Sölkpaß, Stoderzinken

Sölkpaß, Stoderzinken

végre írok valamit. valami bicikliset.
múlt 7en otthon voltam, és tesóm is jött a népes családjával 1ütt. 1 nap ausztria kerékpáron betervezve.
kedden történt mindez. most nem kellett izgulni, hogy lesz eső vagy nem lesz eső, stabil napsütés ígérkezett. nem mintha megtekintettük volna az időjárás előrejelzést.
7fő este 10-kor az addigi terveket 5 perc alatt felülírta a 2 zoli. nekem meg mind1 volt, jó úgyis. pedig a tervezésbe/gondolkodásba még én is feccöltem némi időt, nem a szokásos megyek, mint a birkák hozzáállással bírtam. szóval gröbmingig autó, s onnan indul 2 big:

• a 638 stoderzinken 1845 m, 1069 m szint (nyugatnak)
• a  653 sölkpaß 1790 m, 887 m szint (délnek)

azokat megmásszuk, és ha még marad idő, akkor el schladmingba, s onnan bekebelezzük a 640 hochwurzen hütte-t.
elkészítettem másfél szendvicskenyeret szendvicsnek. a kihűlt tejberizst anyával csináltattam rizsfelfújttá, ui. igencsak csúsztunk ki az időből.
az indulás időpontját 5.15.-re tűztük ki. tesóm elaludt, így nekem kellett ébresztenem. azonban olyan sötét volt a szobájukban, hogy azt se tudtam, hova hajoljak, vajon hol alszik ő, nehogy véletlenül elit vagy a  gyerekeket piszkáljam meg hajnali fél 5-kor. végül a suttogás mellett döntöttem, amire felébredt (a földön fekvő tesóm).

rendszám

mindent szépen bepakoltunk, majd elindultunk zoliért. nem hozott sütit a disznaja :)
a lukoilnál tankoltunk, ám a rohadékoknak nem volt autópályamatricája, ezért a szemközti agipot is meg kellett látogatnunk. teltek a percek...
odakint szinte hideg volt, 15-16 fok. a nagy kánikulában ez meglepően kevés.
a hegyek lábához érve talán még hűvösebb lett, vsizont az 1ik alaugútban felment a hőmérséklet 30 fok fölé, amit nem értettünk. panel6ás?
én közben elaludtam. ezért szeretek autózni, mert akkor nyugodtan lehet aludni.
az első látványosság ez a kamion volt a rendkívül 1xű rendszámával. amúgy ált. arra szoktam ébredni hátul, h tesóm felkiált: hegyek! most nem emléxem, hogy történt. szeltük a km-eket, rettegtünk az alagutakban :) s 1x csak gröbmingbe értünk. persze a billa parkolójában csak 1 órát lehetett ingyen parkolni, így más helyett kerestünk a kocsinak. jól bementünk a városba, és 1úttal ki is, aztán visszafordultunk, hogy nehogymá megmásszuk a stoderzinkent autóval. a patakparton 1 kiszélesedő részen 1 faház mellett letettük a kocsit. összeraktuk magunkat meg a bringákat, és a sölkpaß felé vettük az irányt. alighogy kiértünk gröbmingből (nem kínában vagyunk), jött 1 nagy lejtő. izomból húztam a féket, szinte füssstölt. namondom, szép lesz visszafele ezzel zárni a szakaszt...
amikor megláttam ezeket a teheneket, leálltam fényképezni. majd naptejeztünk. nagyon látványos volt, ahogy a felülről sütő nap a domboldalon tehénnyi tehénárnyékot csinált az állatok alá. ezen a monitoron nem jönnek ki olyan szépen a színek...

