dave & melanie

pisztáciás csiga :)

akkor most magyarul.
szombaton írt melanie 1 emailt, hogy ő ás a párja kaliforniából jönnek, és kéne nekik szállás 1 napra. mostanában elég sok embert visszautasítottam vagy nem is válaszoltam nekik ): így lelkesen válaszoltam neki, hogy jöhetnek hozzám kedden. végül csúsztak 1 napot, de ez nem is baj.
azt se tudom, hol kezdjem.
annyira jó volt velük tölteni az időt! csak mosolyogtunk meg nevettünk, és érdekes dolgokat tudtunk meg 1más országáról. és gyakorol6tam az angolt. olyannyira, hogy még telefonálnom is kellett. persze nem sikerült dave-et útbaigazítanom, kicsit eltévedt, úgyhogy inkább legurultam értük a batthyányra, ahol már 1 magyar csóka beszélgetést kezdeményezett velük.
tiszta izé... már angolul álmodtam, és angol kifejezések meg szavak jutnak eszembe. ezt sosem gondoltam volna korábban, hogy ilyen lehet. 1 nap,... mit 1 nap, 1 este után.
a pálinka ízlett nekik nagyon, megittunk 2 üveg bort, amit ők hoztak, és én meg spenótos-zsályás makarónival vártam őket.
nagyon sokat dumáltunk mindenféléről. kb. 94 %-át értettem a beszédüknek. ez elég jó arány.
nem tudok minden témát visszaidézni, de pár talán eszembe jut.
ők san fransisco környékéről jöttek. kalifornia alpban híres a mezőgazdaságáról, a borairól. azt mondják, ha nem lennének a mexiikói illegális, alulfizetett, rabszolgaként tartott munkások, a kaliforniai mg, de különösen a borászat nem lenne sehol. szidják, őket, közben meg a mexikói emberek keze munkájának az eredményét isszák. és ott a fehérbőrűek csak munkafelügyelők, nem látod őket konkrét fizikai munkát végezni, míg az USA közepén mindent megcsinál az átlag amerikai is. ja. mondjuk, ha fizikailag közel lenne hozzájuk 1 rossz helyzetben lévő ország, aminek a lakói kizsákmányolva is jobban élnek, mint hazájukban, akkor előbb-utóbb átalakulna kaliforniássá a munkáltató-munkás viszony. szerintem
aztán azt mondják, kalifornia ország az országban. ott teljesen másképp élnek az emberek, mint az usa többi részében. aki sportol, az vérkomolyan veszi. ha látsz 1 embert tekerni, akkor ő sportol, nem cigizik, nem iszik, nem drogozik, odafigyel arra, hogy mit eszik. viszont ők nem használják közlekedésre a bringát. ha 500 m-re el kell menni kenyérért, akkor: autó.
és ugye ott baromi sok a nagy autó, mintha kamionokban ülnének a vezetők. dave azt mondja, ha valaki autóban (vagy iilyen nagy autóban?) ül, azt úgy kell tekinteni, mintha fegyver lenne nála.
a biciklisek így az utakon az autós elbírálás alá esnek, és meglepődtek, hogy nyugat-európában a bicikliseknek mennyi mindent szabad.
és ha jól értettem, ők az osztrák autósokat is veszélyesnek ítélik meg meg az itteni közlekedést, ahogy elnézik pest utcáin tekergőket.
amúgy tanárok, dave latint tanít, melanie művészetet. ő helyettesítő tanár volt, vándorolt iskoláról iskolára. szüleik hippik és művészek.
vacsora után nekiálltunk rajzolni meg festeni. melanie hozott magával vízfestéket és ecseteket, dave is cipelte a rajzeszközeit, de levesztette a táskáját bécsben...
szóval ott rajzoltunk meg dumáltunk. miről  még? áhh, kiment a fejemből.
környezetvédelemről is meg a politikusokról.
és szerintük is otthonos a lakásom :)
ma a balaton felé veszik az irányt, aztán le, délre, horvátországba.
hát csodajó este volt ez a kaliforniai bringásokkal!
amikor melanie belépett a lakásba, és meglátta örnit, felkiáltott, hogy dejó, örni volt az 1. szó az életében, amit kimondott :) :) :)
az ő városukban van 1 olyan kocsma, ahol 101féle -igen, százegy- csapolt sört mérnek! nem semmi.
amerikában mások a léptékek, ha ott elmész biciklitúrázni, mindent kell magaddal vinni, mert nincs olyan sűrűn kemping meg szállás, mint európában. csak 1x megtapasztalhassam. nagyon kíváncsi vagyok. én még rosszfej amerikaival nem találkoztam.

piac
pofátlanul drága ez a fény utcai piac. a cseresznye kilójáért 1es árusok 1900 ft-ot is elkértek. a legolcsóbb is 800 lehetett. jó, jó, gyönyörű cseresznye volt, de akkor is horror áron. a legolcsóbb a sárgadinnye meg a banán. de mind2nek sok a szemetje...
a fővám téren fele ennyiért lehet majdnem ugyanilyen szép cseresznyét venni.

