münchen

KÉPEK ITT
már >1 hete, hogy hazajöttem münchenből, és még mindig nem írtam róla semmit (visszadátumozom. ilyet is lehet).

nem mondanám, hogy tervezett út volt
era amikor kiment münchenbe, lerobbant. ott kellett hagynia az autóját egy szervizben, és hazajönnie vonattal. azt ígérték, hogy május 18-ra vagy 2-re kész lesz az autója. ezért megvették 22-re a vonatjegyet.
kb. 21-én du. 2-kor jött a hír, hogy nem lesz kész a kocsi, csak csüt. vagy péntekre (24, 25). a vonatjegy már megvolt. era faterja nem akart annyi időre kiutazni, így jöttem én, mint jolly joker, a mobil ember, kimennék -e vele én. 1 percig nem gondolkodtam volna, csak volt 1 ígéretem, amit nem akartam megszegni, és ez meghosszabbította a döntési folyamatot.
végül este 7 környékén rábólintottam. a döntés igazolta az elméletet és a többszörös tapasztalatot miszerint: ha valamit VÉGRE eldöntök, utána megkönnyebbülök bármi si lesz a kimenetele az eseményeknek. a döntési kényszer akkora nyomást gyakorol rám, ami mindig felülmúlja lehető legrosszabb következmények által adódó stresszt. mégis miért olyan kiba. nehéz döntenem? az asztromókus azt mondta, hogy ez benne van a csillagképemben, örök életemben nehéz lesz döntenem. hát kösz. mondjuk jó ezt tudni, tudatosítani időnként, hátha gyorsabban fogok 1 kicsivel dönteni a jövőben.

előkészületek
nem sokáig tartottak, lévén este 7 óra volt, és másnap 11:20-kor indult a vonat a keletiből. összeszedtem a gondolataimat, és kezdtem az utasbiztosítás megkötésével. ami mindössze 45 percet :) vett igénybe. a netrisken kötöttem. korábban sosem volt ezzel problémám, mindig pikk-pakk elintéztem. kettőnknek kötöttem, vagy 7x beléptem, mire működött. persze kiderült, hogy era a hunyó, mert ő is be volt lépve, és a rendszer emiatt nem engedte nekem megkötni a biztosítás. era kijelentkezett, és utána ment simán. csak a netrisk felületén volt nehéz megtalálni azt a részt, ahol kifizethettem az utasbiztosítást.
aztán hazamentem nagynénémtől, és úgy döntöttem, megmosom a hajam.  1x csak lejött a kádcsaptelepről az a gomb, amivel a zuhanyt ki/bekapcsolom. nem jött többé víz a zuhanyrózsából. folyt a samponos lé a fejemről... kezdtem ideges lenni. próbáltam visszatenni a gombot, nyilván nem hagyta, nem ment rá. belenéztem: menetes. menetes a pöcök is, amiről lejött. próbáltam kis fogóval felemelni és rácsavarni. de túl vastag volt a fogó. nem akartam ezért senkinek sem telefonálni, lázasan dolgozott az agyam. dühömben letekertem a zuhany gégecsövet vagy hogyhívjákot. kizúdult valamennyi víz meg talán 1 tömítés, amit visszanyomtam. ekkor derült ki, hogy ha tovább nyomom az ujjam, akkor a kis pöcök felmegy. nosza, beleszúrtam valamit alulról, így nem mozdult többé a pöcök, rátekerhettem a gombot. cső vissza. máris lett víz a zuhanyban! tanultam megint valamit. megkönnyebbülve folytattam a pakolást.

vonatút münchenbe
railjet. 1. osztály. ez a vagon van kiképezve úgy, hogy mozgássérültek is fel tudjanak szállni. kíváncsian vártuk, hogy valósul meg. jött a kaller, kihajtott 2 csavart az ajtótokban, és lenyílt 1 rámpa, amit leeresztett a földre. era rágurult, 1 gombnyomás, elindult felfelé. a padlószinten megállt, era legurult, a kaller pedig visszacsukta a szerkezetet.
a kocsi tiszta volt, ragyogott. a hely valóban mozgássérült-kompatibilis volt. monitor, ami mutatja a térképet, hol vagyunk, menetrendet, ahhoz képest hol tartunk. üdvözlőcsoki. hívógomb az oldalfalban.
a menetidő 7 óra volt, amit perce pontosan be is tartottak.
a railjet magyar személyzettel (is) indult. bécsben felszállt 1 vak ember, akit felkísért 1 osztrák vasutas. szépen leültette a kívánt helyre. faszi nyomta a gombot, rendelt magának 1 sört. figyeltem, csak nem hozták... pedig a büfékocsiban folytatódott az 1. osztály, 5 lépés volt  tőlünk a bisztró. elmentek mellette többször is. 1x az 1ik felszolgáló megkérdezte tőle, hogy ő rendelte -e a sört. igen. aztán csak nem hozta. meg kellett nyomnia a gombot, és újra leadni a rendelést. (közben én átmentem a büfébe, és kettévágattam a radíromat a maygar személyzettel.) végre megjelent a csaj (akivel magyarul beszéltem a büfében) a sörrel. elkezdett magyarázni németül meg mutogatni, közben rám nézett. kérdeztem, hogy nem lehetne -e magyarul. mire közölte, hogy de az úr nem tud magyarul. oké, azt látom, de akkor miért rám néz, ha neki beszél? ...
elég hamar eltelt a 7 óra. beszélgettünk, fejtettem a rejtvényeket.
no meg ettünk. utazás közbe gyorsan csúsznak a falatok. ez is 1 tevékenység, ami tarkítja az út unalmasságát. védekezni nagyon könnyű (lenne) ellene: nem csomagolsz (annyi) kaját és kész :)

rejtvény
ezt muszáj leírnom. elkezdtem rejtvényszigetet, szerkessz újra-t meg ilyen különleges rejtvényeket fejteni. amiket eddig sosem. rájöttem, hogy 1. ránézésre lehet, hogy ijesztő 1 olyan rejtvény, amiben ömlesztik a meg6ározásokat, és meg van adva 1 fekete 4zet. 2. ránézésre, ha bele is olvasok, rájöttem, hogy nem annyira bonyolultak meg6ározások, nincs tele külföldi közgazdászokkal meg sportolókkal és latin kifejezésekkel. ezt az ebugatta rejtvényújságra értem, nemtom, hogy a fülesbe vagy a kemény dióba miket tesznek bele. ezek után kipróbálom.


münchen 3 nap alatt
nyugatra később sötétedik. tökjó és fura.
este már nem csináltunk semmit, csak vacsoráztunk meg dumáltunk. előkerültek a német sörök, és miki, a házigazdi, era bnőjének=kriszta a férje elújságolta, hogy a közelben van 1 lerakat, ahol vagy 50féle sört kapni, melyek nagy része bajor főzdékből kerül ki. világos, barna, szűrt, szűretlen, búza., sötétbúza- iparidúrva ez :)
szerdán kriszta elment nyelviskolába, mi nyakunk köré vettük a várost.
a legújabb info az volt, miki telefonált, hogy szerdán vagy csüt kész lesz az autó. így szerdán szabad a mozgás.
még kedden este vettünk bérletet, és itt új bekezdést nyitok a müncheni tömegközlekedésnek...

münchen és A tömegközlekedés + münchen és a bicikli
igen, szükséges volt használnom a caps lockot...
fejből nem megy pontosan, de van vagy 8 metróvonal. van hévjük, rengeteg villamosjárat, buszok.
annyi villamossín van, hogy ott éjjel részegen biciklivel... netán esőben... az =bukás. nem is nagyon látni fixiseket slick gumikkal. 10-et ha összeszámoltam. az se biztos, hogy fix volt, lehet 1sebességes- nem tudtam megállapítani. nagyrészt szakadt montikkal járnak, csak azt nem tudom, mikor. a vasútállomás környéke meg az ilyen elosztó helyek tele vannak bringával. napközben nem túl sok biciklist láttam. futárkinézetűt csak kettőt. itt divat a nyeregretenni esőhuzatot, és rengetegen járnak csomagtartóra szerelt táskával, amit csak le kell pattintani. a futárkinézetűek is csomagtartó+futárzsák kombóval nyomták... de az átlag biciklis ha van csomagtartós táskája, akkor nem cipel pluszba hátizsákot. a szülők a gyerekeket gyakran viszik utánfutóval. a széles és mindentbehálózó bicikliutakon  jobban elférnek és biztonságosabb is, mint itthon.
valószínű azért nem láttam annyi biciklist, mert mire mi elindultunk, már mindenki melóban volt.
a metrómegállókban van lift és mozgólépcső is, ami mind2 irányba tud menni.
a villamosra kerekesszékkel az 1. kocsiba elejébe érdemes felszállni, ha valaki 1edül van. ui. ezt látja a villamosvezető, megnyom 1 gombot, lehajtódik 1 rámpa, ami felemeli a széket (hasonló elv, mint a vonaton), és akkor be tud gurulni a számára fenntartott helyre. én erát feltoltam-. ez gyorsabb. a villamos végén is van kialakítva hely babakocsisoknak és mozgássérülteknek, de szerintem itt nincs ilyen beépített rámpa.
sok öregasszony -érdekes módon öregember nem- jár ilyen kerekes járókerettel vagy minek mondjákkal. ugye könnyen felteszi a villamosra, leviszi a metróba, bele tudja tenni a megvásárolt holmit, és rá is tud támaszkodni.
árak: mi 3napos bérletet vettünk. ezt nem 72 órára adják, hanem 3 napra. 23 EUR az ára, és 5en utaz6nak vele korlátlanul. ez így nem rossz. főleg ha beleszámítjuk a színvonalat is.

kedden este már csak ettünk... :) meg ittunk.

piac
szerdán nyakunkba vettük münchent. jó későn indultunk el. azt terveztük, hogy majd vmi pékségben veszünk reggelit. én a szemeim előtt csak laugen brezelt/brötchent láttam. és amikor a piacra keveredtünk, akkor hegyi sajtot. vásároltunk is. még zactől kaptam 1 marék aprót, amit odaadtam az 1ik sajtosnak. annyira nem volt boldog tőle, lehetett vagy 40 db pénzérme. rengetegféle sajtot kínáltak. csak kamilláztam. volt olyan is, aminek a külsejére gyógynövényeket tapasztottak. ilyeneket magyarországon nem látni. a piac totál másképp néz ki, mint itthon. és nem fényképeztem le, csak a kolbászost. lehet kapni millióféle olajbogyót is. meg változatosabb a zöldségkínálat, mint itthon. éppen spárgaszezon volt, minden tele volt spárgaárusokkal. spárgaárusító standok a legváratlanabb helyeken. érdekesség: nem csupán zöld és ehér spárga van, hanem van  olyan is, ami ugyan fehér, de min. d= 2 cm.
a piac mellett vmi  árnyékos zugban megreggeliztünk tehát. már igen éhesek voltunk.
a marien platz az híres. van ott 1 templom, ahol délben megkongatják a harangokat, és a toronyban lévő szobrok elkezdenek körbeforogni. ez valami történetet mesél el. ilyenkor minden turista csattogtatja a fotoaparatot, és ez vicces

nymphenburgi kastély
hoz utaztunk el a 18-as villamossal.  baromi nagy az egész épület1üttes, még óriásibb kerttel. a közepén fut 1 patak, van szökőkút, óriási zöld felület, virágok. őrültnagy. és tele van libával meg kacsával. néztem a füvet, és rácsodálkoztam, hogy mi ez a szar? szó szerint. kutyáké nem lehet, mert azokat tilos bevinni. és kiderült, hogy sejtésünk beigazolódott: a madaraké. totál tele van velük a kert. én azt hittem, a kacsák más alakút kakálnak... így trágyáznak? itt folyamatosan kell nyírni a füvet. mi lehetett régen ilyen nagy parkokban, amikor nem volt fűnyíró? azt gondolom, hogy nagyobbra kellett meghagyni a füvet, és akkor lekaszálták. mennyi ember dolgoz6ott az uraságoknak...
a kastélykert oldalsó részén van 1 csodálatos, szépen gondozott botanikuskert, amit szintén megnéztünk. éppen virágzott a rododendron, ami nemcsak színpompájával, hanem illatával is beborította a környéket. megtaláltuk a fűszerkertet benne meg különféle zöldségeket, eperből sokfajtát. szóval akit érdekel, annak ez tökéletes tanulási lehetőség. van 1 pálmaházuk is, de oda nem mentünk be spóroltunk. meg kriszta azt mondta, vannak lepkék is, én meg rosszul leszek, ha rámszáll 1 is. era sem kedveli őket ily nagy tömegben, így csak oldalról tekintettük meg a trópusi növényeket. a botanikus kertben van 1 iskola is meg kávéház. a klotyó külön van, diszkréten elrejtve a nagy zöldben. közelebbről is megtekintettük. a mosdók feletti polcon hagytam a biciklis kulacsomat, hogy majd kifelémenet megtöltöm... kézmosáskor azonban nem találtam. hát hülye vagyok? de ide tettem! kimentem, visszamentem, szétnéztem. hát itt bizony nincs. ellopták. és ezt pont németországban kellett megtapasztalnom. már annyi helyen ott hagytam kulacsot klotyó/zuhanyzás idejére, és mindig megvolt. nem feltételezem, hogy német állampolgár nyúlta le.

és münchenben ilyen bolt is megél

csalódottan jártuk körbe a maradék részt. jó, nem sokáig búslakodtam, itt ugye nem a kulacson volt a hangsúly, hanem a hol vitték el-en.
volt még 1 sziklakert is meg különleges fák, napozó nyugdíjasok.
kiértünk a botanikus kertből, és láttuk a szabad eget, nagy, sötét felhőkkel. na, zápor lesz. meneküljünk vagy maradjunk? a hazaigyekvő biciklisek erősen taposták a pedált, mi meg vándoroltunk a felhőkkel, és jól megúsztuk: csak néhány csepp eső potyogott ránk.
1 fagyi már nagyon hiányzott. javaslatomra nem a villamosmegállóban ettük, hanem odébb, mait a viliről láttam. nem vagyok benne biztos, hogy jó döntés volt, ui. a főpályaudvar közelében volt, túl színes népek, és era jegeskávéjára műanyag flakonból öntötte a személyzet a kávét. ezt nem volt jó látni. az én fagyim rendben volt. ettem valami ultrabrutál csokisat, majdnem fekete volt :)


aztán kimetróztunk krisztáékhoz. a változatosság kedvéért ettünk meg ittunk. nekiálltunk társasozni is. 1 kört lejátszottunk, mire miki hazaért a "bulizásból". elmondta, hogy telefonált a szervizbe, és holnap már kell lennie valaminek.
era úgy tervezte, hogy csüt. este 6-kor indulunk. az még nem péntek, akkor nincs olyan forgalom, ő szeret este vezetni. oké, nekem csak annyi a dolgom, hogy ébren maradjak mellette.

olimpiai park
csüt délelőtt kimetróztunk ide, hogy megnézzük, hol zajlottak az 1972-es olimpiai játékok. milyen vicces ez a kifejezés: játékok. holott k. nem játék ez már. már ha valaha az is volt...
óriási terület. szépen gondozott. éppen valami spec. sportesemény volt, tele volt csapatpólóssal, és be lehetett menni termekbe is. kriszta javaslatára ettünk 1-1 óriáspalacsintát. valóban nagyon finom volt. ez a nyugtató kellett is, mert jött miki sms-e, hogy még mindig semmi konkrét nincs az autóval. no erre felment bennem az adrenalin, és mondtam erának, gyorsan húzzunk a szervizbe, és csináljunk balhét, mert ez hallatlan. így is tettünk, kaja után 1ből pattantunk a tömegközlekedésre, és rongyoltunk ki ia szervizbe. közben megbeszéltük, hogy felnövünk: angolul képviseljük az érdekeinket, és elsírjuk, hogy nincs pénzünk szállásra, nincs hol aludnunk (krisztáéknál sem lehet végtelenségig, és pénteken már jönnek az újabb vendégek), era az autó nélkül nem tud közlekedni és dolgozni, magyarország k. messze van, és sokba kerül az utazás, és különben is múlt péntekre ígérték.

opel szerviz
(közben viharfelhők gyülekeztek, és olyan nagyon furcsa volt minden. főleg az 1ik felhő. le kellett volna  fényképezni. mindenféle csapadékot esélyesnek tartottunk aláhullani a mélybe)
kellően paprikás hangulatban bementünk a szerviz recepciójára, és kértünk 1 embert, aki tud angolul. jött claudia, aki leültetett minket, és kávéval kínált. nagyjából elmondtuk neki angolul a fentieket. aztán kiderült nagy nehezen, hogy a kuplungot beszerelték, ám mégsem működik a kocsi, még nyomoznak, javítanak. ekkor megnyugodtunk. azért elcsodálkoztunk, hogy miért nem mondták ezt a kis infotöredéket, akkor nem akadtunk ki volna ennyire.
jó, jó, de mikor lesz kész? mi hazamegyünk pénteken mindenképpen. ha más nem, vonattal. arr ameg jegyet kell venni.
várjunk.
vártunk.
untam, ezért megkérdeztem, hogy akkor most lelépjünk, és holnap de. jöjjünk vissza?? vagy mi legyen?
nyugi, mindjárt jön a nemtomilyen úr, aki majd mond valamit. türelem.
ok.
aztán megjelent claudia, és közölte, hogy rajta vannak az ügyön ezerrel. ő holnap délben kezd, hívjuk fel, ha addig nem telefonálnának, hogy kész a kocsi. vonatjegyet ne vegyünk. szerinte meglesz. megadtuk neki az én számomat is. már annyi telefonszáma lehetett tőlünk, mint a szemét.
közben a viharocska-esőcske is elvégezte dolgát.
leléptünk. a legközelebbi lidliben vettünk magunknak kaját - én laugent természetesen -  és megkajáltunk.
1 megállót gyalogoltunk, ui. odafele láttam, hogy 1 bazinagy sörgyár van az út 1ik szélén. ezt lefényképeztem, és 1 ventilátor kifúvónyílás mellé álltunk, ahonnan jött ki a sörkészítés szaga. tényleg szag. büdös, amikor érik a lötty. nem tudom már, hogy a sörkészítés mely fázisa ilyen büdös.
majd be a vasútra, ahol kiviláglott: van vonat, 13:??-kor indul, és összesen 225 EUR a jegy. köh köh ez 67.000 ft! nembaj, van mitfahr is! tele van münchen magyarokkal. valahova csak beférünk. ráadásul pünkösd, mennek haza a népek, micsoda esély 1 olcsóbb útra, de azért a k. anyjukat, csinálják meg azt az autót, hol a német precizitás...

este mondtam, nem érdekel, én iszok, amennyi belémfér. sajnos nem sok fért belém. a házigazdával játszottunk, míg kriszta tanult.
most eszembe' van, hogy szereltem is. én a nagy vízkőmentesítő hírében állok. a fürdőszobai mosdócsaptelepből alig jött a víz. 1áértelmű volt, hogy ez a vízkőtől van. krisztától kértem ecetet, s szerdán megszereltem: kéne legalább 1 kombináltfogó. az 1ik zugban volt a porszívó, gondoltam, mellette lesznek a műszaki cuccok is. csak van... miki gépészmérnök. kell, hogy legyen pár szerelőeszköze. hát itt nincs. fene a belét, csak nem a hálószobában tartja? oda nem megyek be, megígértem :) nézzünk szét a konyhában. legalább 1 diótörő lenne. nincs. végül a fokhagymanyomó vagy minek a nyelével tekertem le a csapról azt a izét. először az sem ment, ui. ha fejtetőre van állítva a világ, akkor képtelen vagyok végiggondolni, hogy merre kell letekerni a csavarról az anyát...megoldottam. nagyon vízköves volt. 1 vízkő-lemezke volt azon a szűrőn. a recycling jegyében a miki által említett uborkalébe áztattam a vízköves részeket, amin később kriszta meglepődött: jesszum, mik jönnek ki a csapból :) a híg ecetsavas lötyi úgyis jobb, mint a tömény. a szűrőt gyönyörűen helyreállítottam, a víz végre akadálytalanul folyik ki a csapból.

péntek
másodszorra is elcsomagoltam a hálózsákomat, menetkészre varázsoltuk magunkat.
reggel jött 1 sms, hogy kész a kocsi. juhéjj, öröm, mehetünk haza. akkor irány a szerviz, utána a sörlerakat, ikea, majd hazaaaaaa!
kitömegeztünk a szervizbe, 2 perc alatt odaadták az autókulcsot, beszálltunk, gps bekapcsol, irány a krisztáékhoz.
ez a fránya gps engem nagyon megtréfált, mert a hang meg a térkép valahogy nincs szinkronban, és nem tudtam, kinek higgyek, a térképnek vagy a nőnek? végül lenémítottam. én voltam a gps-tartó, mert a régi letörött, és era nem vett újat. enyém lett a navigációs felelősség- remek. nehezen megy a tájékozódás, rövid időn belül tajtékzás lett belőle :)
hazafelé bementünk a lerakatba, és vettünk sokféle sört- az autó úgyis elbírja.
és akkor eszembe jutott az is, hogy csüt reggel a közeli nettoban vásároltunk, vagy 15 üveg sört meg csokikat, aminek kb. fele fért be era hátizsákjába, a többi ment 1 szatyorba, aminek a felemelés pillanatában leszakadt a füle (legalább nem esett le), így kénytelen voltam karba cipelni. mire elértünk a házig, már olyan izomláz volt a kezemben, hogy rettenet.
én ekkor már szarul voltam, éjjel hirtelen torokfájásra ébredtem, ami napközbenre enyhült, és tüsszögtem 1folytában. komolyan mondom, ebbe fáradtam el.
szépen összepakoltunk, elrendeztünk mindent, elköszöntünk krisztától, és irány az ikeaaa! ha nem is 6kor indulunk, de már nem volt maradásunk.
megtettünk vagy 1 km-t, amikor era közölte, hogy világít 1 ilyen műszaki lámpa. ó, neee! szerencsére az autó nem állt meg. mi legyen? hívjuk claudiát, éppen dél van. kikérdezett minket a lámpa felől, majd azt tanácsolta, menjünk be a szervizbe (a hibaüzenetekben is ez állt).
bekavirnyáltunk, már vártak minket. claudia leültetett minket a szokásos helyünkre, és mondta, hogy várjunk, ha van valami, szól.
erának később eszébe jutott, hogy elfelejtettük megmondani, hogy a rádió nem működik, így odaballagtam és jeleztem ezt is.
izgultunk.
kávéztunk.
megjelent claudia. hogy vmi szűrő eldugult, ami az autópályán nagy sebességnél kidugult volna amúgy is. ennyi volt a baj. köszönjük, viszlát.
era beütötte az ikea címét a gps-be, és elindultunk. úttalan utakon vit minket, k. nem értettük, mi van, miért kavarog, már rég ott kéne lennünk, ehelyett pici utakon kanyargunk. végre kivitt az autópályára, és onnan le vaalmi kis útra, ami kb. kerékpárútba torkollott. mi ez, era, te biciklis opciót állítottál be?! basszus, robigyöngyi gyalogosan is használták!...:D ennyi. era átállította autósra, és csak odataláltunk az ikeába. vásárlás után kis pakolás, majd tényleg irány haza.
én tüsszögtem meg szenvedtem, ám nem voltam álmos. era jól bírta. még rámaggatott pár ruhát a cuccai közül. 2x álltunk meg, ettünk, ittunk.


KÉPEK ITT

ez most már k. unalmas. abbahagyom. úgyis vége a sztorinak :)

big day 2012

big day 2012

nagy izgalommal tekintettem elébe az idei big daynek. 1általán nem sejtettem, milyen formában vagyok/leszek. tény az, hogy idén alig bicikliztem. mennyit mehettem előtte? 500 km-t? szerintem felülbecsültem. ha hozzáveszem, hogy mivel lány vagyok, eleve gyengébben teljesítek, és még nem is edzettem rendesen, még rosszabbul állok- gondoltam magamban a big day előtt. és azzal nyugtattam magam, ha 1folytában edzenék, akkor se lennék uo. gyors, mint 1 férfi. szóval lehet mentegetőzni a nőiégem mögé bújva :)

big day prg
8:00-kor találkozó a gyönygösi vasútállomáson.
gyöngyös vá. - kékes
kékes - parádsasvári elágazó
parádsasvári elágazó - kékes
kékes - gyöngyös, főiskola
gyöngyös, főiskola - kékes
kékes - haza, kimerre lát
____________________________
110 km
2750 m szint

tesóm a tavalyi odatekerésen felbuzdulva idén is kijelölte az utat. tekerjünk el gyöngyösig, majd a 3x-i megmászás, aztán haza is biciklivel, vagy állapottól függően esetleg vonattal. én úgy éreztem, hogy hazafelé tuti vonat lesz vagy autó, minek csináljam ki magam? nem jó hisztizni.

ehhez képest
gábor gy.g. és az én unszolásomra úgy döntött, hogy eljön velünk tekerni, de odáig nem jön bringával, hanem balázzsal autóval. napközben hívott m.tamás, nemmegyünk -e 7végén biciklizni. vázoltam neki a tervet, mire ő elgondolkodott, és péntek este hívott, hogy akkor ő is jön.
tehát 3 ismi autóval.
tesóm, imi, tamás és én szombat 4:00-re beszéltük meg a találkozót a hungária # kerepesi-ben.

előzmények, bla-bla
fontos.
a szokásos kialvatlanságomat szándékoztam péntekről szombatra behozni. az volt a szerencse, hogy itt volt kedd, szerdán az angol világkörüli bringás srác, és ezen a 2 estén időben lefeküdtünk aludni. mert a csüt. estémet sütéssel töltöttem- bölcs voltam, hogy nem hagytam péntek délutánra. a péntek du-i dóra és családja látogatásra sütöttem édes pogácsát (amit a nagyobbik kisfia is észrevett, már a pogácsa mivoltát, és nagyon elkeseredett, amikor édes ízt érzett a szokásos sós helyett :) és tesóm javaslatára rizsfelfújtat a big dayre.
péntek du. bevásároltam: rozskenyeret és banánt. müzliszeletet még múltkor a pennyben, többi hozzávaló volt itthon.
este fél 9 körül be is fejeztem a bicikliátalakítást, nekikezdtem a kaja és 1éb cuccok összepakolásának.
kb félcentis szeletekre vágtam a kenyeret, és megpakoltam kettőt kolbásszal és salátával, a másik kettőt savanyúuborkával. és természetesen minden szeletre vaj. (áltsulis koromban a kedvencem volt a margarinos-savanyúuborkás kenyér. igen, akkor még margarin, mert bejött a divatba, és nem voltam tudatos fogyasztó:)
kimértem a rizsfelfújtat: kb. 50 g-os csomagokat készítettem. 13-at. és még k. sok maradt, de így is kitöltött a mezemben 1 csomó helyet, ezért a müzliszeletjeimet a kukásmellényem zacskójába pakoltam bele, és felszigszalagoztam a felsőcsőre, 2 banánt pedig a hátsó villákra ragasztottam :)
10 körül még átjött nagynéném, beszélgettünk 1 kicsit.
tesóm tanácsát megfogadtam, jól teleittam magam. rendes kaját este 7 körül ettem utoljára. volt erőm megállni, hogy ne 1ek többet. rendetlen kajaként azért benyomtam 4-5 ek. szilvilekvárt, hogy ne bízzam a véletlenre a reggelt/hajnalt. erre reggel még rásegítettem 1 nagy adag tejeskávéval, és 1 pohár vízzel, így a korai kelés ellenére is kicsusszant belőlem minden fölösleges anyag :) ezentúl ez lesz a taktika. megítélésem szerint nagy szerepe volt a jól sikerült reggelnek abban, hogy olyan jól mentem gyöngyösig. ja. az első 70 km-en tudtam tesómmal tartani a tempót. már a tavaszi szél előtt is ezt a technikát alkalmaztam, és az is meglepően 6ékony nap volt. az edzettségemre nem fog6om, mert az nincs... a kipihentségemre meg pláne nem. hisz big day előtt aludtam vagy 2,5 órát.
valamennyit fogytam is mostanában. a munkahelyen alig eszek, nem nagyon szoktam kaját vinni, csak gyümölcsöt. így a kenyér is kevesebb. mindezeknek jó 6ása van a szervezetemre. feltaláltam a spanyolviaszoMat.

kaja, pia
3 banán
5 szendvics
5-6x 50 g rizsfelfújt
5 müzliszelet
2/3 adag spaghetti carbonara
1 korsó sör
0,5 l isostar
0,7 l limonádé
nemtommennyi víz
_____________________
245 km
>3000 m szint

bp-gödöllő-aszód-kartal-zagyvaszántó-apc-gyöngyöspata-gyöngyös
tehát 4-kor találkoztunk az említett helyen a buszmegállóban. ahhoz képest, hogy alig aludtam, könnyen felkeltem, összecsomagoltam, ittam stb. vicces volt hajnalban végigbiciklizni a belvároson. sokan akkor még csak hazatámolyogtak buliból vagy éppen másik helyre mentek.
imi a szokásos betétesnadrág nélküli szerkóban jött, kaját nem hozott. tyű, hogy bírja ezeket a tekeréseket sima ruhában? pedig vehetne a sima gatyája alá szivacsosat, nem is látszana. na mind1.
tesóm futott be utoljára, kicsit csevegtünk, majd elindultunk.
én azt állítom, hogy nekem k. jól ment. éreztem magamban az erőt. gödöllőn ettem először. 1 banánt. 5 körül érhettünk oda. a fővároson kívül jóval hidegebb volt, éreztem, hogy kezdenek lefagyni a lábujjaim.
gödöllő után volt 1 olyan istentelen hideg szakasz, hogy csak nagyon kevés választott el a sírógörcstől. ráadásul a nap is ekkor kelt fel, és köztudott, hogy napfelkeltekor tetőzik/pincézik a hideg. megváltás volt, amikor az 1. napsugarak megmelengettek.
aszódon betértünk 1 pékségbe, ahova én csak melegedni mentem, végül vettem 1 kakaóscsigát, aminek a felét benyomtam.
a városból indult 1 nagyobb emelkedő. ez jólesett, mert legalább kimelegedtem.
asszem zagyvaszántó előtt volt 1 elég retye-rutya szakasz. szűk volt az út, és tele kátyúkkal. amúgy jól nézett ki. láttam nyulat is, amit elsőre őznek néztem. kicsi őznek... messzire ilyen jól látok.
gyöngyös vasútállomásra negyed órás-húszperces késéssel érkeztünk meg. gábort, m.tamást, balázst meglepő módon nem láttuk az emberek között. a többiek elmondták, hogy gábor autója bedöglött, így ők gödöllőtől bicikliznek, és majd valamikor becsatlakoznak.
tesóm és tamás elhúztak, miután gyönygöst elhagytuk. én imit hagytam le. így a szokásos 1edültekerés következett. izgultam, mert mondták, h mátravalahol kell majd lekanyarodni. de  tutui nem fogom eltéveszteni, ki lesz írva. elhagytam mátrafüredet. semmi. (előzőleg természetesen nem tájékozódtam a térképen az útvonalról) jöttek szembe gyalogosok, kérdeztem tőlük, hogy kékes felé tartok -e. azt válaszolták, igen. megnyugodtam. az út jóminőségű volt, szép íves kanyarokkal tarkított. az erdőben ment végig.
ha a magyar ún. hegyvidéken járok, mindig meglepődök, hogy itthon is vannak hegyi városok, települések. látszik, érződik rajtuk a hegyiség. annyira tipikusak, mint az alföldi városok. azt hiszem, ha kipottyantanának bealtatózás után bármelyik alföldi városban, és én nem tudnám, hova szállítottak, 100 %, hogy meg tudnám mondani, hogy az alföldön vagyok. annyira tipikus.
már nagyon hiányoltam azt a kékestető táblát, s végre ott volt előttem. megálltam a kereszteződésben enni. úgy számoltam, hogy van még 8 km, enni kell, és kicsit pihenni. kérdeztem az ott vizet felvevő bigeseket, hogy innentől lesz dúrva? azt mondták, hogy még 2,5 km. megkönnyebbültem- ezek szerint elszámoltam magam.
ők leléptek, én pihegtem még 1 kicsit, aztán nekilendültem. ez bizony sokkal meredekebb volt, mint az eddigi út. néhány kanyarban és szakaszon ki kellett állnom a nyeregből. hosszasan nem érdemes, mert fáraszt. de néha meg kell nyomni, ez nem monti hajtómű. amikor szerintem ltelt a 2,5 km, elgondolkodtam: lehet rosszul értettem? és nem kétésfél hanem hétésfél? jobbesetben négyésfél. francba az É betűkkel. 1x csak megláttam a kékestető lakott terület táblát. nocsak, ezek szerint ez 1 település. úgy meglepett ez, mint annakidején a dobogókő lakott terület tábla...
az út ezen része volt kicsit neccesebb: apró kavicsok, némi hepe-hupa.
a társaság nagy része már fent tanyázott, evett, lotyogott, és napozott (amikor éppen nem bújt el). 1014-en hidegebb volt, mint lent a városban. nem sokat teketóriáztam, felvettem a széldzsekit, és hamarosan a lábszármelegítőt is.
megpróbáltam megenni az 1. szendvicsemet. megdöbbentem, amikor nem bírtam beleharapni. harapni sem, nemhogy rágni. aztán pár perc múlva sikerült. aprókat haraptam, és alaposan megrágtam az ételt. nem engedhettem meg magamnak, hogy túlterheljem a gyomromat. és ezen a szent naponn sikerült minden ételt úgy elfogyasztani, hogy pépesre őröltem a számban. így kéne tennem a jövőben minden kajával.
az 1ik banánom felmászott velem a kékesre. a rezgés nem tett neki jót, kimozdult a helyéből. a szárát a küllők darálták le, az alját pedig a lánc csonkította meg és olajozta be. nem akartam megenni, mert tele voltam, így betettem a zsebembe.

parádsasvárig gurultunk le. ez tavalyról ismerős volt. az út elég szar, najó nem a legszarabb. igazából nem is annyira gáz. tesómmal megvárattam magam az elágazónál- el ne tévedjek.
visszafele újra 1edül másztam. a másik út jobb volt. az olajos banánt benyomtam, és kértem a kocsmában 1 kulacs vizet a kocsmárostól.lassultam. igaz ez meredekebb, mint a gyöngyös-kékestető szakasz.
még az elején megálltam az erdőben, meg 1x megigazítani a sisakomat. aztán többet nem. m.tamással a kékestetői elágazás után találkoztam össze. ezek szerint megérkeztek.
felaraszoltam, de ez már k. nem hiányzott. elfáradtam, és úgy voltam vele, hogy én még 1x ide fel nem tekerek, inkább akkor hazáig bringával, és akkor nem költöttem vonatjegyre...
balázs, gábor már fent voltak. elég sok időt elszúrtunk fent, a többiek már rég legurultak, amikor én még tamás biciklijét őriztem 10 perce, mert elugrott kóláért... aztán végre megjött, én meg suhantam a többiek után. akik ott topogtak vmi főiskola előtt, és közölték, hogy rám vártak, nem tudták mi történt velem. én persze duli-fuli voltam, és nem akaródzott többet biciklizni. tesóm bíztatott, hogy menjek, ő is elindul, max. visszafordul. mondom, oké, majd meglátom.
ettem 1 müliszeletet dulifulisan, kettőt félig felbontva betettem a mezembe, és elindultam. mondom a gyönygös-kereszteződés szakasz elsőre úgyis tetszett, az igazán nem nagy wasistdas, elindulok, ha már 1x idetoltam az arcomat. lassan megnyugodtam, főleg amikor viszonylag hamar kikerültem pár kollégát. akikről később kiderült, hogy még csak középiskolások, és ezért mennek szarabbul (meg sima cipőben). kisebbítik a sikeremet :) érdekes, goldsprinten meg a fiatalság nyomja sokkal jobban, mint az öregek.
úgy terveztem, hogy ez útelágazásnál pihenek majd, mert eldöntöttem, hogy ha bele-pusz-tulok is, megcsinálom végig 3x. ha fel bírok menni azon a lankáson, akkor azt a 3 km-t már csak meg tudom csinálni. hagytam magamnak pár tartalékfokozatot.
amíg erőt gyűjtöttem, megérkezett m.tamás is. fájós derékkal. namodom, én ezen már túl vagyok. annyit jógáztam meg gyógytornáztam, hogy a derékfájásom megszűnt. kicsit lotyogtunk még, aztán nekigyűrkőztünk az utolsó etapnak. tamás előretessékelt, hogy menjek csak, úgyis lehagyom őt. reméles is- mondtam vigyorogva.
sinus görbe szerint haladtam felfelé. lehetett is, mert alig jöttek autók. így elcsimbókoltam az utolsó 3 km-t szinte kényelmesbe'. mindig ugyanott álltam ki a nyeregből.
nagyon jó volt megérkezni. szét-hullottam. nyújtanom kellett volna, de csak annyira telt, hogy lekuporodtam guggolásba, és annyit nyúltam, amennyit a guggolás engedett. ráadásul begörcsölt evés közben a fogam (helye). a szokásos: onnan indul, és jobb alsó állkapocs, meg jobb oldali nyaki izmok meg talán a nyelőcső. fizikai megerőltetés után szokott jelentkezni. meg hidegben lejtőn lefelé. ezek sz. most megerőltettem magam. és csak biciklizéskor. ezek szerint csak bringázás közben erőltetem meg magam fizikailag :)
a bicikliemelést megint kihagytam, örültem, hogy a szendvicset a magasba bírom tartani :)

az ereszkedés felső szakasza keményebb. itt kell használni a féket. ésszel. volt1 kanyar, ahol túleresztettem a biciklit, és majdnem kimentem a felezővonalig. szembe meg jött az autó. a harmadszori guruláskor isez volt a szitu. tudtam/éreztem, hogy most van az a kanyar, maikor bele kell fékezni, ennek ellenére mégis kisodródtam és megint jött 1 kocsi. megdorgáltam magam, hova ez a sietség, minek kockáztatsz, andi?!
mátraházától a gurulás lényegesen lassabb volt. nem elég, hogy felfele végig tekerni kellett, szinte végig lefelé is. szerintem 80 %-ban tekertem. sőt ha belevesszük a gyöngyös 6áráig tartó részt, akkor még többet. amúgy fasza volt gurulni, mert jó az út, forgalom nulla, nagyívű kanyarok, fékezni alig kellett.
1x majdnem bukfenceztem: legurultam a padkáról. a jóisten a megmond6ója, hogy tudtam visszamenni... össze kellett szednem magam.

(hejj, de kimerítő lehet ezt olvasni... már 2 napnyi biciklitúramennyiséget gépeltem, és még csak du. 4 óránál tartok.)

gyöngyös belvárosban találtunk 1 helyet, ahol normális ételt ettünk. tesóm, balázs, tamás és én. mint kiderült, imi hazavonatozott, gábor később jött le a kékesről m.tamással, aki szintén a máv szolgáltatásait vette igénybe, gábor pedig tekert. ő atkáron várt be minket a kocsma előtt.

a la maria étteremben sztapacskát ill. spagettiket ettünk. nem is tudom, miért rendeltem carbonarat, amikor tudtam, hogy úgysem az eredeti verziót hozzák ki. azért jólesett. 1/3-át balázsnak adtam, mert kifogott rajtam ez a nagy adag étel.

felültünk, aztán nyomtuk 3perces váltásokban. elég jól haladtunk és némán. atkáron becsatlakozott gábor is, így 5en váltogattuk a helyeket. 60 előtt éreztem az előtörő hisztit. hogy én nem bírok 35-tel menni, lány vagyok, elég volt, felszállok a vonatra. végül a srácok visszavettek a tempóból, és nagyjából 1ütt értünk be gödöllőre.
azon a részen, ahol reggel majd megfagytunk, a koraesti órákban is sokkal hűvösebb volt. nemtom milyen áramlatok kavarognak ott...
már nagyon nem voltam jól a végére. fájtak a térdeim, és a jobb bokám is. azt sejtettem, hogy görcsben van 1 jóideje, csak nem mozdítottam, így nem tudtam biztosan. nem is értem a testemet. tavaly másfél centivel alacsonyabban volt a nyereg, mégsem fájt semmim. most ezek szerint így is alacsonyan van. hanem akkor a kormányt meg kell emelnem. próbálkoztam még péntek este magasabbra állítani, csak akkor meg annyira kényelmetlen volt vele gurulni, hogy hagytam a francba. ez a 245 km már elég hosszútáv ahhoz, hogy kijöjjenek a jóságok meg a hibák. a jóság a nyereg volt. a vége felé már többet fészkelődtem rajta, de alapvetően kényelmes volt, és eszembe sem jutott, hogy biciklin ülök. tehát eddig az új nyereg volt az év mindentvivő biciklis beruházása. ennek örülök, mert megnyugtatott, hogy létezik olyan nyereg, ami még nekem is kényelmes, és nincs velem feltétlen akkora baj, mint azt hittem.
gödöllőn 5fős csapatunknak szétvált az útja. a pestiek el biciklivel, a budaiak autóval :) gábor autójába m.tamás helyett most én ültem. örültünk, hogy a futóműhiba ellenére hazaporoszkáltunk, és nem kellett újra bringára szállni :)

hát szétcsúsztam rendesen. de azért jó volt. PIPA :) jó erőlködni fizikailag, ekkor érzem magam valakinek. bár azért tekerés közben néha elborult az agyam :)
vasárnap majdnem fél 10ig aludtam kisebb megszakításokkal. alig bírtam felkelni. de 7főre regenerálódtam teljesen.
és akkor jött gábor emailje miszerint nem futómű hiba volt, hanem a szervizben nem húzták meg rendesen a kerékanyákat, és elkezdtek kilazulni. bal első kerék... még élünk! :)

mi ez?

ferkó, igazán mozgósít6nád az agysejtjeidet rejtvényfejtés-ügyileg. benned van minden bizodalmam :)

te, ön , maga

elborzasztó, hogy öregszem. 1re többen köszönnek jó napot-ot helló helyett. én meg simán letegezek másokat. legalább jó napot kívánok-ot köszönnének... és diszkrimináció: nagykovácsiban a cukkrázzdában a pultos csajnak, köszönök, helló, ezt szeretném. erre visszaköszön, hogy jó napot. és a mögöttem álló srácoknak meg szia-zik... pedig nem nézek ki öregebbnek náluk. szerintem a jó napot elég bunkón hangzik. én mindig hozzáteszem a kívánok-ot.
másrészt meg ha totál biciklisben vagyok, akkor simán letegez mindenki. az is, aki nem bringás.
haramadrészt a házban lakó megközelítőleg 80éves ica (néni) rámcsodálkozott múltkor, amikor az utcán ö.futottunk, hogy mi miért nem tegeződünk. azóta tegeződünk. még szoknom kell :) a szervusz olyan idősebbeknek való köszönés, legalábbis az én szótáramban úgy tűnik. de én a szerV/Buszt nem szeretem használni. marad a szia. a hello túl fiatalos. a szia-val meg úgy vagyok, hogy túl bizalmas, ritkán köszönök szia-t. a barátaimnak/haverjaimnak/rokonaimnak. bazz, a munkahelyen simán köszönök szia-t. hát én ezt nem értem.
és miért tűnik úgy, hogy a jó reggelt és a jó estét kívánok nélkül is illedelmesen hangzik ellentétben a jó napot-tal?
amikor elkezdtem az 1etemet, és a férfitanárok csókolomoztak, furának találtam, sőt, idegesített. aztán megszoktam.
itt, a munkahelyen is az a szokás, h a férfiak a nőket magázzák/csókolomozzák, a 1mást tegezik, és fordítva. különös és zavaró volt ez a csókolomozás nekem, aztán hozzászoktam itt is. olyannyira, hogy amikor 1 faszi jó napot kívánokot mond, az rosszul esik :)

nagykovácsi
vasárnap du. 2 órás indulással kezdtük a túrát. néztem a telefonba (haha), hogy du. elindulniii? de nem volt rossz 5let, így legalább viszonylag kipihentem magam a pénteki dúrva buli után. és autóval gyorsan kiértünk, közbeiktattuk a fent említett cukkrázzdát, majd kb. 3-kor elindultunk.
én szerintem még sem jártam a nagyszénáson. hát baromi jó környék. az a sok domb... attila és tibor előttem értek fel. olyan földönkívüli volt, ahogy felértek, és a domb tetején álltak, mögötük pedig a semmi, ill. nem tudni, hogy mi lentről. csodaszép tiszta idő volt, mindenfélét lehetett látni, igaz ez a szélnek volt köszönhető, ami majd' levitte a fejünket, és a melegburkot is levékonyította a testünk körül.
fényképezőgépet nem vittem. ezt nagyon sajnálom, mert gyönyörű virágos volt a rét. kakukkfű, zsálya pl. ezek kékek és lilák voltak. aztán még virágzott a szamóca, és olyan növények, amiket nem ismerek; sárgák, narancssárgák, halványlilák, fehérek, minden. és árvalányhaj. nem emléxem, hogy valaha is láttam volna árvalányhajat.
amikor gyalogoltunk a faluban, feltűnt, hogy milyen tiszta. és az erdő is tiszta volt. nem nagyon láttam eldobott csokipapírt meg cigis- és energiaitalos dobozt. ez tökjó.

víztorony

a hosszú 7vége víztoronyban gazdag volt. 2 víztorony/4 nap. ez jó, nem? margitszigeti és a gázgyári.
a víztorony.hu-n utánanézhettek ennek a 2 víztoronynak. meg a többinek is. érdekes elfoglaltság köztük böngészni.

képek

margitszigeti
jó, hogy április elején ránéztem a viztorony.hu -ra, mert megláttam  bejegyzést, amelyben a szerző arra buzdított, hogy az április 28-án tartandó margitszigeti ingyenes (!) víztoronylátogatásra jelentkezzen a kedves olvasó. ó, de boldogság, a lépcsőzőizmaim máris megfeszültek, és nekiálltam kombinálni. én biztos megyek, tesómékat is megkérdezem, ha már összegyűlünk családilag. ha nem akar senki, én akkor is megyek. az ingyenes szócska is fontos, mert mint kiderült, 1.400 ft lesz majd a belépő a hivatalos megnyitó után.
lalala.
eljött az április 28. délután 3 óra. jöttek a szüleim, nagynéném, tesómék 4en meg én. a látogatás előtt felhívtam a szervezőt, aki megerősítette, hogy minden a tervek szerint fog menni. ehhez képest fél órát késett, és ott főttünk a melegben, és nem is telefonált, és a telefont sem vette fel, és 1re mérgesebbek lettünk rá. a víztorony tulajának képviselője beadta a derekát: akkor felmegyünk nélküle. mihelyst megszületett ez a döntés, megjelent a szervező is.
irány a torony!
150 lépcső.
de ez nem gond, hiszen több pihenő is van, és a csigalépcső 1 olyan csodálatos találmány, hogy azon sokkal kevésbé lehet elfáradni, mint a hagyományos lépcsőn. erre mindig rácsodálkozok. jó lenne, ha lenne 1 saját, különbejáratú csigalépcsőm. ill. nem is kellene saját, csak valami magas csigalépcsős épület a közelben, amit meg lehet mászni naponta akár többször is. barátnőm ulmban lakik, és ott van a münster. katedrális. az elég magas (161 m). én oda bérletet vennék, és ott edzenék minden nap. minden áldott nap. minden nap, nem mindennap. emlékeim szerint régen nem írtuk egybe a minden napot.

