lengyel karika

a múlt héten belémfagyott a szó.
már nem tudom, mit akartam írni. mind1 is.

KÉPEKK ITT

a címhez hűen elkezdem a lengyelországi 1napos túránk kifejtését:

tesóm és m. már valószínűleg nagyon régen eltervezte, hogy kiutaznak lengyelországba, pontosabban krakkóba. m. maratont futni, tesóm pedig 2 hágót kipipálni. mivel ketten lemondták az utazást, nekem is jutott 1 hely az autóban, a tetején pedig a biciklimnek. sok kedvem nem volt menni, de aztán belelkesedtem, s alig vártam, hogy biciklizzek. különösen a csütörtöki nem éppen jól sikerült kaposvári buli után kellett valami pozitiv élmény.

5en bepréseltük magunkat az autóba, és felkészültünk a 400 km-es kocsikázásra. nem volt 1 leányálom. hátul állandóan feszíteni a lábaimat, hogy ne a szomszédaimon támaszkodjak. jobbomon és az anyósülésen, tehát 1más mögött 2 nagynövésű ember, akik szinte a szájukban érezhették a térdüket. ezek után érthető, hogy mindenkinek 1 álom volt a futás illetve a biciklizés- nyújtott lábak, jeee.
az utazás 1 örökkévalóságnak tűnt, ezt elárul6om. főleg a lengyeleknél: útépítés mindenütt, és szinte 1beépült falvak, városok. 40-es, 50-es sebességkorlátozó táblák. csupa lassító tényező.
azért jó hangulatban telt az út, nevettünk sokat, vittem sótlan pogácsát.
már lengyelországban autóztunk, amikor 1 útépítésnél valami kék 1enruhába öltözött tagot és mellette 1 platánmintás katonaiba+1 fekete maszkba öltözött alakot pillantottunk meg. döbbenetes volt ezeket látni. m. szerint partizán útépítők lehettek.
annál is inkább, mert tesóm szerint ez a lengyelország, amerre mi jártunk, olyan mint ahol tökéletesen lehet háborúzni. szétszórt házak, megművelt földek, nem meredek, nem túl lapos. nem mintha háború szakértők lennénk, de azért van benne valami. például azon a részen úgy össze vannak nőve a települések, hogy az utak mentén 1általán nincs erdő, csak fák. ez fura oly sok km-en keresztül. járdákat is jobbára 2 falu között találni, a településeken belül nem. a lengyelek sokat gyalogolnak.
amikor bringáztunk, pont miseidőben értünk elég sok faluba. áramlottak a népek a templomba, jórészt gyalog. a templomok kicsik voltak, így a hívek 1 része a kihangosítón keresztül hall6ta a papot. mire távolabbra jutottunk, akkor meg az emberek mentek haza a templomból :) csak gyalogoltak, áramlottak. vallásos nép ez a lengyel.

a szállásunkra 11,5 órás késéssel érkeztünk meg. 1 dombocskán talál6ó, krakkó belvárpsától 15-20 perc gyaloglásnyira. baromi jó helyen van. kicsi, és roppant családias. ez a szó illik rá legjobban. a neve elephant on the moon. gregory volt ott a főnök. kaptunk tőle lengyel-angol szótáracskát, 1 kis lap a legalapvetőbb kifejezésekkel. elmondta lengyelül őket, mi megismételtük, mint a tanórán, és végül megjegyezte, hogy gyakoroljuk, tanuljuk, és mielőtt elmegyünk, kikérdezi :)
aztán minden nap van a hostelben valami alkalom. pl. cookies day volt szombaton, amikor megérkeztünk. lehetett kekszet zabálni. vasárnap j-day, azaz jelly day.
amikor szombaton lementem a konyhába, ami totál felszerelt (edények, poharak, evőeszközök, kávé, tea, cukor, tej, fűszerek), és néztem, majd kérdeztem a lányt, hogy mit készít, értettem, hogy a j-day-re kotyvaszt valamit, de hogy mi az, gőzöm nem volt. aztán később gregoryt is láttam a lány által elkészített cuccokkal foglalatoskodni, tőle ismét rákérdeztem. elmondta, hogy ez a plakáton is szerepel, nézzem meg. hogy minden napra van valami apró kis kedvesség az elszállásolt embereknek. ugye ez benne van az árban. zselé. a lengyeleknél szokás zseléket fogyasztani. pl. húshoz is. érdekes. én mondtam, hogy mi kocsonyaként fogyasztunk általában zselét, vagy ha édeset, akkor szoktunk bele tenni gyümölcsöt. így már összeállt a kép, és nem értetlenkedtem, hogy a lány sárga maggi-s zacskóból mit főz. azt hittem, valami levesporral összekevert zselatin, és sós jellyt kell ennünk. már borzongtam, hogy mikre képesek a lengyelek. este kinyitottam a konyhaszekrényt, és a sárga zacskóban nagykiszerelésű gyümölcskocsonyaport találtam. lehet nem is maggi volt, csak ugyanolyan sárga színű volt a zacskója. azért nem repestem az örömtől. 1 ilyen zselatint megzabbantani önmagában töltelék nélkül abszurd vállalkozásnak tűnt. de később.... még visszatérek a zseléhez.

m. kertek alatt elbandukolt a maratonfutó kellékek beszerzéséhez, majd ottmaradt 1 érdekes makarónin, amit nem sejtettünk. közösen nem sejtettük, hogy kaját is adnak. ő nem sejtette, hogy feledhető kategóriásat kap.
tesóm, g. és én elindultunk boltot vadászni, mivel g. a kenyereit otthon felejtette. könnyen ment. lehet megtaláltuk a város legdrágább abc-jét, alma delicates. kb. a legszebbnek is tűnt. a nemzetközi konyha kínálata csodás öröm a szemnek. miért van az, hogy nálunk ilyesmik nincsenek? vagy vannak, csak én nem járok delikáteszbe? meg kéne próbálni. nem remélem, hogy olyan árszínvonalon vannak, amit hajlandó lennék megfizetni.
én 1 sört vettem magamnak, mert iszonyú szomjas voltam már. nem értem, miért vagyok mindig ilyen szomjas. mind1, ittam, és jólesett.
mire hazaértünk, m. megérkezett, és é-val (ő is lány!) elmentek sörért. közben befutott ismét gregory és megkérdezte, hol a maratonfutónk. mondtuk, elment sörért :) és valószínű éppen cigizik- ezt nem tettük hozzá.
gregory is fog maratont futni. ő mondta. de még nem elég idős/érett hozzá. majd ha 40 lesz. addig kisebb távokat fut.
amíg a többiek el sörért, addig mi nekiálltunk a vacsorának: túróstészta. szalonna kisüt, 1 kg száraztészta megfőz. lengyel tejfölt ettünk hozzá. tejfölíze volt, de majdnem annyira folyt, mint a tejszín. kicsit krémesebb volt a mi tejfölünknél. ha felfordítod a dobozt, tuti kifolyik belőle.
istenáldása volt ez a vacsora. enni kell. az agressziv embernek enni kell, és megnyugszik :)

vacsora után gregorytól megtudtuk, hogy miért az a neve a hostelnak, ami. mert elég idióta 1 név. vmi olyasmi, hogy 1 csillagász belenézett a távcsövébe, és látott maga előtt 1 elefántot a holdon. ez valójában 1 egér volt. hogy mász6ott bele 1 egér a távcsőbe?! vagy ennyire szar az angoltudásom? mindenesetre a lengyeléknél az elefánt a szerencse jelképe. érthetetlen, hogy 1 európai országban miért éppen az elefánt. ezek szerint a csillagász miatt van az egész?
a jó utat kívánságot így mutatják: mutatóujjra felülről rátekerik a középső ujjat. jó úthoz akkor is lehet esélyünk, ha a hostel cuki kertjében lévő szökőkutacskába bedobunk pénzt. én ezt a túra napján elfelejtettem megtenni, de mielőtt hazautaztunk, bedobtam pár groszyt. tiszta lelkiismeret.
valami időrendet kellene tartanom....

vasárnap
6 körül keltünk. gregory megjegyezte, milyen koraiak vagyunk. igen, biciklizni fogunk, és időben el kell indulni. a reggeli enyhén szólva bőséges volt. leírom mit lehetett enni: 2féle kenyér, joghurt, vaj, sajt, májkrém, méz, lekvár, zabpehely, csokisgolyóspehely, tej, tea, kávé, nutella, sajtkrém. ennyi jut eszembe. és megkaptuk a zseléinket is. gregory a bokájára és a térdére csapott, hogy a zselatin kitűnő az ízületeknek, úgyhogy csak együk meg szépen. jesz. majdnem az egészet bekanalaztam. végül is üres gyümölcskocsonya.
szerencsére a szendzsókat már péntek este, vacsora után legyártottam g-hoz hasonlóan. tesóm otthonról hozta a kb. 1,5 kg kenyérből készült szendvicseket.

a konkrét biciklizésről holnap írok bővebben, mert most tanulnom kell.
az útvonal itt van. asszem ezen tekertünk. nehéz megjegyezni a lengyel településneveket. sőt a lehetetlenség 6árát súrolja.

FOLYTATÁS
(kijavítottam pár gépelési hibát, amit aláhullámozott a rendszer)
negyed 8-kor indultunk el. az elején felidegesítettem tesómat: megállt 1 buszöbölszerűben, mert úgy hallotta, hogy a csomagtartó nincs lecsukva rendesen. beszállt, s ekkor én ellenőriztem a bal hátsó ajtót. csak éppen nem néztem körül, s pont jött 1 kocsi. nem tártam ki (nem is akartam), nem tudom milyen távol volt, amikor elment mellettünk. elég amatőr hiba volt. 1x nem nézek körül, akkor is van valami gixer. igen, és azt hittem annyira széles az az öböl, hogy nem is gondolkodtam. mind1, nem történt baj, csak elvette a kedvemet a lebaszás. utólag már vicces. pedig gondolkodtam rajta, hogy miért 6 rám ilyen sokáig, miért nem tudom eltemetni, lényeg, hogy nincs baj, változtatni úgysem lehet rajta, csak elcseszem a kedvemet. aztán vége lett ennek is.
tesóm idegbeteggé vált a folyamatosan lakott lengyelországtól :) végre odaértünk a városkába. amikor odaértünk, akkor még nem voltak emberek, amikor visszaértünk, már nem voltak.
én hosszú biciklisnadrágban mentem, gondoltam úgysem lesz olyan meleg. ha meg az lesz, felhajtom a szárát. az spd miatt azért kicsit izgultam, de bíztam benne, hogy nem lesznek hirtelen helyzetek az országutakon.
a kajáimat osztályoztam, 1 banánt még letuszkoltam, hogy azt se kelljen cipelni. a kalácsot kettétéptem, mivel annyit úgysem eszek meg. ekkor szembesültem vel, hogy az nem kakós, hanem mákos. nem lett tőle jókedvem. visszagondolva csak azért nem ízlett az elején, mert kakósat vártam. hát nem figyeltem, amikor vettem. nem gondoltam volna, hogy mákos kalácsot is készítenek így bezacskózva.
10 körül indultunk el. a terep szivatós volt: domra fel, dombról le. ez így ment egészen a hágó kezdetéig. de ne szaladjak ennyire előre.
a városból kifele enyhén emelkedett az út. én nem sokáig bírtam tartani atempót a srácokkal, mondtam menjenek nyugodtan, így nem bírom, engem ez kicsinál. hiába fogták előttem a szelet. vannak az embernek 6árai. fölösleges erőlködni, hogy utána meg ne legyek képes semmire a kimerültségtől.
az 1ik buszmegállóban térképnézegetés, falatozás közben elsuhant mellettünk 1 biciklis kolléga. vele 1 útelágazásnál találkoztam én. t+g versenyeztek vele, és a kúszó krisztis szobornál 1 fa árnyékában pihenve vártak rám. itt tettünk 1 jobbost, ami a srácok utólagos számítása szerint ~30 km-es kerülőbe fájt nekünk. én ezen a szakaszon már elrontottam a túrát: nem ettem eleget, rosszul ettem, így szenvedtem ezzel a dimbes-dombos tájjal. és eszemben volt, hogy a hágó 22 (vagy 27?) km hosszú. a bonette is 24 km volt. monnyuk azért sejtettem, hogy ez nem lesz olyan kemény, mint a bonette (a történet itt olvas6ó én újra elolvastam:). de az alulenergetizált állapotomban nem láttam derűsen a végét.
bielsko biala-t is elértük. ekkor már nagyon ettem volna. azt mondták a fiúk, hogy ha kiérünk a városból, eszünk. elég nehezen fogyott el a vásos a kerekeink alól. rengeteg autó jött. sok bringás a járdán nyomta. ami térkövezve volt, a kapuknál meg ugye lejtett. hát én biztos nem biciklizgetnékk ilyen járdán. az út teljesen jó volt. nem éreztem, hogy a lengyel autósok veszélyeztetnék az életemet. 1 buszos jött 1x túl közel hozzám.
valami antiromantikus helyen álltunk meg. akkor én már nagyon kivoltam. azt gondoltam, hogy ez az utolsó dombocska, amit még kibírok kaja nélkül.
hát nem lettem sokkal jobban az evéstől. elúszottnak éreztem a napot.
1 sípálya -ha az volt- közelében vártak rám a többiek. még hó volt! 20 fok fölött volt a hőmérséklet, az biztos. hogy milyen magasan lehettünk? passz. gurultak le a montisok a féligmeddig havas hegyről. már aki mert gurulni 1 sípályán. érdekes volt ez a pálya: az aljától 20 m-re már büfé volt. nem tudom, hogy lassulnak le ekkora távolságon annyira, hogy ne a büfében kössenek ki. vagy újraépítik minden évben? láttam a fiúkon, hogy ők sincsenek a topon. vártam a hisztit.
nem tudom, mikor értem fel, de megkönnyebbültem. sajnos a hátam megint nekiállt fájni, ezért még gyakrabban kellett megállnom pihentetni. bevettem 1 algo-t, hátha használ. talán használt is. a gurulás nem volt rossz. a hágó útja jól meg volt csinálva. voltak egész szép részek. már összekeveredik bennem minden. fenyőerdő is volt. szűk út. 1 autós elengedett minket, had guruljunk szabadon. az spd-vel féltem kicsit a kanyarokban, de hamar megszoktam. leértünk wisla-ba. tanakodtunk, merre menjünk. a szlovákia térkép, amin csak véletlenül volt rajta lengyelország számunkra érdekes része, eddig sem bizonyult a legtökéletesebb segítőtársnak. végül tesóm megkérdezett 1 helyi arcot, aki lát6óan a kocsmából jött ki, ő megmutatta ahelyes irányt. remltük, hogy nem viccel. az út kissé turistásnak tűnt. szereznünk kellett még 1 embert, aki jobban útbaigazít minket. nézegettem, ki lesz az a szimpatikus, aki megválaszol6ja a kérdéseinket. végül is 1 a biciklijével foglalatoskodó magányos lengyel állampolgárt szólítottam meg, aki pötyögött angolul. előszedtük a rongyos térképünket, hogy mutassa meg, merre van milowka. mehlátta, kb. majdnem elszörnyedt, s kivette az autójából az övét (nem a nadrágszíját, hogy elverjen minket, hanem az ő térképét). részletesebb volt. zywiecig rajta volt az útvonal. eligazított minket, hogy itt vagyunk, de milowka kurva messze van, érdemes szállást keresnünk majd valahol (haha, ő nem tudja, hogy mi milyen jó biciklizők vagyunk sötétben). és az út gyönyürő, de kemény. mert mi nem a főutat választottuk, hanem 1 kisebbforgalmút. valóban szép volt. 1 hágószerű izére is felmentünk- végre erdő. nagyon nem volt kedvem szembenézni a még 80 km-rel. a lefele gurulás csodajó volt. NA ÉS IZÉ, EZ KIMARADT: AZT MONDTA A CSÁVÓ, HOGY ODAADJA A TÉRKÉPÉT NEKÜNK, SZUVENÍR. NEM AKARTUK ELHINNI. RÁKÉRDEZTÜNK, MENNYIBE KERÜL. SEMMI. SZUVENÍR. SZÓVAL ILYEN rendes emberekkel lehet összetalálkozni. mindenki segítsen a lengyeleknek. nagyon hasznos volt ez nekünk. DZIEKUJEMY! KÖSZÖNJÜK! HÁTSZELET NEKI!
tényleg összekavarodik bennem ez a szakasz.
képzeljük el, amint rongyolok lefelé mondjuk 45-tel, s hirtelen macskakövesbe vált az út ... próbáltam óvatosan fékezni. ez annyira sikerült, hogy megálltam. 1 pillanatig álltam, s átfutott a gondolat az agyamon, hogy jesszum, nem akasztottam ki a cipőmet, el fogok őlni, vajon jobbra -e vagy balra, és a macskakő mennyire zúz szét, rettenet, és még mennyi van hátra. és csoda, emlékeim nincsenek, csak találgatok, hogyan nem estem le. vmi olyasmi lehetett, hoyg amikor elkezdtem dőlni, mégis kiakadt a patentpedálból a cipőm, és nem estem el. volt még 1 ilyen macskaköves rész később, de az lát6ó volt, fel tudtam rá készülni. ekkortájt már erősen megnyúltak az árnyékok, közeledett az este.
zywiec felé közeledve barátságosabb lett a táj, szinte sík. jól lehetett nyomni neki 1más szélárnyékában, bírtam menni a fiúk nyomában. sajnos nem voltam elég felkészült, és a hátsóvillogómban lemerült az elem, mire este lett, így atovábbiakban én mentem középen. igyekeztem minden erőmet beleadni, hogy g-t ne lassítsam túlzottan. zywiecig ez ment is. közebn másodszorra is feltévedtünk az autóútra, ahonnan végül is lejöttünk, s a régi úton érkeztünk be a városba. az idő kellmes volt még. a terep sík.
a város híres sörgyára mellett is eltekertünk. el is 6ároztuk, hogy majd ilyen sört fogunk inni áldomásként.
szóval kiérve a városból elkezdődött a dombozás. igyekeztem. annyit fejlődtem a nap alatt, hogy most már nem kapcsoltam kistányérra, a középsőn nyomtam végig. tesóm elől- lát6óan visszavett a tempójából. én középen. nem is volt jó a közelébe menni, mert anyira vakított a hátsó villogója, hogy alig láttam az utat. sötétben jobban szeretek elől menni, de ez ugye nem volt kézenfekvő a lassúságom miatt.
mentünk előre, néha jajgattam 1 kicsit, de már nem volt bennem az, mint késő du, hogy úristen, mindjárt bőgök az újabb emelkedő láttán, és hisztizni fogok, ledobom a biciklit, és nem vagyok hajlandó továbbmenni, többet nem biciklizek tesómékkal, csak szenvedek, lassítom őket, nem 1forma erősek vagyunk, sokba kerül, meg kell venni a sok kaját, amit aztán elfogyasztok, megunok, és nem is élvezem, és mégis mindig újra kezdem, csak azért, hogy kipipálhassam, jaj. tulkép semmi értelme sem volt ezekre gondolni, mert végig kellett csinálni és kész. csak szívták el a negativ gondolatok az energiámat.
na tehát nyugodtabb hangulatban találtam magam.
amikor felértünk az 1ik dombunkra, tesóm lehet indult volna, de mondtam, hogy nekem muszáj megállni enni meg pihentetni a derekam, mert így nem bírom. szénhidráttartalékainkat betömtük, és felkészültünk az utolsó hajrára. nagyon fújt a szél. tesómnak mondom, nem mész? menjél te, úgyis utolérlek. na, erre kicsit ideges lettem, és minden erőmet összeszedtem, nekiálltam rakni rendesen. be az útközépre, volt fehér vonal, így lehetett tartani az utat, ott kátyúk sem voltak, aforgalom meg gyakrolatilag nulla. az autókat meghallottuk és főleg megláttuk a fényeik miatt. itt már enyhébb volt a táj, nekme se volt igazán megerőltető, csak bírnom kellett azt a tempót, amit diktáltam magamnak. sajnos km-óra híján pontos adataim nincsenek a teljesítményemről.
olyan 20 percre saccolom ezt az utolsó etapot. azt hittem, le fogok fordulni a bicikliről, ha visszaérünk a kocsihoz.
visszaértünk. tesóm: látod andi, tudsz te menni, ha akarsz.
na hát ezért megérte ez a 190 km :)
fura volt, mert az eddigi túráinkból 1-1 rész nagyon hasonlított a lengyelre. pl. a hágó aljában olyan hangulat uralkdott, mintha vmi tengerparti városban tekernénk. bielsko biala-ba olyen volt begurulni, mint nizza-ba. csak sokkal rövidebb. keverékérzés.

