vissza

[bekk] ezért: http://www.youtube.com/watch?v=QnOmrDzRrGQ

úgy értem, visszatértem a dolgozói létbe 7főtől.
adós vagyok egy

• ausztria
• románia
• kórház
• gyógyulás
• rendőrség

poszttal. annyit jegyzeteltem a  biciklizéseinkről hiába. nem hiszem, hogy ö.szedem magam, és nekiállok megírni. pedig annyira jó volt! bátorkodtam a benelux-német BIGes izére benevezni április végén. addigra biztos oké leszek meg fizikailag is visszahozom magam a nyári szintre. mérges vagyok, hogy pont amikor a legjobb formában voltam, akkor történt a baleset. igaz legalább nem nyáron, szezonban. annyira mégsem vagyok mérges. megbékéltem a helyzettel. de csak azért, mert tudom, hogy előbb-utóbb biciklizni fogok.
gyalogosként és bkk-felhasználóként fura nekem is, hogy ebben a hidegben (és nincs is még igazi hideg) miért szerettem biciklizni?! remélem, hamar visszaszokok, és nem fujjogok majd.
akkor:

bicikli
giziről látleletet vesznek. lehet az egész megy a kukába? remélem a hajtómű megmarad. annak csak nem lett semmi baja...
még ősz elején felbuzogtam, hogy kell nekem 1 másik bicikli, amire a 7 elején orsi újra rájövesztett. 1 pinarellot adtak el. karbon az egész. de ijesztően menőn nézett ki és dizájnos meg izé. és én nem bírok gyorsan dönteni. meg  dönteni is iszonyú lelki küzdelem nekem főleg abban, amiben 1általán nem érzem a tudást, biztonságot. hiába szeretek meg tudok (hehe, ez a baleset után meg?ezhető) biciklizni, műszakilag nem vagyok otthon, mindig mások tanácsát kérem, akik homlok1enest eltérőeket mondanak, magambazuhanok, és nem csinálok semmit.
persze kéne először is egy koncepció, hogy mit akarok, utána könnyebb lenne a többi lépés. eddig az volt, hogy coppyból fix lesz, és veszek 1 új (használt) outit. de coppyból nem lesz fix, ahogy elnéztem. akkor meg minek vegyek másik outit, amikor ezt én annyira szeretem, és eléggé ö.forrtam vele nyáron? városi bringa meg mindenképpen kell, mert a váz villával tuti kuka, a kerekeket még nem tudom a hajtóművel 1etemben. leharcoltam, na. majd rendezek neki halotti tort. most nem siratom meg, mert elfolyik a szemfesték.
azonban találtam 1 colnagot, amibe 1.re beleszerettem. bár 10 éves. annyira szép az a bicikli. van stílusa. minden colnago szép volt eddig, amit láttam. ezért olyan drága? tudom, nem kéne mindig ezen pörögni, hogy szép legyen. de érzelmileg nem igazán mozgat meg 1 karbon bicikli. én meg nem versenyzek, minek nekem csúcstechnológia? nem ezen múlik a kerékpározós karrierem- ha szabad ilyet mondanom közelebb a 40-hez, mint a 30-hoz. tesóm mondta 1ébként, hogy érzelmileg kötődni kell 1 biciklihez. tehát ő fogalmazta meg, amit én képtelen voltam. igaz mielőtt mondta ezt, azt írtam, hogy a colnagoba beleszerettem. csak nem jutott eszembe, hogy ez lehet az érzelmi kötődés.
világos, ugye?
ez a zene felerősíti bennem ezt az érzést. meghallgatom harmadszorra is.

rajz
ez új fejezet lesz itten.
1 év alatt sikerült odáig eljutnom agyban, tettekben, hogy eljárjak rajzolni. a motivációt részben kati adta. katival 1ütt járok jógázni. ő tornász volt fiatalon, most nyugdíjas, nem tudom, mit csinált a 2 között :) ráér, és jógázik, rajzol, csinál mindenfélét, ő ajánlotta nekem a budai rajziskolát. ez nekem pont jó, mert ezerféle dolgot lehet ott csinálni, meg 20 perc gyalog.
megnéztem, elmentem 1 próbaórára, ami felvételi előkészítő. nem világos még, hogy kik járnak oda, hova és mikor felvételiznek. ránézésre középiskolások. de nekik is van még mit tanulniuk. nem mondom, nekem is. szóval ez rajzóra. én festeni szeretnék, ám rájöttem/szerintem, hogy festeni csak az tud, aki tud rajzolni is, ezért először bele kell jönnöm a rajzba.
rajzórára járok. rajzórára járok zenét hallgatni. a tanár mindig punkzenét hoz vagy a testvérműfajaiból valamit. ez nekem tetszik. vmi oknál fogva andikának szólít. nem sértődök meg rajta. először 23 éves koromban kezdtek el andikázni. akkor fura volt, de kiderült, hogy itt, az állami szektorban ez bevett szokás. minden nő -ka/ke.  ettől nagynéném ki van borulva mindig, hogy ő miért juliKA a professzorúr meg miért lehet professzorúr, miért nem józsika? igaza van.
végül is a kórházban is kislányoztak a szobatársaim. igaz ők öregasszonyok voltak. mi tart fiatalon? pedig ot a baleset miatt elég rosszul néztem ki. azóta kisimultam, de újra "rosszarcú" leszek, mert amióta járóbetegként gyógytornázni járok, ugyanúgy élek, mint a baleset előtt. mit tanultam az egészből? semmit? vagyis kérdés az, hogy ezt kellett -e tanulnom, hogy lenyugszok kicsit? jaaaj, valaki mondja meg.
vissza a rajzhoz. 3x voltam, portrét rajzoltunk. a modell felült 1 emelvényre, tehát kissé alulnézetből láttuk a fejét. a 3x3 rajzból 1 lett eltalálva. már az arányok meg minden. hogy ő 1 ember és stimmel rajta minden arány. nem a hasonlóság a lényeg. a tanár azt mondta, utoljára a mediciek korában kellett hasonlítania a portrénak, sőt azt is megmondták, hogy nézzen ki. hát ez vicces.

gyógyulás
ha már a rajz részben belekezdtem.
amikor hazaengedtek a kórházból, szét voltam csúszva teljesen. a nagynéném elhozta a legszűkebb nadrágomat, ő sem tudta begombolni. ezek szerint híztam. én azért se tudtam begombolni, mert nem bírtam. nem bírtam 1 kézzel. meg ugye feszült is, mint a fene.
a tibor az autóban baszogatott, mikor direkt megkértem, hogy ne fikázza a bicikliseket, meg főleg engem nem. hiába. természetesen bőgtem meg fájt, kényelmetlen volt a gipsz.
a fájdalomcsillapító már a kórházban sem ért semmi (erről bővebben majd a kórház posztban), ezért megittam 2 pálinkát, ami megnyugtatott és valamelyest fájdalomcsillapított, juli magamra hagyott, had bőgjem ki magam.
p.zoli talán még aznap meglátogatott, szerencsére késett, és keveset tudott maradni, így magamba roskad6tam a fájdalmammal, szerencsétlenségemmel, önsajnálatommal egyedül. később elmondtam neki, hogy kész voltam, ne haragudjon érte. persze ő is levette, hogy nem annyira láttam szépnek a világot, mint máskor.
tehát otthon voltunk én és a karom. igen, ezt tudom csak mondani, hogy én és a karom. a kórházban annyi minden történt azalatt a 2 nap alatt, hogy nem volt időm foglalkozni vele. de otthon... pakolgattam a karom ide-oda, először elhelyeztem, aztán melléje kúsztam az ágyban mind1 volt hogy felültem olvasni vagy épp aludni próbáltam.
ez a 3. gipsz igen kényelmetlen volt, a teteje hólyagosra dörzsölte a felkaromat, akkora lyuk volt a gipsz meg köztem, mintha 1 váza lett volna.
néztem a ruháimat, mit húzok rá erre a szarra. a melltartó kilőve, szerencsére ez nem akkora izé. végül is meg tudtam fürödni meg minden, felöltözni is. pont kapóra jött a kerti cipőm, amit eránál hagytam kutyasétáltató cipőnek, és abban lehet úgy járkálni, hogyha nem kötöm meg a cipőfűzőt, akkor se esik le a lábamról. 1x tesóméknál voltam ebben, és kérdezte, a cipőmet nem kell -e bekötni, mondom nem, a borcsa 2 hete már bekötötte :) igen, azóta is úgy van, csak bele kell lépnem. persze már tudok cipőfűzőt kötni.
hát a mosogatás 1 kézzel elég érdekes volt. csapkodtam az edényt a mosogatóban. a karom derékszögben behajlítva nem volt használ6ó sok mindenre.
a doki mondta, hogy jegeljem. beáldoztam 1 fagyasztott zöldbabot e célra. különös élmény volt ez a jegelés. a műtét miatt ugye volt seb, azért csak fél gipszem volt. oda lehetett tenni a jeget, meg az ujjaimhoz. jegeltem, majd rá negyed órára végighaladt a gipszen a hideg, és úgy elkezdett hűteni, hogy azt hittem, belezavarodok. részvéttel gondoltam azokra, akik télen gipszcsizmát kapnak, és azt túlélik.
mondta a doki azt is, hogy tornáztassam az ujjaimat. az elején még megkíséreltem, de aztán  annyira idegesítő és kellemetlen érzésvolt, hogy rugózott a kezem, hogy feladtam. mi is ez tulajdonképpen? ahogy behajoltak az ujjaim, éreztem, amint végigmegy a mozgás az alkaromon az izom végéig. ez nem fáj, csak kellemetlen. ez 2,5 hónap után már nem érződik. asszem azért van, mert a heg (itt lyukasztotta ki a csont a bőrt) letapadt az izomra.
így teltek a napjaim. aludtam, olvastam, bőgtem, telefonáltam. keresztapám mondta, legalább most kipihened magad. hát pisti, bakker, mikooor? nem tudok aludni, akárhogy helyezgetem a kibaszott karomat, mindenhogyan kényelmetlen. éjjel 10x felébredek, napközben nullahulla vagyok, a kórházban legalább kényelmesen tudtam pakolni a karomat. hanyatt feküdtem, kar oldalt. egész éjjel nulla mozgás. én az esésekben mindig is azt utáltam legjobban, hogy nem mozog6ok szabadon az ágyikóban, ugyanabban a pozícióban ébredek, mint amelyikben elaludtam.
aztán amikor itt volt borcsa, találtam magamnak  viszonylagosan kedvező alvóhelyzetet. persze 1re jobban lettem, ezért könnyebb volt ilyet találni.
a gipsz meg úgy nyomta a hasamat/gyomromat, mint az állat.
közben meglátogattak a szüleim. apa fúrt-faragott, a srácok kicserélték a bejárati ajtót--->anya takarított. egészen különös volt az, hogy tisztán nekem segítenek, én meg ülök, és diktálok, hogy mit csináljak. különös alatt azt értem, hogy szar. ebben az időben a kis és gyűrűsujjam önálló életet éltek. valóban kénytelen voltam jegelni és csodakenőccsel kenni, mert úgy égtek, azt hittem, meggyulladnak. csillagokat láttam.
megjött borcsa, és elkísért a kórházba. ekkor vették le a gipszet. meg röntgen is volt. már előre rettegtem, hogy mi lesz velem gipsz nélkül 2 7tel a baleset után. olyan védtelen lesz a karom, az legalább adott neki némi biztonságot. jézuss, mi lesz, ha nekem jönnek. ugye ekkor is még voltam én és volt a karom. szerencsére a tibor el- illetve hazacipelt a kórházból. ott voltam ismét magamba roskadva, hogy ezzel mi a francot kezdjek? gipszet akaroook. elhoztam, elkértem. a doki mondta, hogy úgyis 3 7 múlva kidobom. kaptam időpontot gyogyótornára, de arra még várni kellett >1 hetet.
aztán vettünk tengerkék karrögzítőt akciósan, és ez többé-kevésbé megnyugtatott. vártam, szórakoztam, szenvedtem, s vártam a megváltó gyógytornát. próbáltam használni a bal kezemet is, de nemnagyon ment. így feladtam az erőlködést. maradtak a bokák, térdek, száj, amelyek segítettek a jobb kéznek ellátni a mindennapi teendőket. meg jöttek barátok, rokonok. ezt-azt megcsinálták.
jó volt, hogy jöttek. az elején ez nagy plusz volt nekem, mert bebizonyították, hogy nem hagynak 1edül így sem. és izé. amikor ki se mozdultam, csak szellőztetéssel engedtem magamhoz a külvilágot, akkor ez lelkileg nagyon jól jött.
a gyógytornásszal szerencsém van, mert jófej, és lelkiismeretes, nem hanyagol el. neki köszönhetem meg persze magamnak, hogy újra élet van a karomban, és már pár hete csak én vagyok, nem én és a karom. újra 1esültünk.
kis adagokban fejlődtem. amikor elkezdtem a gyogyót, az ujjaim be voltak hajolva, nem mozdultak, könyökem is alig, a csuklóm totál beállva. és be volt dagadva az egész kézfejem, alkarom. én voltam a puttókezű. ki is találtunk 1 új igét: puttótlanodni. azaz megy le a kézről szépen a dagadás. nem jutott eszembe ez a szó, csak mondtam a dokinak, hogy úgy néz ki a kezem, mint azok a kis dagi angyalok a reneszánszban, s ő mondta, hogy puttó.
és akkor jöttek a fejlődések szép lassan. ki tudom nyújtani az ujjaimat, tudok cipőfűzőt kötni. már 2x tudtam úgy hajat mosni, hogy mind2 kezemet használtam. arcot is tudok 2 kézzel mosni. igaz hogy ilyenkor néha hozzáütöm az alkaromat a mosdó széléhez, és érzem, hogy nem a csontos bőr, hanem a fémes bőr koccan. sminkelni tudtam 1 kézzel is :)
mindenféle fájdalmak meg gyengeségek jelentkeztek. most is azért, csak nem olyan meg nem annyi. erről naplót kellett volna vezetnem. a folyamatról. persze elkeseredtem jónéhányszor, hogy mikor fog ez nekem menni, hát mennyit nyüstöljem? kivagyok. nem akar változni, pedig minden nap 1 órát a tornán töltök, és még otthon is nyomatom. a metrón is ujjtornáztam. izomlázam volt mindenütt, és a lüktetés megvolt, amitől úgy éreztem, hogy el-á-julok.
nem láttam az alagút végén a fényt.
elborzadva gondoltam bele, mi lett volna, ha nem 2 7ig, hanem sokkal tovább van rajtam a gipsz?
feltettem magamban a kérdést, hogy aki sokkal jobban ö.töri magát 1 balesetben, az hogy a fenébe épül fel? mennyi idő kell neki, amikor nekem ezzel az 1xű esettel is mekkora probléma,
naponta többször hálát adtam a gondviselésnek, hogy ennyivel megúsztam, és kivételesen a bal oldalamra estem, nem a jobbra.
hullámoztam, mint a tenger.
és ott lebegett fölöttem a közigazgatási és szabálysértési eljárás, amit ellenem indítottak. nyilván ellenem, hiszem én voltam olyan hülye, hogy elmondtam, ami volt.
jött a baleseti jegyzőkönyv.
áhh a rendőrség posztoz kihagyom, hátha olvassák ezt. jobb ha nem nyilatkozok addig, amíg vége nincs. ha meg vége lesz, és úgy, akkor meg azért.

tanulság
az van. több is.
mindenkinek azt tanácsolom, hogyha olyan szituba keveredik, hogy tudja, hogy saras, ne nyilatkozzon, csak később. vmi ügyvédi konzultáció után. nem szabad elismerni, hogy hibáztunk. max. majd ránk bizonyítják.
32. § (1) Senki sem tekinthető szabálysértés elkövetésében felelősnek mindaddig, amíg szabálysértési felelősségét a szabálysértési hatóság vagy a bíróság jogerős határozata nem állapította meg.
(2) A szabálysértési felelősség bizonyítása a szabálysértési hatóságot terheli. Senki sem kötelezhető ártatlanságának bizonyítására.
igazából minden sztori (eljárás) az én tanúvallomásomra lett alapozva. elolvastam a szabálysértési törvényt, megrágtam a rám vonatkozó részeket, pl:
33. § Senki sem kötelezhető arra, hogy önmagára terhelő vallomást tegyen és önmaga ellen bizonyítékot szolgáltasson.
szóval nem köteleztek rá, de nem is mondták, hogy izé. meg az is vicces, hogy aláírattak velem 1 papírt a mentőben, hogy xyz dolgot tudomásul vettem. aki sokkos állapotban van, azzal minek íratnak alá ilyen papírt. aki sokkos állapotban van, az meg se tudja ítélni, hogy sokkos állapotban van. nálam ez lehetett. én ha vmi nagy gáz van, túl nyugodt leszek. nem látszik rajtam semmi. nincs sírás, kiabálás, csak nyugalom. én jóhiszeműen elmondtam, ami szerintem történt, nem gondolkodtam, hogy rendőrökkel állok (majd) szemben, annyira tudtam, hogy 1edül nem lehetek én a hibás, hogy nem gondolkoztam előre napokat meg hónapokat. nyilván kihasználták. meg persze rámijesztettek, amikor megkérdezték, hogy a mentőben vagy a kórházban hallgassanak ki. én meg magamban: úristen, a kórházba is utánam jönnek? azt ne, akkor inkább itt. láttam amint ott állnak a rendőrök az ágyam körül, és hallgatóznak a szobatársaim, én meg ott fekszek hálóingben, gipszben, mozdulni sem bírok. kinek kell ez? amúgy a mai napig  fogalmam nincs, hogy hallgatnak ki a kórházban embereket. van még 1 tévhit, de azt majd a kórház posztban. az vicces lesz.

...

bicikli frissítés
ma reggeltől 1 colnago dream boldog tulajdonosa vagyoook!
otthon felejtettem a fényképezőmet, így nincs róla saját képem.
eddig ugyan még csak toltam, de előbb-utóbb ráülök haha.

rejtvények

mi ez?

mi ez?

lassan visszatérek.
mit írjak? tanulságos lenne az egész sztorit megosztani, de nincs kedvem hozzá.
jelenleg abban a fázisban vagyok, amikor az egészségemen esett csorbát könnyebb megemészteni, mint azt, hogy ebből ügy lett. kiküldték a 6ározatot a mai szent napon. ha befizetem az 50.000-et, akkor elfelejthetjük 1mást, csak jókislánynak kell lennem ezentúl. jól megszivattam magamat. ráadásul a 2011 szeptemberében  történt margithidas incidens nem évült el (nem az eset napja számít ezek szerint, hanem az a nap, amikor kiküldték <2012. ápr. 15.> a papírt)... szóval kifogás vagy belenyugvás? egészen múlt 7ig ez nem volt kérdés, de ha kifogással élünk, akkor kell a szakértő véleménye, tudniillik az alapozza meg a kifogásunkat. ez meg nincs ingyen. és ha elbukjuk a pert, nem elég, hogy a szabálysértési bírságot ki kell fizetnem, veszteségként könyvelhetem el a szakértőre kifizetett pénzt. és van jobb helyre is tenni...
ugyanakkor igencsak piszkálja a csőrömet, hogy ilyen slendriánul elintézték az ügyet, s munkál bennem az igazság utáni vágy. hogy minek varrnak teljes egészében olyat a nyakamba, amiért nem csak én vagyok a felelős? rendőrrel szemben esélytelen- mondják sokan. most letesztelhetném. itt már nem az 50.000 ft-ról van szó, hanem az elvek. kíváncsi vagyok, ez ügyben mennyi ideig tudom tartani az elveimet, s mikor győznek az anyagiak...  hát igen, van az igazság meg van a tapasztalat...

zsír

a zsírok védelmében
most olvastam az origon ezt a cikket
kezd beszivárogni a köztudatba a zsír minden6ósága :)

helyzetjelentés

csak röviden beszámolok arról, hogy élek-éldegélek. haladok a gyógytornával, már a cipőfűzőt is meg tudom kötni.
1 kézzel takarítani  könnyebb, mint főzni vagy gépelni. a gyógytornász rámcsodálkozott, hogy tudtam így összetörni magam. hát rácsapódtam a betonra. minden ( a titánok a csontban) jól áll, csak a kezem nyomi még :)
mi a fenének változtatták meg a yahoo mailt? ezek is olyanok, mint az elmű: most még átlát6óbb, csakhogy megkönnyítsük ügyfeleink dolgááát- közben 1re nehezebb kiigazodni...
húslevesben főtt csírkemáj. ez az illat úszik a levegőben. vagy inkább a képzeletemben.
na meguntam. 1x majd megírok mindent, ha addig el nem felejtem

köszönet

ez 1 hálaadó poszt
ahogy ígértem :)
egy kézzel gépelve kicsit lassabb, de azért menni fog.
az elmúlt 2 7 kicsit másképp volt mozgalmas, mint -ha szabad használnom ezt a kifejezést- az eddigi életem. enyhén mozgáskorlátozottá váltam, s ehhez kell igazítanom magam. szerencsére van segítségem, ami könnyebbé teszi a mindennapjaimat. és a baleset után telefonközponttá váltam, sokan kerestek, érdeklődtek, mi történt, hogy vagyok, és a látogatók 1másnak adták, adják a kilincset. ez igazán nagyszerű, hogy a bajban is ott voltatok mellettem. a barátok is meg a család is. nyilván ez valahol magától értetődő, de mégis nagyon jó érzés. mondjuk fura volt, hogy eljöttek a szüleim, s nekem takarítottak meg szereltek, és ez nem is fura volt, hanem ... nem jut eszembe megfelelő kifejezés... nem szoktam ehhez hozzá, hogy ők segítenek, vagy idősebbek segítenek és nem fordítva.
a kórházazás miatt minden iszonyú gyorsan átértékelődik, és felborul. amit eddig el se tudtam képzelni, az 1xiben ott van előttem, benne vagyok, és nem is annyira zavaró. pl.: begipszeltek, s ekkor már vagy 11 óra volt, és nagyon mentem volna klotyóra. leszálltam a hordágyról (jó lenne erősebb hasizom), és bekullogtam. pzs-m nem volt, hisz ruhazsepit használok, bementem, és rábíztam magam a jószerencsére, bár fogalmam nem volt, hogy lehet fél kézzel visszagombolni a nadrágomat. volt bent 1 nő, akit megvártam, és adott zsepit, és készségesen kigombolta a nadrágomat, megvárta, míg végzek, majd visszagombolta, és megmosta a kezem, s mondta, hogy itt lesz még, ha bármi van, szóljak nyugodtan. az volt számomra a meglepő, hogy nem éreztem a szitut megalázónak. kérnem kellett, hogy jussak vmire. hát ilyen ez.
asszem a gondviselésnek is meg kell köszönnöm, hogy ennyivel megúsztam. sokkal rosszabbul is jár6tam volna. a bal oldalamra estem, holott mindig a jobbra szoktam. oké, nyílt törés a bal alkarcsontjaimra lett meg műtét (ami gyönyörűen sikerült) de a saját lábamon sétáltam odébb. ruha nem szakadt, sisak nem tört- mondjuk ez úgyis kuka. bicikli lehet, hogy kuka. vagy egy része.
állítólag nem sikerült még tisztázni, hogy mi volt. én meg tudnám mondani. bár ha elhinnék, akkor a a rendőrre nézve elég nagy seggberúgás lenne, még úgy is, ha osztott felelősséget hoznak ki a végén.
na, ez meg már nem is köszönet poszt. abba is hagyom.

szóval még 1x köszönöm mindenkinek a fizikai és lelki segítséget!
nem rossz ez a világ

csak tanulnom kell. meglátni/keresni ebben a balesetben, hogy merre tartsak ezután. húha, elég nehéz észrevenni. nekem különösen nehéz bármit is észrevenni.
hát akkor izé, figyeljetek az utakon.

elütöttek

azt hittem, nekem sose kell ezt a címet leírnom...
majd ha újra tudok 2 kézzel pötyögni, akkor leírom az egész sztorit.
addig legyen elég annyi, hogy bal alkarsérüléssel megúsztam, és hibás voltam, akárcsak a rendőr, aki elütött. persze valószínűleg a nyakamba akarják varrni majd az egészet...
gizi váza kuka, többit nem tudom. nem így gondoltam szegény gizi végét...

újra kell tanulnom gyalogolni. na, nem azért, mert bármi baja is lenne a lábamnak, hanem mert elszoktam a gyaloglástól.

és a 2 biciklitúrával is tartozom még...

még

mindig semmit nem tettem a 2 biciklizés beszámoló ügyében. csak ellene: felejtek. de hát mire valók a jegyzetek?
azért vannak dolgok, amikről lehet írni:

mária
van a támfal. arra néz az ablakom. szép ez. homokkővel vagy mivel van kirakva, ami helyenként hiányos. lóg le róla a borostyán, mállik az egész, a metlaki hullámos és 60 éves, feketerigó, 1x mátyásmadár, száradó ruhák. tiszta rusztikus. nyáron olyan, mint 1 olasz udvar.
a homokkő téglák megadják magukat az időnek. 1 ki is esett. arra gondoltam, veszek majd 1 használt szűz mária szobrot, és beteszem oda. ezért többször felkerestem a közelben lévő régiségboltot, azt nem találtam, viszont szódásszifonfejet, habszifont már igen. végül 1 távolabbi elhunyt rokonnál rátaláltam máriára. magamhoz ragadtam, majd mária ragadt a falhoz. csemperagasztóval rögzítettem, miután előkészítettem (leütöttem a maradék malter, és kitakarítottam) neki a terepet. azóta ott őrködik. tetem mellé 2 kis gyertyát, és szombaton, maikor már besötétedett, meggyújtottam őket. julinak, és kamillának pedig szóltam, hogy nézzenek ki az ablakon. hát nagyon szép
látvány volt. ez lesz a karácsonyi zug a továbbiakban.

mosószóda
azt mondják, kiváló folttisztító. az edényről leszedi az odakozmált cuccot. nos, kipróbáltam, és működött. rászórtam a zománcos lábas fenekére mosószódát, bepermeteztem vízzel (azaz szuszpenziót készítettem), hagytam állni (6ni) vagy fél napot, majd enyhén megsúroltam, és láss csodát, lejött a folt. gondolom, teflonon meg ilyen bevonatosokon nem érdemes próbálkozni, hátha elreagál. aztán ki tudja.
ide kívánkozik az is, hogy minden konyhahasználót arra buzdítsak, szerezzen be 1 körömkefét, és tegye a mosogatószivacs közelébe. nagyon jól jön, néha könnyebb vele eltávolítani foltokat, mint a szivacs dörzsis felével. pl. címke az üvegen. a körömkefe sörtéi közül a címkecafatok könnyen kimos6ók, míg a dörzsibe beleragadnak.
meg arra jöttem rá -főleg az új ablakoknál-, hogy 1 használt, puhább sörtéjű fogkefe is nagyon hasznos: a rárakódott port ablakpucoláskor különösen a sarkokból könnyedén ki lehet takarítani 1 fogkefével, ronggyal pedig bajos. meg ezek a szigetelőanyagok kicsit tapadósabbak, jól megragadnak rajtuk a porszemek. a műanyag ablakot meg ne súroljuk, mert mikrokarcolásokat okozunk rajtuk, amibe idővel beleül a kosz, és ronda lesz. hát igen, a faablak drágább, szebb, könnyebb takarítani.

bicikli
már napok óta éreztem, hogy pumpálni kéne. azonban nem tettem meg. mindig akkor jutott eszembe, amikor bicikliztem, a pumpa közelében ilyen gondolataim nem voltak. annyira jól tudom ezt csinálni: kiírtam a konyhaszekrényre, hogy vitamin. nagy betűkkel, feltűnően. ott volt folyton a szemem előtt. és a konyhaszekrény részének tekintettem, így is elfelejtettem bevenni. ezért nálam valóban hosszú ideig kitartanak a vitaminok, gyógyszerek, ui. minden 2. alkalommal jut eszembe a beszedésük.

where's gizi?

pénteken jöttem melóba, eszembe jutott, hogy vajon mikor kapok defektet? erre mi történt? a kálvinnál már éreztem, hogy igen kopogok, hűha, itt vmi van. lapos volt. félresétáltam, felfújtam. látszott, hogy ezzel a melóig kihúzom, max. 1 pumpálással. a kálvária térre mentem először. addig eresztett le. dolgomat elvégeztem, újra pumpáltam, nyomtam 1000rel. 1x csak 1 óriási szisszenés kezdődött el, én meg kerestem az okát. nagyon a szelep felől jött a hang. túlfújtam? mi ez? nem volt mit tenni, defektet szereltem. bekormányoztam magam a közeli játszótérre a hintákoz, és nekiláttam. nem találtam a lyukat a belsőn. felfújtam, és semmi. a külsőben rengeteg üvegszilánk volt, ám nem tőlük eresztett le a belső. agyaltam 10 mp-et, hogyan szedhetném ki a szilánkokat, aztán rájöttem, hogy van nekem elég hegyes eszközöm: a fülbevalóm vége. így azzal kipiszkáltam a db-okat. láttam, hogy a külsőm 1 helyen teljesen át van vágva, átlátni rajta. a gumiköpeny is emlékezik, ui. most már nagyon könnyű volt leszedni illetve visszatenni.
bent leellenőriztem a belsőt, és a rohadék a szelepnél eresztett. igen igen lassan. 3 mp-enként 1 buborékot vetett. ezek a belsők engem megtréfáltak idén.

na, folyt köv. meguntam.

matek

schladming

van 1 rejtvényfejtő könyvem, amit a minap találtam meg. mindenféle fejtörővel van tele. elkezdtem megoldogatni őket. és mi a nagy helyzi? szükség lett volna 1 kis matekra, és csődöt mondtam.
pl. a gömb térfogatát nem tudom. az a dúrva, hogy általánosban, amikor tanultuk a gömböt, pont hiányoztam a matekóráról betegség miatt, és az nem rögzült a fejemben ellentétben a többi testtel. azóta se bírtam megjegyezni. tehát most néztem utána a neten a gömbnek. hallatlan...
és találtam 1 olyan rejtvényt, amire másodfokú 1enletet kellett felírni. szerinted? biztos eszembe jutott a megoldóképlet... hát nem. most néztem utána ennek is. és azt hittem, hogy ez örökre bevésődött az agyamba. hát nem. hallatlan
a túrabeszámoló... lassan kikopik az agyamból a sok kedves emlék. remélem, hogy a jegyzeteim nagyon segítenek majd visszaidézni a történéseket. lassan már történelem lesz ez a 2 biciklizés... akkor csak szépet írok majd.

kint álltam az udvaron, sütött a nap és örültem. mondom virágnak: hát én ezt szeretem legjobban, amikor süt a nap, ezt a jó meleget. virág: akkor igyál melegvizet.
öcsi, ilyeneket szól be ez a gyerek :) nagyon meglendült, azt kell mondjam. szórakoztató.

befőzés
jól haladtam vele.
készült fügedzsem, ficoco (ez kakaóporral, mézzel kevert füge), rumos szilvadzsem, szilva-lekvár, ketchup jamie szerint és cefre. készülőben pedig a fügebor meg az őszibaracklikőr. (meg ne büntessenek:)
a fügétől nem vágtam magam hanyatt. sebaj, majd elosztogatom, hehe. szóval nyersen finomabb. a borban bízom. az összevagdalt fügére lehűtött cukrosvizet kell önteni és várni, pihentetni meleg/napos helyen- ennyi a recept. természetesen tegnap már ellepték a muslicák a lakást, így kipateroltam az üvegeket a pincébe. a rohadékok persze ott maradtak. a fürdő-ben! mikor nem is ott tároltam a fügebor alapot. mentek a fényre. megpróbáltam kifüstölni őket szó szerint. azaz füstölőt gyújtottam. remélem, elpályázik du-ra az összes.
szóval annyit főztünk be, hogy jövőre nem foglalkozunk ezzel, csak feléljük a készleteket.
idén rengeteg gyümölcs volt. és kijelentem, hogy a paprika és a paradicsom is csodásan néz ki otthon, roskadoznak a növények a sok terméstől.
nagybátyám oylan körtéket hozott a cefrébe, ami a fény utcai piacon 800-ért menne el... de nem tudunk ennyi gyümölcsöt felzabálni. ésszerű megoldás, hogy a pálinka a gyümölcs 1ik tartósítási módja. ennek következnie kell a fölöslegből.
10 diszperzites vödör szilvit szedtünk össze 2 szilvafa alól. ebből lett lekvár és aszalt is nem csak cefre.
nem is emléxem, mikor gyűjtöttem utoljára gyümölcsöt cefrébe. 1 alkalom rémlik. általános iskolás voltam, és szedtük a fáról lerázott fosókát cefrének. ott durrogtam, hogy minek kell nekem ezzel dolgozni, amikor meg se iszom. hehe. most nagyobb kedvvel szedtem. nem mintha óriási pálinakfogyasztó lennék. inkább azt látom benne, hogy ne vesszen kárba a gyümölcs, meg kell menteni mindent, nehogy a komposzton végezze be. és  hasznos dolog a pálinka különösen háború idején :) sose lehet tunnyi, mi lesz...

már most lefagy a lábam a melóban cipőben. elkezdődött a féléves fagyoskodás időszaka?

megjöttem

ezentúl írok címkéket.
visszatértem kelet- majd nyugat- európából. 2x5 nap biciklizés-BIGezés volt. igazán nagyszerű napok voltak ezek. én csak örülni tudok a helyzetemnek jelenleg. persze néha elkap az ideg, de alapvetően minden szuper velem és körülöttem.
mire legépelem, meg megcsinálom a 2 biciklizés anyagát, el fog telni jópár nap.
ezt csak azért írom, hogy legyen már valami.

annyit elárulok, hogy keserves volt átülni az országútiról a fixre. úgy lihegtem, kapkodtam a levegőt, szinte szenvedtem, mintha 2 7ig nem biciklizéssel, hanem fekvéssel töltöttem volna az időt. most már kezdek visszaállni, felvenni a pesti ritmust, ami 1ébként abszolút nem hiányzott.
csakúgy mint semmi meg senki más. külföldön biciklizés közben én úgy el tudom felejteni, hogy léteznek rokonaim meg 1éb barátaim, hogy az már félelmetes. 1xűen én vagyok meg a bicikli meg a közvetlen környezet. a tökéletes jelen. hát ez van. akkor legalább elmond6om, hogy jól ki tudok kapcsolódni nyaralás alatt. a nyaralás értelme végül is ez :)
azért ideteszek 1 képet. ez a tauernpaßról (641 BIG) lefele menet készült.
a hegyek, a hegyek...
ezzel most bezsebeltem 9+7 BIGet, ami azt jelenti, h 2. szintre kerültem. juhéjj.
na, majd jövök.

sárgabarack

eddig jutottam a múltkor, hogy kitaláltam a címet.
annyi újdonság van.

• pl. a melegben már nem a fejem fáj, hanem dagad a bokááám. rettenetes. először azt hittem, hogy amiatt van, mert p.zoli esküvőjén felöntöttem a garatra, és rászuperponálódott a meleg meg a kialvatlanság. valószínűleg nem vagyok beteg, csak hát öregszem vagy mi...
• megint megmakacsolta magát a fényképezőm. a múltkor egyszerű trükk nem vált be, úgyhogy most már bele kell nyúlnom komolyabban.
• rájöttem arra, hogy tulajdonképpen a növényektől származunk. a bizonyítékot a sárgabarack szolgáltatja: olyan megérinteni 1 sárgabarackot, mint 1 csescsmőt megsimogatni. szerintem ez elég tudományos.
• lekvárközben flóra megcáfolta az elméletemet. azt állította, hogy a fővő lekvárnak istállószaga van. istállóban kik laknak? a tehenek. tehát a tehéntől származik a sárgabarack, tőlük meg az emberek. ha a tehéntől származunk, akkor a tehéntej és a tejtermékek egészségesek... valószínű ilyesmiket gondolnak a tej élet, erő egészség c. közmondás felhasználói (tejcégek) is

félre a tréfát.

lekvár
nagy lazán rendeltem 30 kg sárgabarackot. lekvárnak. nem szólt bele senki sem, ám amikor az utcán pakoltam a ládákba (házhoz jött a barack), akkor vakartam a fejemet, hogy mekkora hülye vagyok, miért csináltam magamnak ennyi munkát? szerencsére flóra eljött magozni, és megfőztünk 1 lábasnyit. de még mindig ott volt fele úgy, hogy már likőrnek is tettem félre, a fagyasztóba is bevágtam valamennyit. 
ez a barack jó puha volt, viszont nem olyan édes, mint tavaly. a lekváron nem érződik hiba.
a 2. sarzsot vasárnap főztem meg. péntek este lecukroztam unokatesóm elmondása alapján, berakosgattam a hűtőbe, és vártam. mit csináltam szombaton? nem emléxem. a vasárnapi lekvárfőzést nagyon untam. 1folytában keverni kellett, és nehezen párolgott a fölös víz. amikor teljesen elfogyott a türelmem, késznek nyilvánítottam, lekapcsoltam 1esre, és kimertem üvegekbe, be a dunsztba. elment a nap a főzéssel. sose fekszek le időben. úgyis mind1, mert szarul alszok.
á-há, megvan szombaton a

vidámpark
ban voltunk. kamilla 6 éves lett, és a szülők kitalálták, hogy legyen ez az ajándék. végül virág és én is mentünk. meglepetés volt. kamilla kibetűzte a bejáratnál az 1ik táblát: vidámpark. nagyon örült.
kíváncsiak voltunk, tesómmal utoljára 8-ban osztálykirándulás keretében jártunk ott. felcsatolták a karszalagot, térképszerzés, indulás.
nézzük, mit jegyeztem meg a buliból?
dodzsem: lézeres változat. vagyis vetítenek piros illetve zöld pontokat a kőre, és ha zöldre kormányozod az autót, pontot kapsz, ha pirosra, levonnak. én agyon élveztem, bár kb. a legrosszabb eredményt produkáltam. nem is értettem, hogyan.
elvarázsolt kastély: megnézhettem magam a varásztükörben, milyen elhízott amerikai lennék. nem szép látvány... a pörgőszékről leestem akárcsak tesóm meg kamilla. ez nagyon tetszett kamillának, még 2x vissza kellett vele menni.
a hordó a végén van. úgy néz ki, hogy van 1 forgó henger, amin keresztül kell jutni. 1féleképpen lehet: ha mindig jobbra tartva futsz. először tesóm futott át rajta, utána én simán. a gyerekek nem mertek. később amikro visszamentem kamillával, ő ment előre. belépett, majd elesett. próbált felkelni. én néztem, néztem, néztem, és 10 másodperc múlva már úgy éreztem, hogy a hordó áll, és mi forgunk körülötte. gondolkoztam, hogy el kéne indulni. bepörgött, átvert aggyal beléptem, természetesen azonnal elvágódtam, és fel sem bírtam kelni. szét-csúsztam. a srác megállította a hordót, aminek nagyon örültem. nem bírtam volna kimászni.
az óriáskerék is jó volt. virág megtalálta a tövében lévő csónakalakú hintákat, úgyhogy ő ott akart maradni. neki a hinta a mindene. vicces, hogy ennyire szereti.
tesóm elindult a hullámvasút felé, ám végül nem ült fel. 1edül nem lett volna poén, a gyerekeket meg nem lehet magukra hagyni.
azért mi is szórakoztunk felnőttesen. vmi durvát mi is kipróbáltunk. tesóm először. miután leszállt, úgy nyilatkozott, hogy életének 1ik legdurvább élménye volt, s ide kell izom. felültem én is. 1 bigyó, amiből karok nyúlnak ki, melyek végén van az ülés, ami saját tengelye körül forog. meg az egész forog körbe. nagy gyorsítások és fékezések. a sapkámra ráültem. befészkeltem magam, lábaimmal betámasztottam. hát igen igen dúrva volt. azt hittem, sosem lesz vége, és láttam a lelki szemeim előtt, hogy üzemzavar, leáll, elereszt, repülünk mind, rommá törjük magunkat, újsághír. néha tényleg olyan erők léptek fel, hogy azt hittem, kirepülök a székből. komoly izommunka volt megtartani magam. a fejemet a felétől lógattam, ha netán megint óriási fékezés lesz, ne vágódjon ismét a fejtámlába, mert az az orrcsontomat is éreztem, hogy létezik. nem emléxem, hogy sikogattak -e, vagy nézegettek -e a többiek, én a szimpla túlélésért küzdöttem. soha többet nem ülök fel ilyenre. el se tudom képzelni, hogy lehet ezt élvezni...
amikor gödöllőn a sörfesztiválon találtam 1 érmét, felültünk tesómmal 1 nagy ringispilre. pörgött és hullámzott, mint a veszedelem. én csak csodálkoztam, hogy bírnak sikogatni meg kurjongatni, amikor belőlem 1 hang se tudott volna kijönni, örülök, hogy 1általán levegőt kaptam. a pörgéstől olyan nyomás nehezedett a mellkasomra, hogy esélytelen volt a némaságon bármi is.
szellemvasút: szegény virág már az 20 mp után mellémbújt, a végén pedig elsírta magát.
megállapít6juk, hogy a vidámpark nem ajánlott kicsiknek. 10 évben 6ároznám meg, amikortól érdekesebb lehet. vagyis. vagyis. vannak kicsiknek szóló bigyók. meg van ez a durva és társaik, ahova lehet 1 10évest se engednének fel.
tükörszoba. ez vicces volt, ui. másodszorra virággal a kezemben nekidurrantottam 1 tükörnek/üvegnek. meg volt puha padló. sétálsz, 1x csak megrogysz, mert a kemény padló helyett vmi puhát érzel a lábaid alatt.
a vendéglátós árak magasabbak az utcai átlagnál. sokan hozott anyagból (szendvics) dolgoztak.

vasárnap este újra kitekertem tesómékhoz. hoztak nekem
dinnyé
t. lent van a sufniban. jézus, ez bazinagy. becsusszantottam a hátizsákomba a gömböt, meg rápakoltak még néhány zöldséget. szerencsére a lakatomat otthon hagytam. még kicsit dumáltam soma bébével is. bírom. ha nem alszik, akkor 1folytában jár a lába- teker.
fú, hazatekerni azzal a tonnás dinnyével nem volt 1 leányálom. végigszitkozódtam és jajgattam az utat. otthon aztán feldobtam a mérlegre, és 10 kilót mutatott. azt hittem, kapok 1 felet, és azt lapjával támasztom a hátamnak, de ez a gömbös kialakítás nagyon kényelmetlen. az erőd utcán meg se kíséreltem feltekerni, leszálltam. közben láttam az üllői úton a vasúti felüljáró alatt 1 halott gyíkot. szombat este is ott feküdt. pont a szélén volt, így az autósok nem bírták eltaposni.

na, meguntam. nincs kép. de vmi régit beteszek. várjuk az esőt!

Sölkpaß, Stoderzinken

Sölkpaß, Stoderzinken

végre írok valamit. valami bicikliset.
múlt 7en otthon voltam, és tesóm is jött a népes családjával 1ütt. 1 nap ausztria kerékpáron betervezve.
kedden történt mindez. most nem kellett izgulni, hogy lesz eső vagy nem lesz eső, stabil napsütés ígérkezett. nem mintha megtekintettük volna az időjárás előrejelzést.
7fő este 10-kor az addigi terveket 5 perc alatt felülírta a 2 zoli. nekem meg mind1 volt, jó úgyis. pedig a tervezésbe/gondolkodásba még én is feccöltem némi időt, nem a szokásos megyek, mint a birkák hozzáállással bírtam. szóval gröbmingig autó, s onnan indul 2 big:

• a 638 stoderzinken 1845 m, 1069 m szint (nyugatnak)
• a  653 sölkpaß 1790 m, 887 m szint (délnek)

azokat megmásszuk, és ha még marad idő, akkor el schladmingba, s onnan bekebelezzük a 640 hochwurzen hütte-t.
elkészítettem másfél szendvicskenyeret szendvicsnek. a kihűlt tejberizst anyával csináltattam rizsfelfújttá, ui. igencsak csúsztunk ki az időből.
az indulás időpontját 5.15.-re tűztük ki. tesóm elaludt, így nekem kellett ébresztenem. azonban olyan sötét volt a szobájukban, hogy azt se tudtam, hova hajoljak, vajon hol alszik ő, nehogy véletlenül elit vagy a  gyerekeket piszkáljam meg hajnali fél 5-kor. végül a suttogás mellett döntöttem, amire felébredt (a földön fekvő tesóm).

rendszám

mindent szépen bepakoltunk, majd elindultunk zoliért. nem hozott sütit a disznaja :)
a lukoilnál tankoltunk, ám a rohadékoknak nem volt autópályamatricája, ezért a szemközti agipot is meg kellett látogatnunk. teltek a percek...
odakint szinte hideg volt, 15-16 fok. a nagy kánikulában ez meglepően kevés.
a hegyek lábához érve talán még hűvösebb lett, vsizont az 1ik alaugútban felment a hőmérséklet 30 fok fölé, amit nem értettünk. panel6ás?
én közben elaludtam. ezért szeretek autózni, mert akkor nyugodtan lehet aludni.
az első látványosság ez a kamion volt a rendkívül 1xű rendszámával. amúgy ált. arra szoktam ébredni hátul, h tesóm felkiált: hegyek! most nem emléxem, hogy történt. szeltük a km-eket, rettegtünk az alagutakban :) s 1x csak gröbmingbe értünk. persze a billa parkolójában csak 1 órát lehetett ingyen parkolni, így más helyett kerestünk a kocsinak. jól bementünk a városba, és 1úttal ki is, aztán visszafordultunk, hogy nehogymá megmásszuk a stoderzinkent autóval. a patakparton 1 kiszélesedő részen 1 faház mellett letettük a kocsit. összeraktuk magunkat meg a bringákat, és a sölkpaß felé vettük az irányt. alighogy kiértünk gröbmingből (nem kínában vagyunk), jött 1 nagy lejtő. izomból húztam a féket, szinte füssstölt. namondom, szép lesz visszafele ezzel zárni a szakaszt...
amikor megláttam ezeket a teheneket, leálltam fényképezni. majd naptejeztünk. nagyon látványos volt, ahogy a felülről sütő nap a domboldalon tehénnyi tehénárnyékot csinált az állatok alá. ezen a monitoron nem jönnek ki olyan szépen a színek...

forrástól kilátás fölfelé

a következő faluban kettévált az út, s elkezdődött a 26 km-es big. kezdetben 1 folyóvölgyben haladtunk viszonylag gyorsan. néha lejtett az út, forgalom alig. nagytányért is tudtam használni. volt 2 helyen csatornaépítés, és valahol kint volt a "tehenek" tábla sok km-en át tábla. az úton néhány km-enként rácsok voltak elhelyezve (erről később). nem volt veszélyes, de azért lefele nem robogtam át rajtuk 50-nel.
zolit elhagytuk, aztán tesóm mögött hamarosan én is lemaradtam.
tekerés közben gondolkodtam, hogy is lesz ez, mikor durvul be a hágóút? 16 km-t mentem, és még semmi, majdnem mintha az alföldön biciklizgetnék. aztán st. nikolai után elkeskenyedett az út, és feltűnően jobb minőségű lett. a-ha, ezek szerint kezdődik. voltak benne meredek részek, meg kellett állnom 1-2x. 1 forrásnál feltankoltam vízből. kezdtek ritkulni a fák, éreztem, hogy nem sok lehet hátra. és a km-óra is ezt mutatta.
felértem a turistabusszal 1 időben. akkor szállingóztak ki belőle a német/osztrák nyugdíjasok. nem emléxem, hogy min lepődtek meg annyira: a havon vagy azon, hogy itt biciklisek vannak. mindenesetre 1790 m-en 1ik sem akkora szám. és ezen mennyiségű hóra gleccsereztek...
igen, volt 1 kis hó meg szél. és tehenek. bírom ahogy belassulva mozognak. vagy állnak és bámulnak. és elütni nem lehet őket, úgyhogy ha nem hajlandóak odébb menni, akkor várni kell türelmesen. a nyugdíjasok kibámészkodták magukat, és beszálltak. a busz indult volna tovább, azonban a tehenek az utat elállták teljes széltében. a sofőr várt. majd amikor megelégelte, megnyomott vmi levegős gombot, ettől szisszenő, éles hang jött ki a buszból, s a tehenek 20 centit siettek odébb, majd lassan elkullogtak előle. nagyon vicces jelenet volt. sajnos csak 1 másikat vettem fel videóra. ezek a tehenek mennyire bambák!: az 1ik szorosan a sölkpaß tábla mellett haladt el, de olyannyira, hogy a hátával súrolta azt. tessék, így görbülnek meg a táblák :)
kérdeztem tesómtól, hogyan j
önnek át a tehenek ezen a vasrácson? belecsúszik a lábuk... azt mondja, azért vannak itt, hogy ezen nem mernek átjönni. szóval a mozgásuk kissé korlátozva van így. de csak kissé. oldalt mehetnek, amerre tudnak.
az út felső, kb. 3 km-es szakasza 12 %-os lejtő volt. ez felfele nem tűnt fel. mármint emelkedő. összeszedelőzködtünk, és legurultunk. a big-út vége, a lankás folyóvölgyes, már nem lejtett végig, tekerni kellett serényen. váltogatva mentünk. olyan volt, hogy meg lehetett csinálni ezt. na, ez szedi ki igazán belőlem az erőt, ez a stéherezés 30-cal. nem is tudom sokáig csinálni.
egyszercsak megszaporodtak a biciklisek. jöttek velünk szemben szépen eloszolva. verseny lehetett? először azt hittem, vmi biciklis tábor...
a gröbming felé vezető emelkedőn felküzdöttük magunkat a szélcsendben és a szikrázó napsütésben. a nyugalmat nem zavarta meg semmi. ha nem számoljuk bele a döglött macskát az árokparton, pont a legmeredekebb része. volt 1 szaga...
az autónál feltankoltunk étellel, itallal, tesóm zolinak hagyott 1 üzenetet, hogy itt jártunk ekkor, majd elindultunk a stoderzinken felé. kurva sok teherautó jött, verték fel a port. ezt nem értettük. majd vége szakadt az aszfaltos útnak, és murvássá alakult. mi ez? már ilyen hamar vége az aszfaltnak? még hátravan gyakorlatilag az egész... gyanús gyanús. tesóm talált 1 élő embert, aki a helyes irányba igazított minket, és otthagytuk a kőbánya bejáratát.
eléggé sütött a nap, így mertem remélni, hogy erdőben tesszük meg az út nagy részét. érdekes módon nem volt gyilkos meleg. azért izzadtam, de nem a hőség szedte ki az erőt belőlem. ez fizetős útvonal, álltak sorban a buszok meg a kisautók.
amikor kikerültem őket, a gyalogok nem nagyon akartak tudomást venni rólam, igen nehezükre esett arrébb lépni. tesóm figyelmeztetett, amikor szétváltunk, hogy ne felejtsek el enni és inni. a figyelmeztetésnek eleget tettem és az elején benyomtam 1 banánt. a 10 km-es 12 %-os emelkedő tábla kissé megijesztett. és ott, az erdőben pont volt 1 hely, ahonnan el is lehetett indulni.
nem nyüzsögtek az autók, a biciklisek meg főleg nem. vagyis old timerek voltak bőven. másnap, 17-én kezdődött 1 old timer fesztivál gröbmingben. már nagyban folytak az előkészületek 16-án. sátorok, check pointok, táblák mindenütt. a hágóutat meg lezárták 17-én 1 időre, úgyhogy mákunk volt, hogy nem akkor mentünk oda.
szóval 12 km-t kellett mászni ezzel az áttétellel. tesóm megint rákérdezett, mikor veszek végre 1 női (kompakt) hajtóművet? nem lenne annyira súlyos a helyzet 1 lazább áttétellel. de hát én mikor változtatok ilyeneken? amúgy nem is volt olyan szörnyű felmenni. a balkanyarokat szeretem a legjobban. nagy ívben tudom venni, kevésbé meredek. olyan érzést kelt bennem, mintha haladnék. amúgy jó kis út volt ez. sok kanyarral, nem volt benne sok unalmas, 1enes szakasz. 1enes... nekem ha már 300 m-t 1enesen kell menni, az bajomra van. hátha még sík is. lerombolja az agyamat. mi lenne velem ausztráliában? szóval úgy tűnt, lefele is jó lesz ezen jönni.
elhaladtam 1 forrás mellett. utána meg szidtam magamat, hogy hiba volt, mi lesz, ha nem lesz már több, és 2 dl vizet kell beosztanom 4 km-en? bíztam benne, hogy akad vmi víz, amivel feltankol6ok. és úgy is lett. teletöltöttem mind2 kulacsomat, nem érdekelt, hogy mennyi pluszt kell cipelni. és már a szemgolyóim előtt kólásüvegek ugráltak. én is megkívántam a kólát, s azt éreztem, az lesz az 1etlen "táplálék", amit a gyomrom képes lesz befogadni a hegy tetején. hütte-kóla, hütte-kóla- ezt mantráztam.
az út egyes hajtűkanyaraiban táblák álltak névvel és tengerszintfeletti magassággal. lehetett agyalni, hogy mennyi van még hátra, milyen lesz az út hátramaradó része. ez jó dolog, mert 1ben motivál is meg gondolkodásra késztet. nem mintha biciklizés közben szét-gondolkodnám az agyam. fölfele se szoktam a lelki problémáimon agyalni, lefele meg 1enesen tilos. akkor épp elég koncentrálni a lejtőre. a tökéletes jelen ilyenformán megélhető.
szóval szeretem a kanyarral teli emelkedőket. mindig kíváncsivá tesz, mi lehet a kanyar után.
a vége felé már kiszélesedett az út, parkolók, turisták szerteszét. az utolsó szakaszról már ki voltak tiltva a gépjárművek. a stoderzinken táblánál kiírták, hogy 0 km van hátra. ezek szerint megérkeztem! hol  lehet tesóm? megláttam, integetett 1 fa árnyéka alól. onnan már köves-kavicsos volt az út. azon izgultam, nehogy pont ott dögöljek le a cangról, ráadásul ott mindenki lát. valahogy le1ensúlyoztam tesómhoz. majd szétnéztünk. minden pompázott. ezernyi színes virág, lágyszárú és bokrocska, ragyogó zöld rét, tiszta, vakító kék ég. tesóm felsóhajtott, milyen jó lenne itt nyaralni. ha megunod a gyaloglást, bedobsz 1 jó ebédet, majd elvonulsz a hegyi házikódba.
hát igen, vágni lehetett a nyugodtságot.
betértünk a hüttébe. pontosabban leültünk kint, s a pincér jelenlétében megvitattuk magyarul, hogy akkor 2 kólát iszunk. ő meg magyarul válaszolt. mint később kiderült, azért, mert alapba magyar. itt dolgozik a nyugodtságban, minden fasza, a persil is jobb. 5,60 EUR volt a 2x3 dl kóla. húzós. azonban nem érdekelt, nyaraltunk vagy mi :)
miután megittuk az üdítőt, és megszáradtunk, szétnéztünk a gyönyörű helyen.összekaptuk magunkat, és irány le a kocsihoz. zolival kb. 2 km-rel a cél előtt futottunk össze. tesóm szerint nagyon kivolt, nem szokott ilyeneket csinálni, ezért ő visszamászott vele, hogy lelket öntsön belé. én hezitáltam 1 db-ig, végül inkább legurultam. a zolik távoztak, én meg a belső íven voltam, s áttoltam a bringát a külsőre. jött 1 autós, lassított, és megkérdezte, hogy van -e vmi baj, tud -e segíteni? én meg bámultam rá fél pillanatig, mire felfogtam, miket kérdezett, majd ráztam a fejem, hogy köszönöm, minden rendben. nna, jó, mi? végiggurultam a szuper lejtőn, forgalom alig. viszont nem tudtam nagyon begyorsulni, a végén már tekerni is kellett.
bepakoltam a biciklit az autóba, ettem, nyújtottam, s kerestem 1 helyet, ahol belemehetnék a patakba 1 rövid lábáztatásra. meg is leltem. látszott, hogy a helyiek oda járnak, mert cuki kis lépcső volt kialakítva. leültem, és hűtöttem magam. kisvártatva megjelent 1 nő 1 öntözőkannával. nem értettem mit mond, csak sejtettem. bemerítettem a vízbe az öntözőkannáját, és odaadtam naki. nagyon köszönte, viszlát.

aztán megjöttek a zolik, elrendezték a bicikliket, és odább álltunk. a billáig tanakodtunk, hogy mi legyen a 3. biggel. nem öntött el a lelkesedés az újabb biciklizés gondolatára. tesóm is elég fáradt volt, nem hiányzott neki sem az, hogy éjfélkor vagy utána érjünk haza, tutibiztos holtfáradtan.
így bevásároltunk mindeneféle finomságot, majd a hátunk mögött hagytuk gröbminget. párszor még felvetődött a 3. big gondolata, aztán győzött a lustaság/fáradtság.
így is 1 örökkévalóság volt a hazaérés. mi lett volna, ha autópálya sincs? az autópálya feletti táblák kialakítás nagyon hasonlított a 17/49-es villamoshoz. íme. na de legalább jó hangulatban teltek a percek. vége.

tej

ez nem a témához kapcsolódó kép, ám annyira cukker volt a redőny meg a virágok 1ütt, hogy ezt muszáj már most ideszúrnom

tej <---> habtejszín
most okoskodni fogok. lehet hogy teljesen félrevisz a gondolatmenet. felelősséget nem vállalok.
olvasok 1 újabb táplálkozási megmondó könyvet: a tökéletes egészség diéta. továbbiakban ez vagy t.e.d.
ez már megengedőbb, a keményvonalas paleolit étrendnél.a kína tanulmánnyal is össze tudom már hasonlítani. bár a kínát nem olvastam végig, mert megláttam ezt. nekem ez a t.e.d. tűnik a legkivitelezhetőbbnek mind közül.

• lehet enni krumplit és rizst, tehát nem igazán szénhidrát szegény étkezést ajánl 1 átlagos (nem beteg) embernek. a beteg meg a sportoló más tészta. örömhír, hogy végre a sportolókat (akik sportolgatnak, nem a hivatalosakat) is beleveszi vki az emberek közé nem csak az íróasztal mellett ülőkre gondol
• abban nagy az 1etértés, hogy TEJET NE FOGYASSZON senki. a paleo néhány kemény sajtot megenged, a kína tanulmány semmilyen tejterméket, míg ez vajat, tejszínt és sajtokat is enged valamint erjesztett tejtermékeket módjával.
• paleo és ez elveti a hüvelyeseket a kínával ellentétben. azt mondják, hogy a növények toxinokat termelnek (hüvelyesek lektint pl), ami k. egészségtelen. a növény a toxintermeléssel védekezik- hogy meg ne egyék. mondjuk nem mérgezőek annyira, hogy meghaljunk 1-1 adagtól, csak áteresztővé teszik a bélfalat, s ezáltal lassanként tönkremegy a szuper belünk, s jönnek a mindenféle betegségek. bár ez azt írja, hogy indiában is sok hüvelyest esznek (babok, lencsék, csicseriborsó), és az a titka nekik, hogy jól beáztatják őket, majd lassan főzik. a könyvből úgy tűnik, hogy a gyorskajás hüvelyeseket nem így kezelik, tehát benne maradnak a toxinok. és ebből az következik számomra, hogy ha tehát beáztatjuk a babot, és lassan főzzük meg (kukta felejtős?), akkor megdöglik a toxin. a zöldbabot meg a zöldborsót engedi a t.e.d.
• a paleo és a t.e.d. tiltja a glutént. azaz ..... baszki, azt írja: glutén=sikér. ezt nem tudtam...o-ó. tehát mindenféle búza, árpa, rozs tilos. ezek is átjár6óvá teszik a bélfalat. helyette van rizs, kukorica, hajdina és amaránt (ezt a t.e.d. nem ítéli meg biztonságosnak). a kína szerint együnk teljes kiőrlésű gabonákat. de: aszongyák, hogy a gabonák héjában (korpa) halmozódik fel a legtöbb szennyeződés meg toxin. tehát ha teljeskiőrlésűt eszel, még jobban mérgezed magad
• napraforgó-, kukorica-, földimogyoró- és repceolaj a t.e.d. szerint tilos. helyette magas omega-3 tartalmú olajok, vaj, állati zsírok. ne feledjük, hogy az usa-ban írták a könyvet, ott másokat zabálnak a népek, mint itt. mi nem használunk földimogyoróolajat. tessék. a zsírok, a zsírok. zsírallergia nincsen, ugye?
• zöldségből bármennyit lehet zabálni a t.e.d. szerint. az kalóriában nem számít bele a napi fogyasztásba.
• a fruktózt méregnek tartja a t.e.d. hogy a cukorbetegeknek fruktózt ajánlanak a répa/nádcukor helyett, az 1 elfuserált dolog. úgy tűnik,  a répacukor is egészségesebb, mint a fruktóz...
• a kína tanulmány növényekre alapoz, állat kilőve vagy minimális

na, abba is hagyom. ennek sose lenne vége. mindenféle tanulmányokra hivatkozik az összes könyv, a szakirodalom több10 oldalt tesz ki. lehet bogarászni. bár érdekes, hogy ua-t a kísérleti eredményt (tényeket) másképp értelmezi a kína tanulmány, mint a t.e.d. zűrzavaros ez. az olvasó levelek meggyőzőek. persze bármit fogalmaz6 bárki 1 könyvben. sőt a neten is ír6nak hazugságokat a fórumokba. én nem látom át az élelmiszerek kémiáját. ezek is olyanok, mint a gyógyszerek: 1ütt másképp 6nak (pl. ha a héjában sült krumplit vajjal eszed, akkor a glikémiás indexe jóval alacsonyabb, mint ha simán ennéd. megnyugtató ez, mert azt a következtetést vonOM le, hogy lehet a zsíros pörkölt mellé krumplit enni, nem kell kihagyni a pörköltet, mert a zöldség nem illik hozzá). a könyvekből tájékozódjatok pontosan, ne innen. tessék, én is kezdem a mentegetőzést, hehe. nem mintha naponta ezrek olvasnák ezt a blogot.

na, eléggé eltértem az alcímtől.
tehát ha nem lehet tejet inni, tejszínt (itt kizárólag a habtejszínre gondolok, semmi főző- meg kávétejszín illetve növényi kutyulékok) meg lehet fogyasztani, akkor mit csináljunk?
én korábban már állítottam elő tejet habtejszín felvizezésével.
tejszín: friss nyers tejről leszedik a zsírt.
tejföl: áll a nyers tej pár napot, megsavanyodik, és a képződött aludttej a tetejéről leszedik a zsírt. angolul a tejföl sour cream, azaz savanyú tejszín. csakhogy értsük a miérteket.
a tejüzemben leszeparálják a tejzsírt, s beállítják a zsírtartalmat 30 %-ra, és kész a habtejszín. oké, valami szart még hozzákevernek, ez látszik a csomagoláson. a legalább 30 % zsírtartalmú tejszín alapos hűtés után habbá verhető. az üzemi habtejszín homogén cucc, jól elegyedik a vízzel.
a tejben lévő vitaminok nagy része a tej zsírjában van jelen. abban a 2,8 %-ban. vagy 1,5 %. vagy más. tehát ha soványabb tejet fogyasztunk, több vizet iszunk, kevesebb zsírt és amiatt kevesebb vitamint viszünk be- ha már itt tartunk.
akkor nagyot tévedünk -e, ha tejszín vízzel való higításával tejet állítunk elő? én nem iszok tejet, csak sütibe, kajába használom, nekem tökmind1, milyen íze van ennek az új elegynek. a térfogata meg a zsírtartalma stimmel.
hogy tovább idegesítsem az olvasót, elárulom, hogyan állítottam elő tejfölt szombaton. inkább frissfölt, ui. eli újra nem fogyaszt tejterméket.

100 g 12%-os tejföl= a 12 g liga margarin + 3 g étkezési keményítő + 85 g víz

a fehérjetartalmat, ami 4 g, vízként vettem számításba. a tejfölösdobozon rajta van az összetétel.

tehát okoskodásom végeredményei következnek:
tej zsírtartalma 2,8 %
habtejszín zsírtartalma 30 %
30:2,8= 10,7-szer több tejre van szükségünk ugyanannyi tejzsírhoz. egyszerűsítve: 10 l tejben van ugyanannyi tejzsír, mint 1 l tejszínben.
a 2013-as bevásárlásaimból kijött egy átlagos tej illetve tejszínár:

• 226 ft/l- tej
• 1312 ft/l- tejszín

tehát 226*10= 2260 ft-ba kerülne 10 liter tej tejből
         1312 ft-ba kerülne 10 l tej 1 l tejszínből.

kecske-káposzta probléma megoldva. vitatkozzon velem valaki :)

hárs

azt hiszem, csúcson vannak a hársfák. olyan bódító illatot árasztanak magukból, hogy majd lefordulok a bicikliről. elég sokáig virágoznak amúgy. igazán rendes tőlük, hogy így kényeztetik az orrunkat.  egész évben el tudnám viselni, hogy hársfaillatban tekerek.

taxi
2 (+) élményem is van a taxisokkal kapcsolatban. ne csak foylton szidjam őket. bár nekem nem sok konfliktusom van az autósokkal. időnként van csak.
1. az erzsébet híd után teszek az autókkal 1 balkanyart. nem is kanyar, hisz arra visz az út. szóval a döbrentei utcába bemegyek. az elején 2oldalt állnak a parkoló kocsik. nem sietek. hátranézek, jön 1 taxis. namondom, had menjen, kicsit lehúzódok jobbra, hogy elférjen rendesen a mercijével. kikerült, s nekiállt villogni- megköszönte, öcsém! van ilyen is.
2. jövök a fő utcából a lánchídi körforgóba. adnám az 1.bbséget a taxisnak, erre beenged.

paleolit
már megint elkezdtem ezen agyalni, hogy akkor most micsináljak? megpróbáljak áttérni vagy sem? találtam 1 enyhébb verziót is, ami nagyjából a tejet meg a glutént likvidálja és a hüvelyeseket. még csak a könyv elején tartok. a krumplit engedi. csak vicces, hogy olvastam 1 cikket, amiben a krumpli is károsnak van feltüntetve. hol itt az igazság? igazából nincs semmi bajom 1előre. vagy csak nem érzem. mit módosít rajta a táplálkozás? vagyis annyi bajom van, hogy vannak pattanásaim. száraz a bőröm. meg pár kilót le kéne adni... elképzelhető, hogy van kisebbfajta ételallergiám. mindenkinek más jön be. mindenkinek más az igazsága? hogy találjam meg a sajátomat?
a lisztről nehezebb lemondani, mint a tejtermékről. rétes. bukta. tészták. a kína tanulmány megengedi a glutént, csak teljeskiőrlésű formában. viszont a tejtermékeket nem.
valahogy rá kell találnom az én ételeimre.
ez csak pár kiragadott példa. mindenki olvassa el az idevágó (szak)irodalmat és döntsön.

mika
megvettem 1 koncert dvd-jét. vicces. szeretem ezt a hangulatot meg designt, amit hordoz. és jó nézni, hogy mennyire örül a koncerten, csak mosolyog, mosolyog. augusztus 10-én lesz a szigeten a mika koncert. baszki, 14 ropi a jegy. azért elmegyek, had fogyjon a kártyáról a mani a kultúrára.

meleg
eddig nem volt semmi bajom ezzel a kánikulával, de mostanra sajnos van. fáj tőle a fejem. amikor éppen eszek vagy iszok, akkor nem fáj, különben igen. pedig pozitivan állok hozzá már régóta. mégis nyomja a fejemet.

csoda

több csoda is történt mostanában, de ez jut hirtelen eszembe. oké. oké, nem csoda, viszont fölöttébb érdekes jelenség:
végzettt a mosógép, kiteregettem az udvarra. du. 5 körül volt, még odatűzött a nap. végeztem, felnéztem. ... mi ez? miért füstöl a csipesz? mi ég? úristen! közelebb mentem. láttam, hogy minden ruha "füstöl". azaz párolgott ki belőlük a víz. érdemes ránagyítani a képre, úgy látszik valamelyest. a zöld nadrág zöld csipesze mentén. ilyet még sosem láttam. ma is kiteregetek du. kíváncsi vagyok, megismétli -e önmagát a jelenség. elvileg minden adott hozzá. a napsugár beesési szöge nem mind1. lehet lecsúszok róla? ki látott már ilyet? na, sikerült ideizélnem a videót is. figyeljétek a gőzt!

keleltt volna múlt 7en is írnom, ui. volt írnivaló meg innivaló is bővan.
az
árvíz 
jól sikerült, szabadon lehetett közlekedni miatta a fő utcán napokig. nagy öröm volt ez a biciklisnek, azonban 1 autósnak és 1 bkv buszsofőrnek nem:
kietteék a sárga táblát, h mindkét irányban lehet közlekedni. a csalogány#fű utca-ben is ott volt. erre kanyarodik ki a buszos a csalogányból jobbra nagy ívben. meg kellett állnom, meg felmenni a járdára, különben elüt. és szerinte én voltam a hülye. mellesleg így is majdnem lezúzta a padkát, mm-eken múl6ott. azt hitte, h az övé az egész utca... másnap este ugyanabban a kereszteződésben , már majdnem beleértem a kereszteződésbe (tehát jöttem a fő utcán jobb oldalon, mert lehetett), jön 1 autós, és anyázik, hogy mit keresek ott. közben ő ment a szar helyen. direkt visszafordultam, az ellenkező oldalon is ott volt a sárga tábla a fekete nyilakkal. legalább nem ütöttek el :)
amúgy este a budai oldal bringagyászon érdekes volt jönni, akkor még nem volt kánikula, és a 6almas víztömeg ontotta magából a hideget. szabályosan fáztam a duna mellett tekerve. jó nagy sodrása volt a folyónak. palackpostát kellett volna küldeni vele. most sokáig leúszott volna. erről lecsúsztam.

jóga
minden csütörtök reggel oylan rettenetes izomlázam van tőle, hogy alig bírok felkelni. nemhogy felkelni, meg-mozdulni is (se?). bizonyíték, hogy mozogtam. azért hasznos. ezt megmond6ja mindenki. pl.  én. tekertünk tesómmal reggel, éppen a győző aladáron küzdöttük fel magunkat. végre felértem én is, a tüdőm majd ki-szakadt, szar volt, na. szomorkodtam, hogy 1re rosszabbul megy a tekerés. tesómmegszólalt, hogy ez aztán emelkedő, próbára teszi rendesen a derekat. na, nekem a derekammal semmi bajom nincs bringázás közben. meg se érzem. mintha ott se lenne. szóval ennyire jó a jóga.
reggel xyz ászanába kellett ülnünk. mondom nem fér oda a lábam. (ez törökülés féleség, de nem az ugye, mert féleség. nem feleség) oktató: nem kéne annyit biciklizni. mindig lebasz, hogy minek biciklizek annyit, nem tesz jót, jógázzak helyette :) hát ilyen vicces ez. mert vicces, nehogy azt higgye valaki, hogy komolyan lebasz.
na, megveszem a tudományt. jó lenne alkalmazni is, nem csak olvasni .

szárított sonka
rákérdeztem, mi van a szárított sonkánkkal (recept a bűvös szakácsról, hadd ne keressem meg), amit az utolsó desznyóvágáson követtünk el. fatter meg felajánlotta, hogy elhozza nekem az 1iket. édes istenem, hát ez mennyei lett. most nem száradt ki annyira, de így is elég kemény, jó késsel lehet forgácsolva szeletelni, gyönyörűséges. annyira összekovácsolódtak benne az ízek, felejthetetlen. mindig rácsoidálkozok, hogy ennyire kevés fűszerrel micsoda eredményt lehet elérni. szóval magyarországi körülmények között is lehet finom sonkát szárítani. az olasz szalámi is isteni lett, sokkal jobban ízlik nekem, mint a hagyományos paprikás kolbászunk, pedig az is odabasz.

utántöltő
ezen mindig röhögnöm kell.
szerintem hülyeség.
elárulom miért.
megveszel 1 mosogatószert. kiürül a flakon. látszólag kiürül. ha elég sokat öblítgeted, akkor elmosogatsz vele még 1-2 7ig. mire csont tiszta lesz, nem lesz benne szermaradvány. nem tudom, a lakosság hány %-a hajlandó megtenni ezt az óriási erőfeszítést. gyanítom, nem sok. 1ik barátom mesélte, hogy a lépcsőházukban volt 4 nagy kuka plusz a szelektívesek. ez kevésnek bizonyult, és betettek még 4 kicsi vegyes kukát. ugyanabba a helyiségbe, csak másfél méterrel odébb. ez így van, jómagam is láttam. a lusta nép ahelyett, hogy odasétálna, és felhajtaná a kis kuka tetejét, inkább zacskóban melléteszi a nagy kukának a szemetet. aztán ha az 1ik hülye megcsinálta, akkor sorra pakolgatják oda a saját szemetüket a többiek is. a 4 kis kuka meg üresen árválkodik másfél méterrel odébb. na, az ilyenektől felmegy a vérnyomásom.
megveszed zacskóban az utántöltőt, aminek alig kisebb a súlya, mint az eredeti flakonnak. levágod a csücskét, beletöltöd a mosogatószert a flakonba. ha ügyes vagy, nem öntöd mellé, de lehet 2emberes ez a munka. ha megpróbálod összehajtani hosszában, és úgy tovább préselni belőle a mosogatószert - ezt már csak haladók csinálják -, akkor tuti mellé fog menni.
aztán a fegyelmezettebbek akár 1x ki is öblítik a zacskót, de nem vagyok benne biztos, hogy a mosogatószivacsra/felmosóvízbe.
közben még kurva sok mosogatószer benne marad ebben a zacskóban. feltapad az oldalára. ez tény. és ez ált. megy ki a kukába. elpazarolt izé. mint a fogkrémes tubusban  meg az ajakírben. amúgy nem végeztem kutatást, lehet, hogy sokkal jobb a lakosság hozzáállása, mint ahogy én itt feltételezem. csak körbenézek és figyelem azt a néhány embert. akinek az baj, hogy nálam kupleráj van, de az nem baj, hogy a papírt se hajlandó külön gyűjteni a tágas irodában.

nézsai (?) iskola/óvoda

amúgy én az 1etemen a kollégiumban lestem el a takarítónőktől, hogy ők az otthagyott tusfürdős izéket belemosták a felmosóvízbe. nekem ilyen gondom már nincs, mert én szappan használok már évek óta, annak van 1 kis papír csomagolása, és 99 %-ban el lehet használni a szappant, nem marad után a sok szemét. a csatornába persze nyilván ebből is belekerül ez-az.

bicikli
a velence 280-ra nem mentem el, mert
-lusta voltam
-nem akartam megázni, és úgy tekeregni órákon át, és ugye vagy 10 kör vagy nulla
-éjjel 1kor feküdtem le, 5-kor kellett volna kelnem, és ittam is előtte
-szüleimnek minden áron cappuccinot akartam főzni meg kávét adni

útvonal
aztán csak nem hagyott nyugodni a dolog, és felhívtam balázst, elment -e nógrádsápra. nem ment, így

a virágos temető

rávettem, hogy menjünk.
dunakeszin találkoztunk. induláskor vettem észre, hogy a kormányszáramból lógnak ki a csavarok. bementem a bicikliboltba, kértem 1 imbuszt, és orvosoltam a hibát.
csodák csodája, hátszelem volt dunakesziig. késtem, és így tett balázs is.1-kor indultunk tovább. vácra. hogy én mennyire unom ezt a dunakeszi-vác útvonalat... még gondolkodtam rajta, hogy felmegyek a naszályra, aztán hamar letettem róla, mondom, csak az időt húznám vele.
vácon dobtunk 1 jobbost rád fele, s lassan nyakunkba vettük nógrád megyét.
szép idő volt, azt sejtettem, hogy le fogunk égni. azért bekészítettem magamnak kar és lábmelegítőt meg széldzsekit, mondtak mindenfélét szombatra is.
végig hársfa és bodzaillatban tekertünk, azért ez nem rossz.
pencen megálltunk a cba-nál. mindig megállunk ott.
bírom ezt a nógrád megyét, nem túl nagy kihívás, csak néha, és nagyon szép. itt nem éreztem szlovákia szelét, csak simán cuki volt a táj. minden beindult, kilombosodott meg virágzott, sok szép kedves úton tekeregtünk föl-le. összeborult lombkoronák, mintha a gyűrűk urában lennék. azt ilyesminek képzeltem (a filmet természetesen nem láttam).

nógrádsápi templom

felmentünk a nógrádsápi templomhoz (az 1ikhez?), ami nagyon hasonlított a múltkori túránk 1ik templomjához. dombon van, körbekerítve, körülötte temető, a templom meg csontra ugyanaz. najó, nyilván nem, ám a dejavu (hogy kell írni) érzés megvolt. viszont feltűnően virágos volt ez a temető. a templomudvarban nagy vízzel teli vödrök, és azokba is beleállogatva a kerti virágok. sok idős asszony tevékenykedett a sírok körül. megkérdeztem az 1iküket, hogyhogy itt ilyen virágos a temető? azt mondta, itt mindig ilyen, most meg különösen, mert vasárnap úrnapi körmenet lesz. fatter is mondta a telefonba, hogy otthon búcsú lesz. nálunk a faluban úr napjakor van búcsú. fatter emlékeztetett, hogy annakidején még én is szórtam a virágszirmot.... igen, ez volt a szokás. ilyet is csináltam. ebbe nőttem bele, amivel nincs semmi baj, csak idősebb fejjel annyira furának tűnik. tanították/oktatták a hittant, de 1etemista koromig zűrzavaros volt az egész húsvét körüli izé. mire megértettem... nem sikerült elmagyarázni, hogy is volt ez az egész.

na, vissza a biciklizéshez.

máris-barlang

tehát nem vártuk meg a vasárnapi körmenetet, hanem legurultunk a faluba. a falu előtt kezdődött 1 jó kis 11 %-os lejtő, ám mi vmi belső úton gurultunk le a mária-barlangig. tele volt a környezete virágokkal, szobrokkal. a faluban mindenhol a vallásosság nyomait lehetett látni. volt 1 kis cuki kápolna is a barlang fölött valamivel. nem emlékszem, hogy nógrádsápon -e vagy valamelyik előtte lévő faluban .... igen, nézsán volt 1 templom, ami körül vezetett az út. hát az ilyeneket bírom. a 16. kerületben is van 1 ilyen templom, amit körbe lehet menni. a mária barlangnál megpihentünk kicsit, és latolgattuk, meddig tudunk szárazban tekerni. végül hirtelen felugrottunk, és tovább indultunk.majd a falu 6árában eszem,be jutott, hogy amiért jöttünk, azt meg elfelejtettük: vagyis megnézni a nógrádsápi kastélyt. amely most óvodaként üzemel. hát nem 1 nagy durranás... viszont mellette ez a kutyaól :)
azt megjegyezném, hogy penc után olyan szar az út, mint a naszályról lefele északra. akkora kráterek vannak, hogy max. 10-zel lehet lefelé gurulni, néhol át kell menni az út másik szélére, ha nem akarok 1 fejest borulni. és ezen az úton küzdi fel magát nap mint nap a busz. biztos jót tesz neki. a meredek út meg a kátyúk 1ütt amortizálják ám a kinglongot rendesen. viszont keszeg után az alsópetény/nézsa elágazás után olyan szuper az út, mintha ausztriában lennénk. azon aztán tényleg öröm volt tekerni, amin még a hátszél is dobott :)
balázs jóhiszeműen kijelentette, hogy nógrádsáp után már nem lesznek emelkedők. szerinte. nógrádban sosem lehet tudni. párszor azért kellett használni a kistányért :)
vácegres végében kezdődött 1 kis szerpentin, na az nagyon állat volt. erdőkertes meg iszonyú hosszú falu. azt hittem, sose érek ki belőle. balázs lemaradt kicsit, és én már csak azon tudtam gondolkodni, vajon mikor kap el minket az eső, ki meddig fog jutni? és erőkertes meg veresegyház között mennyi préri van? hát kiderült, hogy gyakorlatilag nulla. én épp beértem a városba, amikor nekiállt csöpögni. elindultam, s vizslattam jobbra-balra menedék után kutatva. végül 1 eperárust láttam meg, akihez bekéredzkedtem az ernyő alá. aztán találtam jobb helyet is. beszélgettem vele, és közben szívtam magamban a cc. eperillatot, ami majdnem elcsábított, ám végül nem vettem 1ik árkategóriásból sem.
az volt a terv, hogy ha időben érkezünk veresegyházra, akkor meglátogatjuk a katlan bandi éttermet, amit nagyon dícsérnek. rákérdeztem az epres nőnél, merre van? azt mondja, 20 éve itt lakik, de még nem hallott róla, és különben sem szokott étterembe járni. én sem, csak itt van ez a szép kártya...

közben az eső is visszavett, már alig hullott, amikor megérkezett balázs. gyorsan megtaláltuk a katlant. elég jól  néz ki kívülről is. a hátsó kertben dohányzó pincért megkérdeztem, hogy ilyen (részemről full biciklis, balázs kicsit visszafogottabb. meg már 100 km bennünk volt meg az arcunkon, ruhánkon) ruhában bemehetünk -e. válaszolt, hogy persze, micsoda kérdés ez, a biciklit tegyük oda, menjünk be nyugodtan.
rém udvariasak voltak, kicsit fura volt ilyen cuccban ott toporogni

mikaaaaaaa
lesz mika koncert a szigeten!!!!!!!!!! és bad religion is. lesz értelme elmenni. az előzőt ki nem hagynám. erre vártam :)

tovább gurulok. tehát tanakodás az étlap fölött. disznó vagy kacsa? disznó. sörös malac izé savanyúkáposztával töltött krumpligombóccal. balázs ránézésre franciásnak ítélte az adagot, azonban nem bírt a sajátjával, hehe. nekem is igyekeznem kellett, hogy bepakoljam mind a 4 db húst meg 3 gombócot a gyomromba. ettünk levest is, ami szintén töltötte a helyet. na az isteni volt. vmi kapros leves 1 nagy májgombóccal a nemtomilyen gombóc közepében. és a levesescsésze le volt fedve 1 db tésztával, s úgy 1ütt sütötték meg. jaj, hát az nagyon szép és finom volt. sima, puha tészta, éppen tökéletes. ez volt a legjobb része a vacsorának. nagyon eltalálták.
közben párszor eleredt az eső, én majd' megfagytam, ezért is vállaltam be a levest. szóval esett meg sütött, ebből szépséges, vakító szivárvány született. még telefonnal fényképezve is milyen jól látszik. mostanában mindig 2 szivárvány van. lehet régebben is így volt, csak nem figyeltem fel rá. nem voltam ekkora szivárvány-rajongó. meg víztorony-rajongó.

 nagyon bekajáltunk, alig bírtunk elindulni. aztán ment a bringa, mint a veszedelem. nagyon szép részek voltak ezek is. főleg csomád után, amikor kezdett lemenni a nap, és bearanyozta a tájat. minden zöld levél narancssárgán csillogott. nagy volt az örömöm. egészen addig, amíg gyanús nem lett a biciklim. lenézek. hátsó defekt. ideges lettem. balázs intézte a külsőt. ami úyg látszik, bemelegedett, ui. könnyebb volt vele bánni. szerdán meg még könnyebb, de ne szaladjak ennyire előre. azt majd később, most szaladok a vonatra. jól összecsaptam ezt is...

mária barlang felvirágozva- közelről

balázs kaja

andi kaja

mindenki szivárványa

katlannyi koviubi

titkok

lámpa világosban

több dologra is rájöttem az elmúlt időszakban. lehet, hogy van, amit már leírtam. lusta vagyok... nem, nem vagyok lusta utánanézni. utánanéztem, nem írtam róluk.

sminklemosó
megtaláltam a legbőrbarátabb sminklemosót: vizes vattára mandulaolajat cseppentek. eddig ez a leg6ékonyabb szemfesték eltávolító, amit próbáltam. és nincs benne semmi vegyszer, adagolása könnyű, nem szárad ki, mint a mostanában oly divatos popsitörlő.

tejhab

ebben nagyon kiműveltem magam. megvettem/kaptam a kávéfőzőt, és végre tudok cappuccinot inni.
a tejhabot -mint megtudtam- hideg tejből lehetséges elkészíteni, és utána felmelegíthető.
tehát van létjogosultsága a tejhabosítómnak. a belelöttyintett tejet 3-4szeres térfogatúra habosítja fel. utána átöntöm  1 kislábasba, és 8-as fokozaton felmelegítem. nem ég oda, hamar felmelegszik. biztos a sok levegő miatt. a tejhab a melegítés 6ására még krémesebb lesz, be-sűrűsödik a hőtől. de kipróbáltam a hideg habos tejeskávét, az is tuti krémes lett.
a sparban le volt árazva a biotej. namondom, veszek azt. megérte. ebből aztán olyan tejhabot lehet csinálni, mint a beton. sőt, belekevertem tegnap a tejbe 1 ksi cukrot, s éppen villa akadt a kezembe, amivel összekevertem, s a villás mozdulatoktól (ahogy a tojást verjük fel), is elkezdett habosodni ez a biotej.
szóval a biotej nem átbaszás? azt mondják, a többi tejet tejporból hígítják vissza. a nyerstejről nem tudok nyilatkozni, ui. az majdnem meg volt savanyodva, amikor habosítani próbáltam. majd frissel újra próbálkozom.

(kerámia)kés

erről még nem írtam. de ez is fontos.
a különböző kuponoldalakon gyakran találkoz6sz színes kerámia késekkel hihetetlen alacsony árakon.
no, ezeket TILOS megvenni!
indoklás: sokáig én sem értettem a dolgot, csakúgy, mint a miért használjunk alapozót a festéskor, de jártam 1-2 késes szakinál az extrametálban, akik megvilágosították az elmémet.
a kerámiakésként reklámozott vágóeszközök valójában kerámiabevonatos kések. azaz az ilyen-olyan minőségű acélpengére rátesznek 1 kerámiabevonatot. a kések kb. addig élesek, amíg ez a bevonat tart. utána élezhetetlenek és szarok, tehát kuka. vettél nyolcezerért 4 kést 4 hónapra... a valódi kerámiakés többtízezer forintba kerül, és házilag hátnemtom, h élezhető -e... azonkívül törik. tehát ha leejted, akkor kampec. ezért jobban jársz, ha veszel 1 normális, acélpengés kést. ezekből is van iszonyat drága. lehet, hogy szép színes a kerámiabevonatos, de szar. 1 átlagos háztartásba úgysem kell olyan sokféle kés. érdemes beruházni olyanba, amit az extrametál is forgalmaz. nem akarok reklámot csinálni nekik, nem fizetnek érte, de hallgatok az ottani szakik véleményére és vannak saját tapasztalataim is.
pl. az ikea és fiskars késeket felejtsd el. pont a 7végén próbáltam 1 ikea kést. hát... lehet régen volt megélezve, és az volt a baja. fiskarst az extrások nem is tartanak. kész csoda, hogy az én santoku-alakú késem jól működik. van 1 görbepengéjű hámozókésem, na az már kínos. a santokut már nagyon régen vettem, lehet, hogy akkor még minőségibb volt a fiskars. azt nem tudom, hogy a kerti eszközei milyenek.
az acél kések közül a tehetősebbek választ6ják a kovácsolt változatot, aki szerényebb anyagi eszközökkel rendelkezik, vegyen sima hengerelt acélkést, abban sem fog csalódni.
(lehet, hogy már írtam késes posztot?)
szóval pár normális késsel jól elboldogul6sz a konyhában. az életlen kések csak foglalják a helyet, balesetveszélyesek és idegesítőek. fatter régebben minden 1es étkezéskor felpattant az asztaltól, és élezett :)
nekem ennyi szuper késem van, amivel mindent el tudok intézni (halat nem eszek, ahhoz nincs speckó eszközöm. meg tyúkot sem bontok):
+húsvágó kés
+santoku (zöldség szeletéshez illetve aprításhoz) kés
+kenyérvágó kés. pékárut szigorúan ezzel vágok, ui. a többi késnek a kemény héj nagyon kiveszi az élét. ez meg hullámos, és fasza. jól bele tud kapni a kenyérbe.
+hámozókés. ez kiskés tulajdonképpen. és 1enespengéjű
+fenőacél. ez elengedhetetlen a jó kések mellé. mert azokra is ráfér az élezés időnként. majd ha már a házi élezés sem segít, akkor mehet a műköszörűshöz. jobb ebből is a nagyobb méretűt venni, hogy végig lehessen rajta húzni a hosszúpengéjű kést is. nem emléxem, hogy nekem mekkora van, de sztem 20 centis.
+spatula. ez meg a cukrászkodáshoz, sütikészítéshez fontos.

 függesztékek

azért szívem szerint vennék még 1 jóminőségű  görbepengéjű zöldségkést. a karalábévájó és a 2féle zölédséghámozó jó kiegészítője a konyhai tevékenységeknek.

a szakácskést megemlíteném még, mert ez aztán univerzális db. ezzel a kenyéren kívül bármit vág6asz, darabol6sz, szeletelhetsz. szerintem 20 cm pengéjű már használ6ó méret. persze több mani esetén, többféle méretet is megvehetsz.

vége a titkoknak, hehe

lámpa
végre a múlt 7en felkerült a helyére a sajátkészítésű lámpabúra.

velence 10x
szanfransziszkóóó, eltolták a dátumot, június 1-jén lesz, nem 15-én... most micsináljak? baromi gyorsan meg kéne tennem ezt a távot, hogy estére odaérhessek a feldmár előadásra. esélytelen...nem vagyok annyira gyors.még van pár napom eldönteni, hogy bukom az előadásra megvett jegyet és helyette versenyre megyek vagy fordítva. ezt nem kalkuláltam bele az életembe...

sütőverseny
ha már szóba hoztam a versenyt.nem is tudok róla lelkesen írni, mert ez a fenti tényező teljesen megzavart. azért megpróbálom. csütörtökön jött az e-mail,  hogy idén tavasszal is megrendezésre kerül az édes sütemények versenye a wekerlei székelykapu napok keretén belül. én már rutinos versenyző vagyok, részt vettem vagy 3x egész jó eredményekkel, ám azért volt mit überelni. gondolkoztam, hogy részt vegyek -e, ha igen, mivel induljak. aztán jött a nagy 5let, hogy van még maradék eprem, kombinálom almával és gyömbérrel, és a tölteléket buktatésztába helyezem. ne 100%-ban másoljam jamie olivert. én csak a bogyóssal és gyömbérrel kiegészített almát gondoltam tovább. az eper is berry, bár a sütés végeredményén észrevehető, hogy a ribizlik sokkal markánsabb ízt kölcsönöznek az almának, mint az eper. a vízízű eper. mert még csak olyan terem a szigetszentmiklósi eperföldön. voltam ott múlt 7en. az eprek nagyok, pirosak, sokan vannak, viszont az ízük nulla. gyorsan megtöltötték a magammal vitt műanyag dobozokat.  visszatérve a sütihez. tehát a héjuktól és magházuktól megfosztott almákat apróra daraboltam, és megdinszteltem kevés vajban megolvasztott cukron, melyhez őrölt gyömbért adtam. amikor majdnem kész volt, ráborítottam fele mennyiségű epret. kicsit főztem

lámpa sötétben az ablakból

1ütt, majd félretettem hűlni, kihűlés után leszűrtem. a buktatészta 1 sima kelttészta volt. bazz, 1 kg lisztből csináltam, ez kicsit sok volt, azt hittem, sose végzek a betöltéssel. természetesen kevés tölteléket készítettem, így a maradék tésztába a fahéjas szilvilekváromból tettem. mondanom sem kell, hogy a lekváros verzió sokkal finomabb lett. a szilva zamatosabb, mint az eper-alma kombó. az alma elnyomja az epret. a buktákat kimártottam olvasztott zsírban, és 1 32 cm-es tortakarikába helyezgettem nem szorosan. szépen megkeltek fél óra alatt. öröm volt rájuk nézni. lekentem őket tojással, és jól megszórtam fahéjas porcukorral, majd megsütöttem, kitettem hűlni, s fél óra múlva döbbentem figyeltem az alját, hogy meg sem sült. visszatettem még sülni. sokat nem változott az aljának a kinézete, mivel odaégetni nem akartam, bíztam a tűpróbában. ja, nem ok nélkül. gyönyörűen megsültek a bukták, 1 nagy körben a sok 1forma buborék. mivel szállítani kell a sütit, ezért mindig olyat kell kitalálnom, ami hátizsákban, biciklivel ugyanolyan ép marad, mint szállítás előtt. a kihűlt buktákat a tortakarikában hagytam, és lefolpackoztam jó szorosan. így nem tudtak ki-buk-ni. rohantam, mint 1 őrült (több okból kifolyólag) le ne késsem a 6áridőt, odaértem 12:26-kor, és erre rámcsodálkoztak, hogy máris hozom a sütit? ezek szerint nem fél 1-ig kellett leadni, hanem fél 1től... gyorsan megszabadultam tőle, s elmentem tesómékhoz. nekik életemben először fasírtot csináltam. amihez beáztattam a sütőben megpirított zsömléket hidegvízbe. namondom, biztos érdekes lesz így, hogy nem levegőn száradt zsömlét teszek bele, hanem sütőben pirítottat. ezt se tudtam meg, ugyanis a nagy kapkodásban belevertem a mosogatóvízbe a zsömlés tálat... julinak pont volt 3 száraz zsömléje, amit nekem adott.
az eredményhirdetés fél 5-kor volt. semmi kedvem nem volt hozzá, nem jött ki velem senki, reméltem, hogy csak pár percet csúsznak, és nem kell sokat unatkoznom a szélben. a bemondó azt mondta, az 1. helyezettel kezdi, ne legyen izgulás. és öcsém, az én nevemet (termékemet) mondta! nem akartam hinni a fülemnek. oké, oké finom volt, de ennyire? hogy nem csinált senki jobbat? szebbet nehéz lett volna, haha. így lettem végre első. írok is joshuának, hogy mi a helyzet :)