mindenféle

mégis írok, mert annyi dolog van. a motiváció legkevésbé, de ezen talán úgy tudok túllendülni, ha elkezdem az írást, és akkor magával ragad, és ha máséba nem, de saját szavamba belevág6ok, és asszociál6ok szabadon, mert azt 1edül is tudok.
és mire kész lesz a túrabeszámoló... 1 füzetecskét jegyzeteltem tele, abban se térek ki minden apró részletre, és mennyi az agyam kukájában végezte... de így is annyi dolog eszembe jut. képek nélkül normál margóval times new roman 12 betűtípus 1 sorköz --> a 6. napot kezdtem el írni és már a 11. oldal alján tartok. ki fogja ezt végigolvasni? még én sem, pedig át kellene fésülni, kigyomlálni a hibákat. végül is nem muszáj 1 szuszra elolvasni. tekinthetjük egy kisregénynek, amit időnként leteszünk. lényeg nincsen/nem lesz benne, ehehe

fix
amíg olaszországban dolgoztam (keményen bicikliztem), addig megcsinálta lajos a fixit. jajj, de jó lett! 2 hete tekertem vele ki horányba, és annyira boldog voltam, hogy ilyen biciklim van. pont rám van szabva. öröm vele menni. nem mind1, hogy min biciklizek. mivel sokat használom, nekem a legjobb kell. már ami az igényeimet jelenti. outiban nekem a colnago is legjobb. meg vagyok vele elégedve. magamat is hozzá kell rakni. öntisztuló biciklii meg nincs. szóval a fix a legfontosabb tárgy az életemben. ha tárgynak lehet 1általán nevezni...

köszörülés, késélezés
újra felbuzogtam a témában.
nemtom, hogy az élezés vagy a köszörülés szót használjam -e. azt hiszem, itthon a köszörű szó hallatán az emberek nagy része arra gondol, hogy megy a gép, pörög ezerrel a köszörűkorong, és élezik a kést/ollót/esetleg korcsolyát, szerszámokat. sharpen=élezni/köszörülni, hone=fenni.

az első "munkám"

én angolul kezdtem belevetni magamat a témába, meg sem próbálkoztam a magyarral. vagyis annakidején próbálkoztam, de kevés információt találtam, így maradtam az angolnál. most csak az internetről beszélek, másutt nem kutakodtam.
valahogy rátaláltam a knife planetre, onnan a kanadai  peter nowlanre, és jött a youtube a korin knives-zal. meg egyéb fórumok.
szóval magyarul nem tudom a dolgokat vagy csak részben tudom.
hozzáteszem: még k. keveset tudok, azaz semmit.
nagyon elharapódzott a helyzet a fiókban: a késeim már vállal6atlanul életlenek voltak. a többségnek persze ez bőven megfelelne, de nem nekem. a fenőkövek (ezentúl ezt a szót használom) még nyár közepén megjöttek, épp ideje volt összeszedni magam, a cuccokat, a jegyzeteimet, hogy a valóságban is kipróbáljam, amit eddig csak elméletben tettem. ezért remegtem, erről ábrándoztam, az élezéssel traktáltam szinte mindenkit, aki velem szembe jött. a tettek mezejére léptem. mond6om... nem is tudom, hogyan volt... hányszor álltam végül is neki? igen, 2x. 2 hete szombaton 9:00-14:00 éleztem, előtte is vagy 4 órát elpiszmogtam a késeimmel. így legalább jobban megnéztem őket. kiderült, hogy az icel hámozókésem szénacél. az sajnos már menthetetlen, egyszer apa túlmelegítette, azóta nem lehet neki tartós élet csinálni. még megpróbálkozok vele a későbbiekben, hátha. végül is vesztenivalóm már nincs.
van 1 zwilling séfkésem is, az is az 1. alkalommalkerült terítékre. hááát. sokat szaroztam vele, de nem az igazi. miért is lenne? pár késen nem lehet megtanulni köszörülni a legnagyobb igyekezet és gondosság mellett sem. nincs elrontva az anyag, tehát új élet kb. bármikor lehet neki csinálni. sokat kell olvasgatni az idevágó cikkeket, mire minden eszembe jut. meg gyakorolni, hogy ráálljon a kezem.
most 7végén is vagy 4 órát eltöltöttem 3 db kés élezésével. éreztem a hátamat, karjaimat, kezeimet, mond6om, izomlázam lett.
most nem akarok itt fejtegetni. a lényeg, hogy kivégeztem az összes késemet, és gyakorolnom kell, azon agyaltam, hogy tudnék "ügyfeleket" szerezni. a házban kiraktam 1 papírt, hogy most kezdtem bele az élezésbe, bárki késeit szívesen és ingyen megélezem, ha megtisztel a bizalmával. eddig semmi. vagyis a fannival ö.futottam, és azt ígérte, hogy majd hozza a késeit.
a másik pedig: a miutcánk.hu-ra tettem fel egy hirdetést kb. ugyanezzel a tartalommal. az egyik "szomszédom2 adta nekem a vasárnapi élezéshez a munkát. ezt mindjárt leírom bővebben, mert vicces.
és még 1 ember ígérte a késeit. 1előre itt tartok. sokat kell tanulnom. ikszedkézből megkaptam az érdi nagy istván köszörűs meg késkészítőnek a telefonszámát. fel kéne hívnom...

gyógy
mindig olyan kibaszott egészségesnek hiszem magam. csak azért, mert sportolok és valamennyire odafigyelek a kajálásomra? szerintem igen. és akkor mindig bebaszik valami a nagy nyugalom és önbizalom közepette. nagyon utálom, mert ritkák ezek a pillanatok, napok, amikor érzem magamban az erőt meg a 6almat. a 6almat jó értelemben gondolom.

igényes tálalás

nemtom írtam -e, hogy még nyáron rám ijesztettek, hogy gereincsérvem van. jó sok időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy rájöjjek, hogy a gerincsérv=porckorongsérv. az orvosok titkos világában ez természetes, ők nem szeretnek információt kiadni, mert ... csökken a tekintélyük? úgyis minden fent van a neten. nem értem, hogy a 21. században hogy van létjogosultsága még mindig annak, hogy hülyének nézik a beteget. ha reklamál meg tájékozódik, akkor azt majd a doktorúr jobban tudja. de írd alá a műtéti papírt, mert fontos. a jogok, a bebiztosítás. és ha rosszul sikerült a műtét? b+, aláírtad, nem?! ez benne van a hiba%ban, sajnáljuk. stb. én még mindig ezt látom. hogy csak az öregek csinálják- e ezt vagy átörökítették a fiatalaknak is, nem tudom. aki fogékony a felsőbbrendű orvos maszlagra, az úgyis elsajátítja. pedig mindenféle szakmák dolgozói is felelősek vmilyen mértékben az emberéletért, csak nem olyan közvetlenül. pl. pár éve mesélte vki, hogy szarul rakták be a kádat, és hipp-hopp beszakadt, jó, hogy nem kaszabolta szét a lábát. nna.
szóval nyáron, tavasszal nekem volt mindenféle bajom. kiderült, hogy nagy része lelki eredetű. azt vettem észre magamon, hogyha lelkileg vmi nagyon nyomaszt, egyből lejön a testembe. 1 hét. ennyi. 1 hét alatt nekiáll hullani a hajam. előbb hullik a hajam, mint tudatosul bennem, hogy baj van belül. a fejemben/lelkemben. hogy vmi konfliktus van, olyanban vagyok, ami nekem nem jó. tavasszal ez a bal felem felületi lezsibbadásaként baszott be hollandiában. pont azután, miután rámijesztett a dokinő, hogy gerincsérvem van. azt hittem, kapcsolatban áll a 2. rettegtem, izgultam, jesszus, mi lesz? lebénulok? ilyen hirtelen történik minden? ideggyógyászhoz is elküldtek, az meg szemészhez, akkor már tudtam, hogy agydaganat kizárása végett. az legalább kiderült, hogy jó a szememhez a szemüveg, nincs agydaganatom. az ideggyógy is végigvizsgált meg kérdezgetett, közben 1re furcsábban éreztem magam. végül elhangzott a szájából a bűvös mondat: nem szorong? ó, baszki, dehogyisnem. mostanában folyamatosan. és ezt eljátszottam korábban a szívemmel is. jesszus! 38 éves koromig azt se tudtam, mi az a szorongás, most meg folyamatosan abba csöppenek bele! elképesztő. miután szorongásom tárgya/kiváltója végleg elérhetetlen messzeségbe vándorolt, a bal oldalam zsibbadása varázsszóra szűnt meg. semmi. én meg csak csodálkozok, hogy a fenébe tudnak emberek benne lenni olyan kapcsolatokban, amik nekik rosszak, szoronganak tőle, amikor nekem egy viszonylag kicsi ilyen is olyan testi tüneteket okoz... hogy én abba fél év alatt bele-halnék, nemhogy évtizedekig húzzam.
ilyen az én szervezetem mostanság. végül is örülök neki, hogy helyesen működik, számít6ok a figyelmeztető jelekre, ha már a hülye fejemmel nem veszem észre, hogy miben vagyok.
szóval zsibbadt a bal lábfejemen a középső 3 ujjam -- porckorongsérv kezdeti tünetei. ezt nem szépíthettem. az edzőterembe is csak rehabos gyakorlatokat végzek mindig, mindig van vmi bajom, most már utánajárok, kigyógyítom magam, mielőtt nagyobb lesz a baj.
így kerültem el 1 mckenzie gyógytornászhoz. megvan a beosztásom. kétóránként kell elvégeznem a gyakorlatokat. mondjuk 5 perc. most kicsit lazultam (betegség), de próbálom tartani. végül is használ. a zsibbadás 1-1 időre megszűnik, és most már az intenzitása is csökkent. a mellkasom kinyílt. hiába, a testem kétóránként baszogatása ugyanazzal a kb. kobra gyakorlatsorral, meghozza  a kívánt eredményt.  most így vagyok.
az eccőben rehabos gyakorlatok vannak. én vagyok az örök visszatérő. mindig újrakezdem vmi miatt. aztán a haskeréktől olyan izomlázam lesz 3 napig, hogy borzalom. a gyógytornára is ezt a szót használom: borzalmas. most már legalább nem akarok bőgni közben. 20x kinyomni magam kobrába... enyhén szólva karizomfájdító feladat. és már annyit tenyereltem 2 hét gyógy alatt, hogy kopik le a bőr a kéztőcsontjaimnál (:


