először beszámolok az egészségi állapotomról.
a bal kezem-karom majdnem ugyanúgy hajlik, mint a jobb. amikor októberben elkezdtem a gyógytornát, nem mertem remélni, hogy ez újra bekövetkezik. akkor alig mozdultak pl. az ujjaim. éppencsak pár mm-t tudtam hajlítani. 2 hét gipsz után! totál kivoltam, hogy mi lett volna, ha 1 hó-napig vagyok gipszben? akkor mennyi idő lett volna, míg helyrejön a karom? szörnyülködve hallgattam mások történeteit, és részben szerencsésnek éreztem magam, hogy nekem csak ennyi jutott.
azt mond6om, ugrásszerűen következett be a javulás. tornáztam, tornáztam, elkeseredtem, hogy hiába, ez sosem lesz jó, s akkor 1ik estéről másik reggelre jobban működött a kezem-karom.
nem bírom megállni, hogy ne írjak a gyógytorna érdekességeiről. ami kissé jellemzi az egészségügy működését is.
2 hónapig voltam táppénzen. ebből 1 hónapot folyamatosan gyógytornával töltöttem. azaz majdnem minden nap mentem a balesetibe, s 1 órát gyakoroltam meg kezelt a gyógytornász. és otthon is kb. 1 órát töltöttem a gyakorlással. semmi dolgom nem volt, csak ez.
az elején ugye szenvedtem. főleg azért, mert láttam, hogy mozdítani akarom, mégsem megy. én ezzel még sosem szembesültem, mi az, amikor kiadja az agy a parancsot, és a test nem teljesít. ez nagyon megviselt lelkileg. sokszor hagytam abba bőgve a tornát.
aztán a másik, ami testi szinten jelentkezett -és még most is érzem-, az a heg, ott, ahol kiszúrta a csont a bőrt. begyógyult, de odahegesedett az izomra vagy mi. ettől az elején ki-készültem. alig mozdítottam meg az ujjamat, éreztem, ahogy a mozgás végigmegy az izmon, egészen valahova a könyék környékére, ahol tapad. és ez a kis pukli akadályozta az izmok érezhetetlen mozgását. hú, ezt nehéz leírni. olyan mintha odavarrták volna a bőrt az izomhoz az alkarom közepén, és ettől megrövidült volna. tehát ki kell nyújtani, növeszteni, hogy szó szerint simán működjön.
györgyike mesélte, hogy amikor be volt gyulladva vmi ízülete, akkor ha megnyomta a könyökénél 1 bizonyos ponton, az ujja elkezdett mozogni. hehe, mint az altatásnál.
tanít6nák valahogy normálisabban is a biológiát. hogy igazán megértsük a szervezetet. az altatásnál tapasztalt élmények nagyon szemléletesek voltak. ideveszem azt is, hogy a fizikát is tanít6nák rendesen. ezt bánom a legjobban, hogy nem voltak jó fizika tanáraim. ennek ellenére l tudtam végezni a mű1etemet, de olyan hiányosságaim vannak, amiket nem tudom, tudok -e pótolni valaha is. és ez hetente többször megmérgesít. olyan mintha nem tanítottak volna meg biciklizni. ez túlzás, de nagyon hiányzik a fizika alapjainak a megértése. hogy könnyebb legyen az élet. vagy érthetőbb. tanárnak lenni művészet. az általános iskolai rajztanárom, a lacibácsi volt az 1ik legjobb tanárom, ha nem a leg-jobb. ezt csak utólag ismertem fel. bőven 1etemista voltam, amikor elkezdtek bevillanni a tanításai. 1 forradalmár volt. (nincs fent a facsebukkon...) meg kéne keresnem, hogy elmondjam neki. már vagy 1 éve ezt hajtogatom. erre a múltkor hozott 1 újságcikket, amiben beszámolnak arról, hogy lacibácsit kitüntették. ezek szerint még él, lüktet. akkor se volt fiatal, amikor minket tanított. >20 éve voltam áltsulis...
szóval ez a fura érzés nem fájt sosem, csak fura és kellemetlen. hát, még kellemetlennek se mondanám. külön életet él a heg. szerencsére ezt idővel 1re kevésbé érzem, bár most megállt 1 ponton. ha nagyon lehajtom a kézfejemet, már csak akkor érzem. látszik is, ahogy mozog ott az a csomó. nem feltétlenül vált ki tetszést senkiből sem :)
a csuklómon vehető észre még a baleset. érdekes amúgy végiggondolni, hogy a gipsz miatt vagy a törés miatt mozog nehezebben? tehát ha nem lett volna gipszben, akkor jobban mozogna? érted?...
szóval lelkiismeretesen csináltam a gyógytornát, és a gyógytornÁSZom is nagyon mellémállt, nem panaszkod6ok rá, csak dícsérni tudom. ebben is szerencsém volt.
a balesetin így van/volt velem: megműtött a doki, leküldött a gyógytornászatra. ott van több orvos, akikhez bekerül a páciens, és ők megvizsgálnak (?), majd elosztanak a gyógytornászok között, kezeléseket írnak ki.
december elején mentem felülvizsgálatra. már elég jól mozgott a karom-kezem, ám voltak elmaradásaim.
a dokinő megcsináltatott velem referencia mozdulatokat, majd közölte velem, hogy nagyon jó, én magát most lezárom, látom meg akar gyógyulni, otthon folytassa a gyógytornát.
én meg-szólalni sem tudtam, csak hápogtam, azt is magamban. elhagytam a rendelőt, bekopogtam a gyógytornászhoz, közöltem vele a tényállást, aki szintén jól meglepődött. megköszöntem a munkáját, adott 2 puszit, majd sarkon fordultam, és végleg (?) elhagytam a kórházat.
le voltam forrázva. amikor még 90 %-os sincs a karom, kirúgnak. kirúgnak engem, aki lellkiismeretesen végzi a gyakorlatokat, mert rájött, hogy a saját érdeke, más meg ott lébecol6 a tb pénzén, úgy kell noszogatni, hogy legalább a gyógytornán csináljon valamit, otthon eszébe sem jut, csak zabál meg tévézik... jól felhergeltem magam, és -milyen meglepetés- 1 csomót bőgtem.
majd borival megtárgyaltam az esetet, aki arra bíztaott, hogy menjek vissza panaszkodni.
így is tettem. felkerestem a gyógytornászt, elmondtam, hogy kurvára nem értem, én nem érzem azt, hogy befejeződött a rehabilitációm. megnézte a rtg felvételt, csóválta a fejét, hogy ezt ő sem ért. hogy most kezd ö.csontosodni, a traumáról jövök, és elküldenek. neki is piszkálja a csőrét. bement a dokinénihez, aki bevallotta, hogy hibázott, felvett újra, sőt mágneskezelést is kiírt. ő nem nézte meg a rtg-t, csak elbocsátott... hm.
újra jártam tornára és mágnesbe. a mágnes állítólag gyorsítja a csontosodást.
aztán hirtelen elkezdett fájni a karom. karácsony környékén annyira dúrva volt, hogy alig bírtam vele vmit csinálni. akármilyen mozdulatra, bárhol fájt a bal karom. teljesen random módon zajlott bennem minden. így felhaygtam a gyógytornával is, csak dolgoztam fél kézzel.
január elején visszamentem, a dokinéni természetesen megint ki akart rúgni, mire elkezdtem jajveszékelni, hogy a rtg-en látszik, hogy most kezdett el igazán ö.csontosodni, mióta mágnesre járok, tartson még bent. najó, akkor jöjjön vissza február 5-én.
elmeséltem a gyógytornásznak, aki ugyancsak fogta a fejét, amikor meghallotta, hogy megint nem nézte meg a röntgent, és miért pont nekem, dupla kartöröttnek nincs itt hely?!
ezután inkább mágneseződtem meg lazította a gyt. a karomat, ui. nem tett jót a gyógytorna.
a funkció már tök jó volt, viszont izomerő nem volt. a bal bicepszem 1 rakás szar. ezért a gyt. javasolta, hogy menjek válltornára, ott majd megerősödök. jó, jó, de ezt hogy adjam tudtára a dokinőnek, aki folyton el akar távolítani a rendszerből? majd beragaszt 1 kis jegyzetpapírt, amin rajta lesz, ezt így szokták. oké.
visszamentem. megtaláltam a kartonomban a cetlit. ez 1 2x kihajt6ó papír, amin rajta vannak az adataim, a történetem, meg 1 csomó 4zet, beirkálva, holmikor voltam gyógytornán.
leültem, megcsináltam pár referencia mozdulatot, s kinyögi, akkor lezárom magát. ki se nyitotta a kartonomat. az természetes, hogy a rtg-be sem pillantott bele. ó, de dr.nő a gyt. üzent önnek valamit, benne van a kartonba. akkor kinyitotta, de nem hajtotta teljesen széjjel. így kikönyörögtem tőle 5alkalmas válltornát mondván, hogy legalább annyira utaljon be, hogy meg tudjam tanulni a gyakorlatokat, és otthon csinálhassam.
a gyt. fogta a fejét, hogy erre már nem mond semmit...
most itt vagyok, holnap kezdek. meglátom, milyen lesz, mennyire készülök ki tőle. állítólag kemény. kemény fél óra. egészségeseknek is megterhelő.
szerencsére karácsony előtt elkezdhettem újra dobálni a zsonglőrlabdákat. ekkor már a bal csuklóm forgott annyira, hogy képes voltam dobálni a labdákat. sőt, elérte azt az állapotot, amikor már kifejezetten hasznos, gyógyító volt dobálni a labdákat. tehát:
labdázás= terápia + tanulás+ szórakozás
a sima kaszkádot elég jól begyakoroltam, különösen ez utóbbi 2 7ben fejlődtem sokat. elkezdtem a reverz kaszkádot, zsonglőrteniszt is, azonban az nagyon megerőltető volt. a reverz változat sokkal jobban igénybeveszi a felkar izmait, s igen hamar jelentkezett a szúró fájdalom, hamar abba is hagytam. aztán újrakezdtem az erőlködést. sőt, el6ároztam, hogy megtanulok 4 labdával, ezért a youtube-on rákerestem, hogyan is kell. találtam 1 gyereket, aki bemutatja lépésről-lépésre, hogyan lehet eljutni a 4labdás verzióig. 2labdás gyakorlatokkal kell kezdeni. az elején tök béna voltam, de most már egész jól megy. megerősödött a bal felkarom. nem gondoltam volna, hogy ennek a zsonglőrlabdázásnak egészségügyi haszna is lesz.
visszatérve az orvoshoz. lehet, hogy várt volna vmit? de úgy voltam vele, hogy értem sok mindent nem tett, nem adok neki. ha tett volna, is akkor is olyan idiótának érzem ezt az egész rendszert, hogy hálapénzt adunk. van fizetése, érje be azzal. más úgyis adományoz neki. vagy csak 1xűen nem voltam neki szimpatikus. vagy nem ért ahhoz, amit csinál? gyanúsítgatásban jó vagyok, mint pár nap múlva ki fog derülni :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése