fellélegzés

6-án volt a tárgyalás. erről fogok írni. (biztos elfelejtettem legalább a fele történést)
amire emlékszem belőle.
vegyes, vagyis negatív érzelmekkel indultam neki. 3 7tel a tárgyalás előtt kaptam meg az idézést. bementem a bíróságra, betekintettem az anyagomba. nem túl vastag iratköteg, a lényegesebb részeket ismertem én is. színesben megtekinthettem a képeket az autóról, amin jó látszik, hogy hol érte a bicikli: néhol kék (a váztól), néhol szürke (a gumitól). nagy mákom volt, hogy pont úgy állt a lábam, hogy nem érte...
megláttam, hogy a bíróság kikérte a bkk-tól a lámpa fázistervet, és a közig. elj-ból született 6ározatot.

nosza, felbuzogtam, és kevés utánjárás után nekem is birtokomban volt a fázisterv. balázzsal ugyan mi lemértük, de ki tudja, hogy nem -e változtatták meg a lámpák kapcsolását szeptember 30. és november vége között.
amikor kinyitottam a file-t, teljesen szétcsúsztam. elolvastam, hogy a lámpák másképp voltak beállítva a balesetkor, mint a mérésünkkor, és teljesen kétségbeestem, nem mertem kielemezni, belenézni. vártam vele több napot. kb. annyira dobogott a szívem, és a rosszullét 6árán voltam, mint amikor megnéztem a térfigyelő felvételt. többedszeri megnézés után sikerült semlegesen, fizikai érzet nélkül megtekintenem a felvételt. nagyon meglepő tapasztalat volt ez nekem, sőt új is. korábban el se tudtam képzelni, hogy a francba tudnak emberek elájulni vmi rossz hír hallatán. most már van sejtésem...

itt jegyezném meg, ha már a test felkavarásánál tartok, hogy a féktelenül c. futárfilmet se biztos, hogy végig bírom nézni. ahogy ott száguld a srác és kombinál, én meg azon izgulok, mikor éri baleset... nekem ez túl nagy stressz. nem vagyok hozzászokva. sose bírtam a filmekben az izgulást, most még inkább nem bírom, mert 1általán nem teszem ki magam filmbeli stressznek (azaz nem nézek filmeket). a boldog, békés lelkemet totál megzavarja 1 ilyen. hát nekem úgy kalapál a szívem, hogy őrület. az az érzés, mint amikor a hátamra folyik a hidegvíz.

vissza a tárgyaláshoz.
természetesen 5-én éjjel írtam meg a védekezésemet, pontosabban, érthetően kifejtve- ki tudja, mennyire vágja majd a bíró a témát... aztán közben elkezdtem izgulni, hogy mi a bánatban menjek? fehér ingem nincs. volt 1, csak álltában megsárgult és kidobtam. szoknyák nyáriak. kabátomból hullik a toll, ami remekül mutat az 1etlen ünnepi kardigánomon... eszembe jutott, hogy nekem van szövetkabátom, tollkérdés kipipálva. végül a karácsonyi nadrágomban mentem, amin nem látszik, hogy drága volt, pedig drága volt :) a tanúk nem voltak így "kiöltözve".

eRa felajánlotta, hogy elkísérnek dzsokival, amit el is fogadtam. hogy legyen valaki lelki támasz. ki tudja, hány ellenségem lesz ott, ne érezzem magam olyan 1edül. a környezetemben senki nem járt még bíróságon ilyen ügyben.
a portás kedves volt, mindenki megbámulta a kutyát- a feszültség enyhült. 2x elmentem klotyóra, és reménykedtem, hogy a rendőrök akkor érkeznek meg, amikor én már bent leszek. nem így történt. (talán).

sorrend nagyjából:
1. bírónő elmondja a tárgyalás menetét
2. kikérdez engem a szabálysértési tv. előírásai szerint
3. ismerteti a balesetet
4. elmondja a vallomásomat
5. meghallgatja a hozzáfűznivalómat
6. térképen is átnézzük a balesetet
5. szünet; tanú1 bejön
6. elmondja tanú1 vallomását
7. tanú1 kiegészíti
8. kérdezek tanú1-től
9. tanú2 vallomását felolvassa
10. tanú2 elmondja amit akar
11. szünet
12. megnézzük a térfigyelő felvételét, kielemezzük, 1et hozzászólok
13. szünet
14. bírónő kihirdeti mind3 érintett jelenlétében az ítéletet

