittam. az illat aés az íze is cc. jázmin.

a fényképezőm bemondta az unalmast. el kell vinnem szervizbe, és ott megmondják, hogy javít6ó -e, megéri -e? csak reménykedni tudok.

karácsony
idén felkészültem rendesen. mindenki kap személyes ajándékot.
készítettem 2féle szaloncukrot. az 1ikkel rengeteget szívtam. reggeltől estig a konyhában voltam, csak wcre ültem le. azért jó volt. vmi szakirodalom kellett volna, nem mindent saját kútfőből megcsinálni

2012. december 5., szerda

víztorony

hehe
hol kezdjem?
akkor a címnél.
szombati terv az volt, hogy orsival mézeskalácsot sütünk. ez borult, így nem kerül rá sor, nyakamon maradt a tészta, 1magamnak kellett vele vmit kezdeni vasárnap. gondoltam, csinálok 1 mézeskalácsházat, ui. már évek óta nem tettem. hát milyen legyen? a szokásos szép meg 1xű, de unalmas. elkezdtem házformákat rajzolgatni, majd jött az 5let- derült égből villámcsapás. legyen víztorony mézeskalács"ház". no, innentől fogva lázas izgalomban terveztem, számoltam, mértem. végül elkészítettem a szabásmintát, s nekiálltam a konkrét megvalósításnak.
hozzáteszem, hogy a mézeskalácsfűszer-keveréket jómagam csináltam a neten talált recept alapján, amiből kihagytam a csillagánizst, és sokkal több fahéjat tettem bele. többet ilyet nem csinálok, mert a kis mozsárban elég munkás szétzúzni a fűszereket, ráadásul nem is lehet nagyon finomra. pedig a szegfűszeget meg az ánizst megvettem őrölve.
a víztorony alkatrészeit 1 sütőlemezre rakosgattam, és jól megsütöttem, hogy minél kevésbé akarjon megpuhulni. a tésztát is vékonyabbra nyújtottam- ez is hasznos puhaság ellen.
a maradék tésztából sima mézes figurákat szúrtam ki. otthon van a sokféle szaggató, rájöttem, hogy nekem itt pesten csak párféle van, így eléggé untam már a 20. csillagot is, főleg a díszítésnél. ami nem sikerült jól, ui. túl hígra keverte a tojásfehérje mázat, és nagyon terült. soha életemben nem csináltam még ilyet. csúnyák lettek. emiatt a víztorony "malterja" is lassan kötött meg, 1 örökkévalóságnak tűnt, amikor már annyira vártam, hogy végre felállíthassam.
szoktam karamellt önteni ablaküvegnek. a tetejére ezek nem sikerültek jól, pontosabban meg kellett volna tervezni. majd legközelebb. meg annyi a gáz még a karamellel, hogy reakcióba lép a mázzal, és besárgítja/barnítja. jövőre alaposabban megtervezem. még vmi szép környezetet is kéne csinálnom a víztoronynak, mert így olyan jelentéktelennek tűnik. kell mellé a fenyőág, hogy karácsonyosabb legyen a hangulat.majd vmit kitalálok.
ez a kreatívkodás is olyan, hogy akkor lehet jól csinálni, ha van ezerféle alapanyag, amiket előbb-utóbb be kell szerezni, s időnként elővenni. én kezdek kifogyni belőlük, meg mindent nem lehet papírból és akrilfestékből megcsinálni...
azt most is elpanaszolom, hogy a mázzal megint órjási gondjaim voltak: folyton felpöndörödött a máz a zacskóra, ahelyett, hogy lefelé folyt volna. miért van ez? kitől kérdezzem meg? talán a vörösmarty téren a karácsonyi vásárban valamelyik mézeskalácsos tudja rá a választ...

tegnap felidegesítettek a tilos rádióék a disznóvágással kapcsolatban. már majdnem betelefonáltam.
az 1. esti mese viszont baromi jó volt, annyira jól mesélt a srác.

najó, most bef. nincs türelmem írni

2012. december 4., kedd

víztorony

megint ezt a címet adom.
múltkor fatter nézte a forma 1-et, brazíliában volt, ha jól emléxem. és ott mindig mutattak 1 víztornyot.
jelentős.

ma jöttünk a 8-ason hajmáskér mellett, és pont 1más mellett látszott mind3 víztorony. cukik voltak.
holnap írok bővebben.
havazik.
nem veszek fel kamáslit.
gizit b kell zárnom a pinyóba, mert a lakótársak nem bírják, ha a másik pinyó ajtaja elé rakom. múltkor is vki kib... kitette az esőre.1xűbb lett volna arrébb tolnia, de ő inkább kitette az esőre. d. néni megkérdezte, szeretek -e ott lakni? amúgy szeretek. monnyuk arra kíváncsi volnék, hogy aki kirakta gizi szűrét, milyen hangosan csapkodja a postaládájának az ajtaját általánosságban...
nyugodtság van. szeretet.

mi ez?

2012. november 21., szerda

víztorony

mivel szombatra viszonylag nyugis novemberi időjárást ígértek, és mindketten ráértünk, így balázzsal nekiindultunk a hajmáskéri víztornyok felfedezésének. (ez értelmes?)
idén kezdtem el figyelni, hogy a vonatból 1xre 3 víztornyot is lehet látni, csak meg kéne nézni. ezek szerint világosban utaztam. utoljára a 3. víztornyot már várnak láttam, de még így is maradt legalább 2.

kaja
1 kakaóscsiga
1 giant bar müzliszelet
1 vagy 2 cerbona müzliszelet
3 szelet rozskenyér
zellerkrém, sárgarépa
2 rövid
1 tea
1 sör
_________________________
120 km

péntek este elég hulla voltam. vörös, álmos szemek, csigalassúság, igazi fizikai fáradtság, elnyűttség 6almasodott el rajtam. azt kívántam, bárcsak balázs mondaná le a biciklizést. én nem tettem volna meg :) mivel tudtam, hogy már nem nagyon lesz ilyen 7végénk, amikor ekkorát lehet tekerni, közeleg a tél.
aludtam vagy 5 órát, melynek ellenére egész gyorsan fel tudtam kelni, és már inkább lelkesedést éreztem, mintsem fásultságot.
átszereltem a pedálokat, megállapítottam, hogy az 1. váltó még mindig nem működik, összepakoltam.
tudom, hogy a városon kívül mindig sokkal hidegebb van. belekalkulálom azt is, hogy tekerünk, tehát nem bundában kell menni ennek ellenére majdnem mindig alulöltözöm magam. aminek meg is van a következménye: fázok és izzadok.
ruha rajtam: 3/4-es biciklis nadrág, hosszú zokni, és alatta még 1, rövidujjú mez, karmelegítő, NW többé-kevésbé szélálló hosszúujjú izé, RP kamásli.
ruha táskában: 1 póló, 1 hosszúujjú aláöltözet, 1 pár zokni, biciklis sapka.

útvonal

a kamáslit a nagyszőrös utcánál installáltam, míg vártam balázsra.  erre végi szükségem volt.
nem fűllött a fogam az etyeki emelkedőhöz így kora reggel, inkább a velence tó mellett mentem volna, de végül is ez nem volt rossz útvonal, csak a bp-alcsútdoboz szakasz unalmas 1 kicsit.
forgalom alig volt, a nap nem égette ki a szemünket, kissé ködös volt az idő, főleg délután fele.

budaörs után észleltem, hogy otthon felejtettem a kulacsomat, így kénytelen voltam bián megállni 1 boltnál, hogy vegyek vizet. ez a pihenő kellett is, hogy kicsit felmelegedjünk. bekéredzkedtünk a boltba, hadd költsük el ott a reggelinket. a csaj kissé furcsán nézett, ám nem ellenkezett. vettem magamnak 1 kakaóscsigát. jó, tudom, tudom hogy diétán vagyok, de a biciklizés felment alóla. átmelegedve indultunk tovább.
az etyeki domb nem is volt annyira vészes.
útközben sokat gondolkodtam azon, miért megy jobban a tekerés, mint nyáron az országátszelőn, amikor folyton fázok, 52/...az összes lehetőség (39/... nincs), edzetlenebb vagyok. vajon enynit számított volna, hogy kedden is nagytányéron jöttem/mentem gödöllőre? vagy annyi, hogy nem erőlködtem nagyon, és ezért alig vett ki belőlem energiát a tekerés? 7.00-kor indultunk, és 14.30-kor érkeztünk meg hajmáskérre. 120 km volt ez. nyeregben töltött idő majdnem 6 óra volt.
szóval fehérvár előtt már nagyon hisztis voltam, kocsmát vagy bármi mást akartam, ahol átmelegedhetek, és felvehetem a plusz hosszúujjúmat meg zoknimat.ezt az intersparral szembeni kocsmában tettük meg. beértünk, s j meleg fogadott minket. sejtettem, hogy valójában nincs annyira meleg, csak a biciklizés után felhevülten a 16 fokos helyiség is melegnek tűnik...
rendeltünk 1 jägert meg 1 vilmost és 2 teát.
kibújtam a cipőmből. és dörzsölgettem a lábfejeimet, hátha visszatér beléjük az élet. 1-1,5 óra múlve ez be is következett. érdekes, hogy amikor fázok, és a forró teásbögrét szorongatom, folyton kiráz a hideg.
felvettem a pótzoknit és a pótaláöltözőt, megittunk még 1 rövidet meg jól elbeszélgettünk, és tanakodtunk, mi legyen? hazamenjünk a hidegre való tekintettel? deazmilyenmá? mikor annyira víztornyozni akartam, akkor ez a kis hideg megállítson, s újra el kelljen jönni? megállapodtunk, hogy tovább megyünk, a nehezét letudtunk, felfrissültünk, minden jó lesz.
nádasdladányi templom
így is lett. a jäger és a pálinka megtette 6ását, nagy lelkesedéssel szálltunk nyeregbe, és legalább 1 kicsit úgy tekertünk, mintha óriásira élveznénk. az energiaszintünk gyorsan csökkent, láttam, hogy balázs újra lassul, így megálltunk enni nádasdladányon.  a zellerkrém isteni lett. illett hozzá most is a sárgarépa meg a barna kenyér.
már nem fáztam, remek volt.
a falvak gyorsan jöttek 1más után, és királyszentistván emelkedője most könnyűnek tűnt a nyárihoz képest. az utána következő lejtőt nem élvezhettük teljes hosszában, ui. el kellett kanyarodni sóly felé jobbra.  ez a sóly nagyon cukker kis falu. sok a kő a bakonynak ezen a részén. a kövektől olyan otthonos, régies és szép lesz minden. bírom az ilyen dimbi-dombi keskeny kanyargós falusi utakat.

sóly után átkeltünk a 8-ason, és már be is értünk hajmáskérre. 1ből el balra. a falu szélén a vasútállomásnál elgondolkoztam: lehet nem erre vannak a  víztornyok? ott támasztotta a kerítést 1 srác, és megkérdeztem tőle. elküldött minket a másik irányba. visszakanyarogtunk, s 1.ként ezt a romot láttuk meg.
1911-ben adták át ezt az épületkomplexumot. a monarchiában még. nagy volt a katonai fejlesztés szerte európában, s ide álmodták meg a monarchia legnagyobb laktanyáját, s európa legnagyobb lőterét. a 2. vh. idején a németek foglalták el, majd a szovjetek jöttek, akik átalakították, és lelakták. az 1990-es kivonulásukat követően senki nem gondozza az épületeket, a természet kikezdte már jópár helyen, s kidőlt-bedőlt falait látva szomorú vagyok, hogy ennek a gyönyörű épületnek így kell végeznie. az épületek közül párat hasznosítottak ám. van gábor áron általános iskola pl.
az infokat innen és innen lopkodtam. érdemes elolvasni őket.
hajmáskér is szerepel a magyarországi szellemvárosok között.
van motiváció, hova biciklizzek.
utána elgurultunk a víztornyokhoz. a régi nincs lezárva, simán be lehet menni. sajnos nem merészkedtem fel a vaslépcsőn, csak a betonon. most már bánom. misssztikus időjárás volt. aztán vissza a vasútra. a resti meglepően drága volt ahhoz képest, hogy 1 szutyok kis hely, 320 ft 1 üveg dreher. kimenekültünk onnan, be a látszólagosan meleg váróterembe. lazításképpen elvégeztem néhány jóga gyakorlatot, amiket balázsnak is megmutattam. közben bejött 1 helyi arc, és csodálkozva nézett végig rajtunk, amíg keresztülhaladt a várótermen.
jegyet nem tudtunk hajmáskéren venni, a vonaton adta a kaller. így tudtam meg, hogy kedvezményes kerékpárjegyet csak a pénztárban adnak, a vonaton 100 %-át ki kell fizetni. a k. annyát a mávnak. mintha én tehetnék arról, hogy hajmáskéren nincs pénztár. jól felhúztam magam rajta. egész eddig ezt senki nem közölte velem. aztán lehet nem is igaz, mert ahány vasutas, annyiféleképpen értelmezik a szabályzatot. ezt tapasztaltam, amikor utaztam velence 10x-re. nem írom le, csak csodálkoztam, hogy mennyire nem 1 véleményen vannak a vasutasok.
további képek.
büfé- nádasdladányi takarékszövetkezet előtt
őszülő nyírfa királyszentistvánon/ban

hajmáskér, a laktanya fogadóépülete

főépület


kettősség. balra a régi, jobbra  panel

víztorony a víztoronyból

a régi víztorony

az öreg meg a fiatal


víztorony a víztoronytól

2012. november 19., hétfő

szoborpark


vettem akcijós jegyet a szoborparkba. terv az volt, hogy erával megyünk, és akkor dzsoki is jön velünk, élvezi a nagy szobrokat meg, hogy szabad...abban futkos6.
szerdán tesómékhoz beállítottam az ikeában vásárolt evőeszköztartóval a hátamon. mire eli: ó de jó, pizzát hoztál? ez 1x már járt náluk, akkor épp az ikeából jöttem. csak nem fér bele a fiókba, ezért vissza kellett vinnem. tesóm is megjegyezte, mintha ezt már látta volna nálam.
este áttekertem erához, aki ajtónyitás után ezzel fogadott: csak nem pizzát hoztál?
:)

még 1x vacsoráztam, és a 11-re elkészült sütőtököt is megkóstoltam, amelyet aztán  kitettem az asztalra hűlni.
reggelre fehér pöttyök keletkeztek a kihűlt sütőtök darabokon. elképedtem: ez mi? penész 8 óra alatt? lehetetlen. közelebb hajoltam, és megnyugodtam, hogy nem penész, hanem vmi más, ui. ezek a gömböcskék simák és fényesek voltak, nem pedig szőrösek. pár darab tököt megcukroztam sütés előtt, és azokon alig volt ilyen fehér pötyi. gyorsan felhívtam zolit, hátha ő magyarázattal tud szolgálni. szerinte kivált a cukor. érdekes, érdekes. ilyet még nem láttunk.

víztorony a kertészetből
lassan összeszedelőzködtünk, és kikocsiztunk. a szoborpark bejáratához érve era 1ből kiszúrta a zúzott követ a kapu előtt... sanszos volt, hogy belül is az van, ezért kiszálltam és megkérdeztem a pénztárost, aki sajnálkozva mondta, hogy igen, belül is mindenhol zúzott kő van, és múlt 7en szórták fel, és kerekesszékkel is szoktak jönni, de az izmos. azért kipróbáltuk erával. s távoztunk is.
ott van a szépséges budatétényi víztorony, gondoltam, megmutatom nekik. ekkorra már egész szép idő lett. csendes külváros. dimbi-dombi, jó utak, kis forgalom. előtte beugrottunk a kertészetbe. kihasználtam azt, hogy autóval vagyunk, s bevásároltam. erát rábeszéltem 1 lombseprűre, magamnak pedig vettem 2 téli jázmint és 1 valódit. (a valódit nagynéném elültette, a télieket nekem kéne rendbe tennem ma du. {csütörtökön még péntekre toltam, pénteken vasárnapra...}) srác elmondta, hogy kiirt6atlan, és a téli csüngő fajta, tehát a falon lefelé lógva jó helye lesz, s már februárban virágzik. jól betrágyázom, hadd szívja meg magát, és növekedjen gyorsan. elmondta azt is, hogyan kell visszavágni, de azt elfelejtettem. majd ha eljön az ideje, megkérdezek valakit.
aztán elindultunk a víztorony felé.
erát átpréseltem 2 betonkocka között, s irány az erdő. joya nagyon élvezte, ö-v futkosott. szép, színes volt az erdő. azaz sárga. valami jelölőkőféle akadt utióunkba, amitől joya megijedt- era mondta, én nem vettem észre semmit. érdekes, mennyire jól kitalálja a kutya gondolatait, hogy éppen mi a baja/öröme, mit akar tenni. mondjuk vele él meg 1 csomó kutyával van kapcsolata. én is biztos megtanulnám idővel, ha érdekelne. így meg csak nézek, hogy minek ugrál rám dzsoki, miért akkor szaglászik, amikor én eszek, miért az én lábam alatt ugrál... ugyanúgy nem tudom megfejteni, mint a kisgyerekeket, amikor valamit pötyögnek, és kérdezem az anyjuktól, hogy mivanmitmondott?, mire ők megmondják a magától értetődő választ.
szóval dzsoki kiborult a kő láttán. ezért era ráültetett a kőre, és odahozatta a kutyával a damit (hogy kell írni?), amit nekem át kellett adjon, mire én megjutalmaztam pár szem kutyakajával. úúú. igyekeztem úgy adni, hogy minél kevésbé legyek nyálas. ez sosem sikerül, ezért a kutya simogatást is kap, ha az én kezemből evett. höhö. a tanulási folyamat sikerrel zárult: joya többé nem félt a kőtől.
jó volt az erdőben, nem jártunk rosszul a szoborpark nélkül sem, sőt, sokkal jobban.
ufo az erdőben

megint leteszteltem, amit a prof mondott: az avarra érkező vizelet nem büdös. eddig nem tűnt fel, sosem foglalkoztam a szagával, ha éppen az erdőben kellett pisilnem.

az erdő után elmentünk borkának ágyat venni. hátha nem fekszik bele az emberekébe, höhö. mert era mindig mondja, hogy ha nem figyelnek, akkor előszeretettel pihen az ágyon, kanapén.
és mi lett?
otthon kipakoltunk, elhelyeztem a nappaliban a kutyaágyat, mondtam dzsokinak, hogy próbálja ki, feküdjön bele. először nézett, beleállt, billegett, kijött. később beleterítettem a teflonos ágyba a plédet, era beküldte a kutyát, és kb. mintha odaragsztózták volna, ott maradt. jól bírta maga körül a takarítást is. péntek reggel eszembe jutott, vajon erával aludt -e a kutya vagy az új ágyon? erre kiderült, hogy a nappaliban vészelte át az éjszakát, nem a gazdája mellett! ilyet...

az ágyvásárlás után jött az ikea. már a sűrűjében jártunk, amikor ráeszméltem, hogy az evőeszköztartót a kocsiban felejtettem. nem baj, majd boltozás után visszaviszem, úgyis levásárló kártyát adnak.
a parkolóban era észlelte, hogy budaörsön vagyunk, és az örsön vettem. remek. megint cipelhetem. aztán végül is bevittem, hátha szerencsém lesz, és megszabadulok tőle, majd úgy csinálok, mintha nem vettem volna észre, hogy az örsön vettem. nem szóltak semmit. ezek szerint nekik mind1.

cezanne
kiállításon is jártam aznap. állati volt. nekem inkább az akvarellek jönnek be. meg azok a nemtomilyen képei. a képeket nézegetve megéreztem, hogy tiziano miért kedvelte annyira az olajfestéket, megsejtettem, miért olyan jó dolgozni vele. én még sosem próbáltam, csak a tojástemperát. mariannnéni azt mondta, ez nagyon hasonlít az olajfestékhez. valóban szépen lehetett vele dolgozni.
én szeretek közel hajolni a képhez, és megvizsgálni, hogyan húzta az ecsetet a festő. és mindig rácsodálkozok, hogy ami közelről 1 maszattömbnek látszik, míg messziről 1 gyönyörű, élettel teli festmény. régebben azt szerettem, hogyha élethű volt valami, most már nem. 1 kép tetsszen, azt' jónapot. azért nem árt, ha megvannak az arányok. én is szeretek belevinni olyat (színt) 1 képbe (mintha gyakran festenék. nem is festek gyakorlatilag...), ami 1általán nincs ott, csak úgy érzem, hogy kell oda.

2012. november 14., szerda

majonéz 2

barátnőm elővett a hűtőből 1 flakon majonézt. ennek sokkal átlátszóbb volt a doboza, és látszott, hogy alig tapadt valami az oldalára.
mi lehet a titok?
másabb ez a műanyag?
másabb ez a majonéz? és ha annyival másabb, vajon jobb -e? olyan érzésem van, hogy kevesebb benne a zsír, ezért nem tapad úgy fel.
ha már a majonéz zsírtartalmánál tartok. bár lehet, hogy már erről agyaltam itt annakidején. találtam a polcon light majonézt. na mondom, ez micsoda? összehasonlítottam a simával, és azt találtam, hogy annyiban light, hogy kisebb a zsírtartalma, viszont a szénhidrátot jócskán megnövelték. akkor mi a light a szilárd élelmiszerekben? az light, ami kevesebb zsiradékot tartalmaz? az nem számít, hogy esetleg sokkal több szénhidrát van benne? ha valami light, akkor a tejzsírban talál6ó vitaminokat és 1éb hasznos összetevőket is igen szerény mennyiségben tartalmazza...

bicikli
tegnap estefelé kitekertünk gödöllőre tesómmal. reggel áttettem a pedálokat az outira, meg összekészítettem a biciklit. elég szutyok idő volt, ám délutánra rendbejött. tesóm még szokott tekerni, én azonban nem. elpuhultam. csak közlekedek biciklivel. meg ő sokkal erősebb meg fiú. ő fixxel jött, úgy ott hagyott, mint eb a szaharát. az én 1. váltóm bemondta az unalmast a kerepesi emelkedőn, úgyhogy 52/...-tal tudtam csak menni. ettől aztán még jobban lihegtem, és azt hittem, felfordulok. szükség van arra a diétára. meg vmi keményebb edzés sem ártana. 2 hetet kihagytam jógában is...
na mind1.
jöttem a kerepesin, majd a rákóczin a buszsávban. a blaha után hátranéztem, láttam, jön mögöttem 1 busz, így hát beljebb húzódtam 1gyel. amikor mellémért a busz, a vezető hosszan intett a kezével. hát nagyon örültem, hogy értékeli a segítségemet. 1 db-ig 1más mellett mentünk, majd a ferenciek terénél ő megállt felszedni az utasokat. addig én az erzsébet hídon ismét a buszsávot foglaltam el. ő megint jött, ismét elengedtem, és intett. így megy ez :)

2012. november 12., hétfő

torma

az 1etlen csípős dolog amit szeretek. hm, ez nem is igaz, mert a mustárt is szeretem. ezek annyira másképpen csípnek, mint a paprika.
szeretem a torma kiszámít6atlanságát. eszel 1 falatot. semmi. viszont a következő falat már az orrodon keresztül az agyad legbelsőbb bugyrába is be6ol, és megerednek tőle a könnyeid.
ezt bírom a tormában. ezt a kiszámít6atlanságát.
a majonézes torma is ilyen annak ellenére, hogy gyárban állítják elő. azt hinnéd, hogy ha gyári, akkor teljesen homogén, minden 1es köbcentijében  ugyanaz az íz vár. de nem. nagyon is különbözik. adult surprise.

eránál rákaptam a

wasabis mogyoró
ra. ez a wasabi kb. a japán torma. azt írják, hogy igen drága, japánban sem mindenki ezt eszi. ide általában a mustár+torma+színezék keveréke jut el wasabi porként. tehát fölösleges megvenni a wasabiport? inkább dolgozzunk az olcsóbb tormával? zöld ételfestékem nekem is van. tormát is tudok szerezni. csak a porítását kéne valahogy megoldani.
ez a wasabis mogyoró (wasabis valamivel bevont földimogyoró. kicsit sós, kicsit édes, helyenként csípős) is hozza a torma kiszámít6atlanságát. várom, hogy melyik szaggatja szét az agyamat.
ki kéne kísérletezni ezt a házi tormás/wasabis burkot. a lehelen 3.800 ft/kg-ért vettem, míg a fővámon 3.200-ért. ez így is sok érte.mi több, rengeteg. a földimogyoró olcsó, a torma sem 1 horror ár. vagyis meglehet, hogy de. régebben meglepődtem, hogy mennyiért árulják a piacon. aztán hirtelen meg fele annyiért.
az jó kérdés, hogyha sikerülne kiszárítanom, akkor megmaradna -e a torma aromája? elképzelés: lereszelem a tormát, beteszem a sütőbe szárítani mondjuk 50 fokra. kiszárad, ledarálom kávédarálón. nincs kávédarálóm. nem vagyok biztos benne, hogyha a lereszelt, szárított tormából a turmixgépben víz hozzáadásával rögtön pasztát akarnék csinálni, hogy összeállna. szerintem nem lenne belőle por. kérdés, hogy a wasabi porban a fent említett 3 fő komponensen kívül még mi van? van -e benne vmi "pasztaképző cucc"?
fú, már most érzem a fejemben a wasabit.

diéta
megfogadtam, hogy karácsonyig (karácsonyi buliig) nem eszek édességet. értem ez alatt a sütit meg csokit, péksütit, lekvárt. nemtom, a gyümölcsjoghurttal hetente 1x tehetek kivételt, ugye? 1 hete tartom. tegnap mégis megkóstoltam a sütit, amit csináltunk barátnőmmel. 1 szeletnél meg bírtam állni. és nem okozott (különösebb) nehézséget.


2012. november 9., péntek

maradék 2

egészségemre
a fejemben.
lassan-lassan elmúlik.
 ...
itt van ez a film, a villanykörte összeesküvés.
érdemes végignézni. rögtön hasznosít6ó 5let is van benne. nyomtatót spórol6sz vele.

az excel táblámat nem tudom pontosan kitölteni a tegnapi italozás miatt. lehet nem is fizettem? 1 sört biztos vettem.

jövő 7en a tormáról fogok írni. ezzel kezdem majd.

2012. november 6., kedd

maradék*


* szerkesztek bele még vmit. lásd lentebb

csak 1 szót írtam címnek. megszokásból. pontosabban:

tubusok és flakonok maradékai
tegnap padlizsánkrémet csináltam, és n.a.gáz ezt m.e.katasztrófa anyukájától tanulta el. miszerint: megsüti a padlizsánt. n.a.g. grillezi. ez gyorsabb. közel a tűzhöz. előtte megszurkálja, hogy a padlizsánban fortyogó gőzök távozni tudjanak. n.a.g. gyanítja, hogy ez fontos, különben bentmarad a folyadék, ami szerinte a keserűséget okozza. a puhára sült padlizsánt kiveszi a sütőből. hagyja hűlni annyira, hogy kézzel lehuzigálhassa róla a bőrét. ha a sütés igazán jól sikerült, kb. kifordulnak a padlizsánok a bőrükből. fontos, hogy fémhez ne érjenek a tojásgyümölcsök, különben megbarnulnak. ezért n.a.g. üvegtálba teszi, és fakanál meg favilla segítségével összetöri. szór rá frissen őrölt borsot és sót, valamint belekever irtó apró kockára vágott fokhagymát és/vagy vöröshagymát. mennyiséget nem tudna mondani. keveset, nem kell sok. a hagymák fűszerként viselkednek a padlizsánkrémben, nem szabad kitűnniük. löttyint hozzá olívaolajat. zöldet. aminek van íze. amikor már elég hideg a zöldségmassza, hozzákever némi majonézt. ne sokat, ne vigye el az ízét.
n.a.g. rájött, hogy konkretizálni is tudja a receptet:
4 közepes padlizsán
2 kisebb gerezd fokhagyma
d=3 cm vöröshagyma
só és bors ízlés szerint
100 ml olívaolaj
~ a massza térfogatának tizede mennyiségű majonéz.

és akkor megállok a majonéznél. már hetek óta fejtetőre volt fordítva a műanyag flakon, hogy gravitációsan follyon le (ezt hogy kell helyesen írni?) a trutyi az aljába. tudtam én, hogy a majonéz az a típusú emulzió vagy mi, ami gravitáció ide, gravitáció oda, bőven feltapad a műanyagra. kettévágtam, mert már nem tudtam semennyit sem kivakarni a flakonból. nagyon meglepődtem azon, amit láttam. nem hogy kevés, de rengeteg majonéz volt benne. annyi, hogy ami a doboz alsó felében volt, az elég lett ehhez a sok padlizsánhoz. a kupakos részét letakartam, és visszatettem a hűtőbe. az majdnem ugyanannyi majonéz.
tehát emberek, ha a megvásárolt árut legalább 98 %-ban szeretnétek megenni, és nem kidobni a kukába, akkor vágjátok fel a műanyagdobozos termékek csomagolóanyagait.
nem is reménykedem abban, hogy van aki felvágja, kieszi belőle, és még ki is mossa, és úgy küldi a csomagolást a szelektívbe. de sose lehet tudni.
én ezt középiskolában tanultam az 1ik osztálytársamtól, aki mindig kettévágta a fogkrémes tubust, és kiszedte onnan a fogkrémet. ezekben a mai műanyagokban akármennyire erős is vagy, és nyomod, benne fog maradni 4-5 fogmosásnyi fogkrém.
a tekerős ajakápoló aljában is még kétheti cucc marad. én ezt is kikenem. igaz, hogy 1 mélység után nem elég hozzá az ujjam, mert az nem bírja kikanyarítani, de ki lehet szedni simán bármivel. nekem van 1 gagyi körömreszelőm, amit csak erre használok.
a margarinos dobozból is ki lehet törölgetni kenyérrel a maradékot, amit késsel nem tudsz olyan jól kiszedni.
*válasszuk a fémtubusos mustárt a műanyagdobozos helyett, ha nem akarunk bajlódni a kikotorászásával. ekkor sokkal kisebb lesz a veszteség. ám kolléganő azt mondja, hogy a fémtubusos tartalma fajlagosan drágább, mint a műanyag dobozosé. lehet. én még nem vizsgálódtam ez ügyben.

ennyi. ha már megvesszük, akkor fogyasszuk is el.
és dobjuk ki a tiszta csomagolóanyagot a szelektívbe.

a kaukázusi joghurtról azt gondoltam, hogy az is viszkózus, és biztos rengeteg feltapad a doboz oldalára, de nem. ha összenyomom a dobozt, és kiszívom belőle a kefirt, alig marad veszteség a csomagolóanyagban.

a pörköltszaftot is milyen jó kitörölgetni a lábasból kenyérrel.

és mosogatószer sem fogy így annyira.

erről eszembe jut a
folyóvízben mosogatás. 
én állóvízben szeretek. mert nem pazarlok el annyi vizet meg mosogatószert, és szerintem (tapasztalat) így könnyebben lejön a zsír az edényekről. főleg a paprikás zsír. na, a paprikás zsír a műanyagon veszélyes műfaj.
megfigyeltem, hogy ha van pl. 1 műanyag dobozom, amiben pörkölt volt, és engedek bele forróvizet meg sok mosogatószert, hogy összerázzam, és így a nagyja szenyó kijöjjön belőle, akkor mindig képződik gáz, tehát 1et lehet rázni, utána kinyitni a tetejét, különben "felrobban". aztán újra össze lehet rázni alaposan.
az üveggel is ez a helyzet, ha jól emléxem.

és nemtom észrevettétek -e, hogy spenótot, sóskát állóvízben sokkal alaposabban meg lehet mosni, mint folyóvíz alatt. főleg idő6ékony. meg víz6ékony.

na, vége a környezetvédelmi, spórolós rovatnak, úgysem fogadja meg senki, leginkább azért, mert nem is olvassa :)


2012. november 5., hétfő

bárány

apa még nyáron hozott 1 bárányt, aminek 1 része rögtön a bográcsban végezte, a többi ment a fagyasztóba. azt a báránygulyást vagy pörköltet vagy mi volt, nagyon elszúrtuk, ui. feltettem főni, otthagytam, közben apa tett rá fedőt, és mindenki ott hagyta a kaját, hogy úgysem kell megkeverni, majd 2 óra múlva ránézünk. a fedő volt a végzetes hiba, ui. kurva sok levet eresztett, és emiatt nem tudott elpárologni, híg lötyi lett az egész... nem is értettem, hogyan ízlett ez bárkinek is. szerintem majdnem szörnyű volt.
ezek után a fene sem kívánta a bárányhúst.
de nem áll6 évekig a hűtőben, ezért a vasárnapot jelöltük ki bárányhús fogyasztásra. nosza, keressünk receptet. szerencsére meghalt az otthoni rozmaring bokrunk, így a hagyományos rozmaring-vonalas recepteket kilőttem. nem sokféle maradt a nosaltyt tanulmányozva. végül emellett döntöttem. az imént újra elolvastam a receptet. látom, hogy véletlenül is hagytam ki hozzávalót (szegfűszeg) meg kényszerűségből is, ui. nem volt otthon annyi gyömbér, és tettem hozzá curryt (kurkumát?) meg 1 kis szerecsendiót.
halljátok, annyira isteni lett, mindenki odáig volt érte. bárányt ezentúl csak sütve! vmi azt sugallta, hogy krumplipürét csináljak hozzá, és ez is jó választás volt. fénykép nincs- mint régen hehe

halloween
alleycat nem volt részemről, csak szórakozás az r33-ban. sok mindent nem tudnék róla írni, mert nem hagytam magam szomjazni az est, éjjel és hajnal folyamán. azt bizonyos, hogy a srácok tüzet raktak, és kint ácsingózott a nép a félmelegben. az őszi/téli időszak beálltával 1előre semmit nem érzek abból, hogy a szórakozóhelyek füstmentesek. múltkor is annyira büdös lett a hátizsákom gondiban, hogy kénytelen voltam rövid prg-on kimosni, mert azt hittem, kifordul a szagától a gyomrom. most meg a természetes tűz természetes füstje. ami nyilván el bírta nyomni a cigiszagot. volt 1fajta szagom a vonaton. 4-kor értem haza, al6tam vagy 50 percet, és kelnem kellett, hajmosásról szó sem lehetett.
sebaj, azért bizonyára jól éreztem magam, ha 4-kor pottyantam (teleportáltam) haza :)

krumpli
nagynéném 7végén elmondott 1-2 régi dolgot a vasárnapi ebéd után. most jutottak eszébe. ugye krumplipürét ettünk, és mondta, hogy amikor apát etette krumplipürével, akkor arról ábrándozott, hogy majd meghagyja, és megeheti a maradékot.
és hogy: talált mindenféle fura alakú krumplit, és azokkal ijesztgette apát. hahaha.
tiziano
életét olvastam múltkor. nagyon tanulságos és érdekes volt a könyv. olyan dolgokat tudtam meg a középkorról - ha jól emlékszem, 1536-ban halt meg-, amik elképesztettek, ahogy szoktak.
volt 1 modellje (1ben szeretője is), violante. amikor már nagyon megelégelte, hogy tiziano 1folytában dolgozik, ezt mondta róla:

Ő nem alszik: fest. Nem eszik: csak fest. nem gondolkozik: fest. Nem lélegzik: fest. Nem él: fest.
évekkel később tizianonak eszébe jutott violante ezen kijelentése, elgondolkodott, és az ő szemszögéből így fogalmazott:
Ha festek, gondolkozom. Ha festek: érzek. Ha festek: lélegzem. Ha festek: élek. Ha festek: létezem.
állat, mi?

játék
múltkor kamilla tök jó játékot talált ki: betett 1 ruhazacskóba pár db játékot, és tapogatással kellett megmondani, mi van bennük.

mindenszentek
kimentünk a temetőbe.
világosban.
régen félhomályban meg sötétben mászkáltunk, és jobban időzítettünk. 1 időben a pinkai rokonok is pont akkor mentek, amikor mi, és mindig jókat diskuráltunk meg rötyögtünk a temetőben. szép dolog ez a halottainktól, hogy létrehozzák a kapcsolatot az élő rokonok között.
családilag tehát a húsvét és a mindenszentek a legjelentősebb ünnep.
a temető és a templom közösségi térré válik.
...fú, most születnek a nagy gondolatok a fejemben...
a halottak ugyanis 1 nagy területen, a temetőben vannak elhelyezve. ezért mindenki odamegy emlékezni. összegyűjti a népet. kénytelen vagy találkozni a másikkal.
húsvétkor meg a templom. amikor megszentelik az ételt. és már jó idő van, lehet az utcán beszélgetni mise/szertartás előtt és után. kis szerencsével a közösségi megfontolásból a templom közelébe helyezett kocsma is nyitva van, és ott tovább lehet erősíteni a családi kötelékeket.
mostanában ebben elég gyenge vagyok. mindig azt látom, hogy az alkohol szerepe túl van hangsúlyozva, és ettől nagyon ritkán tudok elvonatkoztatni. vissza kéne térnem a régi kerékvágásba. önmagam kirekesztése ez. nem azt érzem, hogy fejlődnék. néha meg pont az ellenkezőjét gondolom. mert előre látok. látom az eljövendő nehézségeket.
lehet a vallás-egyház-szokások bermudahármoszögre másképp kellene tekintenem. meg kéne látni benne a természetet, a körforgást, a megszületést, a kiteljesedést, az elmúlást. vagy most ideát gyártok azzal, hogy a vallást a természettel párhuzamos valaminek tekintem? az van a fejemben, hogy szép falusi lét, munka, szabadidő, hagyományok, szokások, rituálék, amit az idősek adnak át a fiataloknak, akik játszva tanulják meg az élet dolgait. segítenek nekik a kikelő vetések, az aratás, a farsang, a húsvét, a böjt, stb.
van családom. vannak barátaim. mégis gyakran gyökértelennek érzem magam. hogy lógok a levegőben és nem tartozok sehova.
na, hát ezen kár volt ennyit is agyalni.
persze én már rájöttem erre, kikristályosodott bennem, hogy mi az az alapmotívum, ami végigkíséri az életemet. vagy: alapvető tulajdonságom, ami velem született, itt munkál mindig, és nem látom esélyét, hogy valaha is megszabaduljak tőle.szabaddá váljak.
szóval szóval. ezt most közzéteszem, mielőtt meggondolom magam, hehe.

