megritkultam.
a motiváció hiánya.
rájöttem- persze nem magamtól-, hogy a motiváció a legfontosabb. ha az nincs, akkor nincs semmi. csak puszta létezés. hogy mitől lesz, hogyan teremtődik meg bennem, azt nem tudom. mindenesetre totál idegen cselekvés felé aligha. pityuka is azt mondja, hogy a tapasztalás iszonyú fontos. szerintem is. mert az életünk a földön folyamatos tapasztalás. más szóval gyakorlás. ha csak ülök és gondolkodok, abból nem lesz semmi. ezen sokat agyaltam (hahaha) az idén. hogy mitől változunk (meg)? ülök, olvasok, dolgozok magamon. mi a franc az, hogy dolgozok magamon? a terápia is olyan 6ástalannak tűnik ebből a szemszögből. 1etlen út tűnik valósnak: a cselekvés útja. ehhez viszont kell a motiváció. jó lenne, ha az előbb érkezne, mint a külső kényszer. bár az emberek többségének biztos a külső kényszer pl. 1 betegség a legnagyobb motiváció, hogy változtasson az életén. ezt nem szeretném megvárni. én 1általán nem érzem, hogy merre kéne indulnom. ezért abban sem vagyok biztos, hogy bármerre is el kéne indulnom... időnként a testem küld 1értelmű jelzéseket. hangsúlyozom: időnként. ezek elég feltűnőek ahhoz, hogy .kapcsoljam a bennem zajló lelki folyamatokkal. de ekkor már nagyon szarul vagyok. és ez még nem motivál semmiféle aktív cselekvésre, csak annyira, hogy kimásszak 1 helyzetből.

pityuka azt is mondja, hogy nem arra kell keresgélni, ami abszolút ismeretlen, hanem amit szeretünk, azt kell továbbfejleszteni. tehát nem feltétlenül érvényes a leave your comfort zone. erre a magam konyhai hasonlata következik: úgy tudok megalkotni 1 új sütit, ha ismerem az alapanyagokat. van jártasságom a dolgokban, tudom hogy viselkedik sav 6ására a tej, mi lesz, ha felmelegítem a tojást, mit csinál az élesztő. tehát ismerem az alapanyagokat, és az 1mással való kölcsön6ásukat. ha megvan ez alaptudás, akkor már tudok újat kitalálni. és így tudok továbbfejlődni. tehát tuti érdekel a dolog, ezért van motiváció tanulni, kísérletezni, elmélyedni.
...

berendeltek a baleset kapcsán az igazságügyi orvosszakértőhöz még november elején. megvizsgált az ürge, aki a várakozásommal ellentétben elég normális volt. az ügyvédék azt mondták, hogy nincs jó híre, ne lepődjek meg. derékig melltartóra kellett vetkőzni, hajtogatta a karjaimat, mért, stb., amit ilyenkor kell (én nem tudom). azt mondja, most panaszkod6ok. elkezdtem sorolni, hogy fáj a jóga, fáj az edzőterem, nem tudok aludni a bal oldalamon, ... fokozatos terhelés. ok. majd később közli velem: maga nincs elhízva, ideje lenne elkezdeni mozogni/sportolni. mivaaan? nem akarta elhinni, hogy kb. ez az életem. ezek szerint neki vagy a totál izmos vagy a totál hájas emberek tűnnek fel. mondjuk éppen lelki mélyponton voltam, ígyaz a mínusz 1-2 kg is látszód6ott rajtam...
amúgy az a dúrva, hogy nekiálltam edzőtermezni (ma érek az 1hónapos ciklus végére, heti 3 edzés), és ismét megállapítom, hogy a terhelés jót tesz a sérülésnek, már alig fáj. az elején nagyon éreztem. a fémes alkaromat viszont gyakran érzem...

a breaking muscle oldalon találtam 1 csukló-, kéz- és alkartorna gakorlatsort, amit hanyagoltam a zűrzavaros időkben. éreztem és látszott, hogy gyengült a kezem. nagyon 6ásos amúgy, mert a biciklikormányon is szebben tartom a kezem. a csuklónak nem szabadna megtörni. alsófogásban gyakran látok olyanokat, akinek megtörik a csuklója. jómagam is ilyen voltam. mostanra már annyit erősödött, hogy a megtörés szöge látványosan kisebb lett. szóval érdemes csinálni.

kedd
a múlt keddem fantasztikus volt. annyira kedvesek voltak velem a boltokban. ilyen ritkán van.
reggel az obiban a pénztáros meglátta, hogy bringával  vagyok, és mondta, hogy vigyázzak magamra.
az erste bankban az ügyintézővel számlamegszüntetéskor viccelődtünk, poénkodtunk, nagyon kedves volt.
a tezenisben is cuki volt a pénztáros csaj.
ráadásul kaptam képeslapot mikától, a braziltól, ahogy megígérte. megérkezett isztambulba, és írt nekem.  úgy örültem.
olyan jó volt az a nap. nehéz leírni. nem tudom, mi volt a levegőben meg bennem. ritka az ilyesmi...

szép karácsonyt!
még lehet jövök. ha lesz motiváció, haha

vagyok...

tudom, homájus

jó régen nem írtam. lassan 2 hónapja. ideje összeszedni magam, mert írni jó. és mi marad meg a kurta kis emlékezetemben? semmi. hová nyúlok 1 jó sztoriért, ha nem jegyzetelek ide a virtualitásba?

annyi minden kavarog a fejemben.
tévedtem. nem kavarog semmi. csak bánom, h nem írtam semmi bicikliset.
most fogok

visszatérés
szeptember 22-én lejárt az utolsó bkv-bérletem, így visszaültem a bringára közlekedésileg is, nem csak sportilag. nem volt zökkenőmentes, sőt, még most is azt állítom, hogy ez nem múlt idő, hanem jelen. volt bennem autós para. folyton attól féltem, hogy hátulról belémjön vki. pedig az uccsó baleset nem ilyen típusú ütközés volt. állandóan hátra figyeltem, és nem akartam elhinni, hogy ha én 1.nek megállok a pirosnál, majd  a mögöttem lévő autó is ezt teszi. ezért mostanság igyekszem úgy megválasztani a sebességemet, hogy ne én kerüljek a piros elé 1.nek.
szóval nem volt az a nagy lazaság az utakon, ahogy ezt megszoktam magamtól. ezen nagyon meglepődtem, mert eddig ilyen 1x sem fordult elő. beindult a paragép, s úgy tűnt, le se áll sosem. ez nagyon rosszat tett a lelkemnek nagy általánosságban, mert 1 kapaszkodót szedett ki a kezemből. a bicikli által meg voltam 6ározva. most hogy ez helyes vagy nem helyes, ne taglaljuk. ez volt a biztos pont. amíg évi nem mondta ezt, hogy túlzott szerepe van a bringának az életemben, addig azt gondoltam, hogy az totál én vagyok. de lehet csak találtam 1 olyan valamit, ami mögé elbúj6tam? nemtom ezt ki érti. én érzem. t a biciklizésben merült ki minden kockázatviselési hajlandóságom. leszűkítettem: bicikli=életem. azonban sok beszélgetés és önvizsgálat után ráöttem, hogy ez nem biztos, hogy annyira jó. mivel jobb ez, mint a cigi vagy a nassolási szenvedély? látszólag kevésbé ártalmas, egészséges, de mint látHATTYÚK van kockázata.  persze nem akarok és nem is fogok a bringa ellen beszélni, mert nagyon fontos, a szabadságindexemet növeli, de talán már képes vagyok leszállni róla, ha az élet úgy kívánja.
most kezdek visszatérni a városi vérkeringésbe, jobban érzem a biciklit, nem fáj, pörög a pedál. ez megnyugtató. az önbizalmam is növekedett. nagyon aláásta ez a baleset következtében előállt autópara. nem találtam a helyem, még most is sokszor elárvultnak érzem magam, pedig történt 1 olyan dolog, ami kicsit megforgatta az életemet, és jó is. azonban ezt is beárnyékolta az önbizalomvesztés- nem mintha amúgy is olyan sok lett volna. de azért volt. elfelejtettem hirtelen, hogy mostanában úgy láttam magam, mint aki kívül-belül oké csinálni az életet. visszajelzésként is megkaptam. a visszajelzésre persze nem lehet alapozni 1 életet, de azért nem árt, ha mások is elismerik a jó-ságomat, nem csak én magam (:

pilis 2 kupa
gondoltam, hogy az amatőr kupa utolsó versenyére csak elmegyek, megnézem, mennyit épültem le vagy fejlődtem, nem mintha 1x is lemértem volna, mennyi idő alatt jutok fel a két bükkfáig esztergomtól. tesóm erre készült vagy fél éve, még edzőt is szerzett magának. én a szokásos koncepciónélküli (magyar vagyok...) hozzáállásommal indultam neki.
reggelhajnalban kiautóztunk a két bükkfához. itt kocsi letesz. pisi.  majd legurultunk esztergomba. jó hideg volt szeptember 25-én reggel. az úton megáll. pisi. esztergomban megtaláltuk a rajthelyet, felvettük a rajtszámot, és elcsodálkoztunk, hogy a bringásoknak mi a fenéért adnak mindig feliratos pamut pólót, ami ráadásul 1 számmal nagyobb. ennyi alvópóló 1 óvodának se kell, amennyi ö.jött már a versenyek, teljesítménytúrák miatt. jobb lenne, ha adnának  1 kulacsot vagy 1 pár zoknit. tesóm szerint biztos tele van reklámmal. hát ezen még reklám se volt.
a szervezők már nekiálltak főzni, mentek az előkészületek. kis részlet a beszélgetésből, amit 1 idősebb nő mondott a körülötte állóknak: "... ketten vagyunk, és bográcsban főz (a férjem)..." várakozás. tesóm pisi. bemelegítés az ő receptje szerint. egészen addig azt éreztem, hogy a lábamban a boogie és hogy újra erős vagyok. pisi.
bazz, ez hihetetlen, tesóm utánam rajtolt, és ő még 1x elment budira... (: annyit nem ittam, mint amennyi kijött. mindig ezt mondom.
szóval a bemelegítés során gyanút fogtam magammal kapcsolatban.
aztán jött a rajt. előtte benyomtam 1 gélt. és bántam, hogy ha már 1x az elromlott km-órát letéptem a bicikliről, legalább a karórámat felcsatol6tam volna, hogy kb. tudjam, hol tartok időben. mondjuk min1 is, mert olyan szar időt tekertem, hogy le se írom. nem fogyott alattam az út. a víz szakadt rólam. tesóm az erdőben ért utol vhol. erdőben... majdnem az egész táv erdő. ez se motivált, hogy gyorsabban menjek. a végén már szenvedtem is, pedig benyomtam kb. féltávon még 1 zsellét. sőt, nagyon meredeknek találtam a végét, amit eddig nem szoktam ennyire megérezne. kiabáltak a befutónál az emberek, tesóm poénkodott, hogy már csak 1 km van hátra, és azt éreztem, ha még 10 métert kellett volna mennem, leégnek a lábaim, és kidőlök. erősen elgondolkodtam, mennyire szeretem a hegyeket, milyen gyenge vagyok, és van -e elég kitartásom a jövőt illetően, hogy versenyezzek vagy feladom? régebben azt hittem, hogy van, de amikor nagyon oda kéne tenni magam, akkor megtorpanok. ja. általánosban is ez volt kosárlabdázáskor. nem dobtam be a ziccert, hanem lepasszoltam. szóval szoftverhiba az van ehehe.
tesóm  elégedett az eredményével. ez is vmi.
én annyira leizzadtam a küzdelemben, hogy úgy néztem ki, mint aki az uszodából jött. végül is a pamutpóló jól jött (ha nem kaptunk volna, viszek magammal másik szárazat)
aztán bementünk pomázra almát szedni. majd szilvát. elég furcsa szilvák voltak ezek: nagy, lila, puha és éretlen. semmi szilvaíz. tesóm talált letermett szilvafákat távolabb, innen szedtük le az ottfelejtett gyümölcsöket. ezeknek legalább volt íze. nekem meg nem volt pisi. már majdnem csillagokat láttam, azonban a terep adottságok nem tették lehetővé, hogy leguggoljak (: igen, ez központi kérdés nálam. kicsi a húgyhólyagom vagy mi...

andrész
még kb. javában a nyárban vagy a meleg őszben voltunk, amikor balázs javasolta, hogy pl. 1ik péntek du. tekerjünk ki biatorbágyra az andrész cukkrázdába 1 jó fagyira. megbeszéltük, hogy így is lesz. végül 7vége lett belőle, kb. október 8 (amúgy fogalmam nincs).
már nem volt éppen meleg, így 10 órás indulást beszéltünk meg. orsi is velünk tartott. azt mondta, hogy ő kivan, előző nap versenyzett, majd rajtunk fog utazni. ehhez képest:
én balga kitaláltam, hogy a nagyszőrös#karolina-ben találkozzunk. hát  a nagyszőrösről besorolni a budaörsi útra nem 1 életbiztosítás. jönnek, mint a tank... túléltük. a budaörsi rendőrség előtt találkoztunk balázzsal. pár percet vártunk rá, közben kijött 1 rendőr, hogy segíthet -e. nem, köszönjük, csak várunk. igen jó idő volt, én megszabadultam pár ruhától, nem mintha sokat vittem volna.
orsi nagyon bevadult biatorbágy előtt, megindult az emelkedőn kb. nagytányéron meg alsófogásban, balázs is elhúzott, én meg néztem, hogy mi a bánat van már most, az elején?! útközben megbeszéltük, hogy csinálunk 1 karikát, és visszafele megyünk be a cukkerájba.
orsi útközben néhányszor még rásprintelt, én még a nyomába se értem. namondom, így legyengültem, kéész. ő meg mennyire megerősödött. hát biciklizett is eleget a nyáron, így nem csoda, hogy a lábában a bugi.
asszem úgy mentünk, hogy biatorbágy --> páty --> biatorbágy. azért a végefelé éreztem a seggemet. ja, biatorbágyról haza is kellett még menni. ugyanazt az útvonalat választottuk.
a cukkrázzda nyitva volt, többféle fagyit kínáltak. csodálkoztam a 300 ft/gombóc áron. mondom ez drágább, mint a vári, balázs felhívta a figyelmemet, hogy ezek nagy gombócok, felet is lehet kérni, ő úgy tette. én bevállaltam 3 gombócot úgy, hogy közben becsavartam magam a fedett kiülős részen a pokrócban, és a felénél már majdnem megfagytam. valóban képes a fagyi lehűteni, ha már amúgy is fázol. melegben még sose érzetem, hogy a fagylaltnak bármilyen hűtő 6ása lenne. hát hidegben van!
aztán miután mindenki a fagyhalál közeli állapota ülte magát, elindultunk. nem emlékszem, hogy visszavettem volna a kamáslimat, mert úgyis lefagytak a lábaim.
mire pestre értünk, újra jobb idő lett, napsütésben köszöntünk el orsitól. balázs felém kanyarodott, karolina-villányi-akotás... valahol elment mellettünk 1 mama a csotrogányával. persze a telefonját nyomogatta, és az oldaltávolságot nem ellenőrizte... balázs mondta, hogy ki kéne nyitni az ajtaját (bosszúból). mondjuk a jobb hátsót. tényleg meg kéne csinálni ezt az ilyen gyökerekkel. csak ha meg kivágódik, akkor esetleg más is rosszul jár, nem csak az ilyenek...
mire a hozzám közeli cba-hoz értünk, elkezdett esni... éppen jókor. bár a colnagonak kb. mind1, hogy mi éri, mert olyan dzsuvás, mintha cyclocross gép lenne. ráadásul ragacsos is, ui. még nem sikerült feltalálni azt a kulacsot, ami tökéletesen zár (közben a rakéták centi pontosan csapódnak be többezer km távolságról), és kilötyög a lötty a vázra. na, pont elég volt ez a 80 km.

fix
közben telt-múlt az idő, és én újra elkezdtem ráérezni a biciklire. stabilabban ülök a fixen, az outival nem volt akkora para, mert nagyrészt többen mentünk, és akkor valahogy a tömegérzés miatt (ha csak ketten is) biztonságban éreztem magam. szóval jól ülök a bringán, teccik a nyereg, 1ségben érzem magam. főleg most, hogy letakarítottam. bár lehet hátszelem volt reggel, és azért hiszem azt, hogy mekkora tekerni... azt bevallom, hogy párszor volt rajtam szivacsos nadrág az esőnek köszönhetően (funkcionális ruházat: endura vízlepergetős lábmelegítő+szivacsos gatya+vízlepergető rövidgatya), és abban fixizni is jobb, mint pl. 1 szoknya+harisnya kombóban. nem hiába vannak a betétes nadrágok.

sidi
még tavasszal vettem 1 új bringás cipőt, ui. a northwave-t 2010 szeptembere óta használom, és bármikor széteshet. oké, nem fog, mert nagyon jól bírja. párszor azért megfordultam vele a cipésznél, hogy itt és itt tegye rendbe, de alapvetően meg vagyok vele elégedve. 5 év alatt ezt az 1 pár cipőt vettem. aztán tavaly rámtört a női vásárlási láz és vettem vagy 5 pár cipőt. magam is meglepődtem, hogy ily hirtelen felment a használ6ó cipőim száma. lássuk, fel tudom -e sorolni őket:... segít az excel tábla... kicsit ö.keveredtem. mert kb 1 éve mondtam, hogy 1 éven belül vettem 5 pár cipőt. tehát 2010 ősze óta 12 pár cipőt vettem. ebből 5 bringás, amiből 2-t eladtam. egy túracipő, amit elajándékoztam. 1 ünnepi. 1 eccőterembe. 3 utcai. 1 túrabakancs. 1 évben átlag 29.000 ft-ot költöttem cipőre.
és akkor írok a sidiről, ha már 1x ezt a címet adtam a bekezdésnek. ez szintén 41-es, mint a többi bringás cipőm. most, hogy ráhúztam a kamáslit múlt 7en, vettem észre, hogy mennyivel kisebb, mint a nw cipőm. kívülről legalábbis. belülről teljesen jól beleférek. olyat akartam, aminek az utolsó zárja nem tépő, hanem csat. mert az stabil. sose volt 3 tépőzáras cipőm, mert a nw is már 2 tépő+1 csat kombinációja... aztán tesóm mondta, hogy igazából a csat 1 sérülékeny pontja a cipőnek. a jóminőségű tépőzár uo. biztonságos, mint a csat. elgondolkodtam. és valóban így lehet. ui. ha számításba vesszük, hogy én 6 éve az év 365 napjából kb. 300-at a nw-ben töltöttem, rángattam a tépőzárat naponta min. 2x, és már alig tapad, viszont ha le akarom vetni a cipőmet, és véletlenül visszafittyed a kinyitott tépőzár félig/negyedig a helyére, és akkor se tudom lerúgni a lábamról, le kell hajolnom, és kézzel kinyitni... szóval akkor állít6om, hog y atépőzár megbíz6ó. bár 2ségkívül van vmi felemelő, amikor jóga után csak az én cipőm recseg, ahogy meghúzom a csatot (:
szóval ez a sidi új, nincs betörve, furcsa, és orsi szerint nagyon csajos. én még nem látom. ez is személyiségfüggő. nemtok ojjan csajos lenni sehogysem...
múltkor elázott a nw a piacról hazafele. persze nem száradt meg estére, így kénytelen voltam a sidiben menni. belegyalogoltam 1 pocsolyába mondjuk 8-kor és hajnali 5kor értem haza. a cipő beázott természetesen,mert mély volt a tócsa, azonban nem fáztam meg, nem lett semmi bajom a vizes cipőben tüllögetve, pedig az este nagy részét ülve töltöttem, nem bicikliztem vagy sétálgattam. jó, ittam, ilyenkor tompulnak az érzékek, de nem a fázás. szóval jól vizsgázott. mielőtt használni kezdtem volna a sidit, azt gondoltam, hogy szutyok időben majd a nw-t veszem fel, tisztaságban pedig a sidit, ám ezek után pont fordítva fogom csinálni. mert jó jó, kurvára tartós ez a nw, de 6 év nyúzás alatt csak elöregedett az anyaga.


warmshowers

monona
argentínából.
akit én elkereszteltem monica brazíliából (:
54 éves 4gyerekes nőci katona férjjel. szóval viszonylag lazaság. elmesélte, hogy önállóságra nevelte a gyerekeit, ami 1ébként náluk sem divat, nem csak nálunk. úgyhogy minden szabadon jár-kel, jó állásuk van, élik a világukat, szeretik 1mást. monona elrepült brazíliából spanyolba, ott nemtom mit csinált, de többek közt vett 1 bringát, amit elküldött pestre, elutazott olaszországba, és onnan repült pestre, hogy innen indítsa a 40napos bringatúráját 3 török faszival, akikkel még sose találkozott (: de elmondása szerint minden szuper, nagyon jó emberek. igaz ebben 1 pillanatig se kételkedtem. azt mondja, hogy jövőre ázsiába szeretne menni 1 nagy bringatúrára. és azt érzi, hogy vmi húzza, mennie kell, és az egész eddigi élete felkészülés volt ázsiára. nagyon lelkes és bizakodó. mindig szembement a nehézségekkel meg a félelmeivel. és lám, megérte. vidám, szeretik az emberek és viszont...

mika
brazíliából.
ő már igaziból. dániában dolgozik, de alapba' brazil. 3 napig maradt nálam. nagyon szórakoztató társaság. isztambulba tart. ez nagyon kedvelt célpont/állomás. soha jobbkor felkerekedni, mint mikor sötétednek a nappalok- ezen röhögtünk.
röhögtünk mindenen, tényleg jófej srác. nagynéném elszörnyülködött, hogy ízlett neki a spenótom. mert sokszor főztem ezt az indiai spenótlevest. annyiszor, hogy ez már rácsodálkozásra ad okot. érdekes, hogy a nálamjárt warmshowersesek nagy része nem eszik húst. tehát milyen jó 5let is zöldséges kaját főzni!
a tegnapi napom valahogy szarul indult. éjjel alig aLÚDtam, mert rámtört a nyugtalan láb szindróma (igen, van ilyen. én diagnosztizáltam magamnak, csak azt nem tudom, hogyan tudtam rátalálni erre a "betegségre" a neten, milyen keresőszavakat használtam?) meg émelyegtem, azt hittem, hányok. ha lett volna a közelben 1 liter hohesc, meg is teszem, de nem volt érkezésem durvább eszközökhöz folyamodni, így maradt bennem minden. szóval hajnalban hazatekertem fixen taposópedállal! mert a biciklis cipőm horányban maradt, így gábor pedálját átszereltük a fixre, és gyökketővel hazaporoszkoáltam. a stripet természetesen leoperáltam a pedálról. az 1 veszélyforrás. épeszű ember hogy tud ilyet használni?! (: szóval fél 7-kor lefeküdtem, 9 után keltem, ahogy mika.
mika.
nem hallott még mikáról. vagyis hallott róla, azonban nem hallgatott. ő az én emberem, nagyon megtetszett neki a csávó, hallgatni fogja a továbbiakban.
mika elmondta, hogy kéne írnia a blogját meg találkozni 1 középiskolai osztálytársával, aki éppen pesten van- kicsi a világ. végül nálam írta a blogot,nem vmi starbucksban, mait utál, akár a turistákat, de erről majd később, mert az ő mondanivalójából a turistás gondolatokat jegyeztem meg. mindenkitől meg ragad vmi esszenciális- remélem, 1x kurvára ott leszek majd fejben, s a sok tudás 1xre kiviláglik az egész lényemen.
szóval kérdezte, mik a terveim mára. biciklitakarítás, mivel semmi erőt nem érzek magamban ahhoz, hogy tekerjek 1et, pedig este még azt mondtam a többieknek, hogy majd elhívom magammal bringázni minimum az óbudai víztornyokhoz. aztán csak dumáltunk. azt mondja, ha biciklit takarítok, akkor velem tart, mert neki is kéne. aztán csak halogattam, végül felpattant, és azt mondta, gyerünk takarítsunk biciklit. így nekiálltunk. hát, kibaszott vicces volt, 1 csomót mókáztunk közben. a takarítási sebességem ugyan 1re csökkent, így csak a fix lett tiszta, a colnagon maradt a dzsuva. ő először csak szárazon pucolt, majd meglátta, hogy az ultrás melegvízzel milyen jó eredményeket lehet elérni, és elkérte. mutattam neki az öblítési technikámat (mérnök-agy): öntözőkannából öntöm a vizet, és a végén természetesen fent van a rózsa. ez jobb, mint a slag, mert nem kell odahurcolni, és szerintem így kevesebb vizet fogyasztok meg a nagy nyomás veszélye sem fenyeget. 1úttal leteszteltük a felújított udvart is: végre arrafelé folyik a víz, amerre kell.
mika  tehát azt mondta, hogy nem szereti a turistákat, és sem szeret az lenni. ő 1ütt akar lüktetni a helyiekkel anélkül, hogy zavarná őket. mert milyen szar lehet amsterdaminak lenni, vmi híres hely közelében lenni, és naponta 200x válaszolni a kérdezősködő turistáknak, akik csak gyűjtik a látványosságokat azért, hogy el tudják mondani, már itt és ott is jártak, böööö. és ő is ideges lenne rájuk, hogy csak munkába akar menni, és 1folytában megállítják a buta kérdéseikkel. ez most lehet nem jött át pontosan, de értitek, ugye?
ezért nagyon örült, amikor átküldtem az erzsébet-hídon, hogy az a kedvencem, nézze meg azt, és elsétált a margitszigeti víztoronyhoz, s közben látta a népeket (nem a turistákat) élni.
szóval így.
sajnos a király fürdőbe nem jutott el, mert az osztálytárs ö-v variált. pedig biztos tetszett volna neki.
még beszélgettük millióféle dologról, nagyon sokat röhögtünk. h á l á s   vagyok, amiért amikor a hermanba mentem, az új osztálytársak meggyőztek, hogy az angolos csoportban a helyem. a nyelvtudás kinyitja a világot, szabadságot ad. a warmshowersnek köszönhetem, hogy tudok és merek angolul beszélni. tudok... a magam módján. nem tökéletes ez, de arra kiváló, hogy tudjak kapcsolódni más népek fiaival és lányaival, és ez annyira jóóó. rengeteg energiát ad, hogy a világban mennyi(féle) ember van, akivel 1 (mégis) 1 hullámhosszon vagyunk. a nyelvi korlátokat azonban át kell hidalnunk. ehhez itt van az angol. annyi (+) élményem van ebben a lakásban a világról, hogy azt el se tudom mondani. érdekes és jó emberek.
múltkor pl. az osztrák lánytól kaptam 1 igazi képeslapot a duna-deltából, és arra is ügyelt, hogy ráragasszon 1 pöttyös matricát a lapra (:
hasznos dolog ilyen emberi élményekkel gazdagodni. visszaadja a reményt, a bizodalmat, hátha mégiscsak jó irányba változik a világ, csak ezt az átmeneti 100 évet kell valahogy kibírni, hahaha.

még 1 posztot kiizzadok magamból a 7en (:

kulcscsonttörés. gyógyulás, tanulságok

(tematikus akartam lenni, de már többször nekiugrottam a megírásnak, így 1 kicsit katyvaszos lett...)

a baleset óta eltelt  >2 hónap.
összefoglalom a dolgokat, hátha vki tanul belőle. jobb lenne, minthogy vmi kárt szenvedjetek.
fura ez, mert azon vagyok, hogy visszaállítsam a társadalmi bizalmat, de mindig jön vmi, ami azt sugallja, hogy fölösleges ezen fáradoznom. az utakon senkiben nem lehet megbízni. ez nyilvánvaló már. pedig a közlekedés valahol a bizalmon alapul. hogy betartjuk a KRESZ előírásait. és abban bízunk, hogy betartják a többiek is. persze én időnként kreatívan értelmezem a KRESZt, de nem csak én. más kárára ne kreatívkodjunk...
szóval az "azt hittem, hogy ezt és ezt fogja csinálni a másik..." felejtős

a baleset után 1 hónappal állt össze a kép, hogyan is történt. tehát mentem a kerékpársávon, láttam, hogy indexel előttem. még örültem is, hogy időben, meg lassít és elenged. mivel közel volt a kereszteződés. hát ezt benéztem. arra 1általán nem számítottam, hogy  fel akar járni a járdára. ott? az olyan lett volna, mintha behajtott volna a gyalogok közé...
mind1. már nem számít. mondjuk ha nincs ott a kerékpársáv, akkor ez a baleset se történik meg. akkor tuti balról kerülöm...

gyógyulás, orvosok
a kulcscsonttört embert nem lehet gipszelni. ezt tudják a népek ált. kérdezték, akkor hogyan láttak el. mondtam, hogy olyan bigyót tettek rám, mintha 1 hátizsák lenne. erre később elolvastam a zárójelentést, és valóban: hátizsákkötést kaptam.  akkor kb. összekötözött fáslidb-ok voltak.  a csomók pont a lapockáim felett helyezkedtek el. ezt anya állapította meg. én nem nézegettem magam a tükörben. csak azt éreztem, hogy iszonyúan fáj a bal csuklyásizmom akármit csinálok. ez jobban aggasztott, mint a csonttörés.
az lehetett, hogy a csuklyásizmomra estem, és ha az én 61 kilóm plusz a hátizsák 5 kilója nekiáll 1ütt repülni egy v=25 km/h sebességű bicikliről, akkor az csapódik rendesen. azt nem tudom kiszámolni, hogy min. mekkora sebességgel csapód6tam be (:  és azt is elképzelhetőnek tartom, hogy amikor szállingóztam, az U-lakat előrelendült a hátizsákomban, és arra estem.
még 7-én a munkahelyi fém padon ültem vagy negyed órát, így ráadásul fel is fáztam. erre csak másnap figyeltem fel. ültem a klotyón, és nem tudtam eldönteni, hogy mi fáj jobban: a törés, ahogy megmozdulok avagy a pisi. az antibiotikum segítségével a felfázásból 1 7en belül kigyógyultam.
szerencsére a fiumei útra vittek a mentők, nem a merényibe. a sürgősségi mindig megér 1 tanulmányt... a mentőorvos rendes volt, bíztatott, hogy lehet csak bordarepedés, talán már 7végén versenyezhetek. én is ezért fohászkodtam később, amikor a hordágyon vagy gurulós ágy vagy mi az feküdtem és a plafont bámultam. vízszintesbe kellett lennem, mert baleset miatt hoztak be, nem ülhettem. hát remek volt. közben a  kísérő mentőssel beszélgettem, aki elmondta, hogy a versenyszférából jött el menőautó sofőrnek, mert itt nyugodtabb. haha. azt mondta, hogy tényleg nyugodtabb, 1edül a betegeknek van nyugtalankodnivalója hm, ez igaz. ez olyan volt, mint a barackos nénink: nekem mind1 milyen idő van, de a baracknak nem. bölcs.
behívtak később a rendelőbe, ahol kb. megvizsgáltak, mi fáj, elküldtek röntgenre. 1 észosztó idősebb asszisztensnő az ép kezembe nyomta a hátizsákomat, és elküldött.  azt se bírtam megtartani, kiesett a kezemből, mondtam, hogy ez nem jó 5let. akkor félretették 1 sarokba, és mondták, majd ha végeztem, kérjem el.
a röntgenes csávó rám csodálkozott, ki vizsgált meg? miért váll rtg-t kért, amikor látszik, hogy a kulcscsontommal van a baj... én nem tudom... kulcscsont... az anyját. ez szopó, nem lesz 7végi biciklizés. rtg után elmentem a gipszelőbe, és ott megkaptam a hátizsákkötést.
aztán vissza, 1 ellenőrző rtg-re.
aztán várakozás a folyosón. leülni nem lehetett, mert a betegek meg főleg a hozzátartozók elfoglalták a székeket. szardinia módjára zsúfolva a gurulós ágyakon az emberek. főleg öregek. volt olyan kisöreg is, aki meg ordibált a mentősökkel és benyitott a vizsgálóba, hogy megmondja, neki semmi baja, hagyják békén, haza akar menni. akkor 1 részeg fazon folyton felkelt az ágyról, és persze elesett. már mindenkiben felment a pumpa, sztem legszívesebben megverték volna. és akkor ilyen faszkalapokat naponta 100ával lát el az egészségügy...
amúgy nem ültem le volna úgysem, mert dolgozott még bennem az adrenalin, és járkáltam meg 1 emberrel beszédbe elegyedtem, amikor mind2en megütköztünk a dülöngélő részeg csókán.
közben megjelent a yard is a nevemet kiabálva. kihallgattak. később behívtak a brfk közlekedésrendészetre is, és mint sértettet hallgattak ki. micsoda újdonság, 2013-ban nem ezt csinálták...
várakozás közben azon morfondíroztam, hogy nekem mindig 1edül kell kórházba lenni, ha vmi baj van, másoknak meg ott ül a fél családja. jó jó, nekem is ott volt mindig tesóm. előkerült előbb-utóbb, és inkább előbb, mint utóbb. meg ilyenkor minek is üljön még ott más is, amikor úgyse tud mit mondani. jobb 1edül szenvedni. balesetkor a realitás-érzék is sérül.
végre behívtak. a doki közölte, hogy elmozdulás nélküli kulcscsonttörés, pihentessem, 1 7 múlva a dologház utcába menjek vissza, és mondta, hogy korábban el volt törve a kulcscsontom. én meg rácsodálkoztam, hogy szerintem nem, csak emlékeznék rá, mert eléggé fáj...
a kezembe nyomták a hátizsákot és távoztam. felhívtam tesómat, aki hazafuvarozott a fixivel 1ütt, amit a munkahelyére tett be, miután én beszálltam a mentőbe.
a szüleimnek csak másnap mondtam meg, hogy mi van. aznap nem akartam már idegesíteni őket. nagyon rendesek voltak, azt mondták, 7végén eljönnek meglátogatni, segíteni. így is lett. most azonban nem ők aludtak az ágyon, hanem én. apa a földön, anya meg a julinál. apa horkolását jobban bírom, mint anyáét (:
anya kitakarított szépen. ráfért a lakásra már 1 alaposabb takarítás. én kb. a baleset napján akartam belefogni.
apa vasárnap 1edül ment haza, hátrahagyta anyát, aki elkísért a kontrollra. gábor felajánlotta, hogy elvisz. jaj, nagyon rendes volt, nem utasítottam vissza, nem kérettem magam. elárulom, hogy a szar pesti utakon kulcscsonttöréssel nem a legnagyobb élvezet zötykölődni...
kíváncsian vártam, hova osztanak be, melyik orvoshoz kerülök. csak reménykedtem, hogy ahhoz, aki 2013-ban műtött. hát nem. az ajtószámot mondták meg (3), ott várakoztunk. közben a 3-ból kiviharzott 1 megfáradt, sovány, beesettarcú ember, akit a dokinak véltünk. kicsit megijedtünk a kinézetén, mert inkább keltette hajléktalan benyomását, mint 1 orvosét... nem sok 1üttérzés volt a viselkedésében, ezt az asszisztense kompenzálta. átküldtek a gyógyászatiba, hogy vegyek magamnak kulcscsontrögzítő gyógyászati segédeszközt, már ha van rá pénzem. az jobb, mint ez a kórházi. van. és tetessem fel a gyógyászatiban a csajokkal... (mi? b+, te minek vagy itt?!) majd jöjjek vissza, ha mégsem teszik fel, és akkor elküldenek rtg-re. 6.000 ft volt a bigyó, természetesen nem tették fel, így kénytelen volt a doki az asszisztensnő segítségével rámoperálni az új cuccot, miután levágták rólam a régit. az már nem tartott semmit. szinte felüdülés volt ebben az újban lenni. ez még mos6ó is. persze lehet benne izzadni, mint a disznó. és a hát közepén van 1 nagy karika, amiből kiindulnak a szalagok, szóval 1 csinos púp a ruha alatt (: amit nem lehet eltüntetni, mert ez nem a helytelen testtartásból ered. utána rtg. szépen állt minden, a doki már rúgott is volna kifele, épp a szavába tudtam vágni, hogy hadd kérdezzek 1etsmást. persze felét elfelejtettem, mert annyira zavarba hozott a keresetlen modora meg türelmetlensége.
2 7 múlva élveztem újra a társaságát. azt mondta, gyönyörűen ö.forrt a csont, már csak 1 intenzív gyógytornára van szükségemviszláttöbbénemtalálkozunk.
ahogy elemeztem a betegek arcát, senki se zárta a szívébe ezt az embert...

4 7 eltelte után elkezdődött a gyógytorna. a gyógytornászt zsuzsi, szerezte nekem (ő a fiumein dolgozott, az én volt gyógytornászomnak munkatársa, de már elment). anna. nagyon lelkiismeretes, ügyes csaj. mágneskezeléseket  kaptam először, később elkezdődött a bal kar bemozgatása. egész gyorsan épültem. jó sok időt töltöttem a gyt-n. hetente 3-4 nap, akár 2 órát is. ez elfoglaltság volt. így még inkább nem unatkoztam.
akadtak látogatóim is. vettem bkv-bérletet, és felkötött karral utazgattam a tömegen. ez fontos volt. mert 1 kulcscsonttörött emberen nem látszik semmi. csak a púpja. annakidején a műtött karomon se látszott semmi. a karrögzítő volt a pajzsom.
meg jó is volt, hogy odatépőzáraztam a karomat az oldalamhoz, nem kellett tartani, véletlenül se mozdult meg. azonban ez a királykék cucc megadta magát az időnek. kitágult, 1folytában állítgatni kellett rajta, hogy ne lógjon a karom. megfogadtam, mihelyst nem lesz rá szükségem, hajítom a kukába, csakúgy, mint a kulcscsontrögzítőt. az baszki annyira megbüdösödött, hogy azt fontolgattam, miután leveszik, elmegyek gyógyfürdőbe, mert ezt a szagot ki kell áztatni a bőrömből. anna mondta, hogy törés után 3 hónapig nem ajánlatos melegvizes fürdőbe menni, mert begyullad6. így letettem a királyfürdő meglátogatásáról. majd télen, amikor nagyon fázok, benézek oda.


fájdalom(csillapítás)
a háziorvoshoz a héten csütörtökön mentem el antibiotikumért meg hogy felvegyen táppénzre. fájdalomcsillapítót is írt fel, algopirint. ha nem kérdez rá, eszembe se jut, hogy létezik fájdalomcsillapító, és azt lehet szedni... később, györgyike meglátogatott, és ő mondta, hogy szedjem nyugodtan a fájdalomcsillapítót, ezért írattam fel kataflamot, s abból egyet-egyet lefekvés előtt bevettem. inkább eltompított, s elaltatott, mintsem fájdalmat csillapított. már ennek is örültem, hogy jobban tudok aludni, sőt, annak, hogy 1általán használ. ui. az előző balesetnél nem használtak a fájdalomcsillapítók. melyet az altatásra fogtam.

alvás
baleset, nagyobb esés után az 1ik legszarabb dolog az, hogy leteszem magam aludni, először beigazítom a sérült testrészt, majd hozzá a többit, s amilyen pózban lefeküdtem, ugyanabban ébredek fel. semmi mozgás, forgolódás az ágyban. jelenleg ez hanyattfekvés, hát felpolcolva, derék alápolcolva, szinte ülve alvás. ok, nem de 45 fokban hajlítva. az ágyamon a másik oldalra kellett tenni a fejem, hogy könnyebben fel tudjak kelni.a bal lapockámat is kitámasztottam, sőt, az elején jól belenyomtam az ágy támlájába, hogy ne fájjon annyira. vagy 1 hónapig volt ez a fixált alvás. aztán fokozatosan képes voltam megmozdulni, nem kellett erőt gyűjteni fogaimat ö.szorítva a felkeléshez. rájöttem arra is, hogy ha behúzom a hasam, és úgy kelek fel, kevésbé mozdul a felsőtestem, azaz kevésbé fáj. még most, >2 hónap elteltével sem tudok a bal oldalamon aludni, pedig én ott szeretek. néha véletlenül odafordulok, s felébredve alig bírom magam kihajtogatni hanyattfekvésbe, hogy kipihenje a testem az ö.csúszást. már elég a sima párna is, nem kell az alápolcolás.
sokat pihentem, hisz nem tudtam mást. délelőtt és délután is elbóbiskoltam hosszabb-rövidebb időre, hiszen az éjszakai 5-6 óra alvások nem bizonyultak elegendőnek. ilyenkor megnő az alvásigény, a szervezet regenerálódik, ez így természetes. mivel még annyit se tudtam tenni-venni, mint az alkartörésem idején, ezért a jobb mutatóujjamon helyreállt a bőr, ami a sok krumplipucolásnak köszönhetően tisztára sárkányosra torzult.

öltözködés, élet
na, ez 1 katasztrófa volt. a kórházban a röntgennél  nem kellett vetkőzni, az asszisztensek rendesek voltak, segítettek abban a kicsiben is.
a baleset napján (június 7.) tesóm hazavitt a kórházból, én nem csináltam semmit, ugyanabban a ruhában lefeküdtem a bevetetlen ágyra. hozzá se kell tennem, hogy totál ö.omlottam, bőgőrohamok, a mozgáskorlátozottság újbóli átélése, a regeneráció lassúsága, bicikliszezon elbaszása mind-mind hozzásegítettek ahhoz, hogy min. a világ legszerencsétlenebb emberének érezzem magam. gondolom, álomba sírtam magam.
másnap pedig rácsodálkoztam a ruhatáramra. hogy öltözködök? nem bírom megmozdítani a karomat sem. előkerültek az ingek, a hollandiában turkált végiggombos ruha. nagynénémtől kaptam pár 46-os inget, amiben aztán ennyire csinos voltam: andikám, hát veled meg mi történt? rádborult a vitorlavászon?! nagynéném lett az öltöztetőnőm, és időnként lemosta a hátamat. az elején még a 46-os inget se tudtam fel/levenni. az alkartörésnél mozgott a vállam, könnyebben boldogultam a ruhákkal.
amikor már ki bírtam menni az utcára, jártam a turkálókat, hátha találok magamnak vmi ruhát, ami végig gombos. végig zippzáras lett.
aztán 1x csak amikor már minden inget meguntam, és minden ruha a szennyesben volt, észrevettem, hogy sima pólót is tudok felvenni. igaz, hogy ülve, és ráhajolva a lábaimra, de megy. és ilyen testtartásban az orromat is ki tudtam fújni végre 2 kézzel.
ilyenkor lelassul minden. én táppénz alatt se unatkozok. mindent 3x annyi ideig tart megcsinálni, mint egészségesen. már az is program, hogy felkelek az ágyból vagy kávét főzök. átértékelődik az egészség fogalma. mennyire hozzászokunk, hogy ezek baj híján olyan természetes dolgok. minden nap hálát kéne adni egy csomó dologért. persze nem teszem. még ezek után sem.
az utcán az alkartörésből megmaradt királykék karrögzítővel közlekedtem, ami elég feltűnő volt ahhoz, hogy ne jöjjenek nekem. ennek ellenére csak kihuzigálták a gyufát az emberek. a 2személyes járdán még nekem kellett félrehúzódnom, hogy nehogy nekem jöjjenek. elkeserítő volt. könnybelábadt szemmel vetettem magam le 1 padra, és nem értettem, hogy miért ilyen gyökerek az emberek, nesze neked társadalmi bizalom. aztán felülkerekedett a düh: ha rendbejövök, nem térek ki senki elől sem az utcán. elfoglalom a nekem járó helyet, és nem érdekel, hogy ki jön szembe, a vállaimat  se mozdítom meg, rohaggyanak meg mind... (:
aztán lassan pattanást is tudtam kinyomni, 2 kézzel arcot mosni, mosogatni stb.
most augusztus 24. van. tudok biciklizni, nem fáj. voltam jógázni, 1-2 pózban azért érzem, hogy van kulcscsonttom. pénteken lementem az edzőterembe, az is nagyon jó volt. annyit nevettünk. és végre guggol6tam. igaz csak 30 kilóval próbálkoztam. és szombat délutánra árasztott el az izomláz. ez már nagyon hiányzott, hogy a guggolástól izomlázam legyen.

tanulság
ez fontos!
a baleset után több helyről hallottam szomorú balesetes sztorikat. amikor a vétlenek elmesélték, hogy ütötték el őket, milyen rendes volt az autós. egészen addig, amíg hazaszállította a sérülteket. onnantól meg szart a fejükre. és akkor ott maradtak sérülten, kórház, műtét, magukra hagyatva a bajban. az elsőre semmiségnek tűnő sérülés mögött komoly bajok lehetnek! az adrenalin esés után elkezd dolgozni, nyilván a túlélésre hajt az emberi szervezet, nem fogja észrevenni, hogy mekkora a baj. halottunk asztalosokról már, akik legyalulták az ujjukat úgy, hogy észre sem vették.
véssétek az eszetekbe, hogy a balesetet okozót be lehet perelni, a biztosítója majd fizet. erre vannak cégek, akik elintéznek helyettetek mindent, persze sikerdíj ellenében. de ne tartson vissza benneteket az, hogy mennyit húznak le ebből. én nem tekintem lehúzásnak. hiszen nem mind1, hogy úgy esetlg 1 hosszabb gyógyulási folyamatban milyen anyagi körülmények közé kerülsz. nekem szerencsém volt, munkahelyi úti balesetként számolták el, amire 90% táppénz jár, azonban ha nem ilyen körülmények vannak, feleződik a fizetésed... és ez nem nyerészkedés, csak kompenzál vmit. nyilván az egészség a legfontosabb, de ha a bajban még pénzed sincs, akkor az elég mélyre tud levinni.
ezért
mindig hívj rendőrt és mentőt! baleseti jegyzőkönyv meg kórházi papír nélkül nem mész semmire. nehogy még neked legyen lelkiismeret furdalásod, hogy mi lesz a vétkessel. ezt be kell vésni az agyba!
a múltkori balesetemnél én se hívtam rendőrt, pedig előtte megfogadtam, hogy mindig hívok. éppen szerencsém volt, hogy az autós 1üttműködő volt... ezt 1xűen annyit kell ismételgetni magadban, hogy ha baj van, akkor ne hajolj el.
és az a dúrva, hogy lehet én se hívtam volna mentőt meg rendőrt június 7-én.... 1xűen kész voltam. szerencse, hogy az a srác az utcán 1ből intézkedett.
tényleg ne azért ússza meg az autós, mert te fel bírsz kelni.  ha ott maradsz vérben fekve, akkor nyilván jönnek a mentők meg a rendőrök, de inkább bírj felkelni.
és ha szemtanúja vagy 1 balesetnek, maradj ott, és ne foglalkozz azzal, hogy mit mond a sérült, hívd te a mentőket meg a yardot. a baleset résztvevői vmiféle módosult tudatállapotban vannak, nem képesek reális döntések meghozatalára. szerintem az sem, aki sértetlenül száll ki az épphogycsak behorpadt autóból.
semmi értelme annak, hogy kórházazz hetekig, hónapokig, és még anyagiakban is megrövidülsz. úgysem az elkövető fizet, hanem a biztosítója. nem kell sajnálni senkit, ez a te életed, neked is csak egy van. (nálam most bűncselekmény a sztori, nyomoznak meg minden, végén tárgyalás lesz, ha jól vettem ki a rendőrnő szavaiból)

jó lenne, ha senkinek nem kéne a tanácsaimat figyelembevéve intézkedni sosem.
vigyázzatok az utakon! én is lassítani fogok...

anya és gyermeke (:

alcím: mi(re való) ez a nagy?

elütöttek

tudom, tudom elég uncsi lehet ezt olvasni. ez a leggyakoribb cím, már negyedszerre fordul elő.
merjek -e ilyet írni:? ígérem, többet nem fordul elő.

helyszín: a szokásos: kiskörút, károly krt. 11. pontosabban. ez ahogy jössz az astoriától a deák felé, a madách tér és a dob utca között az árkádoknál.
rámkanyarodott egy autó, én a padka meg közéje kerültem, jobb elejének csattant a bringa, én a földön. én azzal a lendülettel pattantam fel -gondolom én-, amivel estem, ordítottam 2 mondatot a vezetővel, majd leültem a járdára. innentől nem kellett gondolkodnom, mert 1 járókelő volt szíves intézkedni, hívta a yardot meg a mentőket, a sofőrt pedig marasztalta. aki csak azért szállt ki, hogy megállapítsa, milyen kár keletkezett a 16milliós nissanjában...
az eseményeket utólag lehet ö.rakni, másra nem tudok gondolni, minthogy a járdára akart felállni. a büfékhez, kb. a gyalogok közé. mert indexelt, de valljuk be, nem tűnt ez reálisnak, h vki felhajtson a deákon a járdára a büfék közé, és ne a madách tér felé kanyarodjon...
nem szaporítom. bevittek a balesetire, várakozás, röntgen, kulcscsonttörés, gipszelőben hátizsák kötés, röntgen, orvos kiadja a papírt. szerinte volt már kulcscsonttörésem... én nem emlékszem, d sztem nem, ui. adrenalin bomba hiányában időnként eléggé fáj, erre emlékeznék.
teljes ö.zuhanásom tegnap este történt, amikor megírtam gábornak, hogy kihagyom a svájci bringatúrát. ezt egy félórás bőgőroham követte- majdnem megfulladtam. ha nagyon mélyen érint a vmi, ami sírásra késztet, akkor 10 sec alatt úgy eldugul az orrom, mintha kiöntötték volna viasszal.
esés után is azon pörögtem, míg vártuk a mentőket, zsernyákokat, hogy el van baszva a biciklis szezon, a versenyek, nyaralás, minden. semmi máson nem járt az agyam. és roppantmód sajnáltam magam. amikor végre jól ö.szoktam a colnagoval. ment minden. a békás100 is, az utolsó biciklizésem tesómmal a nagyhideghegyen is kurvajól sikerült.

azért más a szitu, mint a rendőrökkel. a kórházba utánam jött a helyszínelő, és felvette a vallomásomat. sőt, behívtak a közlekedési rendészetre a hungáriára, s kihallgattak még 1x. a rendőrnő kedves volt, még nevettünk is. most sértett vagyok, és bűncselekmény miatt indítottak nyomozást. eredmény kb. fél év múlva.
balázs felhívta a figyelmemet, hogy éljek a kártérítési perrel. felvettem a kapcsolatot az interopis kft-vel, velük "dolgoztam" annakidején is. emlékeztek rám...

ez a kulcscsontörés szintén mozgáskorlátozottá tesz. megfogadtam, ha felépülök, megtanulok bal kézzel pár alapvető dolgot: fogmosás, fenéktörlés, akármi.
szerencsém volt, h a bal oldalamra estem. bicikli vélhetően  megúszta.
ancsival találkoztam volna, akit felhívtam,hogy gáz van, és odajött támogatni. tesóm pedig angolra indult, észrevette, hogy ott van abringám, én meg pont akkor néztem az útra, amikor lassítva jött, így észrevettük 1mást. ott maradt a bringámmal, így nem ment angolra. mindig a közelemben van, ha van vmi. hiába, ikerek vagyunk. történt 1 vicces:  tesóm adatait is felvették, hogy ő viszi el a bringát. kérdezte tőle a rendőr a nevét, születési dátumát. ő elkezdte mondani a dátumot, mire a rendőr a szavába vágott, hogy nem a testvéréét kérdezte. tesóm meg közölte, hogy ikrek vagyunk (:

1edül akkor tudok öltözködni, ha nagy ruhát veszek fel vagy végig gombosat, feltéve, hogy elég széles a háta. vállam beállt. fájdalomérzetig szabad mozgatni. ez nem sok. mennem kellett a turkálóba ruhát venni, hogy ne csak 2 legyen. inget használok, amik eddig csak a szekrényben álltak... cipőfűző megkötése megy. melltartó felejtős egy db-ig.
egy sört se tudok felemelni.
az orromat már ki tudom fújni 2 kézzel, ha nagyon lehajtom a fejem.
pattanásnyomogatás kizárt.
fürdés szivaccsal. rajtamvan ez a bandázs. jól beleizzadtam már, ami kimos6atlan. a bőrömbe is beszívódott. ha lekerül rólam, elmegyek gyógyfürdőbe, és kiáztatom magamból a szagokat.
fekvés 1 pozícióban, hanyatt. most már jobb, fájdalomcsillapítót nem sokat vettem be. inkább lefekvés előtt, és akkor az elnyomott.
a nyakamat, környéki inakat, izmokat is megrántottam. ez jobban fájt, mint a csont.
sport: séta meg otthon guggolások saját súllyal. kitaláltam, hogy a bandázs meg a hónalj közé benyomok 1 zoknit, és akkor nem a bandázs szívja fel a levemet, hanem a zokni. még 1x nem akarom kimosni, megy a kukába. csakúgy, mint a királykék karrögzítőm. ezt az előző balesetnél használtam. sajnos kinyúlt fölösleges tartogatni.

ez a valóság, nem rémálom. utálom. szar. biciklizni akaroook!
nem értem, miért kapom ezeket? lássak -e mögötte vmi koncepciót? oké, le fogok lassulni. szórakozásból se megyek gyorsan. majd a versenyen.

ennyi elég lesz ebből. vigyázzatok az utakon! a bringás a legvédtelenebb mindenféle közlekedő közül... valóban úgy kell mennünk, mintha lát6atlanok lennénk...

big day 2016

a big honlapon meg 1általán a big környezetében változások történtek. van 1 új magyar bigünk, kőszeg mellett, a hörmann-forrás. ez pont kapóra jött, hogy az idei big dayt körészervezze gábor.

tesóm kitalálta -mint a régi, szép időkben-, hogy menjünk el lábon otthonról. sopronig; és a többiekkel tegyük meg a big-es távot, majd biciklizzünk haza. ez nagyon jól hangzott egészen addig, amíg elég közel nem jött a big day, és nem éreztem azt, hogy képtelen vagyok 200 km fölött menni. mert fáradt voltam- ránézésre plusz 5 év. úgy értem, annyival öregebbnek néztem ki. a fáradtság nagyon öregít.
hazafelé a vonaton 1 rémálom volt a colnagoval utazni. a szerelvény vagy 500 méter hosszú volt, de bringát eltenni rajta normálisan nem lehetett. amúgy is csak az 1. vagy az utolsó kocsiban megengedett. folyton rányitották az ajtót- nem tudtam rendesen aLÚDni. jó hogy  a másik vonaton nem maradtam fent, mert olyan szépen elszunnyadtam.
tesómék este 11 körül értek haza. én addigra már legyártottam a szendvicseket, mindössze 6ot. szerencsére a mezzsebbe nem fér sok, így nem kell annyit dolgozni. orsi rájövesztett arra, hogy kiflit kell csomagolni zsömle helyett, mert az jobban elfér. ha hajlított a kifli, akkor kettévágni, mert 1 nagyon görbe kifli sok helyet elfoglal, és nehezebb mellé pakolni.

a terv az volt, hogy 4:30-kor kelünk és 5:00-kor indulunk. sopronig kb. 100 km az út. 10-re lazába odaérünk.
ehhez képest 5:25-kor indultunk. annyira elmegy reggel az idő... tesóm hezitált: széldzseki vagy karmelegítő? én karmelegítőt vettem fel, széldzseki ment a zsebbe. reggel nem volt túl meleg, azt hittem, ráfagyok a bringára. 8 fokkal kezdtünk. tesóm mondta, hogy ő ilyenkor, hajnalban szeret igazán biciklizni. és milyen igaza van! nulla forgalom, jó levegő. igazán élvezetes volt. kőszeg körül kezdett több autó lenni. felébredtek az emberek. nem mintha forgalmas útvonalon tekertünk volna. jópárszor átléptük az osztrák-magyar 6árt. és 1x csak megkezdődött a szembeszél. mivel észak felé tartottunk, esélyes volt, hogy nem ússzuk meg. hát az időnként elszomorító volt, h 20-szal mentünk, azt hittem, elsírom magam.
amúgy szép volt a táj. még minden zöld, semmi sárgulás. a bakonyban is. világosban utaztam haza, úgyhogy lát6tam. ez ritka. hamar besárgul. eddig fel se tűnt, hogy a bakony tud zöld is lenni.
kőszeg környékén elkezdődtek a dombok. az a furcsa, hogy még sosem bicikliztem erre, sőt 1általán nem jártam erre. nagy ez a vas megye, nekem mégis a világ kell :)
tesóm mindig figyelmeztet, hogy egyek. olyan gyorsan elrepül az idő, túl sokat nem szabad hagyni kaja nélkül.

háténmá nemtommivolt. a lényeg, hogy tesóm észrevette kópházánál, hogy előttünk 1 salgótarjáni mezes teker. kizárásos alapon gyuribára tippeltem. közelebb kerülve hozzá, felismertem a lábáról,  pedig térdmelegítőben volt, nem látszott a tetkója :) utolértük még a 84-es út előtt, és 1ütt tekertünk a lidlig. tesóm elől. ekkorra már kiveszett belőlem minden energia, alig vártam, hogy végre el tudjam magam kiáltani, hogy álljunk meg, mert eléhezek pillanatokon belül. 1 örökkévalóságnak tűnt a 84-esen bejutni sopronba. jó, hogy tesóm ment elől. én max. 20-szal bírtam volna.
a lidliben bevásároltunk, és megállapítottam, hogy vikiékhez már sajnos nincs időnk beugrani. a vasútállomáson találkoztunk a többiekkel. itt békében megkajáltunk,és még naptejet is akartam kérni somitól, azonban amint megláttam, már el is felejtettem, ennek megfelelően leégtem- a szokásos. ez vélhetően nem tesz jót a bőrnek. nem lenne fontos idejekorán megöregedni...
a busszal jöttek ancsi, robi, somi, ali és családja. utóbbiak nem bicikliztek, ali volt a sofőr, ő vette le a terhet a többiek lábáról. gábor meg balázs már korábban eljöttek otthonról, bringázással töltötték az előző napokat. gábor big keresztapa lett a hörmann-forrást illetően. egész pontosan velünk lett keresztapa, ui. 24x ment fel, a 25. mászást a big dayre időzítette. balázs meg a környékbe biciklizgetett 1 csomót. bár ha csomót írok, akkor a ...GETett enyhe kifejezés.
szóval megkajáltunk, belülről is megtekintettük a soproni vá. női klotyóját, gábor üdvözölte az ö.gyűlteket- közben szaporodtunk a suplitz családdal, akik salzburg környékéről ruccantak ide a big day kedvéért.
10-kor elrajtoltunk a lővérek felé. kicsit hisztiztem (remélem csak magamban), hogy már most kivagyok az emelkedőtől, mi lesz később?! az út nagy része az erdőben vezetett. olyan jó volt érezni a tiszta levegőt meg a finom tavaszi illatokat. látszott a nap állásából, hogy izzasztás lesz, esőre nem kell számítanunk.
a lővérekből legurultunk vissza sopronba, majd brennbergbánya felé vettük az irányt. figyeltem gábort, bekapcsolta a tempomatot, olyan 1enletesen tekert. mintha odaragasztották volna fejtől csípőig a biciklire.
hm. érdekes ez a google maps: nem írja ki a brennbergbánya településnevet, pedig gábor azt mondta, hogy a táblánál találkozunk, és én is úgy emlékszem, hogy volt rendes tábla... itt kicsit elidőztünk, mert suplitzék lemaradtak. gábor megvárta őket. nem jöttek. visszagurult balázs is. nem jöttek. erre tesóm mondja: "megnézem én is őket. mint a kisgömböcben"  mindenki nevet.
amikor újra 1ütt volt a csapat, nemsokára megláttunk 1 helyi kocsmát, gyuribá rögtön meg is kérdezte, nem iszunk -e valamit. jó kis tér volt. látszott, hogy bányászfaluról van szó, kiszuperált csillék díszelegtek teleültetve virággal meg bokorral. nagyon viccesen néztek ki. a kocsma 1 régi, szép épület aljában volt. beérve a szikrázó napsütésből alig láttam valamit. illedelmesen köszöntem, és kértem 2 kólát. a kocsmárosnő olyan nehezen mozdította meg magát, szinte fájt neki, hogy ki kell szolgálnia. 500 volt a két coca, ötezressel fizettem. kelletlenül visszaadott, majd amikor megjelent tesóm azzal az udvarias kéréssel, hogy töltse tele a kulacsát csapvízzel, még  lassabb lett, és komolyan mondom, azt hittem, megtagadja tőle a vizet. fú, de felbaszott. örülne, hogy bejön valaki, nem csak a béláéknak osztja a kisfröccsöt, erre olyan savanyú, mint az ecetes uborka...
még jött 1 balázs, és így 11-re dagadt a létszám. innentől ausztriában tekertünk egészen kőszegig. ez csodajó volt.
jártunk liszt ferenc szülőházánál. mellé építettek 1 modern koncerttermet. szépen rendben van minden- ausztria, ne csodálkozzak... a múzeumhoz vezető járdára pedig violinkulcsokat festettek. és kertben vannak műanyag fotelek, amikről messziről nem tudtam volna megmondani, hogy micsodák.
itt volt 1-2 nagy gurulás, nem is értettem, mi lesz ezek után, mert csak lejtőztünk percekig. mintha már mélyföldön lennénk, olyan érzésem volt.
1ik faluban pont délben megszólalt a légvédelmi sziréna. tesóm elkezdett menekülni. hogy van benne ennyi tartalék, hogy sprintel 1ik pillanatról a másikra?! elég ijesztő volt ez a sziréna. ahogy elkezdett felpörögni...
áhh.
valamikor aztán kiértünk a gurulásból. izzott a levegő, én szidtam magam, hogy miért nem naptejeztem, és kurvára semmi kedvem nem volt tovább biciklizni. 1 idióta helyen álltunk meg, és a kerítés árnyékában fogyasztottam el a szendvicsemet. lassan elértük a 6árt, be kőszegre. unokatesómék háza előtt mentünk el. a hörmann-forráshoz vezető úton találkoztunk pár autóval, és 1 kis szakasza elég ratyi volt, különben fasza az út. ancsi előrehúzott- van a csajban bőven erő :) balázs meg tesóm is hamar eltűntek a szemem elől. volt ebben az útban lejtés is bőven, nyafogtunk kicsit somival, hogy visszafele ezt újra meg kell tenni.
a hörmann-forrás vize 1ébként nem i6ó- szörnyű. így csak oldatba vittem a bőrömre kirakódott sót. pont ott volt 1 anyuka a gyerekkel, és a fiú töltötte a kulacsot forrásvízzel. megjegyeztem, hogy nem i6ó, mire az anyuka mondta, de már 2 órája gyalogolnak víz nélkül, csak nem lesz semmi. (jól felkészült túrázók...) erre én: "végül is a gyilkos galócát is ehető. 1x meg lehet enni. aztán utána..." tesóm osztott-szorzott, nehogymá nem tudok hazamenni innen biciklivel. én kivoltam, lázadoztam, nem akartam többet biciklizni. persze, csak gurulni kell szombathelyig... végül beadtam a derekamat, miután megvolt a közös bicikliemelős fotózás. mi munkált bennem? hogy nem kell költeni egész nap közlekedésre. és ne legyek már ilyen zsírsegg, hogy nem bírok 200 km-t letekerni.
1ütt gurultunk 1 db-ig, és a velem elágazás táblánál balázs+gábor+tesóm én  a velem irányt választotta, a többiek mentek vissza  kőszegre. mi megúsztuk a visszamászást, velemig csak gurulnunk kellett. itt balázs+gábor jobbra el, mi balra. gurultunk tovább. szerencsére bozsokon találtunk 1 boltot, itt megpihentünk és bevásároltunk, és természetesen ettünk. ez a 20-25 perc életet mentett. új erőre kaptam. a hátszél is sokat segített. mentünk vagy 5 percet, amikor közölte tesóm, hogy kb. eléhezett... síkon valahogy bírtam (mióta rövidebb a stucni, kényelmes, sőt 1enesen pihentető alsófogásban menni), de emelkedőkön tesóm úgy ott hagyott, mint a szél. és bolt belőle pár db. néha még a szembeszéllel is meg kellett birkóznunk.
...
áhh, meguntam. most megnézem, mit írt ancsi (:
vagyis előbb leírom, hogy láttam döglött sünt, rigót, vakondot, békát.

kaja 224 km-re, 2300 m szintre
2 főttojás
3 szendvics
1 fehérje-energia szelet
3-4 cerbona
másfél kaukázusi kefir
2 kakaóscsiga
3 szelet felvágott
2 köményes kifli
2 kulacs izolötty
másfél doboz kóla
víz

mi ez?

jövök az új rejtvénnyel. ez 1 nemzetközi kép. hollandiában voltam, ott készült. elég sok ilyesmit lefényképeztem, úgyhogy 1 jó db-ig lesz mit kitalálnotok. gondolkodjatok, míg megírom az úti beszámolót.
a) valami
b) semmi
c) 1éb, éspedig:

mi ez?

következő rejtvény:
a) valami
b) ilyen nincs
c) 1éb, éspedig:

galamb
tegnap este a karinthyn hevert 1 döglött galamb. beszúrom, mostanában elég sok galambot látok (lefejezve) elütve. ami nem baj, csak gusztustalan, és forog tőle a gyomrom. ezek szerint el vannak kanászodva a dögök. figyelmetlenek. a minap 1 rohadék galamb a fejem mellett húzott el. az astoriánál indultam a zöldre, meg az is startolt, a hülyéje. éreztem a szárnysuhogását az arcom előtt. tehát a tetem az útkereszteződés kellős közepén reggel is. hú, baszki, ott bontotta 1 dolmányos varjú a cuccot. majdnem megálltam fényképezni, azonban az autók jöttek-mentek, így elriasztották az élő madarat is, úgyhogy inkább meg se álltam, csak visszanéztem, hogy ez milyen vicces.

e-taxi
múltkor elment mellettem 1 elektromos taxi. nem hibrid, full elektromos. viszont a hátulján nem láttam, hogy milyen márka. aztán újból eléje-mellé kerültem, de nem tudtam leolvasni az elejéről. vicces és könnyen felismerhető, mert a tetején van 1 nagy (meg kellett néznem a neten, mi ez:) konnektor csatlakozó. így könnyű felismerni. nagyon halk, szinte idegesítően halk. amikor <~30-cal megy, az a legveszélyesebb: motorzaj nulla és a kerék-út kapcsolatból eredő zaj is jelentéktelen. pár nappal később a horvát utcában mentem, amikor megláttam velem szemben jönni ezt a konnektorost. gyors megfordultam, úgyis a nyomába tudok szegődni, ui. pirosat kapott. erre behúzott a parkolóba, kitette az utast, közben én utána, de mielőtt elébe kerülhettem volna, elindult, vissza a horvát utcába. én utána, hisz úgyis arrafelé lakok, namondom, megint lemaradtam, sose tudom meg, ki gyártja ezt az elektromost. és csak szerencsém lett: a bicikliút előtt leparkolt jobbra, így megállapít6tam, hogy nissan! amúgy a taxis rendszámot (sárga háttér) nem írja felül az elektromos rendszám (zöld háttér). nem tudom, hány db ilyen taxi van, ui. a rendszámukat nem jegyeztem meg, de most már legalább 2. hacsak nem szedték le a tetejéről a díszt.

mi van még?
ja!
múltkor 1ik nap azért vágtam el az ujjamat, mert nem volt elég éles a kés (és régi az alma, ráncos, nem feszes héj, amin könnyen megcsúszik  a penge), aztán később meg azért, mert túl éles volt a kés. ez hullámos victorinox. áhh, tuti nem hamisítvány. szinte várom, hogy kicsit tompuljon. tőlem ilyet hallani...

éremeső

az úgy volt, hooogy...

tesóóóm a mészkőemberen felnőtt férfi kategóriában 3. lett!

én pedig a csárda bringás teljesítménytúrán 1.

teljesítménytúrákon nem szoktak érmeket osztogatni, de valamiért itt megtették. nem bánom.

bővebben időrendben.

csárda túra 2016

ezt a teljesítménytúrát balázs találta a ttt oldalon. ami nem kérdés, mindent ő talál. én csak megyek, mint a bírkák, hehe. azért mentem el, mert béna voltam, és lemaradtam a pannonhalmi időfutamról: benéztem a nevezési 6áridőt. szar időt jósoltak 7végére, főleg vasárnapra, ezért célszerűnek láttam elmenni szombaton biciklizni, hátha vasárnap nem lehet. feltételeztem 110 km síkon, csak nem csinálom ki magam a mészkőember 6 km-es emelkedője előtt. sőt, azt gondoltam, ezzel ráedzek, és jobban fog menni.

or-sík nem jöttek, így balázs kényelmes autójával kényelemben utaztunk komárnóba. igen, szlovákiában rendezik ezt a csárda túrát immár 14. alkalommal. jórészt magyarok voltak. vagy hogy is mondjam? szlovákiai magyarok, de azért hallottunk 1-2 szlovák szót és nevet is.

balázs 7 körül írt viberen (halloood), hogy indul. ö.kaptam magam, és irány az utca. amikor elindultunk, elég fura idő volt. inkább esőre állt, mint napsütésre. ahogy haladtunk nyugat felé, úgy sötétedett az égbolt, és csak remélni tudtuk, hogy minket kikerül az eső vagy legalábbis később lesz- ahogy jósolták. a budiban a rajtnál azt mondta egy induló öregasszony, hogy du. 4-kor fog esni. és baszki, jók voltak az információi, ui. 4 előtt pár perccel kezdett el esni. először csak szemerkélt, majd később rázendített. na, de ne menjek ennyire előre.

odanavigáltam balázst egy (nem az) óvodához. kiszálltunk, körbejártuk az épületet, én főleg klotyó után kutatva, mert már majd szétrobbant a hólyagom. semmi. bringásokat láttunk, de semmi jelet arra vonatkozóan, hogy itt nagy esemény van. aztán útbaigazítottak minket, egy másik óvodához, ami onnan vagy 200 m-re volt. (óvodák 1más hegyén-hátán?) persze ki volt táblázva, csak nem vettük észre, mint a wc feliratot, ami miatt ezt az óvodát is körbejártuk.

szétnéztünk, hogy mi van, aztán ö.szereltük a bringákat, s beálltunk nevezni. nagyon lassan haladt a sor. rengeteg ember volt. a szervezők később elmondták, hogy ők is meglepődtek, vagy 20 %-kal többen indultak, mint a korábbi években.

a rajtot úgy csinálták, hogy 5percenként indították a bringásokat, a célban pedig úgyse 1 tömegben érkeztek, a célbaérési időt is másodpercre felírták. mire mi elindultunk 10:10-kor, már nem sokan voltak. pont mákunk volt, ui. jött 1 outis csapat, akik menőn néztek ki, mindenki 1forma mezben, jó bringák- na ezekkel majd elmegyünk. volt még pár nem egyenmezes outis, így vagy 12-en bolyoztunk  30 km-t. kelet felé indultunk ki a városból 1 töltésen vezető bringaúton. volt köztük 1 csaj, ő időnként lemaradt, de 1 srác -mint később kiderült, a barátja-, megvárta, és felhozta őt. az elején elég furán mentek a többiek, nagyon nem 1enletes tempóban. egyszer 32, utána 36. ilyen sebességnél ha valaki fékez vagy tempót vált, az engem eléggé meg tud borítani. mondjuk érdekes, mert idén nem sokat mentem tömegben, és velük mégse volt félelemérzetem ellentétben a múltkori bacsekes edzéssel. lehet az is közrejátszott a félelemnélküliségben, hogy itt nem volt forgalom, csak az oszlopokat kellett kerülgetni meg néhány lassabb biciklist. a szlovákok jeleztek mindent, sőt már messziről ordítottak, amikor kósza bringásokat észleltek előttünk. kemény volt a tempó, időnként váltottuk 1mást. 1x balázzsal előrementünk -ez még az elején. örültem neki, mert akkor még nagyon ö-v tekertek. aztán az 1. cp-nél utolértek minket, s az összes nevezési lapot 1 ember pecsételtette le, elmentek a többiek. kicsit mérges voltam, "hogy fulladjanak meg, 1ütt megyünk, erre itt hagynak". de aztán nem mentek 40-nel, így fel bírtam zárkózni.

a bringaútról letérve, rá a rendes országútra, valahogy ö.szedettebb lett a csapat (hát igen, országúti bicikli, nem bringaúti bicikli), szépen váltottuk 1mást kétpercenként. mire sorra kerültem volna, jött a 2. cp. itt volt kaja is. de ezek megint úgy ellószoltak, hogy vagy 2 percembe került, mire utolértem őket. közben balázs megtudta, hogy ők csak a 80 km-es távon mennek, valamikor elválnak útjaink. nem bántam, mert 34-es átlaggal nem bírtam volna végigtekerni a 110 km-t 30 mp-es megállásokkal... kb. a 32. km-nél dobott a csapat 1 balost, mi meg tovább.

110 km-ben elvileg 300 m szint volt, de balázs többet mért. kicsit visszavettünk a tempóból, amiben segített a szembeszél és a kisebb emelkedők. mondtam, hogy a 3. cp-nál álljunk legalább 5 percet meg együnk, mert kidőlök. 

fú, az odafele út nagyon jó volt, levitt az erdőbe minket a zöld nyilacska (amúgy k. jól fel volt festve minden, el se lehetett volna tévedni, nem úgy, mint annakidején a tabu 200-on). szép fák jobbra-balra. volt 1 olyan erdő, ráadásul lombos, aminek nem volt aljnövényzete. nem álltam meg lefényképezni... tehát az erdőben volt a 3. cp. házi pogácsa, minőségi üdítők és nápolyi meg víz. nagyon kedvesek voltak a cp-sek, 1 egész csomag nápolyit oda akartak nekünk adni, meg zacskóban pogácsát, amennyit elbírunk... nagyon jót tett ez a kis pihenés.

utána még dimbi-dombiztunk kicsit az erdőben, követtünk 1 srácot, aki pont a 3. cp-nél ért utol minket. ő se szeret pörgetni- vicces. a nagy lejtő aljában volt 1 sorompó, amire figyelmeztettek, így nem mentünk neki, haha. balázs megpróbált átmászni rajta, miután áttette a bringáját, azonban fennakadt, így átbújt. én meg se kíséreltem felül.

a bringásunkat 1x előztük meg, majd később végleg eltűnt a szemünk elől. falvakon haladtunk keresztül meg réteken, szántókon. egész nap alig volt forgalom. sőt, emberek is csak elvétve fordultak elő. pedig  szombat lévén bevásárol6tak volna vagy vmi.

újgyallán a kastély mellett volt a következő cp. itt már nem lacafacáztunk, csak ledöntöttünk 2 piát, kibontottam 1 nápolyit, és már uzsgyi is tovább.

valamikor bekeveredtünk 1 mg. területre. ez talán utána (gyalla) volt. volt rendes út, csak nagyon gazdálkodtak jobbra-balra. egy tartályos kamion jó sokáig követett minket, mire volt elég helye megelőzni minket. mi itt kerültünk ki 1 nőt, aki -mint később kiderült- 2. lett.

szerintem a vissza irányban is jórészt szembeszélben tekertünk, a végére kezdtem elfáradni. mondtam is balázsnak, hogy előre megyek én, de nagy sebességre ne számítson. a végén felkeveredtünk 1 töltésre, majd kilyukadtunk a felüljárónál, ahol reggel kezdtünk. 

végül 3:41 alatt csináltuk meg a távot. nem bántam, hogy le kell szállni a bicikliről. éééés: idén először élveztem a biciklizést. ez megnyugtatott, hogy valószínűleg nem kell másik hobbit keresnem.

nagyon jó volt a szervezés, nyilak, kaják, minden.