gyümölcs budán

muci

vasárnap du. megettük zolival a szombati maradékot, sőt erre rázabáltunk később: a szomszédos cba-ban le volt árazva a milka csoki és a philadelphia krémsajt fúziója 129 ft-ra, és ezt kentük vékony kiflikarikákra, rá citromfű. azonban rájöttünk, hogy mentával jobb.
majd elballagtunk a gülbaba türbéjéhez. végre sima utcai cipőben mentem fel a göcsörtös macskaköves úton. gyakori látogató vagyok a környéken, minden külföldi biciklis vendégemet elcipelem oda, csodálják meg. útközben találtunk a török utcában 1 porzsákboltot, ami pont kapóra jött, ui. porzsákot kell vennem a porszívómba, amit vasárnap délelőtt majdnem megtettem a saturnban, ám amikor megláttam, hogy 1 ezressel drágább, mint a neten, sarkon fordultam, és kimentem.
a gülbaba éppen nyitva volt. most nem vesztek/verekedtek össze bent török állampolgárok, csend honolt, a rózsák nagy része levirágzott, nem mintha olyan sok lenne. kedvenc víztornyom még éppen benne volt a panorámában. jó hangulatú kis hely ez. imádom az odavezető lépcsőt, a meredek macskaköves részt, a lepusztult kaput, és bámulom a régóta eladó üres telket, amire cuki házat lehetne felhúzni jó sok pénzért.
a gül baba café vagy micsoda rég bezárt, pedig festői szépségű helyen fekszik, zolival azt gondoljuk, hamar oda lehetne szoktatni a népet.
aztán továbbsétáltunk a rózsadombon. bolyongtunk mindenfelé, zolinak eszébe jutott, látogassuk meg bálintot a kkki-ban. most? aha, biztos dolgozik. így is volt. bálint dolgozott, 4x adott telefonon instrukciókat, hogy merre menjünk, sőt, az utcán lévő emberektől is megkérdeztük. közben ráakadtunk 1 fosószilva fára, amiből belakmároztunk, még a budai alföldön megkaparintottunk pár meggyet, és hazafele jövet nyári almákat gyömöszöltem az övtáskám rekeszébe, majd a lehullott almákkal dobálózva megkíséreltük leütni a fa legérettebb almáját, ami nekem sikerült.
közben gyakran elnevettem magam, hogy  milyen vicces a város közepén szedni a gyümölcsöt.
gyalog teljesen más a város, mint bringával. jól megnéztük a rózsadombot meg törökvészt és isten tudja, miylen városrészeket. volt 1 óriási szépen gondozott kert, ahol vasárnap az esti órákban 1 sovány öregember munkálkodott. térdelt, tépte a gazt. cseresznyefája, ribizli bokrai, babja, vagy 20 tő paradicsoma volt. ezeket jegyeztem meg, de még többféle haszonnövénnyel volt beültetve a kertje. pompásan nézett ki.
mindig rácsodálkozok a városra, amikor nem irodaházakat meg templomokat látok, hanem 1 darabka életet, ahol emberek dolgoznak. holott valaha ilyen volt ez a környék. ide jártak nyaralni? most meg be van építve palotákkal, pedig mennyivel szebb a nagy kertben meghúzódó kisház, mint óriási villák 1más hegyén-hátán 5 nm fűvel, 5 garázskapuval...

elég sokat gyalogoltunk, már elegem volt belőle, izomlázam lett, amihez nagyban hozzájárult a szombat du, amikoris kamillával meg virággal fellépcsőztünk a várba 2x is. ki van ehhez hozzászokva? :) szeretem a lépcsőt, mégis sok volt 1xre. azért felmerült a fejemben, hogy ha már ennyi lépcső van, kijöhetnék edzeni, biztos megerősítene, ha reggelente 3-4x felszaladnék -később vánszorognék- a várba.

bicikli
tesóm országátszelő túrája előtt még 1et akart sötétben menni, így péntek este vele tartottam. budaörsön találkoztunk. onnan biatorbágy (andrész cukkrázzda), alcsútdoboz, felcsút, bicske, biatorbágy, érd, nagytétény, haza. nekem ez kb. 120 km volt. napközben forróság tombolt, azonban estére eléggé lehűlt a levegő a fővároson kívül, én majdnem fáztam. találtunk jó utat. volt olyan rész, ahol cska most virágzott a bodza. a faper érik, messziről lehet érezni az illatát. visszagondoltam a velence 280-ra, és rájöttem, hogy többet és gyakrabban kellett volna ennem. ez kulcskérdés.
gábor és én tesómmal fogunk tartani a sötét szakaszon. jól felpakolok kajával, hiszen éjjel sehol sem tudunk majd venni. utána orsival balatonkör? ez nem kérdés. a siófoki víztorony nagy motiváció a számomra. végre meglát6om.
szóval tesóm ma du. vonatozik gargolc felé, és onnan holnap hajnalban halad nyugatra, egészen felsőszölnökig. az ország legkeletibb részéből a legnyugatibba teker el, ami ~650 km. jesszum. én ebből kb. 200-at fogok letekerni. remélem, az önbizalma nem hagyja cserben, és kitart. járvás tamás csodálatos szereplése a race across america-n talán plusz motiváció lesz a gyengébb pillanataiban.
mondtam tesómnak, hogy majd 1 vendégposztot írjon a blogomba az országátszelő után. kíváncsian várom. drukkoljunk neki!
a fixen letakarítottam a láncot és a hajtásrendszert. ilyet sem csináltam még. csak úgy a biciklin. 2-3 olajos dzsuvát dörzsöltem le róla brigéciolos fogkefével. szó se róla, jobban néz ki. elvileg jobban is fut. gondolkodom, hogy vissza kéne térni elől a 42-es tányérra a 39 előtt- ez úgy pörög, mint az állat. néha fárasztó. jobb lenne, ha gyorsabban lassulnék. mostanában elég gyakran használom az első féket. engem ugyan nem érdekel, hogy mennyire nemmmenő, de ha 1x lusta vagyok vagy vészhelyzet van, én húzom. pl tegnap este 10 körül: leszállt a vércukrom, ezért a budafoki útról a szabadság hídnál rátértem a bicikli útra, hogy ott majd elporoszkálok. erre hirtelen nagy robajjal 3 gördeszkás tínagger érkezett meg a járdán a pesti oldal felől. mindenkit (2-3 biciklis) megállásra/vészfékezésre kényszerítve, akik éppen ott voltak. jól rámijesztettek, rájuk is szóltam, hogy nem ártana körülnézni. én mindig k. lelassítok, ha jövök le a hídról, kiteszem a kezem is, hogy jobbra akarok menni. ált. még zöld van a keresztiránynak, és jönnek biciklisek. semmi kedvem ütközni bárkivel is. ezk a kis bunkók meg azt hiszik, övék a híd, mert kitört a vakáció.
du. amikor jöttem át a szabi hídon nem az volt a helyzet, mint 7főn, hogy szakadt az eső, és üres volt a híd meg a bicikliút. ennek nagyon örültem akkor, nevetve tettem meg az utat. tegnap du. pedig tömve volt turistákkal, akik szédelegtek a hídon, és csattintgatták a fényképezőiket. 1 szakállas napszemöveges ezeket mondta nekem: "hello, how are you? fine? have a safe ride!" hát ez nagyon vicces volt, mondtam fine, thank you és integettem.
nemtom jönnek -e a kaliforniai bringások ma hozzám. melanie és a férje/barátja. régen volt már itt zac. le vagyok maradva a blogjának az olvasásában, pedig rendes, nem ír túl sokat.
felbuzogtam, ui. írt joshua, hogy mi a helyzet friscoban. tanulja a zsidó zenét, jönnek a kelet európai variációk is, és itt akar zenét tanulni. jövőre jön mo-ra! hívott, hogy menjek ki én, de nemtom honnan szednék legalább a repcsijegyre pénzt. valami nagy 5let kéne. ez meg csak beugrani szokott. hát igen, itt azért megmutatkozik, hogy nem ártana több pénzt keresni... joshua szerint: ahányszor írok neki vagy bicikliversenyt nyerek vagy sütisütő versenyt :)
tegnap este jöttem haza, és nem értettem, mi lóg ki az 1ik lámpából  nagyszőrös utcában. amikor elzöldült, akkor láttam meg, hogy kiesett a gyalogos jelzőlámpából az alsó rész, és immár zölden világít a fejtetőre állított gyalogos :)

cukrász
tegnap végre találkoztam anikóval. vagy 1 éve nem láttam. beszámolt a cukrász pályájáról, amelyet nagy kíváncsisággal hallgattam. igazán jól gondolkodik, ügyes. van jövője. nagyon örültem, hogy találkoztam 1 olyan emberrel, aki imádja a munkáját, és nem sipákol folyton. példaértékű. bár ő sem a cukrász fizetéséből tartja el magát, mert az nagyon szerény, hanem mellette grafikus. azt mondja a műhelyvezetőszerűség meg autószerelő, és cukrász. döbbenet hogy ha ilyen keveset keresnek, hogy tudnak megélni... és ez komoly fizikai munka. persze már majdnem az összes munkát ide lehet sorolni, amit a fekete dobozban végeznek. igen, ezentúl mo-ot fekete doboznak fogom hívni.

az eső végre otthon marasztalt, nem volt kedvem szólni senkihez sem. bekapcsoltam a tilost, és rajzoltam, vágtam, ragasztottam, téptem, szórtam. már majdnem elkészült az 1ik kép, amit kilógatok a falra. már csak le kell vágnom a hátlapot, arra felragasztani a cuccot. és rátenni a keretet. reményeim szerint rá is megy... el ne felejtsek palmatexet venni...

az eső

megváltásként zúdult ránk éjszaka folyamán. 1részt megváltás volt, hiszen felfrissítette a növényeket, az utakat, mindent. másrészt egész éjjel -én így éreztem- dörgött meg villámlott, ami engem örökké félelemmel tölt el és hangos is, ezért keveset aludtam. megint lemaradásban vagyok. a fejemre húztam a paplant, hogy legalább a fényt ne lássam, ám  majd' megfulladtam 3 perc eltelte után. nagyon meleg volt a szobában, állt a levegő, folyt rólam a víz. nyitva hagytam minden ablakot várva a hűsítő fuvallatokat, amik elmaradtak, legalább cserébe nem esett be az eső. és akkor a kolléganőm tájékoztatott, hogy a nyitott ablak behúz6ja a villámot... nna, jól állunk...
szuper "kipihenve" nyomtam le reggel az órát. kislattyogtam, ránéztem gizire: csurom víz, a lakat is, nem csoda, ha berozsdásodik. valamit ki kell találnom a lépcső alá, hogy ne folyjon rá a víz szegény biciklire. első körben a hullámpalára gondoltam, másodikban polikarbonát lemezre. nem kéne belőle sok, kb. 130x80 cm csík.
kicsavartam a kinthagyott ruháimból a vizet, és kiteregettem őket a lakásban- ígértek még esőt, záport mára. természetesen a tegnap alig nedves bicikliskesztyűm magába szívott annyi vizet, amennyit tudott, szerintem kicsi az esély, hogy du-ra megszáradjon.

mi ez?

ha nem megy, akkor beteszek 1 másik képet

forgalom
a reggeli készülődésem hosszúra nyúlt, nem 7-kor indultam, hanem fél 8 előtt. meglepődtem: az utak üresek voltak. a fő utca, a józsef attila utca, a kiskörút, az üllői út lazán volt autókkal. mindenki elaludt volna a vihar miatt? vagy elmentek nyaralni.