én még klotyón voltam, maikor szólítottak... bementünk: era, dzsoki, bírónő, írnok meg én.
örültem, hogy nőkkel van dolgom. a bírónő alapba' nagyon kedves és udvarias volt, elmosolyodott sokszor, bocsánatot kért, ha megint felkeltett. és hivatalos is volt. ahogy kell. én nem tudom, hogy kell, csak sejtettem, hogy így kell.
a szabálysértési törvényben némi jártasságra tettem szert, így nem lepődtem meg, amikor kikérdezett az iskolázottságomtól a vagyoni helyzetemig mindenről. ezeket azért kell tudni, hogy az ítélet megállapításakor figyelembe vegyék, ha szükséges.
nem volt kellemes érzés, amikor felolvasta a vallomásomat.
aztán átadtam neki a papírt, amire kidolgoztam az érthetőbb verziót. azonban ugyancsak meglepődtem, amikor elmondta, hogy ő minden megértett, ott voltak a jegyzetei a lámpa fázisterven, és megdícsért, hogy alaposan felkészültem, gondosan kiszámoltam az igazamat.
néha nevetnem is kellett. szólt is, hogy vegyem komolyabban.
igen, nem volt ez annyira szögletes, mint ahogy képzeltem. ettől kissé megnyugodtam.
a saját dolgom miatt nem volt semmi zűr bennem, viszont látni a rendőröket, meghallgatni őket már tenyérizzasztónak bizonyult.
ők felismertek engem, én őket nem. mondjuk tőlem meg se kérdezték, csak tőlük.
azért volt bennem ez a lámpaláz, mert a saját igazamat meg akartam védeni, de azt meg nem akartam, hogy az legyen az ára, hogy bűncselekménnyel vádolják majd a yardot, és tovább folytatódik az ügy. kecske-káposzta véget szerettem volna. ami azt rejti magában, hogy kártérítés nem valószínű, hogy lesz. nyilván a jó kéz a legnagyobb ajándék a baleset után, de ha már én szívtam a nagyobbat, akkor nincs annyi pénz, amennyi ne jönne jól bárkinek is...
a rendőrök handabandáztak azt tekintve, hogy melyik sávban mentek. era figyelt fel erre, mert ő követte a bírónő testbeszédét, tekintetét (nekem ez a tárgyalás majdnem olyan, mint a baleset/berúgás: alig emlékszem vmire), s feltűnt a bírónőnek, hogy én 6ározpttan emlékeztem, hogy mind2 sáv foglalt volt, tehát ők csak a buszsávban mehettek, mielőtt beértek a kereszteződésbe. meg a folyamatos kocsisor... ami érdekes módon mögöttük hiányzott. ezeket asszem megjegyeztem. 1et kérdeztem az 1iküktől, de már nem emlékszem,, hogy mit.
volt utolsó szó jogán is :)
a bírőnőnek is nagyon fura volt, hogy közig. illetve szabálysértési eljárást is indítottak ellenem ugyanazon cselekmény miatt. a tv-ben az én értelmezésem szerint az szerepel, hogy akit közig. megbüntettek, az ellen meg kell szüntetni a szab.sértési elj-t is. hát nem tudom, akkor most pontosan  mi lett a vége, vissza kellett volna kérdeznem, de el voltam foglalva azzal, hogy nem kell fizetnem, 1 vádpontot visszavontak, nem lesz priuszom, és hogy majd a 6ározatban úgyis elolvasom. már csak 2 7 van hátra a 30 napból.

szóval fel volt készülve a bírónő rendesen. és korrekt volt. azt mondom, nem lehetett átverni.
erával is figyelmes volt, mindig megkérdezte, nem fázik -e. bár inkább döglesztő meleg mint hideg volt a tárgyalóban. joker is jó volt. úgy viselkedett, ahogy 1 okos kutyától elvár6ó.
szóval mindenki királylány volt!

remélem, tanultam, tanultunk az esetből.
tessék, bíróságon is jártam. a lényeg, hogy nem unatkozok :) era megközelítését a magamévá tettem: fogjuk fel 1 kalandnak :)

akkor már csak max. 2 poszt lesz erről a balesetről, aztán fátylat borítok rá, és minden megy tovább, ahogy mennie kell.

