cél a fenőacél

mindent a fenőacél érdekében.
este beállítottam 6-ra a teflont, hogy időben kiérjek az interspárizsiba, mert nekem szükségem van 1 ákcijjósan megvehető zwilling fenőacélra. mert nekem szükségem van még 1 ilyenre. hobbim a konyhai eszközök vásárlása. minél drágább legyen. persze ezek annyira nem drágák, bizonyos emberek jobban megengedhetik maguknak, hogy pl zwillig cuccokkal szerelják fel koynhájukat, de azok meg lehet nem is használják őket, mert annyira gazdagok, hogy nem törődnek az otthoni főzéssel. kíváncsi lennék téynleg, hogy hányan vezetnek csak reprezentativ konyhát...
szóval van pár késem, amik nem voltak éppen a legolcsóbbak, de hát baromi jók, és nem bánom, hoyg kiadtam értük annyi pénzt. otthonról hoztam ezt a tulajdonságomat. miszerint 1 kés legyen éles. fatter 1 időben állandóan élezett. leültünk vacsorázni, majd felugrott a fenőkőért, hogy ez a kés nem éles. megélezte, majd foyltatta tovább a kajálást.
ha vendégségbe mentem, és életlen késsel kellett ennem, elcsodálkoztam, hogy miért jó életlen késsel enni, hiszen az sokkal belesetveszélyesebb, mint az éles. és idegesítőbb. ez utóbbi érzés csak később jelentkezett. és persze most is furcsállom az életlen késeket 1 háztartásban, de már szóvá teszem.
hogy a gyerek el ne vágja a kezét... hahh, nem kell engedni hozzáférni.
nem sokszor főzök húsos ételt, de már párszo rmegjártam, mert akkor még nem volt normális késem. és mire lereszelgettem a zsírt a húsrlól, azt hittem, megbolondulok.
tehát a jó és éles kés szükséges feltétele 1 koynhának. a nyugtatók szedését el lehet általa kerülni.

jó késekhez megfelelő élezőeszköz is kell. tesómék megvették ezt a zwillinget, hát baromi jó.
ki-hagy-6-at-lan.

ja és most leírom azt is, mi ihletett írásra:
tehát 6kor felkeltem, még sötét volt. örömmel nyugtáztam, hogy az ígért hóesés elmaradt, így magamra öltöttem abiciklis gúnyámat. tettem a reggeli dolgaimat. majd miután világosodott, észrevettem, hogy esik az eső. van 1 referenciatócsám, abba szoktam belenézni. elég nehezen látom meg. na, elment a jókedvem, hiába ébredtem frissen. átöltöztem civilbe. mire kiértem az utcára, már alig esett. én meg a hátizsákra az esővédő huzatott is ráhúztam...
tehát GYALOG indultam, a bkv-n nem unatkoztam, mert olasz mondatokat gyártottam magamnak (az olaszról jut eszembe: tegnap másik teremeben voltunk, s az óra végén bejött 1 faszi, figyeltem merre megy, hát odasétált 1 videokamerához, és leállította. bazz, felvették az órát! mondjuk én örülök neki, hoyg nem tudtam róla. bár ritka szarul szerepeltem tegnap. áhh). és mielőtt besétáltam az intersparba, belenéztem a hátizsákba, hoyg jól előveszem a pénztárcámat, bedobom a százast a bevásárlókocsiba, erre pénztárca sehol. na nem kicsit lettem ideges magamra, hoyg hajnalban felkelek ezért,, idetömegezek, és akkor a széldzsekimben hagytam a pénztárcámat. azért bementem, hogy tájékozódjak, van -e még fenőacél. van bőven. nehoyg odarohanjatok nekem felvásárolni. áhh, sebaj, majd a sodexhoval kifizetem. természetesen azok sem voltak nálam...
így elkullogtam onnan abban bízva, hogy délutánra is marad legalább 1 fenőacél.
pénzt tudok szerezni, az nem gond.

itt van, hogyan kell kést élezni!
jó ez a honlap.
itt pedig lát6juk, hogy olyan élesnek kell lennie a késnek, hogy ha rádobjuk a paradicsomot, kettőbe vágja.

...cél.

ideges vagyok. ideges maradok, ha nem lesz fenőacélom ákcijjósan.
borult idő, borult hangulat.
nem jó ez a hullámzás. tengeren érzem magam. és mint köztudott, nem vagyok tengerpárti. én a vizet csak ivásra és tisztálkodásra.
elfelejtettem, mit akartam. így nem is lehet koncentrálni. hogy közben máshol jár a fejem, agyam, kituggya
ezek a vakító szövegek...

cím

na, az olasz tesztem 90 %-osra sikerült. folytatn fogom. ennek feltétele, hoyg akurzus végén megfelelő minőségű tesztet produkáljak, és befizessem a tandíjat.
pénteken az olasz iskolában főzés lesz, un. spaghettata v miaszösz. a tanárok készítik. én sütit viszek. a rengeteg tojásfehérjét most jól elhasználom

tegnap este a gyógytora után nekiálltam vacsorázni ezt. amíg gyógytornáztam, sült a cékla.
nagyon bezabáltam belőle. nem tudom, hogy ennek köszönhető -e a különös éjszakai "élményem" vagy sem: felébredtem valamikor, és azt éreztem, hánynom kell. nem volt kedvem felkelni, a gyomromat nem mertem megütögetni, csak kapkodtam szaporán a levegőt, hátha attól elmúlik. beletelt pár percbe, aztán visszaaludtam.
majd később megint hirtelen ébredtem ugyanerre az érzésre. ekkor elbizonytalanodtam, hoyg ez valójában hányinger -e vagy csak aszokásos, hogy nem kaptam levegőt, és azért riadtam fel. dehát hányinger volt meg gyomorfájás. áhh, nem kísértettem tovább a sors-t, kimentem a fürdőbe, belenéztem a vödörbe, s gondolkodtam, akarok -e hányni dzs jelenlétében, ahogy ott alszik, és esetleg felébred, és ez a hányás olyan intim dolog, legjobb 1edül végezni fültanúk nélkül, vagy nagyon részegen, maikor úgyis minden mind1, ezért arrébb toltam a vödröt, s lassan megszűnt a hányinger is. visszafeküdtem aludni. ennyi.
reggelre pedig aztán igazán összekavarodott bennem minden, hogy akkor háyninger vagy oxigénhiány keltett -e fel.

munkába jövet alig voltak autók. tetszett. nagyon melegem volt. a sál miatt. monnyuk ma nem volt mínusz, nem kellett volna magam köré tekerni feltétlenül. de a múltkor nekiállt fájni a nyakam, s azt gyanítottam, megfázott. alig bírtam fordítani. ami nem meglepő 1ébként sem, hsizen be vagyok rozsdásodva. szóval 1x az 1etemen az iskolaorvis v kicsoda azt mondta, maiko rlementem hozzá azzal aproblémával, hogy néha belehasít a fejem tetején 1 fájás, és lekígyózik a derekamig, szóval azt mondta erre, hogy tél van, öltözzek fel rendesen, és tűrjem bele a trikót a nadrágba. megfogadtam atanácsáét, és elmúltak a belenyilalló fájdalmak.
namost, kérdem én, hogy akkor a mai divatos klányok, akik köldökig érő télikabátban és csípőnadrágban flangálnak éreznek ilyeneket? vagy hogy van ez? riportot kell készíteni velük. hátha megtudom. a papírvékoyntalpú cipőkben is jól érzik magukat. olyan szépen sétálnak a kalsszik converse toracipőkban térdig érő hóban...
na, ja, én extrém fázós vagyok talpról. és nem melegszik fel alattam a szék. vicces ez, de nem túl kényelmes...

letakarítottam valamelyest a biciklimet, és leláncspréztem a láncot. már ráfért.

metró vészgomb

ezt elfelejtettem:
pénteken amikor már kibicikliztem magam, metróra szálltam. ekkor már havazott, nem volt kedvem lötykölődni a kerepesin a maszatos időben. így hát viszonylag szép ruhába öltözve kezdtem el boltozni. nem mindig van kedvem biciklis szerelésben plázázni (plázázni se nagyon, de vannak dolgok, amiket ott tudok elintézni), mert a megjelenés fontos. amíg nem kell esőnadrágot húzni, addig nincs is gond. de abban?!
igen, van ahova fel kell öltözni. hogy ne érezzem magam kellemetlenül, amiért furcsán néznek. nem mindig érdekel, de néha igen. ez van. ilyen a világ meg ez az ország. kibírom. van amikor kifejezetten élvezem, ha bemegyek olyan helyre, ahova nem szoktak biciklis szerelésben lévő emberek.
szóval kiértünk az örsre, ...kérjük hagyják el a vonatot... az ajtók nyílnak. nem nyílnak. nézünk. semmi. mit lehet tenni? odasétáltam 1 ilyen vészgombhoz és megnyomtam. beszólt valaki, hogy nyomjam és beszéljek. hát újra megnyomtam, és beszéltem: jó napot kívánok, az 1ik kocsiban nem nyílik az ajtó.
megkönnyebbülés a szomszéd nőcitől, meg hogy köszöni, így kijutunk. valaki csak csinált volna valamit, ha én nem. nem maradtunk volna bent örökké. vicces volt. amúgy ilyen helyzetekben kellemetlenül érzem magam. mert mindenki figyel. olyan fura. pedig csak saját magam és mások érdekében intézkedtem. nehezen mozdulok, ha valami helyzet van. a konfliktuskerülő énem megmutatkozik mindenütt. de legalább most legyőztem. persze itt nem konfliktus volt, de helyzet volt.
előtte még 2 külföldit eligazítottam a deákon a földalatti felé. hát remélem, nem vertem őket át. mentegetőztem nekik, hogy ált. biciklivel járok, már nem tudom pontosan, hogy kell bújkálni a föld alatt. olyan régen voltam a deák metrócsomópontjában, hogy meglepődtem, ahogy az kinéz. 2 éve nem ilyen volt.

pomo d'oro

=aranyalma

ez 1 olasz étterem neve, ami az arany jános utcában talál6ó. nagggyon menő, mint kiderült.
itt jártunk pénteken. felkészülve mentem, már benne voltam a költekezésben, ugyanis kész lett az új szemüvegem, huszonhatezer, megvettem a 3. pár adidas spezial cipőmet, tizenkilencezer, és tudtam, hogy ez az étterem sem lesz olcsó, de nem érdekelt. költsük a pénzt, míg van értéke.
asszem jól tettem, hogy nem biciklivel közelítettem meg a helyet. bár lehet díjazták volna.
kivételesen éhesen és nagy reményekkel telve késve indultam el otthonról. éhes voltam, mert kibicikliztem magam aznapra. (szerencsére nem ittam meg 1 fél rumot a jóhangulat reményében, mert anélkül is megvolt, sőt...)
szeretettel fogadták a kis hármasunkat, kék filccel jelölték a vendégkönyvben, hogy megérkeztünk. a pincérek vették el a kabátot, udvariaskodtak, lesték a szavunkat. mindezt kedvesen, és cseppet sem úgy, hogy kellemetlenül érezzük magunkat.
fura volt azért- nem nagyon szoktam vendéglőzni, éttermezni, pláne ilyen színvonalas helyen.
jött az étlap. mindenképpen tésztásat szerettem volna enni. így a választás a parmezános tökpürével töltött tortelloni tejszínes parajjal c. alkotásra esett. lefojtva 1 búzasörrel- ha már...
n. és f. is tésztás ételt választottak, csak húsosat.
és akkor kihozták. gyönyörű zöld-narancssárga színkombináció a fehér tányéron. 1ből eszembe jutott a frikus zöld-narancssárga jellegzetes színe, és apuka :)
nem volt nagy mennyiség, de ez nem lepett meg. így szokás. végül is felesleges túlenni magunkat. áttértünk a minőségi étkezésre a mennyiségiről. pont elég volt, hogy ne legyek éhes. szerintem nagyon rewndben volt ez az étel. kíváncsi voltam, mit tudnak kihozni a sütőtökből. amikor felszolgálták a főételeket, jött 1 pincér (biztos van külön neve), és kérdezte, kérünk -e frissen reszelt borsót. igent mondtam, gondolván biztos illik hozzá, ha ajánlgatja. és illett. ezért n. vette észre, hogy a sütőtökpürének fagylalt íze van. mert ő pont azt a részt kóstolta, ahova nem hullott bors. és valóban. enyhe vaniliaízt véltem felfedezni. bár lehet nem az volt, csak az ugrott be. borsosan is jó volt, vaniliásan meg 1xűen isteni. meg a spenóóót. áhh, 1 élmény volt.
desszertnek sajtortát málnaöntettel választottam. sokáig gondolkoztam atiramisun, de végül is maradt a sajtorta. helyes döntést hoztam. bár f. tiramisujának megkóstolása után világos volt, hogy ha én is azt rendelek, akkor is jó döntést hozok.
annyi izé volt, mintha megfeledkeztek volna a desszertről. nem tudtam mire vélni. de hát sokan is voltak, gondoltam, sok a dolog a konyhán is.
itt bátran megkérdezhették, hogy ízlett -e minden. és ha nem, üssük meg a séffet, ott van, a felesége is ezt szokta :)
szóval itt törődnek a vendéggel. én nem jártam még ilyen helyen. és nem csak a "sztárokkal" (mert megérkezett szilágyi jános, majd fridi, később bochkor). na, hát boldog voltam, annyit mosolyogtam, hogy már az egész arcom fájt.

ezek után bemenni a toldi moziba, vissza lépésnek ígérkezett.
mind1, lenyomtam a húsvét előtti utolsó söröket. és még haza is gyalogol6tam. ez viccesre sikeredett, mert megállított 2 srác, hogy hol van a nádor utca. elmondtam. ők mennek bulizni, menjek velük. annyira jó ez a szemüveg, szimpatikus vagy. táncolunk meg minden. na hát nemet mondtam. a macskafogóba mentek. arról sok jót nem hallottam... 3 táclépés megtétele az utcán zene nélkül közlekedési zajra. jött másik lány sietve, ő is elmondta merre van a nádor utca. én rossz helyen kanyarítottam volne le őket. őt is hívták bulizni. majd mind továbbálltunk. én még beszélgettem a lánnyal, amíg külön nem váltak útjaink. hát vicces volt.
pihent az arcom egész éjjel.

mivel a futármeló nem jött össze, így főzéssel és takarítással meg magammal foglalkozva töltöttem az egész napot.
a ciabatta sikerült. vettem normális sütőpapírt, ami nem ragadt rá a tésztára. a csirkemájból májkrémet készítettem, a maradék szívekből meg szárnyból pedig húslevest. ez kerül majd a rizottóba. remekeltem. életem 1. májkréme nagyon finom lett. este b-val és á-sal jól bezabáltunk belőle, és az 1 kiló lsiztből készült ciabattának 2/3-át megsemmisítettük. öröm főzni, ha mindannyian ilyen jóízűen eszünk.

vasárnap megsütöttem újra a mézes-narancsos-csokis kekszet. sajnos az utolsó tepsivel odaégettem, ami jelentősen rombolta az ízélményt. de kényszeresen felettem este a maradékot. hát salaktalanítok. ennyi süteményt se szabadna ennem. mi lesz így?
újrakezdtem a gyógytornát. újjászületés lesz....

zsúfolt reggel

tegnap alig voltak reggel az utakon. ma meg csak úgy duzzadt a kocsisor. a deák térnél már alig lehetett haladni. nem ettől lettem ideges, hanem a buggyant gyalogoktól. mert úgy közlekednek sokan, mint a vakegér. szét se néz, hogy jön -e biciklis vagy autós, csak megy. és ha elbasszák, akkor neki áll feljebb. azért megtanul6nának a közlekedés leggyengébb résztvevői is közlekedni. tudomásul vehetnék, hogy nagyvárosban élnek, jobban kell figyelni. nem leshetjük folyton azt, hogy mikor ugrik elő a legváratlanabb helyekről 1 gyalog. az ő élete az ő felelőssége leginkább, úgyhogy megtehetné, hogy figyel magára.
most van ez a média uniós kampánysorozat. na itt is felhívják a figyelmet, hogy a mi életünk a mi felelősségünk IS. az is-t is hozzáteszik. legalábbis a rádióban mintha így hallottam volna. szerintem ki kellett volna hagyni. most megnéztem a honlapon: nincs de, rajtad is múlik- így van a vége a táplálkozásosban. úgy emlékeztem, hogy a "reklám" közepében van az IS. mégis olyan érzésem van, hogy az IS-nek van 1 kis felmentőszerepe... rajtad is múlik, milyenné teszed az életet ez a bevezetőben hangzik el. ennek is van felmentő árnyalata.

én is változások előtt állok. holnap reggel megkezdem a salaktalanító kúrát. ez kemény dió lesz. már annyi embernek beszámoltam a tervemről, hogy rendesen végig kell csinálnom, erősnek kell lennem. mert milyen égő lenne, ha nem bírnám betartani. itt 1etlen dolgon áll vagy bukik a dolog: az alkoholon. szóval ezt is megvonom magamtól. csak 1 hónap. az az egész életemnek 1 töredéke. menni fog. majd itt beszámolok a blogkompatibilis tüneteimről.

rengeteg étellel kapcsolatos dolgot beterveztem a 7végére. vajon belefér mind? főleg ha még dolgozni is fogok... pénzért. kávékat szállítok ki. remélem, összejön. most valami kavar van az üggyel kapcsolatban.
most befejezem.

a csodálatos napsüti

végre nem leszek punnyadék, hanem felülök csodálatos kerékpáromra, és enyimé lesz a város. tegnap volt a nagy borulás meg esés, erre idekacsintott a nap. szép ez így a hóval.
reggel pistabá hólapátjának a hangja volt a 2. amit meghallottam (az 1. az ébresztő).
bemetróztam a melóba, amit hasznosan töltöttem: olasz mondatokat gyártottam magamban. nagyon jó ez az olasz. képes vagyok órákon át szótárazni meg tanulni, írni. nehezen áll rá a nyelvemre, de nem adom fel. most belejövök. szórakoztató is. ennyit bírok tanulni. húúú

megvettem tegnap az újabb adag rizottó rizst. ez csak 565 ft/kg volt. arborio, nem carnaoli.

kislisszoltak a gondolatok a fejemből.

jó lenne 1 rajz...

