este sajtos könyvet olvasgattam. már az orromban éreztem az illatokat, és szívesen ettem volna valamit. elpusztíottam a maradék kolbászt is, tehát erre sem lesz gond.
teljesen felbuzogtam, kavarogtak a fejemben a gondolatok, hogy akkor melyik szimpatikus ételt főzzem meg leghamarabb. találtam a chili és vanila-n kívül még 1 oldalt, a dolce vitat-t, ami nagyon jónak tűnik gasztro szempontból. csupa finomnak ígérkező édesség és 1éb étel. áhh. ezek után hiába bukott le a fejem többször is a végső valóság c. könyv olvasása közben, elkezdtem gondolkodni az elalvás előtti percekben -úgy gondoltam, hogy percekben- az ételeken, és nem jött álom a szememre. sötét volt. 1x csak nagy dübörgés. minth a1 repülő szállna el, de sokkal tovább tartott. szélroham? úristen, mi ez? aztán elmúlt.
erről eszembe jutott, hogy 1x nyáron otthon gubbasztottam a szobámban a szőnyegen ülve, s jött valami morajlás. éreztem a fenekem alatt. rezgett. rettenetesen megijedtem. halálfélelmem volt. pár másodperc volt mindössze, de örökkévalóságnak tűnt. most mi lesz, mi ez? igazán szar volt. na, közel sem volt tegnap éjjel ilyen érzésem, de azért jajj.

tegnap természetesen szarrá áztam míg elértem olaszra.
mert nem akartam esőnadrágot húzni... hát egész órán a vizesben ültem. a tanárnőnek meg nem volt hangja, csak enyhén suttogott. erre az 1ik csoporttársam is elkezdett suttogva beszélni- mindenki nevetett.
valami gáz van, mert 1 herpesz jönne ki a számon. a bunkó! pont most. igaz aherpesz sosem jó. akkor 2 7ig még csodásabban fogok kinézni... ajjj

itt beszélnek a töpörtyűről, amit hozattak. rettenetesen néz ki és büdös. ezt hogy lehet megenni? amit mi csinálunk, az legalább jól néz ki, ha nem is enném meg. de ez? kb zsemleszínű, akkora darabokban, mint 1 fél lepedő. huhh. ha bekötött szemmel elém tették volna szagmintát venni, akkor azt mondom, 1 száraz, savanykás félig elindult kenyér ez...