dolgok

fogorvos, nátrium-fluorid
az antalvali.com-ra tévedtem a minap. lusta vagyok linkelni, melyik cikkben olvastam a NaF-os fog(k)rémről. az volt a lényege, hogy a fluorid milyen káros a szervezetre, és ezzel az agresszív anyagot tartalmazó valamivel mossuk a fogunkat, kész átverés, és még egészségesnek is mondják.
találtam 1 másik cikket, amiben azt írják, ha naponta 2x használjuk, az nem gáz, többször azért ne tegyük. kell az a fogaknak.
ugye betömettem a fogamat, és rákérdeztem a fogdokinál a NaF-ra. hoyg mit olvastam róle. neki mi a véleménye? azt mondta, hogy mo-on nyugodtan használ6juk, nem nyeljük le (a gyomorban szívódik fel) illetve mi itt nem fogyasztunk annyi halat, mint pl. a japánok. a halban sok a fluor, ezért ha rápakoljuk a fogkrém fluortartalmát, az már sok lenne. mondjuk nyálkahártya a gyomorban és a szájban is van. azt nem tudom, hogy ugyanolyan/hasonló mértékben szívódik -e fel a fluorid mind2ből, vagy van némi köze hozzá a különböző emésztőenzimeknek, amik tuti nem 1enletesen vannak jelen a 2féle nyálkahártyában.
felvetettem a kérdést, ami az antalvalis cikk elolvasása után rögtön felmerült bennem, miszerint akkor a szegény kisgyerekek vannak a legnagyobb veszélyben, mert ők nem tudnak öblíteni, lenyelik a fogkrémet, és még ráküldenek 1 fél pohár vizet, belemosnak mindent a gyomrukba. felvilágosított a fogorvos, hogy a gyerekfogkrémek  -ha jól emléxem- kb. negyedannyi fluort tartalmaznak. úgy tűnik, hogy akkor csak nem olyan veszélyes, ha a gyártók erre  már odafigyelnek.
otthon pedig nem csak nyomtam a tubusból a fogkefére, hanem elolvastam, mi van a hátulján. és ezek mind rajta voltak. a gyerekeknek csak borsónyit nyomjunk a fogkrémből, ha az átlagostól eltérő táplálkozási szokásaink vannak (most nem tudom, hogy kiemelte -e a halat, majd újra megnézem, és javítom), konzultáljunk a fogorvosunkkal.
kérdeztem azt is a szakitól, hogy számít -e a fogkrém. azt mondta, igazából nem. úgyis az a legfontosabb, hogy a lepedéket, ráragadt cuccokat mechanikailag eltávolítsuk.
azért használjunk fogkrémet!
én spec. nem szeretem a fehérítőseket, mert nem haboznak. nekem kell a habzás élménye a fogmosáshoz. állítólag ezek a habzást kiváltó anyagok is elég károsak. a lushnak van vmi kímélő fogkréme. akinek van elég pénze, vegye meg azt. jelenleg 990 ft/ 40 db az 1ik változat. azaz 24,75 ft/db. egy fogkrém sokkal olcsóbb :(

jóga
szomorú hírt kaptam tegnap: elmegy a jógaoktatónk. 1 ideig felhagy az oktatással. azt mondja, pihenésre, feltöltődésre van szüksége. bele lehet fáradni ebbe is. majd 1x biztos újrakezdi. megköszöntem neki, hogy a tanítványa lehettem 1 évig. sokat fejlődtem. ő is látta, ő is megköszönte. hogy az igazán motiváló, amikor látja a tanítványokat, hogy jönnek, lelkesek meg fejlődnek. így ért véget 1 újabb szakasz az életemben... most kicsit sírok magamban...
ernő jól megdolgoztatott minket tegnap is, folyt rólam a víz annak ellenére, hogy már nincsen kánikula. reggel alig bírtam felkelni, és elborzadtam, hogy ha ennyire fáradt vagyok, mi lesz velem 7végén, amikor a gyerekek hajnalban jönnek át :) aztán rájöttem, hogy nem a fáradtság dolgozik bennem, hanem az izomláz.

bicikli
még mindig meg vannak huzatva a közlekedők. különös tekintettel a gyalogokra és a biciklisekre. elképesztő dolgokat csinálnak (vajon én is?). az autók között nagyobb biztonságban érzem magam,  mint a (gyalog)-kerékpárúton.
múltkor bringásreggelikor jöttünk balázzsal a batthyány tértől a gellért felé a bicikliúton, halálfélelmem volt. amúgy is csak az ellenkező irányban szoktam használni 1 db-on. fú. a szabadsághidat eddig sem szerettem, tél beállta előtt inkább kikerülöm, mert tele van őrült elemekkel a híd és környéke a gyalogosok által is használ6ó része, az úton meg nem szeretek menni. így hát átszoktam az erzsébet hídra hazafelé. befele a városba meg eddig is a lánchidat használtam, ha lehetett, ha nem.
néhány eset:
kanyarodok ki balra a csalogányra, erre elém sétál 1 csaj. inkább fut. általánosiskolásforma lehetett. persze telefonál, lefelé néz. húztam balra a kormányt, amíg jött. fel sem nézett, úgy kért bocsánatot. meg csüngött a kibaszott telefonján. ha elbassza 1 autó, akkor meg csodálkozik.
a lónyai utcában mentem. ugye ez 1irányú. jobbra van vmi parkolóudvar. jött ki 1 nő. csak jobbra tudott kijönni, de el se nézett balra. hihetetlen. ha meg ütközik, nyilván ő van legjobban meglepődve.

kedvenc illataim
száraz fenyő. biciklitúrakor felfele a szerpentinen a legszebb.
1 táska paprika
jázmin. és találtam 1 olyan jázminteát, aminek nem csak az illata jázminos, de az íze is. naggggyon finoooom.
hirtelen ez a 3 jut eszembe

fogorvos

hát ez cukiiii

juj, jó régen írtam, a fog téma motivált az írásra. ahogy látom, a biciklitúránk élményei mélyen elraktározódnak, elmosódtak az emlékek- azt már nem osztom meg. pont 1 hónapja voltunk. ha mégis, akkor azt észreveszitek.
annyi minden történik, mégsem írok. ezek szerint már nem olyan fontos az írás. vagy csak ideiglenesen fontatlan (=nem fontos). tényleg a fontosnak van 1szavas ellentéte?

szóval a bónusz brigádon vásároltam 1 kupont, amiben az volt, hogy betömik 1 lyukas fogamat, vagy ha az nincs, akkor kicserélnek 1 amalgám tömést. izgultam, hogy nem túl kockázatos -e. tesóm fogorvosoknál szerzett idei tapasztalatai alapján kissé félve vágtam bele. neki gyak. ö-v gányoltak a szájában hónapokkal ezelőtt. valóban gányoltak, mert nem sikerült fájdalom- és tünetmentesre megcsinálniuk... és az a durva, amikor 1 egészséges foggal csinálnak valamit, hogy a beteget megmentsék. mert ez olcsóbb, mint beültetni 1 fogat. csinálnak 1 szart, utána meg lehet toldozni-foldozni.
nekem is volt rossz tapasztalatom a szentkirályi utcában: elmentem ellenőriztetni, dokinő megállapította, hogy rettenet, mi van a számban, ezt ki kell húzni, de lehet, hogy ezt is, vagy legalább szétbarmolni, hogy a betegebb fogat megmentsük. rémület. azért kihúzattam (vésettem 1 fogat), amivel örökké baj volt, még tejfog korában is. nem akart begyógyulni sehogy sem, csak jajgattam, a végén már biciklizni sem mertem, azt hittem, a hideg miatt nem gyógyul. aztán  épp hazautaztam, mutter bejelentett az otthoni fogorvoshoz, aki talált 1 kis szilánkot- emiatt nem gyógyult be. és megnyugtatott, hogy itt csak elszíneződés van, semmit nem kell csinálni. nna, ennyi. így legyen okos az ember ...
én nem éreztem, hogy gáz lenne a számban, azonban amióta nem hordok fogszabályzót, alig voltam fogorvosnál, ki tudja, mi bújkál bennem.
a fogdoki mindent elmondott, hogy pl. van elszíneződés, de az nem lyuk, nem kell bolygatni; ebben viszont nem biztos, ezért megröntgenezi. szóval tájékoztatott arról, hogy mi folyik a számban.
végül a leggázabb fogamban cserélte ki a tömést. fú, szétfúrta az amalgámot, öblítenem kellett, és szürke fémdarabok hulltak a számból. megcsodáltam.
az érzéstelenítő szuri előtt érzéstelenítő krémmel kente be az ínyt.
a fogamat 2x kellett megröntgenezni, mert először nem látszott, ám megnyugtatott, hogy ettől nem lesz bajom, mert digitális. nem mintha érteném, mi az a digitális. meg kellett volna kérdeznem.
(+) csalódás volt ez a fogorvos, juhéjj!

bogrács 1
eránál volt múltkor paprikáscsumpi buli, amire egész 1xűen nem jött el a meghívottak nagy része. lemondták vagy még azt sem. kiscsoportos buli volt. megtanultam, hogyan kell máglyát rakni :) ezt a tudományomat bogrács 2-ben kellett volna előadnom, de.... a kaja baromi hamar megfőtt, kb 20 perc alatt kész volt az egész. nem mondom, hogy nem égett oda :) éppen a 6áron volt. a füsttől meg az odakozmálástól lett 1 finom, csal6atlan kinti íze. én ezt imádom. jó, hogy nem jöttek többen, mert nem jutott volna nekik :) igaz akkor több alapanyagból készítettük volna. kolbász helyett virslit főztünk bele, és nem akartam hinni a fülemnek, amikor pukkant. azt hittem, a roppanós virsli csak kamu. a krumplit nem hasábra, hanem karikára vágtam, ezért főtt meg olyan hamar. eléggé összeroncsolódott, de én ezt a kissé trutymós állagot is kedvelem a füstös ízzel 1ütt.
sütöttünk még tepsis muffint, ami erának köszönhetően éppen nem égett oda. tudniillik én gyakran megfeledkezem arról, hogy betettem sülni a sütit.
(így végiggondolva az elmúlt 2 7 gasztronómiai tevékenységeit, sok necces dolgot csináltam. megingott a hitem önmagamban e téren is, ahol viszonylag biztonságban tud6tam magam.
fú, én annyira fáradt voltam, miután a kisgyermekes szomszédék is leléptek, hogy alig bírtam hazatekerni. ólomnehézségűnek éreztem minden végtagomat. legszívesebben taxiba ültem volna. mindig ezt mondom, de nem költök rá sosem.
igaz 5-kor keltem szombaton, mert balázzsal elmentem 1 teljesítménytúrára, ami szentendréről indult. ő meg , mint a rakéta, próbáltam követni, de a dobogókő felé vezető utolsó 6-8 km-en végleg eltűnt a szemem elől. na ez az erőltetett menet rendesen kiszívta belőlem az energiát, csak hordoztam magammal a fizikai fásultságot, ami szellemibe is átcsapott. megfigyeltem magamon, hogy ha fizikailag fáradt vagyok, akkor az agyam is nulla, nem vagyok képes nemhogy nevetni, még mosolyogni sem. érdekes, majdnem mindig fáradt vagyok... nekiállok vasat szedni. az utolsó mentsvár. mint kesztyűben a birkabőr mancskesztyű. tegnap 5000-ért vettem 1 párat- remélem beválik.

bogrács 2
másnap, azaz vasárnap 8-kor keltem, és tekertem ki horányba másik balázshoz kertipartiba. a 3személyes kertipart :) beáztatott 1 kg lencsét a lencsegulyáshoz :) a lencsén kívül még volt benne krumpli, kolbász, füstölthús és csipetke, fehérrépa illetve sárgarépa is, hogy csak a nagyobb tömeget említsem.
a tűzrakás elég nehezen ment, de végül is annyira sikerült, hogy megfőjön rajta a kaja. ez is odakapott 1 cseppet. mennyei lett.
jó sokat megettünk belőle, jutott még műanyag dobozokba is (szerdán még ettem belőle).
a legkirályabb viszont az volt, hogy ebéd után kifeküdtünk a kertbe ejtőzni, és aludtunk 1 nagyot a napon.
ez a lencsegulyás nagyon jó kertiparti kaja, mindenkinek ajánlom. a recept a bűvös szakácsról van, asszem valamelyik hozzászólásban találtam:

KOCKÁS LENCSEGULYÁS

Hozzávalók, 4 főre:

40 dkg füstölt sonka, - 30 dkg szárazkolbász, - 50 dkg lencse, - 25 dkg csipetke, - 2 kis fej hagyma, - 2 gerezd fokhagyma, - 2 sárgarépa, -1 fehérrépa, - 1/2 db zeller, - 1 pohár tejfel, - 1 csokor petrezselyem, - 1 csapott evőkanál pirospaprika, - 1 evőkanál kukoricakeményítő, - bors, só.

Elkészítése, Flesser Anna néni diktálása alapján:

A tálalás előtti napon:

1. A lencsét válogasd át, (a hibásakat, lukasakat dobd ki) jól mosd meg és áztasd be.

2. A füstölt sonkát bő lében, lassú tűzön főzzed kb. egy óráig, ha kihűlt, tedd a hűtőbe.

A tálalás napján:

3. A sonkáról kifőtt zsírt és a zsíros részeket szedd le, a sonkát vágjad fel kb. 1,5 cm-es kockákra. A kolbászt szeleteld fel. A sárga és fehérrépát vágjad karikákra, a zellert apró kockákra.

4. A hagymát vágjad apróra, majd a leszedett zsíron fonnyaszd meg. Húzd félre, és egy csapott evőkanál pirospaprikával keverd el.

5. A leszűrt lencsét, a sonka vízzel öntsd fel (egészítsd ki húslével, hogy kb. 2 liter, legyen) és kezd el a hagymás paprikás vízben főzni. Amikor erősen forr, tedd bele a zúzott fokhagymát és lassú tűzön kb. fél órán át, főzzed. Borssal, és ha szükséges sóval szórd meg.

6. Tedd bele a kolbászt egészben, a csipetkét, a sárgarépát, fehérrépát, és zellert. Tíz perc után vedd ki a kolbászt, majd főzzed további az egészet, fél órán át. Karikázd fel a főtt kolbászt és tedd vissza.

7. A levesből vegyél ki, kicsit hagyd meghűlni, és keverd jól össze egy púpozott evőkanál liszttel, és egy bögre tejfellel.

8. Tedd bele a kockára vágott, főtt füstölt sonkát, és a kukoricakeményítővel elkevert tejfelt, majd jól forrald össze.

9. Tálaláskor, vágott petrezselyemmel, zöldpaprika karikákkal, és tejfellel díszítsd.

na, folyt köv

warmshowers

hát nem erőltetem meg magam, mint lát6ó. nem nagyon van kedvem írni, pedig sok érdekes dolog van

pauline et arnaud
a francia fiatal házaspár, akik föld körüli biciklitúrájuk vége felé járnak. nálam aludtak 4et. igazán remek napok voltak. tandemmel jöttek. 15 hónapja úton vannak. úgy szervezték, hogy melegben tekerjenek, így majdnem végig szandálban nyomták. szépek és egészségesek voltak, betegség és technikai problémák nélkül vészelték át ezt a hosszú időszakot. vészelték át? ezt túl komoran hangzik. leginkább jókedvvel tekertek. jaj, annyi mindent mondtak. mi tudnék visszaadni?
pauline igazán cuki volt, esténként 1ütt hajkurásztuk a ronda éjszakai lepkéket. 1et puszta kézzel agyoncsapott. fúúj- mondtuk mindketten és nevettünk.
1. estéjükre májat főztem, amire rácsodálkoztak, hogy ők még sosem ettek ilyet. erre én csodálkoztam rá, hogy lehet, amikor franciaország híres a libamájról. igen, az ott is drága, ritkán eszik. elmondtam az összeesküvés-elméletet, miszerint franciák szponzorálják a 4 mancsot, aki időnként baszogatja a libásokat, hogy a töméssel kínozzák az állatot. állítólag nem is, be van ez bizonyítva. meg a libák amikor tömés van, (liba)sorba állnak, és szinte követelik maguknak a takarmányt. arnaud aszongya, fro-ban is baszogatják az állatvédők a libásokat.
amúgy ők agrárban dolgoznak, ezen szemszögből is nézték a világot, csinálnak 1 filmet is, amit kíváncsian várok. jó lenne, ha angolul is lenyomnák. majd meglátjuk.
nagynéném a máj hallatán kérdezte, miért nem csináltam inkább rakott krumplit nekik.
erre pauline rakott krumpli-szerűséget csinált 2. este. azt mondták, most ők főznek vmi franciát, ha még nem felejtették el :) ez az étel azonban sokkal könnyebb volt, mint a mi paprikás csumpink. az egész jénaival megettük hárman. nagyon finom volt, jobban ízlett, mint a mienk. olyan jó szaftos volt.
a királyfürdőben lelazították magukat.
utolsó nap elvittem őket a daubnerbe. ez van legközelebb, a vári cukit kihagytuk, azt múltkor orsival látogattuk meg az alföldi biciklitúránk alkalmával. ez nagyon jó döntés volt, mert kipróbáltam 1 új fagyit: rózsalekváros-csipkebogyó. azt hiszem, ennek majdnem sikerült túlszárnyalnia a karamelles-ánizsos körtét.
no a daubner tetszett nekik, majd átnyargaltunk a gül babához- ez kihayg6alan, minden külföldit elrángatok oda általában záróra környékén. eddig 1x voltam ott sima cipőben, az a megvetemedett macskakő nem 1 biztos és kényelmes talaj az spd-cipő alatt.
utána p.zoliék koncertjén voltunk, a fából faragott királyfin. ez tsiztán énekes produkció volt. fantasztikus.  csak csodálkoztam, hogy lehet ilyet kitalálni. a közönséget betették a kör közepére. a külső emberek székeken ültek, a hajlékonyabbak pedig belül párnákon a földön. a közönségkört cikkekre osztották, az énekkar pedig kívül állt fel, de mozgott is. időnként bejöttek, szólóztak, továbbálltak. nagyon szép hangélmény volt. sosem hittem volna, hogy valaha tetszeni fog nekem 1 ilyen cucc. péntek este is volt az öntödei múzeumban 1 kultúrfürdős koncert, ami kellőképp felvillanyozott a szerdai produkcióra.
a franciák is le voltak nyűgözve.
mindennek tetejébe elvittem őket a szimplába, hogy 1 kis pesti romkocsma érzést is tapasztaljanak. ez kötelező program. ettől is el voltak ájulva :)
jó órákat töltöttünk 1ütt, bírom a búrájukat. meg vagyok hívva brötányba (nemtom hogy kell írni).