eper
balázzsal 1 utolsó látogatást tettünk a szigetszentmiklósi eperföldre még kedden. a neten ugyan azt olvastam, hogy kedden már zárva van, hát gondoltuk, 1 próbát megér, valamennyi csak maradt rajta. így elindultunk lopni. lopni? megbosszulta a sors a tervezett tettet, ui. az epret lekaszálták, mire odaértünk, sőt a kerítést is elbontották. fürkésztük azért  a talajt, azonban alig akadt 1-2 szem. némelyik eper annyira meleg volt, hogy szerintem meg is sült. forró eper. már nem volt jó ízű. ezek szerint akkor fincsi az eper, ha lábon érik/aszalódik. az élet elvágása után ez a megfővés nem tesz jót neki. bár én otthon aszaltam epret, nem volt vele gond. igaz érte a levegő, és nem borítottam be eperlevelekkel.
a nagy bánatra kerestünk 1 kocsmát szigetszentmiklóson. bevágtunk 2-2 sört, és az aldiban folytattuk a pénzköltést: vettünk vacsorát meg sört és 1éb alapanyagokat. ezek 1 részét a bolt mellett a parkolóban el is fogyasztottuk. elolvastam a szafaládé csomagolásán az összetevőket, és meglepődtem, hogy nem tartalmaz szóját. lehet ok nélkül szidom az élelmiszereket, és nincs is annyi szója bennük, mint amit feltételezek? azért 1 esetből ne vonjak le messzemenő következtetéseket.

kőbánya
tegnap kőbányában mértünk. és nem vittem fényképezőgépet. óriási hiba volt. nagyon menő lett volna ezeket mutogatni. csak pár gépet kellett megmérni, de akkor is nagy élmény dömperen meg markolóban ülni.

a mosószerposztot jövő 7en közlöm.
most elviharzok. ezentúl rendszeresen össze kell szednem a gondolataimat

mixer gixer

már 2011 februárjában beszámoltam arról, hogy ez a gorenje kézi mixer nem volt 1 nyerő választás. nekem annyira kellett ez a szuperszép gép, hogy nem koncentráltam a lényegre.
múltkor botmixeltem a sóskát, és amikor ki akartam tekerni a botmixerrudat a gépből, bent ragadt. körbeförgott, de ki nem jött. remek...
találtam az 1ik kis utcában 1 szakit, aki háztartási gépeket szerel, és már reggel 7-kor kinyit, bevittem hozzá. eltelt 1 7. reggel közölte, hogy kampec, nem lehet vele mit csinálni, belesült. remek... rávettem, hogy szedje szét, legalább a habverőt tudjam használni. a habverőt, ami 1 rakás szar, mert annyira kicsi fordulatszámon pörög, és így k. lassan ver habot. én kézzel előbb végzek, mint a gép. tojásfehérje esetében. tejszínt nem próbáltam, az necces lenne, mert felét elfröcsögtetném, mire habbá verném.
volt 1 szép szar gépem, ami sokba került, és még tönkre is ment :)

ezzel kapcsolatban elgondolkodtam, hogy mennyi szar pénzügyi döntést hoz6tam már, mennyivel rövidíthettem meg magam az előre nemlátásommal, és hogy a bujkáló kritikust elnyomtam magamban. pl. a lakás villanyszerelése: nem gondoltam végig, hiába agyaltam rajta fél évig, hogy legyen, és ezért pluszmunka lett a vége. most más nem jut eszembe. ennek a mestere úgyis tesóm, nem én :)

hársillat
a hársfák gőzerővel nyomatják az illatukat még mindig. tegnap kiderült, hogy a kerepesi út is hársfákkal szegélyezett a pillangó utca-örs szakaszon. fantasztikus.

eperillat
azt elfelejtettem leírni, hogy amikor szombaton epret szedtünk, közelítettünk az eperföld felé, és megcsapta az orrunkat az eperillat. szívet melengető érzés volt., ha van szaga, akkor nyilván rengeteg eper van még a területen. jó volt látni az embereket, ahogy szorgoskodtak a földön. óriási ez az eperföld. ameddig a szem ellát, addig tart. és a nép dolgozott meg izzadt :)

esés
nemcsak az eső, hanem én is.
ez még szombaton történt. eljöttem a sellőből, éppen elkezdett esni az eső. ez a legrosszabb, ilyen taknyos réteg fedi az utat. a tgy körül építkezés van, így a nemtomilyen utcán mentem be, ami macskaköves. előttem araszolt 1 autó. 1x csak befordul balra, én satufék kézzel-lábbal, és természetesen esés. a bal oldalamra estem, amin teljesen meglepődtem. természetesen pár szitokszó elhagyta a számat, hogy miért nem bírt indexelni. csávó kiugrott, kérdezte, mi a baj, tényleg minden rendben van, ne haragudjak, hát igen, elfelejtett indexelni... mondtam, oké, nincs semmi bajom, de az indexet ne felejtse el. ennyit számít.  letört a pálca az 1. sárhányómról, de azt visszapillanatragasztóztam. mindig elmozdul. amúgy is 1 hulladék... nagyon felidegesített.
aztán orsitól megtudtam, hogy ő az autók közül előbukkanó gyalogost fejelt le, és zuhant 1 6almasat, még a váza is eltört :( sokkal rosszabbul járt. most tervezi az új biciklijét.

sóska
amit vasárnap este főztem, belekötött az edénybe. bele-kocsonyásodott. mitől? :) a tejszíntől? a krumplitól? gondoltam elhozom a fangliban, és megmelegítem a rezsón- végre nem mikrohullámúban melegített ételt ebédezhetek. letakartam folpackkal, és nem folyt ki. de a 6áron volt :) jó dolog ez a folpack. era szomszédjáéktól lestem el. akik a wekerlei bioétteremből rendelték a kaját, és a nagyszerű bioétterem a menzaínál 21 fokkal halványabb leveseit minden 1es alkalommal műanyag dobozba tette, és 18x körbetekerte folpackkal. érezzük mi az a bio... tényleg rettenetesek voltak azok a levesek. jó hogy észnél voltam, különben azt hittem volna, hogy háború van.

bicikli
új goldsprint gépek vannak, új szoftver. aszonygák nehezebb tekerni, nem lehet annyira pörgetni. akkor én ezt ma kipróbálom, hátha ez a stílus jobban fexik nekem, mint az előző...

hárs

volt szerencsém ö-v mászkálni a városban az elmúlt 2 7ben, nem csak a szokásos útvonalaimon tekertem. rengeteg fa és zöldterület mellett elhaladtam, s asszem most ért a tetőpontjára a hársfavirágzás. olyan tömény illatot árasztanak magukból, hogy majd lefordulok a bicikliről. i-má-dooom. mindenen át6ó illat. nem számít a szmog, a hársfa annál is erősebb. kár hogy nem örökké virágoznak. annyira jó lenne hársfaillatban tekerni egész évben.

izomláz
a velence 10x óta 1 7ig folyamatosan izomlázam volt. már nagyon untam. rádolgoztam vasárnap az eperszedéssel, ekkor a kapálóizmaimba szuperponálódott az izomláz.
szerdán újra az eperföldön találtam magam, azonban a 7végét akkorra még mindig nem pihentem ki. kapálóizmok újra bedurrantak.
csütörtökön jógázni voltam, így az egész testemben izomláz volt.
szombaton újra epret szedtem
vasárnap reggel már eléggé kész voltam, és nem volt sok kedvem elmenni tekerni, bár a 7 közepén még lelkesen készültem az alcsútdobozi víztoronyhoz.
lepusztítottam magam amennyire tudtam úgy, hogy alkoholt sem ittam :)
mellesleg szombat éjjel annyira eláztam a nagy esőben, hogy vasárnapra nemhogy a kesztyűm, de még a cipőm sem száradt meg. és vizes cipőben amúgy sem lett volna élmény tekerni, akkora meleg nem volt. vizes kesztyűben sem. kesztyű nélkül meg k. szar.
így megreggeliztem, és visszafeküdtem aludni, mely tevékenységet fél délig folytattam. rámfért már 1 kis ágynyugi :)

eper
1 7 alatt 6000 ft-ot elköltöttem szedd magad eperre. ennek 1 részét megettem, főztem belőle dzsemet, készítettem panna cottát, epres joghurtot és turmixot, sütöttem belőle sütit, és valamennyit elajándékoztam.
a süti félsült állapotban a képen. a sült még homályosabb lett. nem jöttek ki jól a színek, élőben szebb volt. brutál csokis linzertészta volt az alapja. legközelebb kevesebb kakaót teszek bele. de hálás anyag, ui. nem kell bele tojás. a krémbe is csak 1 sárgája meg 1 egész tojás kell. és persze tejszín meg csoki. kicsit sokáig sült a torta, ui. nem vettem figyelembe, hogy az eper kiereszti magából a nedvességet sülés közben. mind1, rányomtam a grillt, így nem égett oda az alja.
a szezonban volt szerencsém 3 eperföldet letesztelni. most már csak utólag tudom mondani az okosságokat, de vannak olyan tanácsaim, amelyeket jövőre is meg lehet fogadni.

• a szigetszentmiklósi földön sokkal édesebb és több eper van, mint a pomázin vagy a budakalász-hermészin. fantasztikusan édes. ilyen jó epret... 2 éve ettem utoljára, amikor szintén a szigetszentmiklósiba bicikliztem ki. nincsenek rá szavak
• megfigyeléseim szerint az az eper finom, aminek a levelei nem túl dúsak, és inkább sárgászöldek, mint sötétzöldek. jobban éri a nap? és másfajta, látszik az alakján, a színén, nemcsak a levelén
• az aszalt vagy félig aszalt eper persze a legédesebb. ezek puhábbak és fakók, van amelyik szinte fehér
• aminek kidülled a magja, és nem vörös, hanem piros, az is tuti édes
• az az eper is mindig édes, aminek a zöldje könnyen lejön, ui az a rész kicsit száraz és felmagasodik

az eperdzsemet szerdán készítettem. 8 körül értem haza, nagynéném segített megpucolni, és kb 4,5 kilóból főztem. ennek 1 részét elpárologtattam, nemtom mennyi maradt. kb. 70 dkg cukrot tettem bele. juuuj, naggyon finom lett.
a friss eperből készült joghurtnak párja nincs.
az eperdzsemet érdemes főzés után max. 2-3 hónapon belül elfogyasztani, ui. nagyon átalakul belül. elveszíti a gyümölcsös frissességét, és szerintem az ízélmény 60 %-ot romlik. olyan karamelles lesz. nemtom meg lehet -e ezt akadályozni valamivel. én citromsavat tettem bele még, de tudom, hogy ez sem elég az örökös frissességhez. meg kell enni az epret, aztán jön a sárgabarack, amivel nincsenek ilyen problémák.

zipzár
tegnap ellátogattam a zipzáros bácsihoz. mertem remélni, hogy még dolgozik. amúgy nem olyan idős, hatvanegynéhányéves lehet.
nem tudtam lelakatolni, mert vmi gubanc van a lakatommal, így az ő javaslatára felvittem gizit a lakásba (magasföldszint). megnézte mi a gond a zipzárakkal, és azt mondja, mivel régóta járok, ad kedvezményt.
közben próbáltam hívni erát, hogy megfelel -e ennyiért a javítás, s amíg foglalt volt, addig dumáltunk. hogy meséljek valamit. látja, biciklizek, ő is biciklizik, érden van telkük, néha a fia is kimegy. van mandulájuk, megkínált vele. meg sportolt ő is annakidején, súlyt emelt.
megtörtént a telefon.
tudok -e most fizetni valamennyit.
-hátö... csak tízezresem van. felváltsam?
-igen. tudod, itt a közelben van 1 bolt, és akkor hoz6nál 3 ilyet is- rámutat a löwenbrau dobozos sörre (mint a régi szép időkben :)
-hát jó.
-a biciklit hagyd itt, majd vigyázok rá. adjak szatyrot?
-nem, köszönöm, viszem a hátizsákomat.
megvettem a szakinak a sört (régebben arany ászokot ivott. lehet most ez az akciós a boltban), és nevetve mentem vissza. leszámoltuk a csökkentett árból a sört, és mondta, hogy szerdán mehetek is a cuccokért.
komoly arc :)

baleset

ez 5-én történt.
nem velem történt, én szemtanú voltam.

