nagy gondolat

nem jutott az eszembe. csak tegnap, hogy jól megosztom mindenkivel vagy a mindenki 1 ksi szeletével.
ma rédijókabaré felvételre megyek, tehát biztos jól fogok szórakozni.
á-hhá, megvan!
a csokitorta, amit blél-nak sütöttem, ez volt. ez fantasztikus 1 süti. csak imádni lehet. és ha valaki 10/20/30 éves, akkor tudok 1 helyet, ahol lehet X gyertyákat kapni. gondolom, több hely is van. mind1.
tegnap a toldiból kapott plakátokkal kezdtem valamit. lecseréltem afürdőajtón lévő biciklis képeket a szakácsos képre. jó hogy 23 db-ot kaptam, mert az elsőt el is szabtam, túl keskeny lett. baromi jól néz ki az ajtón. ha lenne gépem, lefényképezném, de nincs így mindenki képzelje el, hogy az ajtó 5 üveges szakaszból áll, és ebből a 3 középsőre jutott a plakátból. szépen kitölti. olyan biciklis papírokat szedtem le, amiket tesóm most ragasztott fel a sufni falára :)

sőt, a szódavizes palackos képemet is kitettem 1 másik üvegrészre. a mi lakásunk tele van üveges szakaszos ajtókkal. szuper. 5 év alatt ez nem jutott eszembe. most tökjól néz ki. meg-ő-rü-lök.

napá!

bedugggulva

nemcsak a város, hanem a füleim is. nyomás alatt van a fejem. tengernyi ész mellé tengernyi (takony párosul, s ez a kétfajta anyagszerűség dúl a fejemben. feszít mindent. az ész gázrészecskéi valamelyest bemennek a takony folyadékrészecskéi közé, de túltelítődik az oldat hamarosan. nagy a feszültség a fejemben, mint az országban.

és olyan régen írtam. annyi dolog történt.

pl. beteg voltam. nyomtam az ágyat, beléfájdult a hátam is. felfekvéseim keletkeztek. kiolvastam 1 könyvet (regény. ezzel nem kellett megküzdenem), meghallgattam több rádióműsort. a betegségben az a szar, hogy nincs kedvem olvasni, mert fájnak a szemeim, melyeknek jót tesz 1 hidegvizes arcmosás, amire nagyon nehéz rászánnom magam, ugyanis a szemeimnek jót tesz, az arcom többi részének viszont 1 kínzás.
...
(fantasztikus: úgy hörgök, mint 1 disznó, akit épp most szúrtak le, hahahah)

pl. jöttem ki olaszról, fel abiciklire, tekerés esőben a bajcsin. nagyon fura volt a bringa, nem értettem, mi történt vele álltában. az alkotmány utcánál gyanút fogtam: biztos defekt. lenézek, valóban. namonmdom, ennyit a szuper belsővédelemmel ellátott, agyondícsért continental gumiról. hát leszálltam, és hazatoltam. 3 metrómegállónyi csak az út. gondoltam, otthon megjavítom, nem állok neki az esőben. mondjuk 1 csoda volt: az 1. kereket érintette a defekt, nem a hátsót.
mire hazaértem, elállt az eső, a gyaloglásra ráuntam. kikötöttem a gépet, az első kereket kiszedtem, a lakásban nekitámasztottam az ajtónak, és nekiálltam vacsorát főzni.
onnan volt 1 metrós elrohanásom n-hoz a trafóba. aki épp megfejelt 1 betonbigyót az erzsébet híd alatt. a bukója behorpadt, és az arca is találkozott a betonnal. már gyógyul. reméljük a legszebbeket. viselni kell azt a sisakot, mert sose lehet tunnyi... és kerülni a bicikliutakat, mert ez ott történt. nem is tudom. amióta elkezdték a szabadság híd felújítását, azóta alig tettem a kerekeimet arra a budai bicikliútra. örültem annak is, hogy a szabadság hidat újítják, legalább ne kell használnom. nem szeretem. így szoktam rá a petőfire. á, előtte is petőfi párti voltam. a margitkát se szeretem, csak este 1 után vagy reggel jó korán. szóval tudatosan kerülöm azt a bicikliutat. az autók között sokkal jobb.
amikor a gerbeaud termelőjében voltam gyaxin (szerémi út eleje), és 6-ra jártam be, az nagyon fasza volt. üres utak, lehetett nyugodtan rakni a margit hídon, a fő utca az enyém volt, mindenütt csak a csend meg az üresség. egy lámpánál se kellett megállnom, zsinórban tettem meg ezt a 11 km-es utat. szép idők voltak, ahh.

hazatérésem után nekigyürkőztem a defektjavításnak. oakészítettem mindent eszközt, szerszámot, lecsavarom a szelepsapkát, hát a prestaszelep bigyócskája kitekerve. leeresztett ./? de hogy? nem csavartam volna vissza a múltheti pumpálás óta? lehetetlen. valaki megtréfált? lehetséges. mind1. sosem fog kiderülni, pedig érdekelne. apait, anyait beleadva felpumpáltam a kereket, és félretettem. reggelre sem eresztett le, tehát megnyugod6tam.

különösebb események nem voltak. ill. dehogyisnem!

elkezdődött a titanic filmfesztivál. ezt úgy harangozom ide, mintha én volnék a kultúra nagykövete. pedig 1általán nem. aki ismer, az tudja.
a toldimoziból elhoztam még múltkor egy infos füzetet, és abból kinéztem vagy 15 filmet, amit érdekesnek találtam. ennyit anyagiak és idő hiányában nem néztem volna meg, de válogattam.

eddig 2n vagyok túl. az 1ikre csak azért mentem, mert gy. megbetegedett. az is jó volt.
de az ember a magasban. ez fantasztikus, lenyűgöző, optimista, nagyvonalú, felemelő, lelkesítő, forradalmi, kedves, meg6ó, örömkönnyekre fakasztó (mint tesómék esküvőjén a házasságkötőnéni). sajnos már csak ma játszák. ha valki ezt időben olvassa, akkor du. 5re menjen a toldiba. én nem hiszem, hogy odaérek.
ha én 1 filmet képes vagyok 2x megnézni, az nagy szó. tehát ilyen jelentős műalkotás ez.

tegnap ck-ra vigyáztam délelőtt, amíg tesómék pakoltak. annyira szórakoztató volt! hogy lehet 1 kisgyerek ilyen cuki? hogy lehet, hoyg én így tudok lelkesedni 1 kisgyerekért? nem gondoltam volna magamról sosem. de hát változunk. kifejezetten hasznos a számomra.

blél. szülinapi buliján én voltam az 1etlen józan ember. vagy legalábbis az 1etlen, aki nem ivott alkoholt. nem éreztem magam rosszul, sőt kifejezetten jól éreztem magam.
jesz.
sikerült a torta is. nagyon sikerült. annyi dícséretet kaptam. tökjó. de nemtom kezelni 1 idő után. már az i sbaj, ha dícsérnek? hahahah

a toldimoziban megkérdeztem amozis srácokat, hogy van -e esetleg a csirke, a nemtommi meg a királyrák c. film plakátjából. srác mondja, megnézi, holnap du menjek be. ok, pont jó. megnéztem az ember a magasbant, s utána odaslattyogtam, megkérdeztem, hogy sikerült -e. persze, tessék. ez mind? aha. kössssz. azzal akezembe nyomott egy kb. 25 plakátból álló tekercset. megvan a tapétám... beszorítottam a hátizsákba, és emelkedett hangulatban távoztam.

ma regel meg tömeggel jöttem, én balga. bár lehet, hogy nem túl jó a huzat ennek a fejnek. és lehet mégsem vagyok akkora balga.

közzéteszem.

töpörtyű

legyen ez a cím.
a nők lapjában volt 1 recept: szilvilekváros papucs. ez így nem tűnt érdekesnek, ám amikor elolvastam a hozzávalókat, és 500 g liszthez 300 g darálttöpörtyűt írt, akkor elgondolkoztam. 1 édes süteménybe hogy kerülhet töpörtyű?! hát így. beleírják a receptbe. később megbékéltem a recepttel, és 7végén 3 dimenzióba hoztam. mond6om, nagyon finom lett. tényleg. megettem kb 10 db-ot 1más után még langyosan. nagyon tele voltam, s kb. undorodtam magamtól ennyi szénhidrát magamba tömése után, de frissen nagyon ízletes volt. másnap délelőtt 11-ig nem ettem semmit, de ekkor már a vércukor olyan alacsonyan volt, h muszáj volt betömni valami szénhidrátot, hogy fel ne forduljak. mind1. legalább nyigiban volt a szervezetem 1 darabig.
amúgy a szombat főzéssel, sütéssel, takarítással telt. olaszt tanulni már nem sok energiám maradt. az új gyógytorna gyakorlatsorhoz sem volt sok kedvem ennyi munka meg zabálás után.

kovász
ez rejtélyes nekem még mindig. a ciabatta tésztájából félretettem valamennyit, hogy jól kiszárítom, összemorzsolom, s a következő ciabatta tésztájába ez lesz majd a kovász. 1 kísérletről van itt szó. kíváncsian várom, hogy mi fog történni. már annak is örülök, ha kiszárad ez a kovász. mert olyan vizesre dagasztottam a ciabattát, mint még sose (ez volt a 3. alkalom, csináltam). remélem, nem penészedik be.

gyalogos átkelés
ez tegnap zalaegerszeg belvárosában.. 2x2 sávos út. autók jönnek-mennek, nincs csúcsforgalom. zöld van mind2 irányban. erre gyökkkettővel ferdén sétál át 1 csaj az úton mobiltelefonálva, afejét még véletlenül sem arra fordítva, amerről autó jöhet. éppen meg tudtunk állni. hihetetlen. vártam, h k. megnyomja a dudát. meg is tette. a csaj meg kb. nézett értetlenkedve. istenem, a sok hülye gyalog s akkor az ilyenek csodálkoznak, hogy elbasszák őket. körül se néznek. az emberek nem nagyon féltik a szaros életüket. de ha baj van, akkor 1ből a másik a hibás. meg az autós. felfog6nák végre, hogy van saját felelősségük is. fel kéne pofozni az ilyen csitriket. meg a szüleiket is. az egész magyar társadalmat beforgatni a földbe. ez túlzás. én meg miért gondolom magam jobbnak a többinél? holott nem biztos, hogy jobb vagyok. mind1. fröcsögni tudok, haha..............

nagy gondolatok nincsenek a fejemben.
a környezetem jobban várja, mint én, hogy újra alkoholizáljak... ezek szerint részegen jobb fej vagyok, jobban elviselhető. kicsit zavaró, hogy ilyen nehezen fogadják el. nekem könnyebben ment. így hogy nem kocsmázok, tudok tanulni, gyógytornázni, felfejleszthetem magam. már csak a lelkemmel kéne többet törődni, mert azt is beiktattam a böjti programomba. legfeljebb kitolom az egész tisztulási folyamatot még 1 hónappal. hogy végre kitaláljam magam. ráleljek a nagy életfeladatomra. mert enélkül 1re keservesebb élni. bele a vakvilágba. ezt így tényleg csak alkohollal lehet elviselni. kell valami cél, hogy végre ráléphessek az útra. ha már 1x kezdek megvilágosodni, akkor ne akadályozzam a folyamatot.
ja, ja.

akartam idelinkelnii vmi nagyon dúrvát, de nem lehet.
a unit magazinban volt 4 kis fénykép 4 testépítőnőről. rettenetesen néznek ki. ha nem lenne kicsit nőies a hajuk, azt hinném, férfiak. ezek már betegek lehetnek. annyira gusztustalanok. őket látva, én jobban tetszem magamnak, mint ők nekem. rettenet. a férfiak is rohadt gusztustalanok ilyen izompacsiként. kinek tetszik ez? annak a szubkultrának biztos, akik a testépítésre tették fel mindenüket. hát ha így boldogok...

lehel piac

hát fantasztikus, hogy miket akarnak rásózni a piacozókra az árusok!
van arcuk hozzá...
penészes narancs 198 ft-ért, dunyhapuha kiwi 198 ft-ért, barna banán 298-ért, stb.
rettenet.
hát hova menjünk vásárolni, miért engedik meg ezt maguknak? a piacfelügyelők ezt elnézik? ki tudja, milyen dolgok tenyésznek ezekben a gyümölcsökben. itt is fikázzák a lehelt. érdemes elolvasni a hozzászólásokat is.
na ennyi.
tanulnom kell.
7végén főzök.

rizottó

megint ez a cím. legalábbis úgy emléxem, hogy már volt rizottó. ne ez lesz az utolsó a rizottóból.
teljesen rákattantam.
múltkor m-éknál készült el az addigi legfinomabb változat: paradicsomos-csicseriborsós. ilyet már 1x csináltam, de az 1. szinte nyomába sem ért a 2.nak. húslevessel készült. szerintem ez baszott neki oda. vagy a sok hagyma? vagy 1ütt? nem aratott osztatlan sikert, ui. aparasztgyomorral rendelkezők nem rajonganak a zöldséges ételekért is feltétlenül. el sem tudtam volna képzelni, hogy van oylan ember, akinek ez a rizottó nem ízlik. mind1. most végleg mebizonyosodott, hogy a különleges hozzávalóktól mentes ételek nem feltétlenül jönnek be mindenkinek. én sem szeretem pl a halat, legyen bármilyen 1xű is. nem ízlik. ugyanazt az ízt érzem mindig. azt a büdöset. és ezért nem is próbáltam ezerféle halat. lehet nyitnom kéne a halak felé. elképzelhetetlennek tűnik, amíg valaki nem főz 1 olyat, ami nagyon ízlik. mert magamtól halat nem kockáztatok.
tegnap vargányás-krumplis változat készült. jó ez a rizottós könyv. örülök, hogy a jesszuska megajándékozott vele.
annyira finomat főztem, hogy az már bűn. persze kellett hozzá a jó recept. fénykép nélkül megint... pedig olyan jól nézett ki...

tavaszodik. meg kell csináltatnom a biciklimet. tesóm és g. már edzenek a speikogelre. n. 1 őserő, neki nem lesz gondja vele. én meg 1 őspunnyadás vagyok, aki többet akar, mint bír :( ha egész nap abiciklizéssel fogalalkoznék, akkor se lennék sokkal jobb. annyira szar ez. ez most negativkodás a javából. de hát annyi biciklitúra bizonyította ezt, hogy magamhoz képest is alig lettem jobb a végére, mint az elején.
kell 1 új hajtómű. és korábban kelni, és edzeni. a konakázmérrel. gizellát meg az erkélyre tenni. mert a gizellával nem lehet. az csak divatozni való, edzeni nem.
valahogy rá kéne szánni az időt, hogy belemélyedjek a bicikli rejtelmeibe. ez a lúzer júzer szerep... tegnap vettem fékbetétet, mert a gizellának ahátsó fékei totál elkoptak. kifizettem. boltoscsávó kérdezi, ne szereljük fel? ne, majd holnap megcsinálom, ráérek. hehe. azt gondolta rólam, nem bírom megcsinálni. tesóm megmagyarázta mithogyan, gondolom, menni fog. ha nem tudtam volna, akkor se mondom, hogy szereljék fel. bár nekik nyilván tizedannyi idő, mint nekem. meg kell vele küzdenem.

a biciklizésen kívül érdekel még a főzés. elolvasgatnám a bűvös szakácsot meg a többieket egész nap. többiek: chili és vanilia, dolce vita, fűszeres eszter, no salty.

tegnap olasz előtt bementem a gianni boltjába. itt 5800 ft/kg a parmigiano reggiano. a ténagytamásnál minimum 1400-zal több. kifizettem a sajtot, majd távoztam. mielőtt elindultam a bolt elől, jön ki az eladósrác, hogy a sajtot ott felejtettem. hát ez gyakran megeseik. kifizetem, és ottfelejtem.

bicikli...

nem folytattam

...a nemistudommi leírását.
most annyira ideges vagyok az excelre, hogy ölni tudnék. ha nem is ölni, de bőgni. nem sok híja van.
a kurva diagramhoz nem tudok 1 tengelyfeliratot tenni. a régi, 2003-as excellel nem volt semmi probléma ez ügyben. de ez a vista-s szar kiidegel. már múltkor is annyira felbaszta az agyamat, hogy szinte sírva rohantam az informatikusokhoz, hogy ezt azonnal szedjék le, és rakják fel a 2003-ast. nem leheeeeet, mert ez a jogtisztaaaa. fogalmam nincs hogy fordít6nám át ezt az idegeskedésre szánt energiát másba. türelmetlen vagyok. utálom, hogy akadályoznak mindenféle okok, amiket rajtam kívülállónak tekintek. utálom, hogy esik a kibaszott eső, és elmegy tőle az életkedvem, és ilyeneket írok. és alapvetően pozitiv hangulatban érzem mostanság magam. hihetetlen, mi?
és hogy a. megcsinálta a csapot végre, és most is csöpög. utálom ezt a szar pazarlást, amit mindenki csinál. persze én úgy látom, hogy én pazarolok a legkevesebbet, és valószínű ez sem igaz.
de most akkor is az excelt gyűlölöm a legjobban. veszik fel a sok pénzt a fejlesztésért, közben szarabb mint volt. de hát ha nem fejlesztenének, nem lenne munkájuk. mi lenne akkor? csak teremtik a fogyasztási igényeinket, hogy életben tudjanak maradni. de ha nem lesz pénzünk, nem tudunk fogyasztani. össze kell ennek a rendzsernek omlania. véglegesen. már megkezdődöttt én nem is bánom. olyan rohadt 1 rendszer ez. ha nem teemtenének igényt, kinek lenne szüksége erre a sok újdonságra, kacatra?! az 1ik legviccesebb amit láttam mostanság: kulcstartó, és rá lehet tölteni képeket. kb akkora mind, mint 1 igazolványkép. meg az asztali fényképkivetítő. bedugod a pendrive-ot, s megy róla sok kedveeees családi fotó. és ilyen lomokat gyártanak milliószám!
a japán fiatalok meg nem tudják, hogy számítógépen is lehet emailt küldeni, nem csak telefonról. vmi rádióműsorban hallottam.
hát igen, reklám nélkül ez nem menne.
szerencse hogy van ez a számítógép, mert még így tudnak olvasni valamennyit az emberek. a beszélgetés az már nehezen megy.
persze, nem kötelező itt élni. el lehet menni falura -de mint tudjuk ezek is olyan divatjamúltak, fel kell őket számolni-éhendögleni. persze ezt se értem meg. inkább otthon kuksol a tévé előtt, mint vmit veteményezzen a kertben, s akkor sír, hogy nincs pénze, de dolgozni lusta. naja. igaz a mai modern családiházaknak szinte kertje sincs, ott nem lehet veteményezni, és küéönben is kell a betoncsík a hitelbe vett autónak meg földes lenne a kezünk.
na most jól felhúztam magam, és lotyogtam itt ö-v.
abbahagyom.

hosszú 7vége

MÁV+BKV
csütörtökön negyed órával az olasz vége előtt leléptem. esett az eső, de ez nem gond, hisz van másik nadrágom és cipőm. igyekeztem, hogy elérjem a 19.00-kor induló IC-t. a keletiből. kigyalogoltam a trolimegállóba. pont előttem ment el 1 troli, s nemsokára követte 1 2. éppen hátraugrottunk a többi utassal, mert belehajtott 1 nagy nyomvályúba, és csak fröcskölte fel a vizet. ( a vályú ly-os...)
felszálltam. ablak tiszta párás. szólt a fülesben a kávérádió. felnéztem, mert kinézni nem tudtam, és gyanús volt, hogy milyen sokat megyünk 1enesen, mikor kanyarodunk le a garay felé?
hát bazz, semmikor, ui. ez 1 75 troli volt. nehezen raktam össze a dolgokat, csak hazafele a vonaton sikerült. szóval eddig úgy volt, hogy az angyalföldi úton csak a 79 troli állt meg. ez volt a végállomása. és 75 troli jött a jászairól a dráva utcán, 1enesen tovább a dózsán, a vízművek előtt megállt stb. a 79 pedig az angyalföldiről kanyarodott balra nagy ívben a dózsára.
erre basszus a 75 troli beállt az angyalföldi útra a 79 megállójába. csak azt nem tudom, hogy csinálták ezt? mert nem volt kitéve semmi figyelmeztető tábla amegállóba, hogy menetrend változás van. beállt oda, és szépen ment a stadionokhoz. én meg nem néztem, mire szállok fel, mert k az ördög számítana 1 idegen trolira abban a megállóban. esett, sötét volt, örültem, hogy nem áztam szarrá.
minden utas tök jól viselte a dolgot, néztem őket, senkinek az arcán nem látszott meglepetés vagy felháborodás. ez még jobban elbizonytalanított és felidegesített, hogy én vagyok az 1etlen lúzer ezen a buszon, és kurvára sietewk, és ha most lekésem a vonatot, akkor nagyon fogok bőgni, még sokkal jobban, mint a trolin.
a stadionoktól futottam a metróig, ami szinte az orrom előtt húzott el. nagyon lassan jött be a peronhoz a másik, csigalassan ért oda. ezután mire odataláltam a vasútállomásra, az is öregített rajtam (nem csoda, ha már látom aszarkalábakat a szemem környékén. öregszem, jajj, de nehéz elviselni) vagy 3 évet. mert amióta nem metróztam, ezt a tetü keletit teljesen átalakították, azt se tudtam, merre induljak el.
a festetics györgy utcánál lyukadtam ki.
az utcaszinten voltam, hát megindultam a belföldi nemtommilyen pénztár felé, ami természetesen ekkorra már bezárt.
lesiettem, s megláttam, hogy kígyózik a sor az újságárusig, mindösze 2 pénztár van nyitva. 5 perc a vonatig. bekéredztkedtem előre, nagyon égett a pofám. életemben másodszorra csináltam ilyet. srác megengedte, de az utánam következőtől már ideges lett, hogy ez msostmáraztánténylegazutolsó. szegény...
szerencsémre az IC a 8. vágányról indult, így 1 perccel indulás előtt már fent is voltam.
hű, nagyon ideges voltam abkv-ra, hogy akkor ez most mi volt?! nem tudom lehet -e utólag rekonstruálni a történteket.
meg ha simán a keletiig megyek, akkor is tolakodnom kellett volna, mert annyian álltak a sorban? fene tudja.
kb. 3/4 óra alatt nyugodtam meg.

persze nem kell meglepődni, 1 ideje ez van a haza és visszautazásommal kapcsolatban.

úgy döntöttem, visszafele is IC-vel jövök, ez a legstresszmentesebb megoldás, a bkv-t meg valahogy túlélem. 7fő este nem az a tipikus idő, amikor tömve van az IC.
nemdohányzóba kértem a helyjegyet. kaptam is, bár 2ségeim voltak, mivel a kocsira dohányzójel volt festve. gondoltam, maj ha jön a kaller, megkérdezem. ő nem jött, viszont 1 volt iskolatársam igen. 1ütt lotyogtunk győrig. ő rákérdezett a kallernél, aki megnyugtatott minket, hogy ez nemdohányzó kocsi. ugyan cigiszag volt meg a karfákon dohányzórekeszkék, d nem dohányzó. 1 leszuperált. de megbocsátottam a mávnak, mert a kaller szimpatikus volt és jól nézett ki. utaztásunk vége fele a kallerünk a mi kocsinkból szállt le. direkt arra mentem, hogy megnézhessem még 1x, erre nyomtalanul eltűnt. kiugrott volna előbb, minthoyg megállt a vonat? nem értettem.
a békán nem volt semmi gáz.
utazásérzékeny lettem. lehet eddig is így folytak a dolgok ,csak nem tűnt fel. a biciklizés türelmetlenné tett. a nyeregben kb. a magam ura lehetek, és nehezen tűröm, hogy ha mmások által alkotott szabályok szerint kell közlekedni, és nem tehetek ellene semmit, ki vagyok szolgáltatva. meg kell tanulnom kezelni ezt is, mert az idegeskedéssel csak ártok magamnak.

desznyóvágás
sár volt. nem ígértek jó időt.megkönnyebbülésemre a család úgy 6ározott, hogy nem apa szúrja le a disznót, hanem fejlövést kap s-tól, és aztán ő le is szúrja.
sajnáljuk mindannyian a disznót. de hát húst eszünk. nekem ez néha dilemma, másnak nem, a 3.nak bűn.
veszélyes ekkora disznóval. múltkor is volt sérülés. máskor is megtréfélta már a fogóembereket a disznó. mindenki csak idősödik. jobb ez így. biztonságosabb.
disznó kiterelve a betonra. lefogás. hátat fordítottam, ahogy szoktam, de mégis visszapillantottam, mert ilyet még nem láttam. a lövés után azonnal elhallgatott, lefogták, szúrás, és jött a vér. a hagyományos leszúrásal szemben itt sokkal jobban rángatózott szegény disznó, viszont nem volt hangja. el is kellett engedni, mert annyira kapálózott szerencsétlen pára. a vér meg csak fröcsögött szerteszét. kb. 1,5 perc után kimúlt. 1 örökkévalóságnak tűnt. álltunk körbe, és figyeltünk.
annyi vér éppen összegyűlt, ami a véres hurkához kellett.
a többi pedig 1 nagy tócsában a betonon. vártuk, hoyg megalvadjon, de nem akart. szórtam rá fűrészport. az jól nézett ki.
apa már jó ideje nem pörzsöl, de msot beleütötte az orrát. j. és jbácsi csinálják ezt nagy 1etértésben.
a hő 6ására a disznó bőr emegfeszül, és mindig oylan kifejezést ölt az arca, mintha mosolyogna. apa elkégette a bőrét. ez gyönyörűen látszott, amikor levakartuk róla a fekete réteget. csak gyökérkefével lehetett súrolni a legtöbb helyen, mert a kés ledörzsölte volna. elvékonyodott teljesen. pedig mindig szépen szokott sikerülni, 1 karc nélkül megússza a bőr.
ennek adisznónak nagy volt a tüdeje és a mája is. nagy öröm fogni a májat. ahogy belekerül az a meleg szerv a tálba, és elborítja, felmelegíti. van benne valami gusztusos. bárki bármit is mond. ott élőben sokkal kívánatosabb 1 máj, mint a hentespult túlsó oldaláról. szóval így frissen 1általán nem gusztustalan a hús. amúgy kb. néha hányni tudnék tőle. valahogy olyan természetes.
annyian voltunk, úgyhogy felvállaltam afutkosó szerepét. a zsírsütésnél sem sokat segédkeztem, pedig z az én feladatom szokott lenni.
a hurkatöltésnél jelen voltam. anya mindig mondja, hoyg több véres legyen, mert ő azt szereti. közben mi meg a májasat szeretjük jobban. és normálissan kössük meg őket, mert ha nem akkor lehetetlen megsütni. annyiszor elmondta... ez 1 rituálé lett. húúúrkaaa. most de megenném. és nem hoztam magammal, mondván elég as húsféléből, most salaktalanítok. csokit meg nyelem, mint kacsa a nokedlit. ilyenkor rengeteg csoki van otthon, mert a mutter megcsinálja 1 csomó embernek az adóbevallását és hálásak.

most abbahagyom, tanulnom kell. folyt. köv.
néh aolyan mintha magamnak írnék. de látom, már van 2 állandó olvasóm. üdv eszeter78!

fórum

azért dúrva, hogy mennyien nem dolgozunk egész álló nap. a sok fórumhozzászólás ezt bizonyítja.
ami nem feltétlen csak mostanság van így.
hiszen 20 évvel ezelőtt nem volt internet, és biztos akkor is voltak lógósok.

jótett?

tegnap akartam leírni, hogy mi történt tegnapelőtt, de nem volt időm, így ma. nem mintha a történések idejének bármi jelentősége is volna.

kv-vel a villányin sétáltunk a nemtommilyen teázóba. eszembe jutott, h z. mennyit szidta pestet, miylen lepra, igénytelen, amíg a rózsavölgyben lakott. és átkerült pestre, mindjárt másképp látta a dolgokat. lám, lám, budán is vannak szutyok, döbbenet helyek. a villányin 1x majdnem lehugyozott minket 1 hajlékony, amikor elhaladtunk mellette a járdán. úgy kellett félreugranunk. szigeten szoktak ilyet csinálni a srácok. 1ik se különb a másiknál...

szóval haladtunk. látom, hogy 1elektromos tolókocsis ember próbálja kinyitnii a kaput, de visszaesik. a 6áron volt, hogy ki ne essen. odaugrottam, hogy segítsekk -e bemenni. igen. kinyitottam az ajtót, majd a másik szárnyat is, és begurult. nézem a lépcsőt, hát ide hogy szokott felmenni? és a 6.-ra?! van lift. kb. eddig volt hangja. utána az is elment. műlábai voltak meg a bal karja is hiányzott félig.
nem hiszem, hoyg színjózan volt. ezt mint tényt közlöm. mondta, hogy nagyon maga alatt van. látszott is.
kérdeztem, hoyg segítsek -e a továbbiakban is. bólogatott- innentől kezdve már csak eldöntendő kérdéseket tettem fel neki, amire bólogatni tudott vagy rázta a fejét.
tök gáz volt. nagyon nehezen ment megérteni őt. kicsit ingerült is voltam tőle. de ha már 1x belekezdtem, akkor végig kellett csinálnom.
kikászálódott a tolókocsiból. néztem, hogy mi lesz vele, hol hagyjuk? akkor nagy nehezen kapcsoltam, hogy ott van az a lemezajtó, oda szokta betenni. na, mire sikerült beirányítani oda azt a kocsit, volt vagy 5 perc. csak tologattam azt a kart, ment körbe, oda-vissza. nagyon érzékeny kis irányítóizéje van. alig értem hozzá, már módosította az irányt. ezzel nem volt vége.
mutogatott. megértettem, hoyg be kell dugni a töltőbe a kocsit. mire megláttam, hogy a zsinór nincs bent a konnektorban, és hogy rossz felét próbálom a kocsiba bedugni, megint eltelt 2 perc. stressz volt.
na, sikeresen megoldottuk ezt is, bezártam a lemezajtót, és megkérdeztem, felkísérjem -e. bólogatott. felbaktattunk a lépcsőn, be a liftbe. nem indul. neee. még be is döglött. aztán mutatta az ember, hogy nem csuktam be rendesen az ajtót. huhh. a 6.-on lakik valóban. kinyitottam az ajtót, de nem kísértem be. hát remélem, bejutott rendesen.
annyira durva voolt, hogy milyen könyű ez az ember. ahogy fogtam a karját. kb. a hátamon felvihettem volna.
nem vagyok túl szociális.
nem tudok mit kezdeni az ilyen helyzetekkel. hogy kell normálisan csinálni? hogy ne sértsem meg. és beszélni sem tudott.
kicsit lelkisismeretfurdalásom van, hogy nem kísértem be a lakásba. hogy csak felkapcsoltam avillanyt, és valamit mondtam, és lesiettem a lépcsőn. mert valami hangokat halottam. remélem, csak a botját ejtette le. épp elég az is neki. vissza kellett volna fordulnom ./?
kv. azt mondta erre, hogy a mennyországba fogok kjutni. én mégis rosszul éreztem magam. most se túl kellemes.
1 hónapja ilyet biztos nem csináltam volna meg. amikor a metró vészgomb megnyomása után is olyan fura volt. nem jó, ha figyelnek.
nemtok mit kezdeni ezzel.