nah.
megint havazik. szerintem ez nem tragédia. persze mi emberek hőbörgünk emiatt. mert nem lehet rendesen közlekedni. mikor télen az a dolga a hónak, hogy essen. régen is ilyen gyűlölettel voltak iránta? ó régen nem voltak nagyvárosok meg autók- ki is ment a fejemből. a tél kikényszerítené a lelassulást, a befelé fordulást, magunkba nézést. itt a jó alkalom, hogy rendezzük a gondolatainkat a hosszú estéken, erre ugyanúgy 2végről égetjük a gyertyát. lehet, hogy az időjárás is azért változik így, mert az emberek ezt sugározzák ki. hogy nekik nem kell hó, mert autózni akarnak. tessék, nem lesz, hó, autózzatok. de cserébe kaptok majd szárazságot, ott lehet autózni. kaptok szélvihart, az pont olyan rohanós, mint az életetek. az sem tetszik? újra lehet építeni utána a világot, dől a pénz az építési vállalkozók zsebébe. kaptok különös betegségeket, hogy ha ennyire nem akartok gyerekeket (megosztani, amitek van?), akkor titeket is pusztítson a sokféle kór már fiatal korotokban... bla bla

ma zu fuß vagyok. remélem, du haza tudok tekergőzni a bicajjal. mert itt éjszakázott.
éjszaka. álom. már megint gyerekekkel álmodtam. érdekes. nem értem.

megtanultam olaszul a papucs szót. ciabatta. ez 1úttal 1 kenyérfélének is a neve. elkészült pénteken. itt találtam. nagyon finom, csak több víz kell hozzá, mint ami a receptben van megadva. és 1 életre megjegyeztem: muszáj megvenni a normális minőségű sütőpapírt, mert a profi, mai a nevével ellentétes tartalmat hordoz, megtréfált: mind ráragadt a kenyereim aljára. le kellett vagdosni az alját. pedig az is finom lett volna. legközelebb marad a zsír vagy az olaj sütőpapír helyett. vagy nem leszek rest olyan boltba elmenni, ahol lehet kapni rendes sütőpapírt.
és a fondü? zseniális lett! belemártottunk almát, körtét, sárgarépát és karalábét nyersen, brokkolit, kelbimbit, krumplit főzve; kenyeret megsütve; és zellerkockákat! ez volt a különleges. akik zellerellenesek voltak és megkóstolták, pozitivan csalódtak. nagyon értékelem, hogy nyitottan közeledtek a zellerkérdéshez.
a zeller előkészítése: kockákra vág, olivaolajon átpirít, hozzá 1 kis cukor, gyombér, cayenne bors. ezt a 2 fűszert ragadtam ki találomra a sok közül. még kis vízzel puhítottam tovább fedő alatt, majd a végén nyomattam rá még 1 kis cukrot. önmagában is fínom. de pl 1 fondüpálcára 1 zeller+ 1 ciabatta + 1 körtekocka kiváló társításnak bizonyult.

hiába illik száraz fehérbor a fondühöz, nrkrm nrm csúszik... bezeg a vörös. csodásan nézett ki a herpesszel gazdagított szájam a sok vörösbor után. lemos6atlan. ahogy beleivódik a sebe a vörösbor.. áhh

tegnap mértünk. új fönököt kaptak, ahol mértünk. beviharzik. angolul mondja, de csak rá kell nézni, és meghallgatni fél mondtatát, és máris tudod, hogy német. 1ből számonkérte, miért késtünk. úgy megszorította a kezemet, hogy csak néztem. pörög a csávó. szinte rajonganak érte az alkalmazottak. nem hagyja őket nyugton. volt benne valami furcsa. a dereka. vagy nemtom. olyan furán nézett ki, ahogy be volt tűrve az inge. pedig nem volt kövér 1általán.

galambok

még gyors írok ide valamit 7vége előtt. mennem kell, vár a kovász...
reggel nemtom hányszor kellett lassítanom a tetü galambok miatt a bajcsy bringaútszerűségen. hihetetlenek. mindig elémvágnak. csak szaporodik a sok kis cuki galamb, hogy száradjon le a kezük azoknak, akik zabáltatják őket. ha nem etetnék, akkor is lennének elegen. az út biztonságosabb: se gyalogok, se galambok.
najó, megyek sütni.

gépek, papírok

én annyira ideges vagyok....
istenem, kb ölni tudnék
(vagy legalább 1 rumot...:)
az akkreditálás közeledtével van mit rendbetenni. ez a sok fölösleges papírszemét gyártás az agyamra megy. kurvára semmi értelme. itt vagyunk a nagy számítógépkorszakban, erre több papírt használunk, mint valaha. a nagy minőségbiztosítás. ezen is röhögnöm kell. mintha a papírpktól bármi is rendbe lenne...
és az új nyomtató a másik, ami kiakasztott. kétoldalas nyomtatáshoz külön kell klikkelni, és ha kijön a papír, nem úgy kell beletenni, mint a másikba, hanem máshogyan. kész. spórolni akartam, erre csináltam 1 csomó szemetet.
legközelebb, ha az akkreditáció szót meghallom, már nyugtatót kell bevennem. j. megondta, hogy nem érti, miért háborgok, e kell fogadni, hogy ennek ez a menetrendje és kész. igaza van. teljesen fölöslegesen idegesítem magam.
közebn akkora fények vannak, hoyg rögvest megvakítanak. nagyon gyönyörű. kíváncsi vagyok, mi lesz belőle, hó vagy eső?
gyorsan el kéne intéznem pár dolgot, mielőtt szarrá ázok.
nem értem, hogy vagyok képes ennyire felbasszni az agyamat hülye apróságokon. karácsony előtt apa úgy felidegestett, hogy 1ből megértettem a hirtelen felindulásból elkövetett emberöléseket. legalábbis közelebb kerültem hozzá. gáz, dehát ez van. az 1etlen érzelem, ami belőlem kikerül az a mértéktelen düh. az öregedéssel meg 1re rosszabb lesz. szegény környezetem. ideje a változásnak a mars jegyében.
jaaaaajj

este sajtos könyvet olvasgattam. már az orromban éreztem az illatokat, és szívesen ettem volna valamit. elpusztíottam a maradék kolbászt is, tehát erre sem lesz gond.
teljesen felbuzogtam, kavarogtak a fejemben a gondolatok, hogy akkor melyik szimpatikus ételt főzzem meg leghamarabb. találtam a chili és vanila-n kívül még 1 oldalt, a dolce vitat-t, ami nagyon jónak tűnik gasztro szempontból. csupa finomnak ígérkező édesség és 1éb étel. áhh. ezek után hiába bukott le a fejem többször is a végső valóság c. könyv olvasása közben, elkezdtem gondolkodni az elalvás előtti percekben -úgy gondoltam, hogy percekben- az ételeken, és nem jött álom a szememre. sötét volt. 1x csak nagy dübörgés. minth a1 repülő szállna el, de sokkal tovább tartott. szélroham? úristen, mi ez? aztán elmúlt.
erről eszembe jutott, hogy 1x nyáron otthon gubbasztottam a szobámban a szőnyegen ülve, s jött valami morajlás. éreztem a fenekem alatt. rezgett. rettenetesen megijedtem. halálfélelmem volt. pár másodperc volt mindössze, de örökkévalóságnak tűnt. most mi lesz, mi ez? igazán szar volt. na, közel sem volt tegnap éjjel ilyen érzésem, de azért jajj.