reggel 7 körül mentem a fő utcán a buszsávban. szomorkás volt az idő, csöpörészett az eső, ennek megfelelően több autó volt az úton. én mindent láttam, ami előttem van. araszolgatnak az autók a belső sávban, látom, hogy jön át 1 gyalogos a zebrán. láttam az esernyőjét. előttem ment a buszsávban 1 kocsi, és tudtam, hogy ő nem fog megállni, hanem elüti. így is lett, durr, oldalba kapta szegény leányt. kocsi félreáll, lány felpattan és elindul, én leszállok, megyek, hogy mi van. anyósülésről kiszáll a csaj, kérdi lett -e valami baja. az áldozat csak annyit kérdezett, szerinted? a sofőr is kiszáll, hívjon -e mentőt? a lány azt mondta, hogy nem. én javasoltam a rendőrt is 1. körben. a sofőr még párszor megkérdezte, hogy mivan, hív mentőt, aztán elment.
a lány leült vmi épülethez, remegett, mint a nyárfalevél. és gondolom, meg volt ijedve. odamentem hozzá, megadtam a telefonszámomat és leírta a rendszámot.
én is elmentem, miután a lány is elindult dolgozni.
nagyon mérges voltam magamra, hogy nem hívtam rendőrt. megint le lehet vonni a tanulságokat. számtalanszor olvastam fórumokon, hogy ragaszkodni kell a rendőrhöz, mentőhöz.
és az áldozat szempontjából az jó, hogy fel tud kelni, és kimenekülni legalább fizikailag 1 ilyen szituációból. jó, hogy olyan állapotban van, hogy nem maradt ott. én is rögtön felpattanok esés után, és arrébb állok. ez természetes, hogy mentjük a bőrünket, nehogy még más is ránk taposson. most belegondolok, amikor ősszel csináltam a balesetet a margithídon. felkeltem, arrébb húztam a biciklit, nehogy még el is üssenek. erre a mentős reakciója az volt, hogy megsemmisítettem a baleseti helyszínt...
az áldozat másik szempontjából meg nem jó, hogy fel tud kelni, mert így az elkövetőnek (autósnak) ott van a lehetőség, hogy büntetlenül megússza  vagy 1 kis pénzt ad a zsebbe. és én nem vagyok biztos benne, hogy tanul ebből, ha nincs jogi és anyagi következménye. végül is elütött 1 embert, bűnhődjön.
akit elütöttek, az meg örül, hogy életben maradt, fel tudott kelni, nyilván nem azon gondolkozik, hogy rendőrt meg mentőt hívjon. nincs is olyan lelkiállapotban, hogy esetleg felmérje a következményeket, világosan lássa a helyzetet.
ezért a szemtanúknak meg a környezetnek kell megtenni a szükséges lépéseket, és nem hagyni annyiban a dolgot.
hibáztam.
ha ott maradt fekve, vérben, akkor 1ből jön a mentő, rendőr. milyen kicsi választja el az áldozatot attól, hogy fekve marad vagy felkel. és az elkövető ennek a paraszthajszálnak köszönhetően milyen óriásira meg tudja úszni vagy bűnhődik...
a francba. tanuljatok ebből. bár sose legyen rá szükség.
és ugye: mit keresett a buszsávban az autós?!
az iskolában kéne tanítani, begyakorolni, hogy a genetikai állományunkban benne legyen, mit kell baleset esetén csinálni. mint a tűzoltók.
vagy legalább otthon sokszor végiggondolni, hiszen ha fejben gyakran lejátszod, a valóságban is működhet.
juteszembe, az autós még bocsánatot sem kért, oda sem jött, csak 5 méterről kérdezett.
jaj, ha 1x a megfelelő időben reagálnék valamire... mindig később és későn jut eszembe, hogy mit kellett volna mondani illetve tenni.

remélem, nem lett komolyabb baja a lánynak, és kék-zölden megússza ezt a balesetet.

velence 10x 2012

elolvastam a 2009-es bejegyzésemet, s most állok neki az idei megírásának. hát...

a bringaboltban hallottam, hogy június 2-án lesz a tókerülő teljesítménytúra. korábban foglalkoztatott a dolog, persze utána nem néztem az időpontnak... így hogy megmondták, máris beindult az agyam, és eldöntöttem, hogy idén is végigcsinálom. ezzel letesztelem az országúti bringát meg a másik cipőt. csak javítok valamennyit.

már a big dayen bebizonyosodott, hogy vmi k. nincs rendben a beállítással, mégsem csináltam semmit. ez nagy hiba volt, ui. 280 km alatt aztán tényleg minden hiba kijön, ami csak lehetséges. tehát megfájdult a térdem. kicsit bemerevedett, és ez nem tett jót a teljesítményemnek. no, tartsuk az időrendet.