2012. október 29., hétfő

leveske

itt van, ni. spenótos csicseriborsó leves. a recept innen van. annyira finom. számomra az 1ik legfinomabb spenótos cucc. kicsit változtattam rajta. már évekkel ezelőtt kimentettem papírra ezt a receptet, s szombaton megtaláltam. úgy éreztem, jó lesz nekem, ha megfőzöm. amikor olvastam a baby pasta kifejezést, nagyon elcsodálkoztam. mi lehet ez? először a babyre koncentráltam, nem a pastára. aztán később a pastára. ok, ez nyilván vmi tészta, akkor túl nagyot nem tévedhetek, ha valamiféle tésztát teszek bele. házi cucc, nem is cérna, nem is széles. pont ehhez a kajához találták ki. a leves kb. felét összeturmixoltam, hogy krémesebb legyen. a tésztát csak a végénb gondoltam meg igazán. így ahhoz a levesből átszűrtem valamennyi levet, majd kifőztem benne a tésztát. a végén összeborítottam. kicsit izgultam, hogy túlkardamomozom. nemtom mi lett benne sok, valami, ami csíp. szerecsendió? most szűkmarkúan bántam a borssal :)
na, ennyi, nem több.

2012. október 24., szerda

rejtély

a szőlőlekvárral. pár hete 7végén gergőéknél szőlőlekvárt főztünk. én javasoltam, hogy csináljunk azt a sok izabellából, mert tavaly sem tudtak mit kezdeni vele, annyira sok termett. idén az esőhiány miatt jóval kevesebb szőlőt adtak a tőkék, de azért volt bőven. a lekvárcsinálás felért 1 keresztúttal.
reggel 10 körül leszedtük a szőlőt. kb. 2/5-ét tettük félre lekvárnak. megmostuk, leszemeztük. a házban a sporlhelten főztük, tehát izzadtunk a tűz mellett szakadatlan. volt 1 nagyobb fazekunk és 1 bográcsunk, aminek szerencsénkre lapos a feneke. ezekbe adagoltuk a leszemezett szőlőt. elkezdett rottyanni a cucc, és még töltöttünk hozzá. közben krumplinyomóval nyomogattuk, hogy miné inkább szétmenjenek a szőlőszemek. a kocsonyás belseje hamar kiugrik a héjból, viszont elég nehezen folyósodik el. amikor már elég 1nemű volt a massza, következett az átpasszírozás ágó mamájának a 100éves passzírozójával. mint a húsdaráló, olyannak képzeljük el. azaz következett volna, ugyanis a dög darálta a magokat, és mindenhonnan folyt belőle a szőlőlé.
így működésbe léptek a mérnök agyak. mivel lehetne helyettesíteni? találtunk szűrőket, és azokon passzíroztunk több fázisban. nagyon vicces volt meg fárasztó és unalmas, valamint főleg hosszadalmas. ekkor már ki tudja, hány óra lehetett.
passzírozás után vissza kellett tenni besüríteni a lét. ez is órákat vett igénybe.
most azon gondolkozom, hogyan is volt a sorrend. mert valamikor nekiálltunk a slambucnak is, és azt kint ettük meg az udvaron. de nyilván éjfél előtt. akkor félbehagytuk a lekvárfőzést vagy olyan korán végeztünk vele? mind1, úgysem ezt akartam leírni, csak érzékeltetni akartam, mennyi munka volt ezzel a ... szőlőlekvárral.
édesítését kristálycukorral végeztük. ez volt a nagy kísérlet. 2 éve otthon rengeteg szilvalekvárt főztünk, ám ahhoz befőzőcukrot adtunk. ezt okoltam később az elbaszott lekvárért: ugyanis a lekvárban apró kristályocskák keletkeztek. élesek, laposak, amik élvezhetetlenné teszik az amúgy ízletes lekvárt. gondoltam biztos keveset főztük a cukorral, és amiatt van az egész.
erre ma felbontottam 1 üveggel a friss szőlőlekvárból, és ugyanazt tapasztaltam. kristályos. ez nem is kristáyl nyilván, hanem valami amorf cucc. talán ebben kevesebb van, mint a befőzőcukrosban. ez rettenetes. ezért dolgoztunk ennyit? nem tudom, mi lehet az oka, milyen reakció játszódik le a szőlő és a cukor között? hogy lehet kiküszöbölni ezt? 1általán ki lehet -e küszöbölni? ezért nem csinál senki szőlőlekvárt? mondjuk irreálisan sok meló van vele. lehet célszerűbb mustból csinálni. jaj de szeretem a piros mustot. és leginkább: megszüntethető -e ez a jelenség a kész szőlőlekvárban?

paprika+padlizsán
tegnap bedobtam a sütőbe a padlizsánjaimat meg pár paprikát. padlizsános lecsót csináltam. ami a mai napon hideg állapotában paprikás padlizsánkrémre módosult, és kijelenthetem, sokkal jobb így, mint tegnap.
recept: padlizsánt és a paprikát megsütöttem grillen. paprikát sütés után műanyag zacskóba tettem negyed órára- így könnyen lejön a héja. padlizsánról lehúztam a bőrét. vöröshagymát olivaolajon megdinszteltem, utána jött a fokhagyma. rádobtam a héjatlan padlizsánt, sütöttem kicsit 1ütt, sóztam, borsoztam. a héjától megszabadított paprikát is rádobtam, összekevertem, és kész. szóval paprikás padlizsánkrém. hogy én mennyire imádom a sültpaprikát. főleg a pirosat. olyan íze van, ami semmihez nem fog6ó. fagyiba simán elmenne, mert úgyis édes. ezt 1x kipróbálom. most úgyis tele van a piac gyönyörű kápia paprikával. ha jól emléxem, ilyentájt a legolcsóbb.


bicikli
a túráról nem írtam beszámolót. 1 maradandó epizód: az első nap már az első big nagyon kemény volt. szidtam magam, amiért nem cseréltem le a hajtóművet 1 kompaktra. izomból nyomtam szinte végig. azért beszúrok ide 1-2 képet bizonyítékként, hogy mennyire megérte feltekerni. gáborral 1xre álltunk meg. én már nagyon kivoltam, minden tartalékom elfogyott. végre találtunk 1 olyan helyet, ahonnan el is lehet
indulni. ettünk, pihentünk kicsit, és indultunk tovább. én betoltam a biciklit e ház mellé, és úgy szándékoztam lendületet venni. a ház mellett 1 kb. 1 méter magas kőkerítés futott, amin 1 olló hevert. ez pont jól jött, ugyanis a nw nadrágomból évek óta lóg ki 1 szál, amit már rég le kellett volna nyisszantanom. így fogtam az ollót, elvágtam, és visszatettem a kerítésre :)

más körülmények, de biciklis. kimentem budaörsre pénteken. baromi jó idő volt, tehát jól tettem. már bent voltam a templom tér előtt. a buszmegállóból jött ki 1 busz, lelassítottam, hogy kiférjen, és előttem távozzon. erre 1 terepjárós asszonyság elhúzott mellettem balra, pedig nem is a szélén lassítottam direkt. elhúzott mellettem 10 centire. nyilván ezt 1általán nem érzékelte. az a durva, hogy autósok terén én is kezdek hímsoviniszta lenni. hogy ha valamelyik autós csinál vmi hülyeséget, az nagy %-ban nő. tehát amikor benézek, s meglátom, hogy nő, magamban mondom, hogy sejtettem. ez gáz, mi?
másik szépség: mentem a lehel piac felől a gogol utcában. kerékpársáv mind2 oldalt, s a viegrádi utcából jövőknek elsőbbséget kell adniuk. mentem szépen, mögöttem még 2 bringás. jött ki a visegrádiból 1 nő mercivel. éreztem, hogy nem fog elengedni. látszatra úgy tűnt, hogy igen, mert nem száguldott ki onnan, hanem lassan jött, lassított. megérzésem helyesnek bizonyult, így kényszerültem balra kanyarodni, s vele 1ütt a visegrádi utcában folytatni utamat. miért nem anyáztam?! nem láttam a reakcióját, de biztos nem érezte magát hibásnak. bekanyarodtam a thurzó utcába, majd rá a pannóniára. a biciklis ismerős épp akkor ért oda. meglepődött, hogy nem anyáztam, minimum megkarcol6tam volna spd-vel az oldalát :)  hát ennél sajnos lassúbb és bárgyúbb vagyok... aszongya, az 1ik ismerőse hasonló szituációban lerúgta a visszapillantót, és beadta az ablakon, hogy tessék, minek neki, úgysem használja :)



2012. október 19., péntek

na röfögök már valamit :)

bicikli
ma reggel a kiskörtén jöttem a bringasávban, megláttam gyurit, a volt kollégát, és integettem neki, aztán meggondoltam magam, és visszafordultam, hogy beszéljek vele pár mondatot. ezt a 100 métert a járdán tettem meg. az újságos bódé mellett 2 nyanya dumált, szépen elmentem mellettük. az 1ik nekiállt óbégatni. néztem, hogy miért, hiszen abszolút nem veszélyeztettem őket. a reakcióideje eléggé megnövekedett, mert már leszálltam, és túlvoltam a 2 puszin, amikor nyavalygott. majd a másik nő is elkezdett pampogni, hogy miért a járdán megyek, amikor nekünk építették a biciklisávot. kösz bazmeg, majd biztos visszamegyek a kedvedért a túloldalon... nem mondtam semmit, úgyis fölösleges magyarázkodni, hogy egész eddig ott mentem, és kíváncsi lennék, hányszor akadályozta ő és a kutyácskája a biciklis forgalmat a bringagyászon kolbászolva... kár is volt rá ennyi szót pazarolni

gizinek elcsavarodott a stucnija valami nagy rejtély folyamán. tesómtól kaptam 1 másikat, azonban a szerelést hamar feladtam, ugyanis a régi 1beforrt a vázzal... a bicikliszervizben a szerelő ki1engette 1 nagy csővel, mivel a belerohadás ennyit engedett. azt mondta, szerencsém, hogy ilyen régi, puha alumíniumból van, így hajlott, nem pedig tört, mint az újak. sanyi szerint: öntsek bele kólát, és az majd kioldja, és szétszedhetem. naigen.

vettem mizo kaukázusi kefirt, hát ez nagyon szar... a milli a legjobb.

kaja
a kép történetét mesélem el. erre van idő. a sok jó sztorival meg adós maradok...
szombaton spenótfelfújtat csináltam. ehhez a spenótot kevés olivaolajon fokhagymával, szerecsendióval, sóval és borssal megdinszteltem. eresztett némi levet. a spenótot kicsavartam, s ezt a levet félretettem. 1 coca-colás pohárnyi lett. a felfújt készítésekor kenyérkockám is maradt, amit félredobtam. szerdán este felütöttem 2 tojást, megsóztam, borsoztam, hozzáöntöttem a felmelegített levet, rádobtam a kenyérkockákat. amíg ez puhult, addig felkarikáztam 3 cm házikolbászt, amit fél perc alatt megsütögettem, rázúdítottam a spenótos trutyit, és a serpenyőben megsütöttem. hogy kicsit megpironkodjon, ne legyen olyan lötyi. naggyon fincsi lett! sajnos a zöldet nem tudtam lefényképezni este, mai amúgy sem volt annyira harsány, mint a friss spenót zöldje.

2012. október 5., péntek

design

design hét van még a 7en (szóismétlés). érdemes belemerülni, akinek van hozzá affinitása. én csak az erzsébet téren voltam megnézni fiskars village művészeinek alkotását meg a magyar dizájnerekét. most megmutatom, milyen érdekes cuccokat láttunk (alatta még van szöveg)

wow 1 merényi canga wow

csillár. én is csinálok hasonlót magamnak. elég költség6ékony megoldás, csak pet palackos italt kell vennem, mert én azt se szoktam. ez lesz a komoly beruházás :)

papucs, DIY!!!

zsámoly/szék

fákból fa

felülről. állat, mi?

harisnyaszék?

műgyanta+száraz fa

család

villa

teáskannák, macaron

teáskannák

huzalfüggöny

bödön puff

jóga
ernő kiszállt a tanításból :( tegnap voltam az 1ik új oktató óráján, hát nem ugyanaz... igaz elég kemény volt, csak kicsit lassú. még szokni kell. rácsodálkozok, hogy mennyiféleképpen lehet oktatni a jógát. alapból sokféleképpen, mert rengeteg fajtát kifejlesztettek az európai ember szája ízének megfelelőre.
relax közben meg rángott a combizmom. nem volt annyira jelentős a zavar, hogy ne tudjak elaludni. jó lenne 1x jóga után addig aludni a teremben, ameddig bírok.

csokifesztivál
ez 2 hete volt. dzs-vel felbaktattunk a várba. vonszoltam magam az előző napi buli miatt- pedig otthon rúgtam be, nem kellett éjjel hazacsimbókolnom. minden tagomat éreztem. a pálinka, a pálinka... és szívtam a fogam, mert gondatlanságomnak köszönhetően a péntek eset főzött babgulyás felhabosodott, borít6tam vagy 4 litert a klotyóba. úgy, hogy az 1ik alapja a pörkölt is úgy készült a kuktában, hogy elfelejtettem pótolni a vizet, és odakozmált az alja, amit nem tehettem bele a babgulyásba. vagy ezt már írtam?
ilyen anyagi veszteség után kiköhögtem a belépőt, 2000 forint. dzs-ével 1ütt fizettem, s kaptunk 1 db limitált kiadású tibi csokit. ha külön vesszük, bazz, akkor 2t kapunk. mind1. beszúrom ide, hogy a csokit kivégeztünk, nagyon fincsi volt. természetesen ét. és kakaóbab törettel dúsították, ami nagyon jó 5let volt, etette magát.
a fesztivál emiatt nagy lehúzásnak éreztem, kb. megnézhettem, hogy milyen csokiboltok, kézműves készítők, fagyisok léteznek hazánkban (budapesten). és ugye ez nem az a kategória, hogy ó,itt 1 kis bonbon, ezt bekapom, ó, itt 1 másik csokicska, hamm, de finom; ezekért mind fizetni kellett (volna), hiszen a bonbon meg az ilyen exkluzív kaják elképesztően drágák, az árak nem a közalkalmazotti (én köztiszt) bértáblához igazodnak.
volt nyírfacukor keménycukorka, amit ingyé' lehetett kóstolni. dzs elhozta a leírást. kiderült, hogy a nyírfacukrot (xilit a divatosabb nevén) a kukorica torzsájából állítják elő. kb. 10x drágább, mint a répacukor (kristálycukor), és nem cukorként viselkedik a szervezetben, tehát cukorbetegeknek 1 jó alternatíva. kijelentem, hogy ez is az évtized átbaszása. gondolom szarér-hugyér állítják elő, és mivel egészségesebb, ezért irreális áron kínálják szerencsétlen fogyasztónak, aki rá van kényszerülve, ha néha megkívánja az édeset. hangsúlyozom, hogy mindezeknek nem olvastam utána, csak gyártottam 1 összeesküvés-elméletet. majd jövő 7en nyomozok, és korrigálok, ha túl nagyot tévedtem.

szüret
ez most lesz.
alma- és szőlőlekvárt fogunk készíteni, és az évenkénti rendes slambuc partit is most tartjuk. valahogy meg kéne bolondítani az almát. a fahéj-alma körből jó lenne kitörni.