szilvadzsem
történt az hogy kedden kitekertem az ikeába, hogy végre megvegyem a hőn áhított piros-fehér pöttyös ágyneműhuzatot. meg 1 fanglit. bent kujtorogva láttam, hogy kell vennem még 1 műanyag tárolót is.
és mi történt? a vásárlók elhordták az összes ágyneműt és műanyag tároló sem volt. fanglit találtam.
mérgemben bementem a piacra, hogy veszek vmi kaját. találtam 200-ért szilvát meg 300-ért igen vonzó kék szőlőt. vettem valamennyit, majd kint megettem egy kb. félkilós fürt szőlőt csak úgy a falnak támaszkodva.  annyira finom volt, hogy bementem még 1 adagért, és halmoztam 1 kis szilvát, hogy akkor lesz belőle lekvár.
hátizsákom tömve volt, roskadoztam a súlya alatt.
eránál jól elment az idő, s közben már bosszankodtam, hogy megvettem a szilvát, most dolgoz6ok vele, ez vagyok én: ha nincs semmi dolgom, csinálok magamnak. ráadásul későn értem haza, és nem akartam zavarni a franciákat a főzéssel.
erre mire értem haza? pauline épp akkor kezdte el a vacsoracsinálást. mire felbuzogtam, s nekiálltam a szilvalekvárnak. tehát bőven 9 után kezdtem magozni. hirtelen 5let: betettem a kuktába a szilvát, s főztem 20 percet. jól megpuhult, viszont nagyon vizes volt, mert -én hülye- még tettem is alá vizet, nehogy odaégjen, és persze a szilvában is volt víz. átöntöttem 1 lábasba, hogy elfőzzem a fölös vizet. puffogás után már nem sokáig főztem, belevágtam 1 kis cukrot, adtam még neki 20 percet, és éjfélkor már üvegekben volt a lekvár. összement rendesen a szilva. pauline segített ebben is. meg mosogatott rendesen. igazán házias teremtés :)

borrrcsááá
és kálmán csütörtökön este megérkeztek angliából. örömhír. boldogság. előtte kicsit elszomorodtam, amikor jógán kiderült, hogy a jógaoktatónk 1 db-ig felhagy a tanítással, és más lesz helyette. nagyon remélem, hogy legalább olyan színvonalon tartja majd az órákat, mint ernő. hát nézzük pozitivan: 1 évig jr6tam az óráira, tanultam sokat, fejlődtek a hátizmaim, ha a zsír el is takarja :) bár talán a hátamon nincs úgy zsír...
szóval nagy örömmel mentem a hévhez borcsa elé, és el se akartam hinni, hogy jön, amíg meg nem láttam.
jó sokat beszélgettünk.
pénteken meg tgy-ben voltunk. én nem sokáig, pedig igazán remek este volt. ui. szombaton elmentem 1 biciklis teljesítménytúrára balázzsal.
erről holnap. jelentem, meguntam az írást.
fénykép sincs...

index blabla

írok már valamit.
az olasz-osztrák biciklizésünkről kéne produkálnom valamit, mielőtt a semmibe vész a sok élmény...