próba

szombaton délután leszedtem a stoplit az új téli biciklis cipőmről. jól megtisztogattam, és bezsíroztam, aztán átraktam a nw cipőmre. úgy felbuzogtam, hogy kilakatoltam a colnagót, és betettem a pedált, az udvaron gurulgattam 1et. aztán nekibátorodtam, és kimentem az utcára.
bevallom, attól féltem, hogy félni fogok majd. 1 20perces próbakört tettem. baromi jó idő volt, meleg, napsütés, nem bírtam ellenállni. és le kellett tesztelnem magam, milyen érzelmeket, érzeteket vált ki az új bicikli.
csak síkon mentem, meg 1 picit felfelé. használtam a bicikliutat a szépvölgyi útig, majd onnan vissza a felső rkp-on. döcögős felület sem volt benne.
tapasztalat: nem fájt semmim, és nem féltem, és jó lesz a bicikli. te jó ég, ahogy írom ezeket, ö.szorul a gyomrom. ú. el se akarom hinni.
mostanában úgy érzem, hogy minden a pozitivba megy, és ez csak folyton növekszik. jó érzés. de sajnos mindig ott van a gyanús kisördög, aki megkérdőjelezi a jó dolgok létjogosultságát. ezt el kell intéznem magamban valahogy.
ó ez a gyönyörű bicikli.
már várom a  városi cirkálót. az még képlékeny, de alakul.
szét-robbanok :)

300

szóval 300-at tudtam dobálni 3 labdával. rekord. mindjárt elsírom magamat. nagy szerencsém van azzal is, hogy elkezdtem zsonglőrlabdázni. ez mint1 előkészítette a balesetemet.
érzem, hogy erősödött a csuklóm. amikor kirázom a szőnyeget, már van benne erő, nem csak tartom a bal kezemmel, hanem dolgozik az is. a felmosórongy kicsavarását már korábban el tudtam végezni.

a 7 elején álmomban bicikliztem. felültem, tekertem, és nem fájt semmi. nagyon örültöm, hogy végre igazán biciklizek, és nem álmodok... erre felébredtem... :)

gyógyulás

ideje írnom valami újat, mert kiábrándító nézni a törött csontjaimat.

először beszámolok az egészségi állapotomról.
a bal kezem-karom majdnem ugyanúgy hajlik, mint a jobb. amikor októberben elkezdtem a gyógytornát, nem mertem remélni, hogy ez újra bekövetkezik. akkor alig mozdultak pl. az ujjaim. éppencsak pár mm-t tudtam hajlítani. 2 hét gipsz után! totál kivoltam, hogy mi lett volna, ha 1 hó-napig vagyok gipszben? akkor mennyi idő lett volna, míg helyrejön a karom? szörnyülködve hallgattam mások történeteit, és részben szerencsésnek éreztem magam, hogy nekem csak ennyi jutott.
azt mond6om, ugrásszerűen következett be a javulás. tornáztam, tornáztam, elkeseredtem, hogy hiába, ez sosem lesz jó, s akkor 1ik estéről másik reggelre jobban működött a kezem-karom.

