2009. február 3., kedd

eső...

már kibaszott uncsi mindig szidni ezt az esőt. meg kéne fordítanom az egészet, és az utálatból szeretetet csinálni. ezt kéne.
hiszen van víz! örüljünk a víznek!
temessük a biciklit? na, neeeeeeeeeeeeeeeeeeeee.

nincsen fényképezőm, basszus. így a 2. rizottómat se tudom megmutatni. csicseriborsós-paradicsomos. életem 1. csicseriborsója volt. persze konzervet vettem- állítólag baromi sokáig kell főzni. finom volt. olyan érzés ráharapni, mint a babra. csak 1ségesebb, nem válik szét a héja a belsejétől. ha 1általán ennek a csicserinek van héja. nem néztem meg, milyen kettéharapott állapotban. monnyuk az a paradicsom, az aztán kissé gáz volt. költenem kellett volna drágábbra. de így is elég finom lett. most csínján bántam a (drága) parmezánnal, és így nem nyomta el a sajt a tömeget. a parmezánnak van 1 édeskés íze. ezt a csicseriborsó nevet hogy találták ki? olyan vicceske. tavasziaska. madárkás. cukimuki.

nem is meséltem el a vasárnapi hajlékony sztorimat.
jövök az arany jános utcánál. szembe srác. vmi focisál volt rajta, nem nézett ki szakadtnak. megállít. mondja, elnézést, rohadtciki, ne haragudjak, pénz kéne neki, bármilyen keveset is szívesen vesz, most kött ki a kórházból, így járt, ... oké mondom, kibaszok vele. pont volt nálam a családi ebédből összecsomagolt krumpli+csírke. "kaja jó lesz?" "hááát, nem akarom előled elenni.." " ó, nem, én úgyis egész nap ettem. tessék." "köszönöm" blabla. néztem az arcát, de nem láttam rajta semmi különöset amikor ételt ajánlottam neki. kíváncsi voltam, elfogadja -e. lehet kezdő volt, és nem mert nemet mondani. remélem, megette.
aztán vigyorogva távoztam. lehet ő tarhált szombat este a körúton, amikor moziba mentünk. nem biztos. nem jegyeztem meg az arcát. akkor 1 100-as kellett hazamnni. de annyian vannak. ki jegyzi meg őket?
ezért is jó biciklizni: nem kéregetnek a hajléktalanok, a nyomorékok, a kisgyerekes anyukák. maximum a virágárusokat kell kerülgetni. ők néha már köszönnek is. sok biciklizés után 1 nyugati aluljáró nagyon sokkolóan 6 rám. nem mondom, hogy kiborulok, de akár ki is borul6nék. aki a vonaton mindig bőgéssel kezdi az utazást, az kikészülhet 1 ótvar aluljárótól és a hozadékától simán, nem?

valahonnan szerzek legalább 1 fényképezős telefont... a gyönyörű rizottóm...

Nincsenek megjegyzések: