első hó

tessék, ilyen ügyes vagyok, hogy a bábukkal megpakolt vödröcskét  a 18 db dobókockára tudtam helyezni 2014. december 24-én este. a dátum persze lényegtelen.
meg nincs is semmi különös.
az akasztott ki legutóbb, hogy a mutterék az otp-nél vannak, és a számlatörténetet csak 90 napig lehet visszanézni, és felszámolja az sms-eket, amiket tranzakció megerősítéskor küld. szerintem ez gáz. mikor váltanak végre bankot?! rabló banda. amúgy is valószínű, hogy az összes rabló banda, de az otp különösen annak tűnik... még mindig a múltból él ./?

közben leesett az első 2 hó. a 2. maradt meg.
én már lapátoltam is. tegnap délelőtt megerősödött a szél, s egész éjjel dolgozott, csinált kim hófúvásokat. sok hó nincs, tehát a hófúvások is kicsik. jól megkeményedett a hó, lehet darabolni.
emlékszem, amikor kicsi voltam, milyen nagy hófúvások voltak. hú, de jól nézte ki! persze akkor is meg akartam fagyni, (szinte) bőgtem, annyira fájt a kezem a hidegtől. most végre kihasznál6tam a fényképezőgépen a hóban fényképezés funkciót.
na, ennyi.

csodás 2015-öt kívánok mindannyiunknak!

dobogókő - fix

mi ez?

sokan átélhettük a 7végi melegséget. pénteken szabadságon voltam, s akadt 1-2-3-4 elintéznivalóm. mivel jórészt a karácsonyi bevásárlással voltak kapcsolatosak, nem repdestem az örömtől. azonban annyira szépen sütött a nap, hogy nem bántam, hogy ö-v kerekezhetek a városban. ráadásul cél-lal. a boltozás sikeres volt, s elég rövid idő alatt letudtam.
az beárnyékolta a napomat, hogy a gubacsi síneket keresztezve ledobta a láncot a fix. szerencsére van 2 fékem, így szépen leálltam és visszatettem. bementem a szervizbe, hogy múltkor igazították meg, én nem bírom feszesebbre húzni, kész. mire: ennél feszesebb nem kell. kösz, de attól még leesik. nem értem én ezt. nem szeretem ezt, amikor a síneket max. 20-szal keresztezhetem, különben ledobja a láncot.

szóval a lényeg, hogy szombatra is jó időt mondtak, s eldöntöttem, hogy elmegyek dobogókőre fixivel. amikor volt a párkány-bp verseny, s többen 1sebességessel jöttek, elkezdett bennem motoszkálni, hogy ezt nekem is illene tudni megcsinálni... ha majd hajlított kormányom lesz, le is tesztelem magam, addig azonban nem.
mint beszámoltam róla, az 1enes kormány ember- és nekem kézkínzás.
nyilván nem pilisszántó felé indultam :)
bp-pomáz-pilisszentkereszt-dobogókő.
azzal kezdtem, hogy 11 után ébredtem fel. jesszus, amióta edzésre járok, igencsak megnőtt az alvásigényem. azt mondom, hogy november óta már minden 7re jut 1 >8órás alvás. ez szombaton kb. 10 volt.
2 előtt indultam el otthonról. jó, hogy vittem magammal lámpát, mert p.szt.kereszten már láttam, hogy a nap igencsak lefelé igyekszik. szidtam is magamat, hogy lehettem ilyen felelőtlen, hogy csak ennyi világítással meg fényvisszaverővel indultam útnak. ekkor már senki nem ment fölfele, csak lefelé guruló bringásokkal találkoztam.
meleg volt, sütött a nap. 1 hosszúujjú aláöltöző meg 1 vastagabb hosszúújjú mez volt rajtam. 1 réteg nadrág. vastag zokni, kamásli nem. rövidujjas kesztyű, hosszú a zsembemben. vékony sapka.
pomázig nem újdonság fixivel az út, hiszen az olívaolajosig ki szoktam tekerni. onnantól se volt igazán nehéz. nem álltam meg, ittam az energialötyit, az elég volt a tetejéig. 39/16. a nyeregből kiállást váltogattam az ülve tekeréssel. nem mond6nám, hogy nagyon szenvedtem. izzadtam, s kezdtem fázni a végefelé. és a pilisszentkereszttől az elágazásig szakasz a mumusom, ez fixxel sem volt rosszabb,mint váltóssal. szóval elvoltam, nem akartam lefordulni a bringáról a lassú tempó miatt. már fogalmaztam magamban az sms-t, amit tesómnak küldök a tetejéről: üdvözlet dobogókőről. feljöttem fixxel, remélem, le is tudok menni :)
ezt végül nem írtam meg, mert nagyon hideg volt fent. leküldtem 1 energiaszeltetet, pótoltam a vizet, felvettem a vékony széldzsekimet meg a hosszúujjas kesztyűt, s már zúztam is le.
igen kíváncsi voltam a lejtmenetre, ui. az a tapasztalatom, hogy hajlított kormánnyal fixivel lefelé sokkal nehezebb,mint 1enessel. túlságosan előrekerül a súlypont, s lábbal nehéz fékezni. ezért mi maradt? igen lassú ereszkedés, csak lábfék használata, kézifék teljes mellőzése. a városban is igen ritkán használom a kéziféket a hajlított kormány óta. mivel szinte az egész testemet igénybevette a lejtőzés, hamar nem fázott már a lábam. néha éreztem, hogy robotos a mozgásom. a kevésbé meredek szakaszokon már neki mertem engedni, s jól megpörgetni. az elején ugye ez lehetetlen. időben kell kezdeni fékezni, mert később már igen-igen nehéz. először óbudán álltam meg, ui. budakalászon csörgött a telefon, s gondoltam, megnézem, ki keresett. a hév síneket kis utcákon szoktam kikerülni. előttem az 1ik kereszteződésben balra kanyarodott 1 autó (én is azt akartam), s aztán hirtelen elkezdett tolatni. elkaptam a kormányt, s mentem 1enesen. baszki, nehogymá 1 tolató autó üssön el :)

dobogókő felé haladva nézegettem jobbra-balra, mi ez a nagy fakivágási kedv? amikor jobban megnéztem a fákat, láttam, hogy jórészük el van törve. ekkor esett le, hogy a fagykár ezt a részt is érintette. elég döbbenetes volt, hogy mennyire gallyra vágta az erdőt. kivilágosodott a két bükkfa nyereg környéke. fel lehet látni a szerpentinre.

pomázon már koromsötét volt. izgultam, hogy elégé lát6ó vagyok -e.

hazaérve már nem kívántam több biciklizést aznapra. nem a tekerés miatt. hanem: beöltözni, kimenni budatéténybe közbe megizzadni, átöltözni, s ugyanez hazafelé is... ááá. marad a vonat, költök rá 300 ft-ot azt jónapot.
a nyújtást ennyi fixizés után nem felejtettem el. ez a 6-7 perc is nagyon jót tett. konkrétan másnap semmi bajom nem volt.

fényképező
csoda történt: el6ároztam, hogy elviszem a szervizbe a fényképezőgépet. feltöltöttem az akksiját, betettem. na mondom, azért bekapcsolom. erre behúzta a lencsét! háh, de jó! azóta is működik. ezért itt (ott, fent) van 1 rejtvény. mi ez?

december 14-én balázzsal gyalogtúráztam a börzsönyben. 25 km. erről is kéne írnom, de lusta vagyok. igen jó volt, de nekem ez sok. a cipő se jó, meg nem bírok ennyit. és nem is volt akkora sár, mint amivel ijesztgettek minket 1esek :)

remélem, szép a karácsonyotok. akinek nem, annak üzenem, hogy ez is hamar elmúlik, és jönnek a dolgos 7köznapok, s azok se lesznek szebbek, hehehe.
most megy le a nap. ezt az aranyat szeretem a legjobban.
tegnap felöltöttem a szerintem ünnepi ruhát, mire apa nekiállt röhögni, hogy úgy nézek ki, mint 1 strucc :)

mosógép

tegnap edzés (külön poszt/bekezdés lesz) után áttekertem tesómékhoz odaadni pár cuccot. azzal fogadott, hogy a mosógépszerelőt várták. azt hittem, viccel. olyan lehetetlennek tűnt, hogy este 7-kor beállít bármilyen szerelő is, ha csak nem élet-halál kérdése az ügy.
szóval meghibásodott a mosógépük, és valóban a szerelőt várták, aki utánam pár perccel meg is érkezett.
még sosem láttam mosógépszerelőt, csak a calgon reklámban (vmi színészt).
srác nem 1 életunt ember, folyamatosan vicces történetekkel szórakoztatott minket. értsd: különböző esetek a munkássága során, amelyben bebizonyosodik, hogy mennyi hülye ügyfél van. meg valóban vicces sztorik.
itt volt az ideje a mosással kapcsolatos tévhitek eloszlatásának, és mondott 1-2 tanácsot is. íme:

• calgon: "tudnak nekem is annyit fizetni, hogy ajánlom"
• rövid mosási ciklus: ez nem mossa ki a ruhát. max. arra való, hogy a szekrényben állott ruhákat felfrissítsük
• az elöltöltős mosógépeknél a mosószertartályt ha kivesszük, meglepő dolgokat tapasztal6unk a helyén: penész, öblítőszer- mosószermaradvány, kosz. ezt legkönnyebben úgy távolít6juk el, ha feloldunk trisót vízben, s bepermetezzük, majd nekiesünk 1 fogkefével. saját tapasztalatom: amikor az egész lakás elkezdett penészedni, jobban körülnéztem. igaz a fürdő éppen nem penészedett. kiszedtem a tartályt, s láttam, hogy penészes a hátsó része, kívül is kicsit meg a lyuk is. én azóta minden mosás után kiszedem, kiborítom belőle a vizet, kitörlöm a lyukat is, és kiszárítom, másnap visszatolom a helyére.
• a lyukban felhalmozódott szermaradványok csökkenthetik a mosás és az öblítés 6ékonyságát. az öblítő belekeveredik a mosószer közé, és nem mos tisztára a gép. ui. az öblítő a mosószermaradványok eltüntetésére is való. vagy az öblítőadagolás? vagy mi? se jó... bla bla, szóval elképzelhető, hogy nem lesz illatos (vagy kevésbé, mint szokott) és puha a ruha.
• merevítős melltartót, apró cuccokat érdemes mosózsákban mosni, ui. bekerülhet a mosógépbe és tönkreteheti azt. sajnos a mai "olcsó" mosógépek esetében ez végzetes lehet, ui. már 1re többet úgy gyártanak, hogy nem lehet szétszedni a dobot (régen két félből állt a dob, ma sajnos fogy.társadalom van...) az igen drága mosógépeknél még megvan ez a 2 fél. tehát fontos, hogy csavarok, fésűk, merevítős melltartók ne növeljék a meghibásodási kockázatot.
• melltartót 1ébként sem tanácsos mosógépben mosni. és valóban: rá is van írva legtöbbjére, hogy kézzel mosandó. 
• a mosódióval se spóroljunk, mert ha tovább használjuk, mint amit javasolnak, széttöredeznek, bejutnak a mosógép lelkébe, és hív6juk a szerelőt
• a többi sztori. nem írom le őket, hátha 1x könyvet ír belőle a mosógépszerelő.

edzés
a bicikliszerelősanyi mondogatta, hogy járjak konditerembe erősödni, fussak, ússzak. mivel ez utóbbi kettőt nem tudok és nem is szeretem, ezért jött a kondi. nevezzük inkább erősítésnek.
egyikbalázs kezdett el járni az edzőterembe, mert fájt a dereka, úgy érezte, kell vmit csinálni, s furmányos úton eljutott az edzőjéhez.
mondom, ha bejön neki, akkor megyek én is, nekem is biztos van min javítani, meg nincsen karizmom, azt nagyon érzem, ésrájöttem, hogy a biciklizéshez nem árt némi karizom is.
3x1 óra minden 7en. ehhez jön még 1 jóga. legnagyobb eredmény: folyamatos izomláz.  főleg éjjel érzem, amikor felébredek, és meg akarok fordulni, de alig bírok megmozdulni is. a felkelés is nehézkes, de utána már jobb. ez van. ilyen a szervezetem, hogy mindentől ami nem biciklizés izomlázam van. és néha a tekeréstől is. remélem, ez nem csökkenti a vár6ó élettartamot és az öregkori életminőségemet...

a bemelegítés megtanulásától is izomlázam lett bokától nyakig illetve csuklóig.
amúgy meglepően jó dolog ez az edzés. az edzőm érti a dolgát, jófej, kedves, fogyasztóbarát. a népek az edzőteremben nem ellenszenvesek. ebből kitűnhet, hogy volt bennem 1fajta előítélet az edző/konditermesekkel kapcsolatban. vagy legalábbis itt normálisak a népek. hogy máshol mi van? azt nem tudom.
az öltözőben időnként szennyvíz szag van. amikor először beléptem, ez tűnt fel. aztán 1x csak eltűnt a szennyvízszag, s vele 1ütt a fogas is. majd amikor újra felszerelték a fogast, ismét megjelent a szennyvízszag. azóta teljesen random módon jelenik meg a szag. viszont: meleg van.
az motoszkált a fejemben, hogy a kondi/edzőtermekben (nemtom van -e különbség. én ezt edzőnek hívom. abból a megfontolásból, hogy a konditeremben vannak ún. kondigépek, de ilyet nem mondunk, hogy edzőgép. és jelen helyen nincsenek gépek, csak füles gömbsúlyzók=kettle bell, kézi súlyzók, gumiszalagok, olyan nagy súlyzók, amiket a súlyemelők használnak. kb. ennyi) vajon a férfi öltözők nagyobbak -e, mint a nőiek? ui. valószínű több férfi jár, mint nő. bár mainapság valószínű megszaporodott a zestformáló nők száma, nőtt az arányuk.
1 időben beszéltek arról, hogy szórakozóhelyeken, hivatalokban több női budit kéne építeni, mint férfit (azaz legyen nagyobb a női klotyó), ui. a nőknek körülményesebb, lassabb elintézni a kétbetűs kitérőt. nem tudom, hogy ez gyakorlat  lett -e azóta vagy csak megmaradt elméleti szinten? és európa nyugati és keleti fele között van -e különbség e tekintetben?
ildi -aki majdnem mindig ott van, maikor én is- arról számolt be, hogy kiszélesedett a háta. annyit felvesz a hát, hogy 1re hülyébben állnak rajta a régi ruhái, és már csak lógós pulóverei vannak. jaj. én eddig 8 edzésen vettem részt, és a minap elkezdtem érezni, hogy a melltartó szorít. eddig nem tűnt fel? megtapogattam. a bordáimon ível a vízszintes pánt, azok meg csontok, tehát nem hiszem, hogy elmozdulnak a hátizom erősítés következtében. fene tudja. nem vmi költség6ékony, ha le kell cserélni fél ruhatáramat. erre nem vagyok felkészülve. 1előre várok, hátha csak az ildi mondatának a pszichológiai 6ása ez az érzet...
a karom egész jól bírja. igaz edzés végére kitüremkedik ka fém alkatrész, de mégsem mond6om, hogy fáj.
itt szúrom közbe, hogy még mindig királylány a hajlított kormány, a karomnak, kezemnek tök jót tesz. amióta ezt használom, abszolút nem fáj. és ezzel is szép a bicikli. szép narancssárga betekerő van a kormányon. igaz hogy a fékkaron az a műanyag/gumiborítás elég feslett, de ingyen volt a fékkar. ugyan próbáltam lemosni, ám szürke maradt és még ragacsosabb, mint volt.
azt kell mondja, az edzőteremben még jobban kell figyelni a légzésre, mint jógán. ha nem helyesen lélegzek, meg se tudom csinálni a feladatokat. magamtól is rájövök, hogyan kell levegőt venni a tapasztalataim miatt. ez hülyén hangoz6, hisz a lélegzésben mindenkinek pont annyi tapasztalata van, amennyi ideje él, csakhogy nem jól lélegzünk. túl felületesen. nem árt, ha van a 7en pár olyan óra, ahol helyesen vesszük a levegőt. a levegő mindennél fontosabb, belát6juk, hogy valószínű, hogy nem mind1 miképpen lélegzünk. kapcsolat a külvilággal. baszki, nem csoda, ha azt mondják, hogy a tüdővel van baj, akkor az embernek a külső környezetével van vmi konfliktusa, amit helyre kell tenni. tessék, asszem ez az analógiás gondolkodás :)

baleset
tesómmal történt múlt 7főn. mondjuk úgy, tisztázatlan körülmények között elütötték. az a legfontosabb, hogy némi arcsebbel, 1 öltéssel a jobb szeme mellett és 1 bal kéz kisujj töréssel (nem kell gipszelni) megúszta testileg. a sisakja gallyra ment, ezt érthetjük szó szerint is, hiszen füvek lógtak ki belőle. eléggé nagyot eshetett, ha a nedves földön (napok óta esett) is szétrepedt a sisak. ezek szerint nem a betonon landolt, hanem az út mellé a földre esett, ami kész szerencse. a száraz föld is sokkal puhább és rugalmasabb, mint a beton. főleg ha azt tekintjük, hogy ment 35-tel, az autó rásegített még 10-20 km/h-t, s így zuhant. mondjuk a levegőben nyilván lassul is valamennyit.
nem csak az ő vérnyomása volt napokig magas, hanem az enyém is. én a rendőrökkel ellentétben nem feltételezem, hogy ő volt a hibás a) mert  a testvérem b) kioktattak, hogy sose mondjuk azt, hogy hibásak vagyunk, ui. akik tagadják a bűnösségüket előbb szabadulnak, mint akik bevallják, és mégse bűnösök (vmi ilyesmi) ezt ismerhetjük a gyakorlatból is: akit megbélyegeznek vmi bűntettel, ha ki is derül róla, hogy ártatlan, ugyanúgy megbélyegzett lesz, mintha elkövette volna azt a bűnt (javaslom megnézésre a vadászat c. filmet). és különben is: annak van igaza, akinek a bíróság igazat ad.
ez legyen mindenki számára követendő, hogy ha baleset éri, és 100 %-ban meg van győződve a vétlenségéről, ne nyilatkozzon semmit a rendőröknek akkor se, ha úgy érzi és a rendőrök is úgy érzik, hogy kihallgat6ó állapotban van. két nap múlva tuti mást mondana. mindent felhasznál6nak ellened. meg odakaparnak vmit, te aláírod, ki tudja, mi az. szerintem mindenki sokkos állapotban van, aki balesetett szenvedett akármilyen sérülése is van. akinek nem lett semmi baja az autóban, és a sérült biciklis is. érted, ha eszméletlen vagy, akkor se tudnak a helyszínen kihallgatni.
a helyszínen tett vallomást persze visszavon6od a sokkos állapotra hivatkozva -én nem mertem megtenni, mert annyira részletes volt, s én se hittem el, hogy sokkos vagyok. és sokkban én pont halálnyugodt vagyok. közben kb. magam ellen vallottam, s magunk ellen vallani nem kötelező, ami benne van a törvényben.
szóval jogodban áll hallgatni. nem kell engedni a zsernyákoknak.
még a mentősök is köcsögök lehetnek, mert tesóm mondta, hogy hallott tőlük olyan megjegyzést, hogy az ilyen-olyan biciklis. nem kurvára mind1 nekik? részeg, koszos hajléktalanokat szívesebben visznek be? -mmmá' bocs.
és javaslom mindenkinek, hogy kössön felelősségbiztosítást. persze nem árt vmi normális balesetbiztosítás sem a talonba.

bicikli-autó
a minap a kiskörtén a kerékpársávon mentem haza este. láttam, hogy 1 autó igyekszik kitolatni az eltéről vagy honnan. beljebb mentem, hogy kiférjen. majd vissza a sávomba. és a vezető integetve megköszönte. ilyen is van.
múlt 7en a kiskörtén a kerékpársávon mentem haza este, s az astoriánál az 1. lámpánál a merci 2 jobb oldali ajtaja kivágódott, s nagy nyugalommal kiszállt belőle anyuka+lánya. beszóltam nekik, mert mit csináljak? és örültem, hogy lassan mentem, s meg tudtam állni, szerencse, hogy előtte 1 faszi akart elém lelépni, mert szerinte, ha az autók tömött sorban állnak, attól a kerékpársávon sem jön senki. ők csak ennyit feleltek, hogy, ó, észre se vették, hogy itt kerékpársáv van... remek. már évek óta itt van, s ha este 8-kor az astoriánál dobják ki őket, szerintem nem ez az 1. alkalom, hogy a kiskörúton járnak. és a sofőr sem, aki figyelmeztethette volna a 2 libát...

disznóvágás
volt az is. 270 kg. ez már tömeg. fellógatva egyben is túrta az orrával a földet. hát még kettévágva.
mi sem bizonyítja az eset súlyosságát, hogy a zsírt 3x kellett feltenni, mert 2x tuti nem fért volna fel. így peti unokatesóm egész nap a kondér mellett strázsált.
a hurkák az eu-s mércét is megütötték, olyan 1formák lettek, mint az 1petéjű ikrek. köszönhetően annak a bélnek, amit a böllértől kaptunk. hiába, az ipari mindig jobb, ipari méretekben nem kockáztat6ják meg, hogy 70 centinként szakadjon a bél.
így lesz elegendő szalonna. valameddig legalábbis. szerintem szalonnát a legnehezebb venni. az otthoninak párja nincs. petivel régebben azt gondoltuk, nem lenne rossz, ha az egész disznó májból állna. most azt mondom, nem lenne rossz, ha az egész disznó szalonnából állna.
a disznónál nagyon kijönnek a dolgok. az  a pecsenye és az a máj. mmmmmmmmmmmmmm. u-tá-noz-ha-tat-lan.

bkv
a múlt 7en és a 7en is néhány napra igénybevettem a bkv szolgáltatásait. az esős idő kihozott a sodromból. tesóm balesete napján 3x áztam el, így a merényibe az utat már tömegközlekedve tettem meg. nekem nincs bajom a bkv-val, sokat fejlődött. az utasokkal ellentétben. azok 1re gyökerebbek. nem tudom, mi lenne, ha még több ember venné igénybe a tömegközlekedést? még több gyökér gyalogos lenne az utcán? :) biztos kis látószögben nézem a közlekedést. kicsit toleránsabbnak kéne lennem (velük)? azonban mostanra ért meg bennem, hogy elegem van a toleránsságból minden szinten. a tolerancia és a megalkuvás jól ö.mos6ó. homályos a 6ár. talán ezt ne fejtegessem tovább?

nap
előbújt!
élvezzük a fényt!

zsenialitásom

bemegyek a kolléganőmhöz. felnézek a szekrényre, látom, van ott 1 tükör. ó, és alatta 1 kép. kérdezi a kolléganő, milyen kép? leemelem, ránézek: hát kb. anya gyermekével... szerintem derkovits.
elkezdem vizsgálni, rá van -e írva valahova az alkotó és a cím. igen: derkovits gyula: anya gyeremkével.
:)

csomag, posta
a lakhelyem pont 1 bermuda háromszögbe esik, ui. a melóba kért csomag 2 7en belül megérkezett. nincs mit mondani...

kormányváltás
ismét megtörtént. amikor márciusban elkezdtem biciklizni, a fixi nem volt sehol sem, így csak outival jártam, és nem fájt a karom. persze ez csak akkor tűnt fel, amikor meglett az egyeneskormányos fix, és nekiállt fájni a karom. gondoltam magamban, akkor a városban is hajlított kormány kéne nekem- karomat megkímélendő. tesómtól elkértem a maradék kormányát, majd pár hónap múlva visszaadtam, hogy mégsem kell.
amúgy elég döbbenetes, hogy a fixizés mennyire igénybeveszi az alkart. pontosabban a fékezés. jól meg kell szorítani a kormányt. és elinduláskor is. az 1enes kormány rohadt kényelmetlen végül is. 1 kényszertartás, tök nem arra áll be a kezed. ki van csavarodva. ezt most láttam be ennyi év után. azonkívül sokkal robbanékonyabb a koskormányos bicikli. pirosnál ki lehet lőni vele. mint a rakéta. nem is értem, miért 10 év után jöttem erre rá? megint mondjam azt, hogy szerencse, hogy eltört a karom? különben nem jöttem volna rá 1-2 dologra.

