hosszú 7vége

MÁV+BKV
csütörtökön negyed órával az olasz vége előtt leléptem. esett az eső, de ez nem gond, hisz van másik nadrágom és cipőm. igyekeztem, hogy elérjem a 19.00-kor induló IC-t. a keletiből. kigyalogoltam a trolimegállóba. pont előttem ment el 1 troli, s nemsokára követte 1 2. éppen hátraugrottunk a többi utassal, mert belehajtott 1 nagy nyomvályúba, és csak fröcskölte fel a vizet. ( a vályú ly-os...)
felszálltam. ablak tiszta párás. szólt a fülesben a kávérádió. felnéztem, mert kinézni nem tudtam, és gyanús volt, hogy milyen sokat megyünk 1enesen, mikor kanyarodunk le a garay felé?
hát bazz, semmikor, ui. ez 1 75 troli volt. nehezen raktam össze a dolgokat, csak hazafele a vonaton sikerült. szóval eddig úgy volt, hogy az angyalföldi úton csak a 79 troli állt meg. ez volt a végállomása. és 75 troli jött a jászairól a dráva utcán, 1enesen tovább a dózsán, a vízművek előtt megállt stb. a 79 pedig az angyalföldiről kanyarodott balra nagy ívben a dózsára.
erre basszus a 75 troli beállt az angyalföldi útra a 79 megállójába. csak azt nem tudom, hogy csinálták ezt? mert nem volt kitéve semmi figyelmeztető tábla amegállóba, hogy menetrend változás van. beállt oda, és szépen ment a stadionokhoz. én meg nem néztem, mire szállok fel, mert k az ördög számítana 1 idegen trolira abban a megállóban. esett, sötét volt, örültem, hogy nem áztam szarrá.
minden utas tök jól viselte a dolgot, néztem őket, senkinek az arcán nem látszott meglepetés vagy felháborodás. ez még jobban elbizonytalanított és felidegesített, hogy én vagyok az 1etlen lúzer ezen a buszon, és kurvára sietewk, és ha most lekésem a vonatot, akkor nagyon fogok bőgni, még sokkal jobban, mint a trolin.
a stadionoktól futottam a metróig, ami szinte az orrom előtt húzott el. nagyon lassan jött be a peronhoz a másik, csigalassan ért oda. ezután mire odataláltam a vasútállomásra, az is öregített rajtam (nem csoda, ha már látom aszarkalábakat a szemem környékén. öregszem, jajj, de nehéz elviselni) vagy 3 évet. mert amióta nem metróztam, ezt a tetü keletit teljesen átalakították, azt se tudtam, merre induljak el.
a festetics györgy utcánál lyukadtam ki.
az utcaszinten voltam, hát megindultam a belföldi nemtommilyen pénztár felé, ami természetesen ekkorra már bezárt.
lesiettem, s megláttam, hogy kígyózik a sor az újságárusig, mindösze 2 pénztár van nyitva. 5 perc a vonatig. bekéredztkedtem előre, nagyon égett a pofám. életemben másodszorra csináltam ilyet. srác megengedte, de az utánam következőtől már ideges lett, hogy ez msostmáraztánténylegazutolsó. szegény...
szerencsémre az IC a 8. vágányról indult, így 1 perccel indulás előtt már fent is voltam.
hű, nagyon ideges voltam abkv-ra, hogy akkor ez most mi volt?! nem tudom lehet -e utólag rekonstruálni a történteket.
meg ha simán a keletiig megyek, akkor is tolakodnom kellett volna, mert annyian álltak a sorban? fene tudja.
kb. 3/4 óra alatt nyugodtam meg.

persze nem kell meglepődni, 1 ideje ez van a haza és visszautazásommal kapcsolatban.