reggel elmentem "edzeni". azaz 1x feltekertem a kékgolyó - istenhegyin. felküzdöttem magam az erzsébet kilátóhoz is. aztán le, haza. kb. 36 perc volt felfelé. a mérési pontosságon még van mit javítanom. nyilván az időn is.
régen volt már amikor 1sebességessel (42/16) 3x felmentem az istenhegyin a költő utcáig sima cipőben. a tornacipőre nem esküszöm meg, lehet, hogy akkor már spd-t használtam.
a legszarabb rész a költő utca környéke.
jó hogy ezt írom: legszarabb. mintha csak szenvedés lenne a biciklizés. 1 részt az is. mint bármi, ami megerőltető. de ha edzettebb leszek, jobban bírom majd.
érdekes, hogy külföldön 1 hasonló emelkedő sokkal elviselhetőbb számomra. pedig az istenhegyi útminősége jónak mond6ó. főleg 1 hhh-szépvölgyi felső szakaszához képest. ezeken a szar utakon nincs kedvem biciklizni. lefelé 1 rémálom némelyik.
...
nem mondanám, hogy agyon vagyok motiválva...
sajnos elfelejtettem elvinni a cuki jegyzetfüzetemet a túrára. pedig annyira pozitivan előrelátó voltam, hogy kettő is vettem az elkövetkezendő túrákra.
szóval ne kanyarogjak ö-v.
most nem a túráról írok, hanem ilyen általános fröcsögés következik.
csüt hajnalban sikerült felkelnem, és felmenni ugyanazon az útvonalon. talán nem lihegtem úgy, mint vasárnap (vasárnap gáborral tekeregtünk 1et a városban, s az istenhegyi is szóba került. meg a hhh. az 1 kínszenvedés volt.).
most 35:17 perc lett. pedig jobbank éreztem magam. és azért sikerült 1 percet javítani, mert az eötvös úton a víztorony után  tekertem is, nem csak gurultam. és jobban megnyomtam a buszvég után.
de ez így nem lesz j, még mindig túl sokat eszek. nekiálltam multivitaminozni, hátha valamit pótol, és majd kevésbé kívánom a kaját...

utak
még mindig meg vannak őrülve az emberek. nem írok kizárólag autóst, mert épp annyi elképesztő gyalogos is van. hazafele a szabadság hídon szoktam menni, és folytatom a bringagyászon az erzsébet hídig. onnan ki az útra. nagyon szar helyzetnek kell lenni, hogy én tovább merészkedjek a bicikliútra. ám így is állandóan fogom a fejem: minek jöttem én ide? hogy lehetek ilyen bugyuta? mikor nagyon jól tudom, hogy ez a bringagyász valóban az ami: bringagyász. mindig megfogadom, hogy soha többé, aztán mégis használom.
tegnapelőtt is megyek az én sávomban. itt már szét van választva bringa meg a gyalog. jön velem szemben 1 másik bringás csaj, és erre előzi 1 3. ember, úgy hogy szinte 1más arcában vagyunk. csak pillogtam meg rákiabáltam.
akkor az üllőin jobbról kerültem a kocsisort (előttem 1 másik bringás is ezt tette. jól van, 50 m-en én is kibírom jobb oldalt), erre kinyúl belőle 1 faszi, meg vmit kiabál. nagyon megijedtem.

most már 2 biciklizés leírásával is adós vagyok, ui. orsival szombaton csináltunk 1 alföld-kört.

most beszúrom ide piry tortáját. ezt a múlt 7en csináltam. ki nem találjátok, hogy születésnapja volt :)

 elrejtve jegyzem meg, ha már a sütésnél tartok, hogy a wekerlei sós sütőversenyen nem lettem helyezett. a közönség közt kevés volt az ismerős, és még a rokonok sem szavaztak :), a zsűri meg talált az enyémnél jobbat is. belátom, ilyen megosztó kajával nem lehet babérokat aratni, valami populárisabb íz kellett volna, nem a szalonnás-zöldbabos-krumplis, hanem spenótos, mint ahogy azt még a verseny előtt a 111. érzékem megsúgta. de ez csak utólag derül ki, hogy mi volt az 1. gondolat, hogy mit kellett volna tenni. én ebben erős vagyok. utólag eszembe jut minden, amit mondani/tenni kellett volna, azonban a szituációban nem. jó lenne, ha javulnék ez ügyben kicsit, de a 34 év azt mutatja, hogy ez olyan tulajdonságom, amit örökké a magaménak tud6ok. legalább rájöttem, hogy ez van. ez sem 15 év volt...

na, megpróbálok biciklis beszámolót írni. addig itt van ez, ni :)