szombat du. savanyúkáposztát tettünk el. pontosabban tettek el apa meg a keresztapám, ui. én a jó időre hivatkozva elmentem biciklizni. hogy mennyi autó volt! csak pillogtam. az ivánci emelkedőn -mondjuk így- visszakapcsoltam 1esbe (3fokozatú agyváltó), aztán felvonszoltam magam. tornacipőben, 1enes háttal elég szar tekerni. el vagyok kényeztetve. patentpedál nélkül megáll az élet.
no, de vissza a savanyúkáposztához. apa odakészítette magának a vágódeszkát meg a késeket a káposztához, erre odapofátlankodtam, és elkezdtem szeletelni a birsalmát (ez is kell a jó össz6ás érdekében). erre ezt mondja: nézd, a gyerek idejön és megfékez a munkában!
ezen olyan jót derültem percekig. aztán elfelejtettem ezt a kifejezést, csak arra emlékeztem, hogy van benne "f" betű. aztán 7főn beugrott, hogy meg-fékez :)
tegnap annussal sütöttünk-főztünk. mindenn nagyon jó lett, voltak vicces pillanatok. ezt leírom, k. nagy: 1 kg lisztből bedagasztotta a pizzatésztát. gyönyörű lett, szép sima, hólyagos. kelés után meg főleg. mint 1 nagy dunyha. csak úgy dudorodtak a hólyagok a tésztában! 2 pizzát sütöttünk, a maradék tésztából pedig zsömléket formáztunk. hálás dolog zsömlét csinálni. ahogy alakul a tenyerem alatt a tészta...
lett 12 zsömi. szépen letakarva kockás konyharuhával a kisszéken.
aztán tettünk-vettünk, anna leült, majd percek múlva vettem észre, hogy ráült a zsömlékre. volt ám röhögés (most is van). úgyhogy 1becsúszott mind. sebaj, újraformáztuk őket, és derékmagasságba tettük ülőmagasság helyett :)
a torta ez volt. lásd a képen. iszonyúan ütős cucc. nagyon finom, de sokat nem lehet megenni belőle. kicsit módosítottam a recepten, mely nem látta kárát a kreativságomnak. olyan ez is mint a fény utcai pörcös lángos: kúúrvajó volt, még 1et simán megennék, de vmi azt súgja: netovább, áll, különben véged! nem hallgattam a belső hangokra. jól beleült a süti a gyomromba. ittunk még 1 kis rövidet meg fejenként 1 üveg bort, de sztem az nem sok 4 óra alatt.
kikísértem annát a villamoshoz, ezáltal több munkára késztetve a szervezetemet. ekkor mutattam meg neki, hogy a parlament kupolája fölött fénypöttyök röpködnek. már tavalyelőtt észleltem, de nem nyomoztam ki, hogy mi lehet ez. először azt hittem, hogy madarak köröznek. de olyan lehetetlennek tűnt, hogy ezek menetrendszerint ott röpködnek majdnem minden 1es nap. a kivilágítás persze alátámasztotta inkább ezt a feltételezést, mint megcáfolta.
meg gép vagy vmi műizé hogy lenne? talányos.
talán ez az igazság
szóval lefekvés után jött a fetrengés. éreztem, hogy akár hányni is tudnék. kimentem, mondom minek szivassam magam tovább, legyünk túl rajta, s akkor majd megszűnik háborogni a gyomrom. lenyomtam az ujjam a torkomon (holnap reggel tuti izomlázam lesz a nyelőcsövemben), s jött ki folyadék meg vmi db-ok. néztem, mi lehet az? utoljára tortát ettem, de az nem így nézett ki. aztán rájöttem: spenótlevél db-ok. ezek szerint nem nagyon foglalkoztam a rágással. vagy újra ö.állt a gyomromban.
fogmosás, fekvés, önsajnálat, önmagam megadása az ébrenlétnek, olvasás. 4kor már aludtam is. persze 7 helyett 6.30-kor robbantam ki az ágyból. ma is 1 túlpihent napot tartok.
penész
meg minden penészes lett a lakásban, a kurvannyát. kii kellett dobni a disznó hólyagjaimat. penészes lett mind2 gyúródeszkám, a szék alja, az a lemez, ami odaszoríjja az ülőpárnát, minden régi fa. szerencsére a képkeretek nem. a konyhabútor 1ik elemének a hátlapja.
végre meleg van, ez hátráltatja penészgombák szaporodását.
bicikli
múltkor reggel jöttem át a lánchídon -pest felé mindig gyorsabb vagyok, k. jól nyomom-, s a pesti hídfőnél megelőz 1 merci, anyósülésről kirikácsol a csaj, hogy mit keresek ott, menjek a nemtomhova, s bemutat. a kis észosztó. sajnos nem tudja, hogy szabályosan megyek ott.
22-én az autómentes nap tiszteletére (?) a kálvintól a deákig üvegtörmelék borította a kerékpársávot. ezen az oldalon nem is szok ilyen lenni.
reggel előttem ment 1 kisteher/mikrobusz (ki emlékszik?), s a deák tér után a bárczy u-ba akart kanyarodni, indexelt jobbra. integettem neki, hogy menjen, elengedem. észlelte, s láss csodát, megköszönte. így gördülünk folyékonyan, szépen.
a margitka hídon meg mindig kiabálni kell a homály gyalogokkal, hogy takarodjanak le a bicikliútról. nem elég, hogy a szigeti lehajtónál ö.szűkül a biciklisek útja, még oda is állnak, ott toporognak, csókolóznak stb.- mindig felbosszantanak.
amúgy minden szép.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése