sárgabarack

eddig jutottam a múltkor, hogy kitaláltam a címet.
annyi újdonság van.

• pl. a melegben már nem a fejem fáj, hanem dagad a bokááám. rettenetes. először azt hittem, hogy amiatt van, mert p.zoli esküvőjén felöntöttem a garatra, és rászuperponálódott a meleg meg a kialvatlanság. valószínűleg nem vagyok beteg, csak hát öregszem vagy mi...
• megint megmakacsolta magát a fényképezőm. a múltkor egyszerű trükk nem vált be, úgyhogy most már bele kell nyúlnom komolyabban.
• rájöttem arra, hogy tulajdonképpen a növényektől származunk. a bizonyítékot a sárgabarack szolgáltatja: olyan megérinteni 1 sárgabarackot, mint 1 csescsmőt megsimogatni. szerintem ez elég tudományos.
• lekvárközben flóra megcáfolta az elméletemet. azt állította, hogy a fővő lekvárnak istállószaga van. istállóban kik laknak? a tehenek. tehát a tehéntől származik a sárgabarack, tőlük meg az emberek. ha a tehéntől származunk, akkor a tehéntej és a tejtermékek egészségesek... valószínű ilyesmiket gondolnak a tej élet, erő egészség c. közmondás felhasználói (tejcégek) is

félre a tréfát.

lekvár
nagy lazán rendeltem 30 kg sárgabarackot. lekvárnak. nem szólt bele senki sem, ám amikor az utcán pakoltam a ládákba (házhoz jött a barack), akkor vakartam a fejemet, hogy mekkora hülye vagyok, miért csináltam magamnak ennyi munkát? szerencsére flóra eljött magozni, és megfőztünk 1 lábasnyit. de még mindig ott volt fele úgy, hogy már likőrnek is tettem félre, a fagyasztóba is bevágtam valamennyit. 
ez a barack jó puha volt, viszont nem olyan édes, mint tavaly. a lekváron nem érződik hiba.
a 2. sarzsot vasárnap főztem meg. péntek este lecukroztam unokatesóm elmondása alapján, berakosgattam a hűtőbe, és vártam. mit csináltam szombaton? nem emléxem. a vasárnapi lekvárfőzést nagyon untam. 1folytában keverni kellett, és nehezen párolgott a fölös víz. amikor teljesen elfogyott a türelmem, késznek nyilvánítottam, lekapcsoltam 1esre, és kimertem üvegekbe, be a dunsztba. elment a nap a főzéssel. sose fekszek le időben. úgyis mind1, mert szarul alszok.
á-há, megvan szombaton a

vidámpark
ban voltunk. kamilla 6 éves lett, és a szülők kitalálták, hogy legyen ez az ajándék. végül virág és én is mentünk. meglepetés volt. kamilla kibetűzte a bejáratnál az 1ik táblát: vidámpark. nagyon örült.
kíváncsiak voltunk, tesómmal utoljára 8-ban osztálykirándulás keretében jártunk ott. felcsatolták a karszalagot, térképszerzés, indulás.
nézzük, mit jegyeztem meg a buliból?
dodzsem: lézeres változat. vagyis vetítenek piros illetve zöld pontokat a kőre, és ha zöldre kormányozod az autót, pontot kapsz, ha pirosra, levonnak. én agyon élveztem, bár kb. a legrosszabb eredményt produkáltam. nem is értettem, hogyan.
elvarázsolt kastély: megnézhettem magam a varásztükörben, milyen elhízott amerikai lennék. nem szép látvány... a pörgőszékről leestem akárcsak tesóm meg kamilla. ez nagyon tetszett kamillának, még 2x vissza kellett vele menni.
a hordó a végén van. úgy néz ki, hogy van 1 forgó henger, amin keresztül kell jutni. 1féleképpen lehet: ha mindig jobbra tartva futsz. először tesóm futott át rajta, utána én simán. a gyerekek nem mertek. később amikro visszamentem kamillával, ő ment előre. belépett, majd elesett. próbált felkelni. én néztem, néztem, néztem, és 10 másodperc múlva már úgy éreztem, hogy a hordó áll, és mi forgunk körülötte. gondolkoztam, hogy el kéne indulni. bepörgött, átvert aggyal beléptem, természetesen azonnal elvágódtam, és fel sem bírtam kelni. szét-csúsztam. a srác megállította a hordót, aminek nagyon örültem. nem bírtam volna kimászni.
az óriáskerék is jó volt. virág megtalálta a tövében lévő csónakalakú hintákat, úgyhogy ő ott akart maradni. neki a hinta a mindene. vicces, hogy ennyire szereti.
tesóm elindult a hullámvasút felé, ám végül nem ült fel. 1edül nem lett volna poén, a gyerekeket meg nem lehet magukra hagyni.
azért mi is szórakoztunk felnőttesen. vmi durvát mi is kipróbáltunk. tesóm először. miután leszállt, úgy nyilatkozott, hogy életének 1ik legdurvább élménye volt, s ide kell izom. felültem én is. 1 bigyó, amiből karok nyúlnak ki, melyek végén van az ülés, ami saját tengelye körül forog. meg az egész forog körbe. nagy gyorsítások és fékezések. a sapkámra ráültem. befészkeltem magam, lábaimmal betámasztottam. hát igen igen dúrva volt. azt hittem, sosem lesz vége, és láttam a lelki szemeim előtt, hogy üzemzavar, leáll, elereszt, repülünk mind, rommá törjük magunkat, újsághír. néha tényleg olyan erők léptek fel, hogy azt hittem, kirepülök a székből. komoly izommunka volt megtartani magam. a fejemet a felétől lógattam, ha netán megint óriási fékezés lesz, ne vágódjon ismét a fejtámlába, mert az az orrcsontomat is éreztem, hogy létezik. nem emléxem, hogy sikogattak -e, vagy nézegettek -e a többiek, én a szimpla túlélésért küzdöttem. soha többet nem ülök fel ilyenre. el se tudom képzelni, hogy lehet ezt élvezni...
amikor gödöllőn a sörfesztiválon találtam 1 érmét, felültünk tesómmal 1 nagy ringispilre. pörgött és hullámzott, mint a veszedelem. én csak csodálkoztam, hogy bírnak sikogatni meg kurjongatni, amikor belőlem 1 hang se tudott volna kijönni, örülök, hogy 1általán levegőt kaptam. a pörgéstől olyan nyomás nehezedett a mellkasomra, hogy esélytelen volt a némaságon bármi is.
szellemvasút: szegény virág már az 20 mp után mellémbújt, a végén pedig elsírta magát.
megállapít6juk, hogy a vidámpark nem ajánlott kicsiknek. 10 évben 6ároznám meg, amikortól érdekesebb lehet. vagyis. vagyis. vannak kicsiknek szóló bigyók. meg van ez a durva és társaik, ahova lehet 1 10évest se engednének fel.
tükörszoba. ez vicces volt, ui. másodszorra virággal a kezemben nekidurrantottam 1 tükörnek/üvegnek. meg volt puha padló. sétálsz, 1x csak megrogysz, mert a kemény padló helyett vmi puhát érzel a lábaid alatt.
a vendéglátós árak magasabbak az utcai átlagnál. sokan hozott anyagból (szendvics) dolgoztak.

vasárnap este újra kitekertem tesómékhoz. hoztak nekem
dinnyé
t. lent van a sufniban. jézus, ez bazinagy. becsusszantottam a hátizsákomba a gömböt, meg rápakoltak még néhány zöldséget. szerencsére a lakatomat otthon hagytam. még kicsit dumáltam soma bébével is. bírom. ha nem alszik, akkor 1folytában jár a lába- teker.
fú, hazatekerni azzal a tonnás dinnyével nem volt 1 leányálom. végigszitkozódtam és jajgattam az utat. otthon aztán feldobtam a mérlegre, és 10 kilót mutatott. azt hittem, kapok 1 felet, és azt lapjával támasztom a hátamnak, de ez a gömbös kialakítás nagyon kényelmetlen. az erőd utcán meg se kíséreltem feltekerni, leszálltam. közben láttam az üllői úton a vasúti felüljáró alatt 1 halott gyíkot. szombat este is ott feküdt. pont a szélén volt, így az autósok nem bírták eltaposni.

na, meguntam. nincs kép. de vmi régit beteszek. várjuk az esőt!