10 fokban indultunk, éppen ránk nem csöppent ez ég, és mire befejeztük a túrát, kisütött a nap, egész meleg lett.

az ovi udvaron már ücsörögtek a célbaért indulók, folyt a kofola meg a sör. lejelentkeztünk, kaptunk kitűzőt és emléklapot, valamint ö.futottunk a reggeli csapatból a lánnyal meg a barátjával, és beszélgettünk velük. végre az arcukat is láttuk, nem csak a hátukat. nagyon kedvesek voltak. kérdezték, hogy sikerült és anci azt mondta, én tuti  dobogós lettem, mert nagyon jól mentem, és szerinte nem nagyon voltak 1éb indulók.
megcsodáltuk anciék csapatmezét, amit pont aznap szenteltek fel. balázs szeme rögtön felcsillant a passzés nadrág láttán, úgyhogy kifaggattuk őket, honnat van a cucc. kiderült, hogy 1 cseh cégtől rendelték, ők dizájnolták meg, és ez 1 baráti társaság, nem bringás 1esület.
mezről: balázs meglátott 1 idősebb bringás arcot, nézte a mezét, hallod a mezen rajta van a saját neve: tibi. aztán amikor a többedik embert hívták tibinek, akkor rájöttünk, hogy ez 1 cégnév...
még jó ideig ott kellett tipródnunk az eredményhirdetésig, pedig még át is öltöztünk, vettünk automatás tejet a fehérjeporunkhoz, megittam 1 sört. addig dolgoztak a szervezők, amíg pontban 4-kor el nem kezdett esni. szemerkélést felváltotta 1 erősebb eső, majd amikor a konkrét eredményhirdetés volt, újra csak enyhén esett. aztán a kocsihoz kb. záporban menekültünk.
volt tombola is. a főnyeremény 1 újkiadású parasztbicikli volt. balázzsal ö.néztünk: úristen,csak ezt ne nyerjük meg, mert nem tudjuk hazavinni. az 1ik bringást majdnem meggyőztem, hogy majd vegye meg tőlünk. nem mi nyertük meg, sőt nem nyertünk semmit,
de legalább a csárda túra extrém 110 km női kategóriában a dobogó tetejére áll6tam. volt bennem 1 kis félsz, hogyan megyek majd fel, néztem a dobogósokat, az 1. vagy a 2. fokra lépnek fel először? már utcai cipőt viseltem, így nem kellett attól félnem, hogy a műanyag stopli elcsúszik a vizes dobogón vagy netán az odafelé vezető vizes úton (a mészkőemberre szállítanak mindig olyan rozoga dobogót, és teszik a leghullámosabb talajra, hogy az embernek nincs is kedve nyerni :). a szomszédom (2. helyezett) elég nagy db nő volt, rácsodálkoztam, hogy megcsinálta a 110 km-t. megkérdezte, hogy mi/én előztük -e meg valahol. utólag végigpörgetve megválaszoltam: igen. amikor km-eken keresztül követett minket 1 kamion, mert nem tudott megelőzni, és a végén bekanyarodott vmi mg. területre, utána előztük meg ezt a nőt, s őt látva eszembe jutott, nem lenne -e kötelességem szólni azoknak a bringásoknak, akiknek látványosan szarul van beállítva a nyeregmagasságuk, s úgy jár a csípőjük, mintha táncolnának. és ők mindezek ellenére is élvezik a bringázást? legalább annyira, mint én... hahaha. nem kell ecsetelnem az idei teljesítményemet és kedvemet...

mészkőember 2016
1 kicsit dilemmáztam, hogy az amatőr kupát válasszam vagy a mészkőembert, aztán győzött a megszokás: mészkő. tesóm benevezett, kifizette a nevezési díjat, és már rajtidőt is kapott, ezért gyorsan körbekérdeztem a többieket, hogy jönnek -e, kit nevezzek, én mennék.
a csapat ö.jött, 6 ember.
mi orsival múlt 7végén kimentünk a naszályra, mert idén még nem is jártunk ott. pont hátszelünk volt odafele, így 1 órán belül vácra értünk, persze orsi elől 40-nel.  alig vártam, hogy leálljunk. 40 sok nekem stéherben és hátszélben is. mondtam, hogy én eljátszom a verseny napját, először felmegyek lazába, gyökkettővel, hogy szokja a testem a hegyet, majd pihenő, és nekiállok izomból. arra emlékszem, hogy amikor 2011-ben 2. lettem, akkor is felmentem 1x, és akkor nem égtek a lábaim. amióta elspórolom a bemelegítő hegymenetet, már az 1. 200 m-en elkezdenek égni a lábaim, és ez rohadt szar, nyeregből kiállás esélytelen, örülök, hogy élek az egész táv alatt.
tehát így cselekedtem. a kocsmához érve a részidőm jobb lett, mint valaha, és felérve azt hittem, hogy kibaszottul sokkal jobbat mentem, mint tavaly, azonban gyors leellenőriztem, és kiderült, hogy nem, sőt rosszabbat. gondoltam, ez verseny idejére javít6ó, benyomok előtte 1 gélt, és repülök, mint a rakéta.
a természet 1ébként nagyon előrehaladott állapotban van. mészkőember környékén a dombok sárgállani szoktak a nyíló nárciszoktól, most ezeknek a virágoknak se híre, se hamva nem volt, sőt már az orgona virágzott.
na, de térjünk vissza április 24-re. nagyon mondták az esőt vasárnapra, a többiek sorban visszamondták a versenyt, így csak tesóm és én maradtunk vasárnap reggelre. ekkor folyamatba esett az eső, 1értelmű volt, hogy autóval kimegyünk, aztán majd lesz valami, valami jó, remélhetőleg csillapodik, netán megáll az eső. odafele még sötétebb lett, reménytelennek tűnt a hejj-zet. az M2 úton mentünk, baszki 1xre jutott eszünkbe, hogy ez hosszabbnak tűnik, mintha bringával mentünk volna a szokásos útvonalunkon.
kiugrottunk vmi bokrosnál budira, amikor már látszott, hogy gyengül az eső. tomi nem mondta le, ő lábon jött a megyeri híd túloldaláról a telekről vagy honnan. láttuk az autóból. jól elázva érkezett meg, és még 11 óra sem volt. (12.15 környékén rajtoltunk mind.)
felvettük a rajtszámot, sakkoztunk a ruhákkal, biciklikkel meg az időnkkel, végül elindultunk 1 bemelegítő körre. tesóm+tomi hamar elhagytak. én -mint mondottam- nem akartam bele erőt tenni, csak lazába, a tartalékaimat a versenyre szántam. csak a kocsmáig mentem, majd visszafordultam, és elkezdtem ideges lenni, hogy tesóm még mindig nem előzött meg, mikor jön már, megint lekési a rajtot és vele 1ütt kések én is?! ui. még a kocsiban volt a rajtszámos mezem. aztán végre megjelent, és mondta, hogy megint gondban van az idővel :)
akkor még az autónál rá kellett operálni a rajtszámot, én meg tiszta ideg voltam, hogy lekési, szórtam a válogatott szitkokat. közben megjött imi is, végre láttam elindulni a mészkőn. váci, mégiscsak itt a helye. ettünk vele a protein szeletemből, benyomtam a gélt, s kapkodva bezártam az autót. majd kapkodva kinyitottam, ui. a telefonom bent maradt, és megkértem orsit, hogy csörgessen meg 12:18-kor, hogy legyen motivációm. úgy számoltam, hogy akkor már a lejtő utáni szakaszon leszek, és nem árt némi biztatás.
tesóm, tomi elrajtoltak.
indulás előtt szólt 1 srác, nehogy megelőzzem. nem értettem, miért mondja, amikor legalább 2 perccel előttem rajtolt...
én csak amiatt izgulok, hogy lesz -e lábégés vagy nem lesz. elindultam, persze kib.lookba  sokkal nehezebb becsatolni, mint az spd-be, de csak sikerült. hamar letettem kistányérra, és raktam a kereket. már csak szemerkélt, be voltam melegedve, nem dideregve kezdtem neki, minden szuper volt. az úton néhány döglött béka hevert, amúgy semmi különös nem volt. szurkolók és fényképészek hada se álldogált a pálya szélén a remek időjárásra való tekintettel. tomival túl hamar ö.futottam: defektet kapott már az elején :( a részidőm jobb lett, mint valaha, azonban mégiscsak elkezdtek égni a lábaim a bánya közeledtével. megpróbáltam kiállni a nyeregből, ám nem sokáig ment, így maradtam ülve. közben megszólalt a hátamból balu kapitány, s ettől némileg lelkesebben tekertem. majd tesóm odaszólt az út széléről mint1 200 m-rel a cél előtt, hogy hajrá, és a célban csoki vár. ekkor ö.szedtem magam, huss. az időmet meg nem néztem a nagy sietségben... a bringás, aki a rajtnál "megkért", hogy ne előzzem meg, elégedett nyugtázta, hogy ő előbb beért, mint én.  engem figyelt minden kanyarban, hol tartok. kérdeztem tőle, miből gondolta, hogy én megelőzöm, de a válaszra sajnos nem emlékszem...
kifújtam magam, és elfogyasztottam a csúcstúrórudit, a csúcscsokit sajnos nem, azt kimostam...
olyan íze volt, mint a régi roll jégkrémnek, ha valaki még emlékszik rá. lehet totál nem olyan íze volt, csak a csomagolásáról eszembe jutott, és úgy ettem. most pedig megkeresem a panda prím jégkrémet a gugliban (ezt dobta ki...). azon nem volt máz ellentétben a roll-lal.
lefele elfutott előttem 1 mókus szerencsére tisztes távolságban. jellemző módon adta a szinuszgörbét a mozgásával. bendzsóra rákiabáltam, hogy szálljon vissza a biciklire :)
tesóm és tomi az autónál vártak. bepakolás, öltözködés, logisztika, budi, tejja. azt nem  is írtam, hogy bezárt a kocsma, csak klotyóként üzemelt immár...
ott maradtunk az eredményhirdetésre, nem lehetett tudni, hogy milyen eredmények születnek, ui. a rossz időjárás miatt eléggé lyukacsos volt a rajtsor, ismert, menőbb bringásokat nem láttunk, illetve 1et, akiről sejthető volt, hogy megnyeri abszolútban, mert megy, mint a ... fény. aztán 10+10+10 perc csúszással megkezdődött az eredményhirdetés. nagy zoltánból kettő szokott lenni, és amikor elhangzott, tesóm kérdőn nézett körbe, hogy ő, mivaaan, nem ment annyira jót... de amikor másodszor elhangzott, hogy nagy zoltán, már ő volt, bár tanakodtak 1 kicsit a szervezők a laptop mellett, kiholmerremilyenkorcsoport. szóval tesóm került a dobogó 3. fokáraaa felnőtt férfi kategóriában!
ezt valahogy szebben is megír6tam volna...
ennyi a családi sikersztori :)

tejhab

cappuccino
látszik vmelyik képen a mikiegér kéz mínusz 1 ujjal? még gyakorolnom kell a tejhaböntést... a fényképezőgépen (telefonoooon) jobban kivehető... 

shake titok

megosztom tudásom: úgy kezdődött a sztori, hogy vettem magamnak a piacon 1 csomó banánt, csak sokat utaztam vele, és megpunnyadt, nem bírtam volna megenni 7 db-ot, ezért meghámoztam, feldaraboltam, és lefagyasztottam őket. kitaláltam, hogy a fehérjeturmixba teszek adagonként 3 db-ot, és így lesz valamilyen íze. ugyanis a sós karamellásban már csak az édeset éreztem, az is édesítőszerből jön, amit már nagyon meguntam. utálom az édesítőszerízt. inkább cukrot eszek, annak nincs mellékíze. a karamell és a banán amúgy is illenek 1máshoz. múlt 7en megkezdtem a natúr fehérjeporomat. tejjel öntöttem fel, fagyasztott banánnal ízesítem. mellékesen: ha tejjel készítem, nem vízzel, önmagában is finom, tehát totál fölösleges édesítőszeres-ízesítettet venni. a banán+natúr kombó nem kíván plusz cukrot. a fagyasztóban van

eprem, azzal is leteszteltem. adagonként 2 tk. cukor kell bele. és az eper nem jön úgy szét, mint a banán. szóval mindenkinek melegen ajánlom, hogy hagyjon fel az édesítőszeres fehérjeporral, fagyasztott, kiolvasztott gyümölccsel és rendes cukorral/mézzel készítse. ez azért fontos, mert ha kienged szobahőre, akkor megpunnyad/plöttyed, és könnyebben szétveri a shaker. vagy hát ha valaki szereti az édesítőszerízt... tőlem tegye. de nem hiszem, hogy egészségesebb, mint 2 tk. kristálycukor. a szénhidrátot amúgy is pótolni kell. ez érhető volt, HE? :)

öntöde múzeum

balázzsal megvetettem az új northwave biciklis cipőmet plusz kértem tőle 1 ipa-t. ebből az lett, hogy bementünk 2 kocsmába, és még a cba-ban is vettünk  sört. az 1. kocsma után a bem józsef utcába tévedtünk, és nyitva volt az öntöde múzeum, így bementünk végignézni. az elején fel van függesztve több kisebb harang, amiket ki lehet próbálni, van hozzájuk kongató is. tökkirály. jó hangosak. haladtunk tovább, és balázs hozzáért vmi kiállítási tárgyhoz, rászólt a teremőr néni, hogy tilos. ezek után tisztes távolságot tartottunk tőlük... egy db-ig... ki volt állítva 1 mosóüst, amire rácsodálkoztunk, hogy ez meg hoyg lehetett, hogy szerencsétlen mosónőnek vasüstöt kellett cipelnie vízzel meg ruhákkal. hogy bírta el? vagy 40 literes vasedény. nem bírtuk ki, körülnéztünk, és ketten megemeltük. ketten elbírtuk. szerintem nem vett észre minket a teremőr, de balázsnak volt igaza, mert utána végig a sarkunkban volt, mint 1 biztonságiőr a boltban, aki gyanús alakot lát, és mindenáron el akarja csípni. így végig zsebretett kézzel mentem, miután álldogálltunk ott 1db-ig a plafont bámulva. a végén megenyhült a néni, s magától információkat közölt velünk a múzeumról.

érdekes volt, mert megtudtam, h melyik híres ember miért az (mérnökök). de már elfelejtettem, nyugi áháháháhá.

mi ez?

íme a következő rejtvény. ancsi, nem ér tippelni :)
nem adok meg opciókat, asszociáljatok szabadon!
oké, segítek, csak mozgolódjatok mááár.
a) panna cotta
b) levelibéka turmix
c) egyéb, éspedig:

segítek: ez a szín inkább. a fényképező, számítógép, monitor bármi elcsalja. nálam az alsó kép már elég valósághű színügyileg.

átlépés

egy másik dimenzióba? felosztom az életemet most. élet az okostelefon előtt és után. most már utána vagyok.
nem tudom, sírjak -e vagy nevessek. némely tekintetben butább, mint a hagyományos mobiltelefonok. kicsit rosszul is éreztem magam miatta vasárnap reggel. komolyan. ez őrület. ilyen miatt fájt a gyomrom... persze gyorsan lemerítettem vasárnap este. viber hollandba meg 1éb basztatások meg csacsogások...
csengőhangnak balu kapitáááányt akaroooom! csak nemtom hogyan kell. majd megkérdezek vkit, aki ért az ilyenekhez.
szegény mama, amikor felhívtam keresztapámat mobilon (1ütt laktak), és átadta a mamának a telefont:
- édesanyám, az andrea az, jöjjön.
- hogyan kell?- ezt mindig megkérdezte, hallottam :)
- ugyanúgy mint a másikat, tegye a füléhez.
ez olyan cuki sztori. így jut eszembe a mama gyakran. mit hogyan mondott meg csinált. a szavak, a hangsúly...

mi ez?

íme a következő feladvány :
a) disznóorr
b) malacorr
c) egyéb, éspedig:

mi ez?

a) csokinyúl darabok
b) csokimikulsá darabok
c) egyéb, éspedig:

a válaszokat a kommentbe várom. már aktivizál6nátok magatokat igazán, hiszen be-robbant a tavasz :)

tojás

érdekes, hogy húsvétkor nincsen tele a rádió húsvéti dalokkal. pedig pedig mossst én úgy érzem, hogy a húsvét fontosabb ünnep, mint a karácsony. nekem.  de 1ik se létezhet a másik nélkül. 

az ételszentelést a pap rekordidő alatt oldotta meg, 5 percen belül végzett.
a kocsmában az 1ik falubelim azt mondta, ne tegezzem, mert ő nem annyira öreg. ezentúl tegezem magdust.
a kalácsdagasztás közben úgy leizzadtam, hogy a trikómat a radiátoron szárogattam meg. mintha nyáron felmentem volna a jános hegyre... néha kiakasztó tud lenni a tészta. a hajam is csuromvizes lett. amikor a mama élt, akkor is én dagasztottam már a végefelé, de olyan könnyen ment. nem ragadt oda a tészta az edény oldalához. most meg mintha tépőzár lenne. finom lett, foszlik, ahogy kell. tesóm mondta, hogy az ő kalácsa meg morzsálódik, 1x 1ütt kell sütnünk. már el is képzeltem, hogy jönnek vendégségbe, és beszállnak a gyerekek is, és 5en párhuzamosan dagasztunk.
van olyan ember, aki ha nem kap telekocsit vagy ic-jegyet, akkor 2ségbeesik, hogy nem tud visszautazni pestre, de a sima gyorsvonat opció szóba se jöhet nála...
húsvéti emlékek vannak. az utóbbi években a rokonékhoz tekerünk át, ilyenkor előfordul, hogy nincsenek...
sosem értettem, hogy a kisgyerekeknek miért olyan nehéz megtalálni az elrejtette ajándékokat. nem sietnek, és szétolvad a csokitojás. a színes biz-bazok ki-szúrják a szemet.

szép

tegnap reggel jöttem a deák tér mellett a brin... buszsávban, a járdán meg velem szembe gyalogolt 1 angol anyanyelvű hopon-hopoff-os csávó. ennyit mondott, amikor meglátott (meglátta a bringámat- én kivételesen nem papagájnak öltöztem):
nice colours!
bearanyozta a reggelemet.
a képet látva mindenki belát6ja, hogy nem beszélt hülyeséget a fiatalember.

punk

bíró lajos egy igazi punk:
idézet innen:
Mi a legnagyobb szakmai álom?
Visszaadni a Michelin-csillagot! De komolyabbra fordítva: megnyerni a lottóötöst és a pénzből nyitni egy Pest környéki kisvendéglőt konyhakerttel, csirke farmmal és kerthelyiséggel.

zöldrózsaszín

mostanában ezt érzem: mindenszar. így, egybe'.
szar a bicikli is. ami aggasztó. őszintén szólva semmi kedvem a tihany kupához, pedig kiderült, hogy nekem csak 50 km a táv. úgy érzem, semmi erő nincs bennem, pedig már tegnap is tök korán lefeküdtem, este 9-kor aLÚDtam.
ráadásul tesóm álmomban pinokkióvá változott, és akkor még csak finoman fogalmaztam. jajj.
reggel dühös voltam.
és azt gondoltam, nem festem ki a szememet, mert úgyis bőgni fogok. aztán eszembe jutott az 1ik volt évfolyamtársam, aki azt mondta 1x, hogy ha szar kedve van, akkor nekiáll vadul sminkelni. namondom, lehet ebben valami, legalább nézzünk ki jól, ha belül mindenszar is.
otthon a paplanom zöld-rózsaszín, amiről egészen idáig (nem idáig, hanem mondjuk 1 évvel ezelőttig) azt gondoltam, hogy micsoda idióta színkombináció, kb. uo. ronda, mint a lila-sárga. aztán vmi oknál fogva zöld-rózsaszín a szemüvegkeretem. és ma beöltöztem zöld-rózsaszínbe (rózsaszín mez és harisnya, zöld nadrág). ekkora felületen elég érdekes, de nem zavar. úgyis vagy sötétben vagyok vagy úgy nézek ki, mint 1 papagáj, és rohadtul nem zavar. sőt, ha másokat idegesít vmi, akkor attól nekem jobb. ez a punk hozzáállás. én így nevezem.
remélem ezt a dühöt és frusztráltságot jókedvbe tudom transzformálni a mai napon. nagy munka lesz... az edzőteremben ma maxolós napom van, tehát ha jól sikerül, akkor legkésőbb este 6-kor elégedett leszek.
már reggel kimaxoltam magam, ui. úgy jöttem, mint a rakéta. beleadtam mindent. komolyan mondom, az az érzésem, hogy fixen gyorsabb vagyok, mint a colnagoval... 
azt is megfigyeltem, hogy a fekete-fehér sokkal jobban hangzik, mint a fehér-fekete, és ha eszembe jut, akkor én direkt a fehér-feketét használom. vagy fehér-piros, stb.

mostanában nagyon szeretek csúnyán beszélni. őszinte örömöt okoz. orsi is így van ezzel. és ha elkezdjük, mindig ö.röhögünk ezen.
azt vettem észre, hogy mostanság divatos kifejezés a miakurvaannya valamilyen szókapcsolatban. hahaha. én is használom és mások is. vagy csak én és a munkatársam, és ebből vonom le a következtetést? néha megfeledkezek róla, hogy kicsi mintából "dolgozom", és lehet totál nem úgy vannak a dolgok, ahogy én látom. de ha 1x vmelyik lakó még mindig nem tudja, hogy az elhasznált pelenka nem a szelektív papírba tartozik, akkor az nettó gyökérség, és ezen had akadjak már ki. komolyan, már majdnem ott tartok, hogy így szólítom meg (kiírom papírra) a lépcsőházban az illetékeseket, tisztelt gyökerek,... és legszívesebben elküldeném őket a kurvannyukba, amiért nem képesek normálisan gyűjteni a szemetet. nem vagyok feltétlenül szabálykövető, azonban a szemétkérdés a szívügyem.

a fő utcán kicsit alakítottak. a batthyányról eddig 2 sáv kanyarodott ki a fő urtcára, ebből valahogy 1et csináltak. a fő utcán a szegély mellett parkolóhelyeket jelöltek ki, és 1 db-on felfestették a kerékpársávot. most a bringasáv mellett 1 sávban tudnak menni a járművek. ez a jégverem utcáig tart. onnantól eltűnik a jelzés az útról, de továbbra is lehet bringával menni. eddig volt 1 buszsáv, ahol mehettek a bringások is, meg 1 sima sáv. most az van, hogy a busznak nincs külön, hanem az autókkal 1ütt kell mennie. én nemtom miért csinálták. lehet kevesebb buszt indítanak, amióta elkészült a fonódó villamoshálózat? vagy eleve nem volt indokolt a buszsáv? a fő utcáról vmelyik kis után le lehet menni balra, rá a rakpartra. na, ez a sor szokta bedugítani a fő utcát akkor is,, amikor buszsáv volt. ez ugyanúgy megmarad szerintem. aki ismerte a környéket, az át szokott menni a buszsávba, ha a fő utcán akart tovább menni, és nem le a rakpartra. de ha túl hosszú volt az a szakasz, amit a buszsávban kellett mennie, akkor esélyes volt, hogy lekapcsolják a zsernyákok.
amúgy fura nekem ez, hogy minden utcába bringasávot festenek fel. erről már lehet írtam. minek? hamis biztonságérzetet ad szerintem, és akik nem tudnak közlekedni, esetleg ott jaszkariznak. pont reggel mondták a rádióban, hogy elkezdett nőni a bringások és gyalogosok által okozott balesetek száma, pedig 1 db-ig csökkent. miért mossák egybe a (gyökér) gyalogosokat a biciklisekkel? szerintem a gyalogosok nagyon bambák, komolyan mondom, az orruknál nem látnak tovább. vagy az okostelefonjuknál tovább semmiképp. szerintem a gyalogokat is fejbe kéne verni. úgy viselkednek, mintha más nem lenne az úton. tesóm számtalanszor mesélte, hogy a gyalog simán lelép 1 40-nel jövő biciklis= tesóm elé. ha autó lenne, talán megállna. de a biciklis elé lelép a hülyéje. és ez pár éve nem volt így. most már nem azon idegeskedünk, hogy nem indexelnek az autók, hanem a gyökér gyalogosokon. velük nem nagyon lehet 1üttműködniu. de azért engedjem őket át a zebrán. oké, át szoktam, menjenek, inkább előttem legyenek a hülyék, mint mögöttem, az biztonságosabb.
meg az 1irányú utcákba beengedni a bringásokat forgalommal szemben? hát nemtom. ez veszélyes. én nem is szeretem használni ezeket az opciókat, inkább kerülök. utána kéne nézni, hogy ebből eredő balesetek vannak -e. növekedik -e a számuk?
eltértem a színektől. nna, most kiírtam mindent magamból, ámen.