csodás csütörtök
ezt pénteken reggel kellett volna megírnom (:
olyan semmitelen napnak indult ez is mint a többi. nem volt különösebb dolgom délután, így beugrottam a helyi okmányirodába szerencsét próbálni. ui. el6ároztam, hogy csináltatok 1 új TAJ kártyát, mert a régit 6 évvel ezelőtt beszívta a laminálógép, és nagyon 3D-s lett. már meguntam, hogy túl sok helyet foglal el. múltkor vmi miatt megnéztem a lakcím kártyámat, és kiderült, hogy az le tud járni. enyém 2016-ban. a tartózkodási hely miatt, nyugi, akinek csak állandó lakcíme van, annak nem kell meghosszabbítania. ezt én is most tudtam meg. 1 füst alatt, próba-szerencse.
bementem, sehol 1 teremtett lélek. a pultnál elmondtam, hogy miket szeretnék, kaptam 1 adatlapot, amit ki kellett tölteni. a közepénél sem jártam, amikor már sorra is kerültem. ezek az adatlapok. ilyenkor mindig szeretem eljátszani a tudatlant, ami nem is akkora játék, ezt az ügyintézők is szeretek, szívesen segítenek. odasereglett a pulthoz mind2 ügyintézőm, s máris tereltek magukhoz, majd ott befejezem. közben eszembe jutott 1-2 hülyeség is, amiket elmondtam, és így nagyon jó hangulatban telt az ügyintézés. megkért a nő, hogy menjek át a postára befizeti 3000 ft-ot az új TAJ kártya díját. 6-ig nyitva van. ellibbentem, de még az okmányirodában észrevettem, hogy a csekk nincs nálam, és nevetve visszafordultam. és így nevettünk mind.
a postán megláttam, hogy valóban lehet bankkártyával fizetni (pont a 7en beszélgettünk erről) (csekket 100.000 éve nem adtam fel, mert mindent elintézek a netbankon keresztül), rácsodálkoztam, és mondtam a postásnőnek, hogy én még sose fizettem postán bankártyával. azt mondja, dejó, és máris adta a lepecsételt lapot, hogy most lehet nyerni, ha a csekket bankkártyával 1enlítjük ki. szupeer.
az okmányirodában leadtam a csekk maradék felét, és kiderült, hogy amíg én fizettem, addig el is készítették az új lakcímkártyámat. boldogan távoztam.
kilakatolás után a biztonságiőr az utcán megkérdezte, hogy régóta űzöm -e ezt a sportot. majd nekiálltunk beszélgetni, ami >10 percig eltartott. mosolyogva váltunk el. hú, ez igen, micsoda jó napom van, mindenki tök cuki velem meg én is! azt hittem, ilyen nem létezik, közben mindennaposnak kéne lenni. én vagyok ennyire savanyú?
még arra is jutott időm, hogy beugorjak a 3 db élezendő késért. eszter megírta a címet és a kapucsengőt. felmentem. a gyerekek rögtön előugrottan az anyjuk mögül, nagyon édesek voltak. amíg összepakolták a felnőttek a kést, addig ők az ajtóban álldogáltak és beszélgettünk. annyira örültem ennek a megkeresésnek.nagyon boldog voltam, hogy rámbízták a késeket. köszöntem, viszlát.
az után úgy éreztem, hogy vmi nem stimmel. hát persze! a sisak nincs a fejemen! fent felejtettem a folyosón. irány vissza. már nem lakatoltam le, gondoltam, csak bedobom a lépcsőházba a bringát, s gyors felmegyek az 5.re. becsengettem. semmi. hát mi ez? miért nem veszik fel, ha 1x otthon vannak? vagy vacsora közben a kaputelefont se veszik fel és nekem is csak azért, mert megbeszéltük előtte? épp készültem hívni esztert, amikor megjelent 1 lakó, és bekéredzkedtem. mondja, hogy milyen szerencsém van, hogy jó a lift. bementem, letettem a bringát, szállnék be a liftbe... nem is ilyen ajtaja volt! nna, rossz lépcsőházba jöttem (:
hát nem néztem a házszámot... amikor a megfelelő helyre csöngettem be, persze 1ből kinyitották az ajtót (:
a nagy jókedv után meg péntekre lebetegedtem. nem szeretem. ilyenkor mintha agyonvertek volna. még elmentem edzésre, hátha kiűzöm magamból a gonoszt, azonban nem sikerült. péntekről szombatra >12órát aLÚDtam. és csak 1x keltem fel budira. akkor eléggé kilehettem. ami persze fel sem tűnt...
most keresek pár képet...