2009. február 25., szerda

cím

na, az olasz tesztem 90 %-osra sikerült. folytatn fogom. ennek feltétele, hoyg akurzus végén megfelelő minőségű tesztet produkáljak, és befizessem a tandíjat.
pénteken az olasz iskolában főzés lesz, un. spaghettata v miaszösz. a tanárok készítik. én sütit viszek. a rengeteg tojásfehérjét most jól elhasználom

tegnap este a gyógytora után nekiálltam vacsorázni ezt. amíg gyógytornáztam, sült a cékla.
nagyon bezabáltam belőle. nem tudom, hogy ennek köszönhető -e a különös éjszakai "élményem" vagy sem: felébredtem valamikor, és azt éreztem, hánynom kell. nem volt kedvem felkelni, a gyomromat nem mertem megütögetni, csak kapkodtam szaporán a levegőt, hátha attól elmúlik. beletelt pár percbe, aztán visszaaludtam.
majd később megint hirtelen ébredtem ugyanerre az érzésre. ekkor elbizonytalanodtam, hoyg ez valójában hányinger -e vagy csak aszokásos, hogy nem kaptam levegőt, és azért riadtam fel. dehát hányinger volt meg gyomorfájás. áhh, nem kísértettem tovább a sors-t, kimentem a fürdőbe, belenéztem a vödörbe, s gondolkodtam, akarok -e hányni dzs jelenlétében, ahogy ott alszik, és esetleg felébred, és ez a hányás olyan intim dolog, legjobb 1edül végezni fültanúk nélkül, vagy nagyon részegen, maikor úgyis minden mind1, ezért arrébb toltam a vödröt, s lassan megszűnt a hányinger is. visszafeküdtem aludni. ennyi.
reggelre pedig aztán igazán összekavarodott bennem minden, hogy akkor háyninger vagy oxigénhiány keltett -e fel.

munkába jövet alig voltak autók. tetszett. nagyon melegem volt. a sál miatt. monnyuk ma nem volt mínusz, nem kellett volna magam köré tekerni feltétlenül. de a múltkor nekiállt fájni a nyakam, s azt gyanítottam, megfázott. alig bírtam fordítani. ami nem meglepő 1ébként sem, hsizen be vagyok rozsdásodva. szóval 1x az 1etemen az iskolaorvis v kicsoda azt mondta, maiko rlementem hozzá azzal aproblémával, hogy néha belehasít a fejem tetején 1 fájás, és lekígyózik a derekamig, szóval azt mondta erre, hogy tél van, öltözzek fel rendesen, és tűrjem bele a trikót a nadrágba. megfogadtam atanácsáét, és elmúltak a belenyilalló fájdalmak.
namost, kérdem én, hogy akkor a mai divatos klányok, akik köldökig érő télikabátban és csípőnadrágban flangálnak éreznek ilyeneket? vagy hogy van ez? riportot kell készíteni velük. hátha megtudom. a papírvékoyntalpú cipőkben is jól érzik magukat. olyan szépen sétálnak a kalsszik converse toracipőkban térdig érő hóban...
na, ja, én extrém fázós vagyok talpról. és nem melegszik fel alattam a szék. vicces ez, de nem túl kényelmes...

letakarítottam valamelyest a biciklimet, és leláncspréztem a láncot. már ráfért.

Nincsenek megjegyzések: