2014. augusztus 25., hétfő

NEO tábor + 2 BIG

jól elmaradtam az írással.
emlékezőtehetségem hanyatlóban.
jobb lesz, ha nekiállok.

era még tavasszal kérdezte, megyek -e velük táborba harkányba- úgyis fizetett a biztosító, hahaha.
hátmondom, ... megyek, jaja, amíg ők edzik a kutyákat, én biciklizek, azt este meg iszunk :)

lázas munkába kezdett az agyam, ui. rájöttem, hogy baranyában még nem bicikliztem sosem, s akkor az utolsóelőtti magyar BIGet is letudom. aztán k.gábor felvetette, hogy átmehetek horvátországba is, nem messze van 1 BIG. ilyen kilátások voltak, tehát igent mondtam a harkányi nyaralásra.
természetesen nem azonnal, hiszen döntésképtelenségből jeles vagyok. a szakvizsga árnyéka ott lebegett felettem... áhh, de a naptárba pillantva megnyugodtam: tábor nekem július 9-13, a választott vizsga meg július 24-én van.
kicsit feszült lettem, amikor kiderült, hogy elnéztem a dátumot, és a vizsga július 14-én van...
hát jó, majd előre tanulok, vasárnap korán hazajövök, s ha valami maradt még, akkor azt vasárnap pótolom.
különösebben nem izgattam magam rajta, csak annyira, hogy nyavalyogtam, de tanulni már elég lusta voltam.

mit kell tudni a NEO-ról?
i t t  v a n  a  h o n l a p
röviden annyi, hogy én era barátnőm jóvoltából keveredtem a segítőkutyásokkal kapcsolatba (eránál laktam fél évig), mivel neki is van 2 segítőkutyája. borka szerelmemet már nyugdíjazta, őt era szülei kényeztetik, dzsokit meg csecsemő korától kísérem figyelemmel. nem bírom a kutyákat, de az ilyen okos és hasznos kutyákkal kivételezek. dzsoki is bír engem, nem hiábavaló az a sok szalonnabőr meg séta :)
a kutyákkal szembeni ellenállásomon enyhítettek ezek az okos kis dögök meg a gazdáik. az ellenállásom így is nagy, de. megmértük, 1400 (m)ohmnál lekapcsoltuk. a munkatársamé 600 körül volt. szóval jó villanyszerelő lenne belőlem. avagy száraz a bőröm. ebből az ellenállás értékből ne vonjunk le messzemenő következtetéseket, jó? :)

a táborról az összefoglaló video

tehát minden évben van ilyen neo-tábor, ahol a sok segítőkutya meg a gazdáik vannak jelen, és kiképződnek. ricsi a főnök, ő tud a legtöbbet a kutyákról. én mindig csak pislogok, hogy hányadik kutyájánál tart. szabályosan állatkertje van.
ide csöppentem bele.

tábor előtti szombaton eránál volt 1 kerti parti, ahol megismerhettem még azokat az embereket és állatokat, akikkel eddig nem találkoztam.
szuper volt minden. annyi húst ettem, hogy hús-undorom lett. 1 nap alatt. 1 este alatt.
megbeszéltük azt is, hogy ricsi hoz bicikliszállítót a biciklimnek, ami era autójára kerül majd fel, miután bepakoltunk.

itt megszakítom a folyamatot, s elmesélem, hogyan akartunk flórával leutazni pécsre, harkányba:
vonattal.
hahaha

bővebben:
ic, 2 db segítőkuytya, 1 db bicikli, 2 db ember.
valamely este a déliben a máv jegypénztárban.  kicsit bonyolult lesz, de elmondom milyen jegyet szeretnék, mire közli velem a pénztáros, hogy vágányfelújítás van, nem tudok biciklit vinni. ó, baszki, megköszöntem, és sarkonfordultam. és ideges lettem. aztán visszaballagtam, hátha van valami másik útvonal opció. a másik pénztáros 1 idősebb férfi volt, aki lelkesen próbált nekem segíteni, eltűnt, hogy utánanéz, percekig ott álltam és vártam. amikor előkerült, hallottam, hogy a kollégák legyintenek, xy. bácsi, minek küzd  vele, teljesen felesleges. mire ő mosolyogva visszajött, hogy nem érti, a kollégák olyan pesszimisták, ezt és ezt nézte ki nekem. végighallgattam, azonban feladtam, hogy vonattal pécsre jussak, mert 1 örökkévalóság lett volna odajutni.
mostanában az elvirán dátumra keresek, és amikor néztem, pár nappal a vágányzár előtt, még semmi jel nem mutatott arra, hogy vágányzár lesz majd. viszont az kiderült a menetrendet böngészve, hogy vasárnap, amikor hazajövök, éppen megszűnik a vágányzár.
erre nagy szükségem is volt, ugyanis nem sikerült era autójára rábűvölni a bringaszállítót- ezek szerint csak ricsiével kompatibilis. erről később.

vasárnap indultak a táborba era, gabi, zita (zsuzsi), ricsi, ricsi fia és 2 unokatestvér meg számtalan kutya.
én elvittem erához a colnagót, és segítettem pakolni.
ricsi megérkezett utánfutóval, kutyákkal, a srácokkal és rengeteg gumipókkal. egész délelőtt pakol6tak. era autója ugyancsak tele lett. tömtük azt is, az utánfutót is, igazgattuk a gumipókokat. végül jött a biciklim. 20perces erőlködés után feladtuk, s a 2 kerekesszék mellé -era javaslatára- beszuszakoltuk a bringámat is. részvéttel gondoltam rájuk, hogy mennyit kell majd pakolniuk. pakolásfóbiám van.

előre megvettem a vonatjegyeket. a mávosok képben voltak, hogy a segítőkutyák ingyen utaznak, sőt olyan helyet néztek nekünk, ahol jól elférünk. 
nekem nem volt túl izgalmas az utazás, de flórának a 2 kutyával annál inkább. ő észlelte, hogy köcsög volt a kaller a kutyák miatt. akik amúgy békében utaztak. amper a ...nemtommilyenfajta... felnőtt, s volt a kicsi, curie, őt még baba/kutyahordozóban cipelte flóra. úgy néz ki, mit 1 játékmedve: barna, göndör, puha szőre van.
dombóváron átt kellett szállnunk buszra, ami kicsit tortúrás volt. aztán vissza az ic-re 1 óra zötykölődés után. nem volt olyan gáz. hisz láttunk szivárványt!
a vonaton 1 3fős család mellé keveredtünk. az anyuka és a kislány majd meg-vesztek a kiskutyáért. kapta a kiképzést curie.
amúgy van még 2 testvére curie-nek, akik pont úgy néznek ki, mint ő, az 1ik neve tesla. a neo most ilyen tudományos nevekben gondolkodik. amper nem neo-sként kapta a nevét.

era és zita kijöttek értünk pécsre a vonathoz, s elszállítottak minket harkányba a kempingbe.
jó kis hely ez. 3 éve építették meg ezeket az apartman házakat. előtte kb. fabódék álltak a kertben. szépen meg vannak csinálva, tágasak is. belépsz az amerikai konyhába. az erkély felé a nappali, és van 1 hálószoba. no meg a fürdő. az erkély 6almas. a hálóban 1 óriási gardrób szekrény. mondjuk van 1-2 dolog, ami arra utal, hogy van esély a gyors leamortizálódásra. pl. az erkélyajtónál az elhúz6ó szúnyogháló. e 1 rossz konstrukció. kiesik a helyéből. és a konyhaszekrény fiókgörgői. pedig az ilyen igénybevételeknél kéne jobb minőségű anyagot beépíteni, hiszen az emberek jó része nem törődik nemhogy  máséval, de még a sajátjával sem, s idegenbe tönkreteszik. láttál -e már pláza közbudiban no-name csaptelepet?

zita volt olyan kedves, és ö.rakta a biciklimet. a keze bánta, mert 3 napig olajos volt- nem tudta lemosni. az erős keze. ezt hozzátenném. úgy megszorította a gyorszárat, hogy képtelen voltam kilazítani, hogy pontosabban beállítsam a kereket. de legalább ő ki tudta nyitni.
megnéztem az időjárás előrejelzést, és úgy döntöttem, hiába kötöttem meg csütörtökre az utasbiztosítást, mégis baranyába megyek, mert kevésbé esős időt mondtak mo-ra. arra a horvát részre 100 % esőt jósoltak.
nyomtattam térképeket az úthoz, jól megterveztem mindent. felkészültem végre 1x. ez van, ha az ember lánya nem hagyatkoz6 a fiúk tájékozódási képességére, térképeire, felkészültségére. vége lett 2 napra a bírka-biciklizéseimnek, s rájövék, hogy tudok tájékozódni valamelyest, ha muszáj.

baranya kör + misina, csütörtök
harkány - siklós - kozármisleny - pécs - komló -hosszúhetény - pécs, misina - szalánta - bisse -harkány. ~147 km. 6:30-14:30. átlagsebesség 23,1 km/h, max: 69,2 km/h

6 előtt kikecmeregtem az ágyból. meglepődve hallottam, hogy flóra telefonja 10 percenként ébreszt. minek állította be ilyen korára, amikor tudtommal ő nem siet sehova sem...
asszem reggeliztem, ö.pakoltam, s kb. fél 7-kor útnak indultam. nem ígértek túl jó időt, ezért felvettem az aláöltözőmet és a nemrég vásárolt térdmelegítőmet is. elárulom, még elgondolkoznom se kellett, hogy levegyem -e vagy sem a nap folyamán. az esőt délutánra ígérték. úgy számoltam, hogy alig fogok megázni vagy 1általán nem. nem számoltam ö. a megteendő km-eket, de 120-at saccoltam.

természetesen északi szél fújt, mivel észak felé haladtam. gondoltam ez nem baj, hiszen ha nem fordul meg, akkor hazafele majd hátba nyom, a hegyek és dombok között meg úgysem számít a szélirány.
siklóson van kerékpárút, amit nem használtam. mertem remélni, hogy 7 körül még reggeliznek a rendőrök. nem értem, hogy minek kellett oda bringagyászt építeni. tök fölösleges.
talán vokány előtt/után volt egy baromi jó kis szerpentines rész, a tetején párhuzamosan "kötött" 3 kőkereszttel. ilyet se láttam még, hogy 3 kőkereszt lenne 1más mellett. ekkor döbbentem rá, hogy elfelejtettem elkérni erától a fényképezőgépét, pedig milyen jó lett volna ezt a viccest lefotózni.
alig mentem pár km-t, jobbra 3 1forma víztorony (hidroglóbusz) 1más mellett. ez aztán valóban vicces volt. ráadásul nem lehettek magasabbak 6 m-nél. törpevízmű hahaha. (nálunk volt törpevízmű vagy mifene annakidején. hogy ez mit jelent igazából, a mai napig nem tudom... ezt?)
elég uncsi volt az út. úgy értem sík újpetrétől. a síkot meg nem bírom. főleg ha kanyarmentes. hamar kikészíti az agyamat.
pécs előtt, kozármisleny felé kanyarodtam le, s onnan valahogy bevergődtem a városba. ez elég jó rész volt. meglepődtem, hogy milyen kicsi a forgalom. az út pont a 6-os fűútra vitt, amiről nekem le kellett kanyarodnom komló felé. természetesen tilos biciklizni a 6-oson a városon belül is. hát hol a fenébe menjek? nem ismerem a környéket, mittudomén mi hol van, maradtam a 6-oson. simán elfértem, mert itt is alig voltak kocsik. fel kellett mászni 1 dombra, s ott volt előttem a tábla: komló balra.
folytattam tovább a mászást, s távolodtam a város magjától. egész jó volt az út. amikor kiértem pécsről, még jobb lett. szerpentin kezdődött. jött közben lejtő is. nagyon széles volt az út, autók alig, csupa öröm volt itt biciklizni.

igen. azt kell mondja, meg vagyok elégedve a baranyai utakkal. oké, csak 150 km-t jártam be, de kellemes meglepetés volt.
komlóba úgy gurultam be/le, mintha a tengerpartra mennék. bennem mindig ez van, ha legurulok 1 városba. kiszélesedik az út, kanyarog, de nem annyira lejt, s akkor 1x csak ott vagyok. szépen látszottak a kémények, ipari létesítmények. 1x jártam komlón 1 szilveszteri buli előtt. semmi nem maradt meg a fejemben róla. mentem, amerre gondoltam. a tesconál azonban elvétettem az irányt. ez feltűnt később, ezért leálltam, s jött 1 futó, akitől megkérdeztem, merre menjek hosszúheténybe? pont ellenkezőleg, ki kell mászni a városból. megdícsérte a csodás biciklimet, s futott tovább.
így visszafordultam, aztán a megadott irányban folytattam. még 1x leellenőriztettem magam 1 járókelővel, aztán többet nem kérdeztem.
kikacskaringóztam a városból, dimbidombiztam, s máris hosszúhetényben találtam magam. vakaróztam kicsit, hogy hol van az a hotel kövestető? a faluban megmondták, hogy azon az úton, amin jöttem. hah, csak nem vettem észre. visszamásztam, s valóban ott volt. most belenéztem gábor útitervébe, s látom, hogy onnan kellett volna még tovább menni egy ún. NATaCHA ponthoz. hát... ez kimaradt.
olyan volt kicsit az egész, mint luxemburg. háborítatlanul biciklizgettem egész nap. elvoltam, nem is volt rossz 1edül biciklizni. szerintem a nem is rossz esőben biciklizni analógia ez is: esőben akkor nem szar tekerni, ha tudom, hogy olyan helyre tartok, ahol át tudok öltözni szárazba. akkor úgyis mind1, semmi bajom nem lehet. 1edül biciklizni: nem is szar, ha nem beszélgetek egész nap senkivel, majd hazaérek és lesz társaságom.

hosszúhetényben amikor visszafordultam, jött mögöttem ezerrel 1 hvcs. namondom, kééész, nehogymá ezzel a szar biciklivel lehagyjon. aztán lemaradt vagy bekanyarodott valahol.
tehát elértem a kövestetőt, s megállapítottam, hogy fölöslegesen másztam fel ide a másik irányból is. visszagurultam hosszúhetény felé, majd 1 domb után kint találtam magam  a 6-os úton. ahol tilos kerékpározni. mind1, mentem tovább, s 10 km múlva már pécsen találtam magam újra. zúztam a városban, néha elmentünk a helyijáratos busszal 1más mellett. közben figyeltem, és persze megérzésből kanyarodtam le jobbra, ahol sejteni véltem a tv-toronyhoz vezető utat. kivételesen jók voltak a megérzéseim, s csak 1x kellett megkérdeznem a keresett utat, ami felvitt a bighez. ki volt táblázva: tv-torony, mert bizony elég kacifántosan vezetett oda az út. egész jó idő volt, így hamar csurgott rólam a víz. az útvonal alsó szakasza elég meredek. kicsit izgultam is, mi lesz lefele, igencsak húzni kell a féket, ez lakott terület, nem 1 néptelen szerpentin.
nem mondom, hogy az utolsó 3-4 km-t élveztem, ui. megint elcsesztem a táplálkozást, és felhőbe borult a táj. izzadtam, csöpögött a fejemről a víz, amikor felértem a tetejére igencsak fáztam. csuromvíz volt a mezem is, azt kiteregettem a szélbe, s megettem a szendvicsemet. hihetetlen, milyen gyorsan rosszba fordult az idő. a tv-toronyba szállingóztak a látogatók, én meg úgy éreztem magam köztük/mellettük, mint 1 ufó. aztán nekiállt csöpögni az eső, ezért gyorsan felöltözködtem, s megkezdtem a gurulást. takonyban nem volt kedvem és sosincs 1ensúlyozni. a forgalom itt is a nullához tartott. amikor jöttem felfelé mindenhol a tv-torony táblát követtem. kíváncsi voltam, vajon mi van a hátuljára írva, lefele hova tartok? megmondom: centrum.
pár km után van 1 érdekes minek nevezzem?... kilátóhely. nagy betontömbök, lépcsőn fel lehet rajtuk menni, és rálátni pécsre. elég vagány a cucc. és 1úttal félelmetes is, ui. ezek a betontömbök keskenyek, max. 50 cm szélesek lehetnek. és azon állni vagy ülni meglehetősen bátor tett. jól néztek ki az emberek (volt ott 2 tarajos punk) ahogy ott álltak a tömbön, s előttük a város. én a kopogós cipőmre fogtam, hogy nem mentem fel 1ikre sem. itt már sokkal melegebb volt, és az eső sem szemerkélt. megnyugodtam. 1úttal el is ámultam, hogy ilyen kis viszonylatokban is kijön a hegy-völgy időjáráskülönbség, nem kell hozzá az alpokban lenni.

szépen begurultam a belvárosba, s kerestem magamnak 1 cukkrázzdát. a főtér közelében megtaláltam azt, ahol 2011 júliusában ettünk fagyit. vettem magamnak 2 gombócot. ám ezek a gombócok igen nagyok voltak, több nem is kellett volna. vagy 20 percig ettem 1 padon ülve. néha riogatnom kellett a galambokat fagyizás közben. nehezemre esett elindulni. nem sokat teketóriáztam, mert a belváros fölött kezdtek gyülekezni a felhők, és még hátravolt az út 1/3-a.
gyorsan kikeveredtem a városból. a harkányba vezető út ismerős volt, hiszen era is ezen vitt minket a kempingbe.
az északi szél maradt, így hátba támadott :)

az út szélén 1 zöldségesnél vettem 3 szem őszibarackot- még éppen befértek a mezembe. hazáig kitartott, nem ment péppé 1ik sem.
szalánta után egy balkanyarral bisse felé vettem az irányt. gábor útmutatásai szerint cselekedtem: mielőtt beértem a faluba, jobbkanyar 1 keskeny aszfaltos útra. azonban előtte megállás és kaja. vízzel gyengén álltam, úgy ítéltem meg, a 2. NATaCHA pontig elég lesz. reméltem, hogy ezt megtalálom, és 1értelmű lesz.
elég töredezett kis út volt. kíváncsi voltam, mi lesz a végén. meg arra is, hogy eső előtt fel-, vagyis inkább leérek -e. az út elején és mentén volt pár ház. araszolgattam, s hallom: nézd mennek fel biciklire a hegyre. elmosolyodtam. ezek szerint ez a helyi hegy. akkor biztos izgi-bizgi lesz, nem sétabiciklizés. gábor amúgy se küldött volna fel 1 nulla-helyre. voltak egész kemény részek is, megizzasztott ez a domb rendesen. a végén persze vmi katonai létesítmény volt. leálltam megtörölközni, s akkor vettem észre, hogy ott 1 őr. gyorsan tovább is álltam, ne nézegessen engem, amint ott pihegek.
lefelé nem volt 1 leányálom a feslett betonon gurulni, de óvatosba leértem. addigra a gyerekek eltűntek, s nem mondta senki sem, hogy nézd, már vissza is jött.

visszatértem a főútra, s túrony 6árában betértem a temetőbe vízért- életmentés.
aztán majdnem borulás lett belőle, ui. elkövettem azt a hibát, hogy elinduláskor ellöktem magam a bal lábammal az úttesttől, s jól megcsúsztam. 1ensúlyoztam ösztönből (nem agyból), hogy fent maradjak a biciklin. szerencsére nem jött 1 autó sem, amíg én ott bénáztam. imádom ezt a cipőt, de meg kell regulázni az agyam, hogy ebben nem csúszkál6ok, mint a többiben, mert sokkal nagyobb sebességgel megy az betonon, mint ahogy lassulok. jó nagyot lehetne esni ebben a cipőben. a cipő sarka is csúszik, nem csak a stopli. és ne koptassam azt a drága stoplit. és néha nem sikerül becsatolnom elsőre a bal lábammal. nagy csattanás kíséretében csúszik le a pedálról a lábam. ez se kellemes.

túrony után van 1 királyfi lejtő, ahol lehet szaggatni. szerintem itt értem el a maximum sebességemet a nap folyamán. részvéttel gondoltam magamra, hogy ezt vasárnap majd meg kell másznom :)
harkányba érve, újra nekiállt csöpögni az eső- nehogymá az utolsó 1 km-en ázzak meg!
gyorsítottam, beértem a kempingbe fél 3 körül, s nekiállt esni az eső.
megúsztam az esőt. azaz a colnago nem lett csupa dzsuva.

nem mondom, hogy frissen topogtam be a lakásunkba.
le is feküdtem aludni, miután tisztára suvickoltam magam.
az alvás egészen 4-ig tartott, amikor is nekiállt szakadni az eső. mintha dézsából öntötték volna. folyt be az erkélyre a víz, verdeste a permet a szárítón lévő ruhákat, és persze nagy zajt csapott.
ezek után már nem bírtam aludni többet.
néztem a vizet az erkélyen, és mertem remélni, hogy a lakásba nem folyik be.
nem sokáig szakadt, alábbhagyott, s ragyogón sütött a nap ezután. bekapcsoltam a tévét, s megnéztem az aznapi tour de france utolsó 3/4 óráját. ennyit még életemben nem láttam belőle. volt esés, eső, minden.

aztán flóra is megjött, s 1ütt tévéztünk tovább. közben fikáztuk az embereket, akik szerepeltek a beszélgetős műsorokban. de annyira tré volt. amikor meglátsz 1 bőrgyógyászt, aki rémesen néz ki. mint 1 60-as évekből ottfelejtett bútordarab. a megjelenése nem passzolt a mondókájához. pedig értelmesen beszélt.
...
>1 hónap után elég nehéz lesz összeszedni a gondolataimat és az emlékeimet. azonban találtam hozzá jó zenét
...csakhogy zenehallgatás közben nem tudok emlékezni...

sajnos fogalmam nincs, hogy mi volt este. biztosítást kötöttem meg dumáltunk eráék birodalmában. nagy nevetések közepette, bár ezt hozzá se kéne tennem :)

péntek, horvát big: nevoljas pass 761 m 
harkány - drávaszabolcs - donji miholjac - slatina - papuk - slatina - donji miholjac - harkány, 180 km


én koncentráltam a horvát utamra. izgultam, bár annyira sem lehetett eltévedni, mint baranyában- angyon 1értelmű volt az út. 1kitűnő kört lehetett volna tenni a papuk hegység körül, ami >200 km lett volna. tekintettel arra, hogy a nap folyamán 70 % esély volt esőre, és du. 1-től ígérték is, ezt az 5letet elvetettem. meg tesóm mondta, hogy elég bonyolult az út a papuk hegység keleti oldalán. ez nekem is beugrott, hogy horvátországban mennyit szerencsétlenkedtünk, mire végre megtaláltuk a célokat. rossz a kitáblázás (azaz sok helyütt nincs is).
tehát ugyanaz az útvonal 2x. így legalább tuti nem tévedtem el.
számolgattam, reménykedtem, hogy ha leérek a hegyről, pont akkor fog megeredni az eső, és nem előbb. ezért időben, fél 7 körül elindultam. drávaszabolcsig elég rossz volt az út. van még 6árellenőrzés. odaértem, leálltam, köszöntem. semmi. hogy megtörjem a csöndet, kérdezem, hogy adjam -e a személyimet (néha átengedik a bringásokat, hadd menjen). a 6árőrnő kioktatólag közölte velem, hogy képzeljem el, ez 1 6árállomás, igen, kell a személyi. nem szoktam erre járni? nem is tudtam? és hogy ő este 8 óra óta itt dolgozik blabla,.. és majd a horvát kollégák is el fogják kérni a papírjaimat, blabla, a többire nem emlékszem. magamban reméltem, hogy csak 12 órás a műszak, és este, amikor jövök, már nem ő lesz. amúgy meg mindenki adja automatikusan a papírokat, igazából el is kérhetnék, hisz ez a feladatuk. na mind1.

a dráva árterében haladtam 1 kicsit. tele volt minden vízzel, és különböző vizimadarakkal. a horgászok is éledeztek. 1esek már a csónakukban várták a kapást, mások akkor készülődtek neki a munkának. szép rész volt ez, élővilágban gazdag egészen donji miholjacig. utána nyugat felé fordultam, és szomorúan láttam, hogy ez bizony kőkemény alföldi táj brutális szembeszéllel, nyílegyenes, uncsi, szakadozott szélű utakkal. semmi szórakoztató emelkedő, csak sík, néha 1 kanyar, kis, lepukkant falvak, engem előzgető nagyszámú kamion. eléggé próbára tette az elmémet. abban reménykedtem, hogy nem fordul meg a szél, és hazafele hátbafúj. 22-24 km/h-val menni nem volt valami fényes érzés, és szedte ki belőlem az erőt. hűvös volt, elkelt az aláöltözet, kar- és a térdmelegítő. ugyanakkor izzadtam. de ez nem újdonság. mindig izzadok- főleg csöpög a fejemről a víz.
az időjárás is elborzasztott: éppen nem esett az eső. semmi napsütés, csak a haragoskék ég körbe, néhány világosabb felhővel. az eső/nemeső 6árán. ez okozott némi izgalmat, ugyanis tudtam, hogy az utolsó 10 km murvás úton lesz. esőben különösen nekem való falat... sárhányóm nem volt. pluszban még 1 széldzsekit vittem, de azt csak a hegyről lefele szándékoztam felvenni.
néha 1-1 bokor vagy erdősáv szegélyezte az utat, ami adott némi védelmet a széltől.
podravska moslavina-nál a nyugati irányt kissé módosítottam, azonban a szembeszél tartott tovább. már nagyon elegem volt az alföldből, semmi szépséget nem találtam benne.
1 érdekesség azért volt: az útmenti meggyfákon túlérett a gyümölcs, és elképesztően erős meggyillatot árasztottak. azért ez ritka, hogy 4-5 m-ről orrba csapjon a meggy illat. tömény volt a cucc :)
és végre végre elértem slatinába. a város elég nagy volt és pörgős. látszott, hogy a hegy előtt ez az utolsó nagyobb település. kinéztem magamnak 1 pékséget, ahol majd hazafelé megállok. slatinából kifelé tartva már emelkedett az út, kicsit hegyvidékes lett minden. ez jó, ezt már szeretem. több fokkal boldogabban folytattam tovább az utamat immár délnek. még a városban, a járdán 1 kisszéken 1 öregember ült, aki a birkáit legeltette az árokparton. olyan cukik voltak!
Ceralijébe volt 1 jó kis szerpentin meg gurulás, fasza volt az út. meg is lepődtem, mert olyan lepukkant volt minden, olyan halott, világvégés- kakukktojásnak tűnt ez az út. a falu végén balra el, majd pár 100 m múlva jobbra. itt kezdődött a papuk nemzeti park. innen már a lábamban volt a bugi. kanyargós, jóminőségű utak, emelkedők, lejtők, tiszta erdők, forgalom nulla. bár az útszéli őz kissé megijesztett. mostanában kezdtem el komolyan venni a vadveszély táblákat, és ez némi bizonytalanságot sző a háborítatlan biciklizéseimbe. jómagam is meglepődök, hogy mennyivel nagyobb öröm dimbi-dombizni nekem, mint síkon menni. mintha minden könnyebb lenne. több boldogság.
slatinski drenovac faluból kell megmászni a nevoljas passt északról. elég aranyos falu ez, bár kihalt. előtte nagyon szép részek vannak. igazi nemzeti parkos érzés. éreztem, hogy ez miért nemzeti park. megérte az alföldi szenvedés :)
a falu végében véget ért az aszfaltos út, és megkezdődött a murvás rész. nem sokat tekertem, mire a legkisebb fokozatban találtam magam. nyeregből kiállásról szó sem lehetett, ui. nedves valamint elég meredek  volt az út ahhoz, hogy kipörögjön a hátsó kerék. volt idő(járás) elgondolkozni az életem felől. meg hogy vajon lefelé gyorsabban vagy lassabban fogok lejönni. a felhők lassan leereszkedtek a fák közé, és néha annyira sötét volt, mintha este lenne.
a jankovac nevű helyen megálltam. nem tudtam, mi az. hát 1 tó volt meg hütte. szép kis turistahely, ami csak szétnézésre ösztönzött, mert a párperces álldogálásban elkezdtem fázni. a tó előtt megálltam, ui. találtam 1 sziklafalat, aminek kénsárga színe volt. ilyet még nem láttam. lépcsők is vezettek hozzá, ám a nagy párában nem láttam a végét, meg outi cipőben úgyse topogtam volna nedves köveken és nedves fákon. 1x csak nagy reccsenést hallottam. mi ez? először azt hittem, dörgés. aztán: vonat? itt? a semmi közepén? lehetetlen. álldogáltam 1 db-ig, mire megérkezett a zajforrás 3 billencses teherautó képében. ezek úgy rongyoltak lefelé, mintha biztosan tudnák, hogy nem lesz szembeforgalom és kitűnő az út... elég félelmetes látványt nyújtottak.
a tóig 5 km-t tettem meg, és fogalmam nem volt, mennyi van még hátra. rémlett, hogy van vmi kis világháborús emléktábla, és hogy igazából semmi nem jelöli a hágó tetejét. araszolgattam fölfelé, és 1re kevesebbet láttam. örültem, hogy pár méterre legalább tiszta a kép, és semmiféle autós nem ijeszteget. alapban síri csend honolt, így könnyen meghallottam volna, ha közelít vmi gépjármű, s időben le tudtam volna húzódni. aztán bevillant, hogy kb. 10 km hosszú a big aljától a tetejéig, lassan fel kéne érnem. a felhők elkezdtek kidurranni, s finom permet hullott rám. elég hűvös volt, s a hiszti6árhoz közeledtem :) abban bíztam, hogy ez a hágó 1 1xű hegy, úgy mondom, hogy csak emelkedik, nincs benne szintvesztés. így könnyedén megtalálom a tetejét. ahol elkezd lejteni, az a teteje, és én szépen visszafordulok. ez be is következett a tűrés6árom környékén. gyökketővel elkezdtem gurulni a köves, szakadozott és vizes úton. ekkor láttam meg a háborús emlékművet- jó helyen járok! megettem 1 banánt, felvettem a széldzsekimet, és ugyanazzal a sebességgel, amivel fölfele jöttem, megkezdtem az ereszkedést. kb. 5x álltam meg. nyakam, combjaim, karjaim totál elgémberedtek. a kezeim és a nyakam a fékezéstől. a combjaim meg? azon a terepen nem lehetett nyeregben maradni. így lebegve rendesen megpróbált ez a big. alig vártam, hogy a biztonságos aszfalton tudhassam magam. nem volt 1 nagy élmény. technikai tudásomat csiszolnom kéne. tudásomat? azért azt nem mondanám :)
innentől fogva már nem érdekelt, hogy esik -e vagy sem. ugyanis ott volt előttem a papuk sima kacskaringós aszfaltja, ami kárpótolt újra a lejtmenet megpróbáltatásaiért. az út széle horvátországban sem mentes mindenféle síremlékektől, de láttam 1et, ami komolyan elgondolkodtatott, hogy miért nem tiltják be őket. a sír a hegyen, lejtőn, a padkától 1 méterre körbe van véve kovácsoltvas kerítéssel, aminek minden 1es darabja nyíl alakban végződik. speciel ide nem szívesen borulnék bele autóval sem, nemhogy biciklivel. ilyet miért engedélyeznek?!
slatinába nagy örömmel hajtottam be, ui. 1) vártam a bírkákat meg a bácsit, de ők eltávoztak már a munkából 2) 1 jó kis horvát pékáru után áhítozott a szervezetem 3) hátszél volt.
a pékségből sms útján tájékoztattam tesómat, hogy megcsináltam, minden fasza, amikor beértem, nekiállt esni az eső, de már nem érdekelt, mert a hátszél kisebbítette a megázás miatti kényelmetlenségeimet.
szóval a beváltott 50 kunából elköltöttem 6-ot 2 db péksüteményre.
aztán kiszabadultam az esőbe. szerencsére a kamionok száma lecsökkent, és hopp, nem 23-mal mentem, hanem ált. 35 fölött. egészen addig tudtam figyelni a sebességemet, míg a sok víztől le nem állt a km-órám. így már szinte öröm volt az alföldi biciklizés. nem érdekelt, hogy szarrá ázok, hiszen a táborban vártak a száraz ruhák, s másfél órát adtam magamnak, hogy hazaérjek. locsi-pocsi. éreztem, ahogy nyomja ki az első kerék a vizet, éreztem az ellenállást. amikor vízügyileg elérem a steady state-et, akkor a legjobb: minden mind1, jöhet bármi. kivéve a defekt.
az 1ik falun keresztülhaladva, balra néztem, láttam, hogy a kocsma eresze alatt poharazgatnak az öregek. megláttak, felálltak, és megtapsoltak! ez nagyon jólesett. új erőre kaptam tőle. a bíztatás, az ilyen spontán megnyilvánulás nagyon sokat tud adni. ez volt bennem: érdemes volt megszületni. sokszor gondolom ezt, de vannak kitüntetett pillanatok, amikor különösen érvényes ez.
elgurguláztam donji miholjacig, ahol már alig hullott az égi áldás. drávaszabolcstól harkányig volt bicikliút, immár nem voltam rest használni, ui. az országútnál jobbminőségű volt.
3 körül értem haza.

hogy volt az este?
jó volt.
babgulyást főztünk. főztek a srácok. kornél és sanyi. én is kimentem hozzájuk a kertbe lotyogni meg inni. mond6om, jót szórakoztunk. a srácok igazán tisztességes szakácsok voltak! főzés és vacsora után is kivették a munkából a részüket. és baromi jót főztek. mmmmmmmm. jaaaajjjj. nemtom hogyan volt az este meg a késő délután.
biztos jót szórakoztunk és sokáig.

szombat
kialudtam magam úgy-ahogy. mivel jobb 5letem nem volt, így elmentem biciklizni 1 kis körre. gondoltam megnézem villányt. beleteszek a biciklimbe 70 km-t, s az elég is lesz a 7végére, mert vasárnap még úgyis el kell tekerni pécsre. azt a szállítási tortúrát senkinek nem kívántam, amit előzőleg eljátszottunk :)
apát felhívtam, hogy megnézném magamnak a pistát, akitől a bort szokták venni annakidején. ő villányban tevékenykedik.
siklóson megint keresztül kellett menni. itt van bicikliút, de szerencsére nem jött 1 rendőr sem, aki rákényszerített volna. nagyharsány után villányig van 1 csinos kerékpárút, amin 1 db-ig tudtam is menni, azonban a nemtomhányadik homoklefolyásnál kimentem az útra. úgy értem, hogy  a bringaút pont a szőlődomb aljában kanyarog, a talaj homokos, és az eső rámosta 1 csomó helyen a homokot a bicikliútra. nem akarom ecsetelni, mekkora élmény és biztonság rámenni 1 ilyenre... pista telefonszáma későn érkezett meg. az ismeretlen ismerős. apával beszéltem telefonon, és mondta, hogyan örült volna nekem. de lehet, hogy láttam őt, amikor pakolt ki a fehér opeljéből. csak nem tudtam, hogy ő az. a pincéjüket nem találtam meg. a szoborpark felé van. oda 1 k. meredek -igaz rövid- út vezet fel.
végiggurultam villányon. nagyon szép volt. ott kellett volna megállnom kajálni. olyan takaros volt. villánykövesd azonban túltett villányon. és nem volt nálam fényképezőőő. nagyon sajnáltam. 1 halom gyönyörűség. ék-szer-doboz- így nevezem el. a régi, ütött-kopott vagy felújított pincék látványa lenyűgöz. belesimul a tájba. látom magam előtt a gondos-szorgos kezeket, borospoharakat, vidám embereket. mintha az ember 1 lenne a Földdel. én nem csodálom, hogy a borban annyi minden koncentrálódik. annyi íz. régebben nem értettem, mit lehet 1 boron elemezni órákig? hogy különbözhetnek ennyire? gyümölcsös íz? de hogy, amikor szőlőből van? és 1általán mit izélnek? a szőlő is gyümölcs. ám mostanra nem azt mondom, hogy megértettem, de közelebb vagyok hozzá, kezdem megérteni a bor körüli felhajtást.
palkonyáról se feledkezzek meg, az is 1 gyönyörű falu.
újpetrén megálltam 1 parkban kajálni. itt majdnem elhagytam a km-órámat. itt fikázódok 1 kicsit. agyrém, hogy van vmi -feltételezem- eu-s pénz, s akkor a faluban kialakítanak 1 parkot. semmi értelme a semmi kellős közepén. megközelíteni nem lehet, mert az ösvények a járdától y méterre kezdődnek. csak úgy oda van szórva minden. semmi koncepció. akkor festenék ki inkább az iskolát. vagy ilyesmi. nálunk, a faluban is van 1 kis tó, amin keresztülvezet 1 híd. azt az érzést kelti bennem, mint 1es művészek öncélú képei. csak azért csinálták oda, mert el kellett költeni a pénzt. és kilóg a tó fenekét borító fekete fólia, csupa alga minden. blöá.
amikor épp elindultam lihegés a hátam mögött- szint megijedtem. hát 1 biciklis volt. megelőzött, én mentem utána. nem erőltette meg magát. volt rajta 1 rajtszám, kérdeztem, verseny van? nem, csak rajta maradt. elkezdtünk beszélgetni. kérdezte, pécsi vagyok -e. mondom nem, csak úgymond nyaralok. na,a zért, mert akkor ismernie kéne engem. lazába nyomtuk meg dumáltunk. jólesett végre valakihez szólnom 1 biciklizés alatt. harkányig jöttem vele. neki van edzője és triatlonozik. visz némi tudatosságot a biciklizésbe/felkészülésbe. nekem nemtom, hogy van -e edzőm vagy nincsen... :)
szombaton nagyon éreztem a nevoljos pass áldásos 6ását, azaz fájt a nyakam, és nem volt kedvem tovább tekerni, pedig ezzel a sráccal jó lett volna menni még 1 30-ast.
ezért
el6ároztam, hogy
bemegyek a gyogyófürdőbe, és
kikúrálom magam.
nézzük, valóban 6ásos -e?
a többiek mondták, hogy a NEO-sokat ingyen beengedték. tehát így jutottam be én is a fürdőbe nulla forintért. útbaigazítottak, mi merre. természetesen a szaunában kezdtem. hú de jó volt. rálocsoltam az izzó kövekre némi vizet, és iz-zad-tam. csak én voltam bent. csurgott rólam a víz, égett a zsííír.
aztán jött a hidegzuhany. majd megállt a szívem.
majd a medence a különböző irányból érkező vízsugarakkal. jó sok időt eltöltöttem itt. elképzeltem, ahogy kilazulnak az izmaim, s úgy lötyögnek, mint 1 úszóé. de koránt sincs annyi izmom hehe. a legnagyobb meglepetés pedig az volt, hogy volt 1 ilyen vízcsapszerű izé, amiből felülről jött a víz, pont a nyakamra. pár percig masszíroztattam vele a nyakamat, és elmúlt a horvátországban szerzett nyakfájásom!
utána levezetésképpen bementem 1 körre a szaunába, ugyanis elkezdtem fázni a medencében.
beállítottam a homokórát, leheveredtem a legfelső polcra és .... elaludtam. nem sokat, kb. 5 percet. nem locsoltam előzőleg vizet, ezért le se izzadtam. letámolyogtam locsolni, majd megkezdtem az izzadást. hú, de jó volt.
kiélményfürdőztem magam, és távoztam.
újjászületve.