nem bírom megállni, hogy ne írjak a gyógytorna érdekességeiről. ami kissé jellemzi az egészségügy működését is.
2 hónapig voltam táppénzen. ebből 1 hónapot folyamatosan gyógytornával töltöttem. azaz majdnem minden nap mentem a balesetibe, s 1 órát gyakoroltam meg kezelt a gyógytornász. és otthon is kb. 1 órát töltöttem a gyakorlással. semmi dolgom nem volt, csak ez.
az elején ugye szenvedtem. főleg azért, mert láttam, hogy mozdítani akarom, mégsem megy. én ezzel még sosem szembesültem, mi az, amikor kiadja az agy a parancsot, és a test nem teljesít. ez nagyon megviselt lelkileg. sokszor hagytam abba bőgve a tornát.
aztán a másik, ami testi szinten jelentkezett -és még most is érzem-, az a heg, ott, ahol kiszúrta a csont a bőrt. begyógyult, de odahegesedett az izomra vagy mi. ettől az elején ki-készültem. alig mozdítottam meg az ujjamat, éreztem, ahogy a mozgás végigmegy az izmon, egészen valahova a könyék környékére, ahol tapad. és ez a kis pukli akadályozta az izmok érezhetetlen mozgását. hú, ezt nehéz leírni. olyan mintha odavarrták volna a bőrt az izomhoz az alkarom közepén, és ettől megrövidült volna. tehát ki kell nyújtani, növeszteni, hogy szó szerint simán működjön.
györgyike mesélte, hogy amikor be volt gyulladva vmi ízülete, akkor ha megnyomta a könyökénél 1 bizonyos ponton, az ujja elkezdett mozogni. hehe, mint az altatásnál.
tanít6nák valahogy normálisabban is a biológiát. hogy igazán  megértsük a szervezetet. az altatásnál tapasztalt élmények nagyon szemléletesek voltak. ideveszem azt is, hogy a fizikát is tanít6nák rendesen. ezt bánom a legjobban, hogy nem voltak jó fizika tanáraim. ennek ellenére l tudtam végezni a mű1etemet, de olyan hiányosságaim vannak, amiket nem tudom, tudok -e pótolni valaha is. és ez hetente többször megmérgesít. olyan mintha nem tanítottak volna meg biciklizni. ez túlzás, de nagyon hiányzik a fizika alapjainak a megértése. hogy könnyebb legyen az élet. vagy érthetőbb. tanárnak lenni művészet. az általános iskolai rajztanárom, a lacibácsi volt az 1ik legjobb tanárom, ha nem a leg-jobb. ezt csak utólag ismertem fel. bőven 1etemista voltam, amikor elkezdtek bevillanni a tanításai. 1 forradalmár volt. (nincs fent a facsebukkon...) meg kéne keresnem, hogy elmondjam neki. már vagy 1 éve ezt hajtogatom. erre a múltkor hozott 1 újságcikket, amiben beszámolnak arról, hogy lacibácsit kitüntették. ezek szerint még él, lüktet. akkor se volt fiatal, amikor minket tanított. >20 éve voltam áltsulis...

szóval ez a fura érzés nem fájt sosem, csak fura és kellemetlen. hát, még kellemetlennek se mondanám. külön életet él a heg. szerencsére ezt idővel 1re kevésbé érzem, bár most megállt 1 ponton. ha nagyon lehajtom a kézfejemet, már csak akkor érzem. látszik is, ahogy mozog ott az a csomó. nem feltétlenül vált ki tetszést senkiből sem :)
a csuklómon vehető észre még a baleset. érdekes amúgy végiggondolni, hogy a gipsz miatt vagy a törés miatt mozog nehezebben? tehát ha nem lett volna gipszben, akkor jobban mozogna? érted?...

szóval lelkiismeretesen csináltam a gyógytornát, és a gyógytornÁSZom is nagyon mellémállt, nem panaszkod6ok rá, csak dícsérni tudom. ebben is szerencsém volt.
a balesetin így van/volt velem: megműtött a doki, leküldött a gyógytornászatra. ott van több orvos, akikhez bekerül a páciens, és ők megvizsgálnak (?), majd elosztanak a gyógytornászok között, kezeléseket írnak ki.
december elején mentem felülvizsgálatra. már elég jól mozgott a karom-kezem, ám voltak elmaradásaim.
a dokinő megcsináltatott velem referencia mozdulatokat, majd közölte velem, hogy nagyon jó, én magát most lezárom, látom meg akar gyógyulni, otthon folytassa a gyógytornát.
én meg-szólalni sem tudtam, csak hápogtam, azt is magamban. elhagytam a rendelőt, bekopogtam a gyógytornászhoz, közöltem vele a tényállást, aki szintén jól meglepődött. megköszöntem a munkáját, adott 2 puszit, majd sarkon fordultam, és végleg (?) elhagytam a kórházat.
le voltam forrázva. amikor még 90 %-os sincs a karom, kirúgnak. kirúgnak engem, aki lellkiismeretesen végzi a gyakorlatokat, mert rájött, hogy a saját érdeke, más meg ott lébecol6 a tb pénzén, úgy kell noszogatni, hogy legalább a gyógytornán csináljon valamit, otthon eszébe sem jut, csak zabál meg tévézik... jól felhergeltem magam, és -milyen meglepetés- 1 csomót bőgtem.
majd borival megtárgyaltam az esetet, aki arra bíztaott, hogy menjek vissza panaszkodni.
így is tettem. felkerestem a gyógytornászt, elmondtam, hogy kurvára nem értem, én nem érzem azt, hogy befejeződött a rehabilitációm. megnézte a rtg felvételt, csóválta a fejét, hogy ezt ő sem ért. hogy most kezd ö.csontosodni, a traumáról jövök, és elküldenek. neki is piszkálja a csőrét. bement a dokinénihez, aki bevallotta, hogy hibázott, felvett újra, sőt mágneskezelést is kiírt. ő nem nézte meg a rtg-t, csak elbocsátott... hm.
újra jártam tornára és mágnesbe. a mágnes állítólag gyorsítja a csontosodást.
aztán hirtelen elkezdett fájni a karom. karácsony környékén annyira dúrva volt, hogy alig bírtam vele vmit csinálni. akármilyen mozdulatra, bárhol fájt a bal karom. teljesen random módon zajlott bennem minden. így felhaygtam a gyógytornával is, csak dolgoztam fél kézzel.