9 mm esőt ígértek pénteken szombatra. csüt szombatra pedig csak 2-t. az utóbbi jött be inkább. megbíz6atlanok az időjósok. ugye előre nem tudtam, hogy pontosan mi lesz, csak reménykedtem, hogy kevés esővel megússzuk illetve nem lesz nagyon hideg.
ezért reggel rövidben indultam, és felvettem a lábszármelegítőimet, amik le se kerültek rólam egész nap. a széldzsekit is magamon hagytam volna, de inkább megálláskor vettem fel, hogy ne fagyjak szét, amíg pihenek, kajálok 1 kicsit. mez-nyeregtáska kombináció elég volt a cuccaim raktározásához. tudtam, hogy útközben van pár kék kút meg bolt és kocsma, ha minden kötél szakad. szakadt :)
a vonaton még hárman utaztak rajtam kívül velencére.
nem reggeliztem, bekészítettem magamnak 1 kulacs isostart, gondoltam azzal 2 körig jó vagyok, utána majd eszek.
8-kor indultam. 1 db-ig mentem 1ütt a kezdeti csapattal, de hamar szétszóródtunk, a sukorói emelkedőnél. így fejlógatva vettem tudomásul, hogy 10 óra unatkozás következik, vagy legalábbis némaság- milyen szuper sport ez a kerékpározás, annyira erősíti a közösségi élményt... mondjuk hazafele vonaton vagy autóban igen, de tekerés közben? persze van akinek igen, aki 1forma tempót megy valakivel. én nem megyek 1formát senkivel, így 1edül küzdök a szembeszéllel, a menetszelet se takarja ki előttem senki... 1-2 esetben tudtam a többiek mögött menni, azonban leszakadtam. nem bírok 30-cal menni tartósan.
az eltelt 10 óra alatt többször megfordult a szél, estére csökkent a sebessége, és kisütött a nap is. jobb idő lett. biciklizéshez nem volt rossz idő, 34 fokban nehezebb lett volna végigcsinálni ezt a 10 kört. 2x esett 1 keveset. annyira nem esett, hogy megálljak. a sárhányót nyugodtan letehettem volna a sátornál, ahol adminisztráltak. mindenki otthagyta a fölösleges cuccát.
a tó déli partja unalmas, sík terep. még mindig :) most nem dühöngtem rajta annyit, alig vártam, hogy pákozdra érjek, ahol már néhány hepe-hupa is van. tó mellett menni amúgy is szar. nemtom mit sugároz ki magából, amikor szerbiában tekertünk tavaly, akkor is pont ui. szar volt a nádas mellett araszolni. nekem ez a fejemet nagyon próbára teszi. és a lábamat is.
pákozdon útfelújítás zajlik, az út 1ik felét felszedték és az 1. emelkedő mentén villanyrendőr van. ráadásul ledes- ilyet még nem láttam. ez a szakasz amúgy a legjobb. itt felfele 28-cal mentem, mint síkon. csak sokkal kényelmesebb volt. az északi part megváltás a délihez képest.
az emberek ö-v jöttek, nemtom ki körözött le, ki nem, megállapít6atlan volt. mint utólag megtudtam, 1esek becsaptak 1 lángost vagy gíroszt itt-ott, és jól megpihentek. ez teljesítménytúra, nem verseny, úgyhogy simán belefért 1 kis lazítás mindenkinek. én is ebéd körül pihentem vagy 20 percet. ez a 4. kör volt. meg talán a 6,5. körnél, amikor rájöttem, hogy kevés lesz a kajám, és a sukorói zöldségesnél vételeztem 1 kókuszrudat meg 1 0,33-as kólát és 2 banánt. még 1 csoki kellett volna, csak újra nem akartam megállni.
tekerés közben természetesen szidtam magam, hogy minek csinálom ezt, nem vagyok normális, kapok 1 pipát és kész. magamnak csinálom. hogy képes vagyok rá. én leszek a legjobb női induló. és ha már 1x 0 kört terveztem, nehogymá' ne csináljam meg? ha a big dayt kibírtam 1 pici hsiztivel -pedig az 240 km és >3.000 m szint volt-, akkor ezt is meg kell tudnom csinálni.
asszem a 9. kör végén tekertem 1ütt a vonatos kollégával meg valakivel, és a valaki nekem adott 1 fél energiaszeletet. életet mentett vele. én voltam olyan felelőtlen és feledékeny, hogy nem vettem pénteken legalább 1et. ez nagyon jót tett volna- tapasztalat.
1 félkörön keresztül beszélgettem valakivel, ez jót tett szintén. ide úgy érdemes jönni, ha valakivel 1ütt tudsz tekerni. sokat segít. mégiscsak 10x kell ugyanazt az útvonalat bejárni. unalmas.
a biciklisforgalom elég nagy volt, jöttek családok, turisták, tanárok diákokkal. autó is akadt pár darab. a 7-esen csak 1 dudált rám egész idő alatt. ez nem rossz szám. 2009-ben többen voltak, akiknek nem tetszett, hogy ott megyek/megyünk.
defektet nem kaptam, azonban nem mindenki volt ilyen szerencsés. pl. 1 srác fixxel rakta meg, és az 5. körében defektet kapott a szingójával. tol6ta a bringáját vagy 14 km-en keresztül. ráadásul igazi outis cipőben. amikor melléértem mondtam neki, hogy mezítláb kellett volna jönnie, nem ebben a kopogós cipőben. mire mutatja, hogy félig sikerült is: leszakadt a cipő talpa... leszakadt a pedál, és a kulacstartója is.
hát rájárt a rúd szegényre.
aztán volt még 1 érdekes eset: jön felcuccolva csomagtartóra. ez a műanyagdoboz, mint a motorosoknak. és akkor még hátizsákot is cipel. komolyan nem értem, hogy ha van csomagtartó, akkor minek szenved még vki hátizsákban? örülök neki, hogy leszoktunk a hátizsákos túrákról, és ma már mezben nyomjuk. micsoda kényelmes.
közben nézegettem az órát és számoltam, szinte kezdtem 2ségbeesni: nehogymár rosszabb időt menjek, mint a konával! rosszabbat nem mentem de nem javítottam sokat. 19:24-kor értem be. bruttó idő így 11 óra 24 perc lett. ez 2009-ben 12 óra. ahogy visszaolvasom. nettó idő 10 óra 14 perc 272 km-re. ez 26,5 km/h-s átlag.
én lettem a legjobb női induló. ezt sejtettem már előre. hogy nem nagy a valószínűsége annak, hogy lesz még 1 elvetemült nő, aki letekert 280 km-t. mivel nóra nincs itt, így nem volt veszélyben a pozícióm, haha. kaptam 1 kupát meg matricát, emléklapot és kitűzőt. ezenkívül volt 1 nagy doboz ránézésre csokis, de ízre citromos nápolyi, amiből lehetett falatozni.
vége lett. leszálltam. nyújtottam. persze ennyi biciklizés után ne várjak izomlázmentes vasárnapot. hazavonatoztam. és nagynéném maradék töltöttpaprikáját bezabáltam, majd kinyúltam. egész sokat aludtam ahhoz képest, hogy így kikészítettem magam :)
hazafele a vonaton utazott velünk 1 versenyző is, edzésről jött, duatlonos talán, és őt kikérdeztem erről-arról, kajálásról. mondott jó dolgokat, meg 4en szépen elbeszélgettünk a biciklizésről.
hát ez nem lett túl összeszedett... még 1 bekezdés

kaja
4 banán
6 müzliszelet
1 kókuszrúd
3 kisebb szendvics
fél energiaszelet
0,33 l kóla
0,5 l isostar
víz

az evést elbasztam. későn kezdtem el enni. ugye az említett kóla, 2 banán, kókuszrúd csak később került megvételre. az ideális az lett volna, ha minden körben megeszek 1 banánt meg 1 müzliszeletet a 6. körtől. és az  utolsó (két) körre viszek 1-1 energiaszeletet. azt nemtom, hogy a nátha mennyire játszott közbe, mert 7főn, kedden még eléggé tele volt a fejem vele, és most is, amikor ezeket írom, még orrhangom van, és furákat fújok ki az orromból.
és ha valaki azt megmondaná, hogy miért folyik szakadatlan az orrom, ha biciklizek, az jó volna. ha biciklitúrán vagyok, ha 1naposon, csak ömlik, ömlik. mind1, hogy tavasz van vagy ősz, netán nyár. városon belül, ha közlekedek, akkor ez a jelenség ismeretlen, de mihelyst b i c i k l i z e k, folyik az orrom.

szóval a térdem kikészült. ilyet többet nem csinálok. átstrukturálom a biciklit :) hogy változ6tam meg ennyire?!
jövőre inkább elmegyek a pelsora.

szabadítás

hát ugye éppen elfelejtettük, hogy era kocsija meghibásodott, csak 1 kellemetlen sohavisszanemtérő emlék maradt, amikor csüt du. 2 körül megszólal a telefonom. era hívott. lerobbant az autópályán. tudok -e menni menteni? hát hógyne, jogsim nincs, és az autót se vezettem még utcán, de megoldjuk. a kézivezérlés szállt el, én lábbal tudtam vezetni.
közben annyi változott, hogy era szomszédja, nándi vitt ki az autópályára, és nekem csak a wekerlére kellett kitekerni.
megvártam míg nándi megeteti marcit, bevágódtunk az autóba, s indultunk is. közben era küldött 1 sms-t, hogy kitáblázták és körbebólyázták, tuti meglátjuk. nándival elbeszélgettünk a 2006-os mű1etem lőtéri tűz balesetről meg effélék. marcit az utazás végére már a keksz sem szórakoztatta, sírt.
megláttuk a kék alapon fehér nyíl táblát meg a bólyarengeteget. nándi behúzott 2 közé, megállt, kiszálltam, be erához, és kissé 2ségbeesve indítottam, hogy akkor remélem, el tudom vezetni az autót és nem lesz semmi gáz. vagy még több. közben kiderült, hogy era kerekesszéke defektes, a kutyák a csomagtartóban izzadnak, és az 1esületük pályázata körül botrányok vannak, szóval stressz van.
az automata váltós kocsit nem akkora ördöngösség elvezetni, a féket meg a gázt kell nyomni, és forgatni a kormányt. így szépen hazaértünk.
era kerekét elvittem a bringaboltba, mondván én nem szarozok vele, nekem 1 örökkévalóság. a bringaboltos is csak foltozni tudta, mert nem volt olyan belsője, és a fejét csóválta, mennyire el van kopva ez a külső. ekkor tudtam meg, hogy 7végén , 2-án van a velence tókerülő teljesítménytúra... erről később.
marcinak nagyon tetszik a biciklim, mindig azt taperássza. a kerítéshez szoktam támasztani, és akkor odaragad, és nyúlkál feléje. vicces.
miután minden elrendeződött, visszahúztam a melóba.
felértem az emeletre. zuhogás. mi ez? nem is, ez dörömbölés. majd kisvártatva 1 emberi hang: segítség. a klotyóból jött, valaki bent ragadt :) az tanácsoltam neki, rúgja ki az ajtót. azt mondja, nem jó, akkor szerinte széthullik az egész. megtaláltam a széthullot kilincs darabjait a füldön, benyomtam azt a négyszögvasat, én ellentartottam a bentszoruló tekerte, és így kinyílt az ajtó. és meglátta 1mást a szabadító és a kiszabadított :)

jóga
ezek után még postáztam, majd elindultam a józsef körúti postáról a dohány utcai jógastúdióba. a kálvin téren jutott eszembe, hogy a melóban felejtettem a ruhámat. azztakúúú.... mi legyen? hagyjam ki? van még >fél óra... hazamegyek másik ruháért. 18:23 van, és 19:00-kor kezdődik a jóga. siettem, így már 55-kor átöltözve vártam az óra kezdetét. tegnap jutott eszembe, ha visszajövök a melóba, az sokkal közelebb lett volna :)
változott valamit a jóga óra. továbbléptünk. nekem ez nem megy. és nagy a fluktuáció a csapatban. rajtam kívül senki nem jár ebben az időpontban rendszeresen. én szeptembertől jelenek meg minden 7 csütörtökén.hm. mikor tudok végre 1 lábon megállni?

najó, eleget írtam. holnap a velence 10x-rel folytatom.