forrástól kilátás fölfelé

a következő faluban kettévált az út, s elkezdődött a 26 km-es big. kezdetben 1 folyóvölgyben haladtunk viszonylag gyorsan. néha lejtett az út, forgalom alig. nagytányért is tudtam használni. volt 2 helyen csatornaépítés, és valahol kint volt a "tehenek" tábla sok km-en át tábla. az úton néhány km-enként rácsok voltak elhelyezve (erről később). nem volt veszélyes, de azért lefele nem robogtam át rajtuk 50-nel.
zolit elhagytuk, aztán tesóm mögött hamarosan én is lemaradtam.
tekerés közben gondolkodtam, hogy is lesz ez, mikor durvul be a hágóút? 16 km-t mentem, és még semmi, majdnem mintha az alföldön biciklizgetnék. aztán st. nikolai után elkeskenyedett az út, és feltűnően jobb minőségű lett. a-ha, ezek szerint kezdődik. voltak benne meredek részek, meg kellett állnom 1-2x. 1 forrásnál feltankoltam vízből. kezdtek ritkulni a fák, éreztem, hogy nem sok lehet hátra. és a km-óra is ezt mutatta.
felértem a turistabusszal 1 időben. akkor szállingóztak ki belőle a német/osztrák nyugdíjasok. nem emléxem, hogy min lepődtek meg annyira: a havon vagy azon, hogy itt biciklisek vannak. mindenesetre 1790 m-en 1ik sem akkora szám. és ezen mennyiségű hóra gleccsereztek...
igen, volt 1 kis hó meg szél. és tehenek. bírom ahogy belassulva mozognak. vagy állnak és bámulnak. és elütni nem lehet őket, úgyhogy ha nem hajlandóak odébb menni, akkor várni kell türelmesen. a nyugdíjasok kibámészkodták magukat, és beszálltak. a busz indult volna tovább, azonban a tehenek az utat elállták teljes széltében. a sofőr várt. majd amikor megelégelte, megnyomott vmi levegős gombot, ettől szisszenő, éles hang jött ki a buszból, s a tehenek 20 centit siettek odébb, majd lassan elkullogtak előle. nagyon vicces jelenet volt. sajnos csak 1 másikat vettem fel videóra. ezek a tehenek mennyire bambák!: az 1ik szorosan a sölkpaß tábla mellett haladt el, de olyannyira, hogy a hátával súrolta azt. tessék, így görbülnek meg a táblák :)
kérdeztem tesómtól, hogyan j
önnek át a tehenek ezen a vasrácson? belecsúszik a lábuk... azt mondja, azért vannak itt, hogy ezen nem mernek átjönni. szóval a mozgásuk kissé korlátozva van így. de csak kissé. oldalt mehetnek, amerre tudnak.
az út felső, kb. 3 km-es szakasza 12 %-os lejtő volt. ez felfele nem tűnt fel. mármint emelkedő. összeszedelőzködtünk, és legurultunk. a big-út vége, a lankás folyóvölgyes, már nem lejtett végig, tekerni kellett serényen. váltogatva mentünk. olyan volt, hogy meg lehetett csinálni ezt. na, ez szedi ki igazán belőlem az erőt, ez a stéherezés 30-cal. nem is tudom sokáig csinálni.
egyszercsak megszaporodtak a biciklisek. jöttek velünk szemben szépen eloszolva. verseny lehetett? először azt hittem, vmi biciklis tábor...
a gröbming felé vezető emelkedőn felküzdöttük magunkat a szélcsendben és a szikrázó napsütésben. a nyugalmat nem zavarta meg semmi. ha nem számoljuk bele a döglött macskát az árokparton, pont a legmeredekebb része. volt 1 szaga...
az autónál feltankoltunk étellel, itallal, tesóm zolinak hagyott 1 üzenetet, hogy itt jártunk ekkor, majd elindultunk a stoderzinken felé. kurva sok teherautó jött, verték fel a port. ezt nem értettük. majd vége szakadt az aszfaltos útnak, és murvássá alakult. mi ez? már ilyen hamar vége az aszfaltnak? még hátravan gyakorlatilag az egész... gyanús gyanús. tesóm talált 1 élő embert, aki a helyes irányba igazított minket, és otthagytuk a kőbánya bejáratát.
eléggé sütött a nap, így mertem remélni, hogy erdőben tesszük meg az út nagy részét. érdekes módon nem volt gyilkos meleg. azért izzadtam, de nem a hőség szedte ki az erőt belőlem. ez fizetős útvonal, álltak sorban a buszok meg a kisautók.
amikor kikerültem őket, a gyalogok nem nagyon akartak tudomást venni rólam, igen nehezükre esett arrébb lépni. tesóm figyelmeztetett, amikor szétváltunk, hogy ne felejtsek el enni és inni. a figyelmeztetésnek eleget tettem és az elején benyomtam 1 banánt. a 10 km-es 12 %-os emelkedő tábla kissé megijesztett. és ott, az erdőben pont volt 1 hely, ahonnan el is lehetett indulni.
nem nyüzsögtek az autók, a biciklisek meg főleg nem. vagyis old timerek voltak bőven. másnap, 17-én kezdődött 1 old timer fesztivál gröbmingben. már nagyban folytak az előkészületek 16-án. sátorok, check pointok, táblák mindenütt. a hágóutat meg lezárták 17-én 1 időre, úgyhogy mákunk volt, hogy nem akkor mentünk oda.
szóval 12 km-t kellett mászni ezzel az áttétellel. tesóm megint rákérdezett, mikor veszek végre 1 női (kompakt) hajtóművet? nem lenne annyira súlyos a helyzet 1 lazább áttétellel. de hát én mikor változtatok ilyeneken? amúgy nem is volt olyan szörnyű felmenni. a balkanyarokat szeretem a legjobban. nagy ívben tudom venni, kevésbé meredek. olyan érzést kelt bennem, mintha haladnék. amúgy jó kis út volt ez. sok kanyarral, nem volt benne sok unalmas, 1enes szakasz. 1enes... nekem ha már 300 m-t 1enesen kell menni, az bajomra van. hátha még sík is. lerombolja az agyamat. mi lenne velem ausztráliában? szóval úgy tűnt, lefele is jó lesz ezen jönni.
elhaladtam 1 forrás mellett. utána meg szidtam magamat, hogy hiba volt, mi lesz, ha nem lesz már több, és 2 dl vizet kell beosztanom 4 km-en? bíztam benne, hogy akad vmi víz, amivel feltankol6ok. és úgy is lett. teletöltöttem mind2 kulacsomat, nem érdekelt, hogy mennyi pluszt kell cipelni. és már a szemgolyóim előtt kólásüvegek ugráltak. én is megkívántam a kólát, s azt éreztem, az lesz az 1etlen "táplálék", amit a gyomrom képes lesz befogadni a hegy tetején. hütte-kóla, hütte-kóla- ezt mantráztam.
az út egyes hajtűkanyaraiban táblák álltak névvel és tengerszintfeletti magassággal. lehetett agyalni, hogy mennyi van még hátra, milyen lesz az út hátramaradó része. ez jó dolog, mert 1ben motivál is meg gondolkodásra késztet. nem mintha biciklizés közben szét-gondolkodnám az agyam. fölfele se szoktam a lelki problémáimon agyalni, lefele meg 1enesen tilos. akkor épp elég koncentrálni a lejtőre. a tökéletes jelen ilyenformán megélhető.
szóval szeretem a kanyarral teli emelkedőket. mindig kíváncsivá tesz, mi lehet a kanyar után.
a vége felé már kiszélesedett az út, parkolók, turisták szerteszét. az utolsó szakaszról már ki voltak tiltva a gépjárművek. a stoderzinken táblánál kiírták, hogy 0 km van hátra. ezek szerint megérkeztem! hol  lehet tesóm? megláttam, integetett 1 fa árnyéka alól. onnan már köves-kavicsos volt az út. azon izgultam, nehogy pont ott dögöljek le a cangról, ráadásul ott mindenki lát. valahogy le1ensúlyoztam tesómhoz. majd szétnéztünk. minden pompázott. ezernyi színes virág, lágyszárú és bokrocska, ragyogó zöld rét, tiszta, vakító kék ég. tesóm felsóhajtott, milyen jó lenne itt nyaralni. ha megunod a gyaloglást, bedobsz 1 jó ebédet, majd elvonulsz a hegyi házikódba.
hát igen, vágni lehetett a nyugodtságot.
betértünk a hüttébe. pontosabban leültünk kint, s a pincér jelenlétében megvitattuk magyarul, hogy akkor 2 kólát iszunk. ő meg magyarul válaszolt. mint később kiderült, azért, mert alapba magyar. itt dolgozik a nyugodtságban, minden fasza, a persil is jobb. 5,60 EUR volt a 2x3 dl kóla. húzós. azonban nem érdekelt, nyaraltunk vagy mi :)
miután megittuk az üdítőt, és megszáradtunk, szétnéztünk a gyönyörű helyen.összekaptuk magunkat, és irány le a kocsihoz. zolival kb. 2 km-rel a cél előtt futottunk össze. tesóm szerint nagyon kivolt, nem szokott ilyeneket csinálni, ezért ő visszamászott vele, hogy lelket öntsön belé. én hezitáltam 1 db-ig, végül inkább legurultam. a zolik távoztak, én meg a belső íven voltam, s áttoltam a bringát a külsőre. jött 1 autós, lassított, és megkérdezte, hogy van -e vmi baj, tud -e segíteni? én meg bámultam rá fél pillanatig, mire felfogtam, miket kérdezett, majd ráztam a fejem, hogy köszönöm, minden rendben. nna, jó, mi? végiggurultam a szuper lejtőn, forgalom alig. viszont nem tudtam nagyon begyorsulni, a végén már tekerni is kellett.
bepakoltam a biciklit az autóba, ettem, nyújtottam, s kerestem 1 helyet, ahol belemehetnék a patakba 1 rövid lábáztatásra. meg is leltem. látszott, hogy a helyiek oda járnak, mert cuki kis lépcső volt kialakítva. leültem, és hűtöttem magam. kisvártatva megjelent 1 nő 1 öntözőkannával. nem értettem mit mond, csak sejtettem. bemerítettem a vízbe az öntözőkannáját, és odaadtam naki. nagyon köszönte, viszlát.

aztán megjöttek a zolik, elrendezték a bicikliket, és odább álltunk. a billáig tanakodtunk, hogy mi legyen a 3. biggel. nem öntött el a lelkesedés az újabb biciklizés gondolatára. tesóm is elég fáradt volt, nem hiányzott neki sem az, hogy éjfélkor vagy utána érjünk haza, tutibiztos holtfáradtan.
így bevásároltunk mindeneféle finomságot, majd a hátunk mögött hagytuk gröbminget. párszor még felvetődött a 3. big gondolata, aztán győzött a lustaság/fáradtság.
így is 1 örökkévalóság volt a hazaérés. mi lett volna, ha autópálya sincs? az autópálya feletti táblák kialakítás nagyon hasonlított a 17/49-es villamoshoz. íme. na de legalább jó hangulatban teltek a percek. vége.

tej

ez nem a témához kapcsolódó kép, ám annyira cukker volt a redőny meg a virágok 1ütt, hogy ezt muszáj már most ideszúrnom

tej <---> habtejszín
most okoskodni fogok. lehet hogy teljesen félrevisz a gondolatmenet. felelősséget nem vállalok.
olvasok 1 újabb táplálkozási megmondó könyvet: a tökéletes egészség diéta. továbbiakban ez vagy t.e.d.
ez már megengedőbb, a keményvonalas paleolit étrendnél.a kína tanulmánnyal is össze tudom már hasonlítani. bár a kínát nem olvastam végig, mert megláttam ezt. nekem ez a t.e.d. tűnik a legkivitelezhetőbbnek mind közül.

• lehet enni krumplit és rizst, tehát nem igazán szénhidrát szegény étkezést ajánl 1 átlagos (nem beteg) embernek. a beteg meg a sportoló más tészta. örömhír, hogy végre a sportolókat (akik sportolgatnak, nem a hivatalosakat) is beleveszi vki az emberek közé nem csak az íróasztal mellett ülőkre gondol
• abban nagy az 1etértés, hogy TEJET NE FOGYASSZON senki. a paleo néhány kemény sajtot megenged, a kína tanulmány semmilyen tejterméket, míg ez vajat, tejszínt és sajtokat is enged valamint erjesztett tejtermékeket módjával.
• paleo és ez elveti a hüvelyeseket a kínával ellentétben. azt mondják, hogy a növények toxinokat termelnek (hüvelyesek lektint pl), ami k. egészségtelen. a növény a toxintermeléssel védekezik- hogy meg ne egyék. mondjuk nem mérgezőek annyira, hogy meghaljunk 1-1 adagtól, csak áteresztővé teszik a bélfalat, s ezáltal lassanként tönkremegy a szuper belünk, s jönnek a mindenféle betegségek. bár ez azt írja, hogy indiában is sok hüvelyest esznek (babok, lencsék, csicseriborsó), és az a titka nekik, hogy jól beáztatják őket, majd lassan főzik. a könyvből úgy tűnik, hogy a gyorskajás hüvelyeseket nem így kezelik, tehát benne maradnak a toxinok. és ebből az következik számomra, hogy ha tehát beáztatjuk a babot, és lassan főzzük meg (kukta felejtős?), akkor megdöglik a toxin. a zöldbabot meg a zöldborsót engedi a t.e.d.
• a paleo és a t.e.d. tiltja a glutént. azaz ..... baszki, azt írja: glutén=sikér. ezt nem tudtam...o-ó. tehát mindenféle búza, árpa, rozs tilos. ezek is átjár6óvá teszik a bélfalat. helyette van rizs, kukorica, hajdina és amaránt (ezt a t.e.d. nem ítéli meg biztonságosnak). a kína szerint együnk teljes kiőrlésű gabonákat. de: aszongyák, hogy a gabonák héjában (korpa) halmozódik fel a legtöbb szennyeződés meg toxin. tehát ha teljeskiőrlésűt eszel, még jobban mérgezed magad
• napraforgó-, kukorica-, földimogyoró- és repceolaj a t.e.d. szerint tilos. helyette magas omega-3 tartalmú olajok, vaj, állati zsírok. ne feledjük, hogy az usa-ban írták a könyvet, ott másokat zabálnak a népek, mint itt. mi nem használunk földimogyoróolajat. tessék. a zsírok, a zsírok. zsírallergia nincsen, ugye?
• zöldségből bármennyit lehet zabálni a t.e.d. szerint. az kalóriában nem számít bele a napi fogyasztásba.
• a fruktózt méregnek tartja a t.e.d. hogy a cukorbetegeknek fruktózt ajánlanak a répa/nádcukor helyett, az 1 elfuserált dolog. úgy tűnik,  a répacukor is egészségesebb, mint a fruktóz...
• a kína tanulmány növényekre alapoz, állat kilőve vagy minimális

na, abba is hagyom. ennek sose lenne vége. mindenféle tanulmányokra hivatkozik az összes könyv, a szakirodalom több10 oldalt tesz ki. lehet bogarászni. bár érdekes, hogy ua-t a kísérleti eredményt (tényeket) másképp értelmezi a kína tanulmány, mint a t.e.d. zűrzavaros ez. az olvasó levelek meggyőzőek. persze bármit fogalmaz6 bárki 1 könyvben. sőt a neten is ír6nak hazugságokat a fórumokba. én nem látom át az élelmiszerek kémiáját. ezek is olyanok, mint a gyógyszerek: 1ütt másképp 6nak (pl. ha a héjában sült krumplit vajjal eszed, akkor a glikémiás indexe jóval alacsonyabb, mint ha simán ennéd. megnyugtató ez, mert azt a következtetést vonOM le, hogy lehet a zsíros pörkölt mellé krumplit enni, nem kell kihagyni a pörköltet, mert a zöldség nem illik hozzá). a könyvekből tájékozódjatok pontosan, ne innen. tessék, én is kezdem a mentegetőzést, hehe. nem mintha naponta ezrek olvasnák ezt a blogot.

na, eléggé eltértem az alcímtől.
tehát ha nem lehet tejet inni, tejszínt (itt kizárólag a habtejszínre gondolok, semmi főző- meg kávétejszín illetve növényi kutyulékok) meg lehet fogyasztani, akkor mit csináljunk?
én korábban már állítottam elő tejet habtejszín felvizezésével.
tejszín: friss nyers tejről leszedik a zsírt.
tejföl: áll a nyers tej pár napot, megsavanyodik, és a képződött aludttej a tetejéről leszedik a zsírt. angolul a tejföl sour cream, azaz savanyú tejszín. csakhogy értsük a miérteket.
a tejüzemben leszeparálják a tejzsírt, s beállítják a zsírtartalmat 30 %-ra, és kész a habtejszín. oké, valami szart még hozzákevernek, ez látszik a csomagoláson. a legalább 30 % zsírtartalmú tejszín alapos hűtés után habbá verhető. az üzemi habtejszín homogén cucc, jól elegyedik a vízzel.
a tejben lévő vitaminok nagy része a tej zsírjában van jelen. abban a 2,8 %-ban. vagy 1,5 %. vagy más. tehát ha soványabb tejet fogyasztunk, több vizet iszunk, kevesebb zsírt és amiatt kevesebb vitamint viszünk be- ha már itt tartunk.
akkor nagyot tévedünk -e, ha tejszín vízzel való higításával tejet állítunk elő? én nem iszok tejet, csak sütibe, kajába használom, nekem tökmind1, milyen íze van ennek az új elegynek. a térfogata meg a zsírtartalma stimmel.
hogy tovább idegesítsem az olvasót, elárulom, hogyan állítottam elő tejfölt szombaton. inkább frissfölt, ui. eli újra nem fogyaszt tejterméket.

100 g 12%-os tejföl= a 12 g liga margarin + 3 g étkezési keményítő + 85 g víz

a fehérjetartalmat, ami 4 g, vízként vettem számításba. a tejfölösdobozon rajta van az összetétel.

tehát okoskodásom végeredményei következnek:
tej zsírtartalma 2,8 %
habtejszín zsírtartalma 30 %
30:2,8= 10,7-szer több tejre van szükségünk ugyanannyi tejzsírhoz. egyszerűsítve: 10 l tejben van ugyanannyi tejzsír, mint 1 l tejszínben.
a 2013-as bevásárlásaimból kijött egy átlagos tej illetve tejszínár:

• 226 ft/l- tej
• 1312 ft/l- tejszín

tehát 226*10= 2260 ft-ba kerülne 10 liter tej tejből
         1312 ft-ba kerülne 10 l tej 1 l tejszínből.

kecske-káposzta probléma megoldva. vitatkozzon velem valaki :)