január elején visszamentem, a dokinéni természetesen megint ki akart rúgni, mire elkezdtem jajveszékelni, hogy a rtg-en látszik, hogy most kezdett el igazán ö.csontosodni, mióta mágnesre járok, tartson még bent. najó, akkor jöjjön vissza február 5-én.
elmeséltem a gyógytornásznak, aki ugyancsak fogta  a fejét, amikor meghallotta, hogy megint nem nézte meg a röntgent, és miért pont nekem, dupla kartöröttnek nincs itt hely?!
ezután inkább mágneseződtem meg lazította a gyt. a karomat, ui. nem tett jót a gyógytorna.
a funkció már tök jó volt, viszont izomerő nem volt. a bal bicepszem 1 rakás szar. ezért a gyt. javasolta, hogy menjek válltornára, ott majd megerősödök. jó, jó, de ezt hogy adjam tudtára a dokinőnek, aki folyton el akar távolítani a rendszerből? majd beragaszt 1 kis jegyzetpapírt, amin rajta lesz, ezt így szokták. oké.

visszamentem. megtaláltam a kartonomban a cetlit. ez 1 2x kihajt6ó papír, amin rajta vannak az adataim, a történetem, meg 1 csomó 4zet, beirkálva, holmikor voltam gyógytornán.
leültem, megcsináltam pár referencia mozdulatot, s kinyögi, akkor lezárom magát. ki se nyitotta a kartonomat. az természetes, hogy a rtg-be sem pillantott bele. ó, de dr.nő a gyt. üzent önnek valamit, benne van a kartonba. akkor kinyitotta, de nem hajtotta teljesen széjjel. így kikönyörögtem tőle  5alkalmas válltornát mondván, hogy legalább annyira utaljon be, hogy meg tudjam tanulni a gyakorlatokat, és otthon csinálhassam.
a gyt. fogta a fejét, hogy erre már nem mond semmit...

most itt vagyok, holnap kezdek. meglátom, milyen lesz, mennyire készülök ki tőle. állítólag kemény. kemény fél óra. egészségeseknek is megterhelő.
szerencsére karácsony előtt elkezdhettem újra dobálni a zsonglőrlabdákat. ekkor már a bal csuklóm forgott annyira, hogy képes voltam dobálni a labdákat. sőt, elérte azt az állapotot, amikor már kifejezetten hasznos, gyógyító volt dobálni a labdákat. tehát:

labdázás= terápia + tanulás+ szórakozás

a sima kaszkádot elég jól begyakoroltam, különösen ez utóbbi 2 7ben fejlődtem sokat. elkezdtem a reverz kaszkádot, zsonglőrteniszt is, azonban az nagyon megerőltető volt. a reverz változat sokkal jobban igénybeveszi a felkar izmait, s igen hamar jelentkezett a szúró fájdalom, hamar abba is hagytam. aztán újrakezdtem az erőlködést. sőt, el6ároztam, hogy megtanulok 4 labdával, ezért a youtube-on rákerestem, hogyan is kell. találtam 1 gyereket, aki bemutatja lépésről-lépésre, hogyan lehet eljutni a 4labdás verzióig. 2labdás gyakorlatokkal kell kezdeni. az elején tök béna voltam, de most már egész jól megy. megerősödött a bal felkarom. nem gondoltam volna, hogy ennek a zsonglőrlabdázásnak egészségügyi haszna is lesz.

visszatérve az orvoshoz. lehet, hogy várt volna vmit? de úgy voltam vele, hogy értem sok mindent nem tett, nem adok neki. ha tett volna, is akkor is olyan idiótának érzem ezt az egész rendszert, hogy hálapénzt adunk. van fizetése, érje be azzal. más úgyis adományoz neki. vagy csak 1xűen nem voltam neki szimpatikus. vagy nem ért ahhoz, amit csinál? gyanúsítgatásban jó vagyok, mint pár nap múlva ki fog derülni :)