hanem
külsőt is kéne cserélni: *tegnap hazafele abban a félszutyok időben megcsúsztam a lánchíd felé a buszsávban a piros festéken (nem biztos, hogy csak a külső hibája, állítólag alapba csúszik a festék...) *ma 2 szippantós kocsi között táncot lejtett a bicikli. csoda, hogy nem pottyantam le. biztos érdekes látványt nyújt6tam a mögöttem  jövőnek. persze én voltam a hülye. mintha elfelejtettem volna hogyan kell fékezni, és a hátsót húztam be, a lábamat meg alig/nem (?) használtam. az üllői út aszfaltja nincsen pirossal lefestve, ami elősegítené a csúszást. tanulság (hányadszorra...): esőben a követési távolságot növeljük meg.
a melóban a vizes stopli megcsúszott a lépcsőn, és dőltem balra, de szerencsémre ott volt a fal, ami megfogott.
most gondolkodjak el? :)

álom
nem is vagyok nevetős kedvemben.  rosszat álmodtam, amitől a reggelem is el van rontva. pedig lassan kisüt a nap, tehát még a takony időre sem fog6om. unom a rossz és félelmetes és kellemetlen álmokat. azt szeretném, ha / nem álmodnék / jókat álmodnék / nem emlékeznék az álmaimra. remélem, ma bandibá (feldmár andrás) tud vmi hasznosat mondani az álmokkal kapcsolatban. múltkor is tudott, amikor a fiumei úti temetőben tartott előadást. nagyon meglepődtem, hogy gyakorlati hasznát is érzem a mondandójának. persze elfelejtettem, mik voltak azok :( most viszek jegyzetfüzetet és tollat.

rendőr
kb. hónapokig nem értettem, miért vannak minden reggel rendőrök a ferenc krt # üllői út-ben. azonban megvilágosodtam: ha nincsenek ott, folyton bent ragadnak a kereszteződésben az autósok különös tekintettel a krt-on jövők, akik a petőfi híd felé tartanak.

dobogókő
szokatlanul meleg (volt) a november. azaz biciklizéshez való. orsival tettünk 1 laza karikát dobogókő érintésével. gyönyörű az őszi erdő. így biciklizgetve messziről látni a sok sárga pöttyöt, felfedezni a fák különbözőségét messziről az őszülésük alapján... érdekes, a zöld is egy szín, mégis ősszel mondjuk azt, hogy színes faleveleket gyűjtünk. megmutatják  magukat a fák ősszel. valódi lényük elénk tárul. aztán levetkőznek télen.
haha, eszembe jutott, hogy tesómnak volt 1 játékmedvéje, a nagyi. mióta az eszemet tudom, mindig volt rajta ruha. tesóm ovis kinőtt tornanadrágja meg 1 fehér mellény piros hímzéssel. 1x levettem róla a ruhákat, és nekiálltam rajta röhögni, hogy milyen viccesen néz ki. tesómnak ez enyhén szólva nem tetszett.
nos, visszatérek dobogókőhöz. a két bükkfa nyereg uo. kemény volt mint mindig. az út pilisszentkereszttől az elágazásig tartó részét nem sikerült megszeretnem az évek során. azonban most nem siettem, orsival beszélgettünk tekerés közben, és így nem volt olyan szörnyű. ahogy 1re magasabban voltunk, úgy hűlt az idő, és köd lett. tényleg olyan volt, mintha vmi horrorfilmben lennénk. néhol 100 m-re csökkent a látótávolság. ugyan a hátsó villogót bekapcsoltam, de nem bíztam benne, hogy eléggé látszik. azért felértünk. még a teteje előtt megszűnt a köd, majd jött 1 utolsó ködfüggöny, ahonnan kiérve már látszott a kék kút. dobogókőn nem tolongtak a kirándulók.
hazafelé/lefelé már fáztam, bántam, hogy nincs rajtam kamásli.  szerencsére 1-2 szakaszon bele lehet tekerni, nem csak gurulás van pomázig.
pomázon az olívaolajos mellett vitt az utunk. lassítottam. láttam, hogy kint van a lépcsőn a nyitva tábla. gondoltam, megnézem, ott vannak -e még. igeeen! olyan cukik, annyira jó abba a boltba bemenni. olyan emberies, baráti. nincs bennem feszültség, hogy na ez 1 menő hely, ahol nem lehet értetlenkedni, és valahogy viselkedni kell. a mezem középső zsebében pont elfért 1 liter olívaolaj. idén letudva ez is, nem csak a kakaó.

híreink

nincs ihlet, de azért megosztok 1-2 gondolatot a té olvasóval. tanuljunk belőle (azaz tanuljak belőle én)

feledékenység
em 6ártalan, amit a tények is bizonyítanak. 2x hittem azt, hogy elhagytam a lakáskulcsomat. elmentem otthonról szórakozni, hazaértem éjfélkor, kotorásztam az övtáskámban, merre lehet a kulcs? semerre? nem vettem észre, hogy kiesett? telefonos segítséggel bejutottam a lépcsőházba, és mit látok? a kulcs az ajtóban. a másik is hasonló sztori rá kb. 2 7re... visszaállítom a társadalmi bizalmat, mondom erre én.
ezt gyakoroltam múlt 7en is, csak kevesebb sikerrel: tanfolyamon voltam, bementem a klotyóba átöltözni, s ott felejtettem a sisakomat. csak nap végén jutott eszembe, amikor vettem volna fel. lázas futkorászás a budiban, a teremben, az udvaron, hát nincs sehol. ellopták. ellopták? ezt se tudom megmondani. mindenesetre megteremtettem a körülményeket az ellopáshoz :/ ez a leggázabb az egészben, hogy fogalmam nincs, merre járt a sisak. szerintem nem hagytam az udvaron parkoláskor, de a kulcsos esetek után ebben se lehetek biztos. h ameg vki a klotyóból lopta el, az duguljon el, amiért nem adta le a portán.  most vehetek másikat. mínusz húszezer... azzal vigasztalom magam, hogy legalább van pénzem másikat venni.

csomag, posta
a magyar posta csomagküldési szokásairól elég sok embernek megvan a véleménye.
nekem meg is van és nem is. ui. még mindig nem tiszta, hogy ki szállítja a külföldről érkező csomagokat. a posta a gls-re hárította, a gls pedig széttárta kezeit. bővebben: rendeltem angliából cuccokat. eltelt 1 hónap, csomag még mindig sehol. rákérdeztem a feladónál. ők becsomagolták, és átadták a futárcégnek. innentől fogva nem tudni, hogy ők meddig szállították, mikor adták át vmi magyar cégnek. felhívtam a postát, ahol azt mondták, hog yők csak ajánlott csomagot szállítanak, aminek kb. így néz ki a ragszáma, és azt is mondták, hogy a nem ajánlott külföldieket a gls szállítja. a gls pedig olyanformán nyilatkozott a ragszámot i sbelevéve a mondatba, hogy ők is ajánlottat szállítanak csak. leellenőrizte a csomagszámot, amit bediktáltam, ám nem volt náluk ilyen. standard delivery volt ez. szóval a k.annyukat, elkeverték vagy lenyúlták vagy nem tudom mit csináltak, de nincs csomag. a sport pursuit meg visszautalta a pénzt. az előző rendelésem érdekes módon megérkezett. a szomszéd vette át, és sajnos nem emlékszik, postás hozta -e vagy futár. erre más se emlékszik. ki fogom deríteni, hogyan megy ez itt, kis hazánkban.
többen panaszkodtak amúgy a magyar postára, milyen trehányul végzik a munkájukat. pl. nem dobnak be értesítőt vagy egyszerre kettőt. kérdezés nélkül küldik vissza a cuccot a feladónak, eltűnnek dolgok. érted? kifizeted a méregdrága szállítási díjat, cserébe eltűnik a csomag. vagy extra díjakat számolnak fel, hogy odaérjen. úgy hogy kurvára elgondolkozol, megéri -e. 1 időben az ebay nem szállított mo-ra, mert ilyen a kézbesítési 6ékonyság... a házban az 1ik lakó is mondta, hogy a csomagjainak vagy 10 %-a nem érkezik meg.
érdekes ez. amikor csak postavonat volt, ha feladtam 1 levelet szombathelyen, másnap nyíregyházán volt. extra díj felszámolása nélkül.
2 hete rendeltem mo-on belül. ajánlva küldte el a feladó. ma rákérdeztem nála. erre kiderült, hogy ő szépen feladta, csak hozzám nem ért el... idegbajt kapok... fejlemény: a postán vár rám a csomag. csak "elfelejtettek" kiértesíteni... ezért fizetek?

rizottó
a tanfolyamon az 1. napon nem lehetett ebédet választani, azonban a többi 3 napon megmond6tuk, mit szeretnénk enni. hhhhhhh. zöldséges rizottó. namondom, ezt letesztelem, 1 % esélyt adok annak, hogy valódi rizottót adnak- érjen pozitiv csalódás. tehát ttuibiztos voltam benne, hogy 1 kalap szart adnak majd, de meg akartam róla győződni :) nem csalódtam. mi-nő-síthetetlen volt ez a rizottó. ezek szerint mo-on még mindig nincsenek tisztáéban a rizottó fogalmával. 1 íztelen, száraz, sótlan zöldséges rizst kaptam, ami vmi fehér folyadékkal le volt löttyintve, hogy ne a sima rizst lássam. parmezán6ás? vagy mi? jaj, én égtem a szakács/cég helyett. mondjuk a grillezett cukkini zöldséges rizzsel is 1 átbaszás volt. jobban jártam volna a hússal.

kontroll
október 6-án visszamentem a dokihoz kontrollra. kicsit izgultam, hogy mi lesz. elküldött röntgenre, majd elmondtam neki, miket tapasztalok a karommal kapcsolatban. azt mondta, nem szedi ki a fémeket, bent maradnak a kezemben. ha eddig nem okoztak problémát (gyulladás, allergia), akkor valószínű már nem is fognak. megnyugodtam, hogy nem buherál meg újra, s nem kell hónapokig rehabilitálni magam. ez a fémlemez némi/hamis biztonságérzetet ad. olyan, mint a bukó.
hú, elég rettenetes élmény kórházban lenni. ott van a sok szerencsétlen, elgyötört arcú megfáradt ember. őket nagy mennyiségben látni kiábrándító. ez lehet gonoszság, de így érzem. belémhasít a gondolat, hogy 1x majd én is így jár6ok vagy bárki a családban. túl sokat pörgetem magam ilyeneken. nem akarom. a kórház meg ráerősít erre.
szóval terhelhetem a karomat, erősíthetek, csak rá ne essek. fecó döbbentett rá, hogy lehet vigyázni, megálljt parancsolni a terhelésnek, azonban az esést kivédeni? az olyan esetleges. azt nem tudom megfogadni, hogy nem esek :) azért igyekszem elkerülni. mondjuk úgy.

gyerekek
az elmúlt napokban nagy volt a kisgyerek koncentráció körülöttem. mond6om, jól elszórakoztam velük. 8 palántával találkoztam. 1re jobb a kapcsolatom a gyerekekkel. ez a felnőttekről nem mond6ó el. néha egészen leszállóágban van.
andrással meg júliával elég sokat játszottam. kezdenek megszelídülni. évente 1-2x találkozok velük, és látom a változást. persze a kissrác így is felidegesít 1 csomószor :) csak kinövi a hisztiket. az iskola kifejezetten jót tesz neki.
olvastam mesét virágnak meg júliának. utána kikérdeztem őket, mint1 tesztképpen, hogy mennyire tudnak figyelni. 5-6 kérdés után virág megszólalt: több mesét nem kérünk
:)
mást nem írok velük kapcsolatban, mert önfényezésnek tűnne :)

bicikli
lassan vége a szezonnak, a reggeli tekeréseknek.
híztam. most le kell adnom vagy 3 kilót, amit az elmúlt 2 7ben felszedtem a sok idióta élelmiszer megevésével. akkor jobban fogom magam érezni. így se érzem magam rosszul, de a 60 kg a lélektani 6ár. testzsír%-om 22,7 volt. ez 1 hónapja biztos kevesebb volt, most pedig több. annyira megdöbbentő, hogy ennyi zsír van rajtam. kilósítva >14 kg. le kell állnom a józsi kakaóscsigáiról :)

majdnem másnap

először a 7végi sztori jön.
szombat du. savanyúkáposztát tettünk el. pontosabban tettek el apa meg a keresztapám, ui. én a jó időre hivatkozva elmentem biciklizni. hogy mennyi autó volt! csak pillogtam. az ivánci emelkedőn -mondjuk így- visszakapcsoltam 1esbe (3fokozatú agyváltó), aztán felvonszoltam magam. tornacipőben, 1enes háttal elég szar tekerni. el vagyok kényeztetve. patentpedál nélkül megáll az élet.
no, de vissza a savanyúkáposztához. apa odakészítette magának a vágódeszkát meg a késeket a káposztához, erre odapofátlankodtam, és elkezdtem szeletelni a birsalmát (ez is kell a jó össz6ás érdekében). erre ezt mondja: nézd, a gyerek idejön és megfékez a munkában!
ezen olyan jót derültem percekig. aztán elfelejtettem ezt a kifejezést, csak arra emlékeztem, hogy van benne "f" betű. aztán 7főn beugrott, hogy meg-fékez :)

tegnap annussal sütöttünk-főztünk. mindenn nagyon jó lett, voltak vicces pillanatok. ezt leírom, k. nagy: 1 kg lisztből bedagasztotta a pizzatésztát. gyönyörű lett, szép sima, hólyagos. kelés után meg főleg. mint 1 nagy dunyha. csak úgy dudorodtak a hólyagok a tésztában! 2 pizzát sütöttünk, a maradék tésztából pedig zsömléket formáztunk. hálás dolog zsömlét csinálni. ahogy alakul a tenyerem alatt a tészta...
lett 12 zsömi. szépen letakarva kockás konyharuhával a kisszéken.
aztán tettünk-vettünk, anna leült, majd percek múlva vettem észre, hogy ráült a zsömlékre. volt ám röhögés (most is van). úgyhogy 1becsúszott mind.  sebaj, újraformáztuk őket, és derékmagasságba tettük ülőmagasság helyett :)
a torta ez volt. lásd a képen. iszonyúan ütős cucc. nagyon finom, de sokat nem lehet megenni belőle. kicsit módosítottam a recepten, mely nem látta kárát a kreativságomnak. olyan ez is mint a fény utcai pörcös lángos: kúúrvajó volt, még 1et simán megennék, de vmi azt súgja: netovább, áll, különben véged! nem hallgattam a belső hangokra. jól beleült a süti a gyomromba. ittunk még 1 kis rövidet meg fejenként 1 üveg bort, de sztem az nem sok 4 óra alatt.
kikísértem annát  a villamoshoz, ezáltal több munkára késztetve a szervezetemet. ekkor mutattam meg neki, hogy a parlament kupolája fölött fénypöttyök röpködnek. már tavalyelőtt észleltem, de nem nyomoztam ki, hogy mi lehet ez. először azt hittem, hogy madarak köröznek. de olyan lehetetlennek tűnt, hogy ezek menetrendszerint ott röpködnek majdnem minden 1es nap. a kivilágítás persze alátámasztotta inkább ezt a feltételezést, mint megcáfolta.
meg gép vagy vmi műizé hogy lenne? talányos.
talán ez az igazság
szóval lefekvés után jött a fetrengés. éreztem, hogy akár hányni is tudnék. kimentem, mondom minek szivassam magam tovább, legyünk túl rajta, s akkor majd megszűnik háborogni a gyomrom. lenyomtam az ujjam a torkomon (holnap reggel tuti izomlázam lesz a nyelőcsövemben), s jött ki folyadék meg vmi db-ok. néztem, mi lehet az? utoljára tortát ettem, de az nem így nézett ki. aztán rájöttem: spenótlevél db-ok. ezek szerint nem nagyon foglalkoztam a rágással. vagy újra ö.állt a gyomromban.
fogmosás, fekvés, önsajnálat, önmagam megadása az ébrenlétnek, olvasás. 4kor már aludtam is. persze 7 helyett 6.30-kor robbantam ki az ágyból. ma is 1 túlpihent napot tartok.

penész
meg minden penészes lett a lakásban, a kurvannyát. kii kellett dobni a disznó hólyagjaimat. penészes lett mind2 gyúródeszkám, a szék alja, az a lemez, ami odaszoríjja az ülőpárnát, minden régi fa. szerencsére a képkeretek nem. a konyhabútor 1ik elemének a hátlapja.
végre meleg van, ez hátráltatja penészgombák szaporodását.

bicikli
múltkor reggel jöttem át a lánchídon -pest felé mindig gyorsabb vagyok, k. jól nyomom-, s a pesti hídfőnél megelőz 1 merci, anyósülésről kirikácsol a csaj, hogy mit keresek ott, menjek a nemtomhova, s bemutat. a kis észosztó. sajnos nem tudja, hogy szabályosan megyek ott.
22-én az autómentes nap tiszteletére (?) a kálvintól a deákig üvegtörmelék borította a kerékpársávot. ezen az oldalon nem is szok ilyen lenni.
reggel előttem ment 1 kisteher/mikrobusz (ki emlékszik?), s a deák tér után a bárczy u-ba akart kanyarodni, indexelt jobbra. integettem neki, hogy menjen, elengedem. észlelte, s láss csodát, megköszönte. így gördülünk folyékonyan, szépen.
a margitka hídon meg mindig kiabálni kell a homály gyalogokkal, hogy takarodjanak le a bicikliútról. nem elég, hogy a szigeti lehajtónál ö.szűkül a biciklisek útja, még oda is állnak, ott toporognak, csókolóznak stb.- mindig felbosszantanak.
amúgy minden szép.

újjászületésnap

1 éve nem volt ilyen jó kedvem...
igen, 1 év telt el a baleset óta.
nem összegzek. az élet 1 folyamat.
csak annyit mondok: csönd ám! haha. ez vmi középiskolás izé volt.
szóval csak annyit mondok: gyorsan eltelt. fél év biciklimentes volt, fél év meg biciklis. voltak nehéz pillanatok (percek, órák, napok), amire már alig emlékszem. működik a gyógyító feledékenység. aztán csak jobb lett minden. fura, hogy a testi fájdalmat mennyivel könnyebb kiheverni, mint a lelkit. a lélek gyógyító feledékenysége nem működik. vagy a lélek ideje lassabban telik, mint a testé. nem tudom, ez csak úgy eszembe jutott. ilyen lehet -e 1általán?
1 ideje kicsit alábbhagyott az az öröm, hogy de jó, hogy biciklizhetek. megszoktam volna? máris természetes, hogy biciklizek, mintha mindig így lett volna, és örökké így maradna. örülök meg minden, csak most már nem jut eszembe hálát adni minden 1es reggel, amikor nyeregbe pattanok.
végül is nem volt hiábavaló mindez.
bár attól tartok, nem tanultam belőle annyit, amennyit lehetett volna. ez van. kis 6ékonysággal működök. valamit a genetika számlájára is ír6ok.

az ünnep örömére ma lesz torta. pizza. és bor. a tortát és a pizzát annussal sütjük, a bort vettem.
 ________________________________________________________________________________

erről (annuska) jut eszembe: a faluban volt 3 testvér. így hívták őket: márika, gyulaka, annaka. szerintem ááállat nevek!

apa gyerekkori története. a nemtom milyen néni macskáját munyucipónak hívták. munyucipó bemászott a sporheltbe, majd addig fészkelődött, míg becsapódott az ajtaja. később begyújtottak, s elkezdett langyosodni a sütő. amikor munyucipó talpát inkább égette, mint dédelgette a meleg, elkezdett nyávogni. szerencsére meghallották, mert a sporhelt hangszigetelése csekély, így megmenekült az élve sütéstől.

sporhelt. múltkor orsival a kálvinon hesszeltünk, amikor odajött 1 idegenajkú leány, és kérdezte, beszélünk -e angolul, ui. azt a feladatot kapta, hogy az utca emberével magyaráztassanak meg magyar szavakat angol nyelven. odajött, s rábökött a sporheltre. namondom, húgom, szerencséd van, hogy velem találkoztál, én ezt bizony meg tudom magyarázni. elébb lerajzoltam. akkor vágta, miről is van szó, és örült. aztán megerőltettem az agyam, és 2 rövid mondatban elmagyaráztam, hisz ez volt a feladat.

nálunk sporhelt, nem sparhelt. pedig spar-os vagyok. sparosan szép az élet/étel. spárizsi.

több biciklis történetet kéne leírnom. 3 teljesítménytúrát. de van amelyik (kettő) 1 hónapja volt. abból mire emlékszem? csak a jóra. ezen felül érdekes tapasztalat volt, talán megér 1 külön bejegyzést.
idén sok volt a teljesítménytúra, hála balázsnak. ő mindig szól, hogy mi van. ha ilyen ütemben gyűjtöm a kitűzőket, akkor 40 éves korom előtt valóra válik az álmom: a plafontól a padlóig lesz 1 filccsík, amire szép sorban (oszlopban) kitűzöm a teljesítménytúrás kitűzőimet- direkt nem hűtőmágnest kérek. ha 1 db-nak kell 35 mm hely, akkor 3000/35= 85 kitűző születik. ez 85 7vége. minden nyáron (plusz tavasszal és ősszel) mondjuk 20 7vége. 4 év alatt ez 80 7vége. még van esély... vagy megnövelem a kitűzők közti távolságot, haha.

nyaralás y.

das csapat

osztrák-olasz nyaralás 2014

nem panaszkod6ok erre az évre. az van bennem, hogy egész évben nyaraltam :)
akkor tekintsük ezt a szakaszt nyaralásnak.
... ja, 2. nyaralásnak (volt mínusz egyedik meg mínusz kettedik is- bevezetem én is ezt a mínuszozást, miként a sziget :) mondanám, mert az első a NEO-s tábor volt, ami minden nyaralás-kritériumnak megfelel. amelyek nálam ezek:
*nyáron legyen
*legalább 2t aludjak ott/valahol
*biciklizzek
sajnos elfelejtettem lejegyzetelni, hogy miket és mennyit ettem nyaralás alatt. kezdek hanyag lenni.
akkor a szokásos tagolást alkalmazom. tessék jót szórakozni, ha már erőlködök (nem is), hogy szórakozzatok. az előzményekben... és a pakolásban a biciklizésről általában szó sincs, hehe.

előzmények
tavaly nem voltunk biciklis nyaraláson, mert tesóm, az 1ik fő mozgatórugó, igen elfoglalt volt. idén  ő noszogatta a társaságot, ami kb. az utolsó pillanatban állt össze.
az elején még francia tervek voltak, meg 10 napos csomagos. össze is ültünk 1x balázs, tesóm meg én megbeszélni a túrát, amiből evés és italozás lett. baromi jókat nevettünk, azonban nem jutottunk semmire. tesóm már felvetette azt is, hogy tekerjünk el gdanskba pestről. az kb. nyílegyenesen északra van. gyanítom végig szembeszélben...
én természetesen olyan tervet szövögettem, amiben szerepel olaszország. balázs meg hezitált, hogy jön vagy nem jön. hallatlan... aztán nem hezitált, amikor megtudta, hogy rövidben gondolkozunk.
plusz: a nyaralás után mint1 levezetésképpen megcsináljuk az észak-déli irányú országátszelőt. hahh. ebből az lett, hogy tesóm 1edül teljesítette. zoli, gratulálok itt is!
kéremszépen közben csoda történt:  én is előálltam 1 tervvel! biztos az lódított meg, hogy a harkányi nyaralásra képes voltam tervezni. úgy szerettem volna, hogy a kib... big-ek miatt tudjunk azért 1ütt tekerni, sőt a lehető legtöbbet tudjunk. gábornak mind1 volt, csak tesómmal, balázzsal és jómagammal kellett sakkozni.
tehát elfogadták az én tervemet -ami nyaralásunk közben persze módosult- s aszerint cselekedtünk (de nem bele :) 3 éjszaka vmi kempingben. lienzet jelöltem ki origónak, ami lehetővé tette az autóhasználat mellőzését. olasz és osztrák bigek meghódítása.

kerékpárjaink

felkerült az alpesi (kompakt, 50-34) hajtómű a colnagora, amit hm... nem is tudom mikor teszteltem le 1 dobogókő körrel a két bükkfa nyereg irányában. könnyebb volt vele, nem mondom, azonban a betegség kivett belőlem elég sokat, így nem tudom rendesen ö.hasonlítani az 53-39-cel. a betegségről nem írtam. pedig nagyon izgi volt. azt nem állítom, hogy halálfélelmem volt, főleg ha belegondolok abba, hogy 2x éreztem halálfélelmet életemben, s 1ik sem hasonlított ehhez. 1x bad religion koncert elején a szigeten, amikor elkezdett a tömeg pulzálni, s azt hittem, hogy kinyomják belőlem a levegőt, agyontaposnak, meg fogok halni. ehelyett valahogy kimenekültem, és megfogadtam, hogy soha többet nem merészkedek ilyen közel a színpadhoz, ennyit nem ér az egész. a másik álmomban történt. ezt is az életemnek tekinthetem? ez hogy van? ez nem halálfélelem volt, hanem iszonyat. ez a halálfélelemnél sokkal rosszabb. álmomban éreztem ezt. rettenetes volt. ez vajon igazi érzés? vagy mi? nekem minden álom valóságosnak tűnik, a legképtelenebbek is. akkor és ott nem tűnik fel, hogy semmi logika nincs se térben, se időben. a tudatos álmodást kéne gyakorolnom. joshua mesélte, hogy akitől zsonglőrlabdázni tanult, ő tudatos álmodó volt, és tudatos álmában is gyakorolta a zsonglőrködést, ami sokkal 6ékonyabb tanulást eredményezett. akkor nekem álmomban a monociklizést kellene gyakorolnom.


pakolás
erről mindig meg kell emlékeznem.

falkertsee

azzal kezdődött, hogy rendet kellett raknom. olyan kupleráj volt, ami ritkán fordul elő. a tetőpont nyaralás szerdáján volt, amikor dzs, fecó, n.zoli ö.gyűltünk dumálni a margitszigeten, közben lecsúszott 1-2-4 üveg bor. hajnalban hazatámolyogtunk a bemmoziból, s akkor nekiálltam főzni. a szomszéd  küldött 1 sms-t, hogy halkabban :) n.zoli megette a kolbászt (nem eszik húst). és a legfontosabb, hogy fecó a belépés után felborította valahogy a high5-os dobozt, s jópár adag izotóniás italpor kiömlött a parkettára. még orsi hátizsákját is beterítette. ö.söpörtem úgy-ahogy, vizes felmosóronggyal odatöröltem neki, aztán hagytam a francba a többit.  reggel megláttam a hátizsákot... ragadt. ragadt a padló is. olyan volt az egész lakás, mint 1 nagy tépőzár. csütörtök reggelire megittam a szerda reggeli biciklizésből maradt izotóniás löttyöt ááá. kívántam az édeset. még kólát is bírtam volna inni. aztán átmentem a boltba és vettem 1 liter narancslevet. sajnos megláttam a gránátalmalevet is. arra (a gránátalmára) nagyon rákaptam mostanában. megjegyzem, a hűtőből kivéve kissé mák-utóíze volt.
1 liter narancslében van 100 g cukor. a kólában meg 120 g. hát a narancslé is k. egészségtelen, ha lehúzunk 1 liternyit  rövid idő alatt. a gyümölcs jobb, abban van rost. örülök, hogy nem költök ilyenekre gyakran, csak ha beteg vagyok vagy ilyesmi. azt tudtátok, hogy hányingerre narancslé vagy pl. multivitaminos ilyen dobozos mennyire jó? megiszol pár decit, s utána olyan jót hánysz. csak a folyamatot kell túlélni (fulladás nélkül), aztán jön a megkönnyebbülés.
fél pár kesztyűmet elhagytam a nagy szórakozásban.  jött  1 sugallat, hogy nézzem meg a bemmoziban... és ott volt!  azonban lezúzott lábszárammal nem tudtam elszámolni...

turracher höhe felé

ok, ez nem a biciklizésről szól. na mind1. pénteken már csak 2 fröccsöt ittam, de az este akkor is elhúzódott, mert 3-ra vagy 4-re értem haza.
fú, és mire felmostam a vízzel elegyedett, majd kiszáradt high5-ot... és kiirtottam a hangyákat...
szombaton sütöttem a ratatouille-t meg a kenyeret. ez lett az 1.közös vacsoránk a túrán.
gábor és balázs lehozták a cuccaikat délután és este. vasárnap reggel 6-kor indulás tőlem.

1. nap- augusztus 17. vasárnap
647 Falkertsee Hütte 1872 m
 
hajnali kelés, alig alvás- a szokásos indulási körülmények.
tesóm már fél 6 előtt megjelent. hordtuk ki a cuccokat. közben balázs és gábor is begurultak, s pontban (?) 6-kor távoztunk. a szigetet még 1mondat erejéig felhozom. ébredés után kinyitottam az ablakot, és mély, halk dübörgést hallottam. azt hittem, még mindig a szigetről jön a zaj. kicsit félelmetes volt, miközben pakoltunk, akkor is körülölelt minket ez a csendes dübörgés. mindenhol ott van, mint ...

falkertsee

lassan bemelegedtünk és összeszoktunk, ment a csevej.
fogalmam nincs, hol léptük át a 6árt. (baszki, 1 hónap után kellene emlékeznem. most nyakon vágom magam, amiért nem írtam meg előbb ezt a beszámolót. vagy legalább jegyzeteim lennének). azt tudom, hogy én hol léptem át a 6ár(oma)t, de erről majd később.
rohadt lassan telt az utazás, pedig még aludtam is.
persze egyre közeledtünk a cél, Falkertsee Hütte felé. ilyenkor a biciklizés elkezdése előtt nincs kedvem tekerni. de amint nyeregbe pattanok úrrá lesz rajtam a lelkesedés, és nem értem magam, hogy támad6tak az előző gondolataim. balázs közben ismertette, hogy kb. ez lesz a legmeredekebb hegy, ezért úgy döntöttünk, hogy nem az aljából indulunk, hanem valamivel előbb tesszük le a kocsit- legalább a bemelegítés látszata meglegyen. feldkirchen falu végén felkanyarodtunk 1 dombra, és ott leparkoltunk. nem volt az a parizerpöndörítő meleg, így a széldzsekit elraktam. még osztottunk-szoroztunk, hogyan legyen, aztán elindultunk. jjuhhh!
az út jó volt, forgalom majdnem nulla, néha kicsi szerpentin, hátszél. gábor már az elején eléhezett vagy mi. szerinte edzetlen. de fejlődőképes, ezzel nyugtattuk. patergassen falunál tesómnak dejavu érzése támadt, közben balázs mutatta, ha itt jobbra el, akkor az a turracher höhére visz fel, és ez a fele garantáltan meredekebb, mint a másik. én ezt tavaly abszolváltam, balázs pedig korábban. a másik felének a vége is elég szivatós. örültem, hogy a könnyebbik utat kaptam. tesóm pedzegette, hogy ha belefér, akkor visszafele felmegy a turracher höhe-re.

falkertsee felé

a falkertsee-hez vezető leágazás elég hirtelen kezdett emelkedni, gyorsan a legkönnyebb fokozatban találtam magam. 1 db-ig hármasban tekertünk és beszélgettünk, majd a srácok lehagytak, gábor meg vhol mögöttem volt. mondtam balázsnak, hogy ez olyan hegy, ami nem beszélgetős, mire ő: figyeld meg, utolér minket tesód, és lesz témája! így is lett :) még tesóm gondolkozott, hogy schubizolitól sms-ben megkérdezi, hogy járt -e a turracher höhe-n, de aztán ez elmaradt.
szép volt az út, hamar meg kellett állni enni annak ellenére, hogy zabáltam az autóban eleget. a jánoshegyi edzések nem érnek fel az alpokkal.
a vége felé turistaelosztóba botlottam, és azt nézegettem, hol a bánatban lehet ez a falkertsee hütte valamint a srácok. végül kénytelen voltam megkérdezni. így rábukkantam mind3-ra. tele volt minden néppel. gyaloglók is akadtak, nem csak olyanok, akik felkocsikáznak vacsorázni a helyi ételkülönlegességeket felvonultató szépséges éttermekbe. 1872 m-en nem volt túl meleg, gyorsan előkerült a széldzseki. nem sokat teketóriáztunk, pár fénykép, azt góó lefele. tesómmal megbeszéltük, hogy felmegy a turracher höhe-re, mi vissza a kocsihoz, felcuccolunk, és patergassenben találkozunk. fúú, most is megborzongok, annyira fáztam, hogy simán felvettem volna 1 hosszúujjas kesztyűt, ha van nálam.
tehát tesóm el, balázs le, én szintén. valahol elhagytam őt, mert nem használja alsófogásban :) ... és megállt fényképezni is. a big felé vezető úton valami áruház előtti területen gyorsulási versenyt rendeztek. leálltam és figyeltem, mint szlalomoznak a srácok. lassan balázs is begurult, s 1ütt néztük 1 db-ig a versenyzőket. azért választottam ezt a helyet, h 1) ne unatkozzak, 2) süssön rám a nap- épp itt nem volt felhős az ég mint1 3 percig...

mink. vacsora előtt

végül arrébb araszoltunk 1 napsütöttének tűnő helyre, s itt bevártuk gábort. jó hátszelünk volt, elég királyfi volt végigszáguldozni az autóig- lábamban a boogie! azok a jó kis lejtők meg emelkedők! tetszett, tetszett.
azt nem mondom, hogy gyorsan, de fel- és bepakoltunk. úgy számítottuk, hogy tesóm fog várni ránk, és nem fordítva, hiába mászta meg a helyenként 23 %-os emelkedőt. és valóban így is lett.
ha vérfagyasztó hideg nem is volt, de nagyon lehűlt a levegő.
továbbautózva elkezdhettünk gondolkodni a szállás felől. a lienzi kempingek baromi drágák, legalábbis amikről volt info a neten. hogy oldjuk meg olcsón? majd lesz valami. a térképet nézegetve ráeszméltem, hogy én már jártam ezen a környéken, sőt, nem csak én, hanem mi (tesóm, gábor, schubizoli) is, és jürgennél aludtunk a kempingben az oscheniksee alatt, ott ahol annakidején barnabással. képbe jöttünk mind, visszaemlékeztünk, hogy elfogad6ó az ár, jó a fürdő, látogassuk meg jürgent ismét. akinek hiába mondta el balázs, hogy én már 2x jártam itt, nem 6otta meg (=nem adott kedvezményt), csak mosolygott.
jók voltunk, világosban kezdtük meg a sátorállítást. balázs dekkatlonos köralakút hozott, amit sose értettem, hogyan van ez, igaz meg se akartam tudni. most azonban kiderült: kinyitod a kört, és pikk-pakk felállítod, csak a sátor ö.hajtogatásánál kell észnél lenni, az a bonyolult. tesóm új sátorral jött, ezt se volt nehéz ö.rakni. megnyugtató hogy fejlődik a technológia, s 1re kevesebbet kell szarozni ezzel is.
a nap elment aludni, s maga helyett küldte a hideget. a forró zuhany jólesett, s utána bebundázódtam. eRa pulóvere különösen jó szolgálatot tett. nagyon sűrű szövésű polár, talán még a vizet is lepergeti.
a vacsorát az 1. estére én biztosítottam: a sokmagvas kenyér és ratatouille. jaj, hogy ez a ratatouille micsoda szenzációs étel! az ízek tobzódása. tobzódott utána mindenki, gázhajtásra kapcsoltunk az egész túra alatt. én a kenyeret hibáztattam (a magok miatt) ellentétben balázzsal, aki a ratatouille-t. tavaly erdélyben nem volt gáz, tehát a kenyér volt a bűnös :)
jürgennél a melegben lefojtottuk a vacsorát némi söritallal, és megbeszéltük a 7főt: balázs meghódíCCSA a hírhedt oschenikseet, majd a jamnig hüttét, mink addig olaszba' lazázunk: kis tekerés, pizzák, fagyik, cappuccinók.
lássuk, mi lett belőle:

