münchen

KÉPEK ITT
már >1 hete, hogy hazajöttem münchenből, és még mindig nem írtam róla semmit (visszadátumozom. ilyet is lehet).

nem mondanám, hogy tervezett út volt
era amikor kiment münchenbe, lerobbant. ott kellett hagynia az autóját egy szervizben, és hazajönnie vonattal. azt ígérték, hogy május 18-ra vagy 2-re kész lesz az autója. ezért megvették 22-re a vonatjegyet.
kb. 21-én du. 2-kor jött a hír, hogy nem lesz kész a kocsi, csak csüt. vagy péntekre (24, 25). a vonatjegy már megvolt. era faterja nem akart annyi időre kiutazni, így jöttem én, mint jolly joker, a mobil ember, kimennék -e vele én. 1 percig nem gondolkodtam volna, csak volt 1 ígéretem, amit nem akartam megszegni, és ez meghosszabbította a döntési folyamatot.
végül este 7 környékén rábólintottam. a döntés igazolta az elméletet és a többszörös tapasztalatot miszerint: ha valamit VÉGRE eldöntök, utána megkönnyebbülök bármi si lesz a kimenetele az eseményeknek. a döntési kényszer akkora nyomást gyakorol rám, ami mindig felülmúlja lehető legrosszabb következmények által adódó stresszt. mégis miért olyan kiba. nehéz döntenem? az asztromókus azt mondta, hogy ez benne van a csillagképemben, örök életemben nehéz lesz döntenem. hát kösz. mondjuk jó ezt tudni, tudatosítani időnként, hátha gyorsabban fogok 1 kicsivel dönteni a jövőben.

előkészületek
nem sokáig tartottak, lévén este 7 óra volt, és másnap 11:20-kor indult a vonat a keletiből. összeszedtem a gondolataimat, és kezdtem az utasbiztosítás megkötésével. ami mindössze 45 percet :) vett igénybe. a netrisken kötöttem. korábban sosem volt ezzel problémám, mindig pikk-pakk elintéztem. kettőnknek kötöttem, vagy 7x beléptem, mire működött. persze kiderült, hogy era a hunyó, mert ő is be volt lépve, és a rendszer emiatt nem engedte nekem megkötni a biztosítás. era kijelentkezett, és utána ment simán. csak a netrisk felületén volt nehéz megtalálni azt a részt, ahol kifizethettem az utasbiztosítást.
aztán hazamentem nagynénémtől, és úgy döntöttem, megmosom a hajam.  1x csak lejött a kádcsaptelepről az a gomb, amivel a zuhanyt ki/bekapcsolom. nem jött többé víz a zuhanyrózsából. folyt a samponos lé a fejemről... kezdtem ideges lenni. próbáltam visszatenni a gombot, nyilván nem hagyta, nem ment rá. belenéztem: menetes. menetes a pöcök is, amiről lejött. próbáltam kis fogóval felemelni és rácsavarni. de túl vastag volt a fogó. nem akartam ezért senkinek sem telefonálni, lázasan dolgozott az agyam. dühömben letekertem a zuhany gégecsövet vagy hogyhívjákot. kizúdult valamennyi víz meg talán 1 tömítés, amit visszanyomtam. ekkor derült ki, hogy ha tovább nyomom az ujjam, akkor a kis pöcök felmegy. nosza, beleszúrtam valamit alulról, így nem mozdult többé a pöcök, rátekerhettem a gombot. cső vissza. máris lett víz a zuhanyban! tanultam megint valamit. megkönnyebbülve folytattam a pakolást.

vonatút münchenbe
railjet. 1. osztály. ez a vagon van kiképezve úgy, hogy mozgássérültek is fel tudjanak szállni. kíváncsian vártuk, hogy valósul meg. jött a kaller, kihajtott 2 csavart az ajtótokban, és lenyílt 1 rámpa, amit leeresztett a földre. era rágurult, 1 gombnyomás, elindult felfelé. a padlószinten megállt, era legurult, a kaller pedig visszacsukta a szerkezetet.
a kocsi tiszta volt, ragyogott. a hely valóban mozgássérült-kompatibilis volt. monitor, ami mutatja a térképet, hol vagyunk, menetrendet, ahhoz képest hol tartunk. üdvözlőcsoki. hívógomb az oldalfalban.
a menetidő 7 óra volt, amit perce pontosan be is tartottak.
a railjet magyar személyzettel (is) indult. bécsben felszállt 1 vak ember, akit felkísért 1 osztrák vasutas. szépen leültette a kívánt helyre. faszi nyomta a gombot, rendelt magának 1 sört. figyeltem, csak nem hozták... pedig a büfékocsiban folytatódott az 1. osztály, 5 lépés volt  tőlünk a bisztró. elmentek mellette többször is. 1x az 1ik felszolgáló megkérdezte tőle, hogy ő rendelte -e a sört. igen. aztán csak nem hozta. meg kellett nyomnia a gombot, és újra leadni a rendelést. (közben én átmentem a büfébe, és kettévágattam a radíromat a maygar személyzettel.) végre megjelent a csaj (akivel magyarul beszéltem a büfében) a sörrel. elkezdett magyarázni németül meg mutogatni, közben rám nézett. kérdeztem, hogy nem lehetne -e magyarul. mire közölte, hogy de az úr nem tud magyarul. oké, azt látom, de akkor miért rám néz, ha neki beszél? ...
elég hamar eltelt a 7 óra. beszélgettünk, fejtettem a rejtvényeket.
no meg ettünk. utazás közbe gyorsan csúsznak a falatok. ez is 1 tevékenység, ami tarkítja az út unalmasságát. védekezni nagyon könnyű (lenne) ellene: nem csomagolsz (annyi) kaját és kész :)

rejtvény
ezt muszáj leírnom. elkezdtem rejtvényszigetet, szerkessz újra-t meg ilyen különleges rejtvényeket fejteni. amiket eddig sosem. rájöttem, hogy 1. ránézésre lehet, hogy ijesztő 1 olyan rejtvény, amiben ömlesztik a meg6ározásokat, és meg van adva 1 fekete 4zet. 2. ránézésre, ha bele is olvasok, rájöttem, hogy nem annyira bonyolultak meg6ározások, nincs tele külföldi közgazdászokkal meg sportolókkal és latin kifejezésekkel. ezt az ebugatta rejtvényújságra értem, nemtom, hogy a fülesbe vagy a kemény dióba miket tesznek bele. ezek után kipróbálom.


münchen 3 nap alatt
nyugatra később sötétedik. tökjó és fura.
este már nem csináltunk semmit, csak vacsoráztunk meg dumáltunk. előkerültek a német sörök, és miki, a házigazdi, era bnőjének=kriszta a férje elújságolta, hogy a közelben van 1 lerakat, ahol vagy 50féle sört kapni, melyek nagy része bajor főzdékből kerül ki. világos, barna, szűrt, szűretlen, búza., sötétbúza- iparidúrva ez :)
szerdán kriszta elment nyelviskolába, mi nyakunk köré vettük a várost.
a legújabb info az volt, miki telefonált, hogy szerdán vagy csüt kész lesz az autó. így szerdán szabad a mozgás.
még kedden este vettünk bérletet, és itt új bekezdést nyitok a müncheni tömegközlekedésnek...

münchen és A tömegközlekedés + münchen és a bicikli
igen, szükséges volt használnom a caps lockot...
fejből nem megy pontosan, de van vagy 8 metróvonal. van hévjük, rengeteg villamosjárat, buszok.
annyi villamossín van, hogy ott éjjel részegen biciklivel... netán esőben... az =bukás. nem is nagyon látni fixiseket slick gumikkal. 10-et ha összeszámoltam. az se biztos, hogy fix volt, lehet 1sebességes- nem tudtam megállapítani. nagyrészt szakadt montikkal járnak, csak azt nem tudom, mikor. a vasútállomás környéke meg az ilyen elosztó helyek tele vannak bringával. napközben nem túl sok biciklist láttam. futárkinézetűt csak kettőt. itt divat a nyeregretenni esőhuzatot, és rengetegen járnak csomagtartóra szerelt táskával, amit csak le kell pattintani. a futárkinézetűek is csomagtartó+futárzsák kombóval nyomták... de az átlag biciklis ha van csomagtartós táskája, akkor nem cipel pluszba hátizsákot. a szülők a gyerekeket gyakran viszik utánfutóval. a széles és mindentbehálózó bicikliutakon  jobban elférnek és biztonságosabb is, mint itthon.
valószínű azért nem láttam annyi biciklist, mert mire mi elindultunk, már mindenki melóban volt.
a metrómegállókban van lift és mozgólépcső is, ami mind2 irányba tud menni.
a villamosra kerekesszékkel az 1. kocsiba elejébe érdemes felszállni, ha valaki 1edül van. ui. ezt látja a villamosvezető, megnyom 1 gombot, lehajtódik 1 rámpa, ami felemeli a széket (hasonló elv, mint a vonaton), és akkor be tud gurulni a számára fenntartott helyre. én erát feltoltam-. ez gyorsabb. a villamos végén is van kialakítva hely babakocsisoknak és mozgássérülteknek, de szerintem itt nincs ilyen beépített rámpa.
sok öregasszony -érdekes módon öregember nem- jár ilyen kerekes járókerettel vagy minek mondjákkal. ugye könnyen felteszi a villamosra, leviszi a metróba, bele tudja tenni a megvásárolt holmit, és rá is tud támaszkodni.
árak: mi 3napos bérletet vettünk. ezt nem 72 órára adják, hanem 3 napra. 23 EUR az ára, és 5en utaz6nak vele korlátlanul. ez így nem rossz. főleg ha beleszámítjuk a színvonalat is.

kedden este már csak ettünk... :) meg ittunk.

piac
szerdán nyakunkba vettük münchent. jó későn indultunk el. azt terveztük, hogy majd vmi pékségben veszünk reggelit. én a szemeim előtt csak laugen brezelt/brötchent láttam. és amikor a piacra keveredtünk, akkor hegyi sajtot. vásároltunk is. még zactől kaptam 1 marék aprót, amit odaadtam az 1ik sajtosnak. annyira nem volt boldog tőle, lehetett vagy 40 db pénzérme. rengetegféle sajtot kínáltak. csak kamilláztam. volt olyan is, aminek a külsejére gyógynövényeket tapasztottak. ilyeneket magyarországon nem látni. a piac totál másképp néz ki, mint itthon. és nem fényképeztem le, csak a kolbászost. lehet kapni millióféle olajbogyót is. meg változatosabb a zöldségkínálat, mint itthon. éppen spárgaszezon volt, minden tele volt spárgaárusokkal. spárgaárusító standok a legváratlanabb helyeken. érdekesség: nem csupán zöld és ehér spárga van, hanem van  olyan is, ami ugyan fehér, de min. d= 2 cm.
a piac mellett vmi  árnyékos zugban megreggeliztünk tehát. már igen éhesek voltunk.
a marien platz az híres. van ott 1 templom, ahol délben megkongatják a harangokat, és a toronyban lévő szobrok elkezdenek körbeforogni. ez valami történetet mesél el. ilyenkor minden turista csattogtatja a fotoaparatot, és ez vicces

nymphenburgi kastély
hoz utaztunk el a 18-as villamossal.  baromi nagy az egész épület1üttes, még óriásibb kerttel. a közepén fut 1 patak, van szökőkút, óriási zöld felület, virágok. őrültnagy. és tele van libával meg kacsával. néztem a füvet, és rácsodálkoztam, hogy mi ez a szar? szó szerint. kutyáké nem lehet, mert azokat tilos bevinni. és kiderült, hogy sejtésünk beigazolódott: a madaraké. totál tele van velük a kert. én azt hittem, a kacsák más alakút kakálnak... így trágyáznak? itt folyamatosan kell nyírni a füvet. mi lehetett régen ilyen nagy parkokban, amikor nem volt fűnyíró? azt gondolom, hogy nagyobbra kellett meghagyni a füvet, és akkor lekaszálták. mennyi ember dolgoz6ott az uraságoknak...
a kastélykert oldalsó részén van 1 csodálatos, szépen gondozott botanikuskert, amit szintén megnéztünk. éppen virágzott a rododendron, ami nemcsak színpompájával, hanem illatával is beborította a környéket. megtaláltuk a fűszerkertet benne meg különféle zöldségeket, eperből sokfajtát. szóval akit érdekel, annak ez tökéletes tanulási lehetőség. van 1 pálmaházuk is, de oda nem mentünk be spóroltunk. meg kriszta azt mondta, vannak lepkék is, én meg rosszul leszek, ha rámszáll 1 is. era sem kedveli őket ily nagy tömegben, így csak oldalról tekintettük meg a trópusi növényeket. a botanikus kertben van 1 iskola is meg kávéház. a klotyó külön van, diszkréten elrejtve a nagy zöldben. közelebbről is megtekintettük. a mosdók feletti polcon hagytam a biciklis kulacsomat, hogy majd kifelémenet megtöltöm... kézmosáskor azonban nem találtam. hát hülye vagyok? de ide tettem! kimentem, visszamentem, szétnéztem. hát itt bizony nincs. ellopták. és ezt pont németországban kellett megtapasztalnom. már annyi helyen ott hagytam kulacsot klotyó/zuhanyzás idejére, és mindig megvolt. nem feltételezem, hogy német állampolgár nyúlta le.

és münchenben ilyen bolt is megél

csalódottan jártuk körbe a maradék részt. jó, nem sokáig búslakodtam, itt ugye nem a kulacson volt a hangsúly, hanem a hol vitték el-en.
volt még 1 sziklakert is meg különleges fák, napozó nyugdíjasok.
kiértünk a botanikus kertből, és láttuk a szabad eget, nagy, sötét felhőkkel. na, zápor lesz. meneküljünk vagy maradjunk? a hazaigyekvő biciklisek erősen taposták a pedált, mi meg vándoroltunk a felhőkkel, és jól megúsztuk: csak néhány csepp eső potyogott ránk.
1 fagyi már nagyon hiányzott. javaslatomra nem a villamosmegállóban ettük, hanem odébb, mait a viliről láttam. nem vagyok benne biztos, hogy jó döntés volt, ui. a főpályaudvar közelében volt, túl színes népek, és era jegeskávéjára műanyag flakonból öntötte a személyzet a kávét. ezt nem volt jó látni. az én fagyim rendben volt. ettem valami ultrabrutál csokisat, majdnem fekete volt :)


aztán kimetróztunk krisztáékhoz. a változatosság kedvéért ettünk meg ittunk. nekiálltunk társasozni is. 1 kört lejátszottunk, mire miki hazaért a "bulizásból". elmondta, hogy telefonált a szervizbe, és holnap már kell lennie valaminek.
era úgy tervezte, hogy csüt. este 6-kor indulunk. az még nem péntek, akkor nincs olyan forgalom, ő szeret este vezetni. oké, nekem csak annyi a dolgom, hogy ébren maradjak mellette.

olimpiai park
csüt délelőtt kimetróztunk ide, hogy megnézzük, hol zajlottak az 1972-es olimpiai játékok. milyen vicces ez a kifejezés: játékok. holott k. nem játék ez már. már ha valaha az is volt...
óriási terület. szépen gondozott. éppen valami spec. sportesemény volt, tele volt csapatpólóssal, és be lehetett menni termekbe is. kriszta javaslatára ettünk 1-1 óriáspalacsintát. valóban nagyon finom volt. ez a nyugtató kellett is, mert jött miki sms-e, hogy még mindig semmi konkrét nincs az autóval. no erre felment bennem az adrenalin, és mondtam erának, gyorsan húzzunk a szervizbe, és csináljunk balhét, mert ez hallatlan. így is tettünk, kaja után 1ből pattantunk a tömegközlekedésre, és rongyoltunk ki ia szervizbe. közben megbeszéltük, hogy felnövünk: angolul képviseljük az érdekeinket, és elsírjuk, hogy nincs pénzünk szállásra, nincs hol aludnunk (krisztáéknál sem lehet végtelenségig, és pénteken már jönnek az újabb vendégek), era az autó nélkül nem tud közlekedni és dolgozni, magyarország k. messze van, és sokba kerül az utazás, és különben is múlt péntekre ígérték.

opel szerviz
(közben viharfelhők gyülekeztek, és olyan nagyon furcsa volt minden. főleg az 1ik felhő. le kellett volna  fényképezni. mindenféle csapadékot esélyesnek tartottunk aláhullani a mélybe)
kellően paprikás hangulatban bementünk a szerviz recepciójára, és kértünk 1 embert, aki tud angolul. jött claudia, aki leültetett minket, és kávéval kínált. nagyjából elmondtuk neki angolul a fentieket. aztán kiderült nagy nehezen, hogy a kuplungot beszerelték, ám mégsem működik a kocsi, még nyomoznak, javítanak. ekkor megnyugodtunk. azért elcsodálkoztunk, hogy miért nem mondták ezt a kis infotöredéket, akkor nem akadtunk ki volna ennyire.
jó, jó, de mikor lesz kész? mi hazamegyünk pénteken mindenképpen. ha más nem, vonattal. arr ameg jegyet kell venni.
várjunk.
vártunk.
untam, ezért megkérdeztem, hogy akkor most lelépjünk, és holnap de. jöjjünk vissza?? vagy mi legyen?
nyugi, mindjárt jön a nemtomilyen úr, aki majd mond valamit. türelem.
ok.
aztán megjelent claudia, és közölte, hogy rajta vannak az ügyön ezerrel. ő holnap délben kezd, hívjuk fel, ha addig nem telefonálnának, hogy kész a kocsi. vonatjegyet ne vegyünk. szerinte meglesz. megadtuk neki az én számomat is. már annyi telefonszáma lehetett tőlünk, mint a szemét.
közben a viharocska-esőcske is elvégezte dolgát.
leléptünk. a legközelebbi lidliben vettünk magunknak kaját - én laugent természetesen -  és megkajáltunk.
1 megállót gyalogoltunk, ui. odafele láttam, hogy 1 bazinagy sörgyár van az út 1ik szélén. ezt lefényképeztem, és 1 ventilátor kifúvónyílás mellé álltunk, ahonnan jött ki a sörkészítés szaga. tényleg szag. büdös, amikor érik a lötty. nem tudom már, hogy a sörkészítés mely fázisa ilyen büdös.
majd be a vasútra, ahol kiviláglott: van vonat, 13:??-kor indul, és összesen 225 EUR a jegy. köh köh ez 67.000 ft! nembaj, van mitfahr is! tele van münchen magyarokkal. valahova csak beférünk. ráadásul pünkösd, mennek haza a népek, micsoda esély 1 olcsóbb útra, de azért a k. anyjukat, csinálják meg azt az autót, hol a német precizitás...

este mondtam, nem érdekel, én iszok, amennyi belémfér. sajnos nem sok fért belém. a házigazdával játszottunk, míg kriszta tanult.
most eszembe' van, hogy szereltem is. én a nagy vízkőmentesítő hírében állok. a fürdőszobai mosdócsaptelepből alig jött a víz. 1áértelmű volt, hogy ez a vízkőtől van. krisztától kértem ecetet, s szerdán megszereltem: kéne legalább 1 kombináltfogó. az 1ik zugban volt a porszívó, gondoltam, mellette lesznek a műszaki cuccok is. csak van... miki gépészmérnök. kell, hogy legyen pár szerelőeszköze. hát itt nincs. fene a belét, csak nem a hálószobában tartja? oda nem megyek be, megígértem :) nézzünk szét a konyhában. legalább 1 diótörő lenne. nincs. végül a fokhagymanyomó vagy minek a nyelével tekertem le a csapról azt a izét. először az sem ment, ui. ha fejtetőre van állítva a világ, akkor képtelen vagyok végiggondolni, hogy merre kell letekerni a csavarról az anyát...megoldottam. nagyon vízköves volt. 1 vízkő-lemezke volt azon a szűrőn. a recycling jegyében a miki által említett uborkalébe áztattam a vízköves részeket, amin később kriszta meglepődött: jesszum, mik jönnek ki a csapból :) a híg ecetsavas lötyi úgyis jobb, mint a tömény. a szűrőt gyönyörűen helyreállítottam, a víz végre akadálytalanul folyik ki a csapból.

péntek
másodszorra is elcsomagoltam a hálózsákomat, menetkészre varázsoltuk magunkat.
reggel jött 1 sms, hogy kész a kocsi. juhéjj, öröm, mehetünk haza. akkor irány a szerviz, utána a sörlerakat, ikea, majd hazaaaaaa!
kitömegeztünk a szervizbe, 2 perc alatt odaadták az autókulcsot, beszálltunk, gps bekapcsol, irány a krisztáékhoz.
ez a fránya gps engem nagyon megtréfált, mert a hang meg a térkép valahogy nincs szinkronban, és nem tudtam, kinek higgyek, a térképnek vagy a nőnek? végül lenémítottam. én voltam a gps-tartó, mert a régi letörött, és era nem vett újat. enyém lett a navigációs felelősség- remek. nehezen megy a tájékozódás, rövid időn belül tajtékzás lett belőle :)
hazafelé bementünk a lerakatba, és vettünk sokféle sört- az autó úgyis elbírja.
és akkor eszembe jutott az is, hogy csüt reggel a közeli nettoban vásároltunk, vagy 15 üveg sört meg csokikat, aminek kb. fele fért be era hátizsákjába, a többi ment 1 szatyorba, aminek a felemelés pillanatában leszakadt a füle (legalább nem esett le), így kénytelen voltam karba cipelni. mire elértünk a házig, már olyan izomláz volt a kezemben, hogy rettenet.
én ekkor már szarul voltam, éjjel hirtelen torokfájásra ébredtem, ami napközbenre enyhült, és tüsszögtem 1folytában. komolyan mondom, ebbe fáradtam el.
szépen összepakoltunk, elrendeztünk mindent, elköszöntünk krisztától, és irány az ikeaaa! ha nem is 6kor indulunk, de már nem volt maradásunk.
megtettünk vagy 1 km-t, amikor era közölte, hogy világít 1 ilyen műszaki lámpa. ó, neee! szerencsére az autó nem állt meg. mi legyen? hívjuk claudiát, éppen dél van. kikérdezett minket a lámpa felől, majd azt tanácsolta, menjünk be a szervizbe (a hibaüzenetekben is ez állt).
bekavirnyáltunk, már vártak minket. claudia leültetett minket a szokásos helyünkre, és mondta, hogy várjunk, ha van valami, szól.
erának később eszébe jutott, hogy elfelejtettük megmondani, hogy a rádió nem működik, így odaballagtam és jeleztem ezt is.
izgultunk.
kávéztunk.
megjelent claudia. hogy vmi szűrő eldugult, ami az autópályán nagy sebességnél kidugult volna amúgy is. ennyi volt a baj. köszönjük, viszlát.
era beütötte az ikea címét a gps-be, és elindultunk. úttalan utakon vit minket, k. nem értettük, mi van, miért kavarog, már rég ott kéne lennünk, ehelyett pici utakon kanyargunk. végre kivitt az autópályára, és onnan le vaalmi kis útra, ami kb. kerékpárútba torkollott. mi ez, era, te biciklis opciót állítottál be?! basszus, robigyöngyi gyalogosan is használták!...:D ennyi. era átállította autósra, és csak odataláltunk az ikeába. vásárlás után kis pakolás, majd tényleg irány haza.
én tüsszögtem meg szenvedtem, ám nem voltam álmos. era jól bírta. még rámaggatott pár ruhát a cuccai közül. 2x álltunk meg, ettünk, ittunk.


KÉPEK ITT

ez most már k. unalmas. abbahagyom. úgyis vége a sztorinak :)