2019. március 11., hétfő

kanári



kanári


nyaralás télen. ilyet se csináltam még. 1x mindennek eljön az ideje?
Zoli találta ki még tavaly télen, h menjünk el a kanárira idén februárban. mert milyen fasza kiszakadni a télből. ő hollandiában él. szerinte ott mostohábbak a téli körülmények, mint itthon. akár 10 napig sem akar előbújni a nap. stb. Bálint is csatlakozott. az 1etemről ismerjük 1mást, onnan a barátság.
nem akarok sokat foglalkozni az előzményekkel és 1ebekkel, megpróbálok a biciklizésre, közlekedésre koncentrálni, és ami még bennem maradt a kanárival, spanyolokkal kapcsolatban, azt majd a végén.

zárójelben./? azt hittem, én tudok nyaralni. most bebizonyosodott, h nem biztos. azzal kezdődött, h odafele az ötórás repülőutat végig fagyoskodtam. volt rajtam trikó+ing+2 pulóver+széldzseki+sál+kapucni. nem éppen kipihenten indultam neki az útnak. és tudom magamról, ha fáradt vagyok, annak az 1. jele, h fázok. ha éhes vagyok, annak az 1. jele, h ideges vagyok. ezt akkor nem raktam össze, és amúgy se mentem volna vele sokra, mert attól még ugyanúgy fáztam volna. gyanús voltam magamnak, mert 1esek rövidujjúban voltak végig. nem bírom a légkondit, na. ez az alattomosan 1irányból áramló huzat totál kikészít. érdekes, kíváncsi vagyok, miért van az, h a kinti széltől semmi bajom. csak megsüketülök haha.
szóval nem volt túl jó kedvem, csak időnként. azon izgultam, h tudjak biciklit bérelni, hiszen gran canárián van 1 BIG a pico de las nieves. és ha már >1 hetet ott töltök, 1 nap bringa valahogy csak belefér.
itthon utánanéztem és a free motion kerékpárbolt hálózatot találtam, ahol lehet outit kölcsönözni. emaileztem is velük, azonban lelomboztak, h előre csupán 1 napra nem áll módjukban lefixálni bringát, menjek oda, és ha majd lesz, akkor adnak. mertem reménykedni.

pico de las nieves
pár biciklikölcsönzőt találtam ugyan, de azok ilyen városnéző futkosósak voltak, amikkel a hegyekben sokra nem megyek. bár a szintkülönbségeket elnézve élőben... hát ott=las palmas nem nagyon bringáztak a helyiek...
1ik este ahogy mászkáltuk a belvárban a tengerpart környékén, találtunk 1 másik kerékpárkölcsönzőt- just in case. 2 outijuk volt, az 1ik, az én méretem vmi régi trek. ez is több, mit a semmi. kedvesek voltak a tulajék meg olaszok (: megjegyeztem magamnak.
úgy alakultak a dolgok, h 1-jén mentem bringázni, ezért megkerestem a las palmasi free motiont, h van -e bringájuk 1 napra. a srác a boltban mondott vmit, kb. hogy nincs, csak maspalomasban lehet nem előre foglalással hozzájutni így a bringákhoz. (mert akár szállítják is őket igénytől függően- ezt a honlapon olvastam). igazából nem nagyon értettem, s abban se voltam biztos, h angolul beszélt óriási spanyol akcentussal v spanyolul. nagyon elkenődtem, szét tudtam volna robbanni. végül visszamentem, h igazából nem értettem, mit mondott. ekkor megértettem, h buktam a partit...
tényleg belefeszültem ebbe. szép kis nyaralás, itt fogok mérgelődni?! én vagy 15 éve úgy nyaraltam, h bicikliztem. elképzelésem sem volt arról, h nyaralás címén a bringázáson kívül mit lehet mást csinálni. előtte meg a szüleimmel nyaralgattam általános iskolás koromban. aztán rácsúsztam a fesztiválozásra. utána meg már a bicikli jött.
visszaslattyogtam a Zolihoz meg a Bálinthoz, ittunk sört meg vmi helyi rövidet, amitől nem rúgtam be, m idegállapotban voltam. Zoli próbált nyugtatni, h ott vannak az olaszok, onnan is kölcsönözhetek biciklit, vacsi után megnézzük.
így is lett. már mindent lezsíroztunk, amikor kiderült, h csak outi pedáljuk van, én meg a montis cipőmet hoztam magammal gondolván, h montis pedál mindenhol van meg ha vmi olyat találok, akkor abban kényelmesebb gyalogolni.
ezeken a hegyeken tornacipőben?! és amúgy is a parasztgyerek már csak biciklis cipőben tud tekerni... tornacipőőő?
na, újra lelombozódtam, és persze fostam, h előrelát6ólag 2300 m szintet taposópedállal hogy teszek meg, amikor kb felszállni se tudok a biciklire, és tudom, h a pico-t keletről megmászva vannak 12 %-os részek, és utoljára tavaly júniusbab outiztam, azóta csak a hanyatlás, és emlékeznek -e az izmaim 1általán? és emlékeznek -e  annyira, h sima cipőben meg tudom mászni?!

még bújtam a netet a szálláson, végül az olaszokkal párhuzamos utcában találtam 1 másik biciklikölcsönzőt. meg pár fake cucc volt a neten. tiszta idegbetegen mentem be 1-jén délelőtt, h mi lesz a szitu. húhaaaa, volt a méretemben 1 merida outijuk és spd pedál! a tulaj 1 németországból odaköltözött pali volt, nagyon segítőkész, térkpet is nyomtatott, ellátott tanácsokkal, megsúgta a legrövidebb utat a városból. ott hagy6tam a cuccaimat, ami nem kellett. kérdeztem, h szerinte vigyem -e a karmelegítőt, lábmelegítőt. á, nem kell, 21 fok van. ok, így azt se kell cipelnem. hova is tettem volna? a hátizsákban jobban elfértek ezek, mint a mezben. így tehát 1 vastagabb rövidujjú aláöltöző+rövidujjú mez+rövidnadrág+zsebben széldzseki volt a ruházatom.
16 EUR volt a kölcsönzés sisakkal, pótbelsővel, pumpával. 50 EUR a kaució.
shimano 105-tel volt szerelve a merida és 25-ös gumikkal. feltételezem, h kompakt hajtómű volt rajta, és min. 25-ös a legnagyobb hátsó lánckerék. nem számoltam meg. continental gumik voltak rajta, sztem felemás.

utak
azt elmondHATTYÚK, h a téli fagy és az eső is nem kezdi ki az utakat, és a szikla jobb alap neki, mint a láp, de akkor is irigylésre méltóan jó utakon tekeregtem. oké, azért a picon felfele elgondolkoztam azért, ui. elég rücskös volt az aszfalt, és törtem a fejem, hogyan fogok ezen leszáguldani hazafele, és beérni a bringaboltba 8-ra úgy, h kb. 11:30-kor indultam, és bele kell rakonom vagy 100 km-t meg 2500 szintet 1edül bolyongva ismeretlen utakon, ráadásul nekem nincs taxisagyam, nem erősségem a tájékozódás. azt tudtam, h nem ugyanazon az úton térek vissza las palmasba, mint amin jöttem, van 1 sokkal lightosabb is, de az nem, volt meg, hol van a kereszteződés.
a spanyolok szeretika  körforgalmakat, ahova lehet, azt építenek be, és ha elég sok hely van, 2sávosak. a főutak padkája jó széles, ki lehet tenni maga oda, ha éppen felfele küzdesz.

szóval okostelefon feltöltve, éjszakai módra állítva, heremaps kanári szigetek letöltve, offline üzemmód.
átnéztem párszor, h milyen útváltások lesznek, azonban pár tiszteletkört megtettem 1es körforgalmakban, mire betájoltam magam.
telde-ig kellett 1. körben eltekernem, hisz innen indul a big. ide is volt vagy 500 m szint.
úristen, mikor végre kijutottam las palmasból, és tekertem felfelé a szerpentinen magam mögtt hagyva a várost, totál megnyugodtam és mosolyogtam, h csak sikerült, most már minden jó lesz, semmi baj. Andi, biciklifüggő vagy, gáz, nemgáz, ez van. nincs olyan, aki nem függ semmitől.
tényleg jó erősen sütött a nap. naptej nélkül tilos elindulni. az árnyékban persze vagy ha
befelhősödik, tud hűvös lenni. aszongyák itt évente ...passz, iszonyú keveset esik.
nagyon király volt tök más házak és növények között biciklizni. óriási (virágzó) kaktuszok, citromfa, narancsfa vagy csak vicces fűcsomók. az alacsonyabb részeken dúsabb volt a növényzet, több falu, mezőgazdaság. aztán felfele megritkult, de legalább volt. előrevetítem, h maspalomas környékén a nagy semmi volt. csak kövek, amiket messziről sitthalomnak néztem. szóval las palmas környéke zöldebb úgymond. a bringaboltos mondta, h ez nem annyira népszerű biciklis terep, mi t maspalomas környéke. hát ez igaz is, alig láttam biciklist. 5-6-an ha megelőztek a pico felé haladva. nekem tetszik ez a dimbi-dombi táj- igazi edzőterep. és a kedves házak, fura sziklák meg növények elterelik a meredekségről a figyelmet.
vmi falu végén láttam 1 kutyát messziről. namondom, én mászok fölfelé, ez meg jön szembe velem végem. amikor közelebb ért, akkor láttam, h az 1 fekete kiskutya és 1 fekete tyúkot cipel a szájában. azt nem tudtam megállapítani, h 1 eltévedt tyúkot szállított haza vagy 1 zsákmányt.
asszem telde után lett igazán meredek a terep. elég sokszor ki kellett állnom a nyeregből, h ne kelljen leszállnom. vert a víz rendesen. valahol megálltam vízért, meg vettem 2 banánt.
kitaláltam, hány km-enként állok meg. mertem remélni, h 5-re fent leszek, és akkor 3 óra alatt csak visszatalálok a bicikliboltba.
nemtom milyen magasan lehettem, de már belebicikliztem felhőkbe, ott végre lett rendes erdős táj, ahogy azt közép-európában megszoktuk (: erdei fenyőnek tűntek, azonban sokkal szebbek voltak. lobogtatta a szél azokat a nagy tűleveleket, úgy csillogtak, mint a selyem. juuujj, nagyon csodásan néztek ki! gondoltam, majd lefelé csinálok képet, amikor biztos leszek benne, h van időm ilyesmire.
a hegytető közeledtét már éreztem. ilyenkor kicsit megváltozik sokszor a táj meg a meredekség. érzem a végét. hidegebb is lett, kanári ide v oda, mégiscsak 1900 m fölött van a csúcs. nagyon a vége felé megjavult az út minősége. hát ja, kell a katonáknak a szuper út. a teteje vmi katonai bigyó volt 1 csomó antennával meg kb. az volt kiírva, h a kerítést ne próbáljuk megérinteni.
és, igeeen, kb. 5-re felértem. látszott rajtam, h külföldi vagyok, mert 1 brángás megérkezésemkor angolul szólt hozzám: minden nap vmi új- ezt gondolom a hegyre értette. napos idő fogadott, alattunk a felhők. iszonyú szép volt. nemhiába fényképezett mindenki. még 1 gyalogos kilátót is építettek, azonban én oda már nem bírtam felvonszolni magam. vettem 1 kólát még épp időben, mert a büfés csávó éppen pakolta össze a cók-mókját. "meleg" kólát kértem (hallod, Viki? :) és megettem a szendvicseimet, meg néztem ki a fejemből. a széldzseki azért elkelt. volt ott 1 bokor, azon rengeteg citromsármányszerű madár. odarepültek a falra, de mire lefényképeztem volna őket, elszálltak.
még két outis érkezett utánam, azt elfogytak a biciklisek. ők feltopogtak a kilátóhoz.
fél óra pihenő után összeszedtem magam én is. kinéztem, melyik kereszteződésben kell elkanyarodnom balra a GC-600-as útra. langyosat és fényt kb. eddig érzékeltem az elkövetkezendő 20 km-ig. leszálltak a felhők vagy én nemtom mi volt ez az egész? köd? rohadt hideg lett, alig láttam valamit. rángatóztam, annyira fáztam. még hogy nem kell a palikar+paliláb... ugráltak a lábaim, abban bíztam, h a) nem basz el senki hátulról, mert nincs hátsó világításom b) nem basz el senki szemből, mert nincs 1. lámpám és keskeny az út c) megmard a vizes fékkaron a remegő kezem a vizes bicikliskesztyűben d) nem csúszik ki alólam a bicikli e) mivel max. 50 m-re látok előre, végig az úton maradok, nem kenődök fel sehova f) nem tévedek el, időben megérzem, hol kell megállni térképet nézegetni. ez a tökéletes flow állapota, sehova nem tudsz koncentrálni, csak arra, amit éppen csinálsz (:
ez a vakon biciklizés igazán izgalmas. apró cseppek a szemüvegen, 6 fok,... lehet melegebb volt, de én nem éreztem melegebbnek.
az volt a szerencsém, h az út zsírúj lehetett, tüköraszfalt szélén fehér csíkkal, sehol 1 porszem, forgalom gyakorlatilag nulla. tényleg féltem a kanyarokban, de nem csúszott 1általán a bicikli. nem tudom, h a gumiszélesség + gumitípus + út minőség + út állapota (értsd tiszta) milyen arányban játszottak közre abban, h én ezt a lejtőzést túléljem, de megcsinálták/tuk. a GC-600-ról vmi kis hegyi útra kellett lekanyarodni. itt elfogyott a fehér csík. huhh. ugyanúgy lejtett, hajtűkanyarok, néha 1-1 autó, sztem mind2en a frászt hoztuk a másikra. és ez már nem köd volt, hanem esett. csurvíz lett mindenem. ez érdekelt legkevésbé. nem akartam kihasználni az utasbiztosítást, bármily remek feltételeket szabott is a mapfre.
sajnos kurvára nem emlékszem az útvonalra. ezek a spanyol településnevek megjegyezhetetlenek. és a kiejtésből 1általán nem készültem fel. amikor megálltam 1 faluban térképet nézni, és gyanús volt, h hol vagyok, körbenéztem, mire megfordultam, ott volt 2 helyi arc, és a [lasz palmasz?] kérdésemet nem értették, mutatom a telefonon, jaaa [la palma?]. bólintok. mutatja, ezen le, majd az út végén balra. megdöbbentem, h még keskenyebb útra kerülök, de hát ha ő mondja, csak tudja, hol él.
lekacsáztam, kezdett elmúlni az eső meg a köd, már láttam, hol vagyok. baromira élveztem, hogy van értelme a 2 szememnek. és igeeen! kiértem a GC-100 útra. namondom, innen sima ügy, ezen végighajtok, és ez 1enesen bevisz las palmasba. aha, Andi, ezt te csak gondolod.
nemtom hány helyen tévesztettem irányt, de 2x biztos rátévedtem az autópályára, 1x le is dudáltak.
lefele kezdett melegebb lenni, és mire las palmas értem, még a gatyámba a szivacs is megszáradt.
a biztonságérztetemet néha meggyengítette az a tudat, h kb. gyorsforgalmin tekerek és 1 bringást se látok. dehát a tengerhez legurulni széles igazán autóknak, tömegeknek szánt úton, ennél királyabb nem sok van. közben látod az egész várost, mindent, a sok autót, meg az ipari dúrvát is.
igaz a naplemente közeledte kissé idegessé tett. itt ha lebukik a nap, utána gyorsan sötét is lesz, s mint említettem, lámpát nem kaptam, és már este 7 volt. nagyon kellemetlenül éreztem magamat, h ott gyorsulok az autókkal a városban lámpa nélkül. biztos minimum a francba kívánnak engem a gyökér biciklist. levettem a széldzsekimet is, hátha a világos mezem feltűnőbb, mint a fekete dzseki.
komolyan mondom, az idő a térképnézegetéssel megy el, nem a biciklizéssel. annyit kell vizslatni, h extra pihenőt már nem nagyon kell közbeiktatni.
amúgy tök természetes volt biciklizni las palmasban. a városban. hamar megszoktam, ha azt se tudtam, hol vagyok, akkor is. felvettem a pesti ritmust.
a merida jól működött, elégedett voltam vele, bár talán rövid volt a váz, tökre megfájdult a nyakam nap végére. a nyerget a pico felé vmi bicikliboltban teljesen hátra tolattam, így kényelmesebb volt.
szóval kell a kisebb váz...
beviharoztam a bringaboltba. 19:30-ra ott voltam. egész jó időt mentem. cipőcsere, budi,kaució vissza, viszlát, irány a közeli buszállomás, 22-es busz. csak negyed órát kellett várnom, mire jött a busz. kikerestem a telefonból a megálló nevét, előszedtem az 1,40 aprót a jegyre. mutatom a sofőrnek. tekeri a fejét, h ilyen megálló nincs. mutatom, h de van, itt írja, és ki van ragasztva a menetrend is az oszlopra. jött 1 másik globalos (global cég buszoztat kanárin), ő valamivel többet tudott angolul, de nem hittek nekem. mondom, ezzel utaztam reggel, ennyibe került a jegy! erre előkerült egy 3., még főnökebbnek tűnő arc, aki tudott angolul. mondom, mi van. spanyolul karattyoltak a sofőrrel vmit, azt mutatta, h szálljak fel. én voltam az 1etlen felszálló. amikor adtam volna a jegy árát, mutatta, h tegyem el, üljek le (:

kaja
bőséges reggeli
2 banán
2 szendvics:
6 müzliszelet
2,2 l víz

na, és erre rákarneválozni... inkább nem részletezem. minden miatt pirosak voltak a szemeim (:

maspalomas
Zoli munkatársa meg a barátnői is maspalomasban tartózkodtak, és bringázással mulatták az idejüket. le-whatsappoztuk, h 3-án 1ütt bringázunk. örültem, h társaságban fogok tekerni.
mivel a 2. szállásunk túlságosan messze volt a tengertől, ezért amikor elfoglaltuk, azon melegében módosítottuk a maspalomasit 1 tengerközelibbhez. ez közel volt a free motionhöz is.
bebuszoztunk tehát maspalomasba, én aludtam valamennyit, melynek következtében úgy ébredtem, mint akit agyonvertek, nehezen tudtam elképzelni, h én következő nap 100+ km-t biciklizek az erős holland lányokkal.
rajtam volt a para, h valóban sikerül -e biciklit kölcsönöznöm. nagyon kedvesek voltak, minden fasza. biztosítás? ó, hogyne, tudom, h lehúztok, és nem lesz semmi, de mi van, ha mégis tönkremegy alattam a karbonváz, és rámegy az összespórolt pénzem? oké, akkor 2 napra kaucióval 160 EUR. óhaaa, hát annyi pénzem nincs. tudtam, h a bankkártyámon se, mert elfizettem az utolsó szállásra- unexpected cost. ó, mondom, oké, elintézem, h legyen pénzem, és utána visszajövök, mindenképp kell a bringa.
persze, szombat este elintézed, Andi... a bankban se dolgoznak 7végén... át kellett volna tennem 1ik számláról a másikra lóvét...így nem volt pénzem, hiába volt pénzem. se Bálintnak se Zolinak nem volt túl sok kp-ja, de azért Zoli tudott tartalékba adni- just in case. nem volt mit tenni, visszaslattyogtam, és módosítattam 1 napra a kölcsönzést. így csak 144 EUR-ba került. csak... 100 EUR kaució. monopolhelyzetben van ez a free motion... és akkor mondom a csajnak,:h vinném a biciklit. hát azt nem lehet, csak holnap reggel, 9-kor nyitnak. ó, az anyátokat, a holland amazonok legkésőbb 8:30-kor indulnak, én 9:30 előtt tuti nem leszek menetképes, tervezhetem meg én, h hova megyek biciklizni.
így is lett. találtam vmi német oldalt, ahol 1 100 km-es kört ajánlottak 2000 szinttel viszonylag 1xű vonalvezetéssel. jól átnéztem az útvonalat, elégedett voltam a tervvel.

ehhez képest

a reggeli simán ment, átmentem a bringaboltba, kiadták a sisakot és a bringát. mondta a csaj a betanult szöveget, h hozza a biciklit, nézzem meg, mit kell állítani rajta, és a kolléga megcsinálja. mondom, montis pedál kéne. átszerelte. alacsonyan volt a nyereg, mire visszaértem, 1 srác volt ott. kértem angolul, h állítsa feljebb a nyerget. mondja, ok, de beszélhetünk magyarul is  :D  hát ez pont jól jött, h jobban induljon a nyereg. állítgatás közben és este is elbeszélgettünk. azt mondta, jó itt, de ő csak nyelvet tanulni jött ki, azért a diplomájával aka majd kezdeni vmit, ő nem tudna itt élni. igen. különbözőek vagyunk. Zsolt a zenész meg 10 éve itt zenél a maspalomasi meg a puerto ricoi közönségnek 4 estét 1 7en, és kurvajól érzi magát, el nem menne innen sehova.
mire kikavarodtam ebből a maspalomasból... 1xűnek tűnt az út, playa de mogánig a GC-100 úton,
végig a tengerpart mentén. hát párszor azért szem elől tévesztettem. a körforgalmak nincsenek túltáblázva. végre sínen voltam. hát ez a környék... itt nincs semmi, csak kövek meg kavicsok. nem az az alpesi zöld táj. messziről olyan volt, mintha mindenhova sittet szórtak volna. jó, h közelebb értem, és láttam, h ez nem sitt, hanem mindenféle méretű kövek meg kavicsok. azt nem értem, h miért vannak elrendezve a hegyeken, ezt is meg kellett volna kérdezni a Zsolttól, nem csak azt, h iért vannak meggyűrűzve a pálmafák. azért mert az a gyűrű vmi sima anyag, és azon megcsúszik, a patkány, nem tud felkapaszkodni a pálmafára és tönkre tenni- mechanikai rágcsálóirtás (riasztás).
az óceán -valójában óceánpart, nemtom, miért tengerezek mindig- mentén folyton fúj a szél. kibaszott idegesítő. én már túlvagyok azon, h a testemet fárasztja. viszont iszonyú hangos is. ez az én agyamat rohadtul megviseli. most már tényleg kéne füldugót rendszeresíteni. ugyan most nem voltam a sírás 6árán, de előfordult már ilyen.
jó kis dimbes-dombos terep volt- erre is számítottam. szerintem több bringással, mint autóssal találkoztam. 1általán nem volt nagy forgalom. gondolom, nyáron arszol a kocsisor, mindenki áramlik.
ez a szállodamennyiség! le van faragva a hegyoldal, és beékelve oda számtalan szálloda. ameddig a szem ellát. ez nekem nagy újdonság. ilyet elképzelni se tudtam. és ezek nyáron mind tele vannak? ennyi embert etetni, itatni, kiszolgálni, elvezetni a szennyvizüket, elszállítani a szemetüket...
majdnem 2 órába telt, mire elértem playa de mogánba. körforgalomba be, fordulnék mogán felé, erre lezárva. át6ol6aatlan kerítéssel legalábbis az autók számára. visszagurultam 1 biciklis csoporthoz, kérdezem, mi van itt? leomlott a hegy, le van zárva. és brigával se lehet átvergődni, mutatok arra a 2 bringásra, akik éppen a kerítés mögé csempészték be magukat. ó, hát figyeljem meg, legkésőbb 5 perc múlva, már újra itt lesznek. így történt. hát mit csináljak akkor, tettem fel a költői kérdést. csaj megválaszolta, ha a hágóhoz akarok menni, akkor 1 dolgot tehetek, átvitetem magam taxival, ui. mogánba most csak az autópályán lehet eljutni. kösz, hello. a francba, újratervezés, keresztülhúzta a hegy a számításaimat.
ja, átvitt volna a csávó 27 EUR-ért. mondom, annyi pénzem nincs, köszönöm, viszlát!
így visszatekertem a szállásra. nem mondom, h térkép nélkül ment (: és kitaláltam 1 másik útvonalat. van ott vmi tó, mirador de la sorrueda (ahány térkép, annyiféle elnevezés és ALAK), amit Zoli is megakart nézni. az jó cél lesz. addig agyaltam az útvonalon, míg találtam 1 rövidebbet. nem volt sok időm, ui. a free motion 6-kor zárt.
kitaláltam nagy nehezen újta a GC-100 útra. most ellenkező irányba. a szél ugyanolyan erősen fújt, ha nem durvábban. ez az autóútszerű küllem mindig a frászt hozta rám. folyton a túoldalon kerestem a bicikliseket, h megnyugodjak, tényleg jó helyen megyek -e. a táj erre se volt szebb, közbejöttek még óriási ... fóliák? elég kísérteties látványt nyújtottak főleg azok, amelyeket már nem használta és jól megtépte őket a szél. mintha vmi hajléktalan tanya lett volna. barnák voltak ezek a fóliák/szövetek. nemtom azokon mi jut6ott be és milyen növényekhez. most kéne rágugliznom a pontosabb tájékoztatás végett...
a sivárság ellenére azért itt is voltak szép részek. igaz nem voltak olyan nagy és meredek sziklák, mint maspalomastól nyugatra. azok aztán jókora db-ok voltak. ahogy nekicsapódtak a hullámok a szikláknak, ott mind világoskék volt a víz. a lankásabb részeket mind megtalálták a népek, befoglalták napozásra és semmittevésre, a bátrabbak vadkempingezésre/sátrazásra.
maspalomasból kifele volt 1 pálmafás, ahol papgájok röpködtek és rikácsoltak épp úgy, ahogy annakidején unokatesóméknál az a 2 átkozott db (:
mire megtaláltam azt az istenverte utat, ami a főutról ágazik le és a tóhoz vezet... vagy 3x mentem el mellette. így abban a hamis hitben ringat6tam magam, h hazafelé hátszél lesz. szóval éppen vasárnap du. volt, a falubeliek kint az utcán, össznépi vigadalom, erre megjelenik 1 gyanús alak. ráadásul biciklivel. gyors kiértem a faluból, namondom, sínen vagyok, innen nem lesz nehéz.
vmi faluvégi putri udvarán 3 kutya pihent. szempillantás alatt észlelték közeledtemet, s máris rohantak felém. mi ez? románia? szerencsére csak a legkisebbnek volt energiája üldözőbe venni, én meg üvöltöztem vele, és tekertem, ahogy a csövön kifért. nem szedett le a cangáról, bár alaposan kifárasztott a kergetés abban az ordenáré szembeszélben. rögtön felment a pulzusom az egekbe. lehet ezek bele se marnának a bringás lábába, csak ugatnak, h takarodjunk? mindezek tetejébe még mentem 500 m-t, és vége lett az útnak, 1 házban végződött. 1. gondolatom az volt, h nem akarok még 1x a kutyák közelébe kerülni, ugyanarra visszamenni. 2. meg az, h bekap6ja a here maps meg a google is, mind2 azt írja, h menjek át az autópálya alatt, ott folytatódik az út. az autópálya valóban ott volt, azonban az út?! aztán belső sugallatra megkerültem a házat, és láttam 1 alagutat az autópálya alatt. ó, remek, mégis megvan. kiértem, azonnal arcomra fagyott a mosoly. 1 kavicsos út vezetett messze a semmibe v a hegyekbe. kurva nagy kavicsok. amin a colnagoval és nem 1edül megpróbálkoznék, de 1edül a karbonvázas cannondale outival inkább nem. leültem 1 kőre és elgondolkodtam. ha nem is az
élet nagy dolgain, hanem azon, h most mi legyen? annyi időm nincs, h leteszteljem az utat. találkoznom kell a kutyákkal. a szendvicsevéssel kicsit elodáztam az indulást. becsúsztattam a mezem alá 1 nagyobb követ, bár sehogy se tudtam lepörgetni a filmet 30 kocka/s sebességgel, ahogy kirántom a követ, és a kutya felé hajítom. mind1, sose lehet tudni, hátha az életben 1x tudok cselekedni vészhelyzetben.  bíztam benne, h a visszafordulva hátszelem lesz. így is lett. jól felgyorsítottam magam, és úgy suhantam el a kutyás putrinál, h fel-ocsúdni se volt idejük, én már a faluban voltam, majd kint a főúton.
ez volt a nagy biciklizés (: hazafele tehát végig pofaszél. a táj ugyanolyan volt, térkép nélkül eltaláltam 1 bekötőútig. az 1ik körforgalomban 1 busz majdnem az életemet vette (rámkanyarodott). utána már csak azért voltam ideges, mert vagy percet körözte a szállás körül, mire végre odataláltam. kb. 2x mentem el mellette úgy, h fogalmam se volt róla. ezek az 1forma spanyol üdülőövezetek... (:
a free motionba időben odaértem így is, kb. fél 6-kor. elbeszélgettem a magyar sráccal, majd előkerült még 1 is (köszönt, h szia). erre mondja a meglepődött arcomat nézve az előző, h igen, mi vagyunk itt a magyar maffia. figyelmeztetett, h a kauciómért ezzel a cetlivel menjek be. szerintetek? úgy kellett visszafordulnom a kapuból a 100 eurómééért! ismét lett pénzem, és a bank is megkezdte a munkát másnap.

90 km
800 m szint


más
(remélem, nem megy tönkre a hűtőm. olyan hangokat ad ki, ami minimum gyanús. lehet megwoodoozta a brazil lány...)
tisztaság volt. feltűnően tisztaság. mi maspalomasban és las palmasban jártunk, ezekről a helyekről beszélhetek. 2 nagyváros. cigicsikket elvétve láttam. szerintem kukát is. én nemtom hova szemetelnek az emberek, mit csinálnak másképp, mint pesten...kutyaszart ha 2x láttam.
amúgy itt az a divat, ha a kutya lehugyozik 1 autókereket, akkor a gazda kulacsból rálöttyint vizet. még ha jelképesen is, de ez is vmi.
a spanyolok az élelmiszerboltban írják ki az árat. a többi helyen alkudni kell? ha rákérdezel, 1 pikolinos cipőn. csávó 1ből leültetett, megkérdezte, hányas lábam van, melyik szín tetszik, miután megkérdeztem, h mennyibe kerül. kihozta, felpróbáltam, jött azzal, h kézzel készített iso 9001 stb. szép is volt, de nyomta a lábamat. van nekem 1 téli pikolinos cipőm, nagyon kényelmes, szép, ezt azonban nem mertem bevállalni, hátha hiába puhul meg a bőr, és mégis nyomni fog... mennyiért is?  amikor elfordult a fazon, megnéztem a dobozán, 175 EUR. atyám... aztán végre kinyögte, h nekem 100-ért odaadja, az évszázad üzlete. köszöntem szépen. amúgy vicces, m még a kanárin rákerestem, az online boltban 160 EUR volt, most meg csak 99 itt mo-on nézve. gyorsan megnyugtattam magam, h amúgy is minek nekem ez a cipő, úgyis biciklisben járok.
komolyabb cuccnál akkor se mondja meg 1.re: fülbevaló után kajtattam vmi bevásárló központban, amikor megakadt a szemem 1

óceánvíz
4-én én már nem csináltam semmit.
csak kurva sokat gyalogoltam.
ebédre ettem 1 fagyit, majd besétáltam a homokba azzal a céllal, h strandolni fogok. ledobtam magam meg a cuccaimat 1 dupla nyugágyra. felette napernyő. nem bírtam arrébb mozdítani az ernyőt, de a szomszéd segített. bementem a vízbe. elég meleg volt. néztem atöbbieket, mit csinálnak, ha jön 1 hullám. próbáltam én is. nem nagyon éreztem rá, 10 (vagy 3 ? :) perc alatt meguntam, és visszamentem feküdni. kicsit paráztam az 1edül hagyott cuccaim miatt annak ellenére,
h a helyiek megnyugtattak, itt nem kell (ez nem mo).
közben előkerült 1 elöl fogatlan strandszolga, aki kérdezte, h fizettem e. én mondtam, h nem mert nem is tudtam. nem igazán értettük 1mást, így legyintett 1et és otthagyott. hát jó. akkor msot már minden oké. figyeltem az embereket, mit csinálnak a strandon, azonkívül, h a mögöttem lévő 4 db észak-európai turista folyton ordibált, és kibaszott hangosak voltak. senki nem hangoskodott rajtuk kívül, mindenki békében elvolt. amennyire ezt a szokásos orkánban meg lehetett ítélni.
még 1x megmártóztam a vízben. hölgyeim, óvatosan a fürdőruhákkal, kössétek meg szorosan, mert a hullámok nem ismerik az illemet, ne csak előre nézzetek, hanem magatokra is. addig én se néztem magamra, amíg nem kezdett gyanús lenni, h miért bámul 1 faszi (:

csapvíz
aszongyák i6atlan a kanári víz. palackos vízre kellett költeni. 8literes flakonokban is adják, nem csak másfelesben. azér... az se olyan finom, mint a pesti csapvíz.  erről jut eszembe, h a hegyekben ennek megfeleleően forrással se találkoztam...

repülő
továbbra se értem, h miért költenek az emberek a repcsin a méregdrága kajákra, piákra.
élvezzük az utazást?
folyamatosan jönnek a kiskocsikkal, kiadni az ételt, az italt, beszedni a szemetet, parfümválasztékot bemutatni (a dutyi freeben annyi van belőle, h nem hiszed el, h ennyifélét kitaláltak), a legújabb: sorsjegyet is vehet a drága utas, amivel a legfontosabb, a beteg gyerekeket támogatja.
ki vesz parfümöt a repülőn? tényleg csak azt tudom elképzelni, h jön az aranykarkötős üzletember, éppen beesik a repülőre, még a szeretője rúzsfoltját takarítja a bőréről, mikor eszébe jut, h neki van családja, várja otthon a felesége, megint nem vett neki semmit, kitör a botrány, ezért választ 1 legolcsóbb drága parfümöt, h szent legyen otthon a béka.
a stewardesek szeretik az erős rúzst. és mindig csimpaszkodniuk kell, h be tudják csukni a csomagtartókat.
a nagy melegeket jelzik a szobákban a dupla függönyök. a külvilág felé van 1 vastag és világos műanyag/ponyva, a szoba felé pedig 1 színes vászon. természetesen mind2 a földig ér.
láttunk mediterrán (vagy ez trópusi?) csótányokat. jó nagyok. az antennájuk nélkül is vagy 5 centisek. 1et agyoncsaptam a partvissal. a többi a Zolit idegesítette éjjel, amint a szemetesben "dolgoztak".
voltam a maspalomasi botanikus kertben. találtam 1 kocsányos tölgyet! és 4 db gyapot fázisfotót is lát6tok.

és megkóstoltam a krémalmát. szerintem a kanári cba-nak (hiper/superdino) a piktogramján ez a gyümölcs szerepel. a név találó, kissé almaíze van és krémes is. és ennyi mag volt 1 db gyümölcsben. szóval nem a vonatra vihető útravaló (:

oké. mást nem írok, mert még be kell tenni a képeket. ez volt a lényeg. kicsit összecsaptam?

többi kép plusz ismétlés

2018. január 31., szerda

mi ez?

mi ez?

mit írjak még ide?

bicikli
7főn idegből, bánatból bicikliztem hazafele. a végén siettem. amikor kanyarodtam fel az aszfaltról a térkőre nagy sietve, kicsúszott alólam a bicikli, durr, balra el. leestem. felpattantam, ahogy szoktam, és hazatoltam a bringát. onnan nincs messze. dühös lettem még inkább. tudtam, hogy csúszik, napok óta ilyen takony fedte az utakat, erre sietek. máskor is csúsztam meg már fölfelé kevésbé taknyos úton. lett a combomon 1 nagy lila folt, plusz beütöttem a könyökömet. szerencsére felvettem még 1 pulóvert, így puhábbra estem. viszont így is kiszakadt a zsírúj, méregdrága aláöltözőm...
nem csak én próbáltam ki az utat közelebbről, még 3 közeli bringás ismerősöm járt így.
tegnap jött a nagy meleg a nagy széllel kombinálva, és végre eltakarította ezt a dzsuvát az utakról.
megfigyeltem, hogy van amikor olyan új járdát csinálnak, amit a végén forró kátránnyal vagy miaszösszel vonnak be. éppen nem szösz, mert olyan, mint a tükör. azon ha nagyon új, úgy megáll a víz, mintha teflon lenne. tényleg ilyen nagy cseppekben gyűlik össze. és gyorsan benedvesedik, ellenben nehezen szárad. eléggé csúszik. az idő múltával ezek a rossz tulajdonságai fokozatosan eltűnnek.

kitaláltam magamnak 1 új hobbit: betonkeverőket fogok fényképezni. csak az a baj, amikor meglátok 1et, éppen biciklin ülök, így esélytelen lefotózni. vagy ha gyaloglok, akkor nincs nálam telefon/fényképezőgép. vagy mire előkotornám, zöldet kap, és továbbgurul. így 1eelőre csak magamnak jegyzem meg, hogy milyen szépek. múltkor 1 betonkeverő nagyon kicentizett. ezt személyes sértésnek vettem. mi az, hogy a kedvenceim közül 1 veszélyeztet engem?! régebben volt 1 betonkeverő, aminek a tartálya diszkógömbre volt mintázva. az nagyon menő volt. nem tudom, mi lett vele.

2018. január 17., szerda

a legjobbak is elhullanak...

 nos, annyit kéne írnom, hogy megteljen a képek melletti üres terület. kihívás. nem vagyok túl motivált mostanság. legalábbis itt. és különben is, utoljára azt olvastam a breaking muscle oldalon, hogy nem motiváció kell, hanem tervek. talán ez nem csak a sportra igaz. érdemes olvasgatni ezt a breaking muscle-t.
a biciklitúró óta 5 hónap telt el. a beszámoló meírása félbeszakadt. így van rá esély, hogy lerövidítem, pontosabban a 2. felét nem írom meg olyan részletesen, mert a feledés jótékony homályába veszett az ügy. ez esetben persze nem jótékony, csak homály. az éjszakai álmom pl. elég gáz volt, az bezzeg se nem jótékony, se nem homály.

kaja
az elmúlt milliárd másodperc alatt rengeteg jó dolgot sütöttem és főztem. szombaton ezt a lahmacun nevezetűt. vasárnap eszméltem rá, hogy jé, én tulajdonképpen húst főztem. nagyon bejött a cucc, ilyet a szüleim is kapnak majd. nincs benen semmi szélsőséges, amit apa ne enne meg. oké, paradicsomkonzerv, de az nem érződik az ízén, az kb. csak nedvesítőanyag.
vasárnap a brownie végre megfelelően sikerült: paszatos volt a belseje. talán a belehullajtott feketeribizli szemeknek köszönhetően. ez így értelmes? az értelmességről jut eszembe, amit már 100x meg akartam írni, csak sosem akkor jutott eszembe, amikor írok. voltunk prosectura koncerten, figyeltem a szöveget, és kiszúrtam, fejembe véstem, hogy 1 ikes ige biztosan van, aminek a vége  1es szám 1. személyben nem "m", hanem "k". mi az? hazudni. "...én sose hazudok..." olyat nem mondunk, hogy hazudom. már önmagában. de mintha még 1 ilyet is találtam volna a prosectura dalszövegekben. végig kell hallgatnom figyelmesen az összeset. van rá "hivatalos" lehetőségem, ugyanis az edzőteremben minden pénteken prosectura péntek van. kb. 5-ig engedélyezik a többiek. aztán fellázadnak (:

couchsurfing
a warmshowers mellé ezt is beépítettem az életembe. rájövék 1 különleges alkalommal, hogy ez uo. biztonságos, mint a warmshowers. eddig 4 vendégem volt, és csak pozitivan tudok nyilatkozni. persze van olyan, aki még pozitivabb, mint a többiek, az 1. vendégem, gustavo brazíliából. hát az nagyon nagy flash volt! sokat dumáltunk, és beszélgetések közben pár dologban megvilágosodtam magamat illetően. valamiféle mérnök-agyam csak lett az elmúlt évek alatt, meg neki is az van, és mind2en úgy véltük, hogy ez fontos kapcsolódási pont. a mérnökség az 1másról írt referenciánkban is szerepel, úgyhogy biztos így van.
a couchsurfing rádöbbentett arra, hogy én kissé (külföldi)/vendégfüggő vagyok. aszonygák, nem kell megijedni, nem ártok vele senkinek, sőt, ezért ez nem függés, hanem... talán hobbi. ezt most én mondom.
az angolom nem fejlődik oly mértékben, mint a vendégeim száma növekszik. lehet elő kéne halászni az angolkönyvet, és keresni vmi szókincsbővítési módot. a köszörülés és az erőemelés erre jó terep. a mindentudó excel táblázatomban ui. van 1 pwb- és 1 késszótár is. úgy lehet leginkább fejlődni az angollal, ha vmi újat tanulok, és akkor az az új terület hozza magával a saját szavait. van pl. késélező szleng. megállapítottam; hogy kanadában people helyett folks-ot használnak stb.

túljutottam a képeken. befejezem.





2017. november 3., péntek

mi ez?

mi ez?

most írnom kellene annyi sort, h a kép alá kerüljek, mert úgy jobban néz ki. meg adós vagyok a bringatúrával is. már oylan régen szedtem elő a jegyzeteimet, hogy lehet fele kiment a fejemből. amivel ti csak jól jártok, mert nem 30 oldalt kell elolvasnotok, hanem csak 22-t.
túl vagyok pár rövidebb biciklizésen, és mond6om, mind1ik nagyon klassz volt.

voltunk fixen a naszályon másikbalázzsal. az nagy élmény volt. féltem, hogy nehéz lesz, azonban alig 1 perccel mentem rosszabbat fixivel, mint a colnagoval tavaly a mészkőemberen...és nem szenvedtem, alig erőltettem meg magam. ez nem tudom, minek köszönhető. az nem állítom, hogy azért, mert idén olyan rohadt sokat bicikliztem. mert nagyon keveset mentem. vagy a bringatúra ennyire megerősített, és nem vesztettem el az erőmet? az áprilisi mészkőember mégiscsak a szezon eleje, és hónapokkal később mindenképpen jobbat mennék akármilyen biciklivel is?

egyikbalázs+gábor+én megkerültük a tisza-tavat 1 teljesítménytúra keretein belül, melynek nevezési díja 2000 ft volt. én fixivel voltam, gyak. balázs is, mert nem váltott (: ez nagyon poénos pár órácska volt. sose fogom elfelejteni, amikor az 1etlen cp-n  balázs tömte magába a nápolyit meg a limonádét, miközben ez  a mondat hagyta el a száját: próbálom nullszaldósra kihozni. nyomatékot adva a kijelentésnek, a célban megevett még kb. 3 vajas-lekváros-, 2 mézes-vajas-, 4 zsíros- és 1 szalámis kenyeret. és hozzá megivott 2 pohár üdítőt (: az idő elég fos volt, ködben indultunk el, nem sokat láttunk a tájból, főleg a tóból, mert megült felette a köd, nem mozdult semerre abban a pár órában, míg bringáztunk. és 6 fokban indultunk. 6 fok! a végére se lett sokkal melegebb.

ennyi. a kép alá értem bőven (:

2017. szeptember 20., szerda

mindenféle

mégis írok, mert annyi dolog van. a motiváció legkevésbé, de ezen talán úgy tudok túllendülni, ha elkezdem az írást, és akkor magával ragad, és ha máséba nem, de saját szavamba belevág6ok, és asszociál6ok szabadon, mert azt 1edül is tudok.
és mire kész lesz a túrabeszámoló... 1 füzetecskét jegyzeteltem tele, abban se térek ki minden apró részletre, és mennyi az agyam kukájában végezte... de így is annyi dolog eszembe jut. képek nélkül normál margóval times new roman 12 betűtípus 1 sorköz --> a 6. napot kezdtem el írni és már a 11. oldal alján tartok. ki fogja ezt végigolvasni? még én sem, pedig át kellene fésülni, kigyomlálni a hibákat. végül is nem muszáj 1 szuszra elolvasni. tekinthetjük egy kisregénynek, amit időnként leteszünk. lényeg nincsen/nem lesz benne, ehehe

fix
amíg olaszországban dolgoztam (keményen bicikliztem), addig megcsinálta lajos a fixit. jajj, de jó lett! 2 hete tekertem vele ki horányba, és annyira boldog voltam, hogy ilyen biciklim van. pont rám van szabva. öröm vele menni. nem mind1, hogy min biciklizek. mivel sokat használom, nekem a legjobb kell. már ami az igényeimet jelenti. outiban nekem a colnago is legjobb. meg vagyok vele elégedve. magamat is hozzá kell rakni. öntisztuló biciklii meg nincs. szóval a fix a legfontosabb tárgy az életemben. ha tárgynak lehet 1általán nevezni...

köszörülés, késélezés
újra felbuzogtam a témában.
nemtom, hogy az élezés vagy a köszörülés szót használjam -e. azt hiszem, itthon a köszörű szó hallatán az emberek nagy része arra gondol, hogy megy a gép, pörög ezerrel a köszörűkorong, és élezik a kést/ollót/esetleg korcsolyát, szerszámokat. sharpen=élezni/köszörülni, hone=fenni.
az első "munkám"
én angolul kezdtem belevetni magamat a témába, meg sem próbálkoztam a magyarral. vagyis annakidején próbálkoztam, de kevés információt találtam, így maradtam az angolnál. most csak az internetről beszélek, másutt nem kutakodtam.
valahogy rátaláltam a knife planetre, onnan a kanadai  peter nowlanre, és jött a youtube a korin knives-zal. meg egyéb fórumok.
szóval magyarul nem tudom a dolgokat vagy csak részben tudom.
hozzáteszem: még k. keveset tudok, azaz semmit.
nagyon elharapódzott a helyzet a fiókban: a késeim már vállal6atlanul életlenek voltak. a többségnek persze ez bőven megfelelne, de nem nekem. a fenőkövek (ezentúl ezt a szót használom) még nyár közepén megjöttek, épp ideje volt összeszedni magam, a cuccokat, a jegyzeteimet, hogy a valóságban is kipróbáljam, amit eddig csak elméletben tettem. ezért remegtem, erről ábrándoztam, az élezéssel traktáltam szinte mindenkit, aki velem szembe jött. a tettek mezejére léptem. mond6om... nem is tudom, hogyan volt... hányszor álltam végül is neki? igen, 2x. 2 hete szombaton 9:00-14:00 éleztem, előtte is vagy 4 órát elpiszmogtam a késeimmel. így legalább jobban megnéztem őket. kiderült, hogy az icel hámozókésem szénacél. az sajnos már menthetetlen, egyszer apa túlmelegítette, azóta nem lehet neki tartós élet csinálni. még megpróbálkozok vele a későbbiekben, hátha. végül is vesztenivalóm már nincs.
van 1 zwilling séfkésem is, az is az 1. alkalommalkerült terítékre. hááát. sokat szaroztam vele, de nem az igazi. miért is lenne? pár késen nem lehet megtanulni köszörülni a legnagyobb igyekezet és gondosság mellett sem. nincs elrontva az anyag, tehát új élet kb. bármikor lehet neki csinálni. sokat kell olvasgatni az idevágó cikkeket, mire minden eszembe jut. meg gyakorolni, hogy ráálljon a kezem.
most 7végén is vagy 4 órát eltöltöttem 3 db kés élezésével. éreztem a hátamat, karjaimat, kezeimet, mond6om, izomlázam lett.
most nem akarok itt fejtegetni. a lényeg, hogy kivégeztem az összes késemet, és gyakorolnom kell, azon agyaltam, hogy tudnék "ügyfeleket" szerezni. a házban kiraktam 1 papírt, hogy most kezdtem bele az élezésbe, bárki késeit szívesen és ingyen megélezem, ha megtisztel a bizalmával. eddig semmi. vagyis a fannival ö.futottam, és azt ígérte, hogy majd hozza a késeit.
a másik pedig: a miutcánk.hu-ra tettem fel egy hirdetést kb. ugyanezzel a tartalommal. az egyik "szomszédom2 adta nekem a vasárnapi élezéshez a munkát. ezt mindjárt leírom bővebben, mert vicces.
és még 1 ember ígérte a késeit. 1előre itt tartok. sokat kell tanulnom. ikszedkézből megkaptam az érdi nagy istván köszörűs meg késkészítőnek a telefonszámát. fel kéne hívnom...