a teázóban nagyon jó volt. bár a végére elég hideg lett. és az eperturmix akkor látott epret, amikor én élő kolibrit...
miután kv. kifizette a fogyasztásunkat, odajött az 1ik pultoslány 1 dobozzal, s ezt mondta: válasszatok szerencsesüteményt! ez nagyon kedves gesztus a bóvendégek részére. kivettem 1et, ami mellet 1 cetlin ez a szöveg ez állt:
Árulónk a kétség: attól foszt meg, mit könnyedén elérnénk, ha volna merszünk (shakespeare)
elgondolkoztam kicsit, és most is. ez vajon aktuális -e az én élethelyzetemre? azt hiszem igen. bár lehet az egész életemre aktuális.

jól beöltöztem, a petőfi hídon már izzadtam rendesen. a mester utcánál átgurultam apiroson, és behúzódtam sávközépre, hogy a mesterből kikanyarodó biciklis jól elférjen.
aztán 1más mögött haladtunk. ill. én mögötte. az üllői #ben 1más mellé kerültünk. "milyen a kesztyű?" "hm, horgász, cérnakesztyűvel elmegy." "nekem is ez van, jó ez."
aztán stéherben mentem mögötte a hegedűs gyuláig. közben még pár mondatot váltottunk. nagyon poén volt. spontán is. az oktogon után megelőztünk 1 lassabb bringást- fáradt lehetett. mondom akollégát i svigyük magunkkal. ő rákiabált, hogy gyere velünk! nem jött, araszolt tovább.
jól megraktuk a nagykörtét :)

a hegedűsnél megksözöntem, köszöntem, dobtam 1 jobbost, és irány haza.
tökjó volt. majdnem széjjel hasadt a fejem, annyira mosolyogtam.
és rágondoltam arra a szerencsétlen emberre...
nekem mennyivel jobb. becsüljem meg az életet. mindjárt könnyeket fakasztok magamból. de tényleg.

hát ilyen 2 jelentős esemény történt kedden.

tegnap a nr. 3. rizottó is elkészült. csicseriborsós-paradicsomos. a húsleves mint alaplé nagyon odabaszott a történetnek. szerintem zseniális lett. persze a parasztgyomornak ez nem akkora csoda, mint azt megtudtam. én szeretem a pörköltet is meg minden, de valahogy jobban vonzódom már az ilyen könnyebb kajákhoz. ez van, változok. ilyen tunya városi léthez nem is kell annyi pörkölt nokedlival (vel?).

kirándulások

első esésem a gizellával:
ma reggel. amikor szombaton felültem a konára, meglepődve tapasztaltam, sőt szinte az újdonság erejével 6ott, hogy fog a fék. épp ezen gondolkoztam, amikor a parkolón áthaladva leborultam. fogalmam nincs, hogy csináltam, mi volt pontosan. talpra érkeztem. nevettem 1et, felpattantam, és továbbkerekeztem. sajnos mindig kiesnek a konkrétumok az esések könyékéről. pedig kíváncsi lennék rájuk. vagy ez ilyen jótékony emlékezetkiesés, hogy ne menjen el a kedvem a biciklizéstől. mindez tehát reggel, józanul.
a józanságnál maradva: pénteken nem unatkoztam. gyógytorna után nem sok időm maradt az utolsó pénteki tekerésig. gondolkoztam, hoyg menjek vagy maradjak, de végül is a menés mellett döntöttem, hogy jólessen a vacsora.
nem sokáig mentem, a népligetnél kiváltam a kb. 40 fős csapatból, és lefagyott lábfejekkel tértem haza. otthon aztán kiolvasztottam magam, és már húztam is anyelviskolába a spaghettatára. a sütiből, amit vittem, megettem a széleket és azokat, amik nem fértek be a dobozba. ezért is volt jó 1et pluszba tekerni. bár az anyagcserém pénteken begyorsult, és csak úgy tűntek el belőlem a dolgok.
a sütemény tésztája maradék tojásfehérjéből készült. szép barna, kakaós. sajnos amikor tekercset próbáltam belőle formálni, eltört, így lapos sütiként végezte. a ét tészta közé bekentem tejszínhabot meg eperlekvárt. jól nézett ki, és finom volt. a 2 fontos szempont néha 1idejűleg is teljesül.
a spagettizés nagyon jól sikerült. igaz penne tésztát főztek nekünk a tanáraink, de ez nem vont le az értékéből. pestos tészta is volt, aminek külön örültem, mert imádom apestot. nemtom, házi volt -e vagy bolti, mindenesetre ízlett. én 1x vettem boltit, az annyira gáz volt, hogy azóta sem próbáltam.
rengeteg diák volt ezen a bulin, alig fértünk el. jót dumáltunk. végre 1-2 új dolgot is megtud6tam a csoporttársakról és 1éb emberekről.
mivel a toldimozival szemben van anyelviskola, logikus volt, hogy átfáradjunk 1-2 italra. szándékosan nem sört írok, hiszen én nem szok alkoholt húsvétig. nem okozott traumát a megvonása. nagyon jól éreztem magam. olyannyira, hogy hülyébb voltam alkohol nélkül, mint alkohollal. a biciklit kiejtettem a kezemből, fröcsögtem hülyeségeket. n. szerint ezek az elvonási tünetek... lehet.
a toldi az idő előrehaladtával csak duzzadt. nagyon sokan jöttek, én nemtom mi volt ott. régen is ekkora élet volt itt? én a felújítás előtt fél évvel kezdtem odajárni, igaz 7végente nem töltöttem ott annyi időt... lehet nem volt ez a dj-zés. monnyuk nem rossz, legalább van nép, nem lehet elnyomni, isznak mint a kefekötő, van rajtuk haszon.
életemben először nem alkoholt ittam a toldiban. mielőtt kikértem a szódát, azon gondolkoztam, hogy akkor most mit fogok inni? szénsavas üdítő elvből nem játszik. a rostos sem, mert kb. olyan drága mint, a sör. teáért elvből nem adok~ 400 ft-ot, max. teázóban. marad a jóságos szódavíz. pont nekem való szobahőmérsékletű. na, tehát szódavizet ittam. a buborékok hamar elszálltak belőle, így nem is savasít annyira, meg állítólag nincs benne klór.
fura volt szín-józanul hazatekerni

szombat reggel
pont úgy ébredtem, mintha berúgtam volna előző este. a 4órás alvás nem kedvezett a szervezetemnek. tehát az alvás hosszával van összefüggésben a kipihentség, és nem azzal, hogy mit ittam előtte.
f-val biciklizni indultunk. a nyugatiból szobig vettünk jegyet.
túl nem öltöztem magam, ami megmutatkozott szlovákiában. szutyok 1 reggel volt: párás, hűvös, ködös, napsütés reménye=0. komfortérzetem is a nullát közelíttte, és jajongtam magamban, hoyg úristen, ez egész nap így lesz?! nem bírom ki, érjünk már haza.
a szlovák utak minősége nem csezsheti el az ember kedvét, az biztos. amúyg kiábrándító volt átmenni ezeken a szegény falvakon ilyen putri időben. minden mégs szerencsétlenebbnek tűnt, mint valójában. persze itthon si lehet ilyeneket látni, nem akarom leminősíteni a szlovákokat, csak néha fejbevág, hogy mi van. a szar idő nagyon megcsúnytja a dolgokat.
és akkor kergetőző kutyák tűnnek fel előttünk. nézem őket, milyen fura, mi az a piros pont az 1ik oldalán? hát kérem, csak 3 lába volt, a piros folt a 4. helye volt.
kocsmát nagy nehezen találtunk csak az 1ik faluban.
elmagyarázta az 1ik tag, hogy merre menjünk, és kb. most nyit ki. amikor odaértünk, nem volt még nyitva, ezért letelepedtünk, s megettük az ebédünket. közben megérkezett a kocsmárosnő. f. ivott 1 felest meg 1 sört, én jelen esetben a narancslnél állapodtam meg. a kiskályhában izzott a tűz, itt szárítgattuk magunkat, s főleg lefagyott lábujjainkba próbáltunk életet lehelni. ez sikerült. újjászületve hagytuk el a helyiséget.
itt realizáltam, hogy életem 1. fülbevalóját elhagytam. megint a jobb fülemből esett ki. szomorúság ez. 1 cseresznyével kevesebbem van. tanulság: nem lehet divatozni biciklizés közben...
délutánra egész jó időnk lett. áttört a nap a felhőkön, és néha megmelengetett minket. jólesett nagyon. elszoktam ettől a konától 3 hónap alatt. olyan lomhának tűnt (atömege miatt). pedig 1sebességessel nem bírtam volna. bár ki tudja. nem volt ez nehéz terep. csak a középső tányért használtam. és nagyon fura volt markolatos kormányt fogni. ez volt a legnagyobb meglepetés. meg a jól működő fékek.
ki kel csrélnem a hajtóművet. le kell takarítanom a biciklit. dolgoznom kéne vele. és megtanulni biciklit szerelni. 1általán nem tartom karban. néha ráfújok 1 kis láncsprayt meg letörölgetem és ennyi. kertesházban könnyebb biciklit szerelni. na majd tesóméknál tavasszal...

vasárnap
gyalogtúráztunk a vértesben. nagyon jó volt! sokat nevettünk, latyakban sétálgattunk. sütött a nap. vicces volt. fényképek nem készültek, pedig volt látnivaló
az 1ik szakaszon 1 csomó 6almas bükkfa volt kidöntve. átérte az árkot. jobbról is, balról is sorakoztak. sok kis híd. volt belőle farakás is. nagyon szép volt ott a hóban az a sok kitermelt fa. lenyűgöző. némely törzsnek a belseje ki volt ütve. vagy nem tudom micsinálva. üreges volt teljesen, át lehetett rajtuk látni. legszebb fa bükk, na.
a gyaloglástól mindig kikészülök így: vége a túrának, jön az 1helybenülés az autóban vagy a vonaton, s alig bírok felkelni. a csípőm vagy az ottani forgók fájnak. bár ez lehet nem is fájdalom, csak valami különös, kellemetlen érzés.

türelem elfogyott...