tegnap természetesen szarrá áztam míg elértem olaszra.
mert nem akartam esőnadrágot húzni... hát egész órán a vizesben ültem. a tanárnőnek meg nem volt hangja, csak enyhén suttogott. erre az 1ik csoporttársam is elkezdett suttogva beszélni- mindenki nevetett.
valami gáz van, mert 1 herpesz jönne ki a számon. a bunkó! pont most. igaz aherpesz sosem jó. akkor 2 7ig még csodásabban fogok kinézni... ajjj

itt beszélnek a töpörtyűről, amit hozattak. rettenetesen néz ki és büdös. ezt hogy lehet megenni? amit mi csinálunk, az legalább jól néz ki, ha nem is enném meg. de ez? kb zsemleszínű, akkora darabokban, mint 1 fél lepedő. huhh. ha bekötött szemmel elém tették volna szagmintát venni, akkor azt mondom, 1 száraz, savanykás félig elindult kenyér ez...

hó2

na, hát csodálatos reggelre ébredtünk: sütött a nap.
el sem tudtam képzelni, hogy ebből hó is lehet. és lőn. már másodszorra kezdett el esni itt. míg odatekerek olaszórára, addig csak nem ázok el...
legalább vmi télformája van a dolognak.
salaktalanítani fogok a böjt idején. akkor már blogot sem kell írnom, mert nem fog történni semmi, haha. ez most komoly. nó hús, nó alkohol, nó édesség (ez hogy fog menni?). bár ott lesz a disznóvágás... ezt hogy oldom meg? arra az 1 napra felfüggesztem. persze a húsnélküliséget a legkönnyebb betartani. akaraterő próba lesz ez. olyan 1xűnek tűnik távolról. miért nehéz betartani, hoyg akkor most többet nem, ennyi elég, ebből semmit?

tegnap sikerült a rizottó. a maradék fő hozzával (csicseriborsó, paradicsom). ugyanolyan finom lett, mint múltkor. állatira jóllaktam vele. és akkor még lenyomtam 1 kis baracklekvárt is. hogy legyen miből leadni... mikor leszek én 60 kiló?

azt mondja az asztromókus, hoyg nyakunkon a mars éve. mindent meg kell tennünk, amit eddig halogattunk. remélem ez a bolygóállás nagy lökést ad a halaszásaim berekesztéséhez. ilyenekben bízok. hja. milyen 1xű lenne amőbának lenni. ehelyett saját ember-ségünkben kell lenni. itt szenvedni. vagy nem szenvedni. ez teljesen változó.

döntésképtelenségre javaslat (n-nak mondtam először): ha nem tudsz dönteni 2 lehetőség közül. úgy érzed, mind1. fogj 1 dobókockát és dobd ki. az 1ik döntés legyen a páros számoké, a másik a páratlanoké. ha igazán mind1, akkor elfogadod azt, amit a dobókockával kidobtál. ha nem, akkor mégsem volt mind1. haha

szakad a hó

hó

remek, alig látok közelre. ez a monitor dúúúrva. szemüveg nélkül oké. de távolabb ülve, amikor már kellene a szemüveg, mert nélküle nem látok, kiderül, hogy vele sem látok...

reggel végre nem eső esett, hanem hó. persze esőnadrág+kamásli. nem is tudom, melyiket rühellem jobban.
az új fényvisszaverő csíkom tépőzáras. gondoltam a következő lesz a rétegrend: kamásli - erre rálóg az esőnadrág - összetapasztom a fényvisszaverő csíkkal. ez nem jött be, beázott a cipő, a lábfejem is vizes lett. most a kamásli takarja a nadrágot. így nem volt gond. igaz nem is esett bolondul.

nézzük, mit csináltam 7végén.

péntek
hümm... nagynénémnél megvacsoráztam és beszélgettem nagy nyugalomban. valamint lelkiekben készültem a szombati gyalogtúrára. ezt a meditálós hangulatot szüntette meg györgyike (kérésére kiírom a nevét) telefonhívása- óriási buliba hívott. én meg 1ből tiltakoztam, dehát gyalog vagyok. nem baj, menjek a tranzit caféba. oké, megdumált. mikor indultok, györgyike? még mgiszom ezt a fröccsöt. (háttérből: ez fél liter)...
a villamosvezető roppant mókás figura lehet civilben is. sajnos leír6tatlan ahogy bemondja a megállókat. a 61-es villamos volt amúgy. vagy 41? ahányszor megszólalt, annyiszor kellett óriásiakat vigyorognom.
a tranzit café a kosztolányin van. nagy buli nem volt, mert 5.ként csatlakoztam atársasághoz. györgyike már nagyon nagy hangulatban volt. biztos nem a tranzitbeli piától, mert mert 1 korsó heineken 660 ft-ba került. nem lepődtem meg, csak felháborított. persze nem kell ilyen helyekre menni, s nem ámuldozok. na mind1, gy. szórakoztatott minket. ajánlgatta b-t nekem mint 1edülállót. meg nemtom. szórakoztató volt amúgy. hogy bírok én gy-vel barátságban lenni? eléggé különbözünk. vagy valami fura. de nem rossz. biztos azért is, mert ami a szívén, az a száján. és kedvelem az ilyen embereket. hogy van aki meg tudja csinálni. ha legalább én nem. megnyugtató. a ilyenektől mint én, nem mozdul előbbre a világ. és most tessék olvasni, eszembe jutott az indy cikk, amire ma bukkantam rá. na meg a flash zenekar. fel kell eleveníteni. és megtanulni a szövegeket végre. hogy tudjam mit énekelnek a koncerten (bemmozi, február 27)
...
javasoltam, nézzünk át a tengernagyba, mivel az valamivel pénztárcabarátabb hely, ha nem is olyan szép. mindennek ára van.,..
ny. katonai túlélőfelszerelést idéző kerékpáros ruházata döbbent csendet váltott ki az ott tartózkodó vendégekből. mit írjak erről? nemtom hova aljasodtak le még a többiek, mert én korán távoztam. mert békávéztam- hibázok sokat mostanság.

szombat
dzs 1 órával előbb felkelt, mint szeretett volna. nem értettem, hogy miért kel hajnalban, maikor az ő túrázós társasága nem szokott nagyon korai lenni. enyém is csak akkor, ha tesóm is szerepel a túrázók között, tehát legkésőbb 5-kor kelés.
most ráértem, boltba is lugrottam. rettenetesek ezek a zsömlék: csak héjuk van, tömegük darabonként mínusz 5 gramm. zeppelin ilyenekkel is repülhetett volna annakidején. képzeljük el, hogy 10^6 magyar roppanóshéjú zsömle a magasba emelkedik. tudom, átáznának hamar, és 60 perc múlva már csak fasírtba lennének jó. igen ám, de mutter szerint ezek a korszerű zsömlék (akkor ez a fogyózóknak jó?) fasírtba sem jók. miből állnak vajon? én sütöttem már zsömlét víz, élesztő, cukor, só és liszt felhasználásával. az én d= 8 cm zsömlém tömege minimum 4x akkora volt, mint a "hagyományos" bolti d=12 cm-esé. hát így állunk. victorinox kenyérvágóval szeltem őket ketté. legszívesebben 1ben hagytam volna az összeset, de minimum félkész állapotú szendvicseket akartam. azaz margarinnal megkentet. az almát meg a sajtot bicskával darabolom kajaszünetben. tragédia ez a sok morzsa. jézus mennyit összeszedhetne magyarországon. vajon szlovákiában milyen zsömléket készíthetnek a pékek? meg máshol európában? ha pék lennék, és ilyet kéne kiadnom, én bedobatnám magamat a kemencébe. ilyez elvből ki se adnék. biztos anyagi csőd, jaja vagy inkább ajj ajj?

végül is 5en indultunk neki a túrának. újpest-városkaputól pilismarótig a buszút 1 örökkévalóságnak tűnt. z. fájdalmainkat enyhítette 1 üveg ágyas barackpálinkával. meglepődve tapasztaltam, hogy nem kígyóztam tőle, csak miután elértük az üvegben az alsóbb régiókat. na az már sok volt. és akkor z. kihajította a kukába az üveget a kettő darab aszalt sárgabarackkal...! hallatlan. hogy lehet kiszedni üvegtörés nélkül?

az örökkévalóságos utazás után 1 helyi boltban próbáltunk szerencsét, mert z. természetesen nem készült. ez nem meglepő. szegényes volt a kínálat, bár nekem nem kellett semmi, igaz 1 friss kakaóscsigát szívesen elfogyasztottam volna. annak híján volt a bolt. szóval 11 után kezdődött a túra... miután betértünk a helyi kocsmába, ui. zolinak budira kellett mennie. ezt fogyasztással kötöttük 1be. rettenet. az egész annyira nyomasztó volt, hogy aki oda betér, annak valóban innia kell, hogy kibírja azt a negatív környezetet. 4 kis unicum rendel. belenéztem a pohárba. vízköves volt, de durván. ha az vízkő volt. z. meg tudja úgy inni, hogy csak beborítja a torkába anélkül, hogy hozzáérne a pohárhoz. én próáltam, de nem sikerlt. bíztam az unicum ~40 %-os alkoholtartalmában...

ellindultunk. z erdő meglepően száraz volt ahhoz képest, hogy 1 hete még ötcentis hó fedte (f. mondta). kiábrándító amúgy ez a borult idő. még az erdőben is. és akkor a települések mellett meg gyak. mindenhol a sok kommunális szemét. borzasztó. ilyeneket látva hogy őrizzem meg a pozitiv gondolkodásomat? megőrizni se tudom, mert nincs is. elkeserítő. igénytelen nép vagyunk. mi a francot tehetnék én ahelyett, hogy magamban dühöngök?! meg lehet nevelni az embereket? vagy az indycikk 1ik mejegyzéséből idézzek:"...Az egesz lakossagot le kellene cserelni."

na ... meguntam az írást. és még alig tartok valahol.

az erdőben láttam fura képleteket. olyan volt, mint 1 hernyó. de annak túl homogén. meg ilyenkor mit keresnének hernyók az ösvényeken? láttam 1et kettébevágva, és akkor megvilágosodtam: de hiszen ez szar. tele volt magokkal. meg hát a formája is. csak az a burok teljesen megváltoztatta. z. szerint valami penész uralkod6ott el rajta, arra meg kiültek a harmatcseppek. teljesen jól néz ki. mint 1 szürke macskabunda részlet.

esztergom felé közeledve, 1re több pléhkrisztus került a turista útvonal (piros csík) nyomvonala mellé. miért?
z. pszlovákiába átruccanós 5letét elvetettük. cukkrázzdában sem voltunk, mert messze volt a buszállomástól. így maradt a nemtommilyen kávézó. megvártunk pár buszt, mire felkerekedtünk... nem mondom, hogy józanul léptem fel a buszra...
még a kávézóban találkoztam 1 sráccal, kai az emilben (pilisvörösváron 1 nagyon szuper cukrázzda. szuper= isteni sütik, csak a légkör fura) dolgozik/ott. vele beszéltem 1 kicsit. ott se történt sok változás. a pultosoknál nagy a fluktuáció.

vasárnap
fantasztikus fánkot sütöttem.
jöttek tesómék is.

leírom a receptet:
FÁNK
1 kg liszt, 8 dl tej, 6 dkg élesztő, kis cukor, 4 kanál olvasztott vaj, 5 tojássárga.
ebből a szokásos módon kelttésztát dagasztunk. 3x nyújtjuk, hajtogatjuk, majd aZ utolsó nyújtás után kiszaggatjuk, fél órát pihentetjük és jól megsütjük.
aki még nem csinált fánkot, annak nem biztos, hogy elég ennyi infó. de úgysem nagyon olvassa senki. és a nagymamát meg lehet kérdezni. ha hagyományos nagymamáról van szó. vagy péket. bár ők biztos nem így készítik, hiszz vázoltam. ó, az összeesküvés elméleteim...

jó lenne fényképezni... jaja.
talán holnap tudok képet feltenni arról a különös megjelenésű állati ürülékről...

addig is: készítek 1 fasza rizotót, amiről szintén nem lesz fénykép...

napsütés

na most végre ez van. bár múltkor elkapott a gépszíj, úgy repültem haza szutyok időben, esőben, szóval nem is olyan rossz az, ha vár a száraz meleg. vagy legalább a szárazság. ennyi eső nincs is...

ez az olasz 1re nehezebb. nagy fába vágtam a fejszémet. be kell szereznem valami magyarnyelvű könyvet, mert így nem rögzülnek pontosan a szabályok.

most lesz fánk vagy nem lesz fánk? ez itt a kérdés. fánk sárgabarack lekvárral. porcukor sem hiányoz6. nyam nyam.megint nem hoztam kaját. még van 1 almám. azzal beérem. úgyis testsúlyt kell csökkentenem végrevalahára.
meg indul hamarosan a böjt. gondoltam, böjtölök, nem eszek húst, nem iszok alkoholt. az előbbit nagyon egyszerű lenne betartani (bár jön 1 disznóvágás...), viszont az utóbbit? az nem. úgyhogy az alkohol továbbra is szerepelne az étrendemben. és ha nem innék, úgyis eseménytelen lenne az életem. ha meg iszok, akkor nem emléxem. mégis jól van ez így.

doboznyitás kombináltfogóval

igen, ez így volt. a tetü hohesc-s doboznak nem bírtam lecsavarni a kupakját, kombináltfogóval kellett leműtenem róla. azt hiszik, hogy milyen dizájnos és praktikus ez a dobozmegoldás: hoyg benyomják a tetejét. de csak annyi történik, hogy nehezebb hozzáférni a kupakhoz. úgyis totál kivagyok ezektől a csavaros tetőktől. miért nem volt jó az. hogy le kellett vágni a sarkát? ha 1x úgyis alig lehet így kinyitni.
erről eszembe jutott valami:
munkatársam hozott be diót. ő 1 ólomdarabon törte kalapáccsal én pedig a satuban. az akkreditált diótörés, haha

nem eső

ma nem fogom szidni azt a tetü esőt.
a tetű hosszú ü?
ezek szerint igen, mert nem húzza alá ha hosszúval írom. azt hittem, olyan ez mint a kefir. a danone se tudta eldönteni, hogy hosszú i vagy rövid, ezért 1 nagy piros pontot tett az i-re.
najó, akkor is röviddel írom.
régen amikor még nem volt ilyen drága a könyv, tucatszám kaptuk őket karácsonyra. és volt benne helyesírási szótár is.
tegnap úgy hozta a helyzet, hogy a kocsmába már békávéval mentem. nagyon kellemes volt. a kocsma. a pincérnők is. nemcigizősben ültünk. 3 feles, 1 sör. kv. miatt volt a feles. mert ezek a versenyszférások rövideznek, mint az állat. ilyet...
a toldimoziban már csak 2 sört ittam meg, és szomorúan nyugtáztam, hogy haza kell gyalogolnom, mert nincs bicikli, nincs metró. éjszakai biztos lett volna, de mire azt kivárom, éppen haza is érek.
és akkor gondoltam, most eszek 1 gyrost, mert éhes vagyok. erre be volt zárva. meg az éjjelnappali is. maradt 1 zsömlém, amit betoltam az arcomba.
(a zsömlém-et először hosszú ő-vel írtam, erre nem hullámozta alá. hogy is van ez?)

ja. ja.
mit is akartam még?
mintha kezdeni alábbhagyni a lelkesedésem a rotten könyv után. gyanús vagyok magamnak, nagyon gyanús. nem tehetem ezt. pont itt van ez a kurva válság. 1ik haverom már 2 cukkrázzdából elment/küldték, mert bebaszott a válság. meg nem akartak fizetni. akkor így kezdjek el valamit is? most a válság mögé bújtatom magam a szerencsétlenkedésemmel 1ütt? hümm...

punk

PunK
nahátja
tegnap olvastam tovább johnny rotten életét. nagy 6ással van rám az a könyv. olyannyira, hogy alig tudtam elaludni. csak kavarogtak a gondolatok meg az 5letek a fejemben. alig vártam, hogy felkelhessek. persze jól aludtam, ha nem is túl sokat, de 6.25-kor frissen ébredtem.
biciklivel jöttem, mert elegem volt a bkv-ból. gyűlölöm ezt a tetves rohadt mocskos kurva meleg téli esőt. nem tudok rá megfelelő jelzőket használni. természetesen csak úgy tudtam megállapítani, hogy esik -e vagy sem, hogy kimentem az utcára. az ablakból egyszerűen nem látom. a tetü kamásli is beázik. 1 nagy szar db ez is. rá kell zokni az spd-re és vmi passzossabb kamáslira, mert ez tűrhetetlen. és/vagy meghosszabbítani a sárhányót. rettentő pipa vagyok. adrenalin az egekben.

visszatérek a punkhoz. e-val pont arról beszélgettünk tegnap, hogy a hiphopjönvuk és a punk. erre olvasom a köynvben, hogy a hiphopjönvuk don letts szerint a mai modern punk.
asszem a könyv jól definiálja mi is az a punk. én biztos nem voltam az sosem. de még lehetek. úgy tűnhet rotten szájából, hogy ő találta ki. ám másik is kb. ezt állítják. hogy volt 1énisége. meg6ározó volt. miért ne lehetett volna ő a tényleges katalizátor? ha hitlerek, sztálinok emnberek millióit döntötték pusztulásba, akkor 1 ír-angol tizenéves miért ne bolygat6ta volna meg világot? mindannyiukból belülről jött valami. az most lényegtelen, hogy pozitivnak vagy negativnak tartottuk -e.
amikor olvastam az oi storiest kid stokertől, pont ugyanez az érzés kerített 6alamába: hogy abban akorszakban kellett volna londonban fiatalnak lennem. bár az kicsit később lehetett. mind1. most is azt gondolom, hogy 1976-77-ben baromi érdekes lehetett ott az élet.
na, most kaptam 1 lökést a változáshoz.
szóval ez a rottencsákó meglepetést okozott a könyvvel. nem gondoltam volna róla, hogy ilyen. előítélkeztem, ehh. amit az akkori társadalmi környezetről ír, azon lepődtem meg igazán. tehát olvassátok el. sztem érdemes. pl.: john lydon- rotten

eső...

már kibaszott uncsi mindig szidni ezt az esőt. meg kéne fordítanom az egészet, és az utálatból szeretetet csinálni. ezt kéne.
hiszen van víz! örüljünk a víznek!
temessük a biciklit? na, neeeeeeeeeeeeeeeeeeeee.