gyógy
mindig olyan kibaszott egészségesnek hiszem magam. csak azért, mert sportolok és valamennyire odafigyelek a kajálásomra? szerintem igen. és akkor mindig bebaszik valami a nagy nyugalom és önbizalom közepette. nagyon utálom, mert ritkák ezek a pillanatok, napok, amikor érzem magamban az erőt meg a 6almat. a 6almat jó értelemben gondolom.
igényes tálalás
nemtom írtam -e, hogy még nyáron rám ijesztettek, hogy gereincsérvem van. jó sok időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy rájöjjek, hogy a gerincsérv=porckorongsérv. az orvosok titkos világában ez természetes, ők nem szeretnek információt kiadni, mert ... csökken a tekintélyük? úgyis minden fent van a neten. nem értem, hogy a 21. században hogy van létjogosultsága még mindig annak, hogy hülyének nézik a beteget. ha reklamál meg tájékozódik, akkor azt majd a doktorúr jobban tudja. de írd alá a műtéti papírt, mert fontos. a jogok, a bebiztosítás. és ha rosszul sikerült a műtét? b+, aláírtad, nem?! ez benne van a hiba%ban, sajnáljuk. stb. én még mindig ezt látom. hogy csak az öregek csinálják- e ezt vagy átörökítették a fiatalaknak is, nem tudom. aki fogékony a felsőbbrendű orvos maszlagra, az úgyis elsajátítja. pedig mindenféle szakmák dolgozói is felelősek vmilyen mértékben az emberéletért, csak nem olyan közvetlenül. pl. pár éve mesélte vki, hogy szarul rakták be a kádat, és hipp-hopp beszakadt, jó, hogy nem kaszabolta szét a lábát. nna.
szóval nyáron, tavasszal nekem volt mindenféle bajom. kiderült, hogy nagy része lelki eredetű. azt vettem észre magamon, hogyha lelkileg vmi nagyon nyomaszt, egyből lejön a testembe. 1 hét. ennyi. 1 hét alatt nekiáll hullani a hajam. előbb hullik a hajam, mint tudatosul bennem, hogy baj van belül. a fejemben/lelkemben. hogy vmi konfliktus van, olyanban vagyok, ami nekem nem jó. tavasszal ez a bal felem felületi lezsibbadásaként baszott be hollandiában. pont azután, miután rámijesztett a dokinő, hogy gerincsérvem van. azt hittem, kapcsolatban áll a 2. rettegtem, izgultam, jesszus, mi lesz? lebénulok? ilyen hirtelen történik minden? ideggyógyászhoz is elküldtek, az meg szemészhez, akkor már tudtam, hogy agydaganat kizárása végett. az legalább kiderült, hogy jó a szememhez a szemüveg, nincs agydaganatom. az ideggyógy is végigvizsgált meg kérdezgetett, közben 1re furcsábban éreztem magam. végül elhangzott a szájából a bűvös mondat: nem szorong? ó, baszki, dehogyisnem. mostanában folyamatosan. és ezt eljátszottam korábban a szívemmel is. jesszus! 38 éves koromig azt se tudtam, mi az a szorongás, most meg folyamatosan abba csöppenek bele! elképesztő. miután szorongásom tárgya/kiváltója végleg elérhetetlen messzeségbe vándorolt, a bal oldalam zsibbadása varázsszóra szűnt meg. semmi. én meg csak csodálkozok, hogy a fenébe tudnak emberek benne lenni olyan kapcsolatokban, amik nekik rosszak, szoronganak tőle, amikor nekem egy viszonylag kicsi ilyen is olyan testi tüneteket okoz... hogy én abba fél év alatt bele-halnék, nemhogy évtizedekig húzzam.
ilyen az én szervezetem mostanság. végül is örülök neki, hogy helyesen működik, számít6ok a figyelmeztető jelekre, ha már a hülye fejemmel nem veszem észre, hogy miben vagyok.
szóval zsibbadt a bal lábfejemen a középső 3 ujjam -- porckorongsérv kezdeti tünetei. ezt nem szépíthettem. az edzőterembe is csak rehabos gyakorlatokat végzek mindig, mindig van vmi bajom, most már utánajárok, kigyógyítom magam, mielőtt nagyobb lesz a baj.
így kerültem el 1 mckenzie gyógytornászhoz. megvan a beosztásom. kétóránként kell elvégeznem a gyakorlatokat. mondjuk 5 perc. most kicsit lazultam (betegség), de próbálom tartani. végül is használ. a zsibbadás 1-1 időre megszűnik, és most már az intenzitása is csökkent. a mellkasom kinyílt. hiába, a testem kétóránként baszogatása ugyanazzal a kb. kobra gyakorlatsorral, meghozza  a kívánt eredményt.  most így vagyok.
az eccőben rehabos gyakorlatok vannak. én vagyok az örök visszatérő. mindig újrakezdem vmi miatt. aztán a haskeréktől olyan izomlázam lesz 3 napig, hogy borzalom. a gyógytornára is ezt a szót használom: borzalmas. most már legalább nem akarok bőgni közben. 20x kinyomni magam kobrába... enyhén szólva karizomfájdító feladat. és már annyit tenyereltem 2 hét gyógy alatt, hogy kopik le a bőr a kéztőcsontjaimnál (:


csodás csütörtök
ezt pénteken reggel kellett volna megírnom (:
olyan semmitelen napnak indult ez is mint a többi. nem volt különösebb dolgom délután, így beugrottam a helyi okmányirodába szerencsét próbálni. ui. el6ároztam, hogy csináltatok 1 új TAJ kártyát, mert a régit 6 évvel ezelőtt beszívta a laminálógép, és nagyon 3D-s lett. már meguntam, hogy túl sok helyet foglal el. múltkor vmi miatt megnéztem a lakcím kártyámat, és kiderült, hogy az le tud járni. enyém 2016-ban. a tartózkodási hely miatt, nyugi, akinek csak állandó lakcíme van, annak nem kell meghosszabbítania. ezt én is most tudtam meg. 1 füst alatt, próba-szerencse.
bementem, sehol 1 teremtett lélek. a pultnál elmondtam, hogy miket szeretnék, kaptam 1 adatlapot, amit ki kellett tölteni. a közepénél sem jártam, amikor már sorra is kerültem. ezek az adatlapok. ilyenkor mindig szeretem eljátszani a tudatlant, ami nem is akkora játék, ezt az ügyintézők is szeretek, szívesen segítenek. odasereglett a pulthoz mind2 ügyintézőm, s máris tereltek magukhoz, majd ott befejezem. közben eszembe jutott 1-2 hülyeség is, amiket elmondtam, és így nagyon jó hangulatban telt az ügyintézés. megkért a nő, hogy menjek át a postára befizeti 3000 ft-ot az új TAJ kártya díját. 6-ig nyitva van. ellibbentem, de még az okmányirodában észrevettem, hogy a csekk nincs nálam, és nevetve visszafordultam. és így nevettünk mind.
a postán megláttam, hogy valóban lehet bankkártyával fizetni (pont a 7en beszélgettünk erről) (csekket 100.000 éve nem adtam fel, mert mindent elintézek a netbankon keresztül), rácsodálkoztam, és mondtam a postásnőnek, hogy én még sose fizettem postán bankártyával. azt mondja, dejó, és máris adta a lepecsételt lapot, hogy most lehet nyerni, ha a csekket bankkártyával 1enlítjük ki. szupeer.
az okmányirodában leadtam a csekk maradék felét, és kiderült, hogy amíg én fizettem, addig el is készítették az új lakcímkártyámat. boldogan távoztam.
kilakatolás után a biztonságiőr az utcán megkérdezte, hogy régóta űzöm -e ezt a sportot. majd nekiálltunk beszélgetni, ami >10 percig eltartott. mosolyogva váltunk el. hú, ez igen, micsoda jó napom van, mindenki tök cuki velem meg én is! azt hittem, ilyen nem létezik, közben mindennaposnak kéne lenni. én vagyok ennyire savanyú?
még arra is jutott időm, hogy beugorjak a 3 db élezendő késért. eszter megírta a címet és a kapucsengőt. felmentem. a gyerekek rögtön előugrottan az anyjuk mögül, nagyon édesek voltak. amíg összepakolták a felnőttek a kést, addig ők az ajtóban álldogáltak és beszélgettünk. annyira örültem ennek a megkeresésnek.nagyon boldog voltam, hogy rámbízták a késeket. köszöntem, viszlát.
az után úgy éreztem, hogy vmi nem stimmel. hát persze! a sisak nincs a fejemen! fent felejtettem a folyosón. irány vissza. már nem lakatoltam le, gondoltam, csak bedobom a lépcsőházba a bringát, s gyors felmegyek az 5.re. becsengettem. semmi. hát mi ez? miért nem veszik fel, ha 1x otthon vannak? vagy vacsora közben a kaputelefont se veszik fel és nekem is csak azért, mert megbeszéltük előtte? épp készültem hívni esztert, amikor megjelent 1 lakó, és bekéredzkedtem. mondja, hogy milyen szerencsém van, hogy jó a lift. bementem, letettem a bringát, szállnék be a liftbe... nem is ilyen ajtaja volt! nna, rossz lépcsőházba jöttem (:
hát nem néztem a házszámot... amikor a megfelelő helyre csöngettem be, persze 1ből kinyitották az ajtót (:
a nagy jókedv után meg péntekre lebetegedtem. nem szeretem. ilyenkor mintha agyonvertek volna. még elmentem edzésre, hátha kiűzöm magamból a gonoszt, azonban nem sikerült. péntekről szombatra >12órát aLÚDtam. és csak 1x keltem fel budira. akkor eléggé kilehettem. ami persze fel sem tűnt...
most keresek pár képet...