2. nap- augusztus 18. hétfő
709 Plan de Corones (Kronplatz) 2273 m
710 Passo delle Erbe 2006 m

passo furcia felé

tehát széjjel váltunk reggel 1nem túl pihentető alvás után. hideg volt. végigfagyoskodtuk az éjszakát. reggel 8 fok volt. majdnem olyan lassan készültünk el, mintha sátrat kellett volna bontanunk.
balázs 628 oscheniksee-s képei közül párat idebiggyesztek, mert amilyen hírhedt (átlagos meredekség 9,8 %), olyan szép is.
mivel jürgen (flattach) 30-40 km-re van lienztől, az eredeti táborhelyünktől, így nem 70 km autózás lett a big lábáig, hanem jóval több. és sajnos a továbbiakban is gyűjtöttük az autós km-eket, nem csak a bicikliseket.
lassan fogytak ezek a km-ek, és már kikristályosodott bennünk hamar, hogy ha a terveinket valóra akarjuk váltani, akkor még a 7fő este jüregnnél, aztán sátorbontás, és nyugatabbra kell költöznünk.
az időjárásról azt nyilatkozták a helyiek, hogy jó lesz, 7főn még jó. azért akadt jópár felhő az égen, és megsülni sem kellett. találgattuk, milyen lesz a kronplatz a murvás végével.
lienzben az interspart meglátva rögtön otthon éreztük magunkat, és bementünk bevásárolni napközbenre valamint kedd reggelre. tesóm leemelt 1 gyönyörű kenyeret a polcról...
silliannál értünk át olaszországba. ezt pont átaludtam, s azt se tudtam, hol parkoltunk le. elég szarul álltunk az idővel: 10 óra, és még nem bicikliztünk 1 métert sem... gyorsan ö.pakoltunk. lámpakérdés? nálam nem volt kérdés. viszont tesóm a tocsikban hagyta, mondván úgyis visszaérünk világosban.

"furcsa" hágó

feltehetően valdaora di sotto niederolang falu szélén parkoltunk le.
nem az én útvonaltervem szerint közelítettük a kronplatzot, hanem keletről. végül így kevesebbet kellett autózni. én meg nem figyeltem, azt hittem, csak 1 irányból lehet megközelíteni a biget.
ki volt táblázva, úgyhogy csak 1x mentünk el rossz irányba, de a helyiek útbaigazítottak minket.
voltak combi részek, áldottam a kompakt hajtóművet, hogy mennyivel szebb vele az élet, mint nélküle. megrohadni nem kellett a melegtől, én egész nap a térdmelegítőben voltam. azért persze izzadtam. 20 perc mászás, és már másodpercenként csöpög le a víz a sapkám sildjéről. nagy melegben ez előbb bekövetkezik.
felértünk a passo furcia-hoz 1789 m-re. itt pihi, tesóm úgy dobta el a banánhéjat, mintha én végeznék kislabdahajítást, amiből köztudottan nullás voltam :) ez a furkelpass volt a korábbi big, majd át (szó szerint feljebb) helyezték a biget. a minap mesélte balázs, hogy 1 magyar biges teljesítette a furkelpasst, s mire hazaért, hogy beikszelje, már nem a furkelpass volt a big, hanem a kronplatz :)
bevártuk 1mást, és kis lejtőzés után meg kellett volna találnunk a bighez vezető immár 1etlen utat. nem sikerült, gurultunk tovább. én elől. 1x csak kezdett gyanús lenni ez a sok gurulás, és az arra alkalmas helyen megálltam. gondoltam, hogy így is jelentősen túllőttem a célon, és majd tesóm küld 1 sms-t, hogy forduljak vissza. azonban mögöttem ők is megálltak gáborral. vissza kellett másznunk vagy 200 m-t a felvonókig. ebből volt vagy 3 plusz 1 hotel. megtaláltuk a bighez vezető utat, amit hamar murva borított.
1ből visszakapcs a legkönnyebb fokozatba gondolkodás nélkül. ez a murva elég laza volt és vastag, közben gyalogos turisták kolbászoltak viszonylag sűrűn (és zárt szemekkel). tesóm hamar látótávolságon kívülre került, engem meg gábor került ki, amikor megállásra késztettek a gyalogok: az amúgy sem széles út 1ik felét elfoglalta 1 földmunkagép, aminek a vezetője lapáttal igazgatta a murvát. araszolok feléje, látom, mozog a tra

elég meredek

rktor, miközben a srác a telefonját nyomkodja. szóltam neki, de nem tudom, hogy ennek 6ására vagy önmagától, beszállt, és arrébb ment. sajnos pont ekkor értek oda a gyalogok,  nem fértünk el, s le kellett szállnom. pipa voltam, mert tolnom kellett 1 db-ig, mire találtam 1 alkalmas (kevésbé meredek) helyet, ahol fel tudtam szállni. az út kanyargott, néha éles hajtűkanyarok tarkították. természetesen itt halmozódott fel a legtöbb murva, és időnként azt éreztem, hogy szó szerint az életemért küzdök: kanyar, vastagon ezzel a rohadt fehér kővel, az út k. meredek, nyeregből kiállni nem lehet, mert kipörög a kerék, aminek nyeregben is megvolt az esélye. és akkor hálát ad6tam, hogy nem jön 1etlen gyalogos sem.
1x eldőltem. nagyon lassan mentem, a bal lábam a pedálban maradt. azon gondolkoztam, vajon fekve ki tudok -e csatolni. az olasz turisták visszanéztek, intettem nekik, hogy minden oké, mehetnek tovább. szerencsére 1ik ruhám sem szakadt ki.
persze rohadt ideges lettem (sokkal idegesebb), hogy többet murvás bigre nem jövök, a k. annyát annak, kai ilyen helyekre tesz bigeket, amik outival alig jár6ók, és úristen, mi lesz lefelé, lookban sétálva kell tolnom majd ezen a szaron. aztán ráeszméltem, hogy én akartam idejönni, és lehiggadtam valamelyest, hogy részben magamnak köszönhetem, akkor minek háborgok.

kronplatz

az utolsó 7-8 kanyart híres bicikliversenyzőkről nevezték el. ez  nagy segítség volt felbecsülni, hogy vajon mennyi van még hátra. rácsodálkoztam, hogy a francba ment itt a giro?! ezen a fos úton?
1x csak kisimult az út, alig emelkedett, a murva is kellemesebben jár6ó lett. namondom, lassan itt a teteje, vége a megpróbáltatásoknak, nagytányér-kónusz! az örömöm vagy 800 m-t tartott, amikor is jött 1 hirtelen balkanyar, amit képtelen lettem volna megmászni ezen az úton. aszfalton ment volna, de így? megláttam a távolban a felvonók végállomását, a még meredekebb hullámos, egyenes utat, emberek színes foltjait, s a szívemhez kaptam. akárhogy tanulmányoztam a tájat, a big teteje sehogy nem jött közelebb, és semmi jár6ó menekülő útvonal nem mutatkozott.
legalább szép napsütés volt, jó kilátás mindenfelé, főleg a felvonókra, s már ekkor el6ároztam, hogy én ezen le nem tekerek, leutazok a lifttel, kerül, amibe kerül. nem most akarok meghalni.
kitoltam a biciklit a fűbe, tipródtam, hogyan induljak el, és vajon meddig jutok. addig haboztam, míg feltűnt gábor, és bevártam.

kronplatz

1ütt toltuk a bringákat a kronplatz tetejéig. szerencsére szép zöld fű volt az út bal oldalán, így abban viszonylag kényelmesen sétál6unk, sőt még a gyalogok is kitértek előlünk látván, hogy mi nehezített üzemmódban nyomjuk.
ez murvázás+tolás szakasz megviselte az idegrendszeremet. gábor is a felvonó használatát támogatta a visszafelé irányban.
azért a tetején kisimult az út, s gurulva tettem meg tesómig a maradék pár100 m-es utat. ő nézegette a kronplatzos ajándékokat. sajnos ezek szuvenírek szuvenír áron. nem háromgyerekes magyar családapának való  árszínvonal... meggyőztem tesómat, hogy irány a hütte, mindenki a vendégem 1 cappuccinóra, azt elfogyasztjuk, aztán majd döntünk az ajándékok felől.
beléptünk, gáborral 1ből ráfókuszáltunk a süteményes pultra, igen és lesz 1 rétes is :)
elég emberes adagot adtak a meggyes rétesből, sőt vaníliahabot is mellékeltek hozzá, mai 1. ránézésre messziről pudingnak tűnt. mondjuk ha akkora halom pudingot meg kellett volna ennem, akkor úgy gurulok ki a hüttéből. szóval hab volt- hamar ö.esett.

étel-ital

nagy örömmel estünk neki az étel-italnak. kicsit elrontotta az örömömet, hogy találtam benne 1 ősz hajszálat, majd később 1 másik valamit, ami tök merev volt, mint 1 sörte. rájöttem, hogy az 1 kenőecsetnek a szőre volt. tesóm máris reagált: ha akarsz ingyen enni... :) ... idegen honban nem volt kedvem reklamálni. amúgy se biztos, hogy szóltam volna, ha a személyzet perfekt magyar. 1x képviseltem angolul az érdekeimet, az felettébb izgalmas volt, elég volt annyi. itt, a hegy tetején az osztrák-olasz 6áron, amikor semmi nem jutott eszembe olaszul, még az sem, hogy per favore, és németül kértem.
a mosdóban elhelyeztek 1 nagyteljesítményű kézszárítót, ez pont jól jött csurvíz ruházatomnak.
még szétnéztünk a csodálatos hegyen, és tesóm elnapolta a vásárlást- a gyerekek nagyon fognak örülni  a mini banánnak és a csokik különböző variációinak is.
tényleg nagyszerű kilátás nyílt mindenfelé. azon imádkoztam (nem is), hogy a passo furcia-ra vezető felvonó működjön. tesóm azt mondta, ő legurul, mi gáborral fejenként 7,5 euróért lifteztünk. ha nem is tartogatott annyi izgalmat, mint a murván való gurulás, azért valamennyit igen: olyan fülkék voltak, mint 1 hordó. jöttek gyorsan, majd a fedett részen lelassítottak, kinyílt az ajtó, és így lehetett beszállni. a liftkezelő kijött segíteni a biciklik elhelyezésénél. ott toporogtunk, hogyan is lesz az, kivette a kezemből a colnagot, és hátsó kerékre állította, majd belökte, s intett gábornak is, hogy tegye ugyanezt. őszintén szólva én azt hittem, hogy vár még 1 fülkényit, mert már eléggé kiszállóágban voltam én is amikor beszálltam. gábor betrükközte magát, de majdnem odacsípődött, s az ajtó bezárult. kényszeredetten röhögtünk, hogy ez izgi volt, már ettől levert a víz, és mi lesz kiszálláskor, ha a beszállás is ilyen stresszes volt?! mi van ha nem sikerül? megyünk még 1 kört? ki fizeti ki? végül egész ügyesek voltunk, és baleset nélkül megúsztuk.

felvonóból

tesómra alig kellett várni, gyorsan leviharzott. elmeséltük a kalandunkat, ő is beszámolt róla, hogy 1x azt hitte, a mentőben végzi. felgyorsult, kifutott a fűre, és k. nehezen tudott megállni. szerinte a szerencsefaktornak nagyobb szerepe  volt, mint a technikai tudásának. ja, sajnos ez utóbbi nekem sincs/nincs. jó kis montis múlt hasznos lenne. mint múltkor az aug. 30-ai teljesítménytúrán volt 1 srác, aki vmi régi outival jött, és a fekvőrendőrökön simán átjött, ott mindig megelőzött minket. amikor átugratta a vasúti síneket, megértettem a gyorsaságának az okát. a fekvőrendőr-specialista.
tehát túléltük, s az ismerős lejtőn folytattuk tovább san vigilio felé. ez az útvonal a big másik megközelítési lehetősége. elég szivatós ez is. még mindig jó időnk volt, kipihenhettük a kronplatz fáradalmait. jó időben viszont nem voltunk, sejthető volt, hogy sötétben érünk az autóhoz.

kilátás a kronplatzról

kilátás a kronplatzról

gábor, én

gábor, tesóm

elértünk pikoleinbe. innen indul a würzjochhoz az út. tesóm bement a forrásnál lévő utazási irodába, és hozott pár ingyenes kakasos matricát- ez a jele a kronplatznak. nekem tetszett ez az út. zöld dombok, gyakori kanyarok, minden szép. mondjuk amikor vesztettünk vagy 300 m szintet, akkor nem voltam olyan boldog, hogy azon visszafele másznunk kell majd. de koncentráljunk a jelenre, hiszen lefelé csak az van. a tökéletes jelen. emlékeztem, hogy nem muszáj pikoleinbe visszamenni, van 1 leágazás valahol, és akkor spórolunk jópár km-t. szintvesztésről persze fogalmunk se volt, hogy van -e vagy sem.

csipkés?

rina felé kellett lekanyarodni, itt támasztottuk a szalagkorlátot, és bámultuk a hegyeket. asszem ez a dolomitok. ö.gyűjtöttük magunkat és erőnket az utolsó menetre. tesóm felfedezett 1 élelmiszerboltot, amit visszafelé meglátogattunk.
innen már nem volt sok, csak kicsit ki1enesedett az út. tesóm 1x eléhezett, én közben rosszul 1ensúlyoztam, és mellétettem a kulacsomat, ami leesett, átmentem rajta hátsó kerékkel, leszálltam a bringáról, s kétségbeesetten rohantam (amennyire lookban lehet) a kulacsom után. mielőtt a szakadékban végezte, sőt, jóval előtte, megfogtam.

3 nyelven kiírva

a környéken 3 nyelven vannak kiírva a települések meg minden: olasz, német és még vmi. csupa ö meg ü betű. majd kreicsig. megmondja, hogy kiké ez a nyelv :)
végül felértünk. hűvös volt, gyors beöltözés, fénykép, irány le. gábor mondta, annyira fázott, hogy remegett, és így rázta a kormányt. én is. ez jó megfigyelés. nem 1 életbiztosítás.
a boltnál szünetet tartottunk, megálltunk némi tápért még épp zárás előtt. míg tesóm a falon lévő térképet nézegette, ui. a kis nyomtatványom enyhén szólva részletszegény volt, mi gáborral letelepedtünk a bolt szellőztetőjéhez. hallottam, hogy szól vmi ventilátor, megnéztem magamnak, hideget fúj -e vagy meleget, és így gubbasztottunk ott, mint 2 csöves. aztán el kellett indulni, hogy időben a kocsihoz érjünk. persze...
innentől fogva a felhők tornyosultak a fejünk fölött, kérdezgetések, tanakodások, merre menjünk, vajon moi a neve a településnek, ahol leparkoltunk? kissé szivatós lett a nap vége.

oschenik see

erősen alkonyodott, bekapcsoltuk a lámpákat, és stéherben menetünk 1más mögött. gábor elől (neki erős 1. lámpája van), tesóm középen (nincs világítása), én a végén, mert nekem van hátsó villogóm.
olaszokat is kérdeztünk. ők kb. csak vigyorogtak, és mondták forza forza. szerencsére minden faluban van térkép a környékről, így könnyebben boldogultunk. innentől én átvettem a bírka szerepet, arra mentem, amerre mondták hehe.

oscheniksee

szépen besötétedett, elkezdett szemerkélni az eső, majd esni. így aztán izgalmas volt biciklizni! vízfüggöny, zérushoz közelítő világítás, koromsötét. sok volt a kanyar, így az autók se száguldoztak annyira, de azért elképzeltem párszor, hogy hátulról belémjönnek. sőt a szembejövő autók fényében jól látszottak az úttal párhuzamosan futó barázdák az aszfaltban, így azt is elképzeltem, hogy mekkorát lehetne ezeken borulni, eső, esés, keresztülszáguld rajtam 1 autó, miután elvágódtam. próbáltam elhessegetni ezeket a gondolatokat. az autóban persze kiderült, hogy mindannyiunk agyán átfutottak ezek a lehetőségek :)
talán san lorenzo városban kaptuk 1 éppen záró kocsmárosnőtől az utolsó utasítást, hogy merre menjünk, ha niederolangba akarunk eljutni. mert itt volt az autó.
és megérkeztünk. mint1 varázsszóra elállt az eső, és világítást is kaptunk a pakoláshoz. ugyanis 1 focipálya mellett horgonyoztunk (ha már víz volt), és éppen akkor nyírták a füvet. pakolás, öltözés, beszállás. még 1 szerencse is ért minket: kb. amikor beszálltunk, akkor kapcsolták le a reflektorokat, tehát minden időben történt.
már csak 1 ~2órás kocsikázás az esőben választott minket el a vélhetően hideg vacsorától. elképzeltük, hogy balázs ekkorra puccparádéban min. 1 wiener schnitzellel a gyomrában elégedett olvassa a regényét.
12-re, kajaidőre vissza is értünk a kempinghez. főzés elmaradt (nem kértük meg balázst, hogy főzze meg a rizst/tésztát), viszont megszegtük a kenyeret. és? és! b+ ez köményes, neee. gáborral fogtuk a fejünket, hogy most a kenyértől lesz gáz a helyzet, nem bírjuk tovább :)
a 2. éjjel jobb volt. magamra vettem még 1 réteget, és valószínű nem volt annyira hideg sem, mert ö.zártak a fejünk fölött a felhők. nna, vmi hasznuk is van a mihasznáknak
akkor ahogy említettem, íme még néhány kép az oscheniksee-ről és környékéről. aztán folytatódik a túra leírása.

3. nap- augusztus 19. kedd
629 Hochstein parkplatz 1990 m
627 Volkzeiner Hütte 1884 m

kipihenten... najó, nem is ... ébredtünk.
ö.csomagoltuk a sátrakat, bicikliket fel a tetőre, ettünk pukkantós kenyeret, majd nyugatnak vettük az irányt. autóval megint megmásztuk az iselsberget. jó kis út, biciklivel is fasza lett volna. lienz után elkezdtük sasolni a kempingeket, és amlachban találtunk is 1et. balázs a fő-fő németesünk bement és kikérdezte a személyzetet az árakról, tesóm be-vigarzott klotyóra.
csak picivel volt drágább, mint jürgen.
az eső még váratott magára, hűvös volt. térdmelegítő kötelező. tesóm meg pont aznap hagyta ott- minek az? balázs rádöbbent, hogy külsőt kell cserélnie, mert totál szétment már. épp ideje volt, mert tavaly romániába, ausztriába, s idén luxemburgba is elhozta.
jó kis kemping volt ez, konyha, közösségi tér, blabla. a szomszédságunkban 1 lovas farm volt- időnként nyerítettek a lovak meg prüszköltek vagy nemtom mi az a hang, amit ki szoktak adni, olyan tipikusan lovas megszólalás. szerencsére este ők is lenyugodtak csakúgy, mint annakidején olaszban a helikopter.,1 mentőhelikopter le/felszállópálya mellett volt a kemping, és 1folytában riasztás volt. estére abbamaradtak a balesetek, és csak a patak zuhogását lehetett hallani.
mire elkezdett szemerkélni, mi is elindultunk. az elején irányt tévesztettünk. aztán 1 öregasszony útbaigazított minket.

buszmegállóból

és tapostuk a pedált izomból. 1 buszmegállóban ö.gyűltünk mind, hogy aztán újra szétválhassunk. ekkor már mond6ni, hogy esett. legalább fölfele melegem van. ha eddig izomból nyomtuk, akkor utána izom a négyzetenből 1-2 szakaszon. oké, nem volt  talán az életemért küzdök érzés, mint a kronplatz felé, de megdolgoztatott a hegy rendesen. kb. az aszfaltot bámultam végig, nem volt 1 nagy látvány se jobbra, se balra. és azon morfondíroztam, hogy milyen szar lesz lefele, nincs nálam kamásli, fél pillanat alatt beázik a cipőm, ha ezt nem teszi meg  már a hegy tetejéig.
csak felértem. fagyhalál. felkészülés a gurulásra (evés).
és hirtelen, a semmiből megjelenik 1 angyal! csávó és felesége bécsből kisbusszal befejezték a csodás hochstein parkplatzon a kirándulást, indulnak lefelé. csávó látja, hogy készülünk lefelé, kiszól, levigyen -e minket? igeen! azaz mégse... mégis igeeen- kinek van kedve fossá ázni? tesómnak persze volt. balázzsal elfogadtuk a szívélyes invitálást, beszálltunk a buszba, s learaszoltunk a buszmegállóig, ahol tesóm már várt minket bekapcsolt fényképezőgéppel. lefele találkoztunk gáborral.

a "kies" hochstein parkplatz

itt toporogtunk 1 jó darabig, és 100x újraterveztük a továbbiakat. pl:
*menjünk vissza a kempingbe
*gábor mondta, kikészült, megfagy, visszamegy a kempingbe
*menjünk haza
*ha itt vagyunk, irány a volkzeiner hütte!
*induljunk el, találunk vmi boltot, és lesz vmi
*menjünk haza
*menjünk a volkzeinerre, de ezen a rövidítő útvonalon.
remegtünk a fázástól, előtört  a hiszti, k. annyát az esőnek, nem hiszem el, miért pont minket szivat? 1 napot igazán vár6ott volna!
közben megérkezett 1 helyi öregasszony a buszmegállóba, kérdezte, elment -e a busz. balázs beszélgetett velem, én odasúgtam neki, hogy kérdezze meg már, mit jelent a molke szó, mert napok óta furdalja az oldalamat. balázs mondta korábban, hogy a molken=fejni, tehát vmi tejes cucc lesz. csakúgy, mint a molkerei. megtudtuk, hogy molkerei=tejcsarnok. balázs kérdezett a nénitől még valamit, erre nekiállt magyarázni, hol vannak tejcsarnokok a közelben. 1-2

(l)ejtőzés után

dolgot félreértett, s mi kuncogtunk a háta mögött. balázs kifejtette, hogy a hegyi falvakban kevés az ember, télen el vannak vágva a külvilágtól, s így nyáron megugrik a születésszám. meg több az agyilag zokni/harisnya ember, mert belterjes. hm. az északi középhegységben sok a pajzsmirigyes. úgy emlékszem, hogy ezt is a belterjességgel magyarázták. olvastam, hogy annakidején németország 1es részein a golyva olyan elterjedt volt, hogy az asszonyok un. golyvakötő-kendőt hordtak. szép díszeseket .
végül úgy 6ároztunk, hogy elindulunk, hogy teljesítsük a napi penzumot. a buszmegálló után rögtön behajtottunk 1 zsákfaluba. ez konkrétan azt jelentette, hogy legurultunk, vesztettünk vagy 200 m szintet. megállapítottuk, hogy ez bizony rossz irány. visszamásztunk, s remegő karokkal, kezekkel gurgulásztunk tovább.

fa(l)hoz állítva :)

balázs olvasta, hogy a dráva mentén van 1 fasza kerékpárút, jó volna azt megtalálni, és békében biciklizni a big aljáig.
közben találtunk 1 bezárt élelmiszerboltot, ahonnan kettészakadtunk. én mentem balázzsal, tesóm gáborral. jól elveszítettük 1mást. balázs meglelte a bringautta, s azon száguldoztunk tovább. nem nagyon értettem, hogy folyásiránnyal szemben is ilyen gyorsak vagyunk. jellemzően szembeforgalom volt, a gyíkok olaszból átgurulnak, azt húzzák a féket.
az út valóban királyfi volt, időnként keresztezte a drávát és a vasúti síneket. a vasúti átjáró, ahol 2 kislány rollerezett meg játszott. gratuláltam nekik magamban, hogy ennél jobb helyet nem is talál6tak volna maguknak...
nagyon kellett vécéznem, és megtaláltam a kedvenc szabadtéri klotyómat: 1 óriási farakás. amúgy is imádom a farakásokat. ekkor tűnik fel igazán, hogy milyen nagyok a fák. látszik  a keresztmetszeten.
közben tesómmal sms-kapcsolatot tartottam. le voltak maradva.
sillianban a big aljánál akartuk megvárni a srácokat, azonban eluntuk a várakozást, és elindultunk.
tesóm üzent, hogy a spar előtt kajálnak. így meg sem kíséreltük megvárni őket, jönnek, maikor jönnek.
a volkzeiner hüttéhez vezető út utolsó 4-5 km-ére murvát írtak. előre fostam, hogy olyan lesz, mint a kronplatzos.