a másik hágónak este 11-or értelemszerűen nem vágtunk neki. a tervezett 80 km-es karika 190-re terebélyesedett.
be kell látni, hogy autósérképpel, ilyen léptékűvel a biciklitúrát csak alul lehet tervezni, és ez az eredménye, hogy nem tudtuk megcsinálni a 2. hágót. 1 részletes térképpel vidáman megcsináltuk volna mind2t.
a parkolóba míg pakoltunk, érkeztek többen is. ott volt 1 éjjelnappali boltocska, ahova betértek a szomjazók/éhezők. én is petipegtem a patentba. vettem 3 üveg zywiec sört, ami tudtuk, hogy nem fogunk maradéktalanul elfogyasztani, de azért a lehetőséget meghagytuk magunknak. a boltból kifele majdnem elestem. a pedálhoz csatlakozó fémbigyó átkozottul csúszik a járólapon, s megcsúsztam, de valahogy megkapaszkodtam, és kockás járással távoztam.

volt tankolás, hazaszenvedés az autóban. tesóm pár mp-re elaludt, de senki nem vette észre.
1 előtt már az udvarban parkolt az autó a biciklikkel. a szombatról maradt túróstészta felét megmelegítettük és benyomtuk, majd a sörből is ittunk.
én utolsónak vonultam tistálkodni a fürdőbe. egésztestes izomlázam lett, nehezen ment a fürdés is. 2ségeim voltak, hogy fel tudok -e mászni az emeletes ágyra. sikerült. alig bírtam elaludni. hanyatt vágtam magam és vártam.

hétfő
a felébredés könyen ment, kb. 6-tól nem bírtam aludni, és lementem a konyhába. gubbasztottam és szenvedtem. úgy éreztem magam, mintha bebasztam volna vasárnap. a fejem leégett, s a szemeim is csíkszemek voltak, bedagadva, álmosan. alig vártam, hogy végre valaki felkeljen és kommunikáljunk meg 1ütt reggelizzünk.
kiürültem teljesen, fél világot meg tudtam volna zabálni. a reggeli ugyanolyan bőséges volt, mint szombaton. 7főn juicy day volt. gregory almából és narancsból turmixolt nekünk italt. sok íze nem volt, dehát azért megittuk.
aztán összepakolás, majd be a városbavisszaváltani az üres üvegeket és természetesenkicsit szétnézni.
itt térek ki az üvegekre. megittunk 5 sört, és betettük 1 zacskóba az üres üvegeket, le a konyhapultra, s vasárnap reggel az egészet a kukában találtam. természetesen kiszedtem őket. ezek szerint gregory nem híve a szelektív hulladékgyűjtésnak. de ezért még pénzt is kapna...
szóval a városban szétnéztünk. az 1ik cigisünk megálapította, hogy itt alig dohányoznak az utcán. elkezdtem figyelni- és valóban. azt észrevételeztem, hogy kutya is alig van. krakkóban sok a biciklis. sík várso, ahogyelnéztem, ennek ellenére nincs fixidivat meg nem mászkálnak 1sebességesre felújított országútikkal a fiatalok.
fagyit is találtam. megnyugodtam. úgy tűnt, helyben készítik, ezért döntöttem mellette. kértünk, fizettem: adom a százast, mondja a srác, ebből nem tud visszaadni. legalábbis azt hittem, hogy ezt mondja. mondom, oké, végül is az előző boltban sem tudott visszaadni a csaj a 100 zlotysból. szóval visszadja a pénzt, fogom meg, erre látom, hogy az nem a 100 zlotys, hanem a 100 eurós, huhhh. szorri. odaadtam neki a 100 zlotyst, abból már tudott visszaadni :)
szép a belváros. ugye én már jártam itt 2005-ben biciklitúrán, úgyhogy akkora újság nem volt. most meg időnk nem volt szétnézni. igaz engem úgysem vonz a kultúra, sőt taszít. ez elég hülye imidzs, nem? mind1, jobban értékelem a természetet, mint a várost. illetve szeretek külföldi városokban bolyongani, de múzeumozni, templomozni annyira nem. külföldi városokban nem is nagyon járok szétnézés végett, mert mindig csak átrohanunk biciklivel. pedig jó lenne megnézni azokat a helyeket, amiket a turisták nem látogatnak, csak úgy bumm, bele.
g-nak és tesómnak kiadtam, hogy ezt és ezt fényképezzék le :)
késésben voltunk, mire visszaértünk a szállásra. gergory tanácsára otthagytuk az autót, mert mondta, hogy nehéz parkolóhelyet találni, és drága is.
az alma delicatesben költöttünk némi zsetont. a maradék zlotyin az út mentén sajtot terveztem venni, amiből nem lett semmi. eltűnt az a pár sajtárus, 1 mellett meg elhaladtunk (ellenkező oldalon volt). tegnap jöttem rá, hogy én meg nem vettem semmit, csak mászkáltam tesómmal a boltban, és eszembe se jutott, hogy legalább egy csokit hozzak haza.
az utazás jó hangulatban telt, persze mindenkinek tele volt a töke az üléssel. izomlázas testtel még nagyobb szenvedés volt zötykölődni a kocsiban. fájt a seggem az üléstől, gondoltam be kéne venni 1 algo-t, hátha használna. vagy nyugtatót.
a podbielből (SK) induló hágótsem mástuk meg. kicsúsztunk az időből. így is 10-re értem haza.
most már nincs türelmem írni. ja még 1 sztori:

megálltunk valahol, már szlovákiában 1 "öbölben" végtagokat kinyújtóztatni, cigizni, húgyhólyagot üríteni. csomagtartó felnyit, kaják elő, lazulás. látjuk, hogy jön 1 biciklis komótosan. mondom, valamit kéne neki adni, milyen poén lenne már. csoki! pont maradt 1 sport szeletem. ááá, neem, béna vagyok még ezt se merem megcsinálni. végül is erőt vettem magamon, hogy milyen jó esz, biztos örül majd neki (előtte intettek nekünk biciklisek, amikor elhaladtak mellettünk. pedig akkor már a biciklik a tetőn voltak, nem alattunk), és meglepődik. na, és akkor közeledett felénk, mi néztük, kiálltam az út szélére, jól kinyújtottam a karom kezemben a csokival és akkor elvette, thanks. szívesen. és akkor még röhögtek a többiek, élén tesómmal. majd belátta, hogy ez jócselekedet volt, sőt még magyarország jóhírét is növeltem ezzel. szerintem is jó volt. poén. nna.
még 1: valami dombról gurultunk le, s jött 1 csapat országútis figura, élükön 1 idősebb csókával. intettünk, s ő zt a jelet mutatta, amit gregory említett. hoyg jó utat, mutatóujjon a középsőujj.

VÉGE

KÉPEK ITT