a toronyban elég sötét és baromi meleg van. elsötétítették, mert bent vetítenek. mindenféle színes krix-kraxokat, az 1. emeleten bp. híres épületeit, a 2-on sztem az ember tragédiájából részleteket. érdekes elgondolás. nekem amúgy tetszett. úgy is boldog lettem volna, ha bokáig járunk a galambszarban, ám erre nem került sor, ui. elszállíttattak 2 teherautónyit (ennyit?), és még ki is meszelték a tornyot belülről.
sajnos a legtetejébe nem mehettünk fel, csak az erkélyekig. jólesett kilépni a szabad levegőre a nyomasztó melegből. itt volt huzat.
megláttuk a szabadtéri színpadot is. én kb. tavalyig nem tudtam, hogy ez itt van, azzal meg csak most szembesültem, hogy milyen nagy. nem volt ott dolgom, na...

vicces volt további 2 víztornyot látni a víztoronyból

van, aki minden előadást ingyen néz

 jaj, már 1 hete volt. mást nem tudok róla írni. örülök, hogy bejut6tam végre 1 víztoronyba. oké, nem panaszkodom, 1x munkából kifolyólag voltam az eötvös útiban is, csak akkor még nem voltam szerelmes a víztornyokba :) micsoda nagyszerű az is. körbekerüli 1 út. minden     nap arra kéne edzenem.
azon gondolkoztam, mi indít6ta el bennem ezt a víztornyos lelkesedést. nem emléxem. talán az, hogy olvastam valami hírben, hogy megépült az új budafoki víztorony, és rácsodálkoztam, hogy ez milyen érdekes. és akkor így...

gázgyári

30-án balázzsal tekertünk 1et a városban. javasoltam, hogy keressük fel a gíroszos a pünkösdfürdő utcánál, hiszen idén még nem jártunk ott. és előtte 1 hhh, hogy valami erőlködés legyen a kalóriabombáig.
rengeteg hely van budán, ahol még sosem jártam. a hhh megerőltetései után (13 perc kereken. a kereszteződéstől. onnan mérem, nem a kolosytól) óbuda felé vettük az irányt. hát fantasztikus volt. nulla forgalom (autós és emberes 1aránt), ezer fok meleg, szárazság. mintha valami francia hegyi faluban lettünk volna. fent még virágzott az orgona, és a vastag virágerdő ontotta ki magából az illatokat. fenséges volt.
majd legurultunk a gíroszoshoz. balázs eléhezett- kért tőlem 1 müzliszeletet mielőtt kiadták a gíroszt. amiből 2 db-ot is megevett. én csak 1et, és lenyomtam 1 tekerős fagyit a szomszédban. valamint megtöltöttem a kulacsainkat vízzel a mosdóban.
miután kiültük magunkat, továbbálltunk. balázsnak áradoztam a gázgyári víztoronyról meg a körülötte lévő lakótelepről, hogy milyen nagyszerűek. kérdezte: megnézzük? aha. 180 fokos fordulat, irány a torony és környéke.
én nem tudtam róla semmit, csak azt, hogy kb 100 éves, és nem működik.
a közelébe érve megláttuk a fémkerítést (alumínium? hát nemtom. azt ellopnák, nem?), ami nyitva volt. akkora rés volt 2 elem között, hogy simán befértünk. 1. körben bejutottunk. a tornyok körül még 1 hasonló szerkezet volt. balázs arrébb tolta és bementünk. az "omlásveszély" feliratú tábla nem tartott minket vissza, ám a "kutyával őrzött terület" 1 pillanatra elriasztott.
-mit kell csinálni, ha jön 1 kutya?
-nemtom. ordítani. meg magad elé tenni a biciklit. az utóbbit tesómtól tanultam. az ordítást meg a neten olvastam
-jó, de mi van, ha 2 jön?
-...
a fákkal, gazzal, bokrokkal dúsan körbenőtt ösvényről lefordultunk balra, és átverekedtük magunkat a növényi akadályokon. rögtön a nagy toronynál találtuk magunkat. bemenjünk? menjünk, ha már idáig eljöttünk. letettük a bringákat, és sisakban (védőeszköz) elkezdük a csigalépcső megmászását, ami kezdetben elég galambszaros volt, de sokkal kevésbé, mint amit sejtettem. és a rozsda se ette meg annyira, hogy veszélyesnek érezzem a felmenetelt. én kb. a felénél jár6tam, amikor balázs az elején, és közölte, hogy neki tériszonya van. lenéztem, jesszum, csak görcsöt ne kapj, inkább botorkálj le, ne gyere fel, csak a telefonodat add ide, hogy fényképezhessek. inkább lemegyek érte. szerencsére nem lett semmi baja balázsnak, bár elég rosszul nézett ki, ahogy rátapadt a korlátra, és alig kivehető sebességgel mozgott lefelé.
én visszamentem a tetejére. egészen addig, amíg tartott a csigalépcső. onnan befényképeztem az órákhoz. feljebb nem mertem menni. innen már 1enes létra vezetett a magasba.
átmentünk az 1ik  kis toronyba. ezek ramatyabb állapotban van, úgyhogy nem merészkedtem fel a csigalépcső tetejéig. festékszórót nem hoztunk, hogy otthagytuk volna a nyomunkat a falakon.
a képeket nézzétek meg.
fantasztikus ez a víztorony. az a sok tégla. mesés. 2 év alatt építették meg az egész komplexumot. és egy részét -ami nem műemlék- az önkormányzat vagy ki már értékesítette: a graphisoft vette meg. zép munkakörnyzetet teremtett a dolgozóinak, az biztos. szívesen dolgoznék azon a környéken és laknék a gázgyári lakótelepen.
miután kigyönyörködtük magunkat, kiosontunk a belső kerítés mögül, és a duna part felé vettük az irányt. az óbudai sziget csücskében fürödtek a lovak meg a kutyák, az emberek strandoltak. bámultuk, és dumáltunk, körbejártuk a bontási terület környékét, amely lát6óan nem csak minket érdekelt, mert megjelent 1 srác az autójával -namondom, téglát gyűjt?- elővette a műanyag zsákjait, és nekiállt bontott téglákat belepakolni... aztán feltűnt a biztonsági örni. mit keresünk mi itt? ez 1 magánterület. ki van írva. tényleg? észre sem vettük. nekem valahogy nem merült fel a fejemben, hogy ha kerítés van meg kutyával őrzött terület táblák, akkor oda nem ildomos belépni :) örültem neki, így legalább nyugodtan illegálkodtam. ezerszer elmondta, hogy mennyire balesetveszélyes, látja, hogy nem fémtolvajok vagyunk, magánterület, itt bontás van, milyen nagy szerencse, hogy ő van itt, nem a kollégái, akik elengedik a kutyákat...
akkor hogy jutott be az autós? mert keresztezniük kellett 1más útját. meg kinyitni a kerítést. csak nem lefizette? :)
fontso emberünk még 100.000x elismételte a mondókáját, majd leléptünk. körbenéztünk a gázgyári lakótelepen. mind a 2n. van 1 a dunaparton meg 1 beljebb is. mesebeli. olyan szép, mint a wekerle. van ott 1 gázgyári sporttelep is.
aztán megmutattam balázsnak, melyik az 1ik kocsma, ahova sziget előtt be szoktunk ülni. kértünk 2 radlert, kifizettük, 330/üveg. balázs megkérte a pultost, hogy töltse tele az 1literes kulacsát vízzel. azt mondja a nő, ok, de fizetni kell érte. fizetni? a csapvízért? hát, ez nekik is költség, a wc sincs ingyen. mégis mennyit? 100 ft. az egész?-s már nyújtja is a kulacsot balázs. nem, decije. ó, akkor köszönjük, elég lesz a sör is.
öcsém. a klotyóért semmilyen helyen nem kell fizetni a fogyasztó vendégeknek, és ez is van kiírva az ajtóra- ismerem a helyet. ezresért kapott volna 1 liter vizet. az eszem megáll. megittuk, és továbbálltunk a raktár utcába. tán az volt a baja, hogy nem adtunk borravalót?

a raktár utcai bódénál nem volt gond, vizet sem akartunk már inni. itt figyeltem fel arra, hogy a korsó és pohár sör decije ugyanannyiba kerül. régebben, ha leosztottuk, akkor a pohár fajlagosan többe került.
jaj de jó lenne milliárdosnak lenni. megvenném ezt a víztornyot, felújítanám, lenne benne minden jó, és abban laknék. és sokáig bírnám a lépcsőzést, mert mindig kanyarognék rajta.
szóval vicces volt ez az illegálkodás. valószínű mostanában nem megyek oda...
a naiv fejem...

képek itt

gizella

boldog névnapot, kedves biciklim! ez a 4. névnapod :)

tavaszi szél

nem áraszt vizet.
vizet főleg nem.
várjuk az esőt.
kell a növényeknek.
azaz kell nekünk.
bár az élelmiszerárak lehet jobban függnek az üzemanyag áraktól, mint az időjárástól...

ez 1 külön bejegyzés lesz a tavaszi szél n. biciklis teljesítménytúráról. a többit külön írom.

-1. bekezdés
múltkorában tesóm terve az volt, hogy a május 1-jei 7végén csináljuk meg a zágrábi BIGet. ez érdeklődés hiányában elmaradt, és balázs beláttatta vele/velünk, hogy érdemesebb azt vas megyéből megközelíteni, nem a fővárosból. tanakodás, hogy mi legyen. tesóm nem nagyon akart velem tekerni, hisz én sokkal lassabb vagyok. ő fixivel is milliószor gyorsabb, mint én a váltóssal... 1ik du. (múlt 7főn. amikor másnapos voltam) jöttem le a felüljáróról, és úgy döntöttem, most megrakom hazáig, pörög a lábam. hátranéztem, láttam, hogy mögöttem van 1 biciklis árny. sokat nem láttam belőle, csak regisztráltam, hiszen ebben a szemüvegben inkább csőlátásom van. a pöttyös utcánál köszönt rám tesóm- ő volt az árny. hazatekertem vele, közölte, hogy jól mentem, akár mehetünk is 1ütt biciklizni. juhú. ebből nem lett semmi.

biciklis reggelin balázs említette, hogy ő elmegy az 1-jén rendezendő teljesítménytúrára, 125 km, gödöllői dombság, 500 szint. arrafele 1x jártam fecóval. nekem tetszett. úgyhogy meghagytam talonban ezt a lehetőséget. jobban szerettem volna 7főn tekerni, hogy utána rá tudjak pihenni.
aztán eldőlt: megyek balázzsal teljesítménytúrára. elmondta, hogy idén már 25x megcsinálta dobogókőt... meg alapba' is erős nagyon.

fő
7-kor találkoztunk a batthyányi téren. a reggeli bemelegítés megvolt: rákoskert vm-ig 27 km-es út állt előttünk. én megpróbálkoztam éhgyomorral elindulni, ahogy tesóm tanácsolta. simán ki is bírtam.
beregisztráltunk, ettünk 1-1 hazai szendvicset (mind2en paprikás-sajtos-kolbászost vittünk :), és 8:15-kor elindultunk.
az elején megtévesztett minket az itiner, kicsit kavarogtunk a pesti út#zrinyi út-ben. végül is kiderült, hogy  a zrínyin kell továbbmenni, és majd az metszi a péceli utat.
már az első CP előtt elhagytam az itinert, úgyhogy én voltam a problémás eset. de találtak nekem 1 papírt, amire később megkaptam a CP matricákat.
jó volt a szervezés: neonzölddel felfújták az útra, hogy merre kell kanyarodni; bőséges élelmiszer és italutánpótlásban volt részünk: banán, alma, narancs, pezsgőtabletták, víz, nápolyi, csoki, mézespusszedli. szóval nem kellett volna tartalékba vinni semmit sem- de ezt nem tud6tuk előre.
balázs ment, mint a rakéta, gyak. az ő szélárnyékában csináltam végig a túrát. hát kb. 10 %-ban mentem elől én. a dombok persze megosztottak minket.
minden szervező kedves volt, és bíztatott, hogy együnk, igyunk még :) ez milyen jó már, hogy itt alapba' mindenki tegeződik- a szubkultúrák sajátossága ez.
az új nyereg marad. bizonyított. 180 km-t beletettem tegnap (kedden), és nem mondom azt, hogy  olyan volt, mintha a fotelban ülnék, de sokkal kényelmesebb, mint az eddigiek. meg előrébb toltuk. és a nyeregcsövet is feljebb állítottuk volna, de belerohadt a vázba. remélem a szervizben ki tudják rángatni.
nagyon összejött tegnap minden, jól sikerült a kajálás, jól bírtam. ugyan a végén már kicsit elegem volt. többet kell sokat tekerni, hogy a lelkem is megedződjön. és baromi meleg volt. mintha augusztus lett volna. ez a túra alatt annyira nem érződött, de amikor beértünk a belvárosba, a beton/aszfalt szabályosan sütött.
volt 2 srác, akiket az 1. CP-nél értünk utol. balázzsal előbb elindultunk, majd felzárkóztak hozzánk, sőt meg is előztek minket. 4en mentünk tovább. ők ketten elől váltogatták 1mást. lehet, hogy az előttem tekerő 3 ember akkora szélárnyékot csinált, hogy rosszul ítéltem meg a helyzetet, de szerintem nagyon idiótán tekertek. amikor lehetett volna menni, lazsáltak, a nehezebb részeken meg belehúztak. hát én nem bírom ezt az ö-v tempót. nekem ez sokkal rosszabb, mint 1 közepes, de 1enletes tempó. szerencsére kókára előttük érkeztünk be, s így előbb is indultunk, így többet "nem kellett" velük mennünk.
125 km. bruttó 4:55 h, nettó 4:17 h. ez lett a vége.
már nagyon le kívánkoztam a bicikliről. nyújtottam pár percet, s csak utána ültem oda a zsíros kenyér mellé :) ejj, de jó volt. csalamádéval ettem. és kóstoltam hozzá  valami fokhagymás izét is, amit 1. ránézésre paprikás mézbe beleforgatott földimogyorónak véltem. elég ütős volt a fokhagyma ráhalmozva a kenyérre.
kaptunk fagyikupont, amit hazafele beváltottunk a home centerben. 1-1 adag jutott mindenkinek.
szumma: jó volt erőltetett menetben tekerni 1et. így 1 csomó mindenre maradt még időm vasárnap. és az izomláz sem volt olyan vészes hála a nyújtásnak. ezt rohadtul nem kéne lespórolni a biciklizés végéről.

észrevettem, hogy az outin is 1folytában tekerek, mintha fixen ülnék. ha átmegyek 1 sínen, akkor is. pedig megtehetném, hogy legalább akkor nem tekerek. azé' városban jobb fixivel, mint váltóssal. igen jó volt visszaülni a gizire szerdán.
elég uncsi lett az idei 1. biciklis bejegyzésem. pedig ez a 2. esemény volt. az 1. gurgulászás gáborral történt vácra. előtte hhh. azt már nem írom le, mert régen volt.

még sokminden belémszorult, amit jövő 7en írok le. fontos és érdekes dolgokról  is lesz szó. szerintem.