(búcsú)este
elmentünk pécsre. 1 csomót sétáltunk meg röhögtünk. látvány volt a NEO-s csapat a 3 kerekesszékessel meg a sok okos kutyával. és a népek nem is tudták, amit mi igen: hogy gabi úgy rodeózik a pécsi utcákon a kerekesszékével és a mosolygós arcával, hogy alig lát, és mi mondjuk neki, hogy jobbra/balra/lassíts.
ami a szálláson volt a pécsi kiruccanás után, azt leír6atlan. annyit nevettünk (meg ittunk), hogy belefájdultak a tagjaink. ricsi sztorizott ezerrel, meg mindenki mondta a hülyeségeit és szivattuk 1mást.
ezért az estéért is érdemes volt megszületni.
nem tudok idézni. ez olyan tökéletes jelen volt, mint legurulni 1 kacskaringós lejtőn.

mást nem fűzök hozzá, így is elég hosszú lett ez a bejegyzés.
400 km összejött ezalatt a 4 nap alatt.

eRa, köszönöm, hogy meghívtál !




2014. augusztus 12., kedd

1098

1098
az új háromlabdás (kaszkád) rekordom. végre 1000 fölött vagyok.
az az érdekes, hogy el6ároztam, hogy MOST rekordot döntök. és sikerült!

bicikli
mindennel le vagyok maradva.
nincs ihlet.
pedig a dolgok történnek.

pl. alpesi hajtóművel hódítom meg az olasz és osztrák hegyeket vasárnaptól. addigra ö.szedem magam fizikailag. beteg voltam, s ez kicsit lepusztított.
vasárnap kipróbáltam. jó lesz ez. nekem is kell 1 kis könnyedség. jaaaajjj, már annyira várom! végre jó utakon biciklizhetünk! és szív6ok olasz levegőt! minden évben megadatik a napfényes itálióból pár nap. de jó, hogy ezt végiggondoltam. most sokkal jobban érzem magam, mint 5 perce.

és a bianchi maratont kb. 10 km után adtam fel, mert kitört/lazult az 1ik küllőm, és totál ki kellett lazítani a féket, hogy elforogjon a kerék. így visszagurultam a rajthoz nagy bánatosan. már bőgni sem tudtam. pedig nagy gyakorlatra tettem szert sírásban az elmúlt 1 évben...

1ik du. mentem a margit körúton 2 kocsisor között. látom, hogy túl szorosan vannak az autók, nem fogok elférni. lassítok, erre a terepjáróból kinyúl a sofőr...
...és behajlítja a visszapillantót!
:)

mostanában, maikor zárójelet gépelek, valahogy nem sikerül megnyomnom a shiftet, és 8-as lesz belőle