big day 2012

big day 2012

nagy izgalommal tekintettem elébe az idei big daynek. 1általán nem sejtettem, milyen formában vagyok/leszek. tény az, hogy idén alig bicikliztem. mennyit mehettem előtte? 500 km-t? szerintem felülbecsültem. ha hozzáveszem, hogy mivel lány vagyok, eleve gyengébben teljesítek, és még nem is edzettem rendesen, még rosszabbul állok- gondoltam magamban a big day előtt. és azzal nyugtattam magam, ha 1folytában edzenék, akkor se lennék uo. gyors, mint 1 férfi. szóval lehet mentegetőzni a nőiégem mögé bújva :)

big day prg
8:00-kor találkozó a gyönygösi vasútállomáson.
gyöngyös vá. - kékes
kékes - parádsasvári elágazó
parádsasvári elágazó - kékes
kékes - gyöngyös, főiskola
gyöngyös, főiskola - kékes
kékes - haza, kimerre lát
____________________________
110 km
2750 m szint

tesóm a tavalyi odatekerésen felbuzdulva idén is kijelölte az utat. tekerjünk el gyöngyösig, majd a 3x-i megmászás, aztán haza is biciklivel, vagy állapottól függően esetleg vonattal. én úgy éreztem, hogy hazafelé tuti vonat lesz vagy autó, minek csináljam ki magam? nem jó hisztizni.

ehhez képest
gábor gy.g. és az én unszolásomra úgy döntött, hogy eljön velünk tekerni, de odáig nem jön bringával, hanem balázzsal autóval. napközben hívott m.tamás, nemmegyünk -e 7végén biciklizni. vázoltam neki a tervet, mire ő elgondolkodott, és péntek este hívott, hogy akkor ő is jön.
tehát 3 ismi autóval.
tesóm, imi, tamás és én szombat 4:00-re beszéltük meg a találkozót a hungária # kerepesi-ben.

előzmények, bla-bla
fontos.
a szokásos kialvatlanságomat szándékoztam péntekről szombatra behozni. az volt a szerencse, hogy itt volt kedd, szerdán az angol világkörüli bringás srác, és ezen a 2 estén időben lefeküdtünk aludni. mert a csüt. estémet sütéssel töltöttem- bölcs voltam, hogy nem hagytam péntek délutánra. a péntek du-i dóra és családja látogatásra sütöttem édes pogácsát (amit a nagyobbik kisfia is észrevett, már a pogácsa mivoltát, és nagyon elkeseredett, amikor édes ízt érzett a szokásos sós helyett :) és tesóm javaslatára rizsfelfújtat a big dayre.
péntek du. bevásároltam: rozskenyeret és banánt. müzliszeletet még múltkor a pennyben, többi hozzávaló volt itthon.
este fél 9 körül be is fejeztem a bicikliátalakítást, nekikezdtem a kaja és 1éb cuccok összepakolásának.
kb félcentis szeletekre vágtam a kenyeret, és megpakoltam kettőt kolbásszal és salátával, a másik kettőt savanyúuborkával. és természetesen minden szeletre vaj. (áltsulis koromban a kedvencem volt a margarinos-savanyúuborkás kenyér. igen, akkor még margarin, mert bejött a divatba, és nem voltam tudatos fogyasztó:)
kimértem a rizsfelfújtat: kb. 50 g-os csomagokat készítettem. 13-at. és még k. sok maradt, de így is kitöltött a mezemben 1 csomó helyet, ezért a müzliszeletjeimet a kukásmellényem zacskójába pakoltam bele, és felszigszalagoztam a felsőcsőre, 2 banánt pedig a hátsó villákra ragasztottam :)
10 körül még átjött nagynéném, beszélgettünk 1 kicsit.
tesóm tanácsát megfogadtam, jól teleittam magam. rendes kaját este 7 körül ettem utoljára. volt erőm megállni, hogy ne 1ek többet. rendetlen kajaként azért benyomtam 4-5 ek. szilvilekvárt, hogy ne bízzam a véletlenre a reggelt/hajnalt. erre reggel még rásegítettem 1 nagy adag tejeskávéval, és 1 pohár vízzel, így a korai kelés ellenére is kicsusszant belőlem minden fölösleges anyag :) ezentúl ez lesz a taktika. megítélésem szerint nagy szerepe volt a jól sikerült reggelnek abban, hogy olyan jól mentem gyöngyösig. ja. az első 70 km-en tudtam tesómmal tartani a tempót. már a tavaszi szél előtt is ezt a technikát alkalmaztam, és az is meglepően 6ékony nap volt. az edzettségemre nem fog6om, mert az nincs... a kipihentségemre meg pláne nem. hisz big day előtt aludtam vagy 2,5 órát.
valamennyit fogytam is mostanában. a munkahelyen alig eszek, nem nagyon szoktam kaját vinni, csak gyümölcsöt. így a kenyér is kevesebb. mindezeknek jó 6ása van a szervezetemre. feltaláltam a spanyolviaszoMat.

kaja, pia
3 banán
5 szendvics
5-6x 50 g rizsfelfújt
5 müzliszelet
2/3 adag spaghetti carbonara
1 korsó sör
0,5 l isostar
0,7 l limonádé
nemtommennyi víz
_____________________
245 km
>3000 m szint

bp-gödöllő-aszód-kartal-zagyvaszántó-apc-gyöngyöspata-gyöngyös
tehát 4-kor találkoztunk az említett helyen a buszmegállóban. ahhoz képest, hogy alig aludtam, könnyen felkeltem, összecsomagoltam, ittam stb. vicces volt hajnalban végigbiciklizni a belvároson. sokan akkor még csak hazatámolyogtak buliból vagy éppen másik helyre mentek.
imi a szokásos betétesnadrág nélküli szerkóban jött, kaját nem hozott. tyű, hogy bírja ezeket a tekeréseket sima ruhában? pedig vehetne a sima gatyája alá szivacsosat, nem is látszana. na mind1.
tesóm futott be utoljára, kicsit csevegtünk, majd elindultunk.
én azt állítom, hogy nekem k. jól ment. éreztem magamban az erőt. gödöllőn ettem először. 1 banánt. 5 körül érhettünk oda. a fővároson kívül jóval hidegebb volt, éreztem, hogy kezdenek lefagyni a lábujjaim.
gödöllő után volt 1 olyan istentelen hideg szakasz, hogy csak nagyon kevés választott el a sírógörcstől. ráadásul a nap is ekkor kelt fel, és köztudott, hogy napfelkeltekor tetőzik/pincézik a hideg. megváltás volt, amikor az 1. napsugarak megmelengettek.
aszódon betértünk 1 pékségbe, ahova én csak melegedni mentem, végül vettem 1 kakaóscsigát, aminek a felét benyomtam.
a városból indult 1 nagyobb emelkedő. ez jólesett, mert legalább kimelegedtem.
asszem zagyvaszántó előtt volt 1 elég retye-rutya szakasz. szűk volt az út, és tele kátyúkkal. amúgy jól nézett ki. láttam nyulat is, amit elsőre őznek néztem. kicsi őznek... messzire ilyen jól látok.
gyöngyös vasútállomásra negyed órás-húszperces késéssel érkeztünk meg. gábort, m.tamást, balázst meglepő módon nem láttuk az emberek között. a többiek elmondták, hogy gábor autója bedöglött, így ők gödöllőtől bicikliznek, és majd valamikor becsatlakoznak.
tesóm és tamás elhúztak, miután gyönygöst elhagytuk. én imit hagytam le. így a szokásos 1edültekerés következett. izgultam, mert mondták, h mátravalahol kell majd lekanyarodni. de  tutui nem fogom eltéveszteni, ki lesz írva. elhagytam mátrafüredet. semmi. (előzőleg természetesen nem tájékozódtam a térképen az útvonalról) jöttek szembe gyalogosok, kérdeztem tőlük, hogy kékes felé tartok -e. azt válaszolták, igen. megnyugodtam. az út jóminőségű volt, szép íves kanyarokkal tarkított. az erdőben ment végig.
ha a magyar ún. hegyvidéken járok, mindig meglepődök, hogy itthon is vannak hegyi városok, települések. látszik, érződik rajtuk a hegyiség. annyira tipikusak, mint az alföldi városok. azt hiszem, ha kipottyantanának bealtatózás után bármelyik alföldi városban, és én nem tudnám, hova szállítottak, 100 %, hogy meg tudnám mondani, hogy az alföldön vagyok. annyira tipikus.
már nagyon hiányoltam azt a kékestető táblát, s végre ott volt előttem. megálltam a kereszteződésben enni. úgy számoltam, hogy van még 8 km, enni kell, és kicsit pihenni. kérdeztem az ott vizet felvevő bigeseket, hogy innentől lesz dúrva? azt mondták, hogy még 2,5 km. megkönnyebbültem- ezek szerint elszámoltam magam.
ők leléptek, én pihegtem még 1 kicsit, aztán nekilendültem. ez bizony sokkal meredekebb volt, mint az eddigi út. néhány kanyarban és szakaszon ki kellett állnom a nyeregből. hosszasan nem érdemes, mert fáraszt. de néha meg kell nyomni, ez nem monti hajtómű. amikor szerintem ltelt a 2,5 km, elgondolkodtam: lehet rosszul értettem? és nem kétésfél hanem hétésfél? jobbesetben négyésfél. francba az É betűkkel. 1x csak megláttam a kékestető lakott terület táblát. nocsak, ezek szerint ez 1 település. úgy meglepett ez, mint annakidején a dobogókő lakott terület tábla...
az út ezen része volt kicsit neccesebb: apró kavicsok, némi hepe-hupa.
a társaság nagy része már fent tanyázott, evett, lotyogott, és napozott (amikor éppen nem bújt el). 1014-en hidegebb volt, mint lent a városban. nem sokat teketóriáztam, felvettem a széldzsekit, és hamarosan a lábszármelegítőt is.
megpróbáltam megenni az 1. szendvicsemet. megdöbbentem, amikor nem bírtam beleharapni. harapni sem, nemhogy rágni. aztán pár perc múlva sikerült. aprókat haraptam, és alaposan megrágtam az ételt. nem engedhettem meg magamnak, hogy túlterheljem a gyomromat. és ezen a szent naponn sikerült minden ételt úgy elfogyasztani, hogy pépesre őröltem a számban. így kéne tennem a jövőben minden kajával.
az 1ik banánom felmászott velem a kékesre. a rezgés nem tett neki jót, kimozdult a helyéből. a szárát a küllők darálták le, az alját pedig a lánc csonkította meg és olajozta be. nem akartam megenni, mert tele voltam, így betettem a zsebembe.

