mégis

ugyanis elárulom, hogy tegnap tömeggel jöttem, és ma meg bringával, és sokkal jobban érzem magam. szépen beöltöztem, és menekültesen fel: van rajtam fekete, rózsaszín, világoskék, fehér, zöld és narancssárga. hű. jót tesz a bicikli a léleknek. jól beöltöztem, tök jó volt tekerni.

múltkor átment avillamos a piroson... a tiloson. a kiskörtéről vártam, hogy az üllőire balra nagy ívben rákanyarodhassak, és akkor történt ez. csak bámultam.
a telefonszámlám befizetése érdekes volt: kiírta az automata, hogy jelenleg nincs tartozásom. fene se érti ezt. de hát kiküldték a csekket...


62 kiló vagyok ruhástul. az otthoni mérleg valóban 2-vel kevesebbet mutat. akkor még fogynom kell... karácsony után majd valószínűleg... ááá

a mandulakrémes hájastésztából készült kifli nem 1 nr.1. a töltelék kifolyt jórészt a kiflikből. pedig olyan receptet néztem, amiben szintén kiflitöltelékként szerepelt a mandulakrém. najó, csaltam: a kukoricalsizt helyett keményítőt raktam. biztos köszönőviszonyban sincsenek 1mással.

viszlát sok 7 múlva

jövőre is biszikli

kacsazsír

totál rákaptam a kacsazsírra. zsírpárti vagyok. egyrészt mert jól hangzik, másrészt mert meggyőződésem, hogy a zsír nem rossz, nem ellenség.
meg ez az idei utolsó bejegyzésem. milyen dúrva. most összegeznem kéne az évet? majd jövőre. előre minek összegezzek? jönnek a drágítások stb. 1 nagy vicc, hogy a bkv árait emelni kéne legalább az inflációval azonos mértékben. azért kíváncsi lennék, hogy hány ember fizetése követi az inflációt. szerintem a többségét nem.

ma sütni fogok hájas tésztából sok-sok kiflit. és szombaton megetetek 1et b-val, haha. nem szereti a leveles tésztát. nem értem, miért, pedig a kakaóscsiga is abból van. szerintem blundelből csinálják, nem sima levelesből. meg a rétest sem. pedig nem olyan zsíros szerintem. éljen a zsír!

nemtom megnyitni a cm fórumot...

nincs mit írnom.

B.K.
B.Ú.

olasz, bul/dipénz

ezek foglalkoztatnak.
nem volt ott az utolsó olaszórán a tanárunk családi dolgok miatt. nagyon meglepődtem, amikor a terembe toppanva 1 másik tanár látványa fogadott. kiosztotta a test finale-ket, én is átnéztem az enyémet. a teszt elején fel volt sorolva a 4 részfeladat, melléírva a %-os eredmények, és z. odaírta 1 másik tollal a fogalmazás mellé a helyettesítő tanárnak: megdícsérni
:)
végül is nemtom megdícsért -e, ui az óra elején alig értettem valamit a beszédéből. később javulz(am).

utána megfogyatkozott csoportunk elment a z. által foglalt vendéglátóipari 1ségbe (MOST). én ezt még csak kívülről láttam. kavarogtam a biciklimmel, majd a többiek miután benyitottak, vigyem be a bicajt, ott már van 1. ok, remek. odalakatoltam a székkupachoz, majd helyet foglaltam a öbbiek mellett. éhes voltam nagyon, hisz úgy készültem, hogy eszünk. végül is csak m. nem evett, ő folyékony kenyérrel táplálta magát. amikor megérkeztünk, alig voltak vendégek, ehhez képest nagyon lassan készült el az 5 adag kaja. azt hittük, elfelejtették. pedig tényleg nem sok dolga lehetett a szakácsnak. meg az ételeink se voltak bonyolultak. no de ne szaladjunk előre.
még a sörünket vártuk, amikor odajön 1 rosszarcú ember (a mexikói utcazenészek vére és nem tudom még milyen vérek csörgedezhettek az ereiben.). biztos a himlőhely tette rosszarcúvá
-tiétek ez a kék bicikli?
-igen, az enyém.
-el kéne onnan vinni.
-miért, ott van egy másik is.
-igen, de az az enyém.
-és?
-én vagyok a főnök.

úgyhogy kivittem a gizellát, a többiek pedig azt ígérték, többet nem jönnek ide, ha ilyne itt a főnök. :)
a spenótos gnocchi végül is megérkezett. jajjjjö tele volt spenóttal! azt hittem, csak nyomokban fog spenótot tartalmazni, de negativ sejtelmeim szertefoszlottak. a ricottát ugyan nem éreztem rajta, de etől függetlenül kellemesen selymes-fűszeres-tejszínes volt.
az est további részében nagyon jókat beszélgettük, érdemes volt elmenni a lányokkal meg a srácokkal. a biciklis szempontjaimat is hirdethettem, hogy értsék meg, miért közlekednek úgy, ahogy.

a legújabb trend
a belvárban elkezdték a kocsmákban átvenni a klotyó üzemeltetéssét mindenféle kft-k. kiírják, hogy 100 forint. na neee, 550 ft-os sör mellé ne kérjenek 100 forintos budidíjat. az eszem megáll. mondjuk természetesen nem fizettem. szerintem ez teljesen irreális. nem tudom, mi lehet a dolgok mögött. arra tippelek, hogy a személyzet nem akar foglalkozni a klotyó tistítással -bár feltételezem, hogy nem a pultos intézte ezt, hanem valaki más- és ezért felbérelnek 1 kft-t, hogy csinálja meg. úgy gondolom, hogy olcsóbb lehet a kft-nek kifizetni a wc üzemeltetését, mint a saját alkalmazott bére. különben minek csinálnák? ez azt jelentené(i), hogy a kft. a)még kevesebbet fizet a dolgozójának, mint a hely b)többet fizet neki, de akkor kőkemény klotyódíjat kér el, amiből fedezheti a költségeit.
megpróbálok számolni. mondjuk amostban elférnek egyszerre 200-an. nem mindig van teltház, vegyük úgy, hogy átlag 100 ember tartózkodik ott 19 és 24 között. minden ember legyen ott..... belekeveredtem. minden órában 100an menjenek el klotyóra, az 500 alkalom. 500*100=50.000 ft. ennyit úgysem fizetnek. szerintem 30-at sem. áhh, nem tudom. őrültség ez akkor is. nem nagyon értem a logikát ezekben, hogy miért éri meg a körmendi egisből kiszervezni kft-kbe bizonyos részlegeket. meg kellett volna kérdezni anbankos csoporttársamtól. hátha vki el tudja nekem magyarázni.

amikor indultunk kifele -én nem éppen józanul, d enem is részegen-, mondom cs-nak, ki nem néztem volna afőnökből, hogy biciklizik. erre basszus ott gubbasztott a sarokban alaptopja mellett, és figyelte az emberáramot. tuti meghallotta... mind1.

mérnök agy
azt hiszem, időnként csinálok ilyen rovatot a blogba. ez arról fog szólni, milyen műszaki 5lettel valósítottam meg dolgokat. ilyenkor szóban vállonveregetem magam, hogy lám, mégsem volt 6ástalan 5+2 év műegyetem.
ulmból idézek.
a konyhai csap ö-v szórt, látszott rajta, hogy csupa vízkő. mondtam e-nek kitisztítom, csak 1 csőfogót meg némi ecetet adjon. sajnos csak kombináltfogó volt, aminek nem elég nagy a harapása, kipróbálva valóban nem jöhetett szóba. viszont lássunk csodát, a koynhai csapról kézzel le tudtam tekerni a szűrős részét. kicsit más kialakítású, mint az itthoni, ezért erőlködnöm kellett, hogy memorizáljam a szűrősorrendet. természetesen nem sikerült. mind1, simán össze tudtam rakni, és működött gyönyörűen tsiuztítás után. ez nem teljesítmény idáig.
a fürdőben is hasonló volt a helyzet, ám még annyira se lehetett megfogni kombinálttal, mint a konyhait. próbéltam rátenni wc papírt, hogy akkor majd nem csúszik el. ám hiába. a fogó megcsúszott, és a szűrős rész belsejének nekiugrott, azt eltörte (totál szét volt rohadva), kihullott 2 kis szűrő. mondom, csak le kéne szedni. gondolkoztam. kérdeztem e-t van -e ilyen húsfogó eszközük. nincs. és szétnéztem az eszközök között, hátha van oylan, ami szétnyit6ó mint 1 fogó. és megtaláltam a fokhagymanyomóóót! odatettem 1 rongyot a szárai meg a csap közé, és szuperül lecsavartam. tessék, ennyi. ezt a szűrőt remélhetőleg a kukába dobta be. miután elvitte megmutatni, hogy miylet szeretne.

1,5 kg mák

kb. másfél kiló mákot daráltam le tegnap este. másfél órámba került. pontosabban 2,4 liter volt. nemtom mennyi a sűrűsége. 1etem 1. után vegyipari géptan gyakorlaton az 1ik pk-val a mák sűrűségét kellett megmérni, és erről jegyzőkönyvet csinálni. félelmetes volt. végigröhögtük az egészet, majd a számítógépteremben is, alig haladtunk a jk-vel, pedig megvolt a sablon, csak be kellett helyettesíteni, mégis nehezen ment, csak szenvedtünk. ezt a tulajdonságomat azóta is őrzöm. ahhhaaa, és nem is mák volt, hanem vmi másik anyag, mert azt tudtuk, h a régi jk-ben más anyagot mérteek, mint mi, de nem találtuk meg (nem ismertem még akkor a ctrl+f kombinációt). a gyakvezető srác kiborult rajtunk teljesen, hogy legalább a mákot átír6tuk volna.... most is röhögnöm kell ezen

a kedvenc képem. a katona józsef utcai csokoládéboltban akadtam rá képeslap formájában. zseniális.

nem jönnek az ulmi képek...

7végén kimúlt a disznó.
gyorsan bevégezte, ui. fejbe lett lőve, és aki lőtte, rögtön le is szúrta. jó munkát végzett.
a máááááj a lényeg. nem volt túl nagy, de hát akkor is simán telezabáltam magam vele. túróstésztával esszük. isssteni. pénteken a mama mindig túróstésztát főz (ő gyúrja természetesen), és szombatra marad a májhoz. nagypénteken meg tejfölös bableves meg túróstészta van. hagyomány.
pont pont pont
nem kell a rizsa, csak a húrkába.
más témákat kell írnom, ezért berekesztem a disznóvágásos részt.

sapka

vettem magamnak új szélálló sapkát. nem akarom elmondani, hogy hányadik boltban sikerült... ez is elastic. kicsit másabb konstrukció, mint a tavalyi, az ára is új. tavaly mákom volt, hogy 1800-ért vagy 2000-ért hozzájutottam, tegnap 3600-ot kellett kiperkálnom érte. de ár-értékarányban ez a legjobb még mindig. és a pearlizumi lehet, hogy 7000 és baromi kényelmes, de nincs benne szélálló réteg.

nemtom kifejtettem -e már a következő elgondolásomat. most megteszem. a taxisok 1 része ugye nagyon közel megy el a bringások mellett. ez optimistán felfogva a következőt jelenti: a taxisok megbíznak bennünk, tudják, hogy jól biciklizünk, s bizalomból mernek elhúzni mellettünk 20 centire. el vagyunk ismerve, juhéjj!

ma vigyáztam a főcukira. olyan édes. mindenkinek nagyon tetszik. csak ámulok, hogy mennyire hozzámbújós lett. a kisgyerekekből ösztönszerűen jön a szeretet. vagy zsigerből.

7vége Ulmban

előzmények
mivel kisgyerek, sőt csecsemő látogatóba indultunk, ajánlatos volt egészségesnek lenni. természetesen bennem volt a stressz vagy nemtommi, így betaknyosodtam, fájt a torkom. ja, de ezt már írtam. lesavaztam magam grapefruitttal, 2000 mg c-vitaminnal, savanyúkáposztával. sőt, tanácsra köptetőt is vettem. meg 1 új doboz glykoseptet, mert a régi elfogyott. a homeopátiás oscillococcinumról (így kell írni?) nem is beszélve. teljesen kiborultam, hogy mennyit költöttem magamra.
egész gyorsan haladtam a tökéletes egészség felé. megittam sok liter teát, gyakoroltam a jóga légzést (ez iránti lelkesedésem és bizodalmam pár órája vesztettem el, ugyanis barátnőm azt mondja, hogy a jógalégzést mesterrel érdemes elkezdeni, nehogy elbasszunk valamit, és többet ártsunk magunknak, mint használjunk)
annyira jófej voltam, hogy péntek reggel felvétettem magam afülorrgége szakrendelésre, hogy a doktornővel bebizonyítassam, hogy nem fertőtök, mehetek ulmba. hiszen 1,5 hónapja megvettem a vonatjegyet, nem ezen akarok elcsúszni. ő megállapította, hogy nem fertőzök, ne puszilgassam a kisbabát, jó utat kívánt, de előtte még felírt 1 antibiotikumot receptre meg 3 másik dolgot, amit szerezzek be. az antibiotikumon elcsodálkoztam. azt mondja, arra az esetre, ha mégis rosszabbul lennék. mondom, az kizárt. szerinte is. ok, akkor ha nem fontos, feleslegesen nem költök rá. többire sem, de ezt már nem mondtam neki. a többiekért azért nem kellett pénzt kiadnom, mert alternativ formáikkal már rendelkeztem.

délután megsütöttem a hagymás pogácsát 1 kiló lisztből. ipari mennyiség keletkezett. és mindig szendi gáborra meg az ő könyvére gondolok, ha ultrabrutál szénhidrát adaggal bombázom magam... áhh. persze ettől függetlenül vállon veregettem magam, hogy milyen finom lett. és valóban: mindenki ezt állította, aki evett belőle.

vonatút oda
az utolsó vagonba kerültünk. 1 öregasszony meg a lánya voltak az útitársaink, akik mannheimbe mentek, így ulmig 5en osztoztunk a 6 helyen. vártuk e. szüleit, hogy hozzák a cuccokat, amit a lányuknak küldenek. elég stresszesre sikeredett, mert kb. 19.02-kor jelentek meg, és 05-kor indult a vonat :)
a pléd, ami az 1ik szatyorban volt, jó szolgálatott tett, ugyanis a vonat is úgy működik, mint a fűtés: éjjelre lejjebb veszik. úgyhogy 1 db-on kabátban utaztam, és szidtam magam, hogy miért nem hoztam több melegebb ruhát. és ulmban hidegebb lesz, mint bp-en.
amúgy szórakoztató volt az utazás, elbeszégettünk a nőkkel. megkínáltam őket pogácsával, viszonzásul linzert kaptunk. szóval nevettünk 1 csomót. az éjjelt nehezebben viseltem én. ui. nem voltam álmos, fejtettem a rejtvényt, a többiek meg durmoltak. n-val nyelvet gyakoroltunk. ő a portugált, én az olaszt. mondtam magyarul 1 szót, s mind2en az idegent is hozzá. ez elég szórakoztató volt. az lett volna az igazi, ha legalább 1 db portugál szót megjegyzek. de nem állt rá a fülem. igaz az elején az olaszra sem.
azért ez a tízórás vonatút kikészített. talán ha 1,5 órát aludtam. úgyhogy a vasútállomástól a házig való gyaloglás kifejezetten jót tett a testemnek. a fülbevalómat természetesen elhaygtam. nem nehéz, mert ha sál van rajtam, akkor az a lelógó fülbevalót megemeli, ami hopp, kipottyan a fülemből. a lányokra bíztam a uccaiamt, s elindultam visszafele abban a reményben hogy a) megtalálom b) nem tévedek el visszafele. idő volt bőven, de azért nem szerettem volna, ha avasútig kell visszagyalogolnom. nagyon hamar megtaláltam, ám visszafele eltűntek a többiek a szemem elől. amikro gyanúsan ismeretlenné vált a terep, akkor jöttem rá, hogy valamennyire túlmentem. behúzódtak valahova. én meg már majdnem 2ségbeesetem, hoyg a nyíl1enesen is eltévedek, vagy nem is volt nyíl1enes, csak ennyire nem emléxem.

megérkezés
e-t n. megcsörgette, s beengedett minket. 6. emelet. még rémlett. felgyalogoltam. érdekes ez a lift, hamarab fent voltam gyalog, mint a többiek lifttel. valamennyi alkalommal.
öröm volt bőven meg lotyogtunk. a férj és a bébi nyugodtan aludtak. e. sajátsütésű süteményét nagy mennyiségben fogyaszottuk, miközben a pogácsás zacskó térfogata is csökkent. már előre láttam, hogy 1 7ig böjtölhetem majd ezt a 2 napot...
a ház úrnője és dzs. is nyugovóra tértek. n-val úgy ültünk ott a konyhában, mintha gödöllőn a trafóban várnánk az 1. HÉVet. mondtam neki, hogy nyugodtan lefekhet, ez mégsem teljesen az. végül nemtom mi lett. szerintem nem dőlt ki, hanem rágcsáltunk meg beszélgettünk, míg fel nem kelt mindenki.
minden más
én nagy izgalommal tekintettem a délelőttre, hisz elérhető közelségbe került a münster a 163 m magas tornya. ennek a katedrálisnak van a legmagasabb teteje a világon. 1x már volt szerencsém megmászni, de akkor még nem voltam ennyire lépcsőmániás. most sejtszinten igénylem. a., a férj nagy sportember, ő megígérte, hogy feljön velem. így is lett. addig a lányok elmentek szétnézni a boltokban. a. megnézte az órát. akkor most rekordot döntünk. sajnos már az elején lelassítottak minket a szembejövő turisták. hamar letettem a rekorddöntésről annál is inkább, mivel nem volt feljegyzett időpontunk, így max. rekordot másztunk volna. gondolom a karácsonyi vásár meg bulik miatt volt ennyi ember a toronyban. kanyarogtunk balra a csodálatos csigalépcsőn ellenáramban. az utolsó 1/5-ön pedig meglepetééés: le vannak fagyva a lépcsők. nagyon csúszott. éppen abban a cpőmben voltam, ami kifejezetten száraz aszfaltra ajánlott. (itt kitérek az öltözékemre. hogy indultam el: az utolsó pillanatban meggondoltam magam és nem a fekete adidas cipőmet vettem fel, hanem a rózsaszín tornacipőt, ui esőt ígértek, és ez utóbbi 2 perccel később ázik be. viszont jobban csúszik a talpa. utólag már bántam, mert nem mond6nám, hogy szeretem ezt a cipőt . és a mottóm, hogy mindig legyen rajtamolyan cucc, ami totál nem illik oda, most aztán duplán is érvényesült. képzeljük el életem 1. szövetkabátját rajtam. ez még oké. feketefehér sállal. ez is. farmernadrág. na és akkor ez a cipő. mivel a sapkámat elhagytam, így betettem tartaléknak a biciklissapkámat, ha valami adódna. stílusban megfelelő ugye. és a rózsaszínhez a zöldsárga sapka aztán baromira passzol. a táskábnan is hagytam. mint jugoszláv menekült, úgy éreztem magam. néha teljesen kiborítóan tudok felöltözni. rettenetes. ehhez képest tegnap csupa bordó és fekete voltam. összhang. ki érti ezt=engem?)
tehát le volt fagyva. óvatosan araszoltunk felfele, néha belelaputunk a falba, hogy az ellenáram tudjon mozdulni. jó szolgálatott tett a kesztyűm, amin mégis maradt 1 lyuk a kötésen, amit a vonaton vettem észre (nagyon jól látok varrni), s az 1ik utastársam már fel is ajánlotta cérnát meg a tűt, hogy nem gond, varrjam meg. elfogadtam, végül visszaadtam, mert az már igazi foltot igényel, amit tegnapelőtt rá is varázsoltam- köszönöm nemtomkinek a nemezdarabot, amit tavaly születésnapomra kaptam. bunkó módon belevágtam, s azzal foltoztam meg. ez legalább nem foszlik. nagyon szép lett.
szóval le volt fagyva. felértünk. az olasz diákok ott szöszmötöltek. mit fényképeztek, amikor akkora köd volt, hogy alig lehetett ellátni valameddig?
a fagynak hála nagyon szép jelenséget láttunk: a szél a korláton, tornyon megtapadó vizet folyamataosan fújja, ami így recékké fagy. ezek vízszintesen borítják be a vizes részeket. a szélvédett oldalon nincs semmi, oldalt aleghosszabbak a tüskék. van ahol pedig úgy fagyott meg avíz, mintha vasreszeléket szórnánk amágneshez, "mágneses erővonalak" alakultak ki. később jobbat találtam ki: mintha állati szőr borította volna a nagyobb felületeket. sok pici szarvas háta. ilyet plusz 20-ban nem láttam volna. megérte felmenni. a lejövéás is katasztrófa volt. szerencsére a jeges szakaszon nem sokan jöttek szembe,
a. szólt a pénztárban, hogy csináljanak valamit a lépcsővel, mert ez balesetveszélyes. rögtön továbbgondolta, mi van, ha valaki leesik, megsérül, aztán fizethetnek majd a felelősek. bölcs.
ennyire tudok németül: ulmban a verebek (der Spatz) nagy jelentőséggel bírnak. több verébszobor van a városban, és a münster főhajójának a gerincén is elhelyeztek 1et. a. mutatta, h der spatz, amikor lenéztünk a toronyból. mondom SPATZieren (spazieren) :) a-a, az nem ugyanaz :)
A Spatz, vagyis a veréb Ulm kabalája, a város egyik jelképe. Kőből kifaragva, a csőrében szalmaszálat tartó veréb a templomban van kiállítva. Természetesen sokféle anyagból készítve városszerte látható a madárka. La Fontaine-i története nagyon tanulságos. A monda szerint, a Münster építésekor a mesterek, minden igyekezetük ellenére sem tudtak egy nagy gerendát keresztben behozni a városkapun. Amíg a megoldáson tanakodtak, az egyik ács egy fészekrakó verébre lett figyelmes. A madár szalmaszálat vitt a csőrében, és amikor szűk helyen levő fészkéhez ért, akkor szépen hosszába fordította a szalmaszálat, és így építette be. Ezen a példán okulva, az építők is megoldották gondjukat. Tiszteletből szobrot állítottak a verébnek. Így lett a Spatz Ulm egyik jelképe és egy kicsit az én kedvencem is. az idézet innen van

bementünk ulm legjobb csokiboltjába, ami teljesen megvadított mindenkit. kerestük a legbrutálisabb étcsokit. n. meg is találta. 99 %-os. az árát kivételesen figyelmen kívül hagytam és megvettem. belekóstoltam tegnap egy 88 %-osba, hát azon már én is éreztem a keserű ízt. izgalmas lesz a 99... csoda dolgok vannak ebben a csokoládéüzletben. darius kincsét is el lehetne költeni ottan. mmmmmm.

a münster körül van a karácsonyi vásár (wihnachtsmarkt). a legnagyobb forgalom természetesen az élelmiszerek környékén van. árulnak csodás pereceket (laugen brätzel), illatos kürtőskalácsot, bon-bont, cukrokat és nem utolsósorba forraltbort (glühwein) meg annak a felturbózott változatát (Feuerzangenbowle), amit a következőképpen készítenek: az az igazság, nemtom hogyan. ránézésre forraltbora kiindulási vegyület, de lehet mégsem az. szóval tegyük fel, hogy forraltbort öntenek 1 bögrébe. rátámasztanak 1 kanalat, arra jön 1 kockacukor, meglocsolják rummal, és meggyújtják. az esetünkben áteresztő kanalat használtak, így a karamell lefolyt a borba, lángolt, sercegett, füstölt, elszenesedett ott minden.
ahhoz képest, hogy egész éjjel meg reggel ettem, elég hamar a fejembe szállt az ital. 2 adag elég volt ahhoz, hogy a világot a cipőmnél is rózsaszínűbbnek lássam. a münster megmászása nem vett ki belőlem sok energiát.
este mit csináltunk? az nincs meg... halas tésztát ettünk, ez biztos. beugrott. vásároltunk, visszaváltottunk. gyász, hogy a parmigiano reggiano feleannyiba kerül, mint itthon...
helyes város ez az ulm. szeretem azt, hogy ott tisztaság van meg rend. a piac is annyira jó. de szeretem ezt a mocskot is :)

vasárnap
én 2 éjszakát kellett, hogy bepótoljak. szarul ébredtem.
viszont sütött a nap. a münsterből messze el lehetett látni ellentétben a szombattal. mind1. még e-ék ablakából látszik egy régebbi víztorony, amit majd következő alkalommal feltétlen meglátogatok. kíváncsi vagyok, mi van benne, hasznosították -e. ezt most megnézem a http://viztorony.blog.hu/ oldalon, hátha rajt van... nincsen.

az volt a terv, hogy a-dal elautózunk az allgäuba. ez van hozzájuk legközelebb. mint hegy. kb. 1órás autóút tekeregve mindenféle autópályán. ott természetesen már leesett a hó. szép időnk volt, nulla szél, pont gyalogolnivaló. e. kabátját és túrabakancsát igénybevettem. ha a tornacipőmben próbálkozom, akkor még mindig küzdenék felfelé. nem vettem számításba, hogy a. 1 hegyi ember, és tuti kivisz minket az allgäba. azt mondja, még mindig jobb ha csak 1 órácskát is, de a hegyekben lenni, mint nem lenni semennyit. hát ja. ő itt nőtt fel. látnod kellett volna az arcát, amikor megvette a kedvezményes síbérletet, amit a szezon végéig használ. csak úgy sugárzott az örömtől.
e-től kaptam sapkát is, ami a fülemet védi a hidegtől, ui. abiciklissapka erre nem alkalmas. az iratainkat elvittük, hogy ha valami van, hát igazolni tudjuk magunkat. csodálkoztam az autóban, hoyg hova tehetem a füzetalakú személyimet. emlékeztem rá, hogy eltettem. hát amikor levettem a fejemről a sapkát, látam, hogy benne van aszemélyim :) és fel sem tűnt...
egyszer a neuschwansteini kastélyba mentem a-dal. volt egy gyalogút a kastéylhoz, eligazító táblák. írták, hogy másfél óra. szerintem nekünk max. 30 perc kellett. majd kiköptem a tüdőmet, mire megérkeztünk. ilyen a tempója :)
nem gyalogoltunk sokat, de legalább átszellőztettük a tüdőnket, leültünk a hütte mellé a padra befalni a sok édességet, amit a mikulás hozott.
olyan szép a hó. kár hogy az emberek nagy része zsigerből utálja. erőteljesen olvadt amúgy, lehetett hógolyót gyúrni. remélem idén tudok hóembert építeni. majd a főcukinak építek. lesz valami cél. a cél fontos. meg6ározza az utat.
jó bandukolni ész nélkül, amikor nem kel figyelni semmire, még arra sem, hoyg el ne csússzak. és iylenkor túrabakancsban mutatkozik meg agyaloglás 1etlen előnye a biciklizéssel zemben: nem fázik a lábfejem miközben megyek. bezzeg a cangán, majd szét-fagyasztja a menetszéllel kombinált hidegség. mondjuk nem tanácsos 5 percnél hosszabb ideig pihenni avyg ácsorogni gyalog sem, mert a melegség hamar elhagyja a testemet.
hazafelé bementünk 1 sajboltba, ahol vettem allgäui hegyi vajat meg sajtot. leteszteltem itthon a vajat, még mindig a fehérvári a nyerő számomra. nemtom mit csinálnak vele, de valahogy annak érzem az ízét igazán. lehet beletesznek valamit?
az út szélén láttunk 1 nőt 2 kutyával. elsodálkozunk, hogy úristen, mekkorák. a. monsja, mint 2 birka. én: igen, először birkának néztem őket én is. annyira jó volt. nagyon nevettünk.

este e. hokkaido tök levesét fogyasztottuk, majd jött vmi húsos-zöldséges cucc.
megjelent c, a. munkatársa már korábban. ő is kijött vacsorázni. dzs. kérdezte tőle, hogy van -e családja. á, nincs, még túl fiatal ehhez. (jaigaz, kinézett vagy 23-nak). nóra megkérdezi, miért, hány éves vagy? 31.
háháháháhá. ez vicces volt.
vacsora után végre angolul is beszélgettünk. amit én is értek. a-ra jellemző, hogy elkezdi angolul, folytatja németül, közben rámnéz, pedig tudja, hogy az én némettudásom elég gyengécske, gyak. nem tudok. már nem is szólok neki, hogy in english please. a német nyugdíhójrendszer és a nagytőke kizsákmányoló ereje is szóba került, dzs-vel vázoltuk a magyarországi helyzetet. majd a. elment. a feszültséget búzasörrel oldottuk, majd amikor a. visszajött, és mondtam, let's talk about the hungarian problems, elmosolyintotta magát, tekerte a fejét, intett a kezével, és kiment. ezek szerint besokallt. mi meg majd szétpukkadtunk a nevetéstől. ez is helyzetkomikum volt, amit írásban aligha tudok visszaadni bármennyire is igyexem.
este megzabáltuk a maradék cantuccit is meg lotyogtunk. n. és dzs. kidőltek, én az anyukával beszélgettem. a kisbaba kikövetelte magának az állandó szoros anyai jelenlétet. azért beszélgetni lehetett mellette.

vonat vissza
a vonat 0.12-kor indult ulmból. végül is a. kivitt minket a pu-ra, mert esett az eső. a felvezető gyaloglás elmaradt. a ház előtt valaki kétségbeesetten próbálta beindítani az autóját. lerohadt az akksi v mifene. kiszállt a vezetője, 1 fogyatékos ember. éjjel egy fogyatékos ember az utcán. a. mondta neki, hogy mindjárt kjön és segít, csak minket kidob az állomásra. közben belefutottunk a yardba is, akik az eset iránt nem mutattak túlzott lelkesedést és megértést. gondolom a-nak sikerült aztán beindítania a srác autóját.
a vonaton nem voltak sokan, kerestem magamnak 1 üres fülkét, és én is aludtam elég sokat.
már nagyon vártam, hogy hazaérjünk, mert a salak ki akart jönni.
amikor a ház elé értünk, mondom dzs-nek, remélem, van víz. azért fejeztem ki reményemet, mert elkezdték az utcában csinálni a csatornát, és ilynekor ki tudja, mikro zárják el a vizet. és valóban. nem volt vííz. áhh, szerencsére e klotyótartályban uye volt 1 adag, meg maradt a kulacsomban víz illetve natúr tea, amik alkalmasak kézmosásra és ivásra :)
szóval nem közölték, hogy elzárják a vizet. szitkozódott is a lakóözösség. hát aminimum lenne, hogy kiírnak 1 papírt, hogy srácok, ez van, erre számítsatok.

most befejezem az ulmot. majd talán lesz pár fénykép is. meguntam az írást. még 1 másik bejegyzést írok, ami már a pesti léttel kapcsolatos.

nyertem

no tessék, folytatódik a pozitivságom. már rámfért, mert az immunrendszerem bemondta az unalmast 7fő délután. nem értettem, hiszen minden olyan jól ment.
amikor gyanúsan szomjas vagyok egész nap, akkor már sejtem,. h ebből betegség lesz. 7fő du. már elkezdődött a torokkaparászás, amit este lefekvés előtt 2 pálinkával leöblítettem, de hasztalan. érdekes, betegen alig bírom meginni a pálinkát. egészségesen sem megy le mindig könnyen, de a buli kedvéért megteszem. váhhhhh.

na tehát nyertem. még nyáron beküldtem a stahl judit oldalára 1 salátareceptet. azt írták - ha jól emléxem - , hogy 10 ember kap eisberg ajándékcsomagot. és akkor betegen agonizáltam kedden este otthon, csörög a telefon. ismeretlen szám. belehalóztam. x. zsuzs vagyok, ön nyert. ... nézek (hallgatok)... majd elárulta, hogy salátacsomagot nyertem a stahl judit végett. juhéjj. ha nem lettem volna beteg, biztos nem ilyen tompán fogadom a hírt. megbeszéltük, hogy szerdán kihozza, majd délelőtt 1eztetünk. így is lett. kaptam 12 csomag salátát 4 flakon öntettel. már megettem elég sokat. tegnap meg bírtam állni, hogy ne vegyek magamhoz szénhidrátot, hanem csak zsírt és zöldséget meg gyümölcsöt. reggel kitűnően voltak a beleim, minden szuper volt. elkezdtem olvasni szendi gábor paleolit táplálkozás c. könyvét, s ez teljesen kikészített. a glutén, a cukrok.. lehet totál rosszul táplálkozok én is, pedig azt hittem, hogy rendben vagyok. még nem olvastam ki, mert hosszú és még gondolkodnom is kell közben, majd 1 külön bejegyzést szánok a könyvnek. hosszú lesz. olvasónaplót kellett volna írnom. vagy kiemelni a legfontosabb részeket a könyvből. a jógakönyvben már aláhúzogattam. az kell is, mert elég nehéz követni a légzésprogramot.

tegnap elvittem a gizellát a luongoba. júniusbabn fűzték a hátsó kereket. 1 ideje hurcoltam magammal a szeptemberben megtalált garanciapapírt, most rászántam magam, hogy bemenjek. a szerelő meg volt elégedve magukkal, mert csak 1 icipici 8ast korrigált a hátsó kerékben. és az 1.ben is. szóval fasza. legalább a gizi rendben van.

még a biciklizéshez: ugye tavaly vettem a szélálló zoknit, már akkor agyon dícsértem. most kedden elázott a cipőm, ez is rajtam volt, és alig lett vizes a zoknim. igaz tesóm felszerelt 1 sárhányóhosszabbítást, ez is segít. elég puha az a gumilap, így hozzáér a hajtókar. remélem, nem lesz belőle baleset. dehooogy lesz, hisz tudok biciklizni.

ok. most elhúzok. szabadságra is többek között.