azt kell mondjam, ez volt a legizgisebb táj a nyaralás alatt. olyan rész volt ez, ahova gyalog is szívesen visszamennék.volt tér körülöttünk, nem közvetlenül az erdőt láttuk. vízesések tömkelege jobbra-balra vagy inkább csak jobbra. a patak egyre világosabb türkiz színt mutatott. igazi tiszta víz színe volt. tiszta, mint 1 csecsemő. nagyon szép. mostanában divat ez a szín. most ezen a színen gondolkozom. ez volt a legszebb szín a nyaralás alatt.
aztán elkezdődött a murva. ami mellesleg jobb volt, mint a rákóczi út. az volt a szerencsénk, hogy az eső feláztatta, így nem porzott, tök biztonságosan lehetett rajta tekerni. a vége felé itt is volt 1 rész, ahol az életemért küzdöttem. kicsit paráztam, hogy kipörög a kerék, de végül nem volt semmi baj.
lenyűgözött minket a táj.
nem mond6ni, hogy időben voltunk, ui.  a teheneket már hajtották haza.
végül megláttuk a hüttét. oda kövesebb út vezetett, de az felfelé teljesen oké. balázst lefényképeztem a bringájával úgy, ahogy kreicsig. tette anankidején (persze belekötött a hivatalnok, hogy nem pontosan úgy volt :) a hüttében, öcsém, meleg fogadott minket, a kályhában égtek az alpesi fák. vállfák lógtak a kályha körül- milyen figyelmesek itt a népek. addig tartózkodtunk bent, míg elfogyasztottunk 1 jó kis levest és megszáradt a széldzsekim. marha alaplében palacsintacsíkok plusz snidling. hú, igen kiráylfii volt! közben a főúr kikérdezte balázst, merre jártunk, és aggódott a konkurencia miatt, hogy a nemtom hol esetleg többen voltak.

tesóm is megérkezett. nem sokat időzhettünk, mert borult volt az ég, hamar sötétedett. a sparban tesóm vett 1 tekercs folpackot, hogy ez lesz majd a térdmelegítője. körbetekerte magát, és elindultunk. gábor lemaradt, mert hívta a természet. s végül asszem nem ment fel a hüttéig.
lefele is jól lehetett menni ezen az un. murván.
megálltunk a sparnál pihenni és enni. balázs rácsodálkozott tesómr: zoli, te már megint eszel? de már annyit ettél!...
nehezen emészti meg, hogy ilyen gyorsan emészt :)
jól jött a tesóm által vásárolt kifli. bár meglepődtem rajta, hogy édes.
innentől már vegytiszta élvezet volt a kempingig vezető út. kb. 25 km gurulás vette kezdetét. néha ugyan beletekertünk, de azt meg se éreztük. több helyen ki volt téve a tábla, hogy...elfelejtettem. forgalom abszolúte nem volt, mienk volt az egész bringaút. kiba jó volt! és  a nap fénypontja 2 bukkanó 1más után. szinte repültünk. otthon, a faluban is van ilyen pukli. tesóm mondta, hogy kami (a plébános- isten nyugosztalja)  annakidején amikor hurcolta temetésre a ministránsokat, belazult, s nagy sebességgel ráhajtott ezekre a puklikra. én is meg szoktam csinálni, ha nagy ritkán autózok a faluban.

van 1 hegyoldal, ahol vmiért rengeteg fa kidőlt, eltört. nem tudom, mi pusztított ott. amikor 2011-ben errefelé autóztunk, meg 7főn is rácsodálkoztunk. azonban azt nem vettük észre, hogy azon fut keresztül a bicikliút. elég megdöbbentő volt ilyen közelről látni ezt a "tarvágást".
megszavaztuk, hogy előbb fürdés, aztán vacsora: rizs, tonhal, olajbigyó, kukorica(!)
a zuhanyzáshoz kaptunk 1-1 5perces melegvizes érmét. mint kiderült, vizes érme, mert a hidegvíz sem jön, ha letelik az 5 perc. kihasználtam az időt. amúgy 2x több volt, mint ami nekem elégséges. hajszárítóztam is.
tesóm feltette a rizst főni a turistagázra. mondom, stop, ott van a király konyha, nehogymá a saját gázunkat fogyasszuk. leállította, elkezdtünk gáborral átpakolni a konyhába. ráteszem a platinra az edényt. bekapcs...olnám. de hoool? sehol! a tűzhely is érmés. mi több, még asszem a mosogatóban a melegvíz is érmés volt!
na, visszavonulás, szarakodás a kis gázzal. végül is gyorsan megvolt, a fiúk a bicskáikkal úgyis sokáig bontogatták a halat, addig főtt a rizs. bár ezen az előfőzött rizsen röhögnöm kell mindig. azt írja, 20 percig főzzük. ezalatt a rendes rizs is elkészül...
jó hangulatban elfogyasztottuk e kitűnő vacsorát, és előkerült valahonnan még 1-2 doboz sör is.
a mosogatást így a női mosdóban végeztem, ahol rendesen folyt a melegvíz.
ismét íme még néhány kép a volkzeiner hüttéről és környékéről. aztán folytatódik a 4. nappal!

fóliás zoli és a többiek

4. nap- augusztus 20. szerda
626 Neues Lucknerhaus, 1918 m

ausztriából minimum 1 tehenes képet illik. tessék

a jó alvást jó ébredés követte.
szerencsére elfogyott a köményes kenyér, és csak a kukorica meg a hal 6ott :)
a sparnak -ha jól emlékszem- az ölz a saját terméke. ők csinálják a legjobb mákos illetve -a túra alatt rájövék- diós kalácsot. meny-nye-i. a diós übereli a mákosat.  szóval ebből reggelire nem jutott, mert vacsora után desszert gyanánt befaltam az összeset.
szép időnk volt, elindultunk időben.
egy isel menti kis faluban -talán ainet- tettük le a kocsit. innen hubenig, a big aljáig kerékpárút vezetett. ragyogó idő volt tényleg, így a mászás kezdetén rögtön megálltunk vetkőzni. tesóm ezen a napon meg túlöltözött, termós hosszúujjút vett fel kívülre.
annyit mondok, hogy a vetkőzés-ig volt melegünk. utána árnyékba kerültünk, s nem azt mondom, hogy megfagytunk, de hűvös volt. ezen az úton is békességben lehetett tekerni, nem nagyon volt autó. 1 volt, az is vmi hülyeséget csinált, amire már nem emlékszem. dudált... de nemtom miért. utálom, ha rámdudálnak. mindig jól megijeszt. a megijedés pedig veszélyes. félni meg szar :)

szép vízesés

az elején volt 1 szép vízesés, itt nem csak a biciklis turisták állnak meg, hanem az autósok is.
felfelé 1 db-ig 1ütt mentünk, aztán szétszakadtunk. ez ilyen. ki gyorsabb, ki lassab vagy megáll fényképezni illetve budira. elég sok áteresz volt az aszfaltba beépítve, gondoltam lefele majd jó szar lesz ezeken koppanni, és így is volt, elég nagyot ütöttek, így nem igazán tudtam/tudtuk nekiereszteni, pedig amúgy az út adottságai megvoltak 1 gyors leéréshez. 4-5 cm szélesre saccolom ezeket az átereszeket. volt belőle vagy 30.
a táj látványos volt, nem csak az erdő között kacskaringóztunk, volt nyitott domb is.
úgy emlékszem, hogy nem kellett megszakadnunk. azt írja a big honlap, hogy a max. meredekség 19,5 %. ez nem rémlik. az sokkal inkább, hogy nem volt meleg fent, pedig a nap végig sütött, és elég kiszámít6atlan volt, hogy mikor bújik el végleg. fent a térdmelegítő és a széldzseki is igencsak elkelt. tettem 1 halvány kísérletet, hogy a szélben és a napsütésben megszárítom a sapkámat, azonban csak annyit értem el vele, hogy meglevegőztettem, és hidegen, vizesen került rá a fejemre. legalább gurulás közben megszáradt. az a jó, ha lejtőzéskor meg tud száradni a sapka. akkor még jó idő van.

uncle zoli

közös fotónk háttérében a grossglockner lát6ó.
nem túl sokat tanulmányoztuk a tájat, legurultunk.
1ik kereszteződésben megálltunk, s tesóm megjegyezte balázsnak, hogy akár le is fűrészelhetnénk a kormánya végéből, mert úgysem használja :)
1x rám dudált 1 autó, amint az út közepefelé gurultam. ezt k. nem értem. nyilván ha 60-nal megyek le, nem fogok a szélén menni. 1 autó se megy ott. annak a bal oldala ugyanúgy az út közepefelé van, mint ha én az 1 nyomvonalammal mennék ott. tehát mondjuk úgy, autó vagyok. mi itt a probléma? ráadásul szembe jött a csávó.
mire hubenbe értünk, gyülekeztek körülöttünk a felhők. a bicikliúton mentünk visszafelé is. 1x csak jött 1 traktor, és balázs meg tesóm rátapadtak. jó db-ig bírták, aztán leszakadtak. a felhők fenyegetővé váltak, azért megraktuk az utolsó pár km-t. gábor meglódult, mint 1 lavina. aztán kicsivel később balázs szintén. mint 1 rakéta :) voltak még itt tartalékok.

mi ez?

az autóba pakolás viszonylag gyorsan ment- jó motiváció az eső közeledte. nemtom így volt -e, de jól hangzik: pikk-pakk be- és felpakoltunk, beszálltuk, s abban a szekundumban megeredt az eső. ilyen jól kiszámítottuk az aznapi biciklizést.
ezután már "csak" haza kellett vezetni, előtte persze meglátogatni a lienzi interspart mini banánért és bensdorp csokiért. az osztrák interspar árukészlete teljesen eltér a magyarétól. meglátszik az életszínvonalbeli különbség. ezek után felmerül a kérdés: vajon az osztrák mc donalds jobb, mint a magyar? hiába mondják, hogy ugyanolyat ehetsz hong kongban, mint budapesten, én ezt nem hiszem el. szerintem a magyarokkal megetetnek minden szart, idehozzák a szemetet (ugye erre konkrét példa is volt. igaz ehhez kellett 1 trükkös (görény) honfitársunk is, hogy kamionszám jöjjön a szemét ny-eu-ból)

lucknerhaus felé

na, ne ilyen izével zárjam már a nyaralást.
2 technikai probléma volt: az 1ik olaszból hazafelé, szaglott az autó. fékezés szaga volt
(hát ez sokkal jobb :)
...
fékre vagy kuplungra gyanakodtak tesóm és gábor. azonban emelkedőn felfele jött elő, miután jobban figyeltünk, tehát fék nem lehetett. az autó nem olyan erős, mint mi, hogy emelkedőn is fékezünk haha.
a másik gond az ablaktörlőlapáttal volt. a hülyéje elöregedett vagy mi, természetesen a baloldali. felcserélték a jobbossal, és akkor tesóm már kilátott a szélvédőn.

szumma
y. nyaralásom is jól sikerült, szerintem 1etértenek velem az útitársaim is.
szeretek külföldön (ny-európában) biciklizni. flow élmény. legalábbis én vmi ilyesminek képzelem a flow-t. a csomagos túra persze még flow-abb, de 1előre ezzel is megelégszem. mert az outizás élménye is elég sok örömöt ad.
még kívánok magunknak sok ilyet. ha ez teljesül, akkor igazán nem panaszkod6ok. persze most sem :)
még képek:

lucknerhaus felé

ez is

pont középen a gross glockner

mink