parádsasvárig gurultunk le. ez tavalyról ismerős volt. az út elég szar, najó nem a legszarabb. igazából nem is annyira gáz. tesómmal megvárattam magam az elágazónál- el ne tévedjek.
visszafele újra 1edül másztam. a másik út jobb volt. az olajos banánt benyomtam, és kértem a kocsmában 1 kulacs vizet a kocsmárostól.lassultam. igaz ez meredekebb, mint a gyöngyös-kékestető szakasz.
még az elején megálltam az erdőben, meg 1x megigazítani a sisakomat. aztán többet nem. m.tamással a kékestetői elágazás után találkoztam össze. ezek szerint megérkeztek.
felaraszoltam, de ez már k. nem hiányzott. elfáradtam, és úgy voltam vele, hogy én még 1x ide fel nem tekerek, inkább akkor hazáig bringával, és akkor nem költöttem vonatjegyre...
balázs, gábor már fent voltak. elég sok időt elszúrtunk fent, a többiek már rég legurultak, amikor én még tamás biciklijét őriztem 10 perce, mert elugrott kóláért... aztán végre megjött, én meg suhantam a többiek után. akik ott topogtak vmi főiskola előtt, és közölték, hogy rám vártak, nem tudták mi történt velem. én persze duli-fuli voltam, és nem akaródzott többet biciklizni. tesóm bíztatott, hogy menjek, ő is elindul, max. visszafordul. mondom, oké, majd meglátom.
ettem 1 müliszeletet dulifulisan, kettőt félig felbontva betettem a mezembe, és elindultam. mondom a gyönygös-kereszteződés szakasz elsőre úgyis tetszett, az igazán nem nagy wasistdas, elindulok, ha már 1x idetoltam az arcomat. lassan megnyugodtam, főleg amikor viszonylag hamar kikerültem pár kollégát. akikről később kiderült, hogy még csak középiskolások, és ezért mennek szarabbul (meg sima cipőben). kisebbítik a sikeremet :) érdekes, goldsprinten meg a fiatalság nyomja sokkal jobban, mint az öregek.
úgy terveztem, hogy ez útelágazásnál pihenek majd, mert eldöntöttem, hogy ha bele-pusz-tulok is, megcsinálom végig 3x. ha fel bírok menni azon a lankáson, akkor azt a 3 km-t már csak meg tudom csinálni. hagytam magamnak pár tartalékfokozatot.
amíg erőt gyűjtöttem, megérkezett m.tamás is. fájós derékkal. namodom, én ezen már túl vagyok. annyit jógáztam meg gyógytornáztam, hogy a derékfájásom megszűnt. kicsit lotyogtunk még, aztán nekigyűrkőztünk az utolsó etapnak. tamás előretessékelt, hogy menjek csak, úgyis lehagyom őt. reméles is- mondtam vigyorogva.
sinus görbe szerint haladtam felfelé. lehetett is, mert alig jöttek autók. így elcsimbókoltam az utolsó 3 km-t szinte kényelmesbe'. mindig ugyanott álltam ki a nyeregből.
nagyon jó volt megérkezni. szét-hullottam. nyújtanom kellett volna, de csak annyira telt, hogy lekuporodtam guggolásba, és annyit nyúltam, amennyit a guggolás engedett. ráadásul begörcsölt evés közben a fogam (helye). a szokásos: onnan indul, és jobb alsó állkapocs, meg jobb oldali nyaki izmok meg talán a nyelőcső. fizikai megerőltetés után szokott jelentkezni. meg hidegben lejtőn lefelé. ezek sz. most megerőltettem magam. és csak biciklizéskor. ezek szerint csak bringázás közben erőltetem meg magam fizikailag :)
a bicikliemelést megint kihagytam, örültem, hogy a szendvicset a magasba bírom tartani :)

az ereszkedés felső szakasza keményebb. itt kell használni a féket. ésszel. volt1 kanyar, ahol túleresztettem a biciklit, és majdnem kimentem a felezővonalig. szembe meg jött az autó. a harmadszori guruláskor isez volt a szitu. tudtam/éreztem, hogy most van az a kanyar, maikor bele kell fékezni, ennek ellenére mégis kisodródtam és megint jött 1 kocsi. megdorgáltam magam, hova ez a sietség, minek kockáztatsz, andi?!
mátraházától a gurulás lényegesen lassabb volt. nem elég, hogy felfele végig tekerni kellett, szinte végig lefelé is. szerintem 80 %-ban tekertem. sőt ha belevesszük a gyöngyös 6áráig tartó részt, akkor még többet. amúgy fasza volt gurulni, mert jó az út, forgalom nulla, nagyívű kanyarok, fékezni alig kellett.
1x majdnem bukfenceztem: legurultam a padkáról. a jóisten a megmond6ója, hogy tudtam visszamenni... össze kellett szednem magam.

(hejj, de kimerítő lehet ezt olvasni... már 2 napnyi biciklitúramennyiséget gépeltem, és még csak du. 4 óránál tartok.)

gyöngyös belvárosban találtunk 1 helyet, ahol normális ételt ettünk. tesóm, balázs, tamás és én. mint kiderült, imi hazavonatozott, gábor később jött le a kékesről m.tamással, aki szintén a máv szolgáltatásait vette igénybe, gábor pedig tekert. ő atkáron várt be minket a kocsma előtt.

a la maria étteremben sztapacskát ill. spagettiket ettünk. nem is tudom, miért rendeltem carbonarat, amikor tudtam, hogy úgysem az eredeti verziót hozzák ki. azért jólesett. 1/3-át balázsnak adtam, mert kifogott rajtam ez a nagy adag étel.

felültünk, aztán nyomtuk 3perces váltásokban. elég jól haladtunk és némán. atkáron becsatlakozott gábor is, így 5en váltogattuk a helyeket. 60 előtt éreztem az előtörő hisztit. hogy én nem bírok 35-tel menni, lány vagyok, elég volt, felszállok a vonatra. végül a srácok visszavettek a tempóból, és nagyjából 1ütt értünk be gödöllőre.
azon a részen, ahol reggel majd megfagytunk, a koraesti órákban is sokkal hűvösebb volt. nemtom milyen áramlatok kavarognak ott...
már nagyon nem voltam jól a végére. fájtak a térdeim, és a jobb bokám is. azt sejtettem, hogy görcsben van 1 jóideje, csak nem mozdítottam, így nem tudtam biztosan. nem is értem a testemet. tavaly másfél centivel alacsonyabban volt a nyereg, mégsem fájt semmim. most ezek szerint így is alacsonyan van. hanem akkor a kormányt meg kell emelnem. próbálkoztam még péntek este magasabbra állítani, csak akkor meg annyira kényelmetlen volt vele gurulni, hogy hagytam a francba. ez a 245 km már elég hosszútáv ahhoz, hogy kijöjjenek a jóságok meg a hibák. a jóság a nyereg volt. a vége felé már többet fészkelődtem rajta, de alapvetően kényelmes volt, és eszembe sem jutott, hogy biciklin ülök. tehát eddig az új nyereg volt az év mindentvivő biciklis beruházása. ennek örülök, mert megnyugtatott, hogy létezik olyan nyereg, ami még nekem is kényelmes, és nincs velem feltétlen akkora baj, mint azt hittem.
gödöllőn 5fős csapatunknak szétvált az útja. a pestiek el biciklivel, a budaiak autóval :) gábor autójába m.tamás helyett most én ültem. örültünk, hogy a futóműhiba ellenére hazaporoszkáltunk, és nem kellett újra bringára szállni :)

hát szétcsúsztam rendesen. de azért jó volt. PIPA :) jó erőlködni fizikailag, ekkor érzem magam valakinek. bár azért tekerés közben néha elborult az agyam :)
vasárnap majdnem fél 10ig aludtam kisebb megszakításokkal. alig bírtam felkelni. de 7főre regenerálódtam teljesen.
és akkor jött gábor emailje miszerint nem futómű hiba volt, hanem a szervizben nem húzták meg rendesen a kerékanyákat, és elkezdtek kilazulni. bal első kerék... még élünk! :)

mi ez?

ferkó, igazán mozgósít6nád az agysejtjeidet rejtvényfejtés-ügyileg. benned van minden bizodalmam :)

te, ön , maga

elborzasztó, hogy öregszem. 1re többen köszönnek jó napot-ot helló helyett. én meg simán letegezek másokat. legalább jó napot kívánok-ot köszönnének... és diszkrimináció: nagykovácsiban a cukkrázzdában a pultos csajnak, köszönök, helló, ezt szeretném. erre visszaköszön, hogy jó napot. és a mögöttem álló srácoknak meg szia-zik... pedig nem nézek ki öregebbnek náluk. szerintem a jó napot elég bunkón hangzik. én mindig hozzáteszem a kívánok-ot.
másrészt meg ha totál biciklisben vagyok, akkor simán letegez mindenki. az is, aki nem bringás.
haramadrészt a házban lakó megközelítőleg 80éves ica (néni) rámcsodálkozott múltkor, amikor az utcán ö.futottunk, hogy mi miért nem tegeződünk. azóta tegeződünk. még szoknom kell :) a szervusz olyan idősebbeknek való köszönés, legalábbis az én szótáramban úgy tűnik. de én a szerV/Buszt nem szeretem használni. marad a szia. a hello túl fiatalos. a szia-val meg úgy vagyok, hogy túl bizalmas, ritkán köszönök szia-t. a barátaimnak/haverjaimnak/rokonaimnak. bazz, a munkahelyen simán köszönök szia-t. hát én ezt nem értem.
és miért tűnik úgy, hogy a jó reggelt és a jó estét kívánok nélkül is illedelmesen hangzik ellentétben a jó napot-tal?
amikor elkezdtem az 1etemet, és a férfitanárok csókolomoztak, furának találtam, sőt, idegesített. aztán megszoktam.
itt, a munkahelyen is az a szokás, h a férfiak a nőket magázzák/csókolomozzák, a 1mást tegezik, és fordítva. különös és zavaró volt ez a csókolomozás nekem, aztán hozzászoktam itt is. olyannyira, hogy amikor 1 faszi jó napot kívánokot mond, az rosszul esik :)

nagykovácsi
vasárnap du. 2 órás indulással kezdtük a túrát. néztem a telefonba (haha), hogy du. elindulniii? de nem volt rossz 5let, így legalább viszonylag kipihentem magam a pénteki dúrva buli után. és autóval gyorsan kiértünk, közbeiktattuk a fent említett cukkrázzdát, majd kb. 3-kor elindultunk.
én szerintem még sem jártam a nagyszénáson. hát baromi jó környék. az a sok domb... attila és tibor előttem értek fel. olyan földönkívüli volt, ahogy felértek, és a domb tetején álltak, mögötük pedig a semmi, ill. nem tudni, hogy mi lentről. csodaszép tiszta idő volt, mindenfélét lehetett látni, igaz ez a szélnek volt köszönhető, ami majd' levitte a fejünket, és a melegburkot is levékonyította a testünk körül.
fényképezőgépet nem vittem. ezt nagyon sajnálom, mert gyönyörű virágos volt a rét. kakukkfű, zsálya pl. ezek kékek és lilák voltak. aztán még virágzott a szamóca, és olyan növények, amiket nem ismerek; sárgák, narancssárgák, halványlilák, fehérek, minden. és árvalányhaj. nem emléxem, hogy valaha is láttam volna árvalányhajat.
amikor gyalogoltunk a faluban, feltűnt, hogy milyen tiszta. és az erdő is tiszta volt. nem nagyon láttam eldobott csokipapírt meg cigis- és energiaitalos dobozt. ez tökjó.

víztorony

a hosszú 7vége víztoronyban gazdag volt. 2 víztorony/4 nap. ez jó, nem? margitszigeti és a gázgyári.
a víztorony.hu-n utánanézhettek ennek a 2 víztoronynak. meg a többinek is. érdekes elfoglaltság köztük böngészni.

képek

margitszigeti
jó, hogy április elején ránéztem a viztorony.hu -ra, mert megláttam  bejegyzést, amelyben a szerző arra buzdított, hogy az április 28-án tartandó margitszigeti ingyenes (!) víztoronylátogatásra jelentkezzen a kedves olvasó. ó, de boldogság, a lépcsőzőizmaim máris megfeszültek, és nekiálltam kombinálni. én biztos megyek, tesómékat is megkérdezem, ha már összegyűlünk családilag. ha nem akar senki, én akkor is megyek. az ingyenes szócska is fontos, mert mint kiderült, 1.400 ft lesz majd a belépő a hivatalos megnyitó után.
lalala.
eljött az április 28. délután 3 óra. jöttek a szüleim, nagynéném, tesómék 4en meg én. a látogatás előtt felhívtam a szervezőt, aki megerősítette, hogy minden a tervek szerint fog menni. ehhez képest fél órát késett, és ott főttünk a melegben, és nem is telefonált, és a telefont sem vette fel, és 1re mérgesebbek lettünk rá. a víztorony tulajának képviselője beadta a derekát: akkor felmegyünk nélküle. mihelyst megszületett ez a döntés, megjelent a szervező is.
irány a torony!
150 lépcső.
de ez nem gond, hiszen több pihenő is van, és a csigalépcső 1 olyan csodálatos találmány, hogy azon sokkal kevésbé lehet elfáradni, mint a hagyományos lépcsőn. erre mindig rácsodálkozok. jó lenne, ha lenne 1 saját, különbejáratú csigalépcsőm. ill. nem is kellene saját, csak valami magas csigalépcsős épület a közelben, amit meg lehet mászni naponta akár többször is. barátnőm ulmban lakik, és ott van a münster. katedrális. az elég magas (161 m). én oda bérletet vennék, és ott edzenék minden nap. minden áldott nap. minden nap, nem mindennap. emlékeim szerint régen nem írtuk egybe a minden napot.