úgy döntöttem, visszafele is IC-vel jövök, ez a legstresszmentesebb megoldás, a bkv-t meg valahogy túlélem. 7fő este nem az a tipikus idő, amikor tömve van az IC.
nemdohányzóba kértem a helyjegyet. kaptam is, bár 2ségeim voltak, mivel a kocsira dohányzójel volt festve. gondoltam, maj ha jön a kaller, megkérdezem. ő nem jött, viszont 1 volt iskolatársam igen. 1ütt lotyogtunk győrig. ő rákérdezett a kallernél, aki megnyugtatott minket, hogy ez nemdohányzó kocsi. ugyan cigiszag volt meg a karfákon dohányzórekeszkék, d nem dohányzó. 1 leszuperált. de megbocsátottam a mávnak, mert a kaller szimpatikus volt és jól nézett ki. utaztásunk vége fele a kallerünk a mi kocsinkból szállt le. direkt arra mentem, hogy megnézhessem még 1x, erre nyomtalanul eltűnt. kiugrott volna előbb, minthoyg megállt a vonat? nem értettem.
a békán nem volt semmi gáz.
utazásérzékeny lettem. lehet eddig is így folytak a dolgok ,csak nem tűnt fel. a biciklizés türelmetlenné tett. a nyeregben kb. a magam ura lehetek, és nehezen tűröm, hogy ha mmások által alkotott szabályok szerint kell közlekedni, és nem tehetek ellene semmit, ki vagyok szolgáltatva. meg kell tanulnom kezelni ezt is, mert az idegeskedéssel csak ártok magamnak.

desznyóvágás
sár volt. nem ígértek jó időt.megkönnyebbülésemre a család úgy 6ározott, hogy nem apa szúrja le a disznót, hanem fejlövést kap s-tól, és aztán ő le is szúrja.
sajnáljuk mindannyian a disznót. de hát húst eszünk. nekem ez néha dilemma, másnak nem, a 3.nak bűn.
veszélyes ekkora disznóval. múltkor is volt sérülés. máskor is megtréfélta már a fogóembereket a disznó. mindenki csak idősödik. jobb ez így. biztonságosabb.
disznó kiterelve a betonra. lefogás. hátat fordítottam, ahogy szoktam, de mégis visszapillantottam, mert ilyet még nem láttam. a lövés után azonnal elhallgatott, lefogták, szúrás, és jött a vér. a hagyományos leszúrásal szemben itt sokkal jobban rángatózott szegény disznó, viszont nem volt hangja. el is kellett engedni, mert annyira kapálózott szerencsétlen pára. a vér meg csak fröcsögött szerteszét. kb. 1,5 perc után kimúlt. 1 örökkévalóságnak tűnt. álltunk körbe, és figyeltünk.
annyi vér éppen összegyűlt, ami a véres hurkához kellett.
a többi pedig 1 nagy tócsában a betonon. vártuk, hoyg megalvadjon, de nem akart. szórtam rá fűrészport. az jól nézett ki.
apa már jó ideje nem pörzsöl, de msot beleütötte az orrát. j. és jbácsi csinálják ezt nagy 1etértésben.
a hő 6ására a disznó bőr emegfeszül, és mindig oylan kifejezést ölt az arca, mintha mosolyogna. apa elkégette a bőrét. ez gyönyörűen látszott, amikor levakartuk róla a fekete réteget. csak gyökérkefével lehetett súrolni a legtöbb helyen, mert a kés ledörzsölte volna. elvékonyodott teljesen. pedig mindig szépen szokott sikerülni, 1 karc nélkül megússza a bőr.
ennek adisznónak nagy volt a tüdeje és a mája is. nagy öröm fogni a májat. ahogy belekerül az a meleg szerv a tálba, és elborítja, felmelegíti. van benne valami gusztusos. bárki bármit is mond. ott élőben sokkal kívánatosabb 1 máj, mint a hentespult túlsó oldaláról. szóval így frissen 1általán nem gusztustalan a hús. amúgy kb. néha hányni tudnék tőle. valahogy olyan természetes.
annyian voltunk, úgyhogy felvállaltam afutkosó szerepét. a zsírsütésnél sem sokat segédkeztem, pedig z az én feladatom szokott lenni.
a hurkatöltésnél jelen voltam. anya mindig mondja, hoyg több véres legyen, mert ő azt szereti. közben mi meg a májasat szeretjük jobban. és normálissan kössük meg őket, mert ha nem akkor lehetetlen megsütni. annyiszor elmondta... ez 1 rituálé lett. húúúrkaaa. most de megenném. és nem hoztam magammal, mondván elég as húsféléből, most salaktalanítok. csokit meg nyelem, mint kacsa a nokedlit. ilyenkor rengeteg csoki van otthon, mert a mutter megcsinálja 1 csomó embernek az adóbevallását és hálásak.

most abbahagyom, tanulnom kell. folyt. köv.
néh aolyan mintha magamnak írnék. de látom, már van 2 állandó olvasóm. üdv eszeter78!