2012. október 4., csütörtök

mutánsok


7végén hazautaztam tesómékkal, és sokfélét láttam. hahaha, nagyon vicces.
virág milyen jó megfigyelő (: ült az ölemben, 1x csak megszólal: -andi!
-tessék.
-okos vagy!  én is okos vagyok!
csíkos pólóban voltam, azt nézegette:
-andi! csíkok.
annyira viccescuki volt.
vasárnap reggel kimentünk az erdőbe, hátha találunk gombát. szedtünk 1 kosár őzlábat. sajnos nem vittünk fényképezőt, pedig nagggyon menő volt, amikor kamilla 1 csokor gombával közeledett felénk. kis gyerek, nagy gomba.
szombat reggel tesóm, szülők, nagybátyám elmentek almáért. hoztak enni és pálinkának is. estefele nekiálltunk feldolgozni. előjöttek a régi emlékek, amikor kicsik voltunk, és mi is segédkeztünk a pálinka előkészítésében, azaz szedtük a hullott gyümölcsöt meg hajtottuk a darálót. az utóbbit szerettem, főleg a szilvát lehajtani, mert ugye az puha volt lévén fosóka. összeszedni már kevésbé. mert amilyen könnyű volt darálni (a fosókát), annyira nehéz volt felszedni a földről. emléxem, dohogtam is, hogy ezt minek kell csinálnom, ha úgysem iszok pálinkát. a darálás viszont jó buli volt. bevallom, nálunk némi cukrot szór a gyümölcs közé keresztapám. aztán meg szoktuk kóstolni erjedés után. a pajtában vannak a kék műanyaghordók, és időnként beleettünk, hogy milyen.  ez volt régen. az alma elég kemény, és muszáj feldarabolni (kettévágni), hogy a daráló fogai belekapjanak, és
MINT KÉT TOJÁS... (TESÓM JAVASOLTA FOTÓ ÉS CÍM:)
levigyék- különben csak görgeti. mama közben sztorizgatott. elmesélte, hogy 1x a papa kissé kapatosan jött haza, és kiment a pajtába, mama utánament, hogy mit csinál, hát üresen hajtotta a darálót :) régebben kihajtották a teheneket a rétre legelni. még általános iskolás voltam amikor ez szokás volt a tsz-ben. jól meglepényelték a rétet, nőtt ám ott a gomba szatyorszám! öröm volt szedni. nem értem, hogy miért jobb egész évben az istállóban tartani a teheneket, amikor a réten elvannak, a szart sem kell utánuk összepucolni, ehetnek mindenféle füveket, csak vizet kell nekik vinni. elmondták most a szüleim, hogy mennyiféle táplálékuk volt régen a teheneknek: tök. gyakorlatilag a magján kívül az összes részét megkapták. mama mindig mondja, hogy szekérszám volt a tök. kerékrépa, burgundi (takarmányrépa). ezeket is le kellett szecskázni. azonkívül legeltek, meg télen a széna. hirtelen ennyi. nem csoda, ha olyan jó tejet adtak, amikor ennyifélét ettek.  muter szokta mondani, mennyire megérezte a tejen azt, hogy éppen mit ettek a tehenek. nem csoda, ha a hegyi sajt olyan finom. kiteszik a tehenek szűrét a hegyi népek, egész nap bóklásznak, és zabálják a sokféle növényt, és szuper tejet adnak, amiből zseniális sajtokat készítenek az
NÉGYEK
emberek. hát... ez a városi lét gyakran hiábavalónak tűnik és fenntart6atlannak. annyi érték és tudás van a mezőgazdaságban. és ez az életünk alapja. amit megeszünk. és lenézek, semmibeveszik. mondjuk alapba' is ez van a fizikai munkával kapcsolatban. de mégis miért? ha nem termelik meg nekünk a zöldséget meg a gyümölcsöt, nem tart valaki állatot, hogy húst ehessünk, akkor mégis mi a francot eszünk, hogy túléljünk? régen szinte az egész év azzal telt, hogy megtermelték a megenni kívánt javak, biztosították a hideg, terméketlen hónapokra az emberek maguknak és állataiknak az élelmet. mindennek megvolt a helye. a karajnak ugyanúgy, mint a bélnek vagy a gyomornak vagy a kukoricaszárnak.nem volt szemét. most meg megy a zöldhulladék a kommunális hulladékba. és amikor komposztálót akarok, akkor a lakóközösség fujjog. pedig nem büdös, nem is látnák.
azért némi törekvés elindult, annyira nem vagyok 2ségbeesve. a bor is felvirágzott pár év alatt, most meg nyomatják a sztárszakácsok a szöveget, népszerűek lettek a gasztrobloggerek, az emberek nyitottak az újra, a jóra, tehát van piaci igény, és ezt észreveszik a termelők is. mondjuk nem voltam még ilyen termelői piecon itt a nagy fővárosban, nem tudom, mennyivel drágábban adják, mint a sima piacon. mert ugye az ár meg6ározó.
múltkor isaszegen voltam 1 kisboltban, ott is tartottak jázmin rizst. régebben ez nem volt sehol. tehát elindult valami.
ja még 1 cuki szösszenet: virággal a kertben bóklásztunk, és meglátta a körte alakú paradicsomokat a bokron, mire: kérek körtét.

plüssök hasznosítása
hideg
elkezdődött az ősz. reggelente fel kell öltözni, du. nem annyira, este ismét. az ablakot nem nagyon nyitogatom, csak szellőztetéskor. szabályozni is tudom, mennyi levegő jöjjön be, lásd a képet :) igen, mert ha túl illatosat főzök, akkor úgy tudom a konyharészben tartani az illatot, ha kinyitom a lichthof ablakot meg a szobaablakot, és a huzat felviszi a magasba a szagot. ám ha a fürdőablak (ez szintén a lichthofra néz) és ajtó is nyitva van, akkor a szag tesz 1 kört, és bejön a szobába. tehát az utóbbi 2t be kell csukni.
jaj, de szar, hogy már hosszúnadrágozni kell. ráadásul a kedvenc farmernadrágom -nem mintha kényelmes lenne farmerban biciklizni- foszlik, mint a kalácsi, meg vannak számlálva a napjai.
már most szét-fagy a lábam a melóban.

mentás zöldborsópüré
mutter nyáron vetett borsót, és most is van friss borsó. szombaton csináltunk belőle franciasalátát, vasárnap leszedtem z újabb adagot, és fellapoztam jamie oliver csak természetesen c. szakácskönyvét, hogy elkészítsem belőle a mentás zöldborsópürét. elég sok sajtóhiba van ebben a könyvben: a hozzávalók között szerepel a fejtőbab meg a borsó. és nem írja, hogy meg kell őket főzni, csak azt, hogy mozsárban szétzúzni. én a borsót még csak megeszem nyersen, de a babot?! szóval szerintem meg kell őket főzni, különben emészthetetlen a cucc. a hozzávalók között szerepel a menta, de az elkészítéskor nem írja, hogy mikor tegyük bele.
már több receptet kipróbáltam, elolvastam a könyvből, és ez gyakran előfordul, hogy a hozzávalók között szerepel 1 valami, de az elkészítéskor nem. és nem a sóról van szó.
mind1, manóval konzultáltam, aki megerősített abban, hogy a borsót hőkezelni kell. megcsináltam, finom lett és főleg zöld. a fénykép nem adja vissza. be kéne rendezkednem 1 minimálisat ételfotózáshoz. olyan gyönyörűek a színek, azonban fényképen alig mutatnak. vagy csak ritkán. természetes napfényben ezzel a kis géppel is tudok szép ételfotókat csinálni, ám a nap nem süt este 9-kor...

lábak