a toronyban elég sötét és baromi meleg van. elsötétítették, mert bent vetítenek. mindenféle színes krix-kraxokat, az 1. emeleten bp. híres épületeit, a 2-on sztem az ember tragédiájából részleteket. érdekes elgondolás. nekem amúgy tetszett. úgy is boldog lettem volna, ha bokáig járunk a galambszarban, ám erre nem került sor, ui. elszállíttattak 2 teherautónyit (ennyit?), és még ki is meszelték a tornyot belülről.
sajnos a legtetejébe nem mehettünk fel, csak az erkélyekig. jólesett kilépni a szabad levegőre a nyomasztó melegből. itt volt huzat.
megláttuk a szabadtéri színpadot is. én kb. tavalyig nem tudtam, hogy ez itt van, azzal meg csak most szembesültem, hogy milyen nagy. nem volt ott dolgom, na...

vicces volt további 2 víztornyot látni a víztoronyból

van, aki minden előadást ingyen néz

 jaj, már 1 hete volt. mást nem tudok róla írni. örülök, hogy bejut6tam végre 1 víztoronyba. oké, nem panaszkodom, 1x munkából kifolyólag voltam az eötvös útiban is, csak akkor még nem voltam szerelmes a víztornyokba :) micsoda nagyszerű az is. körbekerüli 1 út. minden     nap arra kéne edzenem.
azon gondolkoztam, mi indít6ta el bennem ezt a víztornyos lelkesedést. nem emléxem. talán az, hogy olvastam valami hírben, hogy megépült az új budafoki víztorony, és rácsodálkoztam, hogy ez milyen érdekes. és akkor így...