nincsen fényképezőm, basszus. így a 2. rizottómat se tudom megmutatni. csicseriborsós-paradicsomos. életem 1. csicseriborsója volt. persze konzervet vettem- állítólag baromi sokáig kell főzni. finom volt. olyan érzés ráharapni, mint a babra. csak 1ségesebb, nem válik szét a héja a belsejétől. ha 1általán ennek a csicserinek van héja. nem néztem meg, milyen kettéharapott állapotban. monnyuk az a paradicsom, az aztán kissé gáz volt. költenem kellett volna drágábbra. de így is elég finom lett. most csínján bántam a (drága) parmezánnal, és így nem nyomta el a sajt a tömeget. a parmezánnak van 1 édeskés íze. ezt a csicseriborsó nevet hogy találták ki? olyan vicceske. tavasziaska. madárkás. cukimuki.

nem is meséltem el a vasárnapi hajlékony sztorimat.
jövök az arany jános utcánál. szembe srác. vmi focisál volt rajta, nem nézett ki szakadtnak. megállít. mondja, elnézést, rohadtciki, ne haragudjak, pénz kéne neki, bármilyen keveset is szívesen vesz, most kött ki a kórházból, így járt, ... oké mondom, kibaszok vele. pont volt nálam a családi ebédből összecsomagolt krumpli+csírke. "kaja jó lesz?" "hááát, nem akarom előled elenni.." " ó, nem, én úgyis egész nap ettem. tessék." "köszönöm" blabla. néztem az arcát, de nem láttam rajta semmi különöset amikor ételt ajánlottam neki. kíváncsi voltam, elfogadja -e. lehet kezdő volt, és nem mert nemet mondani. remélem, megette.
aztán vigyorogva távoztam. lehet ő tarhált szombat este a körúton, amikor moziba mentünk. nem biztos. nem jegyeztem meg az arcát. akkor 1 100-as kellett hazamnni. de annyian vannak. ki jegyzi meg őket?
ezért is jó biciklizni: nem kéregetnek a hajléktalanok, a nyomorékok, a kisgyerekes anyukák. maximum a virágárusokat kell kerülgetni. ők néha már köszönnek is. sok biciklizés után 1 nyugati aluljáró nagyon sokkolóan 6 rám. nem mondom, hogy kiborulok, de akár ki is borul6nék. aki a vonaton mindig bőgéssel kezdi az utazást, az kikészülhet 1 ótvar aluljárótól és a hozadékától simán, nem?

valahonnan szerzek legalább 1 fényképezős telefont... a gyönyörű rizottóm...

che sudaka

szóval che sudaka koncert volt pénteken az a38-on.
fantasztikus. annyira jó koncerteket bírnak csinálni ezek a srácok. a közönség megvadul. jah persze, ittam hozzá eleget. hiába ez a táncszerűség nekem nem megy máshogy. most nem találok szavakat. a che előtt a kistehén játszott. ez is jó volt. meg a bécsi dj, dunkelbunt alias ulf lindemann. hát beszarás volt ez is. srác időnként leugrott a színpadról és tánolt a közönséggel/között. áállatt volt.

természetesen megint részegen haza biciklivel. csak kiesés volt, leesés nem. valószínűsítem, hogy a margitgídn mentem át, mivel ott szoktam. nagyon kész lehettem, mert képes voltam lógós fülbevalóban, melltartóban elaludni. és reggel láttam a kolbászt a konyhaszekrényen. ezek szerint ettem is. volt már ilyen, hogy hajnalban hazatekerőztem, s reggel amikor kimentem a konyhába, és belenéztem a kenyértartóba, ott megláttam a kolbászt. ezek szerint ettem. hűűűűűűűűű
és annyira nem voltam rendben, hogy a telefon pinkódját 3xi próbálkozással sem sikerült helyesen beütnöm, így már a pikkódot kérte. így szombaton felhívtam muttert, hogy keresse meg.
hát így játszadozok a sorssal. ha nem innék, nem is tudom... eseménytelen lenne az életem. bár lehet ez is unalmas 1 idő után, hogy ugyanazokat a köröket futom (tekerem). unalmas másoknak. nekem nem unalmas. pont e. mondta a 7végén, hogy bírja, hogy én mindig ezzel a mondattal kezdem:" képzeld, tegnap úgy berúgtam..." már összefüggéseket vélek felfedezni vagy gyártani azzal kapcsolatban, hogy ennyit iszok és nem bírok dolgokat megfogalmazni. lassan körülírni sem. pedig annyit nem is szok. csak iőnként. vanna ilyen időszakok. hetente úgy 1-2 nap.
reggelarra gondoltam, tisztulnom kéne valamelyest. itt a böjt, a nagy lehetőség. alkohol s húsmentes 40 nap elébe nézni. a húsmentességgel nem lenne baj. erősnek kell lennem, és véghezvinni. nőhetnék saját szememben. 40 nap nem a világ vége. bő 1 hónap. az évnem mindössze 1/12-e. jellemerősítésre van szükségem.
szóval hümm, elgondolkozattó. és a sok hülye sörtől a fejem is fájt... vegyítenem kell, akkor nincs gond. ilyen fura 1 szerkezet vagyok. össze-vissza kell innom, és akkor nincs gond. meg persze még részegen enni. ez fontos. amúgy nem vagyok 1 másnaposságra hajlamos típus. szerencse ez.

szombaton megbeszéltük, hogy mi legyen a fiksz rádióval. mert újra rádiózni fogunk. hm, csak a szórakozás.

és szomaton moziban voltunk. frost/nixon c. filmet. most már másodszorra tévedt az ujjam a nixon írása közben az x helyett a k-ra...
igen. nem volt rossz. de ezért oscart adni? lehet rosszul ítélem meg. nemvagyok 1 nagy filmes. ha 1 hónapig folyamatosan nézném az alapműveket, az is kevés volna mozis-filmes műveletlenségem elradírozásához... ez van. falun a papír meg a ceruza volt meg az udvar.
és a moziban mindig megfájdul a fejem. elfelejtek pislogni, meredten bámulom a képernyőt. és kész. valamint némey film túl nagy 6ással van rám.olyankor nem kívánok kommunikálni senkivel, csak bámulni és emészteni a látottakat. nem kellemes érzés. mond6ni különös.
áldás a bicikli. nem kell éjszakaizni, ha bringával vagyok. szóval

milyen elv szerint állították össze a billentyűzet betűrendjét? és a japánoké meg a kínaiaké vajon hogy nézhet ki?

vonuljunk...