gázgyári

30-án balázzsal tekertünk 1et a városban. javasoltam, hogy keressük fel a gíroszos a pünkösdfürdő utcánál, hiszen idén még nem jártunk ott. és előtte 1 hhh, hogy valami erőlködés legyen a kalóriabombáig.
rengeteg hely van budán, ahol még sosem jártam. a hhh megerőltetései után (13 perc kereken. a kereszteződéstől. onnan mérem, nem a kolosytól) óbuda felé vettük az irányt. hát fantasztikus volt. nulla forgalom (autós és emberes 1aránt), ezer fok meleg, szárazság. mintha valami francia hegyi faluban lettünk volna. fent még virágzott az orgona, és a vastag virágerdő ontotta ki magából az illatokat. fenséges volt.
majd legurultunk a gíroszoshoz. balázs eléhezett- kért tőlem 1 müzliszeletet mielőtt kiadták a gíroszt. amiből 2 db-ot is megevett. én csak 1et, és lenyomtam 1 tekerős fagyit a szomszédban. valamint megtöltöttem a kulacsainkat vízzel a mosdóban.
miután kiültük magunkat, továbbálltunk. balázsnak áradoztam a gázgyári víztoronyról meg a körülötte lévő lakótelepről, hogy milyen nagyszerűek. kérdezte: megnézzük? aha. 180 fokos fordulat, irány a torony és környéke.
én nem tudtam róla semmit, csak azt, hogy kb 100 éves, és nem működik.
a közelébe érve megláttuk a fémkerítést (alumínium? hát nemtom. azt ellopnák, nem?), ami nyitva volt. akkora rés volt 2 elem között, hogy simán befértünk. 1. körben bejutottunk. a tornyok körül még 1 hasonló szerkezet volt. balázs arrébb tolta és bementünk. az "omlásveszély" feliratú tábla nem tartott minket vissza, ám a "kutyával őrzött terület" 1 pillanatra elriasztott.
-mit kell csinálni, ha jön 1 kutya?
-nemtom. ordítani. meg magad elé tenni a biciklit. az utóbbit tesómtól tanultam. az ordítást meg a neten olvastam
-jó, de mi van, ha 2 jön?
-...
a fákkal, gazzal, bokrokkal dúsan körbenőtt ösvényről lefordultunk balra, és átverekedtük magunkat a növényi akadályokon. rögtön a nagy toronynál találtuk magunkat. bemenjünk? menjünk, ha már idáig eljöttünk. letettük a bringákat, és sisakban (védőeszköz) elkezdük a csigalépcső megmászását, ami kezdetben elég galambszaros volt, de sokkal kevésbé, mint amit sejtettem. és a rozsda se ette meg annyira, hogy veszélyesnek érezzem a felmenetelt. én kb. a felénél jár6tam, amikor balázs az elején, és közölte, hogy neki tériszonya van. lenéztem, jesszum, csak görcsöt ne kapj, inkább botorkálj le, ne gyere fel, csak a telefonodat add ide, hogy fényképezhessek. inkább lemegyek érte. szerencsére nem lett semmi baja balázsnak, bár elég rosszul nézett ki, ahogy rátapadt a korlátra, és alig kivehető sebességgel mozgott lefelé.
én visszamentem a tetejére. egészen addig, amíg tartott a csigalépcső. onnan befényképeztem az órákhoz. feljebb nem mertem menni. innen már 1enes létra vezetett a magasba.
átmentünk az 1ik  kis toronyba. ezek ramatyabb állapotban van, úgyhogy nem merészkedtem fel a csigalépcső tetejéig. festékszórót nem hoztunk, hogy otthagytuk volna a nyomunkat a falakon.
a képeket nézzétek meg.
fantasztikus ez a víztorony. az a sok tégla. mesés. 2 év alatt építették meg az egész komplexumot. és egy részét -ami nem műemlék- az önkormányzat vagy ki már értékesítette: a graphisoft vette meg. zép munkakörnyzetet teremtett a dolgozóinak, az biztos. szívesen dolgoznék azon a környéken és laknék a gázgyári lakótelepen.
miután kigyönyörködtük magunkat, kiosontunk a belső kerítés mögül, és a duna part felé vettük az irányt. az óbudai sziget csücskében fürödtek a lovak meg a kutyák, az emberek strandoltak. bámultuk, és dumáltunk, körbejártuk a bontási terület környékét, amely lát6óan nem csak minket érdekelt, mert megjelent 1 srác az autójával -namondom, téglát gyűjt?- elővette a műanyag zsákjait, és nekiállt bontott téglákat belepakolni... aztán feltűnt a biztonsági örni. mit keresünk mi itt? ez 1 magánterület. ki van írva. tényleg? észre sem vettük. nekem valahogy nem merült fel a fejemben, hogy ha kerítés van meg kutyával őrzött terület táblák, akkor oda nem ildomos belépni :) örültem neki, így legalább nyugodtan illegálkodtam. ezerszer elmondta, hogy mennyire balesetveszélyes, látja, hogy nem fémtolvajok vagyunk, magánterület, itt bontás van, milyen nagy szerencse, hogy ő van itt, nem a kollégái, akik elengedik a kutyákat...
akkor hogy jutott be az autós? mert keresztezniük kellett 1más útját. meg kinyitni a kerítést. csak nem lefizette? :)
fontso emberünk még 100.000x elismételte a mondókáját, majd leléptünk. körbenéztünk a gázgyári lakótelepen. mind a 2n. van 1 a dunaparton meg 1 beljebb is. mesebeli. olyan szép, mint a wekerle. van ott 1 gázgyári sporttelep is.
aztán megmutattam balázsnak, melyik az 1ik kocsma, ahova sziget előtt be szoktunk ülni. kértünk 2 radlert, kifizettük, 330/üveg. balázs megkérte a pultost, hogy töltse tele az 1literes kulacsát vízzel. azt mondja a nő, ok, de fizetni kell érte. fizetni? a csapvízért? hát, ez nekik is költség, a wc sincs ingyen. mégis mennyit? 100 ft. az egész?-s már nyújtja is a kulacsot balázs. nem, decije. ó, akkor köszönjük, elég lesz a sör is.
öcsém. a klotyóért semmilyen helyen nem kell fizetni a fogyasztó vendégeknek, és ez is van kiírva az ajtóra- ismerem a helyet. ezresért kapott volna 1 liter vizet. az eszem megáll. megittuk, és továbbálltunk a raktár utcába. tán az volt a baja, hogy nem adtunk borravalót?

a raktár utcai bódénál nem volt gond, vizet sem akartunk már inni. itt figyeltem fel arra, hogy a korsó és pohár sör decije ugyanannyiba kerül. régebben, ha leosztottuk, akkor a pohár fajlagosan többe került.
jaj de jó lenne milliárdosnak lenni. megvenném ezt a víztornyot, felújítanám, lenne benne minden jó, és abban laknék. és sokáig bírnám a lépcsőzést, mert mindig kanyarognék rajta.
szóval vicces volt ez az illegálkodás. valószínű mostanában nem megyek oda...
a naiv fejem...

képek itt

gizella

boldog névnapot, kedves biciklim! ez a 4. névnapod :)